Főbejárat

Pimaszul vonja fel a szemöldökét arra, hogy tudja, mit akar tőle Sarah. Volt idő, amikor elég veszélyes lett volna ilyen tüzes kijelentést tenni neki kettesben...
-Hmm, igazad lehet, jobb lesz, ha előveszem a másik csalit.
...mondjuk, most sem egy életbiztosítás. Beszéd közben előhúzza a hűtőtáskából a dinamitrudat, és a még mindig égő szivarjával meggyújtja azt. Nemsokára hatalmas vízoszlop emelkedik ki a tó közepéből, hogy aztán egy rövid, de annál nedvesebb mesterséges zivatar borítsa be a parton állókat, alaposan eláztatva minden ruhát, és papírt is.
-Van egy lány az osztályomban, ma feleselt felem, ezért azt találtam ki büntetésnek, hogy ő fogja megpucolni az összes halat amit kifogok. Csak nevetett.
Halvány, kárörvendő mosoly jelenik meg szakálla alatt, ahogy száznál is több hal bukkan fel a tó felszínén. Eztán visszafordul a rá azóta szinte biztos, hogy még ingerültebben néző Sarah-ra.
-Mi van? Szeretnéd elhitetni a sráccal, hogy ez egy normális iskola, legalább az első nap? Jobb, ha rögtön tudja, mibe mászott bele. Amúgy mondták már neked, hogy irtó édes, amikor megpróbálsz szigorúan nézni?
Ha közben érkezik az új srác, és a zöldike is, fejét újra a méregzsák által kitaposott ösvény felé fordítja.
-De komolyan, ha tőlem besokall, mi lesz, amikor az egyik Action Man-ről kiderül, hogy a töritanára, esetleg valaki szavak nélkül szól rá, hogy ne bámulja a segged, vagy netán egy repülő baba rendezi át a szobáját, hogy arról a kék füstölgő izéről már ne is beszéljünk, ami a női szárnyban kísért...

Kifutok az épületből, de egyből megis állok, majd visszanézek a beltérre. Egy kissebb mosollyal Ránézek a vállamon csücsülő Annára.
-Tudod mit? Rövidítsük le az utat! Szerintem jobb lesz ha kapaszkodsz. - leveszem a vállamról és beakom a jobb lábamon lévő zsebembe amit elővigyázatosságból be is gombolok. Éppen annyi kis lyuk van a gomb és a zseb között hogy ki tudja dugni a fejét, de ne essen ki.
-Felkészülni, egy, két, HÁ! - kiáltok fel és a bejárattal szembe lévő konektorból egy kissebb kisülés csap bele a bal lábamba ami a talpamból távozva ki is lő minket az erdő felé kb. 30-35 fokos szögben miközben úgy forgunk mint, ha centrifugában lennénk tekintve, hogy csak az egyik lábam segítségével lőttem ki magunkat, hogy a kis utasomnak ne legyen semmi baja.
-Ez lehet nem volt jó ötlet!- Kiáltok fel.
-Anna ne ilyedj meg, de ilyet elősször csinálok, szóval a landolást majd út közbe kitaláljuk!!! - épphogycsak kimondtam észrevettem, hogy az erdő hirtelen túl közel van.
-FA! FA! FA! FA! F...- ordibálok de aztán nagynehezen ellököm magam az egyik fától oldalra, így mindössze csak a föld felé suhanunk tovább, majd miután a becsapódást arcal tompítom megérkezünk, eléggé közel ahoz, hogy hallótávban legyünk.
-Ezzz...rohadtul fáj...- próbálok valamenyire suttogni és nem ordibálni, elvégre ha mi halljuk őket akkor ők is minket. Aztán kiveszem a zsebemből a kis reszkető Annát.
-Jól vagy? - nézek rá kissebb vigyorral
-Mindenesetre azért ismerd el, hogy vicces volt. -suttogom neki miközben alig tudom megállni, hogy ne nevelessem el magam. Aztán közelebb osonok a a hangokat követve és pár pillanat múlva egy bokor mögé elbújva figyelem az eseményeket.

Lelkes vigyorral bólogattam az útlevágás ötletére, mert feltételeztem, hogy nem egy általam még nem ismert titkos ösvényről beszél, tekintve, hogy most járt itt először. Szóval biztos van még valami trükkje a szuper képességével. Engedelmesen megbújtam a jókora zsebben, és bár begombolta, hogy ne essek k, azért ki tudtam egy kicsit dugni a fejemet, amitől a zseb felső hajtása, ami a fejemre omlott olyan lett, mintha valami bő kapucniban lettem volna. 
Aztán, amikor elindultunk, először vidáman rikkantottam fel.
-VÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ! Magasabbra, magasabbra!
Nagyon mókásnak tartottam, ahogy lényegében rakétát csinált a lábából (és szerencsére nem abból, ahol én is kuporogtam). Jó messzire el lehetett látni, miközben eszméletlen sebességgel hasítottuk előre a levegőt, de nem volt mitől félnem, hiszen biztonságos helyen voltam, ahonnan nem tudott kikapni egy szélroham sem, és Alex is biztos már kitapasztalta, hogy működik ez...
-Micsoda?!
Pár másodpercre megdermedve végigmoziztam az egész életemet, de aztán Alex újabb kiáltása magamhoz térített. Felnézve én is megláttam a közeledő erdőt, amit mintha nem érdekelt volna a biztonságos landolásunk. 
-Menj innen! - visítottam ki a vastag szövet mögül. - Menj innen, hülye fa!
A hülye fája azonban maradt ott, ahol volt, gyökereivel jó erősen megkapaszkodva a földben, és így tett a többi majmoló társa is, csak azért, hogy tükörtojássá lapuljunk. Hogy szemernyi jóérzés sem szorult ezekbe a növényekbe!
De nem keseregtem ezen, inkább visszabújtam a zseb mélyére, és nekifeszülve elkezdtem a nadrágon át visszafelé nyomni Alex lábát, hátha az segít irányt változtatni, mikor azonban zuhanni kezdtünk, már sehogy sem tudtam folytatni, ugyanis lebegni kezdtem a pici kabinomban, ahogy átmenetileg kiélvezhettem a súlytalanságot, amit valószínűleg sokkal jobban kiélveztem volna, ha közben nem kötött volna le a halálfélelem. Hiszen súlytalanság ide vagy oda a sebesen közeledő talaj nem engedte, hogy teljesen megfeledkezzek a gravitációról. 
Becsapódás után, mivel nekem nem esett semmi bajom a rémületen kívül, csak álltam egy helyben a zseb rejtekében, és féltem tovább. Aztán, ahogy Alex kiemelt, azonnal kiszökkentem onnan, és elkapva a mutatóujját a mellső és a hátsó lábaimat egyaránt köré csavartam, nem feledkezve meg a farkincámról sem, ami kétszer is körbeérte. Miközben kézzel-lábbal-farokkal kapaszkodtam bele görcsösen, úgy reszkettem, mint a nyárfalevél, guvadt szemmel bámultam előre anélkül, hogy igazán láttam is volna valamit, és csak cérnavékony sípoló hangon tudtam kinyöszörögni a válaszomat:
-Aha... tök jó...
Még jó darabig nem engedtem a szorításból, bár ha visszapakolt a vállára, vagy a markába fogott, azért alkalmazkodtam, de akkor is belekapaszkodtam ismét az első stabil, szilárd dologba, amit először észrevettem. 
-A tó arra van - leheltem alig halhatóan, farkammal a helyes irányba bökve, majd amikor eléggé összeszedtem magam ahhoz, hogy mással is tudjak foglalkozni, felsandítottam rá. - Te jól vagy?

