Atama Kyokushin Karate Klub

-Megpróbálhatna mutánsokat püfölni. Nem feltétlenül gyorsak, vagy erősek, viszont megérdemlik az tuti.
*Felröhög, megjátszott jókedvvel. Szerencsére a sör nagyban hozzájárul, hogy annyira ne kelljen rájátszania.*
-Milyen igaz...
*Elfogadja a sört, és húz is belőle egy nagyot, részben azért, mert egy ilyen alak együttérző pillantása elég volt hozzá, hogy egy kicsit tényleg megsajnálja magát.*
-Vannak barátaim, csak egyik sem, béna. Sajnos a jelenlegi sulimban mindenki az....

-Volt szerencsém néhányhoz - itt hallat egy fájdalmas sóhajt - hosszú történet. A lényeg, hogy mindegyik nagyra van magával, az evolúció új lépcsői! Hát hogyne...
*A hosszú, és mérsékelten sem őszinte gyűlöletbeszéd után megfogadja újdonsült cimborája tanácsát, és egy nagy adag sört ereszt le a torkán. Mostanra már alig grimaszol közben.*
-Hagyjuk, nem akarok panaszkodni. Biztos csak nem ismertem még ki őket eléggé.
~Bár mesélni azt tudnék róluk. Eszméletlen mit meg nem osztanak egyesek Facebook-on....~

*Feltartja két tenyerét, mint aki egy kirgiz hordának adja meg magát, majd száját elhagyja egy újabb lemondó sóhaj, mintha csak löketet akarna adni vele a sztorinak.*
-Volt egy srác a régi sulimban, biztos hallott róla, most már Jégembernek nevezi magát. Mókás fazonnak hiszik, de valójában nem az. Volt, hogy egy pillanatra fordultam csak el, és az a rohadék ott termett. Egy mozdulatába került, és jégdarabok úszkáltak a piámban, ráadásul volt, hogy csak azután vettem észre, miután ittam belőle.El tudja képzelni milyen ciki torokgyulladást kapni a legnagyobb kánikulában?
~Azt mondják a legjobb hazugság az, ami részben igaz. Bobby-val eleinte tényleg nem voltunk jóban...talán mert a kezdetektől átlátott rajtam, sosem volt bátorságom rákérdezni.~
-A legrosszabbak viszont a gondolatolvasók...sosem jöttünk rá ki csinálja, de néha elég vad dolgokat láttunk, mint valami éber rémálom.
*A rosszalló fejcsóválás csak egyike azoknak a mozdulatoknak, melyeket többnyire önkéntelen testbeszédként követ el az ember, Sean azonban most szándékosan műveli őket, hogy még hihetőbb legyen a sztorija.*
-Régebben mágjára vetették volna, ma meg azon veszekednek, hívhatjuk-e őket mutánsnak. Röhej....
~Légyszi vedd be a dolgot kedven őrült mutánsvadász, unom a barátaimat szapulni....~
-De hagyjuk. Utálok a múltam miatt rinyálni.

-Inkább rideg sztori...
*Megenged magának egy apró félmosolyt, béna szóviccén, mielőtt kivégezné saját üveg sörét.*
~Ez valami alkohol vámpír? Hogy a fenébe tud ilyen gyorsan inni?~
-Igen, de az is benne van az alkotmányban, hogy nyugodtan kislánynak nézhetnek érte, ha bőgök.
*Hátratolja székét, hogy fel tudjon pattanni az asztaltól. Ha gyanakodott is rá, hogy a vele szemben ülő férfi tényleg az életére készülne törni, mostanra már nyoma sincs, ezért úgy dönt, nem fog belehalni, ha távozik innen.*
-Örültem a találkozásnak, és köszönöm a sört. Ha legközelebb erre járok, én állom piát. Most viszont vissza kell mennem az egyetemre.
*Kezét nyújtja a férfi felé búcsúzásképpen.*
~Ideje szabadjára engednem még néhány adathalász vírust...~

