The Belnord Hotel

*Hajnali kettő is lehet, mire végre ideér. Hiába ígértek neki oda egy szobát a hotelben, taxira nem volt pénze. Ráadásul az álmosságtól kissé kábán botladozott még egy darabig a környéken, mire megtalálta a helyet. Pontos térkép nélkül nem volt könnyű, ritkán kóborol az elegánsabb városrészekben.*
~ Ez lesz az, éppen ideje volt. Majd minden arcát láttam már ennek a városnak, és szívesebben tévedek el bronx legsötétebb sikátoraiban, mint itt. A söpredék az ami, nem is akar többnek látszani. De amiket egyes unatkozó gazdagok kegyetlen különcségéről lehet hallani... ~
*Belép az épületbe, és rögtön a recepció felé veszi az irányt. A rövid séta közben felméri a berendezést, és megbámulja a plafonra festett, közepesen ízléses freskót. Magán érzi a recepciós rosszalló tekintetét, de nem veszi sértésnek, elvégre kétségkívül gyanúsan fest, ahogy talpig feketébe öltözve az éjszaka közepén bebotladozik.*
- Jó estét kívánok, a háromszázötös szobához kaptam egy kulcsot egy úrtól, de a nevét sajnos nem árulta el, csak hogy szívesen velem töltené az estét. Meg tudná mondani, hogy már megérkezett-e? -
*A pult mögött álló szeplős hölgy kelletlenül ugyan, de a kulcs felmutatására valamit beüt a számítógépbe.* - Mr. McFadden már telefonált, hogy várja önt estére. Eddig a kollégám volt ide beosztva, én nem találkoztam Mr. McFaddennel, de ha a kulcs önnél van... - *Folytatná tovább, de Alexis félbeszakítja.*
- Akkor még nem érkezett meg. Köszönöm. A liftet arra találom, igaz? -
- Igen, kellemes pihenést és jó... -
- Köszönöm! - *Vág közbe újra, és szemeit dörzsölve a lifthez sétál. Az emeletre érve megkeresi a szobát, és a zárba illeszti a kulcsot. Mély lélegzetet vesz, mielőtt benyitna.*
~ Jegyezd meg, ha kedvességet tapasztalsz, mindig tedd fel a kérdést magadnak: hol van itt a csapda? Nos, most legalább nem kell kérdezni, a válasz az orrom előtt van. ~

Odabent nem várja más, csak sötétség természetesen, hisz a szoba üres, a függönyök el vannak húzva, és a villanyt sem kapcsolták fel. Amennyiben Alexis pótolja ezt a hiányosságot, úgy egy teljesen tipikus ötcsillagos szálloda egyik szobája tárul a szemei elé, nagy képernyős tévével, francia ággyal, és egy akkora fürdőszobával, melybe sokan szívesen beköltöznének....a körülményekre való tekintettel talán ő maga is. Az ágyon egy levél várja, mely szövege a következő:
"Drága Alexis!

Ne haragudjon, de akadt egy kis dolgom a belvárosban, ezért tartok tőle, hogy csak késve tudok megérkezni. Addig is érezze otthon magát, a szekrényben talál néhány ruhát, remélhetőleg a méretében is, a zuhanyzóval viszont vigyázzon, elsőre valami kegyetlenül forró víz ömlik belőle, mindegy merre csavarja. Legkésőbb reggelre ott leszek, addig is jó szórakozást!

Casper McFadden"
Az a néhány ruha kicsit több annál, mint első hallásra gondolná az ember, bár csak töredékük mérete egyezik Alexisé-vel. Amúgy valami vicces csávó elhelyezett egy apró fekete kockát nagyjából térdmagasságban az ajtófélfára tapasztva, mely jelzi, ha valaki belép a szobába. Ezalatt másutt:

A férfi úgy érezte, megfogta az isten lábát. Sikerült sarokba szorítania a hírhedt bérgyilkost, kinek valójában még neve sem volt, ezért mindenki csak a szellemként emlegette. 45-ös kaliberű fegyverét ellenfele mellének szegezte, és kétség sem férhetett hozzá, hogy ilyen távolságból el fogja találni őt. A kikötő mólóin sétáltak, egyre közelebb ahhoz, hogy kifogyjon a lábuk alatt a talaj.
-Itt jó lesz - szólt a férfi, és már a kezében érezte a vérdíjat, mely akkor illetné meg, ha végezne a szellemmel.
-Biztosan ezt akarod? - Tette fel a kérdést j9vendőbeli áldozata, nagyjából úgy, mintha egy csokoládéfagylaltról akarná lebeszélni támadóját télen.
-Remélem ezt a választ kielégítőnek találod majd! - Kiáltja örömittasan, és meghúzza a ravaszt.

