eXile

Nos a szemeim tényleg nagyon zöldek, ez már csak igaz volt. De mondjuk ilyen bókot sem kaptam soha. De eddig és ne tovább, nem igaz? Agyalni ráérek később is.
Majdnem elnevettem magam, hogy rám vetette magát, és csak éppen azért nem mert lefoglalt mással. Az övéhez hasonló hévvel viszonoztam a csókjait. Most már azt hiszem teljesen megadtam magam. A hajába túrtam és a hátát simogattam egyre lejjebb.
Nem tudom mennyiben lett volna más az este, ha előre tudom, hogy így... végződik. Valószínűleg semmiben, hiszen az hogy odamentem beszélgetni hozzá az egy dolog, de ez már akkor is benne volt a pakliban, és teljesen tisztában voltam vele.
Kicsit közelebb húztam magamhoz. Nem mintha nehezére esett volna kibontakozni a ,,gyenge" női karok közül, ha csak el nem kábítom, de egyikről sem volt szó jelene esetben. Na jó talán egy kicsit a másodikról, még ha nem is használtam a képességemet. Hiszen mit mondhatnánk erre?

Egyre hevesebb lettem, ahogy szenvedélyesebbé váltak csókjaink és ugyanezt éreztem tőle is. Kezem is önálló életre kelt és testén kezdett barangolni. Kezeim először a ruhán keresztül simítanak végig a mellkasán, elidőzve a melleinél, majd egyre lejjebb és lejjebb haladnak. Ám egyáltalán nem akarnak a derekánál lejjebb menni egyenlőre. Lassan, a bőrét simogatva furakodnak be a ruha alá és végre a lány csupasz bőrét, majd mellét is megérinthetem. ~Kár, hogy nem látom, hogy milyen.~ Gondolom, majd a gondolatot tett is követi. Megpróbálom a lányt levetkőztetni. Egyenlőre csupán a felsőjével bajlódok, miközben ajkaim vadul az övét falják. Meghagyom neki a lehetőséget, hogy leállítson, vagy éppen segítsen nekem e folyamatban, ha van kedve hozzá. Mindeközben a legbecsesebb testrészem már fájón lüktet nadrágomban kőkeménnyé válva, így a közelgő szeretkezésünket imitálva dörgölöm hozzá altestéhez magamat, hogy ne csak nekem okozzon kínzó másodperceket a dolog hiánya.

Teljesen hozzá akartam simulni, de a kezeit sem akartam akadályozni. Belefeledkeztem a helyzetbe egészen. Ahogy hozzáért a bőrömhöz, felszabadított belőlem egy sóhajt. A hátába markoltam, majd az ujjaimat neki nyomva végig húztam őket rajta. Csak akkor engedtem el, amikor észre vettem, hogy a felsőmtől akar megszabadítani. Elnyújtóztam az ágyon ismét, kinyújtva a karjaimat, egy csintalan mosoly és egy csók kíséretében, és vártam hogy befejezze amit elkezdett. Addig is már csak azért is átvetettem az egyik lábam az övéin.
Gondoltam, hagyok neki egy kis időt miután megszabadított az amúgy sem túl sokat takaró felsőmtől. Végig simítottam a karján és adtam neki még egy csókot. Igazából minden szép és jó volt, de egy idő után mégis csak nem állapot. Nem úgy van az, hogy csak én legyek felső nélkül. Szóval neki álltam lerángatni a pólóját.

//Ez már legyen +16-os //

Megelégedve vettem tudomásul, hogy kellemes neki a dolog. Erről a belőle előcsalogatott sóhaj árulkodott. Éreztem, ahogy kezeit a hátamon, még ruhán keresztül is. A lány kinyújtva karjait hagyta, hogy a felsőjétől megszabadítsam őt. Amikor megéreztem, hogy lábaival átkulcsolja a csípőmet, tudtam nincs az az Isten, aki megakadályozhatná, hogy ma éjjel az enyém legyen. Éreztem a karomon végigsimító tenyerét és hogy a csókunk közben megpróbálja levenni rólam a khaki színű pólómat. Egyetlen, határozott mozdulattal szabadultam meg a felsőmtől, csupán a dögcédulám maradt a nyakamban. A hideg fém hamar melegedni kezdett forró testemtől, melyet a vágy tüze égetett belülről. Én azonban a lánnyal törődtem. Egyik kezemmel a tarkóját simogattam, miközben szenvedélyesen csókoltam. Aztán a másik kezemet a háta mögé tettem, majd immáron teljes súlyommal az ágyra nehezedtem, magam alá gyűrve őt.

