Edzőterem

~Jobb horog, bal horog, jobb egyenes, bal...az egyik csak talál!~
Na igen, Soren, mint szinte minden nap most is idelent lopja a napot, és püföli a jó öreg bokszzsákot - az öreg alatt nem azt kell érteni, hogy rég lógna itt, ó nem! Ezek az alakok szinte naponta tesznek tönkre egyet. Viszont vadi újat lopni nem könnyű, és ki sem dobják túl sűrűn, szóval azt rakják ki ide, amit találnak. - Pólója már nyirkossá vált a sűrű verejtékcseppektől, s karjaiban is kezdi érezni, hogy talán ez a mai két óra kezd bőven elég lenni. Egyedül azért nem áll le, mert fogalma sincs, mi mást csinálhatna, az utcára nem mehet egy darabig, s TV-t sem nézhet, amióta egy kolléga megpróbálta részegen kikapcsolni azt. Na igen, az itteni élet csupa móka és kacagás. Újabb ütés sorozat, kivételesen mind talál, a zsák pedig szánalmas hangot ad ki magából, miközben cafatokra szakad, és a földre hullik.
-Na, ebből legalább nem szalad ki egy rakás patkány - állapítja meg lihegve.

Tulajdonképpen nem is olyan rossz, hogy az emúlt időben ilyen sok újonc csatlakozott a csapathoz. Oké, hogy a felének lövése sincs, hogy mi-hogy-merre-mennyi, meg mennek az állandó belső "harcok", hogy ki hol van a ranglétrán, de hát na, egyszer mindenki túlesik ezeken... De! Legalább megint megúszom egy jó időre a "bevásárlást"... A legutóbb szervált felsőimet ugyanis megint nem találom sehol se. Segáz, valamelyik újon szobájából "kölcsönvettem" egyet, igaz, hogy kissé kopott az a póló, meg olyan hosszú, hogy a rövidnadrágom se látszódik tőle, de hát ez van, ezt kell szeretni. Legalább tiszta.
Így kocogtam le az emeletről, egyenesen az edzőterem felé véve az irányt. Csodák csodájára azonban nem voltam egyedül! Vagyis, nem az a csoda, hogy más is használja ezt a helyet, hanem, hogy ilyen "korán" találok itt valakit. Még dél sincs...
Látásból nem volt ismerős az ürge, így aztán láthatatlanná váltam, és némán közelebb osontam, hogy szemügyre vegyem. Hát, ez is ilyen szép nagydarab kigyúrt állat, mint a legtöbb testvériséges pasas... Oké, akad pár nyüzüge kivétel, mint Hugh meg Nick, de valahogy a többség mégis a 2 méter magas, és több izom van rajtuk mint amennyit én nyomok fegyverestől-vaságyastól-teljes harci felszereltséggel...
Nekidőltem az egyik bokszzsáknak, aztán figyeltem, hogyan püföli a zsákot az újfiú, mígnem recccs! Aztán egy bokszzsákkal kevesebb.
-Húúúúú, van olyan is amelyikben patkányok laknak? Én még eggyel sem találkoztam, hála az égnek, bár lehet, hogy csak lusták felmászni az emeletre. -hallatszott a hangom, majd a következő pillanatban már láthatóvá is váltam.
Nem ettem én meszet, ennyi szociopata között inkább nem ijesztgetek senkit, a végén még azt hiszik, hogy ellenség vagyok, aztán kicsinálnak, mielőtt kettőt pislogok...
-Még nem láttalak itt. Mostanában érkeztél, vagy csak ilyen ügyesen elkerültük egymást? Egyébként Valoriának hívnak, te ki vagy?

