Re: A-klub

by **Amelia Maeghan** Vas. Szept. 30, 2012 1:41 pm

Figyelem a kis helységet. Aranyos. Tetszik. Elsőre talán azért tűnt nagynak, mert félek az idegen dolgoktól. De aztán szemem megakad egy lépcsőn. A kíváncsiság ismét szétárad a testemben. Mivel az itteni dolgok nem tűnnek épp veszélyesnek, hagyom, hogy az érzés irányítson és levezessen a lépcsőn. Érdeklődve pillantok körbe, hova vezethet ez az egész. Persze közben hátra is nézek, a pultos rám szól-e hogy "Nana!" Habár eddig nem tűnik úgy, mintha tilos lenne lemenni, még egy táblát sem látok kint, hogy csak személyzet, vagy ilyesmi. Szóval lassú léptekkel haladok a lenti nyüzsgés felé, közben a hangokból próbálok kivenni valamit.

by **Infinite** Vas. Szept. 30, 2012 2:14 pm

Lefelé haladva a zene is egyre erősödik. Amelia egy lépcsőforduló után megérkezik az első pinceszintre. Ebben a fordulóban egy kis asztalka árválkodik, rajta szórólapokkal, programfüzetekkel. Innen azonban már egy keskeny folyosó vezet a valódi szórakozóhelyre - már innen is látszik, hogy ez az út egy hatalmas terembe vezet, ami rengeteg ember zsivajától hangos. Kétoldalt Amelia asztalok, boxok sorát látja - ezek vélhetőleg úgy hat ember befogadására képesek, de a terem nagyja még takarásban van egyelőre.
Farmer és bőrkabátos fiatalokat lát, és ez alátámasztja azt a gondolatot, hogy ez bizony egy alternatív szórakozóhely - már ha ez a zenéből nem lenne egyértelmű. Illatos füst csapja meg Amelia orrát, és hamar észreveszi a hatalmas vízipipákat is egyes asztalokon. Az emberek nagyon felhőtlenül szórakoznak, láthatóan itt majdnem mindent szabad.

Azonban látszólag még ennyiben sem merül ki a szórakozóhely teljes területe, hiszen a robusztus tölgyfa lépcsők még folytatódnak lefelé.
Ekkor öltönyös férfi jelenik meg a folyosón, egyenesen Amelia felé tartva, ám egyelőre hátrafelé pillantva, miközben jó-kedéllyel búcsúzkodik valakiktől. Egy hajszálon múlik, hogy nem megy neki a fiatal lánynak a szűk helyen, de még épp időben megtorpan, és Amelia szemébe néz.

- Oh, elnézést kisasszony! Jobb lenne ha a lábam elé is néznék néha, igaz?

A férfi mosolyogva tartja fel két kezét megadólag. Valahogy nem igazán illik bele ennek a helynek a furcsa idilli képébe. Ugyan a hajviselete passzol, egyenes szálú, sűrű fekete haja egészen a válláig ér, de ezt leszámítva minden másban elüt az eddig itt látott fiataloktól. Arca simára van borotválva, makulátlan csíkos öltönye pedig szinte rikít egy ilyen helyen. A férfi mégis otthonosan mozog ebben a közegben, ezt az is alátámasztja, hogy egy határozott fordulattal elindul a lefelé vezető lépcsőkön.

- Jó szórakozást, hölgyem!

by **Amelia Maeghan** Vas. Szept. 30, 2012 2:30 pm

Amikor oda érek az ajtóhoz, egy férfi jön velem szembe. Magassága egyszerűen meglep, de öltözéke is amely annyira kiszúrja a szemem, hogy még nekem se hagy elég reakció időt, hogy kikerüljek a láthatóan határozottan haladó férfi útjából. Megszeppenve nézek fel rá, mikor csak úgy megtorpan előttem, és az első természetesen az aurája.. Ilyenkor úgy tűnhet, mintha a távolba révednék, vagy a semmibe, holott nagyon is fókuszálok. De ahogy látom ő csak egy jó kedvű ember, habár fura is ilyet látni ezen a helyen.. Még is.. olyan otthonosan mozog, biztos sokat jár ide. Hogy mutáns-e azt nem tudom, de nem tartozik rám. Viszont jobb, ha szerzek egy kis infót a helyről. Szavai alig jutnak fülembe, csak nézem ahogy kikerül, majd utána lépek és szólok:
- Elnézést! Kérem! - ha megáll, nem kell közelebb mennem hozzá, hogy nyugodt hangnememet is hallja, ha nem áll meg, hát sétálok utána - Bocsánat, hogy zavarom, de nem jártam még itt. Mondja kérem, mesélne erről a helyről és hogy... - pillantok a nagyobb terem felé - Miket találok itt? - fejezem be a kérdésemet és megint felpillantok rá. Istenem, ha konkrétan mellé állok, kitörik a nyakam, ha felnézek rá az én kis 160 centimmel... Szóval inkább a távolságot tartom, hogy normálisan tudjam nézni karakteres arcát.

