Lovarda

*Diadalittas mosoly terült el az arcomon, amikor Gregory a padlóra rogyott a családi ékszereit szorongatva. Aztán a padló és a mennyezett, valamint mindegyik szilárd fal elkezdett mocorogni, a falról pedig a vakolat kezdett hullni. Egy gyors mozdulattal rávettem magamat a férfira, kezeit a feje mellé támasztottam, jó szorosan fogva tartva őt, miközben lovagló ülésben ráültem a derekára.*
- Óh Greg, édes Greg. Csak nem hitted, hogy bevetheted ellenem a képességedet?-* Ciccegtem rosszallóan, és közben megráztam a fejemet. Nagyon tetszett, hogy így kiszolgáltatva feküdt alattam. Hm.. kifejezetten tetszett. Közel hajoltam hozzá, szinte a szám hozzáért a nyakához úgy súgtam a fülébe.*
- Teli vagy életerővel, és ez nekem nagyon tetszik.- Suttogtam halkan a fülébe búgva, miközben kezemet szánt szándékosan a bőréhez érintettem és éreztem, ahogy az életereje lassan szivárog át belém. Az erőm egyre nagyobb lett én pedig egyre jobban és jobban éreztem magam. A gúnyos mosoly nem hervadt le az arcomról úgy néztem az arcát, és közben szorosan a földhöz préseltem.*
- Tudod, kedvet kaptam egy kis rosszalkodásra.-* Nyaltam meg az alsó ajkamat, majd ravaszul mosolyogva végighúztam a nyelvemet a nyakától a füléig és finoman végig karcoltam a fogammal ugyan az az utat, amit az előtt a nyelvemmel jártam végig. Körmeimet erősen a csuklójába vájtam és vigyorogva élveztem a mi kis játékunkat.*
~ Óh igen... ez tetszik, és már csak Logan hiányzik..~

A kínzó fájdalom lassan múlni kezdett. A fejem is fokozatosan tisztult. Megpróbáltam feltápászkodni de Heily nemes egyszerűséggel oldalra lökött és ismét a padlón voltam. Mire felocsúdtam már rajtam ült és fejem mellé nyomta a kezeimet. Felnéztem rá.
-Elég lett volna a ha szólsz és lefeküdtem volna magamtól is... Ma már úgy is elmaradt egy köröm...
Ahogy egyre kevésbé fájt a férfiasságom szemet szúrt valami a lányban. Talán valamiféle drog lehetett, de egyikre se emlékeztetett úgy igazán. Talán valami új keverék lehet. Mindenesetre úgy fest, hogy a szexuális vágyat fűti rendesen.
~Najó, ez így nem túl jó...
Megpróbáltam felemelni a kezeimet és letessékelni magamról a lányt. Amilyen könnyedén nekikezdtem egy 20-30 centi után a kezem megállt. Egyre nehezebbnek tűnt és több erőt igényelt, hogy fenntartsam. Végül a kezeim megadták magukat és erőtlenül hullottak vissza a fejem mellé. Lassan ólmos fáradtság kezdett eluralkodni rajtam.
-Azt, látom, viszont nekem kezd elmenni tőle a kedvem...
Kezem lagymatagan ökölbe szorult a karmaitól, majd e is ernyedt. Levegőt is sokkal lassabban vettem. Az épület falai vissza szilárdultak ahogy vissza vettem az irányítást az erőm fölött. Az is közre játszott, hogy egyre kevésbé volt energiám használni. Már nem is erőlködtem, hogy letaszítsam magamról, minden csepp maradék erőmet a magaménak akartam tudni de éreztem, hogy folyamatosan fogy elfele.

A harc hevében először fel sem tűnik neki, mi folyik ott a háttérben, hisz elég vér fröccsen az arcába ahhoz, hogy ne foglalkozzon egy olvadozó épülettel, egy idő után viszont kénytelen hátranézni, ha másért nem, hát azért, hogy kiderítse, mi az isten tart ilyen sokáig Greg-nek, hisz azt mondta, elbír azzal a mukival, és még ha belekalkulálja azt is, hogy tesz majd oda nem illő megjegyzést a lánynak, majd felajánlja neki, hogy a stresszt kipihenendő zuhanyozzanak le együtt, végül vizes borogatást tesz az arcára, akkor is végeznie kellett volna, és már a gépen kéne lenniük! Amikor hátrafordul, és látja, hogy mi történik a házzal, már gyanakodni kezd, de aztán valami rohadék hátba lövi kismillió tölténnyel, ő pedig vért köpködve esik térdre.
-Na, mi a helyzet, tüdő és szív nélkül már nem is vagy olyan nagy legény torzonborz? - Kérdi fölényeskedve ezúttal egy olyan férfi a változatosság kedvéért, aki nem visel gázmaszkot.
-Én...megvagyok...lássuk te hogy bírod...

Amíg odakint valaki fájdalommal, és meglepetéssel a hangjában üvölt fel, két maszkos kommandós sikeresen bejut Heily és Greg szobájába, ahol aztán megtorpannak a küszöb után, és a földön fekvő fiúra szegezik fegyvereiket. Így is maradnak, vagy két másodpercig, mikor is mindkettejük homlokából 3-3 karom bukkan elő, ők pedig holtan esnek össze.
-Mi a franc folyik itt? - Vonja kérdőre a fiatalokat. Nem arról van szó, hogy nem értékeli az extrém szexet, extrém helyzetekben, de ez azért már mégis túlzás.

-Erősítést kérek! - Szól a rádiójába a nő, aki tegnap elfogta Heily-t. - Bravo szakaszt likvidálták. Vége.
-Alfa szakasz úton van. Tartsatok ki. Vége.

