Long Island Városi Bíróság

Egy pillanatra elkalandoztak a gondolataim és bár figyeltem, nem láttam értelmét a téma további boncolgatásának. Mindenesetre nem nagy kunszt utánakeresni a cikknek, amiből esetlegesen fény derülhet a titokzatos, sértett személy kilétére. Láthatóan most sem voltunk egy véleményen de talán ez nem is olyan nagy probléma. Ebből adódóan vetődött fel következő agymenésem.
- Csak nem untatja a társaságom? – kérdeztem szórakozottan az óráját vizslató Zanet, majd kis szüntet tartottam, míg kellőképpen meghánytam vetettem magamban a felhozandó témát.
- Szóval szeret a tűzzel játszani és mutánsokat kihozni a béketűrésből. Tegyük fel, kapna kellő adag információt, hogy egy régen kőrözött eléggé veszélyes mutáns szennyesét kiteregesse. Mit tenne? – kérdeztem érdeklődve, miközben újabb csokit törtem, amivel a cigi hiányát próbáltam pótolni, ám ennek ellenére elepedtem egy szál cigarettáért.

A bíróságon egyből belebotlunk egy fiatal srácba, aki, mint kiderül az ügyvéd gyakornoka és, aki bevezet minket egy terembe, ahol elmondása szerint nem sokára találkozhatunk Daniel-lel. Eléggé sürög-forog a fiú, de én olyan feszült vagyok, hogy egy falat nem menne le a torkomon, hiszen pár perc múlva végre megláthatjuk a barátunkat és megtudhatjuk végre, hogy mi történt vele.
Aztán végre nyílik az ajtó és az ügyvéd, sejtve, hogy nem szükséges a jelenlét, Pikkelyt előre engedve, becsukja mögötte az ajtót és diszkréten távozik, egy fél óra beszélgetést engedélyezve.
Szomorúan és valahol a belsőmben dühösen is nézem az összetört és nagyon sz@rul kinéző Danielt, aki lassan közeledik felénk, mint aki nem biztos a fogadtatásban, ezért azonnal pár lépéssel elé megyek és szorosan megölelem és még két bíztató puszit is kap az arcára. Aztán persze kicsit oldódik a hangulat, ahogy a többiek is sorra kerülnek.
Megdöbbenek, ahogy meglátom, mennyire éhes, hiszen ez azt bizonyítja, hogy még enni sem kap rendesen.
~ Ezt el kell mondani az ügyvédnek! ~ üzenem meg Sean-nak, mert biztos, hogy ez ellen fel lehet lépni, ez nem jogszerű, hogy éheztetik.
- Pikkely, tényleg aláírtad a beismerő vallomásodat? Mi biztosak vagyunk benne, hogy valamivel kikényszerítették, hiszen nem te vagy a gyilkos, te senkit nem lennél képes bántani! – fogom meg a kezét, ahogy mellette ülök.
A válaszától azonban teljesen lezsibbadok és csak mereven nézek rá, hiszen tudom, hogy nem mond igazat, ennyire nem ismertük félre és a szavaiból is árad, valami kimondatlan félelem és keserűség. Itt valami nem stimmel!
Nem kell sokáig várni, hogy a kételyeinkre választ kapjunk és gondolom nem csak én élvezem ezek után Sean filmvetítését, aminek kezdő képsorainál, már elengedem, mint Sean, mind Pikkely kezét, mert sejtem, hogy nem valami délelőtti matinét fogunk látni, és ismerve a saját vérmérsékletemet, nem szeretnék senkit bántani.
Hát azt hiszen nagyon is jól döntöttem, mert amit láttam, az valami iszonyat volt és ha most itt lett volna a teremben Esperanza, azt hiszem sokféle dolgot tapasztalt volna meg részünkről, kinek-kinek a temperamentuma alapján.
Az emberi brutalitás és szadizmus úgy látszik nem ismer határokat és hiába minden papolás, hogy a foglyokat nem bántalmazzák, itt volt előttünk az élő példa, hogy mégis mire képesek egyesek, hogy kicsikarjanak valamit egy szerencsétlen, kiszolgáltatott emberből.
Néha legszívesebben elhánytam volna magam az undortól, de a düh egyre jobban elhatalmasodott rajtam és ez felül írt mindent. Összeszorított foggal igyekeztem visszatartani a tüskéimet, de csak a történet legvégén sikerült, annyira uralkodnom magamon, hogy nem féltem már, hogy hozzám ér valaki.
Most már tudtuk, hogy miért tört meg a mi talpig becsületes barátunk, akit semmi mással nem lehetett rávenni, hogy beismerjen, egy általa el nem követett bűnt, azzal, hogy a szeretteit fenyegették. És ő inkább feláldozta magát, a jóhírét, a családját, csak hogy mindenkit megpróbáljon megmenteni!
- Pikkely…………..Ezt…….ezt nem gondolhatod komolyan! Azonnal vond vissza azt a vallomást! Esperanza…..az……….az a ……..szemétláda – préseltem ki magamból a szavakat, - meg tehet egy szívességet! Ne félts minket és anyukádat sem, vigyázunk rá és magunkra is! Minden segítséget megkapsz a védekezéshez és mi is a sulitól, ki fogunk hozni innen! – fogom meg ismét a kezét és nézek rá kicsit homályos tekintettel. – Nem vállalhatsz el olyasmit, amit nem követtél el! A gyilkosnak bűnhődnie kell és azoknak is, akik ezt tették veled! – sziszegem halkan.

Ahogy a taxi leparkol, s mind a négyen elhagyják azt, Sean alaposan szemügyre veszi az épületet, ahol a családja többi tagja telepátia nélkül is képes uralni a tömeget - izé...majdnem mindenki más a családjából na - neki viszont ez is csak egyike azoknak a házaknak, ahova tuti nem lépne be, ha nem tartanák fogva egy barátját.
-Nem lesz semmi baj - Súgja oda Sarah-nak, miután kezét nyújtja felé, hogy kisegítse az autóból. Persze nagyon jól tudja, hogy akár az ablakon is ki tudna mászni a lány de na...olyan jó fogni a kezét, s ha valamikor, akkor ma nem árt belekapaszkodni mindenbe ami jó az életben. Nem sokkal később aztán rádöbben, mennyire igaza van...
-Sean Darrow! - Nyújt kezet a gyakornoknak, majd követi őt, remélhetőleg a csapattal együtt. - Ami azt illeti, tudnék enni... - Ezen a ponton szabad keze védekezőállást vesz fel a bordái alatt, ha Sarah könyöke esetleg arra tévedne. - ..süti van? Mindegy, jó lesz a szendvics is...
A kajához viszont hozzá sem nyúl, és a gyakornok elméjébe sem kukucskál bele, rendes srácnak tűnik, és az igazat megvallva, így, hogy itt van Greg is, az a legkisebb problémája, hogy mit forgat a fejében egy ügyvéd növendék - megint megjegyzem: számára ez nem úgy hangzik, mintha Eric egy Mardekáros tanonc lenne - s csak csendben várja barátja érkezését.
-Jól van haver, te is hiányoztál - veregeti meg Daniel vállát, mikor az végre megérkezik, s közben egy széles mosoly mögé rejti azt az elborzadt képet, amit tényleg szeretne vágni a fiú láttán.
~Te jó ég...gondoltam, hogy nem wellness-be zárják, de ez azért mégis túlzás!~
Barátja gondolatai kicsit sem nyugtatják meg, mázli, hogy épp elengedi őt, hogy valaki mást ölelgessen, mert Sean-nak most nagyon le kell ülnie egy percre.
~Na jó...foglaljuk össze a lényeget...~
Sarah felé fordul, és amíg a többiek el vannak foglalva Pikkellyel, egy kezét a lány halántékára teszi, mintha csak meg akarná simogatni őt - és ha már ott van... - aztán meg is szólal az elméjében.
~Kicsim....valamit meg kell mutatnom neked.... iszonyú lesz, és biztos, hogy Danny nem szeretné, ha bárki látná, de valakinek muszáj tudnia róla, és csak benned bízom, hogy nem fogsz tombolni. Gyere ide...~
Szorosan magához öleli kedvesét, hogy vállát párnaként használhassa újra, s megmutatja neki az emléket...enyhén cenzúrázva. Azt például nem láthatja, mit művel vele Chuck, hisz már amiatt is eléggé bűntudata van, hogy ő látta.
-Danny - szól, miután Sarah elhallgat. - A legjobb ügyvéd dolgozik rajta, hogy kihozzon innen, anyukádat pedig nem kell féltened, erős asszony...
Hangosan nem meri kimondani a mondat másik felét, ezért inkább telepatikusan üzen neki:
~És az is segít, hogy South Point legádázabb mutánsai vigyáznak rá. Miattunk pedig pláne ne aggódj, mindenhol máshol mi vagyunk a legádázabb mutánsok. ~
-Egyébként...nem akarlak elkeseríteni, de a barátunk vagy, szóval már így is nyakig benne vagyunk, de még ha nem is erről lenne szó, akkor sem hagyhatnánk annyiban a dolgot. Ha veled ezt tehetik, megtehetik bárkivel, és ideje, hogy megmutassuk nekik, mindkettőben tévednek...
Eztán Greg és Ratna felé fordul telepatikusan.
~Na jó srácok, ha esetleg magatoktól nem tudnátok: igen, kikényszerítették belőle a vallomást, és többek közt velünk is zsarolták. Greg, nem ártana felhívni a könyvelődet, biztos ami biztos, és Ratna: ha van a családodnak telke Indiában, lehet nem értana meglátogatni. ~
-Szerintem is vond vissza a vallomásod, sőt, írj egy másikat, amiben kijelented, hogy erőszakkal kényszerítették ki belőled. Onnantól kezdve egy újjal sem mernek majd hozzád nyúlni...hacsak nem akarnak bűnösnek látszani.

