Atama Kyokushin Karate Klub

Hát az ütés nem jött ne, de utána sem voltam elég gyors és a hirtelen előttem megjelenő férfi botja hatalmas erővel robbant a gyomorszájamba, mire görnyedten előre estem és egy pár pillanatig levegő után kapkodtam. Hogy ne tudjon meglepni, azért még hátra rúgtam egyet, de lábaim csak a levegőt kaszálták.
- Az ilyen haverokat meghagyom neked. – nyögtem egyet, míg feltápászkodtam és lerázva magamról a fájdalmat összeszűkölt tekintettel néztem a jó pát méterre felbukkanó alakot.
~ Nem biztos, hogy le tudom győzni ezt a taktikát, sőt valószínűleg nem, de legalább megizzasztom. ~
Úgy éreztem nekem is taktikát kell változtatnom és már körvonalazódott is a dolog.
Ismét megpörgettem a botot és lendületet véve nekifutottam az egyik falnak, ahonnan elrúgva magam felülről érkeztem Szellem feltételezett helyére és a földet érést követően, a botot letámasztva egy majdnem teljes fordulatos rúgást kiviteleztem, remélve, hogy valahol csak el találja.

-Hehh, sosem szabadulok meg tőle...
Meglepi, hogy ilyen erőset sikerült ütnie, az pedig még jobban, hogy ennek ellenére milyen gyorsan tud utána mozogni a csaj. Érdeklődve figyeli a támadást, olyannyira, hogy túl későn kezd el kitérni előle, ezért Sheela annyira megrúgja a vállát, hogy több métert repül a teremben. Földet érni már nincs kedve ilyen módon, ezért gyorsan eltűnik, csak hogy ismét felbukkanjon, ezúttal már közel a nőhöz. Fittyet hányva sajgó karjára elszántan támad a nőre, a korábbiakhoz mérten meglepő kompetenciával. Amerre csak tud sújt szúr, és üt, néha még rúg is.
-Ideje ezt befejezni, 4-kor kinyit ez a hely, és akkor sok mérges karatéssal kell szembenézned!
~Na jó, csak a tulajjal, a legtöbb ember nem néz be ide délig.~
Támadásai közben mintha egy-egy pillanatra átlátszóvá válna. Ő maga ezt csak a sokadik alkalomnál veszi észre, de egyenlőre nem akar foglalkozni vele, a kihívás most fontosabb.

Most, hogy sikerült megütnie, már teljesen belelendült és szavaival egyetemben teljes erőbedobással kezd el hadakozni, amit alig-alig bírok hárítani, hiszen semmi szabályszerűség sincs az ütéseiben, csak csapkod, ahová csak ér. Így persze könnyen bekapok egy-egy ütést. Ráadásul, még így teljes valójában is alig látom néha. Meg is rázom a fejem, mert azt hiszem a látásommal van valami, de nem időnként mintha csak a botot látnám mozogni a levegőben. Ezen annyira meglepődök, hogy nem is csoda, hogy a következő csapása a fejemen csattan. Felkiáltok és látványosan összeesem. Na jó! Kicsit színészi képességeimet is bevetem, mert igaz, hogy eltalált, de annyira nem véletlenül.
~ Remélem van annyi benne, hogy azért megnézi mi van velem és nem csak elsétál a győzelme tudatában! ~
Fekszem a tatamin látszólag ájultan, a bot még a kezemben, félig a testem alatt, hogy nem tudja elrúgni, még, ha eszébe jutna sem és várok.
Ha sajnálkozva közelebb jön, vagy fölém hajol, egy mozdulattal feldobom magam és azzal a lendülettel csapom le.

A hosszú támadás sorozata után lihegve támaszkodik a botjára. Eleinte az volt a terve, hogy kifújja magát, amíg Sheela feláll, és kezdhetik a párbajt elölről, ám jó fél perc múlva kezd kételkedni benne, hogy ez meg fog történni. Már épp azon volna, hogy megnézze rendben van-e a lány, mikor megtorpan, mert bevillan néhány kellemetlen emlék golyókat csiklandozó pengékről, és karmos ádámcsutka masszázsról.
-Na...végre kidőlt, akkor kezdődhet az igazi buli - mormogja bajsza alatt, melyet ma nem visel - nagymacskával még úgysem csináltam. Hova is tettem a gumit.
Két kézzel a botot szorítva várja, hogy sikerült-e szavaival meggyógyítania szegény lány fejsérülését. Van egy furcsa érzése, hogy hamarosan ki kell védenie pár bot ütést.
~Nem fog átejteni még egy nőszemély, bármennyire is csinos, és trükkös, és....hagyjuk...~

~ Hát az már biztos, hogy nem róla mintázták a lovagiasság szobrát! ~ döntöm el, míg várom , hogy a közelembe érjen, ami úgy látszik hiú remény. Viszont hallom a lihegését nem is olyan messze tőlem, ami arra utal, hogy teljes valójában itt van.
Megjegyzése holmi igazi buliról és használandó gumiról teljesen felturbózzák az agyamat és olyan sebességgel pattanok fel, mint akit rugók löknek, egyenest a hang forrása felé.
Most az egyszer remélem sikerül meglepnem és a kaján megjegyzései miatt legalább egyszer képen nyomni, ha nem, akkor úgy is én húzom a rövidebbet és akkor kénytelen leszek belátni, hogy nem bírok el a képességével.
~ Ha olyan lenne, mint én akkor kíváncsi lettem volna az eredményre, de így csak kicsit megnehezítem az életét, de ennyi! ~ gondolom komoran.

Küldetése, hogy a világ végre belássa mennyire jó fej ő valójában, és mindenki szeresse őt egyre valószínűtlenebb, hogy valaha is sikerrel jár, ami kimondhatatlanul elszomorítja őt. Ennek ellenére arra azért fordít időt, hogy újra félretáncoljon a támadás elől, és még utoljára lesújtson a nőre.
-Nagyon jó vagy, de még mindig én vagyok a legjobb.
Újra félre teleportál, ezúttal viszont a nő feje fölött jelenik meg úgy fél méternyire. Alaposan megrúgja őt, biztos ami biztos.
-Nem tagadom, mocskos trükköket is bevetettem ebben a játékban, de ha becsületes küzdelmet szerettél volna, más szakmát választasz.
~Vagy esetleg, a szakma választotta őt, mint egykor engem? Ha egyszer letesz a kasztrálásomról szívesen elbeszélgetnék vele erről egy sör mellett, ismerek pár olyan helyet, amitől elállna a lélegzete....le kéne szoknom ezekről a dumákról....
-Na, bírod még?

