Lakeside Manor Idősek Otthona

by **Cerebro** Hétf. Júl. 11, 2011 4:12 pm

Csendes, barátságos környezet az időseknek, egy kisebb halastó mellett.

[You must be registered and logged in to see this image.]

by **Cerebro** Hétf. Júl. 11, 2011 4:37 pm

Kora esti nyári szellő frissíti fel a kertben időző időseket, akik csak nemrég végeztek a vacsorával. Páran teát és kávét kortyolgatnak, és halkan beszélgetnek régi emlékeikről, kalandjaikról és családjukról. Egy Roger nevű idős úr egymagában üldögél egy kerti asztalnál, és egy régi fényképet szorongat. Őt és barátait ábrázolja, jó pár évtizeddel ezelőtt, mikor még fiatalok és életerősek voltak. Tele célokkal és vágyakkal mindannyian meg akarták hódítani a világot.
Roger fejében még ott visszhangzanak az Eriktől hallottak, és szörnyű lelkiismeret furdalása támad. Talán nem kellett volna úgy faképnél hagynia, őrlődik, majd a tóra pillant, annak lágyan fodrozódó tükrére. Ha megtehetné, visszalépne néhány órát az időben, hogy ne iszkoljon el, mint egy hátulgombolós, hanem ott maradjon a sakkpartinál és részletekig menően meghallgassa Erik történetét.
~ Hisz csak egy ugyanolyan vénember, mint én! Én is mindenkinek az ócska történeteimet mesélem, és én mégsem hallgattam meg őt! ~ korholja önmagát, majd sóhajt egyet, és az épület felé néz. Az asztalok között járkáló ápolókat fürkészi, pontosabban egy valaki keres.
- Jim! Jim! Legyenszíves! - integet az egyik fiatal férfinek, aki épp egy jókora tálcát rak le egy asztalhoz, ahol a női szakasz tartja az esti kártyapartiját. Jim biccent Roger felé, majd begyűjt néhány pajzán bókot a hölgyektől, és azonnal odasiet:
- Igen Roger? Miben segíthetek? - kérdezi kötelességtudóan és figyelmesen.
- Jim, egy kérésem lenne. - kezdi Roger bizalmasan, majd közelebb inti az ápolót, és mintha szörnyű titokról mesélne, úgy kezd el suttogni. - Tudja, van az az úr, nemrég költözött ide, Erik a neve. Tudja, látott minket sakkozni ma délután a parkban. Olyan idős mint én, kicsit magasabb, és talán a haja is sűrűbb...
- Persze Roger, Mr. Lensherr, tudom kire gondol. Valami gond van vele esetleg?
- Nem... vagyis, tudja, talán kicsit goromba voltam vele délután, és úgy láttam, hogy nem jött le vacsorázni. Nem volna egy kis ideje megnézni, hogy jól van-e? Lehet miattam nem jött le. - válaszol letörten, majd újra sóhajt egy mélyet.
Jim megszorítja az idős férfi vállát, amolyan "majd én elintézem" barátságos tekintet kíséretében.
- Máris megyek Roger, semmi probléma. Ön esetleg kér valamit?
Roger nem is válaszol, csak hálás int egyet, hogy Jim menjen, mivel szeretné, ha minél hamarabb kiderülne, mi a helyzet Erikkel. Mehetne ő maga is, de most már szégyelli, ahogy délután viselkedett.

Magneto a fehérre festett, puritán módon díszített szobájába ül, az ágy bevetve, a szobában pedig olyan rend, mintha soha nem lakott volna ott senki. Az íróasztalon egy fehér telefon, egy cserép virág és semmi más. A sötétítő függönyök behúzva, pedig ha Magneto épp kifelé nézne, láthatná, ahogy Rogertől sietve elindul Jim, az ápoló.
Beletelik néhány percbe, míg Jim az épület annak a szárnyába ér, melyben Magneto szobája található. Halkan kopogtat, majd benyit:
- Mr. Lensherr!? - szólítja meg halkan a lakót, majd beljebb lép. - Erik?
Ahogy belép a szobába, észreveszi, hogy az öreg úr az ágyán üldögél. Látszatra semmi baja, legfeljebb mintha az átlagnál is komorabb és szomorúbb lenne.
~ Ezek rendesen összeszólalkozhattak...~ - gondolja Jim, majd Magneto mellé lépked. - Rosszul van uram, segíthetek valamiben?

by **Erik Magnus Lensherr** Hétf. Júl. 11, 2011 5:23 pm

Erik szobájában szokta tölteni magányos, unalmas estéit. Általában könyvet, avagy újságot olvas, most csak komor tekintettel bámulta a vele szemben lévő falat, és elmélkedett. Semmi baja sincs Roger-rel, inkább sajnálja őt, mint haragudna rá, hiszen nem érti, nem értheti meg azt amit Magneto érez. A vacsoráról való hiányzása terveinek kieszelése miatt volt betudható, mióta a sakkparti félbe maradt, azóta szövögeti fejében az elméleteket, és a nyugdíjas otthon adta lehetőségeket. Öreg már ő a szellőzőben való bujkálásra, akkora ereje pedig még nincs, hogy a levegőbe emelje az épületet, persze ez csak költői túlzás, csak az útjába eső dolgokat pusztítaná el.
~ Csellel kell megszöknöm, de hogyan? ~ Gondolkozott magában homlokát ráncolva, kezeivel pedig tollát a levegőben reptetve. Ha egyedül van, szinte megállás nélkül edzi magát, bár most az is közrejátszik, hogy gondolkodása közben valamin le akarja vezetni a benne áramló feszültséget.
Szinte úgy járatja körbe szemeit a kis szobán, mint egy kaméleon, de semmi kézzel fogható dolgot nem vél felfedezni, ami ügyét segíthetné.
~ Nincs más lehetőség, ki kell osonnom valahogy. ~ Jutott el végül a szomorú felismerés elméjébe, és viszonylag csalódottan sóhajtott egy mélyet. Ekkor kopogás zaja zavarta meg a már órák hossza tartó feszült csendet, mire Erik egyszerűen elejtette a levegőben reptetett tollát. Ekkor lépett be az általa már jól ismert férfi, s zavaró kérdését intézte felé.
Kezdetben nem válaszolt, hátha azt hiszi alszik, de a kotnyeles ápoló csak beljebb lépett a szobába.
- Jó estét Jim. Teljesen... - Hirtelen elakadt a szava, mikor eszébe ötlött egy nagyszerű ötlet. - ...Nem érzem túl jól magam. Azt hiszem ki kellene mennem a levegőre. - Válaszolta arcára a rosszullét jelét ültetve, majd mint aki ténylegesen betegeskedik, úgy kelt fel az ágyról, mint egy bottal járkáló sérült lábú agg. Természetesen tollát is magához vette, majd zsebre vágta, remélhetőleg úgy, hogy a férfi ne vegyen róla tudomást.
- Elkísérne az esti sétámra kérem? - Nézett Jimre, kezét nyújtva felé.

by **Cerebro** Hétf. Júl. 11, 2011 7:27 pm

- Természetesen Mr. Lensherr, ha biztos benne, hogy sétálni szeretne, akkor menjünk! - válaszol Jim, és segít felállni az általa ártalmatlannak és megtörtnek tűnő öregúrnak.

A szobából kilépve egy elég hosszú folyosón találják magukat, mely a keleti szárny első szintjén található, tíz szobával összesen. A folyosó egyik oldalán hat, míg a másikon négy szoba található, illetve egy nővér- és ápolói szoba. A falakat mentazöldre festették, de mégsem áraszt kórházi hangulatot, mivel festményekkel és asztalokon pompázó szobanövényekkel díszítették. A lépcsőház a folyosó távolabbi végén található, míg a közelebbin egy hatalmas ablak, mely a nyári időre tekintettel tárva-nyitva áll.

- Biztos nincs szüksége orvosi ellátásra? Elkísérhetem a nővérszobába, vagy a doktorhoz. - ajánlja fel a lehetőséget, majd egy kicsit bizalmaskodva folytatja. - Ha jól tudom, Ön jóban van Rogerrel. Ha gondolja, elkísérhetem hozzá is, biztos lenne miről beszélgetniük, akár míg be nem sötétedik. Talán egy finom tea is jót tenne.