Természetesen, ha Ratna csípőre tett kézzel toporzékolva kezd tűzet okádni, hogy márpedig ő akarja látni a teljes emléket, különben irgum burgom, vagy csak simán megkéri Sean-t szépen, esetleg nagyon meggyőző a képességével, akkor ő is láthatja, ezúttal cenzúra nélkül.
~Én szóltam...~
Ha nagyon ragaszkodik hozzá, akkor Greg is, ám mielőtt neki megmutatná, Sean komolyan elgondolkodik rajta, hogy rá kéne szoknia a sörre...

Nem rajongtam Darren ötletéért, hogy külön váljon a kis csapattól, de hát nem vagyok az anyja, hogy megmondjam neki, mit csinálhat… meg amúgy is nagyfiú már, tud magára vigyázni. Legalábbis reménykedtem benne, hogy nem csak valami kelepcébe akarják csalni (igen, paranoia a hosszú élet titka…), így aztán egy sornyi „de ígérd meg, hogy vigyázol magadra!” meg „csak óvatosan!” után nagy nehezen búcsút vettem tőle, és mehettünk a bíróságra.
Az odafelé úton csak szótlanul gubbasztottam a taxi hátsó ülésén, a táskámat szorongatva, ahogy kifelé bámultam az ablakon. Ám amint megérkeztünk, mint akit puskából lőttek ki, olyan sebességgel követtem azt, aki tudta az utat, hogy pontosan hová is megyünk az épületen belül… Azaz Mr. Jones-t, természetesen csak miután én is köszöntem és bemutatkoztam. Na és persze, mivel azelőtt még sosem jártam bíróságon, ezért egyfolytában forgolódtam és nézelődtem, mint egy kisgyerek a játékboltban, egészen addig, amíg meg nem érkezünk a váróhelységbe…
-Igen, egy tea az jól esne, köszönöm. –fordulok a gyakornok fiú felé.
Először le is ülök, aztán kb. fél perccel később már a türelmetlenül kóválygok a szobában… Ha van ablak, akkor azt nézem, hogy mi folyik odakint, ha nincs, akkor bármilyen képpel, szoborral, festménnyel, faragvánnyal, tapéta- vagy parkettamintával beérem, csak valamivel leköthessem a figyelmemet. Persze ilyenkor minden perc egy-egy újabb órának tűnik… Ahogy Daniel is felbukkan nagy sokára, alig bírom kivárni a soromat, amíg a köszöntéssel én is sorra kerülök. Akkor aztán olyan lendülettel viszonzom az ölelését, hogy kisebb csoda, hogy nem lököm fel szerencsétlent…
-Persze, miatta ne aggódj. Épp tőle jövünk. Nagyon aggódik miattad, de egyébként semmi baja. A szomszédjaitok vigyáznak rá, és arra is sikerült rávennünk, hogy egy pár napot töltsön a suliban nálunk, ott aztán tényleg senki sem bánthatja… -simogatom meg a fiú hátát, hogy megnyugtassam, aztán a maradék pár lépésnyi távon egy szabad székhez támogattam.
Ahogy a szendvics felől érdeklődik, elé tolom az egész tálcával… Úgy is csak Sean jelezte, hogy éhes, de ő se nyúlt hozzá, szóval nem hiszem hogy nagy sértődés lenne belőle. Sőt, még a teámat is odatoltam a szendvics mellé, még úgy sem kezdtem el. Meg Danielnek amúgy is nagyobb szüksége van rá.
-Micsoda kérdés… Egyél csak nyugodtan, amennyi jól esik. És tessék, egy kis meleg tea mellé, tudom, hogy szereted.
A fiú válasza Sarah kérdésére engem is meglep, csak meghökkenve pislogok Danielre, hogy aztán kérdő tekintettel pillantsak a többiek felé – főleg egy bizonyos valaki felé, aki egészen véletlenül mások gondolataiban is tud olvasni, és esetleg tudja, hogy mi ez az egész…
Aztán a csend csak nyúlt, mint a rétestészta, míg végül Sean törte meg a csendet, aztán én is hozzászóltam…
-Igaza van Sean-nak, azt hiszem, a belekeveredéssel már egy cseppet elkéstünk. De Daniel… Mi ez a hülyeség, amit összehordasz? Hogy mondhatsz ilyet? Rád se ismerek… Aki egy kicsit is ismer, annak nyilvánvaló, hogy képtelen lennél rá. Amúgy is, csak a fél suli látott téged aznap a kosárlabdapályán… –reagálok kissé nyomatékosabban az ideges kis válaszára, aztán egy szempillantás alatt megenyhülve, aggódva faggatom tovább- Könyörgöm, mit tettek veled? Nem elég, hogy ilyen borzalmas állapotban vagy, még ez is… Daniel… Tudom, hogy ha fordított helyzetben lennénk, te sem hagynád annyiban a dolgot, szóval ne is számíts rá, hogy hagyni fogjuk ezt az egészet.
Aztán egyszer csak meghallom Sean hangját a fejemben…
~Hogy mi? Neeem, nincs meg, azt már réges-rég eladtuk, mielőtt Amerikába költöztünk volna… De amúgy szinte a teljes rokonság Indiában él… és… miért is kéne hazalátogatnom? Csak nyárra terveztem… De várj csak, egy kissé elvesztettem a fonalat, úgyhogy elárulnád, kérlek, hogy miről is van szó pontosan? Meharbaani se… -nézek értetlen tekintettel a fiú felé, mire már kaptam is a Sean-féle belső mozizást…
Ahogy peregtek a jelenetek a lelki szemeim előtt, hol kipirult az arcom a dühtől, hol teljesen elsápadtam a látottaktól, plusz külső szemlélők számára kissé úgy tűnhettem, mint akinél lefagyott a lemez, csak üveges tekintettel bámulok magam elé a nagy semmibe, aztán se kép, se hang…
~Basszuskulcs, Sean… ez… ez… ez… -kutattam fél kézzel a táskámban a jól bevált kis nyugtatós doboz után kutatva, de a fene essen belé, hogy nem találtam. Biztos a másik táskámban maradt, ó, hogy az a…
-Ez nekem most egy kicsit sok volt így egyszerre… Ha megbocsájtotok egy pillanatra… -ocsúdok fel hirtelen, ahogy véget ér az emlékkép, majd olyan lendülettel pattanok fel a helyemről és indulok az ajtó felé, hogy a szék is felborul utánam. Épp, hogy nem futok…
Odakint aztán az első szembe jövő embert letámadom, hogy merre van a mosdó, és meg sem állok, amíg a homlokomat a hűs tükörnek nem támasztom. Közben nagy nehezen előtúrok pár zsepit, hogy a könnyeimet itatgassam vele.
Nem elég, hogy Cindy miatt is szorít az időnk, és amúgy sem egyszerű eset egy rendőrgyilkosság, pláne, ha a gyanúsított, aki mellesleg ártatlan, az egyik legjobb barátunk, de hogy az összes hatóság ellenünk van… ráadásul még a szeretteivel is megfenyegessék szerencsétlent? Ez… rosszabb mint valami övön aluli ütés… Pláne, ha még a családomat is belerángatják… Istenek és istennők, lehet, hogy Nishant se ártana felhívnom, hogy vigyázzon magára, meg ha lehet, ne mozduljon ki otthonról… vagy az egyetemről… Basszuskulcs… És Daniel csak miattunk írta alá azt a nyomorult papírt, hogy minket védjen… hogy engem, és a családomat megvédjen…
~”- Tudod mennyi mindent lehet megcsinálni itt veled anélkül, hogy nyoma maradjon?“ Ó, ha tudná, drága Esperanza százados, hogy én mennyi mindent tudnék csinálni magával… és bizony, annak még annyi nyoma sem maradna, mint annak, amit maguk művelnek… -szorult önkéntelenül is ökölbe a kezem, markomban a könnyáztatta zsebkendővel.
Aztán pár másodperccel később egy nagy, gondterhelt sóhajt követően a kezem is elernyedt. Ha már úgy is a mosdóban voltan, egy kis hideg vízzel megmostam az arcom, ha nagy csodát nem is tett, de legalább egy fél fokkal jobban éreztem magam tőle, most pedig az is sokat számít… Legalább nem zuhan körülöttem mindenki depresszióba, bár már előre sajnáltam szerencsétlen szobaszomszédaimat a suliban, amilyen rémálmaim lesznek este ezek után, az hót ziher, hogy ők se sokat fognak aludni az éjjel… Lassan elszámoltam 10-ig, majd miután úgy éreztem, sikerült lenyugodnom és összekapnom magam annyira, hogy legalább a képességemet kordában tartsam, elindultam vissza a többiekhez. Mielőtt még letelik a fél óra…
~Mondjuk azt sosem fogom megérteni, hogy ha az én védelmemről van szó, miért akar mindenki egyből gyilkolni…
A távozásom után pár perccel a terembe visszaérve először is Daniel felé vettem az irányt, majd nem foglalkozva azzal, hogy épp eszik-iszik-alszik-beszélget-(Sean-nal vitázik amiért a fejében turkált)-tudomisénmitcsinál, szó nélkül megöleltem. Aztán pár pillanattal később egy halk, hálával teli „Köszönöm.”-öt suttogtam a fülébe, majd mielőtt eltávolodtam volna tőle, még egy puszit is nyomtam az arcára.
-De nem kell mártírkodnod. Daniel, te jó ég… Ez… hogy tehették ezt? Sean, mi van ilyenkor, a gyanúsítottaknak nincsenek jogai? Vagy… áhh… Hogy lehet bárki képes ilyesmire, hogy így bánjon egy embertársával… Ezt nem tehetik veled, ilyen kegyetlenséget… Sean? Neked van egy rahedli ügyvéd ismerősöd meg rokonod, nincs valami mód rá, hogy valaki itt maradhasson Daniel mellett? Valami jogszabály, vagy nem tudom… Ha kell, akkor én maradok, de ez nem mehet így tovább… -hadartam nem gyenge akcentussal, miközben Danny kezét szorongattam, bíztatóan, hogy tudja, számíthat ránk.
~Vagy Sean… esetleg nem tudnál bemenni az egyik tárgyalásra, hogy a bírónak is megmutasd a látottakat? Biztos vagyok benne, hogy ha kicsit utánanéznének, rájönnének, hogy nem csupán hamis illúziókkal akarod megtéveszteni őket, hanem tényleg igaz amit ezek a… a barbárok művelnek…