Nem hagytam neki időt gondolkodni, ajkaim testén elindulva lassan kezdték bebarangolni előbb a nyakát, majd a vállát. Szépen, lassan haladtam lefelé, kínzóan finom érintésekkel kényeztettem. Amikor már a melleihez értem, nem teketóriáztam tovább. Ajkaim közé vettem az egyik mellbimbóját és nyelvemmel álltam neki a kényeztetésének. Ám a másik csodás halmot sem hagytam ki a jóból, kezemmel kezdtem előbb finoman, majd egyre erőteljesebb mozdulatokkal gyúrogatni. Amikor éreztem, hogy a mellbimbója megkeményedik még utoljára megszívtam, aztán áttértem a másik mellére is és kezem is helyet cserélt vele. Azonban volt még egy szabad kezem, mely tétlenül várta, hogy feladatot kapjon. Így azzal lassan megindultam lefelé, a vénuszdombja irányába. Amikor elértem a legforróbb helyére, kezem lassan simított végig rajta, majd kezdetben csak ruhán át simogattam őt odalent. Viszont amikor áttértem a másik mellére és kezem is helyet cserélt, az eddig a nadrágját simogató kezem már a gombot és a cipzárt igyekezett eltakarítani az útjából.

Csak a fejemet csóválom szerencsétlen telefon sorsát látva, de már a megfordulás is sikeresen eltereli a figyelmemet. Egyre jobban kezdem megbánni az ajánlatom, bár azért kérdéses melyik a kellemesebb halálnem: egy autóbaleset, vagy egy villámcsapás, amiért hazavágtuk Cerebrot? Gregre sandítok egy halk sóhajt hallatva, és miután kellően felbosszant azzal, hogy engem sasol és nem az utat, mikor jóval többel megy, mint amennyivel szabadna, nemes egyszerűséggel közelebb hajolok és az állánál fogva fordítom a fejét a szélvédő felé.
- Mindketten jobban járunk, ha nem engem bámulsz... - jegyzem meg kicsit indulatosan, majd visszafordulok én is, elengedve őt.
Az utca már ismerős, szóval szólok, hogy itt megállhatunk, és amint a motor újra elcsendesül, én villámgyorsan kipattanok a járgányból.
- Azt hiszem, hogy haza én gyalog megyek, ha nem haragszol. - a táskám is kiveszem, majd becélozom a homályos fényben úszó lépcsőt, majd a bejárat előtt bevárom a srácot.
- Ha nem tetszik azért szólj. - megyek is be, és a tekintetem diszkréten végigjáratom a társaságon hátha látok ismerősöket.

A fejem fordul a szemem amennyire lehet marad. Végül azt is irányba rakom. Reményeim nem teljesültek be miszerint hangosan pánikolni fog. Ezzel fel is adtam a tervet és vezettem tovább. Határozott fékezéssel a kocsi szép lassan megáll. A szervónak hála félkézzel bekormányozom két kocsi közi a járgányt. Motor le, öv vissza ajtó ki, be, zár.
-Ahogy neked jól esik.
Vonok vállat, hazakocsikázok én egyedül is. nem kerülöm meg a járművet, fellépek a motorháztetőre, két lépés és lehuppanok róla. Ruhámat kicsit helyre igazítom és ajtót nyitok a hölgynek.
-Fogok azt meg ígérem.
Leérve a lépcsőn a falra tenyerelek és felmérem a helységet.

- De ilyenkor inkább azt kéne mondanod, hogy... áhh, mindegy is. - legyintettem le ahogy beljebb lépkedtem, egyenesen a pult felé, amelynek a szélén pont két üres hely volt. Végre egy kis szerencse is ma, rögtön be is foglaltam a fal melletti széket, ahonnan mindent és mindenkit jól láttam, persze csak addig, míg Greg fel nem ült.
- Na mi a véleményed? Látom ám a fejeden, hogy nem ilyenre számítottál. - vigyorodtam el, és az egyik lábamat vígan lóbálva néztem a srácot.
- Ugye jól gondolom, hogy alkoholt nem tervezel majd fogyasztani?

