Sovány Moslék

Úgy látszik a fal keményebb, mint gondoltam. Ez még nem is lett volna baj, de úgy viselkedtek, mintha nem is lennék itt, így már akartam is visszaszólni, amikor is megnyílt alattam a föld, és már majdnem beleste, de még nagy szerencsére el tudtam rugaszkodni a legvégső pillanatban, így nem estem bele.
- Ezt most nem nézem el! – kiáltom, mire ismét arany színben ragyogott szemem, és hajam, és az újonnan felhúzott nyíl is – Ha az előző nem volt elég, akkor majd ez!
A most következő technikámat tényleg el akartam kerülni, de nem szeretnék veszíteni. Így tovább koncentráltam.
- Kétszeres… Háromszoros.. Négyszeres.. – mondom elég hangosan.
Minden egyes mondatomnál az nyíl egyre ragyogóbb, és a egyre jobban kezdi kelteni a légáramlatokat. Miután kimondtam a négyszerest rögtön jött a technika neve, egy kis változással:
- Ötszörös Aranysugár! – kiáltom, és elengedem.
Ez a nyílvessző valami elképesztő sebességgel, és erővel csapódott bele a falba, egyenesen a már hátát férfi felé, aki éppen előbb fordult meg. Elsőre gondolom azt hitték, hogy ugyanolyan erős ez a lövésem, mint az előző, ám ha ezt hiszik, tévednek, és ezt el is magyarázom nekik.
- Képes vagyok többször is felhasználni ezt az energiát ugyanarra az íjvesszőre, így ugyanolyan erős ez az egy, mintha ötször lőttem volna ki. – azért kicsit lihegtem, mivel ez azért eléggé lefárasztott, ám összeszedtem magamat.
Jól tudtam, hogy most már csak négyszer tudok lőni így, éppen ezért sietnem kell. Reméltem, hogy a nyíl megteszi hatását, és áttör rajta, és akkor kihasználom a lehetőséget. A falon tátongó lyukon átugrok, és két nyílvesszőt lövök /normális/ újra. Ezek után lekaptam a hátamról a botomat, és ha megpróbálna a fickó kikerülni a nyílvesszőket, akkor megpróbálom fejbe csapni. Reménykedtem, hogy sikerül megsebeznem. Akár sikerül a rohamom, akár nem, folytatom:
- Bocsássatok meg, hogy megtámadlak titeket, de.. – lihegem, mert ez azért tényleg kifárasztott – nem szeretem, ha mutánsok emberekre támadnak. – ez a mondat után a férfi szemébe nézek – Mond miért támadtad meg őket?
Sajnálatos módon ez után egy köhögési roham kapott el. Nem szoktam még meg, hogy ilyen erős támadásokat hozzak létre. A köhögési roham olyan erős lett, hogy térdre rogytam, és két köhögés után vér is jött a köhögésen kívül.
- Basszus. – mondom.
Nem örültem ennek. Eddig sikerült elrejtenem a titkomat, és most derül rá sor. Számítottam arra, hogy meglepődnek ezen a két férfi, és ha csak egyikük arcán is látok meglepődötséget, akkor elmondom nekik, a titkomat, hisz már úgy is mindegy, persze ha nem lepődtek meg akkor nem mondom.
- Az én véremre tényleg lehet mondani, hogy drága kincs…, mivel a vérem nagyon kis sűrűségű színtiszta arany. – ezek után azért kicsit poénkodtam is – Hát igen, mivel fiatal korom óta egyedül vagyok, nem nagyon tudott engem kitanítani engem senki. Így viszont mester nélkül nem tudhatok sok mindent.
Ezek után sajnos nem tudtam folytatni, mivel újabb roham és újabb véradag.

-Futás van tesin?
Kérdezem egy fintorral a képemen. Ez az utolsó dolog amire hajlandó vagyok. Szóval ha van futás akkor részemről felejtős. Inkább szerzek fegyvertartásit.
-A kocsma előtt vár egy taxi, pont a suliba megyek...
~Azt hiszem az órát nem állította le... na mindegy...
Vontam vállat, sarkon fordultam és a lány alatt kinyílt a föld. Alig léptem egyet már már számolt hangosan. Visszafordultam és akkor vettem észre, hogy elugrott.
-Öhm... Mr Windsor...
Szóltam hátra és a falhoz léptem. Össze szűkült szemekkel néztem a lányt és fegyverét. Rossz érzésem támadt. Az előző amit nem cifrázott ennyire félig már a falban van...
~Ez nem tetszik...
Feltenyereltem a falra, és hátrálni kezdtem. A fal mintha csak a kezemre ragadt keltészta lenne nyúlt utánam és szürkült el. Pár lépés után megálltam és egy sokkal kisebb ám vaskosabb acélfalat kreáltam a plexiből. Láttam ahogy a vessző belemegy az anyagba és lassan ugyan de töretlenül halad felém. Hátra pillantottam, Adam nem volt az útban. Kiléptem a fal mögül, hogy még véletlenül se találjon el a vessző. Nyugodtan néztem ahogy kilép az acéltömbből és tova száguld. Kusu felé fordultam maikor a fejemen és a vállamon egy egy nyílvessző loccsant szét. Majd, mint a higany, golyó formájában szaladtak szanaszét a földön. A közeledő ellenséget látva belenyúltam a tömbbe amiből néhány nyúlvány lökte félre a támadót.
Hátraléptem és csodálkozva néztem mit is köhög fel.
-Ez arany?...
Merült fel bennem a kérdés ahogy láttam miből is van amit kiköhögött. Ebben szavai is megerősítettek. Tényleg arany volt.