~Lehet elhamarkodott dolog volt azt képzelnem, hogy túlélhetem ezt a napot.~
-Valójában, bárcsak tudnék még jobban sietni....
*A félelem, és a döbbenet kavarog benne, mialatt eleget tesz a férfi kérésének. Átkozza magát, amiért saját fegyvere ezúttal sincs a keze ügyében, most ő lehetne Han Solo.*
-Ösztöndíjból élek, szóval tartok tőle, spórolnom kell majd rá pár hónapig.
~De félek ezzel lecsúsztál kedvenc ivócimboráim 10-es toplistájáról....bár, ha jobban belegondolok, nincsenek 10-en, szóval mégsem....francba.~

*Minden normális ember tövig rágta volna mostanra a körmeit, és az utolsó kérdés sem segített volna a közérzetén, ám Sean más tészta. A tudat, hogy a kérdésre, melyen az élete múlik, kedvenc kategóriájában kell választ találni mérhetetlen nyugalommal tölti el. Lezseren hátradől a székében, mielőtt belekezdene a magyarázatba.*
-Csak ennyi? Nem probléma, bár előrebocsájtom, kissé hihetetlen a sztori.
~Kissé? Olyan, mint egy rossz vígjáték.~
-Persze nagyon tehetséges hacker vagyok, de a számtech tudás ahhoz édes kevés, a dolog 2/3 része szélhámosságból áll. Gyakorlatilag feltörtem az adóhivatal szervereit, ott utána néztem, ki dolgozik rendszergazdaként az NSA-nál, végül a titkárnőjének küldtem egy cuki programot, amit ő volt kedves megnyitni, és....nos onnantól kezdve már szabad volt a pálya. Itt viszont meg kell jegyeznem, hogy még aznap elkaptak, szóval annyira azért nem voltam ász....

-A jó k....
*Elharapja a mondat végét. Valahogy az az érzése, hogy nem most van itt az ideje, hogy felidegelje a vele szemben ülő elmebeteget. A következő pillanatban már csak kábán bámul maga elé, miközben próbálja feldolgozni azt, hogy ő most bizony kishíján elpatkolt. Hirtelen nagyon bánja, hogy nem fordított több időt a randizásra, a tanulásra....nem arra mégsem, de a randizásra mindenképpen. Mély önsajnálatából a férfi kérdése rázza fel.*
-Huhh...? Ja...Latin, de félek nem fogok beérni, mert útközben a tisztítóba is el kell mennem ezek után....
~Ez az Sean, viccelődj vele, hátha kiharcolsz még egy csattanót.~
-Mi lenne, ha én most elhúznék innen?
*Kérdi remegő hangon.*

-Nem az...nekem elhiheti....
*Általában fegyver nélkül is rá tudják venni az ivásra, ezért aztán remegő kézzel ugyan, de az üveg után nyúl újra. Egy szuszra megissza annak teljes tartalmát, utána pedig percekig levegő után kapkod.*
-Jipí....
*Hangjában a lelkesedésnek a szikrája sem fedezhető fel, ám arcára azért próbálja ráerőltetni azt.*
-Mondja....mit akar tőlem? Szigorúan nézve, csak egy kockafej vagyok...elképzelni sem tudom, miért jó az magának, hogy itt ülünk, és sörrel itat....
*Félénken tekint körbe. A mai nap már azt is el tudná képzelni, hogy mindenütt ügynökök rejtőznek, akik csak arra várnak, hogy elszólja magát, amit ők magnóra vehetnek, és aztán mehetne is a sittre, ahová szerintük való. Arra a helyre sandít, ahová asztaltársasága a pisztolyt rejtette, és kételkedni kezd benne, hogy ez olyan rossz dolog volna.*