Pár másodperc után elvettem a kezem a falról és egy kicsit egy helyben álltam kicsit önkívületi állapotban. Agyam jelenős részét lekötötte az információk feldolgozása. Picit megráztam a búrám amikor visszazökkentem.
-Egész jó hely és jól sejted, nem vagyok kocsmához szokva. De sehol egy póker asztal...
A jelenlévőket is jobban szemügyre vettem. Leültem a székre Lis mellé. Jeleztem a csaposnak. Még gyorsan a kérdés előtt felemeltem az ujjam.
-Szavad ne feledd, mit kérsz?

Végig simítottam a hátán mindkét kezemmel, ahogy hozzám simult. Utána az egyik karomat lazán átvetettem rajta, és magamhoz öleltem, míg a másikkal a nyakában lévő lánccal játszottam. Ez egészen addig volt így, amíg el nem indult csókokkal lefelé a nyakamtól kezdve, onnantól szinte már tehetetlen voltam. Olyan jó esett, hogy sokáig nem tudtam mit kezdeni magammal.
A vállára tettem a kezem, majd erőtlenül a hajába túrtam. Teljesen az övé voltam és a pillanaté Hagytam magamat kényeztetni, néha nagyokat sóhajtva. Meg kell hagyni ehhez úgy látszik nagyon értett. Mondhatni legnagyobb szerencsémre. Már az se nagyon érdekelt volna ha letépi róla a rajtam maradt ruhát. Akkor esetleg lenyúltam volna az övét, hogy valamibe mégis haza tudjak menni.
Egyértelmű volt, hogy arra vár, hogy a végén én könyörögjek neki. És igen, mindent összevetve egészen jó úton haladt. Végig simítottam a hátán és a karján újból. Egy alkalmasabb pillanatban magamhoz húztam egy csókra.

(a többit képzeljétek hozzá, szál lezárva)

A pultra könyököltem, az egyik tincsemet csavargatva.
- Lehet, hogy nem is járnál jól itt némelyik fickóval egy pókerpartin... Még a végén kifognál egy telepatát, és lebuknál, hogy csalsz. - pimaszkodtam, aztán az egyik itallapot magam elé húzva szemléltem végig a választékot.
- Egy narancslé tökéletes lesz - mondtam egyszerre a csaposnak és Gregnek is.
- És hová jársz, ha nem kocsmákba? Persze kaszinókon kívül, mert biztos vagyok benne, hogy azoknak rendszeres látogatója vagy.

-Azzal ő is lebukna. Volt rá példa, hidd el, rosszabbul járt.
Két kézzel könyököltem fel a pultra és néztem fel a mögötte álló személyre.
-Egy búza sör lesz mellé.
Jelentem ki határozottan és természetesen. A személyi mellé csúsztatok egy 20 ast. Az az egy év nem olyan nagy tétel.
-Többnyire házi buli. Azok vadabbak és jobb a felhozatal, mint egy kaszinóban.
Előkotrom a tárcámat és belelesek. kicsit elhúzom a számat.
~Hülye fakabát, mehetek megint kaszinózni. Na mind egy.
Eközben megérkeznek az italok.

//Ismételten +16-os a dolog. //

Éreztem, hogy teste szinte énekel, ahogy játszom rajta. Akár egy hangszeren. Minden mozdulatom célt ért és úgy tűnt hamarosan ő fog könyörögni, hogy gyorsítsak a tempón. Ám maradandó élményt akartam okozni neki, hiszen lehet, hogy most tartok egy ilyen különlegességet utoljára a karjaimban. Egy vad, ösztöneire hallgató ragadozónak tűnt, nem házi kedvencnek. Amikor csókhoz húzott fel magához, hagytam magam és nyelveink ismételten fogócskába kezdtek. Ám eközben kezeim sem maradtak tétlenül. Egyikkel a lába közét simogattam, míg a másikkal a mellét becézgettem. Éreztem ahogy a teste reagál az érintésemre és mind forróbbá és forróbbá válik odalent, lassan készen állva arra, hogy elmerülhessek benne. A nadrágját nagyon lassan kezdtem lehámozni róla, apró csókokkal hintve az immáron a nadrágja által nem takart bőrfelületeket. A bőre nem csupán hófehér volt, akár egy porcelánbabáé; hanem meleg és selymesen puha. Én legalábbis így éreztem. Amikor lekerült róla a nadrág, először a lábát, majd a combját halmoztam el apró csókokkal, szánt szándékkal elkerülve azt a helyet, ahol ő szeretné legjobban tudni a kezem és a nyelvem. Néhol ujjaimmal simítva végig a bőrén némi kellemesen bizsergető energiával megfűszereztem a dolgot. Nem vittem túlzásba, épp csak annyira "sokkoltam le" az idegvégződéseit, ami még jobban felkorbácsolta feltételezhető szenvedélyét.

