Olimpiai stadion

Na végre! Ennek is vége szakadt egyszer és a tömeg komótosan megindul a kijáratok felé. Míg próbálom elkerülni, hogy magukkal sodorjanak, egy pillanatra leveszem a szemem a srácról.
~ Hoppá! Hova a fenébe tűnt? ~ nézek körül kissé idegesen, de aztán a következő percben már meg is látom, ahogy fülig érő szájjal ugrik le a színpadról egy polót szorongatva.
~ Ó! A kis autogramm gyűjtögető! Legalább boldogan hajókázik át a túlvilágra! ~ mosolyodom el hidegen.
Valahogy ez a koncert nem tett jót az idegeimnek, és lehet, hogy ezt ez a kis drogos palánta issza meg, legalábbis, ha rajtam múlik.
Mikor látom, hogy végre megindul az egyik kijárat felé, halkan és észrevétlen eredek a nyomába.
~ Azt hiszem, ha alkalom lesz rá, nem is húzom tovább az időt! Szép felhős esténk van, későre is jár, senki nem fog észrevenni semmit! ~ szaporázom meg a lépteimet, hogy a kocsi környékén érjem utol.

A tömeggel ellentétben Darien-nek úgy tűnik esze ágában sincs elhagyni a stadiont. A kapuk felé igyekszik ugyan, ám ott a kijárat helyett inkább a lelátók felé fordul. Hihetetlen ügyességgel mássza meg a falakat - a rácsos ajtók ugyanis zárva vannak - majd a stadion teteje felé igyekszik. Mikor abban a hitben él, hogy senki sem láthatja, gyorsan a táskájába gyűri a pólóját, majd újra körbenéz, újonnan érkezett kukkolók után, a következő pillanatban pedig már a rajta lévő felsőt is a táskájába gyűri. Elképesztő gyakorlattal vetkőzik szinte teljesen meztelenre, mire végez csak egy boxer alsó marad rajta, melyet irdatlan sok gyakorlásnak köszönhetően tudott rá venni arra, hogy vele együtt mozogjon. Picit dideregve sétál a nyitott ablakhoz, majd egész teste hófehérré változik, összemegy, a következő másodpercben pedig már egy sasmadár foglalja el a helyet, ahol eddig ő állt. Táskájával a karmai közt kirepül az ablakon, hogy végre hazatérhessen a kollégiumba.
~Ez marha jó volt, de holnap suli, és félek a No Reason dalszövege nem sokat segít majd a ZH-n.~

//Folytatás: UBC Vancouver Campus//

//előzmény: Methal Inc. székház //


Az épület, ahol a hosszú, majd 10 perces út végén megérkeznek hatalmas, és mégis egy gombostűt sem lehetne elejteni, annyi itt az ember. Amerre a szem ellát, minden széken ül már valaki, hogy tanúja lehessen a nagymester, Gordon Matthew Thomas Sumner utolsó előadásai egyikének, igaz, a tömeg egész más néven ismeri őt. Szellem és Lynn még épp időben jelenik meg a tetőszerkezet egy olyan részén, ahonnan tökéletesen lehet látni, és hallani mindent, így aztán hallhatják az első számot:
https://www.youtube.com/watch?v=wY391R41bSA&feature=related
Szorosan fogja barátnője kezét, több okból is. Részeben, nem akarja elengedni őt már alapból sem, de főleg azért tartja ilyen szorosan, hogy a nő a koncertre tudjon figyelni, és ne arra, hogy mi történne, ha leesne innen, bár akkor úgyis elkapná őt, mielőtt földet érhetne. Valósággal megbabonázzák a káprázatos fények, melyek ott csillognak kedvese szemében, mialatt kedvenc előadója odalent azt csinálja, amiben ő a legjobb. Az első szám végeztével tart egy kis szünetet, kiveszi a mikrofont a helyéről, és közelebb sétál a közönséghez.
-Hölgyeim és uraim! A következő dalt egy kedves, melegszívű hölgynek ajánlom, ki minden nap azért küzd, hogy megmentse mások életét. Dr.Lynn Harlow, kérem fogadja őszinte hódolatom.
https://www.youtube.com/watch?v=C3lWwBslWqg&ob=av3e
-Nem is mondtad, hogy ismered őt - suttogja a nő fülébe a dal után, hogy kicsit magára vonja a figyelmet, s miután ez sikerült, féltérdre ereszkedik előtte. - Mindent viszont még Sting sem mondhat el helyettem, szóval...
Nyel egy nagyot. Kívülről hihetetlenül magabiztosnak tűnik, de az igazság az, hogy soha egyetlen bevetés közben sem izgult még ennyire, mint most, ahogy álmai hercegnője ott áll felette, s két szemében a meglepetés, illetve reményei szerint a meghatottság tükröződik.
-Szeretlek, azóta, hogy megláttalak. Szeretem ahogy nevetsz, amikor nagy szavakat használsz, melyeket én bár nem értek, de a szádból szépen hangzanak, imádom, hogy mindenkiben meglátod a jót, és azt is, hogy hála neked el tudom hinni, hogy talán bennem is van mit látni. Lynn Harlow, hozzám jössz feleségül? - Szabad keze gyakorlatilag a semmiből kerül elő egy apró piros dobozkával, melyet kost felnyit, hogy megmutassa reménybeli menyasszonyának a gyűrűt, melyet már legalább egy hete őrizget. És itt kezdődik el, élete leghosszabb pillanata. A szíve mélyén tudja, hogy mi lesz a válasz, de amikor az ember szíve a torkában dobog, egész testében remeg, észre sem veszi, de már percek óta nem vett levegőt, akkor még teljes bizonyosság sem elég, mert ebből az állapotból csak a válasz szabadíthatja fel.

