A vadon

-Ó...akkor... - feleli a zuhanyzós dologra, a kérdésre pedig, hogy mi a francot csinált egy óráig ott bent, megköszörüli a torkát, és más felé néz. - Na igen...arra van egy teljesen logikus magyarázat...Amit meg is osztok veled...azonnal. Szóval...
Fél percre néma csend ereszkedik a menedékházra, és kintről tisztán lehet hallani a tücskök ciripelését.
-Khmm...szóval, emlékszel, amikor meséltem, hogy az a drága Ratna, meg a cukorfalat Sarah egyszer betörtek a szobámba és...kissé feldobták a cuccaimat? Na, azóta nagyon óvatos vagyok, és átnézek mindent odabent, mielőtt valaki újra megpróbálna megviccelni...
~Vagy netán egy valódi rosszakaróm cserélni ki savra a tusfürdőmet. Nem valószínű, de megtörténhet.~
Arra, ahogy Lily beengedi a havat felszalad mindkét szemöldöke, aztán oda is siet, hogy segítsen kedvesének kitessékelni a hívatlan fehér vendéget az ajtóval együtt. nem megy könnyen, de azért a nagyját sikerül kiszorítani, a művelet végeztével pedig hátát az ajtónak támasztva fújja ki magát.
-Semmi baj kicsim, minden rendben lesz. - Próbálja megnyugtatni, aztán visszaül a helyére, és megvárja amíg a szép szőke nő is csatlakozik hozzá, és a jóval nyugodtabb madárkához.
-Már miért lennék csalódott? - Kérdi nevetve. - És még ha az is lennék, az időjárásról aligha tehetsz.
Szorosan magához öleli kedvesét, aki ha eddig nem reszketett, most biztos fog, miután egy hógolyóval eloltotta a tűzet, kedves szavaira pedig csak még szélesebbre húzódik a mosolya.
-Én is szeretlek - jelenti ki őszintén, és átéléssel - és nem csak voltam türelmes, még mindig az vagyok, ameddig csak kell. - Teszi még hozzá, kevésbé őszintén, és tizedannyi átéléssel.
-Lehet el kéne tüntetned Innimát...spórolnunk kell a levegővel...
Közben szembefordul a még mindig szorosan tartott nőhöz, és most ő csókolja meg őt hosszan, szenvedélyesen.

Türelmesen vártam, hogy vajon mi lehet a válasz a zuhanyzós kérdésre, de attól eltekintve, hogy van, nem sokkal jutottunk előrébb. A hosszú csend alatt, a szemöldököm egyre magasabbra kúszott, n meg egyre közelebb Loganhez, hogy közelebbről is meggyőződhessek róla, nem kapott stroke-ot. Értetlenül néztem a hátam mögé is, és még Inimma is megbökdöste párszor az arcát a szárnyával, hogy végre folytatásra bírja a hatalmas szőrmókot. Mikor ez bekövetkezett, diszkréten felsóhajtottam, hogy az idő megint rendesen telik, és Logan is legyőzte a sóbálványátkot, csak azt nem értettem, miért kellett ettől így leblokkolni.
-Ugyan, a diákcsínyek teljesen helyénvalóak - csóváltam meg a fejem mosolyogva. - Azért még nem kell túlóvatosnak lenned. Annyira rossz akaród csak nem jutott be az iskolába úgy, hogy senki nem vette észre... ugye? - húztam be elbizonytalanodva a nyakam.
Mikor a bennrekedt hó felé nyúlt, és hógolyót gyúrva támadásba lendült, hogy kioltsa a tüzet, gyorsan elkaptam a csuklóját.
-Eszedbe ne jusson. Meg is fagynánk. A kémény még biztos szabad, különben az ott beözönlött hó már el is oltotta volna a tüzet. Szóval nekünk mindenképpen fölösleges, de akkor végképp, amikor még nincs is rá szükség. Úgyhogy levegőnk is van bőven, Inimma marad.
Letettem a hógolyót a földre, eperdarabot nyomtam a tetejére sapkának, két borsót szemnek, gofri csíkokat kezeknek, az eper picike szárát pedig szájnak használtam. Inimma érdeklődve ugrált oda hozzá, megszemlélte jobbról, megszemlélte balról, gondosan körbejárva méregette tetőtől talpig, végül csipogott egyet, és előbb a szemeit kapta be a csőrébe, majd hamarosan a karok és a sapka is terítékre került.
-Na, tessék...
De nem Inimma volt az, akivel most elsősorban foglalkoznom kellett. Hanem Logan. Logan, aki tényleg olyan régóta várt rám, aztán... ha úgy vesszük, megint csak rám, és soha nem panaszkodott, soha nem sürgetett semmit. Szavaira hálásan simogattam meg az arcát, és ahogy a szemeibe néztem, ha nem is viszonozta az érintésemet, végigfutott rajtam a jól ismert borzongás.
-Lehet, hogy mégis csak el kellene küldenem Inimmat - suttogtam beletúrva Logan szakállába.
A kismadár erre gyorsan bekapta az utolsó szem borsót is, majd engedelmesen eltűnt. Bár a szívem egyre hevesebben vert, igyekeztem uralkodni rajta. Magamon. Szembefordultam Logannel, és miközben már két kézzel játszottam a szakállával, mélyen a szemébe néztem.
-Nem kell örökké várnod - mondtam halkan, egy picit reszkető hangon, majd közelebb húzódtam hozzá, és ismét megcsókoltam.
Ezúttal azonban lassan, kiélvezve minden másodpercét, közben pedig egyre közelebb húzódtam hozzá, míg a végén már teljesen egymáshoz simultunk. Nem tudtam, mi fog következni ezek után, de már nem számított. Most már teljesen átadtam magam neki, ahogy eddig ő tette.

