Re: eXile

by **Romboló** Vas. Feb. 26, 2012 2:56 pm

Fiúk: Szellem láthatja, hogy az üzenete célba ér a lelkes pincérlánynak hála. Tibbutty Luther asztala felé veszi az irányt, majd helyet foglal a meglepett testőrrel szemben. A fickó izmos, nálad Tibu egy jó fejjel magasabb hústorony, a szemeiben azonban sötét intelligencia csillog. Összevonja bozontos szemöldökét, ahogy mélybarna szemeinek sugarát a tekintetedbe fúrja, perpillanat csak reménykedhetsz benne: nem tud a gondolataidban olvasni, mert különben ez a próbálkozás egy egész életetekre szóló üldözéssé válik. Egy igen rövid életre... Mindenesetre ha tud is, egyelőre nem adja tanújelét, csupán lekönyököl az asztalra és mély, morgásra hasonlító hangon szólít meg:
- Nos, fiam, szerintem rossz ajtón kopogtatsz - recsegi feléd. - Nem tudok róla, hogy bárkit is várnék ehhez az asztalhoz, a magad fajta büdös tetveket meg főleg nem. Világos voltam, vagy kezdjem el kitépkedni a tollaid?! - érdeklődik hangsúlytalanul, mégis valahogy fenyegetően. Aztán azért egy savanyú mosollyal hozzáteszi: - Ha mégis úgy érzed, hogy van velem dolgod, akkor szívből ajánlom: kezdd el elmagyarázni. Nagyon gyorsan kisfiam!
Szellem, a te figyelmed semmiképpen sem kerüli el, mikor előre hajol Luther, hogy a derekánál hátul fegyver van betűzve a derékszíjába, bár kétséges, használná-e egy tömött szórakozóhelyen. Ezzel együtt alapvetően egy bunyó végeredménye több mint kétséges lenne, ez a fickó nem alábecsülendő.
Lányok: az orvos ugyan semmilyen nyögést nem hall, aminek fő oka, hogy abból egy darab sincs az ájult férfitól, de egy savanyú mosollyal megköszönni Sheena így gunyorosnak ható útba igazítását és már az ügynökhöz is siet. Prizma jól látja a helyzetet, el kell tűnnötök innen, hisz Smitherman, ha magához tér, ami legfeljebb egy-két perc lehet orvosi segítség mellett nyilván azonnal személyleírást ad rólatok. Párducnak nem lehetnek illúziói, hogy azonosítják-e, egy-két napon belül biztos, hogy körözés alá fognak helyezni, az irodádba már nem nagyon érdemes visszamenned és társai. Tibuttyért nem sokat tehettek már, biztos, hogy mire végezne rajta fognak ütni a bárban a zsaruk az ügynök szavai alapján. Prizmának viszont jók az esélyei, nem nagyon fog tudni pontos adatokat mondani róla Smitherman, Szellem pedig természetesen abszolút nincs bajban. Próbáljatok a lehető leghamarabb eltűnni a helyszínről, ami nem is oylan egyszerű, mert a rendőrök adatokat gyűjtenek, láttatok-e valamit, mióta vagytok itt, mi célból és hasonló kérdések. Igazoltatnak, az adatokat visszakerestetik a központtal. Sokkal hosszabb a procedúra, mint amire időtök van, ha pedig a távozás mezejére léptek magatokra vonhatjátok a rendőrök figyelmét. Találjatok ki valamit és írjátok le hogy megpróbáljátok megvalósítani, a sikerről viszont én döntök majd, tehát hangsúlyoznám a feltételes mód használatát. Smile

Határidő: csütörtök!

by **Sheena Duran** Hétf. Feb. 27, 2012 11:02 am

Míg én az orvossal beszéltem, addig Alexis gyorsan elhúzta a csíkot kicsit messzebb tőlem, de én most igazán nem tudtam rá figyelni, mert lekötött az orvossal való beszélgetés, aki nem nagyon díjazta a humoromat.
Tudtam, hogy nem jó ötlet itt maradni, de szegény Tibut sem akartam egyrészt szarban hagyni, másrészt sok értelme sem lett volna elpályázni most a helyszínről, hiszen, ha a tanuk nem is, de az ügynök tuti fog olyan személyleírást adni rólam, ami alapján már akár holnap kiadják ellenem a körözést és akkor nem csak hogy megnehezíti a bujkálás a dolgomat, még a magánnyomozói igazolványom is ugrik, ezt meg nem kockáztathattam meg. Igazán köszönhetem ezt az egészet Délibábnak, aki, ha egyszer a szemem elé kerül még az életben, biztos nem teszi zsebre amit kap tőlem ezért. Alaposan bajba sodort mindnyájunkat és a Rombolónak végzett melónkat is. Míg az orvos után a rendőrök is megtaláltak, addig fél szemmel Prizmára lestem, hiszen ő talán még el tudna menekülni, őt nem is tudta az FBI-os megfigyelni és valami nagy személyleírást sem tudna adni róla. Remélem meg is teszi, legalább ő és Szellem kimaradna a buliból, mert már Tibuttyra sem esküdnék meg, ha a fickó kis orvosi segítséggel magához tér, vagy valami jóindulatú tanú rá uszítja a rendőröket.
A hozzám érkező rendőrnek kisebb hezitálás után végül is átadtam az igazolványomat, és válaszoltam a kérdésére is, hogy mit keresek itt és mit láttam.
Úgy döntöttem, ha megkérdezik elmondok egy részigazságból álló történetet és bevállalom, hogy akár le is tartóztassanak most, hiszen végül is egy könnyű testi sértésen kívül túl sok mindent, nem tudnak rám varrni, és így kisebb áldozat árán, de ki mászhatok a trutyiból.
- Csak iszogatni voltam a bárban, de mikor kijöttem, ez a fickó belém kötött és olyanokat mondott nekem, hogy nem tudtam megállni és kicsit felcsaptam egy autó motorháztetejére, de aztán megjelent egy srác, aki gondolom tanúja volt a dolognak és talán segíteni akart nekem, de se szó se beszéd valamit művelt szerencsétlen agyával, mert ez lett a vége. – mesélem a nagyjából igaz történetet, hiszen csak pár dolgot elhallgattam belőle, de amit mondtam az igaz volt.
Aztán, ha szükséges adok egy átlagos leírást Délibábról, ami még vagy jó pár ezer emberre illik a környéken, és várom, hogy vajon mi fog kisülni a dologból.

by **Szellem** Szer. Feb. 29, 2012 10:49 pm

~Megtalálta! Ügyes fiú...~
Majd megdöglik a kíváncsiságtól, hogy vajon miről fognak csevegni ezek ketten, így aztán Tibu-val együtt ő maga is közelebb húzódik a férfihoz, ki annak idején jóval több bosszúságot okozott neki, mint azt szívesen elismerné, még akkor is, ha végül elbukott. Őszintén reméli, hogy egy ilyen mutánsoktól hemzsegő lélekvesztőben nem fogja kiszúrni pont őt, ahogy "leöl vele szemben.
~Hogy mi? Wow....ez a Dicaprio-s nézés, és hozzá ez a szöveg...ilyet még én sem mernék csinálni....~
Kivételesen békén hagyja a férfi fegyverét, elvégre a kitárazós trükkjére mostanában olyan gyakran volt szüksége...na jó, annyira élvezte látni mások arcán a döbbenetet, amikor kattogott a használhatatlanná vált fegyver...a lényeg, hogy kicsit túlzásba vitte, ráadásul jóval több időt töltött egy helyen, mint szokott, és úgy néz ki, marad is ebben a városban, szóval az emberek kezdik kiismerni őt, ami nem jó, nagyon nem. Visszatérve Luther fegyverére, nem bántja, mert ennyi erővel akár a névjegyét is bedughatná a zsebébe, ez pedig azt jelenti, hogy bár lélekben itt van, igazi segítséget nem tud nyújtani Tibu-nak, ezért nagyon reméli, hogy bármit is tervez, be fog jönni.
~Arról nem is beszélve, hogy mindezt gyorsan kéne. Kezdenek az idegeimre menni ezek a szirénák odakint.~

by **Tibutty Tamity** Csüt. Márc. 01, 2012 7:47 pm

A „beszélgetésünkbe” beállt csendben jól megfigyelem. Bár, nem, mintha távolabb nem ugyanezt tettem volna, de most, hogy szemtől szembe látom, nem árt jól az emlékezetembe vésnem minden vonását, archibáját és… pillantását. Rendben, én nem vagyok egy félős fajta. Kellenek idegek ahhoz, hogy lopj, és ne szúrd el, hogy feltörj valamit, beosonj, esetleg ölj, ha nagyon, de nagyon szükséges (és lássuk be, Samék esetében ez eléggé szükséges lépés volt). De ez a bujkáló számítóság és határozottság, ami a tekintetében tükröződik, most az én „hatalmas nagy” tűréshatáromat is feszegeti. Olyannyira természetesen hajol közelebb és figyel, mintha minden rezdülésemből kiolvasna valam… Ajjaj… Ennek nem lesz jó vége, tudom jól. Szegény fejem… Tovább malmozok és vigyorgok, de nem bírom ki, hogy ne nyeljek egy jó nagyot. Szerencsére ez még nem olyan feltűnő dolog... Főleg, ha az ember fiát egy ilyen kellemetlen helyzetben, egy ilyen mutáns bámulja, egy ilyen helyen.

Barátságos kis kérdésére automatikusan összébb zárom a szárnyaimat és igyekszem magam mögé erőszakolni őket, de nem látványosan. Csak szépen, óvatosan… A következő kijelentésére, miszerint nem vár senkit, kikerekednek a szemeim és – gondolkozz! Pár másodpercig csak ledermedve hápogok és már ott tartok, hogy kész, itt a vége! Felpattanok, eltűnök a pénzzel és részemről ennyi volt… lenne… Ha hülye fejjel nem keresném a kiskaput, amin belépve eljutok a célomhoz.

