Eagle Eye Nyomozóiroda

Nyögtem volna, ha tudok, de Párduc talpával a számon ez azért némi technikai akadályokba ütközött, a gégém valószínűleg roncsolódott valamelyest, éreztem, hogy az orromon át levegő is érdesen, nehézkesen süvít le a tüdőmbe. Összeszedtem az erőmet lassan tisztuló tudatommal és lelöktem a rajtam taposó lábakat. Sheena ügyességének hála persze nem esett el, de pár lépésre eltántorodott. Miközben felemelkedtem a légnyomás újra körbe vette az alkarom és minden erőmet és tapasztalatomat beleadva indítottam borzalmas erejű kalapácsütést összefont ökleimmel az előrébb lévő támaszkodó lába combja irányába jeges elszántsággal.

De persze nem volt olyan szerencsém, hogy elájuljon, sőt még arra is futotta az erejéből, hogy lelökjön magáról. Mivel amúgy sem álltam biztosan a lábamon, a taszítástól hátra tántorodtam pár lépést, próbálva visszanyerni az egyensúlyomat. Ez viszont időt adott Rombolónak, hogy felálljon és összeszorított öklével, képességével megerősítve azt, hiszen éreztem a lendület súlyát, eltalálta a támaszkodó lábamnál a combomat. Borzalmas erejű ütés volt. Abban a pillanatban azt hittem eltört a csontom, és a fájdalomtól felkiáltva rogytam össze a férfi lábai előtt.
~ Itt a vége! Képtelen vagyok lábra állni! ~ adtam fel lélekben, hiszen ilyen állapotban képtelen voltam tovább harcolni.
Egy pillanatra behunytam a szemem, majd könnyeimet letörölve keményen néztem fel a felettem tornyosuló alakra.

Elkaptam Párduc torkát és minden erőmet beleadva vágtam fel a legközelebbi kocsi szélvédőjére, ami jó nagy darabon szinte szilánkokra robbant alatta, a nő félig beszakadt az utastérbe, félig levegő után kapkodva kilógott a maradványai közül. Odahajoltam a nyilvánvalóan harcképtelen nőhöz és kitöröltem a vért egy nem túl finom, de nem is fájó mozdulattal az arcából majd képességem elengedve zihálva megszólaltam:
- Erre még én sem számítottam, az egyik legjobb harcos vagy, akivel volt szerencsém találkozni, szinte sajnálom, hogy most meg kell nyúvasszalak - sziszegtem, majd nagyot fújtam: - Kár, hogy más oldalt választottál és nem adtad vissza szépszerével. Én mindig megtartom az ígéreteim, ha hallottál rólam, ezt is tudod.
Másodpercig gondolkodtam, majd biccentettem:
- Lehet, hogy így volt, de akkor is tudod, kinél van - közöltem nyersen. - Bárki is akart megzavarni a lövészklubban az, vagy más társad áll mögötte. Legyen. Kapsz tőlem egy egész hetet, hogy találkozz vele, visszakérd és odaadd nekem. Akkor nincs ügyünk egymással. Más esetben újra a nyomodba eredek - néztem a szemébe. Majd hozzátettem: - Sőt. Még azt is kifizetem neked - böktem a hüvelykujjammal a lángoló lakás felé. - Nos?

Azt hittem megöl! Komolyan azt hittem, és már le is számoltam az életemmel. Mikor berobbant alattam a szélvédő és én félig a karosszériába passzírozva próbáltam levegőt venni, még akkor is a végső ütést vártam, amit szavai csak megerősítettek.
Aztán mikor egy perc várakozás után ismét megszólalt, feltámadt bennem a remény, hogy mégsem ma halok meg……..hanem egy hét múlva, hiszen fogalmam sincs…..habár, így visszagondolva….talán mégis.
A torkomat markoló kéz engedett valamelyest, így, ha kissé rekedten is, de meg tudtam szólalni.
- Tényleg? A fogászomat is állod? – próbálok valami vigyort erőltetni az arcomra, ami most elég furcsán festhet, de mielőtt megfojtana, azért folytatom. – Csak azt ígérhetem meg, hogy megpróbálom! – komolyodom el. – Én sem szoktam segget csinálni a számból Romboló, és komolyan mondom, nem tudom ki volt az, de ha módom lesz rá kiderítem és ha megtudom szerezni visszaadom a tojást. Csak ezt ígérhetem. – ráz meg egy köhögési roham.
~ Lehet, hogy a törött bordám megsértette a tüdőmet? Ez marha klassz! ~