Miután megérkeztünk kifizettem a taxist aztán bementem a többiek után.
~Remélem ide nem sűrűn kell visszajönnöm...
Illedelmesen szokásomhoz híven bemutatkoztam. Lassan beljebb kerültünk ahol az előbbi vendéglátónkhoz képest igen hideg fogadtatás várt. De Őt nehéz is felül múlni. Jól voltam lakva így csak némán ingattam a fejem elutasítva mindenféle felszolgálást. Kerestem egy kényelmes fotelt és lehuppantam rá. Térdeimen könyökölve támasztottam a fejem a csuklómon. A földet bámultam mélyen elmerengve annak mintázatába. A padlót alkotó részecskék agresszív lökdösődése a cikázó elektronok most meglepő módon letudták kötni a figyelmemet. Ahogy nyílt az ajtó lassan emeltem fel a fejem Pikkelyre. Kissé szíven ütött a ramaty állapota. Miután mindenkit végig ölelgetett diszkréten kezet fogtunk. Kissé vállba veregettem mosolyogva.
-Szarul nézel ki... iszol te rendesen?
Azzal le is ültettem az egyik szabad helyre. Csöndben figyeltem ahogy eszik. Azonban amikor elmondja, hogy be vallotta kikerekednek a szemeim. Mérhetetlen düh gyülemlett fel bennem. Nagy levegőt vettem és lassan fújtam ki.
-Eszednél vagy?...
Kérdeztem halkan, míg többiek moziztak. Felálltam a székből és léptem felé kettőt és erélyesebben folytattam.
-Hogy a jó büdös F@...ba jutott ilyesmi az eszedbe?!Az egészet azok a F.kalapok akarják a nyakadba varrni! És ne gyere ezzel a nem akarom, hogy bele keveredjetek dumával mert még fel is képellek!...
Még kifújtam a bennmaradt levegőt a kiabálás után és újabb adagokért kapkodtam.
-Visszamész és visszavonod...
Parancsoltam rá majd elléptem mellette és a kijárat felé vettem az irányt. Kezemmel kilöktem az ajtót ami felkanyarodott a sarokra és görbén csukódott vissza helyére benne a tenyérlenyomatom.
-Idióta!
Kiáltottam el magam. A főbejárat ajtaját is kifelé toltam. Az egész üveg ajtó kivált a helyéről és a lépcsőre dőlve apró darabokra tört. Lépteim meglátszottak a padlóban mintha csak sárban lépkednék. Kiérve a friss "levegőre" nagyot szippantottam belőle.
~Te meg takarodj a fejemből! Ez meg a másik. Miért nem ért a szóból?
Próbáltam kimantrázni magamból az idegességet, lenyugtatni valahogy de nem sikerült. Végül elő varázsoltam egy szál cigarettát és rágyújtottam. Ez valahogy most jólesett.
~Ennyit a parti dohányzásról...