- Hogy miii??? – csapok az asztalra, hogy továbbvigyem az igazi megrökönyödésemet. Nagyon nehéz pár másodpercben jól húzni az időt és közben azon agyalni, hogy hogyan vedd a kezedbe ismét az „irányítást”. Elhúzom a számat és felsóhajtva fújom ki a szememből a hajamat, miközben agytekervényeim vészes gyorsasággal keresik a megfelelő irányt, amerre tovább foroghatnak... – Az nem lehet, hogy nem szóltak! Nem-nem, biztos valami tévedés!... – motyogok valami érthetetlen dolgot az orrom alatt, aztán megszeppenve lesek fel a nagydarab és baljóslatú férfira. – Jól van, jól van, mondom-mondom! – emelem fel mindkét kezemet és hátrébb hajolok, hogy lássa – én bizony be vagyok tojva… Ami nem is állna távol tőlem, ha a mostani „igazi” érzelmeimet is számításba kéne vennem. Igyekszem nem törődni a kintről jövő zajokkal, csak sietve elkezdek darálni valami maszlagot, ami úgy, ahogy jónak tűnik; tartva a lepukkant, strici „csodálatos” szerepét. – Engem erre a helyre küldtek… ööö… valami… várjál, hogy is volt – ja igen - állítólag van egy vevő, akit érdekelnek a mutáns csajok, prostik, k*rvák, ahogy tetszik. A nagy fejesek mondták, hogy jöjjek el erre a helyre, itt találkozót szerveztek egy Luther nevű taggal… Vagyis nekem szerveztek találkozót ezzel a Luther-rel… Vagy veled… Önnel… Esküszöm! Adtak személyleírást meg minden, ahogy ez szokott menni, ha különleges ügyfélről van szó. Te vagy az összeköttető vagy nem?! Hát én is csak az vagyok! Csak az összekötő és üzletkötő, nem tudok mást... Cöh, meg persze nem is akarok, hogy nézne már ki ha… – emelem fel a hangomat felháborodottan, aztán ismét a férfi felé lesek. – A lényeg az, hogy meg mondják hová menjek, azt annyi – hadarom tovább és egy izzadtságcsepp elindul az arcomon. – De… akkor ön nem Luther?... Mert ha nem, az gáz… nagyon gáz… - szántok végig a hajamon és felsóhajtok. – Ha ezt az üzletet nem csinálom meg, halott vagyok! Tudja, az üzlet nemrég nyitott, nem fogadják el, ha már most hibázok! Már most, szinte minden lányunk foglalt… köh… mármint. Eddig sosem volt panasz rájuk, sőt! – hajolok közelebb, mintha teljesen megfeledkeztem volna arról, hogy azt sem tudom, kivel is beszélek. Az üzletet reklámozni kell, biztos nem hagyom ki ezt az alkalmat sem... Vagy ez túl éles váltás?

– A lehető legjobb áruk: fiatal, puha, kemény, hajlékony, nagy, kicsi, tüzes, szűzies… Le fogjuk verni a konkurenciát – röhögök fel nevetségesen, az alkohol hatása miatt. Mikor egy pincérnő elhalad mellettünk, szomjas tekintettel követem a tálcán pihenő italokat… Megrázom a fejemet. Minden porcikám tiltakozik ellene, de még közelebb hajolok és izgatottan suttogom tovább. – Nekem mégis egy nagy kedvencem van… új a kiscsaj, eddig csak három ügyféllel volt dolga – csuklás – és nézzenek oda… már verekszenek a kegyeiért! Eddig még sosem fordult elő ilyen, de nem csak nálunk… Másnál is dolgoztam, hehe, láttam már furcsaságokat, de… – rázom meg hevesebben a fejemet, mint, ahogy kellene. Aztán a szédülésem miatt muszáj megfognom az asztal szélét… - Sosem beszél, az arca csuklyával van eltakarva… Bőre, mint a holdfény… a jelenléte megfagyasztja a vért is – ábrándozok. – Titokzatos, sejtelmes és persze – kuncogok fel ismét. – Nagyon nehéz volt betörni… néha még most is ellenkezik – lenézek a kezemre, mintha nagyon belemerültem volna a gondolataimban megjelenő Istennő képébe. – Calypso… - lehelem ki magamból vágyakozva, miközben gyomrom a lehető legjobban zsugorodik össze, szívem a torkomban dobog és azon agyalok, hol ronthattam el…

Remélem nem mindennek volt értelme és… Nem! Remélem mindennek(!) volt értelme... huh... megéri a dolog… Bár a hangom a végére megremeg és talán rosszul teszem, hogy szerencsétlen Prizmát is belekeverem… De könyörgöm, ők küldtek az oroszlán barlangjába. Ahogy nő bennem a feszültség, annál inkább igyekszem a szerepre koncentrálni… nagy baj, akkor úgysem lehet… nem igaz?

by **Gregory S. Severald** Csüt. Márc. 01, 2012 11:28 pm

//Cris//

-Ha így folytatod a végén tényleg az leszek.
Megyek bele kicsit jobban a szerepbe aztán kiráz a hideg, ahogy átgondolom, mennyire mélyen is... Undoromban megiszom az utolsó pohár szeszt.
-Merre is? Had gondolkozzam...
Hüvelykujjammal megtámasztottam az állkapcsom mutató ujjamat pedig arcomra helyeztem, többi ujjam enyhén behajlítva. Aprókat kocogtattam arcomra a mutató ujjammal aztán az hirtelen abbamaradt. Elvéve arcomtól a kezemet fordultam Cris felé.
-Szerintem induljunk meg a szabadság szoborhoz, mérjük fel a terepet, aztán megcsináljuk amit kell. A dolog végeztével pedig lelépünk. Vissza a suliba vagy hozzánk. Majd eldől.
Közben előkotortam a tárcámat és fellapozgattam benne a zöldhasúakat.

by Alexis Pént. Márc. 02, 2012 12:41 am

~ Tökéletes. Abszolút értelemben mind a ketten ugyanannyi ideje vagyunk itt kint Párduccal. Empirikusan én az elmúlt egy percet csak néhány pillanatként érzékeltem, sétáltam egy sarkot. Ő viszont... még ha nem is élete leghosszabb percei ezek, emlékezni fog rájuk. Különös, hogy sokan azt mondják, az érdekes, esemény és élménydús idő mennyire gyorsan telik, míg az unalommal töltött olyan lassan vánszorog. Az emlékezetemben pont fordítva él, éppen az ehhez hasonló esték azok, amelyek megmaradnak, a többi hamar kiesik. ~
*Befordul az utca végén, és a házfalnak dől. Letüdőzi a füstöt, felnéz az égre, aztán a cipője orrát kezdi bámulni. Nem tűnik kopottabbnak, mint amilyen tegnap volt, mégis, észrevétlenül évről évre elhanyagoltabb. Sóhajt egyet, és visszatérnek a gondolatai a többiekhez. Rövid összepontosítás után meghajlítja a fénysugarakat, hogy a forduló túloldalán, egy utcával lejjebb zajló eseményeket láthassa. Párduc éppen egy rendőrrel beszél, nyilván kikérdezik, ebben semmi különös nem volna. Nem szánja el magát újabb lépésre, várakozik.*

by **Cristopher W. Somerset** Szomb. Márc. 03, 2012 2:13 am

//Greg//

Különös, libabőrös érzés fut végig alkaromon, melyet vakarózással igyekszem enyhíteni. Egészen biztos, hogy nem az ital okozta, legalábbis amennyire tapasztalataim alapján meg tudom állapítani. Tapasztalatból pedig van elég, nem is túl régi.
- Gondolkozni? Iszol te rendesen? Most adtuk le a szakdolgozatunkat, és még gondolkodni támadt kedved? Nem, mintha nem ezt csinálnánk folyamatosan.
~ Amiért persze afféle csodabogarak vagyunk, még ha egyéb adottságainkat nem is vesszük figyelembe.
Az asztalon pihenő, most vakart kezem közben finoman kaparássza az asztal fáját. Néhány milliméter mély karcolások maradnak tompa körmöm nyomán, melyek néhány pillanat alatt el is tűnnek onnan. Messzebbről nemigen látható a különös jelenség, Greg azonban jó eséllyel szemmel tudja követni, már amennyiben érdekli a dolog, és nem valami máson töri a fejét.
- Menjünk, ahova kell és csináljuk, amit kell! - kopogtatom meg finoman az asztal lapján ujjaim végével, majd kérem a számlát kedvenc pincérlányunktól.
Az nem szokatlan senkinek, hogy nem adja meg a számát. Nem szokta. Hogy nem is kérem, az már annál inkább. Persze egyikünk se veri nagy dobra, hogy már rég megvolt... a száma...
Fizetek, és ha barátom is összekapta magát, feltápászkodom az asztaltól. Látni nem látom, de tisztán hallom, ahogy Melák felénk sétál. Ha nevezhetjük ezt a börtöntangót sétának. Már az utcára érünk, mikor mögénk érkezik. Hátra sem fordulva legyintek, hogy tűnjön innen. Ő eltűnik a szó legszorosabb értelmében, bár ezt mi - és jelenleg senki más se - nem láthatjuk. Már jó egy perce továbbálltunk, mikor ismét megjelenik korábbi helyén, mintha csak késett volna létezésének órája. Valójában kihagyott, de erről jelenleg én sem tudok, más miért tenné?
- Akkor merre fogunk szobrozni?

