Konyha és étkező

Alexander Hess
Elmondta, hogy több zöld hajú lány lehet itt és nembiztos, hogy ugyanarra gondoltunk. Ez engem egy cseppet sem zavart hisz nem ez volt a lényeg. Csak az a fontos, hogy ott voltam egy olyan helyen ahol nem kell többet titkolózni.
Kissé félreérthető voltam a mozdulatommal ám nem ez volt a célom. Én se voltam az a bandaháborús fenegyerek ám inkább saját erőmből szerettem megoldani a problémákat mint valami ismeretlen bűbájjal. a képességemről oly keveset tudtam, hogy szinte a nullával volt egyenlő. Az intézetről és az emberek szinte semmit nem tudott pedig már pár napja itt lakott. Ez nem volt olyan nagy baj végül is nem faladata a mindentudás. Úgy sejtettem előbb vagy utóbb jómagam is mindent meg fogok tudni amire szükségem lesz. Persze előtte valahogy el kell érnem, hogy fölvegyenek a tanulók soraiba.
-Edzőterem vagy hasonló gyakorlópálya nincs?- tettem fől a kérdésemet.
Úgy véltem ekkora házban csak akad egy edzőterem vagy egy speciális szóba ahol feltűnés nélkül lehet gyakorolni a különféle hatalmakat. Akármekkora udvarral is rendelkezett mégis csak feltűnő lett volna ha pl villámok cikáznak fel s alá.

-Amire te gondolsz az a harci terem. Ha gondolod körbenézhetünk ott. Ugyan még nem vettek fel, de az az a hely amit talán lehetetlen tönkretenni. Na jó, kivéve az irányítópanelt, de azt majd én megpróbálom megoldani. Habááár...lehet megütöm érte a bokám, hogy felvétel nélkül odaviszlek, ráadásul én is még csak nemrég vagyok itt...
Ekkor eszembejutott, hogy ugyan már én is itt vagyok egy rövid ideje, de a körbevezetésen kívül még én se voltam ott. Ígyhát a kíváncsiság már rajtam is kiteljesedett. Majd hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, csak nem szólnak meg érte ha megnézzük azt a termet.
-Tudod mit? Mit szólnál hozzá ha megnéznénk ezt a helységet? Kíváncsivá tettél.
Ugyan a terem iránti kíváncsiságom semmi sem volt ahoz képest amiszerint azt akartam kideríteni, hogy a vendégünk mire képes. Bár ezt inkább nem árultam el neki. Emellett ha elég nagy hangzavart, vagy felfordulást csapunk talán valamelyik vezetőségi tag is megjelenik és akkor a felvételével sem lessz probléma. Így hát aztán 3 legyet egycsapásra gondolatfoszlányt kielemezve elindultam az alagsor felé.
-Gyere utánam. Megnézzük azt a termet amire kíváncsi voltál.
/Folytatás a Harci Terem-ben./