Jim a legudvariasabb formáját nyújtja, mivel megszokta, hogy az itt lakó idősek ehhez szoktak. Volt ideje kitapasztalni, hogy a kedves szóval, a bizalmas hangnemmel bármit elérhet, amire szüksége van ahhoz, hogy munkáját ne nehezítsék meg a bentlakók.

A lépcsők vezetnek le a földszinten található legnagyobb közösségi helyiséghez, melynek túlsó végében található a terasz és a nyitott ajtók, amelyek kivezetnek a szabadban.
A földszinten található még a nagy étkező, valamint a konyha és a központi ügyintéző iroda, a portaszolgálat és még egy lépcsősor az alagsorba.
Az épület túlsó szárnyában, szintén a földszinten, további személyzeti szobák és egy orvosi szoba található.
Ennek a főépületnek két nagy kijárata van, az ablakokat leszámítva: az egyik a közösségi helyiségen keresztül a szabadba, a hátsó kertbe, valamint a portaszolgálat előtt elhaladva, a központi csarnokon keresztül a főbejárathoz. A főbejáratot esténként bezárják, mivel nincsenek látogatók, a személyzet pedig általában szintén az épületben alszik.
A folyosókat természetesen ellátták vészkijárattal is, viszont azokat automatikus rendszer zárja, és csak tűz esetén nyílnak ki.

Az alagsor lehet az egyik helyiség, amit Magneto meg akarhat látogatni. Mikor beköltöztették az intézménybe - annak alapján, hogy örökre elzárják a külvilágtól, nem büntetés végrehajtási jelleggel -, szinte semmilyen személyes dolga nem volt, az épp magán viselt szuperhős-jelmezen kívül. Ám felmerülhet benne a kérdés, hogy a többi bentlakóhoz hasonlóan, akik fél lakásukat magukkal hozzák, az ő jelmezét és kiegészítőit is az alagsori raktárban helyezték-e el. Most már csak el kell döntenie, hogy hova kísérteti el magát, és milyen ördögi tervet eszel ki, hisz lehet nem csak Jim óvó tekintetét tudhatja magáénak...

by **Erik Magnus Lensherr** Kedd Júl. 12, 2011 12:17 am

Úgy látszik Jim hajlik a szóra, és gyanút sem sejtve segíti fel az "ártalmatlan" öreg urat. Erik hozza a formáját, és ha lehet teljesen rátámaszkodik a fiatalra, hogy az nehogy azt higgye, megjátssza rosszullétét. De természetesen az most is próbál túl kedves lenni, amitől Eriknek felfordul a gyomra.
- Ugyan fiatal barátom, ez már csak a korral jár, egy kis friss levegő jót fog tenni öreg csontjaimnak. - Mosolygott kedvesen, persze legszívesebben a folyosó legvégébe hajította volna a kotnyeles ápolót.
- Persze, miért ne. Egy kis beszélgetés Rogerrel, talán engem is jobb színbe hoz. - Adta be végül a derekát a férfi, mikor odaérnek az alagsor bejáratához közel. Ekkor eszébe ötlött, hogy ruházatát, és sisakját ott tárolhatják, még örül is neki, hogy nem a rendőrség tulajdonította el. Na de előbb az ápolót kell kiiktatnia, és a valószínűsíthető kamerákat. Biztosan nem hagyják őrizetlenül a férfit, hiszen annak ellenére, hogy azt hiszik, képessége a múlté, még félnek tőle az emberek. Vagyis jobban teszik...
- Most jutott eszembe, Jim, fenn hagytam a szemüvegem, lehoznád kérlek, tudod már ilyenkor este felé, kevesebbet lát az ember. Ott hagytam a fiókomban, míg lehozod én itt megvárlak. - Kérlelte a fiút, majd hogy biztosítsa tervének sikerességét nekidőlt a falnak, ezzel is jelezve, el lesz itt míg a férfi fel megy a szemüvegéért, főleg, hogy nincs is neki. Valószínűleg nem jegyzi meg minden idős ittlévőről, ki hord szemüveget, ki nem, így egy darabig egyedül lehet a folyosón.
Ha az ápoló végre magára hagyta Magnetot, az tekintetével megkeresi a szellőzőnyílásokat, vagy a rejtett kamerákat, és erős koncentrációval megpróbálja hidegre tenni kezei használata nélkül. Ha sikerül, és nem tölt sok időt ezzel a cselekménnyel, nem totojázik, el is indul szinte gyermeki gyorsasággal az ajtó felé, és képességével azt is megpróbálja kinyitni, hiszen biztos benne, hogy az is be van zárva. Ha sokáig tart a művelet, visszavárja a férfit, és "B" tervét fogja végrehajtani, ami kicsit véresebb lesz, mint az első.

by **Cerebro** Kedd Júl. 12, 2011 11:19 am

Jim jófiú, nem is sejti, hogy az öreg Lensherr akár még tervezne is valami szökés félét. Soha, de tényleg soha, nem fordult még elő, hogy bármelyik idős bentlakó szökést tervezett és vitt volna véghez. Általában akik ide költöznek, önszántukból jönnek, vagy legalább is a legkisebb rosszat választották.

- Természetesen Mr. Lensherr, máris hozom. Addig üljön le ide! - mondja, majd egy kisebb kanapéra mutat a fal mellett. Segít az úrnak, ha az még mindig nehezen mozog, majd elszalad az emelet irányába.

A szellőzőket sűrű rács fedi, mivel a komplexumban modern levegőszűrő működik, így oda szinte lehetetlen kamerákat elrejteni, és erre Magneto is rájöhet. Már az ő érkezése előtt felszereltek néhány kamerát a folyosókra, mivel néha elkószál egy-egy súlyos eset, de nem egy komoly rendszer. A portaszolgálaton egy monitoron, megosztott képernyőkön látható minden emelet folyosója, két irányból. Így ott, ahol épp Magneto ül, az alagsori ajtó közelében, csak két kamera található, ám pont az ellenkező irányba néznek.

Az alagsori ajtó - meglepetésére - nincs zárva, hisz bár néha nagy értékeket is őriznek, a lenti szekrények és tárolók vannak bezárva, és a labirintus-szerű helyiségben először meg kell találni a raktár ajtaját, majd ott kell eligazodni a számtalan tárolóhely és szekrények között. Talán ha megkeresné az iratszekrényt...

by **Erik Magnus Lensherr** Kedd Júl. 12, 2011 12:10 pm

Szerencsére ezt a húzását is bevette az ápoló, Erik már lassan kezdi szégyellni magát, hogy a Mágnesesség urának, az emberiség ellenségének ilyen kis piti cselekhez kell folyamodnia, hogy egy öregotthonból meg bírjon lógni. Nem is tétlenkedik, tekintetével a folyosón lévő kamerákat fürkészte, és bár legyenek ellenkező irányban az alagsori ajtótól, bármi ami felvehetné a mozgását, megpróbál kiiktatni. Mágneses mezőt kelt, ami megzavarhatja a kamerák működését, már, ha eléggé tud koncentrálni ahhoz, hogy terve sikerhez vezessen. Már nem megy úgy, mint régen, mikor pislogott egyet, és fémtárgyak perdültek táncra utasítására.
Ha a kamerák szikrával jelzik a férfi sikerességét, akkor szél sebesen elindul az alagsor felé, s örömmel konstatálja, hogy az nyitva van. Elégedett mosoly ül ki arcára, mégis sajnálatot érez az ápoló iránt.
~ Kedves gyerek ez, de túl naiv. - Gondolta magában becsukva maga után az ajtót, majd ha lehet, el is torlaszolja azt valamivel amit talál, egy kisebb szekrénnyel, székkel, bármivel ami legalább percekre lefoglalhatja azt, aki be akarna jönni ide. Ha erejével nem bírja, hiszen már nem mai mutáns ő, képességét is latba veti, de mindenképpen odaerőszakolja az akadályt.
Amint megfordult, hogy szemre vegye a helyiséget, döbbenten tapasztalta, hogy nehezebb dolga lesz, mint az gondolta, így sebtében kezdett el keresgélni, egy raktárszerű ajtó után. Remélte, hogy az ajtóra van írva a név, így nem kell mindenhova berontania, ha pedig megtalálta azt, az irattartó szekrényhez veszi az irányt. Ott lehetnek a dokumentumai, iratai, amik szintén fontosak, és talán lejegyezték, hogy felszerelését hova tehették el.

by **Cerebro** Kedd Júl. 12, 2011 1:40 pm

A mágneses mező hatására a kamerák természetesen nem működtek tovább megfelelően, a portafülkében látható kép először csak villogott, majd teljesen elsötétül. A portás először megkocogtatta a monitort, sóhajtott egyet, de úgy vélte nem lehet akkora a gond, és még befejezheti a szendvicsét. Így csak jó negyedóra múlva indul el arra, hogy megnézze mi történt.

