Honolulu

10000 / perces pulzus.

-A pótkerékkel nincsen baj az ott van a... hangárban a sarokban... mindegy.
Hasít belém a felismerés mire leszegem a fejem és megcsóválom. Zavartam megvakarom, és ide oda kapkodom.
-Pam pa pam papam...
Motyogom az orrom alá. Lábamat leveszem a kormányról és előre hajolok, közelebbről is végig nézem a műszerfalat. Aztán felállok a kormánytól ami ettől gyors tempóban ide oda kezd lötyögni. A gép mondhatni szabadságon van. A valóság amiről a többiek nem tudnak, hogy nem véletlenül vagyok mezit láb. A lapátokat folyamatosan egyensúlyban tartom. Elkezdek beljebb sétálni a gépen, Ratna előtt megállok és benézek a háta mögé. Szomorúan konstatálom, hogy ott sincs amit keresek ,csak egy belső rekesz. Fintorra húzom a számat és ismét a fejem búbját vakarom.
-Nem látta valaki a robotpilóta gombját?... Megmernék esküdni, hogy valahova ide raktam...
Igazából magam sem tudtam, miért is tenném a gép közepére. Felnéztem és egy szép nagy piros gomb díszelgett ott. Benyomtam. Több sem kellett felgyulladt egy vörös lámpa, és felharsant a sziréna.
-Hát persze, ott van...
~Tudtam, hogy ez a jelző berendezés hasznomra lesz még...
A lámpa irányába néztem. Oda slattyogtam és megnyomtam egy gombot. A gép rándult egyet ahogy egyenesbe rakta magát. A vörös jelzés elmúlt, a sziréna elcsöndesült és Xavier professzor benyögte: Robotpilóta bekapcsolva. A kis bábu eddig erősen ingatta a fejét most már vidáman bólogat. Én jókedvűen végig néztem a falfehér társaságon. Úgy emlékeztem ennél azért mindenkinek jobb színe van, Egyedül Sean-on nem látszott, hogy elsápadt volna. Így is hófehér, ellenben Ratna, Most már meg nem mondanám róla, hogy Indiai vér csörgedezik ereiben. Így elnézve még egész jól is áll neki. Nem úgy mint Sean lassan ismét zöldülő tekintete. A gép elejéhez sétálok, ráülök a pilótaszék támlájára. Felrakom a szemüvegemet a sapkám siltjére, összecsapom a kezemet és elégedetten össze dörgölöm.
-Nah, üdvözlök mindenkit a fedélzeten, a repülési magasságunk 10000 méter, innen megközelítőleg 4 percen keresztül zuhannánk szabad esésben. Ne legyetek nyugodtak a felől, hogy víz fölött vagyunk, egyrészt azért mert nem vagyunk víz fölött, a kontinens vége ott van.
Biccentek az elülső ablak felé ahol NewYork mint egy kis makett terül el mögötte pedig a végtelen kékség.
-Más rész ha ilyen magasból vízbe esünk az nagyobbat üt mint ha betonba csapódnánk, ehhez jön még az utazó sebesség, aztán ott vannak a cápák, medúzák és egyéb veszélyes, kiéhezett tengeri állatok amik csak a finom édes, utolérhetetlen emberi húsra vágynak. Na meg a nap, a sós víz, ekkora mértékben könnyedén kikezdi a bőrt, bőrrákot okoz s a többi, s a többi... mi van még... ja igen, úti célunk mindenki számára jól ismert, Honolulu szigete, messze a civilizációtól, a sziget másik felén leszünk. Úgy hogy szeretném ha senki nem lépne bele valami csúnyaságba, vagy etetné meg magát valami állattal. A vulkán jelenleg is aktív, a lábánál fogunk tanyát verni. Illetve ott van a szállás. Külsejétől eltérően teljesen modern a berendezés, jó hőszigetelt, klimatizált. Körülbelül 5-6 csillagos lehet. Nem egy nagy was ist das. Többnyire ez minden, ha van kérdés jegyezzétek meg én elvonulok WC-re ugyanis dolgozik az a két(liter) sör...
Ekkor sietős tempóban elviharzok a gép végébe és magamra zárom a zajtót. Míg én hosszasan könnyítek magamon a vezérlőpulton felvillan egy kis piros lámpa és baljósan pislákol. A másodpilóta székéről egy vaskos kéz nyúl oda és nyomja be mire felcsendül egy kellemes hangulat zene. A szék felétek fordul, egy olyan alak ül benne aki hozzátok hasonlóan elég sápatag, de inkább Seanra emlékeztet a zöldes árnyalata. Arcát jellegzetesen kialakított szőrzet fedi.
-Ratna, csere, a helyemen ülsz...
Ha Ratna megfordul a Wolwerine feliratot olvashatja a szék fölött. Mire visszafordulsz Logan már előtted áll és int a fejével, hogy engedjed oda. ha nem akkor egy egyszerű mozdulattal kiragad a székből és odébb tesz. Leül a helyére, rákönyököl a térdére és homlokát a tenyerébe temeti és nagy levegőket vesz. Felveszi jellegzetes repüléstőlszenvedő ábrázatát. Oldalra néz, egyenesen Darrenre fejét csuklóihoz érintve.
-Szóval te fogsz takarítani? Jó tudni
Dörmögi majd vissza fordul a föld felé és meredten nézi azt. Homlokból erőteljesen gyöngyözik a felügyelő tanár szerepében.
Lassan én is elvégzem ügyes bajos dolgomat és előkerülök a mellékhelységből. Meglepetten konstatálom ,hogy Logan már helyet is cserélt Ratnaval. A lányhoz érve átkarolom és a másodpilóta székéhez vezetem közben oda súgom neki.
-Ha jól emlékszem említett valami ilyesmit, valamiféle büntetés címszó alatt... Egyébként.- Fordulok a publikum felé. -Szabad a járkálás. Még néhány óra és ott vagyunk.
Kényelmesen lehuppanok a pilótaszékbe az alattunk suhanó végtelen kék óceánt fürkészem elmélyülten.

//Határidő szigorúan 1 hét! Feb. 27. Hétfő. Aki nem tud v nem akar írni az legalább 1 PM-et dobjon ha kárhetem.//

Már azt hittem az örök vadászmezőkön folytatódik a nyaralás hawai helyett amikor milliméterek választottak el minket a nagy kősátortól. Ehelyett a gyors-vadászbüfénél adták le a rendelésüket azok, akik mérgezni akarták magukat.
Én inkább a suttyomban teremtett málnával tömtem a bölénylesőmet és vártam hogy a repülési tortúra folytatódjon. Úgy is lett, de szerencsére a gépmadárszellem átvette az irányítást a lábbal vezető bulizási szakértőtől.
~Vaka Tankának hála...~
~...hogy megtelt a húgyhólyagja.~
Ekkor azonban valami nagyon érdekes dolog történt... Az anyósülésről feltápászkodott Rozsomák, és kellemetlenkedni kezdett egy lánnyal. Végül így úgy leült a tuskójára. Úgy tünt nem bírja a nagy vasmadár tempóját, és sápadt arca éretlen almaszínben pompázott. Ebben a pillanatban azonban elhangzott a felszabadító mellékmondat és kicsatoltam az öveimet, leültem a földre, és a hangulatzenét hallgatva hawai homokfövenyt ráncigáltam át a valóságba fekvőhelyként, közben az alattunk elsuhanó állatok tudatát használtam tengernézőkének.