A lány elképesztő, szinte hihetetlen reflexekkel kerülte el a meglepetésszerű támadást, kiáltása figyelmeztető jelként szolgált mindkettőnknek. Gregory azonnal reagált is, sikeresen hatástalanította a támadásokat, majd a hátára lökte a lányt, elejét véve a további támadásoknak. Halk szavaira meglepetten vontam fel a szemöldökömet, ahogy a hirtelen támadt köhögési rohamra nem különben. Gregory kérdésére leguggoltam a lány mellé:
- Maradjon nyugton kisasszony, megvizsgálom - morogtam felé csendesen, de határozottan. Amennyiben nem így tenne, akkor Gregre pillantok határozottan, hogy tartsa szépen fekve a bérgyilkost. Ujjaimon elmorzsolgattam a cseppet, majd a fiú felé fordultam:
- Igen, ez arany. Mellesleg nem is igazán tanítják az elállítását a szanitéc kiképzésen - sóhajtottam. - De azt hiszem, csak kimerültség. Valószínűleg nem ismeri még igazán az erejét.
Visszafordultam Kusumi felé:
- Az én nevem Windsor doktor, Xavier Intézet - feleltem előbbi bemutatkozására. - Egyetértünk, én sem tanítok agressziót a diákjaimnak, de azt sem, hogy ne éljenek az erejükkel emberekkel szemben. Ha indokolt, tegyék. Önvédelem és más személyek védelme például logikus példák erre, ahogy a jelen eset is. Nem mellesleg: magát aztán senki nem hatalmazta fel arra, hogy bíró, esküdt vagy hóhér legyen bármilyen hasonló esetben. Ehhez a tapasztalata és a higgadtsága sincs meg - csóváltam a fejemet. - Feküdjön és pihenjen, nem sokára jobban lesz. Ez csak némi gyengeség. Most már nem tudjuk kikerülni az újabb támadást, biztos, hogy ennyi idő alatt odaértek a védencei a haverjaikhoz. Ne tápláljon illúziókat. Megerőszakolják, megverik és ha tudják meg is ölik, a mutánsokkal való találkozásra elég egyértelműen szoktak reagálni - intettem az ájultan heverő, összevert kisfiú felé. - Feküdjön és kezdje összeszedni magát.
Felálltam és a társam szemébe néztem egy halvány félmosollyal:
- A futás előfordul Gregory, főleg kosárlabda közben. Ha akarod, gyakorolhatod is most, nem kell maradnod. De itt hamarosan elszabadul a pokol. Úgy egy tucat motorosra számítok, lőfegyverekkel. De ha mész is, azt még megtehetnéd, hogy az épületben - böktem a hírhedett Sovány Moslékra - aki most benn van, az ott is maradjon.
Ha elmegy a fiú, akkor kezet nyújtok neki és megköszönöm az eddigi segítséget, ha marad, akkor az utca vége felé nézek várakozóan, ahonnan jó eséllyel pillanatokon belül megérkeznek a vagányok s a fiúnak odabiccentek:
- Rendben, hálás vagyok a kiállásért. Elintézem a motorosokat, ha lehet tompítsd a zuhanásukat, még a nyakukat törik az idióták. Utána... nos ezt hívjuk az Intézetben önvédelemnek - vontam meg a vállamat és felkészültem a csatára.

/bocsi késésért a net éppen rosszalkodott egy ideje -.-/

Az idősebbik férfi hanga megnyugtató volt, így ha akartam sem tudtam volna mozgolódni. Mikor a férfi bemutatkoztam bólintok egy leheletnyit, és mikor felmondta a hiányosságaimat rögtön felnevettem, igaz elég nehezen, hisz a vér még mindig jött elő torkomból igaz, már csak néha-néha. Mikor összeszedtem magamat, felültem. Adam doktor éppen most hagyta a beszédét, és nem tudom miért, de teljes szívemből megbíztam benne, így aztán ennyit feleltem, és elkezdtem mesélni életemről, nem tudtam miért, de csak jöttek belőlem a szavak. Meséltem a gyerekkoromról, hogy elhagytak szüleim, és kitettek a sivatagba, ahol is megtalált engem egy csoportok és felneveltek. Ezek után arcom elkomorodott, és az a rész jött, hogy elmondtam nekik, hogy kihasználtak, és megpróbáltak eladni egy nagy rakás pénzért, és hogy mutáns embereknek akartak elárusítani. Ennél a pontnál, már halható lehetet, hogy innen származik az utálatom a mutánsok iránt, és szerintem ez a két férfinak is feltűnt. Ezek után, már csak a szökésem, és az oázisba való menekülés, és az onnan való eltávozás maradt, illetve a városban történő események. Mikor befejeztem hatalmasat lélegeztem fel, és meglepődve vettem észre, hogy nagyon megkönnyebbültem. Egyrészt azért, hogy megosztattam életemet olyannal, akiben megbízok /, ám a bizalom forrását nem tudtam hol keressem, hisz alig ismerem, és az első pillanat sem volt éppen a legjobb/, másrészt, hogy végre volt aki kedvességgel is szólt hozzám /igaz ez nem pont igaz, de számomra kedvességnek számított, hogy megpróbált ellátni/. Szépen lassan feltápászkodtam, ekkor azonban meghallottam jó pár motor zaját, és amikor odafordultam nagyon meglepődtem. Nagy távol voltak a motorosok, ám könnyen meg tudtam számolni őket. Úgy 15-16 motorost láttam, és ezen kívül, úgy 10-20 gyalogost. A motorosok olyan tempóval mente, hogy a gyalogos társaikat ne hagyják le. Mikor kicsit közelebb értek észrevettem, hogy az egyik csapat motoros lőfegyvereket tartanak a kezükben, míg a másik csapat kihegyezett vasrudakat erősítettek a motorhoz lándzsaként előreszegezve. A gyalogosok kezébe nem voltak lőfegyverek, csak boxerek, és baseballütők, meg néhány vascső. A veszélyt érzékelve felállok, és felkészülök a csatára, félretéve emberpárti jellememet, és elhatároztam, hogy nem szeretném itt hagyni a fogamat, ám persze megölni se akartam őket, éppen azért a fiatalabbik férfi felé szóltam, persze ha még itt van.
- Ha jól tudom, te át tudod változtatni a dolgokat. Megtennéd, hogy kicsit megpuhítanád néhány vesszőm hegyét? Esetleg a motorosok gumiijait megszilárdítani, hogy ne tudjanak azokkal közelebb jönni? De ha a lőfegyvereket gumivá változtatnád…
Szeretek fantáziálkodni, ám ennek most nincsen itt az ideje. Odafordulok Adamhaz, és a következőket mondom neki:
- Szeretném, ha elfogadnád szolgálataimat, és mondanád az utasításokat! – mondom neki.
Mivel az erőm nem teljesen tért vissza, így a lövések nem mehettek olyan messze, és ezek után, még fél térdre is le kell hajolnom, ha lőni szeretnék. Így hát várok, hátha kapok pár feladatot.