*Diadalittasan szívtam magamba Gregory életerejét és egyre nagyobb erőt éreztem magamban.*
~ Óh, nem... nem fogsz elájulni...~
*Elengedtem Gregory kezét és lassan elkezdtem kigombolni az ingem gombjait.*
- És most játszunk egy kicsit.-* Vigyorogtam le rá és lassan ismét a nyakához kezdtem hajolni. A blúzom felső három gombját kapcsoltam csak ki, de ez bőven elég rálátást adott Gergory-nak. Aztán egy idő után ismét lovagló ülésben ültem rá. és már éppen tovább játszadoztam volna rajta, amikor belépett Logan. A legjobbkor. Kétségbe esett arccal pillantottam rá és gyorsan felálltam a félig ájult férfiről.*
- Logan... Gregory... nem tudom mi történt vele.. egyszer csak összeesett...-* Néztem rá nagy kerek szemekkel és hisztérikusan kezdtem el beszélni. Ezzel a megriadt "jó kislány" pofival odamentem hozzá és megöleltem és onnan néztem a félig ájult, földön fekvő Greg-re.*
- Félek..-* nyöszörögtem Logan mellkasába, és kipréseltem magamból egy pár könnycseppet. Könnyes szemekkel és arccal néztem fel a férfira és még a számat is rebegtettem hozzá. Mi ez, ha nem a tökéletes színészi adottság? Miközben a férfi reakcióját vártam lopva mindig a földön fekvő, édes Greg-re néztem.*
~ Annyira naiv kis fiúcska.~
*Ameddig csak tudtam Logan kezei közé préselődtem, aztán, ahogy meghallottam a hangos lépteket egy mozdulattal kibontakoztam az öleléséből és megfogtam az arcát. Lassan Rozsmák és elkezdett elsápadni.*

Lassan kivert a víz, az erőlködéstől. Lassan már a lélegzés is nehezen ment de minden erőmmel azon voltam, hogy magamnál maradjak. Nem tudom mit csinált velem, de féltem, hogy ha elalszok többé fel sem kelek. Szűken pislogtam a lány felé aki nekiállt kigombolni a felsőjét. A szemöldökömet még volt erőm felvonni. Megint minden elkezdett szürkülni, veszíteni a fényéből, és olyan üresnek, felületesnek láttam mindent. Csak az emlékeim és tapasztalataim alapján tudtam megmondani, hogy mi miből van és nagyjából mennyi. Oda is tudtam képzelni, de nem volt az igazi, vaknak éreztem magam. De amit a lány mutatott nekem azzal, hogy fölém hajolt, azt még így vakon is jól láttam, és így is kivívta az elismerésemet. Még értékelni is tudtam volna a magam módján a látottakat, de jelenleg még csak jelezni se tudtam semmimmel, hogy szépek. Aztán hirtelen felpattant rólam a lány és Loganhez futott aki úgy fest kijátszotta magát az udvaron.
~Úgy fest apuci hamarabb haza ért... Végre egyszer rosszkor toppansz be...
Hallottam Heily színészi előadását és meg kellett volna mondanom, hogy szép alakítás, de egy halk nyöszörgés nem sok, annyit se tudta magamból kipréselni. Egy kis hangos pukit végtére sikerült kicsikarni, de alig ha volt túl sok információ értéke a dolognak.

Kicsit hirtelen a váltás neki a korábbi húsdarálásból, az ijedt, vigasztalásra váró kislány, akit kicsit talán túl közelről is ismer, de azért igyekszik felnőni a feladathoz, és ösztönei figyelmeztetése ellenére engedi a lánynak, hogy hozzá bújjon.
-Nem lesz semmi baj. Elkaptam őket, mindjárt...ughhhh...!
Fintorogva kapja fel az orrát a Greg felől jövő altáji nesz hallatán, majd összeszorított fogakkal méri végig a földön fekvő fiút.
~Na jó, ez már bomlásnak indult, kár érte, kiváló X-men volt. Na jó, elég a marháskodásból...~
-GREG! Ha nem kelsz fel azonnal, itt hagylak! Te meg nyugodj meg Heily nem le...hhh...
A lélegzete is elakad, amikor túlságosan is ismerős érzés keríti hatalmába, és bár azonnal ellöki magától a lány, úgy, hogy a fal adja a másikat, annyi ereje sem marad, hogy megálljon a lábán, és úgy vágódik hanyatt, hogy feje Greg kobakja mellé kerül a padlón. Innen figyeli tovább a lányt, illetve figyelné, ha nem lenne egyenlőre az is kihívás, hogy levegőt tudjon venni.
~Ha hazajutok Lily-hez innen élve, esküszöm, egy 10 méteres dárdával szúrok szíven minden más nőt, aki a közelembe próbál jönni!!!~

Az erősítés egyenlőre várat magára, így a két férfi egyedül marad az apró termetű, de annál gonoszabb bestiával, kinek most már senki sem állhatja útját a következő pár percben.
~Mégis mi a fene volt ez? Tudom, hogy néha véletlenül is csinál ilyet de ez...egyáltalán nem tűnt véletlennek! Egy kicsit sem!!!~

*A földön fekvőre nem is nagyon figyeltem, csak a szememet forgattam, hogy mekkora s*gg tudd lenni valaki, aztán még szorosabban bújtam oda Logan-hez. Aztán, ahogy elkészült a fejemben a terv, gonosz mosoly kúszott fel az ajkamra és hát neki is álltam megvalósítani zseniális gondolataimat szépen sorjában. Az első lépés az volt, hogy kiiktassam, mind a két szőke herceget, akik fülüket farkukat behúzva rohantak el a szegény, kicsi ártatlan Heily-ért, hogy kiszabadítsák a csúnya, ronda bácsik kezecskéi közül. Gonosz mosollyal terítettem le Logan-t is a földre, és addig nem hagytam abba az érintést, amíg végül fal fehéren, eszméletlenség közelébe nem feküdt a padlón. Aztán szépen lassan felálltam, megigazítottam a blúzomat a hajamat kecsesen átdobtam a vállamon, majd hangosan felnevettem.*
- Logan, Logan, Logan... azt hittem ennél azért több eszed van, hogy ideállíts egy ilyen fiúcskával erősítés nélkül.-* Ciccegtem rosszallóan, és kezeimet karba fontam a melleim előtt, úgy sétálgattam a két holt sápadt férfi mellett.*
- Tudjátok, ebben az egészben az a legviccesebb, hogy végre rádöbbentem, mennyire üresfejű kis liba voltam. Megfelelni az emberek elvárásainak, meg éljünk együtt, boldogan, mintha mi is ugyan olyanok lennénk, mint azok a szánalmas halandók.-* Magyaráztam undorral a képemen, és leguggoltam a két férfi feje mellé.*
- Most már minden annyira világos. Ez az egész egy nagy sz@rság volt. Ugyan már, kik azok a tehetetlen, gyenge b@lfaszok, akik azt hiszik, hogy jobbak, mint mi. Nem... mi vagyunk az emberiség legtetején, az evolúció legfelső rétegét mi tesszük ki. Itt az idő elintézni a semmire kellő homo sapiens-eket, hogy mi uraljuk őket. És ti fiúk...-* Simítottam végig mind a két férfi arcán egyszerre, miközben oldalra billentett fejjel néztem előbb Logan-re, majd Gregory-ra és önelégült vigyorom még szélesebb lett az arcomon.*
- Hasznos tagjai lesztek a testvériségnek.-*Sóhajtottam fel, majd lassan felálltam és az alsó ajkamba haraptam. Finoman visszamásztam Gregory ölébe, oda, ahol az előbb ültem rá, és finoman elkezdtem kigombolni az ingét és kioldani a nyakkendőjét.*
- Remélem nem bánod Logan, ha egy kicsit eljátszadozom, csak hogy ne unatkozzam, amíg megérkezik az erősítés. Úgy érzem, ezzel már régóta tartozom Gregory-nak.-* Vigyorogtam ördögien, és ajkaimat végighúztam az állán lévő borostán egyenesen a nyakáig...*

