Cinema De Lux

Nem emlékeztem, hogy valaha vállaltam volna el munkát ennyire szívesen. Persze az 50 lepedő, amit ígértek érte elég jól hangzott már önmagában is, de a tudat, hogy nem lesz többé Derek King, aki annyi munkával látja el az én egyetlen Mike-omat, hogy alig marad ideje rám, hát az se volt éppen utolsó. Kis mocsok! Egyébként is annyit szívatta az én szexi pasimat, hogy nagyon nehezemre esett már eddig is visszafogni magamat. Arról nem is beszélve, hogy mint megtudtam, ő küldte Mike-ot a múltkor arra a bálra, vagyis még nekem is keresztbetett.
Nem tűnt éppen annak a fajtának, aki túl sok szabadnapot venne ki, de az új film a ,,Gyilkos Halál" trilógia első része csak felkelti a figyelmét, ezért küldtem neki egy kamu e-mailt, hogy sorsoláson ő nyerte meg a premier előtti vetítésre az ajándék jegyet, ami éjfélkor kezdődik a queensi Cinema De Luxban. Ez ugyan igaz volt, de ha már ott tartottam, értesítettem a többi érdeklődőt, hogy a vetítést sajnos el kellett halasztani technikai okok miatt. Derek King így egyes egyedül ült a hatalmas teremben, ahol hamarosan el is kezdték a vetítést, bár a vetítőgépet kezelő férfinak rögtön az indítás után sürgős alhatnékja támadt a padlón egy csinos púppal a tarkóján. Onnan már csak be kellett osonnom a terembe, belülről elreteszelni az ajtókat, és élvezni, hogy még ha a film hangzavarján át ki is szűrődik bármi általunk keltett zaj, mindenki azt fogja hinni, hogy csak a filmhez tartozó neszeket hallja, talán a főhős hiszi magát megint halhatatlannak.
Igaz már az első jelenet egy hatalmas robbanással kezdődött, ami után ember alig látszott ki a temérdeknyi lőfegyver közül, mintha kifejezetten nekem válogattak volna ki különböző ínycsiklandozó csemegéket. Nagyot szippantottam a szívószálból, hogy kiszürcsöljem a papírpohárból a maradék kólámat (mégiscsak mozi volt), aztán nagy nehezen elfordítottam a tekintetemet a vászonról, hogy végre munkához lássak. Azért persze megjegyeztem, hogy ezt a filmet meg kell néznem, amint lesz rá egy kis időm.
Kinget keresve a szememmel indultam el a sorok között, kezemet óvatosan a dzsekim alá csúsztatva, hogy ujjaimmal megtaláljam a pisztolyomat. Még az is megfordult a fejemben, hogy ha ezt gyorsan letudom, még egy kis mozizásra is marad időm.
~Na hol vagy már?~

-Taposson bele Bodwin! - Ordítja az anyósülésen ülő Derek, miközben a szembejövő forgalomból csak lángoló fénycsíkok tükröződése látszik az autó szélvédőjén. A kocsi tetejére erősített sziréna úgy bömböl, hogy azt még New Jersey-ben is hallják, a négy kerék meghajtású szörnyeteg pedig, ami hátán viszi őket szikrákat okád minden kanyarnál, melyet az előző - minden bizonnyal nagyon rövid - életében kaszkadőrként dolgozó Mike bevesz.
-Tartsa egyenesben! - Kiáltja, s hatalmas felsőteste átbújik a letekert ablakon, pisztolyát a kocsi kerekére szegezve, amit üldöznek. Egy gyors lövés, és a jármű irányíthatatlanul sodródik le az időközben elhagyatottá vált pályáról, az útlezárások megtették a hatásukat. A fejreált kocsiból vérző fejjel bújnak elő a fegyverüket szorongató bankrablók, ám mielőtt felegyenesedhetnének, Mike, és Derek akkorát rúg a fejükbe, hogy eszméletlenül terülnek el a sárban.
-Nem rossz, jutalmul magáé lehet a teljes dicsőség - jelenti ki, miközben félre rúgja a rosszfiúk pisztolyait a földön - és persze a papírmunka is. Vigye haza a kocsit - utasítja végül, s megigazítja nyakkendőjét - nekem ma más programom van...

Általában nincs oda az öltöny + nyakkendő párosításért, de néha azért kivételt tehet, például, ha az év legjobbnak ígérkező filmjének premier előtti vetítésére készül, ahová a szokásos befolyásos népség mellett - nyilván ott lesz a polgármester, és egészen biztos benne, hogy ha teheti Kohler sem hagyja ki, Paladino-ról nem is beszélve... - valami isteni szerencse folytán őt is meghívták. Mosolyogva lép be a terembe, s foglal helyet az egyik középső sorban. Kissé ugyan meglepi, hogy egy közepesen vonzó vöröskét leszámítva nincs még itt senki, de az igazat megvallva, csupa elfoglalt ember nyert ide belépést, a pokolba is, ha a z a pancser egy kicsit ügyesebben vezet, ma este ő is inkább azzal időzött volna, hogy megtapasztalja, milyen egy autós üldözés valójában...hosszú, unalmas, drága...és nincsenek benne ilyen látványos robbanások...legalábbis, jó esetben nincsenek.
~Ó, majd elfelejtettem...~
Mivel már gyerekként sem volt éppen töpörödött, hozzá kellett szoknia, hogy a moziban komoly erőfeszítésébe kerül, hogy ne vívja ki a nézőközönség ellenszenvét, hacsak nem a hátsó sorban sikerül jegyet szereznie. ezúttal esélye sem volt rá, így jött a b terv: annyira összehúzta magát, amennyire csak tudta, valósággal feküdt az ülőkén, egy viszonylag kényelmes, ám általában nagyon egészségtelen pózban...általában ugyanis nem oson mögötte valami őrült nőszemély, aki agyon akarja lőni.
~Túl korán értem ide, most levetítenek nekem fél óra előzetest.~

Mostanában nagyon óvatos vagyok a bejövő megbízásokkal, mert az utóbbi időben volt pár rossz tapasztalatom, de ez most úgy nézett ki, hogy nem valami csapda, és valaki tényleg ki akarja nyíratni a helyi S.W.A.T. parancsnokot.
Ez azért nem olyan kis könnyed megbízatás, amit félvállról vehet az ember, hiszen mégis csak a rendvédelmi szervek egyik tisztjéről volt szó, ami után biztos vagyok benne, hogy hatalmas felhajtás lesz és minden élő és félholt zsaru a tettes után fog nyomozni, felforgatva érte a várost és a helyi alvilágot.
Persze mindent meg lehet oldani, csak kellő elővigyázatossággal kell az akciót megtervezni, hogy aztán a gyanú legkisebb árnyéka se vetüljön az emberre.
Valami olyan helyszínt kell választani, ahol egyrészt nem számít semmilyen támadásra és nem állig felfegyverkezve érkezik, másrész a feladat elvégzése után könnyű legyen elvegyülni a tömegben. Természetesen nem volt könnyű kideríteni, hogy Derek King százados mikor és hol jelenik meg. A lakása nem igazán jöhetett szóba, mert ott csak max. helikopterről lehetett volna lelőni, az meg elég feltűnő lett volna, így maradt a besúgói hálózatom, hogy időben találjak valami megfelelő helyet.
A kitartás és a türelem meghozta gyümölcsét, hiszen megtudtam, hogy meghívták a „Gyilkos Halál” cím film első vetítésére, ami remek alkalom lehet, hogy besurranva, egy hangtompítós mesterlövész puskával végezzek vele. Gondoltam még a fojtózsinorra, de egyrészt azzal nagy a lebukásveszély, hiszen még, ha sötét van is csak felfigyel valamelyik szomszédja a dologra, másrészt még a tanulmányozott képről is lerítt, hogy nem semmi fizikummal rendelkezik a fickó, így könnyen rosszul is végződhetett volna, ha ezzel próbálkozom. Marad tehát a lőfegyver.
A film kezdése előtt már besétáltam, majd igyekeztem a felső szinten elbújni a mosdóban, míg meg nem hallottam, hogy már elindították a vetítést. Ekkor a gépész helyiségbe mentem, hogy onnan remek rálátással elvégezzem a dolgom, mikor legnagyobb meglepetésemre ott találtam a vetítés felügyeletével megbízott férfit eszméletlenül a földön, akit láthatóan valaki alaposan kupán vágott. Nagyon nem tetszett az események ilyetén alakulása, ezért gyorsan a kis ablakhoz ugrottam, megnézni mi is lenn a helyzet, és alaposan meglepődtem, mikor a teltház helyett csak két embert láttam. Az egyik elterülve bámulta középtájon a filmet, a másik meg ott kóborolt a sorok között keresve valami. Mivel a keze gyanúsan süllyedt a kabátjába, ezért és az ájult gépész miatt nem volt kétséges, hogy mi a célja.
~ Nana! Abból nem eszel kisanyám! ~ nyitottam ki villámgyorsan a táskát, amiben három darabban hevert a puskám. Gyakorlott mozdulattal szereltem össze, majd rákerült a hangtompító is egy kattanással és már vettem is célba a riválisomat, hogy megsebesítve elvegyem a kedvét attól, amit elkövetni akar, aztán a következő golyó már a nagydarab rendőr fejében kössön ki. Legalább bűnbakot is találhatnak aznnal.