Előre nyúltam és felnyaláboltam a nőt a vállamra kapva, majd a kocsimhoz vittem és beraktam az anyósülésre szótlanul. Bevágódtam a kormány mögé és ránéztem:
- Rendben van - döntöttem el. - Most elviszlek Kis Odesszába, van ott egy fickó, aki meglehetősen jó, bár engedélyét vesztett sebész hírében áll, viszont nem kérdez semmit a kórháztól eltérően. Helyre fog pofozni. De ha nem teljesíted az alku rád eső a részét, akkor ígérem: ez csak ízelítő volt és legközelebb már a rád irányuló légnyomással fogsz küszködni és tudod, hogy az mit jelent - morogtam. Kivártam míg bólint, majd gázt adtam és elporzottam vele a "doktorhoz".

~ Na, ezt nem gondoltam volna! ~ futott át rajtam, mikor felkapott, mint egy rongybabát és berakott a kocsijába. Persze nem az erejére gondoltam, hanem arra, hogy még az egészségemre is ügyel.
- Hát, ha olyan ügyes, hogy összerak egy pár nap alatt, még lesz egy kis időm a keresésre is talán. – nyöszörgöm félig az eszméletlenség szélén. – Ha meg nem sikerül neki, akkor, ha eljössz egy hét múlva, talán mielőtt „kinyúvasztasz” súgok egy nevet, amire most tippem van, de csak azért, hogy lerójam az adósságomat.
Lehet, hogy a belső vérzéstől, de kicsit félrebeszélek. Ezt még Szellemmel is tisztáznom kell


//Játék vége. - Köszönöm szépen! //

Bár nem hívták meg a házavatóra, mégis beállít, hisz máskor sem zavartatta magát, ha zárt ajtóval, rácsokkal, és fegyveres őrökkel találta magát szembe. Ezúttal persze csak az első jött szóba, ugyanis az a marha, aki ide tört be, olyan ellenféllel találhatta szemben magát, hogy jobban járt volna egy katonai bázissal, őket kötik a Genfi egyezményben leírtak.
~Mázli, hogy Sheena engem mindig szívesen lát. Na nem mintha sokat tehetne a látogatásaim ellen.~
-Tettszik ez az új dizájn - harsan fel, miután megjelenik, kezében a lakás avató ajándékkal - el sem hinném, hogy itt valaha tűz volt.
Valóban, nyoma sincs koromnak, és arra is gondosan ügyeltek, hogy füstszag sem legyen, bár ez érthető, amit Szellem megérezne, az a házigazdát az őrületbe kergetné. Vannak helyzetek, amikor a fejlettebb szimat hátrány tud lenni.
~Hogy bírta ki a csatornában? Akkor ebbe bele sem gondoltam, de biztos nem volt kéjutazás, a gyilok nélkül sem. Persze, ahogy őt ismerem, számára az volt a legjobb rész.~
-Hallom van egy kis rágcsáló problémád. Pontosabban, zaklat egy nagyra nőtt menyétféle. - Átnyújtja a kezében lévő ajándékzacskót, mely rózsaszínű mintázatával azt a benyomást kelti, mintha csoki, vagy valami hasonló aranyosság volna benne. Valójában egy dobozt tartalmaz, benne egy ádáz kinézetű nyugtatópisztollyal, melynek lövedékei baljós zöld fénnyel hívják fel magukra a figyelmet. - Tessék, kár lenne, ha tönkretenné ezt a szép új lakást valami kártevő...