Elégedetten bámulja a szerencsétlenül járt sporteszköz földi maradványait, hüvelykujjával pedig letöröl egy kövér izzadtságcseppet mosolyra húzódott szája széléről, mikor a semmiből egy hang cserkészi be őt orvul.
-Mi a f...!!! - Kiáltja, elharapva a mondat végét, mialatt tesz egy 360 fokos kört saját tengelye körül, ijedtében pedig még apró szikrák is megjelennek ujjbegyein, és csak akkor merül fel benne, hogy kissé talán túlreagálta dolgot, mikor meglátja a hozzá képest apró termetű leányzót felbukkanni.
-Ja, megesik. Néha meg csótánykolóniák élnek benne. Most meg ahogy látom egy szellemet szabadítottam ki belőle. - Szól vissza, fokozatosan normalizálódó pulzussal.
-Amúgy, jelmezbál lesz? Hallottam valakitől, hogy Nick elefánt lett....kitalálom, te sátornak öltöztél?
Fáradtan dől le az egyik padra, verejtékezőhátát törülgetve az egyik még relatív tiszta törülközővel.
-Az Alcatraz-i akció óta tag vagyok, csak eddig máshol éltem. Örvendek a szerencsének amúgy, az én nevem Soren. - Végigméri Ria-t, majd elgondolkodva rákérdez: - És mind, mi a mutáns neved, Jumpscare?

Hát ez kész... A férfi reakcióját látva nem bírom megállni nevetés nélkül, így csak jó egy perccel később bírok szóhoz jutni.
-Ejha... valakinek nagyon szar a lelkiismerete. -rugdostam arrébb a bokszzsák egyik leszakadt cafatját, hátha mégis előbukkan belőle némelyik említett kis potyalakó, ám hiába, úgy tűnik, hogy ez lakatlan volt.
-Jelmezbál? Neeem, dehogy. Az elefántjelmez csak egy fogadás volt, amit Nick elveszített.
Végignéztem magamon.
-Azt hiszem, a szellem jobban tetszett. -ragadtam meg a póló alján a két szélt, majd a hasam előtt csomóra kötöttem, mint ahogy az ingeket szokták- Tessék, csak, hogy örülj...
Majd amíg Soren szusszan egyet, addig nekiláttam a bemelegítésnek. Néhány karkörzés, előre, hátra, aztán fejkörzés, térdizületek átmozgatása, törzshajlítások és körzések, köztük pedig a szokásos nyújtások...
-Miért, merre laktál? Persze csak ha nem titkos az információ... -raktam fel az egyik lábamat kinyújtva, a fekvenyomó padra, ahogy a térdemet óvatosan lefelé nyomtam.
-Nincs mutáns nevem. Magamnak találni egyet elég gáz, szerintem, az eddigi kollégáim meg nem nagyon foglalkoztak azzal, hogy beceneveket találjanak ki nekem. Vagy nem éltek annyi ideig, hogy ilyenekkel foglalkozzanak. -vontam vállat, majd lábcsere, másik nyújtás- Miért, neked van valami mutáns neved, Fluttershy?

Felvont szemöldökkel, és összeráncolt homlokkal pillant a lányra. Komolyan meglepi, hogy valakinek itt rossz a lelkiismerete? Vagy inkább az, hogy valakinek itt van? Mondjuk, mindkettővel mellé lőtt nála...
-Arra nem gondoltál, hogy csak szimplán baromi ijesztő vagy? - Kérdi, de közben már mosolyog. Valahogy annyira azért nem látja félelmetesnek a lányt, aki kb fele akkora lehet, mint ő.
-Ha örömet akarsz szerezni, inkább vedd le - veti oda nevetve, majd még hozzá teszi: - Szellem mi? Nem tudom, az olyan rideg, mit szólnál inkább a tündérhez?
A kérdésre, hogy merre lakott megint egy vállvonás a válasz, aztán hanyatt fekszik a padon, a bordásfal mellett, és a plafont kezdi el bámulni, miközben egyik karját párnának használja.
-Hallottál a Golden Gate híról? Na, nekem már kezdett elegem lenni belőle. Előtte pedig a vadonban sátoroztam vagy 200 másik őrülttel.
Lassan, szinte már lustán tápászkodik fel, és sétál a lány mellé - egyenlőre megtartva a 3 lépés távolságot - aztán a fekve nyomó pad mellett lévő súlyzóhoz lép.
-Várj, segítek. Hacsak nem vagy szuper erős is, ez neked egy kicsit túlzás lesz. - Lecsavarja az 50-es számmal ellátott korongokat, mindkét oldalról, aztán 2-2 40-est is, hogy végül csak a tízesek maradjanak. Ha esetleg Ria furcsán, vagy elismerően nézne, azért hozzá teszi: - Kardfog erre járt pár perce. Azért is van ilyen oroszlánszag. Egyébként nem tudom mi az a Fluttershy, de a hangodból ítélve, nem örülnék neki, ha így szólítanának...vagy tévedek? Még, hogy Fluttershy...nem, az én nevem....Sparky.... - lehajtja a fejét, s kissé talán el is pirul, de aztán megrázza magát. - Na igen...15 évesen kaptam, és lehet nem ártana egy új. Csak az a baj, hogy sokan a Soren-re hiszik azt, hogy csak becenév, szóval leshetem, hogy kapjak másikat.

