Éva lakása

Curran és Éva
Szinte, alig érek haza, az utamat egyből a konyhába vezet, hogy egyek is valamit, de csak egy joghurtot, mert semmi nehezet nem akarok be burkolni. Kint, már kezdenek gyülekezni a viharfelhők, de ezzel most annyira nem törődöm, mert az most jobban izgat, hogy mit is fogok holnap alakítani a színpadon. Miután végzek az evéssel, egyenesen a fürdőbe megyek, hogy egy kicsit felfrissítsem magam. A frissítő zuhany után, egyenesen a szobámba megyek, hogy felöltözzek, és csak utána térek vissza a fürdőbe, hogy feltakarítsak ott. Takarítás közben, halkan ugyan, de hallgatom a rádiót. Miután, végzek a feltakarítással, utána már a rádiót is kikapcsolom, majd lefekszek, hogy aludjak, de az állom nem jön a szememre, így csak az ágyamban forgolódom. Kint, már javában zuhog az eső, és villámlik, és mennydörög. Az egyik faágon, egy hó baglyot pillantok meg, ami egy kicsit fura is a számomra, révén nem szoktak hó baglyok röpködni egy városban sem. Tehát, következtetés képen, vagy az állatkertből szökött meg, vagy a gazdájától. Nincs nálam itthon madár kaja, de remélem, hogy azért az almát, szereti, alapon döntök úgy, hogy ki megyek a konyhába egy almáért, felszeletelem, és kirakok neki egy szelet almát, hogy azt eszegetheti. Kint, nagyon jó most az idő, ezért is hagyom nyitva az ablakot, és majd holnap megpróbálom becserkészni, aztán majd meglátjuk alapon, dobok fel egy hirdetést, aztán várom, hogy jelentkezik-e érte valaki. Visszamegyek az ágyamba, és onnan figyelem az állatott.

Érdekes nap volt ez a mai, meg a tegnapi, meg úgy az egész hét. Talán nem is csoda, hogy inkább nincs kedvem gondolni rá. Inkább örüljünk az apró dolgoknak, például, hogy az uzsorás nem tudott róla, hogy mutáns vagyok, így kizárni az erkélyre annyira nem volt nagy érvágás, mint hitte. Szinte azt kívánom, bár láthatnám az arcát, amikor holnap nem talál ott, de majdnem biztos, hogy dühében lelő majd valamit, és inkább nem lennék huhogó céltábla, amikor ez történik.
És persze ilyenkor kell elkezdenie esnie az esőnek is! Na nem mintha cukorból lennék, vagy félnék a villámoktól vagy ilyesmi, csak éppen....
~BAKKER EZ DE KÖZEL VOLT!!!!!~
Szóval megtépázott büszkeséggel, riadtan menekülök el egy fa ágára, ahol legalább egy kicsit biztonságban lehetek, hisz a szomszéd ház villámhárítója csak megoldja a kérdést, s ezzel el is lenne intézve a dolog, ám ekkor nyílik az ablak, és egy szép arcú, kissé fáradt tekintetű lányka nyújt nekem egy tál szeletelt almát.
-Hú...?
Nem egészen tudom hova tenni a dolgot, de csak nem akar megmérgezni, éhes is vagyok, és eléggé csábító az ajánlat, szóval miért ne? Oda szárnyalok, és csőrömmel mohón falni kezdem a szelet almát, aztán pedig leugrom az ablakpárkányról a ház padlójára, és apró vizes madárlábnyomokat hagyva magam után rohanok a szoba közepére, ahonnan nagy bagoly szemekkel nézek a vendéglátómra. Hogy a francért nem tudtam előbb ideérni, amikor még zuhanyzott....