Amikor kinyitottam a szemem és Greg még mindig lábbal kormányozott, úgy döntöttem, hogy addig használom a képességem, amíg még irányítani tudom azt. Fél kézzel azért persze úgy kapaszkodtam Darren kezébe, mint a fuldokló a mentőövbe, fogadni mernék rá, hogy pár perc után biztos lezsibbad a karja.
-Tudom, de... Nem... nem szeretek repülni. -mondtam halkan a fiú nyugtatására.
Hogy őszinte legyek, én se vettem biztosra, hogy mi ma mindenképp le fogunk zuhanni, akkor nem lett volna az a pénz vagy mutáns erő, amivel felhoztak volna a gépre, de Greg az Greg, azt hiszem nincs mit hozzáfűzni. Mindenesetre az azért bíztató, hogy Darren szerint minden rendben lesz. Ha ő mondja, akkor az tuti biztosan úgy van. Ha meg csak füllentett... Akkor azt hiszem, ez lesz a legkisebb problémánk...
Mindenesetre ahogy körbenéztem a többieken, ki hogy viseli az utazást, ki tűnik a legnyugodtabbnak a kis csapatból, igyekeztem, hogy még csak véletlenül se nézzek a kapitány felé. Sean úgy tűnik sorstárs, szóval ő sajna kiesik... Greg nem józan, szóval szintén... a többség viszont úgy-ahogy jól viselte a repülést, bár Sarah képességét ismerve azt hiszem, neki van a legkevesebb félnivalója. Becsuktam a szemem, majd próbáltam ráhangolódni az ő érzéseire, elsősorban azért, hogy én is hasonló nyugalmat érezhessek, mint ő. 1-2 perc és a pulzusom is visszatért a "normális" tartományba, s a szememet is újra bátorkodtam kinyitni.
Erre mit látok? Meg hallok? Logan itt toporog előttem, és azt állítja, hogy a helyén ülök.
-Jé, te is itt vagy? Amúgy persze, hiszem, ha látom... -mondtam neki, de azért biztos ami biztos, hátrafordultam, hogy megnézzem, van-e valami névtábla az ülésen ééés...
-A francba... Logan, lécci, had maradjak itt. -s már vetettem is volna be a Logan ellen jól bevált kiskutya-tekintetemet, amikor egyszerűen a karomnál fogva felránt a székről.
-Ne már, ez volt valami szép tőled. -mondom még mindig duzzogva, miközben egy tapodtat sem mozdulok, ám erre meg visszajön mindenki kedvenc kapitánya, aztán már invitál is tovább a másodpilóta székéhez.
-Milyen büntetés? Amit a szobája kipreparálásáért kaptunk, azt már réges rég letudtuk... -jegyzem meg morcosan, majd lehuppanok az ülésre.
Mázli, hogy van egy ilyen "tulajdonsága" is a képességemnek, hogy mások hangulatára képes vagyok áthangolódni, különben már a gépen mindenki pánikolna ezerrel. Így most csak Sean... akin segítenék szívesen, tényleg, de ilyenkor sajna nem tudok másokra hatni...
-Aztaaa, mennyi gomb. Mire valók? -kérdezem Greget, ahogy meglátom a műszerfalon lévő temérdek gombot meg lámpát meg kis kart meg tudomisén micsodát...
Eleinte még figyelek is Greg szavaira, már ha egyáltalán veszi a fáradtságot, hogy elmondja, de úgy is kínai az egész, szóval csak nézelődök tovább, amíg...
-Hé, ez micsoda? Csak nem a rádió? -csillan fel a szemem, majd amikor a kapitány megerősít benne, hogy nem a Logan székéhez tartozó katapult az, egyből bekapcsolom.
Aztán állítgatom, hangerő, megnézem milyen csatornák vannak befogva, aztán nekilátok újraprogramozni és totál újakat keresni, a lényeg, hogy a következő legalább negyed-fél óráig én elvagyok ezzel a játékkal... Mi ebből a tanulság? Legalábbis Logannek? Egy nőt nem szabad a rádióhoz engedni... Hamar kiderül, hogy nem csak az amerikai adásokat lehet fogni vele, szóval dupla az öröm. Vígan állítgatom a különböző műsorokat, egészen addig, amíg egy ismerős dallam fel nem csendül, ráadásul még a szituációhoz is illik valamennyire...
-Kedves utasaink, a következő számot szeretett tanárunknak küldöm...
Guzaarish OST - Udi

Spoiler:

Ha nem egy repülőn lennénk, most megszívesebben táncra perdülnék, annyira szeretem a szám dallamát, így viszont csak a rádióval együtt dúdolászok, ahogy közben hátra-hátra pillantok, hogy Darren mit csinál, miután kipateroltak mellőle, meg Logan hogy viseli az utat. Mindenesetre ha idenéz, egy széles mosolyra húzódik a szám, ahogy a "székemben" ülve hátrafelé leskelődök.

Néztem Greg ügyködését és felmerült bennem egy gondolat.
- Te Greg... Az iskolában tudnak róla, hogy elhoztad a gépet?
Nem volt szükség válaszra, mert egy meglehetősen morcos Rozsomák jelent meg a gép orra felől. Ő amolyan tanárféle, vagy mi, és látszik is rajta, hogy nem saját jószántából van itt, szóval alighanem ő a kísérő tanár. Akár meg is sértődhetnék, amiért rám, komoly, húszas évei közepén járó felnőttre egyedül nem merték bízni a kis társaságot, de így belegondolva... Ez lehet, hogy annyira nagyon nem is meglepő. Végül is a körözött bűnözők nem annyira jók a gyerekfelügyeletben, nem?
Gyerekfelügyelet... Erről eszembe jutott valami. Ratna is gyerek még. Egy nagyon komoly és többnyire megfontolt ifjú hölgy, de akkor is alig múlt húsz. Lehetséges, hogy ez majd egyszer gondot fog jelenteni. Bár az is lehet, hogy nem. Ennyire előre én sem tudok tekinteni.
Amikor a lökött kapitányunk szólt, hogy kicsatolhatjuk az öveket, Logan kipaterolta Ratnát a helyéről, és mielőtt ellenkezhettem volna, Greg már el is rabolta. Hiába, nagyon kapós ma az én Ratnám...
Őszintén szólva egy porcikám sem kívánt eltávolodni tőle... Na jó, egy igen. A kezem már erősen zsibbadt. Ki hitte volna, hogy ennyi erő van egy ilyen kis lánykában?
Logan arca érdekes, zöldes színben játszott. A zöldről jut eszembe... Előhúztam a hátizsákomból Virgilt.
- Logan, ő Virgil. Virgil, Logan. Egyszer már találkoztatok.
Azzal kicsatoltam az övemet, és Virgilt Logan kezébe nyomtam.
- Vigyázz rá, jó? Te meg, Logan, ne öntözd meg, kapott reggelit.
Otthagytam a két vidáman zöldellő egyént. Vajon ha Logan színe továbbra is ilyen marad, ő is elkezd majd fotoszintetizálni?
Megálltam az indián felett, aki egy homokso sávon feküdt teljes lelki nyugalommal a gép közepén.
- Veled egyszer be akarok rúgni - mondtam neki, és vigyorogva tovább mentem.
A felcsendülő dallamokból egyértelmű volt, hogy Ratna kezeli a rádiót. Amikor meghallottam hangját, kíváncsian hátra néztem. Vajon mit fog reagálni Ratna vidám kis üdvözletére?
A lány üléséhez léptem és hátulról átkaroltam, magamhoz ölelve a háttámlát is és őt is. Megcsókoltam a feje búbját. Mármint Ratnáét, nem az ülését.
- Látom, jobban vagy - mondtam nei mosolyogva.
Gyanítottam, hogy a képességét használta, de ha így nem fog pánikolni, és a kezemből sem csinál darált húst, én nem bánom.
- Greg... Oké, elhozhattad ezt a masinát. De egész biztos, hogy van neked ilyenre jogsid? Mármint hivatalos, nem olyan, amit magadnak csináltál.

-Meg ...fogom..ölni... - mormogja bajsza alatt, s bár eleinte talán csak költői túlzás volt ez az állítás, ahogy Greg percről percre tovább beszél az utasokhoz, egyre biztosabb benne, hogy amint földet érnek, Darth Vader-est fog játszani a fiúval. A hangulatán az sem javít, amikor Rozsomák bukkan fel, ugyanis látta már vezetni, és őszintén szólva még Ratna-ban is jobban bízik, benne ugyanis akár még kellemesen is csalódhat...
~Mit nem adnék most egy másfajta mutációért, mondjuk, ha kámforrá tudnék válni~
Aztán végre egyenesbe jön a gép, s szinte valós időben tér vissza Sean eredeti arcszíne. Letekint a karfát, illetve a Sarah kezét görcsösen szorongató mancsaira, majd elereszti mindkettőt, és azonnal felpattan.
-Ha! Nem is volt olyan vészes...Ugye jól emlékszem, hogy hátul vana mosdó? Rögtön jövök...
És már szalad is. Jó 9t percet tölt ott, ám bárki bármit gondol, végül csak annyi történik odabent, hogy megmossa az arcát hideg vízzel, illetve ha már ott van, elvégzi a dolgát is, hogy aztán ha nem is fitten, de legalább valamelyest felfrissülve térhessen vissza. A látvány ami fogadja meglepi, s egy normális napon lehet földbe gyökerezett lábakkal figyelné, ahogy Nick Hula táncot jár, ám ez nem egy normális nap...az igazat megvallva, alig emlékszik már rá, milyen az, de ez tuti nem olyan
~Miért is hagytam magam rábeszélni erre?~
Tekintete Sarah-ra téved, s a látvány hatására feldereng benne az álomkép, ahogy fürdőruhában szaladgálnak a tengerparton.
~Ja igen...~
Visszaül a helyére, s bár már nem érzi feltétlenül szükségesnek azt, hogy kapaszkodjon, az ablakon azért inkább nem néz ki, jobbnak látja, ha ő, és az anyaföld egyenlőre elkerülik egymást...

Kicsit idegesen nézem, ahogy Greg láthatóan keresve valamit járkál a fedélzeten, de aztán, mikor a vészes villogás és szirénázás után, egy gombnyomással egyenesbe hozza a gépet és az arcára mosoly ül, már én is megnyugszom, habár még mindig nem vagyok meggyőződve róla, hogy jó ötlet volt-e, nem megnézni a jogosítványát.
Logan felbukkanása talán szintén okot adna a nyugodt repülésre, ha nem lenne ő is olyan rossz színben, mint a mellettem ülő Sean, aki azért már kezd jobban lenni, hiszen Greg megölésével fenyegetőzik és ez már haladás a csendes nyeldeklés után.
Logan a maga bájos módján egyből kitúrja Ratnát a helyéből és szegény se élő, se holt lányt előre paterolja, de aztán az láthatóan feltalálja magát és néhány perc múlva már a rádióval játszik, hogy kedvére való zenét csiholjon ki belőle.
Miután engedélyt kaptunk a felállásra és mászkálásra, láthatóan felélénkül a társaság, még kedvesem is életre kel, habár ahogy egyenesen a mosdót célozza meg, az nem biztos, hogy jót jelent.
A fura indián már előre hozza a vakációt és homokos fövenyt alkot magának, melyen elheveredik, Nick pedig átvéve a rádió feletti uralmat a gép közepére perdülve hula táncot kezd ropni, amitől néhányan a szívükhöz kapnak, néhányan meg kétrét görnyednek a röhögéstől. Én az utóbbiak táborát szaporítom.
Aztán vagy 10 perc után Sean is előkeveredik a mosdóból és a színe is már kicsit jobb, mint a fehér lepedőé.
- Ne aggódj szívem, sima utunk lesz, megnéztem az időjárás jelentést és nagyobb viharokat nem jósoltak a közelben, na meg Logan is a fedélzeten van, mi baj is történhetne. – paskolom meg a karfán nyugvó kezét.