-Teljesen helyénvalóak - morogja Lily után - ugye tudsz róla, hogy ezek a kis rohadékok minden új tanárt megviccelnek? Csak azért kérdem, mert megtartottál néhány órát már te is, szóval ha esetleg egy hízós koca fekszik majd az ágyadon amire hazaérünk...
Arra, hogy igazán rosszakarója bejutott-e a suliba megrázza a fejét. Végül is nem...
-Nem. Dehogy...
~Csak Mystique...meg Kardfog...és egyszer Magneto. Meg Szellem, aki gyerekmegőrzőnek használta a helyet, és hazakísérte ide a részeg tanárokat heccből...és persze LYNN HARLOW!!! Grrr...~
-Senki igazán borzalmas...
~Meg ugye Darren amikor begőzölt, és az a srác, aki szét akart tépni, amikor bekapcsolt a képessége...Blaze asszem...na jó, az nem az ő hibája volt, viszont Sheena! Az a kis bestia itt is élt hónapokig, és akkor ott van még Aya, meg...
-Khmm...talán igazad van, fölösleges ilyen paranoiásnak lennem.
~Ha hazaértünk 20 méter széles szögesárokkal veszem körbe a birtokot!!!~
Már gyúrná a hógolyót, de ekkor elkapja a kezét egy finom női kéz, ő pedig meglepetten fordul oldalra, és először rosszallóan mordul fel, amiért megakadályozzák a rombolásban, de aztán elengedi a hideg anyagot, aztán pedig enyhe megrökönyödéssel figyeli amit szerelmem művel vele. Mikor magához tér a sokkból, már épp arról kezdene papolni, hogy talán nem ártana megnézni, hogy tényleg megvan-e még az a kémény egyáltalán, vagy csak ezer éve bedugult, azért nem esett be rajta a hó, ám Lily halk szavaira először kérdőn néz, aztán amikor felfogja azok értelmét, szája széles mosolyra húzódik, aztán megragadja a nőt, és még szorosabban magához öleli a csók közben, gyakorlatilag felemelve őt a földről.
-Ne félj, majd én vigyázok rád - suttogja két csók között, és valóban megpróbálja visszafogni magát annyira, amennyire csak tőle telik. Mint kiderül, ez nem is kevés, hisz nem tépi le a karmaival a nő ruháit, dobja a földre, és veti rá magát, helyette inkább csak finoman benyúl a 6 réteg ruha alá még mindig meleg kezeivel, hogy gyengéden simítson végig a gerince mentén felfelé. Út közben egy apró kapocs megadja magát egyetlen villámgyors mozdulat következtében.

Lágy hangjára és kedves szavaira elmosolyodtam. Sosem féltem, ha Logan mellettem volt, hiszen tudtam, hogy ő mindentől meg tud védeni. Mégis olyan jól esett azt hallani, hogy vigyáz rám. Orromat jól esőn dörgöltem hozzá egy eszkimó puszira, miközben azon gondolkodtam, vajon mi lehet ez a nagy hideg, ami az oldalamnál beszivárgott a felsőm alá. Először azt hittem, hogy talán a nagy fészkelődés közben csúszott el az a számtalan ruharéteg, de aztán megéreztem azt a gyengéd érintést, ami sokkal jobban melengetett, mint a kandallóban pattogó lángok. Közelebb már nehézkesen húzódhattam volna hozzá, amikor megéreztem a finom, pattanó hangot követő zavarbaejtő szabadság, ami felül kitört, szorosan belemarkoltam Logan vállaiba, és örültem neki, hogy a fenekünkön ültünk, és egyébként is acélos karjaiban tartott, mivel most már biztosan nem tudtam volna megmaradni két lábon.
Egyre mélyülő légzésem felgyorsult, miközben éreztem, ahogy a pír elönti az arcomat. De már döntöttem. Kissé remegő ujjakkal (bár már cseppet sem fáztam) lehúztam a vastag pulóverem cipzárját. Aztán a következőt. Meg a következőt. És a rákövetkezőt. Mikor mindhármat hátradobtam a kabátomra, szinte már meg is voltam. Már csak egy hosszú ujjú volt hátra, egy atlétatrikó, meg a melltartóm, amit Logan az imént oly előzékenyen kikapcsolt.
De ezeket még magamon hagytam. Arcát cirógatva néztem rá, miközben a két orrhegy között nem lehetett több egy-két centiméternél.
-Édesem, nem szeretnélek sürgetni - mondtam gyorsan megnyugtatónak szánt hangon. - Nem sértődök meg, ha nem akarod, nem muszáj.
Mindenesetre, ha nem volt ellenvetése, én sem tiltakoztam többet, inkább ajkammal az ő ajkát kerestem, hogy lehetőleg egy másodperc se teljen el minél több kényeztetés nélkül.
-Biztos?... - kérdeztem a csókzápor közepette, annyi szünetet sem tartva, hogy ne cuppogva és csücsörítve kelljen beszélnem. - Egészen biztos?...
Persze tiszteletben tartottam a véleményét, de ha nem tiltakozott kellőképpen határozottan, akkor már az ő felsőit hámoztam le róla. Ezekből lényegesen kevesebb volt, mint nekem.
-Nagyon sajnálom - sóhajtottam végül szorosan hozzábújva -, de én többet el nem engedlek.

Kezd az a meggyőződése lenni, hogy ez a nő az őrületbe akarja őt kergetni, és az igazat megvallva nincs is nehéz dolga Lily-nek, hisz a férfi alapból is heves természettel született, az előtte ártatlanul mosolygó, ám mégis szemeiben a szenvedély lángjával táncoló fényekkel beragyogott szépség viszont több mint olaj a tűzre.
-Mmmphhh... - Feleli először a kérdésnek, ajkaival megpróbálva gátat szabni a további felajánlásoknak, hogy nyugodtan várhatnak is még, de bármennyire is próbálkozik, szerelme biztosra akar menni, hogy Ő kapott elég időt a visszavonulásra. A végén már nem bírja tovább, és azt kezdi el mérlegelni, hogy mennyire lehet puha az a három réteg pléd, kedvese háta mögött. Végül úgy dönt, épp eléggé, ezért ahogy lekerül az ő felsője, megragadja Lily-t, és valósággal ráhajítja a szoba legkényelmesebb részére, aztán mielőtt mér földet érne, már utána is veti magát, hogy egy még hevesebb csókkal valósággal a padlóhoz préselje a lányt, miközben kezei továbbra is kedvenc völgyeiből indulnak kétfelé felfedezőútja, a domborzatok legtetejéig.
-Annak örülök, mert innen nem szabadulsz! - Jelenti ki teljesen határozottan, aztán egyik keze megindul a lány gerince mentén, ezúttal lefelé, hogy hátul a nadrág alá is be tudjon hatolni, hogy aztán könnyebben tudja lehúzni azt a fölöslegessé vált ruhadarabot is, mielőtt még letépné!
~Ha nem akarom...NEM AKAROM?! A levegőre nem vágyom ennyire a tenger mélyén!!!~
Lily-nek sikerült kellőképpen bevadítania, de azért bármennyire is hevesek a mozdulatai, arra azért oda tud figyelni, hogy kárt semmiképpen ne tegyen szerelmében, hiába egyre nehezebb tiszta fejjel gondolkodnia, sőt, ezen a ponton gyakorlatilag lehetetlen. Lily nadrágja is szinte magától kerül le, hiába nyilvánvaló még a számára is, hogy neki is benne volt a keze a dologban, ő csak azt érzékeli, amikor már két tenyere visszafelé halad a nő lábai mentén, végigsimítva a selymes bőrt. Amíg alul a kezei kényeztetik, felül a szájával puszilja végig mindkét lábat, és úgy halad egyre feljebb, a pocakon át, egyenesen a keblekig.
-Szeretlek. - suttogja, mikor két karjával támasztja meg magát odafent, és arcuk ismét egy vonalba kerül.