*Szótlanul ül egy helyben, miközben ivó cimborája távozik a klubból. Percekig csak némán bámul maga elé, ám akárhogy is próbálja, sehogy sem sikerül értelmet adnia a történteknek. Végül nagy nehezen ráveszi magát az indulásra, melyhez sajnos muszáj egyik kezével megtámasztania az asztalt, ugyanis úgy érzi, remegő lábainak kell még egy kis idő, amíg tisztességesen meg tudják tartani teljes súlyát.*
~Mi a fene volt ez....és egyáltalán....~
*Ahogy a fickót egyre távolabbinak érzi, úgy tér vissza bátorsága. Hirtelen beugrik neki, hogy meg kéne szerezni a környék biztonsági felvételeit, majd a csávó arcát átfuttatni a jármű egészségügyi hivatal (vagy a fene tudja minek a rövidítése a DMW) adatbázisán, megspékelve egy arcfelismerő programmal....de minek?*
~Legjobb lesz, ha elfelejtem a dolgot, és mostantól magamnál hordom a fegyverem....~
*Lassan szédelegve kibotorkál az épületből.*

//előzmény Bronx-i utcák //

Mivel már éjfél is elmúlt, a klub már rég zárva van, ami kiábrándító valamilyen szinten. Az ember azt hinné, hogy a Chuck Norris növendékeknek nem merül le olyan gyorsan a Chi-je, mint a többi egyszerű halandónak, mint például szellemnek, aki ebben a pillanatban jelenik meg a semmiből, hátán cipelve a nőt, akivel lehet ezentúl csak email-ben tárgyal majd.
-Megérkeztünk, -mondja, és elengedi Sheena-t ő maga pedig előre lép, sőt szinte már ugrik - Felkapcsolnád a villanyt? Valahol ott lesz mögötted.
Ő ezalatt az egyik szekrényhez botorkál, hogy előkapjon belőle két botot. A fából készült gyakorló eszközök mindegyike egy magas vele, ám őt különösebben ez nem izgatja. Amennyiben már látja a nőt, az egyik eszközt felé dobja.
-Tehát akkor a szabályok: aki elveszti a botját, veszít. Ha ketté törik az nem gond, csak legyen a kezedben. Aki feladja, az is veszít. Illetve, mivel te nem tudod nem használni a képességed, én sem fogom majd vissza magam. Van kérdés?
Ezalatt egyik kezében pörgetni kezdi botját, hogy lássa a nő, nem most használja először ezt a "fegyvert". Továbbra sem képes elképesztő sebességgel forgatni az eszközt, de két hét gyakorlás után azért nem is csinálja túl rosszul.

A hirtelen rántást még valahogy kivédeném, de mivel abban a pillanatban átlépünk az ő világába, nem nagyon ugrálok, mert ki tudja mi lenne a vége, ha elengedne, így hát nyugton maradok, míg újból földet nem érünk. Szellem viszont számíthat valamilyen visszavágásra, mert abban a pillanatban már több lépés távolságra távolodik tőlem, ami nem lenne túl nagy akadály, de kíváncsian nézek inkább körül, hova hozott, hiszen revansot venni még ráérek, mivel ezért jöttünk ide. Elismerően biccentek a hely láttán, ez legalább egy nyugis, csendes közeg a megmérettetésre. Kérésének megfelelően felkapcsolom a lámpákat, és épp sikerül megfordulnom, hogy reflexszerűen elkapjam a felém hajított botot.
- Rendben van! - biccentek a képességek használatára tett megjegyzésére. - Habár a te eltűnő és felbukkanó képességed óhatatlanul nagyobb előnyt jelent, de majd meglátjuk. - közben igyekszem a szagminta alapján mindent felmérni, hogy elkülönítsem a férfi illatát, minden mástól, hiszen ha eltűnik csak erre a képességemre hagyatkozhatom, ha egyáltalán lehetséges. Emberi tulajdonságaimat most igyekszem háttérbe szorítani és csak kiélesedett állati ösztöneimre bízni magam.
~ Remélem ez segít majd, hogy kompenzáljam az eltűnési trükkjeit, mert, ha nem akkor vesztettem! ~
A ninjutsu-t kevésbé ismerem, de a naru-bo-val már sokszor gyakoroltam, nem vagyok a mestere, de Szellem rossz lóra tette, ha azt hiszi nem tudom használni. A mozdulataiból egyértelmű, hogy ő sem gyakorlott ebben a műfajban.
~ Hát akkor essünk neki! ~ vigyorodom el, pedig így védő felszerelés nélkül azért elég fájdalmasak lehetnek az ütések, ha jól betalál, de egy két kékfoltot megér, ha most laposra verhetem. Még egyszer beszívom az illatát, szemem és szaglásom élesítem és felveszem a kezdő tartást.
- Kezdhetjük! - villantok rá egy ragadozó vigyort.

