Natsumi japán étterem

Megérkeztünk a motorral, amiről kényelmesen lepattantam és befelé sétáltam a lánnyal az oldalamon. Odabent leültünk az egyik asztalhoz, majd mosolyogva közöltem a nővel enyhén felé hajolva az asztal felett, hiszen azért hangosan nem akartam beszélni:
- Nos itt vagyunk, egy a jelenlegi Japánt idéző étteremben, legalábbis azt mondják, én nem jártam még a hazádban - vigyorogtam. - Mellesleg az ott - mutattam rá - az étlap, nézz valamit magadnak.
Amint megjött a pincér magamnak gyümölcslevet kértem és valami cuccot, amiről annyit le tudtam venni, hogy sült tengeri hal. Kicsit meglepődtem, mikor a lány is alkoholmentes ital mellett döntött, az étel nevét amit kért, nem is értettem. Felszaladt a szemöldököm:
- Azt hittem csak az én mániám a gyümölcslevek, tartanak amúgy alkoholt is...
Aztán amíg az ételre vártunk a szemébe néztem:
- Nos kössünk üzletet - ajánlottam most már komolyan. - Mesélek a Testvériség tagjairól, hogy tudd kire-mire számíts, de csak akkor ha te meg beszélsz magadról, a képességedről meg erről a Fagypontról, hogy ki volt ez a fickó? Én is meg akarom ismerni, akibe esetleg a bizalmunkat helyezzük...

Érdekes volt ez a japánnak mondott étkezde, de hát szoknom kell ennek a kornak a szokásait, így igyekszem mindenben követni az idevalósiakat, így Midnight-et is.
Kézbe vettem azt amit a férfi étlapnak hívott és választottam magamnak belőle egy ételt, az elsőt, amit kiszúrtam rajta, hiszen mindegy volt mit eszem, csak táplálja a testem.
Nem is értettem, miért kell ennyiféle ételt felsorolni, de hát ez már nem az én gondom.
Aztán hasonlóan az asztaltársamhoz én is gyümölcslevet rendeltem.
- Nem iszom alkoholt. – mondtam egyszerűen kérdő tekintete láttán. – Eltompítja a reflexeket.
Meghallgatom a számomra tett ajánlatát és biccentek.
- Üzlet? Én szívesen elmondom, amit akarsz. – nézek vissza nyíltan én is a férfi szemébe. – Én a szellemek akaratából a tűz harcosa vagyok. Ha a képességeim teljesek lesznek uralni fogom a tüzet és akaratommal a szolgálatomba hajlítom azt. Tűzgolyókat tudok kilőni, lángfalakat tudok majd létrehozni és a tűzön keresztül akár közlekedhetek is kisebb távolságokon belül. – tájékoztatom a magam képességéről. – Fagypont a másik felem, az örök ellentétem, ő a jeget uralja és ugyanolyan erős, mint én, és kiváló harcos. Két évvel az utolsó csatánk előtt megöltem az egész klánját a Shimotami klánt, míg ő ugyan ezt tette az enyémmel. Harcunk azóta sem ért véget és mivel összeköt minket a sorsunk, ezért tudom, hogy ő is itt van valahol, érzem a jelenlétét. Előbb-utóbb találkoznak útjaink ismét.

Megdöbbenve néztem rá:
- Azt akarod mondani, hogy az a fosszília, aki már életében is egy eleven jégkocka volt szavaid szerint szintén túlélte lefagyasztva az évszázadokat? - pislogtam teljesen lemerevedve. - Te Isten... Na jó. Eggyel több vagy kevesebb bolond már nem lényeges...
A dühös pillantásra feltartottam a kezem:
- Oké, oké! Ezt most ne szó szerint értsd, felfogtam, hogy te tiszteled a pasit. A bolondot már nem csak tébolyodott értelemben használjuk, néha egyszerűen csak embert értünk alatta, akit nem kedvelünk. A szavak terén is változott pár dolog, majd megérted.
Fújtam egyet:
- Na jó, én is válaszokat ígértem. Mellesleg igencsak kemény dolgokra leszel képes csajszi... Kevesen manapság is, akik méltó ellenfeleid lehetnek - ismertem el. - De mindenképpen ilyen a vezetőnk, Magneto. Idős ember már, de a mai napig hatalmas harcos. Az akaratával képes maga körül szinte bármilyen fémet kedvére alakítani, felemelni, stb. A te kardodra pl simán csomót köthet vagy ilyesmi. De egyszer egy szakasz emberi katonára egy egész hatalmas fémhidat dobott rá. Az emberek, akik rettegtek tőle nos... talán úgy mondanám, hogy megmérgezték. Elvették az erejét, azt hitték, hogy véglegesen, de nem számoltak az elméje erejével. Ha lassan is, de újra visszanyeri régi hatalmát és ráadásul intelligens mint volt. Nem fogja tudni legyőzni az a szar, több kell ellene. A Kardfog a jobb keze, ha gyilkolásról van szó. Brutális alak, de valamelyest kedvelem. Szinte félállat. Borotvaéles karmai még az acélt is keresztülvágják, ráadásul minden őt ért sérülést azonnal begyógyít magán. Még a levágott végtagjai is visszanőnek pár perc alatt, egyszerűen elpusztíthatatlan. Ehhez még olyan érzékei is társulnak mint a vadállatoknak, hallás, látás, szaglás... És persze ott vannak a fiatalok. Dögvész egy nő. Meglehetősen erős. Mérgező a lehelete, a nyála és ráadásul valami savas anyagot izzad. Méreg. Egy orvos, aki igen kellemetlen anyagokat képes létrehozni magában, a szaktudása pedig megvan a társai bőrének befoltozásához is. Pyro, hasonló a fiú készsége hozzád, de ő csak formálja a tüzeket, azt viszont szinte kedvére. Fiatal még, nem tudjuk hol van ereje csúcsa. Graviton. Képes megváltoztatni maga körül a világot, ezt nehéz körülírni, de elnehezíti, vagy könnyűvé teszi a dolgokat maga körül. Ők alkotják nagyjából a Testvériséget, legalábbis ők a fontosabb alakok. Ha akarod mesélek a Xavier csapatáról is, de előbb kíváncsi vagyok, miféle alak ez a jeges fickó? Milyen ő? Nem a képessége, hanem... hát a személyisége, na!

Először haragosan pillantottam Midnight-re, hogy egyszerűen bolondnak titulálta Fagypontot, de aztán megenyhültem valamelyest, mikor elmagyarázta, hogy mostanában nem azok a bolondok, mint régen. Nem értettem teljesen, de azt mondta nem akarta megsérteni és én hittem neki.
Aztán csak hallgattam és próbáltam megjegyezni ezt a sok új és furcsa nevet. Na, meg aztán ezek a képességek! Egyik ámulatból a másikba estem. Nagyon erős harcosok alkotják a klánt és én egyre jobban szerettem volna a tagja lenni. Reméltem, hogy megengedik, hogy addig is velük lehessek, míg a képességem visszatér teljesen.
- Nagy megtiszteltetés lesz számomra, hogyha megismerhetem e nagyszerű embereket és Magneto mestert! Nagyot fordult a világ, hogy ennyi kiemelkedett járja a birodalom földjeit. Az én időben alig voltunk páran, de úgy látszik ti a szellemek kegyeltjei vagytok. – hajoltam meg ültömben egy kicsit, hogy kifejezzem a tiszteletemet.
Aztán elgondolkoztam, hogy mit is kéne mondanom a sors által hozzám kötött másik felemről.
- Fagypont egyrészt olyan, mint én, másrészt pedig teljesen más. – sóhajtok, hogy miként is fogalmazzam meg. – Akit a klánunk megjelöl, annak meg kell halnia. Fagypont és én sem kérdőjelezzük meg ennek a helyességét, de míg ő az ölésben a tökéletességet keresi, és gyorsan, szinte művészien teszi ezt, érzelmektől mentesen, addig én szeretem látni az áldozatom szemében, mikor felismeri, hogy nem menekülhet, hogy én a szellemek kegyeltje fölötte állok és elvehetem az életét, hiszen mi másért kaptam volna-e kegyet. Mindketten céltudatosak vagyunk és nem ölünk feleslegesen, de másként közelítünk a célpontunkhoz.
Halálig gyűlöljük egymást, de egyben tiszteljük is a másikat, hiszen egyikünk sem létezik a másik nélkül. Harcunk örök, de orvgyilkos létünkre, egymás ellen becsülettel, szemtől-szembe állunk ki. – révedek el egy pillanatra az utolsó csatánkra emlékezve.

Megráztam a fejem a szavaira:
- A szellemek kegyeltjei, mi? - vigyorogtam kesernyésen. - Hát jó lenne, ha erről mondjuk meg tudnád győzni az embereket is, mert jelenleg leginkább korcsokként kezelnek minket - csóváltam a fejem, aztán legyintettem:
- Oké, akkor a Xavier Intézet csapata - sóhajtottam. - Bár nem hiszem, hogy ezt a Fagypontot ott találnád meg, azok sosem alkalmaznak orvgyilkosokat, nem az ő stílusuk. Az alapító, Charles Xavier professzor volt, Magneto legrégebbi barátja és legnagyobb ellensége egy személyben. Jobb ha már most megjegyzed, hogy az öreget minden mutáns úgy tisztelte mintha minimum az apja lett volna, akkor is, ha nem értettünk egyet vele, ő egy igazi idealista volt és messze jobb ember azok túlnyomó többségénél akik odakint rohangálnak - böktem undorodva az utcára. - Beleértve engem, a Kardfogat, vagy akárkit szinte. Magneto képes volt miatta behatolni az ellenség központjába is és leróni a kegyeletét a sírjánál. Tudtommal nem is akadályozták ebben az övéi. Xavier professzor megnyomorodott valamikor ifjú korában, nem tudott járni már. A részleteket nem ismerem. De azt tudom, hogy így, mozgásképtelenül sem volt olyan mutáns aki felvegye vele a harcot szinte. Csak a Magneto lett volna talán méltó ellenfele. Olvasott az emberek gondolataiban, irányította a testüket és pusztán az akarata erejével mozgatta a tárgyakat. Ő hitt abban minden üldöztetés, ellenségeskedés dacára, hogy lehet békét hozni ember és mutáns közé, egyenlően kezelni mindenkit. Az, hogy mi nem hiszünk ebben nem csökkenti egy élet munkája, hatalmas munkája felett érzett elismerésünket. Tudom, hogy a mi vezérünk őszintén gyászolta és mindketten az utolsó pillanatig barátjuknak is tartották egymást. Na de mindegy, a professzor elhunyt. A tanítványai azonban tovább viszik mesterművét. Elsősorban is a Ciklon. Egy hófehér hajú, néger csaj. Ne akarj kiállni vele, míg nem vagy teljesen biztos magadban. Az időjárás úrnője ő. Ha kell a legvadabb szélviharokat, öles villámokat, vagy éppen felhőszakadást, tornádót szabadíthat el. Kioltaná a lángjaidat, mielőtt észbe kapsz. Ő a vezetőjük, de gyakran van távol. Az iskolát ténylegesen Előőrs irányítja, amennyire tudom. Ő Ciklon jobb keze. Katona, abból is a keményebb kötésű fajta, de nem gyakran harcol. Inkább kémnek mondják. Mindenesetre ne becsüld alá, szabadon változtatja a testméretét egér és elefánt között nagyjából, folyamatosan hullámzik a testmérete, majdnem lehetetlen eltalálni. Az érintése összezavarhatja az elmédet, ráadásul a gépeket is képes tönkre tenni. Ezzel együtt sem számít a legkomolyabb mutáns harcosok közé, de azért nem rossz a fickó. Kisebb katonai szakaszokkal bánhat el. Aztán ott van a Rozsomák... Különös fickó. Kardfoggal van valami régi ügyük, állandóan egymás bőrére pályáznak, ami két sebezhetetlen mutáns esetén elég nehézkes dolog - vigyorogtam. - Ugyanúgy begyógyul minden sebe mint Kardfognak, neki is állatian jók az érzékszervei, kiszagol több száz méterről akár és valamiféle különös fegyverekkel harcol, törhetetlen, mindent keresztül vágó karmokat tud kinyújtani az ökléből. Ne feledkezzünk meg a Kolosszusról sem. Fémpáncélt tud magán növeszteni, ilyenkor irdatlan a fizikai ereje és szinte sebezhetetlen, még a legnagyobb hidegnek és a tomboló lángoknak is ellenáll. Van néhány különösen jó diák is ahogy hallottam. A Fúria. Egy lány, akinek az érintése emberfeletti kínokat oszt és alig sebezhető a bőre, ráadásul egyesek szerint ezt másokra is át tudja ruházni. Meg hallottam egy különös párosról, az egyik anyagot teremthet, a másik szabadon formázza. Aztán van aki úr az érzelmek felett, ha még jól emlékszem. És persze ott van a rengeteg diák... Nos ők még csak tanulnak, de mindüknek meg van a maga különleges képessége. Nem mondom, hogy a legnagyobb ellenségeink. Adott esetben akár együtt is működünk velük közös veszély esetén, de tény, hogy... nos sok mindenben nem értünk egyet. Ők védelmezik, pátyolgatják az embereket, remélve, hogy ha eleget tesznek értük, eléggé bebizonyítják, hogy nem veszélyesek, akkor majd nem akarják megölni őket már. Mi más úton járunk. Mi meg akarjuk mutatni az embernek, hogy veszélyesek vagyunk. Jobban hiszünk a félelem erejében mint az őszinte hálában - ráztam a fejemet.

