Főbejárat

-Kortyot még ittam volna...
Jegyzem meg kissé lehangoltabban. Aztán vállat vonok amire később kapok is két erős löketet.
~Miből van ez az ember pontosan?
Beszállok a taxiba. A hosszú úton csak bámulok ki a z ablakon és merengek. Néha Logan alkarjára pillantok. Kérdezni azonban csak az után kérdezek, hogy kiszálltunk a járműből.
-A karodban az a 3 valami, az micsoda?
Nyújtom ki a kezem és mutatok egyenesen rá.

*A taxiból kiszállva néhány másodpercig, vagy talán percig csak bámulja a hatalmas épületet, melyet nem is olyan régen még az otthonának hívott....sok más pejoratív jelző mellett. Nosztalgiázásából Greg kérdése rángatja vissza a valóságba.*
-A csontjaim - feleli egykedvűen, majd lemondóan felsóhajt - nem fogod ennyiben hagyni igaz?
*Morgolódások közepette felemeli egyik öklét, hogy nagyjából szem magasságban legyen a fiúnak.*
-Na jó, de csak most az egyszer.
*Karjából előtör a fémek egymáshoz súrlódásának félreismerhetetlen hangja. Bár számára ez mérhetetlen fájdalommal jár, egyedül csak a szemeiben látszik valamelyest, hogy egyáltalán tudomásul veszi, hogy valami történik. Ezalatt bütykei közül előbújik a három fémesen csillogó karom.*
-No...a cirkusznak vége - mondja, és visszarántja a karmokat a helyükre - remélem tettszett. És most söprés aludni.

Összehúztam a szemöldökömet és kétkedően néztem rá.
~Csontok? De ott kettőnek kéne lennie nem 5 nek...
-Hát nem...
A furcsa hangot hallva egy jókora lépéssel közelebb épek hozzá. Lassan emelem a kezem. Amikor előtűnnek a fémes karmok kikerekednek a szemeim. Ahogy visszarántja a karmokat a fém összetétele, formája megjelenik előttem. A furcsa az hogy nem is éreztem hogy hozzá nyúltam volna.
-Eltudnék viselni ilyen fegyverzetet. Amúgy nem fáj? Élesnek tűnnek.
Néhány másodperc eltelik és csípni kezd az ujjam hegye. Vetek rá egy pillantást. Akkor látom hogy ez bizony elvágta az ujjam hegyét. Számba veszem a sérült testrészem.
-Azok is...
Kezére pillantok, furcsa mód sérülésnek nyom sem látszik. Ezt inkább nem teszem szóvá.

Mikor hallom a birtok elé bekanyarodó taxit, elindulok a bejárat felé. Nagyon remélem, hogy az érkezett vissza, akire gondolok. Fehér kabátom jobb ujján kávéfoltok árulkodnak róla, hogy milyen jelenleg a lelkiállapotom, de semmi szükség rá, hogy ennyire figyelmes legyen a szemlélő, mert a tekintetem szinte szikrákat szór - egyelőre csak átvitt értelemben. Megfogadom, hogy hűvös nyugodtságot fogok a hangomra erőltetni, ebben már nagy gyakorlatom van. Megállok pár méterre a bejárati ajtótól, és várom, hogy az érkező becsöngessen.

-Úgy érted az, amikor a 3 fémpenge átvágja a kézfejem? - Kérdi, miközben szinte már látni lehet hangjában a gúnyt. - Á neeeem. Inkább csak olyan csiklandós érzés.
*Bal karjával a csengőre támaszkodik, elvégre semmi kedve itt éjszakázni...legalábbis az ajtó előtt semmiképpen. Közben azért nem kerüli el a figyelmét Greg lopott pillantása a mostanra sértetlen kézfeje felé.*
-Ugyan pubi, ha akkor nem tört ki rajtad a frász, amikor a haverod baseball labdának nézte a koponyám, most már igazán kár aggódnod.
*Mialatt összefont karokkal várja Ciklon érkezését, nem tudja megállni, hogy ne tegye szóvá a fiú sérülését.*
-Na igen...éles a rohadék. Amúgy, ne kívánj ilyet, rohadt kevesen élték túl azok közül, akikkel ezt megpróbálták. Azok a kevesek pedig, akiknek sikerült, elmebeteg gyilkológépekké váltak....
*Rákacsint a fiúra a mondat végén, szája ismét mosolyra húzódik egy pillanatra.*

