Re: Harci terem

by **Szellem** Kedd Jún. 12, 2012 11:19 pm

Gina bólint, és szorosan megragadja a rakétavetőt, miközben Reneé a gépszörnyeteg felé indul. Különösebben nem töri magát, hogy meggátolja őt a terve kivitelezésében, annak ellenére sem, hogy eredetileg magának szánta a hálátlan feladatot, hogy a bazi nagy izé céltáblája legyen. Lőni sokkal szórakoztatóbb, arról nem is beszélve, hogy az sem utolsó, ha az embert nem égetik közben hamuvá. Óriás sem ellenkezik a rá kiosztott feladat ellen, igaz ennek fő oka, hogy már rég eszméletét veszti, mire meghallhatná azt, és nagyon úgy néz ki, hogy őt szó szerint az ágyúdörrenés sem kelthetné fel.
-Vigyázz magadra - Kiáltja, és betölti az első rakétát.
A monstrum persze azonnal felfedezi a felé tartó lányt, és pár lépést ő is megtesz célpontja felé, melybe csak úgy beleremeg az egész környék, mielőtt a hasán lévő fényes kör olyan erővel kezdene égni, mint egy új nap, felkészülve rá, hogy újra bevesse a halálos sugarat, ám mielőtt még megtehetné, egy rakéta csapódik a vállába.
-Francba - szitkozódik Gina, és már tölti is újra a rakétavetőt, a gép pedig immár őt veszi szemügyre. Az előző becsapódás viszont megzavarta így kénytelen újrakezdeni az ágyú feltöltését, ami időbe kerül, több időbe, mint amennyire a lánynak szüksége van, hogy újabb rakétát lőjön ki, ami ezúttal a gépszörny bal szemét találja el. A külső burkolat súlyosan megsérül, a szenzor megsemmisül, és szikrázó kábelek sokasága lóg ki az arcából, ám jó terminátorhoz illően a masina úgy tesz, mintha ezt észre sem venné, helyette felemeli egyik kezét, és tenyeréből egy kisebb, ám bőven eléggé veszélyes vörös halálsugarat lő ki. Az épület, ami mögé a lány húzódott felfogja a támadást, ám a recsegő hang, és a felszálló porfelhők arról tanúskodnak, hogy sokat már nem fog ebből kibírni.
-Jövök! - Kiáltja Amper, ki gyakorlatilag a semmiből jelenik meg, és már nyargal is a gép lábához. Amint hozzáér a fémhez teste eltűnik, a gép pedig szikrázik pár másodpercig, aztán a fiú újra felbukkan, és sápadtan hullik le annak lába elé. Úgy néz ki, a felvillanyozós trükkje hatástalan volt ellensége ellen, ki nemsokára el fogja őt taposni, ha nem húz el onnan, de sürgősen. A felfordulás, és káosz közepette egy harmadik rakéta is megtalálja a gépet, ez azonban már annak szájába repül, a robbanás pedig úgy szaggatja darabokra annak fejét, mint amikor egy tojást vágnak a falhoz. Mindenfelé az ő lángoló alkatrészei hullanak Reneé és amper körül, ám a gép nem akar összeesni, sőt, ha Amper nem tűnik el lábának árnyékából, el is tapossa őt. A hasán lévő koron is egyre fényesebbé válik, és most már el is sül, ám a feje nélkül csupán vaktában tüzel, ketté fűrészelve jó néhány házat. A robajban, ami az épületek összedőlését kíséri megint alig lehet hallani a süvítő hangot, ahogy a tüskék átszelik a levegőt, és beleállnak a behemót lábába. Ahol csak érik, apró hajszálrepedéseket indítanak útjára, közben pedig az őket kilövő Rob rákiált Reneé-re.
-Gyertek már onnan, ez az izé még rátok lép!