Megdöbbenek a szavain, hogy a mostani világban nem tartják tiszteletben a kiemelkedetteket, az számomra nagyon meglepő és érthetetlen.
- Miért tartanak …minek mondtad? Korcsnak? Hiszen inkább tisztelete kéne mutatniuk a képességeink iránt! – néztem rá csodálkozva.
Utána viszont figyelmesen hallgattam Midnight szavait, amivel bemutatta a mutánsok másik csapatának tagjait, a Xaviereseket. Nagyon megdöbbentett, hogy milyen erős mutánsok vannak ott is, és a diákok is már kellően erős képességgel rendelkeznek, ez nagyon nagy előny a részükre. Az elveiket meghallva, már biztosan tudtam, hogy Fagypont, ha választhat, akkor őket fogja választani, de ahogy Midnight felvázolta, nem biztos, hogy befogadják abba a klánba. Akkor viszont egyedül kell megbirkóznia ezzel a világgal és ez az én malmomra hajtja a vizet, persze csak, ha én megnyerem Magneto mester tetszését és befogad a Testvériség nevű klánba. Amiket az előttem ülő férfi felvázolt, hogy ez a szövetség meg akarja mutatni az egyszerű halandóknak, hogy kik is vagyunk valójában és milyen hatalommal rendelkezünk, ez a nekem való csapat.
- Értem! Tényleg tiszteletre méltó ellenfelek lehetnek és cseppet sem lebecsülendő ellenfelek. – bólintottam, mikor befejezte. – De én a ti elveitekkel hasonlót vallok, így szeretném majd a felvételemet kérni a klánba. – szóltam határozottan.

//Előzmény: Lombardi's Pizza//


Újdonsült ismerősöm pirul, mint bőr a napon. Remélem nem fog neki fájni másnap.
- He? - rázom meg fejemet, nem értve, hogy miért szakadt meg a gondolatsor.
- Hogy nem működik...? - tör fel belőlem a kérdés, de látom, hogy nagyon zavarba hozom ezzel a témával. Biztosan ő is olyan szégyenlős, mint Alf. Jobb lesz hagyni ezt a nyuszit is. Majd eldönti, hogy mikor bújik elő a bokorból. Ellenben nagyon jó ötleteket is add, s bár nem ismerem a japán konyhát, de hát egy életem azért van, hogy ki tudjam próbálni.
- Még nem volt hozzá szerencsém. - felelem bátortalanul, s követem Kikki-t. Nincs is olyan messze. Azt már első látásra is leszögezem magamba, hogy itt még véletlenül sem próbálkozom munkát vállalni. Nagy feltűnő lennék.
Kikki-t hagyom, hogy vezessen, de nem úgy nézz ki, mint aki otthon érezné magát. Én meg pláne nem, hiszen minden teljesen új kit.
- Mit esznek a japánok? Rizst? - próbálom kifaggatni Kikki-t, hogy mégis mire számíthatok majd.
Úgy érzem jól megválasztja ülőhelyünket. Nem értem, hogy ez most mégiscsak valamilyen szőke cicababa beütés, vagy mi a manó.
A pincértől valami shusit rendel. Hallottam már róla, de még nem volt hozzá szerencsém.
- Én is ugyanazt kérem! - nem variálok itt az étlappal. A rizs mindenhol rizs.
Lassan kezdem megismerni új barátnőmet. Vidáman mosolygok nevén.
- Óh! Tehát bevándorló vagy! Nyugi! Nem fogok rosszat szólni, ha svédül gagyogsz valamit. Te se lepődj meg, ha előtör rajtam a chicago-i tájszólásom. - felnevetem, mert igazából ezt tréfának szántam, mivel ilyen tájszólás nincs is.
- Ja, ja. Mindig ilyen kemény vagyok. - vágok erős arcot, de nem tudom sokáig így tartani ábrázatomat és felröhögök.
- Áh, nem! Nem vagyok ilyen kemény. Csak nem szeretem, ha beszólnak bárkinek is, főleg ha ők a hibások. Sok nagyszájú vendéggel találkoztam már. Sajnos én is nagyszájúskodtam velük. Nagy a szívem, nagy az igazságérzetem és vékony a pénztárcám. Bizony! Nagyszájú pincérnőnek kevés borravalót adnak. Mostanság meg semmit sem, mert épp nincs munkám. Szóval jah, ez a mai akció jó volt arra, hogy megőrizzem a kondíciómat. De nyugi, nem vagyok én ilyen harapós. - veszem elő legbájosabb mosolyomat, nehogy elijesszem magam mellől Kikki-t.

Bevallom nehéz ügybe keveredtem. Ezeken az embereken egyszerűen képtelenség volt fogást találni. Jó, persze nyilván szinte mindegyik csinált néha szabálytalan, vagy egyenesen illegális dolgot, de a legdurvább, amit találtam az az volt, hogy egyikük füvet termesztett a pincéjében. Ennek pedig semmi köze nem volt Ayahoz, és nem is érdekelt. Viszont mind közül a legidegesítőbb ez a Bodwin pacák volt. Hát nehogy már ennyire ódzkodjon minden kompromittáló ügylettől. Mintha minden egyes nap skatulyába tért volna haza aludni, hogy reggel frissen húzhassák onnan elő. Párszor lógott a melóból, na és? Ez még egy kisiskolásnak is gyengécske felhozatal. Vajon azért ilyen óvatos, mert vaj van a füle mögött, vagy azért, mert simán stréber?
Hogy ezt kiderítsem, küldtem neki egy üzenetet, hogy megpróbáljak fényt deríteni végre, miben sántikál (ha sántikál egyáltalán valamiben, és nem egyszerűen csak rém unalmas). Mivel bármi is derüljön ki róla, ő annak a típusnak tűnt, akinek vagy rengeteg mindenhez van köze, vagy semmihez, és kis szerencsével egyikhez sem kellett sok idő, amíg kiderül, úgy döntöttem, hogy a gyors halál hadműveletnél maradok. Az üzenet így szólt:

Mindenről tudok. Megfigyelés alatt áll. Egyenlőre nem szólok Kingnek semmiről, de bármikor meggondolhatom magam, és akkor nagyon nagy bajban lesz. Ha azt teszi, amit mondok, talán még segíteni is tudok, ha nem, maga lesz az egyetlen, aki ezt nem úszhatja meg szárazon. Nagyon nagy bajba keverte magát, Bodwin, ebből már nehéz lesz kimásznia.
Várom ma pontban 4 órakor a Natsumi étteremben Manhattanben. Ne késsen, és ugye mondanom sem kell, hogy egyedül jöjjön, és ne verje nagydobra a találkánkat?

Többször átolvastam az üzenetet, de végül egészen elégedett voltam vele. Mellőzött mindenféle konkrétumot, úgyhogy talán nem szúrt szemet azonnal, hogy valójában a sötétben tapogatózom, de ha tényleg valami nyomja a szívét, akkor eléggé a frászt hozhatom rá vele, és mindent megtesz majd, hogy befogja a számat egyesség útján, esetleg golyóval a fejemben. Ezt majd meglátjuk. Ha meg nincs is mitől aggódnia, úgyse jön el, legfeljebb megmutatja pár kollégájának, hogy röhögjenek, vagy eljárást indít ellenem fenyegető üzenetek küldözgetéséért és hatósági személy fenyegetéséért.
Kíváncsi voltam, mi fog történni. Szokás szerint a legfélreesőbb asztalt választottam ki, de nem hittem, hogy ne találna meg, mivel én voltam az egyedüli, aki nem nagy társaságban érkezett vagy a párjával. Ha nem vak, kiszúr.