A kamerákon lévő zöld ledlámpa kialszik a mágneses tér miatt keletkezett zavarban, így Magneto is láthatja, hogy nem működnek tovább.

Az alagsorba vezető lépcsőfokok után egy újabb ajtó jelent akadályt Magnetonak, de az sincs zárva, és mögötte található három kerti szék, javításra várva. Erejét használva a fémszékeket könnyedén a kilincs alá szoríthatja. Így egy időre megakadályozhatja, hogy bárki bejöjjön.

Az ajtó mögött újabb folyosó, mely a végén mindkét irányba szerteágazik, tovább bonyolítva a keresés gyorsaságát. Mozgásérzékelő lámpáknak hála hamar felviláglik az először végtelennek tetsző út.

Rögtön az első ajtó balra egy kilincs nélküli, melyről lekaparták a feliratot, de a táblácskának a helye még ott világlik a faanyagon. A szemközti oldalon pedig egy két hatalmas üvegtábla van a falba építve mögötte pedig egy pult, néhány iratszekrény, és két irodai szék. A helyiségben a lámpa lekapcsolva, a székek üresek, viszont a folyosóról beáramló fény megvilágítja az abc-vel ellátott fiókokat: A, B, C... J, K, L!

Ha elindul az aprócska irodába vezető ajtóhoz, mely az üvegtáblák távolabbi végében helyezkedik el, akkor láthatja, hogy a többi ajtó helyén már csak fémrácsok vannak, illetve számok jelzik, hogy melyik raktárhelyiségről van szó. Az aktájából valószínűleg ez is kiderül, most már csak át kell jutni a zárt ajtón - ami nem okozhat gondot -, végül pedig utána kellene nézni, mi lehet ez a gyanús szöszmötölés a kilincs nélküli ajtó mögött...

by **Erik Magnus Lensherr** Szer. Júl. 13, 2011 5:47 pm

Végül megtalálta az iratait, és azt is, hogy felszerelését hol fogja meglelni. Ez az alagsor kész labirintus, alig bír eligazodni a sötét kis folyosókon, de végül elér egy elágazáshoz. A bal oldali ajtó mögül szöszmötölésre lesz figyelmes, de látja, hogy kilincs híján nem bír bemenni, bár nem mintha ez lenne a szándéka. Ő a jobb oldali üvegtábla felé veszi az irányt, ahol az ajtók helyén csak rácsok vannak, de az őt érdekelt raktárhelyiséget gyorsan megtalálja.
~ Gyerünk Erik, nincs késlekedni való idő. ~ - Gondolta magában feszülten, majd kezét előretartva próbált meg koncentrálni, mint ahogy esténként csinálta magányában.
Erejével megpróbálja a rácsokat széjjelebb nyitni, olyan halkan amennyire lehetséges, és a zárt ajtóval is hasonlót kísérel meg. Izmai megfeszülnek, elméjét kitisztítja, és úgy esik neki a kísérletnek. Nem megy már úgy, mint évekkel ezelőtt, ez a művelet már erős koncentrációt igényel, és az sem biztos, hogy készen áll még ekkora megterhelésre.
Az még később fog kiderülni, hogy az alagsorból, hogy fog kijutni a szabadba, mert visszafelé már nem mehet, egyből lebukna, főleg hogy nála vannak felszerelései. Ha megtalálja amit keresett, nem teketóriázik, át is öltözik, amilyen gyorsan csak lehet, és a lehetséges kijáratokat veszi szemügyre, már ha talál hasonlót, közben fél szemmel a kilincs nélküli ajtót figyeli.
~ Fogadok Charles, most jót nevetsz rajtam odafenntről. - Mosolygott akaratlanul, hiszen hatalmas szégyenérzetét jelenleg semmi sem tudta volna semmissé tenni, esetleg majd az, ha kijut végre erről a helyről.

by **Cerebro** Szer. Júl. 13, 2011 10:31 pm

Nem tűnik úgy, mintha a földszintről bárki követni akarná az alagsor irányában, és a kitámasztott szék zörgése hamar felhívná a figyelmét a közelgő személyzetre. Jim nem találta a szemüveget, és mikor visszatértekor nem találta ott Magnetot, ki ment a kertbe, hogy megnézze megtalálta-e Rogert.

Magnetonak nem állja útját az iroda ajtaja, sem az iratszekrények, így hamar megtalálja az aktáját, és később azt a rácsos ajtót is, mely a személyes tárgyait rejti. Szinte gyerekjátéknak tűnhet megszerezni a dolgait. Aztán egyszer csak a folyosó elejéről, az alagsori járatrendszer elejéről egy ajtó elhúzódik, majd egy pillanat múlva záródik is. Lépések zaja közelít Magneto felé...

- Erik!? - hallatszik egy hang, majd nemsokára fel is tűnik egy magas, fekete öltönyt viselő alak. - Már azt hittem, hogy sosem téved le ide.
A férfi gyanús vigyort villant Magneto felé, majd végigméri, hogy mit is zsákmányolt, bár a helyzet elég egyértelmű. Nála semmilyen fegyver nincs, sem pedig fémtárgy, mivel felkészítették.

- Tudja, Erik, egy ideig próbáltam megérteni, hogy mit miért tett, de ez a legutóbbi... ez nem volt méltó Önhöz, ilyet egy megátalkodott őrült tesz csak. - közli a férfi, szokatlanul barátságos és csevegő hangnemben. Akár őrültnek is tűnhet, de nem az. Kissé szarkalábas szemei Magneto arcát fürkészi, mintha gondolataiban próbálna fürkészni, ám képessége koránt sem ilyen egyértelmű, és nem is olvas az elmékben.

- Még mielőtt rám támadna képességével, had közöljem, hogy én az Ön helyében nem tenném. Veszélyes lehet. - folytatja sejtelmesen, majd a kijárat felé int, hogy induljanak el arra.

Magnetonak választása van, vagy elindul abba az irányba, merre a kijárat és a titkos helyiség van, vagy spontán mód rátámad, a figyelmeztetés ellenére.

by **Erik Magnus Lensherr** Csüt. Júl. 14, 2011 12:07 am

A dolgai megszerzése eddig gyerekjátéknak bizonyultak, és még semmi sem állta útját, aminek kifejezetten örül. Viszont még mielőtt elkezdhetett volna öltözködni, kinyílt az általa gyanúsnak vélt ajtó, és lépésekre lett figyelmes irányából. Elrejtőznie már nem lett volna ideje, egy az általa kihúzott fémfiókra kezdett koncentrálni, közben remélve, hogy ereje nem hagyja cserben. A férfi végül megszólítja Eriket, aki rezzenéstelen arccal próbálja kivenni a közeledő arcáról, ismeri-e vajon a kotnyeleskedőt.
- Kellemes itt a környezet, de egy idő után elunja magát az ember. Ki maga? - Válaszolt, majd kérdezett, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Az idegen tudja ki Magneto, de ez fordítva nem igen mondható el. Felvonta szemöldökét, majd hunyorogva próbálta az idegen arcát feltérképezni, aki közben már újra megszakította a kellemetlen, feszült csendet, ami a két férfi között kialakult.
- Nahát, örömmel tölt el, hogy ismeri a munkásságom, de tudja, céljainkat csak úgy érhetjük el, ha azokért őrült módjára küzdünk. - Magyarázta Magnus mosolyogva, visszagondolva tetteire, amiket az Alkatraz ellen követett el. Szinte szomorúan gondol vissza a napra, már nem azért, mert megbánta volna amit tett, hanem mert akkor már ereje hihetetlen magasságokban volt mérhető. Szükséges lépésnek tartotta a támadást, főleg a mutáns társadalom fenntartása érdekében, amit csak azok érthetnek meg, kik segítették ügyét. Nem várja el, hogy ez az alak egyet értsen vele, de az viszont már nehezen tűri, ha az útjába állnak, mindenesetre közönnyel tűrte a kérdéseket, arcáról nem engedte a harag, és az idegesség leolvasásának lehetőségét a vele szemben álló férfi számára.
- A beszélgetésünk végeredménye azon fog múlni, mik a szándékai velem, és hova akar vinni. Magam is szükségtelennek tartom a vérontást, de nem idegen számomra. - Válaszolt lassú, megfontolt lépésekkel közelítve az öltönyös fickó felé, majd zsebéből elővette még a szobájában megszerzett tollát. Lépései fenyegetően hathatnak, mégis határozottan pakolgatja egymás után lábait, bal kezében rendíthetetlenül tartva holmiját, jobb kezében a tollat forgatva. Gyanúsnak tartja a férfit, egyáltalán nem bízik benne, ráadásul aki a Mágnesesség urát fenyegeti, annak számolnia kell bizonyos következményekkel.
- Válaszokat akarok fiatal barátom, és akkor talán elkerülhető lesz a küzdelem. - Tette még hozzá mostmár türelmetlenül, hanglejtése fenyegetés érzésére adhat okot, s ha ezt gondolja, jól is teszi. Magneto túl sokáig volt börtönben ahhoz, hogy most meghiúsítsák tervét. Túl sokat várt a bosszúra, és az újabb hadüzenet kihirdetésére az emberiség ellen. A türelme pedig elfogyott...