Kuglóf! Egy gyönyörű kakaós kuglóf, ami még csokis is volt, ha jól láttam, mivel már csak a fele volt meg, úgyhogy remekül látszott a keresztmetszetben, mi mindennel tették még ínycsiklandozóbbá. Hát a nyál összetódult a számban, ahogy megláttam, pedig nagyon erősen elhatároztam, hogy most tényleg csak egy kávét iszom, mivel kilencre, ami már nem volt olyan messze, miután végzett az összes munkájával, filmnézést terveztünk Adammel, én pedig nagyon nem akartam elaludni rajta, de hát az összebújásnak általában mindig az lett a vége. Hát tehetek én róla, hogy olyan kényelmes és meleg? És ez a kuglóf is... igazán nem az én hibám.
Tányérra raktam (amiért igazán büszke voltam magamra), majd ráfújtam egy flakonnyi tejszínhabot, zúdítottam rá némi eper lekvárt, csoki szirupot és mézet, majd rászórtam egy zacskó színes cukordrazsét, amivel a sütiket szokták díszíteni, de én most nem annyira az esztétikára mentem rá. Csodaszép volt, ahogy a kuglóf már alig látszott ki az egyre homogénebb masszából, úgyhogy nem is teketóriáztam. Az evőeszközökkel most sem foglalkoztam sokat, két kézzel estem neki, de aztán annyira belejöttem, hogy inkább gyík alakban folytattam a falatozást. Szépen módszeresen átrágtam magam rajta, és amikor túloldalon már félig kibújtam, a hátamra fordultam, hogy a fejem egy kicsit hátrakonyult, majd boldogan tártam szét oldalra a mancsaimat, majd lehunyt nagyra tátottam a számat, és hagytam, hogy az édes háromszínű massza a roppant kuglóf falról lassan a számba folyjon. Igaz, jutott belőle máshova is, de addigra már tetőtől-talpig ragacsos voltam a finom maszattól, úgyhogy ez már igazán nem számított.
Aztán ahogy valami neszre lettem figyelmes, kinyitottam a szemeimet. Bár így mindent fejjel lefelé láttam, de legalább pont a bejárat volt szem előtt. Úgy tűnt, más is megéhezett.
-Szia - köszöntem rá, amikor megismertem. - Te vagy az a füstös, igaz? Csak megtaláltál minket!
Megfordultam a tengelyem körül, hogy most már a hasamon fekve lógjak ki a kuglófból, mint kukac az almából, úgy néztem fel rá, majd letéptem magam mellől egy méztől, tejszínhabtól és csoki sziruptól teljesen elázott kuglóf darabot, és két mancsomba fogva nyújtottam felé (,,Kérsz?"), igaz, neki ez a fél fogára sem lett volna elegendő, mivel ez nagyjából egy negyed mokkáskanálnyi adagnak felelt meg, de nem is gondoltam, hogy ha kérne még belőle, ne adnék. Elég nagy ez a kuglóf, elférünk itt ketten is! Mondjuk ha ő nem tud összetöpörödni, akkor inkább csak a keze, de sebaj.
-Mikor érkeztél? Még nem is láttalak.

/Annabelle Shirley/
Éppen a szobámban ültem az ágy szélén és azon elmélkedtem mi mindenen mentem keresztül, hogy végül itt kötöttem ki. Egyszer állítólag megmérgeztek majd kis híján bennégtek egy irodaházban miközben valami idióta elvnek próbáltam megfelelni. Bár egy védtelen nő és annak meg nem született gyermekének megmentése mégsem akkor ostobaság. Olyan szívesen végignéztem volna a nagy találkozást és elviseltem volna pár jó szót bár csak ne akarta volna szétmarni az a sok füst a torkomat. Egy élő légszűrőként nekem is voltak korlátaim amikkel sajnos nem tudtam mit kezdeni. Ezután egy csinos leányzó elirányított egy intézetbe ahol megismerkedtem egy-két emberrel. Ezután megcsináltuk a beiratkozásomhoz szükséges papírmunkát amitől harakirizni támadt kedvem. Ezután valaki elküldött egy bárba, hogy kikapcsolódjak ami abba torkollott, hogy egy ottani bunkó útjába kerültem.
Azonban nem éri meg a múlton rágódni ráadásul meg is szomjaztam. Jól esett volna pár korty azonban a készleteim meglehetősen kifogyóbán voltak ráadásul egészen másra fájt a fogam. Szép lassan leballagtam a konyhába mert jól tudtam többnyire ott mindent meg lehet találni ami kell. Mikor beléptem elég bizarr és különös kép tárult a szemem elé. Egy asztalon egy tánca süteményben egy meglehetősen nagy gyík fetrengett jóízűen. Lehetséges, hogy ez hétköznapi dolog volt ám én csak pár napja éltem ott így engem váratlanul ért. az állat bizonyára észrevett ugyanis kinyitott a szemét majd megszólalt. Az állatok általában nem szoktak beszélni így ez vagyis ő nem lehet más mint egy diák vagy egy tanár.
Érdekes módon füstösnek nevezett pedig nagyon kevés embernek mondtam el  kis kalandomat. Ezután megfordult és mintha kis mancsaival egy kis édességet próbált volna felém nyújtani.
-Köszönöm nem. De most rám férne egy ital.-
Ezzel a szekrényhez léptem kivettem az ecetet meg egy poharat majd töltöttem magamnak ám mielőtt lehúztam volna odanyújtottam a kis gyíknak.-Kérsz?-
-Csak pár napja vagyok itt . Bizonyára elkerültük egymást ugyanis csak emlékeznék rád. Ne vedd sértésnek, de nehéz téged elfelejteni hisz nem mindennap találkozik az ember egy beszélő gyíkkal.-
Eközben azon gondolkodtam, hogyan fog attól a sok rigics-ragacstól megszabadulni ami éppen a bőrére tapadt. Én biztosan nem tudtam volna elviselni ha mindenféle cukros izé befedi a testemet. Eszembe jutott lehetséges, hogy egyszerűen befekszik a mosogatóba és megmosakszik. Mivel ilyen kicsi sokkal kevesebb víz is elég neki a tisztálkodáshoz. Pár perces morfondírozásom után rájöttem, hogy éppen megzavartam valakit étkezés közben.
-Nem akartalak étkezés közben megzavarni.- ezzel elindultam az ajtó felé.
/Gratulálok./