Mindig tudtam, hogy az iskola, megfűszerezve a vele járó munkával, egyszer Logan-t az őrületbe kergeti, de jó lett volna, ha ez a pillanat nem most következik be, mikor épp egy újoncot kell felvenni és főleg nem, mikor én intézem!
Miután a dinamit megtette a kellő hatását és kipusztítva a tó halállományának 90 %-át, a vízzel együtt a nyakamban között ki, csak az vígasztalt a dologban, hogy ezt Rozsomák sem úszta meg szárazon.
Miután konstatáltam, hogy szegény Alex belépési papírja rommá ázott és így használhatatlan, villámló tekintettel léptem közelebb a férfihez, egy cseppet sem meghatódva a kis történetétől, mert legszívesebben, most, hogy még vizes is volt, jól lesokkoltam volna, de nagyon is úrilányként viselkedtem és csak az ingébe gyömöszöltem a használhatatlanná vált dokumentumot.
- Nem mondod, de ha gondolod én vállalom, hogy meg is etetem veled. – mosolyogtam rá kedvesen, a megpucolandó halakra célozva.
- És azt senki nem gondolja, hogy ez egy „normális” iskola, de az aláírásoddal ellátni egy papírt, szerintem nem olyan megterhelő, hogy világgá kéne szaladnod előle, többet úgy sem szoktál csinálni vele. – utaltam arra, hogy néha én segítek Adam-nak helyrerakni a papírokat, mikor visszatér és belecsöppen a Logan hagyta káoszba.
A kedvesnek szánt szavait elengedtem a fülem mellett és én is a fura zajok felé fordultam, bár sejtettem, hogy kik lehetnek azok.
- Szerintem Alex sem fog ezeken meglepődni, de a te viselkedésednek semmi köze a diákok vagy a tanárok képesség használatához, csak lusta vagy. – vontam meg a vállamat. – De mivel azt hiszem hamarosan személyesen is köszöntheted, akár el is mondhatod neki, hogy felveszed, egy ember rendezetlen dokumentumai már nem osztanak-szoroznak. – teszem hozzá gúnyosan. – Egyébként is van még órád a bent maradóknak, ha jól tudom, majd akkor aláírod.

-Előbb megvárnám, amíg kisül, és ma ezt eszi az egész iskola, kivéve téged, mert vacsora nélkül foglak a szobádba küldeni, ha még sokat szemtelenkedsz.
Aztán nem sokat zavartatja magát, a vizes pólóját a papírral együtt lekapja magáról, és a táskába dobja, az pedig, hogy mi megterhelő, és mi nem, inkább nem kommentálja. Senki sem tartja nála groteszkebbnek az ötletet, hogy ő legyen az igazgatója ennek a kócerájnak, ezért is viselkedik úgy ahogy, de a bohócok csak nem értik meg...
-Lusta az öreganyád. Csak nagyon-nagyon utálom a papírmunkát, de ha szeretnéd, ezer örömmel kinevezlek helyettesnek, és akkor...
Ezen elgondolkodik. Egy 20 éves diáklányt kinevezni, aki ha 15-nek kinéz talán egy kicsit tényleg túlzás lenne. Talán pont ez a lényeg. Minden esetre sokáig nem gondolkodhat ezen a hülyeségen, mert a kiáltásokra megint odakapja a fejét, ahol Alex, bár még csak pár napja tartózkodik az országban, máris be akar kerülni a Jackass-be.
-Szerintem remekül be fog illeszkedni - veti oda némi cinizmussal, de azért őszintén, végül pedig előkap két hatalmas zsákot, és az egyiket Sarah--nak passzolja.
-Na, elég a hisztiből, és segíts összeszedni, most, hogy elfogyott a dinamit, rájöttem, hogy a horgászat baromi unalmas.
A választ meg sem várva gázol a tóba, és már el is kezdi begyűjteni a  zsákmányát.

Mikor Anna elmondta hogy jól van egy jó nagy kő esett le a lelkiismeretemről. Hirtelen máris nyugodtabb lettem. Aztán felraktam vissza a vállamra és a mutatóujjam a számhoz emeltem.
-Psszt, talán még nem tudják, hogy itt vagyunk. - suttogom és szépen csöndben lopakodva közeledek a hangok felé.
-Nézd csak meg is vannak. - suttogom a vállamon utazó kis Annának, majd leülök az egyik bokor mögé és onnan folytatom tovább a kis akcióm végső fázisát mikor már csak figyelem és hallgatom az eseményeket.
-Dögvész van a tóban vagy mi? Mintha az összes hal a felszínen lenne. - Nézek Annára kérdően. Kissebb gondolkozás után úgy érzem egy ilyen akció után megérdemlek valami kis jutalmat.
-Csak nem veszik észre - suttogom magamban, majd előveszek egy szál cigit és egy öngyújtót. Miután begyújtottama cigimet alig birom megállni, hogy ne ordítsak fel hangosan a kisseb örömtől, elvéégre pár perce azt se tudtam eltöröm e valamim vagy Annának lesz-e baja a kis akcióm miatt.
~Ezt most igazán kiérdemeltem!~
Aztán fel nézek ahogy száll fel a füst és a tenyeremmel próbálom letakarni felülről, több, kevesebb sikerrel, miközben azon gondolkozok, hogy csak nem vesznek észre.