~ Végre! Igazi ágy! És fürdőszoba! Bármi is lesz ezután, legalább tisztán halok meg. ~
*A szekrényből csak egy fürdőköntöst vesz elő, a többi darab bár biztosan egyenként is többet ér Alexis egész ruhatáránál, de nem biztosítják a kellő védelmet a fürkésző tekintet elől. A mosdóban aztán levet magáról mindent, csak napszemüvegét hagyja fent, és a forró vizet egyáltalán nem bánva alaposan megfürdik. A feszültsége elszáll, és ólmos álmosság költözik a helyére, a zuhanyzó alól kilépve maga köré teríti a köntöst, és mezítláb az ágyig oson. Szinte lerogy rá.*
~ Most nem alhatok el, bármikor megérkezhet Alastor, és ki tudja mi a fenét akar tőlem valójában. Ébren kell maradnom, történjék bármi is! ~ *Fogadkozik, és öt percen belül már mélyen alszik. A felkapcsolva hagyott olvasólámpa magányosan világít a hotel ablakában, Alexis már nagyon messze jár, remélhetőleg szebb világokban. *

Katt!
A filmekben amikor a pisztoly ezt a kiábrándítóan csendes hangot adja ki magából, miután meghúzták a ravaszt, általában a fegyvert tartó ember belenéz a csőbe, hogy megvizsgálja, minden rendben van-e, rajzfilmek esetében ilyenkor el is sül a fegyver. A valóságban más a helyzet, ott jellemzően csak falfehér lesz az ürge arca, majd az életéért kezd könyörögni, nagyjából úgy, mint önjelölt hóhérom teszi most.
-Enyje fiam, tudod ezek nélkül - kinyitja markát, melyből 17 töltény szóródik a folyó vízébe, ezzel egy időben másik kezével elő húzza saját pisztolyát - nem működik valami jól.
-Kérem ne - hallatszik a szívbemarkolónak szánt könyörgés - nincs bajom magával, az én helyemben maga is ezt tette volna.
-Ez nem valami jó érv - jegyzi meg flegmán, miközben úgy helyezkedik el, hogy a srác pont háttal álljon a tengernek - tekintve, hogy most pontosan abban a helyzetben vagyok. Tudod, rólad Ibsen Hagyma monológja jut az eszembe, felszavalom, és mindjárt meglátod miért...
Ebben a pillanatban az óra csipogása jelzi, hogy Szellemnek vendége akadt. Játszott csalódottsággal sóhajt egyet, majd szigorúan reménybeli gyilkosára tekint.
-Bocs, rohannom kell, talán majd legközelebb.
Meghúzza a ravasz, a fiú élettelen teste pedig egy másodperccel később elmerül a habokban. Utána dobja a fegyvert, majd ő is felszívódik a helyszínről.

*Mire a hotelbe ér, Alexis már alszik. Egy pillanatra megfordul a fejében, hogy fel kéne ébresztenie, de végül úgy határoz, hogy a dolog ráér reggelig, illetve ahogy elnézi a nőt, délig is akár.*
~Kár, ritkán van alkalmam felvágni vele, hogy szoktam verseket olvasni.~

Alexis-t végül a szobapincér ébreszti késő délelőtt. Nem időzik sokáig, csak betol egy gurolós kocsit tele étellel, majd a titokzatos megrendelő utasításait követve még csak meg sem terít, csupán távozik. Amint becsukja maga mögött az ajtót, Szellem végre felbukkan, gyakorlatilag a semmiből.

-Szép reggelt. Emlékszik még hol hagytuk abba a történetet?
*Lehajol a kocsihoz, és felkap róla egy tál csemege kukoricát.*
-Ja igen, állítólag ledobták egy magas hídról, maga pedig meghalt, hisz ilyen esést senki sem élhet túl, nemde?
*Kaján vigyor ül ki az arcára, miközben kanálért nyúl, és eszegetni kezdi kukoricáját. *
-Eszetlen drága ez a hely, de főzni azt tudnak. Egyen maga is, ne vesszen kárba.