by **Infinite** Vas. Szept. 30, 2012 3:27 pm

Nem azonnal ugyan, de a férfi megáll, és visszafordul, mintegy két lépcsőfoknyi mélységből, ezzel szemmagasságba kerülve Ameliával. Látszik, hogy tökéletesen uralkodik magán, hiszen az arcáról szinte semmilyen érzelmet nem lehet leolvasni, csak ugyanaz a szolid mosoly ül rajta, mint eddig is. Belül azonban Alex nem csak nagyon kíváncsi, ki is lehet ez a fiatal lány és miért érdeklődik ennyire, de egyben gyanakvó is. Mintha tartana valamitől, lelkiekben felkészül minden eshetőségre - hiszen veszélyes életet él, és legutóbb amikor ilyen kérdésekkel árasztotta el egy újságíró, igen érdekes események következtek.

- Nos, kisasszony, azt hiszem igencsak jó helyen kopogtat. Engedje meg, hogy bemutatkozzam: Alexander Reinhardt, az A-klub tulajdonosa.

Továbbra is mosolyogva alex a kezét nyújtja. Legszívesebben kezet csókolna, hiszen ezt követelné az illem, de a mai világban ezt már nem mindenki nézi jó szemmel, még jó esetben is régimódi, vagy nyomulós ember benyomását keltené.

- Odafent egy csendes, kisebbfajta, és hogyismondjam...szokványos ivó van. Ezen a szinten már egzotikusabb italokat és zenét biztosítunk a vendégeknek, míg egy szinttel lejjebb táncparkett, és gyakran élőzenés programok vannak. Lehetőség van vízipipázni is, hiszen az igencsak divatos manapság. Emellett szívesen látott vendégeink a mutánsok - persze a békésebbek.

Hirtelen Kardfog jut eszébe, és az a kellemetlen este, amikor meg kellett verekednie vele meg egy cimborájával - de gyorsan elhessegeti a gondolatot.

- Körbevezethetem, ha gondolja. Mi szél hozta erre, ha kérdezhetem?

by **Amelia Maeghan** Vas. Szept. 30, 2012 3:42 pm

Nahát, magát a tulajt fogtam ki?! Akkor nem csoda, hogy ilyen jól van öltözve!
- Ó, nahát, én Amelia Maeghan vagyok. - fogok vele kezet, közben aurája színeinek változását figyelem. Habár érez némi kétkedést és bizalmatlanságot, ez alapdolog, ha valakit nem ismerünk.Én is ezt érzem, akárkivel találkozok. Szavai és kérdése után zavartan elmosolyodom. - Nem akarom zavarni, ha épp dolgozik, szóval.. mármint felfedezhetem egyedül is a helyet, ha dolga van. Mármint szívesen veszem a társaságát, de még is, biztos dolgozik, rengeteg az ember...-pillantok hátra- meg.. a nem ember -teszem hozzá motyogva a termet nézve, majd a férfire pillantok - Sajnálom, hülyeségeket beszélek, még nem jártam ehhez hasonló helyen, de csodálatosnak tűnik már így első ránézésre is. - mosolyog rá, igazából nem akarom, hogy azt higgye elküldöm, de zavarni sem akarom. Pedig annyi kérdésem lenne, olyan szívesen körbe járnám a helyet újra és újra! Nem tudom miért, de ettől az érzéstől egészen kipirulok, a hely energiái pezsegteti a vérem, mintha csak valami védelmet biztosítana.. És igen, ez egy semleges zóna, ahova bárki betérhet anélkül, hogy leszúrnák mert ember vagy mutáns.. és tetszik ez a hozzá állás.

by **Infinite** Vas. Szept. 30, 2012 3:57 pm

Könnyen felismerhető, hogy a formális kis mosoly mikor válik igazán őszintévé. Alex alaposan szemügyre veszi Ameliát - persze nem úgy, mintha egy darab hús lenne egy hentesnél, de most mégiscsak más szemekkel néz rá. Furcsállja, hogy ennyire zavarba jött hirtelen, de ez csak sokkal emberibbé teszi a lányt, és igen valószínűtlenné válik, hogy ismét egy újságíróval lenne dolga. Egy pillanatra már-már úgy tűnik, Alex elveszik Amelia szemének kék tengerében, de annak ellenére, hogy egy komoly, magabiztos nőt lát megbújni a félszeg, zavarba esett lány álcája mögött, hamar felkapja újra a beszélgetés fonalát.

- Ugyan, egy cseppet sem zavar. Az egyik előnye, ha az ember egy bár tulajdonosa, hogy vajmi kevés valódi munkát kell végeznie. Mindemellett sokkal rosszabb társaságot tudnék csak elképzelni a kisasszony helyett, így nagyon szívesen körbevezetem, de le is ülhetnénk egy ital mellett társalogni.