-Nem emlékszel rám, igaz? - döntöttem oldalra a fejemet mosolyogva. - Mondjuk nem éppen ebben az alakomban láttál, de ha emlékszel egy vörös hajú nőszemélyre, az én volnék. Örülök, hogy tényleg eljöttél.
Azt hittem, ital alatt alkoholt értett, de végül nem abban a szekrényben találta meg, amire vágyott, ahol azokat tartjuk. Nem láttam, pontosan mit töltött ki magának, csak hogy valami átlátszó, színtelen folyadékot. Miután a számba töltöttem az általa visszautasított (Hogy lehet ezt visszautasítani? Olyan finom!) ragacsos kuglófot, kíváncsian nyújtóztam a pohara felé, hogy szemügyre vehessem, mivel kínált meg most ő engem. A váratlanul megcsapó csípős szag azonban azonnali visszavonulásra sürgetett. Még jó, hogy a tejszínhab- és csokihegyek olyan remek menedékként szolgáltak.
-Jesszus, mi ez? - köhögtem könnyes szemekkel. - Megcsapoltál egy benzintartályt?
Mondjuk a benzinre pont nem hasonlított a szaga, de legalább annyira volt kellemesnek mondható. Szóval semennyire. Még egy szippantás, és tuti szédülni kezdtem volna tőle. Hogy megvigasztaljam magam ebből a borzalmas megrázkódtatásból, még pár jókora falatot tömtem magamba, és az átalakulásom miatti méretkülönbségek ellenére is jól halható élvezettel csámcsogtam rajta, amíg ő beszélt.
-Sokan mondták már, hogy furcsa a mutációm - hagytam rá, nagy szakértelemmel csapkodva a tenyerembe a különböző ragacsos masszarétegeket, amiket aztán természetesen nyomban bekebeleztem, úgyhogy egy ideig csak dudorodó pofazacskókkal tudtam vonogatni a vállamat. - De itt nagyjából ki is fújt. Semmire nem vagyok képes a beszéden kívül, amire egy hétköznapi gyík sem. A tiéd sokkal izgalmasabb. Nem tudsz füstmérgezést kapni, ráadásul olyan italokat iszol, amik rajtad kívül szerintem csak Rozsomák pocakját nem marnák szét! Az már valami.
Már menni is készült, de én utánaszóltam:
-Nem zavarsz. Hidd el, ha kaját találok, engem egy lávaömlés se tudna megzavarni. És emlékszem még milyen jövevénynek lenni, úgyhogy nem kell mindig egyedül lenned. Nem akarsz leülni? Nem tűnsz olyannak, aki bántana, én meg jobban szeretek társaságban enni. Főleg, mivel nem érem a felső polcokat, és egy csomó finomságot ott tartanak - pillantottam kicsit durcásan a magasra szerelt konyhaszekrényekre.