A Gordonnal történt csetepaté után igyekeztem a lehető leggyorsabban helyreállítani mindent és az alattunk lakó idős hölgynek is sikerült bemesélni, hogy csőtörés volt, azért kellett kipótolni a mennyezetet, így ezt megúsztuk, és nem keltettünk nagyobb feltűnést.
Viszont innentől kezdve Aya lelkére kötöttem, hogy húzza meg magát, mert már így is penge élen táncoltunk, bár a külseje alapján nem valószínű, hogy felismerték volna, de ha valamiért letartóztatják és ujjlenyomatot vesznek tőle, az már nagy gáz lenne.
Én is igyekeztem minél jobban eljátszani a minta zsarut és átlagpolgárt, hogy ha mégis valaki felfigyelt volna ránk, akkor ne tudjon semmibe belekapaszkodni.
Reggel elmentem a melóba, kigüriztem Kingnek a lelkemet, aztán hazafelé vettem ezt azt és aztán már nem mozdultam sehová, hiszen amúgy is ott volt nekem az én egyetlenem, akinek a hasában ott növekedett a bébi, a mi bébink!
Aztán az egész életem egy pillanat alatt felborult, mikor megkaptam az üzenetet:
„Mindenről tudok. Megfigyelés alatt áll. Egyenlőre nem szólok Kingnek semmiről, de bármikor meggondolhatom magam, és akkor nagyon nagy bajban lesz. Ha azt teszi, amit mondok, talán még segíteni is tudok, ha nem, maga lesz az egyetlen, aki ezt nem úszhatja meg szárazon. Nagyon nagy bajba keverte magát, Bodwin, ebből már nehéz lesz kimásznia.
Várom ma pontban 4 órakor a Natsumi étteremben Manhattanben. Ne késsen, és ugye mondanom sem kell, hogy egyedül jöjjön, és ne verje nagydobra a találkánkat? „

Először csak hitetlenkedve meredtem a monitorra és nem tudtam vajon hol rontottam el, mit nem vettem észre. Egy percig sem gondoltam, hogy ha egy ember is sejt valamit, akkor ez titokban maradhat és különben is zsaru létemre nagyon is tisztában voltam vele, hogy mi lehet a vége egy zsarolásnak.
Megpróbáltam kinyomoztatni a feladót, de csak valami értelmetlen [You must be registered and logged in to see this link.] találtak a végén, amitől persze nem lettem okosabb.
Nagyon nem tudtam, hogy mit csináljak, ha nem megyek el, akkor lehet, hogy tényleg beváltja a fenyegetést, ha meg igen, azzal saját magam ismerem el, hogy van valami.
De még mindig ez a jobbik megoldás, mert legfeljebb azt mondom, hogy egy zsarolót akartam leleplezni.
Így hát persze nem szólva Aya-nak, hiszen minek idegesítsem, majd megpróbálom lerendezni a dolgot, meg a szolgálati pisztolyommal elmentem a megadott helyre.

Az étterembe lépve a szemem gyorsan végig futott a vendégeken és azonnal megakadt egy eldugottabb asztalnál üldögélő nőn. Ami meglepett, hogy ugyanolyan ázsiai vonásai voltak mint Aya-nak. Mivel csak ő ült egyedül, feltételeztem, hogy ő lesz a zsaroló, de azért nem voltam biztos benne, hogy nincs e több segítője az asztaloknál.
Választásom azonban nem volt, így hozzá sétáltam
- Csak nem vár valakit?

Komoran bólintottam, és intettem neki, hogy üljön le. Eddig nem lehetett rá panaszom, hiszen nem akarta játszani a macsót, nem egy egész osztaggal érkezett, nem is ment először a bárpulthoz, hogy jelezze, majd én ugrok, ha akarok valamit, itt ő diktál. Pontos volt és lényegretörő. Nem lesz itt gond. Legalábbis eddig úgy nézem, aztán ki tudja. Persze az ilyenekkel az a gond, hogy a vészhelyzet legkisebb jelére azonnali védekezésbe, esetleg szolidabb visszavonulásba kezd, így nem lesz könnyű dogom.
-Iszik valamit? Esetleg eszik?
Nem volt szokásom udvariaskodni, de most úgy véltem, jobb ha nem ellenségeskedéssel nyitunk, elvégre meg kellett bíznia bennem. Szép szál legényke volt egyébként, azt meg kell hagyni. Személyesen jobban nézett ki, mint felvételen, de nem volt rá szükségem, Derek már kielégítette a biológiai szükségleteimet múlt héten, úgyhogy egyenlőre nem kellett másik eszköz. Ebből a szempontból tehát haszontalan, akármilyen jó anyag is volt. Na, majd talán legközelebb, azért jó tudni, hogy van még raktáron felhasználható férfi.
-Nézze, nem fogok kertelni - jelentettem ki, miközben félretoltam a sörös üvegemet, hogy az asztalra könyökölhessek. - Derek Kinggel dolgozom együtt egy ügyön. Na jó, az talán túlzás, hogy együtt dolgozunk rajta, de ugyanazon, úgyhogy él a forró drót, érti, ugye? Egy bizonyos Aya Caine-t szeretnénk kézrekeríteni. A név biztos ismerős magának, hiszen maga is részt vesz a nyomozásban, sőt, ha jól hallottam, saját kezűleg csukta le a csajt.
Könnyedén tárgyilagosan beszéltem, mintha kollégák lettünk volna, de közben minden rezdülését feszülten figyeltem.
-Aya Caine mutáns, és mivel tudják jól, milyen képessége van, nyomon tudják követni hol járt biztosan. Legalábbis ez a szöveg. Amennyire szálka King szemében más, hasonló képességű mutánsok balhéit is simán rá tudja így verni, ami egy részről persze érthető, de én azért jobban szeretném tudni az igazságot. Ha tudom, mit követett el, az indíték is könnyebben kikövetkeztethető és vica versa. Sok anyagot sikert már összeszednem róla, és King is ki tudta egészíteni pár dologgal. Tudja, mi volt a legérdekesebb mozzanat benne?
Itt hagytam neki egy kis időt, hogy válaszoljon, ha akar. Amennyiben nem mondta el az igazságot, finom mosollyal folytattam.
-Maga.
Itt a hatás kedvért belekortyoltam a sörömbe. Látni akartam, mennyire akasztottam ki ezzel, esetleg idegességében elkezd-e mindenféléket hadoválni, amiből csurranhat-cseppenhet némi hasznos információ is (például, hogy miért is hadovál ilyen riadtan).
-Aya nagyon furcsa viselkedést mutatott be, rá egyáltalán nem jellemző módon. Mármint... ő úgy furcsa, ahogy van, de úgy értem, hogy rá nem jellemzően furcsa. Érti, ugye?
Ismét vártam, hátha elszólja magát, ha viszont nem tette, mondtam tovább.
-Maga mindig ott volt, amikor Aya ilyen szokatlan hozzáállással cselekedett. Először kesztyűs kézzel bánik az őt támadó zsarukkal, pedig ilyet sosem tett, ráadásul pont azután, hogy az egyikőjük ellen halálos merényletet próbált elkövetni. Aztán ott volt az a kihallgatás is... - Itt nem tudtam elfojtani egy félig gúnyos, félig bűnbánó mosolyt. - Maga elég jóvágású férfi, de Ayanak tudnia kellett, hogy nem megy vele semmire, ha magával flörtöl, és nem olyan hülye, hogy feleslegesen kockáztasson. Három, láttam magukat Queensben a szoborparkban együtt bóklászni, és nem mondom, rendes balhét csapott, de le kellett volna lőnie magát, és mégsem tette. És végül négy... biztos hallott már róla, hogy nem rég egy bűnözőkből álló bandát, akik a rendőrség ellen készültek merényletet elkövetni, gyilkosság áldozatai lettek. Igencsak Aya stílusára vall, ahogy végeztek velük, ráadásul pont arra az éjszakára terezték az akciót, amikor maga szolgálatban volt. Arról nem is beszélve, hogy Aya ajnározta a bandavezért, bizonyos Priscilla Jones-t, úgy tekintett rá, mint mentorára, vagyis elég különös, hogy megölte őt. Ha nem is azért, hogy megakadályozza a tervében, miért nem csak utána? A rendőrség ritkítása neki nagyon is jól jött volna. Sok a párhuzam maga és Aya között. Vagy egyszerű véletlen lenne? Ennyire megszerette volna a rendőrséget?

Nem tévedtem, tényleg ő volt, aki várt rám, bár abban nem lehettem biztos, hogy maga a zsaroló is ő lenne, de minden esetre nagyon nyugodt volt és egy csepp idegesség sem látszott rajta, ami profira vallott.
- Nem, térjünk a tárgyra. – hárítottam a kínálást, majd leültem vele szemben, hátamat a falnak vetve, hogy védve legyen, ha kell és szemmel is tudjam tartani a helyiséget.
Elég szemrevaló teremtés volt, és valahogy nagyon is emlékeztetett Aya-ra, és biztos voltam benne, hogy nem csak azért mert ázsiai.
Úgy nézett ki, hogy ő sem akarja húzni az időt, hanem belekezdett a mondanivalójába, aminek első mondatait hallva, nagyon vigyáznom kellett, hogy ne essen le az állam.
~ King együtt dolgozik egy magánzóval? Hát ez nagyon érdekes és felettébb veszélyes! Ezek szerint gyanakszik a csapat valamelyik tagjára, különben sosem tenne ilyet! Vajon Kohler tud erről, vagy Magától csinálja? Áááá, annyira nem okos, erre sosem jönne rá magától. ~
A gondolatok vadul kergetőztek a fejemben, mikor megütötte a fülemet a név: Aya Caine! Még szerencse, hogy nem ittam vagy ettem éppen, mert akkor tuti itt fulladtam volna meg, de így is hatalmas önuralomba került, hogy továbbra is semmitmondó tekintettel nézzek a lányra, bár az izmaim megfeszültek egy pillanatra, de azonnal lazítottam is.
- Igen, tudom, hogy King-nek azóta a bögyében van, mióta megakarta ölni és megszökött az a…szuka. – recsegtem kissé rekedten, majd hallgattam tovább, hiszen úgy látszik valamiért teljesen ki akart tárulkozni ez a bige, hogy mindent elmondjon, amit kinyomoztak.
~ Talán engem is be akarnak vonni? Az érdekes lenne, ha King ennyire bízna bennem! ~ találgatok a nő további szavai alatt, de kis idő múlva rá kell jönnöm, hogy teljesen félreértettem a dolgot és pont az ellenkezője igaz, mégpedig, hogy én vagyok a gyanúsított.
~ Akkor meg miért itt beszélgetünk? Csak nem azért mert nincs bizonyíték, csak ki akarják ugrasztani a nyulat a bokorból? Pont egy zsaruval ezt megcsinálni, elég merész húzás! ~
- Én? – nézek rá a lehető legártatlanabbul. – És ezt miből sakkozta ki?
Persze nem tartja meg magának, hanem azonnal megosztja velem, hogy miért is jutott erre a következtetésre, nagyon még ösztökélni sem kell, és ez egyet bizonyít nekem, hogy az egész nem több, mint egy jól felépített kártyavár, egy csapda, amibe most azt várja, hogy belesétáljak.
- Én nem tanulmányoztam Aya Caine-t úgy mint maga, vagy, ahogy mondja King, így fogalmam sincs, hogy mitől lenne furcsa a viselkedése, így el kell keserítenem, de nem értem mire akar kilyukadni. – csóválom meg a fejem és lazán hátradőlök, hogy ne lássa rajtam, mennyire leizzadtam a szavaira, mert azért bár nincs bizonyíték, mert akkor már maga King állna előttem és próbálná meg kiverni belőlem, hol van Aya, de azért szépen összerakták a dolgokat.
- Ezek egyikében sem látok semmi kivetnivalót! – nézek rá a fejemet ingatva. – Már mások is próbálkoztak a kihallgatáson kikezdeni velem. – vonom meg a vállam. – Ebben nincs semmi furcsa. A többi esetben sem látok semmi kirívót! Ezek olyan mesterségesen belemagyarázott dolgok, amit maga mond, és ezer más magyarázat is lehet. – mosolyodom el hidegen- Szerintem ez a Caine már rég heted hét határon túl van, ha van egy csepp esze! Mit keresne még mindig itt? És, ha már itt tartunk, azt ugye tudja, hogy most nyugodtan letartóztathatnám egy rendőrtiszt megzsarolásáért és elég sokáig csücsülhetne maga is a rács másik oldalán. Vagy ezt is King-gel közösen eszelték ki? – hajolok vissza és fogom meg a kezét erősen, hogy ne tudjon elmenni, ha akarna sem.