Az iroda ajtaját bezártam, mert éppen a fegyvertáramban tisztogattam a pisztolyaimat, hiszen a tűz miatti átépítés csak nem régen fejeződött be, így ezt is kénytelen voltam egy ideig elhanyagolni, de most végre készen volt az iroda és időm is volt rá.
Így aztán eléggé váratlanul ért a hirtelen kiáltás, amit reflexből majdnem egy golyóval honoráltam, de aztán még időben észleltem a „szellemjárást”.
- Valahogy jelezhetnéd azért, ha hirtelen meglátogatni támad kedved! – eresztettem le a kezemben tartott pisztolyt. – Még a végén lelövök miattad valakit. – morogtam, majd a helyére raktam a Walthert és bezártam magam mögött az ajtót. – Igen, egészen jól helyreállították. – bólintok végül a betoppanásakor mondott szavaira. – Ha valaki nem tudná mi zajlott itt, észre sem venné. – borzongok bele azért a visszaemlékezésbe és nézek a most már egy robbanást is kibíró ablaküvegekre.
Aztán érdeklődve nézek rá, hogy milyen rágcsálókról beszél, aztán a további szavaira beugrik, míg nézegetem a kezembe nyomott altatópisztoly és az érdekes lötyit benne.
- Igazán kedves tőled. – nézek rá aztán. – De mi ez? Ha mégis úgy dönt, hogy egyszer meglátogat, akkor használ is ellene? Kipróbáltad? – villanyozódok el a gondolatra, hogy talán van lehetőségem a visszavágásra.

Egyedül a szeme villan fel egy pillanatra, amikor meglátja a fegyvert, az is csak reflexből. Tudja, hogy Sheena sosem lőné le őt, vagy legalábbis erősen reménykedik benne.
-Annyi embert lőttél már le miattam - vág vissza boldogan - mit számít még néhány?
~Bár, ez a gyilkosság pro bono lenne, a lőszer meg drága, lehet ez a gondja? Akkor meg tudom érteni.~
-Biztos szerencsés ugyanitt berendezni a fedőcégedet? - Kérdi némi aggodalommal a hangjában, s közben tekintetét végigjáratja a szépen helyrehozott irodán.
-Ó igen - feleli szórakozottan, s sűrű bólogatások közepette kezd magyarázni. - Azt nem tudom, mi ellen tervezték, de csak azzal, hogy a kezedbe fogtad, megszegted a Genfi egyezményt. Másokat megölne, elég fájdalmasan, de őt is kiüti egy darabig. Amelyik testrészébe megy a lövedék, az lebénul, ha a szívét találod el, az egész teste K.O. lesz.
Ujjaival finoman megtapogatja a 6 darab lövedéket a fegyver mellett.
-Aztán takarékosan, nem igazán gyártják többé.

-Szóval kipróbáltad, vagy valaki kipróbálta rajta! – húzódik ördögi mosolyra a szám. – Nagyszerű! Ennél jobb házavató ajándékot nem is hozhattál volna.! – nézegetem az érdekes töltényeket. – Ne félj, nem fogom elpazarolni, ha lehetőségem lesz rá, biztos a szívére fogok célozni. – mondom halálosan komolyan Szellemnek. – Igazán? Nem gyártják? Akkor talán egy töltényt meg kéne tartani és elemeztetni, hiszen hátha máskor is szükség lesz rá. – nézek kíváncsian a férfire, hogy mit szól az ötlethez. – Szerinte igazán mindegy, hol nyitnék irodát, ha akar, akkor úgy is megtalál, akkor meg legalább megspórolom magamnak a keresgélést. – vonom meg a vállam. – De így már legalább felkészülten várhatom. – simogatom meg a doboz fedelét. – Nem hallottál róla mostanában? Még mindig meg akar találni?
A dobozt egyelőre az asztalra teszem, majd vigyorogva nézek a váratlan vendégre.
- És csak ezért ugrottál be? Iszol valamit? Most töltöttem fel a bárszekrényt is, úgy, hogy válogathatsz kedvedre. – mutatom az italkészletet.