Őszinte csodálat hallatszik a hangjában, és talán az auráját sem kell megnézni ahhoz, hogy látszódjon - tetszik neki Amelia.

by **Amelia Maeghan** Vas. Szept. 30, 2012 4:10 pm

Látom, ahogy megváltozik a hozzám való állása: már nem akar csak úgy ott hagyni a folyosó közepén, ahogy az előbb tette. Szemének fürkészését pedig állom egy ideig, majd elpillantok oldalra. Állni kell, ez a világ a farkas törvénye. Álld, akkor erős vagy, majd alázkodj meg és semmi baj nem lesz. Habár azt hiszem, ő nem is akarna bántani, ez már amolyan megszokásféle, hiszen az árvaházban is hasonló rendszer uralkodott, de még az utcán is. Bókja mosolyt csal arcomra és örülök, hogy az össze-vissza beszédemmel nem égettem le magam.
- Nos, én szívesen leülök inni valamit, ha megnéztem a helyet. Mikor építette fel ezt a "kis bolt"-ot? - kérdezem mellé lépve, és ha közben elindult, hát mentem vele, mosolyogva kérdezve - Ebben a mai világban nem volt probléma a klub kiírásával? Hogy a mutánsokat is szívesen látják? - kérdéseimet itt most megszakítom. Nem akarom rögtön az összessel terhelni. Először is azért, mert az infantilis dolog, másodjára azért, mert ő sem jegyezné meg az összeset és nem is tudna mindre válaszolni. Közben leértünk (ha elindultunk) a lentebbi pincébe és oda lent is, a lépcső alján körbe lestem, közben hallgatva a férfit, felpillantva rá.

by **Infinite** Hétf. Okt. 01, 2012 9:24 pm

Parázsléptű

Természetesen készségesen segít a fiatal szőke lány, és felolvassa a szerződést. Minthogy a feltételek megfelelőnek bizonyulnak Parázsléptű számára, az ügy hamar lezárul, és az időpontot is megbeszélik - egy hét felkészülési idő után, éjszaka várják az A-klubban.

Amelia

Alex levezeti a lépcsőn újdonsült beszélgetőpartnerét, és odalent Amelia valóban egy kisebbfajta dühöngőt pillant meg - táncparkett, derékmagas színpad, és csak elvétve egy két asztal foglal helyet a második pinceszinten - valamint a két mellékhelyiség. Az öltönyös férfi az egyik asztal felé int, és ha Amelia leül, maga is helyet foglal.

- Nos, a helyet csak felújíttattam, régen egy sztriptízbár volt... Ennek már bő egy éve. A tábla, nos igen, sajnos vonzza néha a bajt. De a vendégek tulajdonképpen elbírnak a legtöbb veszéllyel. Igyekszem persze megakadályozni minden ilyesmit, egyelőre folyamatban van a dolgok intézése.

Ekkor egy alacsony, vörös pultoslány érkezik a lépcsőn, aki felé Alex hálásan bólint.

- Egy koktélt kérnék, a kisasszonynak esetleg egy utánpótlás? Természetesen a vendégem.

Miután a lány távozik, Alex folytatja a beszédet.

- Ha megengedi, igen szép az akcentusa. Angliából származik, ha nem tévedek, igaz?

by **Amelia Maeghan** Hétf. Okt. 01, 2012 9:54 pm

Amelia mosolyogva hallgatja végig Alexet. Tetszik neki a férfi társasága, úgy véli most egy igazán értelmes beszélgetőtársat lelt benne.
- Hát, ha meghív szívesen innék most valami erősebbet. Mondjuk egy kis brandyt. - mosolyog a pincérhölgyre, majd kérdésére félmosollyal a férfire pillant - Igen, Rochesterből jöttem. - mondja, bár mosolya egy kicsit merevvé válik, kicsit terelni is kezdi a témát, habár kicsit nyögve nyelve, mert nem tudja, merre felé terelje - És ön... - kezdi el, egy kérdésen gondolkodik. Kérdezné a családjáról, de arról ő maga sem szívesen beszélne, szóval inkább nem kérdezősködik felőle. Annyi kérdése volt a lépcsőn, most meg hirtelen kiüresedett a feje. Kínosan elneveti magát - Sajnálom, már azt sem tudom, mit akartam kérdezni. Ne nézzen szórakozottnak, csak fáradt vagyok. Titkárnő vagyok egy cégnél, és rengeteg a papír munka, azt hiszem az mosott ki ennyire. - mosolygok rá, közben az auráját fürkészi, vajon ez mennyiben változtatja meg a hozzá állását? Majd mikor kikapják az italt, megköszöni a hölgynek, és kicsit megkavargatja a jeget az italában, közben felsandít a férfire és fürkészi egy kicsit, az orra alatt mosolyogva. Végül egy perc múlva sóhajt egy nagyot. Úgy érzi, kivételesen teljesen őszinte akar lenni, főleg egy olyas valakivel, mint Alex.
- Had legyek őszinte magával. Sajnálom az előbbit, és nem akarom, hogy fényben vetüljek meg maga előtt. Nem szeretek az otthonomról és a családomról beszélni. Hogy miért, az teljesen magányügy, gondolom ezt megérti. - néz rá fel, komolyan, még is kérő pillantással, halvány mosollyal - Szeretném, ha tisztáznánk, maga miről nem szeretne beszélni, hogy kvittek legyünk és akkor kerülhetjük a témákat. Persze csak ha ez elfogadható. - dől hátra és kortyol az italába.

by **Infinite** Kedd Okt. 02, 2012 12:48 am

Hamar megérkeznek az italok - brandy Ameliának, és egy hatalmas pohárban furcsa színkavalkádban pompázva Alex koktélja.