A bagoly, ugyan meg eszi a számára ki tett alma szeletet, majd bemerészkedik a szobámba, és rám nézz azokkal a nagy szemeivel. Talán csak beképzelem magamnak, de mintha ez a bagoly, engem méregetne, vagy tudom is én. Mint, ahogy azt sem tudhatom biztosan, hogy pontosan mi is jár a fejében.
- Szeretnél még egy szeletet? - Kérdem tőle, bár tudom, hogy nem fog rá válaszolni. - Tiszta őrület, egy bagolyhoz intézem a kérdésemet, pedig tudom, hogy nem kapok rá választ. - Morgok fél hangosan, majd ki megyek egy másik szeletért, és azt is a szobámba viszem, és az ágyamra teszem.
- Tessék, ez is a tied. - Mondom neki, majd visszaülök az ágyamra, míg a szelet, valamivel arrébb pihen a takarón. Gondoltam rá, hogy adok neki egy cipős dobozt, be ez most hülyén vennék magát, révén a bagoly az egy éjszakai madár, és most nincs szüksége, egy ideiglenes ágyra. Hamar kidőlök, így azt sem venném észre, ha felmászik az ágyra, és a másik almát is megenné.

Kedvemre való, ha valaki van olyan cuki, hogy beszél hozzám, még akkor is, ha nem tudja, hogy tökéletesen értem minden szavát. Meglepően gyakran fordul elő egyébként valamiért, és meg is szoktam jutalmazni őket, mint most ezt a lányt is azzal, hogy bólintok. Hogy azt gondolja majd, idomított állat vagyok, vagy csak véletlenül mozdítottam így a fejem pont amikor kérdezett annyira nem hat meg, ami neki kényelmes, viszont ha már hellyel, és almával kínál, felrepülök mellé az ágyra, és elcsipegetem a gyümölcsöt.
Miután végzek az ebédemmel, látom, hogy a leányzó közben kidőlt, úgyhogy óvatosan közel lépkedek hozzá, picit megbökdösöm a térdét óvatosan, hogy tuti alszik-e, és ha erre sem reagál, akkor az ágy széléről lehuppanok, majd a földön visszaváltozom emberré, és így is megnézem magamnak.
~Tényleg egész helyes.~
Betakargatom, aztán kimegyek a konyhába, megnézni van-e valami söre. Ha van, gyorsan meghívom magam, ha nincs, valami üdítő is jó lesz, akárhogy is, dolgom végeztével kidobom az üres üveget az ablakon, aztán óvatosan elkezdek tovább kutatni, hátha akad itt valami, amiből kiderül, ki ez a nő. Nos, fegyver nincs itthon, ami már egy jó jel, és a fotói alapján valami színésznő lehet, vagy ilyesmi, tehát veszélytelen a csaj. Végül visszaváltozom bagollyá, és letelepszem az ölébe, hogy oda bújva én is aludhassak egy kicsit.

A bagoly, meg lepetésemre, bólint amit én most annak tudokbe, hogy a fáradságtól kébzelődöm, vagy lehet, hogy betanították. Minden esetre, azért ki megyek azért a másik szelet almáért. majd vissza megyek, és az ágyamra teszem. Miután én is az ágyra kerülök, hamar el is nyom az álom. Más nap, arra kelek, hogy be vagyok takarva, de arra nem emléksze, hogy mikor terítettem magamra a takarót. Majd, hallom meg szólalni a csengőt. Eléggé fontos lehet, ha ennyire nyomja a csengőt. Ki kászálódom a takaróbol, és a bejárathoz megyek. Ki nézek a kis kémlelön, és a fölöttem lako család fiát pillantom meg. Majd, ajtót nyitok neki.
- Jóreggelt Éva néni, anyukám küldi ezt a pár süteményt. - Mondja nekem, közben egy doboznyi sütit nyújt felém.
-Mond meg édes anyádnak, hogy nagyon szépen köszönöm.
- Jó meg mondom neki. - Vigyorog rám, majd el is fut, mielöt még be invitálhattam volna. Az ajtót, be zárom és a doboznyi sütemény is a pultra kerül. A fürdővel most nem foglalkozom, ha nem egyenesen a szobámba megyek. Gyorsan fel öltözök, majd eszembejut, a látogatóm, akit bizony nem találok seholsem.
~ Azóta, biztosan tovább ált. - Gondolom magamban, majd ki indulok a konyhába, ahol, meg lepetésemre, egy férfit amint a sütiből eszik. Nekem, nem tűnik annak a bűnözö félének, de ez majd ki derül.
- Helló. Izlik a süti? - Vonom magamra a férfi figyelmét. Ha, ez sikerült, meg indulok felé, majd egy kicsit távolabb meg is állok.
- A nevem, Szabó Éva, és magyar vagyok, de a foglalkozásom, színésznő. Benned kit tisztelhetek? - Mosolygok rá barátságosan.