-Azt hittem nem vagy csiklandós.
Válaszolom a gúnyos megjegyzésre és annyiban hagyom a dolgot. Többször is megnézem az ujjamat, össze forrt e már a seb.
-Csak fertőtlenítem. Ki tudja miket hurcolsz azon a micsodán...
Úgy tűnik már nem vérzik így nem teszem vissza a számba. Érdeklődve hallgatom a beszámolójának egy részét amiből kiderül, hogy nem a fémcsontváz a mutációja. Az, hogy a karmok lényegében átvágják magukat a kezén de ennek nyoma sincs más képességre utalnak. Továbbá berúgni sem tud. Annak ellenére hogy az alkohol öli az idegsejteket. Mélyen a gondolataimba temetődtem így a kacsintást észre sem veszem. Csupán pár másodperc elteltével felsandítok rá.
-Mennyire gyorsan gyógyulsz?

"Doctor Xavier's School for Gifted Children"
Sean Gregory Lexinbourgh végigsétál a kastély parkján és érdeklődve figyeli a békés, idilli környezetben játszó gyerekeket. A kosárlabda itt-ott hófúvással meg villanó fényekkel bővül, de senkinek nem esik komoly baja.
A fiatalember szemügyre veszi a borostyánnal benőtt épületet, miközben felsétál a verandára és megnyomja a csengőt. Hátratett kézzel várakozik az ajtóban.

Marha rég óta vár itt a két mutáns, olyannyira, hogy lassan a borostyán is benövi őket, de az igazgatónő csak nem akarja beengedni őket. Logan már épp összeesküvés elméleteket kezdene gyártani afelől, hogy ezt vajon melyikük tiszteletére teszi velük Ciklon, mikor még valaki csönget a bejárati ajtón. Márgesen dobná el szivarját, ha nem vált volna köddé az összes, rejtélyes körülmények közt nemrég, így azonban csak még feldúltabb. Hangos léptekkel indul meg az ajtó felé.
-Azzal hiába próbálkozol - szólal meg köszönés helyett, annyi cinizmust sűrítve ebbe a 3 szóba, amennyit csak lehetséges. - Mi már itt állunk egy ideje.
Ahogy jobban megnézi a fiú arcát, belehasít a felismerés, hogy ő az, aki akivel nemrég futott össze és mentette meg a huligánoktól....na jó, valójában csak a gyűrűje ismerős, a többi meg tipp, mert manapság mindenkivel így fut össze. Éljen a közbiztonság...
-Bocsáss meg egy pillanatra - Elővillan egyik élet karma, s mielőtt a fiú kettőt pislanthatna, egy laza, de drága mozdulattal nyitja ki a zárat, hogy csak úgy szikrázik az ajtó. Mikor végre a bejárat feltárult, visszahúzza kedvenc fegyverét, s kezével az épület felé mutat. - Csak utánad.
Visszafordul a másik srác felé, hogy ő se maradjon idekint a hidegben ennél is tovább.
-Te Greg, jól sejtem ugye, hogy ezt te helyre tudod hozni?