Küzdöttem amennyire csak tudtam de a plafon monoton bámulása nem sokat segített. Egyre álmosabb és álmosabb lettem. Alig bírtam nyitva tartani a szememet. Már behunytam és nagyot sóhajtva elaludtam. Olyan kellemes és megnyugtató érzés volt lehunyni a szemeimet. Alig egy szemhunyást ha aludtam amikor valami fémes koppant mellettem. Éreztem, hogy szinte elemelkedek a talajtól egy pillanat erejéig. Kipattannak a szemeim. Annyi erőm van hogy oldalra billentsem a fejem és lássam, hogy Logan fogott padlót. Ha netán neki is jut annyi ereje hogy rám nézzen poénból rá kacsintok és dobok neki egy puszit. Végül egy vigyorral fejezem be és ismét a plafon felé fordítom a fejem.
~Legalább a jókedvem még meg van...
Szemem sarkából Heily felé fordultam, kissé ledöbbentet, hogy az a szende szűz akit kimentettem a suhancok karmai közül itt végezte. Eszem ágába nem volt átállni a testvériséghez. Ott az a dilis Hugh, az a Kalmár meg... Valória.... Oké, +1 pont a Testvériségnek... Úgy éreztem ez az egy pont nem fog átcsábítani a sötét oldalra, de Heily kecses akciója kételyeket ébresztett bennem.
~Lehet meg kéne fontolni ezt a másik oldalt... Ratna sose adott öltáncot... Gondolom nem is fog... Már ha haza jön még valaha...
Talán a pihenéstől, vagy Heily csinált velem valamit de ez az érdeklődés a másik oldal iránt kicsit lejjebb is felkapta a fejét.

-Hát, akkor tévedtél... - nyöszörgi a földön fekve, mikor Heily azt ecseteli, hogy okosabbnak hitte őt ennél. - Törődj bele...
Szívesen szólna még pár kedves, keresetlen szót az evolúcióról papoló lányhoz, de sajnos már ez is nagyon megerőltette őt, úgyhogy inkább csak fekszik tovább mozdulatlanul, és a fogát szívja.
~Testvériségbe én? Hamarabb vennének fel a mutánsgyűlölő katolikus apácaegyletbe, mint oda, még akkor is, ha Greg-el közösen jelentkezünk!~
Azért ha lassan is, de kezd visszatérni az ereje, most például már az arcát is oldalra tudja fordítani, hogy megfigyelhesse, mi történik Greg-el - vagy az is lehet, hogy csak a gravitáció dolgozik...elég nagyot koppan az arca a piszkos padlón, szóval lehet az utóbbi - és a látottak alapján arra következtet, hogy Greg fiúnak annyira nem sürgős amúgy sem, hogy "megmentse" őt.
-He...he....hhhhrrrr - köhög fel, aztán hatalmas kínlódás árán csak kinyögi: - Heily, ez nem te vagy...
~Na jó...rémlik, hogy ilyenkor még valami mást is szoktak mondani, de igazándiból abban is biztos vagyok, hogy nem szokott bejönni annál, aki megkattan, úgyhogy mi értelme?~
Tehát röviden: bármit is tervez Heily, számottevő ellenállásba nem ütközik egyenlőre.

- Óh igen, sajnos tévedtem, de ne aggódj Logan... Majd segítenek rajtad, ahogy rajtam is segítettek.-* Vigyorogtam elégedettem, aztán tekintetemet ismét Gregory-ra szegeztem és lassan meg is éreztem, hogy Gregie annyira nem is eszméletlen. Ez elégedettséggel töltött el. Vigyorogva hajoltam ismét a nyakához, amit most már erősebben meg is haraptam. nem finomkodtam, elvégre.. Az alsó fertály eléggé elárulta a gazdáját.*
- Tudod Logan.. igazából most vagyok önmagam. A szende, kis szűz Heily, aki mindenkitől fél, és majd összepisili magát attól, ha egy férfi megérinti nem én voltam. Kérlek! Ne nevettess.-* Forgattam a szememet, aztán az alsó ajkamba haraptam. Egy pillanatra a földön fekvő Logan-re néztem.*
- Tudod mit? Amint végeztem Gregory-val te jössz, megígérem.-* Vigyorogtam ördögien, miközben elkezdtem az alattam fekvő férfi ingét kigombolni.*
- És csak hogy megnyugtassalak, veled finoman fogok bánni. Nem minden nap adódik ilyen lehetőség, mint te...-* Néztem rá, miközben végeztem Greg minden gombjával, aztán ismét ránéztem a férfira és alaposan felmértem. Szétnyitottam az ingét, és csak csodáltam a testét.*
- Hm.. ha ezt akkor tudod, amikor legelőször rajtad feküdtem, kapva kaptam volna a lehetőségen, de.. ami késik, nem múlik.-* Doromboltam, majd körmeimet végighúztam a mellkasán, le lapos, izmos hasán, majd felfelé és körmeimet jó erősen belevájtam a bőrébe.*
- Hm... tetszik a látvány.-* Duruzsoltam a nyakába, miközben kezeim ismét lesiklottak a mellkasán, ám ezúttal nem álltam meg. Folytattam egészen addig, amíg meg nem éreztem a "gondolkodó" agyát.*
~ Óh Greg, Greg, Greg, most pedig kezdődjék a játék..~