Rég feküdtem már le valakivel, és kétlem, hogy ez számít, szóval a helyzet reggel sem sokkal jobb, amikor értetlenül pislogva nézek körbe, amíg még csak elméleteim vannak az álomvilágból visszatérve arról, hogy hol a rákban is vagyok én, és miért töltöttem itt az éjszakát. Persze gyorsan összeáll a kép, s még gyorsabban leugrom az ágyról, hogy eltűnhessek, mielőtt a leányzó magához térne. Az első ötletem az, hogy a konyhában szököm meg, ahol talán nem hallja meg, ha kirepülök az ablakon madár alakban, amikor a néma csendet ketté hasító csengő zaja a szívbajt hozza rám.
A fal mögött bujkálva várom meg amíg a süti az asztalra kerül, aztán lenyúlok egy szeletkét, és majszolni kezdem, mielőtt még kiugranék az ablakon. Aztán még egyet, és még egyet. Baromi éhes vagyok.
-Ő..hello...
Majdnem eldobom a sütit, és már fel is készülök a védekezésre, mikor a csaj egyszer csak verbálisan a fejemre borítja a fél önéletrajzát. Na, ha ezt figyelemelterelésnek szánta bejött, mert csak állok kukán, tátott szájjal, és jó fél percig tart, amíg képes vagyok reagálni. Eddigre eljutottunk arra a pontra, hogy elfutni értelmetlen, elég ideig látott, hogy felismerjen máskor, harcolni meg minek, nem tűnik agresszívnek.
-Öhm...én csak...meg akartam lepni a barátnőmet, de kezdem sejteni, hogy ez nem az ő ablaka lesz. Hacsak, nincs egy dögös szobatársa...khmmm....Nem ismered véletlenül...
~Mondj egy random nevet...lássuk, lássuk, miért ilyen nehéz ez???~
-Lynn-t? Kedves arcú, alacsony, barna lányka...kicsit hasonlít is rád. Nagyon kicsit.

Sose hittem, hogy valaha is megtörténik ez velem, de még is megtörtént. Egy férfi az én lakásomban, még ha tévedésből is, de itt van, és sütit eszik. Sütit, amit a fölöttem lakó fia hozott le nekem. Nem vagyok irigy, így felőlem nyugodtan ehet belőle. Kérdésemre, nem kapok választ, és hát a bemutatkozása is egészen egyedi, mint nekem. Itt hallgatom, hogy hebeg-habog nekem arról, hogy a barátnőjét akarja meglepni.
- Ha őt nem is, engem aztán sikerült meglepned. - Mondomneki. - Lynn? Nem ismerős, és lakotársam sincs. - Mondom neki, közben én is el veszek egyet.
~ De, szerrencsés a barátnője. - Jegyzem meg gondolatban magamban. De, ami biztos, hogy most épp rossz helyen van. Ekkor, meg csőrren a telefon, de nem indulok, hogy fel vegyem, mert úgy is át kapcsol majd a rögzitőre. Ami, meg is történik. A rögzitőn először az én hangom szólalmeg. Utánna, a síp aztán valaki megint megszólal.
- Helló Éva, énvagyok az, Ebi. Csak azért telefonálok, hogy szóljak, hogy a igazgató kéri, hogy dél után jelenjünk meg, mert dél elött, fontosabb dolgai lesznek. Ja, és szeretném megkérdezni, hogy lenne kedved velem ebédelni? Ha igen, kérlek telefonáj. Akkor, szia. - Köszön el a munkatársnőm, de nem is fogok most rögtön oda rohanni, hogy meg mondjam neki, hogy igen lenne kedvem. Ha ő nem lenne itt, szerintem tuti meg tenném, de biztos meg tenném. Közben, végig a férfit figyelem.
- Szóval, még mindig nem tudom, hogy mi a neved. El árulod, vagy szólitsalak Fura Idegennek? - Kérdem tőle barátságosan.