Meggyőződésem volt, hogy Logan azonnal neki akar látni annak, amit már hosszú hónapok óta nélkülöznie kellett csupáncsak azért, mert ő a földkerekség legmegértőbb és legtürelmesebb embere. Melegséggel töltötte el a szívemet, hogy egy ilyen férfi karjaiban találtam rá a szerelemre. Magamhoz mérten szenvedélyesen viszonoztam mohó csókjait, de igazából az semmi volt ahhoz, amit ő produkált, így hamar átadtam neki a gyeplőt, én pedig megpróbáltam tartani a diktált tempót.
Viszont az a hátradobás már akkor túlságosan megijesztett, amikor még csak lendületet gyűjtött hozzá, úgyhogy mint a villám kapaszkodtam bele kézzel-lábbal, hogy a végén sikerült úgy ráakaszkodnom, mint egy koala. Inkább megvártam, amíg ebből a pózból biztonságban leereszkedhetek a hátamra, mert nem mertem belegondolni, hogy hogy hány héten túl gyógyuló sebesüléseket szerezhetek az ő módszerével, ha tényleg annyira felindult állapotban van, mint amilyennek látszott, ami esélyesen megsokszorozhatta az erejét, miközben a józanságát pont, hogy tompíthatta. Elhatároztam hát, hogy ennek fényében azért résen leszek, mert ha végtelen gyengédség jellemezte is Logant, láttam már, milyen amikor elveszti az eszét.
De aztán az óvatosságom hamar alább is hagyott, amikor megéreztem a csupasz bőrömön finoman simogató ujjait. Egész testemben megremegtem, résnyire nyitott számból halk sóhaj szállt ki, szememet pedig először lehunytam, hogy csak a bőröm és az ujjai létezzenek, de aztán mégis inkább kinyitottam, ahogy meghallottam azt a gyönyörű, elsuttogott szót.
-Én is szeretlek - mosolyodtam el halványan.
A maradék ruha, ami még rajtam volt egykettőre lekerült rólam, utána pedig áttérhettünk az övéire. Cirógatva jártam be minden egyes porcikáját, hogy megismerjem a testét, és ő is annyira akarjon engem, mint én őt. Mozdulataim egyre türelmetlenebbek lettek, egyre akaratosabban öleltem, mert már engem is elöntött a lávaszerű forró vágy, és pillanatok alatt készen álltam rá, hogy eggyé váljunk.
Széttárt térdeim enyhén megemelkedtek, ahogy lábujjaimmal végigsimítottam a lába hátsó felén, kezemmel pedig hatalmas izmoktól dagadó karjaiba markoltam. A tűz halkan pattogott mellettünk, de a lángjai feleslegesen töltötték be a kicsinyke kalyibát meleggel, testünk izzása az egész kanadai vadonban meg tudta volna olvasztani a méteres vastagságú havat. Ha engedtük volna. De mi inkább egymásnak adtuk, egymást melengettük vele. Nem is akartam akkor mást, mint hogy örökké ott maradjunk az erdei kunyhóban.

Meglepetten, és kicsit büszkén mosolyog Lily-re, mikor kiderül, milyen jók a reflexei a nőnek, ahogy magával rántja őt is a paplanokra, mint egy pehelysúlyú birkózó. Ezt az incidenst leszámítva még bír magával, de már nem sokáig. Mikor végre sikerül minden ruhájából kicsomagolnia kedvesét, és a saját testét sem fedi már testét, még egyszer utoljára végig simít a szőke szépség egész testén, a térde mellől indulva, egészen arcáig haladva, aztán mélyen a szemébe néz, majd hosszan, szenvedélyesen csókolja meg, miközben a két forró test eggyé válik.
Bár nagyon rég óta várt erre, és Lily csintalan ujjai fáradhatatlanul próbálják az őrületbe kergetni, nem is beszélve az ezernyi egyéb érzésről, ami ilyenkor felszabadul, most mégsem vesztheti el a fejét...legalábbis nem teljesen, hisz megígérte neki, hogy vigyázni fog rá, és szándékában is áll ezt betartani, ezért aztán tőle sosem látott gyengédséggel és türelemmel szeretkezik vele finoman, és hosszan, feledve a vadont, az iskolát, a havat, meg úgy egyáltalán mindent az egész univerzumban, amit nem fednek aranyló fürtök, érnek véget a kecses karjai simogató ujjakban, néz rá ragyogó szemekkel, és hívják Lily-nek.

Hosszú órákkal később, legnagyobb meglepetésére rajta is ólmos fáradtság vesz erőt, miután magára húzza a pihegő nőt, és betakargatja magukat az egyik pokróccal. Ad egy rövid, cuppanós puszit a lány homlokára, aztán elengedi magát, és hagyja, hogy szemhéjai egyre lejjebb, és lejjebb ereszkedjenek.
-Huhh...hát ez...
Nem jut eszébe semmi frappáns, ezért inkább lejjebb csúsztatja a kezét kedvese verejtékben úszó hátán, és megpaskolja formás fenekét.
-Huhh...

Több hónapja együtt voltunk Logannel, de még mindig tudott meglepetéseket szerezni nekem. És leginkább a jobbik fajtából. Ez is ilyen alkalom volt, hiszen a kedvemért már olyan régóta várt rám türelmesen (vagy kevésbé türelmesen), egyetlen zokszó nélkül, hogy azt hittem, most aztán kibújik belőle a vadállat. Nem hiába voltam egy kicsit megszeppenve, amikor magamban is rábólintottam arra, hogy talán már készen állok.
De nem. Olyan végtelen gyengédséggel, odafigyeléssel ölelt, mintha üvegből lettem volna, nem kapkodott, nem volt türelmetlen vagy akaratos, és még arra is odafigyelt, hogy az adamantiumtól súlyos testét megtartsa, és ne roppantson össze vele. Rozsomák, a vérszomjas vadállat hírében álló hatalmas férfi a világ leggyengédebb szeretője volt.
Nem is tudtam levakarni magamról a folyamatos mosolygást, ahogy a mellkasára hajtott fejjel próbáltam ismét levegőhöz jutni, miután annyi óra összegabalyodott szerelem után mindketten végleg kifáradtunk. Szórakozottan cirógattam Logan arcát, és egyre közelebb fészkelődtem hozzá, még akkor is, amikor már egy porszemet sem lehetett volna közénk ékelni.
A fenékpaskolásra halkan felkuncogtam, és belecsókoltam a nyakába.
-Igen... - sóhajtottam. - Ez olyan... te olyan... mi olyan... - Itt már lecsukódtak a szemeim, a beszédem pedig szuszogó motyogássá tompult. - Hhhuuuhhh...
A következő, amire ezek után emlékeztem, az az volt, hogy felébredtem.