Az ólmos fáradtság lassan de biztosan múlni kezdett. De a levegőt ettől függetlenül még mindig nehezen vettem. Annyi különbséggel, hogy most az izgalom, mintsem a fáradság miatt. Nyakam egy kicsit megrándult, amikor beleharapott. Halkan még nyögtem is egyet de többre egyenlőre nem volt kapacitásom. Azt a kevés ami még megvolt az szépen lassan másutt kezdett csoportosulni. Egyre inkább ahogy a cselekmények haladtak előre és rólam lekerült az ing, félig meddig.
-A lehetőséged megvolt....
Nyöszörögtem ki suttogva, nem voltam biztos benne, hogy értett belőle bármit is. Az esélytelenek nyugalmával hunytam le a szemem, ha nem tudok teljesíteni úgy is elunja... Próbáltam pihenni és erőt gyűjteni amikor megéreztem magamban a karmait. Szemeim kipattantak és rögvest rávetült a pillantásom. Felvontam a szemöldököm ahogy kifejezte tetszését.
-Remélem is, sok munkám van benne...
Nyugodtan ejtettem vissza fejem és bámultam a plafont fapofával. Míg nem a keze el nem kalandozott. Nyeltem egy nagyot, nem voltam szégyenlős de Logan előtt attól függetlenül nem szívesen kezdenék bele ilyesmibe. Ahogy arra sem vagyok kíváncsi hogy ő hogy végzi az ilyen dolgait...
-Ez ugye nem számít tanítási időnek mert....
A szavam is elakadt ahogy megéreztem magamon a lány kezét. Nagy levegőket vettem és elég nehézkesen ugyanis ennek hatására az a maradék erőm is a lány irányítása alá került...

-Kösz, de én már kiállhatatlannak születtem - morogja, egyre élénkebb daccal a hangjában, ami számára egy jó jel, hisz ezek szerint kezd Heily haláli simogatásának a hatása elmúlni...
~Ugyanakkor, a múltkor simán ledobott magáról miután elszívta az erőmet smárolás közben, hiába nyom negyed annyit sem, mint én, szóval könnyen lehet, hogy most akkor is elnyomna szkanderben, ha nem lennék olyan fitt, mint egy felboncolt gumikacsa. Na jó, elég a siránkozásból, ideje cselekednem. Greg nagyon megharagudna, ha sokáig hagynám még szenvedni, ebben egészen biztos vagyok...~
Összeszorított fogakkal, szánalmasan vergődve tápászkodik térdre, hogy aztán a Greg-be mélyedő lány hajába markoljon, és annál fogva próbálja meg lehúzni róla.
-Bocs szívi, de én addig nem tudok várni! - Kiáltja közben, aztán ha sikerül a művelet, utolsó erejével még messze löki magától...na jó, centiméterekre.
-Meggondoltam magam, engem várnak otthon...Te meg Fuss, te szerencsétlen!!!
Utolsó erejét összeszedve megpróbálja magához ölelni a nőt, hogy Greg-nek legyen legalább egy kis esélye...csinálni...valamit...igazándiból, lehet jobb terv lett volna, ha kiszökik, amíg ezek ketten elvannak, de azt nem tudta volna lenyelni a büszkesége.
-Esküszöm Greg, ha itt látlak két másodperc múlva, írok három egyest a homlokodra!!!

*Nem is figyeltem Logan-re. Más, sokkal jobb dolgom volt, mint hogy azzal az ólom bábúval szórakozzak, így aztán szépen lassan elkezdtem Gregory-t kényeztetni, és ahogy az arcán láttam a reakciókat, elég hatásos volt.*
- A lehetőségem most is megvan, és csak hogy tudd, nem foglak kímélni.-* Súgtam a fülébe halkan, hogy csak ő hallja és ismét nekiálltam volna a nyakát harapni, amikor megéreztem, hogy Logan lelök róla. Pár méterrel arrébb érkeztem a seggemre, ami egy kicsit felbőszített. Időm se volt felállni, mert Logan már ott is termett, és azonnal le fogott, hogy ne mehessek vissza Gregory-hoz.*
~ Óh, Logan, Logan, Logan. Te buta mutáns, hát sose tanulsz semmiből?~
*Gonosz mosollyal néztem Logan-re, aztán egy laza, könnyed mozdulattal megérintettem a kezét és éreztem, hogy az életereje lassan, de biztosan belém áramlik.*
- Add fel Logan, különben megöllek, és annak nem lenne szép a vége. Jó ember lennél a csapatunkban. Nem mellesleg.. még nem zártuk le a zuhanyzós dolgunkat se.-* Csiripeltem édes hangon és amikor éreztem, hogy a szívverése lassan kezd gyengülni elengedtem és lelöktem magamról, aztán felálltam és úgy néztem Logan-re. Ha Greg közben elment már, akkor csak az ingét felvettem a földről és magamhoz ölelve figyeltem a távolodó alakot.*
- Még nem végeztem veled, Gregory S. Severald.-* Suttogtam utána. Ha azonban nem ment el sehova és továbbra is a földön fekszik, vigyorogva megint hozzá léptem és visszaültem az előbbi helyemre.*
- Szóval, hol is tartottunk, mielőtt ez a modortalan hapsi félbeszakított minket?-* Kérdeztem nyájas hangon, aztán körmeimet erősen a bőrébe vágva megint csak végig húztam kezem a mellkasán, mindaddig, amíg el nem értem a családi kincstárhoz, ami még mindig kidudorodott a nadrágjából. Lassan megállva a kezemet ráraktam a kis dombocskára és simogatni kezdtem, miközben Greg arcát figyeltem mindvégig.*