-Kipróbáltam - jegyzi meg szerényen, s valóban. Fiatal korában volt olyan idióta, hogy elvállata Logan likvidálását, ami végül is egy tanulságos meló volt a számára. Feltalált például 150 módot arra, hogyan lehet nagyon felidegesíteni a férfit, sőt, némelyikkel ártalmatlanná is tudta tenni egy ideig, de a végén az a rohadék valahogy mindig kiszabadult. A sorozatgyártási ötlet viszont azonnal visszarántja a valóságba. - Iiiigen - jegyzi meg, s az elnyújtott szavakhoz egy aggódó tekintet is társul - ezzel kapcsolatban: ne bontsd ki a kapszulákat, ha nem akarsz rákot kapni, a fél utcával együtt. Nemtom mi van benne, de azért sem gyártják, mert mindenki, aki dolgozott rajta, meghalt.
~Kivételesen jobbára nem az én kezem által.~
-Ami azt illeti, szőkére ennyire még nem kattant rá, mint rád - hangja komor, jelezve, hogy ezt nem a romantikus értelemben kell venni, bár Sheena oldala ezt úgysem engedné elfeledni a közeljövőben - látnod kéne milyen édesen alszik, kivont karmokkal, forgolódva.
~Aztán lehet, hogy ebben nekem is benne van a kezem.~
-Egyébként keres igen, sosem szokta feladni amilyen mániákus. Sok a közös bennetek...
A bárszekrény hallatán felcsillan a szeme. Ezzel a nővel valamiért mindennek alkoholizálás a vége, egyedül akkor nem piáltak, amikor a múltkor Rozsomák félholtra verte őt, de mondjuk a sebeit akkor is egy üveg pálinkával tisztította ki, szóval végül ez is ugrott.
-Elfogadom, köszönöm, a következő találkozó előtt úgy sem árt, ha öntök magamba egy kis bátorságot.

- Na, akkor azért annyira nem fontos, hogy megtudjam az összetételét. – nézek a veszélyes golyókra. – Majd beosztom, de lehet, hogy egy is elég lesz. – mosolygok hidegen. – Hát, ha megtalál, lesz majd ezek után egy kis meglepiben része, úgy is elég magabiztos a képessége miatt. – sziszegem.
Szellem megjegyzése az itallal kapcsolatos bátorsággyűjtésre felkelti a figyelmemet.
- Neked kell egy kis bátorságot összeszedned? Hová mész, a Szellemirtókhoz? – próbálom humorral vegyíteni a kíváncsiságomat. – Vagy csak nem? – csillannak fel a szemeim. – Csak nem ahhoz a kis barnához, a múltkori bankrablásból?
Miközben szét vet a kíváncsiság, hiszen Szellem mostanában kezd meglepni a hangulat változásival, a bárszekrényhez megyek és előveszek két poharat. A múltkori túszszabadítási akciómnál is, olyan volt a telefonban a hangja, hogy már megijesztett.
- Mit iszol?

-Mindjárt gondoltam - veti oda végezetül, s innentől kezdve rá sem néz többet a csodafegyverre. Mondjuk, nem tudni, Logan mennyire fog meglepődni, hisz tapasztalhatta már e fegyver áldásos hatásait, persze ettől lehet csak még rosszabb lesz neki, amikor újra eltalálja őt a lövedék, és tudni fogja, hogy ebből nem lábal ki fél perc alatt.
-Neeeem - felel, s elképzelhetetlen kihívást jelent számára, hogy komoly arcot vágjon ezek után. Végül jobbnak látja feladni a küzdelmet, és elneveti magát.
-Ratna-ra gondolsz? - Kérdi, mintha olyan sok helyes barna lányt ölelgetett volna aznap. - Nem, aranyos lány, de kitérne a hitéből, ha megismerné az igazi oldalam.
~Ha jobban belegondolok, ez történt Lynn-el is, úgyhogy ez elég gyatra kifogás. Vele viszont több bennünk a közös, végül is mind a ketten halállal foglalkozunk.~
-Vodka martini, jég nélkül, felrázva nem keverve, ha kérhetem - természetesen most sem beszél komolyan, annak ellenére, hogy az utóbbi pár napban tényleg úgy élt, mint James Bond - Bármi jöhet, bízom az ízlésedben.
~Most jut eszembe, miből gondolja, hogy nőügy van a dologban???~
-Egyébként, ennyire látszik?