Észrevettem azt a kis rándulást, hogy ne vettem volna észre. Aya neve nagyon is intenzív hatásokat váltott ki belőle. Ez persze még nem utalt semmi egyértelműre, hiszen jelenthetett vagy ezernyi dolgot. Lehet, hogy ő is gyűlölte, mint én és Derek, és már a neve puszta kiejtésétől is felmegy benne a pumpa. Lehet, hogy tényleg ő a tégla, és veszélyben érzi magát. És még folytathatnám. Viszont miért nyomta el az indulatait? Csak higgadt akart maradni, ezért uralkodott magán, mint hidegfejű rendőrhöz illik, vagy inkább leplezni akarta. Ha az első, unalmas (kivéve ha azóta nem gyűlt meg neki is a baja Ayaval), ha a második... BINGO!
Az biztos, hogy Ayat elég kevesen szólították a nevét, leginkább csak rohadéknak, ribancnak és szukának hívták. Ejnye-ejnye, Aya, hát apu nem tanított meg, hogy a rendőr bácsikkal szépen kell játszani?
- Nem tudja? - mosolyogtam rá szelíden, szinte már barátságosan. - Ugyan már, Mr Bodwin, nem kell titkolóznia, ha tud valamit, bátran elmondhatja nekem, a főnöke sem titkolózott előttem. Maga szerint hogy jutottam hozzá ezekhez?
Felmutattam neki a rendőrségi aktákat, amelyeket Derek lakásán nyomtattam ki, miután belépett nekem a rendőrségi adatbázisba. Ha érte nyúlt, odaadtam neki, elvégre ezt ő is bármikor megnézhette odabent, neki ezen nem lehetett semmi új.
- És nem kell félnie tőlem, nem gyanúsítom semmivel - ráztam a fejemet. - Nem azért hívtam ide, hogy ártsak magának, éppen hogy segíteni akarok. Én nem gyanúsítom. Elhiszem, ha azt mondja, hogy semmi köze Aya Caine-hez, és nem tud róla semmit, amit elhallgatna, de sajnos úgy tűnik ezzel egyedül vagyok.
Ismét a mappámhoz nyúltam, és két újabb papírlapot vettem elő. Először a legfelsőt nyújtottam át neki.
- Ezt Richard Kohler írta. Előléptetné magát a rendőrség iránti hűségéért és elkötelezettségéért, valamint a közelmúltban tett ,,hőstetteiért".
Hagytam, hogy alaposan áttanulmányozza, csak aztán adtam át neki a másodikat.
- Ezt pedig Derek King írta Kohlernek. Az előléptetés elhalasztását kéri, amíg egy folyó nyomozás, amiben maga is érintett le nem zárul. Tudja, mit jelent ez? King magát gyanúsítja.
Ennél is vártam egy kicsit, hogy megeméssze a hallottakat, és alaposabban megvizsgálja a két levelet. Egy vagyont adtam ki a hamisítónak, hogy ilyen jól megcsinálja, és mivel tényleg profi munkát végzett, még a két aláírást, a pecséteket, a megfogalmazás stílusát is olyan tökéletesen megcsinálta, ráadásul Bodwin legjobb tudomásom szerint nem volt szakmabeli, hogy nagyon csodálkoztam volna, ha észreveszi, hogy nem valódiak. Persze gyanakodni ettől még gyanakodhatott, de mire utánanéz, és rájön, hogy átvertem, én már hetedhét országon is túl leszek. Ezért volt szükség, hogy a gyors halál jól működjön, és eredményes legyen, mintha csak egy ragtapaszt téptem volna le.
- Nézze, Mr Bodwin, én nem tudom, hogy hányan próbálják felszedni kihallgatásokon - felteszem, elég sokan, amilyen jól néz ki...
Gondoltam egy ártatlan kis flört talán még segíthet is. Éppen ezért nem tiltakoztam azellen, hogy megfogja a kezem. Csak hajrá, menni meg úgysem akarok sehova.
- ... de, amit a felvételen láttam... hogy is mondjam... furcsa volt. Azt megértem, ha Aya fel akarta szedni, hogy segítsen neki. De akkor miért a már meglévő pasijáról beszélt magának, miért nem magát ajnározta? És egyáltalán mikor hallott már olyanról, hogy a vádlott a szívszerelméről áradozzon egy kihallgatáson? Legfeljebb addig, amíg közli, hogy fekete öves mester, és jól szétrúgja a seggüket. Itt pedig nem éppen ez történt. Ráadásul maga is hamar ráállt a játékra, mintha csak... közös nyelven beszélnének.
Reméltem, hogy eddigre már kellőképpen maga alá tojt, úgyhogy megállapítottam magamban, hogy itt az ideje kicsit finomítani a módszereimen, hogy közlékenyebb legyen.
- De mint mondtam, én nem gyanúsítom magát. Nekem valójában egyre megy, hogy ki a tégla, ez a maguk dolga. Engem csak egy valami érdekel.
Közelebb hajoltam hozzá, és minden szót megnyomva folytattam.
- Hogy előléptessék magát.
Ismét nagyot kortyoltam a sörömből, mert a sok beszédtől már kiszáradt a szám. Aztán persze folytattam, nehogy túl tudja gondolni.
- Ismeri William Murray-t Chicagoból? Az a hír járja, hogy ide akarják hozatni.
Murray köztudottan rühellte azokat, akik maszek nyomozást vállaltak, és minden lehetséges módon megpróbált nekik keresztbetenni. Valamiért úgy vélte, hogy sértés a rendőrségre nézve, hiszen az munkájukat happolja el egy csomó ,,ignoráns Holmes-fanatikus" (az ő szavai, nem az enyémek). Biztos voltam benne, hogy Bodwin hallott már róla.
-Ha nem magát léptetik elő a posztra, akkor majd őt fogják, és az én helyzetemben lévők nevében is beszélek, amikor azt mondom, hogy remélem, maga lesz a szerencsés, nem pedig ő. Ahogy azonban most áll a szénája, az sem biztos, hogy a börtönt megússza. Érti már, Mr Bodwin? Nem zsarolni akarom magát, hanem segíteni. Engem nem érdekel Aya Caine, az csak egy kis mellékes munka, amit bármikor dobhatok, ha akadályozná a terveimet magával. Ha pedig maga Ayanak dolgozik, és megkér, hogy ne foglalkozzak vele többet, megteszem. Ő nem számít.
Mély levegőt vettem, és az asztalra könyökölve, közelebb hajolva hozzá, rezzenéstelen tekintettel néztem a szemébe, hogy lássa, nem hazudok.
- Akkor viszont teljesen őszintének kell lennie velem. Tudnom kel mitől védem meg magát. Én ezt magamért csinálom, úgyhogy biztos lehet benne, hogy mindent el fogok követni.

Azért komolyan meglepődtem, hogy King milyen messzire elment ebben az ügyben, hogy még azt is megengedte ennek a nőnek, hogy a rendőrségi aktákba nem hogy belenézzen, de még ki is nyomtassa őket. Ha ezt valamelyik felettese megtudja, azért komolyan megütheti a bokáját! Eddig is tudtam, hogy meg tudná folytatni Aya-t egy kanál vízben, de, hogy ennyi gyűlöletet táplál ellene, azért az megdöbbentő volt.
Persze, azért nem hiába voltam jó kihallgató tiszt is, nem kerülte el a figyelmemet a velem szemben ülő csaj egy-két elejtett szava sem, ami lehet, hogy szándékos volt, sőt szinte biztos voltam benne, hogy ezzel próbál manipulálni, de azért nem ártott odafigyelni, hátha én is megtudok belőle egy-két érdekes dolgot.
- Szóval, maga nem gyanúsít? És, ha már itt tartunk, úgy látszik maga mindent tud rólam, de én még a nevét sem tudom. Megtenné, hogy megmutatja az igazolványát, hogy kicsit lefaragjunk ebből az előnyéből? – nyújtottam felé a kezem és igyekeztem éreztetni vele, hogy ez most kicsit több, mint egy kérés.
Miután, ha megmutatta a papírjait, tanulmányoztam őket, ismét érdeklődve hallgattam, mi mindent tud még felhozni, amire majd a közeljövőben oda kell figyelnünk Aya-val.
- Tudja, azért érdekes, amit mond, mert ha tényleg igaza lenne, azt hiszem, ez elmondottak tükrében a főnököm, nem lenne rest saját kezűleg kibelezni engem, ha lenne ree bármilyen bizonyíték, ami persze nincs, mivel sületlenség az egész, amit itt rám akar kenni.
A Kohler és King egymás közötti levelezése azért csodálkozással tölt el, hiszen nem olyan rég voltam a főnökkel együtt a kapitánynál és semmi ilyenről nem volt szó, így eléggé kétkedve nézegetem az irományokat. Nem tudom mire vélni, de azért muszáj lesz ennek utána nézni.
- Ez még nem kelent semmit! – csóválom meg a fejem. – Ez egy szokásos módszer, hiszen amíg nincs eredménye egy vizsgálatnak, általában mindent felfüggesztenek, így ennek nem tulajdoníthat sok jelentőséget senki, aki ismeri a rendőrségi eljárásokat.
Megváltozott hangszíne, azért időben figyelmeztetett, hogy most kicsit más húrokat kezd el pengetni, hogy a megfélemlítés nem vezetett eredményre. Gyakorlott kihallgatóként magam is alkalmazom, és el kell ismernek ez a nő nagyon profin alkalmazza a mézesmadzag elvét és a testi adottsága is meg van hozzá, hogy sikeresen működjön…….másnál.
-Még mindig nem tudom mire akar kilyukadni a kihallgatáson történtekkel kapcsolatban. – nézek rá mosolyogva, hogy érezze, egyáltalán nem vagyok ideges, vagy feszült, pedig, ha tudta volna, milyen voltam valójában. – Ha furcsának találtam volna, akkor most azt is furcsálnám, amit maga művel most. – utaltam arra, hogy felismertem a játékát. – Egyébként mondja ki nyíltan mire gondol, talán arra céloz, hogy összejátszottam egy gyanúsítottal? És azt is megtudná mondani, hogy mi okom lenne rá, hogy egy többszörös bérgyilkossal ezt megtegyem? – nézek kérdőn a szemébe, mert szeretném megtudni, mennyire mélyült el ez a nyomozás. – Talán azt gondolja lefizetett? Talán már a bankszámlámnak is utána néztek? – kezdtem meg az ellentámadást.
Aztán megint csak rajtam volt a megdöbbenés sora! Miért akarja ez a tyúk, hogy engem előléptessenek? Mikor aztán megkaptam erre a magyarázatot, hát ez nagyon-nagyon sántított nekem.
- Murry? – ismételtem a nevet. – Igen, persze, hogy ismerem, de egyáltalán nem hallottam róla, hogy terveznék, hogy áthelyezik, hiszen…………..
Nem akartam több dologba beavatni, mint amit már úgy is tudott, hiszen Murray-t nemrégen léptették elő Chicago-ban és bíztak rá egy egész osztályt. Nem lenne jellemző, hogy egyszer csak ide helyezik. De hát a Rendőrségnél, a mai helyzetben, bármi előfordulhat, és azt viszont tudtam róla, hogy rühelli a mutánsokat.
Ettől függetlenül ez elég gyenge érv volt a nő részéről, de semmit nem lehette kizárni, még azt sem, hogy igazat mond. Csak akkor miért dolgozik együtt King-gel, és miért nem őt győzködi, hogy segítsen neki? Szóval inkább hajlottam rá, hogy kamuzik a csaj.
- Már a feltételezés is sértő, hogy egy bérgyilkosnak dolgoznék! – vált felháborodottá a hangom. – És mivel maga nem a pszichológusom, vagy a jó édes anyám, és nem is valami vallatótiszt, így ne várjon tőlem ilyesmit, bébi. – dőlök hátra vigyorogva, mert már tudom, hogy nincs semmi a kezében ellenem. – És ne féltsen engem szivi, majd megvédem én magam, ha kell, de mivel olyan tiszta vagyok, mint a frissen leesett hó, így erre nincs szükségem és ezt King-nak is megmondom, ha találkozom vele. Már csak azért is, hogy megtudjam, tényleg olyan bolond-e, hogy egy magánzónak kiadja a rendőrségi információkat, mert akkor viszont inkább neki van félnivalója, ha esetleg ezt valami firkász megszagolja, és a mai világban már minden lehetséges, ugye édeske? – cukkoltam most én, hátha hibázik.