Azt várná az ember fia, hogy minél szokatlanabb társaságba csöppen valaki, annál érdekesebb társadalmi interakciókra számíthat. Lehet, hogy csak nekem nagy a tolerancia küszöböm, de eddig túl sok meglepő dolog nem történik.
Az ifjak egy része légibeteg, másik része szerelmes, ráadásul metszet is akad. Mindegyik egy sajátos, kába állapotot eredményez, így a kétszeres tünetdózissal birkózókat kénytelen vagyok magamban elismerni kitartásukért. Egyelőre senki se dobta ki a taccsot. A vén sokháborús veterán dörmög egy sort, elfoglalja szignózott tulajdonát, majd csendben marad.
Mikor mindenki sétálgatni kezd, magam is felkelek a székemből. Szerencsére nem ettem meg mindent, amit rendeltem. Egy részét a magam módján tüntettem el. Hiába az italhoz szokott, fiatal gyomor, Greg vezetési stílusa még a földön is meg tud lepni akár egy fiatal és életerős szervezetet is.
Jómagam is előre sétálok, kikerülve az indián homokozót és Nick rögtönzött táncát., majd Darren mellé érek. Megveregetem a vállát, majd egy diplomatikusan visszafogott mosoly kíséretében újdonsült barátnőjével együtt végigmérem.
- Úgy látom, sikerült beilleszkedned. Ennek örülök. Remélem, a kocsit sem törted még össze!
A szélvédő széléhez sétálok, és legyintek egyet, mintha csak egy legyet hessegetnék arrébb. A felhők igen nagy távolságig eltűnnek előlünk. Majd újabb legyintés, és vízcseppek sokasága ragyog fel néhány pillanatig felhővé sűrűsödött szivárvány formájában néhány pillanatig a szikrázó napsütésben.
Mosolyom immár leginkább elégedettséget tükröz, majd visszasétálok a helyemre, leülök, és előveszem kedvenc Allan Pease könyvemet.

10000 mínuszba

Ratna kérdése mondhatni szíven vágott. Diszkréten oda hajoltam, egészen közel, hogy Logan véletlenül se hallja meg.
-Őszintén? Halvány, lila dunsztom sincs... Igen az a rádió.
Amikor megnyomja a gombot gyorsan kiegészítem mondandóm.
-Vagy a katapult... nem az a rádió.
Nyugtatom meg. Aztán lehuppanok a székembe, lábamat feldobom a kormányra, kezemet összekulcsolom a tarkómon, szemüveg a szememre, kicsit elhelyezkedtem. Széket kicsit hátradöntöttem. Noha nem volt billegős, de megoldottam. Pihenésemet a rádióból felharsanó zene zavarta meg. Ijedtemben majdnem ki is estem a székből. Szemeim szinte a szemüvegen koccantak kifele jövet.
~Ez mi?!
Megkönnyebbültem, hogy Nick csatornát váltott. Ratna kedves meg minden de nekem ez a zene nagyon nem fekszik. Legalább is most. Belekontárkodnak biztos tetszene de nem tette így csak a szájhúzás maradt. Viszont Nick zenéje feldobta a hangulatot. No meg ezt értettem és ismertem is. Felpattantam a székről elslattyogtam Nick mögött, megveregettem a vállát mire jelenlegi ruházatát felváltotta a női hawaii viselet.
-JÓÓÓÓ pocak-cak...
Fakadtam dalra és táncra is. Miután kiugráltam magam és Logan tekintetével vissza parancsolt a helyemre csak némán oda kullogtam és leültem a székbe és hanyatt dőltem. lábat vissza a kormányra, kezemet hasra és bámultam a végtelen semmibe. Szemem sarkából Darrenékre lestem. Csak reméltem, hogy hozták amit kellhet. Darren kérdésére levettem szemem a unalmas horizontról és rá emeltem. Kérdése után kilestem a sötétített üveg mögül amolyan "te most viccelsz?" tekintettel. Aztán nevetve visszafordultam előre.
-Nincs.
Jelentem ki halál nyugodtan vigyorogva.
-Viccet félre téve... tényleg nincs.
Mondom egy fokkal komolyabban aztán hátra sandítok Logan irányába és biccentek.
-Ő a vizsgáztató. Ez amolyan... első, éles, próbarepülés... Ha ez sikeres lesz és legalább ketten túléljük akkor megkapom az elégségest.
Ha közben Darren elnézne valamelyik másik irányba könyökkel megbököm és előre biccentek a kialakuló szivárványra. Miután elhaladtunk fölötte gonosz kis gondolatok jutottak eszembe. Például a robot pilóta gombja, a botkormány tövig nyomása majd vissza húzni. Előre dőltem a székkel és kinéztem a végtelenbe. A műszerfalon gyors egymásutánban benyomtam néhány gombot. Logannek több sem kellett már csatolta is befelé pánikszerűen az 5 pontos biztonsági övet és egyre mélyebb levegőket vett. Ennek eredménye képen kigyulladt egy kis lámpa ami még zörgött is majd abba maradt. Megfogtam a botkormányt és lassan előre toltam. A gép orra lebukott. Mindenki érezhette ahogy súlyos teste megkönnyebbül és nem csak a gyenge gyomrúaké. A szokatlan zuhanás érzése amikor még nyomod a széket 1 kicsit de érzed, hogy zuhansz. Haja mindenkinek az égnek áll a ruhákkal együtt. A kisebb eszközök majd, hogy nem súlytalanok. Aztán kis ereszkedés után sokkalta óvatosabban tettem egyenesbe a gépet, a fellépő erők ne préseljenek szét mindenkit. Egy jó adag felhőn átrepültünk. A távolban néhány apró fekete folt jelent meg a víz távoli felszínén.
-ÁLÓHÁ! Fűszoknyákat kéretik becsatolni!
Még gyorsan megnyomtam pár gombot és ellenőriztem a másodpilótámat.
-Te is.
Ha mindenki a helyére került akkor még ereszkedünk jó néhány métert mondjuk olyan 60 fokban. Hogy a nagy víztömeg mögül ne látszódjon a horizont. Aztán elkezdtem felhúzni a gép orrát, szépen lassan ráérősen miközben a víz csak közeledett és közeledett.
-Ajjaj...
Hasít belém a felismerés...

// A határ idő a szokásos egy hét. Az az: Jövőhét hétfő vagyis Március 5 //

Amikor hátulról átkarolnak, van egy erős sejtésem, hogy ki lehet az, de azért biztos ami biztos, mégis felnézek.
-Igen, sokkal! -felelem mosolyogva, ahogy megfogom a kezét, s már az se zavar, hogy időközben Nick átvette a rádiókezelő posztot tőlem.
Egy kicsit arrébb is húzódtam, hogy jobban odaférjen, de úgy tűnik nem maradt sokáig, hisz már dübörgött is a hangfalakból a valószínűleg mindenki által jól ismert szám. Valahogy így jöhetett oda Cris is, bár amikor megláttam, hogy Nick, majd Greg is táncra perdül, inkább őket néztem és bíztattam némi tapssal. Valami hihetetlen, hogy ezek ketten milyen lazák meg lököttek tudnak lenni, én mindenesetre jót nevettem a kis produkciójukon, pláne, hogy még be is öltöztek hozzá... Ha tudnék, még poénból füttyentettem is volna nekik, de tényleg... Amikor aztán a számnak vége és feloszlott suli ideiglenes tánccsoportja, én is abbahagytam a forgolódást-mocorgást és visszadőltem az ülésbe Darren karjai közé.
Mondjuk a szavak, amit aztán Gregtől hallottam, nem mondanám, hogy megnyugtattak, sőt... Mondjuk az se tetszett, hogy Greg már megint lábbal akarja a kormányt vezetni, de ha jól emlékszem akkor még robotpolóta üzemmód van. Ugye? Mindenesetre eszembe jutottak azok a festők, akik nem tudják a kezüket használni, vagy esetleg nincs is, aztán helyette szájjal meg lábbal festenek... Ha még Greg könyvet olvasna közben, azt mondom megértem, de így? Bár igaz, ő és a könyvek, bocsi...
Úgy tűnik csak emlegetni kellett, s már egyből normálisan ült a helyén, helyette viszont a gombokat kezdte őrült tempóban nyomogatni egymás után. A kapitányt nem akartam vezetés közben zavarni, így csak kérdő tekintettel néztem fel Darrenre, ő vajon érti-e, hogy ez most mire fel. A következő néhány pillanatban viszont felgyorsultak az események... Ahogy a vészjelző (?) elkezdett jelezni, jobbnak láttam elengedni Darrent és inkább bekötni magam, így legalább ő is tud menekülni, ha akar. Aztán ahogy a gép orra alábukott, egyre inkább eluralkodott rajtam a pánik. Azt nem tudom, Sarah hogy viselte a dolgot, szerintem Gregnek ezzel a húzással mindenkire sikerült ráijeszteni, mindenesetre ahogy zuhant lefelé a gép, kétségbeesetten kapaszkodtam az ülésbe, mint ha az segítene.
-Gredzsi, mondd, hogy ezt te csinálod... és hogy csak... csak szivatsz minket... -"kölcsönvett nyugalom" ide vagy oda, még pár másodperc és már semmi nem maradt belőle- Kérlek, Gredzsi, fejezd beee....
Mivel már zuhanás közben becsuktam ijedtemben a szemem, és ki se mertem nyitni a sokktól, így nem tudtam, hogy épp milyen közel van a víz, vagy hogy szivárványon vagy felhőkön, a gondos bocsok vagy a pegazuspónik lakóhelyei mellett zuhanunk-suhanunk, azt viszont éreztem, hogy mint ha valami megváltozott volna a mozgásban, még ha nem is tudom pontosan, hogy mi.
~Csak legyen már vége, éljük túl, épségben, egy darabban, és az biztos hogy én többet kerékpárra se ülök, amennyiben Gredzsi vezet...
Az se sokat segített, hogy a többiek felől jövő félelmet is éreztem, viszont abban már biztos voltam, hogy ha esetleg valaki eddig nem parázott, akkor arra most biztosan átragad az én rettegésem (hacsak nincs valami hiper-szuper-tutibiztos mentális képesség blokkoló pajzsa, amiről nem tudok). Ha esetleg Greg mutatványának következményeként bárki is csak egy kicsit félne, akkor most az is jól fel lesz erősítve...