Természetesen hiú remény volt, hogy még a helyén találom, habár igazán ott találtam, csak gyorsabb volt nálam, és a következő pillanatban már megint kámforrá vált.
~ Szzzzz! A fene! ~ futott át rajta, mert sejtettem, hogy rossz vége lesz, és persze igazam is lett, a következő percben felettem jelent meg és keményen fejbe rúgott, hogy most nem kellett megjátszanom, hogy az eszméletem messzire száll.
Igaz, hogy csak egy rövid ideig tartott, de közben felnyaltam a terem padlóját és a botot is elhagytam valahol.
Még mindig kábán az ütéstől felültem és megráztam a fejem.-
~ Ez is ritka, hogy fényes nappal csillagok vannak az égen! Várjunk csak! Hiszen egy teremben vagyunk! Auu!
Aztán meghallottam Szellem hangját is és hirtelen nagyon-nagyon dühös lettem, dühösebb, mint bármikor ezidáig.
~ Sheena, higgadj le! ~ figyelmeztettem magam komoran. ~ Még bőven vehetsz majd revansot! ~
- Azt hiszem feladom! - tapogattam meg a fejem, hogy nincs-e nagyobb bajom. - Bírni talán bírnám még, de elismerem, ami nem megy, ne erőltessük! Te győztél! - álltam fel kicsit kóvályogva. - Majd megmondod az árát!

Megfordul a fejében, hogy felsegíti őt a földről, ám látva milyen arcot vág, egyenlőre jobbnak látja nem közelíteni hozzá, inkább az üdítő automatához sétál, mely szerencsére még ilyenkor is működőképes. Meglepve tapasztalja, hogy annak ellenére, hogy ez egy sport klub, miféle egészségtelen vackokat lehet kapni, vagy másképpen fogalmazva, az összes kedvenc italát.
-Te kérsz valamit? - Kérdi, majd egy pillanatra eltűnik, a következőben pedig már két flakon kólát tart a kezében. Az egyiket Sheela felé passzolja. - Sokan szidják, de esküszöm nincs ennél jobb, és mindenhol lehet kapni...
~Ami jól jön, ha az ember ismeretlen országban kénytelen dolgozni. Még mindig rémálmaim vannak arról a gyomorrontásról.~

Tettem egy pár lépést, mire egy kisebb kezdődő fejfájást leszámítva, legalább a szédülés elmúlt. Szellem egyelőre nem jött a közelembe, habár nem állt szándékomban most megtépni.
Viszont legalább egy üdítővel feldobta a napomat.
- Kösz! - kapom el a felém hajított dobozt. - És közelebb jöhetsz nyugodtan, nem harapok! A verseny eldőlt és én fair játékot játszom. Elismertem, hogy győzték, ezért jövök neked egy ingyen melóval! Az előbb említetted, hogy lassan nyitnak. - intek a teremre. - Nem kéne akkor eltűnnünk innen? - kérdezem a nyugodtan iszogató Szellemtől. - És, ha megkérhetlek a motoromhoz furikázz majd vissza, nem szeretném, ha reggelre csak a hűlt helyét szemlélhetném, túlságosan a szívemhez nőtt. - hajtom fel az utolsó kortyot és keresek egy szemetest, hogy eldobjam.

-Bocs, de kicsit nehezen bízom meg másokban - feleli, miközben kólája sziszegve tárja fel előtte tartalmát - gondolom ismered az érzést.
Miután kiitta az üdítőjét, összegyűri a flakont, utána pedig úgy tesz, mint egy kosárlabdázó a büntetődobás előtt, és elhajítja a szemétté vált fémdobozt, bele egyenesen a tőle fél méterre lévő kukába, de legalább csonk nélkül.
-Hmm? - Kapja fel a fejét a nyitás említésére. - Ja igen...sok hülyeséget mondtam harc közben...szeretek az ellenfél agyára menni ~És úgy általában mindenkiére úgy tűnik...vagy mindenki az ellenségem?Érdekes felvetés.~ minden esetre, való igaz, hogy el tudok képzelni ennél kellemesebb helyet is az éjszaka eltöltésére.
Közelebb sétál a nőhöz, majd mostanra már gyakorlott mozdulattal kapja őt az ölébe, hogy újra az Exile kocsma teteje felé repüljenek.
~Ha ott vagyunk elébb egy kicsit még körülnézek, ha nem gond. Együttes erővel tuti lenyomnánk Rozsomákot, de mára már eleget bunyóztam, ha nem gond.~

//Folytatás: Brooklyn; Exile//

~ Roxanne ~

Mostanában több tucat ember került elő holtan, vagy tűnt el mindörökre a kínai negyed lakói közül. A rendőrség tehetetlen az ügyben hisz nyílt titok, hogy az áldozatok szinte kivétel nélkül a Kínai maffia tagjai voltak, s ezért aztán nem is nagyon akaródzik nyomozni senkinek sem az ügyben. Persze azért minden zsaru nem lapul az íróasztal alatt, a fülét farkát behúzva. Vannak, akik még mindig hisznek abban amit csinálnak, mint például Roxanne De'Loise, kinek nem kis utánajárásába került, mire végre kapott egy fülest, mely szerint a férfi, aki többet tudhat a dolgokról, itt lesz ma éjjel, zárás után.
Ami bűncselekményeket illeti, eddig négy ember került elő holtan. Egyikük autóbalesetet szenvedett, és az iszonyatos sebességgel szembe jövő betonfal végzett vele. A laborosok szerint hiányzott pár dolog az autóból, ami nélkül el sem szabadott volna indulnia, biztos megbütykölte a csávó.
A második a huszadik emeleti lakása ablakából esett ki, bár tisztázatlan, hogy mégis hogyan. Az ajtó belülről volt zárva, így elméletileg lehetetlen volna, hogy más is volt vele aznap éjjel.
Az első kettő akár baleset is lehetne, az utolsó kettővel együtt viszont, akik túladagolásban haltak meg, már legalábbis gyanús, főleg ha hozzá vesszük, hogy ezek négyen ismerték egymást.

Ami a fülest illeti, annyiban igaznak bizonyult, hogy a hangokból ítélve valaki tényleg nagyban súlyzózik odabent. Megelégelve, hogy társnőjének ennyivel nagyobb a karja mint neki, Szellem lázasan eddz, mint ahogy tette eddig minden éjjel az elmúlt héten.
~Mostanában úgyis gyakran kell kellemetlen közelségbe kerülnöm az ellenséggel, ez még jól fog jönni.~

