A-klub

Igaz egyik bemutató sem igazán annyira látványos, Alex mégis szinte lebilincselve figyeli az eseményeket. Hogy Ratna mit művelhetett, arról elképzelése sincs, de a Vortex arcán hamar lilulásnak indult zúzódás hirtelen eltűnése már igencsak felkelti az érdeklődését.

- Fiatalember, jól látom, hogy egy gyógyítóhoz van szerencsém? Ha így volna, megtenné nekem azt az apró szívességet, hogy kisegít egy csöppet? Az iménti verekedésben sikeresen homlokon dobtak egy baseball-ütővel, azóta úgy zúg a fejem, mintha metrón lennék...

Akár segít Fireheart, akár nem, egy perccel később Alex lassan feltápászkodik, megigazítja a zakóját, és biccent a jelenlévők felé.

- Ha megbocsájtanak egy percre, el kell látogatnom a mellékhelyiségre. Kara, nos...valóban, a mai nap ékes példája annak, hogy ez az én elképzelésem nem a legbiztonságosabb, és nem mindenki képes elfogadni. De mint mondtam, talán van elég pénzem, hogy jót is tehessek vele - és ahogy egyszer egy nagy ember mondta: "A legjobb védekezés a támadás"!

Azzal Alex levonul a legalsó szintre, ahol nem csak a WC-k találhatók, de egy titkos felvonó is, ami egyenesen a lakórészlegbe vezeti. Felderítő-útra küldött klónja már várja őt, és érkeztére nekilát átöltözni. Alex lehunyja a szemét, és enyhe koncentrálás után előrelép - egy újabb másolatot a háta mögött hagyva. Ez a friss klón mosolyogva indul meg vissza a társasághoz beszélgetni, míg Alex lassan magára ölti az Infinite jelmezt - régebbi klónja pedig nekilát a legújabb feladatnak - egyelőre csak az internet segítségével, de belekezd egy kis alapszintű hindi tanulásába.

Visszatérve a társasághoz Alex valóban egy sört kér magának, majd pár korty eltüntetése után megszólal.

- Azt hiszem, tudom, honnan jöttek ezek a mai kedves fiatalemberek. Szándékomban áll összeállítani egy kisebb...rajtaütő-csapatot belevaló, kemény mutánsokból, akiket kellemesen megfizetnék, ha sikerülne az egész bagázst rács mögé juttatniuk.

.

Sheena-ék asztala időközben újabb vendéggel gyarapodott - Ratna talán nem is tudja, mennyire zavarba hozta ezzel a fiatal srácot. Steve nem is beszél tovább a gyakorlásról, csak kicsit elpirul, és lassan kortyolgatja a sörét.

- Igazából csak...nem is szeretek annyira inni, de jobbat nem nagyon tudok. Merthát, dögunalom az egész. De most, hogy megismertelek, szerintem tuti el tudom foglalni magam mással is...

Sheena természetesen hallja a másik asztalnál elhangzottakat is - többek között Alex ajánlatát is, ami vélhetőleg mindenkinek szól...

Örömmel üdvözöltem az asztalunkhoz telepedett lányt, Ratnát, ha jól emlékszem Szellem beszámolójára, de a másik oldalon ülő Steve arcát elnézve, egészen zavarba jött, ami csak azt bizonyította, hogy nem sok dolga volt ilyen csinos lányokkal, de hát az ő korában ez még nagyon is érthető.
- Hát nem is kell túlzásokba esni. – bólintok a szavaira. – Az agysejtjeidnek nem igazán tesz jót az a sok alkohol és igazán annyi mindent kezdhetsz magaddal még, például rohangálhatsz a lányok után. – cukkolom egy kicsit.
Mikor megüti a fülem Alex félhangos felhívása, elgondolkozok rajta, de még nem rohanok jelentkezni, megvárom, hogy milyen visszhangja lesz a dolognak, addig viszont a lányra emelem a pillantásom.
- Aztán, sikerült Szellemnek valami jó kis helyre biztonságba helyezni? Minden rendben volt utána? – célzok a kicsit zötyögős kalandunkra.