De mégis hogyan bukott le? Mármint .. - ráncoltam össze a homlokomat kissé, ahogyan próbáltam összefüggést találni a képessége és a leleplezés között, nem sok sikerrel, hiszen az, hogy konkrétan lebontotta az ajtót az én fejemben még sehogy sem fér össze képességlátással. De mindegy is, azt hiszem.
Magam elé húztam az üdítőt és miután összenyomogattam a szívószálamat, kortyoltam belőle néhányat.
- Ezzel egyet kell értenem, a házibulik nekem is jobban tetszenek, tény, hogy csak akkor voltam, ha a bátyám rángatott el, vagy az egyik lökött haverja. Mások legtöbbször inkább egy szép nagy ívbe elkerültek, mintha valami fertőző beteg lennék. De.. - felnéztem rá és elmosolyodtam. - Oké, úgy látom annyira nem érdekel.

-Szóvá tette, hogy én csalok. Ezt csak úgy tudta bizonyítani, hogy bevallotta, hogy belelát a fejünkbe. Mondani sem kell nagyot kapott.
Így visszaemlékezve a diadalra egy fölényes mosolyt villantok és büszkén kihúzom magam. Kissé visszafogom a jókedvem egy szolidabb mosoly keretei közé míg mesél.
-De, folytasd csak.
Buzdítom kicsit, had beszélje ki magát. Közben beleiszok a sörömbe.

- Áhhááá. - nyújtottam el kissé a szót. - Oké, így már világos a dolog. És mondjuk meg is érdemelte. A képességet használni csalásra... Lehet, hogy azért nem értem meg ezt, mert én nem olyan adottságot kaptam, amit mondjuk kártyázás közben lehetne hasznosítani. - vontam meg a vállamat az ujjaimra meredve. - De azért néha igen kreatív dolgokat tudok kivitelezni vele. - akasztottam be az egyik lábamat a szék lábába.
- Igazából csak... nem volt jó az egész. Annyit átkoztam apámat miatta...Bezzeg a tesóm képessége sokkal jobb. Annyiszor elterveztük, hogy cserélünk még kiskorunkba. Neked is születésed óta van meg a képességed? És inkább átoknak vagy áldásnak találod? Most már ne csak én jártassam a számat. - haraptam be az ajkamat, hogy jelezzem, én most befejeztem egy kicsit.

Apránként bólogatok figyelmemet jelezve. Mire a mondóka végére ér elfogy a sör. Leteszem a pultra az üres korsót és kicsit beljebb tolom. Eközben elérkezünk egy érdekesebb témához. A cserés dolgon felkacagok. Aranyos, bár sosem tudtam ennyire gyermek szemmel nézni a dolgokat, hogy ilyesmiken fantáziáljak.
-Mint például?
Kérdezek vissza a kreatív dolgokra. A bátyja képessége is érdekel de azt majd talán később érdeklődöm meg.
-Néhány éve bukkant fel a dolog. Igazából nem ez alapján ítélkezem. Hasznos képesség az tény, de...
Vonom meg flegmán a vállamat. Jelezve hogy tényleg nem tartom sokra a témát.
-...nem izgat a dolog. De úgy látom neked nem igazán tetszik a tied.

- Hm.. - mosolyodtam el, ahogyan eszembe jutott néhány emlék - Körbetekertem az egyik nevelőanyámat borostyánnal, sőt egyszer az egyikre ránövesztettem egy rózsabokrot. Mondanom sem kell, hogy hamar otthagyták apámat. De ez valahogy cseppet sem zavart, mindegyik eszement liba volt. - ittam meg én is végül az üdítőt, majd a szívószállal tovább játszva figyeltem Gregre.
- De mi az, hogy nem izgat? Ennyivel több vagy, és nem is érdekel? Amúgy nem az, hogy nem tetszik, sőt szeretem, és nagyon jól kitudom használni otthon a kis cserepes virágokon, inkább az zavar, hogy emiatt kerülnek néhányan, mi több, még gyűlölnek is, anélkül, hogy ismernének. De ez ellen úgysem tudok semmit tenni.