// Szellem//

Nagy robajjal csapta be maga mögött az iroda ajtaját, s nyitva a lépcsőház ajtaját puffogva indult meg a parkolóház felé.
"De'Loise, a magatartása lassan tarthatatlan, egy rendőr nem viselkedhet így...tudja, hogy már nagyon pengeélen táncol, ha így folytatja, nem tudom meddig tarthatom a hátam maga miatt...."hangzott fel az ominózus mondtad a főnöke szájából, ugyanis az üggyel kapcsolatban, amit jelenleg folytat sajnos egyes emberekkel muszáj kemény szóval érvelni, ha az ember hasznos információkhoz akar jutni. Persze az is lehet, hogy néha nála is szakad a cérna, vagy csak ez egy hasznos eszköz a kezében?! Mindenesetre talán tényleg nem kellett volna egy jól menő, gazdag ügyvédnek betörnie az orrát, viszont a pasasnak köze volt a négyes gyilkossághoz, és a szép szó nem volt hatásos. Mindig is tudta, hogy mivel nő, háromszor nehezebb dolga van ebben a szakmában, és bár gyakran megesik, hogy megszegi azokat a korlátokat, amit egy rendős alap esetben nem léphetne át, a főnöke nem rúgja ki, mert nagyon is tisztában van azzal a ténnyel, hogy magasan ő a legjobb és a leghatékonyabb, akármilyen módszerrel is éri el, amit elér.
A parkolóházban megtalálta a motorját, felvette a fekete bukósisakot, majd rákapcsolt, és útja egyenesen a kínai negyedbe vezetett, hiszen úgy tűnt, itt talán sikerül megragadnia a kezdő szálakat, amiket majd szép lassan össze is fog fonni remélhetőleg.
Megállt a klub előtt, leállította a motort, majd leszállt, és várt. Egy ideig nekitámaszkodva a vas szörnyetegnek mérte fel a környéket, ezalatt szép lassan közelgett a klub zárórája, emberek jöttek mentek, de egyikben sem volt semmi különös, hacsak azt nem vesszük, hogy sok volt köztük a gettós külsejű alak, de egy ilyen környéken ez aligha volt meglepő. Eljött a záróra, így végül úgy döntött, nem fog idekint ácsorogni mint valami kopó, hanem bemegy. Menet közben vette le a bukót a fejéről, amit baljában tartott meg. Ment a hangok irányába, egyenesen az edzőterem felé. Dzsekije alatt hátul a szolgálati fegyvere ott lapult, hiszen ezen a környéken enélkül majdhogynem védtelen lenne. De most még nincs értelme bármit is villogtatni, külsőre meg amúgy sem tűnik rendőrnek, ami szintén az ő malmára hajtja a vizet. Odabent az ajtónak háttal egy férfi edzett éppen, de a szemközti tükörben láthatta a betoppanó váratlan vendéget. Hosszú mélyvörös haj, ami most kiengedve hullott a vállaira, markáns, kifejező arc és szemek, karcsú alak, amin egy motoros dzseki és egy hosszú szaggatott farmer feszült, a széthúzott kabát aló pedig egy egyszerű, fehér trikó villant meg. Nem volt az a felturbózott cicababa, de azért a férfias vonalra sem esett át, az a tipikus belevaló vagány csaj kinézet jött át róla.
Nem tudta, hogy vajon ez a fickó lesz e az akit keres, csak egy erős gyanúja volt, semmi több, és az a némi infó, amit szó szerint kivert az ügyvédből, akiről mindenki tudta, hogy dolgozik a maffiának, csak semmit nem lehetett rábizonyítani. Már csak az a kérdés, hogy szedje ki ebből az alakból mindazt, amit tudni akar anélkül, hogy itt most megint felhajtást rendezne, és ne ússzanak el akár fontos információk. Így egyelőre csak állt, és a szemben lévő tükörből próbálta kifürkészni az edző alak arcát, miközben agya lázasan kattogott.

~Lehet valamelyik nap rész kéne vennem egy igazi edzésen is, nem csak a kondigépeket nyűni, állítólag hasznos tud lenni harc közben, ha az ember tudja mit csinál.~
Természetesen feltűnik neki a vörös veszedelem a tükörben, csak úgy, mint minden bizonnyal a fél városrésznek. Általában a feketékért van oda, de múltkor rá kellett döbbennie, hogy a vörös hajú hölgyekkel is tud mit kezdeni, még ha csúnya vége is lett a dolognak. Jól láthatóan őt bámulja a nő, így aztán meg sem próbálja titkolni, hogy az ő figyelmét sem a súlyzó vertikális pozíciójának manipulálása köti le teljes egészében.
~Biztos, hogy ő lesz az. Az ügyvéd tévedett, nem a legszebb vörös, akit valaha láttam, de ezt nem rovom fel neki, a múltkorival elfogult voltam, ráadásul még így is elég közel van hozzá.~
A gyakorlatok végeztével leteszi a súlyzót, majd a törülközőért nyúl, hogy eltávolítsa a homlokát díszítő milliónyi verejtékcseppet. Dolga végeztében összegyűri a szennyessé vált holmit, és egy kosárlabdázó mozdulatait imitálva hajítja azt a tőle másfél méterre sem fekvő szennyes tartóba. Természetesen most is csonk nélkül betalál. Ezek után mosolyogva indul meg a nő felé, ki első látásra legalább annyira vadító, mint amennyire vad.
-Félek későn jött - veti oda sajnálkozva - mindjárt lámpaoltás lesz.
Fejével biccent egyet búcsúzásképpen, és ha a nő nem gátolja meg ebben, sporttáskáját megragadva eltávozik ebből a helyiségből.
~Vajon az Exile ilyenkor nyitva van még? Biztosan, a múltkor már virradt, amikor szegény Sheena-t "hazatámogattam" onnan. Hogy pontosak legyünk, csak a motorjáig, onnan már ő vezetett. Azóta is csodálkozom rajta, hogy még életben van....~

Nem futott felesleges köröket, szemmel láthatóan a másik nem izgatta fel magát a jelenlétén, ez nagyjából sejtette, hogy képben van valamilyen szinten arról, hogy miért is lehet itt. Persze azzal korántsem volt tisztában, hogy miután betörte az ügyvéd orrát, az még telefonált egyet a távozása után, de valahogy volt egy olyan sanda gyanúja, hogy várni fogják. Tipikus bűnözői magatartás, ha köpsz, akkor valakit mindenképpen figyelmeztetsz. Persze ő arra számított, hogy lesznek itt még páran felfegyverkezve, mégis idejött, totál egyedül. De meglepte, hogy a pasas is elég bátor ahhoz, hogy egyedül itt legyen, és várjon rá, hiszen egyikük sem tudott a másikról semmit, de minden bizonnyal tisztában voltak a ténnyel, hogy este itt lesznek...kérdés csak az volt, hogy a találkozásnak milyen kimenetele lesz....
Nyugodtan figyelte, ahogy a másik is felméri a terepet a tükrön át, meg sem mozdult, elég mereven állt, csupán egyik szemöldöke kúszott kicsit fentebb, de még akkor sem mozdult, mikor a férfi abbahagyta az edzést, és elkezdett készülődni. Akkor mozdult csak meg, mikor a férfi elindult volna kifelé, ekkor az a keze, melyben a bukósisakját tartotta felemelkedett, úgy, hogy a távozni készülő alak útját állja amolyan "meg kellene állnod' jelzéssel. Így nem voltak olyan nagy távolságban egymástól,s csak ekkor fordította a fejét is a pasas felé.
-Azt hiszem nekem pont a lámpaoltásra van szükségem...ahogy magának is.-hangja magabiztos volt, persze tények nem támasztották alá a megérzését, miszerint ezt a férfit kell keresnie, de itt most nem volt helye bizonytalankodásnak, vagy felesleges kérdéseknek. Vagy nagy bakot lő, vagy szerencséje lesz. A másik is legalább olyan nyugodtnak tűnt mint ő.
-Gondolom nem bánná, ha meghívnám egy randevúra...-és karját határozottan ott tartotta a másik előtt, jelezve neki, hogy nem áll szándékában hagynia azt, hogy a másik csak úgy kisétáljon innen.
~Fogást kell találnom rajta...~gondolta, ám semmi nem jelezte hogy bármiért is meghátrálni a másik elől.