Sean mosolyogva ül vissza az asztalhoz és nekikezd még egy sörnek.
- Ami azt illeti, Vortex, nem kell hozzá lónyugtató. Az emberi test önmagától is annyi szabályozó, befolyásoló hormont termel... Csodákat lehet véghez vinni a gyógyítás, regenerálás különböző nüansznyi módozataival.
Megemeli a korsót Vortex felé. A tulajdonos szavaira őfelé fordul és elgondolkodik a hallottakon.
- Nos, uram, ez nem hangzik rosszul, mert talán segítene a mutánsok ügyén. Ám mégis, társadalmi vonatkozásokban ennek milyen visszhangja lenne? Lássuk be, mi mutánsok megbélyegzetek vagyunk. Még azok is, akik tolerálnak, nem egyenlőnek fogadnak el, hanem tolerálnak. Ott van a háttérben az a kettős mérce. Ha az átlagos lakosság megtámad minket, azt egyszerűen nem tartják helyesnek, akár elítélik. Ám, ha mi lépünk fel ugyanígy az átlagos lakosság ellen, oda a tolerancia. Akkor bűnöztünk. Akkor leveszik a kezüket.
Igen érdekes része ez az emberi természetnek, gondoljon csak bele, itt látszik ki, hogy minket addig tolerálnak, amíg nem szegjük meg a szabályokat. Ha igen, már priuszosok vagyunk. Nem egyenlőként indulunk mindenki mással, hanem van egy X-ünk, egy gikszer, amit a legnemesebbek elfogadnak, és megengedik, hogy köztük éljünk, de aztán mi csak ne ugráljunk, mert már így is szívességet tettek nekünk azzal, hogy ők elfogadtak. Legyünk hálásak érte. Már így is kimerítettük a puszta létünkkel a türelmüket. Ez a helyzet a zsidókkal, feketékkel, melegekkel, muszlimokkal, bevándorlókkal is errefelé. The federation of the United States, the land of the free and the brave... Ugyan. Ez a legelőítéletesebb országok egyike, ezt már megtapasztaltam.
Szóval, csak gondoljon bele! Üssék meg a négert, az csúnya dolog, de ha a néger visszaüt, akkor mindenki fel van háborodva.

Úgy tűnik, miután Sheenáék asztalához ültem, mint ha kissé alább hagyott volna a társalgás lendülete... No mindegy is. Amikor feltételezem, a tulaj felszólalt, csak kíváncsian fordultam hátra, hogy mit is akar, de ahogy aztán a meghallom a "belevaló" és a "kemény" jelzőket, csak sóhajtva fordulok vissza Sheena és a fiatal srác felé. Na igen, az ilyen rajtaütős bosszúállás meg tömegverekedés nem az én műfajom, pláne, ha békésebb módszerekkel is meg lehet oldani a nézeteltéréseket... vagy nincs igazam?
-Hát, amikor felébredtem, épp egy orvosi rendelőben voltam. Ráadásul a doktornő is nagyon aranyos volt, szóval azt hiszem, mondhatjuk, hogy jobb helyet nem is találhatott volna nekem akkor... Amúgy minden rendben volt, azt leszámítva, hogy egy pár napig még fájt a fejem, meg nem tudtam használni a képességemet, de hála Sean-nak -biccentek a fejemmel a diáktársam felé- már ez is megoldódott, a gyógyítás a képessége. No de mesélj, veletek mi történt, miután én elájultam? Igaz, Darien már egyszer meglátogatott azóta, és mesélt a történtekről, de gondolom, az csak egy nagyon-rövidített verzió lehetett... Ha nem gond, te is elmondod, hogy mi történt? A te szemszögedből biztosan más lehetett egy kicsit... -kérleltem a szőke hajú lányt, majd miután elhallgattam, kortyoltam egy nagyot a forró csokimból.