Fogalmam sem volt, hova hozott Szellem, amíg meg nem hallottam a Fields of gold imádott dallamait. Hogy milyen egy drága ez a Szellem! A legjobb VIP helyre hozott, hogy kettesben hallgassuk ezeket a csodaszép dalokat egyenesen az aranytorkú énekestől. Milyen romantikus este lesz!
-Hát te még azt is tudod, milyen zenét szeretek? - kérdeztem elérzékenyülve, és közelebb bújtam hozzá.
Mielőtt folytathattam volna a hálálkodást, Sting megszólalt. Az elérzékenyülésem csak tovább mélyült, hiszen milyen romantikus, egy hölgynek ajánlja a következő dalt, mintha szerenádot adna az éj sötét leple alatt, amikor csak a Hold világítja meg az utat szerelmének... Micsoda?! Azt mondta... azt mondta, hogy én? Hogy Lynn Harlow?
Egészen elgyengülve kapaszkodtam Szellem kezeibe, miközben az andalító dallamokat hallgattuk, melyeket az előadó költői szavakkal magyarázott.
Each of her veils a secret promise...
Egészen biztos voltam benne, hogy ez az éjszaka életem eddigi legszebb, legromantikusabb estéje.
Aztán valami történt. Szellem ölelése előbb szorosabbá vált, majd hirtelen megszűnt. Valamit mondani akart, de miért mond ilyen furcsa dolgokat? Stingnek eszébe sem jutott volna nekem ajánlani az egyik legszebb számát, ha Szellem nem intézkedett volna, miért kéne bármi mást is elmondania nekem őhelyette? Miről beszél? És mitől lett ilyen alacsony? Ja, igen, mert féltérdre ereszkedett, jól van.
FÉLTÉRD???
Beszélt hozzám. Csodás szavakat, mintha csak az alattunk éneklő pacsirtának akart volna új dalt költeni. Lenti vetélytársát könnyedén legyőzte, pedig nagyon erős fegyvert vetett be ő is
( https://www.youtube.com/watch?v=TY4Zl8TeP8g )
Ami engem illet, nem változtam át, mégis úgy éreztem, minden tagom vízből van. Nem csodáltam, hogy a férfiak ilyenkor ezt a testtartást veszik fel, én is alig álltam a lábamon. És a gyűrű máris ott volt előttem. Nekem pedig csupán két szó közül kellett választanom, két aprócska szó közül, amik meg fogják változtatni az életemet, bármelyiket is választom.
Az óra elindult, és nekem pontosan egy tizedmásodperc állt a rendelkezésemre. Ezalatt az idő alatt megmozdult a szám. A fejem viszont sokkal több mindenen ment keresztül.
~ÚRISTEN, MEGKÉRTE A KEZEM! ÚRISTEN, ÚRISTEN, ÚRISTEN! MIT FELELJEK? HÁT MEGŐRÜLTEM? PERSZE, HOGY IGEN! DE MI VAN, HA CSAK AZÉRT AKAR ELVENNI, MERT TERHES VAGYOK? VAGY EZ CSAK VALAMI VICC, ÉS HA KOMOLYAN VESZEM, HÜLYÉT CSINÁLOK MAGAMBÓL? EZZEL CSINÁLOK MAGAMBÓL HÜLYÉT, HA ILYESMIRE GONDOLOK! AKKOR MI LEGYEN? TÉNYLEG SZERET? ILYESMIRŐL VÉGÜL IS CSAK NEM HAZUDNA! ÉS HA IGEN? HA TÉVED? ÉN SZERETEM ŐT. SZERETEM ŐT? PERSZE, HOGY SZERETEM, MICSODA KÉRDÉS EZ?! ÚRISTEN, MEGKÉRTE A KEZEM! VALAKI SEGíTSEN, MINDJÁRT SZÉTROBBANOK, NEM IS ÉRZEM A MELLKASOM, ANNYIRA VER A SZíVEM, TE JÓ ÉG, MINTHA TÉLI RAKTÁROZÁSRA KÉSZÜLŐDNE! MIT CSINÁLJAK, MIT CSINÁLJAK? ÚRISTEEEEEEEN!~
Letelt az idő. A szám eddigre széles, boldog mosolyra húzódott, ahogy jobb kezemet felemelve nagyokat bólogatva hihetetlenül tomboló belsővel, de határozott hangon kimondtam:
-Igen, igen, persze. Hozzád megyek. Igen, igen, igen.
...Here in your arms, where everything seems to be clear...
Már gyűrű volt az ujjamon, mikor a karjaiba omlottam, és könnyeimmel küszködve fontam karjaimat a nyaka köré.
-Szeretlek! - csak ennyit mondtam még azelőtt, hogy megcsókoltam.
...If I caught the world in an hour-glass
Saddled-up the moon so we could ride...