Tettetett meglepődéssel az arcán torpan meg, hisz ha tényleg távozni akart volna, a képessége segítségével tette volna, csak mint rendesen, ennyi idő alatt már otthon is lenne. Magában nyugtázza, hogy a csaj tényleg olyan vagány, mint amilyennek híresztelték, igaz aki ekkorát tud behúzni egy jogásznak, az már rossz ember nem lehet.
~Mondom ezt én, hat jogász felmenővel...~
-Nem hiszem, hogy a barátnőm örülne neki. - Feleli pimasz vigyorral az arcán. - De utálom a rib@ncot, úgyhogy jól gondolja, mehetünk.
~Várjunk, hirtelen rossz előérzetem támadt. Vajon az ügyvéddel történt dolog is randinak számít?~
-Bár, előbb azért tisztázzuk, mi is a program pontosan?
~Ha még egy vacsorára is meghív, nyert ügyem van. El tudnék viselni egy nyugodt estét, amikor csak egyetlen gyönyörű nő kívánja a halálomat a közvetlen közelemben, vagy netán egy sem, még kiderül.~
Türelmesen várja, mi lesz ebből. Nem szándékozik ellenállást tanúsítani, hisz azzal csak rontana a helyzeten. Ez a nő még nem tudja, kivel is áll szemben, hisz akkor nem felejti otthon a magánhadseregét, mely elengedhetetlen a vele való találkozás túléléséhez, de persze az sem garantálja a dolgot.
~Na jó, ha már randizunk, tudjuk meg a nevét.~
-Eric Draven - mutatkozik be álnevén, miközben a kezét nyújtja a nő felé. Ha nő elfogadja a gesztust, óvatosan szorítja meg a kezét, bár Sheena-hoz hasonlóan belőle sem nézi ki, hogy erre szükség lenne. Ha kopó a csaj, csak nem törékeny virágszál.

A férfi nem szándékozott tovább menni, vagy eleve ez volt a terve, vagy valamin agyalt a másik is. Az ő figyelme sem lankad soha, ha így lenne, már rég lehúzhatta volna magát a klotyón. Apró mosolyra húzódik a szája, legyen akármilyen kényes is a szituáció, azért azt díjazza ha a rossz fiúk is veszik a humort...még ha nekik gyakran elég véres humoruk is van.
-Nem érdekelnek a hibbant tyúkok, higgye el, tudok magamra vigyázni.- mondta szenvtelenül, de vajon ezt hogy is értette? Hiszen elég kétoldalúan csengtek vissza a szavai.
~Eddig nyugton van, minden bizonnyal ő is tartogat még ezt azt...~gondolta, miközben lassan leengedte a sisakot tartó kezét a férfi elől, és teljesen felé fordult. Közelebbről is végigmérte a másikat, nem volt épp az esete...bár azt se lehet konkrétan kijelenteni, hogy neki épp van e esete, és ha van az milyen...ugyanis egy olyan nőnek mint neki nehéz megtalálni azt, akihez vonzódhatna, eleve férfias munkát űz, nem épp egy védelmeznivaló törékeny csitri, és ezt a fajta nőt kevés férfi képes elviselni, pedig neki is van érzékeny oldala, még ha nem is túl sűrűn mutogatja.
-Ha előre elmondanám, akkor semmi izgalmas nem lenne benne, nem gondolja? És azért maga olyannak tűnik, aki bírja a strapát.-mosolyodott el színpadiasan.
~Puhatolózik...remek...~gondolta.
Majd eljött az is, amire várt, a másik elkezdett játszani. Bemutatkozott, és sejthető volt, hogy nem lesz olyan hülye, hogy a saját nevét mondja el. Ezen kissé szemmel láthatóan elgondolkodott, mintha megpróbálná a hallott nevet hozzákapcsolni egy archoz, de mindeközben tejesen máson kattogott az agya. Tudván tudta, hogy bár külsőre aligha, de a nevét ezekben a körökben már ismerhetik, hiszen több okból is felcsengett már. Bemutatkozhatna hát ő is álnéven, de itt jött a csavar az egész történetben.
-Roxanne De'Loise.- ejtette ki teljesen egyszerűen, semmi színpadiasság, vagy hogy megnyomta volna jelentőség teljesen a nevét, nem, mintha csak azt mondta volna" hello."Épp nyújtotta volna a kezét ő is, ám valami különös érzés áradt szét a testében, ami mintha megakadályozta volna, hogy kezet fogjon a másikkal. Mintha még nem lenne itt az ideje...s ahogy nyújtotta a kezét, a tenyerén mintha egy jel jelent volna meg, de nem erősödött meg láthatóan,s már el is tűnt.
~Mi a....~gondolta, de rájött, hogy nincs abban a helyzetben, hogy most ilyeneken kezdjen el filózni, hiszen vele szemben ott állt a másik. Viszont a kezét azonnal visszahúzta. Maga se értette ezt az egészet, de mostanában tapasztalt különös dolgokat maga körül. De most sem a hely, sem az idő nem volt alkalmas erre. Kíváncsian kezdte el fürkészni a férfi arcát, hogy a kimondott név hallatán miként is fog reagálni. Sejtette, hogy úgyis fogja tudni a másik,és most vagy tényszerűen ezt közölni fogja, vagy tovább játszik egy kitalált szerepet...neki viszont nem állt szándékában egy ismeretlen álarc mögé bújni, talán nem véletlenül kezdte el így alakítani az eseményeket.

Félelmetes mennyire lesajnálja nem létező barátnőjét ez a csaj. Na persze, ha tudná róla ezt az apró adalékinformációt, minden oka meglenne rá, s ahogy elnézi őt, kezd az az érzése támadni, hogy valójában tudja is.
~Mertem remélni, hogy a férfiak érdeklik, ha már randizunk.~
-Azok engem sem - feleli végül, s kaján vigyor továbbra sem akar eltűnni az arcáról - inkább az olyan nőkre bukom, akiket nem kell állandóan pátyolgatni.
Újra végigméri a rendőrnőt, és megint meg kell állapítania, hogy ezúttal is olyan nőszeméllyel hozta össze a sors, akivel inkább sakkozna, mint szkanderozna, igaz ő legalább nem tépné ki a karját, csak sittre vágná...milyen szép kilátások.
-Általában nem szeretem a meglepetéseket - feleli komoran - de ha ilyen vonzó a csomagolás, nem bánom, ha belecsempészünk egy kis izgalmat.
~Legrosszabb esetben köddé válok, és pá. ~
A nevet hallva elismerően bólint, mintha csak a szépségét dicsérné, pedig valójában a bátorsága az, ami lenyűgözte. A valódi nevét használja, ezzel is mutatva, hogy nem fél tőle, ami azért nem semmi, tekintve, hogy biztos benne egyedül jött, és ez így is marad egész este. A kéz dolgon meglepődik, de végük kimagyarázza magában annyival, hogy biztos valami dili lehet nála is, mint annál az indiai lánynál az imádkozópózos meghajlás, vagy csak nem fog kezet ilyen alja néppel, mint ő.
-Minden rendben? - Kérdi kicsit fölényesen, felváltva vizsgálgatva a kezet, és a nő arcát.
~Ez azért fura volt, de tegyük túl magunkat ezen az apróságon. Nagyon hasznos lenne, ha össze tudnék barátkozni egy ilyen nővel...~