*Mintha ezer évet aludt volna úgy ébred fel, fogalma sincs hogy hol. Néhány szót motyog héberül, amit valószínűleg az édesanyjának szán a túl korai keléssel kapcsolatban, aztán sikerül összeszednie magát.*
- Alastor?! - *Leveszi a napszemüvegét az éjjeli szekrényről és felteszi. Felül az ágyban, összehúzza magán a köntöst.* - Kicsit sokáig váratott az este, ez nem éppen illendő. Remélem nem az ajtó előtt töltötte az éjszakát, csak mert nem hallottam meg a kopogást. -
*A reggeli látványa régi emlékeket juttat eszébe, el is mereng rajta egy kicsit. Aztán a takarót ledobja magáról, és a fürdőszobába indul. Ijesztően sápadt bőre szerencsére nem annyira feltűnő a délelőtti verőfényben.* - Kezdje csak el nélkülem, egy perc és itt vagyok. -
~ Át kell öltöznöm, mielőtt emberek közé megyek. Már ez is túlzott hanyagság volt, túl sok forog kockán, ez nem játék. ~ *Ez az egyetlen gondolat, ami fejében jár. Eszébe sem jut, hogy Szellemet előző esti különös eltűnéséről faggassa.*

*Kicsit meglepődik azon, ahogy a nő kirohan a fürdőszobába, ám ha jobban belegondol, az ő tegnap esti eltűnése még rendhagyóbb volt, így inkább csak megvonja vállát, és felkap az asztalról egy sült csirke combot.*
-Nyugodtan, nem rohanunk sehova.
~Nocsak, egy éjszaka itt, és a gonosz banya általános iskolai tanáromból, átvedlett az egészen vonzó egyetemi tanárommá. Ráadásul ahogy látom a bicskája nélkül aludt...vagy csak jobb helyre rejtette, de én szeretném azt hinni, hogy ez annak a jele, hogy bízik bennem...legalább egy kicsivel jobban, mint tegnap este.~
-A szoba egyébként ki van fizetve egész hétvégére, szóval tényleg nem kell kapkodnia. Felőlem nyugodtan maradhat...
~Aztán meglátjuk mit szól az ajánlatomhoz...bár kétlem, hogy sok választása lenne, hacsak a csövezés, vagy a halál nem számít annak.~

*A fürdő ajtaját bezárja, majd magára kapkodja a rongyait. A felsőrésze szagától kicsit elborzad, a többi még hagyján.*
- Alastor, megkérhetném valamire? Hozzon egy inget az egyik szekrényből, mindegy melyiket, csak ing legyen. Oh, és lehetőleg hosszú ujjú. És... - *Elharapja a mondat végét.* ~ ... keresztben csíkos. Mi ütött belém, nem otthon vagyok! ~ - ... szóval mindegy milyen. -
*A mosdó felett talál egy jó minőségű dezodort, és befújja magát vele (a kelleténél jobban is). Egy pillantás a tükörbe, szinte ráveszi magát, hogy megfésülje a haját, de csak lemondóan legyint, semmi értelme. Hajzselét keres, és lelapítja a szétálló tincseket.* ~ A maradékot úgyis el fogja takarni a kapucni. ~

~Ajjajj, beszabadult a pipere részre, talán évek óta először. Lehet le kéne lépnem még pár órára.*
*A kérést hallva megtörli egyik kezét, majd felkap egy fehér inget, ami szerinte Alexis mérete lehet, bár valószínű, hogy kicsit nagyobb. Az ajtóhoz lép vele, bekopog, majd a valószínűleg csak résnyire nyitott ajtón át benyújtja azt.*
~Zárt ajtó? Ez valami vicc??A vállamon ülő kisördög azt tanácsolja, nézzek be, és be kell valljam, kicsit csodálkozom rajta, hogy ezúttal nem hallgatok rá. Másfelől, kedvenc riporternőm is életben van még, szóval mostanában talán túl gyakran hallgattam az angyalkára.~
-Nézze, nekem köntösben is tettszett, fölösleges a felhajtás.

*Az ajtó valóban résnyire nyílik, Alexis kinyújtja a kezét, és behúzz az inget. Még egy perc, és önmagához képest gyönyörűen jön ki a fürdőből - fogmosás után még egy rágót is bekapott volna, ha nem készülne éppen reggelizni, ami amúgy nem szokása.*
- Lekötelezett. Ez a csodálatos ruhaköltemény is kifogástalan ízléséről árulkodik. - *Gúnyos félmosoly, bár inkább magán gúnyolódik, nem a férfin. Az ételszállító kocsihoz sétál, és egy almával egyelőre beéri. Felül az asztalra, keresztbe veti a lábát.* - Szóval zuhanások, hidak, és egyéb rosszindulatú pletykák. Remélem nem hisz el mindent, amit hall. Nagyon sajnálom, ha ezért tett meg ilyen hosszú utat - és fizetett ki ennyi pénzt - de nem tudok önnek kaszkadőr mutatványokat tanítani. - *Fogalmaz kicsit talán provokatívan, de még mindig nem hagyja nyugodni, hogy egyáltalán mit akar tőle a férfi. Az almába harap, és eszébe jut, hogy ma nem két szál cigit fog reggelizni.*
~ Tisztára mintha karácsony volna... nem mintha tartottuk volna. Mivel érdemeltem ezt ki? Azt hiszem mindjárt megtudom. ~