by **Romboló** Vas. Márc. 18, 2012 8:13 pm

Fiúk: Hát Tibutty, a testőr összehúzott szemekkel méreget tovább, de nem szakít félbe, ami azért nem tekintendő rossz jelnek. A tekinteted elkapva int a pincércsajnak, hogy adjon neked egy olyan akármit, ami a tálcán volt és bámultad, ezzel nyertél valami mentolos, nem túl alkoholos koktélt, mindenesetre a szereped miatt szereted vagy sem, de nyilván jó képet vágsz a dologhoz. Luther egy ideig a szakállát babrálva méreget, esélyesen a merengés jele nála, majd lassan biccent:
- Ugyan még nem az üzlet miatt vagyok itt, de... - egy ideig fennhagyja a hangsúlyt, majd nyugodtan folytatja: - de akár lehet, hangsúlyozom lehet, hogy érdekel a dolog. Nem annyira engem, inkább az ügyfelem, ha így tetszik. Most felveszed a telefonod és idehívsz három csajt a kínálatból. A jobbakból válogass és ez a Calypso legyen közte - mordul. - Megnézem őket és az alapján döntök. De most nagyon figyelj kis csicska. Ne próbálj átb@szni. Véletlenül se. Ha nem mutkókat hozol, azt én tudni fogom. Megérzem. Mindig. És akkor élve megnyúzlak, legalábbis ha még marad némi humorérzékem. Ha nem marad, akkor csak szeretnéd, ha megnyúztalak volna... Na csörögj és hívd a macákat, de nagyon gyorsan!
Egyértelműen utasításnak tűnnek a szavai és van valami ebben a pasasban, ami miatt valahogy inkább nem kötekednél vele, érzed, rossz vége lenne. Nagyon rossz.
Lányok: a téged megszólító zsaru felveszi az adataid Sheena és az elmondottakat is, majd megvakarja a fejét:
- Hát ha nincsenek nála az iratai, akkor ez nem hatóság elleni erőszak, egyszerű testi sértés, abból is csak könnyű és hirtelen felindulásból - mormolja egy biztató mosollyal, láthatólag olyat fogtál ki, akinek nincsenek bajai a mutánsokkal és talán még szimpatikus is vagy neki. - Valószínűleg egy figyelmeztetéssel és pár száz dollár bírsággal megússza Ms Durant, de a kollégák leterheltek, szóval lehet, hogy elég soká csúszni fog a csekk, de 60 napon belül kiküldik. Priuszt nem fog ezért kapni és azt is beleírom a jelentésembe, hogy Ön hívta a mentőket, mikor komolyabbá fordult a baj. Tudna esetleg személyleírást adni a fiatalemberről? - érdeklődik.
Akár megadod, akár hamisat adsz meg, akár azt mondod nem tudsz, el fogja hinni, udvariasan elköszön és nekiáll az időközben magához térő nyomozót kikérdezni.
Alex természetesen nagyobb bajban van. Hirtelen eltűnése a bámészkodók közül magára vonja egy járőr figyelmét és utánad ered, majd amint meglát a sarok mögött határozott léptekkel odasétál hozzád és megszólít, bár udvariasan, de kiérezni a gyanakvást a férfi hangjából:
- Jó estét kisasszony - kezdi sebesen átesve az üdvözlés formaságán. - Igazolja magát, ha kérhetem és mondja el mit látott az eXile bárnál történt eseményekkel kapcsolatban - nyújtja a tenyerét valamilyen okirat iránt. Nyilván nincs értelme tagadnod, hogy a bárnál voltál, hisz onnan követett. - Kérem hajtsa hátra a csuklyáját is - teszi hozzá, nyilván tudni akar személyleírást adni rólad később is. Egyértelműen gyanúsnak talál, próbáld kidumálni magad!

by **Sheena Duran** Kedd Márc. 20, 2012 3:13 pm

Nagy szerencsémre egy egészen emberséges és főleg nem mutánsgyűlölő zsarut fogtam ki, így megkönnyebbülve hallottam, hogy, nem fogok túl nagy büntetést kapna valószínűleg, hiszen a történetemet senki nem tudta volna megcáfolni. Akik távolabb álltak is csak azt látták, amit én elmondtam. Az ügynök, meg ha magához tér is, nem sokra emlékezhet, de az is nagyjából megegyezik az én vallomásommal, még ha szépítettem is rajta valamelyest.
- Köszönöm biztos úr. – teszem el az irataimat közben. – Köszönöm a megértését, és örülök, hogy ennyivel megúszom, nem szokásom ilyen szituációkba keveredni, és ezután is kerülöm, majd a bajt. – ígérem meg neki, majd természetesen készségesen adok személyleírást Délibábról, ami annyira semmitmondó, hogy ez alapján tuti nem találják meg.
Ezután már nem is tart fel, csak megböki a sapkáját és elköszön, majd az éledező FBI ügynökhöz indul, hogy tőle is megtudjon egy s mást.
Mikor felnézek még látom, hogy az irányba is elindul két rendőr, amerre Alexis eltűnt és nagyon remélem, hogy a lány nem csinál semmi hülyeséget, amivel elronthatja a dolgokat. Arról már nem is beszélve, hogy Tibutty is jó rég óta benn van a bárban és fogalmam sincs, hogy, hogy halad a tárgyalással.
~ Jó lenne, ha Szellem valamilyen módon hírt adna magukról, mert már kezd kicsit zűrös lenni ez az ügy. ~

by **Tibutty Tamity** Szer. Márc. 21, 2012 3:21 pm

A kínos csendet, ami ismét beáll, csak a pohár súrlódásának hangja töri meg, ahogy az asztalon közelebb húzom magamhoz. Miközben csillogó szemekkel és telhetetlenül elkezdem felhajtani a löttyöt, azon gondolkozom most vajon mi lesz. Egy; átlát a dolgokon és a különféle halálnemeket veszi át sorban, hogy végül megtalálja a hozzám illőt. Kettő; szerencsém van és egyenlőre nem buktam le. Nagyon remélem, hogy az utóbbi a helyes feltételezésem. Az ital hideg és gusztustalan ízesítésű, ha nem így lennénk, legszívesebben kiköpném, de a hányinger is jobb, mint, hogy Luther szemébe kelljen néznem. Ezért, hogy sokáig kitartson az ital iránt érzett ellenszenvem és ne a feszültséggel kelljen foglalkoznom, kicsit lassabb iramra váltok, majd a bólintására egy jólesőt csettintek a nyelvemmel és már lassan emelném is el az italt, hogy megtöröljem a számat… Mikor is… hát… igen.

A történet új fordulóponthoz érkezik, én pedig döbbenetemben köpni-nyelni nem tudok. Rendben, köpni tudok. Az ital permetként zúdul vissza a pohárba és az asztal hozzám közelebb eső részére. Sietősen rakom le a poharat és ütögetem meg a mellkasomat, miközben igyekszem nem megfulladni. Bár talán az is kellemesebb lehet ennél a helyzetnél. És igen, akármennyire is igyekszem a szerepben maradni, a mostani megrökönyödésemet nem lehet csak úgy eltüntetni vagy a szőnyeg alá söpörni… Egy újabb pont, mikor… gondolkozz!… Miután túl vagyok az életveszélyen (ha lehet ezt mondani, miközben egy ilyen vészjósló férfival kell szemben ülnöm), zavaromban megvakarom a tarkómat és erősebben rámarkolok a pohárra.

- Most, ebben a pillanatban?! De hát!... Nem ez volt megbeszélve! – tátogok kikerekedett szemekkel, majd kissé nyüszögve, értetlenkedve hadarok. – A város másik felén vagyunk, időbe telik, mire megérkeznek ide… az… na… az áruk, igen! És az idő pénz – dörzsölöm össze a mutató, a középső és a hüvelykujjamat. - A legrövidebb menet is, ha a vevő hozzánk jön, minimum tíz perc. Ha most rendelkezésre állnának lányok, főleg Calypso – emelem fel az ujjamat, hogy lássa, azért erre kevés esély van -, a szállítás háromnegyed órába is telhet. És ha nem tetszenek?... – csuklok és magasabb hangon folytatom. – Akkor mi vesztettünk és nem nyertünk az ügyön. A benzin ára és a kiesett vevők, azokkal a tíz percekkel… Az nagyon sok, ember! Előre be vagyunk táblázva a legtöbb lányt 24 órával előre lefoglalják, szinte lehetetlen, hogy most ebben a pillanatban valaki használható legyen. Főleg Calypso! - Egy pillanatra megtorpanok. Basszus, kezdek kifogyni a gyenge magyarázatokból, ráadásul az arcát elnézve, nem nagyon hatja meg. Nagyon jól tudom, hogy gyorsan kell cselekednem, különben bukom az egészet. És azt én nagyon nem akarom… Ha mozdulni vagy esetleg szólni akarna ebben a kényszeredett szünetben, kétségbeesetten emelem fel a kezeimet. – Várjon, várjon! Az ügyfele tényleg fontos? Komolyan?! Akkor megpróbálom, de kérem, ne menjen el! – veszem elő a mobilomat és úgy, hogy ne lássa, bepötyögök pár véletlen számot. Gyorsan kapom oda a fülemhez, miközben ismét elmerengek a halál különböző fajtáin… Vajon ad majd választási lehetőséget? Miközben „kicsöng”, egy korttyal kiiszom a maradék italt. – Ki fognak engem nyírni! – mormogom az orrom alatt és félve tekintgetek a férfi felé. Ha van elég türelme és nem ragad nyakon, hogy a fejemet az asztal szélébe verje, már jó jelnek számít…