-Azért csak módjával ha kérhetem...
Nyöszörögtem magatehetetlenül és lelkiekben felkészültem minden eshetőségre és belenyugodtam a sorsomba. Valahol könnyebb volt ezt elfogadni, mint amikor az életem forog kockán, egyéb meggondolatlanságok miatt. Az nem ennyire... hát... jó. Valahol ez se egészséges, de mégis csak emészthetőbb...Nagyot sóhajtottam ám hirtelen a teher lekerült rólam és mondhatni egy halovány csalódottság ült ki az arcomra. Ugyan akkor éreztem, hogy az életerőm kezd rohamosan vissza térni, nem csapolja meg semmi. Több sem kellett hasra fordultam és kúszni kezdtem, alig két centi megtétele után a látásom is kezdett visszatérni. Több sem kellett a jó ötlethez. Mutató ujjammal belenyúltam a talajba. Lassan belenyúltam. Elég nehézkesen ment a dolog. Minden mozgósítható erőmet összeszedve csak nyomtam bele a kezemet, míg végül könyékig át nem nyúltam rajta. Visszarántottam mert nem volt mibe kapaszkodni és sietősnek éreztem a dolgot, ki tudja meddig tudja Logan feltartóztatni a végzetem aki egy kicsit azért várok, hogy elkapjon.
~Ez valahol szexi szituáció de.... ezt jobb ha megtartom magamnak....
Révén, hogy az emberi fej menekülésre volt tervezve elég áramvonalasnak számít. Belenyomtam a fejemet a talajba és azt préseltem át először miután kezeimmel átnyúlva sikerült tágítanom a kis átjárómon. Fáradni kezdtem megint, így nagy levegőt véve ellazultam. Minden atomot megpróbáltam eltávolítani magam körül, hogy könnyebben csusszanjak át a padlón. Amiből végül kifordulva zuhantam vagy 3 métert. Összekuporodva estem az alattunk lévő szoba padlójára ami mint valami feszes gumipadló belehullámzott, de így is elég nagyot koppantam. Ezt a csodálatos menekülést követően kicsit nyöszörögtem. Nagy nehezen sajgó tagokkal feltápászkodtam.
-Sssz.....
~ÁÁÁÁucs..... Oké, azért valami ruhát igazán hagyhattam volna magon... Te meg kókadj le mert most menekülünk...
Felnéztem a plafonra ahonnét jöttem, szerencsére vissza állt eredeti alakjára így csak felül egy nagyobb kiterjedésű ám sekély horpadás jelzi egyedül, hogy merre mehettem. Éreztem, hogy az erőm még nem stabilizálódik a látásom egyenlőre csak foltokban jó... És talán a vállamnak se esett jól ez az esés...

-Ugh...
A lány érintése sajnos továbbra is minden csak nem angyali. Logan egyetlen előnye abból származik, hogy már nincs energiája a falat kaparni, és ordítani fájdalmában, ezért kívülről úgy tűnik, mintha remekül tudná uralni a kínt, pedig csak fáradt, halálosan kimerült.
-Csak...ennyit....tudsz? Egyébként...amilyen bűz van itt, ránk is fér majd az a zuhany!
Persze ezzel is csak az időt próbálja húzni, és elterelni Heily figyelmét, amíg Greg végre valahára eltűnik a színről. Ekkor valamivel nyugodtabban hunyja le szemeit, hisz a fiú biztosan meg fogja oldani a helyzetet. Egész biztosan van annyi esze, hogy felelősségteljes döntést hozva elmeneküljön és ne csináljon hülyeséget, hanem...hanem...ó banyek....
~Nagyon ajánlom, hogy elmenekülj, és hozz segítséget, mert ha ezt túlélem, és meglátlak magam mellett egy zárkában, én magam öllek meg!!!~
-Félek csak a modortalan hapsi marad neked bébi - veti oda önelégülten vigyorogva.
-Viszont, a csajom elég féltékeny típus, szóval mindent a szemnek...tudod...

Greg közben két hatalmas barna szemel találja szemben magát, miknek tulajdonosa kíváncsian mered rá, hogy ugyan mit keres ő itt, aztán tovább rágcsálja az előbb leharapott zabot, és kecsesen odébb sétál négy lábán, mintha mi sem történt volna. Más pónit lehet zavart volna ez az incidens, ez itt viszont kimondottan békés alkat, klasszisokkal békésebb, mint az a két gázmaszkos alak, akik a folyosó végétől indulva haladnak végig a karámban, hogy megnézzék hova bújt Greg. Úgy tűnik a plafonon lévő lyukról nem gondolják azt, hogy fontos lehet....

*Amint Gregory elkatapultálta magát csalódottan szitkozódni kezdtem, hogy elvették a játékszeremet, aztán Logan gúnyos megjegyzésére felé pillantottam és ördögi mosollyal az arcomon odaléptem hozzá.*
- Minek érjem be veled, mikor bárkit megkaphatok akit csak akarok és akkor amikor akarom. És csak hogy tudd, nem hiszem hogy tudna nekem ártani a te kis barátnőd, ha én egyszer megcsapolom hosszabban.-* Duruzsoltam és odaléptem hozzá, aztán egy laza mozdulattal a nyakára tettem a kezemet és elkezdte szorongatni. Éreztem az életerejét belém áramlani és azt is éreztem, hogy egyre jobban igyekszik levegőt venni, sajnos hiába valóan.*
- Óh Logan, te még mindig ugyan azt a szende kis szűz lánykát látod bennem, aki akkor voltam, amikor a lakásomon voltál, pedig ki kell, hogy ábrándítsalak, már nem az vagyok, egy erősebb és egy sokkal magabiztosabb ember vált belőlem, hála ezeknek az embereknek. És.. előbb vagy utóbb neked is kerítünk helyet, ha rajtam múlik, akár azonnal is.-* Vigyorogtam aztán elengedtem és erősen a földre ejtettem a fejét.*
- Most pedig, ha megbocsájtasz, el kell kapnom Gregory-t, hogy befejezzem azt, amit elkezdtem. nem szeretném, ha valaki más és játszhatna vele, de ha gondolod utána akár te is megkaphatsz. Már ha túléled.-* suttogtam a fülébe, aztán nyelvemmel végignyaltam a füle alatt a nyakát és lassan felegyenesedtem.*
- Jó volt látni, Logan.-* Intetem neki, aztán sietős léptekkel elindultam, hogy megkeressem Gregory-t.*

Meredten néztem farkasszemet a két hatalmas barna szempárral. Ellenfelem azonban csak hamar beadta a derekát és beletörődve vereségébe komótosan elballagott.
~Victoire...
A gülü-szempár mögül hamarosan két alak sziluettje tűnt fel. Egyiket sem mondanám éppenséggel segítőkésznek. Abban is biztos voltam, hogy nem ruhát hoznak, és nem ki szabadítani akarnak innen. Végtére egyik sem akart adamantium karmokkal végezni velem, vagy 60 kilós kézzel agyoncsapni. Szóval nem estek a friend-zone-ba.
~Gondolkozz... gondolkozz... gondolkozz már te idióta....
Pánikszerűen álltam két lábon, meg egy kicsit a harmadikkal... Tekintetem össze akadt a két gázmaszkos üvegével. Lenéztem a félárbócra, majd a nem rég elhaladt Ló póni után pillantottam. Ijedt arccal, zavarodottan néztem vissza rájuk és zavartan felemeltem a kezem.
-Öhm... mi csak.... vagyis én.... szóval.... csak... hát izé... ismerkedtünk egy kicsit.... Már éppen... amikor a nyakamba esett valami és elszaladt arra!
Törtem ki hisztérikusan és mutattam az istálló ablaka felé.
-Én csak magányos vagyok. De esküszöm leszokok róla!
Reszkettem, kezdett hűvös lenni meg az ideg is bennem volt elég rendesen.