Daniel szomorúan hallgatja a kirohanásotok, de persze valahol megérti. Ijedten néz a távozó Ratna után, de utána egyrészt nem mehet, másrészt lefoglalja a válaszadás nektek:
- Ez azért nem ilyen egyszerű srácok - kezdi. - Gondolom feltúrtad már az agyam - néz savanykásan Seanre, de nem ellenkezik különösebben, hisz bárhogyan is, de barátok vagytok és azért tetted, amit tettél, mert kedveled a kölyköt, ezt ő is tudja. - De semmi olyat nem tettek velem, ami bizonyítható, ezt ti is tudjátok - morogja. ~És semmi olyat sem mondhattok, ami miatt bajba kevernélek titeket, vagy az édesanyámat!~ - Nézzétek srácok, nagyon sajnálom, de azt hiszem erre most rácsesztem. Volt egy kis stiklim régen, hülyeséget csináltam a kocsilopással, de... Volt ez az a háttérben még, amiről nem kell tudnia senkinek, neked se Sean, húzzál kifelé a fejemből! - néz a szemedbe, nem kell nagyon belemenned, láttad te már mindezt Cindy emlékeit átélve. - Tartok tőle, azóta is van egy-két rajongóm a kékkabátos srácok között, azt hiszem az egyik ugráltatja ezt az Esperanzát és...
Nagyjából eddig jut, amikor a visszaérkező Ratna átöleli. A fiú meglepett és kicsit zavart is, de szeretettel viszonozza mind az ölelést, mind pedig a puszit. Kettétöri az utolsó szendvicset az asztalon és a felét a lánynak nyújtja:
- Gondolom mindent láttál - sóhajtja. - Inkább egyél valamit, talán jót tesz. Amúgy meg... érted sok mindent megtennék és... hagyjuk ezt Ratna. Szeretlek titeket és köszönöm, hogy eljöttetek, de szerintem jobb lenne ha kimaradnátok ebből. Komolyan. Nem viszi el szárazon, aki keresztbe rak a zsaruknak, higgyétek el, én már csak tudom - rázza a fejét.
Ha csak Ratna nem veti be a képességét, akkor aligha áll rá a vallomása visszavonására Pikkely, ahhoz túlságosan bajtársias és túlságosan szeret titeket, aggódik értetek. Persze a lány képességének súlya alatt megtörhet, ez abszolút rá van bízva, bár ez esetben jó eséllyel nehéz éjszaka vár rá. Sean sem tud olyan jogszabályt, amivel itt maradhatna bárki is vele, vagy ilyesmi. A bántalmazása nem bizonyítható semmilyen jogerejű módon, orvosilag nincs nyoma.
Hamarosan lejár az időtök, így Daniel mindenkit szeretettel megölelve búcsúzik tőletek és minden jót kíván Gregnek is, majd adjátok át neki. Aztán őt kivezetik, ti pedig magatokra maradtok az üres tárgyalóban. Idővel ti is nekiindultok. Odakint találkoztok Greggel. Valamivel arrébb áll dr Ranzi, akivel ha akartok beszélhettek most. Látjátok mindenki kedvenc Esperanza felügyelőjét is, akivel hevesen vitatkozik egy ötven körüli, tagbaszakadt, bikanyakú, tarkopasz, ellenben hosszú bajszot és olcsó öltönyt hordó, napbarnított férfi. Ha közelebb mentek, akkor a végét halljátok is, amit a kopasz mond neki:
- Na idefigyeljen Esperanza, most mondom, hogy vékony jégen táncol és ha ez beszakad, akkor a kapitánya se fogja kirángatni onnan! - recsegi. - A bíróság talán megeszi ezt a maszlagot, de nekem bűzlik. Nem érdekelnek a mutkók különösebben, se a maga, a kapitánya vagy akár a Jóisten ellenszenve velük szemben, de meghalt egy zsaru. Egy jó zsaru százados. És ha rájövök, hogy maga rá akarja verni arra a kölyökre, ahelyett, hogy előkerítené az igazi gyilkost, akkor lehúzhatja a karrierjét a slozin, mert az elkövetkező negyven évet Alaszkában fogja tölteni és az egyetlen egyenruha, amit hordhat, az a hotel londíneréé, világosan fogalmaztam?!
- Természetesen őrnagy úr - nyel nagyot a most nagyon is meghunyászkodónak tűnő rendőrtiszt. - Biztosíthatom róla, hogy semmi ilyesmi...
- Ne biztosítson semmiről! - vág közbe indulatosan a másik tiszt. - Győzzön meg, nagyon ajánlom! Most pedig hordja el magát a szemem elől!
Esperanza ez után (elvileg) távozik, ha senkinek nincs kedve megállítani és beszélgetni vele. A kopasz idegesen rágyújt. Arrébb látjátok még ácsorogni az államügyészt is, aki a vádat képviseli. Ezek bármelyikéhez odamehettek beszélni velük, ha gondoljátok.

-Hát, igen - ismeri be, szégyenlősen - viszont, ha ez vigasztal, a gépedet nem törtem fel...
~Még...~
-Egyébként, arról is tud mindenki...Cindy "mesélt" róla. - Vallja be, ha már ilyen nyíltan beszélnek ezekről a dolgokról. - És azt is tudom, hogy ártatlan vagy, szóval ne is álmodj róla, hogy a rács mögött öregedhetsz meg, fel fogunk mentetni, bármire is esküszöl meg, hogy bűnös vagy! Ó...és ha esetleg előbb érnél haza, mint, hogy megint arra járjak, ne lepődj meg, ha nem működik a géped...
Ezen túl már nem tud mit mondani, inkább a többiekre hagyja a dolgot, ú pedig tovább gondolkodik, mit tehetne. Sajnos jogszabályt konkrétan valóban nem ismer egyet sem, és az egyetlen mód ami eszébe jut, amivel elérhetnék, hogy valaki pikkellyel maradjon az, ha valaki lecsukatja magát, ami borzalmas ötlet ugyan, de Greg ha így folytatja kérés nélkül is be fogja váltani, Darren-ről nem is beszélve, ki az ég tudja mit művel éppen. Kifelé menet szorosan megfogja Sarah kezét, mintha így kapaszkodna meg maradék jóságban ezen a földön, s ahogy meglátja odakint a felügyelőt, erre szüksége is van. Összeráncolt homlokkal figyeli a gazembert, ahogy éppen kiosztja őt az a másik, s bár legszívesebben végignézné, ahogy a fickó mellékszereplőjévé válik egy kedvenc játékának, sajnos tudja, hogy akkor sem bánthatná, ha ezzel nem ártana még jobban Danny-nek. Ezen felbuzdulva a társaság elé áll, és némán szól mindhármukhoz.
~Tudom, mire gondoltok, de NEM!!!! Ismétlem, NEM!!!! Senki sem szólhat hozzá, más sem hiányzik nekünk, mint az, hogy inzultálta őt egy mutáns. Viszont, a szimpatikus figurával ott beszélhetne valaki, és valaki Ranzi-nak is elmondhatná, mi a helyzet...de lehet, az elintézem én...nem árt, ha megtudja, mibe mászott bele, mármint a teljes igazságot. Na mindegy, bármit is csináltok, ne kövessetek.~
Amennyire tud, igyekszik utolérni a Esperanza-t, hozzá azonban nem szól, inkább csak elmegy mellette, alig gyorsabban, mit ahogy ő halad. Persze, neki nem kell beszélgetnie ahhoz, hogy megtudjon egyet mást, s így azt az időt, amíg közel van hozzá arra használja fel, hogy ki tudjon olvasni amit csak lehet az üggyel kapcsolatban. Ha netán megszólítaná őt a rendőr, akkor nincs mit tenni, felé fordul, ha pedig netán azzal is meggyanúsítja, hogy látta őt a Xavier-ben, akkor a cipője orrát kezdi nézni szégyenében, és egyre piruló arccal bevallja.
-Na igen...a csajomról nem rég derült ki, hogy mutáns, és hát tudja...kicsit zavarnak a kopoltyúi persze, de még így is a legjobb nő, akit kaphatok...

Aztán ha sikerül mindent kiolvasnia, és a rendőrfőnök sem akar tőle semmit, visszatér a csoporthoz, persze csak amint biztos benne, hogy a százados nem figyel rá.
~Kíváncsi vagyok, mikor hoznak törvényt hivatalos személy gondolataiba való behatolás ellen.~

Nos, mint kiderül, az akciója teljes siker, a rendőr nem ismeri fel, sőt, annyira a gondolataiba mélyed, hogy észre sem veszi őt, ami jó, nagyon jó...Sean-nak legalábbis. Öreg hiba elkalandozni, egy gondolatolvasó mellett, de hát nincs a pólójára írva, cserébe viszont, amit hall, annak egy cseppet sem örül. Pár perccel később aztán már nem tudja tovább követni feltűnés nélkül - a kocsijában csak feltűnne neki még egy ember - de addigra már éppen eleget hallott, és visszatér a társaihoz.
~Na jó, a következő a helyzet: Esperanza kezében gyakorlatilag nincs semmi, legalábbis semmi ami alapján ő maga is komolyan elhihetné, hogy Danny bűnös, viszont ez nem gátolta meg abban, hogy bizonyítékokat fabrikáljon. Ezt tudtuk eddig is. Ami újdonság, hogy hamis tanúkat is felsorakoztat..ilyen tipikus rendőr spicliket, akik egy dollárért az anyjuk ellen is vallanának. Továbbá, amint Daniel visszatér a börtönbe, íratni fog vele pár zsaroló levelet, az áldozatnak címezve, ezzel teremtve meg az indítékot, és természetesen megint velünk zsarolja majd meg őt. Továbbá, utánunk is küldeni akar pár álruhás rendőrt, szóval az elkövetkezendő pár napban senki se csináljon hülyeséget Greg. Nagyon vigyázzatok magatok, úgy néz ki, hogy nem Mr.Umbridge a fő gonosz, őt is mozgatja valaki hátulról.~
Miután ledarálta a szöveget, megmasszírozza a halántékát, és innentől már inkább szóban beszél, még ha elég halkan is.
-Na jó, én ennyit tudtam segíteni...és akkor most beszélnék Ranzi-val. Valaki meg dumálhatna Sanders-el. Jó csóka, esküszöm.