*A nő utolsó megjegyzésén felvonja szemöldökét, majd elé áll, és kicsit talán kihívó hangnemben csupán egyetlen kérdést tesz fel.*
-Biztos ebben?
*Lassan válik köddé, már persze magához képest. Szinte látni ahogy elveszti színeit, és csak az után tűnik el, bár az egész nem tart tovább 2 másodpercnél, úgyhogy tényleg csak szinte. A következő pillanatban ülve jelenik meg az egyik kanapén, az ételhordó kocsi mögött.*
-Szerintem már tanított is.
*Nagyot harap előzőleg félbehagyott csirkéjéből. A csupasz csontot visszateszi tányérjára, és csak miután lenyelte a falatot, folytatja a magyarázatot.*
-Ami pedig a pletykákat illeti, van amire érdemes odafigyelni. Ismerek egy másik történetet, ami idevág. Egy kisfiúról szól, átlagos gyerkőc, kit valamiért fontosnak tartottak vallásos fiúnak nevelni. Ezzel nem is lett volna baj, falta a bibliát, vasárnap templomba járt, és úgy általában igyekezett úgy élni, ahogy az az úrnak tetszetős. Minden unalmas volt, és rózsaszín, aztán egy szép napon megszállta az ördög.
*Ezalatt végig matatott a kocsin, és csak mostanára akadt kezébe egy Kólás üveg. Nagyot húz belőle.*
-Miért pont én? Gondolta a gyermek, és tényleg nem volt valami logikus választás. Talán ennek köszönhető, hogy ő nem zöldült be, nem feküdt az ágyban, nem csavarta ki a nyakát, vagy locsoltak rá szentelt vizet, és nem mondtak el érte imát....na jó, az utóbbit talán igen. A lényeg, hogy csupán eltűnt, és máshol ébredt fel meztelenül. Neveltetésének hála hosszú hosszú évekig hitte, hogy tényleg démonok szállták meg. Elbujdosott a világ elől, ami nem volt nehéz számára, illetve gyakran megpróbált véget vetni életének, ám a démon nem hagyta ezt, és folyton elrabolta a testét, pont mielőtt sikerrel járhatott volna.
*Alexis példáját követve ő maga is felkap egy almát. A csirkével már jól lakott, így ennek nem esik úgy neki, mint valami vadállat.*
-Cinkes egy élet volt, bár némileg javult a dolog, amikor pár év után rájött, hogyan tarthatná meg a ruháit, az esetek többségében. Az igazi áttörést viszont az egyetem hozta neki. Na persze nem töltött ki felvételi ívet, de amikor a démon elrabolta a testét, oda szállt, ahova akart. Egyszer véletlenül berepült egy órára, amiből valljuk be, kevés dolgot fogott fel, az a kevés viszont megváltoztatta az életét.
*Csutkáig rágja az almát, majd a maradékot kosarasokat megszégyenítő pontossággal hajítja a szemeteskuka mellé. Némi átkozódás kíséretében felpattan, hogy személyesen távolítsa el a lázadó hulladékot.*
-Korábban nem ismert mást, csak mennyet, és poklot. Istent, és a sátánt. Biztos volt benne, hogy az utóbbi kínozza őt, mígnem valaki felvázolt neki egy harmadik lehetőséget. Az a kevés amit megértett, ráébresztette, hogy szó sincs természetfeletti gonosztevőről, és az egyetlen valódi ellensége saját teste, melyet ha megtanul irányítani, szabad lehet.
*Visszaül helyére, és ezúttal már szigorú arcot vágva keresi a nő tekintetét.*
-Egy olyan briliáns elme mint ön, miért fecséreli el az életét az utcán?

