Natsumi japán étterem

A taxizás, bár gondolom sem golyó, sem atombiztos nem volt a kocsi, rendben véget ért. És még az étterem is egész szimpatikus volt.
- Ital, az bizony! - helyeseltem - Szaké, vagy amit csak akartok, de lehetőleg erős legyen. És ne már, hadd egyek szamurájkarddal? Ma már lelőttek, klassz lenne, ha még egy karddal is megvágnám magam... - ironizáltam, és természetesen európai tálat kértem
Szamurájkard, még mit nem... Amilyen mázlista vagyok, még valaki belém állítja. Lopva körülnéztem, de nem láttam veszélyt. Persze csak úgy hagyományosan, emberi szemmel pillantottam ide-oda, a néha a sebembe nyilalló fájdalom és a fáradtság nem sokat segítettek a koncentrációban, ami viszont jól jön, ha az ember valószínűségi vonalakat nézeget.
Megmondtam a pincérnek, mit kérek.
- De ha ezek közül bármelyik is algát vagy nyers halat jelent, azt cserélje le valami pizza - félére, oké?

~Na, ezekkel is élvezet lesz bulizni, az egyik úgy forgolódik, mintha meghívtam volna vacsorára a 88 eszementet, a másik pedig megspékeli még azzal, hogy a fickó sérüléseit nézi. Mázli, hogy ismerek valakit, aki jobban ért ehhez a helyhez, mint én, így legalább a kajától nem kell tartanom.~
Végül leadja a rendelést, s kapásból négy adagot rendel, ha esetleg a kollégák is inkább az ő egzotikus menüjére fanyalodnának rá, a saját választásuk helyett. Egyébként hamburgert rendelt sült krumplival.
-Túl sokat aggódsz Darren, nézz csak rám, engem több százan - és itt megtorpan egy röpke pillanatra, mikor eszébe jut, ki ül még az asztalnál, majd egész máshogy fejezi be a mondatot, mint zsigerből tette volna - bombáznak sértő levelekkel, mégsem parázok állandóan.
Előhúzza az óráját, és nyomogatni kezdi, van ugyanis egy olyan érzése, hogy ennyivel még nem tudja megnyugtatnia férfit.
-Mit szólnál, ha elintézném, hogy felbukkanj Washingtonban, egy nyilvános helyen? Nem szabadulnál meg tőlük végleg, de elég időt adna, hogy átgondold, mit lépj, az új információk fényében.

Szellem felvetését jó ötletnek véltem. Olyannyira, hogy az aggódó szemlélődést is abbahagytam, hogy tartósabban ráemelhessem inkább a tekintetemet.
-Támogatom - bólintottam, miközben evőpálcikáimmal a tányéromon maradt utolsó yaki onigiri (bármit jelentsen is) falatot próbáltam összecsippenteni. - Bár lehet, hogy jobb lenne elvinni Washingtonban egy kifejezetten nem nyilvános helyre, ahol meghúzhatja magát, amíg lenyugszanak a kedélyek... vagy amíg átgondolja, mit lépjen. Talán most minél kevésbé kéne nagydobra vernie a hollétét.
A rizses dolog végre a két pálcika között maradt, gyorsan összekentem hát az édeskés szósszal, és a számba dugtam, mielőtt még újra leesne. Közben Darrenre sandítottam. Mégiscsak az ő döntése, de féltem, ha Szellemre hallgat, újra baja eshet.
-Ha viszont mindenképpen harcolni akarsz velük, addig tedd meg, amíg még keresnek. Minek bemerészkedni a szörnybarlangba, ha kisebb csapatokban előmerészkednek ők maguk? Szép sorjában lezúzzuk azt a 3-4 embert, akiket egyszerre ráderesztenek, aztán hipp-hopp már kellőképpen le is gyengítették magukat.
Megvontam a vállamat.
-Ha neked volnék, ezt csinálnám.

Hallgattam őket, miközben a kajámat piszkálgattam. Finom volt, de mit ne mondjak, nem épp farkasétvággyal estem neki. Hol éhes voltam, hol nem, és most épp a hol nem dominált. Persze ez akár egy perc múlva is megváltozhat. Ez egy ilyen nap.
- Nem, Lynn, nem akarok menekülni. Ezek... Rám támadtak. Lelőttek. Meg akarnak ölni. És ez... Rohadtul dühít, érted? Mert most komolyan, mi ez már? Egyszer csak valaki úgy dönt, meg kell halnom, és a többi meg pisztolyt ránt és utánam ered? Ne már! Érted? Ez nem olyan dolog, ami elől el kell futni. Jó, persze, azt is lehet csinálni, de én nem azt fogom. Darien ötlete sokkal jobban tetszik. De akkor Washingtonban nagyon feltűnőnek kell lennem. Minimum az országos hírekbe be kell kerülnöm, hogy felfigyeljenek rám. De jobb, ha fő hír leszek. Van konkrét terved?
Oké, gondolom, elvinne a fővárosba. Eddig oké. Én meg mondjuk lerombolok valami műemléket, vagy ilyesmi, hogy mindenki tudja, ott vagyok. Aztán gyorsan visszajövök ide. És ezt el lehetne játszani hetente, hogy mindenki azt higgye, még ott vagyok.