Miért mondtam barátnőt? Jó, mondjuk még mindig jobb, mintha férjet mondtam volna, de basszus! Legalább nem ismerek egyetlen Lynn-t sem, ami azért egy előrelépés, de akkor is! Miért kellett egy ilyen dögös cicának azt hazudni, hogy csajom van? Én hülye...
-Elvileg ebben a lakótömbben él, de most már kezdek kételkedni...lehet alaposan elnéztem a címet.
Az üzenet lehallgatása közben van még egy kis időm gondolkodni, hogy most mi a rák legyen, de sajnos nem jut jobb ötlet az eszembe, mint maradni, és valahogy kidumálni magam. Vajon ha elhívom randizni őt, meg ezt az Abby-t, vagy kit, akkor megúszom ezt gond nélkül?
-Az Idegen jó vezetéknév, olyan titokzatos - felelem sejtelmesen - Bár, keresztnévnek inkább a Jóképűt szeretem....tudod, mint abban a régi filmben. Kaktusz Jack azt hiszem.
Elkezdem a tarkómat vakarni, és körbenézek a lakásban. Hát igen, ez tényleg nem a nem létező kedvesem kéglije, akit valamiért Lynn-nek hívnak. De miért pont Lynn? úgy hangzik, mint valami nyugdíjas boszorkány, aki az utóbbi kétszáz évben csak nosztalgiából változtat békává valakit hébe-hóba.
-Szóval, te valami színésznő vagy hmm? Csak nem valaki híres? Mindig kíváncsi voltam, milyen lakásban élhet egy sztár!

A fickó, mond még valamit arról, hogy valahol ebben a tömben lakik, csak el tévesztette a címet.
- Van ez, így. Azért, remélem meg találod őt. - Mondom, bár nem vagyok benne biztos, hogy komojan is gondolom amit mondok. A barátnőm is jókor hiv, de ezt csak akkor tudom meg, mikor a síp szó után beszélni kezd. Míg barátnőmet hallgatjuk, nekem nagyon az a érzésem van, hogy ő most jobb szeretne valahol másut lenni, mint itt nállam. De, hehet hogy csak kébzelődök. Mint meg tudom neki tetszik az Idegen mint név, de a Fura helyet, inkább a Jóképűt szeretné.
- Rendben, legyen Jóképű Idegen. - Adombe hamar a derekamat. Majd, a Jóképű is kérdez tőlem.
- Igen, színházi színésznő vagyok, de még star nak nem nevezném magam. Ahoz, kicsit messze vagyok, hogy star legyek, de talán majd ma délután ez megváltozik. - Mondom neki, csak azt nem értem, hogy inkább miért nem hazudok. Ja, megvan. Mert ha le ellenőrzi, úgy is le buknék, hát ezért. Most először akarnak egy magyar színdarabot az itteni szinpadra vinni, és talán most több leszek mint egy széppofi a tömegben. A kritikákat meg el olvasom, aztán nem tudom. Lehet, hogy kiborulnék, ha olvasnám a kritikát. Minden esetre, a név témáról mostmár le szállok, ha neki ez tetszik így. De, mondjuk nekem aztán mindegy, hisz nem tudhatom, hogy fogok-e még találkozni vele, vagy ez a első, és egyben az utolsó találkozásunk, de hát a sors útjai kifűrkész hetetlenek.

(Ebit meg csináljam njk-nak?)

-Hát én is, majdnem olyan gyönyörű, mint kegyed, művésznő.
Rákacsintok. Lehet elég elcsépelt módon bókolok, de ebben a helyzetben ki más tudna frappáns lenni? Az is csoda, hogy értelmes beszédre vagyok képes, és nem ugrottam ki az ablakon.
-A barátaimnak csak jóképű, kedves Szabó - kacsintok rá, tök véletlenül a vezetéknevén szólítva őt. Azt hiszem nem lesz itt nagy baj, hacsak nem szóval tart, amíg kijönnek a zsaruk ez egy hihetetlenül barátságos leányzó. Talán nem is annyira sürgős lelépni innen.
-Ugyan, egy ilyen arccal, és ezzel a szexi akcentussal egykettőre Brad Pitt szeretőjének fognak hinni. Izé...nem jártam moziban vagy 10 éve, még mindig mindenki tőle akar teherbe esni ugye? Nehéz követni ezt TV nélkül...
Alaposabban megnézem magamnak a lányt, most már emberi szemmel, és igen....tényleg csini. Kár, hogy túl jó kislánynak tűnik. Na sebaj...
-És mond, mi lesz ma délután? Csak nem végre bekerülsz egy mozifilmbe hmm? Ha igen, tudni szeretnék róla, ezek után mindenképpen meg fogom nézni, abban a pillanatban, hogy kijön DVD-n.