Próbáltam visszafogni zavaromat, amikor Alex bizonyos kéréssel fordul a fiú felé, hiszen hiába nem szándékosan, de mégis én okoztam a fejzúgást. Egyetlen dolog miatt nem éreztem azt a lelkiismeret furdalást, mégpedig a fenti játéka miatt, meg, hogy húzta az agyam.
Miután visszatér közénk egy rövidebb távollét után, kíváncsiságomat nem hagyom tovább nyugton.
- Kissé felkészületlennek érzem ezt a hirtelen visszavágást, de javítson csak ki bátran, ha tévedek. Mindenesetre, ha mutáns génekkel nem is de egy tudósítóval örömest segíteném a kis csapatot és természetesen tőlem az igazságot kapnák vissza az olvasók… - adtam elő röviden, majd valami nem hagyott nyugodni és kis idő múlva újra felszólaltam.
- Azt mondja, tudja honnan jöttek és kik voltak… meg is osztaná velünk esetleg? Szörnyen furdal a kíváncsiság,

Mosolyogva dől hátra a tulajdonos - láthatóan élvezi a művelt, és kifinomult modorú angol úriember társaságát, még ha nem is ért teljesen egyet szavaival.

- Pontosan így igaz, kedves Sean. Ám a történelem során mindig akadt egy ember, minden érában, minden nagy konfliktusban volt egy radikális, excentrikus személy, aki fittyet hányva a veszélyekre, az íratlan szabályokra, elég bátor volt cselekedni. Őket tiszteljük hősként a mai napig. Igaz, Martin Luther King a békés utat választotta, ám ugyanúgy, ha nem is csatamezőn, de megvívta a maga csatáját. Én pedig nem vagyok Martin Luther King. Nem vagyok mutáns sem, így az ember azt gondolhatná, pofátlanul belekontárkodom olyasmibe, amihez nincs közöm. Én azonban akkor is azt mondom - egyike leszek azoknak, akik nevét talán évszázadok múlva is emlegetik. Mindazok, akik velem tartanak, ugyanerre számíthatnak. A legnagyobb mozgalmak is egy lépéssel indulnak, és talán ez már meg is történt, azon a bizonyos szigeten, abban a bizonyos csatában... Az én küldetésem, hogy ne fajulhasson többé odáig a helyzet. És akit érdekel a dolog - odafönn találkozhatnak az első mutánssal, akit beszerveztem a kis csapatomba. Ő kémlelte ki a kopaszok búvóhelyét, így ő - biccent Alex Kara felé - pontosabb felvilágosítást adhat. Biztos vagyok benne, hogy egy megfelelő csapat vérontás és tragédia nélkül meg tudja oldani a helyzetet. Csak a megfelelő izomerő kell, egy kis ravaszság, és persze az sem árt, ha a sajtó előtt egyből jó színben van feltüntetve az egész. Aztán...nem is tudom, ötvenezer dollár sok-e vagy kevés-e, de annyit biztos szánok a dologra - fejenként.

Sean is hátradől és összeilleszti az ujjait. Mindez váratlanul jött, de az élet maga váratlan. Elkezd gondolkodni azokon, amiket hallott, és el kell ismerje, van igazság a férfi szavaiban.
- Kedves vendéglátóm, látok rációt a gondolatai mögött. Ez nagyon érdekes. Végtére is, társadalmi változások vannak folyamatban, ez feszültséghez vezet a társadalomban, a politikában, mindenhol. Talán ahhoz az időszakhoz tudnám hasonlítani a mai világot, amit az ókor utolsó időszakában, Róma hanyatlásakor élt meg a mediterráneum és Európa.
Felbomlanak kötések és újakra van szükség. Csődöt mondanak a konvenciók és a régi tradíciók és senki nem tudja, mi lép ezeknek a helyébe. Mindezt nagy körültekintéssel kell kezelni. Hiszen nagyon könnyen robbannak ki ezek a konfliktusok és ilyenkor általában vér szokott folyni.
Sean újra a szájához emeli a sört és közben gondolkodik.
- Talán ha mesélne egy kicsit a tervéről... Már, ha nem haragszik... Könnyeb lenne megvitatnunk ezeket a dolgokat.