A történetet hallva arcomról leolvasható a jó kedv. Szóban nem nyilvánítom ki a szimpátiámat.
-Hát úgy, hogy nem izgat... Ez olyan mint például a látás. Van akinek jó, van akinem nem és van akinek egyáltalán nincs. Egyszerűen így alakult. Kész.
Vonok vállat flegmán majd intek a csaposnak és rámutatok a söröskorsóra, jelezvén, hogy még egyet.
-Te is kérsz?
Válaszától függően rendelek neki is.
-Akik kerülnek, vagy gyűlölnek emiatt azok csak irigyek, hogy mi "látunk" és kiakarják szúrni a szemünket annak reményében, hogy mi is olyan sötétek leszünk mint ők. Belerúgsz 2-3-t és lenyugszik.
Továbbra is érezhető a nemtörődömség a hangomban.

*Szokásához híven ide is a mosdón át lépett be, majd első útja a bárpulthoz vezetett. Boros kólát rendelt, nevetségesen kevés borral, ugyanis a nőt akivel találkozni fog ezerszer jobb reflexekkel áldotta meg a sors, és könnyen lehet, hogy ha csak fizikai felkészültségen múlik a dolog, még most is le tudná őt nyomni, annak ellenére, hogy rá gyújtottak egy drogtanyát, és jutott neki a bódító anyagból rendesen.*
~Kis szerencsével azért rá tudom majd venni arra, hogy vegye el a kést a golyóimtól, mert tartok tőle valami ilyesmivel fog nyitni.~
*Mint rendesen, most is az egyik félreeső sarokban foglal helyet. Mivel egyenlőre nem számít rá, hogy Sheena felbukkanjon, kényelmesen dől hátra a székében, és úgy kezdi kortyolgatni, az így igencsak unalmas italát.*
~Esküszöm ennél már csak az alkoholmentes sör a rosszabb. Vagy a zsinór nélküli ejtőernyő....~
*Fegyvert természetesen ide sem hozott magával, hülyeség is volna egy mutánsokkal tömött bárba arzenállal érkezni, elég gázos ez a hely alaphelyzetben is.*

Gondoltam, hogy amilyen villámgyorsan eltűnt, úgy már réges-régen az általa megjelölt kocsmában iszogathat, így annyira nem rohantam, hiszen megelőzni úgy sem tudtam volna.
Most egy szűk, sztreccs anyagú farmer húztam fel, melyet egy bőr utánzatú, vékony dzseki egészített ki. egy rövid csizmát kaptam még a lábamra és már készen is álltam, hogy szembe nézzek a titokzatos idegennel. A Walter most egy hónaljtokban lapult, melyet a dzseki szabása jótékonyan elrejtett. A farmar övcsatja pedig egyben egy vékony pengét is magában rejtett. Feltett szándékom volt valamelyiket használni is, ha megpróbál átverni Mr. Kámfor.
Belépve a mutánsoktól nyüzsgő helyiségbe, szemem kutatóan futtattam körbe és meg is pillantottam az egyik csendesebb sarokban magányosan ücsörgő férfit.
Lendületesen léptem az asztalához és szó nélkül helyet foglaltam a szemben lévő széken, majd egy darabig csak kíváncsian fixiroztam.
- Nem sokan élik túl, ha megpróbálnak szórakozni velem. Mondhatnám, hogy jóformán maga az első, és ezt veheti részemről olyan dicséret félének is. – mosolyodom el hidegen. - De, azt hiszem némi magyarázattal tartozik a történtek miatt! Ja, és azt a hablatyot tartogassa másnak, hogy kisakkozta mikor, melyik taghoz megyek, mert ahhoz első perctől kezdve figyelnie kellett volna minden lépésemet, amit nagy a gyanúm, hogy meg is tett. – nézek a szemébe még mindig fagyosan. – És nem ajánlanám, hogy megint kámfort játsszon, mert most már nem fog váratlanul érni, és elég gyors tudok lenni. – érintem meg a közben észrevétlen kicsúsztatott tőrrel az asztal alatt a családi ékszereit.