-Nem hiszem, hogy az a bujkálós fajta - jegyzi meg, s hangjában egyaránt felismerhető az elismerés a férfi tökösségéért, és a kritika, mely a józan eszét illeti, de ebben a szakmában többre megy az ember egy tökös eszementtel, mint egy gyáva zsenivel, szóval nincs ezzel semmi baj. - Ami pedig a tervemet illeti...Miért? Miért mániája minden mutánsnak lerombolni a helyi nevezetességeket? - Fakad ki, persze csak halkan, nem szeretne nagyobb feltűnést kelteni, mint amit a hamburgerei okoznak. - Egyébként pedig, ha az üldözőid csak az újsághírekből tudnák meg, ha elhagyod a várost, nem kéne annyira megerőltetned magad, hogy meglépj előlük, nem igaz?
Nagyot harap az egyetlen ételbe, melyről biztosan tudja, hogy nem mar vissza, s jóízűen rágja meg az ízletes húst, a ropogós zöldségekkel. Valamiért felmerül benne, hogy a usere most épp magát szadizza ezekkel a sorokkal, hisz ő is meg tudna ennyi egy finom hamburgert...vagy inkább négyet...ezeknek a gondolatoknak persze nincs sok értelme, így el is hessegeti őket, s mikor első szendvicse már a gyomrában nyaral, folytatja tervének felvázolását.
-Mit szólnál, ha vonatra ülnél, és elutaznál a fővárosba? Számítani fognak rád, de nem küldik oda a nagyágyúkat, hisz nem lehetsz olyan hülye, hogy a saját neveden vegyél jegyet, majd fel is szállj a vonatra. Cselnek hiszik majd, ezért tudsz majd meglépni, az orruk előtt. Aztán hajóra szállsz Európa felé, ők pedig várni fognak rád, de hiába, mert amint elhagytad a kikötőt, én titokban visszahozlak ide.
Gyanakodva nézi az italt, de végül csak megkóstolja azt. Sheena-val sokat edzettet az alkesz olimpiára, így ez sem vágja fejbe nagyon, de egy kóla azért jobban ment volna a menüjéhez.
-Pár napot nyerhetsz így, a maiak alapján tovább úgysem kerülnéd a feltűnést, ez viszont elég arra, hogy kitaláld, mit akarsz tenni, és kivel.

Nem túl feltűnően megvontam a vállam. Ha Darren mindenképpen a szörnybarlangba vágyik, ki vagyok én, hogy lebeszéljem? Nagy fiú, el tudja dönteni önállóan is, hogy szeretné őrült módjára kockáztatni az életét, vagy nem.
Ízlelgettem egy darabig, hogy több időt is lehetne nyerni, ha Szellem pár naponta elvinné magával új barátunkat valami messzi városba, ahol mutogathatja magát, aztán persze visszahozná, így tovább tarthatnánk az ellenségeit tévúton, viszont a gondolat, hogy a mellettem ülő férfi többet legyen akárcsak a leghalványabb veszélyben is, mint amennyit feltétlenül szükséges egyáltalán nem tetszett. Akaratlanul is kicsit közelebb húzódtam hozzá, és aggódó pillantással figyeltem, ahogy higgadt megfontoltsággal kebelezte be a testsúlyának megfelelő mennyiségű ennivalót.
-Rendben van, legyen ahogy akarjátok - szóltam Darrenhez, miután sikerült megemberelnem magam. - Ha Washingtonban akarsz feltűnő lenni, abba sem kell nagyon beleizzadni. Szerintem az is elég, ha százszor felfested a Fehér Ház falára, hogy ROMANI ITE DOMUM! Ha gondolod, még segítünk is, de - itt megfogtam Szellem kezét - neki a haja szála sem görbülhet. Tudom, hogy ez nem kizárólag rajtad múlik, úgyhogy elöljáróban szólok, hogy ha túl rázós a helyzet, én maradok veled, őt meg ha kell, láncra verem egy füstálló pincében, amíg újra biztonságban elő nem bújhat. Nem akarom megismételni, ami a tetőn történt.

Felnevettem.
- Bocs, dokinéni, te tényleg nagyon király vagy, meg minden, de veszélyben inkább a nagy ember védje a hátsómat, ha nem gond. Meg is mondom, miért. Egy: egy hímsoviniszta disznó vagyok, és ha muszáj, szívesebben öletek meg magammal együtt egy pasit, mint egy nőt. Kettő: Darien tapasztalt vén róka. Ne érts félre, te is jól megállod a helyed, ahogy láttam, de hármunk közül ő a nagyágyú, ha tetszik, ha nem. És végül három: ha valamelyikőtöket megöletem, a másik engem öl meg. És előled könnyebben el tudok menekülni. Ez van, Lynn... Gyáva fickó vagyok. Ezért maradsz te a csinos... Khm... Szóval ezért maradsz te nyugton, és ezért megyünk mi, férfiak a csatába.
Szellemre néztem, és odasúgtam neki:
- Ugye megvédesz majd? - aztán emelt hangon, vigyorogva folytattam - A pár nap idő jól hangzik. De mi van, ha a kis telepatájuk látja a jövőt? Elkapnak még a vonaton, ahol amúgy sem léphetek meg, és ahol segítség sincs. Egyszer mázlink volt, de másodszorra nem lesz.
Eltüntettem minden ételt, és reméltem, hogy tényleg egyik sem volt nyers hal, vagy fakéreg, vagy ilyesmi.