- Én kérek elnézést, kisasszony. A mai világban nem mindenkinek a kedvenc témája a származása. Emellett persze mindenkinek van takargatnivalója, vagyis inkább úgy mondom, a legtöbbünknek. Nem tudom elképzelni viszont, hogy az őszinteségen képes lenne bármi másra.

Alex egy nagyot kortyol koktéljából, közben tekintetét Amelia igéző szemeibe fúrja.

- Ha megbocsájt, a szemei, az egész megjelenése olyan ártatlanságot sugároz, hogy...elnézést, kissé elragadtattam magam. Szóval azt mondja, titkárnő? Valóban stresszes munkakör. Feltételezem nem ez hozta az új világba? Tudja, én mindig is táncos szerettem volna lenni, de valahogy sohasem jutottam el odáig. Persze táncolgatok, sportolok, de az igazi versenytánc...igazándiból soha bele sem kezdtem. Egy kis társastánc, egy kis capoeira. Oh, elnézést, hova gondolok, csak fecsegek összevissza.

Ismét rátörnek az emlékek - a fiatal újságírónővel és Helgával való flörtölgetése jut eszébe. Mindkét alkalommal olyan magabiztosnak érezte magát, úgy csűrte-csavarta a szót, ahogy csak akarta, s mégis most... Alex zavarban van. Legyint egyet, akárha csak elhessegetni próbálná ezeket a gondolatokat, és röviden felnevetve ismét a szájához emeli italát.

by **Amelia Maeghan** Kedd Okt. 02, 2012 12:07 pm

Bókján halvány pír kerül az arcára. Igazából még nem nagyon kapott hasonló szavakat férfitől. Akitől kapott is, mind elüldözte magától, hogy nehogy maga sodorja bajba őket. De ahogy figyelte Alexet, gyomra görbe rándult.. Nem lett volna képes erre ismét. Valahogy nem ment neki. A mesélésre pedig elmosolyodik
- Ugyan, engem cseppet sem zavar, hogy mesél magáról, sőt, örülök is neki és szívesen hallgatom végig. -mondja mosolyogva- A capoeira nem valami harci sportos dolog? -kérdezi kicsit össze húzva a szemöldökeit. Hallott már erről, de valahogy sose tudta igazán, mi az. - Ami pedig a táncot illeti, én is szeretem, de csak a szalagavatóm miatt tudok swingelni és keringőzni. Ó, hogy a keringő milyen gyönyörű tánc! Ahogy a sok fehér ruha forog, sodródik a lépések közben, és milyen gyönyörű koreográfiákat lehet rá csinálni! - sóhajt fel a nő, majd újra belekortyol az italába, a férfi auráját fürkészve, majd az arcát, melytől alig-alig tud elszakadni... - De több táncfélét nem tudok, habár a cha-cha-cha is tetszik, meg a slow-fox. Egyszer elmentem egy hastánc tanfolyamra is, de a 4. próba után bezárták a helyet ahova jártunk... Viszont az előbbi két táncból szívesen vennék magánórákat.... - figyeli bújkáló mosollyal. Reméli, hogy a férfi ismeri és tudja ezeket a táncokat, és hogy felajánlja "szolgálatait". A gondolattól, hogy ketten táncolnak egy teremben, egészen kipirul. Az italtól pedig kezdi egyre jobban elengedni magát. Nem szokott alkoholizálni, csak ünnepekkor egy kicsit, de olyankor is maximum egy pohár pezsgőt, mert nem bírja olyan jól. De úgy gondolja, ennyi csak nem árt meg most, talán egy kicsit vidámabb lesz mint szokott, de attól még magánál lesz... - Amúgy mit iszik? Olyan szép színes az a koktél. - kérdezi közben, a férfi poharára pillantva, amely színárnyalatokra tényleg szépen néz ki, a pincérnő nagyon jól megcsinálta.

by **Infinite** Kedd Okt. 02, 2012 1:45 pm

Pár hosszúnak tűnő pillanatig Alex némán mered a táncparkettre, magában morfondírozva. Képtelen felfogni, miért is beszélget vele még mindig ez a tüneményes lány. Sikerült nyílegyenesen beletenyerelnie egy kellemetlen témába már a legelején, de még az ostoba fecsegését is figyelmesen hallgatta Amelia. Alex teljesen tanácstalan - ők most flörtölnek? Ismét a lányra pillant, és másodszor is kis híján elveszik a szemében, de zavarodottan elkapja a tekintetét.