*A köddé válásnál félrenyel, és potyognak a könnyei, mire megint levegőhöz jut. Ijedtében hátrébb löki magát, hogy teljesen felmásszon az asztalra, felhúzza a lábait, és szolídan köhög egy sort. Mikor nyilvánvaló, hogy Alastor nem tör az életére, csak a távolabbi fotelhoz igyekezett, megpróbál lenyugodni. Megdermedve hallgatja a mesét a fiúról, és még akkor sem kászálódik le az asztalról, mikor már vége a sztorinak.* ~Oké, szóval tényleg mutáns. Ez még nem jelenti azt, hogy azért küldték, hogy megöljön... Gyerünk, szólalj meg, kérdezett valamit. ~
- Nos... khm... - *Megpróbálja felidézni az utolsó pár szót, és elterelni a figyelmét a pesszimista gondolattól. Nem sikerül. - Briliáns? Ez nagyon hízelgő, Mr. McDonalds, de attól tartok téved. Ha lett volna egy csöppnyi eszem, biztosan nem sétáltam volna egy ilyen csapdába. Kérem, üzenje meg a megbízójának, hogy nem kívánok többet annál a kevésnél, amim van, nem fogok rá veszélyt jelenti a jövőben sem. Tudom, hogy az életem nem sokat ér a számára, biztosan meg fogja érteni, hogy nem nagy ár elpocsékolni, ha cserébe egy kicsit még nyújthatom. - *Védekezőn felemeli maga elé a kezeit, közben a szeme sarkából a kiutat keresi.* ~ Gyorsabban repül, mint ahogy menekülni tudnék, valamit ki kell találnom. ~

*Alexis rémületére eleinte nem tudja, hogy kéne reagálnia, ám rövid gondolkodás után belátja, az a legkézenfekvőbb, ha hangosan felröhög.*
-Hát ez marha jó! Mit gondol, ki a megbízóm, Rude Goldberg? Ugyan már...
*Megkísérel inni egy kortyot, ám miután mérlegelte azon képességét, ami segíthetné benne, hogy ne röhögje el magát nyelés közben, rá kellett döbbennie, hogy ez most rossz ötlet lenne.*
-Nem akarom a kelleténél jobban kritizálni az életstílusát, de lássa be, statisztikailag, még akkor is nagyobb esélye lenne a túlélésre itt, mint az utcán, ha történetesen végezni akarnék magával.
*Végre képes abbahagyni a nevetést. Biztos ami biztos mély levegőt vesz, nehogy jókedve maradéka orvul a felszínre törjön néhány másodperccel később.*
-És higgye el, ha a halálát akarnám, olcsóbban is össze tudnám hozni. A helyzet azonban az, hogy a segítségére lenne szükségem, és amíg velem dolgozik, annyit ehet, amennyit csak akar. Kérem hallgasson végig, és ha utána is inkább a híd alá vágyik, szabadon távozhat.
*Ujjait összekulcsolva, ezúttal már egy vezérigazgató komolyságával az arcán figyeli a nőt, a válaszra várva.*

~Mi.. Miről beszél ez? A segítségemre van szüksége? ~
- Meghallgatom, de nem ígérek ennél többet. - *Préseli ki magából a szavakat, amelyek fele annyira sem sikerülnek magabiztosnak, amennyire szerette volna. Végre megmosakodhatott, rendes ágyban alhatott, és persze a plusz két étkezés sem árt, de ennyivel nem lehet megvenni a bizalmát. Ha nem volna vele pontosan tisztában, hogy jelenleg nem ő diktálja a feltételeket, akkor talán könnyebben megközelíthető volna, de ez a lehetőség már akkor elillant, mikor először fedte fel Alastor, hogy mennyivel többet tud róla annál, mint amit szívesen elárulna akár a legközelebbi ismerőseinek.* - Mielőtt belevág, ígérje meg, hogy ha nemet mondok, akkor is szabadon távozhatok. - *Reménykedő arckifejezés, halovány mosoly, a szemei azonnal elárulnák a félelmét, ha nem viselné a napszemüveget.*

*Bizakodó mosollyal nyugtázza a félgyőzelmet, ami abból áll, hogy a nő nem szalad el, vagy rontott neki egy késsel.*
-Az előbb mintha már mondtam volna, de rendben, ha nemet mond, szabadon távozhat.
~Nem volna jó poén hozzátenni, hogy csak akkor az ablakon át ugye? Jobb nem pazarolni a humorom az emberiségre, sosem nevetnek rajta...a szemetek.~
-Azóta, hogy kedvenc tanárnőm felszívódott, nagy utat jártam be. Hiszi vagy sem, Amerikában már akkor is egyfajta legenda voltam, de igazán hírhedté csak az után váltam, hogy igazán kitapasztaltam, mire jó ez a bűvésztrükk. Remekül elvoltam, amíg nem szembesültem vele, hogy vannak más mutánsok is rajtam kívül. Ne értsen félre, mindig is tudtam, de mostanáig viszonylag ritkán futottam össze velük. Térjünk inkább a lényegre, többre van szükségem bűvészmutatványoknál, hogy érvényesülni tudjak a sok tűzköpő, és gondolatolvasó közt.
*Hátradől a fotelében, miközben mellényzsebéből előveszi cigarettáját. Eleinte csak egy szálat húz ki megszokásból, ám viszonylag hamar rádöbben, hogy kivételesen nincs egyedül, és Alexis-t is megkínálja. Miután meggyújtotta az egy, vagy esetleg két szál cigit, folytatja beszámolóját.*
-Nem tartom magam hülyének, de sajnos megvannak a korlátaim, és az idegen dimenzió megértése, ahová kerülök amikor a képességem használom, olyan messze van tőle, hogy már nem is látom a határvonalat onnan. Ez volna az egyik dolog, amiben a segítségét kérném...kegyed ha akarná törvénysértés nélkül is szert tehetne Nobel díjra, az ön segítségével biztos többre jutnék, mint egyedül...