Na, most rajtam a sor a szemöldökfelvonás terén. Az egyik mutatóujjamat a számhoz emelem, miközben kissé rájátszva tettetem a töprengő arckifejezést.
-Nos, lássuk csak... Hmmm... Őszintén? Nem. -rázom meg a fejem.
Most komolyan, ha valaki ennyitől megijed, akkor mi lenne akkor, amikor szándékosan ijesztem meg? Szívroham?
-Áh, nem hiszem, hogy abban sok örömet lelnél. -vigyorodok el, majd a következő pillanatban újra elhalványodok a szemei láttára.
Nem, nem szabadultam meg a felsőmtől, csupán a háta mögé sétáltam, hogy ott váljak újra láthatóvá.
-Uhh, részvétem. 200 másikkal? Legalább mutánsok voltak? Én néha az itteni bagázst is nehezen viselem, pedig itt még egész családias a hangulat. Legalábbis létszám tekintetében, más téren nem igazán...
Csak csodálkozva nézem, ahogy Soren nekiáll a súlyokat pakolni. Most súlyt akar emelni, vagy mi? Mert én aztán nem... csak így egyszerűbb a nyújtás. Már épp szóvá is tenném neki, amikor magyarázkodni kezd, aztán amikor meghallom a mutáns művésznevét, olyan röhögőgörcs jön rám, ahogy amiatt nem jutok szóhoz. A nagy kacagásban végül le is rogyok a padra, miközben a könnyeimet törölgetem, és csak pár perccel később bírom abbahagyni, amikor már annyira fáj az oldalam a nevetéstől, hogy jajj... Addig Soren is próbálkozhat magyarázni, az úgy is csak rontana a helyzeten, de hát tudjátok, milyen az, amikor az ember egyszerűen nem bírja abbahagyni a nevetést...
-Sp... Sparky? Ez... valami hihetetlenül ééééédes. Sparkyyy, hmmm... -ízlelgettem a szót, az utolsó könnyeimet törölgetve, meg persze fél szememet a srácon tartva, ha esetleg elgurulna a gyógyszerem, akkor legyen időm láthatatlanná válni meg lelépni.
Ezeknél a testvériségeseknél sose lehet tudni, rosszabbak vagyunk mint egy őrültek háza...

-Ugyan miért nem? - Kérdi csodálkozva, de aztán amikor látja, hogy a csaj eltűnik, már mindent ért. - Á, így mondjuk tényleg...ABBAHAGYNÁD EZT??? - kiált rá, miután kicsit előre ugrik.
Ami a sanyarú történetét illeti, bólintania kell, hisz valóban mutáns volt mindenki abból a kb 200 sátorozóból, más kérdés, hogy azóta sokan "meggyógyultak", igaz nem önszántukból. Szívesen mesélne erről, ám a csaj röhögése valószínűtlenné teszi a számára, hogy nagyon figyelne rá, vagy úgy bármire. Ujjaival türelmesen dobol a könyökén, párszor megszemléli a plafont, egyszer kétszer bent tartja, majd kifújja a levegőt, puszta szórakozásból, hogy teljen az idő, amíg a lány végre újra beszámítható állapotban nem lesz, megszólalni viszont inkább nem szólal, mert van egy érzése, hogy az csak olaj lenne a tűzre, és nem szeretné, ha miatta fulladna meg szegény lány.
-Az, édes...de maradjunk inkább a Soren-nél egyenlőre rendben? Többet én sem emlegetem, nehogy bajod essen, mert amikor í]y röhögsz, még láthatatlanul is kiszúrnak.
Mivel Ria nem akarja azt használni, ő lehuppan a fekve nyomó padra, de most csak széknek használja azt, gyúrni már nincs kedve.
-És mond, te régóta vagy a városban? Tudsz valami jó helyet? Engem lassan megesz itt az unalom.