Igen érdekes jelenség a pánik. Csoportosan jóval hamarabb jelentkezik, mint egy-egy személynél. Minél nagyobb a csoport, annál könnyebb találni valakit, akinél elpattan az a bizonyos húr.
A sors pikantériája lehet, hogy ezúttal az elsőként elpattanni készülő húr boldog gazdája az érzelmek széles tárházának - de ezúttal főként a félelemnek - egyfajta fókuszaként szolgáló nőszemély, aki valódi emóció-tonerként funkcionál most.
Különös érzés kerít hatalmába. Érzés kerít hatalmába. Érzés, méghozzá az erősebb, negatív, blokkolásra, befolyásolásra képes fajtából. Talán lehet a félelemtől félni, talán én is képes vagyok rá. Ennél azonban sokkal inkább bosszant, hogy józan vezérlő logikámat háttérbe kívánja szorítani valami pulzáló, kontrollálatlan ösztönhullám, amit ezennel gondolatban ki is rúgok a fejemből. Nem, mintha ettől még testem egyéb részeiből távozna csak úgy varázsütésre, de kezdetnek megteszi.
Bosszúságom azonban haraggá fokozódik, mely mintegy antianyag gyülemlik fel a valóságunkat szegélyező lepel mögött, hogy önnön akaratom gyűlöletes, saját gondolataimban felismert vélt vagy valós gyengeségeimet eltiporva lépjen át síkunkra. Így egyfajta impulzusként hívom létre a létezhetetlent, hogy a már létezőt ideiglenesen nemlétbe taszítsa.
Így nyílik előttünk jó félszáz méteres kifutó, ami tulajdonképpen egy mélyedés a tengerben. Bár sebességünknél fogva ezen épphogy csak átsuhanunk, ha Greg végre fel tudja húzni az orrát. Minden esetre némi előnyt ad neki, hogy arra az egy pillanatra mélyebbre kerül a tengerszint, mielőtt összecsapnának a hullámok.
Ez a kitörés olyan pozitív érzések hullámát indítja el bennem, amit szégyen lenne örömujjongásra pazarolni, vagy legalábbis nem rám vallana. Előttünk/alattunk néhány tonna oxigéngáz jelenik meg minden pillanatban, mellyel ugyan produkál néhány látványosabb kitörést, azonban felhaboztatja a tenger felső néhány méterét, így kedvenc madarunk is könnyedén szelheti át. Akár a kés a vajat. Ha pedig egy ilyen gázadagba futna a repülő, az jó eséllyel még ad is egy adag tolóerőt néhány pillanatra, ahogy a motorba áramolva gyorsítja az égést.
Mögöttünk nagy dörrenés hallatszik, de ez megmarad a bálnáknak és delfineknek, lévén mi ezt valószínűleg alaposan lehagyjuk. Ők valószínűleg nem tudják, hogy ez azért történt, mert a létezésből kitiltott víz mennyisége miatt csupán ideiglenesen tűnhetett el ilyen gyorsan. A végleges változások ennél jóval több időt vesznek igénybe, ami jelenleg nem volt megengedhető.
Ezzel magam sem vagyok tisztában, de az ezután arcomra kiülő széles, felszabadult mosolyhoz van némi köze a temérdek teremtésnek, melyet csak lassan hagyok abba. Tagjaimból elmúlik a feszültség, kezemben pedig megjelenik egy üveg whisky kupak nélkül, melybe alaposan belekortyolok, mielőtt eltüntetem. Ha minden jól megy, a többiekben fel sem merül, hogy az iménti események Greg helyett az én kezem munkáját dicsérik. Ha egyáltalán volt alkalmuk megfigyelni őket.
Kényelmesen hátradőlök székemben, akár egy jó szex után. Igen, a mosoly is megmarad, s csak lassan simul el.

~Na jó, én kiszállok!~
Hogy miért telepatikusan jelentette ezt ki, ráadásul úgy, hogy mindenki hallja a gépen? Marha jó kérdés, de valójában ő maga sem tudná megmondani, hogy most mit miért csinál, hisz a pánik, melyet érez helyből elég volt ahhoz, hogy mobiltelefonján sms-ben írja meg a végrendeletét, ám így, hogy még a drága Ratna is rásegít a dologra, abszolút elveszti a fejét. Kezével hadonászik össze-vissza, s így próbálja kicsatolni a biztonsági övet, mellyel az előbb rögzítette magát a székhez. Természetesen nem túl hatékony, de ez őt nem hatja meg, s csak akkor hajlandó leállni, ha Sarah lefogja őt, vagy esetleg lesokkolja...
Időközben lepereg előtte a "Borzalmasan vicces légi katasztrófák" című műsor teljes első évadja, melyet telepatikus képességének hála azon utastárasai is megcsodálhatnak, ha akarják, ha nem.
~Ó istenem, csak innen szálljak ki egy darabban!~
Ahogy a halált jelentő víztükör egyre közelebb ér hozzá, már-már visszasírja az indiai zenét, meg az Oroszlánkirály betétdalát. Na persze, ha már kívánni kell valamit, lenne jobb ötlete is, hogy hol lenne máshol szívesen, és mit csinálna ott inkább - nyilván bármit, de mit csinálna leginkább? - erre azonban próbál nem gondolni, ugyanis a körülötte lévők visszajelzései alapján mostanra leesett neki, hogy bizony, kihallatszik, amit ebben a pánikhangulatában gondol, és jobbnak látja nem bombázni mindenkit a magánéletével...akkor már inkább a lezuhanó repülőgépek...

Ahogy a gép Greg ténykedése nyomán zuhanórepülést vesz, már én sem vagyok annyira nyugodt, habár ennek valószínűleg több rajtam kívül álló oka is van. Egyrészt olyan idegesség és félsz fog el, ami merőben szokatlan, hiszen egyrészt én nem félek a hirtelen helyváltoztatástól ennyire, másrészt olyan hirtelen tör rám, hogy ez csak kívülről jöhet és ahogy elnézem, ez több felől is érkezhet. Ott van példának okáért Ratna, aki falfehéren kapaszkodik a székébe, meredt szemekkel, aztán nem kell messzire menne, mert itt ül mellettem a másik pánikoló, Sean személyében, akinek mér ráadásul a gondolatait is élvezhetem, de a többiek reakcióját elnézve, most nem csak én.
Mivel kedvesem lassan teljesen elveszti a kontrollt a mozdulatai és józan esze felett, így tényleg erősen fontolóra veszem, hogy most az egyszer gyógyításra használom a képességemet, legalább is a többiek érdekében, de aztán csak a fiúhoz hajolok és lefogva kezeit a szájára tapadok, miközben igyekszem olyan dolgokra gondolni, amitől biztos elterelődik a figyelme a zuhanásról. Ha Gregnek nem sikerülne időben egyenesbe hozni a gépet, akkor meg utolsó tevékenységnek sem utolsó, nem igaz?
Minden esetre nem semmi repüléssel kezdődik a vakációnk, és csak remélem, hogy a azok is kiheverik, akik most kissé leamortizálódnak az út alatt.

10000 milliméter...