Amikor, le művésrnőz engem, attól zavarba jövök, és még el is pirulok. Annyira nem ismerem őt, de van egy olyan érzésem, hogy Jóképű új ismerősöm, flörtöl velem, amit persze lehet, hogy félre értek. Majd, kéri tőlem, hogy csak simán Jóképűnek hivjam.
- Rendben, akkor ez esetben, engem is csak Évának, vagy évinek hivj ha kérhetem. - Kérem tőle, ha már ez így alakult. Amiben eddig kételkedtem, mostmár bizonyosságot nyert, a fickó flörtöl velem.
~ Vigyázz hapsikám, mert még egy jó pár flözt, és az ágyamban kötsz ki, és még a barátnőd sem fog engem érdekelni. - Gondolom magamban, de hogy tényleg meg tenném-e, aztmég nem tudom, demég bármi meg történhet.
- Igen, talán lehetnék, de én inkább passzolnám, mert én ahoz túl nagy rajongója vagyok Angelinának, hogy el csavarjam a férje fejét, bár egy édes hármastól, viszont nem riiadnék vissza. - Mondom neki, és komojan isgondolom. Tén yleg fel nézek arra a nőre, és csodálom is őt. Örögbe fogadás, Másokon való segítés, meg minden. Túl nagy példakép az a nő, hogy ilyet meg tegyek vele.
- Meg aztán, nállam Harrison Ford a befutó. Lehet hogy őreg már hozzám, és akár a nagy apám is lehetne, de hát a történelemben is voltak érdekes házasságok. Nem? A mozit, én se kisérem figyelemmel, sem azt, hogy mások kitől akarnak gyereket. - Mondom neki, csak nem értem, hogy miért. Következő kérdése, váratlanul ért, de azér válaszolok neki arra is.
Nem, nem egy mozi filmről van szó,ha nem arról, hogy az igazgató, egy magyar szín darabot szeretne rendezni, az István a királyt, és remélem, hogy majd én jáchatom benne Koppány lányát. - Mondom, de tudom vagy legalább is gondolom, hogy az egészből semmit nem ért, de majd el magyarázom, ha meg kér rá.

-Éva...? - Néz meglepetten, de aztán leesik a tantusz, hogy ez lehet a lány keresztneve. Valami hasonlóval találkoztam is már, igaz kissé máshogy kellett ejteni, és a csaj zöld volt. No mindegy.
Legyen, Évi. Szépen hangzik.
Mondjuk az elképzelése nem semmi, megnézném azt a filmet, amit ők hárman forgatnak, még azt sem bánnám, ha nem kapnék hozzá pop-corn-t. Meg is igazítom egy ujjammal a pólóm gallérját, marha meleg lett ebben a lakásban.
-Hát, ha ebbe nem menne bele a csaj, szívesen lefoglalom neked, amíg a férjével játszol.
Nem igazán hallottam erről a magyar darabról, vagy Magyarországról, ha már itt tartunk, de biztosan izgalmas lehet. Kár, hogy nem nagyon járok színházba, a sok bűnözés mellett alig van időm a kultúrára, ami elszomorít néha.
-Na jó...nekem talán ideje lenne megkeresni a barátnőmet, mielőtt elcsavarod a fejem. Izé, nem baj, ah az ajtón megyek ki, az ablak helyett?