-Ehh, csak nem bal lábbal keltél? Amúgy hihetetlen, milyen rekordidő alatt sikerül felbosszantanom mindenkit ebben a házban. Azt hiszem, eddig téged sikerült leghamarabb kiakasztanom, ettől még Kardfog is jobban elviselt.
Kissé meglepett, hogy ennek ellenére Sparky még vette a bátorságot, és le mert ülni mellém a fekvenyomó pad másik végére. Bátor fiú, meg kell hagyni. Büszke lehet rá aki beszervezte sorainkba.
-Áh, ugyan, nem para, max. nem megyünk együtt küldetésre... Sparky. Vagy akkor legyen Soren. Tényleg, ez amúgy milyen eredetű név? Még életemben nem hallottam... Kicsit olyan spanyolos... vagy olaszos? Mexikói... tudja a búbánat, de valahogy egyiket se nézem ki belőled.
Amikor valami jó helyről érdeklődik, keserűen elmosolyodok.
-Hát, tudtam egy jó helyet, Queen's Pubnak hívták, kár, hogy amikor legutóbb ott jártam, az egyik főnökünk, Hugh, meg egy Xavieres suhanc szétolvasztotta-égette az egészet, most kb. úgy nézhet ki mint valami cseppkőbarlang... Vagy kihűlt lávafolyam. Amúgy én se olyan régen érkeztem, a városba talán egy pár hónapja, ide meg pár hete, bár mióta ideköltöztem, többnyire Queensben randalírozok. Deee, ha gondolod, csavaroghatunk is egyet, én benne vagyok! Mire gondoltál, kávézó, könyvtár, kulturális központ? -tettem hozzá végül komolytalanul.

-Á, ne emészd magad - legyint kedvesen - biztos csak arról van szó, hogy rendkívül idegesítő vagy.
Azért végigméri még egyszer a lányt, mikor meghallja, hogy Kardfog csak múlt időben viselte őt el. Ahhoz képest még egészen életben van, szép.
-Én a szüleimtől kaptam, de hogy ők honnan szedték, arról fogalmam sincs - feleli, s szemlátomást nem nagyon izgatja a téma - asszem Dán, vagy valami ilyesmi, a Hamletnél jobb az biztos. Amúgy ha arra vagy kíváncsi, nem, nem külföldi vagyok, ugyanúgy az államokban születtem,m mint a csapat nagyja, és ugyanúgy képtelen lennék megmutatni egy vaktérképen, hogy hol, mint a városban szinte bárki.
Aztán a lány mosolyogni kezd, és Soren-nek el kell ismernie, hogy olyankor nem is olyan idegesítő, mint normális esetben, sőt, egész szimpatikusnak tűnik...még mindig jobb, mint amikor láthatatlan, és nem látja az ember, miben sántikál.
-Egyik főnökünk? - Kérdi meghökkenve. - Mi ez, valami kib@$z0tt részvénytársaság? Na mindegy...könyvtár...hmm...asszem a stréber igazolványom a nyugati parton maradt, úgyhogy inkább passzolnám, de a kulturális központ jól hangzik! - Vágja rá rendesen, és már pattanna is fel, ám egyszerre kétely ül az arcára, s gyanakodva sandít Ria-ra. - Várj, ez nálad is kocsmát jelent ugye?
Ha esetleg nem, akkor szomorúan csóválja meg a fejét.
-Józan emberek közt nem nagyon mutatkozhatok.