Darien? - üti meg a fülem egy név. - Csak nem Szellemről beszélsz? - nézek nagyot, de aztán elmosolyodom.
~ Legalább már tudom az egyik nevét! ~
- Hát annak örülök, hogy jó kezekbe kerültél, és, hogy minden rendben van veled, mert nem semmi volt az a telepata, nélküled nem tudtuk volna legyőzni őket, azt ugye tudod. - nézek a lányra, közben Stevét is felhomályosítom, hogy miről is beszélünk. - Belecsöppentünk egy bankrablásba a múltkor és Ratna hatástalanította a rablókkal lévő telepatát. - aztán ismét a lányhoz intéztem a szavaim. - Miután Szellem elvitt, és visszatért, már könnyebb dolgunk volt, hiszen a képessége már nem volt blokkolva, így könnyen lefegyverezte a fickókat, és egy kellemes kis bunyó után egy kupacba halmozta őket a páncélteremben. A kiszabadított túszok meg hősként ünnepeltek minket és azt hittek, mi vagyunk az X-menek. - emlékszem vissza nevetve a történtekre. - Persze mire a zsaruk odaértek, nekünk hűlt helyünk volt, így kapott lábra a legenda.
Mesélés közben azért megütötte a fülemet a szomszéd asztalnál folyó beszélgetés, főleg az emlegetett 50000 ezer dollár., ezért miután befejeztem a sztorit, oda is szóltam.
- Engem érdekelne a dolog.

Alex mosolya talán még szélesebbre húzódik - már ha ez lehetséges. Igaz, odafönt már kissé türelmetlen, és furán is érzi magát a jelmezben, de azért kibírja a dolgot.

- Nos, Sean, egyetértek. És határozottan jól jönne egy filozófus-gyógyító is a csapatban.

Sheena közbeszólására Alex még-inkább megörül, italát a nő felé emeli, s biccent egyet. A féktelenül pusztító, vadállatias teremtés a hatalmas karmaival igazán hathatós segítség lehet egy kiadós csatában - mint ahogy azt az este folyamán már be is bizonyította.

- Igaz, még nem próbáltam ki magam stratégaként, de talán nem is ez a megfelelő alkalom. A tervezést rábíztam a felderítőmre, aki odafent várja, hogy kit tudok rávenni egy kis akcióra - a jó ügy érdekében persze.

Sean agya elkezd lázasan gondolkodni.
~Ha megyek, azzal nem csak magamat sodrom bajba, hanem a Xavier Intézetet is. Nem sok az esélye, hogy ép bőrrel, feltűnésmentesen és nem csak, hogy rossz hírt nem keltve, de pozitív kicsengéssel lehet zárni egy ilyen kalandot.
Ráadásul ez túl szentimentális, szembemegy mindennel, amit tanultam, teljesen felrúgja a józan megfontolás és mérlegelés elvét.
Tehát abszolút nem javallott részt venni egy ilyen őrültségben.
Logikus, hogy ezt ki kell hagynom.~
- Rendben, jelentkezem a csapatba, kapitány. Lássuk, merre visz a szél.
~Mégis, mit csinálsz, Gregory? Teljesen felrúghatod ezzel azt a keveset, amit itt New York-ban sikerült elérned.
Eh, hiszen, végül is... Ha valaminek nem tudsz ellenállni, állj az élére. A legjobb mód arra, hogy ez ne fajuljon el, ha magam is beszállok és igyekszem a józanság fékén tartani a bagázst.
Meg hát, a dédnagyapám, aki Fekete-Afrikát járta, szintén fittyet hányt a konvenciókra, és végül is a család büszkesége lett. Engem meg kihajítottak. Minek kövessem a család politikáját? Elvégre, mutáns vagyok.~
- Viszont akkor - folytatja Sean újra a bártulajdonosra nézve - ne legyen vérontás, kegyetlenkedés, egyáltalán, semmi hasonló. A legjobb és leghumánusabb módszer minél hamarabb, a legnagyobb erővel hatni arra, amit meg akarunk változtatni. A legélesebb pengével, a leggyorsabb, legerősebb és legbiztosabb vágás a legkeresztényibb lépés, amit tehetünk, ha nincs más hátra, és támadnunk kell.
Elvégre, a falnál tovább nem hátrálhat senki, nem igaz?

