Farkas szobája/lakása

- Hé, most mi van? - védekezek mosolyogva. - Ahhoz csak lábmunka kell.
Hát most na, ezért tényleg nem kell nevetni hé, te pimasz leányzó. Sőt, amennyire szeret úszni, még a lábmunkával se lenne gondja talán. Na de most meg megnevettet a megjegyzésével. Na elég érdekes kép lehetne így a meséből kilépve Abyss azzal a két kis állatkával. Mondjuk ahogy ezt így kimondja, ad egy lehetőséget a visszapimaszkodásra.
- Hát a vörös hajad meg a magasságod meglenne a szerephez - vigyorgok, utalva arra, hogy alacsonyabb nálam.
A morfondírozására csak bólintok, jelezve, hogy oké, igaza van, elvégre a kölcsönzősök munkaköréhez ez is hozzájárulhat. De aztán elkezdődik a szedelőzködés. A saját tányéromat kézbe veszem és vele együtt megyek. Ha már felhozta, legalább lefele ne kelljen zsonglörködnie ennyi cuccal. Ah, de fura kimozdulni ennyi idő után a szobából... oké, voltam kint, de nem sokat, kicsit olyan voltam, mint ha fogoly lennék a szobámban. Utunk első része a konyhába vezetett. Míg Abyss intézte a mosatlant, addig én egy ötlettől vezérelve felvettem az asztalon levő gazdátlan újságot és fellapoztam az apróhirdetés rovatot... na vajon mit találtam.
- Nézd csak - mutatom oda neki a lapot, miután elfordul a mosogatótól.
Az egyik blokkban pont egy tengerparti kölcsönző hirdeti magát, megvan a telefon és internet elérhetősége is. Az ár nincs ott, de majd a honlap megmondja... szóval akkor irány a szob... a helyi gép, mert a lány oda megy és el is paterol egy mutánstársat mellőle. Szegény, eléggé füstölgő arccal megy el.
- Amúgy a laptopom is behozza a netet - jegyzem meg, de aztán csak a széke háttámláján megtámaszkodva állok, lerakom mellé az asztalra a hirdetést tartalmazó lapot és várok.
Meg jót vigyorgok, amikor feltűnik, hogy elég lassan gépelget. Hát igen, szegény eléggé elszokhatott az ilyesmitől míg odakint volt...

Sóhajtok egyet, de aztán ráhagyom a lányra a döntést. Nővel nem vitatkozunk... főleg ezzel az eggyel nem. A végén még megharagszik és... na várjuk, mióta vagyok én ilyen előzékeny. Világéletemben nem voltam valami előzékeny másokkal, sőőőt... hát egy bizonyos b betűs szóval tudnám én körbeírni magamat. Még úgy is, hogy eladóként dolgozom, a hülyéknek azért így is képes vagyok megmondani a magamét... most pedig... itt valami nagyon nem volt rendben, ha Abyss a közelemben van... bár... végül is, lehet, így van ez rendben. Uh... na amikor szúrósan hátranéz inkább elnézek másfele, olyan tipikus ártatlan fejet vágva, hogy ááá, nem én nem néztem rá vigyorogva, látva a teljesítményét. Aztán visszafordul és lassan bepötyög mindent, amit kell. Kijönnek a találatok, Abyss meg eléggé megilletődök. Mosolygok ezen... hát igen, ebben a pár évben elég sokat fejlődtek a kereső programok.
- Bízd rám - ajánlom fel, ahogy finoman megfogom a kezét és lehelyezem az asztalra, majd elnyúlva mellette gépelni kezdek.
Míg írok, megcsapja az én orromat is egy illat, ahogy a fejem ott van Abyss válla felett. Éreztem már hasonlót, amikor annak idején kint voltam az erdőben és közel jutottam a tengerparthoz. Igen, ez határozottan tenger illat... méghozzá színtiszta, amely a lányból árad. A jelek szerint a bőre beszívta az elmúlt években ezt a bizonyos ,,aromát". Mosolyogtam egyet. Egyáltalán nem zavart... szerettem ezt az illatot... valahogy nyugtatóan hatott rá. Mivel a gépelésre koncentráltam, nem vettem észre, hogy Abyss arca felvette a haja színét... pedig a nem mindennapi attrakció biztos kaján vigyort csal az arcomra. Leütöttem az entert, majd bejön a kölcsönző... én pedig pupillázom rendesen.
- Mondasz valamit - jegyzem meg. - Ezeken már legalább egy esküvőt is tartani lehetne - morgom. - De nincs az az Isten, hogy pont New Yorkban ne lehessen egy redvás csónakot kölcsönözni, mely a köznépnek is elérhető.
Behozom az egyéb kategóriát és görgetni kezdem lefelé, hátha kiszúrunk valamit Abyssel... ám ha nincs, akkor jöhet megint a kereső.