A helyzet és a személyük ellenére úgy fest a másikba is adagoltak némi humorérzéket, hiszen azért a többség akikkel találkozott ilyen közegben, azok szinte majdhogynem szó nélkül fegyvert rántottak rá, ahelyett, hogy vették volna a fáradtságot a bemutatkozásra meg a csevejre. Viszont azt is nagyon jól tudja, hogy nem szabad alábecsülnie a vele szemben álló férfit, hiszen ahogy az ő kabátja alatt is ott lapulnak a fegyverek, úgy ő sem tudhatja, hogy a másik mit tartogat, ami miatt ilyen kegyetlenül nyugodt.
-Ó arról biztosíthatom, hogy nekem nincs szükségem pátyolgatásra a csomagolás meg...-erre csak fújtatott egyet, hiszen tudta hogy ő nem épp az az álomnő kategória, akire a kiéhezett pasasok vágynak. Soha nem is áltatta magát ilyesmivel, már ha éppen akadt szusszanásnyi ideje, hogy ilyenekkel foglalkozzon, hiszen nyomozóként mindig jöttek újabb és újabb ügye, az utóbbi időben megfűszerezve olyan furcsaságokkal is, amik személyesen őt érintették, mint például a testén felbukkanó furcsa jelek, vagy valóságosnak tűnő rémálmok, és mint legutóbb, mikor egy sikátorban tért magához, miközben utolsó emlékei szerint még otthon feküdt le. De persze erről senkivel sem beszélt, hiszen akkor tényleg elérheti a sok s*ggfej az irodában, hogy kitegyék a helyéről, amire már így is jó páran pályáznának...
A minden rendben kérdésre nem felet, úgy tett mintha semmi sem történt volna, ugyanis a kis megingás akár a gyengeség jele is lehetett volna ebben a pillanatban, amit a kezdetek kezdetén nem engedhet meg magának.
-Nos, Eric, már ha tényleg ez a valódi neve...-kezdett bele, miközben csak egy lépésnyire mozdult el a másik mellől-...amint személy szerint kétlek, de akkor kezdjünk bele.-s egyenesen a másik szemébe nézett.
-Nem fogok zsákbamacskát árulni, tudja, nem szeretek felesleges köröket futni, szerintem értelmetlen. Valószínűleg a nevem alapján már ön is tudja hogy rendőr vagyok, még ha igyekezett úgy tenni, mintha semmiről fogalma sem lenne. Valószínűsítem, hogy kedves közös barátunk Hank Clayton a távozásom után nemcsak a kórház számát tárcsázta, és nem ok nélkül küldött ide engem sem, mint ahogy maga sem ok nélkül várta ki az érkezésem, nem de bár? Reménykedem benne, hogy nem rejteget itt még egy fél tucat maffiózót valahol, hiszen az egy ember ellen elég súlyos előny lenne. Mondhatnám, hogy én is hagytam nyomot, ha hirtelen nyomom veszne, de ugye egyikünk sem tudja, hogy a másik mikor mond igazat, vagy épp mikor nem. Épp ezért elkerülve minden felesleges dolgot, mondjuk, hogy köthetnénk alkut. Nekem információkra van szükségem, és minden bizonnyal önnek is vannak olyan elvarratlan szálai, ahol jól jöhet egy rendőri segédkéz....vagy bármi más. -Zöld szemei egyenesen a másikéba fúródtak, figyelte minden egyes reakcióját, mozdulatát vagy arcizma rezdülését. Kiteregette a lapjait, és várt a következő lépésre. Ami persze ezek után bármi lehetett a másik részéről.

A saját megjelenésére tett kimondatlan megjegyzésre Szellem arcán őszinte csodálkozás jelenik meg. Igaz ugyan, hogy a csaj nem éppen egy Disney hercegnő, az viszont, hogy álomnő-e, már nézőpont kérdése. A férfi szerint például kimondhatatlanul szexi tud lenni, ha egy nő tud vigyázni magára, és nem kell állandóan megmenteni valami őrült bérgyilkostól, márpedig aki vele ismerkedik, azt előbb utóbb fel fogja keresni valaki, nem éppen tisztességes szándékkal.
-A csomagolás meg első osztályú, és nem hat meg, ha maga más véleményen van.
A következő monológ meglepi őt, nem is kicsit. A riporternővel is akkor kezdett megromlani a viszonyuk, mikor elkezdtek őszintén beszélni egymással, vagyis durván két perccel azután, hogy találkoztak. ahogy jobban belegondol, nem is érti, miben reménykedett....de koncentráljunk inkább a jelenre.
-Szólítson csak nyugodtan Brian-nek, az jobban hangzik. - Feleli, ezzel mintegy bevallva, hogy a nő jól sejti, a valóságban tényleg nem úgy hívják, mint a Holló című film főszereplőjét, bármennyire is csípte Brandon Lee alakítását abban a műben. Állja a nő tekintetét, de közben az agya lázasan dolgozik. Hazugságok, féligazságok, és egyéb félrevezetésekhez volt szokva eddig az ilyen tárgyalások alatt, nem pedig dögös rendőrnőkhöz, akik megmondják a frankót. Nyel egy nagyot, és végül úgy határoz, ketten is játszhatják ezt, és elmondja neki az igazat, vagy legalábbis egy részét.
-Őszintén szólva, a nevére nem emlékszem, de ha egy vinnyogó kis szemétláda, akinek mostanában valamiért sípol az orra amikor levegőt vesz, akkor igen, ő az emberünk. És valóban szólt róla, hogy maga itt lesz.
~Azt az apróságot viszont nem kell tudnia, hogy Harry barátunk...vagy Hank...na mindegy, szóval hogy az ügyvéd honnan tudta, hogy itt leszek ma este.~
-Biztosíthatom róla, hogy kettesben vagyunk, mikor megtudtam, hogy a körlet legvadítóbb vörös démonja vadászik rám, fölöslegesnek éreztem a plusz tömeget.
Az ajánlaton elgondolkodik egy pillanatra. Ami azt illeti, lenne éppenséggel egy akta, amit az istennek nem sikerült felkutatnia, viszont nagyon örülne neki, ha végre feledésbe merülne örökre. Kezével az állát masszírozva, összevont szemöldökkel gondolkodik, majd pár perccel később újra mosoly ül ki az arcára, és némán bólint.
-Rendben van. Az elkövetőhöz nem tudom elvezetni ~Mondjuk fölösleges is, hisz épp itt áll.~ de azt meg tudom mondani, ki rendelte meg a gyilkosságokat, és miért. Cserében pedig azt szeretném, ha egy bizonyos halott bűnöző minden adata kámforrá válna. Csináljon belőle Szellemet, és én elmondok magának mindent cserébe, megegyeztünk?