by **Cerebro** Csüt. Júl. 14, 2011 3:09 am

A férfi nem csodálkozik azon, hogy Magneto úgy reagál, ahogy. Ő sem gondolta komolyan, hogy majd visszakíséri a szobájába, lefekteti és betakargatja, aztán holnap reggel ő kíséri ki sakkozni a szabadba. Végül is őt nem ezért alkalmazták. Hanem azért, hogy tartsa rajta a szemét, és ha az öreg ereje visszatér, akkor mérje fel a valós veszélyt.

A kormány tisztában van azzal, hogy Magnetot nem könnyű megállítani, de fogalmuk sincs, hogy mennyi idő után ürül ki a szervezetből a mutáns-ellenanyag. Ezért küldték ide őt, hogy legyen őrszem, legfőképp pedig állítsa meg Magnetot, ha tudja. Ámbátor beleegyezett a megbízásba - kényszerrel nem ültethették volna oda -, előre kikötötte, hogy ha az öreg erősnek bizonyul, akkor bizony ő nem kockáztatja az életét. Akkor inkább kiutat mutat, és még a többi vénség sem szenved kárt.

- Seymour vagyok, Mr. Lensherr, és örülnék, ha nem játszadozna itt a tollával, hisz mint mondtam, tudom hogy ki maga, tudom, hogy mire képes. - reagál kicsit türelmetlenül, főleg miután észreveszi a tollat.

- Mondhatnám, hogy örvendek a szerencsének, de nem örvendek, hisz az, hogy Önt itt találtam, csak egyet jelent. Elő kell készíteni a műanyagbörtönt. - ízléstelen poénkán valószínűleg csak ő nevet, hisz Magneto épp szökni készül, nem pedig bevonulni a börtönbe. - Miért nem rakja el a kacatjait, és jön be velem abba a szobába. A legjobb az lenne, ha nem próbálkozna a szökéssel, hanem átgondolná a tervét. Önnek nincs esélye, eljátszotta a lehetőségeit.

A férfi higgadtan beszél, de mikor Magneto közelebb lép észreveheti, hogy hangja ellenére Seymour arcát számtalan ránc öregbíti. Távolról nem nézett ki harmincnál többnek, most pedig egy negyvenöt-ötven éves férfi áll vele szemben.

Ha Magneto a férfi közelében - alig pár lépésre tőle - használni próbálja az erejét, furcsa bizsergés lesz úrra a karján, mely lassan kúszik felfelé, a törzse irányába. Mintha egy óriási porszívót állítottak volna vele szembe, mely kiszívja belőle a legkisebb kórokozókat is.

- Ne felejtse Lensherr, most nem csak magáról vagy rólam van szó. Nem véletlenül vigyázok én itt magára... - tesz egy rejtélyes megjegyzést zárásképp. Innentől kezdve Magneto egyetlen lehetősége a tárgyalás, vagy pedig megpróbálkozhat egy támadással, amihez minden erejét össze kell szednie.

by **Erik Magnus Lensherr** Csüt. Júl. 14, 2011 11:05 am

Az történt végül, amit Magneto gondolt. Ez egy beépített ügynök, aki a felügyelete miatt van jelen a létesítményben. Elég nagy felelőtlenség egy embert küldeni a feltartóztatására, végül csak megkönnyítették a dolgát. Közelebb lépve, és miután Eriknek lehetősége volt tanulmányozni a férfi arcát, kiderül, hogy nem is olyan fiatal, mint amilyennek először hitte.
- Nos Mr. Seymour, a helyzet az, hogy eszem ágában sincs visszamenni a börtönbe. Amíg élek a lehetőségeim adottak, és ha tudja mire vagyok képes, lehet nem kellene játszania a hőst, nem gondolja? - Válaszolt közönnyel az arcán, majd mikor leesett neki a felismerés, hatalmas mosolyt húzott arcára. Semmi lőfegyver, műanyagból készült szúróeszköz, vagy bármi amivel megállíthatná őt, tehát az erejével akarja elejét venni Magneto szökésének.
- Nos, Mr. Seymour, maga is az embereknek dolgozik. Tudják, hogy maga valójában milyen erőt képvisel? Tudják, hogy mire képes? Nem félnek, hogy ellenük fordul, és maga is egy átkozott ketrecben végzi a többi felcímkézett fajtársunkkal egyetemben? - Tette fel kérdéseit fintorogva, miközben hátrébb lépdelt.
- Mi vagyunk a jövő Mr. Seymour, nem ők. Elnyomni akarnak minket, nem pedig megállítani, megismétlődik a múlt barátom, táborokba hurcolnak minket, börtönökbe zárnak. Maga is ott akarja végezni? Gondolja, ha elkezdődik a tisztogatás, maga megússza, visszatérhet a családjához, szeretteihez, mint aki jól végezte dolgát? Ugyan, ne legyen naiv, miért nem csatlakozik az ügyünkhöz, és nyer betekintést a válaszvonal másik oldalára is. - Mondta neki, esélyt kínálva ezzel neki a váltásra, egy új életre, arra, hogy belátást nyerhessen a színfalak mögé, hogy rájöjjön, a neki munkát adó embereknek valójában mik a céljaik a mutánsokkal. Végül nagyot sóhajtva eltette tollát, és egy gyors mozdulattal feltette rég nem látott sisakját, egyrészt, azért mert már érezte, hogy valami hiányzik a tökéletesség eléréséhez, a másik, hogyha Seymour ereje mentális alapú, akkor védelmet nyújtson ellene.
- A hiedelmekkel ellentétben nem terrorista vagyok, nem akarom uralni a világot, csupán testvéreinknek szeretném biztosítani a nyugodt életet, amit az emberek csak propagandaként említenek számunkra. Láttam amit maga nem, Seymour, láttam mit tettek a Mutánsokkal Sóstónál, kísérletek, hogy felhasználják az erejüket a háborúkban, melyeket arroganciájuk, és önteltségük eredményez. Én nemes célért küzdök, hát maga? Vagy maga is így készült? Mondja Mr. Seymour, önszántából segíti az embereket, vagy kényszerítették rá. - Kérdezte még mindig mosolyogva. Fenyegető hanglejtése átment megértésbe, és pszichológiai hadviselésbe, remélte, hogy valamennyire megtudja törni a férfi magabiztosságát az oldal választást illetőleg. Valóban nem érzi még magát olyan erősnek, hogy egy harcot nyerjen egy gyakorlott mutánssal szemben, de ha nem ad rá más esélyt, inkább a halált választja, mint a szégyenteljes börtönt. Erik megpróbál a férfiben chip után kutatni, vagy bármi után ami fémhez hasonló anyagból van, remélve, hogy marad egy aduásza, ha meggyőzése sikertelennek bizonyul. Tekintetével közben folyamatosan olyan tárgyat keres a helyiségben, ami éles, vagy hatalmas ahhoz, hogy ledöntse a lábáról a hajthatatlannak tűnő ügynököt, ha pedig nem talál, marad a toll...

by **Cerebro** Csüt. Júl. 14, 2011 1:52 pm

Seymour elvigyorodik: pont ezt a hozzáállást várta az öregtől, sőt kicsit már várta is, hogy magánakciót indítson, és ő találkozhasson vele. Na nem ám azért, hogy csatlakozzon hozzá, hanem azért, hogy megállítsa valahogy. Feltehetőleg Magneto ereje nem a régi, viszont Seymouré veszélyes, és ha ezt a kettőt összeadják, akkor lehet Lensherr sem lesz már olyan nagyravágyó.