Végre megérkezett a célpont. Tudtam én, hogy nem azért nem találom, mert én csinálok valamit rosszul, hanem azért, mert ő nem képes időben megérkezni. Hamar elfoglalta a helyét, majd hosszas fészkelődés után, amikor már egyszerűbb lett volna, ha simán betol egy ágyat az ülése helyett, abbahagyott mindenfajta mozgolódást, és a filmre koncentrált.
Ruhája ugyan frissen mosott - vasaltnak látszott, ráadásul az elegánsabb fajtából, de ahogy a közelébe értem megcsapta az orromat a benzin, az égett autógumi és a lőpor jellegzetes szaga, amit ugyan én még parfümnek is szívesen használtam volna, mégsem illett az öltözetéhez, meg az aznap esti programjához. Hát ez az ember tényleg képtelen lazítani!
Mindegy, kit érdekel!
Igaz, észrevett, de ez sem jelentett gondot. Nem tudhatta, hogy mire készülök, mire meg megtudná, már halott. Szóval semmi gond. Óvatosan, feltűnés nélkül, mintha csak a helyemet keresném mögé lopakodtam, és elkezdtem lopni felé a távolságot. Addig sikerült szétficánkolnia magát, hogy muszáj volt csökkentenem a kettőnk közti métereket, mivel abból a szögből, ahol épp álltam, épp csak kilátszott a feje búbja. Én pedig egyenesen a közepébe akartam célozni. Nincs lehetőség hibázni.
A pisztolyomra már előzőleg felcsavartam a hangtompítót, így azzal már nem kellett foglalkoznom. Hogy ne kellejen túlságosan megközelítenem Kinget, felpattantam két szék támlájára. Egyik lábamat az előbb lévőre, másikat a mögötte lévőre helyeztem, így jókora magasságból már könnyedén becélozhattam a fejét. Tökéletes rálátásom volt.
-Kinyírok mindenkit! - bömbölte el magát a vásznon a főhős, akire annyi műizmot varázsoltak, hogy olyan volt, mintha egy kocsonyásan ringó fonott kalács balhézott volna.
-De mégis miért?
-Hát mert van fegyverem, te kretén!
~Áh, mindegy! A történet kit érdekel!~
Célra tartottam a pisztolyt, visszatartottam a lélegzetemet, hogy közben még ennyire se remegjen majd meg a kezem, és már lőttem volna, amikor...
~Mi a franc?!~
Egy kicsi, piros pont jelent meg King zsernyák kobakján, majd szépen lassan felém kezdett kúszni. Nem éppen olyan lasan, hogy még ráérjek végignézni ezt a jelenetet, pedig nagyon állat volt, de elég lassan ahhoz, hogy legyen időm félreugrani, így a halálosnak szánt lövedék, csak az egyik széket lyukasztotta ki. Előttünk a vásznon épp egy akció jelenet ment (Mily' meglepő!), így abszolút semmit nem lehetett hallani a fegyver elsüléséből, bár gyanítottam, hogy az is hangtompítóval volt ellátva, hiszen valamit akkor is hallanom kellett volna, egy olyan durranást, ami elütött a filmbeli műlövöldözések hangjától.
A vetítőgép melletti oda nem illő villanás mindenre magyarázattal szolgált. A merénylőt ugyan nem láttam, de az nem számított. Egyenesen a fegyverére lőttem, hogy legalább azt kiiktassam, aztán a sarokban lévő aprócska, semmit mondó ajtóhoz ugrottam, hogy kérdőre vonjam - na jó, kicsináljam, kit érdekel, mit akar mondani! - a betolakodót.
~Az ember nyugodtan már nem is dogozhat!~
Belépve a vetítőszobába a pisztolyomat nem engedtem le, szememmel pedig minél gyorsabb, minél pontosabb terület-pásztázást indítottam.
-Tök fölösleges elbújnod - jelentettem ki, bár egyenlőre nem láttam senkit, ezért haladtam tovább lassan előre. - Innen nem túl valószínű, hogy elsétálsz, úgyhogy akár le is egyszerűsítheted, és előjöhetsz!

Gondolom a sötétben a feltűnő piros pont figyelmeztethette a lenti gyilkost, hogy valaki rá is vadászik, így még időben reagált, és elég profi volt, ahhoz, hogy rögtön visszalőjön, így megakadályozva, hogy a második lövésem kiiktassa King századost.
Mivel ő is hangtompítót használt, így ha a filmet bámuló zsaru nem néz ránk éppen, ahogy tűzpárbajt vívunk, remélhetőleg nem vett észre az egészből semmit, így még van esély, hogy ha végeztem ezzel a bosszantó kis léggyel odalenn, akkor bevégezhetem a dolgomat.
A lövés eltalálta a puska távcsövét, ezért nem tudtam azonnal használhatóvá tenni, ahhoz azt előbb le kell szednem róla, ha újból használni akarom, ilyen távolságról anélkül is ki tudom lőni a rendőr tekintélyes méretű fejét, de mivel a riválisom nagy lendülettel felém indul, úgy gondolom, előbb ezt rendezem le.
Előkaptam a pisztolyomat és az egyik gép mögé rejtőztem, hogy ha elmegy előttem, akkor egyetlen lövéssel elintézzem ezt a zavaró tényezőt.
Hallottam az ajtó nyílását, majd becsukódását is, tehát már idebenn volt, amikor megszólalt és beszélni kezdett. Természetesen nem voltam olyan botor, mint ő, hogy felhívjam magamra a figyelmet, csendben vártam, hogy eljöjjön a megfelelő pillanat.
Mikor megláttam a padlóra vetülő árnyékát, megfeszült az ujjam a ravaszon és ha megláttam a fejét máris hozzáérintettem a pisztoly csövét.
- Azt hiszem tévedsz, én fogok elsétálni és te maradsz itt holtan. Pont egyel vagyunk többen a zsaru kinyírásához, mint ahogy kellene, és te vagy a fölösleg.