Minek után kellően kicsodálkoztam magam, hogy színarany folydogál a lány ereiben, örömmel konstatáltam, hogy ez az igazi sznobság. Még, hogy nekem a bőröm alatt is pénz van. Akkor nézzék meg őt. Elmegy vérvételre és bedől tőle a gazdaság.
-A tanár úrnak a higgadtsága és tapasztalata is meg van....
Mormogtam oda szemtelenül. Ahogy felém fordul azt hittem hirtelen kissé elvetettem a sulykot de erről úgy fest szó sem volt. Úgy tűnt inkább az épségemért aggódik, és inkább elküldene a harcmezőről. Kötve hiszem, hogy az én épségemet félti. Sokkal inkább a közeledőkét. Biccentettem és ahol jöttem ott vissza is mentem az épületbe. A pulthoz sétáltam és kifizettem a sörömet, belekortyoltam.
-Ha lehet ne engedjen ki senkit az épületből. Lőfegyver, szúrt sebek. Nem lenne jó vége...
Azzal sarkon fordultam és visszamentem a WCbe, át a falon ki a sikátorba. A falon áthaladva az épület mind két kijáratán az ajtó egybeforrt a fallal. Itt már hallani lehetett a motorok zúgását.
-Tudja tanár úr... nem szeretek futni...
Kortyoltam kettőt a sörömbe majd felé nyújtottam, hátha kér pár kortyot. Meglepetten fordultam lányhoz, számban éppen a korsóval. Lenyeltem a kortyot mielőtt szóltam volna.
-Jól tudod... de mégis hon... mindegy. Ez nem olyan egyszerű.
A beton mellettem felpúposodott és magasba nyúlt, hogy asztalként szolgáljon a sörömnek. Majd belemarkoltam a kis oszlopba mire a motorok és az emberke lába alatt folyékony masszává vált a beton. Miután elengedtem a motorok rögvest elakadtak a gyalogosok cipője pedig lejött a lábukról és a betonban ragadt. A sörömért nyúltam és rátámaszkodtam a kis asztalra.
-Akkor figyelek a zuhanókra és még valami...
Megböktem Adam felsőjét mire az egy picit nehezebb lett.
-Elegáns és könnyű sárkány bőr. Saját találmány... Te meg ha a lábukat lövöd akkor elmegy a kedvük a támadástól és talán el sem véreznek.
A lassan magukhoz térő motorosok felé néztem és feszülten vártam, hogy mi fog történni. Ha úgy látom kell segítség akkor pár aszfalt nyúlvány csodákra képes.

A lány hadarva beszélni kezdett, körülbelül az élettörténetét igyekezett elmondani, viszont erre sajnos jelen helyzetben aligha volt időnk. Felemeltem a tenyeremet:
- Később - sziszegtem. - Ráérünk erre akkor is, ha már nem vagyunk közvetlen veszélyben, sem mi, sem más.
Greg közben megfordult a kricsmiből. Fejrázva fordultam felé:
- Nem, én itt most valami fizikai akadályra gondoltam, lévén...
Nagyjából eddig jutottam, mikor az első kiérkező vendég fegyvert rántva lőtt felénk. Na igen. A Sovány Moslékban csak és kizárólag mutánsellenes emberek járnak, abból is leginkább a huligánok, nem lehetett kérdés: Greg figyelmeztetése csak olaj volt a tűzre. Persze nem lehetett neki felróni, az ő társadalmi köreiben aligha ismert ez a vendéglátóipari egység. Intettem neki, hogy fizikálisan is zárja el az utat. A mellém zárkózó lányra néztem. Nem ismertem az erejét, sem a képességeit, de alig két perce erőltette túl magát, ami nem sok jót sejtetett. Megráztam a fejem:
- Maradj ki ebből és vonulj fede...
Eddig sikerült eljutnom, mikor a három kijutott vendég, akik tehát az akadály innenső oldalán álltak tüzet nyitottak ránk. Lebújtam egy kocsi mögé, magam mellé rántva Kusumit, Gregoryról tudom, hogy nincs veszélyben. Bólintottam:
- Jól van - reccsent a hangom. - Intézd el azt a triót, de e nélkül - mutattam az íjára. - Az, hogy valaki idióta, nem jelenti, hogy meg is kell ölni. Riaszd el őket, vagy ilyesmi. Én foglalkozom a motorokkal.
Felemelkedtem és előre tártam a tenyerem. Bár az első pár motoros elzuhant a hirtelen folyékonnyá lett aszfalton, de a hátul haladók, mind gyakorlott pilóták, sikeresen ugratták át vagy kerülték meg a kritikus szakaszt. Képességem előhívva töltöttem túl minden létező elektronikát rajtuk, az érzékeny szerkezetek eljátszották hattyúdalukat. Ezek is kiütve. Gregoryra néztem:
- Szilárdítsd meg rajtuk az aszfaltot! - kiáltottam felé. Ha bezárja ezt a csürhét, akkor azzal az egy-kettővel elég lesz foglalkozni, akik nincsenek benne most a mocsárrá vált utca felszínében. Na meg, ha a lány nem boldogul, akkor az ő ellenfeleivel. Könnyeden felvettem a hadseregben szokványos alapállást.

Mikor Adam berántott az autó mögé kissé meglepődtem, de mivel lőttek ránk, nem maradt bennem kétség miért tette. Mikor arra utasított, hogy intézzem el a 3 támadót cselekedni kezdtem. Megvárom, míg nem záporoz ránk olyan sok golyó, és amint ez megvolt előbújok a fedezékemből, és kilövök 3 nyílvesszőt, ám Adam figyelmeztetésére előbb levettem a nyílhegyeket, és csak utána lőttem. A 3 férfit ágyékon találtam, amitől összeroskadtak a fájdalomtól. Mivel már nem lőttek, bátran elhagyhattam helyemet, és máris szaladtam feléjük, ám menetközben lekaptam hátamról a botomat, és jól fejbe vágtam őket, amitől szerencsére bealudtak. Ezek után mindegyiküknek megnéztem gyorsan pulzusukat, és mivel mindhármuknak szabályos volt a szívverése, és a légzése is tudtam, hogy nincsenek eszméletüknél. Ezek után visszatértem Adamhaz. Ezek után jó pár nyílvesszőt megszabadítottam a hegyétől, és így lőttem a támadók felé, mindegyiküknek a fejét célozva, és reménykedtem, hogy nem sérülnek meg nagyon.

Na ez meg miféle rasszista krimó itten már megint? Mi ez a sok kopasz fickó? Az ott majdnem akkora, mint én... Jó, hát egy fejjel alacsonyabb, na, de az is nagy ám... Na de kit érdekel, kik járnak ide, nem? Flamós vagyok, valami nő se ártana, bár ilyen helyen csak másodrangú áru fordul meg, aztán meg jó ideje már, hogy egyetlen kósza sör se csúszott le a torkomon. Az utolsó is vagy két órája, és ezen bizony nagyon gyorsan kell változtatni.
Bementem a kricsmibe, de már a szaga se tetszett. Azért kértem egy hamburgert, de nem tudtam, meg merem-e majd enni. Páran ferde szemmel néztek rám, de még ezeknek a legényeknek is elég nagy lehettem, mert kussoltak, ahogy illik.
A hamburger szarabb volt, mint bármi, amit eddig ettem, de azért lenyomtam. A kaja végül is kaja, nem? Már ha ezt annak lehet hívni...
Na, most az gyön, hogy keresek valami macát, aki megfelel az ízlésemnek. Nem vagyok válogatós, de azért legyen formás, csontokkal a kutyák játszanak, ugyebár...
Egyelőre senkit se vettem észre, de még nem is láttam itt mindenkit. Talán kéne tennem egy kört, hogy meglássam, mi a teljes felhozatal...