-Már úgy érted, hogy tőle? - Sandít a mostanra minden bizonnyal lángra lobbant dokinénire, ő ugyanis imádja, ha porcelánbabaként kezelik. Már a férfi monológja közben is próbált erre utalni, enyhe torok köszörüléssel, de figyelmeztetése süket fülekre talált, ezért inkább csak szelíd krokodil stílusban harapott bele a szendvicsébe, mely így hamarosan csatlakozott barátaihoz, odalent.
~Még egy ilyen duma, és akkor sem lesz biztonságban, ha Magnetó és Rozsmák közös erővel védik a seggét. Más kérdés, hogy én sem szeretném, ha baja esne...~
-A telepata miatt ne aggódj - jegyzi meg, mintha csak egy zsémbes szomszédról lenne szó - ha látja a jövőt, nekünk úgyis annyi, arra meg kár időt pazarolni, amit nem védhetsz ki.
Újabb hamburger, újabb harapás, majd folytatja a beszámolóját, mert van egy olyan sanda gyanúja, hogy ezzel nem nyugtatta meg maradéktalanul a férfit.
-Ha látná a jövőt, itt sem ehetnénk, nem igaz? A vonaton pedig enyhén szólva megerősítették a biztonsági személyzetet, mióta valami bohóc kidekorált egy szerelvényt valami karmos ipsével, a pályaudvaron történt dolgokról nem is beszélve. Ó nem, rád csak odakint fognak várni, te pedig meg is jelensz nekik.

A szemöldököm egyre magasabbra kúszott Darren részletes kifejtése közben, hogy miért is jár mindenki jobban, ha én maradok a fenekemen, amíg ők szépen elintéznek mindent.
-Nem rossz - feleltem higgadtan ugyan, de cseppet sem nyugodtan. - Szóval, akit kis híján kinyírtak, és legjobb emlékeim én húztam ki a csávából, most azt mondja nekem, hogy maradjak a fakanál mellett, amíg a két erős és ügyes férfi elintéz mindent. Nagyon nem rossz, neked aztán jól láthatóan van vér a pucádban, egyre kevésbé érzem úgy, hogy féltenem kellene téged. Én ugyan orvos vagyok, akit nem harcra, inkább a romok eltakarítására programoztak, és Darien tényleg összehasonlíthatatlanul nagyobb ász, mint én, de ez nem azt jelenti, hogy használhatatlan vagyok. Szóval - összegeztem közelebb hajolva összeszűkült szemekkel, amik reméltem, tükrözik a bennem lévő indulat akár csak morzsáját -, ha nem vigyázol rá, velem gyűlik meg a bajod, és majd meglátjuk, mennyire vagyok gyenge nő.
Aztán, mikor már túl voltam a lényegen, hátradőltem, és jóval derűsebb hangon néztem a pincér felé.
-Na, mit szóltok? Még egy kör szaké?

Az asztalra csaptam, és a szemem szikrát szórt. Többen is felénk néztek.
- Lehetsz te akármilyen jó, Lynn - mondtam suttogva, a hangomban sütő haraggal - Ma majdnem meghaltál miattam. Nem ismerlek, nyilván nem is mondhatom, hogy túl fontos vagy nekem, és a többi... De van, akinek túl fontos vagy. És te is - néztem Darienre - Szóval elég ebből a marhaságból. Jól hangzott, amit mondtatok, és komolyan, jól is esett. Az is, hogy megmentettetek, a golyót is kiszedtétek, meg a kaja is szuper volt, de ennyi, srácok... Nem vagyunk barátok, oké? Értékelem, hogy segíteni próbáltok, de tényleg meghalnátok egy idegenért? Gondoljátok meg.
Hátradőltem, és merőn néztem hol az egyik, hol a másik szemébe. Nem vagyok hős, még különösebben jó ember sem, de miattam ne haljanak meg mások. Én másztam bele a bajba, én is mászom ki belőle. Ha meg nem... Az is csak nekem fájjon.