*Az igazat megvallva, ha az ember túl tudja tenni magát egyes vendégek igencsak feltűnő külső jegyein, egy mutáns kocsma baromi unalmas hely tud lenni, ezért amikor végre megjelenik Sheena, olyan jó kedve támad, hogy legszívesebben táncra perdülne. Aztán a nő közelebb húzódik, ás ahogy jobban meg tudja nézni magának, szemei majd kiugranak a helyükről.*
~Általában inkább a fekete minden lében kanál riporternőket favorizálom, de ő se néz ki rosszul. Kár, hogy meg akar ölni...valamiért...~
-Nem sokan élik túl, ha szórakozom velük - feleli, és viszonozza a nő hideg mosolyát - bár az ön esetében nem erről volt szó.
*Ahogy megérzi a pengét, szinte nevetni támad kedve, de csak szinte. Annyira azért még ő sem laza. Látványosan az asztal alá kukucskál, majd ismét a nőre vigyorog.*
-Tulajdonképpen, a munka melyik részét érezte átverésnek? Nem tartom magam jó emberismerőnek, de szerintem az zavarja inkább, hogy észrevétlenül tudtam követni, és valószínű sosem jött volna rá, ha nem fedem fel magam.
*Újra belekortyol a kólájába, melyben azóta is kiábrándítóan kevés bor található, majd fintorogva teszi vissza a poharat az asztalra.*
-Mi lenne, ha rendelnénk valami normálisat? Ha feltétlenül kíváncsi az életem történetére, nem árt, ha nem hal szomjan közben...
~Arról nem is beszélve, hogy nem valami vidám mese, szóval nem árt, ha az ember megiszik előtte pár pohárral. De tényleg csak párral, a világért sem szeretném, hogy remegni kezdjen a keze a menyecskének, és fazonra vágjon odalent...~

Megcsóválom a fejem, ahogy elnézem a magabiztos vigyorgását, de nem teszem szóvá.
~ Lehet, hogy még sem olyan védtelen, mint amilyennek látszik, és az eltűnési trükkjét sem ismerem, ezért jó lesz vigyázni vele! ~
- A munkát mindig határidőre és pontosan végzem el, még sosem volt rá panasz! Ha jól emlékszem pont ezért keresett meg engem az állítólagos Megbízója, aki gondlom ezek szerint nem létezik! Akkor minek is kellett a nyomomban járni? – nézek rá most már érdeklődve, miközben a kezem egy hajszálnyit sem mozdul odalenn. – Ez, ugye megérti, valahogy nem tölt el felhőtlen örömmel!
Élete regényének elmesélésére tett javaslatára csak rávillantom legszebb ragadozó mosolyomat.
- Mára már elméletileg végeztem, úgy, hogy azt hiszem ráérek. Kezdheti is! Az italt magára bízom! – felelem az ital javaslatára. – Rendeljen kedve szerint.
~ Elég meggyőzőnek kell lennie, hogy ezek után el is higyjem neki, amit mond. ~

-Azért, mert kíváncsi voltam, hogyan végzi el a dolgot. Látni akartam a saját szememmel, hogy tényleg olyan jó-e mint azt azon kevesek tanúsítják, akik megúszták élve a találkozást kegyeddel.
*Előre dől az asztalon, állát két összekulcsolt kezével támasztja meg, majd sejtelmes suttogásba kezd.*
-Ami a rejtélyes megbízót illeti, tényleg egy elkeseredett apuka volt, akinek a lányát meggyilkolta ez a 3 vadállat, ám az igaz, hogy nem bízott meg ezzel a melóval, ugyanis minden pénze elment egy magánnyomozóra, illetve már meg is halt.
*Még közelebb hajol, már amennyire a kés engedi azt.*
-Amikor valakinek megtervezem a halálát, szeretem úgy intézni, hogy mindenki lássa, jó okkal tettem azt, amit. Mondhatni, igazságot teszek, és gyakorlatilag ez történt most is.
*Hátradől a székében, és bár eddig sem tűnt valami izgatottnak a legnagyobb kincsét fenyegető veszéllyel kapcsolatban, most úgy tűnik, mintha még nyugodtabb lenne, tarkója mögött összekulcsolt karjaival.*
-Természetesen, többről is szó volt, mint holmi bosszúról egy halárus lányáért. Újabban rosszban vagyok az alvilággal, különösen a kínaival, és rá kellett döbbennem, hogy ha egyedül akarom kinyírni őket, az nagyon sokáig tartana, ezért elkezdtem ifjú tehetségeket felkutatni, aki meggyorsíthatnák a folyamatot. Itt jön képbe maga....
*Elveti a lezser testtartást. Mire a mondat végére ér megint normálisan ül a helyén, és egyenesen a nő szemébe néz, várva annak reakcióját. Valahol a beszéd közben nyilván jelzett a pincérnek, vagy esetleg telepata lehet a csapos, ki tudja ezen a helyen, de a lényeg, hogy ebben a pillanatban hoznak ki nekik két pohár Vodka martinit.*
-Mindig ki akartam próbálni. Egészségére.