-Ebben tévedsz - vágja rá, még mindig szenvedve - nem látom őt benned. Azt a csajt...kedveltem...és eszembe sem jutott volna feldarabolni!
Karmai szépen, lassan bújnak elő hófehér bütykei közül, egyenlőre azonban túl gyenge ahhoz, hogy fel is emelje a karjait, így jelenleg csupán önmagának okoz vele fájdalmat, ám ez semmi ahhoz képest, amit a boszorka művelt vele, így ezt is képes összeszorított fogakkal tűrni...egyenlőre.

Odalent a katonák szokás szerint úgy bámulnak a gázálarcuk mögül, mintha csupán nagyra nőtt akciófigurák lennének, kik csak akkor mozognak, ha irányítják őket, de még a légzésükre is egyedül csak a maszk utal, amit viselnek. A szemüket takaró lencsén ott tükröződik Greg arca másodpercekig, mielőtt fognák magukat, és eltakarodnának a helyszínről, hogy kövessék a fickót, aki arra szökött, amerre Greg mutatja nekik. A fiú nem láthatja, de közben a két kommandós operátora élethalálharcot vív a gyomrával azért, hogy annak tartalma lent maradjon, és ne terítse be az előttük elhelyezkedő drága gépeket. Annyira zavarba jöttek ettől a fejleménytől, hogy csal fél perccel később merül fel bennük a következő gondolat, jóformán egyszerre:
-Te...nem hagyhatunk szemtanúkat, és ha valaki megérdemli, hogy likvidálják!
A páros ekkor futólépésben indul vissza a pajta felé, és ha Greg-et ott találják, akkor bizony gyakorolni fogják rajta a sörétes sebészetet.

*Amint haladtam lefele észrevettem, hogy két katon visszafele igyekszik valahova. Kicsit gyorsabbra vettem a lépteimet és én is őket követtem. Nem tartott sok ideig beérni őket. A lovardában mind a ketten megtorpantak és fegyvereiket Gregory-ra szegezték. Szemeim felcsillantak meztelen mellkasa láttán. Átverekedtem magam a két hülyén és feléjük fordulva megszólaltam:*
- Innen átveszem fiúk, bízzátok ide.-* Kacsinottam a két álarcos fazonr, aztán határozott mozdulatokkal elindultam a prédám felé.*
- Óh Greg, Greg, Greg. Csak nem hitted komolyan, hogy hagyom, hogy elmenj, még mielőtt egy jót szórakoztunk volna?-* Néztem rá kérdőn, miközben egyre közelebb és közelebb lépdeltem hozzá. Blúzomat lassan, a felső gombtól lefele elkezdtem kigombolni. Minnél közelebb értem hozzá annál jobban szórakozni akartam vele.*
- Azt hittem te is akarod... vagy is.. Mr. Lelkesnek nem volt ellenére..-* Néztem rá szomorúan, aztán még közelebb lépve hozzá egyenesen a gyenge pontjára öszpontosítottam. Kezemmel szorosan megmarkoltam, hogy kordában tartsam, míg másik kezemmel a csuklójára fogtam rá. Éreztem, hogy az ereje megint csak fogytán van és ha mázlim van, Logan még egy ideig ki lesz ütve odafent.*
- Hm.. ez nagyon tetszik Gregie... nagyon nagyon tetszik.-* Simítottam végig csupasz mellkasán, miközben egyre több erő szivárgott át belém. Gonosz mosoly jelent meg az arcomon, miközben ő vele játszadoztam. Hiába, nagyon jó kis játékszernek tűnt a hapsi.. és még jól is nézett ki...*

Megkönnyebbültem sóhajtottam majd lenéző mosollyal arcomon megingatta ma fejem.
~Hogy lehet ezt bevenni...
-Ch...
Sarkon fordultam és elindultam kifelé. Gondoltam a lovakat elválasztó fa deszkából magamra kapok valami kommandósat. Rámarkoltam a lécre. Aztán megrogytam, és a látásom is visszazuhant egyszerű emberi látásmódra, megint minden üres volt és felületes. Alig, hogy a léchez értem az szinte ki szívta az erőmet. Ijesztő volt, sosem történt még ilyen, hogy elfáradok a képességem használatától. Most mintha tőből tépték volna ki az aksimat. Mindenek tetejébe a deszkára se tudtam támaszkodni, hiszen az érintésemtől cseppfolyóssá vált. De ugye a szufla hamar elfogyott így abban a formában le is hullott a földre. Ott a becsapódás után pár másodperccel szilárdult meg. Elég absztrakt képet mutatott a megfolyt fa.
~Remek...
Végre ismét összeszedtem magam. Az túlzás, hogy mentem, inkább vánszorogtam, De ha futottam volna se jutottam volna messzebbre, trappolás, fegyver kattanás... Végül maga az ördög szállt alább angyalként és mentette meg a életem.
~Lőttek volna le vagy ő erőszakoljon halálra... Szex közben akartam meghalni de viagra túladagolásban vagy szívelégtelenségben, na meg öregen.
Tehetetlenül nekidőltem háttal a legközelebbi oszlopnak. Ziháltam, még a víz is kivert.
-Jót?...... mi ebben a jó? ... Élni nincs erőm, nem hogy .... nem hogy kielégíteni egy nőt...
Mondtam szaggatottan levegő után kapkodva.
-Mr Lelkes a saját feje után megy.... az se... az se érdekelné ha a végén levágják ....csak addig legyen jó neki.... amíg tart...
Nem láttam értelmét hogy a maradék erőmmel ellökjem magam az oszloptól és hősiesen elvágódjak a padlón a lócitromba az első méter után. Akaratlanul is elhúzódtam egy kicsit ahogy közeledett és ha már így kínálgatta a blúza tartalmát fürkésztem, legalább valami jót látok halálom előtt. Ahogy lecsapott rám, egy kicsit felnyögtem.
-Tudom... mondtam korábban, hogy tetszene...
~Mit fog ez velem művelni ha Logant ennyi idő alatt kiütötte.... 20-ad anyi ideig nem fogom bírni mint az a vasmacska...

