Re: Natsumi japán étterem

by **Romboló** Kedd Szept. 18, 2012 7:11 pm

...Becsület dolga...

Nos Darren a te dolgod relatív egyszerű, vagy határozottan bonyolult is lehet. Ha a különböző rendű és rangú alvilági, utcai, stb ismerőseidnél érdeklődsz körbe, akkor vagy vállvonogatás a válasz, vagy felette hirtelen csukódik be minden száj és sem barátság, sem tartozás, sem pénz nem is nyitja meg neked azokat. Ha megpróbálod felhívni a számot, amelyről a figyelmeztetés érkezett, akkor párszor kicseng, felveszik, majd rögtön le is rakják. Utána kapsz egy SMS-t: "Natsumi japán étterem, egy óra múlva. Ön ott Mr Carpenter. Ha beszélni akar velem, állok elébe". A posztod szerint felkeresed az éttermet a nyomon haladva, tehát:
Amikor odaérsz nem kérnek tőled a személyzet részéről különösebb igazolást, a Carpenter név azonnal utat nyit neked, ha nem azzal próbálkozol, akkor sajnos minden asztal foglalt. Ezen inkognitóban azonban egy asztalhoz vezetnek, ahol már vár egy férfi. Döbbenetesen magas, rendkívüli izomtömeggel bír. Ápolt szakáll, hosszú, hollófekete haját ezüstcsattal fogja össze. Félcipő, farmer, póló és sportzakó. Üzleties, de nem különösebben ünnepi megjelenés. A japán származású pincérnő mosolyogva lép hozzá:
- Attasé úr, kérem, megjött a vendége! - kezdi, mire a hatalmas termetű férfi feláll és kezet nyújt neked:
- Mr Carpenter! Nagyon örülök a találkozásnak - köszönt. - Örülök, hogy a telefonos egyeztetés után el tudott jönni. Kérem foglaljon helyet. Kérem, mindkettőnknek egy-egy kávét lesz szíves. Nekem feketén, egy cukorral. A rendelést kicsit később adjuk le, a számlát pedig én kérem majd.
- Hai, Mr Aviri - hajt fejet a lányka és elsiet miután te is leadod a rendelésed. A férfi feléd fordul:
- Nos, egyelőre maradjunk az Aviri névnél, de mellesleg bizonyos körökben régi becenevemen emlegetnek, mint Romboló - villant fel egy farkasmosolyt. - Ezek szerint érdekesnek találták az információimat Mr Black - néz a szemedbe és várakozóan összekulcsolja a két kezét.

by **Darren Black** Vas. Okt. 28, 2012 4:49 pm

Beléptem. Egy fickótól, akinek még az enyémnél is menőbb csokornyakkendője volt, megtudtam, hogy Mr. Carpenter itt valóban nagy valaki lehet. Gondolom ezt azért, mert nem dobtak ki, nem kértek személyit, nem hívták a zsarukat, és, ami a legfurább, még csak rám se lőtt senki. Végig, miközben az asztalomhoz vezetett a férfi, mantráztam magamban, hogy az én nevem Carpenter. Vajon máshol is működik? Ki kéne egyszer próbálni...
Jé, egy jól öltözött óriás! De érdekes... Hát, ha ezt beengedték ide, akkor nem csoda, hogy engem is. És neki csokornyakkendője sincs. Pedig Attasé. Csak tudnám, mi az...
Kissé álszentnek találom ezt az "el tudott jönni" szöveget, de azért bólintok. Ami azt illeti, a telefonos egyeztetés is elég enyhe kifejezése annak az egy sms-nek, de ha ez segít valamit azon a szerencsétlen kölykön a sitten, egy szavam sem lesz.
Rendeltem magamnak valami kiejthetetlen nevű izét, és reméltem, hogy az se nem nyers hal, se nem polip. Aztán Aviri felé fordultam.
- Romboló... Ismerősen cseng, de nem tudnám hová tenni. Mindegy. Az információk? Ja, úgy megszerettük őket, hogy kérnénk még, amennyit csak lehet.