-Oké, suttogtam vissza, és hogy mutassam, igazán nem fogok hangoskodni, farkincám végét a számra tapasztottam.
A dögvész kérdése azonban váratlanul ért, úgyhogy miután már a szívem is megint a rendes tempójában kalapált, Alex válláról átugrottam a mellettünk lévő fa egyik alacsonyabb ágára, hogy közelebb merészkedve jobban megnézhessem a vízfelszínen lebegő apró foltokat. Valóban halak voltak, méghozzá nem is kevés, amit kimondottan furcsának találtam, hiszen Logan egyrészt épphogy megérkezhetett, másrészt a pecabotját még a tokjából sem vette ki, harmadrészt nem voltam benne, hogy a horgászásnak ez a menete. 
Nem sok időm maradt azonban ezen rágódni, mivel ekkor nekiállt vetkőzni, ami engem kimondottan váratlanul ért. Először csak hátráltam pár lépést, de aztán visszarohantam végig az ágon egészen a fatörzsig, Alex mellé. Gyíkként nem tudtam elpirulni, bár ez egyébként sem látszott volna, mivel nyomban lelapulva összegömbölyödtem, és a két mellső mancsommal eltakartam a szemem, hogy noha már háttal voltam a félmeztelen Logannek, biztos ne lássam a fedetlen felsőtestét. 
-Szólsz, ha megint van rajta ing? - motyogtam Alexnek vakon.  
Nem sokkal később kaparó szagú füst szivárgott keresztül mancsaimon, én pedig köhögve néztem mégis körbe megfeledkezve arról, hogy én most egy darabig nem is akartam nézni sehova. 
-Csak nem Adam jött vissza? Ilyen hamar furcsa lenne - mormoltam csodálkozva, de aztán észrevettem, hogy Alex gyújtott rá, úgyhogy máris értelmet nyert a hirtelen füstfelhő. - Ó. Vagy úgy. 
Azért visszaugrottam Alex vállára, hogy átügetve a másik oldalra kikerüljem a füstöt, de egyébként nem zavart a dohányzása, nem ő volt itt az egyetlen, aki időnként elpöfékelt ezt-azt.
-Ne aggódj, a beiratkozásoddal nem lesz gond - nyújtózkodtam egy nagyot. - Onnantól kezdve, hogy átlépted a küszöböt, már fel is vettek, a papírmunka csak formalitás, de Logan utálja, úgyhogy ha rajta múlik még el fog tartani egy darabig, amíg hivatalosan is tanuló leszel. De ne aggódj, ez lényegében semmin nem változtat, meg aztán Sarah úgyis kiterrorizálja belőle. Egyike azon nagyon kevés embereknek, akik tudnak bánni vele.

A vacsora megvonás említésére aztán azért észbe kaptam, mert még azért diák volta és még nem felejtettem el Logan büntetési módszereit, csak most a viselkedése miatt méreg úgy látszik sutba vágatta velem az óvatosságomat a nagyfiúval szemben, de most a szavaira azért sikerült helyre zökkennem.
- Jó, jó, de te meg úgy viselkedsz, mintha te lennél az iskola legcsínytevőbb diákja Logan. – morogtam az orrom alatt. – Persze, hogy nem ugrálok örömömben hogy én keccsölök itt egyedül, te meg………Áhhh! - legyintek egyet, ahogy megszabadul a pólójától és láthatóan lepereg róla minden, amit mondok neki.
Az a beköpése persze, hogy kinevez a helyettesének, megint csak azt mutatja, hogy mennyire utálja az egészet, hiszen nagyon jól tudja, hogy sem korban, sem tudásban, meg…..Jézusom! Meg sehogy sem! Ez az őrült még tényleg képes lenne rá, ahogy elnézem, miként méreget.
- Te vagy az igazgatóhelyettes és passz! Más nincs…..legalábbis most! – rázom meg a fejem határozottan.
A zajokat még én is hallottam és elképzelni sem tudtam, hogy mi a frászt csinálnak azok ketten, de sokat nem törhettem rajta a fejem, mert Rozsi hozzám vágott egy zsákot, amit alig bírtam elkapni, mielőtt a fejemre tekeredett volna.
Végig néztem magamon, de a tó vize már nem osztott, nem szorzott, hiszen így is csöpögött belőlem a víz, így aztán vállat vontam.
- Ha ezzel hamarabb jutunk fel az irodádba……..Alex, Anabelle, gyertek ti is segíteni, ha már nem bírtatok a feneketeken maradni! – szóltam a hátam mögötti bokrokhoz, majd levéve a cipőmet belegázoltam a vízbe.

-Úgy viselkedek mint Greg? Az az egoista, nőcsábász alkoholista....
Egy pillanatra megtorpan a mondandójában, összeráncolja a homlokát, majd visszafordul a halakhoz.
-Csipkedd magad, örülnék, ha kész lennénk, mielőtt feloldódnak a vízben!
Arra, hogy ő az igazgatóhelyettes és passz, nem hatódik meg, sőt:
-Talán én tehetek róla, hogy ti vásott kölykök kikészítetek idegileg minden normális jelöltet, aki beteszi ide a lábát? Mellesleg...
A susnyás felé fordul, ahonnan érzi a füstjeleket, és kicsit feltekeri a hangerőt, hogy a bujdosó párocska se maradjon le semmiről:
-MIT NEM VESZÜNK ÉSZRE? A SPANGLIT? SZÍVD CSAK NYUGODTAN, MINTHA ITT SEM LENNÉNK!
A végét természetesen kicsit gúnyosan mondja, majd Sarah felé fordul, és a fejét rázza.
-Szerintem nem bánja, hogy még nem vettem fel hivatalosan. Akkor megnézhetné mit kapna ezért tőled.
Kivételesen ellen tud állni a kísértésnek, hogy a vizes póló verseny új nevezőjét alaposan szemügyre vegye...hiába na, a szerelem megőrjíti az embert, vagy mi. Helyette csak pakolja tovább a halakat, és amint megtelt hatalmas zsákja, kivonszolja azt a partra.
-Ó, és Zöldike, a helyedben visszaváltoznék. Kúszik itt pár sikló, ami ebben a formában még édességnek nézne.