A leütött mozigépész még mindig a helyén feküdt, ahol hagytam, a film zavartalanul pörgött tovább, első ránézésre semmi sem változott, mióta öt perce kimentem innen, de a szoba mégis valahogy megváltozott. Lehet, hogy csak azért, mert tudtam, hogy van még ott valaki, akinek nagyon nem kellene ott lennie, de jobb volt arra gondolni, hogy inkább az utánozhatatlanul fantasztikus intuícióm jelez megint.
Ezzel persze nem mentem sokra, amikor megéreztem a fegyver hűvös érintését a fejemen. Mutatóujjam megrándult az enyémen, nem annyira a félelemtől, mint inkább a méregtől, amiért még ezzel is foglalkoznom kell. Nem kellett volna válogatnom, azonnal le kellett volna lőnöm Kinget, amint megláttam, ha nehezebb is volt a célpont, már túl lennék rajta, és nem kéne ezzel a vadmacskával bajlódnom.
A pisztolyomat azért eldobtam, jelezve, hogy megadom magam, de valójában csak azért, mert sejtettem, hogy szükségem lesz mindkét kezemre, és ebből a pózból most úgyse tudnék pontosan célozni. Majd visszaszerzem, ha kell.
-Érdekesen levezetett egyenlet - fintorogtam. - Gondolom, pont náthás voltál az összes matek órán, amikor iskolába jártál. Na, akkor egy kis villám korrep: a változó sosem én vagyok.
Amint kimondtam az utolsó szót, már lendültem is. A fejemet oldalra rántottam, majd hátravágtam, hogy eltaláljam az ismeretlen nő fejét, lehetőleg az orránál, mert az aztán fájhatott. Aztán elkaptam a fegyvert tartó kezét, és előredőlve, miközben a támaszról a lábam gondoskodott, átdobtam a vállam fölött. Mikor ezzel megvoltam egy félfordulattal megragadtam a közeli gyenge szerkezetű szekrényt, amely tele volt filmtekercsekkel, és az egészet a csajra.
-Korábban kell felkelned, ha velem akarsz szórakozni, aprólék - sziszegtem. - Nem tudom, melyik hülye pillanatodban jutott eszedbe, hogy mellettem te is labdába rúghatsz, de sürgősen verd ki a fejedből, és hagyd dolgozni a nagyokat!
Nem hittem, hogy több figyelmet is érdemelne, úgyhogy már meg is indultam az imént még általa birtokolt réshez, ahonnan, ha nem is olyan kényelmesen, azért le lehetett kapni a célpontot.

Okos lány volt az én ellenfelem, mert nem akart azonnal meghalni, így a pisztolya illedelmesen a földön koppant, de aztán mégis inkább az ellenállást választotta, ami nem volt túl jó ötlet a részéről, és nagyban veszélyeztette a feladat elvégzését is, hiszen Derek bármelyik percben felfedezhetett valamit, aztán már nehezebb dolgom lesz, azért nem teljesen hülye, hogy ne essen le előbb-utóbb neki a tantusz.
Mikor a lány hátravágta a fejét, reflexszerűen azonnal én is hátrahőköltem, de azt már nem tudtam megakadályozni, hogy a kezemnél fogva és a csípőjét bedobva, át ne lendítsen maga fölött. Persze a lendületet kihasználva, rögtön talpra estem, így már készülhettem, hogy a most védtelenül előttem álló csajba eresztek pár ólomgolyót, de ezt megakadályozta a felém zúduló szekrény és a benne lévő több száz filmtekercs. A nőnek nagy mázlija volt, hogy a védekezés közben kiesett a pisztoly a kezemből, így most már csak a puszta kezemre támaszkodhattam, amit valahol nem is bántam, mert most már szívesen kapartam volna ki a szemét.
Míg a csaj a gúnyos megjegyzéseivel és azzal volt elfoglalva, hogy lenyúlja a megbízásomat, addig szépen kiugrottam a romok mögül és lendületből hátba rúgtam, remélve, hogy lefejeli a kukucskáló nyílást, ahol leskelődött, majd ha ez nem elég, hogy padlóra küldje, még egy kiengedett karmokkal megindított pofonba is beleszaladhatott.
Nem akartam, hogy túl nagy zajt keltsünk, mert akkor még a zsaru figyelmét is magunkra vonhajuk, az meg senkinek nem jó.

Iszonyatos erejű hátbarúgást kaptam, amibe bele is nyekkentem, de még időben emeltem magam elé a karomat ahhoz, hogy a kemény téglafal ne az arcomat találja el, és még jó, hogy akkor se eresztettem le, amikor dühösen hátrafordultam, mert már egy nagy csomó karom indult is felém, hogy egy hatalmas pofon képében találkozzunk félúton. A karmok így az alkaromon hasították fel a bőrt, nem túl mélyen, de azért figyelemreméltó volt, hiszen emberi köröm ilyesmire azért nem túl gyakran lehetett képes. Ezért gyanakodtam hát arra, hogy nem is emberrel van dolgom, és nem is körömmel. Inkább egy mutánssal és a karmával.
Márpedig nekem mutáns karmokkal való találkozásról csupán undorítóan rémes emlékeim voltak. És nem örültem neki, hogy ez a szöszi ilyen hatékonyan emlékeztetett rá.
-Te kis mocsok! - üvöltöttem rá magamból kikelve.
Ismét elkaptam a csuklóit, de ezúttal nem elhajítani akartam, hanem pont magam felé húzni, hogy a felé rúgott lábam még nagyobb erővel csapódhasson a hasába. Ha kétrét görnyed tőle, könyökömmel még a hátába is vágok, ha nem, csak behúzni próbálok meg neki. Akárhogy is, utána már loholtam is az ajtó felé, hogy a konkurenciát megelőzve visszarongyoljak Kinghez, hogy végre a fejébe ereszthessek egynéhány golyót.
Nincs az az isten, hogy átengedjem neki a prédámat. Ő az enyém, én voltam itt előbb, én készítettem elő a terepet, és egyébként is! Csak ne pofátlankodjon ide elgyilkolni az én áldozatomat. Hát manapság már minden udvariasság és belátás kiveszett a bűnözőkből?!
Az sem érdekelt már ha King meglát vagy meghall. Mégis mit tudna tenni? Ádázul rám villantja a nyakkendőjét? Állok elébe. Jézusom, hogy néz ez ki?! Na jó, lehet, hogy alulbecsültem a nyakába kötött fegyvert. Még jó, hogy ilyen sötét van, nem üt szemen teljes erejével az a rondaság.
Elrohantam a sorok közti folyosón egészen a két sor közti nagyobb réshez, ott végig száguldottam, majd a magasba szökkenve kikötöttem King másik oldalán, ahonnan még a vetítőszobára néző ajtóra is ráláthattam volna. Ha odafigyeltem volna. De túlságosan lekötött a mozdulat, amivel a zsebemből előkerülő kisebb, hangtompító nélküli pisztolyt a férfi halántékához szorítottam.
-Spoiler alert! - vetettem oda neki. - A seggfejt lelövik!
És már ki is biztosítottam a fegyvert.

Igaz, hogy a rúgás megrendítette, de aztán egyből védekező tartásba menekült, így sem a fal, sem a karmaim nem okoztak neki túl súlyos sérülést ahhoz, hogy nem tudjon ellentámadásba lendülni és a még az ütés után előrelendülő kezemet megragadva maga felé rántani. Mikor fellendült a lába már tudtam, hogy kemény találkozás lesz, így megfeszítettem a hasizmaimat és amennyire lehetett kifordultam, de így is tekintélyes rúgást kaptam be, amitől a szemközti falig repültem.
Mire feltápászkodtam, a csaj már a lépcsőn robogott lefelé, sejtésem szerint pont a célszemély irányába, hogy elorozza előlem a munkát. Most már nem a pénz dominált, hanem, hogy megakadályozzam, hogy más bérgyilkos halássza le előlem a célpontot. Nem mondom, hogy nem volt elég ügyes a lány, de hát én sem most jöttem le a falvédőről.
A kukucskálónál leesett puskámhoz rohantam és lepattintva róla a használhatatlan távcsövet, máris célba vettem a közben a zsaruhoz érkező és pisztolyt ráfogó konkurenst, majd meghúztam a ravaszt, hogy kilőjem a kezéből a fegyvert.
Mivel eléggé biztos voltam benne, hogy a lövésnek sikerülnie kell, ezért meg sem vártam az eredményt már én is robogtam a százados és a nő felé, hogy a közben összeszedett pisztolyommal, magam oltsam ki az életét, mielőtt elszelelne, vagy hívná az erősítést.
Azért arra is számítani lehetett, hogy egy ilyen kaliberű rendőr, még ide sem jön fegyver nélkül, és mivel már ez a kis pondró ennyire felhívta magára a figyelmet, akár a rendőr pisztolyába is belefuthatok. Micsoda pancserok vállalnak már bérgyilkolászást! kezd felhígulni a szakma!