by **Roxanne De'Loise** Szer. Jún. 13, 2012 3:55 pm

Annyiból sikerrel jártam, hogy amint rohantam a big brother felé, az máris észre is vett. Ekkor láttam meg a fényesen jelző kört a hasán, amiből tüzel.
~Tulajdonképpen, akkor miért is a szájába akarunk mi célozni?!~gondoltam rohanás közben, szememet le sem véve a robotról. Reméltem, hogy ha a feje elszáll, akkor összeesik vagy hasonló, vagy remélhetőleg a panelek ott futnak össze valahol, és akkor végzünk is vele. De egy sötét balsejtelem azt súgta, hogy ez nem lesz ilyen marha egyszerű, nem mintha már eddig is az lett volna, főleg nem ennyi sérülttel.
Mikor hallottam az első rakéta becsapódását, felnéztem, és jó hangosan szitkozódni kezdtem, hogy mennyire nem volt jó ötlet a szöszire bízni a célzást, és a másodikat is mellé lövi, akkor aztán tényleg gondok lesznek.
-A másodikat legalább a fejére, könyörgöm.-álltam meg egy pillanatra, hogy vajon azzal célt fog e találni. Viszont az is jócskán mellé ment, csak félig vakította meg a szörnyet, ami úgy tűnt ezen fel is dühödött kissé. A tenyeréből kilőtt lézersugár útjából el kellett rohannom, ami ennyi épület törmelék között nem volt valami nagyon egyszerű feladat, de még mindig inkább ez, mint a sugár a seggembe...Éppen hogy be tudtam ugrani egy nagyobb kőtörmelék mögé, hogy ne találjon el a sugárnyaláb.
~
kösz a segítséget Gina...remek lövések.~gondoltam, és már azon kezdtem el törni a fejem, hogy akkor most mi a hóhért kezdjünk a monstrummal, mikor több rakétánk sincs, és a feladat sem úgy sült el ahogy azt terveztük.
Ekkor hallottam meg a csapatból az újabb hangot, és meglepődve néztem ki a fél fal mögül, és akkor láttam meg Ampert. A kísérlete sajnos nem járt sikerrel, és most ár ő is ott feküdt eszméletlenül.
-Jó lenne, ha legalább nem úgy hullanánk, mint a legyek.-gondoltam, és tudtam, hogy érte kell mennem, mert nagyon rossz helyen volt képes kidőlni. Épp figyeltem a robotot, hogy merre fog mozdulni, mikor egy becsapódás, robbanás, és a nagy testvérnek már híre hamva nem volt a fejének. Meglepődtem, naná, hogy igen, mert ezt nem igazán tudtam hova tenni, hiszen tudtommal csak két rakétánk volt. A lövés irányába néztem, és ekkor láttam meg Robot. Ha nem ismerném magam, még talán azt is mondhatnám, hogy mosoly kúszott az ajkamra, de nem, minden bizonnyal ez nem az volt, és pláne nem neki szólt....