- Igazán nem akarok zavarni, de azért köszönöm.
Gregory végignézi az ajtó átszakítását.
- Impresszív - mondja, majd belépne az ajtón, ám amikor a Greg nevet hallja, felnéz:
-Tessék?
A pillanatnyi zavart észrevéve inkább tisztázza a helyzetet:
- Talán illendő lenne bemutatkoznom... Én Sean Gregory Lex... hm, izé... A nevem Gregory, vagy ha ez redundanciát okoz, hát Sean... hm, biztos, hogy nem rosszkor zavarok? - tekint be a fiú az ajtón az ellegáns hallba.

Figyelmem végig kíséri a jövevény útját az ajtóig. Karba tett kézzel ücsörgök a kő kerítésbe dőlve lábammal finoman dobolok. Miután Logan felhívja magunkra figyelmet köszönés kép intek névrokonomnak. Rozsomák sajátos hitelkártya trükkje sokkalta látványosabb a hagyományosnál. Ellököm magam a korláttól ami folyadék módjára áll vissza eredeti állapotába.
-Megnézem mit tehetek. De legközelebb szólsz akkor kinyitom én.
Kis meglepettség ül arcomra, hogy egy névrokonba futottam.
-Nocsak egy névrokon. Örvendek.
A formalitások után megfogtam a kilincs maradékát és a levágott zárt vissza helyeztem. Meglepettem konstatáltam hogy a karmot alkotó ötvözetnek egy atomját sem lehet fellelni az ajtón. Pedig legalább atom szinten mindennek kopnia kell.
-Ember... ez miféle ötvözet?

-Ne hülyéskedj, számomra az öröm, hogy végre bejuthatunk. El sem tudod képzelni, mióta várunk itt.
Felvont szemöldökkel tekint a fiúra kérdése hallatán, és mikor kiderül, mi is volt a kavarodás oka, hátradönti a fejét, hogy megvizsgálja kicsit az eget.
-Ennek az éjszakénak sosem lesz vége. - Mormogja, ám bajsza alatt azért nagyon is vigyorog, így mindenki számára látható, hogy valójában egészen jó kedve van. Greg felvetésére...a másik Greg...Szóval Houdini javaslatára, még csak hátra sem fordul.
-Tudom, hogy neked is ment volna - vallja be nevetve - de valamin muszáj volt kiengednem a gőzt.
A bemutatkozásból immár kimarad, hisz ismeri már a srácot, nagyjából, így inkább az épület felé veszi az irányt.
-Üdv a Xavierben. Remélem veled nem lesz annyi gond, mint a druszáddal. - Itt szúrós szemmel néz Rr...Houdini-re. - Te menj a szobádba, úgy tűnik ma este megúszod az igazgatónőt.
~Az ötvözettel kapcsolatos kérdésre inkább nem válaszol, úgysem lehet kapni a sarki a boltban, és rémlik neki, hogy egyszer már frappánsan elhárította a kérdést.~

Már ki tudja, hányszor csengettek... Eleinte még reménykedtem, hogy valamelyik tanár veszi a fáradtságot és ajtót nyit, de úgy tűnik, ez hiú ábránd volt. Végül aztán elfogyott a türelmem, szóval összecsaptam az éppen olvasott könyvemet és elindultam a hallból a bejárat felé. Már csak néhány méter volt hátra a folyosón, amikor valami furcsa zajt hallottam. Egy pillanatra megtorpantam, csak nem most akarnak betörni? De aztán belegondolva, akkor valószínűleg nem taposták volna előtte perceken át a csengőt.
-Megyek már, megyek... -kiáltottam, majd sietősebbre vettem a lépteimet, ám úgy tűnik, túl későn értem oda.
Aztán ahogy a kis csipet-csapat bevonult az előszobába, döbbenten pislogtam párat, mire szóhoz jutottam.
-Szép estét! Már nem azért, de... -kezdek bele, ahogy szigorú tekintetem Gregre téved- Nem bírtál volna várni még egy fél pillanatot? Ahelyett, hogy trapára vágod a zárat?
Logan felé vonulva viszont egyből elvigyorodok- Nahát, nem hittem volna, hogy ilyen hamar újra találkozunk... Mi ügyben sodort erre a szél? -kérdezem kíváncsian, amikor észbe kapok, hogy hoppá, van itt még valaki.
-Ne haragudj, még nem is ismerjük egymást... engem Ratnának hívnak. Csak nem új diák vagy? -fordultam az ismeretlen srác felé.