Nyilván látni akarta az igazolványomat, úgyhogy megmutattam neki. Hamis volt ez is, de ránézésre nem lehetett megmondani. Erre az egy alkalomra tehát megtette, még akkor is, ha hazaérve vagy vissza az irodába azonnal lefuttatja az igazolványszámomat, és kiderül, hogy nem létezem. Mint Konishi Mayu magánnyomozó legalábbis nem. Nem tiltakoztam az ellen, hogy alaposabban megvizsgálja, ha nagyon akarta, a fénykép úgyis engem ábrázolt, a többit meg úgysem tudhatta ellenőrizi, amíg itt volt.
-Nagyon örvendek - morogtam. - Egyébként szerintem tegeződjünk. Mike és Mayu.
Felvetése Derekről és Kohlerről jókedvű mosolyt csalt az arcomra, én pedig fejcsóválás közben szegeztem neki a kérdést:
-És annak mi értelme lett volna? Hogy nekik is tagadj, mint nekem? Ha King elárulná neked, hogy gyanúsít, gondolom elég bőszen kezdenéd el eltüntetni a bizonyítékokat, aminek híján lehetnek, ha még szabadlábon vagy. Annak semmi értelme nem lenne. Addig jó, amíg gyanútlan az áldozat.
És tényleg: a valóságban Derek már nagyban tombolt volna, ha megtudta volna, hogy elmondtam mindent Mike-nak. De hát ez az ő harca volt, nem az enyém. Nekem Aya kellett, az hogy ki a tégla a testületnél, az engem hidegen hagyott. Csak annyiban érdekelt, hogy közelebb hozhat-e a nővéremhez. Az ebben segítő eszköz pedig, ha hasznomra volt, akkor nálam is maradt, bármennyire is rondítottam bele ezzel Derek, Kohler vagy akárki más munkájába. Nekem nem volt érdekem a végére járni, hogy kit fizetett le Aya, úgyhogy megtehettem, hogy mindenen átgázolva, mindent lerombolva magam körül törjek előre, nekem nem származott károm belőle, a többiekre meg magasról tettem.
-Rendben van, Mike - bólintottam, de a hangom és a tekintetem egyértelműen mutatta, hogy nincs rendben. - Azt hiszel, amit akarsz. De téged, egy kitüntetett, mintarendőrt az elsők között kellett volna levenni a feketelistáról. Vajon mi lehet az oka, hogy még mindig nem tisztázták az ártatlanságodat? Ha valóban makulátlan vagy, már rég túllennének rajta. Ez a nyomozás se tegnap kezdődött. Szóval valamit kellett találniuk, ami vagy elég ellened, vagy nem, de elég kompromittáló ahhoz, hogy egy előléptetést elhalasszanak miatta. És még ha végül tisztázódik is a neve... miből gondolja, hogy nem marad ott a bogár a fülükbe?
A flörtölés trükkjét hamar kiszúrta. Ez igen, méltó ellenfél! Elismerően biccentettem, és kihúztam a kezemet az ujjai közül.
-Szerintem meg pontosan tudod, mire akarok kilyukadni.
Ami Murry-t illeti, valóban volt róla szó nem régiben, hogy áthelyezik ide, onnan az ötlet, csak aztán jött az előléptetése, és ez megváltoztatott mindent. Legalábbis ezt hallottam rebesgetni.
-És szerinted mire utalhat az, hogy még Murry-t is előbb nevezik ki, mint téged? Azt, hogy te lettél volna itt az egyetlen szóba jöhető rendőrtiszt, de még téged is visszatartanak. Ennek olyan nagyon sok oka nem lehet.
Magabiztossága, ami már csak úgy sugárzott belőle kicsit bosszantott. Így nem jutok semmire ezzel a keményfejű fakabáttal. A végén még őt is követnem kell, de őszintén megmondom rendőröket nem szívesen követtem, mert időnként bizony összetalálkoztak olyanokkal, akik már darázsként is megismernének, és bár még sosem buktam le, nem szívesen kockáztattam volna. Meg egyébként is hosszadalmas és unalmas. Meg már így is annyi mindent megtudtam ebből a beszélgetésből, hogy majd széthasadtam az örömtől. Már egészen biztos voltam benne, hogy Mikey az, akit Derek és én kerestünk. Az én előnyöm azonban Derekkel szemben annyi volt, hogy nekem nem volt szükségem sem beismerő vallomásra, sem bizonyítékra ahhoz, hogy cselekedhessek, az én kezemet nem kötötte a törvény.
-Akkor sértődj meg, ez a te dolgod - vontam meg a vállamat. - De a nevem Mayu, ezt azt hiszem, már tisztáztuk. Semmi bébi, semmi szivi, semmi édeske! Nincsenek becenevek, értve vagyok?! És ha vagy olyan hülye, hogy elmondj mindent Kingnek, akkor ahhoz csak gratulálni tudok. Mond, melyik nyomozásod alkalmával kötötted a gyanúsított orrára, hogy figyeled? Vagy melyik nyomozásod alkalmával járt jól a gyanúsított, ha az orrodra kötötte, hogy tudja, hogy figyeled? Ezen kívül King is azt tagad le, amit akar, ellene aztán végképp nem lehet mit felmutatni.
Kiittam a söröm maradékát, majd nagyot sóhajtva néztem Mike-ra.
-Akkor elmondom még egyszer: lehet, hogy te vagy a tégla, de az is lehet, hogy nem. Ha kiderül, hogy igen, az engem legalább annyira hidegen hagy, mint az ellenkezője, mivel semmi közöm hozzá. Nem engem kell meggyőznöd, hanem Kinget és Kohlert. És eddig úgy nézem nem nagyon sikerült elmélyítened a bizalmukat. Ha nem lettél volna ilyen béna, nem tartanál itt. De én sem. Téged előléptettek volna, én pedig továbbra is túlszámlázhatnám a hülye ügyfeleimet. Ehelyett valahogy magadra vontad a figyelmüket és a gyanújukat, és nem hiszem, hogy egyedül ki tudnál mászni belőle. Tehát... ha azt mondod nem hogy szándékosan, de még véletlenül sem fordulhatott elő, hogy Aya Caine információkhoz jutott hozzád, elhiszem. Na jó, nem hiszem el, de elfogadom. De ha csak a leghalványabb esélye fennáll - részeg voltál, bedrogoztál, megkínzott, bármi - akkor szeretném, ha elmondanád. És ne vegyél hülyére, mert azt nagyon nem szeretem, csipisz!

Élve a rendőri jogaimmal, igen csak részletesen tanulmányoztam az igazolványát, amit olyan készségesen adott át, hogy az már magában is gyanús volt. Persze kijegyzeteltem a főbb adatokat, hogy majd ha vissza értem az irodába leellenőrizhessem, de most egyelőre visszaadtam neki.
A tegeződésére tett javaslatra csak halványan elmosolyodtam, majd meghallgattam a véleményét, hogy miért is nem a főnökömtől tudom meg, hogy gyanúsítanak valamivel, hanem egy kívülállótól. Számára ez olyan természetes, számomra viszont egy cseppet sem!
Még az első részével csak-csak egyet értenék, hiszen tényleg nem valószínű, hogy az orromra kötnék, de, hogy egy magánnyomozót bíznának meg ezzel a feladattal, abban már igen csak kételkednék. Ha igaz is lenne a dolog, King sosem adná át másnak a lehetőséget, hogy maga végezzen az árulóval.
Amit mondott, persze az egy jól felépített történet volt, nem is vitás, ha lett volna bármi alapja, mert akkor tényleg így működött volna a dolog. De, ha eleve a feltételezés hibás, akkor a rá felépített falak is dülöngélni fognak, ahogy most Mayu-é is.
- Tudod a feltételezéseddel csak egy a bibi, kedves Mayu. – néztem a szemébe nagyon-nagyon komolyan. – Az, hogy, ha mindez igaz is lenne, ezzel az előléptetéssel és annak felfüggesztésével, akkor arról én is tudnék, annak ellenére, hogy ezt King nem kötné az orromra. Tudod, nem csak neked vannak fontos helyen összeköttetéseid.
Ez persze nem volt teljesen igaz, de hát valószínűleg ő is blöfföl, akkor én miért ne tehetném meg ugyan ezt. Kíváncsi vagyok, erre vajon mit fog lépni.
- Nézd, nem tudom te, hogyan szoktál nyomozni, de mivel nekem nincs titkolni valóm, mert Caine nem vesztegetett meg, így azzal sincs problémám, hogy ezt az egész ügyet a főnökeim elé tárjam. Tőlem King azt tagad le amit akar, és olyan vizsgálatot akaszt a nyakamba, amit akar, hiszen nem fog találni semmit, így azt hiszem hiába erőlködsz, nem tudok neked „bevallani” semmit. De meg kell mondanom, ilyen csinos és ügyes vallatónőt szívesen vennék egy-egy kihallgatás alkalmával. – vigyorodom el, hogy kicsit kompenzáljam a kudarcát.
- És még egyszer elmondom, nem értem miért engem nyaggatsz ezzel, hiszen ha kapcsolatban vagy Kinggel, akkor eleve biztosított a további melózásod, hiszen akárki is lesz előléptetve King-gel akkor sem vetekedhet. Így van egy kis bibi a logikai felépítésedben. Egy tapasztalt rendőrtiszttel ezért ezt a „nekem elmondhatod én a te pártodon állok és bennem bízhatsz” duma nem fog megállni szépségem. – paskoltam meg az asztalon fekvő kezét.
- Nem tudom miért akarja ennyire azt a nőt, de úgy látom nagyon a bögyében van, ha ennyi mindent feláldoz érte. – kezdek bele most én a kérdezősködésbe. – Talán magának is megölte valakiét? Elég termékeny volt, mint bérgyilkos, így ez könnyen előfordulhatott. – néztem rá kérdőn.