Másnap a hasára sütne a nap, ha azt a pontot nem foglalta volna le magának már jó előre valaki más. Szemhéjai lassan nyílnak fel, aztán mosolyogva fedezi fel, hogy az aranyló hajkorona gazdája még mindig őt használja párnának, miközben édesen szuszog, a maga csendes, andalító módján ami...
Pár órával később mocorgásra ébred fel másodszorra, aztán előre hajol, és ad egy puszit az ébredező kedvese zárt ajkaira.
-Szia - szól hozzá halkan, és szabad kezével az arcát kezdi el simogatni.
-Mond...te mit műveltél velem? Volt valami abban a kajában? Még sosem dőltem ki ennyire...Olyan...
Ásít egy nagyot, és jólesően kinyújtóztatja a karjait. Mellkasa is a magasba emelkedik, a rajta fekvő nővel együtt.
-Mond, mi lenne, ha itt maradnánk, mondjuk...tavaszig? Addig biztos kiolvad a hó és...ja várj, március van...akkor nyárig. Sőt, nyáron úgyis szünet van. Van valami programod októberig? Nekem nem jut eszembe semmi más...
És valóban nem sok hajlandóságot mutat arra, hogy felkeljen innen, hacsak nem unszolja valaki, akit cserébe ő nem hagy felkelni, hiszen folyamatosan szorítja magához.

Megszólalni nem volt időm, máris betapasztotta a számat az övé, ahogy reggeli csókot cuppantott rá. Jól eső szusszanással mosolyodtam el, ahogy kinyújtózott, és még közelebb bújva hozzá végül az egyszerűség kedvéért ráhasaltam.
-Csodálod? - paskoltam meg a mutatóujjammal az orra hegyét. - Elég kimerítő volt az éjszakai programunk, és lássuk be, jó sokáig is bírtuk.
A gondolatra, bármilyen szép emlékek is voltak, fülig pirultam, és szégyenlősen fúrtam a fejemet Logan vállába. Főleg, amikor megéreztem valamit odalent, ami nem tudom, hogy az éjszaka eredménye volt, vagy egyszerűen csak azért nyomta annyira a combomat, mert reggel volt, de gyorsan kellett emlékeztetnem magam, hogy ez rendben van így, neki szabad. Már szabad. Bár akkor is! Zavartan fészkelődtem, hogy összébb kucorodva, a lábaimat széjjelebb húzva kikerüljem azt a bizonyos testrészt. Idővel csak megszokom.
-Októberig? - nyikkantam fel meglepetten. - Ne viccelj már, azt nem lehet. Kirúgnának. Még ha sikerülne is értesítenünk. Meg aztán te vagy ott a legerősebb, meg kell védened őket, ha bármi baj történne. És nincs is itt elég ennivaló. És ha valaki még idetéved... és a könyveim...
Gondterhelten kezdtem rágcsálni a körmömet, és egészen addig abba sem hagytam, amíg észre nem vettem, hogy az nem a körmöm, hanem Logan szakálla.
-Phöj-phöj - köhögtem ki. - Bocs. Szóval... szerintem maradhatunk még egy kicsit, de aztán mindenképpen vissza kéne mennünk az iskolába. Így a legésszerűbb.
Fölé hajolva most én csókoltam meg őt, hogy kicsit kiengeszteljem, de aztán elgondolkodva döntöttem oldalra a fejem, hogy a hajam kissé féloldalasan vette körbe az arcát, mint valami sárgálló függöny.
-Egyébként... khm... szóval... érted... na... én... én nem... nem okoztam csalódást? - böktem ki végül aggódva. - 170 év alatt rengeteg konkurenciát szedhettél össze nekem, én meg még csak a töredékét sem. Ráadásul elég régen voltam utoljára férfival, te meg olyan régóta vársz rám türelmesen, nem akarok csalódást okozni. Szóval... maradhatok? - húztam mókázó félmosolyra a szám egy időben azzal, hogy feljebb húztam az egyik vállamat, de közben feszülten vártam az ítéletét.

-Csodálom hát, általában...öhm...ki tudok vágni 20-30 fát, mielőtt megfordulna a fejemben, hogy ideje lenne kegyelmezni az erdőnek, most meg a 8. után olyan békésen aludtam mint....
Oldalra fordul, hogy egyenesen Lily szemeibe nézhessen, aztán pimasz mosolyra húzódik erősen borostás arca.
-Mégis ki rúgna ki? Windsor megint a világot menti meg az üdvhadsereggel, vagy kikkel, Vihar pedig kilépett. A rangidős tanár, Mr.Steel pedig akkor sem lenne igazgató, ha átalakítanánk a Xaviert faiskolává. - Itt kicsit megmosolyogja a gondolatot, ahogy a földből kinövő Sarah-t, és Ratna-t öntözgeti, majd mutogat nekik pár női magazint a "mi leszel ha nagy leszel" beszélgetés keretében, de aztán megcirógatja kedvese arcát. - Persze, hogy csak viccelek. Azt sem tudom, hogy ezt a hetet hogy élig túl nélkülünk, de addig valahogy csak kirágom magunkat innen, ne aggódj.
A kérdést érdeklődve hallgatja végig - eltart egy darabig, amíg Lily kinyögi, mit akar, csak mint rendesen - aztán válasz helyett hirtelen két vállra fekteti őt, és nyomba fölé magasodik.
Na mit gondolsz teeee... - hajol közelebb, és csókol a nő nyakába.
~Na, így mondjuk el fog tartani egy darabig, amíg kijutunk innen.~

Fél órával később megint békésen fekszik, Lily-vel a vállán, és a plafont tanulmányozza.
-Nem ázunk be. Akkor annyira talán nem vészes a helyzet. Megpróbálhatnék kimászni, mint a télapó...ha kiférnék azon a kéményen. Mit gondolsz, rá tudod venni Innimát, hogy legyen a mi felderítőnk?