Sean msolyogva pillant a lányra és biccent egyet, majd viszonozza a bemutatkozást:
- Még nem... Engem... ehm, Gregory-nak hívnak... Illetve Sean-nak is, as a matter of fact... - majd körülnéz pár pillanat erejéig és újra a lányra pillant.
- Nos, ami azt illeti... egy teljesen új vendég vagyok ezen a helyen... ez a kedves úriember hívott meg, és hát kicsit hiányosak az ismereteim... szóval ez egy iskola?
~Nahát Greg, igazából fogalmad sincs, hova hívtak, ez roppant kínos... mindenesetre... egy csinos lány, egy karmolós úriember, egy anyagot láthatóan manipuláló versenyző, aki talán egy kicsit alkoholista is... első nekifutásra nem is rossz társaság.~

-Még jó hogy nem rajtam. Hülyén néznék ki 3 vagy több darabban.
~Akkor majd letesztelem magam...
A sor végén becsukom az ajtót amikor Ratna rám mordul. Azzal a lendülettel fordulok és a kezemben maradt kilincs kiegyenesedik és egy mutatóujjá alakul.
-Nem én voltam hanem ő.
Biccentek Logan irányába és ekkor kapok észbe hogy a kilincs itt maradt. Vissza fordulok és a helyére teszem, kicsit megmozgatom, jobb mint új korában. A gyors pergés forgás kicsit elmossa a képet. Pislogok kettő nagyot.
~Hu... tényleg jobb lesz nyugovóra térni.
-Nos Gregory, örültem. Érezd magad otthon. Ratna, Logan. Jó éjt.
Első két lépés kissé bizonytalanul indult végül összeszedtem magam és eltűntem a folyosók rengetegébe.

/ Köszi a játékot. Jó idegen vezetést /

-Ne szerénykedj Houdini - vágja rá, szűnni nem akaró jókedvvel - marha jól néznél ki úgy. - Gyorsan a srácra kacsint azért, hogy érezze, nem volt teljesen komoly, amit most mondott.
Ha már a szép dolgoknál tartunk, valaki mégis reagál a csengő keltette zajra, mondhatni épp időben, vagyis majdnem.
-Csak a rosszcsontokat jöttem leadni, és már itt sem vagyok - Feleli vigyorogva. - Ha már itt tartunk, megtennél nekem egy szívességet Ratna? Lenne egy kis dolgom az igazgatónővel, addig megmutatnád a srácnak a helyet?
~Hmm, egész kedves velem...féltem, hogy a múltkori után egy páncélököllel fog rám várni. Aztán kitudja, lehet azzal alszik a kispárnája alatt.~
-Jó éjt Greg, Másik, Greg, örülök, hogy eljöttél. Nézzetek körbe nyugodtan, szólok Viharnak, hogy én engedtem meg, hogy kicsit tovább tovább maradjatok fent.
Ezzel megindul az igazgatói iroda felé, magára hagyva a két fiatalt. A lépcsőről azért visszafordul még egy pillanatra.
-De azért ésszel, nehogy hajnalig mászkáljatok...