Ezzel magára hagyja őket, és már lépked is Ranzi felé - mondjuk ha Sarah ezúttal vele tart, annak kimondottan örül - aztán mosolyogva nyújtja jobbját az ügyvédje felé.
-Jó napot, Mr.Ranzi. Volna egy perce, szeretnék beszélni önnel. - Majd, valamivel halkabban. - Ha, tegyük fel, tudnám a rendőrség 3 "meglepetéstanújának" a nevét, azzal tudna mit kezdeni? Később úgyis el kell majd mondaniuk magának, de talán nyerhetünk egy kis időt...
A három tanú neve egyébként Tom Harmond, Alexander Young és Cathrine Ripley. Őszintén reménykedik benne, hogy mesteri ügyvédje talál valamit ezekről, ami miatt az esküdtek nem fogják komolyan venni a vallomásuk, mondjuk azt, hogy ültek már hamis tanúzásért...bár az túl tökéletes lenne.

Nem kell nagy képzelőerő hozzá, hogy tudjam szegény Ratna mit él most át, hiszen mindig ő az aki, megpróbálja a maga higgadtságával visszafogni a társaságot, ami valahol gondolom a képességével függ össze, hiszen ha ő elengedné a képességét, akkor itt nagyon csúnya világ lenne. Így nem csodálom, ha inkább kifut, hogy valahol lehiggassza magát, ahogy Greg is, akiben csak úgy forr a düh, de szerencsére van annyi esze, hogy ő is inkább kint adja ki magából.
Danielt viszont úgy néz ki, hogy képtelenség meggyőzni arról, hogy vonja vissza a vallomását, bárki bármit is mond neki. Bár tudom, hogy ő mindig is ilyen önzetlenül nagylelkű volt, aki mindig a mások jólétét és biztonságát tartotta szem előtt, ez most úgy látszik sajnos a visszájára üt.
- Makacs vagy, mint egy öszvér, de ez most nem segít! – mondom neki, még mindig kicsit reszelős hangon. – Mi is azok vagyunk és nem tágítunk, míg ki nem hozunk innen, így aztán teljesen feleslegesen áldoznád fel magad. Ha bajba is kerülünk, az nem a te hibád lesz, ez mindannyiunk döntése és ebben most magunk mögött tudhatjuk a Xavier teljes tanári karát is. – teszem még hozzá.
Aztán visszatér Ratna, bár a szemén látszik, hogy nem volt könnyű 10 perce, de már összeszedte magát úgy látszik, és egy kicsit megszeretgeti Pikkelyt.
Sajnos Daniel hajthatatlan, mi meg nem nagyon tudunk egyelőre mit tenni a vigasztaláson és a biztatáson kívül, mikor lejár az időnk és őt elvezetik.
Mint egy vert sereg vonulunk ki az épület elé, és csak az tartja bennem a lelket, hogy Sean itt van mellette és fogja a kezem. Kint aztánl Greg is csatlakozik. Látom, hogy Sean-ék ügyvédje is itt van, na meg az a féreg Esperanza, akinek a látványától is már ökölbe szorul még a lábujjam is. Önkéntelenül teszek pár lépést a férfi felé, nem törődve azzal, hogy valaki mással beszélget, meg Sean fülsiketítő ordibálására sem a fejemben, mert legalább azt a képébe akarom vágni, hogy mit tartok róla, de aztán, ahogy megütik a fülemet a szavak, amiket a vele szemben lévő, viseltes öltönyös, nagydarab férfi mond neki, megtorpanok.
~ Ez nem lehet igaz! Valaki átlát ezen a csúszómászó, szadista, mutánsgyűlölőn? ~
Azonnal Sean után nézek, hogy ő is hallja-e, hiszen talán a rendőrség berkein belül is megtaláltuk azt az embert, aki segíthet nekünk és leleplezheti ennek a csótánynak az üzelmeit.
~ Sean! Hallottad ezt? Beszélnünk kéne ezzel az őrnaggyal, vagy kivel! Talán meggyőzhetjük, hogy Daniel ártatlan és ő komolyan veszi a bizonyítékainkat. ~
Ha a többiek nem hallották, akkor nekik is elmondom, mit hallottam, ha viszont igen, akkor gyorsan dűlőre kéne jutnunk, hogy megállítsuk-e ezt a férfit, hogy beszéljünk vele. Én, mindenképpen megpróbálnám, hiszen még itt van és éppen cigarettára gyújt, de közben Sean megelőz és én kíváncsian nézem mi fog kisülni belőle, ezért pár lépést azért utána megyek. Azonban csalódottan látom, hogy nem az őrnagyhoz indul, így aztán a többiekre nézek, hogy mi lesz a döntés, hiszen jobb lenne, ha együtt csinálnánk.
Aztán azonban megtorpan a nagy lendületem, ahogy meghallom Sean üzenetét, hogy mit tudott meg aljas rendőrünktől, mert ez még annál is ocsmányabb, mint amit eddig művelt.
~ De, hogy tudjuk megállítani ezt a szemétséget? ~ dühöngök egy sort, de szerelmem kézfogása megint lehiggaszt és bár én is szívesen mennék az őrnagyhoz, azért Sean-t sem akarom mindig magára hagyni, így vele tartok az ügyvédhez, háta az okosabb lesz ezektől az infóktól.