-Persze, szólok, de szerintem ez eltart egy darabig. - nézek elmosolyodva a kis Annára.
Halkan pöfékelek tovább miközben a kissebb vita halltán már-már elmosolyodtam. De aztán meghallom, hogy több mint valószínű hogy észrevettek.
-Baszki! - dugom ki a fejem a bokorból
-Helló...tudtam, hogy sose lennék jó ninja. - a mondat végét az orrom allatt mormogva elgondolkozok, hogy tényleg meg kéne már tanulnom kicsit bírni magammal, legalább ilyen helyzetekben.
-Jó segítek...DE! Egy valamit szögezzünk le...ez nem spangli!
~Az ember már el se szívhat egy cigit lebaszás vagy meggyanúsítás nélkül?~
-Sarah add ide azt a zsákot, csinálom én. - gyorsan szinte mindent leveszek és egy szál boxerbe belemászok a vízbe, majd elveszem tőle a zsákot és elkezdem szedni a halakat szépen egyesével.
-A bent lévők is kellenek? Mert az egy szép úszás lesz...á inkább bemegyek értük. - beúszok hát egészen a halrengeteg másik széléig és onnan folytatom a munkát.

-Köszi - hálálkodtam halkan a mancsaim rejtekében.
Hamarosan azonban kénytelen voltam megfordulni, mivel előbb Sarah, aztán Logan kiáltásából derült ki, hogy lebuktunk, amit Alex morgása is megerősített. 
-De azért egész sokáig nem szúrtak ki - próbáltam vigasztalni, miután visszalendülve a vállára megpaskoltam a nyakát.
Közelebb érve jobban szemügyre vehettem Logan aznapi fogását, és hát ejha! Nagyon kitett magáért a morgós tanár bácsi. Máris a nyál összetódult a számban, amikor arra gondoltam, mennyi isteni halétellel lesz mostanában tömve a hűtő. Ó, ez a drága Logan, aki mindig csak arra gondol csupa önzetlenül, hogy hogy tehetne másokkal jót!
-Micsoda?! - visítottam fel elhűlten, és megkapaszkodtam Alex egyik vaskos tincsébe, majd a háta mögött a földre szökkenve kukucskáltam ki mögüle továbbra is a hajába kapaszkodva. - Tényleg vannak itt siklók, amik megesznek? - sípoltam elhűlve. 
Amikor Alex segítőkészen vetkőzni kezdett és a vízbe gázolt, természetesen elengedtem, és pipacspirosan elpirulva léptem inkább Sarah-hoz, mint a továbbra is félmeztelen Loganhez, és most már az ő kezét szorongattam.
-Tényleg megesznek? - súgtam neki halálra rémülten, majd nem kisebb rémülettel böktem a hátam mögé. - És még mindig nincs rajtuk ruha?

Logan arra a megjegyzésére, hogy minden igazgatót kikészítenek, csak egy fintorral válaszolok, de aztán nem tudok elfojtani egy vigyort, amikor ő is ráripakodik a bokrokban leselkedő páros felé, akik azt hitték, hogy ilyen csatazajjal érkezés után, amit még én is meghallok, nem hogy Rozsi észrevétlenek maradnak. És ha minden igaz Alex, még rá is gyújtott, ez egy Logan féle szimattal rendelkező előtt amúgy is kész lebukás!
Viszont én is aggódva nézek körbe az Anabelle-nek címzett felhívás után, mert egyrészt nem kedvelem a csúszómászókat, másrészt meg , ha gyík alakban van, akkor tényleg reális veszélyt jelentenek számára. Csak remélni merem, hogy erre azért visszaváltozik, amire nem is kell sokat várni.
Alex felajánlásának azonban tényleg örülök, mert semmi kedvem nem volt bemászni a vízbe, és engem a boxer sem zavart, hiszen azért kedvemre volt a látvány……persze, nem kell semmi rosszra gondolni, csak úgy esztétikailag!
Ana szégyellős reakciója viszont megnevettetett és miközben megszorítottam a kezét válaszoltam is.
- Még nincs Ana, de nyugodtan legeltetheted a szemed, semmi rosszat nem látsz. Egy strandon többet mutatnak néha magukból az emberek és egy csinos, izmos fiút miért ne nézhetnél meg? Abban semmi nincs! – igyekszem magam felé fordítani az arcát és a szemébe nézni. – És legalább hasznossá teszik magukat, ha már nem a papírmunkával vannak elfoglalva. Alex, ez volt a felvételi próba és Logan most már biztosan felvesz! – kiáltottam a fiú felé feledve az előbbi bosszúságomat.

-Tőlem akár az is lehet, ha hozzám kerülsz torna órára, és marad majd annyi levegő a tüdődben, hogy rágyújts, még tűzet is adok hozzá...
Ez után végigméri a megérkező fiút, és a fejét rázza.
-Bár én ebben nem reménykednék nagyon a helyedben.
A partra érő csuromvizes Logan megrázza magát, aztán összeráncolt homlokkal fordul Sarah felé, és epésen megjegyzi:
-Fiú az öregapád.
Aztán kicsivel később átveszi Alex-től a másik zsákot, és a vállára kapja azt. A kettővel együtt már úgy néz ki, mint valami télapó, de nem érdekes, őt inkább az foglalkoztatja, ki hozza haza a sörét.
-Annabelle! Csak benned bízom, hozd haza kérlek a táskámat. És ne félj, nem hiszem, hogy akad itt olyan, ami az óriási emberi alakodat le tudná nyelni keresztbe...
~Rajtam kívül...~
Aztán valamivel gyengédebben még hozzáteszi:
-Ha mégis kinézne magának egy ilyen, előbb rajtam kéne átjutnia egy darabban, ami elég necces. Nyugodj meg, vigyázunk rád.
Aztán hátrafordul, és szokásos hangján kiált a másik kettőre:
-Ti meg ne andalogjatok, húzás vissza a sulihoz! Szóljatok az Agyasgyíknak, hogy kivételesen ne csináljon úgy, mintha nem tudná a jelszavam, és vegye fel az újoncot a rendszerbe, nekem meg kell lepnem Kathy-t egy kis házimunkával...