Nagyon nem szerettem ezen a környéken dolgozni, a sok hülye, rasszista barom miatt, akik állandóan keresték a balhét, de hát sokszor nem válogathattam meg, hogy akarok-e ide jönni vagy sem, mert a nyomok ide vezettek.
Mivel nem volt a homlokomra írva, hogy mutáns vagyok, azért annyira nem volt szörnyű a helyzet, csak mivel most ide, a Sovány Moslékba kellett valaki után néznem, ami tudvalevőleg a Herculoids vendégeinek másik törzshelye volt, így lehetett számítani nagy pofázásokra, főleg, ha kiszemeltek maguknak valakit.
Reméltem, hogy most még kevesen lesznek és talán a felszolgálótól sikerül meg tudnom, hogy járt-e itt mostanában apuci kicsi fia, aki lelépett a luxus börtönből és ez a szülőknek nem nagyon tetszett, főleg, hogy lenyúlt hozzá pár százezret is. Az egyik besúgom errefelé látta párszor, így gondoltam érdemes az ellenérzéseim ellenére is benézni.
A szokásos bőrszerkóm volt rajtam, hiszen motorral érkeztem. Kibújtam a bukóból és lehúztam a kesztyűmet, majd az egyik szabad asztalnál leültem és míg a pincérnőre vártam, addig körbe néztem. A szokásos népség volt itt, de krít közülük egy nagy darab, drabális figura, aki épp egy hamburgert tolt a képébe. Nem irigyeltem, mert a kaja itt hírhedten rossz volt, de nem volt semmi a tag, talán pár baci még nem fogja legyűrni.
Mikor megérkezett a kedvetlen felszolgálónő, előtettem a fényképet.
- Ismeri? Járt mostanában itt?
Persze nem számítottam sok sikerre, ami be is bizonyosodott, hiszen a nő egy fél pillanatot szánt a képre, majd tovább kérőzve a rágóján unottan nemet intett.
- Aztán kér is valamit, vagy csak ezért gyött?
- Hozzon egy kávét. – vontam meg a vállam és raktam el a képet, majd egy ötöst dobtam a tálcájára.

Unottan állítottam le a kocsit egy kocsma előtt melóból jövet és kászálódtam ki a vezető ülésből. Kinyújtóztam és elindultam befelé. Na persze az én fizimiskámmal nehéz letagadni, hogy mutáns vagyok, de mondjuk ilyesmi nem is állt szándékomban. A kidobóember hökkenten meredt rám, majd recsegve megszólalt:
- Ez nem neked való hely öcsi! - közölte. Felszaladt a szemöldököm:
- Aztán mé' nem? - érdeklődtem.
- Nem szeretik itt a mutánsokat. Ha bemész, itt nagy bunyó lesz...
- Értem. Francért nem találtam meg ezt a helyet előbb! - löktem be a bejárati ajtót. Előre vigyorogva sétáltam befelé és nézelődtem körbe. Sajnos azonnal senki nem állított röppályára két széket meg egy bárpultot, épp az állukat keresgették, de hát ez se sokáig marad így. Körbe hordoztam a tekintetem. Nézd már, az öreg Vasököl! Párszor meccseltünk már egyszerre, de sosem tudom, épp jóban vagyunk-e. Az elfogyasztott pia mennyiségétől és minőségétől függ általában. Na majd meglátjuk mennyire van már betintázva. Vigyorogva odaintettem neki, majd az első suhancot, aki egy korsót emelgetve odajött lefejeltem és bevágtam két nyerőgép közé. Előre romboltam, hogy lepacsizzak a bunyóssal, míg meg nem láttam egy barna hajú, csini kis bigét, aki felvont szemöldökkel figyelte eddig is a jelenetet. Felé indultam hát, csak egy pillanatra álltam meg, mikor egy biliárddákót eltörtek a vállamon. Rosszallóan a csávó felé fordultam, eltörtem az eszközt, lenyomtam egyet a homlokára, majd ahogy megcsuklott felhajítottam az asztalra. Csak úgy repkedtek a golyók. Ez az, kezd alakulni! Felkaptam a társaság asztaláról két teli korsó sört, majd lezökkentem a csajjal szemben:
- Szia babám! Látom magányos vagy. Kell egy sör? - toltam felé vigyorogva.
Kizártnak tartottam a nyugodt fogyasztást, hamarosan magához tér a kocsma és elindul a háború. Óóó iggggeeeeen....

Na de mit látnak szemeim, máris kiszúrtam a nekem való hölgyeményt. Igencsak mutatós volt, aztat meg kell hagyni. Az ilyen nőért meg is kell ám dolgozni, nem elég felvillantani a bicepszet, mint az ostoba libákért a sarki bárban, ezt rögtön láttam. De nem is baj, olykor jó az ilyen is. Kell néha egy kis kihívás, és nem csak a bunyó terén.
Ha már a kihívásoknál tartunk, az a ronda izé ott nem Hústorony? Valaki megtámadta... Akkor biztos ő. El is indult felém, de félúton szebb társaságot talált magának. Nem is szóltam volna semmit, de azt a nőt majdnem egy egész perccel korábban már kinéztem magamnak. Stipi-stopi, ahogy kiskölyök korunkban mondtuk.
Odacammogtam, és Hústorony vállára ejtettem súlyos kezemet.
- Bocs, cimbora, de az a helyzet, hogy... Hogy rohadnál meg!
Valaki széttört a hátamon egy széket. Ezt abból vettem észre, hogy székdarabok repültek szerteszét. Meg is fogtam egy széklábat, és megperdültem.
-Ejj, ejj, kis barátom, ez nem a te szerencsenapod...
A fickó alulról alig verte a százkilencvenet. Az ilyen törpék minek akarnak bunyózni? Elkaptam a grabancát, elhajítottam a fenébe és utána dobtam a széklábat, hogy biztos nyugton maradjon. Aztán visszafordultam a többiek felé.
- Hol is tartottunk? Ja, igen... Szóval a hölgy, úgy terveztem, az én társaságomat fogja élvezni. Aztat is mondhatnám, cimbora, hogy én láttam meg előbb. Volnál szíves tehát elhúzni a sunyiba?

Alexander Reinhardt fázósan húzta össze magán hosszú fekete bőrkabátját a hűvös éjszakában. Egy korábbi bronxi kiruccanása alkalmával szerezte a ruhadarabot, de az információt is, amit követve idáig jutott. Egy mutánsellenes huligántól kedvesen megkérdezte, merrefelé szoktak még találkozgatni nagy emberbarát cimboráival, az pedig a Sovány Moslékhoz irányította - és minthogy ájultan nem volt többé szüksége bokáig érő fekete bőrkabátjára, Infinite jelmeze kicsit fel lett javítva hirtelen.