Csak vártam, vártam, közben türelmetlenül kopogtam a lábammal már ki tudja, mennyi ideje, a türelmem pedig igencsak fogytán volt. Mégis, mit képzelnek ezek, hogy így megvárakoztatnak? Lett volna fontosabb dolgom is, mint dekkolni és rájuk várni, mikor méltóztatnak már ugyan végre idefáradni. Amikor a Mester szólt, hogy be kéne ugrani, nem erről volt szó. 
Kész, ennyi volt. Ezek után ne mondja senki, hogy nem adtam meg az esélyt Andersonnak. Ahogy elindultam a kint várakozó géptől, csak csettintettem egyet, mire 2-2 katona már sietett is utánam, hogy lépést tartsanak velem. Nem mint ha a két bent lévő mutánstól tartottam volna, egyszerűen nem vagyok hajlandó még cipekedni is azután, hogy a munka érdemi részét is én végzem. 
Ahogy az épülethez közeledek, már érzem is a többiek felől érkező energiahullámokat, a két férfi félelémét, Anderson telhetetlenségét... Cöhh... szánalmas, ennyire megfeledkezni a feladat valódi céljáról csak azért, hogy jól szórakozzon! 
-Anderson! Elég legyen. -felelem halk, ám szigorú hangon, ahogy lassan feléjük sétálok.
Csak a tekintetemmel jelzek neki, hogy lépjen hátrébb, aztán a jobbomon álló két katona felé fordulok, hogy lapátolják fel azt a férfinak nem nevezhető emberi hulladékot a padlóról, s vigyék vissza a gépre.
-Ne felejtsd el, hogy élve van rájuk szükség. Most menj, és felügyeld. Ha pedig használni próbálná a képességét, tudod a dolgod, addig viszont... -hagytam függőben a mondat végén, azt hiszem, az a szúrós pillantás amit kapott helyette, magáért beszél.
Azzal indulok is tovább, hogy a másik melákot is összeszedjük. Biztos ami biztos, én is felmegyek velük az emeletre, még egy ballépést nem engedhetünk meg magunknak. Amennyiben veszélyt jelentene, gondoskodok róla, hogy a megmentőiként gondoljon ránk, s miután két katona őt is felnyalábolta, mindannyian visszaindulunk a gépünkhöz.
-Meg is volnánk a feladattal. Pilóta, vissza a bázisra! -adtam ki a parancsot, majd hátrasétáltam, hogy megszemléljem a foglyainkat, utána pedig visszavonuljak a saját részlegembe pihenni.

Rozsomák nyöszörögve próbál megmoccanni, ám ez azoknak a napoknak az egyike, amikor igazán kénytelen átérezni, milyen súlyosak is a csontjai, és mennyire, abszolút ki van zárva, hogy ő ma ki fog mozdulni az ágyból...vagy mi...? Na jó, a helyzet az, hogy Heily képessége olyan hatással van rá, mintha egyszerre lenne részeg, és másnapos, ami még külön külön sem olyan ismerős számára ebben a  mértékben, így aztán abban sem biztos, hogy tényleg látja a katonákat körbeállni őt, vagy csak képzeli.
-ÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!
Felordít, és a még mindig vérző, karmokkal díszített kezével suhant az egyik katona lába felé, mélyen megvágva azt, a másik kezével pedig átszúrja annak a  bokáját. Nemsokára már nem csak az ő vére teríti be a padlót. Ellenségei ekkor meghátrálnak előle, fegyvereiket pedig rá szegezik, ám nem lőnek. Az operátoraik nem mernek utasítás nélkül cselekedni.
Greg-et közben felpakolják, és már viszik is a Blackbird-re, hogy azzal repítsék vissza  a bázisra, amint mindenki megjött. Egyenlőre megúszta a dolgot, de ott már egészen biztos, hogy senkit sem zavarnak majd a túlkapások, és idő is lesz majd foglalkozni vele bőven. Kemény éjszaka vár az ifjú mutánsra...

-Mi van, ti gyáva férgek? Nem mertek...harcolni valakivel, aki lábra sem bír állni! Ékszert faragok a csontjaitokból!!!
Közben szaglása visszatér annyira, hogy felfogja a környezetét. Ismerős illat kerül az orrába...nagyon ismerős.
~Ratna...? Mit keres ő itt? Csak nem...megjött a felmentő sereg? De hát hogyan? És pont ő? Á, kit érdekel, ha kihúz ebből, visszaadom a nyusziját...~

* Minden egyes  pillanatot kiélveztem Gregie fiún. Az igazat megvallva nagyon is kedvemre valónak találtam. Egy igazi játékmackó, akivel kényem-kedvem szerint játszhatok. Mindaddig játszottam is vele, amíg egy másik mutáns be nem lépett a lovardába.*
- Ne félj, nem bántom csak kicsit szórakozom vele.-* Vigyorodtam el édesdeden, de otthagytam. Nem volt szimpatikus a nő. Tökéletesen a helyzet ura voltam, ám amikor Gregie fiút elvitték a katonák szúrós szemmel álltam a nő tekintetét. Nem volt ínyemre, hogy pesztráljanak, de azért elindultam a katonák után. Csendes léptekkel követtem őket egyenesen a repülőig, majd beszálltam és teljesítettem Miss mogorva kapitány utasításait.*
~ Egyszer legyünk kettesben evvel a nővel... megtudja, hogy mire vagyok képes...~
*Gonosz mosollyal dőltem hátra a székemben, miközben gondolataim azon jártak, hogy vajon mennyi idő míg leszállunk és végre ismét nekikezdhessek a feladatnak.
Amikor Logan-t hozták integettem neki egy amolyan jó-kislány féle mosollyal és elégedetten tettem egymásra a lábaimat úgy élveztem az utat.*