Ahogy felhúzzák a függönyt, és a várva várt fim végre forogni kezd, egyre furcsább a számára, hogy nem jött el rajta kívül senki. Igaz ugyan, hogy ezt a filmet a története miatt Oscar díjra nem fogják egyhamar jelölni, de ennél azért több nézőre számított, még akkor is, ha már a főcím is elég hangos ahhoz, hogy valaki halláskárosodást szenvedjen. Aztán kezdetét veszi az első akciójelenet - 10 az után, hogy elkezdődött a vetítés(!) - és percről percre furcsább valami.
~Nem is volt senkinél hangtompítós fegyver, akkor mi volt ez a puffogás?~
Hátra tekint, de a terem még mindig majdnem teljesen, így visszafordul, nehogy lemaradjon valamiről, ami miatt aztán végül nem értené meg ezt a lebilincselően csavaros történetet. Öt Perccel, és 172 gyilkossággal később a vakító mosolyú főhős épp egy páncélöklöt szorít valakinek a halántékához, mikor valaki az életben is fegyvert fog Derekre. A csaj elkövette azt a hibát, hogy lelőtte a poént, mielőtt meghúzta volna a ravaszt, és Derek, hogy bizonyítsa, senki sem szereti a spoilerezőket, tenyerével gyorsan félreüti a fegyvert, s ezzel egy idővel másik kezével megragadja reménybeli gyilkosa karját, kicsavarja azt, ezt követően pedig tiszta erőből előre hajítja szegényt, ha sikerült elkérnie, hogy elejtse fegyverét. Csak amikor már a levegőben kapálózik veszi észre, hogy támadója...nos maradjunk annyiban, hogy talán nem kellett volna akkora erőt befektetni ebbe, mintha egy hozzá hasonló testalkatú egyén lett volna az, ki ily galád módon megzavarta a mozizását.
~Ki a fene lehet ez a minisárkány? És...~
Miután felkapta a földre esett fegyvert, s felnézett a székek közül, szeme megakadt a sorok alján lévő szőkén. Tekintetéből valahogy nem azt szűri le, hogy nagyon sajnálná ami a vöröskével történt, ám bizalomgerjesztőnek sem tűnik az, ahogy ránéz.
~Kár, egész dögös csaj.~
Aya fegyvere úgy áll Derek kezében, mintha egy gyerek triciklire próbálna ráülni...nos Derek. Kis szerencsével azért a töltények igaziak benne, úgyhogy nyomban a vöröskére szegezi azt, s közben előhalássza a jelvényét.
-A törvény nevében, le vannak tartóztatva!
~A szöszi egyenlőre csak a biztonság kedvéért, hisz nem tett semmit, amennyire tudom...Illetve...~
Bevillan újra Aya képe, és Sheena-t elnézve egyértelművé válik számára, hogy a két nő dulakodott...az is lehet, hogy a szöszi őt próbálta megvédeni?
-Mi folyik itt???

Nem tudtam lelőni. Pedig már olyan közel voltam! Már majdnem megvolt! Sajnos az ellenfelem elég gyakorlottnak tűnt harcászat terén, legalábbis macska reflexxel ütötte félre a kezemet, mielőtt még meghúzhattam volna a ravaszt. Ez még önmagában nem lenne nagy baj, mivel már indult is a másik kezem, hogy behúzzak neki egy hatalmasat, hogy csak ne bízza el magát, és ha már ott tart, a fájdalomtól ránduljon össze annyira, hogy ne zavarjon be a következő próbálkozásomba.
Hát nem egészen így történt, mivel a következő mozdulatával, ami irritálóan jó összhangban volt az előzővel, már meg is ragadta a karomat, és a következőpillanatban már repültem is előre a sorok fölött. Az egyetlen előnye ennek az volt, hogy még láthattam a szemem sarkából, ahogy a szöszi bár elsüti a fegyverét, a golyónak már esélye sem volt jó helyre fúródni a az agyamba, ahova egészen biztosan szánta, csak a pisztolyt lőtte ki a kezemből.
A padlószőnyeg sokat tompított az esésemen, így komolyabb sérülés nélkül pattanhattam fel, hogy szembenézzek két ellenfelemmel. Ebből az egyik biztos meg fog halni, a másiknak még van esélye életben maradni, már akkor végre elhúzhatna innen, hogy ne feszítse tovább a húrt. Akkor ugyanis kénytelen leszek mindkettőjükkel végezni.
King igazolvány lengetése csak unott fintort varázsolt az arcomra, ahogy üres szövegelése is.
-Jaj, ne, akkor kénytelenek leszünk megadni magunkat! - gúnyolódtam, miközben előrántottam két másik pisztolyt, egyiket rászegezve, másikat pedig az alkalmatlankodó nőcire. - Ha jelvénye van, mi már nem is tehetünk semmit. Fussunk is gyorsan, mielőtt még magasabbra emeli, akkor aztán végünk van!
A csajra néztem.
-Nincs kedvem vesztegetni rád az időmet. Még most menj el, amíg hagyom. Köpök rá, mit akarsz, Kinget én nyírom ki, én csináltam eddig is mindent, én voltam itt előbb, nem fogod pont a végén elhalászni előlem, értve vagyok? Úgyhogy húzz innen, vagy te is az ő sorsára jutsz!
Magamban öt másodpercet adtam neki, hogy jobb belátásra térjen, miközben már tűkön ültem, hogy végre leszámolhassak a nagydarab fickóval.

Még időben korrigáltam, ahogy a nagymedve felébredt csipkerózsika álmából, mert azonnal lereagálta a kiscsaj mozdulatát, amivel ráfogta a fegyvert és félreütötte a kezét, így aztán nekem is hirtelen kellett célt váltani, de még így is sikerült kilőni a pisztolyt, hogy pisztolyt azonnal elejtette, így már legalább a zsarut nem tudta előlem elorozni.
Olyan gyorsan értem a nézőtérre, hogy még láttam, ahogy a pórul járt bérgyilkos keresztül szeli a levegőt és a vetítővászon előtti szabad téren csattan a földre.
A szám gúnyos mosolyra húzódott, de nem sokáig, hiszen közben a százados sem tétlenkedett, felkapta a gazdátlanná vált pisztolyt, ami szinte elveszett a nagy mancsában és először bizonytalanul tette egy félkört vele, kicsit elidőzve rajtam, de aztán végül tovább vándorolt és megállapodott az éppen feltápászkodó lányon.
Megkönnyebbülve araszoltam közelebb, a fegyveremet lehetőleg takarásban tartva, hogy még ne vegye észre, ha eddig nem tette, de aztán majdnem hangos kacagásban törtem ki, ahogy a jelvényébe vetve a bizalmát, kihirdette, hogy bizony ő most letartóztat minket.
Mondjuk erre tudtam volna, mit mondani, de a vörös hajú nő megelőzött és csöpögő gúnnyal a hangjában helyettem is kommentálta ezt a nagyszerű húzását, miközben valahonnan a dzsekije mélyéről előhúzott még két pisztolyt.
~ Ez nem lehet igaz! Ennél a csajnál egész fegyverarzenál van? ~ csóválom meg a fejem, de nem várom meg, hogy mire is akarja használni, mert előkapva a sajátomat, egy lövést küldök King felé, hogy most az ő kezéből lőjem ki a fegyvert, aztán egy másikat a lány felé, hogy fedezékbe kényszerítsem, majd magam is bevetődöm két sor közé, ha esetleg mégis viszonozná.
- Kösz szivi, de inkább maradok és elvégzem, amit te eddig is képtelen voltál! – kiáltom vissza, miközben sebesen haladok négykézláb a férfi felé, és ha elég közel értem, a székek alatt megpróbálom lábon lőni, hogy ha elesik, akkor már a fejét is célba vehessem.
- Ne aggódjon parancsnok, - szólok azért a oda neki, - Ígérem gyors leszek és nem fog fájni.
Ha a csaj továbbra sem száll le a kuncsaftomról, akkor kénytelen leszek őt is felírni a listámra, pedig nem szívesen ölök, csak kedvtelésből, de vele azt hiszem kivételt tehetek.