Jesszusom, de pedáns! Akár le is fényképezhette volna a mobiljával vagy valami, de nem, inkább akkurátusan lemásol mindent. Nyilván ő is az a ,,ha valamit jól akarsz csinálni, csináld magad!" típus. De imádom az ilyet! Viszont meg kell hagyni a hidegvérét ma sem felejtette otthon. Öröm lesz követni (mert most már biztos voltam benne, hogy szükség lesz rá, és hogy eredményes is lesz). Alig várom, hogy a profizmusa a szemem láttára repedjen meg, és törjön darabokra, amikor rajtakapom, ahogy Ayaval üzletel. Gyönyörű lesz.
-Persze, hogyha választaniuk kell, hogy kinek az oldalára álljanak, a megkérdőjelezett becsületű zsaruéra vagy a keménykezű főnökükére, én is rád szavaznék. Ugyan már, Mike, el tudod képzelni, hogy valaki magára akarja haragítani Kinget és Kohlert. Ilyenkor mindenki behúzza a fülét, farkát és vár, hogy biztonságban állást tudjon foglalni. Vagy egyszerűen csak nem olyan megbízhatóak, nem tudom. Nem ismerem a forrásaidat, de ezek szerint újakat kéne keresned. És jelenleg nem is kell olyan messzire menned.
Vigyorogva kacsintottam rá jelezve, hogy még az asztaltól sem kell felállnia hozzá. Oda se nézve vettem vissza az igazolványomat, és a zsebembe rejtettem. Kemény dió volt ez a Mike, de már megtörtem annyira, hogy biztos lehessek a dolgomban. Ezért is jó, hogy nem követem a törvényt. Akkor nem lenne semmi a kezemben, hiszen bizonyítani tényleg nem tudtam semmit. Még biztos sem lehettem magamban, de nekem arra nem is volt szükségem. Amit akartam, megszereztem, és nem érdekelt, kin kell ehhez átgázolnom. Akár tényleg ő a tégla, akár ártatlan minden vádpontban. Nem érdekelt.
-Ahhoz képest, hogy King a főnököd, az ember azt hinné, már jobban ismered - döntöttem oldalra a fejem, és meglehetősen lenéző pillantást vetettem rá. - Ha azt mondja, te vagy a bűnös, akkor te vagy az. Elintézi, hogy az legyél. Talál valamit, bármit, és te máris rács mögött találod magad. Tudod jól, milyen módszerekkel dolgozik. Neki csak bűnbak kell. Ha nem találja meg az igazi tettest, inkább ráhúzza valakire a vizes lepedőt, mintsem beismerje, hogy legyőzték. Ha te vállalod ezt a kockázatot, az alapjában véve a te dolgod lenne, de jelen helyzetben az enyém is, és nem venném szívesen, ha miattad beleköpnének a levesembe. Egyébként pedig - fontam össze a karomat némiképp mérgesen, és dőltem hátra a székemben - már megmondtam, hogy nincs becézgetés, és az irritáló udvarlás is ebbe a kategóriába tartozik. Az enyém taktikai flört volt, de te ezzel meg sem próbálkozhatsz! És miért kell kiemelni, hogy vallatónő? Valahogy jelezni kell, hogy nem tartozunk egy csoportba, mi? Arrogáns, mint minden férfi! - morogtam ez utóbbit inkább csak magamnak.
Türelmetlenül forgattam a szemem.
-Nem úgy dolgozom együtt Kinggel, mint te. Nem az ő megbízásából vagyok itt. Előbb kötné fel magát, mint hogy önszántából együtt dolgozzon egy külsőssel, pláne, hogy egy nő segítségére szorul. De most kénytelen volt. Kvázi a besúgója vagyok. A ,,fontos összeköttetése" - villantottam rá egy gúnyos félmosolyt, miközben a levegőbe karcoltam a macskakörmöket. - Viszont ettől még külön utakon járunk, de ha van valami, akkor megígértem neki, hogy szólok, ezzel is megkönnyítve a nyomozást. Eddig legalábbis így tettem. Aztán bejöttél te a képbe. Ezért szeretném végre megtudni, hogy törvényt szegek-e azzal, ha azt jelentem Kingnek, hogy tiszta vagy. Mindenképpen ezt fogom jelenteni, csak tudni szeretném, hogy hazudok-e. Aztán, hogy elkapjátok-e Ayat, az már rátok tartozik, bár ha összejátszol vele, felteszem, nem fogod ebben megkönnyíteni a főnököd dogát. De nekem nem nagy szívfájdalom lemondani róla. Ez is csak egy mellékes volt, nem Aya az első, akinek az előkerítésével megbíztak. Viszont, ha megígéred nekem, hogy az előléptetésed után hagyod, hogy tovább dolgozzam úgy, mint eddig, akkor abbahagyom a szaglászást. Aya is csak egy meló, semmi személyes, nem különbözik az összes többitől, és hidd el, vagyok olyan jó, hogy megengedhessem magamnak, hogy lemondjak egy ilyen nyomozásról. Persze, ha kötöd az ebet a karóhoz, hogy nem szűröd vele össze a levet, akkor más a helyzet. Ha te is azon vagy, mint King, akkor az ígéretem némiképp módosul: a szavamat adom rá, hogy a föld alól is előkerítem Aya Caine-t.

Továbbra is nagyon azon volt, hogy megpróbáljon meggyőzni: mi egy oldalon állunk és milyen jól is járnék vele, ha elmondanék neki őszintén mindent.
- Egyébként, még ha igazad is lenne, mármint a bérgyilkossal kapcsolatban, akkor sem értem, hogy miért kéne neked elmondanom mindent, ami a lelkemet nyomná? Mit tudnál te tenni az ügyben? Tisztára mosnál? Hogyan? – vontam fel kérdőn a szemöldökömet, jelezve, hogy nagyon is kíváncsi lennék a válaszára.
Tulajdonképpen még az is felmerült bennem, hogy a csaj be van drótozva és így próbálnak valami gyanús dolgot összeszedni a csapat tagjairól, mert lehet, hogy valaki bedől a nő szavainak, vagy bejön neki a szépsége, vagy mit tudom én!
Akár mit is válaszol, nekem az igazán mindegy, hiszen már rég eldöntöttem, hogy nem mondok neki semmit, hiszen nem ettem meszet, hogy aláírjam a saját halálos ítéletemet, akármit is állít az a vágott szemű szépség itt előttem.
Egyébként sokszor majdnem elmosolyodom a stílusán, hiszen annyira emlékeztet valakire! Arra, aki után ennyire vehemensen kutakodik, megpróbálva nekem bemesélni, hogy márpedig őt annyira nem is érdekli az egész, holott másról sem szól az egész történet!
Sajnos azonban van igazság abban amit King-ről mond, hiszen van benne éppen elég tapasztalatom van vele ebben. Habozás nélkül feláldozna bárkit, ha az érdekei úgy kívánnák, vagy Kohleré.
Megint csak mosolyognom kellett, ahogy Mayu jóformán kikérte magának, hogy nőként kezelem. Komolyan mondom össze lehetne kötni őket Aya-val.
- Azt hiszem megnyugtathatlak, nem kell tovább győzködnöd, nem tudsz rólam jelenteni semmit, ha még mindig itt beszélgetünk. Egyébként ezt olyan tiszta vagy nem tiszta lelkiismerettel teszed, ahogy akarod. – vonom meg a vállam az újabb taktikája alapján, ami most a lelkiismeretemre próbál apellálni.
- Azt megígérem neked, hogy ha előléptetnének, nem tervezem, hogy a magánnyomozók tyúkszemére lépek, hiszen eddig sem terveztem, ahogy magunk között szólva, szerintem más sem. – nézek rá mosolyogva.
- De egyébként nem értem a logikát a mondanivalódban? – hökkenek meg utolsó mondatain. – Mi köze a két dolognak egymáshoz? Ha nem ismerem be, hogy közöm van a csajhoz, akkor nyomozol utána, ha beismerem, nem? Most akkor utánam nyomozol, vagy mégis inkább utána? – igyekszem kiugrasztani a nyulat a bokorból, hiszen az előbb ügyesen kikerülte, hogy válaszolni kelljen a kérdésemre, miszerint mi baja van Aya-val.
- Nekem mindegy mit csinálsz, de nem értem mi köze van ennek hozzám, az én döntésemhez? Talán ideje lenne, neked is színt vallani kedvesem, mi ez a nagy érdeklődés Aya, Miss Caine után. – teszem hozzá rögtön, hogy ne legyen feltűnő a nyelvbotlás.

-Semmit nem tudnék tenni az ügyben, hogy megúszd - ráztam a fejem. - Csupán annyit, hogy nem nyomozok sem utánad, sem Aya után. Persze köthetünk egyéb alkut is. Attól függően, hogy mit tudsz nekem nyújtani, esetleg elcsepegtethetek Kingnek némi hamis fülest, de azzal csak időt nyernél. Gondolhatod, hogy bármit is jelentek neki, azt úgyis leellenőrzi.
Innentől már nyert ügyem volt, hiszen rákapott a horogra (legalábbis egyenlőre nagyon úgy tűnt), én pedig már egészen otthonosan mozogtam a hazugságomban. Már azt mondtam, vagy tagadtam le, amit akartam. Egész szórakoztató volt, be kell vallanom.
-Ahogy gondolod - vontam meg én is a vállamat. - Tehát, ha jól értem, ez a végső szavad: semmi közöd Ayahoz. Rendben van, hiszek neked. A minta rendőr tényleg minta rendőr.
Értetlenkedésére bosszúsan szusszantam fel. Hát még hányszor kell neki elmondanom? Aztán meghallottam azt a bizonyos szót, és már annyiszor figyelmeztettem, hogy igazán nem hivatkozhatott alultájékoztatottságra. Fenyegetően villant meg a szemem, a pillangókésem máris a kezembe siklott, és egy gyors mozdulattal vágtam az asztallapba éppen két ujja között.
-Megmondtam, vagy nem? - sziszegtem neki dühösen. - Semmi kedvesem, semmi szivi, semmi becézgetés. Még egyszer előfordul, és a következő szúrás már...
De ekkor hirtelen elhallgattam. Összehúzott szemem kikerekedett, majd halvány, de elégedett mosoly jelent meg az arcomon, ahogy visszahúzódtam, és eltettem a késemet. Aya? Csak így egyszerűen Aya? Jaj, Mikey, túlságosan megkönnyíted a dolgomat!
-Akkor elmondom még egyszer, utoljára - mondtam neki barátságos hangon. - Az Aya Caine elleni nyomozás már túlságosan is elhúzódott, ráadásul a csajt nem érdekli, hogy már lesittelték, hogy a legveszedelmesebb kopókat állították rá, még mindig képtelen a seggén maradni. Lásd a múlt heti robbantást, ami egyértelműen az ő műve volt, és ahol tizennégyen vesztették az életüket. Gondolom, ezért próbál King már minden követ megmozgatni, hogy elkaphassa. Így talált meg engem is. Csak éppen közben felütötte a fejét egy másik probléma is, mégpedig az, hogy valaki közületek tégla. A kettő úgy tűnik, szorosan összefügg, és akadályozza az Aya elleni nyomozást. Ezért aztán miközben őt keressük, a kis áruló fakabátot se lenne rossz dolog kézre keríteni. Érted már? Egy nyomozás, két meló. Bárki másról lenne szó, már jelenteném is Kingnek, hogy ő a tégla, nálad azonban más a helyzet, mert veled terveim vannak. Téged nem szívesen köpnélek be. Azt akarom, hogy téged léptessenek elő, és ha te mindemellett még sorozatgyilkosokkal is összeállnál, az a te dolgod, nem vagyok hittérítő, hogy jó útra próbáljalak vezetni. Vagyis nem érdekem, hogy lebukj, ha vaj van a füled mögött, inkább megpróbálnék segíteni elhessegetni rólad a gyanú árnyékát is. Ha viszont semmi közöd a csajhoz, akkor akár elvégezhetem azt a melót is, azért sem kapok keveset.
Fürkészve néztem rá, hogy tud-e követni, de nem akartam megint kockáztatni, úgyhogy gondoltam, összefoglalom neki eddig, nehogy még megfájduljon a kicsi fejecskéje.
-Tehát Aya Caine elfogása nekem nem olyan fontos, mint Kingnek. Ez is csak egy munka, de hidd el, ha ráállok, meg is csinálom, elég jó vagyok. De nem akarok keresztbetenni annak, akitől sokat várok - vagyis neked. Ha megígéred, hogy a jövőben hagysz úgy dolgozni, ahogy én akarok, akkor titokban tartom, hogy a tilosban jársz és bűnözőkkel üzletelsz. Ha viszont nincs erre szükséged, mert nem te vagy az, aki Ayaval összeállt, akkor semmi sem tart vissza attól, hogy befejezzem a melót. Érted már?
Annak örültem volna a legjobban, ha elfogadja az ajánlatomat, mert ha készségesen elmond, esetleg meg is mutat mindent, azzal nagyban megkönnyítené a dolgomat. De ha nem teszi, úgy is jó.
-Nincs nagy érdeklődés iránta, csak amennyi a meló elvégzéséhez kell. Nekem Aya Caine csak egy név. Egy újabb pont az elvégzendők listáján. Ha pedig te sem állsz az utamban, hidd el nekem, meg fogom találni.