Alig hogy elhagyta számat a baljóslatú mondat a gépen kitört a pánik. Igazából nem értettem, hogy miért. Én is egyre inkább kezdtem ideges lenni, pedig csak...
-...indulás előtt elfelejtettem felhívni az anyámat...
Könnyed mozdulattal lassan húztam fel a gép orrát egyenesbe. Közben a légi katasztrófák jártak a fejemben.
~Banyek..., ezt a részt még nem is láttam...
-SEAN! Ez ugye nem új évad? Ne Spoilerezz kérlek!
Kiabálok hátra majdhogynem pánik hangulatban. Közben a gép lassan apránként fordul célirányba a víz pedig nagyon közeleg.
-Nick, majd máskor! Ha nem látom ezt a részt a TV-ben én... nem tudom mit fogok kezdeni az életemmel!
Pár méterre(10) a vízfelszín felett egyenesbe kerül a gép. Figyelmemet nem kerülte el a vízben létrejövő változás amit valószínűleg Chris okozott. Ahogy a gép párhuzamba suhant a víz felszínnel a hangulat egyre oldottabb lett. A messziségben az a néhány apró sötét pötty az úti célunk olt. Aki eddig nem övezte be magát és még nem landolt a gép végében akkor most fog.
-FOGAKAT ÖSSZESZORÍTANI, EBÉDET BENNTARTANI, ...Darren, készülj a takarításra... GÓ!
Azzal előretoltam a gázkart mire a hajtómű leállt. Nullstart jeah... A menetszél úgy fúja el a hajtómű lángját mint Festéktüsszentő Hapci-benő a gyertyát. Az igazság azonban az, hogy a gépi vezérlés észlelte a jelenséget és még mielőtt akár Colin felfogná már újra is gyújtotta a hajtóművet. A Pegazusok feldübörögnek, a fogyasztás csökken az erők hatnak. Egyik kézzel elengedem a kormány és nagy nehézségek árán de a szememre teszem a napszemüveget. Bár kinyúlni a kormány felé ismét embert próbáló feladat volt. Olyan erővel préselődünk a székbe mint eddig soha. Nekem volt alkalmam megszokni és szeretem is ezt a rám nehezedő "súlyt" érezni. Aztán a sziget csoport vészesen hamar ide ér... Egy gomb nyomással kilövöm a hajtóművet és átváltunk siklórepülésbe a ránk nehezedő G-k eltűnnek és mindenki pehely könnyűnek érezheti magát. Ez az a pont ahol a vacsorák csoportosan kívánnak távozni a lendülettől. Felrántom a kormányt mire kellemesen belesüppedünk a székbe és mintha csak vánszorognánk csak úgy átlibbenünk az első sziget vulkánja fölött. Aztán a tetőponton jön az abszolút súlytalanság érzete. A hajak, poggyászok, aki nincs bekötve az egy helyben lebeg, a szemüvegem lemászik a helyéről, az esetleges rókák pedig gömbökbe állva lebegnek gazdájuk szeme előtt. Aztán egy gombnyomás és még a zuhanási stádium előtt minden irányt vesz a gép hátsó vége felé. Teszek egy gyors tisztelet kört a sziget fölött majd jelentősen mérséklem a sebességet. Egy kis eldugott hófehér partszakaszt veszek célba. Bekapcsolom a landoló turbinákat, ezek jóval zajosabbak a másik kettőnél ami ezennel csak alapjáraton dorombolnak. A parton megpillantok egy csinos lányt helyi népviseletben. Integetek is neki mire gép radikálisan megdől oldalra. De gyors után kormányzással stabilizálom. Alig egy perc elteltével a gép finoman zökken egyet a vízen. Vidáman hátrafordulok vigyorogva kezemben egy kis kapcsoló.
-Remélem kellemesen utaztatok, és megtaláltátok azokat a kis piros madzagokat az övön. Ha nem akkor hajrá.
Erre benyomom a gombot és aki székben ül afölött kinyílik a tető és székestül katapultál. Jót nevetek és visszafordulok a még kissé sápatag lányhoz. Aztán kissé gonosz mosoly ül arcomra. Lepillantok a sárga, fekete színezésű karra és megugrik 2 szer a szemöldököm. Majd szinte semmiből Ratna nyakára dobok egy virág nyakláncot.
-Mi se maradjunk ki a buliból. ÜDV HAWAIIN!
Meghúzom a kart mire a fülke teteje lerepül mi pedig a többikkel ellentétben akik a gép mellé lettek kilőve, mi a gép elé fogunk érkezni. Én a holdponton megrántom a piros madzagot amiről már említést tettem. Erre a biztonsági öv kiold és ernyő helyett csak eltávolodok a széktől és magam alá húzott térddel érkezek a vízbe. Ahogy felbukok fejem hátra csapom, hogy hajam rendbe legyen. Visszarakom rá az ázott sapkát és a napszemcsit. Visszaevickélek a géphez és felmászok az orrára, széttárom a kezem amiben a víz egy ovális lakot ölt majd a virágüzért a nyakamba akasztom és ismét széttárom a karjaimat.
-AAAAAAAAAAAAAAALÓÓÓÓÓÓHÁ!
A zene felcsendül én pedig rákezdek. Jó pocak-cak...
Az eddig a parton egyedül ácsorgó, hátratett kezű lány körül több emberke is megjelent. Köztük volt egy csinos, Vörös hajú lány, karcsú testalkattal, szeme nem látszott jó, formás idomjai annál inkább. Kecsesen ringatta magát Nick irányába kezében a virágfüzérrel, szemében Nicket idéző tekintet.
Sarah sem maradt segítség nélkül. Egy délceg barna hajú úriember, kék szemeivel bemérte a vízben raboskodó lányt. Fürdőnadrágja jól láthatóan egy kézifegyvert rejt. No nem elöl, bár ki tudja... Amiről szó van az oldalt helyezkedik el. Egyenesen belegázol a vízbe Sarah irányába, megnyerő mosolyával siet a lánhoz.
-Szabad?
Hangja kellemes, és ha a lány rá bólint akkor két keze ügyébe kapja, ráaggatja a virágfüzért és kisétál vele a partra és tesz egy apró megjegyzést.
-ilyne szép tengeri sünikét még nem láttam.
A soron következő aki a parton állva várja áldozatát egy Indián nőszemély, harci festésben, keze között 1 lándzsa amiről a virágfüzér lóg. Gyanúsan sokat nézi a Vidám Baglyunkat.
Szinte közvetlenül mellette egy alacsony, aranyos, barna szemekkel és hajjal megáldott leányzó kacsingat sápadt Computer zseninkre. Akiért egyébként szépen lassan, bearaszol a vízbe, hogy minél előbb rá aggathassa azt a bizonyos üdvözlő nyakláncot két puszi kíséretében ami mindenkinek kijár. Sean, bármennyire is próbálja nem hallja a lány gondolatit. Csak annyit, hogy: Ez nálam nem működik.
Ha nem tudnám, hogy Ratnat nem a vízbe lőttem, és egy ilyen eséstől legalább a nyakát kelet volna törnie, nem hinném el hogy őt látom a parton. Illetve nem is őt. vagy is de. Kísértetiesen hasonlít a lányra itt ott "kijavítgatva" ahogy egy tipikus férfi fejében megfogalmazódik 1 nő. Ez az 1.1 es Ratna viszont sietve tipeg Darren irányába. Ki hitte volna...
Mire azonban a szóban forgó lány 1.0-ás original változata feleszmélne a vízbeérkezésből egy kéz pár emeli ki belőle és veszi ölbe. Ha felnéz megmentőjére, egy borostás arc fogadja ami fölött egy szemüveg nyomja az illető orrát. Az üvegpár mögé egy sötét szempár van süllyesztve. Hosszúkás, sötét barna, ázott haja vállát verdesi. A többiektől eltérően kissé mackós, mondhatni talán daliás termetű egyén csak kedvesen így szól.
-Üdvözöllek Hawaiin. Melyik kagylóból bújtál elő te kis gyöngyszem? Csak nem az Indiai partokon mosott partra az óceán?
Választ sem várva megindult kifele vele a partra.
Chris barátunkat egy szőke rasta hajú szörfös srác segíti egy gyors mozdulattal a vízfelszínre szinte azonnal a becsapódás után. Rikító kék szemei tűnnek fel elsőként a szőke hajkorona alól.
-ÓÓ, helló, Raimund vagyok, üdvözöllek hawaiin
Köszönt egy kissé... nyálasan. Kézfogása is inkább olyan kicsit mint a döglött hal. Kézfejét kicsit ejtve tartja. Aztán rákönyököl deszkára és a part felé biccent.
-Gyere szépfiú, a többiek már várnak.

Többnyire egyszerre érkezik mindenki a lány köré aki végig hátratett kézzel, előre hátra hintázott a parton. Eközben jómagam még mindig a gép orrán táncolok önfeledten a gépből üvöltő zenére.
Mindenki személyre szabott, hős megmentője ott áll mellette és óvatos pillantásokat vet rá. A lány széttárja kezeit és mint ahogy a többiek is, ő is köszönt titeket.
-Üdvözöllek titeket Hawaii, Honolulu szigetén, messziről jött idegenek. Gregori úrfi sokat mesélt már rólatok. A nevem Ipo, jelentése, szerető.

// Következő kör: Jövőhét hétfő az az Március 12. Kéretik betartani, lehetőleg végezni vele vagy értesíteni bárkit ha gixer van. Akinek pedig elmaradása van legalább érintőlegesen tessék pótolni vagy ájulás címszóval letudni Megértéseteket köszönöm a jegyeket nem váltom vissza!//

Az események túl gyorsan követik egymást ahhoz, hogy mindet egyenként felfogjam. Még arra sincs időm, hogy válaszoljak Chris kérdésére. Greg valami spoilerezésről kiabál, amiről eszembe jut, hogy belepillanthatnék a jövőbe, ugyan bizony nem kéne-e lelépni innen. Még mielőtt azonban ezt megtehettem volna, a nehézségi erő valahová a gép hátuljába applikált. Virgiul mellettem szállt el, de még mielőtt gyászos véget ért volna, utána nyúltam és elkaptam. A sorozatos ütődések során igen barátságtalan dolgokat kiabáltam Gregnek és Logannek, aki nem fogta erősen Virgilt.
Aztán a viharos landolás után sem ért véget a móka. Greg igazi tengerparti landolóegységet csinált a jetből, és minden szerencsés egyént, akinek volt ideje becsatolni magát, kilőtt a tengerbe. Ő maga is távozott, mielőtt még eláraszthattam volna a szidalmaimmal.
Letettem Virgilt egy biztonságos helyre, és a levegőbe lendültem. Az erővonalakat ragadtam meg, persze nem kézzel, hanem az elmémmel, és azok magasra repítettek, mielőtt én is a vízbe toccsantam volna.
Épp azon gondolkodtam, hogy vajon volt-e már előttem bárki, aki csokornyakkendőben úszott ezen a parton, amikor a fogadóbizottság lelkes tagjai a vízbe gázoltak értünk. Felvontam a szemöldökömet. Nekem senki sem jutott, így engem Ratna próbált meg kihúzni a vízből... Vagyis... Ha ez itt Ratna, ki az a másik szépség ott?
Jobban meghnéztam a lányt, aki virágfüzért akasztott a nakamba. Hé! Ez nem is Ratna! Akkor viszont az ott az én barátnőm, akit az a hosszú hajú fószer cipel éppen valahová!
- Bocs, kislány... Izé... Na jó, egy kicsit talán... Nem! Jobb, ha megyek...
Elúsztam Greg irányába. Lökött pilótánk a gép orrán pihent.
- Legközelebb én vezetek. Te figyelj, én még sosem jártam itt, de az mennyire jó, hogy az a fickó máris lenyúlta a barátnőmet? Mert ha mondjuk ez itt a hagyomány, vagy valami, én azt mondom, nem leszek különc, de különben meg ha csak hozzányúl, leütöm...