Egyetlen arcizma sem rendül meg Aya szózatára, csupán csak jobb kezének mutató ujja. A figyelmeztető lövés persze sokkal hatásosabb, ha nincs hangtompító a fegyver csövén, ám Derek azért jutott oda, ahova a rendőrség berkein belül, mert a kifogások helyett inkább a megoldásra koncentrált. Most például a nő kezében tartott pisztoly felé adta le a figyelmeztető lövést, hogy biztosan észre vegye azt. Nem kicsit kockázatos, hisz elég csak egy centiméterrel elvétenie, és torkon lövi a vörös veszedelmet, de úgy döntött, ennyi kockázat még bőven belefér. Sajnos a figyelmeztetésnél tovább nem juthat, ugyanis ezzel egy időben a szöszi őt magát is figyelmezteti valami egészen másra.
~Te is lányom....Barbi?~
Ha valamit megtanult édesapjától, az az, hogy sose legyen fal, két őrült nő között, és ennél találóbb alkalmat sosem fog találni rá, hogy megfogadja ezt a jó tanácsot - legalábbis őszintén reménykedik ebben. Azonnal lebukik a székek közé, majd guggolva ragadja meg az egyiket, és beveti roppant erejét, hogy kitépje azt a helyéről. A berendezés roppant reccsenéssel adja tudtára, mennyire nem szereti, ha rongálják, de ebben a helyzetben nincs sok választása. A valamiért négy lábon felé közeledő Sheena felé hajítja a széket, ezt követően pedig a székek fölött gyakorlatilag csak átlépve kezd rohanni a kijárat felé, egy ekkora manusnak ugyanis ilyen kevés fedezék közt, ez a két pszichopata kereszttüzében nincsenek valami jó túlélési esélyei, márpedig ő nem fog egy moziban megdögleni! Amint sikerült maga mögött hagynia a hatalmas termet, a szűk folyosón már kicsit jobban érzi magát. Az ajtó takarásában várja, hogy valamelyik maca utolérje, és akkorát lekeverhessen neki, hogy beleszálljon a vászonba.
~Valaki ezért nagyon meg fog fizetni. Bodwin például nagyon meg fogja szívni, amikor neki kell megcsinálnia a papírmunkát ez a felfordulás után. Hmm...~
Letépi az egyik fémkorlátot a falról, hogy ha már a pisztolyát nem hozta magával - hisz mi szüksége lenne rá egy moziban, UGYE? - legalább ennyi fegyvere legyen.
~Így ni...még egy kis plusz meló.~

Mikor a második pisztolyt is kilőtték a kezemből, csak egy türelmetlen szemforgatással a hátam mögé dugtam a kezemet, hogy ismét mindkettő teli legyen.
-Ez így egy kicsit unalmas lesz - jegyeztem meg, bár nem tudtam, hogy értik-e a célzást, hogy túl sok értelme arra játszani, hogy teljesen lefegyverezzen, mert akkor itt fogunk rostokolni hajnalhasadásig.
Kinget ugyan nem tudtam ismét becélozni, mert miután a vetélytársam meg az ő kezéből lőtte ki a pisztolyt (Az én pisztolyomat!), már rá is állt a mozi és a szöszi berendezésének tönkretételének, méghozzá egyazon mozdulatsorral. Előbb kitépett egy széket a helyéről...
~Ejha! Ő lesz a kedvenc áldozatom!~
...aztán a hátam közepére sem kívánt csaj felé hajította.
~Hát mondom én!~
Mindezek után, miközben én a lépcsősorhoz igazított fal mögött leskelődtem kifelé, mint menedékből, ami a bal oldali kijárat mentén futott, King már le is lépett a másik oldalon, hamarjában utána küldött töltényeim csupán a falat érték. Szívesen utána rohantam volna, de ott volt még a másik is, aki nyilván alig várta, hogy előbújjak, és hidegre tehessen. Maradtam hát ahol voltam, de hogy ő se unatkozzon, párszor vaktában felé lőttem. Egyrészt örültem volna neki, ha ő is meghúzza magát, addig se megy King után, másrészt akár még telibe is találhatott valamelyik golyó.
Mikor végeztem az összevissza lövöldözéssel, sarkon fordultam, és a kijárat felé siettem. Belöktem magam előtt az ajtót, és futni kezdtem a folyosón. Elrohantam a mosdók, egyéb mozi termek mellett, hatalmas plakátok hirdették nekem, hogy még milyen jó filmeket tudnék megnézni, mekkora hatalmas nagy adag pattogatott kukoricát kaphatok ez és ez akció kereteiben, de most valahogy megvoltam ezen információk nélkül. Kétszer befordultam, és már meg is láttam őt.
Először azt hittem, rosszul látok. Hát miből van ez, az ég szerelmére! A kezében egy vaskos vascsövet szorongatott, ami nem lehetett más, mint egyike a falat díszítő temérdek korlát egyikének. Módosult funkcióval csillant meg a kezében, én pedig épp csak egy pillanatra szeppentem meg a gondolattól, hogy egy olyan férfi, aki rögzített székeket tép ki a földből, lecsavarozott fém rudakat a falról, nőket hajigál mozi termeken át, mekkorát tudhat ütni egy ilyen fegyverrel, de aztán eszembe jutott, hogy még így is jókora erőfölényben vagyok.
A kanyar után már alig pár lépés választott el tőle, ami remek távolság volt, könnyedén lekaphattam. Az egyetlen gondot csak a szemközti falra erősített dísz tükör okozta, amiből akadt egy a hátam mögött is, lényegében befedte az egész falat azon a szakaszon. Gyorsnak kellett hát lennem. Nincs több fogócska, King most meghal!

Egyelőre azonban nem a lánytól, hanem ettől a gorillától kellett tartanom, mert a következő pillanatban az egyik, eddig tartósan, még a vandálok által is bebiztosított szék repül át a termen és nem messze tőlem vágódik a széksorok közé, megtorpanásra késztetve engem.
Pár másodpercre összehúzom magam, mert számítok még pár követőjére, de már csak a távolodó trappolást hallom, ahogy egy nagy darab test igyekszik minél messzebb tőlem.
~ Ejha, ezt a fürgeséget ki sem néztem volna a századosból! De ez nem lesz így jó! Míg mi itt egymást igyekszünk eltántorítani a célponttól, az meg szépen meglép! ~
Feltételezem kedvenc ellenfelem is erre az álláspontra jutott, mert hallom a leadott lövéseket, melyek nem mellettem csapódtak be, így valószínűleg nem is én voltam aki el akart találni, hanem a zsaru. Mivel jajkiáltás nem hallatszott, csak az ajtócsapódás, így nagy valószínűséggel nem találtak a golyók.
Na, de aztán korán kiabáltam el, hogy nem engem vett célba a kis szemét, mert már körülöttem is kopogtak a lövedékek, ezért gyorsan átalakultam, hogy beleolvadva a sötétségbe, a rendőr szagnyomán haladva utána vessem magam, megelőzve a kiscsajt, aki inkább kerülő utat választott.
Úgy sejtettem, hogy a férfiúi büszkesége nem engedi a fakabátnak, hogy elfusson, vagy segítséget hívjon két „gyenge” nővel szemben, így ott fog várni minket elbújva valahol, ahol kiment a teremből, számítva a követőire. Csak, hogy nem egy fekete párducra készül, hanem egy emberre, így meg lesz a kellő előnyöm, hogy rávessem magam és kiszakítsam a torkát, mielőtt a pimasz kis konkurencia ismét előkerül.
Hangtalan és baljóslatú árnyként suhantam végig a székek között és hatalmas ugrással, villámgyorsan vetettem ki magam az ajtón, ami mögött King eltűnt. A szaga alapján tudtam, hogy ott rejtőzik mögötte, és hangos kurrogással vettem rá magam.