Ám a várt hatás ismét elmaradt, az a rohadt konzervdoboz csak nem akar még mindig kinyúvadi. Morogtam egyet, és igyekeztem az aláhulló égő fémdarabokat kikerülve odaérni Amperhez, és elhúzni a robot lépési irányából.
-Hé, nagyfiú, nem épp a legjobb időt választottad a délutáni sziesztához.-mondom neki, de nem vagyok tétlen, közben már megpróbálom felemelni, és ha mást nem vonszolni, hogy nehogy palacsinta legyen belőle. Sikerült eljönnünk az útból, ahol már letehettem Ampert, és ekkor láttam, ahogy Rob támadásba lendül. Ekkor újabb rengések ráztak meg mindent, ahogy a vaktában kilőtt sugarak nyomán főlnek a házak, mint a kártyavár. Ekkor eszembe jutott valami.
~Ha jól látom, azért kell neki idő, amíg újra tölti a halálsugarait, az talán elég lesz..ha nem..mindegy.~a nemleges válaszba nem akartam most belegondolni. Tennünk kellett valamit, és ehhez Rob is egészen jó ötletet adott. Lehunytam a szemem, és igyekeztem felidézni a testemben eltárolt anyagokat, mikor végre megtaláltam azt, amit kerestem. Éreztem, ahogy az anyag átáramlik az egész testemen, de mivel ez teljesen más volt mint a hétköznapi megszokott anyagok, így a folyamat cseppet sem fájdalommentes. De összeszorítom a fogamat, a kezeim ökölbe szorulnak, nem csupán a bőrömet vonja be ilyenkor az anyag, hanem az egész testem azzá alakul, a szövetek, a vér, minden. A testem teljes egésze átveszi az adamantium színét, a szemem fehérje sem fehér már, ahogy újra kinyitom azt. Felpattanok, tudom, hogy nincs túl sok időm, mert ezt az anyagot jóval nehezebb a testemben tartani, formálni meg még inkább, és azt nem is tudom túl sokáig megtartani. Elindulok rohanni a robot felé, miközben kiabálni kezdek Robnak.
-Lődd tovább a tüskéket, egészen fel a hasáig, amíg csak tudod.-kiáltom oda, és feltételezem, hogy nagyjából már sejtheti mi a célom ezzel, főleg, mikor odaérek a robot lábához, amibe már jó néhány kiálló tüske bele volt fúródva. Gyorsan mozgok, mert kevés időm van, és pont akkor kell felérnem, mikor újra kell töltenie a robotnak a sugarat, hogy legyen egy kis időm, ami alatt támadhatok. Persze tudom, hogy itt tényleg másodperceken múlhat minden, de meg kell próbálnom, ha mégsem működik, akkor beállok én is a sziesztázók sorába vagy Sarah néni kiteleportál innen...
Elindultam fölmászni a kiálló tüskéken, és reméltem, hogy Rob is segít nekem, mert másra most nem igazán számíthattam.