/Anabelle Shirley/
A gyík azt kérdezte, hogy nem emlékszem-e rá majd azt mondta máskor egy vörös hajú lányként szokott kinézni. Vörösre nem emlékeztem ám zöldre igen azonban meglehet, hogy tévedtem.
-Á szóval te voltál az. Én zöld hajúnak hittelek bár meglehet a füst mégsem volt olyan ártalmatlan mint gondoltam.-
Mikor a kis gyík megszagolta a poharat riadtan evickélt vissza a ragacsos sütemény erődítménybe amin én kuncogtam egyet. Nem mintha ki akartam volna nevetni ám jó volt látni a reakcióját. az iskolában mondhattam el először bárkinek eme furcsa hóbortomat és szinte mindenki meghökkent.
-Ez csak friss ecet semmi más.- azzal lehajtottam az átlátszó folyadékot.
Rendkívül kellemes volt ahogyan végigcsúszott a belső szerveimen le egyenesen a gyomromba.
-Nem nevezhetném furcsának vagyis nem teljesen de én azt hittem te egy igazi gyík vagy nem pedig egy alakváltó. Az érkezésem napján találkoztam egy két lábon járó rasztahajú gömbvillámmal. Ráadásul nincs jobb különleges képességem a tiednél. Pusztán beszívom a füstöt és pár méterrel odább kiengedem meg különleges italokat kedvelek mint az ecet a parfüm, arcszesz meg hasonlók. Nincs bennük semmi extra csak fura.-
Mikor megemlítette a rozsomák nevet rögtön egy szőrös állat képe bontakozott ki előttem.
-Szóval van egy másik alakváltó aki furcsa koktélokat fogyaszt?-
Valamiért örültem, hogy nem zavarom ezért leültem egy székre és csak figyeltem amit mond. Eközben próbáltam kitalálni milyen lehet az átváltozása. Láttam filmeket és abban ruha nélkül szoktak visszatérni az emberi formájukba igaz nem minden esetben. Rögtön meg is ráztam a fejemet, hogy ezek a helytelen gondolatok kirázódjanak belőle.
-Köszönöm a bizalmat. Most pedig mesélj mit szeretnél még enni.-
Ezzel felálltam majd odaléptem a szekrényhez azzal a céllal, hogy kiszolgáljam újdonsült ismerősömét.

Egyre több itt az új arc, s egyre kevesebb a régi- Sok tanárnak jelent gondot a rengeteg idegenhez nevet kötni, az egyetlen akinek nincs ilyen problémája, az Rozsomák, mert neki aztán sosem jelentett gondot ez az apróság...
-Üdv zöldike - szól Annabell-hez, aztán biccent Duncan felé is. Fogalma sincs, ki lehet ez a figura, de ha az aprólék sem fél tőle, akkor nem lehet valami veszélyes. A férfi a hűtőhöz lép, kikap belőle egy 2 literes kólás üveget, és már indulna is vissza a szobájába, mikor valami éktelen bűz üti meg az orrát, és emiatt felszáll agyáról a rózsaszín köd, és hirtelen előveszi mogorvább arcát.
-Mi a f...nem találtátok a kémia termet, és inkább itt kísérleteztetek, vagy mi bűzölög itt ennyire?
Szórós tekintetem végig futtatom mindkettejükön, de főleg az új srácon.
-Te lennél az új rajztanár? Ha igen, épp ideje, az előző már legalább fél éve...na, de nem érdekes, szóval az vagy?