*Halkan sóhajt egyet, ez a verzió sokkal jobban tetszik neki a sajátjánál.* - Valóban csak ennyiről van szó? Pusztán elméleti szinten biztos vagyok benne, hogy választ tudnánk találni a képessége természetére, ezáltal akár megnyílhatna néhány eddig nem ismert lehetőség. Azonban mivel a vizsgálat tárgyától nem tudjuk elválasztani az alanyát, ezért a lélektani problémák olyan gátakat szabhatnak, amelyeket én legfeljebb felismerni tudok, orvosolni nem. Ez a része, vagyis a tudatosság magasabb szintjének elérése önmagában is vállalható érdek, amiben kellő fizetség ellenében szívesen segítek... de ami a más mutánsok elleni harcot illeti... Ehhez egyrészt kell információ az ellenfeleiről, amivel természetesen nem rendelkezem. Másrészt kellenek hozzá bizonyos emberi "kvalitások", élet-halál szituációban másképpen viselkedik mindenki, erre pedig szintén nem tudok megtanítani. Végül, ami a legfontosabb, elemi érdekeimmel ütközik, hogy tevékenyen részt vegyek egy mutánsvadász kiképzésében, érthető okokból. - *Mosolyodik el.* - Így ha felcsapna bűnüldözőnek, aki lobogó köpenyben napról napra menti meg a világot a testvériségtől, vagy más gonosz mutánsok praktikáitól, akkor találni fog nálamnál több hajlandóságot mutató tanárokat is a városban. -
~ Ilyesmivel még nem kerestek meg soha, aminek persze nyilvánvaló az oka... Azon ritka alkalmakkor, ha találkoztam egy másik mutánssal, akkor inkább nekem kellett a bizalmába férkőznöm, ha jobban meg akartam ismerni az ereje mibenlétét. Ezáltal néha talán közelebb kerültem a saját terhem megértéséhez is, nem beszélve a világ egyes törvényszerűségeinek felismeréséről. Alastor bemutatója alapján az övének a kutatása is érdekes tudományos eredményeket hozhat. ~

~Lélektani gondok? Amiatt én nem aggódnék...~
*Elégedettség ül ki az arcára, hisz úgy tűnik, végre célhoz értek. Finoman felemeli karját, tenyerét Alexis felé mutatva, mikor az valami harci képzésről kezd beszélni.*
-Nyugalom. Az már az én problémám, öntől nem várom el, hogy részt vegyen az ilyen csetepatékban, vagy , hogy egyáltalán foglalkozzon velük. Csupán azt várom el, hogy segítsen jobban megérteni, hova a fenébe tűnök, amikor köddé válok, és mit lehetne még kihozni ebből. ÉS ha már itt tartunk...
*Szép lassan feltápászkodik foteléből. Óvatos léptekkel közelíti meg vendégét, nagyjából úgy, mint az anyja mellett fekvő újszülött őzikét ápolói az állatkertben.*
-Mit szólna egy próbaúthoz? A reggeli ráér utána, sőt tapasztalataim szerint, az első út előtt jobb is, ha nem eszik az ember...
*Kezét a nő felé nyújtva várja a választ.*
-Ja igen, az ölembe kell vennem ahhoz, hogy működjön a dolog, remélem ez nem okoz problémát.