A Jóképű, a nevemet mondja, mire én kérdőn nézek rá. Nem tudom, hogy eddig hol volt, biztosan el van varázsolva, vagy valami, mert nem figyelt... Vagy, mégis csak figyelt?
- Kösz, de az esetben, ha őt nem érdekli egy édes hármas, az esetben a dolog tárgytalanná válik. - Közlöm vele, hisz mint mondtam, nekem az a nő a példaképem. Így nem is lenne semmi, főleg mert nem lehet tudni, hogy nem-e zavarná őt a dolog. Látom, hogy az egyik ujjával meg igazítja a pólója gallérját.
- Meleged van? - Kérdem tőle, egy vigyor kiséretében. Majd, el is akar menni, a barátnőjét meg keresni, mielöt még el csavarnám a fejét.
- Már mennél is? Óóó, de kár. Biztos, hogy menni akarsz? Csak mert nem lennék hállátlan, ha egy kicsit még maradnál. - Mondom, közben még közelebb lépek hozzá. - Olyan magányos vagyok itt egyedül ebben a házban. - Mondom, közben le bigyeztem az államat, és mórci képet vágok. Bár, nem tudom, hogy elérek e vele valamit, de azért reménykedem benne. Chloe nál mondjuk, nem is lett volna esélyem, hisz én is nő vagyok, de Chloe és Jóképű új ismerősöm, egészen más lapra tartozik mind a kettő. Mondjuk, kiváncsi leszek, hogy most mit is értem el nála.

-Kár, Angelina-t szívesen bevállaltam volna én is...na mindegy - vállat vonok mosolyogva, de aztán gyorsan hozzáteszem:
-Bár, elképzelhető, hogy a csajom ennek nem örülne maradéktalanul. Ehh...Ezek a mai nők...
A tény, hogy egy mai nő max egy tányért vágna hozzám, és nem egy csatabárdot olyan apróság, ami felett gond nélkül elsiklok, pláne mert akad fontosabb dolgom is. Például ez a lány, aki nagyon maradásra akar bírni. Vonzó egy teremtés, és jól is esik, de sajna dolgom lesz ma, és egyébként is, van valami gyanús abban, hogy ennyire marasztalni akar az, akihez betörtem.
-Ó? Valóban?
Érdeklődve kérdem, kissé kacér hangon, bár azért felkészülök mindenre, hisz a szavai alapján nehéz eldönteni, hogy milyen értelemben akar megenni.
-Csak nem van még valahol sütid eldugva valahol?

- Azt meg hiszem. - Mondom neki. - Hát, a barátnők, már csak olyanok, hogy nem szeretik ha meg csalják őket. - Mondom neki, sohajtva egyet. De, mondjuk én is ilyen lennék, ha lenne valakim mondjuk egy pasim, vagy csajom. De, még nem terveztem, hogy most tegyek szert egyre. Csak, hát tudom, hogy bármi megtörténhet. A tervem, hogy maradásra kérjem, úgy fest jól halad, de ez túl optimistán hangzot óvatosan kell ezt csinálnom.
- Talán van, talán nincs. - Válaszolok a kérdésére, talányosan. - Csak, nem szeretne még sütit a nagy fiú? Talán meg nézhetjük a hállómban, hogy tasálunk e ott valamit, ha szeretnéd. - mondom neki, búgva közben, oda bújok hozzá. Tudom, hogy most már végig kell ezt csinálnom, hogy ha akarok egy kis kalandot. Igaz, nem egy egy éjszakás kaland, de kaland. Meg fordulok, és egyenesen a szobám felé indulok, majd megfordulok, hogy lássam, hogy követ vagy nem. Ha, nem követ, csak akkor szólalok meg.
- Jösz? - Kérdem tőle, közben mutató újjamat, az ajkamhoz teszem. Ha meg indul, én is folytatom az utamat a szobába. Ott, az ágyamra ülök, és ki húzom az éjjeli szekrény fiokját, és elő veszek egy dobozt, amiben még volt pár sütemény. Majd a férfira nézek.
- Kéred őket? A tiéd lehet. Csak, gyere érte. - Mondom, közben a mellettem lévő helyet paskolom, hogy üljön mellém. Ha, meg teszi ki is nyitom a dobozt.