- Halló! Itt Franky! – szólalok meg pár másodperc után. A beszédem gyors, de egy igazi telefonbeszélgetéshez nagyon is hasonlít. Néha elkáromkodom magamat, utalok arra, hogy ez nagyon fontos lenne és különféle ígéreteket teszek, hogy máskor ez nem fog megtörténni, de életbevágó az ügy. Mikor leteszem egy nagyot sóhajtok, majd a mobilra nézek. – A francba! Ennek is most kell lemerülnie?! – nyögöm ki és a zsebembe süllyesztem. Az asztallap takarásában ténylegesen kikapcsolom a mobilt, majd Luther-re nézek. Már csak az kell itt nekem, hogy leellenőrizze a híváslistámat… - Jackson azt mondta, sietnek és elnézést a várakoztatásért… maximum háromnegyed óra… - húzom el a számat, mintha a képzeletbeli barátom, bizony nagyon is tudná kinek kellenek szemlére a lányok… Bárcsak én is tudnám, hogy háromnegyed óra alatt hogyan fogom innen elhúzni a csíkot. Mert, hogy ezek után nem tudok többet tenni, az biztos. Kész, vége… Valahogy le kell lépnem. Az egyik felem (a remegős) ezt örömmel fogadja és ha lehetne már most kirepülne az éjszakába, míg a másik csalódottan kuporodik össze bennem és átkozza a sorsot, amiért ez az út nem jött össze.

by Alexis Csüt. Márc. 22, 2012 1:12 am

*Az utána induló járőrt egész jóképűnek találja.* ~ Biztos csak az egyenruha teszi. Cserkészlánynak öltözve még engem is megválasztanának szépségkirálynőnek. Világbéke! ~ *Ahelyett, hogy messzebbre menekülne, csak leül a földre, kinyújtja maga elé a jobb kezét, mintha adományért koldulna. Ebben a pózban talál rá a rendőr, aki aztán némi gyanakvással a hangjában kezdi faggatni.*
~ Lehettem volna zsaru is. Aztán kicsivel később talán előléphettem volna korrupt zsaruvá. Sokaknak kóser karrier, de nekem valahogy sosem jöttek be ezek az életpálya modellek. ~
- Segítsen ki egy kis apróval, ételre kell... - *Motyogja üveges tekintettel maga elé, aztán mintha lassan hatolna el a tudatáig, hogy mit is lát valójában, egy kis szünet után így folytatja.* - Oh... Nekem... Nekem jogom van itt lenni. Kimondja az alkotmány is. -
*A tettetett zavartságot nem nehéz felidéznie, napi rendszerességgel dobják ki parkokból őt és a hozzá hasonlókat. Millió ilyen beszélgetést fel tud idézni. Ha a rendőr újra felteszi kérdéseit és kéréseit - valamivel erélyesebben - , akkor látszólag kissé összeszedi magát.*
- Láttam az Exitnél a tömeget, meg akartam nézni a balesetet, de addigra már biztos elhajtott. De nem szeretem a ren... a szirénákat. Inkább ide jöttem. *A járőrnek sejtenie kell, hogy amit a rend őrivel kapcsolatban érez, az new york csöveseinek java részére igaz, de azért egy kis félelmet vegyít a hangjába. Sokkal meggyőzőbb így.*
-De csak pihenek, nem kéregetek. - *Teszi hozzá gyorsan az ügyetlen hazugság látszatát keltve.*
~ Aki ilyen rosszul hazudik, az valószínűleg nem lehet benne semmi komolyabban. Különben mostanra már biztos kikotyogta volna véletlenül. Nem igaz?! ~

by **Szellem** Csüt. Márc. 22, 2012 10:23 am

~Jó gyerek ez a Tibu, biztos vagyok benne, hogy amikor még ebben a szakmában mozogtam, én bedőlnék neki...igaz akkoriban ha ennyi ideig kellett volna itt üldögélnem, mostanra olyan részeg lennék, amire még egy közepesen frappáns hasonlat sem jut most az eszembe...Szerencsére ez még ráér, ideje jóságos őrangyalt játszani, és keríteni neki három prostit.~
A tetőre teleportál, ahol annak idején jólesően szívta tüdejébe Logan szivarjainak mámorító füstjét Sheena társaságában, ki most szemmel láthatóan inkább a rendőrökkel foglalkozik, mint holmi bűnözéssel. Jól is van ez így, elsőre úgyis inkább Tibu-val akart beszélni telefonon. Mivel alkalmi bajtársa készüléke lemerült, inkább a bárt hívja fel, hogy adjanak át neki egy üzenetet.
-Franky? - Kérdi tőle egy másik pincér lány, nem sokkal később. - Azt üzenik, hogy Calypso nem ér rá, de intézkednek, és ha nem akadnak el a dugóban, 10 percen belül itt lesznek a lányok.
Idő közben felhívja gyorsan Sheena-t is, és elhadarja neki, hogy mi a helyzet, mielőtt eltűnne a háztetőről egy kis időre, részben mert dolga van, és részben, mert most közölte Sheena-val, hogy neki, és Alexis-nek prostit kell majd játszaniuk, ezért jobbnak látja, ha nincs a környéken most néhány percig.

Mikor újra megjelenik, a sikátorban teszi, egy szemrevaló nő társaságában. A hölgy neve Laura Shawn, és a másik két lánnyal ellentétben valóban prosti, bár az igazsághoz hozzá tartozik, hogy soha nem feküdt le egyik ügyfelével sem, helyette inkább a képességét használta arra - a kezéből egy fehér, mámorító felhőt lő ki, amitől elalél az ember, önelégült grimasszal az arcán - hogy elérje a kívánt hatást. Eddig senkinek sem tűnt fel a csel, csak Szellemnek, aki akkor figyelt fel rá, mikor Laura megbízta őt a húga kiszabadításával...
~Istenem, de rég volt...~
-Ne feledd, mindent úgy csinálj, ahogy megbeszéltük, és akkor nem lesz baj. Legrosszabb esetben kapsz egy szenátort is a kuncsaftjaid közé, Daphne-ra pedig ne legyen gondod, ahogy láttam a dokinéni máris belezúgott a kis angyalkába, szóval tuti el lesznek hajnalig...

Szellem kámforrá válik, hogy kedvenc búvóhelyéről tarthassa szemmel az üzletet, Laura pedig betipeg a bárba. Csak képen látta a két fickót akit keres, de azért úgy 5 perc múlva kiszúrja őket, ezt követően pedig táskáját szorosan a mellkasához szorítva utat tör a tömegen át, s mikor végre odaér, előre hajol az asztal fölött, kivillantva dekoltázsát, s egy gyors puszit nyom "Franky" arcára.
-Szia édes, siettem ahogy tudtam - búgja, gyakorlott huncut vigyorral az arcán, beszéd közben pedig Luther felé fordul. - Ő lenne az? - Ha hellyel kínálják, nem utasítja vissza a dolgot, s behuppan Tibu ölébe, elvégre ő érkezett elsőnek, ha nem, azt sem bánja, legfeljebb egy kicsit, ahogy csípőre tett kézzel várja, hogy most mi lesz.
Ó, a többiek is mindjárt jönnek, csak nekem pont a környéken volt dolgom.

~Lenyűgöző, már csak a másik kettőt kéne ide terelni valahogy. De ez már legyen Sheena gondja, több hölgy ismerősömet nem keverem bele ma!~

by **Romboló** Hétf. Márc. 26, 2012 3:58 pm

Fiúk: Luther halálos nyugalommal a belső zsebébe nyúl, amitől valószínűleg emelkedik a vérnyomásod, de mázlidra csak egy köteg papírpénzt húz elő és eléd hajítja. Mivel éppen egy kapzsi stricit alakítasz, esélyesen ezt most megszámolod, valóban nem kispályázik a fickó, cirka 2.000 $ van a kezedben. Elhúzza a száját elég jól palástolt undorral:
- Előleg - közli szárazon. - Ez merem remélni fedezi a költségeiteket kisfiam, amíg ide hívod a három luvnyát. Az akadékoskodásnak viszont most van vége, ha szeretnél tényleges mennyiségű zsetont látni ebből a buliból.
Így hát telefonálgatsz egy kört majd kinyomod a mobilt és közlöd Lutherrel a posztod szerint a részleteket. A szakállas bólint, majd úgy néz ki, nagyjából meggyőzted, amennyire a csajok nélkül teheted ugye. Marad benne némi gyanakvás, de ez már inkább csak szakmai ártalom, alapvetően úgy néz ki kósernek tart és mogorván beszélni kezd:
- Egy valamit tisztázzunk öcsi - mered a szemedbe. - Itt van egy kérdés, ami még a lányok szakértelménél is fontosabb, diszkréciónak hívják - morogja, majd felemeli a kezét, mutatva, hogy kussolj, amíg be nem fejezi. - Nem érdekel, hogy most elkezdesz-e felesküdni az összes ősödre Káinig bezárólag, csak közlök valamit: ha bárki is pofázik arról, kinél jártak a lányaid, akkor a három ribancot és téged is szép, egyenletes kockákra foglak felszeletelni, a lábujjaidtól kezdve, úgyhogy elég soká fog tartani, mire megdöglesz. Nem érdekel az esküdözés, csak annyit akarok hallani, világos voltam-e?
A válaszod után belibeg a szépségkirálynő jelölt. Magadban elképedsz, hogy a nem akármilyen bombázó látványa is hidegen hagyni látszik Luthert, úgy méri végig mint a piacon a húst szokás, de az egyik székre mutatva hellyel kínálja a csajt, sőt italt is int neki. Végigmustrálja minden komolyabb érdeklődés nélkül, ami azt illeti te már néztél életedben több vággyal egy sonkásszendvicsre is, mint ami a kopasz szemében visszatükröződik, de végül bólint:
- Ez megfelel - jelenti ki. - Megvárjuk a másik kettőt is. Ne sokat várassanak már... - morogja, de nem látszik ténylegesen türelmetlennek.
Lányok: Alex dumája jó, a járőr alapvetően be is veszi, úgy néz ki, de sajnos dolgozik benne a túlméretes hivatástudat és ego, vagyis meg akarja mutatni, hogy ő a helyi kemény gyerek és nem tágít:
- Azt mondtam, hogy kérem az iratait és húzza hátra a csuklyáját hölgyem, nem tréfálok - mordul rád foghegyről. - Ha nem tudja igazolni magát vagy makacskodik, akkor beviszem az őrszobára.
Ekkor éri utol a társa, mögötte lemaradva érkezik valamivel Sheena, akit értesített Szellem mindeközben. A második zsaru, középkorú, alacsony, köpcös kis figura megfogja a társa vállát:
- Ne már Roger, nézd már meg, csak egy szerencsétlen csöves - próbálja leszerelni a törvény nagy mellényű őrét. - Nincs elég baja nélkülünk is? Ugyanmár...
Majd Alexhez fordul:
- Figyelj kislány, menj el a 17. és a Filmore sarkán a kifőzdébe, ott kapsz egy vacsorát meg pár szál cigit, csak mond hogy Harrison járőr küldött. Fel a fejjel, nincs semmi gond - próbál biztatni, hisz olyan kis "elesett veréb" vagy. Sajnos a társa nem így gondolkodik:
- Én nem bánom, ha ennek is fizetsz egy tál ételt Mitch, de a paprjait látni akarom, meg a képét is - szögezi le. - Nekem gyanús a csajszi!
- Ez a szerencsétlen lány? - hökken meg a picike, aki mögé odaér közben Sheena is. Neked jó ha a válladig ér a kövérkés zsaru, viszont így is van benne valami, ami szimpatikussá teszi. Talán a kedélyes mosolya, ami éles ellentétben áll a másik járőr savanyú képével. Azt látod, hogy egy rangban vannak, neked pedig elég sürgősen menned kéne, mégpedig Prizmával együtt az eXilebe. Valahogy a törpicsek javára kéne eldöntenetek a két közeg vitáját...