-Hogy ti milyen édesek vagytok együtt - jegyzi meg vidáman, miközben keze italáért nyúl. Ha a csaj nem a barátnője lenne, már azt is felajánlotta volna, hogy menjenek szobára, így viszont marad az a higgadt, tárgyilagos hangon történő magyarázat, melyet még a zord kaszás is megirigyelhetne, persze csak miután mindketten elhallgattak, és rá figyelnek.
-Tényleg azt hiszed, békén fognak hagyni minket, ha a seggünkön maradunk? Ha nem öleted meg magad gyorsan, ezek le fognak vadászni mindenkit, aki valaha segített neked, de az is lehet, hogy a halálod sem gátolja majd meg őket ebben.
Ezidáig csak a sültkrumpliját tüntette ki figyelmével, a következő mondat erejéig azonban tekintetét Darren-re emeli.
-Hol dolgoztál eddig, a szállítmányozási részlegen? - Kérdi, s bár gyanítható, hogy volt ebben némi gúny, arcán kevesebb érzelem figyelhető meg, mint egy robotot ábrázoló szoborén, úgyhogy nehéz megmondani. - Eddig csak játszottak veled, de most, hogy hülyét csináltál belőlük, már nem lesznek ilyen kedvesek, tudom, mert páran rám is vadásznak, hasonló okból, és most már hála neked, a barátnőmre is.
~Aki már másodszorra halt meg majdnem, ha jól számolom. Elsőre például a fiamat mentette meg, aki szintén majdnem belehalt abba az őrült tettébe, hogy kimerészkedett az utcára.~
Újra a kaja felé fordul, az legalább nem dumán vissza, meg csapkod az asztalra, csak engedelmesen tűri, hogy megegyék.
-Tehát, mi legyen? Csináljuk az én tervem, vagy nyavalyogsz még arról, milyen nehéz az élet?

Szellem ésszerű okfejtésére nem nagyon tudtam ellenérvet felhozni. Sanszos volt, hogy mi sem vagyunk biztonságban Darren üldözői elől, így aztán nyugodtan gondolhattunk már rájuk a mi üldözőinkként. Pláne, ha még telepatájuk is van, még kevésbé rejtőzhetne el bárki is előlük.
-Mindhármunk biztonsága érdekében jobb lesz elbánni velük. Ha javasolhatnám, először a telepatával, eléggé szúrja a szemem.
Darrenre néztem, és immár minden dühös indulat hiányzott a hangomból, mivel önvádaskodása megindított annyira, hogy félretegyem egy kicsit a női önérzetemen esett sérelmeket.
-Nem kell emésztened magad, amiért bajba sodortál minket, nem a te hibád volt. Nem tudhattad, hogy ez lesz. Ami azt illeti az egész éppenséggel úgy kezdődött, hogy megmentetted az életemet, ha elfelejtetted volna. Ha valaki, hát én vagyok az, aki elrontotta, mert odahívtam őt - biccentettem Szellem felé. - Meggondolatlan voltam, és még egy embert életveszélybe sodortam. Mea culpa. De nincs idő ezen rágódni.
Úgy tettem, mintha az orromat dörzsöltem volna meg, hogy odasúghassam Szellemnek:
-Majd jóváteszem!
Odébb toltam a kiürült tányéromat és kényelmesen az asztalra könyököltem.
-Legyen, amit kitaláltatok. Gondoskodjunk a biztonságról, és közben iktassuk ki... jó, bocs, iktassátok ki ezeket a kis mitugrászokat. Ti csináljátok, én addig, gondolom, felsöpröm a konyhát!
~Csak, mert nő vagyok! Beleestem a fazékba, nyenyenye!~

Mélyet sóhajtottam, hogy megfékezzem az indulatomat. Nem sikerült. A poharam leszánkázott az asztalról. Pattant egyet, de csodák csodája, nem tört el. Még szerencse, hogy üres volt. De várjunk csak! Mi nem stimmel itt? Hát persze! Hogy az a jó...! Hiszen nem is látom az erővonalakat! Ez a mutatvány eddig csak úgy sikerült, hogy láttam őket... Nehézkes és lassú módszerét kaptam a telekinézisnek, eddig legalábbis azt hittem. Mi ez, talán már a következő szint? Máris? Hisz még ki sem tapasztaltam az előzőt! Túl gyors ez az egész. Túlontúl gyors.
A haragom persze nem szállt el. Lehajoltam és felvettem a poharamat.
- Nem hiszem el, hogy nem értitek! - túrtam a hajamba - Nem egyértelmű? Nem engem kell elrejteni. Titeket kell. Szellem, fogd Lynnt, és meg se álljatok Üzbegisztánig. Majd üzenek, ha biztonságos lesz visszajönnötök. Ha meg nem üzenek... Nos, sok szép város van New York-on kívül is. Húzzatok el innen. Ha van egy kis eszetek, ezt csináljátok, és viszitek Sheenát is, biztos, ami biztos.