- Mr. Lensherr, hallottam már a nagybecsű szavait, szónoklatait, paranoiájának mindenféle megnyilvánulását, így hanyagoljuk a toborzást, ha kérhetném. - szögezi le véleményét, miután türelmesen végighallgatta. Mivel a mondókája elég hosszúnak bizonyult, és nem úgy tűnt, mint aki végre el akar indulni, inkább a falnak dőlt és elővett egy cigarettát. Nem volt biztos benne, hogy az alagsorban szabad dohányozni, de a helyzet pikantériája megkívánta.

- Mellesleg nem dolgozom az embereknek, csak kértek egy szívességet, én pedig örömmel vállaltam. Ez is csak egy munka, és ne érezze magát kivételesnek, nem államfőre vagy diplomatára vigyázok, csak egy közönséges bűnözőre, Mr. Lensherr. - torkolta le Magnetot, hisz már megint a nagybecsű és önzetlen tetteivel próbál hatni rá.

- Ön azt állítja, hogy nem terrorista!? Akkor mégis mi? Ki kérte Önt arra, hogy városrendezést csináljon Los Angelesben? Ki kérte Önt arra, hogy képviselje az érdekeit? Miért nem képes elfogadni, hogy a mutánsokat pont ugyan annyira üldözik, mint Ön az embereket? - teszi fel vádló kérdéseit. Nem hisz benne, hogy most fog megtéríteni egy megrögzött _aktivistát_, viszont nem hagyja ki a lehetőséget, hogy végre a szemére vethet dolgokat. Hisz ő is mutáns, és ő nem kérte, hogy Magneto legyen a szószólója.

- Tudja, az a véleményem, - itt egy mélyet slukkol a cigarettából, és jól nevelten az ellenkező irányba fújja, mint ahogy Megneto áll - hogy a mutánsokat ért atrocitások nagy részéért Ön a felelős, és a híres kis testvérisége, azzal a pár elvetemült bolonddal. Feltette már magának azt a kérdést, hogy a hídépítés során vízbe fúltak vajon mit ártottak Önnek? Demagóg politikát folytat Lensherr, és ezt tudomásul kellene vennie.

Mialatt csapongva közli a véleményét a férfival, hangját egy pillanatra sem emeli fel, úgy beszél, mintha egy szivarszobában konyakoznának, és aktuálpolitikai eszmecserét folytatnának. Ez talán még Magnetot is bosszanthatja, hisz úgy tűnhet, hogy ellenfele félvállról veszi a dolgokat.

- Ha már annyira tudni szeretné, engem nem kényszerít senki. Kiállok egy ügy mellett, ami nem arról szól, hogy felcímkézzenek. A kísérletek, a Sóstó... a maguk nemében ezek a szörnyűségek egy fokkal sem rosszabbak, mint az Ön magánakciói. Nem is értem, miért képzeli magát felsőbb rendűnek, mikor ugyanolyan alacsony szinten áll, mint azok, akik ellen küzd. - zárja le mondandóját, majd fürkészni kezdi az öreg arcát, hogy vajon most következik-e az orv támadás a golyóstollal. Végül is, azzal még nem akarták megölni.

- Majdnem elfelejtettem Mr. Lensherr. Ne álljon túl közel hozzám, mert egyrészt Ön lemerül, mint egy gyenge aksi, másrészt pedig mindkettőnket megfőzöm. Ez van. Ördögi csapda. - elvigyorodik, kíváncsian arra, hogy erre vajon mit reagál a patthelyzetbe került Magneto. Végtére is, ő is szeret sakkozni.

by **Erik Magnus Lensherr** Csüt. Júl. 14, 2011 4:38 pm

Jó beszélgető társra akadt Seymour személyében, aki úgy tűnik már régóta feni a fogát a Mágnesesség urára. Ki is használja az alkalmat, minden vétségért amit elkövetett most korholást kap a férfitől, és úgy áll a dolog, hogy örülhet, ha életben maradhat. Amíg az ügynök beszél, ő hasonlóan figyelemmel követi mondanivalóját, végighallgatja, és csak utána reagál az elmondottakra.
- Éles a nyelve drága barátom, de úgy tűnik, előbb a saját háza táján kell söprögetnie. Had kérdezzem meg, van magának családja? - Kérdezte, nyugodtan elnézve, ahogyan ellenfele rágyújt. Letette ruháját, és iratait maga mellé a pultra, és úgy nézett farkasszemet a férfivel.
- Tudja...sokszor, hogy elérjük céljainkat, áldozatokat kell hoznunk. Én hoztam áldozatokat, azok az emberek kik meghaltak ügyem véghezvitele közben, rosszkor voltak rossz helyen. Áldozathozás...de maga tudja miről beszélek. - Mosolyodott el, majd gúnyosan felkacagott.
- Sok életet feláldoztam azért, hogy véghez vigyem a terveimet...viszont tudja, miben különbözünk? Hogy maga most a saját életét áldozná fel azért, hogy megállítson engem. Viszont sok közös vonás is van bennünk Mr. Seymour. Ha önként vállalta a felügyeletemet, maga is megszállott. Megszállott az emberek védelméért, és a mai napon ez lesz a veszte. - Kacagott fel ismét Magneto, és kezeivel tapsolni kezdett.
- Egy középkorú férfi ön feláldozva akadályozta meg a "demagóg" népirtó Magnetot, szökésében. Maga nemzeti hős lesz Mr. Seymour. Nemes cselekedet amit most végrehajt, de olyannyira őrült is. Ki fogja megköszönni magának, hogyha a hősködése az én, a saját, és talán az Otthonban lévők életébe fog kerülni? Bizony...ha másfelől nézzük a dolgokat...magának sincs esélye, ennek az egész épületnek nincs esélye.
Ha nem enged nekem utat, maga itt mindenképpen meghal. - Mondta Erik mostmár fintorogva, remélve, hogy a férfinek leesik mondanivalója. Teste szinte megfeszül az izgalomtól, ha elszabadul a pokol, minden erejét szabadon engedi, de legfőképp a védelemre fog koncentrálni.
- Jut eszembe. Az előbb nem toborzás volt a szándékom. Csupán adtam magának egy utolsó lehetőséget az életre. Döntsön. - Mondta, majd felegyenesedve, felkészülve a legrosszabbakra, várta a nagyszájú hős válaszát. Nem akarja megölni, jó követő válna belőle, de nem fog könnyeket hullatni érte, ha az tettekre kényszeríti.

by **Cerebro** Pént. Júl. 15, 2011 1:17 am

Magneto szavai nem hangzanak üres fenyegetésnek a kihalt alagsori folyosókon. A helyzet megoldása oly messze van a lehetségestől, mint a Földtől a Hold, vagy akár a összes többi bolygó, kifelé számolva a Naprendszertől.

- Nem, nincs családom. Jól gondolja, ha úgy hiszi, hogy nem fogok hiányozni senkinek, ha Ön itt újabb terrorakciót visz véghez. De mit is akar ezzel elérni? - teszi fel a kérdést oly higgadtan, mintha nem is élet-halál dolgairól beszélgetnének.

- Nem-nem, korántsem vagyok olyan megszállott, mint maga. Nem az a feladatom, hogy a levegőbe röpítsem ezt az egész kócerájt magával és magammal együtt. Koránt sem. Én csak egy őrszem vagyok, a nagyobb gépezet már odakint várja az érkezését. Élve, vagy holtan. - kifejezetten élvezné a helyzetet, ha nem egy alagsorban beszélgetnének, ahol be vannak zárva a falak közé, és ahonnan csak felfelé vezet az út, így vagy úgy.