Csak friss ecet? Nem mintha bajom lett volna az ecettel, nagyon finom tudott lenni például salátán, de akkor is egy tonna cukorral, és csak egy kimondottan kevéske. Ő meg úgy issza, mint más a vizet. Ami engem illet, nekem még a szemem is csípett a szagától, de a ragacsos kuglóf bunker kellő védelmet nyújtott, mint a szag, mind az ellen, hogy akárcsak véletlenül is bele kelljen hörpintenem.
-Jaj, igen, van itt egy olyan is - bólogattam, amikor be tudtam azonosítani a ,,rasztahajú gömbvillámot". - Amper jó fej. Tud villogni, meg minden. De én azért nagyon örülök neki, hogy éppen ez a képességed. Múltkor megpróbáltam sütit sütni Adamnek, és... hát... Na, mindegy. A lényeg, hogy kérhetek tőled olyat, hogy legközelebb te is itt legyél? Annyi volt a füst, hogy ki sem láttam belőle, a többiek meg azt hitték, kigyújtottam az egész kastélyt. Pedig csak a sütik égtek szénné. De iszonyú szaga volt, amit alig lehetett kiszellőztetni. Neked biztos gyorsabban menne.
Rozsomák emlegetésére felnevettem.
-Ő nem alakváltó. Nem tud igazi rozsomákká változni. Csak... olyan. Szőrös és nagyon jó a szaglása. Emellett meg még a csontjait is becsomagolták adamantiumba. Így csillogósabb és erősebb. Sőt pengéi is vannak a kezében. Néha nagyon ijesztő tud lenni, de azért nagyon aranyos. És hát igen, elég furcsa koktélokat tud inni. Mások füstölögve mállnának szét attól, amin ő cuppogni tud. Egyébként Annabelle vagyok - nyújtottam felé a mancsomat. - Annabelle Shirley.
Ajánlata, hogy kisegít a szekrénynél, rögtön arra sarkallt, hogy visszaváltozzak. Így a gyík lényemre már csak a zöld loboncom utalt, semmi más, ahogy ott ültem törökülésben az asztal közepén, és két kézzel tömtem magamba a kuglófot.
-... és ott van az a csokis süti is, meg az a szárított pulyka, meg a mézes keksz, meg a sajtos kifli, meg a... Szia, Logan! - integettem vidáman.
Mielőtt még tiltakozni kezdtem volna, hogy mi ugyan nem kísérleteztünk semmit, legfeljebb, hogy meg tudom-e dönteni a rekordomat uzsonna terén, megláttam a kezében a colát, ami eddig valahogy elkerülte a figyelmemet. Amíg ő Füstöst faggatta, én lényegében bebújtam a hűtőbe, hogy keressek egy másik üveggel, de nem volt sehol. Úgyhogy odasettenkedtem mögé, majd egy gyors mozdulattal lekaptam a cola kupakját, aztán a számba billentve olyan ütemben kezdtem pusztítani, mintha a fekete, buborékos folyadék varázsütésre tűnt volna el, miközben két kézzel kapaszkodtam az üvegbe.

/Anabelle, Rozsomák/
Anabelle elmesélte nekem, hogy járt múltkor sütés közben és, hogy nagyon lekötelezném ha legközelebb igénybe vehetné a szolgálataimat. Ezért akár meg is sértődthettem volna hiszen csak egy füst szűrőre volt szüksége. Mondhattam volna, hogy meg kéne tanulnia rendesen sütni azonban ez bunkósság lett volna. Másrészről pedig ez csekély ár volt annak fejében, hogy nem kellett mindenki előtt titkolnom ki is vagyok valójában. Mikor meséltem neki Alex-ről rögtön tudta kiről van szó és elárulta a becenevét. Ezt megjegyeztem magamnak arra az esetre ha nem jutna eszembe a normális neve.
-Apropo becenevek. Tudnál nekem ötlet adni milyen becenév illene hozzám. Hisz tulajdonképpen te vagy az egyetlen aki élő bevetésen láttál engem. Halottam Magnetonak is van mutáns neve így gondoltam nekem is jó lenne egy. Így nemszükséges elmondanom a valódi nevemet.-
Nagyon reméltem, hogy a kis gyík ki tud nekem valami frappánsat találni. Mikor rozsomákról beszélt lelki szemeim előtt megjelent a jeti morcos tekintettel fémkarmokkal. Ezután felém nyújtotta a piciny mancsát és bemutatkozott. A kis kezecskéjét két újjal megfogva óvatosan megráztam ám a nevemet megtartottam magamnak. Hirtelen minden figyelmeztetés nélkül visszaváltozott emberi alakjába így egy csodaszép leányzó ült az asztal közepén. Arcomra kiült a csalódásom ugyanis nagyon reméltem, hogy akárcsak a filmekben ő is meztelenül fog visszaváltozni. Fogalmam sem volt, hogyan bír ennyi mindent megenni egy ilyen karcsú teremtés. Sorra szettem le a kajákat majd mikor köszönt valakinek lassan megfordultam. Köszöntésére biccentéssel feleltem majd figyeltem ahogyan kiveszi az üdítőt a hűtőből. Mikor távozott meglepő módon azt feltételezte, hogy valami kísérletet végeztünk. Nem tudtam miért képzeli, hogy az ecet valami kémia kutyuláshoz kellhet.
-Semmi nem bűzölög ez csak ecet. Ugyanezt szokták a salátákba is rakni.-
Miközben beszéltem mélyen a szemébe néztem és reméltem a tudtára adom hiába káromkodik nem ijeszt meg.
-Nem, nem vagyok tanár. Zöld hajú tündérünk egyik nap belém botlott egy sikátorba és említette ezt az iskolát és most itt vagyok. És ön tanár?-