Most, hogy végre volt egy kis ideje kifújni magát - még ha az csak néhány másodperc is - végre arra is volt alkalma, hogy lapát kezét a zsebébe mélyessze, és előhalássza belőle a mobiltelefonját. Régen a mozikban egyáltalán nem volt térerő - filmnézők nagy örömére - ám mostanra ez a gyakorlat megszűnt, hisz van egy háromjegyű szám, amit sosem lehet tudni, hogy mikor kell tárcsázni, mert mondjuk valaki rosszul lesz a nézőtéren, kigyullad a vetítőgép, vagy rátámad az emberre két bérgyilkos...
-Itt Derek King, két fegyveres rám támadt a moziban, erősítést kérek.
Még gyorsan bemondja a jelvényszámát is fejből, hátha attól hihetőbb lesz a "meséje", többre azonban nincs ideje, hisz már látja is a kicsi Alizt tükörországból felé közeledni, így zsebre vágja a készüléket, s úgy készül fel a harcra.
~Sajnos megszerezni a jelvényszámomat nem nagy kunszt manapság...és még törvényt sem kell szegni hozná, elég csak felhívni a kapitányságot. Hogy én mennyire utálom a média törvényeket. Azért remélem, hogy amikor meghallják az, ahogy golyók süvítenek el mellettem, már megfontolják annak a lehetőségét, hogy ez nem csak egy megkésett áprilisi tréfa!~
Közben beront az ajtón egy párduc is, Derek pedig már végképp nem tudja, mi a fene folyik itt, egyszer egy sárkány, egyszer egy királylány, most meg egy éhes nőstényördög? Szerencsére az ösztöneinek nincs szüksége értelemre ahhoz, hogy cselekedni tudjanak, ezért oldalra vetődik a felé küldött golyók, és a felé vetődő macska elől is, reménykedve benne, hogy ezek majd a hűlt helyén találkoznak, és akkor neki már csak a kis kínaival...vagy japánnal kell leszámolnia. Minden esetre, ha ezek után egymással vannak elfoglalva, ő folytatja a taktikai visszavonulást, ezúttal a mosdó felé. Ki kell tartania még legalább 10 percig, aztán már jobb lesz a helyzet.
~Most még annak a semmirekellő Bodwin-nak is örülnék! Remélem nem most döntött úgy, hogy ideje elhagynia az országot!~

Túl szép lett volna, ha tényleg sikerült végre lelőnöm, nem kellett volna ilyen hamar örülnöm a sikeremnek. Mikor nagy elánnal nekifeszültem, hogy most végre kinyiffantom az ugribugri rendőrfőnököt, hirtelen megjelent a képben egy párduc. Fekete bundáján kékes fénnyel csillantak meg a folyosó lámpáinak fénye, ahogy nesztelen, mégis hatásos belépővel elrontotta a leszámolásomat.
~Na, most mi van már? Még a cirkusz is pont ma érkezett meg?~
Nem egészen tudtam hova tenni ezt a minden szempontból nagyon állat közbeavatkozást, mivel egyrészt lenyűgözött a királyi állat, másrészt nagyon is idegesített, hogy már ez sem hagy nekünk nyugtot. Persze egy sor másik kérdés is felmerült, leginkább a párducról magáról. Vagyis a szöszivel van, ez itt a szöszi maga, vagyis ő is mutáns, esetleg a zsernyákot már az állatvilágban is rühellik, nem tudtam, de nem is nagyon érdekelt.
Kinget nekem kellett megölnöm, hiszen, ha kiderül, hogy nem én voltam az, nem tett volna túl jót a hírnevemnek, meg egyébként is, a megbízóim biztos örültek volna valami kiskapunak, hogy miért ne kelljen engem kifizetni (elvégre nem zsebpénzről volt itt szó). Nem hagyhattam, hogy egy dzsungelből idetévedt macsek keresztbe tegyen nekem.
Egyszerre kezdtem hát el tüzelni mindkettőre, mindig azt vettem épp célba, amelyik előnyösebb helyzetben volt, de összességében nem hagytam ki egyikőjüket sem. Most már tényleg minél gyorsabban akartam végezni, mert mintha még távolabbról úgy hallottam volna, hogy King még erősítést is kért, és semmi kedvem nem volt egy egész Rambo osztaggal vesződni.
Egyenlőre azonban sajnos egyikőjüket sem sikerült eltalálnom, mindketten gyorsan, gyakorlottan, és túlontúl ügyesen mozogtak, hogy védjék magukat egymástól és tőlem.
Hogy én nagyobb védelmet őrizhessek meg magamnak, tartottam a távolságot, sőt, ahogy ők mozogtak, én is haladtam velük, így nemsokára elértem a beugróhoz, ahol a jegyet szokták elvenni, és ami mögött a gazdagon díszített jegypénztár és büfé kapott sort. Odatekintve néhány megszeppent fiatalt láttam egyenruhába bújtatva. Na még csak az hiányzott, hogy még ezek is neki álljanak pampogni!
-Tűnés! - kiáltottam oda nekik, és rájuk fogtam a pisztolyomat. - Kifelé, vagy szitává lövök mindenkit!
Több se kellett nekik, már rohantak is kifelé. Persze nem állt szándékomban tényleg megölni őket, ha nagyon bátornak érezték volna magukat, legfeljebb a lábukba eresztettem volna néhány golyót. De nem akartam, hogy még ezek is nehezítsék a dolgomat, már rég végeznem kellett volna a melóval! Arról nem is beszélve, hogy az erősítésnek is nem sokára meg kellett érkeznie.
~Még jó, hogy Mike-ot ma máshova osztották be! Még csak az kéne, hogy ő is megjelenjen itt!~

Nem egy gyakorlatlan újoncról van szó, aki betojik az első éles akciónál, így King századosnak sikerült is kitérnie az első támadás elől, ami még nem is lett volna olyan nagy probléma, hiszen akármilyen erős is volt ez a zsaru, azért nem vehette volna fel a kesztyűt egy nagyragadozóval ha…….ha egyedül lettünk volna! De mikor elvétettem az ugrást, máris fedezéket kellett keresnem, mert hirtelen intenzív golyózáporban találtam magam, ugyan is megérkezett a másik bérgyilkos is, hamarabb, mint vártam.
~ Ez nagyon nem lesz jó, hiszen a végén nem ezt a Balu macit végezzük ki, hanem egymást, ő meg röhög a markába, mert addigra meg jön számára a felmentő sereg! ~
Ismerve a S.W.A.T. működésér nem voltak illúzióim, hogy mennyire gyorsan fognak ideérni, ha végre beazonosították a rendőr hangját és nem volt kedvem egy rám irányuló hajtóvadászatban részt venni.
Valahogy le kéne szerelni ezt a túlbuzgó csajt, hogy végre bevégezhessem, amiért idejöttem.
A százados közben kihasználva az alkalmat, hogy időnként egymással voltunk elfoglalva, igyekszik eltávolodni tőlünk és behúzódni egy jobban védhető helyre, amit nem ártana megakadályozni, ha nem pattognának körülöttem a golyók. Az egyik szélesebb pihenőpad tövébe húzódva visszaváltoztam, majd előkaptam pár dobócsillagot és kihasználva, hogy most éppen a menekülő zsarura lövöldöz, a lábai felé hajítottam, remélve, hogy ha eltalálom a fájdalom elveszi a kedvét a lövöldözéstől, ne adj isten még el is ejti a fegyvereit.
Ha beáll egy kis tűzszünet, akkor máris a férfi után vetem magam, és az oldalfalat használva, ahhoz, hogy kellő lendületet vegyek, igyekszem a lábammal eltalálni a fejét, hogy kibillentsem az egyensúlyából és ha netán elesik, akkor kieresztett karmokkal landolnák a mellkasán, hogy elvágjam a torkát.
- Hé bébi! Ha nem akadályozod meg, hogy most kinyírjam, akkor utána megbeszélhetjük a továbbiakat! – vetem oda ugrás közben a lánynak. – De gyorsan kell végeznünk! – sziszegem még, hiszen ezt ő is beláthatja, mert ha a zsaru nem is, de a kikergetett emberek tuti hívják a rendőröket.