Már csak Sean belső-mozizása hiányzott a boldogságomhoz, de tényleg… Mindenesetre továbbra is remegve, nyöszörögve, kézzel-lábbal kapaszkodva próbáltam belesüppedni az ülésbe, közben pedig egy pillanatra se nyitottam ki a szememet… Ha kinyitom, akkor 3D-ben láthatom az első ülésből, ahogy szörnyet halunk, ha nem, akkor meg HD-ben élvezhetem Sean előadását, egyik jobb mint a másik. Amikor aztán néhány másodperccel később még mindig éltünk és érezhetően felfelé vettük az irányt, bátorkodtam az egyik, de tényleg csak az egyik szememet szépen-lassan-óvatosan kinyitni, hogy kicsit tájékozódjak a külvilág felé, és… hát, mit mondjak, a felhőket ilyen sebességgel közeledni még mindig biztatóbb látvány, mint a vízfelszínt. Az viszont tuti, hogy ha egyszer vidámparkba megyek, nem fogok felszállni a hullámvasútra… se. Miután úgy érzékelem, hogy hőn szeretett kapitányunk újra kézben tartja a madárka irányítását, egy hajszálnyival csökken a pánikhangulatom, és a remény is felcsillant, hogy ha remélhetően nagyon rövid időn belül szépen, minden gond nélkül földet érünk, én tuti egyéni rekordot fogok dönteni 100 méteren, hogy milyen gyorsan futok le a gépből…
Az az egy perc, amíg Greg még ment egy tiszteletkört, nekem sokkal de sokkal többnek tűnt, de amikor aztán végre leszáll a gép, óóóriási kő esik le a szívemről, ami még mindig majd’ kiugrik a helyéről. Aztán mire észbe kapnék, a legénység már ki is lett repítve a gépből, én pedig kettesben maradtam a kapitánnyal, oh yeah… Mondjuk attól a jellegzetes mosolytól, ami semmi jót nem ígért, aggódva lestem Greg tekintetét, de amikor aztán csak egy virágnyakláncot kaptam, 1 percen belül már másodszor éreztem azt az óriási megnyugvást. Hogy engem nem csak úgy kirepített a gépből… Már majdnem elkezdtem hálát érezni iránta, amikor azonban minket is katapultált az idiótája. Óóó, hogy ezért mit fog kapni tőlem…
Miután egy kisebb sikítást követőén, a többiekhez hasonlóan én is csobbantam egyet a vízben, csak morgolódva, indulatos mozdulatokkal ügyetlenkedtem, mire végre az összes biztonsági övet sikerült kicsatolnom... A végére valahogy úgy éreztem magam mint egy kismacska, akit csak úgy szó nélkül belevágnak a vízbe... Amikor pedig hirtelen felkapott valaki, kapásból még egy 20-ast ugrott a vérnyomásom ami mostanra már alulról súrolhatta a 280-anat. Épp löktem volna arrébb, küldtem volna el (egy, még ennél is) melegebb éghajlatra és vágtam volna hozzá a cifrábbnál cifrább szitkozódásokat az összes nyelven amin tudok ilyesmit, amikor felpillantottam, hogy ki volt az a bátor öngyilkosjelölt, és…
És csak pislogtam és hebegtem-habogtam és jó erős akcentussal dadogtam és egy értelmes szót se bírtam kinyögni… Hát még amikor meghallottam, hogy miket mond, ha nem is pirultam el, de a falfehér színem helyett újra elkezdtem közelíteni a normál színemet. Még szerencse, hogy a férfi nem várt választ, különben estig ott dekkolhattunk volna a vízben…
Miközben épp a partra cipeltek, eszembe jutott, hogy bizony a többiekről se kéne megfeledkezni, így kíváncsian forgolódtam, amennyire tudtam, hogy megnézzem, milyen a fogadóbizottság többi tagja. Egy indián lány, egy vörös, egy, aki Sarah-ra hasonlít, egy, aki Seanra, egy, meg aki rám… Várjunk csak, mi?! Ez… ez… mi ez?! Valami klónok háborúja?! És hogy merészeli, hogy… hogy… hogy ennyire hasonlít rám, ez… nem ér.
Szinte sokkoló volt látni, hát még belegondolni, hogy mint ha egy elveszett ikertestvéremet látnám. Ha tényleg lett volna egy ikertestvérem, nem tudom, hogy reagáltam volna rá, de szerintem imádnám. De így? Hogy 20 évig nincs, aztán egyszerre csak feltűnik egy klón, nagyon nem tetszett… Az meg pláne nem, hogy pont Darren körül legyeskedett…
Ahogy kiértünk a vízből, egy gyors köszi után lekéredzkedtem a pasas karjaiból, majd miközben néha meg-megálltam, hogy némi vizet kicsavarjak a szoknyámból, Darren felé tipegtem a süppedős homokon. Az utolsó néhány métert már-már kocogva tettem meg, hogy aztán a következő pillanatban odabújjak hozzá és megölelgessem… Igaz, hogy csurom víz voltam, de ahogy elnéztem ő se a szárazföldön landolt… Miután néhány percnyi ölelés után sikerült megnyugodnom és újra körbepillantottam, elkerekedett szemmel tapasztaltam, hogy a drága klónom már megint itt settenkedik a közelünkben. Átléptem Darren másik oldalára, hogy közé meg a klónom közé kerüljek, majd ezúttal még szorosabban megöleltem. Hogy féltékeny? Én? A hasonmásomra? Áh, ugyan…
Ahogy a fogadóbizottság egyik tagja, egy fiatal lány megszólalt, kíváncsian figyeltem arra, hogy mit mond. Amikor említette Gredzsit, mint Gregory úrfi, csak felszalad a szemöldököm. Ezek meg mégis honnan ismerik egymást? Csak nem egyetemről? Vagy ő is Xavieres volt korábban? Vagy csak szimplán mutáns? Vagy valami ex-barátnő? Vagy… barátnő, és Gredzsi még csak nem is említette? Ejjejj, nem szép tőle… Miután kap tőlem egy szép kis nyaklevest amiért ilyen idióta módjára vezetett, majd kifaggatom. Ráadásul sokat mesélt neki rólunk? Mégis miket? Arra igazán kíváncsi lennék…
Amikor aztán be is mutatkozik, újabb kisebb döbbenet. Hát, no comment, gratulálok a szülőknek, hogy ilyen bájos nevet adtak a kislányuknak. Vagy itt ez a szokás, hogy a név jelentésével együtt mutatkoznak be? Szia, Ratna vagyok, jelentése ékkő... Nem olyan menő mint egy „Ipo”, de hát na, én azért szeretem a nevemet.

~Tudjátok mi a legrosszabb a telepátiában? Nos, több dolgot is felhozhatnék, az például, hogy hallom, mit gondolnak rólam mások fel sem kerülne a dobogóra. Ismeritek azt az érzést, amikor egy zeneszám, amit ne bírtok különösebben beragad az agyatokba, és az ismétlődik újra, és újra, és újra? Na, én azt hallom, és emiatt beragad az én agyamban is, aztán ismétlődik újra és újra...és mivel szinte biztos, hogy csak a refrén első sorának felét jegyeztétek meg rendesen, számomra triplán idegesítő. És akkor ott van az is, amikor valaki megpróbál mellettem nem gondolni valamire, mint például az én drága Sarah-m most, aki igyekszik kiűzni minden zuhanással kapcsolatos gondolatot a fejéből...édes tőle, de sajnos rám ellentétes hatással van, mert ahogy próbálkozik, egyre hangosabban hallom, hogy...~
Valószínűleg mindenki legnagyobb örömére a lány végül rádöbben, hogyan vonhatná el párja figyelmét az olyan apróságokról, mint a gravitáció, és terve be is válik. Sean teste pár másodperc után nem reszket többé, idegesítő monológokat sem szaval magában, 5 másodperccel később pedig annyira felbátorodik, hogy még a karfát is elengedi, hogy szorosan átölelhesse a lányt, belefeledkezve tevékenységükbe, mely valóban kitűnő választás utolsó dolognak, amit tehet ebben az életben.