-Azt hittem, a Xavierben gázzal fűtenek - néztem rá kissé értetlenül. - Vagy barkácsolni szoktál a szabadidődben? Még sosem láttalak. Előre szólok, hogy Inimma nem szereti a madárkalitkákat és az etetőt, ha épp velem van, akkor mellettem szeret aludni meg enni is. Meg persze melletted - sandítottam rá kissé féltékenyen.
Az Adamet és Mr Steelt ért kifogásokra már épp válaszolni akartam, hiszen ha a világ tényleg megmentésre szorulna, legalábbis olyasfélére, amihez az üdvhadseregre van szükség, arról biztos mi is hallottunk volna, Mr Steel pedig egészen biztosan nem akarja átalakítani a kastélyt, én legalábbis nagyon csodálkoznék rajta, de már megszoktam, hogy amikor Logan ilyen hamiskásan mosolyog, az csak egy valamit szokott jelenteni: hogy már megint csak caplat.
-Azért annyira nem kell sietned - mormoltam, kényelmesen a vállába fúrva a fejem. Jól felszerelt házikó ez, és itt úgyis melegebb van, mint kint.
Reméltem, hogy érti, hogy nem a kandallóra és a takaróra értettem. De reménykedhettem, hogy igen, mivel a kérdésemre egy igen rá jellemző választ adott, amit ugyan örömmel fogadtam, de kérdésesnek találtam, hogy ezek után még valaha lábra tudok-e állni.
-Azt gondolom, hogy nálam szerencsésebb ember nem létezik a Földön - suttogtam a fülébe, mielőtt újra elmerültem a forró ölelésbe, ami ismét eléggé hosszúra nyúlt.
Később a felderítős ötletén jót derülve hívtam elő Inimmát, hogy ne is vesztegessünk több időt. Ha komolyan is gondoltam, hogy egyenlőre akár maradhatunk is, pláne, ha Logan szerint még be sem ázhatunk, azért jó lett volna tudni a pontos helyzetünket, hogy mégis mennyire komoly a baj.
-Tudod a dolgod - mondtam neki halkan, miközben a tenyeremen hordozva odavittem a kandallóhoz. - Jó hírrel gyere vissza. Meg pár szelet pizzával, ha már arra jársz - káltottam utána, mikor a kötelességtudóan csipogó Inimmát elnyelte a kémény.
Odakintről nem nagyon hallatszott semmi, csak valami motozásszerűség, de azt betudtam a fákról leeső hókupacoknak. Viszont kis idő múlva, alig fordultam el, hogy feltegyek főni egy kis kávét, már olyasmit hallottam, amit nem lehetett többé a természet neszezésének betudni. Egyértelműen emberi hangok voltak, de nem lehetett kivenni, miről beszéltek, a hó eléggé tompította a hangjukat.
-Te is...? - fordultam Loganhez, ám befejezni nem tudtam, mert ekkor megjelent a feldúlt Inimma nem éppen úgy, ahogy az imént kiröppent innen. - Inimma! Mi történt? - sikoltottam fel, és azonnal a kezembe vettem a vérfoltos madarat.
Szerencsére hamar kiderült, hogy nem ő sebesült meg, de ettől nem lettem sokkal nyugodtabb. Főleg, amikor odakint lövés dördült.
-Nem kell aggódni, hamarosan kiszabadultok innen, utána viszont elhúzhatjátok innen a a mocskos beleteket, de rohadt gyorsan - hallatszott odakintről egy kimondottan durva férfi kiáltás.
Ijedten húzódtam közelebb Loganhez.
-Ezek nem hülyék - suttogtam, és felmutattam Inimmát. - A kanári nem honos errefelé, szóval gondolom kitalálták, hogy ha a madár itt van, a gazdájának is itt kell lennie. A vér meg... Vajon él még, akitől származik?
A reményem azonban biztosan nem élt sokáig, hogy a hó valamelyest a védelmünkre szolgál, mivel furcsa surrogó hang kíséretében elolvadt az utolsó pihéig, ami az ajtót torlaszolta el, az ajtó maga pedig nagyot csattanva kicsapódott, ahogy a tűznyelv belökte. Odakint négyen álltak: Két nagydarab férfi egy, a hasán lévő sebet szorongató nőt közrefogva, és egy vékonyabb férfi, akinek a kezében épp eltűnt a semmiből elővarázsolt tűz.
Valahogy nem hitem, hogy a hasonló X-gén bármit is változtatna a kapcsolatunkon, de azért fellendítve a kezemet a megadás pózába elkiáltottam magam.
-Ne bántsanak, mi is mutánsok vagyok.
-Pont lesz@rjuk - rántotta meg a vállát a tüzes, és a többiek nyomában bevonult. - De ha a gyógyításhoz értetek, akkor jó lenne, ha segítenétek a csajon. A legidiótább túsz, nem tudott nyugton maradni, de holtan nem sok hasznát vesszük.
-Kit érdekel? - morrant fel az egyik nagyobb darab, és egyszerűen a sarokba lökte a fájdalmasan nyöszörgő nőt. - Van két újabb. Őket is biztos hiányolja valaki.
-Ahogy mondod - bólintott a harmadik, és kibiztosítva a puskáját rögtön ránk is szegezte. - Úgyhogy nem mozdultok és kussoltok, vagy szitává lőlek, értve vagyok?
-Nézze, én nem akarom elszomorítani, de...
-Azt mondtam, kuss legyen! - csattant fel, még magasabbra emelve a puskáját.
-Bocsánat - leheltem remegő kezekkel, amivel némileg rácáfoltam, amit az előbb próbáltam jelezni nekik, de hát én is csak emberből vagyok, ijesztő helyzetekben félek.

-Valójában, fogalmam sincs, mivel fűtenek ott - vallja be olyan mértékű szerénységgel, amire tényleg csak az elhagyatott vadon kellős közepén képes, kettesben az egyetlen emberrel, aki valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva úgyis aranyosnak hiszi őt. - Mondjuk, ez talán annyira nem is fontos, a lényeg, hogy innen jó messze vannak...te pedig....
Itt még közelebb hajol, és dörmögő hangja is sokkal lágyabbá, halkabbá válik, miközben orra összeér Lily orrával.
-Nagyon, nagyon közel...pont ahogy szeretem.
"Szegény" Lily számára nincs kegyelem a következő 3 órában, ami alatt Logan mintha az utóbbi fél évet egyszerre próbálná behozni. Arra azért ügyel természetesen, hogy kedvesének ne essen baja, de sok pihenőt nem hagy neki az egymást követő vad szeretkezések között.
-De igen...én - Lihegi a fülébe válaszként.

Később nem egészen érti, mi olyan vicces, de végül nem is foglalkozik vele, hisz kedvenc madara is felbukkan, és már repül is kifelé. A lövés hallatán gyanakodva tekint a plafon felé, mintha legalábbis átlátna rajta, de aztán csak vár, és megkönnyebbülten sóhajt, amikor Inimma visszatér közéjük.
-Meglátjuk....várj, jönnek.
Testét az ajtó és Lily közé helyezi, hogy útját állja annak, aki jön, és amikor felbukkannak a...hát mondjuk ki, öngyilkos jelöltek, ha képesek voltak ezzel elrontani a randiját.Mondjuk legalább annyi eszük volt, hogy nem tegnap este bukkantak fel, hogy még tovább nyújtsák a várakozást, akkor ugyanis még ő sem tudná elképzelni, mit tett volna velük, csak az a biztos, hogy nem lett volna kellemes nekik.
-Helló, kerüljetek beljebb - szól nekik, nem kicsit ellenséges hangon, aztán rávicsorít a puskás emberre, mikor az rájuk szegezi a fegyverét.
-Öregem, te súlyos tévedésben élsz. Azt hiszed, hogy az, hogy a segítség több száz mérföldre van innen az ÉN problémám.
Aztán a túszra sandít, és rövid úton a következőt állapítja meg:
-Még túlélheti, de segítségre van szüksége. Lily, el tudod állítani a vérzést?
Ami a puskát illeti, innentől úgy tesz, mintha nem is érdekelné, amiben mondjuk van valami, sokkal jobban idegesíti a piromániás alak, aki ugyan hosszútávon még kevesebb kárt tenne benne, de fájna, és az nem jó, Lily pedig még annyira sem élvezné, hiába térne vissza belőle gond nélkül.
-Szóval...gondolom most el kéne mondanom, kit kell hívnotok a pénzetekért igaz? Nos, mázlitok van, a bátyám történetesen egy igazi pénzeszsák. Tessék, hívjátok fel, Darien Darrow a neve, de a mobilomban csak "pöcsfej" néven szerepel.
Ezzel oda is dobja a mobilt a lángoló kezű alaknak, reménykedve, hogy ezzel rá tudja venni, hogy ne tüzeskedjen tovább, legalább addig nem, amíg telefonál.