-Valamivel muszáj kompenzálni, hogy te megállás nélkül tereled el a figyelmem a küzdelemről - vágja rá gyorsan, miközben látványosan végigméri a nőt - mellesleg, csak akkor tudlak bántani, ha is engem, különben már nem lennének élő ellenségeim. Ja várjunk...nincsenek....
Sheena boldog vigyoránál csak az elszántabbat utálja jobban, és bár nagyon szeretné tudni, mi jár éppen a nő fejében, sokra nem menne vele, mert wikipedia nélkül a büdös nem találni ki, mi az a Naru-bo. Tesz pár lépést, előre, majd a nő felé suhintja botját, ám ezek még csak amolyan szárnypróbálgatások, látszik, hogy ő sem gondolja komolyan, hogy Sheena...vagy akár egy 10 éves gyerek ne tudná hárítani őket.
-Harcoltál már mutánsok ellen? - Kérdi, majd hirtelen gyorsabb tempóra vált, és feje fölül súlyt le a nőre, amit nyilván kivéd, hisz ő csak ember...vagy mi - genyó egy dolog. Az olyanok ellen még könnyebb, mint te, te csak gyorsabb vagy - egyre hangosabban beszél, és a csapásai is egyre gyorsabbak, mint aki már komolyan gondolja ezt a harcot, egy pillanatra sem hagyja abba a támadást - és erősebbek!
Amint Sheela vissza támad, eltűnik az útjából, hogy a háta mögött jelenhessen meg, és messziről csaphassa őt fejbe.
-De az olyanok ellen mint én...az ösztöneink ellenünk dolgoznak, hisz amit teszek, az lehetetlen.

Nem is kell sokáig várnom, hogy elindítsa az első ütéseket, de ezek, még csak olyan tapogatózások, melyek könnyen háríthatók. Viszont egyfolytában beszél és beszél, amivel természetesen csak a figyelmemet próbálja elterelni, nagyon jól tudom, de így is elég zavaró.
Egyelőre csak hárítgatom a csapásokat, majd a két ütés között egy gyors ellentámadást indítok, de csak Szellem hűlt helyét találom el. Abban a pillanatban reflexből megperdülök és még pont időben védem ki a fejemre irányított ütését, majd azzal a lendülettel végig csúsztatva saját botomat az övén egy keményet koppintok a kézfejére. Most nem igazán a szaglásom segített, hanem a logika, mert hol másutt jelent volna meg, ha nem a hátam mögött! Hogy helyem legyen a további támadáshoz csinálok egy egykezes hátra szaltót, ügyelve, hogy kinyújtott lábaim kellő távolságba kényszerítsék közben a férfit, majd nekifutásból suhintok párat felé, ezt csak elterelésnek szánom, hiszen lesz rá ideje, hogy eltűnjön, majd visszafordulok és képességeimet használva ugrok egy nagyot, mintha egy embert ugranék át, remélve, hogy Szellem bedőlt a cselnek és amennyiben mögött vált láthatóvá, akkor én most átröppenve felett a hátára csaphatok egy nagyot.