Igaz, fél füllel figyelek, hogy miről beszélnek a másik asztalnál, de egyelőre még nem igazán foglalkozok vele, legalábbis előbb Sheena válaszát akarom meghallgatni.
-Ja iiigen, bocsi, Szellem. Szellemet akartam mondani -próbáltam menteni a menthetőt, bár tudtam, hogy már úgy is késő...
~Hoppá... Ezek szerint ő sem tudta Darien igazi nevét? De hisz kollégák... Ajjaj, már megint elszóltam magam, pedig megígértem, hogy nem terjesztem... -nyeltem egyet, miközben a bűntudatom ellen harcoltam.
De amikor aztán Sheena belekezdett a sztorizgatásba, csak kíváncsian hallgattam. A dícséretére csak legyintettem egyet, elvégre ha ő nem jön, mint erősítés, akkor sem ússzuk meg. Vagy ha épp nem futok össze Dariennel... Mindenesetre túl sok újdonságot ő sem mondott, a férfi beszámolójához képest. Csak nem összebeszéltek, hogy ugyanazt mondják? Vagy csak én vagyok túl paranoiás, és mindent túlkomlikálok. Ez történt, kész, pont.
-Aham, értem. Akkor ezek szerint jól végződött a dolog. Mondjuk az vicces, hogy az X-mennel kevertek titeket. Tényleg, mióta is vagytok kollégák, te és... Szellem?
Ekkor sikerül elcsípnem egy félmondatot, miszerint Sean is benne van az "akcióban".
~Hogy mi?! No, ha Sean beállalta, akkor én sem hagyhatom magára... Elvégre még új a suliban, nem árt, ha valaki fél szemmel vigyáz rá.
-Én is benne vagyok! -szóltam a tulaj felé, bár hogy miben, abban nem egészen voltam biztos.
Majd, nyakig a slamasztikában, ahhoz úgy is jól értek...
-Ha már Sean az erőszakmentes módszerekhez ragaszkodik, akkor ahhoz egész jó technikáim vannak. Helyesbítek, csak olyan van...

Igencsak megörül a klub tulaja, hogy - még ha csak a pénzért is - de ennyien vállalják a feladatot. A gyógyító angol mutáns, a meseszép indiai nő - akinek a képességét Alex talán nem is igazán érti - a vadmacska, de még egy teleportáló is! Való igaz...nem teleportál a szó szoros értelmében, de a kapunyitogatás épp elég. Az újságírónő igen érdekes kiegészítése a csapatnak, amivel egyelőre nem tud mit kezdeni, de mindig jól jöhet egy joker az ember kezében.
Alex színpadiasan széttárja karjait, mielőtt ismét megszólalna, hogy sokadszorra is megpróbálja rávenni a bagázst az egy szinttel feljebbköltözésre.

- Hölgyeim és uraim, igaz ami igaz, nem nagyon szeretem ismételni magam, de mint mondtam, a földszinten várja már önöket a...nevezzük talán összekötőnek... De mondhatnám azt is, leendő kis csapatuk vezetője. Talán menjünk is fel hozzá.

Jó példát mutatva lassan feltápászkodik az asztaltól - amennyiben a többiek követik, meg is indul a lépcsőn. Egyedül Vortex számára jelent ez némi problémát - a gyorsan felhajtott Alex-koktél rendesen hazavágja a koordinációs képességét. Megingását látva azonban Alex szó nélkül a segítségére siet, és akárha régi ivócimborák lennének, belekarol és támogatni kezdi.