by **Sheena Duran** Szer. Márc. 28, 2012 2:09 pm

Miután megkaptam Szellem telefonját és elhadarta, hogy mit is vár el tőlem és Alexistől, kellett pár perc, hogy a vörös köd lemenjen a szemem elől, de ha ki akartam húzni Tibut a szarból, akkor most nem kezdhettem el azon agyalni, hogy milyen módon fogom levágni és lenyomni a torkukon a családi ékszereiket, ha magunk között leszünk.
Így hát erőt vettem magamon és arra indultam, hol a lányt és nem sokkal utána az egyik zsarut láttam eltűnni.
De nem csak én indultam arra, hanem az egyre emeltebb szóváltást hallva a rendőr társa is, ez kis köpcös férfi, aki ahogy odaért megpróbáltam megnyugtatni az egyre ingerültebb fickót.
Egészen belopta magát ezzel a szívembe, főleg miután még őszinte segítőkészséget is tanúsított Alexis felé, aki persze rögtön leszűrtem a szituból, épp megjátszotta az éhező koldus szerepét. Mondjuk, ha valaki jobban szemügyre vette simán be is kajálta a dolgot.
A másik járőr azonban továbbra is kőszívűnek bizonyult és nagyon úgy nézett ki, hogy rákattant a lányra, csak, hogy mindenáron bebizonyítsa, hogy azért is úgy lesz minden, ahogy ő mondta.
Sürgősen ki kellett találnom valamit, ha még életben akartam látni Tibut, mert az idő egyre telt, és nekünk már jelenésünk lett volna a bárban, amiről még ráadásul a lányt is meg kell győznöm.
- Óóó! Biztos urak bízzák csak rám ezt a szegény szerencsétlent, én már ismerem és többször is megvendégeltem. Nem árt ez senkinek. Majd én elviszem és ígérem, hogy nem okoz több gondot. Ahogy nézem most is rá fér egy kis kaja meg egy fürdés, mert majd összeesik az éhségtől, na meg nem ajánlom, hogy nagyon a közelébe menjenek, mert a múltkor nekem is napokig kellett küzdenem a bolhákkal, meg a tetvekkel.
Reméltem, hogy Alexis is rásegít majd a dologra és így lesz esélyünk megszabadulni a rendőröktől és időben Tibu segítségére sietni, mielőtt Luther megunja a várakozást és a tettek mezejére lép.

by Alexis Vas. Ápr. 01, 2012 6:18 pm

*Kíváncsian várja, hogy melyik rendőr kerekedik felül a szóváltásban. A riposzt már készen áll a fejében, hogy azonnal válaszolhasson, ha meginogni látja Roger magabiztosságát. Azonban mielőtt ez bekövetkezne, Párduc közbelép, és egy kicsit megváltozik a helyzet.*
~ Ne is fáradj ezzel Párduc, mindenkinek van gyengéje. Ennek a fickónak nem az áldott jó szíve az, hanem a kötelességtudata. Ha hatni akarsz rá, akkor fordítsd ellene az illúzióit. ~
*Ha Párduc nem sietett volna a segítségére, akkor minden bizonnyal finomabb eszközt választ, ködösített volna és húzta volna az idejüket. Roger türelme is véges, előbb utóbb beadta volna a derekát a törpének, és magára hagyta volna. Most azonban nincs ideje erre játszani. Túlságosan gyanús, hogy csak úgy a védelmére kel valaki egy csövesnek, ráadásul az illető mintha kissé sietne is valahová. Így hát marad a legjobb védekezés, a támadás. Ha Párduc szavai sem hatják meg, akkor közbe szól.*
- Miért van az, hogy a magához hasonlóak mindig minket vesznek elő, bármi történik? - *Szegezi a kérdést vádló hangsúllyal Rogernek. Mielőtt még válaszolhatna, folytatja a hisztit.* - Miért nem az igazi bűnözőket keresi? Ezért fizetjük magát az adónkból? - *Teszi fel a kérdést, ami nem is hangozhatna abszurdabban, mint így, egy hajléktalan szájából.* - Jó tudni, hogy azért még vannak olyan rendőrök is, akik a munkájukat végzik. - *Fejezi be esetlenül sértett kirohanását, a megjátszott hálától elérzékenyülve, ahogy a kis termetű rendőrre néz.*
~ Reméljük beveszi. Eszébe jut, hogy ő mennyire nagyon komoly nyomozó vagy mi, és nem foglalkozik ilyen apróságokkal, mikor a nagy halak még odakint úszkálnak. És persze az sem ártana, ha nem tűnne fel neki Párduc túlzott adakozó kedve. ~

//Ha Sheena egyedül is leszerelte a fickót, akkor Alexis szó nélkül követi, nem kezd hisztizni. Smile

//

by **Tibutty Tamity** Vas. Ápr. 01, 2012 11:29 pm

Rendben én értem, hogy az olyan pondró alakokat, mint akit most én játszok, ijesztgetni kell, hogy érezzék, ahogy szorul a hurok a nyakuk körül, hogy egészen addig kell húzni az idegeiket, míg kinyögnek pár információt vagy megcsinálják, amit akarnak tőle… De ez egyáltalán nem vicces. Akárhányszor végiggondolom, nem tartom mókásnak, most hogy rajtam csattan az ostor. Az, ahogy a zsebébe nyúl és a fejemben máris cikáznak a menekülési lehetőségek, már meghaladja azt az adrenalin szintet, amit én egész hétre tartogattam. Nem pedig egy félórás beszélgetésre…

A zöld hasúak azért változtatnak a dolgokon. Egy, a szívverésem kezd lelassulni, kettő, végre elfoglalhatom valamivel ujjaimat és nem tördelnem kell az idegesség miatt. A hamar megszámolt pénzt, egy elismerő hümmögés után a saját zsebembe süllyesztem, hogy lássa – én ezt, ha akarja sem fogom visszaadni. Megadóan bólintok és kezdetét veszi a telefonnal való játék. A válaszom utáni bólintását örömmel veszem, legalább nem gyanakszik addig sem, amíg kitalálok valamit arra, hogy elhúzhassam a csíkot. Mikor megszólal, kíváncsi szemekkel pislogok rá. Diszkréció…

- Hát persze, hogy… - kurjantok fel egy laza kézmozdulattal, hogy láthassa, a dolgot elintézettnek veheti, de belém fojtja a szót. Komor tekintete fenyegetően mélyed bele az enyémbe és miközben beszél egyre inkább lejjebb csúszom a széken… Utoljára kérdezem… Megér ez nekem ennyit? Megszeppenten bólogatok, miközben az üres poharat az ujjaim közé veszem. – Világos… Természetesen, hogy világos. – A formaiságokat letudva elgondolkozva hátradőlök és a pohár alját fixírozom, mikor hirtelen valaki megszólal mellettem. Nem a név hallatán, de reflexből felnézek. Franky… Calypso? Dugó? – Oké! – felelem, többszörösen megnyomva a „k” betűt, kissé magasabb hangszínen. Azt még nézzük el, hogy először volt egy őrangyalom, de ezt már nem veszem be. Luther arcára még véletlenül sem nézek fel, miközben azon gondolkozom, hogy ki űz velem ilyen csúf tréfát. Már-már meglehetősen kegyetlen tréfát… A legvalószínűbb, hogy Luther valamilyen csoda folytán rájött a dologra és most magában élvezkedik, amiért nyújthatja azokat a perceket, míg táncolhat az idegeimen. Vagy pedig a pincérnők errefelé beépített ügynökei a Főnöknek… Vagy…

Már épp azon vagyok, hogy egy hatalmas sóhajt hallatva rávágjak az asztalra és közöljem a férfival, hogy én nem bírom ki tovább pia nélkül, mikor megjelenik a meglepi. Magamban nagyokat pislogok és ujjal mutogatok a megjelenő lány felé… Kifelé csak egy zavart mosolyt engedek meg, miközben fogadom a puszikat… Rendben, talán mégsem tréfa volt… Na, de akkor mi?! Pár másodpercig tényleg nem tudok mit kezdeni a döbbenetemmel. Legkevésbé az érdekel, hogy Luther hogyan reagál a lányra vagy hogy a tekintetem elidőzzön a dekoltázs érdekes kis… de szerencsémre, hamar visszatér a lélekjelenlétem és az ismeretlen gyönyörűségre vigyorogva, a lehető leghétköznapibb dologgal köszöntöm; az ölembe keresztbe rakott combjait megpaskolom, majd kisimítom a haját az arcából.