-Saláta...? - ismétli meg a szót, nagyjából olyan hangsúllyal, mintha a kutyaeledelről kérdezne, amit a pincér egy gőzölgő tányéron hozott ki elé, egy puccos étteremben. Aztán vállat von.
-Tőlem.
Ez az a pont, ahol valaki lecsap az italára, amit természetesen azonnal észrevesz - fejlettebb érzékszervek, és hasonlók - reagálni viszont nem reagál, csupán annyit, hogy felvont szemöldökkel, rosszalló arcot vágva figyeli a lányt csendben, arra várva, hogy feltűnjön neki is, lebukott.
-Nyuszibogyó...ajánlom, hogy ne ez legyen az utolsó üveg kóla. Lily fogadott velem, hogy többet tud meginni VBK-ból, mint én, és erre roppantul kíváncsi vagyok. Szóóóval, egy feladat csak neked: 10 másodperced van másik üveget szerezni nekem.
Közben hallja a másik fickó beszámolóját is valami tündérről, és sokadszor is elgondolkodik rajta, hogy tényleg jó ötlet-e abban az épületben élni, ahol egy ilyen mondatért nem nézheti legalábbis részegnek azt aki mondta.
-Tanár? Ugyan, hová gondolsz, arra csak diplomás selyemfiúkat vesznek fel ide..meg persze lányokat. Én csupán az igazgatóhelyettes vagyok. No...de ha a First lady megszerezte a piámat, én már itt sem vagyok. Megvan már a kólán te hidegvérű tündér te?

-Csak nem vaj van a füled mögött? - kuncogtam fel, de azért pár gyíklépésnyit visszahúzódtam. Hátha mégis egy körözött sorozatgyilkos. Aki embereket ment ki égő házakból... Na jó! - Hát nem tudom, Füstös, ha becenevet szeretnél, azt még megértem, sok mutáns él vele, de én még nem ismerlek olyan jól, hogy be tudjam lőni, mi illene hozzád a legjobban, Filter. De majd még átgondolom - ígértem neki, újabb adagot tömve a számba.
Komolyan is gondoltam, már csak azért is, mert úgy éreztem, ennyi hála minimum jár, ha már ilyen kedvesen kisegített azzal a plusz pár centivel, ami rólam lemaradt, és így végre hozzá tudtam jutni azokhoz a finomságokhoz, ami eddig elég macerás volt.
-Valami baj van? - néztem rá kicsit csodálkozva, mert kicsit furcsán nézett rám, miután átváltoztam. Aztán eszembe jutott, mi lehetett a baj. - Ja, igen, gondolom, csupa maszat vagyok. - Megvontam a vállamat. - Lesz ez még több is, még éhes vagyok.
A cola cumizás közben annyira lefoglalt az üdítő villámgyors pusztítása, hogy csak pár másodperc késéssel értettem meg, mit is mondott Logan. Akármennyire is tartottam aranyosnak, láttam már nagyon ijesztő pillanataiban is, és isten ments, hogy pont én váltsam ki belőle. Ijedten cuppantam le az üveg szájáról, aminek következményeként vagy két deci a nyakamba ömlött, amíg vissza nem billentette függőleges pozícióba. Nem változtam át, mivel úgy hiába voltam gyorsabb, úgysem bírtam volna el, ha esetleg találtam volna valahol még egyet, vagy pakolászni kellett volna. És végül kellett. A hűtőt, a szekrényeket, mindent felforgattam, egyre kétségbeesettebben kutatva a dugi cola után, de nem találtam másikat.
-Nincs - ismertem be végül, gondosan elbújva Füstös háta mögé, és csak a karja mellett kukucskáltam ki, hogy félősen Logan szemébe nézzek. - Sajnálom, de... nem találtam.