Már majdnem kezdtem beletörődni a kegyes végbe ami rám várt. Azt hittem az életem kezdett lepörögni előttem amikor meghallottam Ratnat. Aztán elgondolkoztam, hogy ez lehet az álmaim.... De rájöttem, hogy akkor nem lenne rajta ruha és nem én lennék ilyen kiszolgáltatott helyzetben, bár jobban belegondolva...
-Jól sikerült a nyaralás? Ha kiszabadítasz esküszöm figyelni fogok rád...
Mondtam fáradtan vigyorogva, aztán lassan leesett, hogy nem megmenteni jött... Legalábbis nem úgy tűnik mint aki Gredzsi-zne és aggódna. Talán felnőtt, megkomolyodott... De nem.. ez más...
-Akkor nem.... segítesz? Ratna? hahó... tudom megint egy szál semmiben vagyok de most te nyitottál rám! Hahó...
~Na jó ez már nem vicces... Itt valami komoly baj van. Nem volt ez a csaj ilyen... ilyen dögös és határozott...
-Kösz srácok, nem kell vinni, tudok menni magamtól is, nem fogok elszökni ígérem...
Beszélhettem ennek a kettőnek, a lábam nem érte a földet. Kicsit kényelmetlen volt két kommandós nyakából lógni egy szál semmiben előttem meg a dögös menet riszálja magát... A gépen a raktérben, a felső gép hosszával párhuzamos erősítő csőhöz kötözve találtam magam, mint egy fellógatott disznó. Lábam éppen, hogy leért a földre lábujjhegyen állva. Vagy egy rosszul kezdődő pornófilmben...
-Van ám itt fekvő meg ülő hely is...
~Hát ez remek, legalább ülhetnék mielőtt elvisznek kivégezni, vagy megkínozni vagy isten tudja mit akarnak tőlem élve... Főleg Ratna, lehet csak megelégelte, hogy folyton meztelenül lát? NA NEEEM! Azt le nem vágják rólam!.
-Hallod komám? Nem hagyom nekik!
Pánik hangulatomból a gép duruzsolása zökkentett ki.
~Basszus-basszus-basszus! Gondolkozz,kábelek, csövek... fal... 4. tartó borda... Hátulról 2. padlórács darab. Megvan!
Lábam ujja kicsit belemélyedt a rácsba. A gép felépítése ismét frissen szaladgált a fejemben. Behunyt szemmel remegve erőlködtem, hogy azt a kis kábelt alattam néhány centivel elválaszthassam egymástól. Utolsó csepp erőmet bevetve egy jó 40 centis szakaszon a kábel atomjainak kötése felbomlott, az elektronok, neutronok és protonok mind átrendeződtek oxigénné és egy halk puffanással szétszóródtak. A gép motorjai leálltak. Ne kaptak infót a gép agyától. Elégedetten zihálva lógtam tovább és vigyorogtam.
~Nesztek azzal a géppel elrabolni amit én építettem újjá...
Térdeim megadták magukat én pedig csak lógtam, és nagy levegőket vettem.

Hát behalok, komolyan… még olyan töketlen bandákat, mint akiket mellém oszt be mindig a mester. Komolyan, kezdem azt hinni, hogy egy csoport óvodással is többre mennék, mint ezekkel a balfékekkel. Legalább Severalddal elbírtak, fél siker…
Amikor látom, hogy Logannel már gázosabb a helyzet, csak intek az épen maradt csicskásnak, hogy lépjen hátrébb, majd közelebb sétáltam a padlón fetrengő karmosunkhoz. Annyira nem, hogy megsebesítsen, csak hogy rám koncentráljon a katonák helyett.
-Logan, minden rendben? –kérdezem lágy, aggódó hangon- Megsebesültél? Vagy mi történt veled? –guggolok le előtte, hogy ne kelljen hátratörnie a nyakát, amennyiben rám akar nézni- Fel tudsz kelni? Vagy segítsek? –tipegtem közelebb hozzá, majd a válaszától függően, ha akarta, segítettem neki feltápászkodni, hogy félig-meddig rám támaszkodva kitámogassam innen.
-Ne aggódj, már itt vagyok. Kézben tartom a dolgokat. –mosolyodtam el halványan, ráadásul még hazudnom se kellett hozzá.
Ha már a katonák képtelenek voltak elhozni, akkor én magam fogom elkísérni a gépig, gondoskodva róla, hogy elaltassam a gyanakvását a képességemmel, helyette pedig próbáltam minél nagyobb nyugalmat és biztonságérzetet ráerőltetni. Hogy a csicskásokkal mi lesz, az meg aztán a legkevésbé sem érdekelt. Ha itt marad és elvérzik… hát istenem, majd elkönyveljük járulékos veszteségnek. Mindenesetre, ha a gépig sikerült eljutnom Logannel, akkor a jármű közelébe érve egyszer csak minden erőmet rá koncentráltam, hogy mozgásképtelenné tegyem… Zsibbadást, kimerültség, fáradtság, álmosság… Ami csak kellett, egyszerre zúdítottam a férfi elméjére.
Aztán, ha még sikerül elindulni azelőtt, hogy lejárna a személyim, én leszek a legboldogabb ember a világon. Persze, hogy ez se jön össze, így viszont annyi a boldogságnak, sőt, a harag veszi át a helyét. Ha pedig én haragszom… az többnyire káros mások egészségére is.  Egyből a pilótafülke felé veszem az irányt, hogy kiderítsük, bár amíg még próbálják kinyomozni, felfigyelek a Severald felől áramló kárörömre és bosszúvágyra… Nocsak, nocsak! A katonákat hátrahagyva a túszunk felé veszem az irányt, intve Heilynek, hogy Logannél folytassa az őrködést, majd megállok Greg előtt.
Néhány hosszú pillanatig egy szót sem szólok, csak némán méregetem, a képességemmel körbetapogatva, elemezve, megfejtve… hogy aztán egy hirtelen mozdulattal tökön térdeljem. Védekezni úgy sem tud, ha meg fellógatva képes összegörnyedni… hát, legalább edzi a kis hasizmait.
-Nem akarsz véletlenül mondani valamit? Vagy megjavítani, amit elrontottál? –teszem fel a kérdést, ám ha nem válaszol, vagy nem arra, amit kérdeztem, akkor intek az egyik csicskásnak, a következő pillanatban pedig már csattan is a nyakán a képességblokkoló nyakörv…
Amíg a fiúk azon ügyködnek, hogy indulásra bírják a gépet, én nekilátok, hogy egy kis együttműködésre bírjam a férfit. Mentális erővel keltett ütések, rúgások, a teste minden pontján, majd darázscsípéshez hasonló sajgás, lehetőleg a test legérzékenyebb pontjain, tűszúrások, égés, fagyás, és még számos hasonló meglepetés vár rá a tarsolyomban, addig legalábbis biztosan, amíg nem hajlandó segíteni.