- Tévedés, ha azt hiszi, hogy a golyóstoll trükk beválhat. Megjegyezném, hogy a start után az orrom előtt landolna a toll. Fölösleges próbálkozni. - jegyzi meg keserűen, mintha csak bánná, hogy nem harcolhatnak egy jót.

- Nos, akkor elérkeztünk oda, hogy megoldást kell találnunk... én nem szeretnék itt tűzijátékot rendezni, Ön - ha jól sejtem - nem akar meghalni, szóval együtt kell kisétálnunk. Mint talán már említettem, én nem az őre vagyok, tehát nem tudom megakadályozni, hogy kimenjen, bántani tudnám, de akkor Ön is kárt tenne bennem, és ebben a szilárd mennyezetben. - borostás állát megvakargatva újra nagyot szippant a dohányból. - Azt is tudnia kell, hogy sokan úgy vélik, Ön már nem a régi, és kudarcai eltántorították a hívet, így akár szabadon is lehetne ereszteni. Ezért nincsenek itt mások rajtam kívül. Hogy érthető legyek: kiment a módiból. De azért elindulhatnánk felfelé, hogy kortársait ne érje baj. Most az egyszer akár kegyelmet is gyakorolhatna a kortársain, és odakinn megbeszélhetnénk a továbbiakat.

Választ szinte nem is remélve elindul a kijárat felé, amit Magneto eltorlaszolt. Nem tart a hátbatámadástól, hisz figyelmeztette az öreget, hogy a mágnesességgel feltöltött dolgok a közelében lemerülnek. Esélytelen az orvtámadás, legfeljebb egy emberméretű mikrót indíthat be a hevességével.

by **Erik Magnus Lensherr** Szomb. Júl. 16, 2011 2:44 pm

Erik csendesen hallgatja végig a férfi szavait, gúnyosan elmosolyodik, úgy látszik, nem hatotta meg, hogy hívei eltántorodtak mellőle.
- Mr. Seymorur, ne siessen kérem, szeretném tisztázni nézeteimet önnel, és azt, mit miért tettem. Mond magának valamit az a név, hogy William Stryker? Tudja mit csinált? Vagy a média csak az én ténykedéseimet tette közhírré. Félre ne értse, nem azt a gyerekes játékot szeretném űzni, hogy ő rosszabb lenne nálam, jó ember ő, csak kicsit hirtelenharagú. - Magyarázta, megsimogatva állát. Még mindig érzi a verést, amit Mr. Laurio adott neki, akárhányszor meglátogatta őt a mutánsgyűlölő szörnyeteg.
- Megölte a fiát, csak mert félt a mutációjától, bántalmazta őt, mert más volt. Vegyünk egy példát Mr. Seymour. Ha önnek a nyakába akasztanának egy táblát, és ráírnák, hogy mutáns, mit gondol hol fogadnák el önt, mint embert. Hol nem néznének magára úgy, mint egy korcsra? Itt mi vagyunk az üldözöttek, nem az emberek.
Ha ismer engem, tudja, hogy elraboltam Kelly Szenátort évekkel ezelőtt, miután fel akartak címkézni minket. Nekem köszönheti, hogy most nem lóg biléta a fülén, mint egy gazdasági tehénnek. Nem akartam bántani őt...nem...azt akartam, hogy átérezze, milyen érzés, ha a mutánsokat kiközösítik a társadalomból. - Mesélte a történetet, és közben mosolyogva emlékezett vissza a régi időkre, és az éles nyelvű szenátorra.
- Ugyanazt akarom elérni, mint régi, megboldogult Charles barátom. Hogy a mutánsokat egyenjogú polgároknak tekintsék, és igen ennek érdekében olyan eszközöket vetek be, melynek következtében akár "terrorista" jelzőt is aggathatnak rám, de míg én élek a Mutánsok jogait nem fogják eltiporni. - Mondta agresszíven, majd elkezdett sétálni azon a kis területen, melyen tartózkodott ezzel is levezetve a felgyülemlett feszültséget. Nem arról akarta meggyőzni a férfit, hogy ő jó ember, nem érdekelte, hogy mit gondol róla. Azt akarta vele megértetni, hogy a világ nem olyan, mint amilyennek ő hiszi.
- Az Alkatrazban volt egy fiú. Az volt a képessége, hogy a közelében minden más mutáns ereje semmissé vált. Belőle akartak az emberek "gyógymódot" készíteni. Először felajánlották a lehetőséget, hogy meggyógyítsák a "beteg" mutánsokat, és amint láthatta tömegesen is ajánlkoztak a kísérletekre. Maga is ott volt Mr. Seymour? - Kérdezte gúnyos vigyort erőltetve arcára. - Később kiderült, már fegyverekbe töltötték az ellenanyagot, amit azért tettek, hogy elpusztítsák a géneket, amitől mások vagyunk, mint az emberek. Nem csak én vagyok a hunyó Mr. Seymour. Ez egy adok-kapok játék, amit ha, hisz, ha nem, nem én indítottam el. - Mondta nagyot sóhajtva, ezzel is befejezve történetét, de a levegő vétel után, szigorú tekintettel nézett fel az őt sakkban tartó férfira.
- Most vagy visszamegy a szobájába, és hagy engem elmenni, vagy a levegőbe repítjük az egész helyet. Az önnel való beszélgetésem elszántabbá tett, és újra eszembe juttatta, miért küzdök igazából. Kérem Mr. Seymour, maga jó ember, ne álljon az utamba. - Kérlelte a férfi, majd magára öltötte köpenyét.
- Engedjen és mindenki élni fog. - Ismételte meg Erik az előbb elmondottakat, majd egy lépést tett a férfi felé, ezzel is bizonyítva elszántságát.

by **Cerebro** Vas. Júl. 17, 2011 9:12 pm

- Igen, tudom ki az a Stryker, sajnos. - válaszol röviden Magnetonak, majd mivel nem követte őt, visszasétál hozzá. - Egyszer és mindenkorra tudomásul vehetné, hogy az ő szörnyűségei nem adnak feloldozást és engedélyt arra, amit Ön elkövetett és elkövetni készül.
Tény, hogy Magneto érvelésének van logikája, ám Seymour meg van győződve róla - mint sokan mások -, hogy nem ez a megfelelő megoldás a probléma feloldására.

- Sosem gondolt arra, hogy talán Xaviernek volt igaza, és nem Önnek? Hogy az emberekkel párbeszéd útján is meg lehet értetni, hogy nem vagyunk szörnyek? Talán akkor nem akartak volna "felcímkézni" minket. - vonja kérdőre újfent Magnetot. - Mindig szem elől téveszti, hogy maga és hívei nagyon sok embert az ügyünk ellen hangolt. Ez pedig leginkább Magneto és testvérisége felelőssége, nem pedig az embereké.
Próbálja követni a férfit a tekintetével, de a fel-alá járkálás megnehezíti a dolgot. Látja a kínlódást az arcán, de nem tud meghatódni. Tudja jól, hogy ki áll előtte, és azt is, hogy nem tévesztheti meg. Talán tényleg gyászolja barátját, de biztos, hogy eszközein nem képes majd változtatni. - Sajnos úgy vélem, Ön fekete-fehérben látja a világot. Ez lesz a vesztünk...

- Érdekes mód rám sose szegeztek ellenanyagos fegyvert. - veti fel az újabb témára reagálva. - Ha jól tudom, maga és társai ellen készült a fegyver, mert Önök meg akartak gyilkolni egy mutánst. Magnetónak még a saját fajtája sem szent. Kár tagadni.
Az utolsó fordulatnál az előtte álló idős férfira szegezi tekintetét, és ha Magneto hajlandó rá nézni, akkor láthatja, hogy a rengeteg keserűség mellett nehezen láthatna más érzelmet az arcán. Bár tudja, hogy mindkettejük oldaláról hangzottak el nagy igazságok, akkor sem hajlandó szót érteni az öreggel, és inkább sóhajt egy mélyet, majd legjobb modorát elővéve folytatja.