-Áh, köszi, köszi... Mint a csapat nagy része? Hugh talán Angliában született, John valahol fent északon, Kardfog még az őskorszakból maradt ránk, Parázs meg Miki vagy Mimi vagy Mimikri vagy Mikimi vagy ki Japánban, aztán még azt hiszem hogy Noriko japán... Vagy csak a neve japán, tudja a búbánat... Mondjuk oké, a többiek azt hiszem tényleg Amerikában születtek...
Soren döbbenetén egy kissé meglepődök. Úgy látszik, tényleg nem hazudott, hogy nem rég tért vissza a városba...
-Nem tudtad? Magneto kiöregedett a falkavezér szerepből, úgyhogy pályáztatás útján most kaptunk 3 másikat a helyébe... Vaaagy, csak átverés volt az egész, még mindig az öreg a főnök, csak van 3 csicskása.
Amikor Soren felpattan a kulturális központ javaslatra, csak gyanakodva figyelem. Ez most komolyan gondolta?
-Ja, ti így hívjátok? Amúgy nem, de amúgy se gondoltam komolyan. De várj csak... Hogyhogy nem mehetsz józan emberek közé? Csak nem a képességed... Óóó... -húzódott széles vigyorra a szám- Azt hiszem, már értem Sparky... Csak nem csillogsz a napon? Vagy emberek között? Vagy józan emberek között... De ha már itt tartunk, miért pont Sparky? Tisztára olyan, mint amikor egy chihuahuának a Killer vagy a Beast nevet adják...

-Hmm... - gondolkodik el egy pillanatra - na jó, az életben maradt csapat valóban sokszínűbb, mint az, amihez én csatlakoztam anno...persze, a sörény, meg a kardfogak feltűnőbbek, mint a favágó akcentus, szóval lehet ezért sem foglalkoztatott soha, honnan jött a bundás.
Lehangoltan bólogat a kérdésre. Igen, tényleg nem tudta, hogy Magnetóval lehet, hogy baj van, hacsak nem egy átverés az egész...vagy mi...
-Pazar...én már őt sem bírtam, mi lesz itt, ha elkezdenek marakodni, hogy ki az igazi ász? Szerinted van még hely az X-menben? - Kérdi, aztán hangosan felnevetve hozzáteszi: - Csak mert ha igen, szívesen benéznék, amíg elmondanám neki, hova dugják fel az emberiséget, ha ennyire együtt akarnak élni velük!
Félelme valóra válik, a lány tényleg nem kocsmára gondolt, kár, igazán kár...
-Ilyen az én formám, itthon meg már tuti nincs sör. Pár perce láttam Noriko-t a konyha felé osonni, és megint úgy nézett, szóval az a néhány üveg tuti elfogyott már. Na mind...HÉ! Nem vagyok buzi vámpír oké! Anyám...
A konnektorhoz sétál, odatartja két ujját, másik kezében pedig szikrák kezdenek táncolni, aztán egy kisebb villámot lő el Ria feje mellett. Nem vészesen közel, csak épp annyira, hogy picit felálljon tőle a haja.
-Van még kérdés, vagy mehetünk végre piálni? Istenem, kezdem úgy érezni, hogy a sör ide kevés lesz...

-Erre mit mondjak? Miután az egyik munkámnál kis híján otthagytam a fogam, hála az öregnek, azóta nekem se a szívem csücske. Amúgy meg, a többiek MÁR elkezdték a marakodást, legalábbis a fiúk tuti.
Amikor Soren az X-ment emlegeti, egyből felcsillan a szemem. A legutóbbi balhés kocsma alatt úgy is úgy tervezgettem, hogy követem azt a xavieres kölyköt, beosonok, aztán kicsit körbenézek nálunk, kár, hogy Hugh csinálta a fesztivált, meg taccsra vágta az egész helyet, aztán jobban jártunk, ha minél előbb elhúzzuk a csíkot...
-Noriko? A japánok nem szakét szoktak inni? Amúgy a konyhatündérünk, Nick már reggel óta a konyhában ténfereg, szóval ha Noriko a sörre pályázott, akkor azt hiszem, ezt bebukta...
Csak a szememmel követem, ahogy Sparky betámadja a konnektort, ám amikor az egyik kis villámot a fejem felett küldte el, szinte reflexszerűen kaptam a fejemhez, és váltam láthatatlanná.
-Hééé, vedd úgy, hogy meg sem szólaltam! -utalok az előbbi csillogós kérdésemre- De ha ilyen feszült vagy akkor kocsma helyett inkább befizetlek egy masszázsra valamelyik wellnesben...
Nagy volt a kísértés, hogy bosszúból valamit hozzávágjak, vagy mást nem csak szimplán oldalba bökjem, vagy hátulról vállon veregessem, de jesszus, még mindig a 100-et tapizta, én aztán a közelébe nem megyek, az ziher.
-Amennyiben elengeded a konnektort, nincs több kérdés, mehetünk. -válok újra láthatóvá- Vagyis, még egy van... tudsz valami helyet? Csak mert ahova eddig jártam, az most épp felújítás alatt van... Vaaagy, vegyünk pár sört, aztán máshol igyuk meg? Ha már nem akarsz emberek között lenni.