*Mosolyogva Szellem felé nyúl, de nem a kinyújtott kezéhez, hanem a másikhoz, amiben az egyik égő cigarettát fogja.* - Azt hiszem ezt inkább egyelőre kihagynám, de ön lesz az első, akit értesítek, mielőtt feleslegesen dobnék ki pénzt az ablakon vidámpark jegyekre. - *Ha engedi, akkor elveszi a cigit. Teljesen kicserélődött, most hogy sikerült a végére járnia az ügynek, és még jól is jött ki belőle. Szellemet faképnél hagyva a hifihez sétál és bekapcsolja a rádiót. A kikészített lemezek között kezd válogatni.*
- Mi a kedvence? Sajnos skót zenét nem találtam Mr. McDonalds, esetleg ír megfelel? -

*Nem ellenkezik, mikor Alexis elveszi tőle a korábban felkínált cigarettát. Az egy kicsit meglepi, ahogy a nő hirtelen megszabadul minden félelmétől vele szemben, ám végső soron nem zavarja, hisz ez talán azt jelenti, hogy végre komolyan kiverte a fejéből azt a badarságot, hogy az életére akart törni.*
-Őszintén szólva, nem szoktam zenét hallgatni. Valahogy kimaradt az életem koncertekre járós szakasza...
*Tollat vesz elő a zsebéből, és mert más papírt nem talál, a cigarettásdobozt is az asztalra teszi, hogy könnyebben írhasson fel rá egy email címet. Miután végzett a körmöléssel, oda dobja a nőnek.*
-Végül is nem feltétlenül szükséges ma hozzákezdenünk, de nálam csak teljesítménybérezés van. Azon a címen el tud érni, amint úgy érzi készen áll.
*A dobozon azon 30-40 email cím egyike szerepel, melyen keresztül általában a megbízói keresik fel olyan személyek neveivel, melyeket szeretnének leradírozni az életnek nevezett hatalmas buli vendéglistájáról. Eddig még egyikük sem szökött be a hátsó bejáraton...*

*Elkapja a dobozt, elolvassa a feliratot, majd zsebre teszi.*
- Vigyázni fogok rá, mintha a megélhetésem függne tőle. - *A hanghordozásból nem lehet eldönteni, hogy mennyire gondolja komolyan.* - Először végeznem kell egy kis kutatást a témában, amihez szükség lesz pár alapvető infóra, legközelebb már készen leszek a megfelelő kérdésekkel. Utána pedig akár elmehetünk bepótolni az elszalasztott lehetőségeket, már ami a koncerteket illeti. - *Választ egy albumot a sok közül, és benyomja a lejátszóba.* - Még az is előfordulhat, hogy a jegyeket én fogom fizetni, ha még befut pár ilyen ajánlat... de azért ne nagyon terjessze jó híremet. - *Fordul vissza mosolyogva.*
~ A kalapból előhúzott nyusziból pillanatok alatt gyönyörű kísérleti patkánnyá fog változni. Oké, a hernyó-pillangó vonulat jobban működik. ~

-Legközelebb szerzek egy telefont, de sajnos ma már odaadtam valakinek azt, ami nálam volt.
~Az a találkozó nem sikerült valami fényesen...~
-Tudja mit? Ha jól végzi a dolgát, elviszem egy igazi koncertre. Akár a helyszínt is kiválaszthatja.
*Útra valónak felkap még egy csirkecombot az asztalról.*
-Ne aggódjon, ha valaki, én aztán tudok titkot tartani.
~Arról nem is beszélve, hogy tényleg kár lenne, ha baja esne.~
-Nos, akkor majd hamarosan találkozunk. Remélem minél előbb.
*Kacsint egyet, mielőtt eltűnne a nő szemei elől. Miután kirepül a hotelből Brooklyn felé veszi az irányt, ahol aznap még találkozója lesz valakivel...*

//Köszi a játékot //

Viccelődésére csak megeresztek egy elnéző mosolyt, majd inkább az útra koncentrálok.
- Oké, ha nyugodt, akkor jöhet! Mostanában az igen csak rám fér néha. – mondom legalább kicsit magamnak is.
~ Lehet, hogy néha lassítani kéne a tempón! De hát most vagyok formában! ~
- Hogy mit keresek itt? Hát nem hiszem, hogy ez most így első találkozásunk alkalmával meg kéne osztanom veled. Mondjuk talán azt, hogy jókor voltam jó helyen, a te szerencsédre! – nézek rá vidáman. – Azt hiszem csak teljesítettem az ez évi jótékonysági cselekedetemet, mert különben tényleg nem tudom miért is nem hagytam, hogy apró húst csináljanak belőled és eladják csemegének. – komolyodtam el kissé, mert talán nem is jártam messze az igazságtól, ha a srác számára rosszul sül el a dolog. És te? Mit kerestél egy ilyen cseppet sem jó hírű helyen? Szereted az extrém sportokat? – kérdezek vissza kíváncsian.