-Mi próba? Mi? Hogy? Ugye most csak szivatsz? - elfintorodva, de azért kérdően nézek Sarah-ra a vízből. Én se útközbe ide se indulás előtt semmi próbáról nem hallottam, és azért szó mi szó kissé szektásnak is tűnik, már csak a beavatás és a többi hókuszpókos körítés híányzott. De kissebb idő múlva, miután a zsákba egy hangya nem fért volna nem hog még egy hal elkezdtem a kiúszni a part felé a teli "rakománnyal" együtt.
-Nem vagyok én sportember, néha néha elúszok így magamba vagy társaságba de azon kívül semmi... és olyan híreket kaptam, hogy engem a tanórák nem érintenek. - magyarázok már a parthoz közel ahol már csak sétálok kifelé a vízből.
-Viszont ezt a cigit akkor is megérdemeltem, a több perces sétát, vagy futást kinek, hogy tetszik, pár másodpercre rövidítettem, mindenféle maradandó károsodás nélkül. Szóval egyrészt büszke vagyok magamra másrészt meg...megérdemeltem és kész! - magyarázok nagy vigyorral az arcomon elvégre személyes véleményem szerinnt nem  kis kísérleti mutatványt vittem véghez, és még az is megfordult a fejemben hogy ezt rendszeresíteni kéne. Aztán épp hogy csak kiérek a vízből kissebb előrehajolással elkezdem ráznia fejem és ennek hatására a víz össze vissza szál a hajamból, majd egyből megyek a többiek után. Viszont egyszercsak Rozsomák kikapja a kezemből a zsákot.
~Azért el is lehetet volna kérni.~
-Hogy kit? Mit? - nézek Sarahra kissé értetlenül de aztán vállatrántok.
-Mindegy te biztos tudod.

-Kislánykorom óta nem voltam strandon - vallottam be neki halkan, de értettem, mire gondol.
Szégyenlősen fordultam hátra, hogy szemügyre vegyem mindkét félmeztelen példányát az ellenkező nemnek, bár majd elsüllyedtem a zavaromtól, amit a látványuk okozott. Kissé feldúltam csavargattam a hajamat, de úgy, hogy majdnem megkopasztottam magam, miközben segélykérően hajoltam közelebb Sarah-hoz, de azért a szememet továbbra is engedelmesen a férfiakon pihentettem. Bár guvadt szemmel bámulni rájuk, miközben izomból küzdöttem azellen, hogy ne csukjam össze szorosan a szemeimet, nem volt kimondottan pihentető.
-Nagyok - motyogtam oda neki tétován, mert kevesebb ruhában tényleg nagyobbnak tűntek. 
Aztán Logan kiáltására azonnal a táskája felé iramodtam, és már vittem is utána, de még út közben elkaptam az egyik zsákot (hozzá nem mertem így érni), és visszahúztam.
-Köszi - mosolyogtam rá hálásan, de aztán a szabad kezemet feltartva (ami egy kicsit remegett) várakozásra kértem. - Még maradnál egy kicsit? Csak, amíg nézlek? Meg te is Alex - néztem a másik férfiúra, akin még kevesebb ruha volt, és épp akkor mászott ki a tóból. - Csak, amíg nézlek titeket. Sarah azt mondta, hogy... Sarah, pontosan meddig is kell néznem őket? - fordultam most Sarah-hoz, mert elfelejtettem, hogy is kell ezt csinálni. - És hol nézzem őket?
Érdeklődve hajoltam le Logan elé, és miközben tüzetesen megvizsgáltam magamnak, végigbökdöstem a mutatóujjammal.
-Pocak... köldök... szőrcsomó... csípő... Sarah, így kell? - pillantottam megint a lányra, miközben a bökdösést nem hagytam abba.

Megborzolom Ana haját, amikor még mindig kicsit szeppenten rám néz és közli, hogy már elég rég járt strandon, de aztán persze, mint mindig engedelmesen erőt vesz magán és megpróbálkozik a dologgal. Amit elég érdekesen tesz………..mondhatni szokás szerint.
Logan megjegyzésére csak felvonom a szemöldököm, hiszen nem éppen rá céloztam a „fiú” szóval, de úgy látszik az „izmos” szó megtévesztette.
Mosolyogva nézem ugyanakkor Ana bökdösését, de hagyom, hiszen hagy tanuljon a gyerek, na meg nem is engem bökdös, úgy hogy tőlem…….
A zsáktól megszabadított csurom vizes Alex megrökönyödése is csak tovább növeli a vidámságomat, mivel már túltettem magam a felvételi zűrös eseményein, meg amúgy is beleillett a csapatba úgy néz ki.
- Hát nem a szokásos felvételi volt, az már biztos, de túl estél rajta, így már nem kell izgulni. – paskoltam meg a vállát biztatóan. – Hát, lehet, hogy nem kell tanórákra járnod, de a házirendet még neked is be kell tartanod és ha nem, az büntetést von maga után. – pillantottam sokat mondóan Rozsomák hátára, és ha van egy csepp esze megérti a célzást, hogy nálunk mit takar a büntetés.
Mikor megint azt a hülye becenevet használja Sean-ra Logan, legszívesebben tényleg lesokkolnám, de végül csak a szemem forgatva és kacsintva Anabelle-re, kinyújtom rá a nyelvem.
- Sean épp külön órát tart, amiről igazán példát vehetnél, mert a te diákjaidat köti le, helyetted, bár az igaz, hogy azok ennek sokkal jobban örülnek. – teszem hozzá, csak úgy az orrom alatt.
- Menjünk Alex, majd bent keresünk neked egy szobát, ahol letusolhatsz és át is öltözhetsz, aztán ha már olyan jól összejöttél Ana-val, akkor akár körbe is vezethet. – igyekszem lepasszolni a melót. – Nekem ugyanis órám van, amire a mi kedves kis gyíkocskánkat amúgy sem tudom berángatni.