//Köszönöm a játékot. Üdv a Fórumon Greg, jó szórakozást //

-Hm, szóval téged is Gregnek hívnak? Akkor ha nem gond, akkor inkább a Seant fogom használni. És igen, ez egy iskola, legalábbis valami hasonló... de ha megbocsájtasz egy percre... -emelem fel a mutatóujjamat, majd a többiek felé fordulok.
Egy pillanatig csak nézem Greg kezében az egykori kilincset, majd azt követve Loganre vándorol a tekintetem. Hát, végülis, belőle is kinézem, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül vágja trapára a komplett zárat. Mielőtt azonban még kaphatott volna egy fejmosást, már mondta is a magáét.
-Egy szívességet? Micsodát? -néztem rá kíváncsian, majd miután meghallom, miről lenne szó, Greg-Sean felé fordulok, majd vissza Logan felé.
-Hogyne, persze... Jó éjt Greg, neked is, Logan.
Már épp Sean-nak szóltam volna, amikor azonban még meghallom a szokásos kis intelmet, búcsúzóul.
-Rendben, te pedig figyelj a sebességkorlátozásra, ha mész vissza. No meg a bukósisakot se felejtsd el... -szólok vissza hasonló stílusban, majd miután ketten maradtunk, most már tényleg Sean felé intézem a szavaim.
-No akkor, nézzük csak... Most érkeztél, igaz? Akkor lehet, hogy előbb egy szobát kéne keríteni neked, az idegenvezetés majd ráér utána... Persze csak ha nem akarsz valamelyik közösségi teremben aludni a kanapén. Na gyere, menjünk... Ha valami kérdésed van, akkor pedig kérdezz nyugodtan.

/Folytatás: Diáktanács irodája/

- Köszönöm, kedves... Ratna - ez indiai név, ugyebár? Fascinating... Nagyon hálás vagyok a segítségért... nos... én nem rég érkeztem az Egyesült Államokba, és istenigazából semmilyen... ehm, mutáns közösségben nem vettem még részt... Bár talán elég sokan vagyunk, nem így van? És felteszem, megannyi képesség.
Tehát, nem hallottam semmit erről az iskoláról... illetve, azt hiszem, a televízióban volt róla egy-két szó, szőr mentén... de hát engem akadémikusnak neveltek, tehát nem adok ilyen... médiumok szavára... Egyébként, remélem, nem vagyok a terhedre?

Hogy őszinte leszek, eléggé meglepődtem Darren válaszán. Kíváncsian fordultam felé és úgy hallgattam, ahogy kicsit bővebben kifejti a véleményét. Mit ne mondjak, érdekes világnézet meg hozzáállás.
-Ami azt illeti, ez tényleg elég pesszimistán hangzott. -jegyzem meg, miután úgy tűnik, elmondott mindent, ami így hirtelen eszébe jutott.
Viszont volt valami, ami megragadta a figyelmemet, és amire nem bírtam megállni, hogy ne kérdezzek rá. Na igen, a kíváncsiság nagy úr.
- De... mit értesz azon, hogy nem vagy jó ember? Mi rosszat tettél? -kérdeztem aggódva.
Még megvártam, hogy Darren mit válaszol, majd a tekintetemmel intettem neki.
-A következő megálló lesz az, megyek, jelzek egyet, mielőtt még tovább menne a busz. -mondtam, majd gyorsan le is támadtam a már említett leszállásjelzőt.
Miután a busz megállt, már nem volt messze az úti cél, egy alig tíz perces kis séta után meg is érkeztünk a kapuhoz, majd a kerten átsétálva az épület bejáratához.
-No, ez lenne az a bizonyos iskola... -mutattam a mellettünk álló épületre és az azt körülvevő kertre- Ilyesminek képzelted el?
Majd miközben a válaszra figyeltem, megnyomtam párszor a csengőt... aztán reménykedtem, hogy valaki azért meghallja és ide fárad ajtót nyitni, mert már elég hűvös az idő a kint alváshoz...