Örömmel konstatáltam, hogy Ratna is csatlakozott a csapathoz, meg aztán a többiek közül a is szép lassan mindenki, aki az asztalnál ült. Ha jól láttam a tulaj is elégedett volt az eredménnyel, mert mosolyogva invitálta a társaságunkat fel a földszintre, ahol valaki a megbízásából már vár minket és tájékoztat a támadok elleni teendőkről.
Így hát kiittam a sörömet, köszönésképpen intettem Stevének, majd azért még elé toltam egy névjegyet.
- Ezen a számon hívj fel, ha gyakorolni akarsz és akkor megdumcsizzuk. - mosolyogtam a fiúra, aztán az indiai lánnyal együtt csatlakoztam a felfelé tartó csapathoz. Kíváncsi voltam, hogy ezt a sokrétű és érdekes képességekkel rendelkező társaságot, vajon hogyan akarja bevetni az a titokzatos "vezető" aki fent vár minket.

András New Yorkban az első Taxival nem a Xavier-iskola felé vette az irányt, mint tervezte, hanem arra gondolt, hogy mielőtt kiteszi magát a bevásárlás, és a bepakolás lélekölő gondjainak először iszik egy jót, hogy lemossa az út porát. A pezsgőt alkalomra tartogatta, így hát a a fuvart egy fiatalok által is látogatott, jóféle szórakozó helyre kérte. A taxis az A-klub előtt tette le. Legyen hát. A belépéskor ugyan megmoccant valamiféle hatodik ösztön, de nem foglalkozott vele. Az ajtó nem nyílt elsőre mire egy kicsit erősebben lökte meg, de végül engedett. Belépve, bár világos volt mégsem nem látott senkit. Így hát a jól bevált módszerrel egy szex on the beach koktélt rendelt (jó hangosan,hogy esetleg a függöny mögött is meghallja a csapos), és fölült az egyik bárszékre, sport táskáját maga alá tette, és várta a választ.

Alex már-már elunja az életét egyedül várakozva a földszinten. Koncentrálni sem igazán képes a hindi tanulásra a klónjával, így besétál a lakórészbe, és magába olvasztja egyelőre a másolatát. Ekkor azonban tompa reccsenést, majd egy furcsa akcentussal megszólaló férfihangot hall az ivóból. Hát sohasem lesz nyugta?
András a klub zárt ajtaját anélkül töri be nagy igyekezetében, hogy akárcsak észre is venné annak ellenállását. Furcsállhatja ugyan, hogy nem lát odabent senkit, ám mivel a hely ki van világítva, csak akkor tűnik fel neki, hogy valami nincs rendjén miután a kis terem csendjébe szavalja a rendelését, abban a reményben, hogy majd megjelenik egy pincér.
Felszolgáló helyett azonban egy fekete jelmezt viselő férfi jelenik meg a pult melletti vörös függöny mögül.


- Már elnézést, de a klub zárva van. Bár gondolom ha ilyen frankón betörte a zárat, talán mégsem egy koktélért jött. Ha balhét keres, akkor azt hiszem...megtalálta!

Az első döbbent sokk után, amit az egybe-részes pizsamás fickó láttán érez, András szentségtelen hangosan felröhög, miközben csak úgy, mellékesen lehuppan a székről és fölveszi a kung-fu alapállást. A zárfeltörésre már elkomolyodik, úgy tűnik amikor az ajtó elsőre nem engedett akaratlanul is használta a képességét... Szegény szuper-pizsama nem tudja kibe kötött bele...