-Ez így nem egészen igaz... - Kezd hozzá Logan a magyarázathoz, hogy kit, és milyen tanórák érintenek.
-Természetesen a felnőtt képzés más, mint a kölyköké, akiket beíratunk minden hülyeségre, hogy addig se legyenek láb alatt. A nagyok ugyanakkor megválaszthatják az óráikat, és nyilván nem kell bejárni mindre. Semmi szüksége a matekra annak, aki nem akar számolni, a számítógépes órára, aki nem akar pötyögni, és az én túlélés óráimra sem kell bejárni annak, aki nem akar életben maradni.
Itt hátranéz, és küld egy bűbájos, ártatlan mosolyt mindenki felé, de aztán megtorpan,a hogy letámadja Annabelle. Egy ideig értetlenül pislog csak rá, ahogy bökdösi őt, a kérdésre viszont, hogy meddig kell ezt csinálnia már tudja is a választ:
-Csak addig bogyó, amíg kitalálom, hogy ki fogja felügyelni Kathy-t, hogy biztosan megpucolja mind a 200 halat. Hmmm....Sarah? Találtam neked egy tök jó programot délutánra.
Hogy mit érdemel, ha a szívásról van szó, abba most nem megy bele. A kis fúria eléggé jól összefoglalta, mi a házirend erre vonatkozóan, és ha ő nem pöfékelhet, dögöljön emg mindenki más is,a ki megpróbálja az ő felügyelete alatt!!!
-Meghiszem azt, hogy jobban örülnek neki, szeretnek lógnia  büdös kölykök, de ne félj, holnap bepótolunk mindent. Akárhogy is, láttam Szobakockát fagypont kertjében meditálni kifelé jövet, szóval ha fontos még az a papírmunka, biztos rá tudod venni, hogy segítsen. Az órád miatt ne aggódj, valaki iszonyú rendetlenséget hagyott a harci terem körül, szóval el fog tartani még 20 percig a diákjaidnak,a míg ott rendet raknak.

-Értem, na mindegy majd elválik, hogy s mint lesz ez az  egész. - mindenesetre azért anyiban örültem annak hogy el lett véve tőlem a zsák, hogy így gyorsan oda tudtam futni a ruháimhoz amiket egyből a felcsaptam a vállamra, elvégre csurom vizesen csak nem veszem vissza őket, aztán egyből visszasiettem a többiekhez.
-Hát legalább a hosszú és unalams út után volt valami élet is. - nevetem el magam.
-Nem mondtam egy szóval se, hogy nem tartaom majd be...várj csak ezt úgy értsem, hogy most volt olyan szabály amit megszegtem? - nézek rá hirtelen kérdően. Viszont mikor kioktatja a számomra szigorú és vaskalapos, "mindent leszarok" stílusú Logant azon azért jót mosolygok.
-Támogatom az ötleltet. Viszont a szobákkal kapcsolatba egyszemélyes szobák vannak vagy össze leszek zárva valakivel, vagy valakikkel? - közben elgondolkozok rajta, hogy ha összekerülök valaki nem túl szimpatikus egyénnel akkor az sem kizárt hogy vagy kidobom a folyosóra, vagy másnem ott vagy az udvaron, vagy bárhol máshol térek nyugovóra az este folyamán. Elvégre ahogy a hátam mögé néztem pont lefelé ment a nap és ekkor jöttem rá, hogy egy jóideje már azét itt tartózkodok, de magát az épületet belülről még különösebben nem is láttam.
-Fagypont, itt a többségnek nincs rendes neve vagy mi? Áhh mindegy is csak érjünk már vissza. - szólalok meg egy hangos sóhajtás után.

-Oh, oké - bólintottam Logan instrukciójára, és elkezdtem komolyan gondolkodni azon, ki lenne a lehető legjobb jelölt, aki mellett biztosan nem mismásolja el a munkát, akinek Logan elhinné, hogy tényleg megcsinálta... - Hát például te.
Logan azonban már kitalálta, hogy oldja meg a helyzetet, úgyhogy inkább félreálltam, hogy ezt lefocizzák Sarah-val. Ha ugyanis a lánynak volt ellenvetése... nem vagyok olyan hülye, hogy a mérges Fúria és a mérges Rozsomák között álljak. Inkább tovább mentem, mert Sarah azt mondta, mindkét izmos fiút meg kell néznem magamnak, úgyhogy most Alexen volt a sor, hogy elviselje a bökdösésemet. 
-Vannak egyszemélyes szobák, nekem is olyanom van - feleltem Alex kérdésére egyre csak a vállát bökdösve, hacsak meg nem állított. - De vannak, akik párosával élnek, mint Sarah és Sean, vagy Logan és Lily. Miért? Máris összecsókolóztál valakivel, és össze akarsz költözni vele? - meresztettem rá a szemem. - Ez gyors volt... vagy romantikus... vagy... Sarah, melyik? - néztem megint a lányra segélykérően.
Közben megindultunk, úgyhogy mentem én is, magammal cipelve Logan táskáját, és ha Alex nem állított le, akkor menet közben is bökdöstem tovább.
-Sokaknak van mutáns neve, de nem nagy baj az, mert könnyebben meg tudod jegyezni, hogy kinek mi a képessége - vigyorogtam rá. - Majd kitalálunk neked is valamit. Leszel Vattacukor?