Egy keskeny sikátor árnyai közt - kabátjával takarva aranyszínben derengő szimbólumát a mellkasán - állva figyelte Infinite a kocsma bejáratát. Csak szépen megfontoltan és nyugodtan - gondolta magában...egészen addig, amíg meg nem látta a hatalmas termetű fekete férfit. Amikor a másik...nevezzük csak testesnek...férfi is megérkezett, Alex már biztos volt benne, hogy itt balhé lesz. Két újabb árnyalak csatlakozott hozzá a sikátor magányában - két klón, akik hangtalanul meglódultak a bejárat felé.

Aztán már nem csak a táplálkozó orángután keltette fel a figyelmemet, hanem az újabb belépő, aki alig fért be az ajtón, olyan szép, potrohos testtel áldotta meg a természet, és aki alighanem nem csak sörözgetni nézett be, mert már le is tarolta az egyik macskajancsival az automatákat és ha jól vettem ki a mozdulataiból, akkor még előtte oda intett a másik nagy darabnak.
~ Hát ettől tartottam! ~ csóváltam meg a fejem. ~ Itt nem múlik el nap, nagyobb balhé nélkül! Remélem elintézik egymás közt. ~ dőltem hátra a műsorhoz, hiszen egyelőre nem volt ellenfele ennek a sumobirkozónak.
De nem volt szerencsém, mert valamiért pont én tetszettem meg neki és pár kölcsönsörrel akart levenni a lábamról, miközben őt meg egy biliárd dákóval, habár nem sok sikerrel, ahogy a szerteszét repülő golyókat és az eszméletlen próbálkozót elnéztem.
- Én nyugalmat kérek, nem sört picim. - toltam vissza az ital. - És eltévesztetted az asztalt, a haverod eggyel arrébb....
Már nem sikerült befejeznem, mert úgy döntöttek, hogy az én asztalomnál tartják a havi golyófejű találkozót, megöntözve egy kis kocsmai bunyóval és a népek leamortizálásával.
- Nah, ettől féltem! - legyintettem, miközben felkészültem, hogy megnézzem az Óriások csatáját testközelből. - Ugye, ezt nélkülem is el tudjátok intézni egymás közt. - toltam hátrébb a széket és tettem át a sisakom egy hátrább lévő, biztonságosnak hitt asztalra, miközben ugrásra készen ültem, nehogy én is kapjak egyet valahonnan. Az arcomon azonban maga a megtestesült nyugalom honolt. - Ne fogjátok vissza magatokat fiúkák, már úgy is a bögyömben volt ez a lebuj, amúgy is ráfér a tatarozás.

Elvigyorodtam a csaj szavaira:
- A Sovány Moslékban nyugalmat? Babám akkor te nem tudod, hogy... - két nehéz mancs a vállamon, meglepett pislogás felfelé: - na nézd már, a jó öreg Vasököl élőben!
Ekkor tört darabokra egy szék hátán, aztán egy pasas egoja is a tesó termetes öklei alatt. Érdeklődve néztem rá és kicsit előre hajolva, mintha bizalmas lenne érdeklődtem:
- Figya'! Téged ezek mé' vernek? Mert, hogy az én két szép szemem nem szimpi nekik, azt még csak értem... anyád nem tanított meg, hogy ne vágj mások szavába bicskával?!... bocs, csak kicsit neveletlenek. Na szóval: de téged mé' ütnek? Ezer bocs haver, de most már megnézem ki vág hátba negyedszer is valamivel...
Elvettem az ipsétől a baseball ütőt, lehúztam neki két istenes pofont, majd visszafordultam:
- Amúgy meg tanuljá' olyan etikettit. Vagy valami hasonló, tuti hogy majdnem olyan mint a Kitekat. Na a lényeg: a csaj véleménye is számít ilyenkor. Nem hazudok, Ernie mesélte! - bólogattam két eltört dákó darabjainak kerülgetése közben. - Hogy milyen véleménye azt mondjuk így nem részletezte, gondolom a gumi színére vagy ilyesmi. Na de a lényeg, akkor hogy, hogy legyen? Leverjük előbb ezeket a csicskákat innen, vagy kapásból verjem szét a képed, ezek meg út közben úgyis elfogynak? - vontam fel a szemöldököm. Semmi bajom nincs amúgy Vasököllel, de verekedni mindig szívesen verekszem.

Infinite akkor is észrevenné, hogy kialakulófélben van a balhé, ha két klónja nem settenkedett volna már a bejárathoz - így azonban a bentről kiszűrődő zajokra még hamarabb tud reagálni. Testéből három újabb fantomalak lökődik ki - varázslatos képességének hála mindannyian hosszú bőrkabátban és fekete kezeslábasban, maszkkal arcukon.

Korábbi két klónja közül pedig egy teátrálisan feltépi az ajtót, és belép a kirobbanni készülő verekedés közepébe, míg a másik a kidobót iktatja ki egy páros lábas mellbetalpalással nekifutásból.

Egy pillantás alatt felméri a terepet, és meglepetten tapasztalja, hogy nemcsak egyetlen FOH pólós huligánt sem lát, de ráadásul a két gyanúsan nagydarab férfi éppen egymást méregeti, mintha verekedni készülnének - ráadásként pedig egy ismerős arcot is lát.

- Nocsak, nocsak, Sheena - tölti be a kemény texasi akcentus a termet hirtelen. Ha a két nagydarab férfi odabent nem lenne elé a huligánok idegeinek felborzolásához, azok most megkaphatják az utolsó lökést. Az ajtóban álló férfi ugyanis egy igazi, jelmezes-maszkos szuperhős - és a hosszú fekete bőrkabát már-már köpenynek is beillik.


Mivel egyelőre nem tudja, ki kivel - pontosabban ki ellen van, csak egy bátortalan lépést tesz befelé, karjait széttárva. Négy másik klónja pedig, a bentiek tekintete elől egyelőre rejtve, szépen felsorakoznak odakint, és várnak.