- Cindy! – kiáltok fel boldogan és miközben elkezdem simogatni a hátát (és azon gondolkozom, vajon honnan a fenéből pottyant az ölembe egy szex istennő), néha-néha a kihozott italra is szemet vetek. – Helyes, nagyon helyes – válaszolok, aztán óvatosan az egyik kezembe veszem az arcát és ha engedi, Luther felé fordítom. – Én mondom, minőségi áru, ez az angyal! Az egyik legjobb, igaz? – kacsintok rá. Luther reakciója és aztán a komor semmibe bámulása, azért biztató... Sokkal biztatóbb, mint az előbb… - Igen-igen, ő az! Megnéz titeket, aztán mentek a Megbízóhoz… És aztán nem csalódást okozni... – sziszegem az utolsó mondatot vigyorogva. – Mondd csillagom, még kik jönnek? Jackson nem említette, hogy kik érnek… na!... Hogy kik érnek rá… - És akkor, ahogy az ajtó felé lesek, megjelenik Párduc és Prizma…

by **Szellem** Hétf. Ápr. 02, 2012 1:38 am

A Tibutty ölében ülő nő legszívesebben kijavítaná "Franky"-t, de Szellem figyelmeztette, hogy mibe mászik bele, így inkább igyekszik ragaszkodni a szerepéhez, és még csak képen sem törli a szemtelen "stricit", pedig nagyon erős ingert érez rá.
-Hogy kik jönnek még? - Kérdez vissza, kissé szórakozottan, hogy nyerjen egy kis időt, amíg fel tudja idézni a Szellem által megadott neveket. - Prizma egészen biztosan, és talán vadmacska is, bár ebben nem vagyok biztos.
~Mi volt...Párduc?Puma? Mekkora hülyeség ez, miért nem tudnak normális neveket használni, mint mindenki más!~
-Megfelelek? - Kérdi, s úgy mosolyog, mint egy gyermek karácsony reggelén, az ajándékai kicsomagolása közben. - Hát ennek kimondhatatlanul örülök!

Szellem közben csak láthatatlanul leskelődik a környéken. Oda sem bír nézni, ahogy Tibu Laura-t tapogatja, ugyanis pontosan tudja, mennyire önérzetes tud lenni ez a csaj, prosti létére, ahogy azt is, hogy ha "társa" nem tartja meg magának a szárnyait, ennek még rossz vége lehet.
~Ugyanakkor, nem ártana beszerezni egy ilyen ruhát az asszonynak.Remélem jól megvannak a másik szárnyassal...hmmm....vajon van bármi közük egymáshoz? NAGYON remélem, hogy nincs, ezek után.~
Egyenlőre türelmetlenül vár, és csak akkor nyugszik meg kissé, mikor végre meglátja a másik két lányt az ajtóban.
~Már épp ideje, mi az isten tartott ennyi ideig odakint? Á, persze, ne is válaszoljatok, csak üljetek le végre, velem ne is törődjetek...- méltatlankodik, hevesen gesztikulálva vagy fél percig, de aztán leesik neki, hogy Alexis speciel látja őt, úgyhogy inkább abbahagyja az ökörködést, s Luther háta mögé lebeg.

by **Gregory S. Severald** Kedd Ápr. 17, 2012 9:42 pm

Szinte magaménak éreztem az asztalban létrejövő változást. Elvettem róla a kezem. Ezzel megszűnt a elmémben cirkáló képe az asztalnak de egy aprócska inger végig szánkázott a gerincemben húzódó egyik idegszálamon és karomra tetem a kezem. Éppen, hogy nem nyögtem ki, hogy: Au... Igazából nem fájt, csupán furcsa volt és parányit ijesztő. Odanéztem, hogy mit is művel, amire egyébként nem volt szükség de szeretek a szememmel is megvizsgálni dolgokat, mint egy egyszerű ember. Mondhatni egy rossz szokásaimból amiket élvezettel csinálok.
Végül úgy döntöttünk, az alapozás egyenlőre megvolt. Ideje a tettek mezejére lépni. Fizetés után a kijáratot vettük célba míg Cris új termetes tesztoszteronnal és alkohollal telített vegyületet alkotó barátnője pedig minket. Néhány méterre az ajtótól valami megváltozott a környezetben mögöttünk. Odanéztem egy jó 90 kg eltűnt... Nem is akármilyen 90 kg volt az. Meglepődve néztem Crisre. Végül egy elismerő biccentéssel jutalmaztam a trükköt. Fogtunk egy taxit és elindultunk a következő állomásra.
-Szólj rám, hogy azért néhány diszlokációt azért tegyek bele.

// Liberty Island //

by **Jeremy Boower** Szer. Jún. 06, 2012 9:46 pm

** Gordon **

Pár napja érkeztem meg ismét New Yorkba, egy időre a baleset után eltűntem a városból, tulajdonképpen több helyen is megfordultam, nem akartam egy helyben maradni, folyamatosan mozgásban maradtam .Nem véletlenül. Időközben nem voltam rest, hogy felgöngyölítsem a szálakat, hogy ki is akart eltenni láb alól, és a szálak a cégen belülre vezettek, tehát valaki a közvetlen közelemből. Sajnos a szálak nem értek véget, de többet ilyen távolságból már képtelenség megtudni. Ám nem csupán ezzel kapcsolatban tettem lépéseket, az is a terveim között szerepelt, hogy megkeresem Amandát és Sebastient. Úgy egy hónapja vettem fel a kapcsolatot álnéven egy new yorki magánnyomozóval, aki segíthet kideríteni, hogy hol találom meg a nejemet. Nem csupán egy címre vagy elérhetőségre volt szükségem, hanem a szokásaira is, hogy mit csinál a hét minden napján, hogyan alakul a pontos időbeosztása, mikor éppen hol van, hová jár vásárolni, úszni vagy éppen hol szokott vacsorázni. Minden információra szükségem volt, és biztos voltam abban, hogy Amanda szokásához híven pontos ütemterv szerint éli az életét, legalábbis ezt hittem, hiszem eddigi életünk során én ezt tapasztaltam meg róla. De azóta hónapok teltek el, nem tudhattam, hogy mennyit változott, hogy vajon keres e még, vagy már elkönyvelte a halálomat. Minden olyan bizonytalan volt. Két napja hívtam fel a magánnyomozót, hogy találkozzunk, és adja át az információkat Amandával kapcsolatosan. Az előleget már megkapta a bankszámlájára, a maradékot akkor kapja meg tőlem, ha most minden infó hasznos lesz a számomra. Reméltem, hogy nem kell csalódnom, mert akkor bizony dühös leszek. Nem véletlenül hívtam épp egy ilyen helyre. Tudtam, hogy nagyrészt mutánsok járnak ide, épp ezért változtattam némiképp a megjelenésemen is, nomeg, hogy azért véletlenül se akadjak össze olyas valakivel, aki netán felismerhetne. Az most nem jönne jól, a nagy durranást későbbre terveztem. Egyszerű farmernadrág, egy fekete sportcipővel, és egy fekete kapucnis pulcsi, az eddig mindig jól fésült hajamat is összekócoltam, még a szemem is karikás volt, ez persze nem szándékosan, az utóbbi időben valóban nem sok időt szántam arra, hogy pihenjek,és ennek megmaradt rajtam a nyoma is. Így már közel sem hasonlítottam arra az elegáns alakra, aki tulajdonképpen ténylegesen voltam. Egy hátsó zugot kerestem, előttem egy korsó sör, és vártam. Vártam, hogy a magánnyomozó megérkezzen. Ő egy Jason Snipes nevű alakot fog keresni. Túl sok infó birtokában nem volt ő sem, hiszen nem osztottam meg vele, hogy konkrétan ki vagyok, és miért érdekel egy olyan befolyásos üzletasszony mint Amanda Boower, de mivel megkapta a pénzt, és tudtam, hogy ez az alak nem fog fölösleges részletekről érdeklődni, ezért esett rá a választásom. A pultosnak adtam egy kis pénzt, hogy ha valaki Jasont keresné, akkor hozzám irányítsa a hátsó asztalhoz. Sebastien ügye már más volt, róla még annyi információm sem volt mint Amandáról, de ha visszaszerzem a feleségem, akkor remélhetőleg közelebb kerülök a fiamhoz is. Hiszen sejtettem, hogy Amanda sem véletlenül jött ebbe a városba, és minden bizonnyal nem is tétlenkedett a hónapok alatt. Így hát csak vártam.