- Nos, a capoeira brazil harcművészet, amit a fekete rabszolgák fejlesztettek ki, hogy elnyomóik ellen felvehessék a harcot. Természetesen betiltották a gyakorlását, így egyszerűen táncnak álcázták, és ez a mai napig érezhető a stíluson. Idelent szoktam gyakorolni, de igazából táncteremnek is lehetne használni ezt a szintet. Most, hogy jobban belegondolok - akár tanárt is lehetne ide hívni, és komolyabb táncórákat is lehetne venni. De az elmondása alapján azt hiszem kettőnk közül inkább én lennék a tanuló.

Elgondolkodva - sokadszor - ismét belekortyol a koktélba. Valahogy Amelia kihozza belőle a bizonytalan, sőt félénk kisfiút - és Alex önkéntelenül elkezd dobolni ujjával az asztalon.

- A koktél amolyan specialitás, eléggé sokféle ital keveréke, és őszintén szólva nem is tudom a pontos összetételét. De hozhatok egyet, ha megkóstolná.

by **Amelia Maeghan** Kedd Okt. 02, 2012 2:25 pm

Ugyan... - nevet halkan és miután kiitta a poharát, felkelve oda lép az emelt padlójú színpadhoz.. Arra rátámaszkodva mered el a semmibe, oda képzelve a táncolókat, fülében szinte már meg is szólal a zene. - Én nem tudok táncolni. Ha bele gondolok, a szalagavatón is eléggé csetlettem, botlottam... - fordítja felé a fejét és rámosolyog. - Azt pedig nem szeretném, hogy maga rohangáljon nekem italokért. - mondja hátat fordítva a színpadnak, csípőjével neki dőlve - Irigylem magát, amiért ilyen jó sora van. Na persze ne vegye komolyan. - mosolyodik el ismét - nekem alig van időm mindenre... habár, nincs is mire időt találnom jelenleg, szóval lehet, hogy ezért nincs.. - mereng el, felpillantva a plafonra, megszemléli azt, majd lehunyja a szemét és sóhajt egyet. Az alkohol lassan kúszik az ereiben, mint egy kígyó, s lassan eltompítja egy halványkát az agyát, épp annyira, hogy ne vegye észre, hogy lassan felerősíti 50méteres körben az érzéseket: tehát ha fölöttük elsétál valaki és bele kerül ebbe a bizonyos részbe, az éppen érzett például dühe, vagy boldogsága, vagy akármi más érzelem fokozódik, amíg a 50méteren belül van.

by **Infinite** Kedd Okt. 02, 2012 7:47 pm

Amikor Amelia felkel az asztaltól, Alex gyorsan küld egy sms-t a vörös pincérlánynak - két koktélt légyszíves. Aztán mosolyogva maga is feltápászkodik, és követi hölgytársaságát, nehogy egyedül maradjon. Érzi, hogy kicsit gondban van, hiszen nem igazán tudja, mit is tegyen. Szintén a színpadnak támaszkodik, és elmereng azon, amit a lány mondd.
Közben megérkezik az ital is, és Alex még gyorsan odaszól a pultoslánynak.

- Egy kis zenét kérnénk még, valami klasszikust, amire lehet táncolni.

Alex bíztatóan mosolyog Ameliára, és ebben a pillanatban keríti hatalmába a lány képessége. A férfi hirtelen úgy érzi, nem bír magával, és minden előzetes figyelmeztetés nélkül átkarolja Amelia derekát, és mélyen a szemébe fúrja tekintetét.

- Szabad egy táncra, kisasszony?

Az este folyamán először Alex egyszerűen folytatja a szemezést, közben egy gyors perdüléssel eltaszítja mindkettejüket a színpad szélétől, és felkészül, hogy vezesse Ameliát. Persze nem táncol még tökéletesen, és zene sem szól, de jelen pillanatban Alex képtelen ilyen apróságokon gondolkodni. Ahogy továbbra is a lány szemébe né, számára a világ megszűnik létezni. Csak Amelia bőrének puha érintését érzi, ahogy a kezét megemeli, hogy elkezdjék a táncot, csak az ő hajának édes illatát érzi, és tekintetével egyre csak a lány szemeit fürkészi.

Amennyiben Amelia nem ellenkezik, Alex megteszi az első lépéseket, és alig pár másodpercnyi késéssel a lassúzáshoz tartozó zene is megszólal. A közelség természetesen egyre csak fokozza a férfi vágyait, és Alex annyira boldognak érzi magát, mint még talán soha.

by **Amelia Maeghan** Kedd Okt. 02, 2012 9:01 pm

[You must be registered and logged in to see this link.]