A kezem megáll félúton az üvegek felé meglepetésemben, mikor meghallom, hogy Szellem elkacagja magát, mintha valami nagyon nagy képtelenség lett volna, amit mondtam. Az ital rendelésén viszont már én is elnevetem magam, úgy látszik ez ma ragályos.
- Akkor kapsz egy kis jóféle whiskyt. – öntök a két pohárba az italból. – És, hogy látszik-e? Hát csak rád kell nézni, meg a hangodat meghallgatni és nincs kétségem, hogy nő van a dologban. – biccentek a kérdésére. – De, ha nem Ratna, - ízlelgetem a nem mindennapi nevet, - akkor ki az a tudatlan és naiv lányka, akinek sikerült téged az újja köré csavarni, és nem is sejti ki akadt a horgára? Mert azt látom, hogy olyan a hangulatod, mint a hullámvasút, és ez csak egyet jelenthet….Szellem szerelmes. – kuncogom el magam. – És mi lesz, ha rájön, hogy nem tartozol a jó fiúk táborába? Vagy esetleg ő is közülünk való? – kíváncsiskodom tovább.

-Jöhet!
Sheena kezd úgy viselkedni vele, mint a kishúga, aki sosem volt neki...vagy akart volna, hogy legyen. A whisky minden esetre finom, és mivel még nem tudja, hogy fog végződni a találkozó a rendezőben, nem bánja, ha még pár percig húzhatja az időt.
-Sajnos sokat is tud, pont ez a baj. - Vallja be szomorúan, s maradék italát egy hajtásra pusztítja el. - És nem, nem kolléga, orvos, bérgyilkossal nem randizom soha többé! A legutóbbi exem is nagyon megbántott, amikor megpróbált lelőni a hotelszobánk erkélyén. Nekem a szívem tört össze...neki meg mindene...
~Szegény Peta, nyugodj békében.~
Hirtelen leesik neki, miféle ármányos módon vallatják őt éppen, de a bejáratott golyót a fejbe módszer helyett csak játékosan megbokszolja a nő vállát. Egy igazi ütéshez nem elég mérges, bár az is igaz, hogy neki az jobban fájna, amilyen izmos ez a csaj.
-Héé! - Méltatlankodik, még mindig vidáman. - Na, elég a mesedélutánból, a végén még kitalálod, hogy menjünk páros randira veled és Logan-el. Mondjuk ott direkt hasznos lenne, hogy össze tud fércelni minket utána.
Kétségbeesetten gondolkodni kezd, hogyan terelhetné el a témát más felé, de egyedül egy dolog jut az eszébe. Jobb híján az is megteszi:
-Ja igen, a lista amit múltkor adtam. Volt rajta egy firkász, Kara Shawn. Na, mostantól vedd úgy, hogy nincs rajta.

Egyik meglepetésből a másikba esem Szellemmel kapcsolatban. A kemény bérgyilkos, aki egy ártatlan kis doktornőbe esik bele, aki ráadásul máris többet tud róla a kelleténél.
~ Hát ebből mi fog kisülni! Arról meg nem is tudtam, hogy exe is volt! – ámulok tovább.
- Csak nem az a doktornő, akihez a múltkor volt szerencsém, aki a Logannal való találkozásom után ajánlottál? – esik le a tantusz.
Igazán örülök, hogy végre kicsit közlékenyebb lett, de erre a férfi is hamar rájött és rögtön terelni kezdett, de egész jól sikerült, hiszen ez is rögtön felkelti a figyelmemet.
~ Mi történhetett? ~ ütött szöget a gondolat a fejemben.
- Mi van? Csak nem ő is az exed volt és most, hogy itt a doktornő, útban van már? – nézek rá érdeklődve, miközben újra töltöm a kiürült poharakat.
Viszont a listáról eszembe jut Chris is, aki, ha neki dolgoznék, látni szeretné azt. Még nagyon nem döntöttem el, hogy mit csináljak, túl rég óta megyek a saját fejem után.