Hogy kinevetik, talán ne is zavarná Alexet, de az egész helyzet, mindent egybevetve kissé kiveri a biztosítékot. Egy ilyen este után még egyszer betörnek a klubjába... Ráadásul ez a fiatal külföldi fickó egyedül, és nem csak magabiztosan, de ráadásul pofátlanul szó nélkül küzdőállásba dobja magát... Alex egyből felismeri a technikát, és akaratlanul is elmosolyodik maszkja alatt.
Szemeit egy pillanatra lehunyva koncentrálni kezd, majd egyszer-csak kimért, higgadt mozdulattal előrelép testéből egy klón - aztán egy-egy jobb és baloldalra, s egy negyedik ottmarad ahol ő addig állt, miközben az igazi Alex hátralép.

- Rendben, fiatalember, akkor táncoljunk - szólal meg egyszerre mind az öt jelmezes.

A klónok sorra felvesznek egy-egy alapállást - az elöl álló egy Andráséhoz hasonló kung-fu beállást, kétoldalt ketten a kezeiket ökölbe zárva behajlított térdekkel várnak, míg a középső egyelőre fura féloldalas terpeszben kissé leeresztett felső testtel figyeli az ellenfelét. Alex maga András beállását imitálja.
Mivel valamelyest a küzdő felek útjában van a pult, mindegyik Alex kissé oldalazni kezd kifelé - a hely amúgy is szűkös lenne mindannyiuk küzdőstílusához.

- Ha javasolhatnám, odakint tágasabb.

~Ennyit a fair küzdelemről!~ Gondolja András, miközben a halálcsapdává vált helyiségben figyeli a pizsamaharcos klónokat. ~Hát ez meg kinek képzeli magát? Biztos foglyul ejtette a tulajt, és a klónjaival épp ki akarta rabolni a helyet... Hát abból nem eszik!~ Lelki szemei előtt felrémlik a kép, ahogy a tulaj hálálkodva ingyen méri neki innentől a kedvenc koktélját... de előbb meg kel verni ezt az öt kelekótyát. Igaz ami igaz, öt küzdőstílus egyszerre sok lenne, egy átlagembernek. De nem Andrásnak. ~"Odakint tágasabb" jó vicc, a szűk hely kedvez neki, ráadásul a klónok így nem tudják körbevenni. Arcán megjelenik a szokásos cinikus mosoly. Alapállásból a csak a megelőző ököl útjára jellemző, védekező állást vesz fel. A helyzet így tökéletes, a megelőző ököl útjának a lényege, hogy minden kungfu út fogásai megtalálhatóak benne, és képes a támadó energiáját maga ellen fordítani. A harcművészet amit harcművészek ellen találtak ki.~ Ezzel elugrik balra, a lefelé vezető lépcső fele, de nem a lejáró elé hanem a bárpultól távolabbra eső szélének veti a hátát így akadályozva meg az esetleges hátbatámadást.

Már csak ez kellett Alexnek, hogy ezt a szintet is szét kelljen verni...
Szerencsére így, hogy az ellenfél hátrál és védekezik, legalább mindannyian zavartalanul ki tudnak ugrálni a bárpult mögül, hogy a szűkös helyen szembefordulhassanak Andrással. Aztán, ahogy az ilyen helyzetekben lenni szokott, egyszer-csak elszabadul a pokol...

Az egyik jelmezes pár lépésnyi lendülettel próbálja meg egy laza félköríves rúgással fejen találni a fiatal srácot, miközben egy másik szintén nekifutásból hasra veti magát, és mintha a lépcsők felé próbálna csúszni. Másik két feketeruhás közben felugrik a pult tetejére, és míg az Andrástól távolabbi csak vár odafönt, a másik szintén akcióba lendül. Tökéletes koreográfiával a félköríves nyújtott lábas fejrúgás alatt lekuporodva bal térdét indítja meg András gyomra felé...