Meglepődve figyel a pincérnőre, amikor hozza az italokat, amiket elvileg nem is kértek. Vagy még is? Játékos mosollyal a férfire sandít a szeme sarkából, amikor az zenét is kér. Kissé meglepődik rajta, de visszamosolyog. Aztán mikor átkarolja és tekintetét a nő szemeibe fúrja halvány pír önti el arcát, nem tudja elvenni a tekintetét.
- Szabad... - suttogja remegő, alig hallható hangon, és már el is lépnek a színpadtól. Egyik kezét lassan a férfi vállára teszi, másik kezét a férfi tenyerébe csúsztatja és felemeli azt. Lassan táncolni kezdenek, először zene nélkül, s a nő úgy érzi, kis pillangók repdesnek a gyomrában...
Aztán lágyan megszólal a zene, amely fokozza az egész dolognak a hatását, szinte úgy érzi, kiugrik a szíve a helyéről, kicsit légzése is felgyorsul... Csillogó, kék tekintetét a férfiében úsztatja, majd egy pillanat múlva elpillant és fejét lassan, óvatosan a férfi mellkasára hajtja... Életében nem volt még ilyen boldog és soha de soha nem érezte még annyira biztonságban magát, mint ebben a pillanatban... Lassan le is hunyta a tekintetét és élvezte a zenét, a táncot.

by **Infinite** Kedd Okt. 02, 2012 9:32 pm

Egybefolynak a tánclépések, ahogy számolatlanul múlnak a percek, de a két test is egybeforrni látszik, ahogy Alex gyengéden bár, de egyre bátrabban öleli táncpartnerét. Soha nem lenne persze ilyen bátor, vagy rámenős, de Amelia közelsége és illata - nomeg tudtán kívül a képessége - egyszerűen megszabadítják a gátlásaitól.
És akkor, a következő ritmusnál táncukban egy könnyed döntés következik, Alex bal karja megnyugtató támaszt nyújtva fonódik Amelia dereka köré, szemei ismét rátalálnak a lány tekintetére...és Alex hirtelen megdermed. Jobbja vágyakozóan simítja végig a lány karját, mielőtt megadóan leeresztené törzse mellé. És ott állnak, a halkuló zenében mozdulatlanul, egymáshoz simulva - amikor Alex nem bírja már tovább. Baljával gyengéden újra megemeli Amelia felsőtestét, szemmagasságba emelve a döntött testhelyzetből, és először csak odasimul arcával Ameliához, majd szenvedélyesen megcsókolja...

Odafent a pincérnők megsejtik, hogy a főnökurat talán jobb nem zavarni - ugyan ötletük sincs, mi zajlik vajon odalent, de azért a biztonság kedvéért odaállítják Willt a lépcső elé, hogy kedvesen küldjön el mindenkit, aki megzavarhatná Alex nyugalmát.

by **Amelia Maeghan** Kedd Okt. 02, 2012 10:02 pm

Mikor hátra dönti lassan a nőt, ő felpillant rá. Nem fél, érzi, hogy a férfi elég erős és játszi könnyedséggel tartja meg. Pár pillanatig még így figyelik egymást, s Amelia a finom simítástól megremeg kissé, halk sóhajtás szökik ki ajkai közül. Mikor Alex felhúzza, s kissé megemeli, átöleli karjaival a nyakát, így még közelebb kerülve hozzá. S mikor a férfi finoman oda hajol, ő már halvány pírrel az arcán hunyja le a szemeit.

Aztán megérzi, ahogy ajkaik szenvedélyesen összeforrnak.
Karjai szorosabban vonják magához a férfit, miközben viszonozza a csókot. Gyomra ismét görcsbe rándul, szíve majd kiugrik a helyéről.. s közben egész testében bizsereg, úgy érzi, ez az a pillanat, amely egy örökké valóságig tarthatna. A finom csók után rápillant, a szemeibe mélyed, vesz pár mély levegőt... Kezeit ökölbe szorítja, és habár már eddig sem uralkodott teljesen magán, most végképp tekintet nélkül a következményekre, hirtelen újra megcsókolja a férfit. Érezni akarja.. újra azt a csodás pillanatot mint az előbb. Újra és újra, érezni ahogy eltölti a boldogság és a melegség, amelyre oly régóta szomjazott a szíve... A törődésre, amelyeket e férfi karjai és csókja ígért... Jobb kezével elengedi a férfi nyakát és finoman végig simít az arcán, majd csókja pillanatokkal ezután egyre hevesebbé válik, ahogy lassan leveti az összes gátlását, amely még eddig fennállt.

by **Infinite** Kedd Okt. 02, 2012 10:57 pm

Alex egyre csak csókolja és csókolja a lányt, kezeivel gyengéden simogatja, cirógatja a hátát. A tudatos gondolatok köszönés nélkül távoznak a fejéből, egyedül a lány forró ajkainak él ezekben a percekben. Csak akkor fejezi be a vad, szenvedélyes csókok özönét, amikor már nagyon nehezen veszi a levegőt, és úgy érzi, egész bensője, a lelke is megtelt a lány illatával, és ajkainak elbűvölő ízével. Lassan visszakúsznak a gondolatok Alex fejébe, és miközben még mindig mélyen Amelia szemébe néz, azon kapja magát, hogy a szerelem mikéntjén tűnődik. Egész lénye mintha pulzálna, eltelve valamilyen eddig ismeretlen energiával, s minden porcikája kívánja a lány gyengéd érintését. Ez volna a szerelem? Alex sohasem tudta ezt igazán, hiszen nem volt még ilyen élményben része, és ez az érzés is teljesen ismeretlen számára - de ha ez a szerelem, akkor bizony szeretni akarja Ameliát!