A férfi elárult egy újabb nevet,s bár így hívja magát itt és most, ettől ő még koránt sem volt meggyőződve arról, hogy nem egy újabb hazugság mögé bújik a másik, de ez már csak részlet kérdés volt semmi több. Őt nem is a másik neve érdekelte, hanem sokkal több...mondjuk az a négy hulla, akikkel valamiért senki nem akar foglalkozni. Az addig rendben is volt a számára, hogy mind a négy alvilági körökben mozgott, méghozzá az információk szerint eléggé bennfentes pozícióban, de a sajátos körülmények és a miértek senkit nem érdekelnek...kivéve őt...valami elég durva ügy állhat az egész hátterében, ha mindenki így lekoccolt az ügyről, s ha úgy vesszük, tulajdonképpen ő sem kapott hivatalos engedélyt a nyomozásra...de mint tudjuk erre ő általában magasról tenni szokott.
Az ügyvéd kis balesetére tett célzás hallatán megrándult a szája széle, ugyanis kénytelen volt egy mosolyt elnyomni, ahogy visszagondolt a jelenetre, nem állt szándékában ilyen durva lépéseket tenni az ügy érdekében, de a férfi nem hagyott más választást, valamint rátett az is, hogy elég rossz passzban volt ahhoz, hogy a másik sértegetni kezdje...és egy váratlan pillanatban eltört a mécses és azzal együtt az ügyvéd orra is.
-Legalább nem kell olyan sokat kiadni plasztikai sebészre.-zárta le a dolgot, és nem úgy tűnt, hogy akár egy kicsit is megbánta volna azt, amit tett.
-Sejtettem, hogy leadja a drótot, bár mennyire is hihetetlenül hangzik, de ha valaki régóta van ebben a szakmában és túlságosan is beolvad, akkor előbb utóbb az ilyen alakoktól előre sejthető lépéseket vár...persze vannak akik még meg tudnak lepni, de érdekes, hogy mindennek megvan a maga sajátos folyamata...-beszélt itt kissé elgondolkodva-...ugyanis a legtöbb bűnöző kisebb eltéréseket figyelembe véve, majdhogynem azonos módon gondolkodik és cselekszik...-fordította ismét fejét a férfi felé, de érezte, hogy aki itt most vele szemben áll, valamiért más...hogy ezt most csak a női megérzés vagy a sok sok éves rendőri tapasztalat mondatja vele, nem tudta volna megmondani, egyszerűen csak benne volt ez az érzés a levegőben.
-Erős túlzás, hogy vadászom önre...mondjuk úgy, hogy ez a mai este egy úgymond direkt meghívás volt egy kis közvetítő segítségével. HA vadászni akarnék bárkire is, higgye el, az nem lenne ilyen meghitt mint a mostani kis társalgásunk. De ez is csak önön múlik. Én egyelőre csak válaszokat keresek, okokat, és hogy a kirakós darabjai miként kapcsolódnak egymáshoz, és mit akarnak legvégül kirakni...-felelte.
Csendben hallgatja végig a másikat, sejtette hogy lesz valami, amit alkuba bocsájthat, hiszen minden alvilági figurának van olyan dolga, amitől legszívesebben megszabadulna, de vannak határok amiket nem tud átlépni...ő viszont igen. Ám egy ponton azért a kíváncsiság mégis felmerül benne.
-Egy halott bűnöző adatait? Ez elég érdekes kérés...ugyanis ha halott...akkor mi értelme van az egésznek?- kérdez vissza érdeklődve, szemfüles, egyetlen szó vagy megnyilvánulás sem kerüli el a figyelmét.
-Nos, ha valóban állja a szavát, akkor rendben, meg tudunk állapodni. De honnan fogom tudni, hogy nem ver át, és nem hamis információkat szolgáltat ki nekem? Nézze el nekem, ha ennyire bizalmatlan vagyok, de azt hiszem ez a jelen esetet tekintve normális...és persze ugyanúgy önben is felmerülhet a kérdés viszont, hogy ön megbízhat e egy rendőrben. Így tehát patt helyzet alakult ki. Esetleg akad ötlete? Miként tehetjük félre bizalmatlankodásunk a másikkal szemben...-majd felakasztotta a bukót a mellette lévő egyik edzőgépre,s úgy fordult ismét a férfihez.
-Nézze, az a baromi nagy igazság, hogy ez a négyes gyilkosság nagy port kavart, és ennek ellenére mégis mindenhol igyekeztek eltusolni az ügyet, ami nem normális, sem ebben a nyomorult alvilági gettóban, sem odaát ahol alapesetben foglalkozna ezzel legalább az FBI, a CIA vagy a kapitányság...-hülyeség, hogy ilyenekről pont egy olyan alakkal beszél, aki itt áll előtte, és minden bizonnyal szintén szereplője valamilyen úton módon ennek az egész komédiának, de valahogy ki kell ugrasztani a nyulat a bokorból, s ezért bármire képes...és a bármi elég széles skálán mozog az ő szótárában.
-Szükségem van az eredeti információkra...~pláne, azok után, hogy fogalmam sincs, hogy hogy a viharba keveredtem oda az egyik áldozat halálának színhelyétől alig pár utcányira fekvő sikátorba...és miért nem emlékszem semmire...~A férfi szemeit fürkészte várakozóan.

Végre sikerült egy apró mosolyt csalnia a nő arcára, még ha csak egy pillanatra is. fél éjszaka próbálkozik már ezzel, s az, hogy most összejött boldogsággal tölti el. Nagyon szexi ez a kemény zsaru figura, de azért örül neki, hogy végre láthatott tőle egy normális emberi érzelmet is.
-Az öregem ügyvéd, úgyhogy ha valaki, én megértem, mennyire irritálóak tudnak lenni. - Kivételesen igazat mond egyébként, de az eddigiek után már semmiben sem lehet biztos a rendőrnő.
Egyáltalán nem hangzik hihetetlenül, olyannyira nem, hogy Roxanne most Szellem kedvenc szavajárását idézte, csak épp az okos embert bűnözőre cserélte benne. Valamilyen szinten ez ironikus egy rendőrtől, de sajnos ma este fontosabb dolga is akad, amin morfondírozhat.
-Még mindig jobb ez így, mintha az ő halála miatt is nyomoznia kéne, nem igaz? - Kérdi komolytalanul, ám valahol azért sejteni lehet, hogy valóban akadt már ember, aki azért tűnt el örökre, mert keresztbe tett neki.
-Meghitt? - Száját elhúzva tekint körbe, s bár valóban elég családias ez a hely, ennyivel zárás után, a meghitt azért mégiscsak túlzás, de aztán lehet csak őt feszélyezik a rend őrei. - Ha az a cél, legközelebb próbáljuk ki a gyertyafényes vacsorát.
Gondolta, hogy a kérése felkelti majd a nő érdeklődését, de sajnos ha sokkal többet árulna el a dologról, azzal lebukna, és hirtelen nem volna ok értelme eltüntetni azt az aktát.
-Fogalmazzunk úgy, amikor halottnak nyilvánították, kicsit elhamarkodták a dolgot, de ennyi év után nem szeretne feltámadni.
Bizalom. Kedvenc témája, mint minden bérgyilkosnak. Szerencsére ebben az esetben tudja megoldást a problémára.
-Felteszem, ha az első randevúnk sikeres lesz, követi majd egy második, ami pedig engem illet, mindennél jobban szeretném, ha mi ketten kedves ismerősök lennénk, szóval van rá okunk bőven, hogy segítsünk egymásnak.
Elvigyorodik a sok hárombetűs név hallatán. Ha kompetens emberek dolgoznának ott, ő sem rohangálna szabadlábon ilyen rég óta.
-Akkor kezdjük a számokkal. Az a 4 hulla, megvan 40 is mostanra. Pontosan nem tudom mennyi, mert egy ideje már nem számolom, az viszont biztos, hogy nem fog megállni ennyinél. -Mélyen a nő szemeibe néz, mintha a lelkébe akarna látni. - Biztos benne, hogy tudni akarja mi folyik itt?