Logan a tőle megszokott jókedvvel, és lelkesedéssel indul meg a bejárati ajtó felé, nagyjából a tizedik csengetés után.
-Hogy a macska rúgja meg, vajon ki lehet az éjnek évadján, aki arra vetemedett, hogy megzavarja édes álmomat. Na mindjárt megnézem, és jól elagyabugyálom.*
A lépcső utolsó hat fokát egy ugrással hagyta maga mögött, majd miután egy ágyúgolyó kecsességével ért földet, az ajtó felé vette az irányt. Dzsekije még mindig illatos volt, fehér trikóiból pedig teljesen kifogyott, ezért most egy kék kapucnis pulcsit viselt, mellkasán az iskola emblémájával, aminek különösebben nem örült, de lehetne rosszabb is, ez végre a saját mérete. Gyakorlatilag feltépi az ajtót, a zár kinyitása után, s csak akkor enyhül meg valamicskét, mikor látja, hogy nem valamelyik jómadár az, hanem az általában rendes Ratna.
-Hát te... - és ekkor felfedezi a mellette álló férfit - úgy értem ti, mit műveltek ilyen későn? - Gyanakvóan méri végig az idegent, és egyenlőre nem lát rá okot, hogy bemutassa őt a karmainak.

*Szabad fordítás trágárból. Az eredeti szöveg leírását nemzetközi egyezmények tiltják.

- Sok mindent. Semmi igazán rosszat, nem bántottam senkit, legalábbis... Szóval csak akkor, ha ő is bántani akart engem. De nem éltem épp makulátlan életet. Most ezen szeretnék változtatni.
Nem sokkal azután, hogy ezeket mondtam, leszálltunk Rövid séta következett. Aztán az iskola...
- Hát... Kicsit nagyobbnak hittem, azt hiszem. De nagyon...Impozáns.
Feltárult az ajtó, nekem meg leesett az állam. Te jó ég! Ez...
- Basszus... Te tényleg te vagy? Mármint... Te vagy, ugye?
Ez ő! Persze, ismerek olyat, aki ismeri, Greg például úgy beszélt róla, mint aki tök jó arc, meg haverok, vagy mi... De akkor is... Ember, ez egy élő legenda!
Ratnához fordultam.
- Nem mondod, hogy nálatok ő a portás!

Miután Darren nem akart részletesebben beszámolni ilyen jellegű magánügyeiről, úgy döntöttem, hogy nem erőltetem tovább a dolgot. Ha akarja, majd elmondja.
-Mondjuk én is jó vagyok, sötétben aztán tényleg sokat látni belőle... Na mindegy, majd egyszer világosban... -mondtam, majd újra megnyomtam a csengőt.
Aztán még egyszer, és még egyszer, a következőt legalább 10 mp-en keresztül nyomtam folyamatosan, aztán még egy pár rövid, mire Logan jelent meg az ajtóban, nagy sokára. Lelkileg már készültem is a fejmosásra, de úgy tűnik, hogy most más tündökölhet a reflektorfényben...
-Neked is szia, Logan. Ő itt Darren, Staten... -kezdtem volna bele, amikor a már említett egyén közbevágott, így csak felvont szemöldökkel, kíváncsian vártam, hogy a kedves "bébiszitterünk" hogyan fogja lereagálni a dolgokat.
-Hogy mi? A portás? -kérdeztem csodálkozva, ahogy Logan felé fordultam- Tényleg, most, hogy mondod... mostanában feltűnően gyakran futunk össze a suliban, csak nem visszaköltöztél? Ennyire hiányoztunk? -tettem hozzá vigyorogva.