- Azt hiszem, átválthatnánk tegezésre, ha nem gond. Ne haragudj, nem akartalak így letámadni, de van benned valami csodálatos...frászt, Te magad vagy a csoda! És, izé, kicsit elveszed az eszem.

Végképp lemondva a táncról - egyelőre - Alex még szorosabban magához öleli a lányt, megsimogatja az arcát, és ismét megcsókolja.

by **Amelia Maeghan** Kedd Okt. 02, 2012 11:17 pm

A csókok özöne után, melyet indított, mélyen a férfi szemeibe pillant. Szavaira elmosolyodik, arca teljesen ki van pirulva, de ez most nem attól van, hogy zavarba van. Az érzések tombolásától, amelyek szinte józanná teszik őt, és amelyek miatt azt kívánja, bár örökre így maradhatnának, ketten. Halkan nevet még egy kicsit, habár szíve szerint boldogan kacagnak és képes lenne ölelésével megfojtani Alexet.
- Nem gond.. És sajnálom, ha elvettem.. nem volt szándékos.. - mosolyog, majd a simogatást élvezve behunyja a szemeit, és az újabb csókot finoman viszonozza.

Nem számolja a perceket, mennyit állhattak így, szerelmesen ölelve és csókolva egymást. Nagyon nehezen és kelletlenül szakad el a férfitől, hogy órájára pillantson. Sóhajt egy nagyot, majd felpillant rá.
- Haza kéne mennem. Kicsit késő van, és nem akarok az utolsó busszal haza menni. - mondja halkan, megigazítva a férfi egyik tincsét, arcát fürkészve.

by **Infinite** Kedd Okt. 02, 2012 11:31 pm

Láthatóan elszontyolodik Alex ettől a kijelentéstől, és gyorsan megfogja Amelia kezét.

- Máris? Hazakísérhetlek, ha gondolod. De maradhatsz is még, hívhatok taxit is. Igazából nagyon örülnék, ha maradnál, és beszélhetnénk még.

Végső esetre pedig előhalássza a zsebéből a telefonját.

- De ha mást nem, a telefonszámod megadhatnád...nagyon szeretnélek még látni. És tényleg ne haragudj, ha túl gyorsra vettem a tempót.

Közben végig simogatja Amelia kezét, kiélvezi a puha bőr érintését.

by **Amelia Maeghan** Kedd Okt. 02, 2012 11:39 pm

Halvány, de bús mosollyal figyeli, a férfi reakcióját, majd a színpadon hagyott italokra pillant. Elmosolyodik, majd a férfire tekint - Ezeket nem ittuk meg. Ez még eliszogatom, addig maradok. De természetes, hogy megadom a számom... - szorítja meg finoman a férfi kezét, majd oda sétál a székhez, aminek a támlájára fel van akasztva táskája. Kiveszi belőle a telefonját, majd vissza sétál és megadja a telefonszámát, Alexét pedig elmenti.
- Ha pedig megittam, szívesen veszem ha elkísérsz, de azt is, ha csak hívsz egy taxit. - mosolyog fel rá, majd elveszi a színpadról a koktélt, amelyben már rég el is olvadt a jég.

by **Infinite** Szer. Okt. 03, 2012 2:00 am

Alex valahol a fellegekben jár - ezek szerint nem siette el a dolgot. Gyorsan felkapja a két koktélt, és még mindig hevesen verő szívvel visszasétál az asztalhoz. Ezúttal Amelia mellé ül azonban.

- Akkor iszogassunk. Mesélsz kicsit magadról? Nem szeretnék megint valami hülyeséget kérdezni. De például kíváncsi lennék, mikor születtél, hogyan-kivel-miért jöttél Amerikába, meg ilyesmi.