by **Gordon Knight** Szer. Jún. 06, 2012 10:26 pm

Miután eljöttem a kölyökkel folytatott beszélgetés helyszínéről, valóban elintéztem pár telefonhívást, de csak amolyan tessék-lássék módon. Az igazi munka fejben zajlott. Ültem az irodámban, óráról órára apasztottam az üveg whiskey-t, amit vettem, és nem csináltam mást, csak gondolkodtam. A képlet egyszerű volt, és lényegi kérdés is csak egy maradt.
Adva van egy kölyök, aki a szüleit keresi. Adva van egy fickó, aki Amanda Boowert keresi. A kölyök anyja Amanda Boower. Fatális, véletlen... Ha hinnék a sorsban, egészen biztosan annak tulajdonítanám. Így viszont csak elcsodálkoztam azon, milyen kicsi is a világ valójában. Bár persze az is lehet, hogy a város összes magánhekusa megkapta az ukázt, hogy keresse Boower anyukát...
A képlet tehát: Valaki nagyon keresi a Boowereket, és a Boowerek is keresik egymást, én pedig ezen szépen meggazdagodom. Na jó, azt nem, de elég szép pénzt kaszálok. Kérdés is csak egy maradt: kicsoda ez a Jason Snipes? Mert ha ártani akar a másik megbízómnak... Akkor annak segítek, aki többet fizet. Bár... A kölyök egy maffiavezér fia, és ha apuka még életben van, én meg kiszolgáltatom a fiát... Jó lesz vigyázni.
eXile... Hát nem mondhatnám, hogy a törzshelyem. De azért nem rossz hely. És a csapos a whiskey-m mellé azt is megsúgta, hol találom az emberemet.
A fickó úgy nézett ki, mint bárki más ebben a városban, mégis az volt a benyomásom,hogy kerülni próbálja a feltűnést. Vagy csak paranoiás voltam. Szakmai ártalom.
Leültem és letettem a poharamat az asztalra.
- Knight vagyok. Érdekes híreim vannak. Gondolom, maga Snipes.
Régi trükk, legalábbis nálam: kérdezz valakit a nevéről, és jó eséllyel arra is fog gondolni. Kis szerencsével meg ráadásul az igazira.

by **Jeremy Boower** Csüt. Jún. 07, 2012 2:43 pm

Nem vártam sokat a nyomozóra, legalábbis amennyire az időérzékemmel ezt képes voltam megállapítani, ugyanis hiába is nézegettem volna, a csuklómon most nem volt ott a Rolexem, hogy megnézhessem, mennyi is lehet már az idő. Nah igen, ami a munkát illeti mindig is rettentő precíz voltam, így most is minden, még a legapróbb részlet is számított, hogy ne derüljön ki a valós kilétem. Elég vicces is volna, ha egy olyan átlagos kissé zilált alak mint ahogy most én festek egy szemmel láthatóan is eredeti rolex-szel mutatkozna. Azt az órát még Amanda és Sebastien vette két éve a születésnapomra, nem véletlen, hogy annyira hozzám nőtt már. Épp beleittam a sörömbe, mikor feltűnt, hogy pultos odahajolt egy újonnan érkezett alakhoz, és a fejével felém bökött.
~Vizezett sör....már majdnem teljesen el is felejtettem, milyen az íze.~gondolkodtam el, miközben az alak felém jött, és mire odaért hozzám, akkor tettem le a korsót az asztalra, mi halk koppanással jelezte ezt a műveletet.
Ülő helyzetemből néztem fel az előttem álló alakra, és csak egy fejbiccentéssel jeleztem, hogy üljön le.
-Ha a pultos kedvesen ide irányította, akkor nyilvánvalóan az vagyok.-mondtam neki, és megvártam amíg leül velem szemben az asztalnál. Nem voltam ideges, nem is kellett, hogy az legyek, bár kissé nyugtalanított, hogy milyen információkat fogok hallani tőle. Már a legrosszabbat is belekalkuláltam.
-Csak whiskey-t iszik?-kérdezem meg teljesen semleges hangon tőle, nem okoz gondot, hogy ne zökkenjek ki a szerepemből, ugyanis a munkám során ezt már megszoktam. Sőt, már már rám olvadt egyfajta maszk, amit gyakran igazinak hisznek, pedig nagyon is távol áll a valóságtól. A pulzusom is teljesen egyenletes maradt, és persze már megszokásból tettem fel a kérdést az itallal kapcsolatban is, nem mintha különösebben amúgy érdekelt volna. Hangom teljesen semlegesen csengett, és felöltöttem a jól megszokott pókerarcot is, amiből még a legjobban sem tudtak olvasni. Emlékszem, hogy gyakran Amanda is emlegette, hogy mennyire örülne, ha legalább az arcomról a mimikámból vagy bármilyen más testjelből tudna olvasni rólam, de még neki is nagy kihívást jelentett, aki a nejem volt, és talán mindenkinél jobban ismert.
-Nos, hallgatom.-csupán ennyit közlök vele, eszem ágában sem volt ráugrani mint éhező kutya a csontra, ha kell úgyis elmond nekem mindent, főleg, ha szüksége van a hátralévő összegre, márpedig ezt csak akkor kapja meg tőlem, ha valóban olyan információkat hozott nekem, ami fontos lehet. De ezzel ő is tisztában kellett, hogy legyen. Így hát türelmesen vártam továbbra is fenntartva a pókerarcot.

by **Gordon Knight** Csüt. Jún. 07, 2012 9:07 pm

Bólintottam, hogy igen, csak whiskey-t iszom. Főleg, hogy az előbb, mikor ránéztem, elkaptam egy gondolatfoszlányt a vizezett sörről. Na, olyat biztosan nem iszom. Annál azért jobban megy mostanság... Reméltem, hogy a whiskey nincs vizezve. Ahhoz egy kicsit túl drága volt.
Elismeréssel kellett adóznom annak a faarcnak, amit felém mutatott. Látszott, hogy nem ma kezdte. Jó volt az érzelmei elrejtésében, még nálam is jobb. Bár én a legtöbbször nem is nagyon igyekeztem titkolni őket.
Aztán elcsíptem egy emlékfoszlányt egy szép, sötét hajú nőről, meg két szót: Amanda és feleség. Most jött az, hogy én is bedobtam a pókerarcot. Jobb, ha még nem tudja, hogy az oly féltve őrzött titka máris lelepleződött. Ráadásul még nem voltam teljesen biztos sem a dolgomban: csak a gondolatmenet közepe táján kapcsolódtam be. Még akár félreértésről is szó lehet, bár az azért nem túl valószínű...
Gondolatban összedörzsöltem a két tenyeremet. Ha a gyanúm nem csal, akkor ez itt Jeremy Boower, az eltűnt apuka. Aki nem tudja, hogy a fia él-e, vagy a felesége hol van. A fiacskája sem tudja, hogy apuka él-e. Lássuk, vajon ebből én mennyi pénzt tudok lehúzni?
Először is, jobb lenne nem leleplezni magát. A Sebastien kölyök még oké, neki még ott van a seggén a tojáshéj, vagy hogy szokás mondani... De Boower apuka valamivel dörzsöltebb játékosnak tűnt. Okosabb, ha nem teregetem ki neki az összes lapomat egyszerre.
- Nos... Tudok dolgokat, Mr Snipes. A fiú... Sebastien... Életben van, bár tudom, hogy az elsődleges feladat a nő megtalálása volt. Mindazonáltal úgy vélem, ez is sikerként könyvelhető el.
Aztán feltettem a kérdést, amivel, úgy véltem, kiugraszthatom a nyulat a bokorból:
- Kívánja, hogy végezzek vele? Persze felárat számítok érte, de megoldható.

by **Jeremy Boower** Csüt. Jún. 07, 2012 10:27 pm

Ugyanúgy iszogattam a sörömből, mint ahogy addig, amíg vártam rá. Noha tudom, hogy illetlenség, más körülmények között, és más valómban ezt nem tenném meg, de most olyan voltam mint bárki más. A velem szemben ülő alak is egész hatásosan alkalmazta a semmitmondó arckifejezését, de az évek alatt én azt hiszem sokkal többet tapasztaltam mint ő. Bár ki tudja, ő is láthatott már egyet és más. Aztán belekezdett a mondandójába, miközben államat összekulcsolt kezeimen nyugtattam, és úgy figyeltem, rezzenéstelen arccal. Tulajdonképpen nem értettem, hogy miért kezdi el nekem Sebastient emlegetni, hiszen én csak Amandáról kértem információkat, és Sebastient álnéven küldtük ide még akkoriban, úgy, hogy senki ne tudja, kik a szülei, és honnan jött. Erről én magam gondoskodtam, így kissé megzavart ez az egész. De ez persze szemernyit sem látszott rajtam, még egy idegszál sem rezdült meg az arcom körül, annyira képes voltam tartani magam. Persze ez nem jelentette azt, hogy nem érdekelt, mi van a fiammal. De nem tehettem meg azt a ballépést, hogy nyíltan bármilyen reakciót is tegyek. Volt egy olyan sanda gyanúm, hogy ez a pasas is csak vastagítani akarja velem a pénztárcáját. Csak hogy ez nem fog ilyen könnyen menni.
-Miféle Sebastien?Én Amanda Boowerről kértem információkat. Ki ez a fiú? Férj, vagy talán szerető?-kérdezem ugyanazon a hangszínen mint ahogy korábban is beszéltem.
-Nem értem, milyen sikerről beszél maga itt nekem, mikor semmi használhatóval nem állt még elő. Márpedig a semmire megnézheti, hogy milyen fizetséget fog kapni.-folytattam a mondókámat neki, és ár a szavaim keményen csengtek, a hangomban pont az volt a legbosszantóbb hogy semmit nem lehetett érezni, hogy vajon milyen mögöttes tartalommal is bírnak. Nem tudhatta hogy valóban megtenném e hogy nem fizetek vagy csak beszállok egyfajta dominancia játékba ellene. Tulajdonképpen minden lehetséges volt, az is hogy nem fizetek neki semmit, az is hogy megkapja a pénz, de ami tény volt, hogy a hatalmi harcban jócskán felette álltam.
Meglepett a következő kérdése, de még ezzel sem váltott ki belőlem túl sok érzelmet.
-Mondja csak, biztos, hogy az első whiskey-jét issza ma este?-vágom neki oda hanyagul, holott a bicska nyílt a zsebemben arra, hogy egy ilyen kis senki ajánlgatja hogy megölné a családomat.Ahhoz nekem is lenne egy két szavam, sőt, itt helyben megölhetném, ha akarnám, és egy ilyen mutánsokkal teli gyűjtőhelyen még csak meg sem állítana senki. De a maszkom még erre sem hullt le, nem tehettem meg, hogy hagyom hogy egy ilyen kisstílű alak játszadozni próbáljon velem.
-Ha bérgyilkosra lenne szükségem, magánál sokkal jobbat is találok. Maga csak egy magánnyomozó, akitől információkat kértem egy bizonyos Amanda Boower nevű üzletasszonyról. De úgy tűnik, képtelen volt teljesíteni a feladatát. Így akkor azt hiszem nincs is miről a továbbiakban beszélnünk...-visszafordítom a kés élét, amit belém akart döfni, és közben kíváncsian várom, mit fog reagálni, valóban lemond a pénzről, vagy olyan típusú mint a foxi, aki megragadja és jól megrázza a lábtörlőjét ha már egyszer hozzájutott....