A gyertyafényes vacsorára tett megjegyzés után egy érdekes kifejezés kúszik az arcára, majd halkan elneveti magát.
- Talán egy másik életben...az oroszlán vacsorázzon a báránnyal?Maga is tudja, hogy ez lehetetlen. Két külön oldalon állunk, bár ez még nem jelenti azt, hogy olyan sokban különböznénk.-mondta sejtelmesen,s mintha ettől a ténytől annyira nem lenne feldobva. Na igen, ami azt illeti, nem volt mindig olyan egyszerű eljátszania a rossz zsarut, de a társa halála után minden megváltozott,s az egész rossz zsaru én valahogy kezdett egyre jobban beleivódni minden egyes porcikájába. Bár ez közel sem jelentette azt, hogy korrupt lenne, hiszen hisz abban amit csinál, bár a határok egyre gyakrabban mosódnak el jó és rossz között....
Kíváncsian kúszott feljebb a szemöldöke a halottnak hitt illető ügyében, de persze ez nem volt meglepő, hiszen volt pár alak, akit úgy tüntettek el mintha meghalt volna....miközben csak más személyazonosságot kapott, ez az FBI egyik kedvenc módszerei közé tartozott.
-Gondolom elég tartalmas kis aktája lehet, ha életben van, de hivatalosan szeretne halott maradni. Ez viszont még így is érdekes...-kezdett el töprengeni, hiszen ez amolyan félbehagyott munkára utal, vagy ezt is szándékosan alakították úgy ahogy...de ez most a jelen helyzetben másodlagos volt.
-Ha sikerül megegyeznünk, akkor garantálom, hogy az az akta előkerül, és ez a titokzatos élőholt pedig hivatalosan eltűnik a süllyesztőben...bár ha nem akar "feltámadni" halottaiból, akkor mi szüksége van a hivatalos dokumentumokra? Hiszen jelenleg ezek szerint nem létezik, csak az amit örökül hagyott maga után...-már megint eltért a témától, ha valami egyszer felkelti az érdeklődését, akkor ott megindul a lavina.
-Ezt jól látja. Nem épp egyszeri alkalomról van szó, így mindketten tehetünk valamit a kölcsönös bizalom kiépítéséért! Ugyanis ez egy elég speciális helyzet, azt ne várja, hogy a barátja leszek, eszem ágában sincs pátyolgatni, vagy elrendezni a bírságait...-ezt persze már csak amolyan morbid humornak szánta-...fogalmazzunk úgy, hogy kölcsönös érdek kapcsolat, ha ad, akkor én is adok, de ha átver, akkor higgye el, megoldom, hogy ne maradjon megtorlatlanul a dolog. Azt adsz, amit kapsz! -kissé talán kemények voltak a szavai, de abban a világban, ahol mind a ketten forogtak, sajnos éltek bizonyos alapelvek és szabályok ahhoz, hogy életben tudj maradni, és elérd amit el akarsz érni. Mindegy hogy bérgyilkos vagy, vagy elszánt kopó.
-Remélem ebben egyetértünk!-de sejtette, hogy a férfi s hasonlóképpen vélekedik, hiszen még életben van.
-40?- szalad fel csodálkozva a szemöldöke a magasba.- Az meg hogy le...-és elkezdett kattogni az agya, de ez még így sem fért bele az eddigi képbe.
Magabiztosan és hihetetlenül elszánt arckifejezéssel nézett a másik arcába, tekintetébe, állta a másik fürkésző, kutakodó pillantását.
-Nem vagyok egy ijedős kisgyerek...azért vagyok itt, mert tudni akarom, tudni akarok mindent, ami ezzel az egésszel összefüggésbe hozható. Neveket, címeket, miérteket és válaszokat...az utolsó betűig MINDENT!-nem volt benne egy csepp kétely sem.
~Talán ezzel választ kapok a saját kérdéseimre is.~gondolta.

-Nem vagyok bárány - feleli sejtelmesen vigyorogva - inkább a krokodil illene hozzám, amennyiben feltétlenül a Serengeti Nemzeti Parkból kell a hasonlatainkat gyűjtenünk, de ha nem, hát nem.
Nehéz megmondani, hogy a csalódottságot, vagy a könnyedséget játssza meg, ha megjátssza egyáltalán valamelyiket. Annyi biztos, hogy nem erőlteti tovább ezt a témát, és boldogan ugrik át a következőre.
-Sok disznóságot csinált valóban, de mostanra csak egy megtört, keserű vénember, annak ellenére, hogy szigorúan kronológiai értelemben nem számít öregnek. Egyébként nem róla szól a dolog, inkább a családjáról. Nem akarja, hogy valaki rajtuk álljon bosszút azért, amit ő tett.
Jól sejtette hát, hogy telhetetlen lesz a zsaru, ha róla van szó, csak az kár, hogy ezt nem a megnyerő személyiségének köszönheti.
-Na igen, valakik szorgoskodnak mostanában. - Feleli keserűen mosolyogva.
-A dokumentálás a maguk mániája, ezért attól tartok, amiről most beszélni fogok, kénytelen lesz elhinni nekem, ha létezne rá bizonyíték, már a kezében volna.
~Na persze, sok bizonyíték azért vált kámforrá, mert én sem unatkoztam az utóbbi hetekben. Szörnyű vagyok néha...~
-Bandaháború készül a Kínai és az orosz maffia között, és ahogy a dolgok most állnak, a ferde szeműek húzzák majd a rövidebbet, a város ártatlan lakói mellett természetesen. Az a négy fickó, akik után nyomoz, bérgyilkosok voltak, mindannyian azért jöttek a városba, hogy megtoroljanak egy korábbi támadást, melyet a Kínaiak egyik Meth laborja ellen követtek el, többek között. Az, hogy végül elpatkoltak, nem volna annyira furcsa, az viszont már igen, hogy senki sem tudja, volt a tettes, még az oroszok sem, pedig ők nem lennének hálátlanok...
Figyeli a nő reakcióit a hallottakra. Van egy sanda gyanúja, hogy ki tehette őket, és igazából ez az oka annak, hogy találkozni akart ezzel a vörös démonnal.
-Egyesek szerint egy mutáns tette, valami önjelölt igazságosztó, aki szerint a világ jobb hely lenne ezek a gengszterek nélkül, és lássuk be, nem téved olyan nagyot.