-Nem Darren, te nem érted - feleli még mindig nyugodtan - ez a csaj veszélyes mutánsokat kezel illegálisan, rám pedig 243 ember vár a pokolban, hogy lejátszunk egy visszavágót, és még mindig nem teljes a csapat, ebben biztos lehetsz.Gondolod el fogok futni egy marék cowboy elől?
~El hát, nagyjából ez a képességem lényege, de megfutamodni nem. Úgyis terveztem megritkítani a helyi bűnbandákat, ideje véghez vinni.~
-Üzbéglisztmucsaröcsöge pedig szar hely, és ha jól emlékszem köröznek is ott valamiért...
~Meg nem tudnám mondani miért, felrobbant egy szobor, vagy egy vallási vezető? Vagy egy vallási vezető szobra? Esetleg felrobbant egy szobor, és rádőlt egy vallási vezetőre, ami ott terroristát jelent? Sosem tudtam kiigazodni a buckalakókon...~
Lynn monológja kicsit kizökkenti a kemény maffiózó szerepéből. Számára a Carpe diem azt jelenti, "kapard a diót", úgyhogy el sem tudja képzelni, mit akart az ő kupájával, de a többi rész érthető volt, még ha badarság is.
-Perszeee, sokkal jobb lett volna, ha agyonlőnek titeket a tetőn - szólal meg, s ezúttal érezhető a gúny a hangjában - akkor mostanra nem lenne semmi problémám. Őrült nőszemély... - A végét már halkan mormogta, de azért mindenki számára érthető volt. Ezek után újra Darren felé fordul, és az előbb feltört érzelmeket mintha csak lesöpörte volna az arcáról, megint a kőszoborral kénytelen szembenézni a férfi.
-Tehát, van egy bandánk, akik nem hagynak nyugton, amíg élnek. Hogyan szándékozod ezt megoldani, Dr.Karma?

Mi? Mennyi? Kétszáznegyvenhárom?! Mi a jó fene ez, a Terminátor?
- Oké, Darien, ha valaha is megsértettelek volna, visszavonom. Jó ember vagy. Klassz. Tényleg. Szeretlek, csak ne légy az ellenségem, oké?
Azért valahol taszított a gondolat. Igyekeztem soha senkit nem megölni, és eddig egész jól ment. Ez a fickó meg több embert nyírt már ki, mint amennyi nővel gyarapíthattam volna a népességet... Ez azért ijesztő. Hirtelen kényelmetlenül kezdtem érezni magam. Talán ha felpattannék, az arcába vágnám, hogy rohadt gyilkos, és lelépnék... Nem, azt hiszem, az nem igazán javítana a túlélési esélyeimen. Meg aztán...
Lynnre pillantottam. Ő megkérte Darien-t, hogy ne öljön, és a férfi nem is ölt meg senkit. Talán megváltozott... Mindenkinek jár második esély. Azt hiszem.
A fejemet csóváltam.
- Ha nektek ilyen rohadt sürgős meghalni... Én nem állok az utatokba. Ha nem tudlak rábeszélni titeket, hogy húzzatok el, felőlem mehet a vonatos terv.

Finom mosollyal nyugtáztam a Darren arcán átsuhanó sötét felhőt. Ugyanazokat a gondolatokat véltem felfedezni zaklatott szemeiben, mint ami bennem is zakatolt, amikor tudomást szereztem Szellem valódi foglalkozásáról. Bármit mondott, sütött róla a megbotránkozás, ami cseppet sem lepett meg, sőt, örültem neki, hogy még valaki osztja a véleményemet, miszerint gyilkolni bűn, de Darren még nem tudhatta azokat a részleteket, amelyekbe Szellem engem már hál' istennek beavatott.
-Nem kell nagyon udvarolni neki, nem fog bántani - nyugtattam meg Darrent. - Nem éppen szórakozásból ölte meg az áldozatait, nem volt más választása. Hidd el, ő igazán jó ember. Mindent, amit tett másokért tette. Ha valaki, akit szeretsz halálos veszélyben forogna, te is megtennél mindent, hogy megmentsd, nem?
Felsóhajtottam.
-Az aggódásod nagyon meghat, de mint már említettük, mi már úgyis veszélyben vagyunk, és nem csupán a te ellenségeid miatt. Szóval örülj neki, hogy van, aki segít neked, oké?
Intettem a pincérnek, hogy hozzon még szakét.
-És akkor most hanyagoljuk egy kicsit az egónkat meg a lelkiismeretünket, majd családterápián újra elővehetjük. Most fontosabb témát kéne boncolgatnunk, mégpedig, hogy hogyan intézzük el a Tetőtéri Harcosok Klubját. És, ami legalább ennyire fontos - bár tudom kevés rá az esély -, azt, hogy van-e rá esély úgy, hogy nem öljük meg egyiket sem. Talán mégis meg lehetne beszélni velük, vagy elég lenne rájuk ijeszteni. Talán nem rögtön a legradikálisabb megoldást kéne bevetni.
Az éppen akkor kiérkezett szaké felé nyúltam, és közben könyörögtem a tervezőmhöz, hogy Szellem ne röhögjön a szemeim közé.