Logan határozott fellépése a bűnözőkkel szemben valamicskét az én ijedelmemet is csökkentette. Na jó, az azért talán erős kifejezés, hogy fellépett ellenük, mivel a kisujját sem mozdította, hogy leverje őket, inkább együtt működött, és az én ijedelmem sem múlt el, de már könnyebb volt visszanyelni. Viszont a belőle áradó hűvös közöny eszembe juttatta, hogy ennek a hozzáállásnak oka van, hiszen tényleg nem tehetnek bennünk semmi kárt. Ebből próbáltam erőt meríteni. Meg abból, hogy ha bennünk nem is, az ismeretlen nőben nagyon is, ahogy már egyszer, mint láttam, meg is tették.
-Megpróbálom - bólintottam Logan kérésére.
Előbb persze kérdőn néztem a puskát szorongató férfira, de az egy halk morranással intett a fegyvere csövével, hogy menjek csak, úgyhogy miután lekaptam az elsősegélydobozt az egyik fali szekrényről, rögtön a sebesült mellé guggoltam, majd az ágyhoz támogatva felfektettem rá, és nekiláttam ellátni a sebét.
Szerencsére nem volt túl mély, de a vágás végighasította a bőrt a hasán a köldöke fölött. Még én is felszisszentem, amikor megláttam, pedig én teljesen ép voltam. Nem voltam orvos, így abban sem lehettem biztos, hogy nem kéne-e összevarrni, de hát olyat én úgysem tudok, úgyhogy nem tehettem egyebet, mint fertőtleníteni, és erősen átkötni. Úgy féltem, hogy valamit elrontok, hogy két csomag gézlap és öt géztekercset elhasználtam, valamint a fél guriga leukoplastot. Közben nem tudtam odafigyelni, mi zajlott Logan és a banditák között, de biztos voltam benne, hogy jól van, hiszen mégiscsak Logan.
-Így szerintem jó lesz - suttogtam suttyomban tördelve a kezemet.
Az eddig erőtlenül ziháló, időnként fájdalmasan felnyögő nő hirtelen abbahagyta a lihegést, és lassan felém fordította verítékben úszó arcát.
-Szerinted? - lehelte, és óvatosan kitapogatta a kötést.
Lámpalázasan vártam az ítéletet, de végül elmosolyodva felszusszant.
-Atombiztos, ezt az isten se szedné szét, az tuti.
-De egy lángvágó igen - vigyorgott ránk a Tűzhányó, miközben ujjaival csettintgetett, ami apró szikrákat csiholt, mintha csak egy öngyújtót kattintgatott volna.
A kezem alatt a nő rémülten rándult össze, mire védelmezőn húzódtam közelebb hozzá, hátha az megnyugtatja.
-Higgye el, nem akar velem ,,tűzpárbajt" - morrantam rá, ujjaimmal rajzolva a levegőbe az idézőjeleket.
-Ne mérgesítsd fel - szorította meg a csuklómat a sebesült, de én finoman lefejtettem magamról a kezét.
-Ne aggódj...
-Grace.
-Grace - biccentettem felé. - Nem lesz semmi baj.
Talán eddigre értem el arra a pontra, hogy tényleg meg tudjak nyugodni, hogy olyan higgadt legyek, mint Logan, hiszen Grace sebét kötözve láthattam, mi az, amivel nekem már nem kell szembesülnöm, hiszen igen egyszerűen megoldható, hogy ne kelljen ragtapaszt pazarolni rám. Igaz a gyomromban azért még mindig ott volt a kellemetlen, szorító érzés, de arról próbáltam tudomást sem venni. Így aztán felálltam, és szembefordulva a megvetően vigyorgó, kezében tűzgolyót dédelgető férfival, széttártam a karjaimat.
-Őt most már békén lehet hagyni - jelentettem ki szigorúan.
-Azt majd mi eldöntjük.
Nem árulhattam el, hogy Logannel mindketten halhatatlanok vagyunk, ő ráadásul másodpercek alatt regenerálódik akár egy nyílt törésből is, hiszen akkor megint Grace-t vennék elő, ha ,,szükséges". Viszont azt sem akartam, hogy az én egyetlenem nekiálljon vérfürdőt rendezni itt a békés vadon kellős közepén, ami, ahogy a szemében parázsló jellegzetes szikrát elnéztem, már igencsak küszöbön állt.
-És ha érdekesebbé tennénk?
Erre pár másodperces csend következett, aztán harsányan felröhögött, még a lángocska is kialudt a kezében.
-Te mit alkudozol itt? Azt hiszed, van bármi beleszólásod...?
-Elég sokáig kell még itt várakoznunk, akár megkapjátok a pénzt, akár nem. Az ő fajtájához már hozzászokhattatok - intettem a fejemmel Logan felé, majd hátra mutattam Grace felé -, ő meg nem ellenfél.
-Hé!
Felhúzott szemöldökkel fordultam hátra.
-Jól van na - vonta meg a vállát morogva. - De akkor is!
-Mi jár a fejedben, cicus? - vigyorgott rám megint, mire ismét farkasszemet néztem vele.
Vettem egy mély levegőt, mert azért még így sem volt könnyű rászánni magam.
-Odakint áll a motorunk. Ha be tudom indítani, akkor hagyjátok Grace-t elmenni.
-Ki a fene az a Grace?
-Az ex-túszotok - mosolyodtam el finoman.
-De rohadt magabiztos vagy - lépett közelebb fenyegetően, de nem ért el hozzám, mert a puskás közbe szólt.
-Hagyd, Jerry, vannak elegen.
Aztán rám szegezte a fegyverét.
-Biztosan erre vágysz? Elég gyorsan véget érne a játszma.
-Szerintem is - bólintottam. - A motor alig pár lépésnyire van innen.
-És azt hiszed, gyorsabb vagy, mint a golyó?
Barátságos mosolyom csak még jobban elmélyült, ahogy megráztam a fejem.
-Nem, nem hiszem.
Nem volt mitől tartanom. Hamarabb szoktam feléledni, mint hogy a fájdalom elkezdene zavarni, ők meg addig is hadd pocsékolják csak a lőszerüket. Reméltem, hogy Logan is egyetértett, de azért kérdőn néztem rá.

