Főbejárat

Ágyamból épp csak felkelve nyújtózkodok egy nagyot, majd a fürdő felé veszem az irányt és egyből a zuhany alá vetem magamat. Miközben higéniai tortúrán túlesek végig azon gondolkozom, hogy valahogy még nagyon nem érzem magam ébernek. Kéne egy reggeli, egy kávé és egy cigi sem ártana. Így hát amint visszatérek a szobámba első dolgom valami tiszta ruhát keresni. Épp csak felöltözök, de már indulok is lefelé a nagyjából a lépcső közepén ásítozva, szemem törlgetve megállok egy pillanatra.
~Hmm...ez mégis ki? egyálltalán nem ismerős...Na jó nem mintha annyira sokmindenkit ismeernék még itt...hát az a legegyszerűbb hogy ha bemutatkozok.~
Folytatom hát lefelé vezető utamat, majd mikor leérek a kezem nyújtva felé üdvözlöm.
-Helló, szerintem mi még nem találkoztunk Alexander vagyok, de szólíts csak Alexnak.
Egy kedves mosollyal zárom mondandóm, de azért látszódik még rajtam hogy most keltem fel. Ezért végig csak a reggelin és a kávén gondolkodom.
-Te mióta vagy az intézetben? Ne haragudj csak én nemrég érkeztem és gondoltam hátha mutathatasz olyat amit még nem látam, elvégre nem egy kis kétszobás lakásról beszélünk. - Nevetem el magam.
-Neharagudj meg nem bunkóságból, de éhen döglök, azaz eredetileg én a konyhába indultam...habár ha gondolod tatrs velem.
Meg is indukok a konyha felé és amint belépek az ajtón egyből majdhogynem belebújok a hűtőbe. Miután szétnézek a hűtőben ki is veszek egy kis lekvárt és egy üdítőt. Majd a kissebb keresés után a kenyeret is megtalálva nekifogok reggelit csinálni. Amint megreggeliztem egyből a kávéfőzőt vizsgálom, hogy van e még maradék vagy főzhetek újjat. Miután megállapítom, hogy bizony főzni kell egyből a darált kávé keresem a szekrényben. Kissebb kutatás után megtalálom. Aztán egy nagyobb pohárral a csapból vizet merítek át a kávéfőzőbe és beizzítom a gépezetet.
~Ó csak lenne már kész.~ gondolkodok magamban teljesen kómásan.

Nem kellett sokáig várnom máris megjelent a fogadóbizottság vagy valami ahhoz hasonló. Egy fehér bőrű raszta hajú srác akin tisztán látszódott nemrég sikerült kiesnie az ágyból. A nagy ásítozás közepette megakadt a szeme rajtam mint váratlan eseményen. Mikor sikerült leérnie a lépcsőn végre megtörtént a nagy áttörés. Megismertem az első embert ebben az iskolában. Nagyon reméltem, hogy jó helyen járok és az a lány nem a bolondját járatta velem. Mikor a srác bemutatkozott nem tudtam mit mondjak mert az igazi nevemet nem akartam elárulni. Más viszont nem jutott eszembe ami híhetőnek hangzott volna ezért inkább nem mondtam neki semmit.
-Üdv Alex.-
A kis bemutatkozás után jött az igazi meglepetés ugyanis azt hittem rólam, hogy én is ebben az intézetben lakók és tanácsot kért tőlem. Elmondása szerint ő még új és nem ismer mindent tökéletesen ebben a hatalmas épületben. Ha bunkó akartam volna lenni mondhattam volna pár kamu történetet és állónap kereshette volna a szaunát meg mozitermet. Azonban úgy döntöttem nem balhéval indítom az ismerkedést hisz senki sem szereti a hülye-gyerekeket én meg főleg nem.
-Én mióta.- és a karórámra sandítottam-pontosan öt perce és 36 másodperce vagyok itt.- majd hozzá hasonló megpróbálkoztam egy barátságos mosollyal.
Azt mesélte nagyon éhes és, hogy nem tartanék-e vele a konyhába. Bólintottam mennyen csak nyugodtan én pedig követtem. Nem tudom milyen hűtőjük volt ezeknek ám majdnem teljes egészében eltűnt benne kutakodás közben. Készített magának egy lekváros kenyeret amit jóízűen befalt majd várta, hogy elkészüljön a kávé. Megláttam az egyik félig nyitott polcon az ecetes üveget és erre én is megszomjaztam. Ám nem tudhattam jó helyen járok-e és nem fedhettem fel magamat akárki előtt. Úgy döntöttem végre fölteszek egy kérdést ami már régen esedékes volt.
-Amúgy ez az iskola ahová rendkívüli gyerek jönnek tanulni?- itt a hangsúly a rendkívülin volt-mert egy bogyó zöld hajú lány mondta, hogy itt kamatoztathatnám különleges képességeimet. -
Igyekeztem egyszerre homályosan és világosan fogalmazni. Ha kiderül, hogy jó helyen járok megint felteszek egy kérdést.
-Kicsit én is megszomjaztam szabad?-
Ha igennel felel kiveszem a polcból az ecetes üveget majd magamtól egy poharat és iszok egy jót. Ha nem engedi akkor a zsebemből veszek elő egy kis kölnit majd azt húzom meg utána pedig a szájvizet.
/Szerintem ha továbbra is itt maradunk akkor ezentúl a konyhába írjuk a hozzáoszlásokat./

~Nos ebben az esetben, majd felfedezem a még nem látott részeket.~
-Ó hát akkor bocs. És mi célból érkeztél?
Bár ha nem tévedt el akkor ez nyílvánvaló, de azért mégiscsak jobb tudni, hogy eltévedt-e vagy külön kiemelten ide szeretett volna jönni. Mindeközben erőssen szuggerálom a a kávéfőzőt, nem mintha hamarabb kész lenne, de már nem ártana ha ihatnám a kis koffeinbombám. Végül aztán épp csak lefőtt a kávé kaptam is egy kérdést amivel szinte már biztos volt, kifelyezetten ide akart jönni.
-Nos attól függ mi számít rendkívülinek.
Bár erős sejtéseim voltak mire gondol, de jobb szerettem volna ha konkrétan kimondja amit szeretne. Mindeközben megindultam az ablak felé és kinyitottam azt, aztán leraktam a prákányra a kávémat és rággyújtottam egy cigarettára.
-Tőlem nyugodtan. Szolgáld ki magad. Ja és ha valaki megérezné később a szagok eredetét a szobában, akkor nem én füstöltem. Nem túlzöttan szívlelik.
Mindeközben átvillant az agyamon, hogyha Logan vagy Sarah meglátna most nem kis fejmosást kapnék ismét emiatt. De mivel már mindegy nem törődve a lehetséges következményekkel és nyugodtan szívom tovább a cigim amit néha egyegy korty kávéval kísérek. Kicsit később hátranézek és észreveszem, hogy a mégis mit kezdett el inni.
-Te be vagy tépve? Az ecet baszod!
Elborzadva és értetlenül nézem, de inkább nem teszek semmit csak próbálom visszatartni hogy ne röhögjem egy jót ezen a kisség furcsa jeleneten. De azért egy hökkenés ésegy széles vigyort már nem tudok visszatartani.
/Akkor a következőt oda írd./