-Na mi az, neked is megakadt rajta a szemed? - Kérdi 3 köbméter gúnyba csomagolva. - Te akarsz lenni a koszorúslány, vagy miért érdekel ennyire? - Végül azonban megadóan sóhajt, és úgy vallja be érzelmeit, mintha egyike lenne legsúlyosabb titkainak. - Igen, ő az.
~Vagyis, ő volt az? Még kiderül...esküszöm kinyírom azt a pacákot, aki most a közelébe merészel menni.~
A következő kérdésre megrázza a fejét. Arca elkomorul, mint mindig, ha arra a nőre gondol, s egy sötét pillantást vet partnerére.
-Dehogy, ő nem élne túl egy tartós kapcsolatot velem. - Arca itt vissza vált a normális, már-már szimpatikus vonásaira, mielőtt folytatná, hangja megint olyan, mintha csak az időjárásról csevegnének. - Egyébként meg, nem azt mondtam, hogy nyírd ki azonnal, csak hogy többé nem érdekel, ha megteszed. Nem ugyan az a kettő.
Boldogan hajtja le második pohárkáját is, ez után azonban úgy határoz, elég volt az alkoholizálásból. Túl bátor nem akar lenni, akkor csak rontana a helyzeten.
-Nekem mennem kell, a helyedben pedig megtölteném azt a fegyvert. A világ legrosszabb detektívének legfeljebb már csak órákba telhet, amíg megtalálja a lakást, amit a saját nevedre vettél, szóval Logan-nak sem tarthat sokkal tovább. Vigyázz magadra.
Ezzel kámforrá válik, s már repül is a rendelő felé. Szó sincs róla, hogy Rozsomák elől menekül, jelen pillanatban ugyanis szívesebben viaskodna vele, mint folyékony exével...

//következő körben jön rozsi, addig néz meg a reszkessetek betörők trilógiát, és okulj //

Mivel, már nem nagyon fűlik a foga a további kitárulkozáshoz és leitatni sem fogom tudni, egyelőre belenyugszom, hogy ma csak ennyit sikerült megtudni Szellem magánéletéről. De, hát ez is több, mint a semmi.
- Oké, akkor őt törlöm a listáról. – bólintok elkomorodott arcát látva.
~ Valamiért nagyon beletaposott az a nő a lelkivilágába, lehet, hogy egyszer el kéne beszélgetnem vele? ~
- Rendben, majd igyekszem nem felszabdaltatni magam. – vigyorgok a készülődő férfira. – De, azért sokkal nyugodtabb vagyok, hogy ez most a kezem ügyében lesz, hiszen úgy sem bujkálhattam volna előle örökké, és az irodát is sajnáltam volna újból leamortizálni.
Miután Szellem kámforrá vált, sokáig néztem a töltényekbe töltött folyadékot, aztán betöltöttem a kábító fegyvert. Igazán örültem, hogy Szellem olyan játékkal látott el, mely nem öli meg csak jókora sebet ejt az egóján, viszont most jutott csak eszembe, hogy nem kérdeztem meg, hogy meddig is tart a hatás. Meg azt sem igazán tudom, ha mégis megtámadna, és sikerül is hatástalanítani a nagyfiút, mit fogok kezdeni vele, ha újból tud mozogni! Talán össze kéne haverkodnom vele addig, nem?

Rozsomáknak sok csontot kellett behorpasztania, de végül megkapta a címet, melyet a telefonkönyvből is kinézhetett volna, de lássuk be, ki gondolt volna rá, hogy ott keresse meg egy bérgyilkos címét? Az utcán álldogálva méri fel a terepet, valamivel sötétedés után, s az égő lámpák fényéből arra a következtetésre jut, hogy a szöszi itthon van.
~Van egyáltalán értelme megpróbálnom csendben bejutni? Úgyis meg fog hallani...~
Végül arra az elhatározásra jut, hogy megpróbálja, legalább a többi lakót nem veri fel, amíg el nem kezdődik a bunyó, ami ha minden jól megy, gyors lesz, és halálosan csendes. Az ajtót egy könnyed mozdulattal nyitja ki, ezek a vacak elektromos zárak nincsenek egy súlycsoportban a 130 kilós izomagyakkal. Óvatosan közelíti meg a lépcsőházat, ott pedig már meg is érzi célpontja kellemes illatát. Azt követve percek műve csak, hogy eljusson az ajtóig, mely mögött ott vár rá, a mit sem sejtő áldozata, vagy legalábbis ebben reménykedik.
~Na jó, ezt én sem gondolom komolyan, tuti meghallott. Én észre vettem volna.~
Kivont karmokkal rúgja be az ajtót, hogy amint meglátja ellenségét, le is támadhassa őt, gyorsan, és könyörtelenül.