by **Szellem** Szer. Jún. 13, 2012 4:41 pm

-Mi a.... - Merül fel Robert-ben, mikor a dögös szőke fémszínűvé változik, és tőle oly nem jellemző módon még segítséget is kér. Mielőtt még akár csak egy porcikájával tiltakozhatna a terv ellen, Reneé már meg is indul, úgyhogy jobb híján kénytelen besegíteni ő is, vagy végignézni, ahogy megöleti magát egyedül...az utóbbi látványos lenne, de ugyanakkor nem lenne túl lovagias, és egyébként is: nehogy már kikapjanak egy fejetlen makrobitól!
-Amper, húzz fedezékbe! Gina! Tölts újra, és lődd napkorongon, ha szólok! - Kiáltja, majd koncentrálni kezd. Az összes ér kidagad a fején, miközben alkarjain kidudorodik több vastag, hosszúkás tárgy. A tüskék, amik előbukkannak ezúttal sokkal vastagabbak, mint azok, amik az apró droidokkal végeztek, de még annál is, amit az előbb a behemót lábába lőtt, azok ugyanis nem bírnák el a terminátorrá avanzsált Reneé súlyát, de talán ezek majd igen. Ezt követően ő is szaladni kezd, lehagyja a fémtestű lányt, majd ellenségük két lába közt annak a hátába kerül. Egymás után lövöldözi ki a sárga dárdákat, melyek mélyen beleállnak a gép páncéljába, mindössze egy 20 centis rész marad belőlük kívül. A tüskéket egészen a gép hátsójáig vezeti, aztán újra megkerüli őt, és úgy lő tovább, hogy a dereka mentén sréhen megkerülhesse az azokon felmászó Reneé, eljutva a fényes körig, ami a sugarakat lövi ki.
-Készülj... - kiáltja, majd félreugrik egy sugár elől, ami gyanúsan közel csapódik be hozzá. Feladója közben másik kezével leperzseli a hátáról a tüskéket, ám jó pár lövésre szüksége van ehhez, hisz még véletlenül sincsenek egy vonalban ugye. Reneé eddig eljut a csúcsra, vagy legalábbis olyan magasra, amennyire szeretett volna, és kemény öklei el is érik céljukat. Vad tombolása eredményeképpen a gépszörnyeteg legerősebb fegyvere darabokban hullik le, felfedve egy hatalmas lukat annak hasán.
-Pattanj le, elkaplak! GINA, MOST!
Ezután újabb tüskéket lő ki, és azokat trambulinnak használva pattan fel, hogy az ölébe kapja a zuhanó lányt, kit, ha más nem a rakéta lökéshulláma biztosan a mélybe taszít. Gina lövése ezúttal telibe találja a célt, a gép pedig hanyatt zuhan, elvégezve még némi bontási utómunkát, de aztán többé nem tér magához. A világ cseppfolyóssá válik körülöttük, és szinte leolvad a horizont, ők pedig abban a helyzetben találják magukat, ahogyan a szimuláció elkezdődött. Mindenki döbbent arcot vág, a hirtelen helyszínváltás hatására, kivéve persze Sarah-t, és Rob-ot, anya és fia ugyanis teljesen semleges arcot vágnak.
-Jól van, ennyi elég lesz mára, menjetek zuhanyozni. Reneé, kérlek maradj még itt egy szóra. - Hangzik el Mrs.Darrow utasítása, mire Vihar, Óriás,Puma és Amper elhagyják a termet, Robert viszont egy tapodtat sem mozdul.megvárják, amíg bezáródik a súlyos fémajtó, aztán a férfi a szőke nő felé fordul, arcán pedig nyoma sincs többé annak a komolytalan vigyornak, ami oly jellemző volt rá a gyakorlat előtt.
-Hogy tettszett a szimuláció? - Kérdi teljesen komolyan. - És főleg, volna kedved részt venni többen is? Sokkal többen?
Vár néhány percet, hogy a lány megeméssze a hallottakat, és azt is, hogy nem azért tartják itt, miután mindenki mást elengedtek, hogy leszidják, de utána folytatja, még mindig a magához képest ijesztően komoly, és tárgyilagos hangján.
-Én vagyok a Xavier szimulációs harc válogatottjának kapitánya, és szeretném, ha te is a csapatomban harcolnál az idei bajnokságon...illetve, egyenlőre csak azt, hogy részt vegyél az egyik edzésünkön, és ha ott is jól teljesítesz, akkor a bajnokságon is. Számíthatok rád?
Sarah közben csak karba font kézzel áll, és vár, hogy mi lesz ebből, egy szó nem sok, annyi sem hagyja el ajkait.