/Anabelle, Logan /
Kis hidegvére ismerősöm feltette, hogy talán egy veszélyes bűnöző vagyok aki álnevet keres. Ez azonban ostobaság volt hisz akkor nem egy idegent kértem meg volna, hogy segítsen. Majd idétlenkednél idétlenebb beceneveket kezdet el felsorolni. Nagyon reméltem, hogy ígéretéhez híven később még gondolkodik mert ezek használhatatlanok voltak.
-Lekötelezel. A név kitalálásban sosem voltam valami jó és nem lenne jó mindenki bevallani a valódi személyazonosságomat. -
Mikor a férfinek megemlítettem a salátát úgy beszélt velem mint akit a valagából rántottak ki. Majd a kis turpisság után a kis bogyótól követelt egy másik üveg kólát valami idétlen versenyhez. Szegény lány felforgatta az egész konyhát azonban nem járt sikerrel. Szomorú arccal közölte a végeredményt majd elbújt a hátam mögött. Nem gondoltam, hogy ez az igazgató helyettes bántani merni azonban elég bunkón viselkedett ahhoz, hogy óvakodjak tőle.
- Helyettes úr nem vagy kicsit öreg az ilyen ostoba versenyekhez. Ráadásul ez egy iskola. Milyen példát mutat a tanulóknak ha mindenféle vackot iszik össze vissza.-
Most a tipikus bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű eset történt. Azonban minden szavamat komolyan is gondoltam.
-Különben is csak nem támad meg egy ilyen helyes hölgyet egy nyamvadt üveg üdítőnek álcázott vacakért? Különben is bocsánatot kért és még növésben van.- hordtam össze hetet havat.
Az volt a célom ha esetleg mégis ölre megy a dolog eléggé felhúzom, hogy megfeledkezzen torkoskáról.

Alaposan végigméri a hozzá beszédet mondó férfit, kinek egyenlőre odaszenteli minden figyelmét, aztán oldalra dönti a fejét, és kissé lekezelően, halkan felel a kérdésre.
-Pubi, ha eljön az a nap, hogy tényleg túl öreg leszek asztal alá inni a világ legdögösebb szőkéjét, akkor remélem az sem lesz messze, hogy valaki rájön, hogyan kell kinyírni engem. Kétlem, hogy bármelyik mostanában történne meg...
Aztán a mögötte rejtőzködő zöldségre sandít, aki állítólag növésben van, és immár normál hangerőn folytatja a választ:
-Az aprólék pedig már 20 éves, Windsor legalábbis folyton ezzel mentegetőzik, amikor kérdőre vonom, hogy akkor most randizhatunk-e a diákokkal vagy sem. Abban viszont igazad van, hogy jogsija egészen biztos nincs, a teremtőnek hála. Ez persze elég baj...de biztos vagyok benne, hogy megoldja majd valahogy.
Itt már rá néz, és minden fogát kivillantva "vigyorog" a lányra.
-Nem igaz nyuszibogyó? Valahogy megoldod, hogy szerezz nekem egy kólát egy órán belül, mielőtt lejárna Lily műszakja? Ha szerencséd van, még ráhúz negyed órát, és ugye messze dolgozik otthontól, szóval, legyen mondjuk 80 perc. Ez majdnem másfél órával több idő, hogy helyrehozd a hibád, mint amennyit mások szoktak rá kapni, nem igaz Doug?!
A konyha felé biccent, ahol egy meggyötört arcú diák meri a levest, és mutat be Rozsomáknak, amikor azt hiszi, hogy nem látja. Neve hallatán aztán összerezzen, és inkább a munkára koncentrál.
-Lógott tesi óráról. Visszatérve rád, ajánlom, hogy iparkodj, jövő hétre még nem találtam szakácsot, és a kerti pavilonokat is fel kell majd építenie valakinek.
A kólára sandít a kezében. Alig van már legfeljebb 2 deci az alján. Inkább átnyújtja a lánynak.
-Tessék, hátha nagyra nősz tőle. Te pedig...legyén Syphon. Y-al, hátha egyszer híres leszel, és kell egy menő név az akciófigurádhoz. No, sok szerencsét Annabelle, remélem találsz olyan boltot, ami nyitva van még ilyenkor...
És ezzel magára is hagyja a két diákot, vagy mit. Nem igazán tudja észben tartani, de az tuti, hogy ennyi terror elég volt mindkettőnek...egyenlőre.