by **Gordon Knight** Csüt. Jún. 07, 2012 11:36 pm

Hát, ez nem jött be. A gyanúm, hogy az ipse nem ma kezdte ezt a játékot, hatványozottan beigazolódott Úgy is mondhatnám, vérprofi volt. Sőt, mivel volt épp elég más dolog, amire büszke lehettem, és nem sértette különösebben az énképemet, még azt is elismertem, hogy ebben bizony nagyságrendekkel jobb nálam.
De én kedvelem a méltó ellenfeleket. Amit viszont nehezen tűrök,és ezt már a fiacskája is eljátszotta, az az, hogy hazudnak nekem. Hát hogy a tökömbe találjak meg valakit, ha arra sem méltatnak, hogy mindent elmondjanak nekem? És ha nem volnék telepata? Akkor most csak azt látnám, hogy egy fickó keresi a nőt, és a fia is ugyanúgy kutat utána. Kinek segítenék? Aki többet fizet? Eh, az egész hazudás bagázs megérdemelné, hogy szétszórjam őket a fenébe, az egyik menjen hamis nyomon Üzbegisztánba, a másik meg Kanadába...
Felhajtottam a whiskey-met és a férfire néztem.
- Ez sajnos az első whiskey-m ma - hazudtam - És ettől igencsak ingerült vagyok. Sebastien Boower Amanda Boower és Jeremy Boower fia. Itt élt a városban, álnéven, az apja ellenségei elől bujkálva. A szüleit kereste, de olyan kétségbeesetten, hogy elkövette azt a hibát, hogy felfedte nekem a kilétét. Sokat fizetett, hogy segítsek neki, de Dafoe, Boower egyik ellenlábasa még többet adott a fejéért. Ahogy mondta, ha bérgyilkost akarna, találna nálam jobbat is, de azért egy kölyökkel még elbírtam. Ezt tőle kaptam - dobtam az asztalra a fotót, amit valóban a kölyök adott, aki természetesen élt és virult. Legalábbis amennyire én tudom.
Talán meg kellett volna ijednem. Nyilvánvalóan nagy hatalmú ember volt, és nyilván nem az a fajta, aki másokkal végezteti a piszkos munkát. Erre szolgált bizonyítékul az a gondolatfoszlány is, ami a megölésemről szólt.
Mivel meghalni azért mégsem akartam, még erősebben koncentráltam, hogy ezúttal egyetlen gondolatot se mulasszak el, főleg olyat ne, amiben gyilkos szándék lappang, és folytattam.
- Jó, bevallom, le akartam akasztani egy kis plusz pénzt a fiúért, hátha maga is vadászik rá, de ha nem, hát nem. Mindegy is, különben, végül is egyszer már megfizettek érte. Elnézést kérek, ragaszkodnék a pénzemhez - játszottam a meghunyászkodót - Na, ami a nőt illeti... Ő sem örvend éppen nagy népszerűségnek. Ami biztos, hogy a városban van. Sokat pletykálnak róla, főleg olyasmit, hogy veszélyes emberekkel barátkozik.
És nagyjából ez a pár pletyka minden, amivel szolgálni tudtam a nőt illetően, de úgy gondoltam, mindegy is, hisz ha a fickó valóban az, akinek hiszem, akkor másodperceken belül itt el fog szabadulni a pokol... Vagy ha mégsem... Akkor neki kőből van a szíve, vagy ez volt az évszázad legnagyobb baklövése, és ő nem Jeremy Boower, de én bemutattam a tökéletesen gátlástalan és használhatatlan magánnyomozó mintaképét...

by **Jeremy Boower** Pént. Jún. 08, 2012 1:10 pm

Azért azt sikerült leszűrnöm, hogy ez az alak, aki itt ül velem szemben nem kispályázik, de ez engem egy cseppet sem hatott meg. Abban a közegben, ahol én mozgok, ott az ilyen piti alakok legjobb esetben is kifutó fiúk szoktak lenni. Szemmel láthatóan nem igazán tud velem mit kezdeni, de a stílusából a kutató pillantásából mégis azt szűröm le, hogy nagyon igyekszik belém látni, hátha felfedez valamit, amit azon nyomban ellenem is fordíthat. Éppen ezért nem követhettem el még egy hangyányi bakit sem. Inkább én legyek az aki támad, mint akire támadnak.
Végig hallgattam a mondandóját, és mikor a fiamra terelődött a szó, valóban nehéz volt megállni, hogy semmilyen érzelem ne üljön ki az arcomra, és továbbra is fent tudjam tartani az érdektelen, semmitmondó látszatot. Pedig Sebastien-ért bármire hajlandó lettem volna, de sajnos pont ez a kötelék sodorta már egyszer akkora veszélybe, ezt a hibát még egyszer nem követhetem el. Nem fogok még egyszer olyan hatalmas árat fizetni, főleg nem most, mikor még meg sem találtam, és mikor még csak éppen most tervezem a "halottaimból való feltámadást". És nem fogom hagyni, hogy ezt bárki megakadályozza.
~Szóval életben van, és kutat utánunk. Talpraesett gyerek lett, de még mindig nem kellőképpen elővigyázatos.~vonom le a következtetéseket, miután Knight elárulja, hogy Sebastien lebuktatta saját magát előtte. Azért hatalmas megkönnyebbülés volt, hogy életben van. Viszont mikor felmerült Dafoe neve az arcomon egy apró ideg mégiscsak megrándult. Ő az a fajta alak volt, aki mindenáron fel akart törni, jobban mondva inkább az én helyemre. Elsősorban fegyvercsempészetben utazott, és a legutóbbi "vitánk" is abból robbant ki, hogy bepofátlankodott a területemre, amit valljunk be egy üzletember sem szeret. Én nem happolom le az ő ügyfeleit, és ő sem az enyémet. De ő ezt nem volt hajlandó elfogadni. Sejtettem, hogy időközben az eltűnésemmel nagyobb befolyásra tehetett szert, de azzal, hogy megpróbálja megöletni a fiamat, már minden határon túl ment. Nem akartam elsietni a visszatérésemet, de úgy tűnik mégis kénytelen leszek előrébb hozni, mint ahogy azt ténylegesen terveztem, ugyanis a családom a tét.
Próbálok érdektelen pillantást vetni az elém dobott fényképre, majd éppen hogy csak a képre néztem, a tekintetem már ismét az előttem ülő magánnyomozóra siklott. Nem akartam elárulni magam, pedig ott volt bennem az aggódó apa is, de nem gyengülhettem el.
-Ezek szerint nem csak nyomoz, hanem ha kell láb alól is eltesz.-jelentem ki, tulajdonképpen nem is kérdésnek szántam, inkább egyfajta megállapításnak. -Igazán sokrétű, gondolom kellőképpen kifizetődő is.-tettem még hozzá. Igyekeztem megjegyezni az arcát, ugyanis ha Sebastiennel történik valami, akkor ez az alak is toplistára fog ugrani azok között, akiket el fogok tenni láb alól. Mikor Amandáról esik szó, kezdenek kicsúcsosodni az események, valahogy kissé olyan érzésem van, hogy játszik velem ez az alak, márpedig nem szeretem ha valaki palimadárnak akar nézni. Kicsit beszűkülnek a pupilláim, de jó ideje még csak helyzetet sem változtattam, ugyanabban a figyelő, ülő pozícióban ugyanazzal az arckifejezéssel ültem ott.
-Értem. Szóval érdekes körökben mozgolódik a hölgy. És ez minden? Ugyanis nekem arra is szükségem volt hogy hol lakik, van e állandó lakhelye, vagy szállodában van. Hova jár el, mit csinál a szabadidejében, kikkel van, milyen alsóneműt visel...mindent. És maga azt mondja, csak annyit sikerült ennyi idő alatt kiderítenie, hogy veszélyes alakokkal mászkál. Ez nem valami, sok, ugye Mr. Knight? Gondolom annyi pénzért, amit kér, képes mélyrehatóbb munkát is végezni,vagy esetleg Ön is csak egy piti magát nyomozónak tartó kis semmirekellő zsaroló lenne? Remélem ön is tisztában van azzal, hogy a semmire nem fogok fizetni. Vagy esetleg szándékszik még velem megosztani valamit? -nézek rá kérdőn, kézben tartva a dolgokat, továbbra is megfontoltan. Ugyanis ebből tényleg nem sok mindent tudhatok meg Amandáról, és tudni akartam, hogy ez az alak vajon valóban jó döntés volt e, vagy jobb, ha saját kézbe veszem a dolgokat. Egyelőre bizonytalan voltam ezzel az alakkal kapcsolatban, hogy tényleg jó kezekre bíztam ezt a munkát, vagy csak megpróbál átverni, és sokkal többet tud, mint amit elárul nekem.

by Ajánlott tartalom