- Nekem, mint mondtam órám van, így a halpucolás felettébb szórakoztató felügyelői tisztjét kénytelen leszel vagy magad vállalni, már ha halat akarsz enni, vagy mást kitalálni. - ingattam meg a fejem egy csábos mosoly kíséretében. - Húsz perc az nem hosszú idő és majd megsimizem a drága pofikáját annak, aki széttúrta ott a dolgokat, mert ugye a kamera az mindent felvesz és ezt könnyen kideríthetjük, nem igaz Logan? A házi rend mindenkire vonatkozik, így majd a te szigorú büntetésed alkalmazzuk a rendetlenkedőre. - bólogattam nagyon is komolyan, de belül már nagyon jól mulattam. Viszont szerintem Alex bőven a dilinyósok gyülekezetének nézett minket az tuti, főleg Ana bökdösése után.
- Bogyó! Legyél szíves és csak a szemeddel mérd fel a fiúkat, nem kell a kezed használni hozzá, mert még a végén félreértik.
Alex kérdésére meg csodálkozva néztem rá.
- Persze, hogy megszegted! Az intézet területén tilos a dohányzás és ez is hozzá tartozik. - intettem körbe. - És Ana jól mondja, vannak egyszemélyes szobák, természetesen olyat kapsz, ha csak nem akarsz kimondottan szobatársat, mert esetleg félsz egyedül a sötétben. - vigyorogtam rá. - Tudod nálunk az éjszakák sem egyszerűek. Némely kicsi még nem mindig kontrollálja jól a képességét. Ja! És van egy házi dzsinünk is. - jutott eszembe még időben. - És nem, Ana, szerintem Alex pont azt éreztette szerintem, hogy nem akarja, hogy összezárják valakivel. - mosolyogtam a zöldikére.
Mondjuk én Sean-t nem láttam, de az újabb becenévre csak felhorkantam. Igaz nem is kerestem, mert elég dühös voltam éppen idefelé jövet.
- Rozsomáknak ma becézési mániája van, de egyébként tényleg sok a mutáns név itt, de majd megszokod, hiszen más iskolákban is adnak egymásnak beceneveket a tulajdonságaik alapján a kölykök, és itt sincs másként, csak itt még jobban kidomborodik az a képesség. De Sean, az Sean és nem Agyasgyík, meg nem Szobakocka.
Minden esetre mikor a meditációs kert közelébe értünk kíváncsian néztem körül, de nem láttam a párom.
- Már biztos bement ő is. - vontam meg a vállam, hiszen úgy is találkozunk, főleg ha megérzi a gondolataimat, és tuti megérzi.

Alex-hez nem szól a szabálysértéssel kapcsolatban. tudna mit a fejéhez vágni, de még ő is úgy érzi, hogy a fiú épp eleget szenved Sarah és Annabelle karmai között. Ami viszont Sarah-t illeti:
-Igazad van, ez esetben viszont már csak két emberre bízhatom a felügyeletet. Az egyikük Agyasgyík, a másik pedig a hihetetlen vasszigorral megáldott könyvtárosunk, Lily. Szerinted melyiküket küldjem? Hmmm....Lily valóban érdekes kísérlet lenne, de zöldike gyomra nagyon korog, így úgy érzem mégis jobb lesz, ha az ijesztő telepata megy, ha már a Fúria nem ér rá...
Cinikus mosollyal válaszol az előbbi csábosra. Vannak,a kik sosem tanulják meg, kivel nem érdemes kekeckedni. Főleg akkor, ha az a valaki az egyik jelenlévő miatt volt kénytelen megízlelni az alkoholmentes sört, a ragasztós szivarról nem is beszélve. Apropó....
-Amúgy, jól tudom, hogy hamarosan te is igazi tanár leszel? - Kérdi, mint aki már alig várja, hogy ez bekövetkezzen. - Remélem mesélsz majd.
Ami a kérdést illeti, ő is válaszol, bár inkább csak azért, hogy szerencsétlen német srác ne érezze ilyen egyedül magát a sok nő között.
-Ne aggódj, többnyire magánzárkát kapnak a diákok. A kastély úgy épült, hogy itt alhasson mind a 200 seggfej haverja az öreg Xavier-nek, szóval minden szobában akad fürdő is, és még franciaágy is, mint valami hotelben...kivéve ha egy új építésű szobát fogsz ki. Na akkor emeletes ágy, és közös fürdőszoba 10 másik szobával, de az ilyen kiváltságért nagyon meg kell dolgozni...
Újabb sötét pillantást Vet Sarah-ra, aztán megvonja a vállát.
-Ám sokak szerencséjére, az elhelyezést mint munkát régesrég lepasszoltuk a diáktanács elnökének.

Kissé furcsáltam hogy az összeköltözős témára Anna hogy rácsodálkozott, de sóhajtottam egyet és gyorsan felvilágosítottam.
-Nem ne értsd félre  erről szó sincs mindössze csak ha valakivel összetűzésem van akár mivel, vagy zavar amit csinál annak érdekes végkimenetele szokott lenni. - Anna bökdösése bár kissé zavart de nem csináltam semmi, had csinálja csak ha neki ez jó ő mégiscsak nőből van, meghát amúgy is olyannak tűnik akire felesleges rászólni.
~Habár egy kedves fiatal, szép küllemű hölgyel kerülök össze az ellen nem lesz kifogásom.~ - egy kisseb vigyorral karöltve fonogatom magamban tovább a gondolatmenetet.
-Magánzárka? Áááh én meghülyülök egyedül egy szobában, túlontúl szeretem más ÉRTELMES emberek társaságát.
-Deee végülis nem az épületen belül cigiztem ééés...na jó majd megpróbálom megoldani. - vállat vonva gondolkozom el, hogy most így mégis hogy fogom elintézni a napi nikotinbevitelt, de aztán inkább nem is filózok rajta többet, majd csak megoldom.
-Mutáns név? Hmm ez tetszik. - mosolyodom el és godnolkozok, hogy vajon én mit kapok majd. -
Szépen lassan egyre közelebb érünk az épülethez  és kissebb felüdüléssel tölt el hogy nem csa fát látok fa hátán, valahogy maga a természet nem vonzott anyira soha, talán mert ott én is egyszerű ember vagyok. Sima kis sátorozós, tábortüzes hülyeség jöhet, mert az mégiscsak élvezetes, de azért valamilyen szinten mindig is zavart. Így mikor kiértünk sóhajtottam egy nagyot. Viszont mikor megláttam az épületet egyre jobban foglalkoztatott, hogy milyen szobát kapok illetve, hogy mi lesz a "mutáns nevem".