Amíg Lily a beteget ápolja, Logan csalódottan veszi tudomásul, hogy a terve nem válik be, és a lángoló kezű pasi a másik kezével kapja el a telefont amit felé dob, majd zsebre is vágja azt, hogy majd később hívja fel a pénzeszsákot...vagy lehet csak úgy dönt, megtartja azt az ősrégi vackot...amit valójában csak néhány hónapja vett használtan, miután az előző leégett róla az összes ruhájával együtt. Mondhatni eddig sem volt nagy rajongója a tűzcsiholó mutánsoknak, és ha a közelébe férkőzhet ennek itt, akkor a bőrén érezheti majd, mennyire nem.
~Cicus? Oké, hogy tőlem is elfordult, hogy így szólítottam a szebbik nem tagjait, de na...én sosem követném el azt a hibát, hogy ilyen degradálóan szólok a csajomhoz a jelenlétemben!~
-Nem hiszi, hogy gyorsabb a golyódnál, csak abban biztos, hogy egy nap nem lesz kétszer akkora mázlid, hogy eltalálj egy mozgó embert, amilyen bénán tartod azt a puskát - szólal meg, a lehető legsértőbb hangján, mire kap is egy tockost, igaz a homlokára, és puskatussal. Nem esik össze, a bőre viszont felszakad, é pedig összeszorított fogakkal tűri, hogy a puskás újra fejbe verje, ezúttal viszont úgy tartja a fegyverét, mintha baseball ütő lenne. A második ütésnél már előre bukik, hogy megkímélje ezt a szerencsétlent.
~Így pláne elég nehéz lesz eltalálni Lily-t, nem mintha azzal sokra menne. Miért akarja amúgy minden csajom lelövetni magát? Ezt sosem fogom megérteni.~
-Vigyázz...magadra...kincsem... - nyöszörgi, alaposan rájátszva, igaz a vér amit a padlóra köp tényleg valódi. Aztán már nincs más hátra, mint várni türelmesen, és amint Lily futásnak ered, és a puska elsül, ő kiengedi a karmait, és megpróbálja elintézni, hogy a lángoló kezű mutáns a következő halloween-kor magára ölthessen egy durván élethű kalózjelmezt. Pontosabban, a faláb része lesz az, ami már szinte túl naturalisztikusra sikeredhet ez a művelet után.
-ROHANJ!!!

Nem hihettem egy percig sem komolyan, hogy Logan nem fog akcióba lendülni, hiszen mégiscsak Loganről volt szó, de akkor is! Itt volt egy súlyosan sérült nő, reméltem, hogy legalább érte vissza tudja fogni magát, amíg... Oké, visszaszívtam, igaza volt. A fájdalomküszöbe már önmagában emberfeletti volt az önregenerálódásán kívül is, így csak a fejemet csóváltam meg, ahogy megpróbálták leütni, hiszen tudtam, hogy mire megérezné a fájdalmat, az már el is múlt. Viszont, amikor megláttam a vérét kiserkenni, majd lecsöppenni a pólójára, már elfutott a pulykaméreg. Főleg Logan nyöszörgését hallva, amitől először halálra rémültem, mert azt hittem, mégis komoly baja esett, de aztán megláttam a szemében azt a huncut csillanást, ami mindig akkor jelent meg, amikor épp rosszalkodott. Megnyugodhattam hát, hogy a színészkedés csak a banditáknak szólt. Viszont a dühöm attól még lángolt.
-Hé! - csaptam indulatosan a puskás vállára. - Ezt meg mégis hogy képzeli?!
-Pofa be, cicus, vagy a pasid ennél sokkal nagyobbat kap - dörrent rám a férfi, amitől ugyan kissé megroggyant a térdem, de aztán győzött a harag.
-Igen?! És a trikóját maga fogja kimosni? Ma vettem ki a mosógépből, frissen volt vasalva, és most nézze meg, hogy néz ki!
Erre jött egy pár másodpercnyi szünet, amiben kissé értetlenül néztek össze, Jerry még a borostás arcát is megvakargatta zavarában, de aztán ők is összeszedték magukat. 
-Nem tudom, mivel érdemelte ki ezt a fontossági sorrendet, de hacsak nem akarod, hogy megmutassuk neki, hogy kell bánni egy nővel, húzz vissza a helyedre, és kushadj! 
-De hát maguk törtek ránk - ráztam a fejem. - Úgy lenne logikus, ha maguk mennének el. 
-Azt mondtam, pofa be! - üvöltött rám, ami e is érte a hatását.
-És mi lesz a futamunkkal? - lépett közbe Jerry. - Imádnék a kiscsajjal birkózni.
-Ha megöltök, ti nyertetek - bólintottam, mire mindketten elvigyorodtak, és halványan biccentettek.
-Akkor kezdhetjük - biccentettem én is.
Grace-hez lépve támogatni kezdtem kifelé, ahelyett, hogy támadásba lendültem volna, mert még mindig távol állt tőlem, hogy rálőjek valakire.
-Szinte bűntudatom van - hallottam a hátam mögött, de ekkor már kint jártunk a ház előtt.
Annyi időm volt, hogy felpakoljam a motorra a félájult nőt, de aztán már dörrent is mögöttem a lövés, a töltény pedig egyenesen a hátamba fúródott. A fájdalom iszonyatos volt. A kormányra borulva nyögtem fel, de aztán inkább legurultam róla, nehogy a lángok ártsanak a huzatnak. Mert a halál már ott körözött a fejem fölött. Nem váratott magára sokat. 
-Mi a bánat? 
Jerry ekkor már ott állt előttem a hóban. Bentről dulakodás hangjai hallatszottak, de ő inkább engem bámult. 
-Azt hiszem, nyertem - vigyorogtam rá kicsit lihegve, feltérdelve, ahogy újra feltölthettem a tüdőmet levegővel.
-Mi a bánat? - ismételte, ezúttal azonban sokkal halkabban, és kissé talán felháborodottan.
Mielőtt válaszolhattam volna, felemelte a pisztolyt tartó kezét, és további teketóriázás nélkül fejbelőtt.
-MI A BÁNAT?! - most már szinte őrjöngött.
Egész pontosan még hatszor haltam meg, majd éledtem fel, utána már üresen csattogott a pisztolya.
-Bocsi - vontam meg a vállamat, miközben két lábra állva leporoltam magam, és figyelmen kívül hagyva, a már némiképp rémültnek tűnő Jerry-t, bekiabáltam a házba: - Kell segítség, édesem?