- Nem tartok igényt semmilyen alkura és igen a végső szavam, hogy semmi közöm ahhoz a nőhöz. – biccentek a szavaira, hogy végre felfogja, nálam rossz helyen kopogtat.
A villámgyors mozdulata azonban meglepett és már csak az asztal lapjában rezegve beleálló kést szemlélhetem és örülhetek, hogy ilyen pontosan tud célozni.
- Magánnyomozó létedre, kicsit heves a természeted. – jegyzem meg, miközben azért óvatosan elhúzom a kezem a közeléből.
Az összegzésére, amit előad, hogy jelezze, mennyire tartja az értelmi képességeimet, csak lazán hátradőlök és úgy hallgatom, hiszen én már elsőre, másodikra és harmadikra is nagyon jól értettem, hogy mit akar, mire megy ki a játék.
Valahol igaza van, hogy a dolgok összefüggenek, hiszen én és Aya már egy pár vagyunk, csak ezt pár emberen kívül hála az égnek senki nem tudja.
Abban van a tévedés, hogy tégla lenne a csapatban, mert ez a klasszikus értelemben nem igaz, hiszen én csak az Aya-val kapcsolatos ügyekben hátráltatom vagy ferdítem a dolgokat, más esetben én vagyok a mintarendőrök gyöngye.
Ez az előléptetéses duma továbbra sem jön be nálam, hiszen sosem pedáloztam érte, hogy előrébb lépjek a rangsorban, így a dolog teljesen hidegen hagy.
- Én meg most mondom utoljára ke….Mayu, hogy semmi közöm ahhoz a nőhöz! – nyomom meg a szavakat határozottan. – Nem állok össze senkivel, főleg nem egy ilyen emberrel. Így a melóját is úgy végzi, ahogy akarja, nem érdekel. – vonom meg a vállam, de közben majd kiugrik a szívem az aggodalomtól. – Talán, ha gondolja, még segíthetek is, ha megtudok valamit a besúgóimtól.
Azt egy percig sem hiszem el neki, hogy nem érdeklődik Aya iránt, csak a meló szintjén, különben már rég ejtett volna a témát.
- Talán van valami támpont, hogy merre lehet? Tud már valamit? – váltam kissé segítőkészebbé, hogy lássa, mennyire nem érdekel a dolog. – Mert akkor mozgósítom a környéken lévő embereimet. – ajánlom fel, hátha megtudok tőle valamit, mire jött már rá King.

-Rendben van, Mike, ahogy gondolod - bólintottam laza hangvétellel, de még mindig fürkésző pillantással.
~Legyen, ahogy akarod, Mike. Higgy, amit akarsz. Ha átváltoztam, úgysem állhat semmi az utamba, hogy meglássam, igazam volt-e.~
-Szóltam vagy nem szóltam? - morogtam sértetten, ujjaimat a kés markolatára simítva.
De utáltam, ha becézgettek, istenem, de utáltam! Ez a mókamajom meg azt hitte nyerő, ha mégis forszírozza. Az biztos, hogy bájgúnár létére már hozzászokhatott, hogy az ostoba tyúkok elolvadnak, ha feléjük vet egy bébit, de nálam még egyszer kell csupán bepróbálkoznia egy ilyen ocsmánysággal, és neki kell lenyalnia a saját vérét a késemről.
-Ó, amiatt nem kell fáradnod - legyintettem, amikor ismét arra terelődött a szó, amiért itt voltunk. - Boldogulok egyedül is. Ha pedig valóban nem Ayanak dolgozol, te sem tudhatsz többet, mint King, vagyis nem hiszem, hogy tudnál nekem újdonságot mutatni. És ne aggódj, King még holnap megkapja a jelentésemet, hogy te is rendben vagy. Majd versenyezhetünk, melyikünk találja meg előbb Ayat.
Valóban küldtem még másnap Dereknek egy üzenetet, hogy Mike is tiszta volt, nem találtam semmit, de hogy ne mondhassa, hogy nem számíthat rám, random odadobtam neki pár nevet, akikre ,,jobb odafigyelni". Nem akartam, hogy Mike-kal foglalkozzon, mert a végén még előttem kapja el Ayat, vagy nem hagyja, hogy én intézzem el. Tudom, hogy azt mondta, hogy ilyet nem fog tenni, de hát mit ér az? Egy férfi ígérete, egy férfi szava! Ugyan már, ne röhögtessenek! Hiszen Mike is a legnagyobb lelki nyugalommal hazudozik a szemembe már vagy fél órája. Mikor is lehetett hinni nekik, megbízni bennük?
Viszont Mike-nak biztosnak kellett lennie az én megbízhatóságomban. Szemrebbenés nélkül folytattam hát a szerepemet.
-Engem leginkább ez a legutóbbi robbantás érdekel - feleltem, és elécsúsztattam a papírokat, amelyeken a jelentések, fényképek, jegyzőkönyv, újságkivágások másolatai voltak. - Egyértelműen Aya csinálta, elég jellegzetes a stílusa. Odamegy, nagy felhajtással elintézi a munkáját, hogy még a Holdon is észrevegyék, aztán kámforrá válik. Tudom, hogy jó pénzért szinte bárkit eltesz láb alól, de Priscilla Jones-t imádta, ezt akármelyik piti zsebes megmondja, akitől csak egy stukit is vett. Mélyen tisztelte és felnézett rá. És nemrég kiderített információk szerint, amiket a helyszínen elkapott bandatagok árultak el, akik később érkeztek, aznap estére a banda a rendőrség elleni merényletet tervezte. Aya tehát nem csupán megölte azt, akinek legszívesebben a talpát nyalogatta volna, de megakadályozta őket egy olyan akcióban, ami neki is előnyös lett volna, és amiről nyilván tudott, hiszen egy ilyen rajtaütést rendesen elő kell készíteni. Egyrészt miért akarta az ő imádott Priscilla Jones-át megölni? És ha már mindenképpen elhatározta magát, miért nem várt addig, amíg kellőképpen megritkítják a zsaruk sorait? Erre egyszerűen nem tudok rájönni. Nincs semmi értelme. Ötlet?

Még mindig mosolyt erőltetve az arcomra hallgattam, ahogy a nő elutasítja a segítségemet, amivel keresztül is húzta azon számításomat, hogy talán megtudok tőle valamit.
Azt persze hittem is meg nem is, hogy informálja majd King-et, de hát ez érdekelt a legkevésbé, hiszen tudtam, hogy ebből az irányból kevésbé fenyeget veszély.
Valahogy jó lett volna kiszedni Mayu-ból, hogy mégis mennyit tudhat, de nem árulhattam el maga, csak szőrmentén kellett próbálkoznom, de egyelőre nem láttam rést a pajzsán.
Pont ezért lepett meg, mikor magától is beszélni kezdett, sőt még dokumentumokat és fotókat is mutatott, mondván, hogy az a robbantás tuti biztos Aya műve, ami megint csak felvetette részemről a kérdést, vajon ha nem ő a célpontja, akkor honnan ismeri ilyen jól, mert ahhoz, hogy ennyire felmérje a személyiségét, már sokkal, de sokkal régebb óta nyomon kellett követnie, mint ahogy ő most itt elbagatelizálja a dolgokat.
Minden esetre, bár tudtam, hogy Aya még néha-néha aktivizálja magát, alaposan megdöbbentett, amit hallottam, de persze ezt nem kötöttem asztaltársam orrára.
- Mitől vagy olyan biztos benne, hogy ezt Aya Caine követte el? Hiszen most mondtad, hogy mennyire favorizálta ezt a ….a Priscilla Jones-t. – néztem bele a papírokban a név miatt. – És mint mondtad, az érdekei ellen való lett volna, hogy megakadályozza a terroristát a terve végrehajtásában. Ez nem teljes ellentmondás? Pont minden arra utal, hogy ezt nem ő csinálta, ezek szerint, nem? – néztem rá kérdőn. – Egyébként, ha csak egy nem régi kis sima megbízás köt ehhez a bérgyilkoshoz, akkor azért érdekes, hogy mennyi mindent tudsz róla, a munkájáról, a gondolkodásáról. Ez nem egy laza kis munkára utal. Ezt lehet, hogy egy laikusnak bemagyarázod, de nekem nem. Ez annál fontosabb neked, csak el akarod hitetni valamiért velem, hogy nem így van, bár ezt sem értem, mert ha nem gyanúsítasz semmivel, akkor ennek sincs értelme.
Mosolyom egyre hidegebbé válik, ahogy a tekintetem fogva tartja az övét, mert ilyenkor egy szemvillanás is sokat elárul a másik gondolatairól, érzelmeiről, és most én erre voltam kíváncsi.
Közben persze nagyon is tisztában voltam vele, hogy Aya miért követte el ezt a robbantást, és bár a terrorista nőt nem sajnáltam egy percig sem, és az előlem titokban tartott leszámolása miatt is még számolni fogok vele, de azt is tudtam, hogy micsoda dilemma lehetett ez számára, amit csak az irántam érzett szerelme dönthetett a javamra.
De nem kellett volna magának csinálnia! Szólhatott volna! Lett volna más mód a banda elkapására, de megint ment a maga feje után. Remélem a hasában fejlődő kis élet majd egy kicsit lehiggasztja.
- És, ha már itt tartunk, ha ennyire biztos magában, hogy mindent megold egyedül, akkor miért is ötleteljek veled? Ha nem áll össze, ez is azt bizonyítja, hogy talán a kiindulási pont helytelen. Szerintem te fordítva nézed az ügyet. Van egy gyanúsítottad, akire rá akarod húzni a bűncselekményt. Talán fordítva kéne, nem?