-Igen… -válaszolok Daniel kérdésére, miközben nagyon-nagyon-csúnyán nézek Sean-ra.
Nem igazán van étvágyam a korábbiak után, de azért szófogadó gyerekként török egy kis darabkát a szendvicsből, amit majszolgatok szép csöndben, amíg a többieket hallgatom. Kár, hogy akármennyire is próbáltuk Danielt győzködni, hajthatatlan volt. Egy pillanatra már az is megfordult a fejemben, hogy ismét bevetem a képességem, hogy hassak a fiúra, de… aztán mégis meggondoltam magam. Először is, mert nem szeretem a barátaimon használni, pláne, ha ezzel valami akaratukkal ellentétesre próbálom rávenni őket. Másodszor pedig, maximum akkor működne a dolog, ha én is itt maradnék… Ha most a képességnek hála Daniel meg is gondolná magát, amint elbúcsúzunk, pár percen belül úgy is elmúlna a hatása…
Az a fél órácska, amit kaptunk, valami hihetetlenül gyorsan letelt, így mire észbe kaptam, már nagyban ment a búcsúzkodás.
-Tudom, hogy már döntöttél, de azért ne feledkezz meg Cindyről. Most neki lenne a legnagyobb szüksége rád, ugyanúgy romlik az állapota, mint kezdetben, amikor rátaláltál annak idején… -súgtam Daniel fülébe, ahogy megöleltem.
Ahogy kivezették, még integettem neki egyet, aztán csak visszarogytam az egyik székbe, amíg nem indulunk tovább… Jut eszembe, mi is a következő úti célunk?
Aztán lassan mi is összekaptunk magunkat, legalábbis Sean és Sarah megindultak előre, én meg utánuk, még úgy is meg kell keresnünk Greget is. Azonban akármennyire is elkalandoztam a gondolataimmal, a folyosó másik fele felől érkező kiabálásra már én is felkaptam a fejem. Ahogy a fejmosásnak is vége szakadt, már épp azon agyaltam, hogy az őrnagy úr vajon mit reagált volna arra, ha mindenki hőn szeretett Esperanzájának hirtelenjében őszinteségi rohama támad, aztán kitálal neki, hogy mit művelnek sunyiban. Már majdnem nekilátok, hogy a gyakorlatban is teszteljem a dolgot, amikor Sean hangja visít a fejembe, hogy „NEM!”, én pedig csalódottan sóhajtok egyet.
~Igazad van, engem már tuti megjegyeztek egy életre… Pedig húúú… ezek után legszívesebben a legrosszabb rémálmaiban is én kísérteném... De oké, beszélek azzal a másikkal… izé, Sean, mit is kéne mondani neki?
Úgy tűnik, helyettem Sean veti be magát, legalábbis egy kis hallgatózás erejéig. A hallottak után nem is tudom, hogy most örüljek-e, vagy ne. Nincs semmi bizonyíték, az jó, viszont az összes többi… Pláne, hogy még a mi nyakunkra is akarnak akasztani pár rendőrt, yay. Azt hiszem, ez esetben lehet, hogy jobb lenne, ha Darrennel se találkoznék egy darabig, meg haza se kéne mennem… Mindegy, van telefon is, bár… ki tudja, azt meg lehallgatják majd?
Ekkor szúrtam ki Greget a képcsőknél, így, mint akit rakétából lőttek ki, vettem felé az irányt.
-Gredzsi!!! –kaptam ki a kezéből a cigarettát, vagy ami még maradt belőle, majd nyomtam el és vágtam bele a szomszédos kukába.
Csak mielőtt még ellenkezhetni kezdhetne… Aztán már mondtam is a magamét, úgy egy levegővétellel eldarálva (na jó, azért párszor levegőt is kellett vennem közben):
-Először is, hányszor kell még neked elmagyarázni, hogy közintézményekben TILOS a dohányzás?! És amúgy is, leszel szíves helyrepofozni az ajtót, meg minden mást amit trapára vágtál odaát a képességeddel… Megáll az eszem, komolyan… Néha annyira gyerekesen tudsz viselkedni! –hadartam nem kiabálva, de azért a normál beszédnél erősebb hangerővel, nagyon-nagyon-nagyon erősen reménykedve, hogy elhallatszik az őrnagyig is, vagy felkelti a figyelmét- Szerencsétlen Danielt nem elég, hogy már az erdőben össze-vissza verték, amikor behozták, azóta éheztetik is… Komolyan, nem láttad, úgy rávetette magát a szendvicsre, mint aki egy hete nem evett… Közben meg annyi vizet nyomnak le a torkán, hogy csoda, hogy nem fulladt még meg… Jesszusom, a végén még nehogy valami baja legyen, tudtad, hogy ha minden órában több mint egy liter vizet itatnak vele, abba bele is halhat?! –kaptam a számhoz a kezem, ahogy riadt tekintettel körbenéztem, mint ha attól félnék, hogy Esperanza meghallja- Istenek és istennők, lehet, hogy szólni kéne valakinek… Gredzsi, ugye nem lesz baja? Te is hallottad, mi történt vele, hogy azzal a termetes pasassal is kínoztatják… hú, hogy is hívták, Charlie? Nem, nem… Áh, megvan, Chuckie! És még azt mondják, hogy orvosilag nem lehet kimutatni? Atyaég, én egy olyan pofontól minimum agyrázkódást kapok… Basszuskulcs… És mindezt úgy eltűrni, hogy nem is ő a tettes... Ő képtelen lenne ilyenre… Gredzsi… és… és ha kényszerítik, hogy írja alá valami mondvacsinált vallomást? És… és ha velünk zsarolják és fenyegetik? Vagy az édesanyjával… -csuklott el a hangom a mondat végén, majd pár szipogás, könnybe lábadt szemtörölgetés, majd a szipogások meg orrtörölgetések között még annyit nagy nehezen sikerült összeraknom, hogy- Te is láttad, mi történt szegény Maria nénivel... Nem... nem elég, hogy az egy szem fiát letartóztatják, pár napon be... belül már... a házat is rá akarták gyújtani...
Ha Greg hajlandó akár egy minimális kis energiát is fektetni a vigasztalásba, akkor pár perc alatt újra összekapom magam, aztán Greg karját megragadva az őrnagy után indulunk, mielőtt még eltűnne a szemünk elől. Amikor odaérünk hozzá, akkor, ha épp nincs mással elfoglalva vagy nem épp mással beszélget, akkor nagyon óvatosan és félénken megszólítom, ellenkező esetben csak néhány lépés távolságban, szótlanul várakozok. Várakozunk.
-Elnézést, uram… Ha tudna ránk szánni egy pár percet, akkor esetleg kérdezhetnénk valamit? –vágtam bele bátortalanul, majd ha bármi jelét adná a férfi, hogy engedély megadva, akkor folytatom- Nem szeretnénk rabolni az idejét, és csak azt szeretném kérdezni, hogy… szóval, amikor az iskolatársunkat, Daniel Ortegát behozták a rendőrgyilkosság vádjával, akkor hiába próbáltuk bizonygatni, hogy kb. a tanulók fele látta a gyilkosság idejében az iskolában, kosárlabda meccset játszani, sőt, még valószínűleg még fotók, vagy videó is készült róla, Mr. Esperanza azt állította, hogy semmit sem ér az egész, mivel mutánsok vagyunk… És így nem, hogy nem tanúskodhatunk, de még a tárgyalásra sem mehetünk be… Szóval, csak azt szeretném kérdezni, hogy ez tényleg így van? Mert… abban igazat kell adnom, hogy néhány képesség tényleg veszélyes lehet, mint mondjuk a telepátia, meg hasonlók, de még olyanokat sem lehet figyelembe venni, akiknek teljesen ártalmatlan dologra képesek? Amivel nem lehet befolyásolni másokat? Vagy legalább a bizonyítékok érnek valamit? -kérdeztem reménnyel teli tekintettel- Csak mert Daniel szinte minden barátja és ismerőse abban az iskolában van, és ez így eléggé negatív diszkrimináció lenne rá nézve…

A lépcső aljáig meg sem álltam. Ott szívogattam a koporsó szeget míg nem kiabálásra lettem figyelmes. Hátrafordulva láttam, hogy Esperanzát épp most tapossák meg, sajnos csak szóban. Fokozott figyelemmel néztem feléjük, még oda is fordultam. Így láttam, hogy a többiek is kijöttek az épületből. A cigarettámmal pont végeztem így bepöcköltem a kuka hamutartójához és szépen lassan elindultam felfelé. Egyenesen Esperanza irányába. Gyanúsan matattam a belső zsebemben és direkt takarva vettem ki az öngyújtómat és még egy szálat. Megálltam Esperanza mögött, rágyújtottam és amikor elküldték és hátra fordult vállaink össze ütköztek. Elnéztem mellette emelt fővel.
-Tudja... Alaszka gyönyörű ebben az időszakban...
Makogtam a számból kilógó tüzes pálcával és kifújtam a füstöt. Sean szavaira ügyet sem vetve ott hagytam Esperanzát és onnantól kezdve ignoráltam az öreget. Alig tettem meg pár lépést Ratna már is kiabált. nagyos sóhajtva megforgattam a szemeimet.
~Ilyen nincs...
Ahogy kikapta a számból keze után nyúltam és elkaptam a csuklójánál. Nem voltam jó kedvemben, így nem állt szándékomban elnézni neki, hogy az egyetlen jó dologtól ami ma érhet attól is meg akar fosztani. De ahogy belenéztem a kisírt kék szempárba csak lehunyt szemmel megadóan sóhajtottam és elengedtem. Persze, hogy visszaért már ment is a hegyi beszéd így meg úgy nem szabad. Ezzel a részével különösebben nem foglalkoztam.
-Tudod hol érdekel engem ezek után a szabályzat? Sehol!
Mordultam rá a kellőnél talán kissé ingerültebben. Ez a hirtelen kirohanás kezdett lépésről lépésre átalakulni dühé. Eleinte csak kerekedett a szemem Ratna elmondásai alapján. Nekem erről valaki elfelejtett szólni. Talán mindaddig fel sem fogtam míg a végéhez nem közeledett. Ott éreztem, hogy végleg betelt a pohár. Elléptem a lány mellett, hogy valami komoly meggondolatlanságot majd hulla gyalázást kövessek el a Nyomozó testével.
-Én ezt megölöm...
Indultam neki feldúltan de két lépés után egy hang maradásra kényszerített. Pontosabban csak megtorpantam két lépcső fok után. Ratnának nagyobb szüksége volt egy kis támaszra, mint nekem a vérontásra. Sarkon fordultam és két lépésből ismét előtte teremtem. Két kézzel finoman közre fogtam a fejét felemeltem hogy tekintetünk találkozzon. Haragos voltam, és szokatlanul komoly.
-Akkor Xavier iskola ide vagy oda, én hozom ki Danielt... Esperanza és mindenki aki ebben benne van pedig azt kapja amit megérdemel... Könyörögni fognak az Alaszkai melóért.
Körbenézek, és mivel Sean épp mással van elfoglalva még oda súgom Ratnanak:
-Danielnek nem lesz baja, este beszélek vele... Úgyhogy, fel a fejjel.... jó?
Mosolygok rá, hogy ne legyen annyira elszontyolodva. Ha jelét adja igenlő válasznak még összekócolom a haját egy kézzel vigyorogva. Több sem kellett már ráncigált is tova. Miután elárasztotta a tagot egy sor kérdéssel, ráadásul egy sor jó kérdéssel bennem is felmerült valami.
-Nincs valami független telepata a bíróságokon vagy tudom is én...?