Ismét elkezd lágyan dobolni az asztalon, és azon morfondírozik, hogy egy ilyen gyönyörű lány vajon képes lenne-e szeretni őt. Alex minden pillanattal egyre jobban beleéli magát egy párkapcsolat gondolatába...

by **Amelia Maeghan** Szer. Okt. 03, 2012 6:24 pm

Köszönöm. - veszi el mosolyogva az italt, bele kortyol, majd egy percig gondolkodik, mit válaszoljon a kérdésre.
- Hát, ugye Angliában születtem, 22 éve. Igazából fájó emlékek kötnek hazámhoz, melyeket próbálok minél gyorsabban elfelejteni, ám minél gyorsabban akarom, annál lassabban megy, sajnos. De hát ez már csak ez ilyen dolog. -mosolyog - Repülővel jöttem, egyedül. Igazából alig pár hete, majdnem egy hónapja vagyok New Yorkban, most kezdtem el felfedezgetni a helyet. Tudod, nem igazán van... idegen vezetőm... - kuncog halkan. - Szívesen venném, ha a szabad idődben, kicsit megmutatnád a város szebb helyeit... - csúsztatja kezét az asztalon Alexéhez, és megfogja azt. - Meg hát, ebben a világban nem is járkálok szívesen egyedül. De te is mesélj kérlek magadról. Azt már tudom, hogy imádod a táncot és a sportokat...-mosolyog a férfire, majd bele iszik a koktéljába, de csak apró, kis kortyot. Nem akar még elmenni.

by **Infinite** Szer. Okt. 03, 2012 7:57 pm

Miután figyelmesen végighallgatja a lányt, Alex is kortyol egyet az italból.

- Az biztos, hogy tudnék mutatni ezt-azt a városban. És az is vonzó ötlet, hogy újra találkozunk - és újra, és újra. De nem szeretnék az idegenvezetőd lenni. A párod viszont annál inkább.

Szavait nyomatékosítandó, Alex közelebb hajol, hogy ismét megcsókolja a gyönyörű lányt. Aztán már csak úgy folytatja a beszédet, hogy jobbjával Amelia kezét fogja, cirógatja, simogatja.

- Én itt születtem New Yorkban, és nem is nagyon játram másmerre. Szeretnék egyszer eljutni Európába, rengeteg szép hely van ott! Húszéves koromban a fejembe vettem, hogy az iskola nem nekem való, és onnantól önképzéssel tanulgatok ezt-azt. Mindig ami éppen jólesik, amihez kedvem van. Például foglalkoztam kicsit az idegen nyelvekkel, akcentusokkal és tájszólásokkal, innen tudtam, hogy Angliából jöttél. Aztán...harcművészet, igen, tudod, nem csak capoeirát tanultam, hanem egy kis kung-fut és egyebeket is. Mostanság meg, mint ugye említettem, táncórákra járok, meg egy kicsit tanulgatok gitározni. De persze mindezt csak egy kicsit, bele-belekóstolva egy-egy dologba, aztán már suhanok is tovább a következőre.

És bár ez az utolsó mondat nem hazugság, de azért elég túlzás - Alex gyorsan és könnyen tanul, többfelé is képes koncentrálni, és gyakorlatilag tucatnyi ilyen önképzéssel fejlesztett tudományából meg tudna élni. Ugyanakkor nem akar nagyzolni Amelia előtt, és véletlenül sem akarja zavarba hozni.

- És mik a terveid itt, az ígéret és a szabadság földjén, ahol kolbászból van a kerítés, és minden vágyunk teljesül? - kérdezi Alex, arcán hatalmas vigyorral, még véletlenül sem komolyan gondolva Amerika túlzó leírását.

by **Amelia Maeghan** Szer. Okt. 03, 2012 8:14 pm

Halványan elpirul, szavaira, de arcán tündöklik a mosolya.
- Ennek igazán örülök, mert azt én is jobban szeretném... - mondja halkan, s végül lágyan viszonozza a csókot. Mikor pedig elfoglaltságairól mesél, szinte eláll a szája.
- Azt a mindenit! - hallgatja végig a felsorolást és elismerően bólint - Ikrek jegyben születtél? - mosolyog rá - Ők a nagyon sokrétűek. - kérdi, majd New York vázolásán csak elneveti magát. De aztán halkabbra veszi a hangját.
- Amúgy felejteni jöttem ide, mint meséltem. Tudod... - sóhajt egy nagyot és megszorítja Alex kezét -Tudod... Tizenéves voltam, amikor apám a szemem láttára verte agyon az anyámat.. - mondja ki lassan és nehezen. Nem szívesen beszél erről, főleg, hogy ő tehet az egészről, de őszinte akar lenni a férfivel, habár egyenlőre fél neki elmondani, hogy mutáns... nem tudja, hogyan reagálna rá, ezért azt inkább most nem említi. Majd később. - Őt letartóztatták, engem árvaházba adtak. Rengeteg gyámom volt, aztán 18 évesen elengedtek. A mostani cégemnél kezdtem dolgozni. Összekapartam egy kis pénzt, és eljöttem Angliából, hogy még a hírtét se halljam, se apámnak, se az országnak... És itt mit szeretnék? Ha összeszedek egy kis pénzt, akkor átköltözök egy nagyobb lakásba, veszek magamnak egy cicust és elvégzek egy természet gyógyász tanfolyamot. És a gyógyítás mellett lehet indítanék még egy meditációs tanfolyamot is. - mosolyog rá halványan a férfire. Igen, ezek a tervei, ezek az álmai.

by Ajánlott tartalom