~Egy ilyen támadás enyvelegyet egyféleképpen élhet túl az ember, ha kimarad belőle. Azonban egy mutáns számára egyéb variáció is kínálkozik.~ András kizárólagos alapon, a második variációt választotta. Mivel a gyorsaság növekedésére nem támaszkodhatott, (az nyugodt körülmények között is egy negyed óra amíg átvált) az ajtónyitás óta aktív erejéhez folyamodott. A saroktól amit eddig szilárd támasznak vélt, enyhén félrefordult és Ugrott kissé rézsútosan hátrafelé, a plafonig meg sem állva majd pedig mielőtt nem elhanyagolható mennyiségű vakolattal, a földre eshetett volna elrugaszkodott, és kilőtte magát fizikailag túlfejlett testének minden erejével, és gyorsaságával a pulton álló alak felé, felkészülve arra, hogy az esetleg nem várja be az élő ágyúgolyót és egyszerűen félrelép. Ez esetben a függöny mögé esést, azzal akadályozza meg, hogy a pult elejébe kapaszkodik és innen föllendíti magát a pultra ha lehetséges, arcon rúgva ezzel az éppen félrelépő egybe-részest.

Gyönyörű mozdulattal kerül ki a fiatal idegen egyszerre három támadást is, meg kell hagyni, nem rossz teljesítmény. Ugyanakkor a falrepesztő becsapódás a magasban már nem hagy kétséget afelől, hogy az illető mutáns...amit Alex nem ért az az, hogy akkor minek jött éppen ide balhézni?
Node ezen ráér később is töprengeni, hiszen a magát rakétaként kilövő suhanc hirtelen igen veszélyessé vált. A pulton álldogáló jelmezes megveti a lábát, mintha csak mellel akarná levenni a támadót, de aztán valami nagyon elképesztő dolgot művel. Boszorkányos gyorsasággal hátracsapja teljes felsőtestét, hogy akárha csak limbót járna, éppen elférjen a felé suhanó támadó alatt. A levegőben úszva pedig sok lehetősége nincs kitérni az embernek, s ezt a nem kis esélyt megragadva a jelmezes karjai villámgyorsan András felsőruházata felé villannak, erős markaival megragadja az anyagot, és a suhanc saját brutális lendületét kihasználva próbálja kiütni a röppályájának enyhe módosításával, nyílegyenesen fejjel a padló felé irányítva.
Ha ez nem lenne elég, akár sikeres az akció akár nem, a másik Infinite a pultról páros lábbal előre veti magát Andrásra, bárhol és bárhogy landoljon is.
A másik három pedig egyelőre látótávolságon kívülre került, és nyilván nem tétlenül ülnek a babérjaikon...

András meglepődve tapasztalta a nem mindennapi gyorsasággal végrehajtott mozdulatsort, de nem csak ellenfelei rendelkeztek az épphogy az emberi határán lévő gyorsasággal... Maga Dugovics is elismerő sóhajtással konstatálhatta volna a nyomdokaiba lépő legény mozdulatsorát. Ugyanis András természetfelettien erős karja satuként szorul a kezekre amelyek már úgyis a méregdrága termo-pólóját markolásszák, eltöri őket, és egyszerűen megpróbálja párnának használni az alakot, ez akár sikerült akár nem érkezéskor András belerúg a pultba, ezzel átrepítve magát és esetleges áldozatát a függöny mögé.

Fülsértő reccsenéssel törnek el a feketeruhás kezei, ám András képtelen gyorsabban mozdulni, mint amilyen sebességgel emberfeletti erejével kilökve magát repül. Terve így, hogy ellenfelével tompítja a zuhanást, kivitelezhetetlen, főleg hogy az az Alex így-is úgy-is fennakad a pultban. A hatalmas sebességnek köszönhetően azonban ahogy a feje koppan a fán, újabb hangos reccsenés hallatszik, és a test mozdulatlan marad...
András teste fájdalmasan csapódik a padlónak, és bár a lába már mozdulna, egyetlen tizedmásodpercnyi késés nélkül megérkezik a hátára páros lábbal dobbantva újabb ellenfele.
András ezután lépteket, csattanásokat, neszezést hall, és talán minden emberfeletti tűrőképessége ellenére is megviselte az iménti dupla becsapódás...