Teljes figyelmemet ez iránt a titokzatos és úgy látszik félelem nélküli ember felé fordítottam, mert igazán kezdett érdekelni.
~ Hát így legyen főnyereményem a lottón, hogy kamu volt a Megbízó személye, még, ha félig-meddig volt is benne valami. ~ nyugtázom az információt.
- Hát pont úgy néz ki, mint valami rejtélyes igazságosztó! – szúrom oda neki fanyarul- Egyébként, remélem élvezte az előadást! Úgy sem dolgoztam soha még nézőközönség előtt!
Halálos nyugalma azért elgondolkoztat, és végül úgy döntök feleslegesen strapálom magam a késsel, ezért szép lassan visszacsúsztatom a helyére. Hiszen úgy néz ki, magától is elmondja, amit tudni akarok.
- Á! Szóval a felkutatott tehetségekkel végezteti el a piszkos munkát? – dőlök hátra most már én is lazább testtartással, de azért ugrásra készen, ha mégis készülne valamire. – Ja, aztán míg el nem felejtem, a pénzem remélem a számlán van már, mert ezt nem bemutatkozó melónak szántam.
Megvárom míg a pincér kiszolgál minket aztán folytatom.
- Csupa fül vagyok! Hol is jövök abba a képbe? – veszem kézbe a poharat és kortyolok bele a pont kellemes hőfokra lehűtött italba.

*A fanyar megjegyzésre csak jókedvűen biccent egyet, a következő kérdésre viszont már hevesen bólogat.*
-El sem tudja képzelni menyire. Ahogy megszívatta azt a manust a kocsmában, attól kész voltam, szinte már sajnáltam azt a szerencsétlen sorozatgyilkos verőlegényt. És ahogy felajánlotta annak természetbarátnak a parkban, hogy lehet még egy utolsó kívánsága...imádom nézni ahogy végleg elhal bennük a remény.
~Vajon ha rólam lenne szó, megkaphatnám azt az utolsó kívánságot? Szinte biztos, hogy nem.~
*Bár már egy ideje sejti, hogy a nő nem fog eunukot csinálni belőle, azért mégiscsak megnyugtatja a tudat, hogy a penge végre eltávolodott tőle. Na persze, ez távolról sem a szimpátia jele, de azért megenged magának egy sejtelmes mosolyt a nő irányába.*
-Csak amire már nem jut időm. Manapság rengeteg megbízást kapok, szinte a levegőben érezni az emberek szeretetét egymás iránt.
*Belekortyol James Bond kedvenc italába, és bár nem tartja rossznak, rövid úton úgy határoz, hogy a dupla nullás megtarthatja magának a receptjeit.*
-Először is, láthatóan jó érzéke van az ellenségeim levadászásához. Másodszor pedig, 3 alvezér meggyilkolását valószínű nem néznek majd jó szemmel, és valószínű elküldenek önhöz pár embert, akik nyilván hullazsákban végzik majd...ha mázlijuk van.
*Újra belekortyol az italba, másodszorra már nem is rossz.*
-Ha már úgyis irtania kell őket, miért ne kereshetne is vele, nem igaz? És ha már itt tartunk, igen, megkapta a pénzét.
*A végére picit azért sértődöttbe váltott a hangja. Sosem bánt szűkmarkúan a száméra olyan triviális dolgokkal, mint a pénz.*