Még el kellett intéznem egy-két ügyemet, ezért a számítógépnél írtam az e-mail-jeimet, mikor mintha zajt és utána halk lépéseket hallottam volna, ami arra utalt, hogy a tulajdonosa, nem szerette volna, ha ideje korán felfedezik. Pár esetem után, már eléggé paranoiás vagyok ahhoz, hogy azt higgyem, a szomszéd kislányhoz lopakodik az udvarlója, hogy ne ébressze fel a szülőket. Így inkább a pisztolyomért nyúlok és feltekerve rá a hangtompítót – mégis csak tekintettel kell lenni a szomszédokra - a térelválasztó fal mögé húzódom az ajtót célozva be. Nem tudom ki akar most éppen meglátogatni, hiszen van bőven miből válogatni, de azért a polcon heverő dobozt is kinyitom, hogy, ha szükséges a kábító fegyver is a kezem ügyében legyen.
~ Csak nem festette az ördögöt a falra Szellem, hogy Logan ilyen gyorsan ide találjon! Legalább egy pár nap pihenő nem ártana. ~
Nem sok időm van azonban találgatni, hiszen az ajtó tokostól repül a szobába és a kivont karmokon megcsillant a lámpa fénye.
~ Áááá! Egy ajtót megint csináltatnom kell! Az asztalost lassan ide is költöztethetem! ~
Hogy legyen időm a megtöltött kábítóért nyúlni, először beleürítem a tárat, melyek most halk pukkanásként hallatszanak, hogy valamennyire lelassítsam. A kiürült pisztoly kattanásával egyidejűleg már a kezembe is kapom a másik fegyvert, hogy végre eséllyel vegyem fel vele a harcot.

Ahogy az ajtó tokostól szakad ki a helyéről, ő már az előtt ráugrik, mielőtt a nyílászáró földet érne. Furcsa, a lépcsőházbeli faliújságon volt egy bocsánatkérő felhívás a helyreállítási munkálatok okozta kellemetlenségekért, melyekre valamilyen tűz miatt volt szükség, ám idebent nyomás sem érzi füstnek, még cigarettából származóét sem. Persze nincs sok ideje ezen mélázni, hisz a fogadó bizottság máris illedelmesen elhalmozza őt ólommal, melynek nagy része lepattan bordáiról, ám elvétve akad olyan is, mely a húsát éri, randa nagy vérfoltokat hagyva pólóján, s ezzel elérve, hogy a héten már a tizenötödik fehér trikóját legyen kénytelen kidobni.
-Utálom, ha lelőnek! - Morogja, s néhány másodperccel később, a belő lőtt golyók halkan koppannak a padlón, ő pedig merénylője felé kezd szaladni, azzal a szándékkal, hogy egyszer és mindenkorra véget vessen a céllövöldének.
~Hány fegyverét kell még fazonra vágnom ennek a csajnak? Az ember azt hinné, hogy mostanra kifogyott a játékszereiből.~
-Ide cicc cicc!

Azt mindjárt gondoltam, hogy nem sokáig fogja feltartani az a pár kis golyó, de éppen csak annyi időm van még így is, hogy a kezembe kapva a kábító pisztolyt, az íróasztalom mögé vetődjem, hiszen már túl közel került hozzám, és most nem esem abba a hibába, hogy hagyom, hogy a közelembe jusson azokkal a veszélyes karmokkal felfegyverezve, amit most sem rejt véka alá.
Ahogy az asztal mögé érkezem, már át is fordulok a vállamon és a kezemet megtámasztva az asztal lapján igyekszem pontosan célozni, ahogy Szellem javasolta, hogy ne pazaroljam a golyót, meg aztán nagyon módom se lenne utána korrigálni, hiszen a menekülő útvonalat már Logan elállja. Ha most mellé trafálok, akkor nem csak a célzó képességembe vetett hitnek, hanem az életemnek is búcsút mondhatok.
A férfi felbőszült bikaként robogott keresztül az irodán, én meg miután mély levegőt vettem, eleresztettem útjára a lövedéket, mely, ha Szellemnek igaza van és tényleg hatásos, megfordíthatja az esélyeket.