~Mi a szösz? Azt már megszoktam, hogy a lányok odavannak a rosszfiúkért, de hogy Darren is azonnal belém zúgott amint megtudta mennyire rossz is vagyok, enyhén szólva meglep. Mondjuk, a tetőn is flörtölt velem, lehet ezért ilyen ellenséges vele Lynn...na elég a marhaságból, inkább azt találjuk miért mondom ezt el mindenkinek, lehet rossz hatással van rám, hogy mostanában van pár ember az életemben, akikkel őszinte vagyok.~
Annyira elmerült gondolataiban, hogy Lynn monológját szinte meg sem hallotta arról, hogy ő igazándiból egy meg nem értett hős, és csak jót akart mindenkinek, pedig nagyon jól hangzott.
-Helyes, aztán ha visszahoztalak, majd kitalálsz valamit, mi meg szerintem kiveszünk még egy hét szabit, te mindenképpen - jelenti ki, Lynn felé fordulva - nem kéne veszélybe sodorni a betegeidet.
A vérmentes megoldás gondolata nem borzasztja el őt, ugyanis a közhiedelemmel ellentétben nem elmebeteg sorozatgyilkos, csak nagyon elhivatott, ha a munkájáról van szó, ezért kicsit többet dolgozik a kelleténél. Bármilyen meglepő, ötlete is van, még ha kezdetleges is.
-Ha tudunk szerezni bizonyítékot az üzelmeikre, a rendőrség bevonásával kivonhatjuk őket a forgalomból. Mondjuk ha ezt csináljuk, költöznöd kell, vagy átplasztikáztatni magad, mert ha valamit, ezt nem felejtik el neked soha....

- Jó, értem én... De most komolyan, kétszáznegyvenakárhányszor voltak veszélyben a szerettei? Bocs, Darien, bírlak, meg minden, csak kicsit kiakadtam. Tudom, hogy megmentetted az életemet, de ha azt mondom, hogy ezek után kicsit nehezen bízok meg benned, ugye nem sértődsz meg? Bocs, de ez a véleményem.
Dacosan néztem a férfire, hátha ki akarna nevetni vagy ilyesmi. Oké, hogy ő a Nagy Fehér Harcos, de ami sok, az sok.
Legyintettem.
- Bizonyítékot? Mire? Ezek profik. Túl egyszerű lenne. Nem... _Még a legegyszerűbb és legkímélőbb, már a populációra nézve, ha a főnököt nyírjuk ki. Ha nincs, aki fizet, nem is üldöznek. Nem mintha nekem olyan nagyon ínyemre lenne a dolog, de jobb nem jut eszembe. A börtönből ugyanolyan könnyen vezethetné a hajtóvadászatát. Gondolom. Nézd, ezek a fickók oda nem bűnhődni mennek. Több haverjuk van bent, mint kint. Nekem is bejön a vérmentes megoldás, de nem hiszem, hogy össze tudnánk hozni.

-A főnök megölése valóban ésszerűen hangzik - bólintottam óvatosan. - Ha nagyon objektíven nézzük az ügyet. De gondolod, hogy az ő halála aztán sima ügy lesz? Mindig vannak fanatikus követők, családtagok, barátok, akik nem néznék jó szemmel, és ha sikerül is, tuti meg akarják majd bosszulni. Jelenleg pedig te vagy az, aki menekül előlük, mert átverted őket (bocs, az ő szemszögükből). Szóval gondolkodás nélkül fognak utánad eredni. Nem fognak arra gondolni, hogy hátha más tette, hátha nem téged kéne kinyírni.
Elgondolkodva néztem rá.
-Esetleg, ha van még valaki, aki útban van, el lehetne intézni, hogy inkább rá gyanakodjanak. Ha van még valaki, akinek legalább, vagy még jobb: több oka van megölni őt, mint neked, lehet, hogy inkább utána mennének. Ha bemártasz egy másik rád veszélyt jelentő valakit, két legyet ütsz egy csapásra.
Felhajtottam a szakémat, és azonnal el is határoztam, hogy aznap többet már nem iszom. Most nagy szükségem van a józanságomra.
-Te jobban ismered őket, szóval, ha van máris valaki ott, akinek volna indítéka, az a legjobb, ha nincs, azt is el lehet intézni.

-Az apám ügyvéd - feleli halkan, majd egy fanyar vigyorral az arcán Darren-re néz. - És az anyám is. - Úgy dönt, több magyarázatra nem szorul, miért volt szükség ilyen véresen hatékony megoldást alkalmaznia családja védelmében, bár természetesen mindenkit nem azért tett hidegre, hogy a famíliát védje, bár ez is nézőpont kérdése, enni csak kell...
Csodálkozva néz Lynn-re. Nem arról van szó, hogy hülyének tartaná őt, épp ellenkezőleg, de valamiért mégsem várta volna tőle, hogy ilyen aktívan részt tud venni az ötletelésben, anélkül, hogy elhányja magát. Természetesen nem kerüli el a figyelmét, hogy milyen lelkesen önti magába azt a bódító nedűt, de ha ez kell neki, hogy el tudja viselni két bűnöző társaságát, miközben gyilkosságokról, és egyebekről esik szó, ám legyen.
-Tudod, ez egyáltalán nem rossz ötlet - jegyzi meg elgondolkodva - ha valahogy ki tudnánk deríteni, ki húzott csőbe, és megszereznénk a...mit is loptál el állítólag? - Kérdi, mert nem egészen biztos benne, hogy szóba került az este folyamán, miért is akarják megölni őket. Őszintén reméli, hogy legalább valami értékes dolog van a háttérben. - A lényeg, hogy ha valaki megtalálná azt a főnököd széfjében, utána egy szenilis vén bolondnak tartanák még akkor is, ha húsz éves, és kisebb gondjuk is nagyobb lenne annál, hogy téged kergessenek...