Vállat vonok, mit tudom én, milyen egy barátnő. A leghosszabb kapcsolatom az általános iskola 3. osztályában volt egy lánnyal, akit beosztottak mellém párba a múzeumi kirándulásra, és hat órán keresztül szorította a kezem, mert beijedt minden hülye dinó csontváztól. Mondjuk, a jelenben már át tudom érezni, milyen lehetett neki akkor...
Nyelek egyet, aztán követem őt, és még le is ülök mellé az ágyra, a gyomrom ugyanis olyan hangot ad ki, mint egy földrengés, csak mint mindig, ha túl sokáig vagyok bagoly alakban. Ahogy kinyitja a dobozt, már nyúlok is a sütiért mohón, és óvatosan kezdem enni, hogy ne morzsázzam össze az ágyat.
-Tudod, esküdni mertem volna az előbb, hogy Angelina jobban megmozgatja a fantáziád, mint Brad - mondom élcelődve, és nevetek is egy kicsit ezen. Aztán tovább irtom a süteményt.
-De...miért szeretnéd ennyire, hogy maradjak? Csak nem elromlott valami, és így próbálsz rávenni, hogy megjavítsam? Csak azért mondom, mert max az égők kicserélésére vagyok képes, a vízvezetékekhez egyáltalán nem értek...legfeljebb, ha verekedni kell a csövekkel. De az meg megy mindenkinek.
Okkkké, és megint elkezdtem hülyeségekről beszélni hosszan. Azt hiszem, tényleg eléggé ideges vagyok. Cska tudnám, miért....

Figyelem a férfit, amint eszi a sütiket, közben a kezemet a combjára nyugtatom. Az élcelődését meg hallom, majd vele együtt nevetve én is.
- Csak, hogy nekem nem jön be a fickó, bár nem tagadom, néha fantáziálok róla, meg MR Ford-ról is. - Mondom neki, majd tovább pusztítja a sütiket, amiket anya küldött otthonról nekem. Igaz, már csak hat-hét darab van benne. Kérdése, meg mosolyogtat, hogy azt hiszi házi munkára fognám őt, amit nem tennék meg természetesen. Illetve, csak most jut az eszembe, hogy nem tudom, hogy mi a helyzet azzal a bagollyal, akit be engedtem az este. Nem tudom, hogy a férfi miként jött be, de talán rá kéne kérdeznem nála, csak előbb még nekem is kell valamit mondanom, az ő kérdésére.
- Ne aggódj drága, semmi ilyesmiről nincs szó, csak egy kicsit már rég volt részem egy kis kalandban, ha érted, hogy hova szeretnék ki lyukadni, és engem most az se zavar, hogy barátnőd van. Egyébként, nem találkoztál véletlenül, egy hó bagollyal? Az este be engedtem, de reggelre már nem volt itt. - Mondom neki, és valahogy úgy érzem, hogy aggódom azért a kis hülyéért, hisz amennyi vad állat van odakint, még a végén szét tépi egy kóbor macska, vagy pedig egy kutya. De, előbb a móka, utána már rá érek a keresésre. Vagy egyedül, vagy ha ő is segít akkor kettesben.

Picit megrándul a testem, amikor hozzámér, s rá sem kell néznem, hogy lássam azt a csillogást a szemében, ami egyértelműen jelzi, hogy most csak felhizlal, hisz én leszek a főfogás, igaz nem éppen a konyhában. Dögös egy csaj, meg kell hagyni, talán meg is gondolnám, hogy elcsábuljak, de a hóbagoly hirtelen felemlegetése kizökkent, vagy inkább észhez térít. Finoman megfogom a csuklóját, és leveszem a lábamról, közben pedig kedvesen mosolygok rá.
-Nem, nem láttam. És bocsi, gyönyörű vagy, és egyszer lehet nagyon meg fogom bánni ezt, de nekem számít, hogy vagyok valakivel. Tudom, hogy nem tűnök egy kiköpött romantikus alkatnak, de mit mondhatnék...Lynn egy nagyszerű lány, és megpróbálom addig megállni, hogy elszúrjam ezt, ameddig csak lehetséges.
~Ezek után mondjuk ajánlom is, hogy jó csaj legyen ez a kitalált lány. Ehh...~
-Khmm...tényleg mennem kéne. A végén még kiderül, hogy hozzá a te lovagod mászott be, és az ciki lenne. Amúgy ne csüggedj, egy ilyen szép lány mint te egykettőre talál magának kalandot.
Rákacsintok, és szép lassan felállok az ágyról.