Sean arcán ugyanaz a mosoly jelenik meg, mint nagyapjáén, amikor a vád egyik tanújából sikerül olyat kihozni, ami önmagában felmenti az ügyfelét, vagy édesapjáén, amikor az ő egyik "ügyfele" kihajol egy 20 emeletes ház legfelső emeletének egyik üres szobájának ablakán derékig, hogy lássa tériszonya van-e? Ez utóbbira annyira nem gondol büszkén - vagy ha teheti egyáltalán - viszont most tagadhatatlanul jól érzi magát, s furcsa mód a héten már másodszor érzi úgy, hogy azért lát némi fantáziát az ügyvédi hívatásban.
-Remek. Remélem a másik kettő is hasonló háttérrel rendelkezik...mondjuk akit rá lehet venni hamis tanúzásra, az általában nem makulátlan.
Wilson érkezésére már messziről felfigyel, a gondolataiba azonban nem olvas bele, csak annyira, amennyire nem tudja megállni, ugyanis van olyan naiv, hogy megbízzon benne.
-Rosszul gondolja - feleli udvariasan mosolyogva, s a férfi jobbját is megszorítja tisztelettudóan. - Nem hibáztatjuk azért, amit a barátunkkal tettek, a törvényt pedig képviselni kell, mindkét oldalról, és ha a vádlott megkaphatja a legjobb képviseletet, akkor a rendőrség is megérdemli azt.
~Sarah! Ha még nem estél kómámba a dumámtól, csak szólok: ez a manus tényleg csak a munkáját végzi, és ha rajta múlna, Danny-t sosem hozzák be, szóval légyszi ne nézz úgy rá, mint egy támadni készülő véreb.~
Aztán a férfi szavaira az udvarias mosolyból őszinte ujjongás lesz, mikor felfogja, hogy ez mit is jelent.
-El tudjuk ezt intézni már ma? - Kérdi izgatottan, mobilja pedig már a kezében is van, hüvelykujjával pedig hosszan nyomja a négyes gombot, hogy tárcsázza az ahhoz rendelt gyors hívót(a sorrend egyébként: 1.Sarah; 2.Szellem; 3. "anyu" 4. Adam; 5. Pizza Hut.
-Adam! Szükségünk lenne az orvosi szakvéleményre Cindy-ről! - Hadarja a telefonba. - Izé, ne haragudj...de ezzel kihozhatjuk Danny-t. Mármint, házi őrizetbe a tárgyalás alatt, az még nem egészen szabadság, de legalább nem bánthatnák többet...
A beszélgetés végeztével visszasétál a csoporthoz, olyan légiesen könnyeden mozogva, hogy szinte már nem is lépked, hanem szökdel.
-Windsor igazgató helyettes azt mondta, ha önnek megfelel az iskolaorvos szakvéleménye is, akkor fél órán belül a kezében lehet a papír...
Egy pillanatra megfordul a fejében, hogy talán be kéne vetni a kettes gyors hívót, hogy gyorsabban menjen a dolog, de aztán belegondol, hogy lehet nem volna jó ötlet most egy teleportáló mutánst hozni ide...
~Logan úgyis rég szerepelt a hírekben..remélem nem megy neki semminek,amíg idehozza a papírt.~
-El sem tudom mondani mennyire hálás vagyok. Ha a többiek ezt meghallják...azt hiszem most visszaadta a hitüket az emberiségben, köszönöm!

Mivel Sean sokkal jobban ismeri a családi ügyvédet, mint én, így a beszédet is inkább ráhagyom és aztán kíváncsian várom, hogy az ügyvéd mit hoz ki belőle, de nagyon remélem, hogy segít neki abban, hogy megkönnyítse Daniel ügyét. Örömmel hallom, hogy máris ráharap a nevekre és már ötletei is vannak, ezért boldogan és izgatottan szorítom meg szerelmem kezét, amit szóban is meg akarok tenni, de ekkor lép oda egy magas, szemüveges, jól öltözött fickó, aki mikor bemutatkozik, máris mentegetőzni kezd.
Sean lehűtő szavai pont időben érkeznek ahhoz, hogy ne kezdjem el a fejére olvasni, ami úgy hirtelen eszembe jut és az bizony egy cseppet sem lenne hízelgő a le- és felmenőire, ráadásul a kedvesemnek még igaza is van, mint perceken belül kiderül.
~ Jó-jó, de egyszer, valamikor engedned kell, hogy kieresszem a gőzt, ha nem akarod, hogy a lehető legrosszabbkor robbanjak fel. ~ válaszolom vissza már kicsit higgadtabban, mert valahol ez az igazság. Eddig mást sem tettem, mióta Pikkellyel ez a szörnyűség megtörtént, mint önuralmat gyakoroltam és mondhatom Adam igazán büszke lehet rám, hogy eddig kibírtam.
Ellazítom a feszült arcizmaimat és tovább hallgatom az ügyész szavait és ahogy beszél, úgy kerekednek egyre nagyobbra a szemeim és kezd el ujjongani valami a lelkem mélyén, észre sem véve, hogy majdnem összemorzsolom közben szegény Sean ujjait.
- Igen, igen drágám, azonnal intézzük el! – adok egy csattanós puszit Sean arcára, aki közben már a telefonnal bűvészkedik és nem soká már hallhatjuk is, ahogy Adam-mal intézi a dolgokat.
Persze az is felmerül benne, hogy i van, ha nem fogadják el az iskola orvos igazolását, hiszen mondhatják, hogy ő is részlehajló, de már eszembe is jut, hogy akkor azonnal Lynn-t kéne hívni, mert róla nem tudnak semmi ilyet felhozni. De egyelőre meg kell várni, mit mond erre az ügyész, akinek most már csüngök a szavain és már nem is látom azokat a hegyes kis szarvakat a fején és a füstölgő patákat a lábán.
- Igen, nagyon köszönjük, hogy ezt a lehetőséget megadja. Nem is tudja, hogy milyen boldoggá tett most sok embert. – mosolyodok el, talán először mióta Danielt elfogták.
- Ezt el kell mondanunk Ratnáéknak is! – nézek a másik férfival beszélgető lány felé.