Sheena okult múltkori találkozásukból, és esze ágában sincs hagyni neki, hogy a közelébe férkőzzön. Ha nem megölni jött volna ide, most egészen lenyűgöznék őt azok a kecses, de mégis hatékony mozdulatok, melyekkel szinte átsiklik a szobán, s profi módon talál magának fedezéket.
~Azért kifordult magából a világ, miért van oda hirtelen az összes jó né Szellemért?~
Tovább halad az épületben, egyenesen a fedezék felé, mikor egy olyan lövedék indul útjának irányában, melyet kivételesen láthat is. Reflexből maga elé kapja egyik karját, az injekcióstű pedig azonnal beleáll, kieresztve tartalmát. Eleinte nem történik semmi, s Logan is csak fellengzősen tépi ki a lövedéket a karjából, ám amikor meglátja a rajta lévő feliratot, elszörnyed.
-Na ne, már megint?!
A karja elvörösödik, először csak egy kis foltban, de aztán szétterjed, csaknem a válláig. A testrész jóformán a kétszeresére duzzad, és pingpong labda méretű kelések bújnak elő mindenhol. Végül mintha egy darab rongy lenne hull a férfi oldala mellé, s többé nem mozdul a kar.
-Honnan... -szűrődik ki a fogai közül, miközben másik karmos kezét a nőre szegezve indul meg felé újra.

A lövedék pályára áll, de persze azt kihagytam a számításból, hogy ez nem egy szokványos golyó és Logannak elég ideje lesz reagálni rá. Így aztán nem az általam megcélzott helyen, hanem a férfi kezében állt meg, amit csak egy mérges morrantással vettem tudomásul, de nem volt mód a siránkozásra, hiszen csak egy pillanatig tartott, míg Logan rájött, hogy ez most nem egy sima altatólövedék és máris rohamozott tovább. Én viszont érdeklődve néztem azért a kiváltott hatást és a hozzá párosult ledöbbent képét.
~ Micsoda pazarlás! ~ fut át rajtam a gondolat, de máris újabb lövedéket állítok pályára, most is a szívére célozva, remélve, hogy lebénult bal keze most megakadályozza, annak kivédésében, de ha nem akkor gyorsan másik fedezéket kell találnom magamnak, mielőtt még egy kábítót elszórok, mert még a végén sarokba fog szorítani, és azért az egyik karmos kezével sem néznék szembe szívesen, főleg, hogy most egy kicsit felzaklattam, gondolom.
Nagyon remélem, hogy most sikerrel járok és végre meg tudom állítani ezt a buldózert, mielőtt az ajtón kívül nagyobb kárt tesz a lakásban, így is kétséges, hogy a zajra nem hívják-e ki a zsarukat, de hát lassan már kezdik megszokni a lakók, hogy nálam mindig történik valami.

A második lövedéket már esélye sincs kivédeni, de persze azért megpróbálja. Miután a mellkasába csapódott, azonnal kirántja onnan, addigra azonban már a méreg a szívében van, úton a teste többi része felé. Utolsó erejével a nő felé lépked, mígnem előre bukik, ripityára törve az asztalt, melyet Sheena fedezéknek használt. A hólyagok most már tojás méretűek, és amennyire a ruha látni engedi az egész testét ellepik. Pár percig még nyöszörög a földön, de végül már ahhoz is túl gyenge. Behunyja soksorosra dagadt arca mögé bújt szemeit, és többé nem ad életjelet magáról. Borzalmas kínokat él át, mintha az egész teste szét akarna robbanni, és porrá égni egyszerre.
~Ha innen felkelek, biztos, hogy kibelezem mindkettőt!
Nem tudni, mikor váltja majd be az ígéretét, de egyenlőre nem úgy néz ki, mintha egyhamar be akarna gyógyulni az, amit a belő lőtt biológiai fegyver művelt vele. Bőre teljes felülete lángvörös színben pompázik, a kelések viszont végre nem nőnek tovább, ami szerencse, mert ha szellem esetleg nem túlzott, akkor rossz belegondolni, mi történne, ha kidurrannának.