Ijedten néztem Lynnre. Kicsit megijesztett az a hideg, számító mód, ahogy a mondandóját előadta. Jó, bevallom, nem is kicsit ijesztett meg, hanem nagyon atombrutálsúlyosan. Tudom, hogy nincs ilyen kifejezés. Most találtam ki. Haladjunk.
Szóval úgy tűnik, van abban valami, hogy a párok idővel felveszik egymás szokásait...
- Nem, Lynn. Nem, nem, nem. Csak azt mondtam, annak több értelme lenne... Jó, azt hiszem, ti nem az utcán nőttetek fel. Jártatok gimibe? Szuper. Törióra? Megvan? Amin kilógtatok az utolsó évben elszívni egy spanglit, meg ilyesmik. Na, ha ott kicsit figyeltetek is, már nem a spanglinál, hanem másik töriórákon, akkor talán észrevettétek, hogy ha egy király meghalt, akkor mindig trónviszályok kezdődtek. Na, itt ugyanez a helyzet. Ha a bandavezér meghal, bandaháború lesz, részint bosszúból, részint az utódlás miatt. Hatalmi vákum. Bocs, ha lesajnáló voltam, biztos hallottatok ilyenről. Kicsit ideges vagyok. Szóval, nekünk ez nem jó, mert miattam nektek sem kéne meghalnotok, egy rakás idegennek meg végképp nem, márpedig bokáig állna az utcákon a vér, ha kitörne a balhé. Abban viszont több fantáziát látok, amit Darien mondott. Egyébként fél milla értékű gyémántokról van szó. Na, én kaptam egy kis bársonyzacskót, benne szép, fényes, törékeny kis kövekkel. Mit nem csinál a gyémánt? Úgy van. Nem törik. Szóval valaki engem is nagyon csúnyán átvert.

Idegesen szusszantam fel. Amennyire rendes pasinak tartottam Darrent, annyira tartottam nehéznek dűlőre jutni vele.
-Oké - mondtam neki beleegyezőn. - Lefüleltél, semmit nem tudok a bandákról, gyilkolásról, rablásról és hasonlókról. Ez a ti asztalotok, és én mégis itt ülök veletek, és kénytelen vagyok erről beszélni, és mocskos terveket szőni. Mindeközben képes vagy úgy nézni rám, mintha épp most vallottam volna be, hogy szabadidőmben kismacskákat szoktam vízbe fojtani, annak ellenére, hogy annak szenteltem az életemet, hogy segítsek másokon, még ilyen helyzetben is. De nem vagyok bűnöző, ti vagytok azok! Ha annyira kíváncsi vagy, ki vagyok én, hát legyen! Úgyis jólesik, hogy végre kiengedhetem magamból.
Itt Szellemre néztem, megragadtam mindkét kezét, vettem egy hatalmas nagy levegőt, és rákezdtem:
-Énmárbiztosanapokolrakerülöksosemlettvolnaszabadilyesmibekerülnömmitkeresekénittmiértszeretekegysorozatgyilkostúristen úristenmitcsináljaknemlenneszabadittlennemnemlenneszabadrésztvennemebbennincsjogomeldöntenihogykiélhetéskinemésmostmégi saztteszemsosemöltemmegsenkitésnemisakarokazégszerelmérevalakimondjamármegmitcsináljakiszonyúakkorénmostegyborzalmasa nrosszemberlettemdenemakarokazlennicsakmondhogynemvagyokannyiraelvetemültmintaminekérzemmagamésmégvankiútéssenkine knemleszsemmibajaésnemkellbántanomsenkit!
Itt elfogyott a szuflám, úgyhogy miután még pár másodpercig könyörgőn néztem Szellemre, visszafordultam Darrenhez ismét higgadtan:
-Ezt a részt akartam kivágni, amire tényleg nagyon nincs idő, már csak azért is, mert tudnám még folytatni naphosszat. De ez a helyzet sajnos csak arra tudok gondolni, hogy minél kevesebb veszély fenyegesse a férfit, akit szeretek, és egy másikat, akit túl rendesnek vélek ahhoz, hogy megöljék. Szóval, ha nekem sikerül érzelemmentesnek maradni, bárki képes rá. Szóval koncentrálhatnánk csak arra, hogy mitévők legyünk? És ha megvan, vágjunk bele!