-Huhh? - Kérdi, miután kidugta a fejét a vízből. Szívesen panaszkodna, hogy ez mégis miféle landolás volt, vagy, hogy mi a fene történt az előbb, és egyébként is, ám az ilyen kényelmi problémák eltörpülnek amellett, hogy földet érez a lába alatt - na jó, vizet, nem érdekes - és túlélte a repülést! Már épp araszolna kifelé, mikor egy szép, és gyanúsan ismerős lány egy furcsa, virágból font mentőövet dob a nyakába.
-Jó neked - feleli a mentális gátra, ám szemeivel már a tájat fürkészi, és hamarosan meg is találja akit keres. először nem egészen érti amit lát, hisz ha ő ott van, és a szexi tengeri süninek segít, akkor mit keres itt? - Te mond, az ott a pasid? mert ha igen, félek történt egy kis kavarodás...
Később sem nagyon érti a dolgot, de minden esetre megpróbál kijutni a partra, hátha ott tisztázódik a dolog. Nos...nem éppen.
~Szerető? Mi a manó...~
~Mond Sarah, minden buli így végződik, amit Greg szervez? Vagy....ez még csak a kezdet volna?~

A liftezés és a nehézségi erőkkel való játéka Gregnek, még engem is megviselt volna, de elhatároztam, hogy most egészen mással leszek elfoglalva, és ezért Sean-on kívül minden mást száműztem a fejemből, így aztán a botcsinálta pilótánk szavai is kicsit későn jutnak el hozzám, aminek az lesz a következménye, hogy eléggé durván szakít el minket egymástól a katapultáló ülés.
Még repülés közben aktiváltam a páncélbőrt magamon, hiszen gőzöm sem volt, hová érkezem, de a víz legalább annyival megnyugtatott, hogy a többieknek nem eshet baja, viszont a különböző fenyítési módokat, amik Greggel kapcsolatban átszaladtak az agyamon, még jó, hogy csak Sean láthatta maximum, ha éppen volt rá érkezése, hogy ezzel foglalkozzon. Prüszkölve bukkantam ki a vízből és már dühösen indultam is volna a part felé, mikor a mosolygós kedvesembe ütköztem, aki egy rövid kérdés után már kapott is a karjaiba és kicipelt a partra, amit mosolyogva akartam megköszönni neki, egy játékos meglegyintéssel megfűszerezve a tengeri sünös becézgetésért, mikor megrökönyödve vettem észre még egy Sean-t, aki egy hozzám teljesen hasonló lánnyal cseverészett.
- Mi a fene folyik itt! – tolom el magamtól a fiút, aki a partra hozott, hiszen most már felfogom a különbségeket is, így már tudom, hogy ez nem az én Sean-om. – Bocs, de most megkeresem a páromat, de azért a megjegyzésért még számolok szerintem azzal az őrülttel, ott a gép orrában. – nézek összeszűkült szemmel arra felé, majd kicsit tempósabban a kelleténél indulok kedvesem irányába, hogy szembe nézzek vetélytársammal.
Menet közben érnek el Sean gondolatai.
~ Nem tudom, annyira nem ismerem, de szerintem még ő sem ismer engem eléggé. ~ füstölgök kissé, de már kárörvendő mosoly kezd ragyogni az arcomon.
A hawai lány bemutatkozása már nem is nagyon lep meg a történtek után, hiszen a parton még most is elég nagy a kavarodás.

Végre elégedett vagyok. Kimászott a fejemből gerjesztett érzelmeim forrása, ráadásul nyilvánvalóvá vált, hogy ismét jól kalkuláltam. Nem, hogy felesleges lett volna bőröndöt hoznom, egyenesen veszélyforrássá válna most. Minden röpköd, így lehunyt szemmel nézelődöm, hogy az esetlegesen fejemet megcélzó nehezebb tárgyakat még időben elhárítsam. Szerencsére erre nem kerül sor, de az esélye megvolt.

A katapultálás már jobban tetszik. Kicsit felfrissít az óceán párájával telt levegő, miután kiszabadulok a fülledt gépből.
Egészen kellemes a víz, a levegő hőmérséklete is optimális. Melegítő felsőmet viszont leveszem, ahogy a pólómat is. A part felé sétálva kicsavarom őket, majd észreveszem az engem méregető..hm...fiút. Kezet nyújtok, ha már egyszer leszólított.
- Cris.
Végső soron kellemes, hogy ezúttal nem irigységgel néz rám egy férfitárs. Bár a férfi szót biztosan erősnek ítélné bárki, látszólag anatómiája ehhez a nemhez sorolja.
Annyi viszont biztos, hogy remek humorforrás lenne belőle. Tökéletesen utánozza a legszélsőségesebb sztereotípiákat, valamint egy igen látványos felmosóvéget visel feje tetején, ami szőkére van mázolva. Ha hevesebb alkat lennék, vagy pár évvel fiatalabb, most görnyednék a röhögéstől, így viszont beérem egy szélesebb mosollyal.
- Tudom, hogy szép vagyok, de már úgy megszoktam a nevemet. Nyugodtan szólíts Cris-nek! - felelem derűsen, és követem a csapathoz.

Ahogy összegyűlik a társaság, felmerül bennem, hogy esetleg ez lehet Greg ittlétünk alatt elkövetett legkörmönfontabb csínytevése, csoportos szívatása. Ez esetben ki kell fejeznem majd elismerésemet neki, és persze rosszallásomat, amiért kihagyott egy ilyen jó kis cselszövésből.
~ Nyaralni hívni őket, aztán az idegeiket táncolni? Zseniális.

10000 alkotó elem.

Miután kitáncikáltam magam leültem szusszanni egyet a szélvédő előtti részre. Nagyokat szippantottam a sós levegőből. Beszív, lent tart, sűrít, kipufog. Szinte éreztem, sőt tudtam ahogy a városi por, kosz, kátrány meg minden ürül ki a tüdőmből. Olyan felemelő érzés, össze sem lehet hasonlítani azzal ahogy én szoktam tisztítani. Köhögök is egyet ,kettőt ahogy a dzsuva örül kifelé. A kiköhécselt koszt apró kis foltoknak látom/érzékelem magam előtt ahogy szépen elvegyülnek a tiszta levegőben aztán látó távolságon kívül érnek. Úgy nézem mintha valami füstfelhő lenne. Aztán egy arc jelenik meg előttem aki szinte azonnal bele is kezd a mondandójába megtörve vele a gépnek csapódó hullámok kellemes hangját és Logan hangos szitkozódását. Szegénykémnél elfelejtettem beleszámolni a fém csontvázat így a katapult csak a gép szárnyáig tudta kilőni onnan pedig arccal csapódott a gépnek. Szerintem be is horpadt... Végül megunta és megcsapta fülünket az a jellegzetes hang ahogy az adamantium adamantiummal súrlódik majd beleváj a székbe a titán ötvözetbe ami a gépet fedi és darabokra cincálja közvetlen környezetét.
'-Szerencséd hogy neked kell haza vezetni...
Vágja hozzám majd ugrik egy talpast a vízbe és holdjáró módra kapcsol...
-Melyik fickó?... Ja hogy az... hát,...
Itt egy nagyon széles mosoly ült arcomra ugyan akkor elgondolkodtatott a dolog. Egyáltalán nem hasonlít Darrenre...
~Ej-ej, mintha muszáj lenne...
-...vele nem igazán kelhetsz versenyre, úgy hogy siess mielőtt tényleg lenyúlja.
Intettem Darrennek, hogy menjen. Egy kicsit még pihiztem a hajó orrán, lement egy zeneszám. Illetve a vége felé közeledett. Felkeltem, kinyújtóztattam tagjaimat. Elgondolkoztam hogyan is terveztem meg a szállásunkat. Aztán végül is felcsendült a dal. Nem egy melós zene de az alkalomhoz tökéletesen illet. A gép lassan kimászott a lábam alól és meg álltam a víz felszínén. Lassú lágy mozdulatokat tettem mire az egész gép összezömült, körülötte a víz furcsán mozgott. A gép függőlegesbe állt és a fele elsüllyedt a vízben a tetején egy kupacba gyűlt a nagy része. 6 nyúlvány indult ki belőle akár csak egy szabályos hatszögből. Aztán ahogy beindult a zene a vízből kiálló rész hirtelen egy vaskos fa gerendává alakult, a tetején lévő bumezli pedig kör alakú, 4 ajtós termetes nád házikóvá. Öt darab nyúlvány végén szintén egy egy csomópont jött létre. Egyesével, ritmusra mindegyik csomópontból egy-egy kisebb nádház alakult ki szinte robbanás szerűen. A házakat és a fő épületet függőhidak kötötték össze. A vízen állva karmester módjára hadonásztam. Mire véget ért a zene egy Nádház együttest hoztam létre. // Ez csak illusztráció a házak elhelyezkedéséről. //
A parttól egészen az épületig, alattam is áthaladva egy függőhíd öltött alakot aminek a vége fel emelkedett, hozzákapcsolódott az épülethez és kifeszül. Engem elemelt a víz felszínéről. Sarkon fordultam a többiekhez, széttárt karokkal, hátam mögött az épület mögötte pedig a félig eltűnőben lévő hatalmas, vörös gázorjás, a lemenő nap. Míg előre hajoltam a vízből 12 darab nyúlvány indult el az ég felé és minden híd fölött összekulcsolódott 2-2 ezzel egy egy kis fa kaput alkotva. Felegyenesedtem és leengedett karokkal elindultam a többiek irányába.

Cris:
Kicsit megugrik a szemöldöke ahogy magadat dicséred.
-Óh, tehát Te vagy Cris. nem hittem hogy egy ilyen szép fiú lehet hetero. Na mind egy.
Legyint egyet lemondóan, de azért a közeledben marad és sűrűn méreget.