Logan-nek jól esik Lily törődése, de tényleg, ám ennek ellenére azt kívánja, bár abbahagyná, és....
~Áú, ezt fájt. Tudom, hogy csak színészkedik persze, kevés nő utál ennyire szex után, de áú...olyan hihetően csinálja ezt a házsártos feleség szerepet, hogy komolyan kezdek arra gondolni, hogy talán aggódnom kéne a jövő miatt? Néha komolyan irigylem a normális embereket, akik ha fejbe vágják őket elájulnak, és nem ilyen baromságokon gondolkodnak.~
Aztán összeszorított foggal fekszik a padlón, és művészi elméje azon gondolkodik, mit fog annak a manusnak a medencecsontjába vésni, aki birkózni szeretne Lily-vel. Sokat nem is kell várnia, hogy ez beteljesüljön, hamarosan a fél banda elhagyja a kunyhót, és csak ő marad itt, meg a forró kezű Jack Sparrow, ki úgyis csak lábatlankodni maradt itt, a harmadik fickó meg...nos ő a gyomrába kap egy karmost, ha sikerül felállnia, mielőtt az elkezdhetne mutánskodni. Ekkor hallja meg a szőkeség csilingelő hangját odakintről, és egy mosolytalanító kúrával küldi padlóra sérült ellenfelét, mielőtt válaszolna.
-Minden rendben drágám, és veled? Összetojta már magát a vadász? - Kérdi komolytalanul, aztán megindul kifelé, gondosan elkerülve az előző áldozata padlón szétszóródott fogdarabkáit.
-Mond pubi, én általában megpróbálok higgadt, értelmes emberként viselkedni, de lássuk be, marha ritkán sikerül, te pedig épp az imént ölted meg a barátnőmet vagy egy tucatszor, szóval a helyedben komolyan meggondolnám, mi lesz a  következő lépésem, mielőtt a dühös, szőrös pasi darabokra tép.
Lassan, fenyegetően lépdel Jerry felé, ami nem úl nehéz mutatvány, hisz továbbra sincs túlöltözve, és karmai hegyéről még mindig csöpög a vér.

-Nem tudom, édes, de megnézhetem, ha gondolod - siklott vissza a tekintetem Jerry-re és a nadrágjára, de utána el is húztam a számat. - Na jó, olyan sok kedvem nincs hozzá. Fontos ez? Úgysem hiszem, hogy elfogadna tőled egy váltás alsót.
Jerry erre már nem is mondott semmit, csak hörögve vicsorgott. Gondoltam, ez a beleegyezés jele lehet nála, de a pisztolya már úgyis kiürült, szóval további próbálkozásról már egyébként sem lehetett volna szó, ráadásul Logan is megérkezett, úgyhogy már nem kellett foglalkoznom vele. Inkább Grace-hez léptem.
-Hogy bírod?
-Megvagyok - bólintott bizonytalanul. - De azért örülnék egy orvosnak. 
-Ne aggódj, megoldjuk. Bár nem tudom, ilyen hóban hogy jutunk ki motorral az erdőből, meg, hogy elférünk-e rajta hárman, de...
-Furgonnal jöttünk - vágott a szavamba, és a hátam mögé mutatott a szóban forgó járműre, ami fehér színével egészen beleolvadt a tájba, mögötte viszont szépen kilapított ösvény mutatta, hogy ezzel akár még el is hajthatnánk innen. 
-Szuper - mosolyodtam el vidáman.
Visszafordultam Loganhez, aki ha még nem intézte el Jerry-t, gyorsan kisegítettem egy vaskosabb faággal, amit ugyan nehéz volt felemelnem, de legalább jókorát tudtam sújtani vele Jerry fejére, aki az ütéstől nyomban el is vesztette az eszméletét.
-Bocs, ezt muszáj volt kipróbálnom, legalább egyszer az életben - néztem Loganre szégyenlősen. - Nem mintha nem érdemelte volna meg, de... Nahát! Ilyen érzés, amikor nem csak döntetlen, mert halhatatlan vagyok, hanem én nyerek? Mondjuk hátulról támadtam, de akkor is! És egy kicsit ijesztő is, de... Nahát!
Még pár másodpercig megbabonázva bámultam Jerry mozdulatlan, lassan lélegző testét, de aztán gyorsan megráztam a fejem, és visszatértem a fontosabb elintéznivalókhoz.
-Mehetnénk a furgonjukkal - böktem a hüvelykujjammal az autó felé. - A motorod felférne hátulra, mi meg hárman elöl. Grace-nek muszáj kerítenünk egy orvost, elvihetnénk a legközelebbi kórházba. És talán nekik sem ártana hívnunk egy mentőt -biccentettem a kunyhó felé. - Aztán ha nincs ellenedre, a szabink hátralévő részét inkább egy hotelben töltsük el, azt hiszem, az elszigetelt magánynak túl veszélyes hátulütői vannak.
Ha nem volt ellenére, segítettem neki a motor és Grace felpakolását, aztán a Jerry-től elcsórt kulcsokkal beindíthattuk a furgont, és már indulhattunk is. A vezetést átengedtem Logannek, és mivel Grace kicsit mintha rémülten pislogott volna rá, inkább én ültem középre. De nem bántam, legalább a karjába karolhattam út közben.
-Azért meg kell mondanom, eszméletlenül szexi, amikor rossz fiúkat tanítasz móresre - súgtam egészen ráhajolva a fülére, amit az egyik kezemmel el is takartam, majd nyomtam egy puszit az arcára, és visszahuppantam a helyemre. - Szeretlek. - Ezt már hangosan mondtam.
Út közben elsősorban azzal voltam elfoglalva, hogy Grace-t bátorítsam, hogy tartson ki, már csak pár perc, és ott vagyunk, noha fogalmam sem volt, hol vagyunk, de néha odahajoltam Loganhez, hogy adjak neki még pár puszit. Azt pedig szilárdan eltökéltem magamban, hogy ha visszaértünk a Xavierbe, rendszeresen fogok önvédelmi órákra járni. De legalábbis utánaolvasok néhány fogásnak a könyvtárban.

//Köszönöm a játékot. Nagyon szuper volt!  //

Ha nem lenne ilyen feszült a helyzet, talán még el is nevetné magát ezen az "öreg házaspár" rutinon amit itt ketten lenyomnak Lily-vel, mintha csak bevásárolnának, vagy a fészert takarítanák ki, nem pedig a vadon kellős közepén bunyóznának. Aztán átgondolja a dolgot, és mégis elneveti magát, hosszan, jóízűen, had higgye azt a trió, hogy sikerült összeakadniuk a legrosszabb pszichopatákkal az erdő mélyén.
-Amit csak szeretnél édesem - felelem engedékenyen, igaz tagadhatatlanul jól áll neki a vagányság, még ha ezt kevesen is hinnék el róla. Hiába no, akármilyen baba arca van, azért veszélyes ez a csaj. Némi pakolás után a furgon volánja mögött foglal helyet, majd szolidan hátratolat Jerry lábán átgázolva, aztán gázt neki, és irány a kórház.
~Na, ez sem fog elszaladni...~
-Nagy voltál bébi - dicséri meg, részben, hogy elnyomja a reccsenés hangját, és persze azért is, hogy elterelje a figyelmét az életükre törő, nagy sebességgel közeledő fákról. Út közben még oldalra is nyúl, hogy megfogja Lily kezét vezetés közben.
Miután kidobják Grace-t a klinikán, és végre maguk vannak, egy pillanatra sem tiltakozik Lily javaslata ellen a szállodával kapcsolatban, sőt, az ötlet hallatán fölé magasodik, átöleli őt vastag karjaival, és homlokát az ő homlokának támasztva suttogja az ajkainak:
-Remek ötlet szerelmem. Viszont...mond csak...jól sejtem ugye, hogy feltámadás után, mindenhol újjászületsz?


//Én is köszönöm a játékot @->>-- ♥♥♥//