~Hmm, ügyes, fájdalmasan ügyes!~
Mialatt kezéből próbálja kirázni a fájdalmat, második kedvenc idegesítő nőszemélye újra támadást indít ellene, melyre ő természetesen újra beveti trükkjét, és eltűnik. Egy pillanatra megfordult a fejében az, hogy nem kellett volna ezt tennie, inkább maradni és harcolni, az tuti meglepte volna a nőt, de sajnos a cél az, hogy győzzön, nem pedig, hogy Sheela csodálkozva álljon a hullája fölött. Vissza azonban nem tér az anyagi világba, egyenlőre csak áll, és nézi, ahogy a nő ugrál.
~Túl gyors, azt hiszem ideje stratégiát váltani.~
A feje fölött jelenik meg úgy egy centiméterrel, majd miután lába eltalálta őt, újból eltűnik, egy másodperccel később pedig jó 5 méterre Sheela előtt bukkan fel újra.
-Bírom a stílusod, szinte már bántani sincs kedvem téged...
~Szinte....~
Felvesz egy védekezőállást, vagy legalábbis olyat, amit a filmekben látott, és úgy várja a nő következő mozdulatait.

Hiába strapálom magam Szellem sehol nem bukkan fel! Aztán viszont kapok egy fájdalmas rúgást a fejemre, amitől ugyan kicsit megszédülök, de a gúnyos szövege újból egy adag adrenalint lök a szervezetembe és beleszimatolva a levegőbe most már készenlétben magam előtt várom, hogy materializálódjon. A Bruce Lee-s védekező és egyben hívogató beállása pedig feledtetve a fejemben zúgó lüktetést ismételt mosolygásra késztet.
- Én kevésbé a tiédet! – válaszolom neki és a botom folyamatos pörgetése mellett, egyre közeledem hozzá. – És bántani is nagy kedvem van, még nem róttam le az adósságomat Rozsomák miatt!
Viszont egyelőre fogalmam sincs, hogy tudnám elkapni, úgy, hogy ne tűnjön el és ne jelenjen meg a lehető legváratlanabb helyen.
A bot végét hirtelen megragadva a másik végét előre lököm, ami olyan mintha meghosszabbítottam volna a karomat, majd két méterrel és megcélzom vele a gyomrát, ha sikerül és nem tűnik el, az összegörnyedő férfi fejére sújtok mielőtt visszahúzom magamhoz.
Közben állandó mozgásban vagyok, hogy nem tudjon meglepni, és a fal közelségét is igyekszem kihasználni.

-Felvágós...
Több szót nem pazarol arra, ahogy Sheela látványosan gyorsabban pörgeti azt a nyomorult botot, mint amire ő volt képes. No persze ez nem meglepő, ha azt vesszük, hogy a párduclány minden mást is gyorsabban tud csinálni nála, de akkor is...
-Úgy kell nekem, soha többé nem próbálom összehozni a barátaim, mindig ez van...
A következő támadás elől nem menekül a szellemvilágba ahol él, inkább csak kitér előle, és két kézzel megragadott botjával üti arrébb a támadóeszközt. Utána tényleg eltűnik, és amennyiben a lány megint úgy logikázik, hogy mögötte jelenik majd meg, és hátra csap, ő csak azért is előtte bukkan fel, hogy megkínálja egy gyomrossal a botjából, majd bármilyen meglepő, tényleg eltűnik.
-Pedig szép pár lennétek, te elbírnád a tonnáit, ő meg túlélni a cirógatásod. - Jegyzi meg gonoszul, megint a távolban.
Az este folyamán már kiismerte a nő lobbanékony természetét, így most számít rá, hogy egy éhes oroszlán hidegvérével fog neki esni a nő, de mivel sokkal veszélyesebb úgysem lehet, mint szokott, nem különösebben zavarja a dolog, sőt, izgatottan várja, mi lesz a vonzó bérgyilkosnő legközelebbi húzása, mely h rajta múlik, úgyis kudarcba fullad.
-Biztos nem jöhet szóba a birkózás? Akkor közel maradnék hozzád...