Amikor kiderült, hogy már megint félreértettem az instrukciókat, és nem is kellett volna bökdösni őket, úgy kaptam el a kezeim Alex hasától, mintha tüzes vashoz értem volna. 
-Hoppá - szisszentem fel. - Bocsánat. Azt hittem, hogy... De miért nem szóltatok? - néztem körbe kicsit elveszetten, mert ezek szerint csak én hittem, hogy tényleg bökdösni kell őket.
Sarah legalább szólt, bár  sem siette el, Logan és Alex viszont a szájukat sem nyitották ki. Amennyire megszeppentem és zavarbajöttem, annyira duzzogtam is, hogy hagyták, hadd csináljak hülyét magamból. Mérges elégétellel gondoltam rá, hogy talán máris elnyerték méltó büntetésüket érte, ha kis szerencsével kellőképpen csikisre sikeredett a bökdösésem. De nem sokáig morgolódtam magamban, elvégre olyan nagy baj nem történt, ráadásul a felmerülő kérdések hamar elterelték a gondolataimat.
-Milyen érdekes kimenetel? - kérdeztem Alextól homlokráncolva. - És akkor most emiatt nem szeretnél szobatársat, vagy mégis szeretnél, hogy ne hülyülj meg egyedül?
Nem mintha ezt én intéztem volna, úgyhogy nekem végül is édesmindegy volt, csak kicsit összezavarodtam. Viszont a dohányzás tiltására már még annyira sem tudtam csukva tartani a szám.
-De hát te is szoktál szivarozni - ráztam a fejem Logan felé. - Igazából mindenhol. Adam meg cigizik. Én nem is tudtam, hogy itt az tilos, de akkor mégsem lehet olyan fontos szabály. Miért ne pöfékelhetne veletek Vattacukor is? - kérdeztem, felbátorodva használva Alex új becenevét azon, hogy azt mondta, tetszik neki.

Sarah számít rá, hogy Rozsomák nem hagyja szó nélkül a replikáját, így nem éri váratlanul, hogy még mindig azon van, hogy valahol megnehezítse az életét, ha viszont az övét nem sikerül, akkor a párjáét.
- Szerintem meg lesz a leányzó felügyelet nélkül is, ha annyira bízol benne, hogy a lést a kezébe adod. – vágtam vissza. – Meg különben is, SEAN anélkül is tudja felügyelni, hogy a háta mögött állna.
A következő kérdésére azonban csak értetlenül nézek rá, hogy, hogy kerül ide az, hogy tanár leszek és miért kell mesélnem róla………, de a tekintete, amivel ezt mondja, nagyon nem tetszik. Vajon miben töri a fejét?
Persze azt sem állja meg, hogy ne húzza még Alex agyát, ezzel a magánzárka, meg hasonló dumával, pedig szegény srác, már szerintem hatszor megbánta, hogy idejött, minimum elmegyógyintézetnek nézi a helyet.
Ám abban teljesen igaza van Logan-nak, hogy az elhelyezés lebonyolítására van megfelelő ember és ő remélhetőleg tényleg a helyzet magaslatán áll és eligazítja a srácot.
Anabelle zavarára csak kacsintottam egyet neki.
- Nem hallnak bele ne félj, legalább elmondhatod, hogy megérintetted őket. – vigyorogtam hozzá. – És ami a dohányzást illeti, igen mindent meg lehet oldani, ha már minden áron mérgezni akarod magad, de vannak már nagyon jó leszoktató megoldások, én javasolnám azt kipróbálni. – néztem Alex-ra meggyőző tekintettel. – A mutáns neved meg azt hiszem már alakul. – nevetem el magam, mert úgy látom Ana már meg is oldotta ezt a kérdést.
- De, ha megbocsátotok én itt akkor elköszönök, mert megkeresem Sean-t, hogy átadjam neki Logan megbízatását. – intettem a társaságnak és elhúztam Fagypont kertje felé.


//Köszönöm a játékot, nagyon élveztem   //

Sokáig gondolkodtam a nő ajánlatán míg végül arra az álláspontra jutottam, hogy érdemes lenne megpróbálni. Ezért elbúcsúztam az otthoniaktól hívtam egy taxit és meg sem álltam a gimnáziumig. Hogy pontosabban fogalmazzak néhány sarokkal előbb tetettem magamat ki, hogy onnan majd gyalog menjek. Nem akartam, hogy a fickó emlékezzen merre rakott ki. Egyenlőre titokban akartam tartani mások előtt, hogy mi is vagyok. Bár igaz az iskola remek álcával rendelkezett ám úgy véltem fő az óvatosság. Pár percnyi séta után megérkeztem a Xavier intézethez. Kívülről elég impozánsnak tűnt talán kissé túl fényűző az én izésemhez képest. A bejárati ajtóhoz lépve kopogtam azonban senki nem nyitott ajtót ezért benyitottam. Gondoltam ha probléma lesz majd megemlítem a zöld hajú szépséget aki arra ösztönzött csatlakozzam hozzájuk. A vörös szőnyegtől úgy éreztem mintha csak egy fontos személy érkezését várták volna. Minden egyes bútor páratlan és gyönyörű látványt nyújtott. Mintha csak egy palotából emelték volna el őket. Az előtér színeiben a barna helyezkedett el mint uralkodó szín ám egyáltalán nem vitték túlzásba. Egyszerre tűnt fényűzőnek és visszafogottnak. Láttam az ajtó közelében két folyosó húzódott és nem messze tőlük egy lépcső. Egyenlőre ott álltam egy helyben és vártam hátha valaki megjelenik és segédkezet nyújt nekem. Magamban azért fohászkodtam, hogy az én zöld hajú őrangyalom jöjjön elém bár erre kis esélyt láttam. Bizonyára el volt foglalva ám nem valószínű, hogy egy ember egyedül éljen egy ekkora birtokon.
/Ez a hölgy lehet Annabelle vagy egy ismeretlen zöld hajú X/