- Mr. Lensherr, úgy vélem, tényleg véget kell vetnünk a beszélgetésnek. - mondja, és a közelendő Magnetotól két lépést hátrál. - De koránt sem úgy, ahogy az Ön megfeketedett lelke szeretne, már ha élhetek ezzel a lírai fordulattal. Nem az őre vagyok, nem én fogom megállítani. Biztos lehet benne, hogy fejvadászokat küldenek Ön után, én csak arra kellettem, hogy időben tudomást szerezzünk róla, ha visszatér a képessége. Sőt abban is biztos lehet, hogy a tényről már többen tudnak, mint gondolná. Én elvégeztem a feladatom, megállítani nem tudom, és ne kényszerítsen olyasmire, amit nem szeretnék.

A kilincs nélküli ajtóhoz sétál, ami magától kitárul előtte. Egy újabb sötét folyosó látható, ahol azonnal felkapcsolódnak a lámpák, ahogy belép.
- Úgy terveztük, hogy mire magához tér a képessége, addigra rendelkezni fogunk a fegyverrel, amivel megállíthatjuk Önt. De a mágnesesség ura nagy falat. Ne rendezzen felfordulást az otthonban, ezért arra kérem, hogy erre távozzon.
A "kérem" szót megnyomja, hogy érezhető legyen a parancs is a szó mögött.
- Megnyugodhat, nem fogom követni, hisz akkor egy alagút omlana ránk, és az sem lenne túl egészséges. Csak haladjon szépen egyenesen, és tűnjön el az otthonból. Ha szerencséje van, és siet, akkor nem fogják várni a túloldalon. Viszlát!

Azzal kirúgja a torlaszt a bejárati ajtó alól, és elhagyja az alagsort. Nem szeretett volna több ostobaságot hallani Magnetotól, így sietősre vette a dolgát. Jelentést kell írnia, és el kell utaznia Washingtonba is. Reményei szerint pedig az illetékesek majd elvégezik a munka nehezét, és elfogják Magnetot.

A titkos alagsori alagút egy az otthon részét képező melléképület alá vezetnek. Az épületet régen garázsnak használták, ma pedig egy régi autó, valamint néhány szerszám porosodik ott. Egy létrával lehet feljutni az alagútból az épületbe, amit egy fém szellőzőrács választ el egymástól. Képességével könnyedén kiutat találhat magának, majd már csak saját döntésén múlik, hogy hova tovább. De többé nem lehet biztos benne, hogy nem követik-e minden lépését...

//Egy utolsó poszt után hivatalosan is szabad vagy!//

by **Erik Magnus Lensherr** Hétf. Júl. 18, 2011 10:36 am

Látszik Seymour-on, hogy bár jól esett neki elmondani mit gondol Magnetoról, áldozatot nem képes hozni. Charles-ra emlékezteti a gyenge férfi, hiszen itt és most elejét vehette volna későbbi ténykedéseinek, bár ki tudja. Az itt eltöltött hónapok alatt megfordult a fejében az is, hogy csatlakozik a Xavier iskolához. Charles és jó pár X-men kiválása után lehet, el kellene ott egy vezető, de jelenleg Erik csak a szabadságra bír gondolni.
- Az én szörnyűséges tetteimért én felelek Mr. Seymour. Higgye el, az áldozataim vérét sosem fogom tudni lemosni kezeimről, de az áldozatot mindig képes leszek meghozni. - Válaszolt mosolyogva, mikor a következő mondatra felhúzta szemöldökét, és olyan hirtelen áradt szét benne a harag, ami az itt töltött beszélgetés alatt még nem fordult elő.
- Tudja Mr. Seymour, még mindig hangoztatom, hogy az emberek kezdték ezt a háborút, nem én. Ha annak idején nem állítom meg az Amerikai, és az Orosz hadsereg támadását, már az akkori X-menek nem élnének, mint ahogy a Testvériség is elpusztult volna. Pedig mi megmentettük az életüket, mégis ellenünk fordultak. Ez sosem fog újra megtörténni Mr. Seymour. Jöjjenek a fejvadászok, legalább nem fogok unatkozni a szabadsággal töltött időm alatt. - Mondta mosolyt erőltetve feszültségtől ráncolt arcára, majd mikor a férfi távozott, csak ennyit kiáltott utána.
- Nemsoká választás elé kell állnia Mr. Seymour. A háború elkerülhetetlen, és a csata a Mutánsok és az emberek között fog lezajlani! - Mondta végül, majd mikor megbizonyosodott róla, hogy a férfi elhagyta az alagsort, elindult a kis folyosón, remélve, hogy nem egy csapdába siet bele. Alaposan körbenézett a kis alagútban, lépteit pedig sietősebbre fogta.
Az út végén egy létra jelezhette a szabadulás végleges kulcsát, amelyet egy szellőzőrács zárt el a férfi elől. Megpróbálta csendben leválasztani azt a kijáratról, majd belevetette magát Queens sötét sikátoraiba.
Elég nagy feltűnést keltene, ha sisakjával a fején a főúton próbálná meg elhagyni a létesítményt.

by **Pannon András** Vas. Jan. 08, 2012 7:46 pm

~Több szabadidőm van mint egészséges, azért csinálok ekkora marhaságot.~ Gondolta András, miközben az idősek otthona felé ballagott. Azonban amióta fölerősödött érzékeit megcsapta az az alvó hatalom Steinway ház előtt, nem tudott nyugton maradni. Volt egy tippje, ami néhány Információ után véleménnyé szilárdult. Így tehát elindult, hogy kiderítse itt van e még egy bizonyos Erik Magnus Lensherr nevű öregúr...

by **Cristopher W. Somerset** Vas. Jan. 08, 2012 9:46 pm

Nem is tudom, miért jöttem ide. Talán egyszerűen csak kíváncsiság, talán egy kis jó szándék, de ez esetben biztosan van valami más is. Valami más, amit még nem értek pontosan. Végső soron furcsa mód jó érzés volt látni, kikre ment az a kis adomány, amit az árzuhanás idején vett részvényeken nyertem nemrégiben. Mivel nem igazán van olyan, amihez sok pénzre lenne szükségem, ezért úgy döntöttem, ezt a pénzt valamiféle humanitárius célra ajánlom fel.
~ Miért pont az öregeknek? Talán Magneto miatt. Az a vénség tudott olyat mondani, amivel felkeltette az érdeklődésemet. Láthatóan nem mindenki butul el vénségére. Hát rajtam ne múljon, hogy lesz-e még hasonlóan érdekes beszélgetőpartnerem!
Azzal az öregúrral sakkozok éppen, aki Mr Lensherr-rel is játszott. Akkor is, mielőtt megszökött. Már nem fél, de akkor rettenetesen megijedt.
- Mit gondol az öregről? Már ha nem zavarja a kérdés.
Megszívja az orrát, megigazítja a szemüvegét, majd összeráncolt homlokkal bólogat piciket, miközben felpillant rám. Ezután vissza tekint a táblára, és lép egyet. Már azt hinném, nem akar válaszolni, mikor megszólal.
'- Fene jó játékos, annyi bizonyos! És aktív! Állandóan járt az agya, nem csak a nővérkék formás dolgait leste, mint mi. Hát mit ne mondjak, az én koromban már csak a látvány jut. Jaj! Mondani akartam valamit, azt hiszem. Teljesen kiment a fejemből... Ja igen! Legalább annyira nem illett ide, mint maga, Fiatalember.
Megdörzsöli ősz borostáját, és kissé oldalra döntött fejjel nézegeti a táblát.
'- Viszont azt is mondani akartam, hogy sakkban van, fiacskám!
Mosolya szélesre nyílik, feltárva néhány megmaradt fogát. Őszinte derűvel tekint rám, pedig valószínűleg sejti, hogy nekem is akadnak titkaim. Ki tudja? Talán megbékélt a gondolattal, hogy nem mindenki veszélyes azok közül, akik valamiért másmilyennek születtek.