A végtelennek tűnő pillanat mégiscsak véget ért, s mikor meglátta a mosolyt Lynn arcán, már nem is kételkedett benne, mi lesz a válasz, ezért aztán már az első igen közben mint a villám húzta a gyűrűt újdonsült menyasszonya ujjára, mintha attól tartana, hogy ha túl sokat vacakot ezzel, még a végén meggondolja magát a nő. Még épp időben áll fel hozzá, hogy fogadni, sőt viszonozni tudja a forró ölelést, és a csókot, mely olyan heves, hogy kis híján lezuhannak rejtekhelyükről, de ez persze nem történhet meg, hisz erősen tartja mindhármukat.
~Én is szeretlek ~ feleli a csók után, előtte ugyanis aligha lett volna rá ideje. Időközben amúgy eltűntek, és most ott lebegnek összeölelkezve a színpad előtt, táncolva a szélben az andalító zene ritmusára, mintha csak két figura lennének egy hógömbben.
~Fogadjunk, ilyen közelről még sosem láttad őt.~ Jegyzi meg, s már ott lebegnek előtte. ~Amúgy hihetetlenül aranyos ember, amikor megjelentem az öltözőjében, és elmondtam mire készülök, rögtön belement a dologba.~
A szám végeztével visszarepteti magukat a "kilátóra", s a táncot egy búcsúcsókkal koronázza meg, de persze el nem engedi menyasszonyát, ma nem tervezi, hogy ilyet tenne.
-Szóval, hallom kaptál egy hét szabadságot az új munkahelyeden - kezd bele mondandójába sejtelmesen - mit szólnál hozzá, ha addig itt maradnánk? Már úgy értem, a városban, van itt egy csendes kis hotel, nincsenek viszont elmebeteg mutánsok, maffiózók, és egyéb bajkeverők....rajtunk kívül persze. azt hiszem ránk férne a pihenés, főleg rád, te életmentő. - Büszkén mosolyog Lynn-re. Sejtette, hogy a mai nap az "igen" lesz a kedvenc szava, de még mindig alig tudja elhinni, hogy végül tényleg hallhatta, és emiatt most határtalan boldogságot érez. Ez élete eddigi legboldogabb napja, és nincs semmi, ami ezt elronthatná.