-Nem vagyok benne biztos - egyeztem bele, de ügyeltem rá, hogy ne legyen teljesen határozott a hangom. - Mivel a módszerek nagyon is Ayara utalnak, csak éppen az indíték hibádzik. De aztán lehet, hogy tévedek. Lehet, hogy Aya mégis eltenne láb alól bárkit jó pénzért. Az pedig, hogy miért köpött bele a saját levesébe is a zsaruk megmentésével... hát, nem tudok másra gondolni, mint, hogy a téglát próbálta menteni vele, bárki is legyen az. Vagyis az illetőnek dolgoznia kellett aznap este, amikor az akciót tervezték. Ezt feltételezem, nem nehéz kideríteni. Ugyanakkor sokat kellett kapnia tőle, ha képes volt lemondani egy akkora előnyről, amire az őrs kiiktatásával tudott volna szert tenni. És ez nem hiszem, hogy kizárólag pénz vagy fülesek lettek volna, azt megszerezheti máshonnan, és nem mérhető a rendőri elit halálának értékével. Nagyon nagyban kell, hogy játszanak, vagyis a mi kis áruló zsernyákunk valahol nagy nyomot is kellett, hogy hagyjon maga után, csak eddig sikeresen leplezte. Ha megtudnánk, mit kap Aya, talán megtudnánk, ki az. Megkönnyítette volna a dolgom, ha te lettél volna az, de most nyomozhatok tovább.
Hohó, Mikey fiú, majdnem megfogtál! Igen, jóval többet tudok Ayaról, mint bárki más, és mindenkinél jobban ismerem őt, de jelenleg nem származna belőle semmi hasznom, ha elmondanám neked az igazságot.
-Mit mondhatnék? - vigyorodtam el. - Én ilyen jó vagyok.
Abban persze igaza volt, hogy egy mezei magánnyomozó, akit csak nemrégiben állítottak az ügyre akkor sem ismerhette ilyen jól Ayat, ha éjjel-nappal csak ezzel foglalkozott, de mostmár úszni kellett az árral.
-Te kérdeztél, én csak válaszoltam - feleltem türelmesen. - És mivel te is Kingnek dolgozol, közvetve őt segítem azzal, ha téged informállak. Szólj, ha esetleg terhes neked a túlinformáltság - tettem hozzá gúnyosan.
Következő felvetését már aközben hallgattam végig, hogy a sörös üveg szájába kukkantva fél szemmel kémleltem, hogy biztos üres-e az üveg, mert nem éreztem túl biztonságosnak két üveg sört elfogyasztani, miközben ennyire kellett a melóra figyelnem, de azért ittam is volna még.
-Ha netán arra céloznál, hogy nem értem a szakmámat - mondtam színtelen hangon fél szememet becsukva, és csak a másikkal nézelődve a magam felé biccentett üveg belsejébe -, ki kell, hogy ábrándítsalak, nem tegnap kezdtem. Nyilván a bűncselekményekkel kezdtem, aztán vetettem össze a nyomokat Aya profiljával és eléggé nagy egyezést találtam ahhoz, hogy 95%-ig biztos lehessek benne, hogy ő volt az. Nem áll szándékomban a nyakába varrni valamit, amit nem ő követett el, ha másért nem, azért, mert már így is épp elég minden nyomja a lelkét, semmi szükség rá, hogy még koholt vádakkal is kelljen dolgoznom. De tudod jobb a frissebb nyomokra is odafigyelni, pláne, ha valakinek a nyomára akarunk bukkanni. Miért is kell ezt egy nyomozónak magyaráznom?
Kiszürcsöltem a maradék kábé egy kortyot az üvegből, majd félrelöktem, és ismét Mike-ra néztem.
-Te talán más véleményen vagy? Ha nem Aya tette, akkor ki? Kit ismersz még, aki ilyen módszerekkel dolgozik, és utána így fel tud szívódni?
~Mentegesd csak a kis védencedet, kíváncsi vagyok, mit találsz ki!~

Most már nyugodtan hátradőlve hallgatom a további magyarázatát, bár magamban elraktározom minden egyes szavát, hiszen valószínűleg így gondolkozik mindenki, aki majd utánam, vagy Aya után nyomoz. Most egyelőre csak annyit tudtam, hogy ennek az előttem ülő és a határozottság látszatát kelteni akaró nőnek, semmi konkrétum nincs a kezében, de csak ez hibázik a logikája kiváló lenne, ha tudná, hogy itt nem pénzről van szó.
A másik meg az, hogy amennyiben túlságosan veszélyessé válna a kutakodása, vagy túlságosan közel kerülne valamelyikünkhöz, akár érhetné is egy kis „baleset”. Nem! Nem arra gondolok, hogy eltenném láb alól, csak elveszítené a szavahihetőségét, a munkáját, ilyesmi. Egy magánzsarunál ez is benne van a pakliban.
Most különösen érzékeny vagyok az Aya-val kapcsolatos nyomok eltüntetésére, hiszen ott növekszik a pocijában a gyermekünk, és így a szerelmemért és érte bármit megtennék habozás nélkül.
A neki szegezett kérdésre ismételten kitért, és túl tömören válaszolt, így most már igen csak biztos voltam a dolgomban, hogy ez a kis kutakodása inkább Aya ellen irányul, mint hogy azt a bizonyos téglát keresse. Csak ezt a vonalat csípte meg és most ezen akar a közelébe jutni.
Hát rajtam keresztül biztosan nem fog, arra mérget vehet. Inkább leharapom a nyelvem, mint, hogy valamit is eláruljak neki.
- Informálj csak nyugodtan, csak ne felejtsd el, hogy én is nyomozó vagyok és ne akarj olyan dolgokkal megetetni, amiről hamar kiszúrom, hogy nem állja meg a helyét. – vonom meg a vállam, miközben azt szemlélem, milyen eltökélten akar kicsikarni az üres üvegből még többet. – És hiába bizonygatod, hogy mennyire profi vagy, pont azt teszed, ami ellen tiltakozol, a gombhoz keresed a kabátot. Nem tudom ki tette, mert nem nyomoztam az ügyben, nem én lettem ráállítva, de gondolom nem ő az egyetlen gyilkos ebben a városban, és mivel tudtommal Aya Cain-nek elég széles a repertoárja, így bizton állítani, hogy pl. a robbantás az ő keze munkája, az elég merész feltételezés, ha nincs más bizonyíték. Azon kívül sok-sok bűnöző szívódik fel nyomtalanul, akit soha a büdös életben nem kapunk el, ezt te is jól tudod. – néztem a szemébe meggyőzően. – De azt hiszem most már csak ismételgetjük magunkat. Te meg vagy győződve valamiről, amiből nem engedsz, én meg nem tudok neked segíteni, hogy bizonyságot kapj, így nem hiszem, hogy van értelme tovább beszélni erről. Nekem meg dolgom van, ha megbocsátasz. – állok fel az asztaltól, részemről befejezve a bájcsevejt.
Sok mindennel okosabb lettem és tudtam, hogy innentől nagyon kell vigyázni magunkra, és talán nem ártana felpörgetni az esküvői előkészületeket és a King-gel való összejövetelt, hátha ez lecsillapítja a kedélyeket irányomban.
- Nem mondom, hogy öröm volt veled beszélgetni, legalábbis ebben a témában. – vigyorogtam rá. – De, ha kell valami segítség akkor nyugodtan csörgess meg. – tettem le az asztalra a névjegykártyámat, amin csak a nevem és a telefonszámom volt. – Talán még sem árt, ha néha nem csak magadra vagy utalva Mayu.
Azzal, ha nem állított meg valamivel, távoztam az étteremből és alig vártam, hogy beszélhessek Aya-val és elmondjam neki mi a helyzet. Nem árt ha ő is tudja, hogy most muszáj a seggén maradnia.

Most már komolyan tudni akartam, milyen egyezség születhetett köztük Ayaval. Egyre biztosabb voltam benne, hogy ő az, akit kerestem, de arra nem számítottam, hogy ennyire kitartóan védelmezze Ayat. Vagy talán ennyire fél tőle? Á, az ki van zárva, ha van egy kis sütnivalója (márpedig nem tűnt ostobának), tudnia kellett, hogy az egész rendőrség még mindig veszélyesebb, mint Aya. Eszetlenül sok pénzt kaphat a csajtól, ha ilyen hajlíthatatlan. És ő vajon mit kap? Védettséget? Egy zsarutól másra nem számíthat. Nyilván eltusolja neki néhány ügyét, meg ilyesmik, másra nem tudtam gondolni. És úgy tűnt, tényleg jó lóra tett. Nem csupán nem találták meg a szökése óta, de tényleg megbízhatott Mike-ban, hogy nem köpi be.
-Te meg nagyon szeretnéd távol tartani egymástól azt a gombot és kabátot - vigyorogtam rá. - Nem könnyíted meg a dolgomat, hogy elhiggyem, tényleg ártatlan vagy. De ez innentől már nem az én dolgom. Ha senki nem áll már az utamban, meg fogom találni Ayat. Úgyhogy talán inkább neked kellene odafigyelned arra, hogy ne akarj engem vagy a kollégáidat megetetni olyasmivel, ami nem állja meg a helyét, mert a végén még lebuksz.
Elvettem a névjegykártyát, és a zsebembe csúsztattam. Sosem tudni, mikor lesz szükségem rá.
-Kösz - biccentettem, de én nem álltam fel. - Majd észben tartom a jó tanácsodat, Mike.
Miután kiment az étteremből, még egy kicsit maradtam a helyemen, nehogy még eszébe jusson valami, és visszaforduljon. Pár perc múlva azonban, mikor még láttam az alakját a jókora ablaküvegen át, de már nem kellett attól tartanom, hogy sarkon fordulna, alakot váltottam, és utánarepültem. Gyorsan beértem, hiszen nekem nem kellett zöld lámpára várnom, vagy embereket kerülgetnem. Kényelmesen röpködtem fölöttük, amíg végre meg nem érkezett oda, ahova sietett.
Valami kis park volt az étteremtől nem messze, és nem is csendes meditálásért jött ide. Egy padon fiatal lány várt rá, akit még nem láttam soha, ő viszont annál inkább, mivel csókkal köszöntötték egymást.
~Lám csak, Mikey, hát mégis csak a japán lányokra buksz?~
A mellettük lévő fa törzsén megpihenve hallgatóztam, bár nem reméltem, hogy hallhatok bármi érdekeset. A lány szóválasztéka, stílusa kissé váratlan volt, azt hittem, egy zsaru inkább a szendébb nőket csípi, de úgy tűnik, Bodwin nyomozó a japán kemény csajokra bukott. Nahát, nahát! A tűzről pattant csajszi valahogy mintha ismerős lett volna annak ellenére, hogy még csak nem is rémlett, hogy valaha láttam volna. De a stílusa...
-Ugyan már, Aya...
HOGY MICSODA?!
~Azt a büdös francba! Megvagy!...~

//Köszönöm a játékot, nagyon élveztem! Aztán legyetek óvatosak... //