by **Roxanne De'Loise** Pént. Jún. 22, 2012 3:16 pm

Szerencsére Rob is gyorsan kapcsolt, és nekem se volt időm, hogy várjak, hogy akkor mi is fog történni, de ahogy a tüskék megjelentek a robot óriás páncéljában csak jóleső érzés töltött el, hogy azért nem a semminek indultam el.
~Talán majd megköszönöm...egyszer.~gondoltam, de aztán az agyam ismét a harci feladatra irányultak, nagyon koncentráltam, ugyanis az adamantiumot teljes test felületen még rohadt megerőltető volt használnom. Megindultam a tüskéken, de nagyon pontosan kellett koordinálnom minden egyes mozdulatomat, ugyanis most nem nagyon volt lehetőségem arra hogy hibázzak, mert akkor mindent elbukunk, vagyis én biztos. Egyszer kissé meg is csúszott a lábam, nem volt könnyű karból megtartani magam és felhúzódzkodni, de sikerült.
~Ez közel volt.~gondoltam, és másztam tovább. Ekkor a kör ismét fényesen kezdett világítani, tudtam, hogy hamarosan újabb lövés következik. Már nem voltam messze, még kellett egy kicsi...aztán nagy levegőt vettem, és erősen koncentráltam, a jobb kezemből egy hatalmas kalapácsot formáztam, talán külső szemmel nevetségesnek tűnhetett, sokkal nagyobb volt a hirtelen kovácsolt fegyver mint egy átlag kalapács, és a vége hegyesebben végződött. Éreztem, hogy ez már feszíti az egész testem, de tovább kellett koncentrálnom, fel sem tűnt, hogy emiatt az orromból már vörös vércsík indult meg. Hangos kiáltás tört fel a torkomból, ahogy minden erőmet összeszedve teljes erővel sújtottam le a kalapácsommal a robot fegyverére, ami nagy csörömpölés közepette tört darabokra, és Robnak kérnie sem kellett volna, hogy ugorjak, valahogy ehhez minden egyszerre járult hozzá. A rakéta lökéshulláma, az elvesztett egyensúlyom, és a zuhanás közben egy pillanatra filmszakadásom is volt...Mikor Rob elkapott, akkor húzódott vissza a testemről az utolsó adamantium folt is, és a kezem is normális állapotúvá formálódott vissza. Ahogy észhez tértem Rob zavarba ejtően közel volt hozzám, és a fejemet mintha légkalapáccsal verték volna. Ekkor éreztem meg, mintha folyna az orrom, s a kezemet megnézve láttam a vért.
-A picsába.-csúszott ki a számon, tudtam hogy a határaimat kezdtem meg feszegetni, nagyon sokat kellett még gyakorolnom és fejlődnöm, de nem riadtam vissza attól, ha túlzásba kellett esnem. Riadt vadként pattantam ki Rob karjai közül, és ekkor változott vissza a környezetünk is oda, ahonnan minden elkezdődött.
~Elcsesztük és kezdhetjük elölről?!~gondoltam kissé kétségbeesetten, de akkor felhangzott a mentő szó, hogy "mára vége". Épp én is indultam volna a többiek után, mikor szóltak, hogy nekem maradnom kell. Felsóhajtottam.
~Jól van Reneé, már megint újabb lecseszést kapsz, jól megcsináltad, apád büszke lesz rád, anyád meg megint leüvölti a fejed.~gondoltam, és amolyan megadó, na halljuk megint mit csináltam ábrázattal vártam, hogy mit fognak a fejemhez vágni. Furcsa volt,hogy Rob is képes volt pillanatok alatt ekkora pálfordulatot venni, hirtelen rá se ismertem, ha belegondolok még talán soha nem láttam olyan komolynak mint ahogy most ott állt előttem. ~Húú, ez aztán ijesztő...~
-Pazar a grafikája.-csúszott ki először a számon, és sejtettem, hogy aligha erre voltak kíváncsiak a tettszett e kérdéssel.
Azt viszont már végképp nem igazán értettem, hogy miért kérdezik, hogy akarok e több hasonlót, de ettől mégis nagyot dobbant a szívem. Tudtam, hogy tulajdonképpen ez az egyetlen olyan dolog, amit szeretek a suliban, na persze a sok csínytevésen kívül, amit Theoval vittünk véghez. Mintha csak ráéreztek volna erre. Mire kibökhettem volna, hogy "NANÁ", addigra már meg is értettem a lényegét, ahogy Rob folytatta. Egyre jobban kikerekedtek a pupilláim, de szerencsére a számat nem hagytam nyitva. Kellett pár perc, hogy megtaláljam a megfelelő szavakat, pedig azért rám nem volt jellemző, hogy ne jussak szóhoz.
-Nahát, ezt nem gondoltam volna. Tény, hogy sokkal jobban hangzik, mintha azt mondtad volna, hogy újabb suli utáni büntetést kapok, mert elcsesztem a szimulációt. És, te is...kapitány? Woowwww...-kitört belőlem a Severald gén, ahogy rácsodálkoztam arra, hogy Rob kapitány, hogy ilyen feladatai vannak, és hogy felkérést kapta, hogy csatlakozzam. Ahelyett, hogy örömtáncot járnék, még ilyenekkel jövök, hogy rólad se hittem volna...tiszta apám vagyok, ő szokott ennyire hülye lenni, aztán eszembe jutott, hogy jobb lenne ezen faragni egy kicsit, mielőtt még megkapnám, hogy bocs, mégse vagy alkalmas ilyen stílussal.
-Ööö...illetve, igen, sajnálom, én, nagyon is örülnék a lehetőségnek.-húzom végre mosolyra a számat, és így valóban úgy festettem mint egy igazi angyal, szőke fürtökkel, baba arccal és angyali mosollyal, de mégis maga voltam az ördög legbelül...