Érintésemre, érzem amint picit meg mozdul, majd a kétdésemre, meg is kapom tőle a választ, hogy nem látta, amit nem tudom hogy miért, de aggódom. Érzem, hogy keze finoman meg ragadja a csuklóm, és le veszi a lábáról. Mondatára, nagyon el szégyellem magam, mert tudom, hogy minek tart. Egy könnyü vérü kis nőcskének, amiben igaza is van. Most, nagyon utálom magam, úgy érzem hányni tudnék magamtól. Nem is értem, hogy mégis mi üthetet belém, hisz ez az elöbbi nő nem is énvoltam, és még is én voltam.
- A barátnőd, nagyon örülhet neki, hogy ilyen hűséges pasija van. - Jegyzem meg neki, kissé szomorkásan, majd követve a példáját, én is fel állok, hogy ki engedhessem őt, a lakásomból. A mondata, kicsit fura a számomra, főleg mert lehet, hogy csak találgatáson alapszik.
- Ha, lenne is egy lovagom, ami nincs a valóságban, akkor miért akarnék veled le feküdni, ha ott lenne a lovagom, aki akkor fekszikle velem, amikor akarunk. Valamint, ha tényleg a barátnődnél lenne, tuti meg akarnád őt ölni, ha olyan helyzetben találnál rájuk, amit mondjuk én meg is értenék. De, itt kettőnk közül, csak neked van valakid, és hűséges vagy hozzá. - Mondom neki, bár most már így utollag hülyeség volt el mondanom, hogy nincs senkim. Bár, igaz ott van Ebi, de ő teljesen más, bár tetszik meg minden, de akkor is. Ki nyitom az ajtót, majd Jóképű felé fordulok.
- Fogunk még valaha találkozni? - Kérdem, de már előre is félek a válaszától. Minden esetre, ha majd már el ment, majd telefonálnom kell.

-Ja, mázlista a csaj - forgatom meg a szemeim, mert azért van önkritikám, és pontosan tudom, mekkora élmény lehet velem kezdeni.
-Mondjuk nem járunk valami rég óta...sőt, nem is járunk, inkább csak fekszünk.
Remélem ennél disznóbb vicc nem kell ahhoz, hogy kiábrándítsam magamból szegény lányt. Komolyan, már egészen sajnálom, ahogy azokkal a szomorú szemeivel néz rám. Mint amikor szegény River-től elvették a pisztolyát...amire azt hitte, gally.
-Az csak rajtad múlik - mondom, és rákacsintok.
-Ha megkapod azt a szerepet az István a Királyban, tényleg elmegyek megnézni. Most viszont tényleg mennem kell.
Közelebb hajolok, és adok egy cuppanós puszit, mielőtt kilépnék az ajtón a lakásából.
-Ó, és zárd be az ablakod, ki tudja, miféle őrült mászik be rajta legközelebb.
Újabb kacsintás, aztán hátat fordítok, és lelépek innen.

//Köszönöm a  játékot, nagyon aranyos a karaktered //

Egy fintórral, az arcomon látom, hogy a szemeit forgatja, miközben mond nekem valamit. A második mondata, eléggé meg lep hisz nem gondoltam volna, hogy ők csak arra használják egymást, amiért szánom szegényt. Bár, nem az hisz, ők döntötek, úgy hogy így élnek, és nekem nincs jogom, ebbe bele szólni. A másik pedig, hogy talán ez a jobb meg oldás. A kérdésemre is választ kapok, csak nem tudom, hogy miként tudja meg, ha eswtleg meg kapom a szerepet. De, már menni is akar, így ki is engedem, mire kapok tőle egy puszit, amit viszonzok is, majd kapok egy kéretren tanácsot tőle, mire én szégyenemre, el pirulok ott helyben.
- Úgy lesz. - Nyögömki a mondatot, lányos zavaromban, mert mást nem is tudnék mondani. Még, meg várom, hogy teljesen el tünjön a szemem elől, s csak utánna csukombe az ajtót, majd az ablakot is. Aztán tárcsázom a barátnőmet, s ki is hangosítom, majd a hűtöhöz sietek, egy sör ért, de egyet sem találok ott.
~ Fura, pedig határozottan emlékszem, hogy kéne itt lennie sörnek. - Gondolom magamban. ~ Mindegy, úgy is vásárolnom kell holnap, majd akkor veszek. - Folytatom a gondolkodást, amit aztán Ebi meg is zavar. Majd, meg beszélünk egy találkozót, végül a telefont ki kapcsolom, és kezdek készülni.

(Én is köszönöm a játékot, és kösz Évi cicus nevében is a dicséretett.)