-Üdv a Klubban - jegyzi meg egykedvűen, ugyanis neki sem sokon múlott, hogy életben maradt Alcatraz után. Furcsa élmény 3 hétig gy híd alatt élni, és arra gondolni, hogy ő még szerencsés. - Máris? Jobban oda kéne figyelnem ezekre a dolgokra mi? Mindegy, én úgysem akarom vezetni ezt a csürhét, a sisak is hülyén állna, meg nem hiányzik, hogy engem is így szidjanak az embereim.
Ezen még elgondolkodik egy kicsit, majd félve kérdezi:
-Ez a Hugh...aki nem bírt magával, és megolvasztotta a kocsmát...ez az egyik új vezérünk mi? Sejtettem...
A japán lánnyal kapcsolatos kérdésre körbefordulnak a szemei, majd kissé flegmán válaszol:
-Tudtommal csak azok, akik japánban élnek, de ez a csaj egyébként is megtesz bármit, hogy ne lásd nőiesnek. Múltkor olyat böfögött, hogy azt hittem, rám dől a pince.
A masszázs hallatán - meg legyünk őszinték, a lány rémületét látva - végre elmosolyodik kissé, s leveszi a kezét a konnektorról, igaz két villámnyi így is marad benne bőven, de az már más kérdés.
-Inkább vegyünk pár sört, és igyuk meg valahol, és akkor azt a beígért masszázst is megadhatod nekem - kacsint rá - amúgy ne aggódj, nem rád céloztam. Na menjünk és...hol is van itt bolt a környéken? Nekem mindig más vásárol be...

-Yup, Nick meg feszt a csajokat hajkurássza ahelyett, hogy gatyába rázná ezt a szedett-vedett társaságot. Jó kis bandavezérekkel vagyunk megáldva, mi? -tettem fel a költői kérdést, aztán hallgattam tovább Sorent, mivel áll elő Norikorol.
Tulajdonképpen eddig még nem volt szerencsém hozzá, legalábbis nem beszéltünk, látni is csak egyszer láttam, meg ami hallomásból eljutott hozzám, de ezek szerint akkor ő sem hoz ránk "szégyent", már csodálkoznék, ha valaki normális embert fújna ide a szél.
-Az ő volt? -pislogtam nagyokat- Én naiv meg azt hittem, hogy Kardfog... A vásárlást pedig csak bízd rám, mióta Nick kitiltott a konyhából, egész gyakran járok el... Na figyi, elugrok, kerítek valami pulcsit, aztán utána indulhatunk. 5 perc múlva találkozó a bejáratnál, rendben?
Azzal, ha Sparky a beleegyezés bármi jelét mutatja, már el is tűntem, hogy kerítsek valami melegebb ruhát, meg olyat ami lehetőleg többet takar mint egy póló, vagy rövidnadrág. Ha már emberek közé megyünk, ne mindenki az én sebhelyeimen legeltesse a szemét...
Végül aztán megtaláltam az egyik nadrágomat, pulcsinak meg kölcsönvettem egyet a szomszéd szobából, akárkié is legyen. Aztán, ha Soren is előkerül, akkor indulás! A bolt, ahová "bevásárolni" járok, amúgy nincs messze, röpke negyed óra gyalog. Ahogy odaérünk, a bolttól néhány méterre lelassítok, majd láthatatlanná válok, így várom, hogy érkezzen egy újabb vevő, akivel együtt én is besurranhatok az üzletbe.
-Várj meg itt, Sparky, majd én elintézem... Amúgy mit szeretnél inni? Egész jó a választékuk.