Elég laza, pörgős csajnak tűnik. Ha máshol is ilyen macskaügyességű, akkor megütöttem a főnyereményt. Ez a gondolat persze bizakodóvá de szigorúvá tesz, így elvárásaim határozottak és komolyan immár a lány képességeit illetően.
~ Meglátjuk, mire vagy képes.
- Ez baromság! A magunkfajták nem számolják, hogy mikor, mennyi, és jó vagy rossz cselekedetet hajtanak végre. Vagy tetszettem, vagy megérezted a hatalmat, netán csak izgalmasnak tűntem. Netán mindegyik egyszerre. Nem számonkérés, csak kiváncsi vagyok, melyik.
Némi cinikus mosoly, majd némileg rámenősebb tekintet. Végül elővarázsolok a kesztyűtartóból egy napszemüveget, felveszem, és gázt bele!
- Talán szeretem az extrém sportokat.
Hagyom, hogy megcibálja hajunkat a szél, mielőtt emgközelítjük a hotelt. Az utcába érve aztán lassítok valamelyest. Szépen beparkolok a szomszédos kisutcába, és kipattanok.
- Gyere, keresünk valami kellemes szobát rendes bárszekrénnyel és kényelmes ággyal! Szeretem a jó kiszolgálást.
Egyenesen a hotel elé, ott fel a lépcsőn, be a portára, pénz ki az asztalra, fele pedig a portás kezébe.
- Igen, nászutas lakosztály. A papírmunka jöhet később. Köszönöm, önöknél valóban úri helyen érzem magam!
Elharadorm, majd hagyom, hogy a kulcs átadása után ott maradjon tátogni szegény srác. Be a liftbe a lánnyal, fel a szobába. Ajtó kinyit, lány előre, be utána, ajtó zár.
- Remélem, megfelel az igényeidnek!

Meglepő szövegére nevetve nézek rá.
- Nem vagy te egy kicsikét beképzelt kisfiú? Számodra csak ez a három variáció képzelhető el? Akkor viszont el kell, hogy keserítselek, mert ott, és akkor te egyáltalán nem szerepeltél a terveimben. Sőt!
Azt azért nem árulom el neki, hogy komoly vívódásomba került az élete megmentése, még a végén én lennék az oka érzékeny lelke összetörésében.
Jót mosolygok az autós bemutatón, és élvezem az arcunkba vágódó szelet.
A megérkezésünk örömére előadott műsor viszont kisebb ráncokat vont a homlokomra, de aztán már kíváncsivá is tett, hová akar kilyukadni, ezért hagytam, hagy élje magát bele a gáláns lovag és ellenállhatatlan macsó szerepébe. Egy kis hideg zuhany nem fog ártani neki, úgy látom. Azt látom, hogy pénzben nem szenved hiányt. Tipikus gazdag kölyök, akinek soha senki még nem mondott nemet.
Felliftezünk a lakosztályba és én rájátszva az elvárt szerepre, kisebb áhítattal az arcomon járom körbe a helyiségeket.
- Hát egy italhoz elég pazar! – dobtam bele magam az egyik kényelmes fotelbe. – De szerintem kár volt ennyit belefeccőlnöd, nem vagyok nagy ivó! – mosolygok most már kicsit hidegebben. – Az életedért meg nem kívánhatok ennyit! – mutatok körbe.

Elértem azt, amit az előbbivel el akartam érni. Ha viszonylag szolidan is, de az egója kikérte magának. Csak vállat vonok, és úgy pillantok oldalra, hogy az a "na persze..." gondolat velejét tükrözze.
- Akkor miért is érezted úgy, hogy be kell avatkoznod?
A szobában hanyag mozdulatokkal az ágy felé indulok. Néhány lépés után gondolok egyet, és megeresztek egy jokeres Jíííhááá!-t, nekifutok, és rávetődök. Fekszem néhány pillanatig hanyatt, majd felkelek, megigazítom a zakómat, és a bárszekrényhez sétálok.
- Bocs, ezt ki kellett próbálnom.
Töltök scotchot két pohárba, majd egy pillanatra a lány felé fordulok - Jeget? -, azután vissza, és befejezem az ital előkészítését. A poharakkal kezemben sétálok oda hozzá.
- Az életemért kívánhatnál többet is. A segítségedért viszont, kényelmi szolgáltatás lévén, ennyit illendőnek éreztem. Becsüljük meg azokat, akik fáradtságtól kímélnek meg minket!
Átadom az egyik poharat, a másikat pedig koccintásra emelem.
~ Tetszik ez a makacs magabiztossága. Egyelőre nem kellene letörni.