-Krokodil? A csendes gyilkos...-bár ezt inkább csak úgy magának mondta mintsem a másiknak.
A titokzatos személyről egyre érdekesebb dolgok derülnek ki, de ez mégis inkább volt átlagos dolog, mintsem különleges, hiszen elég sok ember szeretne eltűnni azokból a bizonyos nyilvántartásokból. De azt még egyelőre ő sem sejtette, hogy ezt a bizonyos szóban forgó akták nem lesz olyan könnyű megszereznie mint ahogy azt jelen esetben gondolja.
-Érdekes, ez a bizonyos illető félti a családját, még azok után is, hogy hivatalosan már halott...még a végén elhiszem, hogy nem is volt az a rossz értelemben vett bűnöző.- mondta egy félmosoly kíséretében. Hiszen ha belegondol, ő maga sem volt az a tipikus rendőr, a jók védelmezője, aki felesküdött az igaz ügyért...sőt...és bár a munkáját tényleg a legjobban végzi, de az eljárás és a módszerei, azok elég sok kívánni valót hagynak maguk után. DE persze ez még nem jelenti azt, hogy neki nincsen szíve vagy érzései, csak neki a saját bőrén kívül nincs vesztenivalója.
Dokumentálás..nah igen...-itt egy ki fintor jelenik meg az arcán.
~Ha jobban belegondolok nekem mióta is halmozódnak azok a jelentések, amiket már rég meg kellett volna írnom?!Inkább bele sem akarok gondolni...~Sosem volt erőssége a papírmunka, nem volt az a típus, aki leül egy íróasztal mögé és minden ügyet részletesen lekörmöl.az sosem volt neki való, ő a terepmunka mestere volt, nem pedig olyan, aki rendőr de naphosszat csak az irodában kuksol, a való életről meg halvány lila gőze sincs. Ő az ilyeneket sosem nevezte rendőrnek csak egy egyszerű aktakukacnak.
Figyelmesen hallgatja végig a férfi mondandóját,s néha megráncolja a homlokát,s a hallott információkat próbálja feldolgozni és a hiányzó részeket a helyükre tenni.
-Szóval bandaháború...ez még úgy nagyon kellett. így is eléggé feszült a politikai helyzet az országban, még az alvilág is most kezd el hazárdírozni.-mondta.
A mutáns szóra viszont felkapta a fejét. Hallott és tudott is róluk, de személy szerint még sose nem volt alkalma találkozni eggyel sem, ha csak sejtené, hogy nem is kellene olyan messzire mennie...
-Mutánst mondott?-kérdezett vissza, pedig igen, jól hallotta a férfi szavait.
-Aki ráadásul önjelölt szuperhőst akar játszani? Ez egyre jobb.-fújtatott egyet.
-És mondja csak, esetleg arról van információja, hogy kiféle miféle lehet ez a mi hirtelen jött hősünk?-kérdezte, és a hangjában is hallatszott, hogy elég iróniával ejti ki a "hős" szót.
-Abban igaza van, hogy jobb lenne a világ bűnözés nélkül. De akkor a piti kis tolvajok vagy bérgyilkosok után mi fog jönni?A politikusok? a Korrupt hivatalnokok? Abban egyet értek én is, hogy a rendőrök nagy része csak mereszti a s*ggét egy irodában, ahelyett hogy valami értelmeset is csinálna, de higgye el, nem mindegyikünk olyan fakabát, mint azt képzelik. Persze a jó és rossz ellentéte mindig is meg fog maradni, de ugyan ki dönti el, hogy ki melyik oldalon áll?-kissé talán zavarosan beszélt, és talán furcsa is lehetett ilyet egy nyomozó szájából hallani.
-Kezd egyre érdekesebb formát ölteni ez az egész.-mondta félhangosan.
~Már csak az a kérdés, hogy a többi szervezet miért akar ennyire kimaradni ebből az egészből, és miért tiltottak le hivatalosan engem is az ügyről?Még az is könnyen meglehet, hogy olyanok is benne vannak ebben az egészben, akikről meg se gondolnám...főügyész, FBI....-gondolta, és közben elég meredek gondolatok zajlottak le a fejében, de csak halkan hümmögött. Talán semmi oka nincs megbíznia az előtte álló férfi szavahihetőségében, de most egyelőre ő az egyetlen olyan épkézláb ember, aki talán segíthet neki.
-Nos, az a büdös nagy helyzet, hogy én ebben az ügyben már nagyik benne vagyok, talán jobban mint kellene..-.~naná, hiszen ott keltem fel az egyik helyszín közelében, meg persze az egész nyomozás nem hivatalos keretek között zajlik...~
-És ami azt illet kénytelen vagyok adni a szavahihetőségére, és a továbbiakban is szükségem lenne a segítségére. Viszont ehhez tudnom kellene egy két dolgot...-na igen, a pillantásából ítélve amiket most fog kérdeni a férfitől, nem biztos hogy az a másik ínyére lesz majd.

Látva, hogy a nő majdhogynem szimpátiát érez a titokzatos ügyfél iránt, aki természetesen ő maga, Szellem arcán is megjelenik egy apró félmosoly. Tényleg nem olyan rossz ember, mint sokan gondolják, mikor kiderül, milyen lelkesen végzi a munkáját. Na persze, aligha lehet megorrolni valakire, amiért nem esik hasra egy olyan ember belső értékeitől, aki 238 embert tett hidegre.
-Ó, tévedés ne essék, ő a legrosszabb szemétláda, aki valaha élt, de ha 22 év alatt nem kapták el, most már aligha fogják. Másfelől, a családja nem érdemel halált, csak mert ugyanaz a nevük, nem igaz?
~Szegény Kara, nagyot fog csalódni, mikor nem talál rólam semmit, de szerintem egyikünknek sem hiányzik, hogy megismételjük a múltkori randit, szóval jobb ez így.~
Bólint egyet a nő rosszallásán, bár leginkább azért, hogy elfedje a pillanatra megjelent büszke mosolyt, mely talán le is buktathatná őt, mint a csetepaté fő szervezőjét.
-Ha törvénytisztelő állampolgár módjára viselkednének, nem sok szükség lenne a rendőrségre azt hiszem - feleli végül nevetve - de tény, hogy bár messze vannak a választások, annyira azért nem, hogy az emberek addig elfelejtsék, ha esetleg csatatérré változik az utca pár hétre, szóval nem meglepő, hogy el akarják tusolni.
Megadóan vonogatja meg a vállát a következő témával kapcsolatban. Az igazság az, hogy ennek még jobban utána szeretne nézni, hisz még ő maga sem látta ezt a rejtélyes mutáns-t.
-Idővel ki tudom deríteni, nem valami óvatos ha arról van szó, hogy nyomokat hagyjon maga után, de egyenlőre csak a pletykákról hallottam én is.
~Először azt hittem, öreg barátom, Rozsomák az, ezért nem is foglalkoztatott nagyon a dolog. Illett volna is rá, hisz még ő az, aki így helyben szokta hagyni az ellenségeit, csak aztán kiderült, hogy az egyik támadáskor épp máshol volt...nevezetesen a társam verte éppen péppé.~
Erősen elgondolkodik azon, hogy mikor utalhatott arra, hogy jobb lenne a világ bűnözés nélkül. Tény, hogy nem lenne szar a mennyországban élni, vagy valami földi utópiában, de jelenleg ez az egyetlen iparág, amire képesítése van, szóval köszöni, egyenlőre nem zavarja, hogy ennyire mocskos a világ.
-Szóval nyakig mi? Ha maga mondja... - Látja, hogy most kezdődnek azok a kérdések, melyeket a nő akár kínosnak is gondolhat, Szellem azonban felkészült erre, és az igazat megvallva, nem a saját szennyesét kell kiteregetnie a vörös amazon előtt, úgyhogy nagyon aggódik, miről fognak most csevegni. - Kérdezzen csak. Amire tudok, válaszolok.