Tar fejemet vakargattam, hogy megértsem, mit akar a Hústorony.
- Etikett, nem? Volt valami ilyesmi az egyetemen, mielőtt kivágtak, de nem figyeltem, mer' a csaj, aki mellettem ült, nem hordott melltartót... Na, hát jogos, tesó, végül is neki kéne eldöntenie, hogy a te ronda fejed vagy az én elbűvölő vigyorom tetszik-e neki jobban, nem? Szóval...
De a nő addigra másik asztalhoz költözött. Hát milyen dolog ez, nem? De.
- Tatarozás, szépségem? Rajtunk ne múljon...
Nagyon pattogtak ezek a kis fickók. Fel-le, faltól falig...
- Ja, ezek? - kérdeztem vissza, miközben karikába hajlítottam egy viperát, amivel fejbe akartak verni előzőleg - Há' mit tudom én? Biztos látták, hogy ismernek. Lásd be, sokaknak már ez is elég, hogy utáljanak.
Aztán megérkezett az a fura fickó. Ez meg hogy lát ki abból az izéből? Ez még ismeri is a csajt... Na aztat azért már nem, basszus... Bőven elég nekem, hogy Hústorony rágerjedt, de még egy ilyen nyikhaj nekem aztán nem kell...
Az érkező felé fordultam tehát.
- Na idefigyejjé már, kishaver, elég nekem ez randa bohóc itten, nem kell, hogy közben meg te lenyúljad a nőt, úgyhogy üljél le oda a sarokba, és maradjál csöndben, légy szíves, mert nem akarlak megverni, még pertut se ittunk. És különben meg mi a jó fene van rajtad?
Azzal visszafordultam Hústorony felé.
- Na, akkor megkérdezzük tőle, melyikünk a tökösebb szerinte?

Azért azt már láttam, hogy nem fogok unatkozni, már a két heves vérmérsékletű "udvarlóm" beszélgetése is kész élmény volt, arról már nem is beszélek, hogy a kajálda törzsközönsége gyors fogyásnak indult általuk, mert nem igazán találták meg a fiúk a két debella ellenszerét.
~ Erre mondják jobb körökben, hogy eső lesz, mert alacsonyan repülnek a baseball ütők és kések? ~ jutott eszembe, egy régen olvasott könyv néhány sora, de ez most annyira ideillett.
Mielőtt még, mint két rinocérosz, megverekedtek volna a nőstény kegyeiért, egy újabb holdkóros fazon lépett be, de mikor megszólított, akkor már nekem is leesett, hogy honnan ismerem. Egy hasonlóan mozgalmas éjszakai sörözgetésből az A-klubból, ha jól emlékszem.
- Helló! - köszöntem vissza egy intéssel megtoldva. - Érezd magad otthon. Azt hiszem nem mindennapi látványban lesz részed, csak az a kérdés a fiúk akkor is egymásnak esnek-e, ha én most távozom, vagy akkor csak a maradék népet verik laposra mielőtt jönnek a zsaruk. - vontam meg a vállam, és felállva a sisakomért nyúltam.

Hármat pislogtam, amikor az újabb csávó megjelent az ajtóban, Igaz az egész krimoban megállt az élet, a légy zümmögését is hallani lehetett esélyesen. Mondjuk most úgy megnézném a kinti ajtónálló képét... Aztán vigyorogva megráztam a fejem Vasököl felé:
- Nézzé mán rá a csávóra, akinek a lány kell, az nem húz az egész testére gumit ember! Elég az kicsiben is - nevettem, majd a maskarához fordultam: - Látom eltévedtél. Búvároktatás a Staten Islandi kikötőkben, hatos mólónál az öreg Fred bárkáján. Na sipirc - intettem barátian, aztán most a csaj felé fordultam:
- Szívecske, az ilyen irányú igényeimet könnyen fedezem hivatásosokkal is, de szerintem itt most nem csak minket akarnak apróra hasogatni - ráztam a fejem a sarok felé bökve, ahová a pincérnő kódorgott és hevesen magyarázott pár görénynek a lányra mutogatva. Bicskák, boxerek, kések, boxerkések, sokkolók hevertek a asztalon... - Szerintem ők veled akarnak táncolni babám - kuncogtam.
Aztán felmordultam:
- Na jó... engem zavar, hogy megint széttörtek egy sörösüveget a fejemen. Inkább meginnám, ha szar is... - ráztam a fejemet. - Én előbb megtisztítanám a terepet, ha benne vagy Vasököl. Utána jobban élvezzük a műsort egymás ellen is. Na?

Röpke másodpercek kérdése csupán, hogy a két nagydarab férfi tanúbizonyságot tegyen mind szellemi, mind pedig vélhetően mutáns képességeiről. Az, ahogy a belépő jelmezeshez szólnak egyértelművé teszi, hogy mégnem látták, de még hírből sem ismerik - Alex pedig maszkja takarásában kicsit duzzog a száját húzva, hiszen senki sem szereti, ha ennyire lebecsülik, vagy semmibe veszik.
Szerencsére Infinite ennél körültekintőbb, és azonnal elraktározza memóriájába, amit hirtelen megtud - az izmosabbik férfi vélhetően valamiféle emberfeletti erővel bírhat, hiszen még az ő testalkatával sem lehetne ilyen könnyed, nemtörődöm mozdulattal fémet hajlítgatni. A zsírosabbik pedig rezzenéstelenül tűri a majdhogynem folyamatos ütlegelést...nos igen.

Mindezt leszámítva, minthogy igazi ellenségeinek nyomát sem látja, Alex vállat von, s nem törődve a két férfival, továbbra is Sheena-hoz intézi szavait.

- Mázli, hogy pont összefutottunk, szeretnék beszélni veled a múltkori témákról. Egyébként igaza lehet - bök jobbjával a dagadt férfira - mintha a helyiek nem szeretnének téged sem. Csak szólj, ha segíthete - na nem mintha nem tudnál elbánni velük egymagad is.

Odanéztem, ahol a kislány ellen készülődtek a népek, aztán elvigyorodtam. Ez érdekesen nézett ki...
- Legyen, cimbora. De előre szólok, addig örüljé, míg ezeket a töpörtyűket verheted, mer' velem nem fogsz boldogulni. Na, akkó nézzük ezt a bagázst...
De mégsem indultam még el. Helyette a gumiemberre néztem, aztán vissza a nőre.
- De most komolyan, nehogy már ezek itten összemelegedjenek, míg mi leirtjuk itt a népet... Na gyere, arany apám, segiccsé csak be, hátha túl sokan lennének ezek a kurafiak itt nekünk!
Persze ez feltételezésnek is nevetséges volt, de azért jobb, ha bunyózik ahelyett, hogy a dögös kislányt fűzné, míg mi elvégezzük a férfimunkát.
- Na, cimbora - fordultam Hústoronyhoz - Legyünk lovagok, aztán szabadítsuk meg a hölgyet a rá leselkedő veszélytől! Indujjá, lemegy a nap, te tohonya hülye...
Aztán elindultam én is a készülődő népség felé, akik a barna lányt nézték ki, mint célpontot. Milyen dolog már ez, nőt verni... Ki csinál már ilyet? Max, ha ő üt előbb, de amúgy? Eh, na majd elvesszük mi a kedvüket...
- Jössz, nyolcas? - kérdeztem a kis fickótól - Amúgy eldőlt vagy mi... Vagy direkt ilyen?