-Ugyan, legalább sok mutánsbébi születik, valakinek a jövőre is gondolnia kell - jegyzi meg nagy komolyan, de aztán fejcsóválva neveti el magát. - Minket legalább nem egy vajszívű kripli vezet...aki meg is halt...hmm...na mindegy.
A következő kérdésre csak bólint, igaz vöröslő feje arról árulkodik, hogy majdnem elneveti magát ezen is. A következő kérdésre is csak bólint, aztán ő maga is felszalad a szobájába - amit mindössze 10 másik manussal oszt meg - hogy magára kaphassa a kapucnis felsőjét, meg egy másik pólót, természetesen.
-Nekem mindegy rád bí...Sparky? - Esik le a tantusz, és szemei szinte villámokat szórnak, de aztán nagy nehezen képes uralkodni magán. - Tudod mit? St.Hubertus-t rég ittam! És ne feledd a testápolót sem, ha már beígérted nekem azt a masszázst!
Amíg Val odabent vásárol, ő a fejébe húzott kapucnival, hátát a falnak döntve vár egy félreesőbb helyen, igaz csak pár percig, mert aztán megunja, hogy valamiért mindenki tőle akar drogot venni. Végül a kukák mögött rejtőzik el, és ha látja Valeria-t megjelenni, odapisszeg neki:
-Itt vagyok. Na, mit sikerült szerezned?

Soren hamar lezárta a témát, így hány irány a bevásárlás! Pedig ejj, hány könyvet lehetne írni abból, hogy melyik fél milyen álomvezetőséggel van megáldva, meg melyiknek mit az előnyei, hátrányai...
-Szóval egy St.Hubertus rendel, értettem. Igaz, még életemben nem hallottam róla, de ha te mondod... De most megyek... -súgom még oda, majd a következő vásárló után én is beosonok a kis üzletbe.
Odabent már egész otthonosan mozgok, eltűntetek egy strapabíró szatyrot, aztán indulhat a bevásárlás! Azt a Hubertus izét, amit Soren kért, persze nem találok, így hát körbenézek a raktárban is, hiába. No mindegy, viszek helyette ír whiskey-t, meg vodkát, meg még pár üveg italt amiknek az alkoholtartalma nagyobb mint egy sznob francia pezsgőnek... Na meg amúgy is sörözni akartunk... Ó igen, és még valami testápoló lötty Sparky kérésére... Nem is figyeltem, hogy mi a különbség köztük, így hát lekaptam az elsőt, ami a kezem ügyébe akadt. Aztán mint ha mi sem történt volna, az egyik vásárló után én is kibattyogtam az üzletből. Hála az égnek, hogy most már az összekoccanó üvegekre se kellett figyelnem, így azért egyszerűbb kipakolni az üzlet italos részlegét. Bezzeg pár hónapja... nem győztem úgy igazgatni, nehogy összekoccanjanak aztán az buktasson le.
Odakint aztán még Sorent is kereshettem... Az oké, hogy vár, de pont az épület melletti sötét sikátorban, a kukák mögött? Még bújócskázzunk is, hogyne...
-Veszem észre... Szerinted miért váltam láthatóvá? -jegyzem meg, majd a kérdésére a kezébe nyomom a két jól megpakolt szatyrot.
-Nézz bele és megtudod... A védőszented sajnos nem találtam meg odabent, de hoztam helyette mást... Amúgy hoznád őket? Kösziii! Ja igen, és merre tovább, van valami ötlet?

Elismerően néz a megpakolt szatyrokra, meg is emelgeti mindkettőt, mintha amúgy nem érezné a súlyukat, majd beles a szájukon, a töményt látva pedig kissé elképed, de nem panaszkodik.
-Nem is mondtad, hogy ilyen pénzes csaj vagy..hé, nálad miért nem csörgött így? Na mindegy...és tényleg hoztál testápolót...
~Ja várjunk...lehet tényleg meg akar masszírozni, akkor nem most kéne elárulni, hogy csak poén volt!~
-...nagyon helyes! Egyébként igen, van ötletem. Gyermekkori álmom belógni a Coney Island-i vidámparkba, és szétinni az agyam! Mit szólsz?
Ha belemegy a lány, akkor útra kelnek, természetesen busszal, hisz Soren nem kicsit allergiás a kamerákra, így viszont eltart egy darabig, amíg megérkeznek másik városrészbe...

//Folytatás: Coney Island-i vidámpark //