Greg reakciója nem épp olyasmi volt, amire számítottam, így amikor a fülembe súgott, csak ilyedt tekintettel néztem utána. Te jó ég, ugye nem akarja ő is lesitteltetni magát?
Azt meg, hogy az őrnaggyal beszélni mennyire volt jó ötlet, nem tudom. Sőt, ami azt illeti, kissé el is bizonytalanodtam, miután szinte ugyanazokat kaptuk meg tőle válasznak, mint amiket Esperanza állított. Viszont, annyit jó volt megtudni, hogy nem lehet a mutáns képességeket jogilag bizonyítani... Egy pillanatra újra felébredt bennem a kisördög, hogy lehet, mégis Esperanza után kéne menni, kicsit kezelésbe venni, "ha már úgy se visszakövethető jogilag" a dolog, de aztán egy szóra felkaptam a fejemet.
-Semmi gond, őrnagy úr, de... azt hiszem, hogy ezen lehet segíteni, mármint a jelszó problémáján... -jegyeztem meg óvatosan, aztán ha válaszul valami nagyon csúnya nézést kapnék, akkor "semmisemmisemmi, vegye úgy, hogy meg sem szólaltam", ellenkező esetben, ha bármi érdeklődést mutatna, akkor...
~SEAAAN!!! -kiáltottam neki telepatikusan, reménykedve, hogy veszi az adást- Mondd, egy jelszó mennyire okoz neked gondot? Az őrnagy úr szeretne vetni egy pillantást kedvenc Esperanzánk számítógépére. Tudnál jönni segíteni egy kicsit? Lécciii!
Ha pedig Sean még túl puding telepata az ilyenekhez, akkor egy perc türelmet kérek az őrnagytól és Gregről, majd már rohanok is, hogy megkeressem a többieket és elújságoljam a Xavier nr.1 hackerének a fejleményeket.

Viszonozom a kézfogását, majd zsebre dugott kézzel hallgatom az őrnagyot. Sok újat nem mondott. De mégis szöget ütött valami a fejemben. Jobb kezemmel az államat kezdtem babrálni. Kis gondolkodás után felnéztem beszélgető partnerünkre. Miután Ratna felvetette, hogy Seant vessük be én is bele kezdtem a mondandómba.
-Még valami őrnagy... Az a regisztrációs időszak, ugye hivatalos tevékenységnek minősült. Vagyis az adatok is hivatalosak. Amiket ugye X évig őrizni kell nem? Ha Daniel adataihoz hozzá lehetne férni, és azt felmutatnánk a bíróságon. Vagy valaki akit beengednek. Az akár érhetne is valamit. Nem de? A jelszó pedig vagy Hitler, vagy mein kampf, vagy valami hasonló...

(na akkor mindenki visszatért, nagy nehezen és boldogan még én is, akkor folytassuk )

Sean telefonjára Adam elkéri Wilson faxcímét, amit rajta keresztül meg is ad az államügyész, majd gyorsan elköszön és besiet a bíróságra elintézni a hivatalos papírt, arra kér titeket, hogy még ne siessetek, nagyjából egy fél órát vesz igénybe, de a fiúnak akkor már nem is kell visszamenni a sittre, elmehet veletek az Intézetbe. Ennek megfelelően gondolom a szerelmespár csatlakozik az őrnagyot faggató Ratnához és Greghez.
Sanders őrnagy kétkedve tekint rátok:
- Nos a vonatkozó kódokat egyedül a kerületi kapitány adhatná ki, de nem kaptam ehhez hozzájárulást - sóhajt fel keserűen. - Egyelőre nem is úgy áll a dolog, hogy mostanában hozzájárulását adná akármelyik bíró is, legalábbis ha valami nagyon stabil egyéb bizonyítékkal nem támasztom alá a vádjaim. Sajnos erre pedig jelenleg nem sok esély van, bár nem adom fel egykönnyen. Ami a kérdését illeti Mr - néz Gregre, - attól tartok valamiféle adminisztrációs hiba történt.
A férfi savanyúan félrehúzott szája jól érzékelteti mennyire hiszi is el mindazt, amit éppen mond.
- Azt az információt kaptuk a kerültei kapitányságról, hogy sajnos az aktát valahol elkeverték. Természetesen még az előtt, hogy azt a központi nyilvántartásba elküldték volna. Hivatalosan senki sem tudja, hogy mi Mr Ortega képessége... - rázza meg a fejét. - Vagy, hogy mi lesz a későbbiekben. Őszinte leszek... Szerintem valaki azt akarja, hogy bevarrják a srácot. Nincs közvetlen bizonyítékom, csak a tapasztalatom. Az a valaki, ha elkapom, akkor nem a rendőrségtől fog nyugalomba vonulni - szorulnak ökölbe a kezei. - De maguk maradjanak ki ebből! Tudom, hogy nehéz, hiszen a barátjukról van szó, de ez nem a maguk fajta taknyos orrú kölyköknek való. Tartsák a lelket a mutkóban, ez a legjobb amit tehetnek. Remélem megértették.
Biccent a maga részéről a témát befejezve. Ratna számára is világos lehet, hogy mindegy mit is tervezett a számítógép kapcsán, az őrnagy nem fogja megkerülni a szabályokat, főleg nem lesz részese adatlopásnak. Bár annak a fajtának látszik, aki, ha már egyszer megtörtént, azért az adatokkal kezdene is valamit. De egyelőre biztosan nem jelent segítséget.
Wilson szavának áll, hamarosan visszatér hozzátok az államügyész, kezében egy nyomtatott papírral és mosolyogva fordul Seanhez, miután Ratnáéknak is bemutatkozik:
- Nos, ahogy ígértem, itt a végzés a házi őrizetről - mutatja fel. - Hamarosan hozzák is a rendőrök a fiatalembert, amint átveszi a bírósági peranyagokat. Azt még megvárom, aztán én sietek, de... nos... - félre fordul a tekintete. - Szóval, csak annyit akartam mondani, tényleg sajnálom, hogy így alakult - vonja meg a vállait.
Nos igen, a dörzsölt jogász egyelőre eléggé bízhat a győzelemben, de ez a meccs még közel sem lefutott, ezt meg ti tudhatjátok...

Mikor Wilson elmegy, hogy intézkedjen róla, hogy Pikkelyt elengedjék, hát velem madarat lehetne fogatni, bár még nem teljes a sikerünk, ilyet pár perccel ezelőtt még remélni sem mertem.
~ Már sokkal nyugodtabb leszek, ha Daniel velünk lesz az intézetben, és ott még anyukájával is nyugodtan találkozhat. ~ üzenem Sean-nak repdeső gondolataimat.
Valami kódokról beszélgetve találtuk Ratnáékat, akikhez gyorsan odamentünk, hogy ők is mielőbb értesüljenek a jó hírről, habár szerelmem lehet, hogy már megelőzött a telepatikus üzeneteivel.
Az őrnagy további szavai is csak megrősítik, hogy Pikkelyt nagyon is beleakarják keverni ebbe az egészbe és ezek után persze, hogy meglepő, hogy másnak – már ezen a férfin kívül – nem veri ki a szemét ez a dolog.
Azért az is megkönnyebbülés, hogy a rendőrségen belül is akad még olyan ember, mint az őrnagy, aki a munkáját tisztességesen végzi és megpróbál átlátni Esperanza trükkjein, sőt át is lát, csak sajnos nincs a kezében jelenleg semmi, amivel sarokba szoríthatná és bebizonyíthatná, hogy hazudik.
~ Talán akad egy szövetségesünk mostantól, csak a kezébe kell adni valamit, amivel ráhúzza Esperanzára a vizes lepedőt. ~ súgom fejben Sean-nak.
Mivel a beszélgetésnek az őrnaggyal úgy néz ki vége, hiszen nem tudunk sem segíteni egyelőre, sem több információhoz jutni, így van idő megbeszélni az örömteli hírt szóban is, hogy Daniel jöhet velünk haza az suliba, ha minden rendben megy,
Végszóra megjelenik az ügyész és a mosolyából már látszik, hogy jó hírekkel szolgál, azért most feledve, hogy az igazságszolgáltatás juttatta ide Pikkelyt, szívesen adnék egy puszit az arcára, de visszafogom magam.
- Hát még mi, hogy sajnáljuk, de köszönjük, hogy legalább Ön tisztességesen állt hozzá az ügyhöz. – morogtam halkan, de a szemem egyfolytában az ajtót pásztázta, hogy mikor pillantom már meg Danielt, hogy a nyakába ugorhassak.
~ Most már nyugodtan gyűjtögethetjük a bizonyítékot, a suliban Daniel már biztonságban lesz és talán Cindy is meggyógyul. ~