by **Szellem** Kedd Jún. 26, 2012 5:32 pm

Hűvösen mosolyog, mikor Reneé elfogadja a felkérést, nagyjából mint a hajó kapitánya, mikor a tüzérségi lövegei a tenger mélyére küldik az ellenség cirkálóját.
-Remek. Gyere, hagyjuk anyámat dolgozni. - Mondja, és megindul a fémajtó felé, amit Sarah közben kinyit előttük egy gombnyomással. - A következő edzés a pénteken lesz, addigra remélhetőleg megtalálom a csapat többi tagját is. Délután 4-kor kezdünk, és addig maradunk, amíg bírjátok, de én biztos itt leszek estig. - A nehéz fémajtó közben bezáródik mögöttük, ő pedig az öltözőbe vezeti a lányt, hogy végre megszabadulhasson az X-men egyenruhától. A női öltöző ajtaja előtt aztán megtorpan, hisz oda még neki sem szabad bemenni, főleg most, hogy hallja, a következő csapatból már öltöznek odabent páran.
-Egyébként, ez a trükk, hogy elkényeztetett Barbi babának tetteted magad, miközben szét tudnád rúgni szinte bárki seggét egyszerűen zseniális. Majdnem én is bedőltem neki - itt kacsint Reneé-re - a bajnokságon még jól fog jönni.
Közben elmennek mellettük a lányok, illetve 3 fiú szemben szintén a fémajtó elé sétál.
-No, nekem dolgom van, ideje kideríteni, köztük akad-e valaki, akivel találkozunk pénteken....
Fél per hosszú idő, és az egyik srác ez alatt bőven elunja magát, ezért fennhangon kezdi szórakoztatni a többieket teóriájával:
-Hé, mit mondtok, ha annak idején a proff attól félt, hogy Magneto fog itt rátörni, miért acélból vannak a falak, és az ajtók.
Rob erre körbeforgatja a szemeit, sóhajt egyet, majd egy megfáradt mosolyt küld a szőke lány felé.
-Minden csoportban van egy ilyen...
Ezzel hátat fordít a lánynak, és csatlakozik a gyülekezőkhöz, elmagyarázva nekik ugyanazt, mint amit fél órával ezelőtt a másik bandának, és közben semmi jelét sem mutatja annak, hogy nagyon unja már felvilágosítani a népet. Hamarosan bejutnak a terembe, Reneé pedig magára marad, és övé az egész hatalmas öltöző a következő 30 percre.

//Köszönöm a játékot, nagyon izgi volt! Smile

//

by **Roxanne De'Loise** Kedd Jún. 26, 2012 6:00 pm

Tulajdonképpen teljesen el voltam képedve azon, hogy Rob hogyan képes másodpercek alatt ennyit változni, humorheroldból komollyá és vissza. Persze azért igyekeztem, hogy ez ne nagyon üljön ki az arcomra, a fapofát már profi szintre fejlesztettem az unalmas tanórák és a szülői korholások alatt, úgyhogy ez nem esett nagyon nehezemre. De tény, hogy totális meglepetés volt nekem ez a srác. Kisétáltunk az ajtón,és csak hallgattam ahogy cseveg, mikor valami olyan lendülettel ütötte meg a fülemet, hogy szinte hallani lehetett annak becsapódását.
~Mi vaaan???Én mint elkényeztetett Barbie baba?!?!~ismételtem meg, mert azt hittem hirtelen rosszul hallok. Szinte érzékelhető volt, ahogy megfagyott a levegő, és az a láthatatlan kis piros pumpa egyre ment feljebb és feljebb míg végül sípolva jelezte, hogy elérte a kritikus határt....
Viszont mindazt amit szinte egy szuszra ki tudtam volna most zúdítani Robra csak egy sóhajba préseltem bele, ami velem eddig még nem nagyon fordult eddig elő.
-Tudod, a Severald név kötelez, igyekszik az ember, ahogy tud.-csak ennyit nyögtem ki fáradtan, de az biztos, hogy ezt nem felejtem ám el Robnak, egy újabb strigula felkerült a neve mellé a kis piros füzetembe.
Megnéztem az öltöző előtti újabb csapatot, azt azért sikerült megtanulnom az edzés során, hogy azért ne nagyon nézd le a társaidat, mert még megvédhetik a segged ha sz*rban vagy. Így inkább nem szóltam semmit.
-Rendben, akkor pénteken.-egyezek bele, majd mennék be az öltözőbe, mikor eszembe jutott, hogy a péntek necces lesz, hiszen most eszméltem rá, hogy mintha apám olyasmit makogott volna, hogy szeretne velem egy apa-lánya napot, vagy mi a francot, mert olyan távol került tőle az ő pici lánya...épp vissza akartam fordulni, de addigra Rob és a többiek már el is tűntek a nagy fémajtó mögött.
-Hát, apa, azt hiszem így jártál...-motyogtam magam elé, és már tudtam is, hogy mit teszek, eszembe jutott, hogy Theo is képes felvenni az alakomat, ő biztos kihúz a bajból, ha nagy boci szemekkel könyörgök neki. Azzal átöltöztem, és magam mögött hagytam a termet.

//Én is köszönöm, nagyon élveztem, tele volt váratlan fordulatokkal, még sok sok ilyet! Very Happy

//

by Ajánlott tartalom