Mostanra már ő is belátta, hogy abban reménykedni, hogy ez a kettő feladja, mikor eljutnak arra a pontra, ahol már alig van esélyük kimenekülni a körbezárt épületből elég hiú ábránd, és ha nem akarja, hogy valami puhány puhány New York-i fánkzabáló vegye át az osztagát, rohadtul igyekeznie kell, hogy túlélje ezt az egészet. A mosdók felé futás közbe egyetlen erős ütéssel betöri a tűzjelző biztonsági üvegét, és benyomja a riasztót is, hogy legalább a civilek eltűnjenek innen. Tisztában van vele, hogy törvénysértést követett el, hisz nincs tűz, de hál istennek terrortámadás riasztót még nem kellett beszerelni minden épületbe, úgyhogy egyenlőre ez is megfelel, de most már aztán tényleg irány a mosdó! Sajnos, odáig mér nem jut el...
-Ughnf.... - nyög fel, ahogy a szőke ráveti magát. Normális esetben egyáltalán nem bánná a dolgot, sőt, ám azok a karmok, amik a nyakszirtjéhez közelítenek nem épp úgy néznek ki, mint aminek nyomait másnap irigykedéssel figyelik meg a kollégák, ezért az utolsó pillanatban megragadja a nő csuklóját, és minden erejével szorítja azt, ám legnagyobb meglepetésére a Barbie baba is van olyan erős mint ő, sőt! Hiába veti be roppant erejét, a karmok egyre csak közelednek ádámcsutkájához, már már érzi is őket.
-Nekem jobb ötletem van...
Feleli a nőnek, de csak halkan, másik kezével pedig a csaj felsőjét ragadja meg, és egyetlen hirtelen mozdulattal letépi róla azt, hogy csak a melltartó maradjon éppen. Ha sikerült a terve, akkor az ebből adódó pillanatnyi zavart kihasználva lelöki magáróla cirmost, aztán megragadja két bokáját, és Aya felé hajítja őt, abban reménykedve, hogy ezzel már elég időt nyer ahhoz, hogy végre védett helyre juthasson.
~Még egy történet, amit nem mesélhetek el senkinek.~

A mozi körül már megérkeztek az első járőrök, ám egyenlőre nem hatolnak be,csupán csak megkezdik a környék kiürítését, és az épület lezárását. Ez utóbbit jelenleg nem kell véresen komolyan venni, ugyanis a két szem rendőr aligha tartóztathat fel több száz fejvesztve menekülő embert, így csak abba kötnek bele, aki fegyverrel hadonászva próbálja elhagyni a mozit.
-Itt Sanchez! 5 perc és megérkezünk!

Számomra is kedves fegyverek csillantak a kezeiben, amiket rögtön felém is hajított. A dobócsillagok halk suhanással szelték a levegőt, de mivel én is eléggé értettem hozzájuk, sikerült elugranom előlük, bár az egyik elkapta a lábszáramat, mivel a zsaru lelövésére koncentrálva, nem vettem észre időben az ártó szándékú mozdulatot. Semmi különös, csak egy kis karcolás, alig volt észlelhető. Inkább csak az dühített, hogy hogy merészel ez megsebezni engem!
-Téged le sem sz@rlak, kiscicus! - fintorogtam az ajánlatára. - Szállj le a zsarumról, és kotródj vissza a vackodba fonalgombolyagokkal játszadozni, a többit bízd a profira!
Nagyon örültem volna neki, ha szót fogad, de hát hova gondolok! Úgy tűnt, még épp csak kezd belelendülni. És már abban is biztos lehettem, hogy mutáns, hiszen a szemem láttára váltogatta az emberi és a párduc külsőket. Nem is kellet teljesen átalakulnia, hogy állati képességeit bevethesse, például a körmei is egyre hatásosabb fegyvernek látszottak. Hatásosnak s halálosnak.
Nem mondanám, hogy érzelgős vagyok. Sőt! Eddig egyedül Mike-nak sikerült olyan reakciókat kiváltania belőlem, amelyeket az emberek teljes egyetértésben szavaznának meg ,,emberi érzéseknek". Mikor azonban megláttam, ahogy azok a karmok közeledtek King felé egészen furcsa érzelmi bombák robbantak bennem.
Jó, persze, én se másért voltam ott, mint hogy eltegyem láb alól a százados urat, de hirtelen felvillantak a fejemben egy másik nagymacska karmai, ahogy felém közelednek. Az emlék szinte fejbe rúgott, ahogy ott álltam előttük, és ahelyett, hogy hagytam volna, hogy legyengítsék egymást, felbőszülve ugrottam közéjük.
Ez azért nem egyetlen lépés volt, így szemtanúja lehettem, ahogy a férfi nekiállt vetkőztetni a nőt, aztán meg felém hajította, ezért remek alkalmam volt rá, hogy felé lendítsem a lábam, és irgalmatlanul nagyot rúgjak a hasába, mielőtt még rám zuhant volna. Utána már vágtam is felé a könyökömet, egyenesen az arcába, aztán a torkánál fogva megragadtam, és szorítottam, amíg az ujjaim kifehéredtek.
-Ilyet soha többé ne csinálj! - sziszegtem dühösen. - Még vele sem!!
A falnak löktem, és többet rá se bagózva megindultam King felé, hogy végre véget vessek a huzavonának.

Nem mondanám, hogy meglepett a válasza, amellyel vissza utasította az ajánlatomat, az viszont már annál jobba, hogy a surrikeneket is elkerülte, ami azt mutatta számomra, hogy még sem egy kezdővel van dolgom, így számíthattam rá, hogy a továbbiakban még alaposan megnehezíti a dolgom.
Mindenesetre most én voltam egyelőre előnyösebb helyzetben, hiszen a rúgásom sikerült és King százados torkát már csak egy hajszál választotta el, hogy a karmaim átvágják, akármennyire is küzdött ellene, viszont amit aztán művelt az annyira túl ment minden ép ésszel elképzelhető védekezési módon, hogy meg is lepett vele alaposan. Nem mintha túlságosan szégyenlős lennék, de a női ösztöneim most a káromra voltak, hiszen ahogy leszakította rólam a pulóveremet, önkéntelenül is összerándultak az izmaim, így most már könnyedén kiszabadította magát, majd ledobva magáról elkapta a lábamat és már repültem is a felénk száguldó vörös csaj felé.
Nem hiába voltam azonban macskaféle! Egy dobással azért nem lehet tőlem megszabadulni, habár a lány közeledő talpa azért megnehezítette a kecses földtérést. A megfeszített hasizmok valamelyest tompítottak a becsapódáson, a szemem sarkából láttam a közeledő könyökét, amit alkarral hárítottam, így mindkettőnk keze nagyot reccsent, de azt már nem tudtam megakadályozni, hogy a nyakamnál fogva a falnak ne lökjön.
Rászorítottam a kezére, nem kímélve a karmaimtól, hogy érezze nem ő itt a jani, aztán mikor elengedett, hogy induljon a préda felé, hevesen megragadva a vállát rántottam vissza.
- Kinek képzeled maghad te kis k@rva! Addig játszod itt az eszed, míg a célpont meglép. Már egyszer felajánlottam, de többször nem teszem! Öljük meg, aztán ráérünk lerendezni egymás közt a dolgot. Viszont, ha ilyen hülye vagy, akkor mindketten itt döglünk meg. A zsaruk már az ajtó előtt toporognak.
- - intek a tűzjelző miatt vörös színben villogó bejárat felé, hiszen még a harc közben is jól hallottam, hogy rendőrautók érkeztek. – Talán 10 percünk van, hogy megérkezzenek ennek a hegyomlásnak az emberei.
Hagytam pár másodpercet, hogy megeméssze a dolgot, de ha nem adott kedvező választ, már léptem is a lába közé, hogy lendületből elgáncsoljam és hanyat lökjem, majd sarokkal a mellkasára taposva, ugorjak tovább a zsaru felé, mielőtt eléri a mosdókat.
Egy becsúszó mozdulattal igyekeztem kirúgni a lábát, remélve, hogy a falnak vágódva kicsit elszédül, vagy mag tudom vágni valahol, hogy lelassuljon és végre túl legyek ezen a rémálmon.