Infinite extrém megjelenése, azért elég sok beszólást váltott ki a két izompacsirta részéről is, bár azért néha beiktattak egy-egy nyaklevest az őket inzultáló helyi felhozatal vehemensebb tagjai részére is.
Viszont, amit mondtak, az azért felkeltette az érdeklődésemet, habár már az előbb is szemet szúrt a kis tanácskozás a kérődző pincérnővel.
Így hát nagy sóhajtozás közepette letettem a bukómat vissza az asztalra, majd a bőrdzsekimet is lekaptam magamról, mert utáltam volna, ha elszakítja valami vadmarha, így egy pántos top maradt rajtam felül csak, ami bőven elég volt, hiszen a dög melegben biztos meg fogok izzadni a testmozgástól.
Kicsit megmozgattam a vállaimat, hogy az izületeim bemelegedjenek, aztán vigyorogva néztem fel a fiúkra, akik mind-mind engem akartak megvédeni, és valljuk be jól esett az igyekezetük.
Először Infinite felé bólintottam.
- Oké, majd dumcsizunk, ha sikerült megtudni a nagyon összetartó társaságtól, hogy miért gerjedtek rám, miután felszolgáló kisasszonynak megmutattam egy apuci kedvence képét. Talán nem akarják megosztani velem azt amit tudnak, és ez öreg hiba, ha így akarnak megszabadulni tőlem. - néztem még mindig vigyorogva a most már kellően felheccelt társaságra.
- Persze, senki segítségét nem utasítom vissza, nem vagyok olyan irigy, hogy csak magam szórakozzam. - lendültem át még beszéd közben egy laza szaltóval az asztal felett és rúgtam állon az elől haladó és baseball ütőt szorongató fickót, hogy csak úgy reccsentek a csontjai, és szép ívben elszállt a pult felé, majd azon lassan lecsordogált a fejét rázogatva közben.

Torokhangon felröhögtem Vasököl biztatására, majd rákacsintottam és a sarok felé fordultam. A cicababa épp állcsúcson rúgott ott egy nagymenőt, mire udvariasan felkértem az út szabaddá tételére.
- Húzzá' az utambó' némber, mer' ez most szaggatni fog!
Értett a szóból, félre állt előlem, amíg elrobogtam mellette, majd egy nagyobb:
- JERONIMOOOO!!!
üvöltéssel bevágódtam a társaság asztalának tetejére. Kezdték összeszedegetni maguk páran, ők voltak azok a szerencsétlenek, akik maradtak. Az értelmessebbje már amikor meglátott, akkor kitörtek a csaj, meg a könnyű búvár irányába. Vasökölnek, a pipinek meg a hülyének van kikkel játszani, én ezt a triót vettem kezelésbe, akik maradtak. Tudtam én, hogy a mai is jó buli lesz!
Az egyik marhát úgy vállal-hassal passzíroztam fel a falra, az nagyon nem akart mozogni utána, a másik eltört a fejemen egy széket. Én a harmadikat kezdtem inkább lepofozni néhány barátibb parasztlengővel, közben a ketteske eltört a hátamon egy asztalt. Amint az ellenfelem kiterült előre rohantam és felökleltem a bige egyik támadóját. A ketteske összetörte a fejemen a poroltót, több méter sugarú körben mindenki úgy nézett ki, mint egy erősen elkínzott életvitelű vattacukorárus... A feltápászkodó fickót a helyére küldtem újfent, majd kedvesen a lányra vigyorogtam az összes hegyes fogammal.
- Te ezek mé' utálnak téged? - érdeklődtem oltóhabot köpködve. Igaz a csaj is ebben úszott. Ketteske eltört a hátamon egy biliárddákót.

Infinite unott tekintettel egyszerűen megvonja a vállát - bár a maszkja miatt persze semmilyen érzelmet nem lehet leolvasni róla - és körbenéz az ivóban. Igaz, alapesetben semmi keresnivalója nem lenne itt, hiszen nem ezeket a huligánokat kereste, de Sheena-nak szívesen besegít. No persze valamelyest a büszkesége is piszkálgatja, és legszívesebben megmutatná ennek a két beképzelt izomtömegnek, mennyire nem is érdemes vele ujjat húzni...

Mindenesetre ahogy Zsír és Izom nekiesnek a kocsmatöltelékeknek, sokan inkább Sheena és Infinite - a gyengébbeknek hitt célpontok - felé veszik az irányt. Alex persze csak mosolyog, amikor a négy suhanc megindul felé... Ketten Crocodile Dundee-t megszégyenítő kést lóbálva jobbjukkban, egyikük egy szöges boxerrel a kezén, míg a negyedik egy biliárd-dákóval felfegyverkezve. Ruházatuk a legegyszerűbb szakadt farmer és együttes-póló kombináció, így se fegyvert, se egyéb meglepetéseket nem rejthet - valószínűleg. Arcuk, hajuk, szemszínük elemzéséig Alex nem jut el, egyrészt kevésbé is érdeklik ezek a részletek, másrészt pedig a négyes egy pillanat alatt már rá is mászik.

Az első kettő támadását - egy-egy ügyetlen döfés a jókora késekkel - gyors perdüléssel egyszerűen elkerüli. A mozdulat meglepően gyors, és Infinite-nek még arra is marad ideje és lélekjelenléte, hogy a fordulással egyidőben bal vállát kibújtassa kabátjának ujjából. A következő a boxeres, akinek a támadásába belépve szabad bal alkarjával felfelé üti a kezét, hogy elkerülje az egyenes ütést. Ugyanezzel a mozdulattal kiperdül a fickó keze alól - elkerülve egy rúgást közben - és fordulatból a negyedik képébe vágja az időközben levedlett bőrkabátot. A meglepett huligán vakon előrecsap fegyverével, oda ahol a feketeruhást egy pillanattal ezelőtt látta, Infinite azonban már tovább lendült azóta, így az egyik késes fickót csapja fejbe. Alex közben a fickó háta mögé kerül, és egyetlen határozott, tarkóra mért ütéssel letaglózza.

Ketten maradtak talpon előtte, egy késes fickó, és az ügyetlen boxeres huligán... Alex pedig megenged magának egy pillanatnyi szünetet, hogy hátralépve körbepillanthasson, ki hogy áll.