Midőn a párok egymásra találnak, csók vagy éppen egy hosszas öleléssel a varázs, vagy átok, esetleg a legszebb vagy valakinek a rémálma, mind köddé válik. Ahogy az igaz szerelem megmutatkozik úgy a szeretők mind egy szálig elégedetten mosolyogva elhalványulnak, még intenek egyet azoknak akik elméjében megfogantak. Persze aki a párja nélkül érkezett vagy hús vér segítőre lelt( Raimund) annak az üdvözlő bizottsága még ott liheg a nyakába. Így, hogy 4 fő eltűnt a partról kicsit jobban elfértek. Na meg jobb a kilátás arra a rövid előadásra amit az imént rögtönöztem nektek. Nem sokkal utána Rozsomák viharvert feje is kibukkan a vízből, nehézkes léptei alatt megsüpped a nedves homok. Körülbelül bokáig... A hídról lefelé jövet mellé pattanok vigyorogva. Amikor rám pillant haptákba vágom magam és fapofával slattyogok. Ipo tekintetét látva kikerekednek a szemeim és hevesen intek neki hogy ne. A szemfülesek még észre vehetik hogy Jean Grey egy pár másodperc erejéig alakot ölt Ipo mellett. Logen erre csak ijedten felkapja a fejét és beleszimatol a levegőbe, mint aki rémeket, illetve látott. Aztán megrázza a fejét és egy intés után elvonul a sűrű dzsungel irányába egy kitaposott úton. Többiekhez érve meg könnyebbülten sóhajtok.
-Ez közel volt. Ipo, ilyet többet ne. Veszélyes a tag... Látom már megismerkedtetek. Kész a szállás, a szobabeosztás az étkezőben van. megfogjátok találni. A cuccaitokat beraktam. Akinek nem tetszik a beó lehet cserélgetni.

Ha végig sétáltok a széles falemezekből és acélkábelekből álló korlát nélküli függőhídon eljuttok a fő épületbe. Az épületet meg lehet kerülni, mind a négy oldalon van bejárata. Belül van egy kis felszerelt konyha,tele mindenféle alapanyaggal ,1 hűtő, középen egy nagy kerek asztal székekkel. Az asztalon vannak cetlik, pontosabban 5 darab. A legfelsőn ami a hátsó házhoz vezet, szerény monogramom és Ipo neve áll. Ettől balra Ratna és Darren. Mellettük "bal alsó sarokban" Nick - Cris rezidenciája leledzik. Tőlünk jobbra Sarah és Sean kaptak szállást. Végül Max és Vidám Bagolynak jutott a jobb alsó házikó.
Minden ház ugyan úgy néz ki, majdnem ugyan úgy van berendezve és kétséget kizáróan ugyan akkora. Nádtető és vékony falak. Két ajtó és két ablak. A hátsó ajtó egy üveg ajtó redőnnyel amin a hátsó kis kilépőre lehet kimenni. Innen lehet ugrálni a vízbe és van létra, hogy könnyedén visszalehessen mászni. A hátsó ajtónál a két "alsó" házban az ágyak az ajtó 2 oldalán helyezkednek el. A két bentebbi lakás ( Ratnáék és Sarah ék lakása) a szimmetria miatt jobb(Sarah-Sean) illetve bal oldalt(Ratna-Darren) egy francia ágy van elhelyezve másik oldalt pedig beépített szekrények. Ahol az ágyak külön vannak tolva az egyik végük a ház hátsó faláig fel van tolva másik végében pedig 1-1 beépített szekrény van a ruháknak. Jómagam önkényesen középre egy kör alakú ágyat függesztettem fel magunknak. Két oldalt szekrények. A házba belépve jobb kéz illetve bal kéznél (amelyik oldalon az ágy van) van a fürdő, másikon pedig a WC. A házakban középen ajtótól ajtóig egy egy szőnyeg van leterítve egyébként pedig laminált padló burkolat van. A fürdő részleg és a háló részleg között vékony jelképes fal húzódik, középen egy átjáró.
-Vacsora este 10 kor utána Welcome ivászat!
Ez után ki-ki a maga útján én egy könnyed nosztalgiázás és beszélgetés közepette elindulok a szobámba Ipoval, Raimund pedig lányos integetéssel elindul a parton a szomszédos öböl irányába. Valami azt súgja este még visszatér, hátha talál valakit... Nick és Bagoly Ideálja ha nagyon szépen kérik eltűnnek, egyébként meg kellemes társaságként tapadnak rájuk.

//Nem látom sok értelmét határ időt írni mert eddig nem sűrűn lett betartva. De örülnék ha vissza tudnánk térni a Vasárnapról hétfőre eső éjfélre így legkésőbb vasárnap amikor az emberek nagy része ráér tudna írni.//

Sokáig tart, de végre leesik neki, hogy mi volt ez a sok fazon, kik olyan lelkesen üdvözöltek mindenkit, ezért miután sikerül egy "el sem hiszem, hogy mind ketten élünk, annyira boldog vagyok, hogy látlak" csókot váltania Sarah-val, csak mosolyogva bámul az elhalványodó kék szemű barna fiúra, kivel kapcsolatban lássuk be, azért akadt pár sötét gondolata, de épp csak egy pillanatra.
~Kár, hogy már el is mentek, szerintem nagyon helyes pár voltak.~
Az üzenet természetesen most is csak Sarah-nak szólt, s arcsimogatást is csak ő kapott tőle.

A jelek szerint Sean nem tartozik a szemfüles diákok közé - vagy csak nagyon lefoglalta valami más - hisz csak akkor tűnik fel neki, hogy volt valami Logan-el, mikor meghallja a férfi gondolatait. Rozsomák elméje valósággal üvölt, azt viszont, hogy mit, jobbnak látja nem megosztani a néppel, neki is elég trauma volt hallani azt.
~Jean...hozzá hasonlít állandóan...ezek szerint nem mindenben...szerencsére.~

Az építmény egyébként nagyon meglepi, hisz csak akkor veszi észre, mikor az már készen várja lakóit. Egy normális ember persze lehet gyanakvással fogadná a földből kinőtt faházat - lehet emberevő mutáns tengeri virág.. - de ő úgy van vele: nem repül, úgyhogy jöhet!
~Mit szólnál, ha mi most ledőlnénk abban a Sarah+Sean feliratú "lakosztályban"? Úgy érzem, évtizedekig tudnék aludni...~

Ahogy felcsendült a zene, szinte megbabonázva követtem a történteket. Először azt, ahogy a gép lassan eltűnik és átalakul, utána hogy az előbbi pilótánk átvált karmesterbe, majd a repülőgépünk helyén lassan gomba módra jelennek meg a kis kuckók, mint szálláshelyeink a hétre. Wow...
Miután már mint az 5 házikó kiemelkedett a vízből, a kis központi házzal egyetemben, én még mindig csak csodálkozva pislogtam az egykori gép helyére. Utána nagy nehezen sikerült elszakadnom a látványtól és diadalittas mosolyra húzódott a szám, amikor megláttam, hogy a klónok háborúja eddig tartott... Legalábbis az én klónom már eltűnt a színről. Már épp fordultam volna az én megmentőm felé, amikor elkerekedett szemmel tapasztaltam, hogy hoppá, bizony ő is eltűnt.
-Óóó...
Ahogy a társaság lassan a szállásunk felé kezdett szállingózni, én is elengedtem Darrent és már épp indultam volna a csomagjaimért, amikor leesett, hogy azok a gépben vannak. Vetettem egy aggódó pillantást Greg felé és csak remélni mertem, hogy a szállásunkra importálta őket... akkor még a cipekedést is megúsznám. Bár volt egy tippem a beosztásra, azért a többieket követve én is elbattyogtam az étkezőbe.
Nédda', nocsak, ki gondolta volna... Darren? Ha jön, jön, ha nem, nem, én mindenesetre megkerestem, a kis nádházikók közül melyik lesz a mi főhadiszállásunk... És mivel nem 120 ház közül kellett megtalálni, csak 5 közül, nem is volt különösebben nehéz megtalálni, melyik az a bizonyos... És a csomagjaim is itt voltak, yay!
-Nahát, mekkora franciaágy... nagyon kedves Gredzsitől, de igazán nem kellett volna... bőven elég lett volna egy normál ágy is. Jut eszembe, te hol fogsz aludni? -néztem körbe (naivan) a szobában, másik ágyat keresve a tekintetemmel, ám még meg sem vártam a választ, a nagy bőröndöm már landolt is az ágy szélén.
Klikk-katt, zár kikapcs, bőrönd szétnyit, aztán nekiláttam, hogy elpakoljam a szekrényekbe és polcokra azt a sok-sok kis motyeszt amit még otthon bepakoltam... Ruhák, ékszerek, fésűk, egy rahedli piperecucc és kozmetikum (szappan-tusfürdő-sampon-hajkoncidionáló-hajlakk-testápoló-sminkes cuccok-stbstbstb... ),hajszárító, fogkefe-fogkrém-fogselyem, törölköző, meg amire egy hét alatt szüksége lehet egy embernek... Mire mindennel végeztem és a kis alvós plüssnyulam is landolt a párnák között, szerintem már a nap is lemenőben volt, így miután kézbe kaptam pár ruhát gyorsan eltűntem a fürdőben... Ha már Greg ilyen fain érkezést biztosított nekünk, hogy sikeresen bőrig áztam, legalább a vacsira had menjek szárazon... A hajfonatomat csak kibontottam, egy gyors fésülködés, ilyen dög melegben így is hamar megszárad...