A gyűrű az ujjamra siklott. Csodaszépnek találtam. Szolid, elegáns, kecses, ráadásul pont az én méretem. Csók előtt, ölelés közben is az egészen új külsőt nyert kezemet nézegettem Szellem háta mögött.
-Hogy neked milyen jó ízlésed van! - mondtam elismerően. - Ez gyönyörű.
Szellem egészen addig elfogadhatatlanul higgadtnak tűnt, most azonban, ahogy mohón felhúzta az ujjamra a gyűrűt, no meg a megkönnyebbülten boldog arckifejezése elárulta, hogy ő is biztos irtó ideges volt végig. Sőt, ő talán még idegesebb, hiszen már mióta készülhetett erre. Nem is tudtam, melyiket bámulnám tovább: az ő arcát vagy az új ékszeremet.
Ezt gyorsan eldöntötte helyettem, ugyanis hamarosan láthatatlan felhőként lebegtünk a zenészek előtt. Ez nem csak azért volt remek ötlet, mert így közvetlen közelről láthattam Stinget, de azért is, mert sosem voltam valami nagy táncos, így azonban esélyem sem volt Szellem lábára lépni. Felszabadultan lenghettem a karjaiban, ahogy a romantikus szavakkal teletűzdelt melegséget sugárzó dallamra ringtunk.
~Te aztán tudod, hogy kell egy nőt levenni a lábáról! Bár sose érne véget ez az éjszaka!~
Mikor ismét tömör testtel álltunk saját magunknak lefoglalt helyünkön, a vőlegényem (~Istenem, vőlegényem van!~) máris bebizonyította, hogy jól döntöttem azzal az igennel. Hiszen még szálláshelyről is gondoskodott! Kényelmesen dőltem hátra az általa nyújtott biztonságba, ahol bármi szörnyűség történhet, ő akkor is ott lesz, hogy fogja kezem, és azt mondja, szeret.
-Menjünk oda - bólintottam homlokomat az arcának döntve. - Elvégre még nagyon sokat kell ünnepelnünk... kettesben.

//Nagyon-nagyon köszönöm a játékot, Eltűn X //

-Gondoltam, hogy tetszeni fog - feleli, s arcán újra az a gyermeki boldogságot sugárzó mosoly díszeleg, mint amikor megtalálta az ékszert. A csillogó holmi pont olyan jól áll Lynn-nek, mint ahogyan azt sejtette, és most, hogy új gazdája is ilyen áhítattal nézegeti jóformán állandóan, végre ő is megnyugszik. Ez tényleg nem álom, tényleg igent mondott, és valóban, valóban feleségül fogja venni őt. Furcsa, ha igaz amit a romantikus komédiák állítanak, ezek kéne, hogy legyenek a gondolatok, melyektől végképp inába száll minden maradék bátorsága, rá azonban éppen, hogy ellentétes hatással van a dolog.
-Ahogy mondod - súgja Lynn ajkaira, s újra eggyé vállnak az éjszakával, ahogy maguk mögött hagyják a stadiont.

Jó pár órával később:

Rengeteg ünneplést követően oson ki a hotelszobából, a békésen szundikáló Lynn mellől. Nem egy egyszerű művelet, menyasszonya ugyanis a legkisebb mozdulatára is azonnal felébred, ha pedig utána sem marad nyugton, olyan szívbemarkoló hangon kezd el méltatlankodni, hogy egyszerűen képtelen kimászni mellőle, és az sem segít sokat, hogy sok kedve nincs is a dologhoz, de egy telefonhívást azért még el kell intéznie.
-Szia Sheena, mesélj, sikerült lefoglalni Jimmy-t? Nyugodtan alhatunk? - A választ hallva elmosolyodik, utána pedig ha kérdezi, ha nem, még közli azt is, hogy Lynn igent mondott. - Remélem szereted a rózsaszínt! Na, szép álmokat, és köszi.

Dolga végeztével visszaoson az ágyba, s miután hátulról átöleli álmai hercegnőjét, végre elszundít ő is.

//Én is nagyon-nagyon köszönöm Szúr x //