A roncstelepről egyenesen a disznóetetőhöz gördültem. A Volgám mindenképpen úgy kellett letennem a járdára, hogy attól már senki ne tudjon rendesen elférni se az úton, se a járdán, mert ezt így szokás, ugye. Mivel a kapcsolataim legalább olyan remekül kiépítettek, mint egy irodai főfejesnek, pontosan tudtam, kitől szerezhetek egy kis kokót "nyár végi" áron. Nem mondanám, hogy minőségi áru, de majd lesz ebből jobb is, érzem én! Elővettem a tasakot a zsebemből és a műszerfal tetejére szórtam a tartalmát. Nem a legjobb hely a por felszívásához - mert nem csak a koksz, hanem a kosz is jön vele - de pont én nem vagyok az, akit ez komolyan érdekelne. Megcsináltam a két csíkot, aztán az egyik felgöngyölgetett százdollárossal - mert már ilyen is akadt a zsebemben - felszívtam az összeset, fel egészen az agyamig.
- Khú... b@sszameg! - dörzsöltem meg az orrom enyhén keresztbe állt szemekkel és legalább fél percen át kellett küzdenem a rám törő tüsszögési ingerrel. Mielőtt kiszálltam volna, megnéztem magam a visszapillantó tükörben. A képemről még a Sztívivánder is leolvashatta volna, hogy tegnap bunyózni voltam: itt-ott lila foltok és varratok, az orrnyergemen, a homlokomon és az államon meg sebtapaszok. A kivert fogamat még nem sikerült kipótolnom, de mindent a maga idejében! Bohóckodtam egy párat a tükörbe nézve, csináltam pár gangsztás kézmozdulatot és pofavágást, mint valami idióta, aztán kiszálltam végre a kocsiból. Határozottan éreztem magamon, hogy most már nem egy retkes csöves vagyok, hanem minimum egy gettópatkány, ami hatalmas fejlődés ám! Miután a tökömet is sikerült férfiasan megmarkolnom egy múló pillanatig, számba raktam egy újabb szál cigit, majd megindultam végre valahára. A bejárat felé sétálva megbámultam egy pillanatra egy őrült négyesiker párt, vagy mik is voltak azok... De hagytam, hagy éljenek és inkább lendületből bevágódtam a 'Moslékba. Komplett csatatér volt már a hely, a padlón úszott a sör, a vér meg valami borotvahabféle is. Felnevettem egyet a látványon és aztán el kellett telnie egy fél percnek ahhoz, hogy leessen: ismerős arcok is vannak itt! Hústornyot nem volt nehéz észrevenni, pedig láttam már nagy darab niggereket ebben a városban, de ekkorát talán még én sem! Éppen azt az egyetlen dolgot csinálta, amihez értett: bunyózott. Aztán nem lehetett nem észrevenni azt a formás testű gyévuskát, aki... de hiszen ez a csaj ismerős! Az arca legalábbis... meg a mellei! Ez nem a Párduc? De mintha szőke lett volna a múltkor... na mindegy. Bírom a csajt, megmentette az életem, meghívott kajálni és még egy karton Marlborót is adott.
- Zdrásztvujtye, daragije druzjá i vragi! [Jó napot drága barátaim és ellenségeim] - vettem ki a számból a Camelt és magamat nem zavartatva köszöntöttem mindenkit oroszul. Amint megkaptam az első felém lendített söröskorsót, már vissza is tettem a dohányt oda, ahonnan kivettem, majd alakot is váltottam. A karjaim elcsáposodtak és a lapockáimból meg a mellkasomból is kinőtt 2-2 tapadókorongos kar. Végre ráéreztem a hetek óta próbálgatott képességemre is: egész testemen átalakult a bőröm, eltűnt rólam minden ruha és testszőrzet, a helyére mélyvörös, nedvesen csillogó bőr nőtt. Hat karomat, mint hat óriáskígyót, úgy tekergettem magam körül, miközben a testem színét hirtelen vörösből fehérbe váltottam, majd megállapodtam ennél a mintánál.
~Tisztára trippes ez az új bőr! Mostantól ezzel fogok csajozni, az tuti!~
Oldalról valaki máris megpróbálta rám vetni magát, de pechére a torka köré csavarintottam a mellkasomból kiálló egyik kart és mint egy orsót, úgy forgattam meg a fazont a tengelye körül, ahogy körbetekertem rajta a csápom. Odarántottam magam elé és a számból kilógó cigit elnyomtam az arcán, majd mindkettőt ledobtam a földre. Átléptem a szemétkupacon és újra visszavarázsoltam a két emberi karom, így már csak négy polipkar vár tettre készen. Szedtem magamnak egy potya sört valamelyik megüresedett asztalról, egy kis kármentést tartva. Hústorony, majd az ismerős arcú csaj felé vetettem egy elbűvölő, enyhén foghíjas mosolyt. Közben feltűnt nekem egy másik benga állat feka is. Jól megnéztem magamnak, mert az is szép példánya volt a fajtájának. Nem kizárt, hogy Hústorony tesója. Ő is mintha verte volna a népet, de nem tudtam még levenni, hogy kinek az oldalán. De hogy az, amelyik meg tévedésből a nője harisnyáját rántotta a fejére baseball sapka helyett, hogy az ki a tököm lehetett... csak egy értetlen arckifejezés suhant át az arcomon rá nézve.
- Kell valakinek segítség? - zengtem be a termet rekedt hangomon és újfent szórakozott vigyorgásba kezdtem.

Na, kezdődik a buli! Akkó' lássuk... Hopp, bocs, haver, majd legközelebb nem emelgetsz olyan asztalt, amit nem bírsz el, és nem esik a lábadra... Á, na nézd már! Ez jó lesz!
Kiosztottam egy izmos fickónak egy nagyobbacska taslit, amitől ő elrepült, és eltűnt valahol a pult mögött. Aztán Hústoronynak sikerült habfürdőt csinálnia a helyből.
- Édes öregem, te mekkora marha vagy... Na nézd már, a picúr egész jól nyomja! - tettem még hozzá elismerően, a maszkos felé mutatva.
Tényleg ügyes bunyós volt, már a maga ugrabugra módján. Az ilyen, ha az embernek el kell verni, nagyon idegesítő tud lenni... Mondjuk meg kell hagyni, a csaj se volt semmi. Lehet, hogy ezt meg se kéne védeni, elég jól megvédi magát egyedül... De ha már itt vagyunk...
Egy asztalt két fickó felé rúgtam, az meg csúszva letarolta őket. Aztán bekaptam állra egy egész ügyes ütést, de a másodikat már kikerültem, helyette lekevertem egy amolyan jó kis parasztlengőt a tagnak. Magas volt, mert felérte az állam, de azért elég nyurga, össze is csuklott, mint a bicska.
A bejárat felé néztem. Rőthajú kis fickó jött befelé, és hablatyolt valamit valami baromi csúnya hangzású nyelven.
- Beléd is, testvér! - kiáltottam vissza neki, majd csak úgy heccből felrúgtam még egy asztalt.
A rőt fickó változni kezdett. Hát... Ilyet se látni minden nap...
- Né' má', Husi! Nem te vagy itt a legrondább, hitted volna?
Aztán kitéptem egy kisebb kardot valakinek a kezéből, és a falba állítottam, de úgy, hogy a penge tövig fúródott bele.
- Nem mondta anyukád, hogy kés, villa meg...Izé... Nem gyerek kezébe való?