-Én ott nőttem fel - jegyzi meg halkan, mielőtt Darren belekezdene a kiselőadásba az örökösödési harcokról, és annak következményeiről, meg hasonlókról. Tény, hogy elég lesajnáló az előadásmódja, de legalább a maga módján vicces, és ha valaki, Szellem tudja értékelni a gonosz humort. Egyébként teljesen igaza van, de ez a dolog felvet egy érdekes kérdést. - Szóval, azt akarod mondani, hogy mindenkinek akkor lenne a legjobb, ha téged nyírnának ki, mert akkor másnak nem esne baja?
Már éppen elmosolyodna azon, hogy igen, látnak fantáziát a tervében, és csak 20 évet kellett eltöltenie a szakmában névtelenül, hogy ez bekövetkezzen, mikor közelgő vihar szellőjét érzi meg. Lynn-ből hirtelen a felszínre tör minden érzelem, amit eddig megpróbált elnyomni, ő pedig jobb híján szorosan magához öleli a nőt, megérteni amit mond ugyanis tökéletesen lehetetlen vállalkozás volna.
-Nyugalom szívem - csitítgatja, miközben egy pillanatra átfut az agyán, hogy ezek után pláne nem fogják soha komolyan venni, mint félelmetes gonosztevőt.
Darren felé fordul ő maga is, s arcán ezúttal remekül látszik, hogy a gyémántok nem nyűgözték le, jobban örült volna valami kísérleti fegyvernek, esetleg Mark Hamill dedikált fotójának, de ez is megteszi.
-Drágakövek...végül is, nem szólhat minden a drogról, nem igaz? El tudjuk érni a fickót, aki átadta neked őket?
Fejében kezd megfogalmazódni egy terv, de ahhoz sajnos be kell vonnia még valakit, arra pedig nem hajlandó, hogy Ratna-t ilyesmibe keverje, bármilyen jó vallató tiszt is lenne a csaj a képességével.
-Ha léteznek a gyémántok, megtaláljuk őket, és aztán meglátjuk - itt azonban eszébe jut még valami. Ez kép sem valami szép, de sajnos van értelme. - De mond csak, honnan tudod, hogy nem csak azért találta ki valaki ezt az egészet, hogy minél nagyobb káoszt teremtsen a bandában? Az üldöztetésed egy vagyonba kerülhet, az pedig, hogy eddig megúsztad nem vet valami jó fényt a főnöködre, valakinek pedig biztos vagyok benne, hogy ez kapóra jön...
~Vagy csak túlkombinálom. Fél milla értékű gyémánt is elég jó indok...bár megjegyzem, annyira azért nem sok pénz az...~

Felvontam a szemöldökömet, és igyekeztem minél többet megérteni Lynn szóáradatából. Nem volt könnyű.
- Oké, ne haragudj. Azt hiszem, félreismertelek. Csak... Nagyon feszült vagyok. Tudom, nem mentség, de akkor is.
Darienre néztem.
- Ne izgulj... Te is lehettél a férfi, akit szeret. A nőknél sosem lehet tudni... - aztán elvigyorodtam, nem bírtam tovább.
- Jó. Szóval meg kell találni az ipsét, aki a hamisakat adta. Elvben, mondom, csak elvben, mert még sosem próbáltam, nincs kizárva, hogy a valószínűségi vonalakat vissza tudom fejteni egy bizonyos pontig. Valameddig. Szóval esetleg sikerülhet. Odamegyek, abba a bárba, persze Szellem, te meg még kettő belőled, ha lehet, jöttök velem. Ott megpróbálom visszakövetni az egészet,hátha rájövök, merre ment az a fickó.
Elgondolkodtam Darien ötletét.
- Nem is tudom... Sosem láttam az igazi gyémántokat. De a fejemre kitűzött vérdíj is túl sok, annyiból már sokkal könnyebben is káoszt lehetne kelteni. Pár bomba a banda rejtekhelyein, egy-két elcsaklizott drogszállítmány, de hát érted... Túl bonyolult ez így.

-Ha a félmillióhoz hozzáadod azt az összeget, amit Darren fejére tűztek ki, az ő régi bandája máris nagyon megroppanhat anyagilag, amíg valaki más egyre jobban jár, amennyiben persze a csaló banda kapja... ha elkapja... bocs, Darren, nem akartam rádijeszteni.
~Oké, hímsovinizmus visszalőve!~
-A lényeg, hogy ez már irtó sok pénz. Ugyan már sokkal kevesebbért is öltek már embert. Pláne, ha a két banda között valamiféle ellenszenv is fennállt, akkor ez a húzás sokkal inkább odacsaphatott, mintha csak mondjuk rózsaszínűre festették volna a nagyfőnök szobáját. De az indíték nem számít, senkit nem érdekel, ki miért tett, amit tett, Darrent ígyis-úgyis meg akarják ölni. Itt úgysem nyerhetünk észérvekkel, úgyhogy Darrent el kell rejteni, hogy időt nyerjünk, közben vagy aztán pedig valamit kezdeni kell azokkal, akik üldözik.
Türelmetlenül doboltam az asztalon az ujjaimmal:
-Jelenleg nekik nyerjük az időt dögivel. Minél többet ülünk itt, hogy újabb és újabb abszolút használható ötleteket találjunk ki, annál inkább az ő kezükre játszunk. Talán ideje lenne tennünk is valamit.
A mondandómhoz társuló ösztönös mozdulat után, hogy körülnézzek, nincs-e máris itt valaki gyilkos szándékkal, várakozón dőltem hátra, és reméltem, hogy végre a másik kettő is kellőképpen tettrekésznek érzi magát.