by **Pannon András** Vas. Jan. 08, 2012 11:26 pm

Miután András beszélt az igazgatóval, és az engedélyezte, hogy "magánnyomozó-segédként", beszélgessen az öregekkel hietelen eszébe jutott amikor először látta azt a mágnes-manust. A híddal bűvészkedett éppen. András akkor még otthon volt, a szüleivel... Torka, és ökle egyszerre szorult össze, amikor ugrott egyet az emlékezete, és a Gellérthegyi erdőben a Vadászal küzdött... Hirtelen körbenézett, de a terep annyi búvóhelyet adhatott az árnyék-mutánsnak, hogy föladta. Inkább lépteit a közelben sakkozó öregek felé...
~de hisz az ott egy fiatal srác! Mit keres egy kb. velem egykorú csávó, egy öregek otthonában?~
Érdeklődve lépett közelebb, és épp hallotta, hogy az évek ,meg a rutin sakkot ad a fiatal játékosnak. Utolsó gondolata a köszönés előtt, visszakanyarodott Magnetóhoz:
~Az Információ hatalom, minél nagyobb horderejű az információ, annál több hatalom! Nekem pedig a szüleim megmentéséhez rengetegre lesz szükségem.~
Majd ügyelve, hogy hangjába ne kerüljön a lelkét mardosó tehetetlen dühből:
-Jó napot kívánnék, ha a mai nem lenne az, így hát csupán elnézést kérek a zavarásért, és üdvözlöm önöket!
Köszön kellemes zengeteg magyar akcentussal.

by **Cristopher W. Somerset** Hétf. Jan. 09, 2012 11:52 am

És tényleg! Mr Johnson kora ellenére igen jól használta az eszét, még ha időnként feledékennyé is vált. Meglepődve a hirtelen szorult helyzeten, székemben előre dőlve kezdem szemlélni a táblát.
- Szóval sakk. Lássuk csak...
Persze engem sem ejtettek a fejemre, még ha nincs is tizenéves játékrutinom. Az életben ennél jóval nagyobb tétű játékokat is lejátszottunk már. Mondhatni, élő bábukkal.
Egy lépéssel sikerül megoldanom a kényes helyzetet, és visszavonulásra késztetni az öregúr vezérét. Ekkor érzem először úgy, hogy figyelnek. Ez az érzés persze önkéntelenül is kiterjeszti érzékeimet, minek eredményeképp egy álló helyzetű emberi testet sikerül kiszúrnom. Miután rájöttem, hogy ebben semmi meglepő nincs, ahogy jómagam is könnyedén lehetek nézelődés tárgya egy öregek otthonában, én és érzékeim is megnyugszunk.
'- Szép volt, fiatalember! Nem hittem volna, hogy bárki pótolni tudja Erik barátomat, akár a sakkban, akár beszélgetőpartnerként.
- Nem hiszem, hogy lenne akár közel annyi tapasztalatom, mint neki, de azért köszönöm - felelem halvány mosoly kíséretében.
Nagyjából ekkor lép oda hozzánk a furcsa srác. Furcsa, mert akcentussal beszél, és mert iszonyatosan kitekert módon ad elő valamiféle udvariassági célzatú szófordulatot. Igyekszem elnéző lenni, és nagyjából ezt tükrözheti arckifejezésem is.
- Jó napot! Semmi probléma.
'- Jó napot, fiatalember! Úgy látszik, egyre fiatalabbak leszünk - teszi hozzá reszelős hangon kacagva az öregúr.

by **Pannon András** Hétf. Jan. 09, 2012 7:36 pm

Andrást mindig is feszélyezte kissé, ha anyanyelvű angollal találta szemközt magát, és az az Amerikai akcentusokkal csak fokozódott.
~Ráadásul úgy tűnik, az angoltanárom "legkedvesebb köszönése" inkább szánalmat, mint bizalmat ébreszt... nagyszerű! ~
Azért maradjunk magabiztosak:
- Elnézést az angolságomért, de még nem ismerem ezt a szép nyelvet úgy, ahogy szeretném, (kézfogásra nyújtja a kezét a sakktábla felett) a nevem Pannon Andrá...
Ebben a pillanatban a sakktábla kellemetlenül sokfelé törik, majd az eddig a tábla alján várakozó árnyékok összeálltak egy Alien-pofává, ami beleharap András kezébe...
Lehet, hogy a sok gyakorlástól, de András tökéletes hanghordozással ordíthatta a világba, azt a közkeletű angol kifejezést, ami bár durva fordításban a szerelmi élet leírására volt használható, de ebben a helyzetben is megállta a helyét.

A Vadász egyre türelmetlenebbül várt leshelyén, ami minden szempontból tökéletesnek volt mondható. A "kis herceg" erre fog jönni, hiszen itt beszélnek arról a mutánsról aki őt érdekli. Rövid várakozása alatt végiggondolhatta, miért is van itt.
~A Mázolmányos Helyen sikerrel szált szembe velem jó lesz tudatni vele, hogy ki diktálja ennek a (kéjes borzongás) vadászatnak a szabályait!~

Mikor a préda karnyújtásnyira állt tőle, tízből kilenc vadász támadott volna, de ő abba a szerencsés kategóriába tartozik, aki ismeri a prédáját, tudja, hogy azt szigorú szabályok kötik, valami illem elnevezésű bigyó, lényegtelen. A lényeg az, hogy ezek lelki békéjük érdekében, megmarkolásszák egymás kezeit... mindjárt, mindjárt MOST!
Ahogy az árnyéktestét megszilárdította, az általa egy fényes vásznon látott alakra, akitől rettegnek a prédák, a hitvány fa-lap ezerfelé szakadt, és igeeen végre megízlelhette prédája vérét!

by **Cristopher W. Somerset** Kedd Jan. 10, 2012 5:42 pm

Végigmérem még egyszer a furcsa, vélhetően európai fiút, majd vállat vonok amolyan elnézően.
- Nem hiszem, hogy problémát jelentene. Csak meglepett.
'- Engem is meglepett, fiacskám. Miért jönne ide valaki ilyen fiatalon, olyan messziről, hogy aztán egy öregek otthonában nézelődjön?
Az öreg jót nevet saját viccén, majd kezet nyújtana az ifjúnak, mikor számára is igen kellemetlen meglepetés adódik a színen. Egyáltalán nincs hozzászokva - az ő generációja még a filmvásznon sem - az efféle szörnypofákhoz.
'- Jáhájj!
Hátra is esik szegény székestől, majd még a földön próbál minél messzebb kerülni ijedtében. Persze nem, mintha nekem kedvem lenne ilyen dolgokkal érintkezni, így sikerül felpattanni ültemből. A szék tehetetlenül dől el, ahogy hátra lépve fellököm azt a hátsó felemmel.
~ Mi a frászkarika ez?
Persze a szituáció egészen egyszerű. Nem hiszek a varázslatban, így valószínűleg egy mutáns a támadó. Mivel az emberek nagyobbik része ilyesfajta varázslatban nem hisz, és a média is mindenért a mutánsokat okolja, nyilvánvalóan ezért is őket fogja. Vagy minket, ahogy tetszik.
~ Tok, fegyver, fog, lő!
Benyúlok a zakóm alá, majd az elővétellel egybekötött mozdulattal karnyújtásnyira lévő fejhez nyomom a fegyvert, megfelelő távolságban András kezétől. Meghúzom a ravaszt.

by Ajánlott tartalom

Lakeside Manor Idősek Otthona

Lakeside Manor Idősek Otthona

Re: Lakeside Manor Idősek Otthona

Re: Lakeside Manor Idősek Otthona

Re: Lakeside Manor Idősek Otthona

Re: Lakeside Manor Idősek Otthona

Re: Lakeside Manor Idősek Otthona

Re: Lakeside Manor Idősek Otthona

Re: Lakeside Manor Idősek Otthona

Re: Lakeside Manor Idősek Otthona

Re: Lakeside Manor Idősek Otthona

Re: Lakeside Manor Idősek Otthona

Re: Lakeside Manor Idősek Otthona

Re: Lakeside Manor Idősek Otthona

Re: Lakeside Manor Idősek Otthona

Re: Lakeside Manor Idősek Otthona

Re: Lakeside Manor Idősek Otthona

Re: Lakeside Manor Idősek Otthona

Re: Lakeside Manor Idősek Otthona

Re: Lakeside Manor Idősek Otthona

Re: Lakeside Manor Idősek Otthona

Re: Lakeside Manor Idősek Otthona

Re: Lakeside Manor Idősek Otthona

Re: Lakeside Manor Idősek Otthona

Re: Lakeside Manor Idősek Otthona

Re: Lakeside Manor Idősek Otthona

Re: Lakeside Manor Idősek Otthona