-Hála az égnek, még egy rajongó - jegyzi meg, s közben épp csak egy picit viszi túlzásba a szarkasztikus hangnemet.
~Élő legenda? Ezer év múlva sem fogom megérteni, hogy miért én lettem népszerű a csipet csapatból, Kolosszusnak még akcentusa is van.~
-A portásunk Elvis, én csak helyettesítem. - Jegyzi meg, nem kicsit morgolódva, s már épp készülne egy hosszabb monológot előadnia harctéri sérülésekről, a rothadás bűzéről, és a dögevők hadáról, mikor Ratna kérdése félbeszakítja ezt a gyönyörű gondolatmenetet. Fáradt sóhaj hagyja el ajkait, s ez az érzés betölti egész lelkét, kiszorítva onnan a haragot is.
-Ne is mond, beugrottam egy pólóért, és rám sózták az egész iskolát ma estére. Na sipirc befelé, most az egyszer elnézem a tivornyázásod, de legközelebb beosztalak Greg mellé büntetőmunkára.
~Ugyanis, mostanában az ilyesmi is az én dolgom, ezek szerint.~
-Darren.. - Ízlelgeti a számára fájdalmasan ismerős keresztnevet..pontosabban, a keresztnevet, ami hasonlít egy másikra, ami fájdalmasan ismerős a számára. - És mond csak, minek köszönhetjük a látogatásodat? - Kérdi, még mindig kicsit gyanakvóan, de azért félreáll az útból, hogy a két jövevény beléphessen az épületbe. -Csak nem elhúzódott a randevútok? - Arcának egyetlen rezdülése sem árulkodik arról, hogy ezt poénból kérdezte volna, de kétség ne férjen hozzá: magában fetreng a röhögéstől.

- Hát olyan szerencsés fickónak nézek én ki, akinek randevút ad, egy ilyen gyönyörű nő? Ugyan már. Csak haza akartam kísérni a hölgyet, miután megpróbálták kirabolni. Nem mintha egy percig is veszélyben lett volna - tesze hozzá gyorsan, hátha Rozsomák apai érzéseket táplál Ratna iránt - Ilyesmiről szó sincs. Ha ő nem tudott volna elbánni az útonállókkal, én könnyedén, bár beismerem, kevésbé elegánsan megtettem volna ugyanezt.
És mi van, ha nem apai érzéseket táplál? Ha neki is Ratna kell? Ellene semmi esélyem... Ő mégiscsak Rozsomák!
- Elvist bírom, majd egyszer mutasson be neki.
Valahogy nem éreztem volna helyénvalónak, hogy tegezzen a férfit. Úgy tudom, sokkal idősebb, mint amilyennek látszik...

-Még hogy tivornyázás, kikérem magamnak... -jegyeztem meg tettetett sértődöttséggel, miközben besétáltunk az előtérbe.
-Büntetőmunka, nekem? Úgy, hogy semmivel se szolgáltam rá? Ugyaaan, ismerlek, úgy se lenne szíved hozzá. -jegyeztem meg egy gonosz kis mosollyal az arcomon, jelezve, hogy csak próbálja meg és nem fogom megkímélni a képességemtől.
A következő kérdésére csak egy rövid és tömör "nem" válasszal feleltem és részemről ezennel túl is volt tárgyalva a téma, ám úgy tűnik, ezúttal a fiúk voltak beszédesebb kedvükben. Ahogy hallgattam őket, egyre vörösebb arccal, végül nem bírtam tovább.
-Könyörgöm, muszáj ezt? -kérdeztem, ahogy az arcomat a tenyerembe temettem- Tudjátok mit? Hosszú nap volt a mai, én megyek, lepihenek. Ti csak beszélgessetek nyugodtan. Darren, ha úgy is diák akarsz lenni, Logant nyugodtan zaklathatod a kérdéseiddel. -jegyeztem meg egy széles mosollyal, ahogy lassacskán a lépcsők irányába kezdtem hátrálni.
-Darren, örülök, hogy megismertelek és köszi, hogy idáig kísértél. Akkor majd valamikor beszélünk... ó igen, vigyázz magadra a hazafelé úton. Logan, te meg ne felejtsd el visszazárni az ajtót, ha már te kaptad ezt a megtisztelő feladatot. Jó éjszakát, sziasztok! -integettem még nekik egyet a lépcső aljáról, majd útnak indultam a szobám felé.


/köszi a játékot tőlem most ennyire futotta, de ha gondoljátok, nyugodtan folytassátok nélkülem /