Szerencsére a lányok még mindig országos nagy rajongói egymásnak, így talán van némi esélye meglógni, amíg ezek belevésik az autogramjukat egymás csontjaiba. Sokáig már úgysem kell kitartania, hisz kollégái mostanra már minden bizonnyal körülzárták az épületet, és csak percek kérdése, hogy ez a két boszorkány megtapasztalhassa, milyen érzés olyan különlegesen képzett rendőrök ellen harcolni, akik nem fegyvertelenül ücsörögnek egy moziban, hanem bizony géppisztolyt szorongatva, teljes páncélzatban rontanak rájuk. Már szinte is el is éri az ajtót, ha előre dőlne, akár meg is érinthetné a kilincset, de az utóbbi néhány percben szerzett tapasztalat alapján már okosabb annál, hogy abban reménykedjen, sikerült. Az a bestia megint a lába között huncutkodik, ő pedig olyan erővel vágódik a falnak, hogy az csak úgy belereccsen. Zuhanás közben véletlenül letép egy "Fast Five" plakátot, majd a földön fekve hatalmat rúgást küld támadója felé. Inkább van itt szó reflexről, mint kiképzésről, de ha sikerül, és a csaj csillagokat lát, amíg akár négykézláb is, de a mosdóba jut, akkor nem bánja.

Csikorgó kerekekkel farol be a S.W.A.T. teherautója, ám ezúttal csak három kommandós ugrál ki belőle, a többiek saját kocsival érkeznek, illetve Jackson - a másik lövész - speciel az aluljáróból rohan ki, napszemüveget, és Hawaii inget viselve, kezében egy hatalmas lufiállattal.
-Helyzet? - Kérdi aggódó hangon Sanchez-t.
-Nem tudjuk. Öltözz be, elhoztuk a te cuccod is!
Szinte hihetetlen, hogy csak 5 perc telt el azóta, hogy King százados riasztotta a rendőrséget. A téren már egy gombostűt sem lehetne elejteni, annyira hemzsegnek ott a rendőrtisztek, a mentők, és valamiért a tűzoltók is. Ha végre Bodwin is felbukkan, Társai "tárt karokkal" várják őt.
-Na végre! Öltözz be! - Utasítja Sanchez - Sisakot találsz a furgonban, és fegyvert is. A szolgálatban lévő csapat fél óra múlva érne csak ide, az pedig már nagyon késő, úgyhogy mi megyünk!
Ebben a pillanatban Jackson a furgon hátuljából átpasszol egy fegyvert lövész kollégájának.
[You must be registered and logged in to see this image.]
-Kivételesen mi is bemegyünk. Mondjuk, neked ez nem újdonság ahogy hallom...

-Fogd már be, te nyeszlett kis szösszenet - csattantam fel, visszalökve magamat a faltól, aminek ráncigálása nyomán nekiszédültem. - Nem rögtön magad alá csinálni néhány retardált fakabáttól.
Fennhéjázó szavaim mögött azonban ott lapult a beismerés, hogy sajnos igaza van, nem lenne ajánlatos hadat üzenni egy egész Swat osztagnak. Egyik kezemet csípőre vágtam, a másikkal lehanyatló fejemet támasztottam meg, ahogy lemondóan felsóhajtottam.
-Legyen - morogtam beletörődően, és ránéztem. - Megöljük, aztán marad időnk egymásra is. Bár őszintén szólva kis hal vagy te ahhoz a tengerben, hogy érdekelj, úgyhogy utána olajra is léphetsz. Amíg nem pattogsz túl sokat az orrom előtt, nem foglak kinyírni.
Persze arra nézve, hogy King százados megölését egészen pontosan ki fogja végezni egy szó sem esett, de egyenlőre nem is akartam ezt a témát feszegetni, hiszen úgy sosem indultunk volna el, és nem örültem volna neki, ha a prédánk idő közben megszökik. Gondoltam, előbb érjünk oda, ott gyorsan végzek vele, aztán a kiscica nyávoghat, amennyit akar.
Meg is indultunk, vele az élen, és már lendült is, hogy a földre vigye ellenfelét tagadhatatlanul profi mozdulattal. A hanyatt vágódott zsaru azonban sajnos szintén nem tegnap tanulta a szakmáját, így még a padlón heverészve is be tudott küldeni egy akkora rúgást, hogy ha lett volna rá időm meg kedvem, még én is felszisszentem volna az áldozat helyett.
~Na, ezt benézted!~
King koma közben négykézláb araszolt a mosdó felé, bár még így sem tudott kellőképpen összekuporodni, ami azt illeti, ebben a pózban is a csípőmig ért. Én pár lépéssel előtte a magasba ugrottam, hogy az ő csípőjén landoljak minél fájdalmasabban. Az lehetett a legpuhább rész rajta, amit ebből a szögből elérhettem, máshol nem lett volna értelme próbálkoznom.
Ekkor azonban meghallottam valamit. Egészen pontosan semmit. Nem hallottam semmit. Mélytengeri, fenyegető csend vett minket körül, és ez egyáltalán nem tetszett nekem. Se zene, se távoli léptek tétova nesze, semmi. Ami csak egy dolgot jelenthetett. És volt ebben az érthető veszélyen kívül számomra még valami rizikós.
~Vajon Mike-ot mégiscsak iderendelték?~
Minderre ugrás közben figyeltem fel, úgyhogy nem tehettem mást, mint magasra emeltem a lábaimat, és King helyett az ajtófélfának feszültem, de alig érték el a talpaim puhán a fafelületet, már löktem is magamat vissza hátrafelé. A földre szökkenve hátat fordítottam a zsarunak és a csajnak is, és futásnak eredtem. Nem mentem messze, csak a jegypénztárak melletti díszletek közé.
~Nem tudhatja meg, hogy itt vagyok!~

Miközben a vöröske végre belátta, hogy igazam van és először végezzük el a melót, aztán foglalkozzunk egymás kinyírásával békésebb környezetben, legalábbis ott, ahol nem kell attól tartani, hogy perceken belül a nyakunkban lihegjen a kommandós osztag, már meg is tettem az első lépéseket az ügyben, de ez a szemét zsaru nagyon ragaszkodott az életéhez, mert még vesztett helyzetből is rúgott a gyomromba akkorát, hogy felkészültség ide vagy oda, pár másodpercig csak levegő után kapkodtam a szemben lévő fal tövében, ahová repített a lendület.
Így aztán volt még esélye, hogy elérje as okkal jobban védhető mosdókat, de még a kínlódásom közepette is örömmel láttam, hogy a kiscsaj végre akcióba lendült, hogy megakadályozza. Végre? Tiszta hülye vagyok én, hogy most itt drukkolok neki, aztán majd telekürtöli az alvilágot, hogy nem tudtam végezni egy ilyen könnyű feladattal és ő végezte el a munkát. Ezt nem hagyhatom annyiban!
Kínkeservvel felálltam, hogy beleavatkozzam, de legalábbis kivegyem a részem belőle, mikor legnagyobb elképedésemre a lány repülőrajtot vesz és eltűnik a pénztáraknál elhelyezett hirdetések, plakátok között.
~ Mi a jó bánat történik itt! ~ nézek körül gyanakodva, de nem sokáig töprenghetek, hiszen a százados már elérte a mosót. Na meg aztán kintről is mozgolódás indult meg, így ez volt az utolsó esély, hogy végezzek a rendőrrel, utána már fel kell húzni a nyúlcipőt, ha nem akarok szitává lőve itt maradni.
Még mielőtt becsaphatta volna az ajtót az orrom előtt a férfi, ismét átváltoztam, mert így még legalább felismerni is nehezebb lesz, majd teljes súlyommal és lendületemmel a becsukódó ajtónak vetettem maga, remélve, hogy a szűk helyen nem lesz ideje védekezni. Ha a karját el tudom kapni közben, akkor arra is ráharapok.