Eagle Eye Nyomozóiroda

Nagy, nagy megkönnyebbüléssel vettem tudomásul, hogy a második eresztés már cél ért és keményen megállította Rozsomák felém tartó lendületét. Az viszont nem tetszett, amit a szer, azonkívül, hogy kiütötte, művelt vele. Ezeket a hólyagokat valahogy Szellem elfelejtette megemlíteni, ezért eléggé idegesen nézegettem, míg végül már nem dagadtak tovább.
Logan azonban szépen kifeküdt tőle, ez volt a jó hír és az egyre jobban elhaló nyögésit hallgatva, most nem állt a helyzet magaslatán, azzal a szöveggel megspékelve, hogy őt már szét is tépték, mit akarok én tőle!
Feltápászkodtam az asztal romjai mögül és a pisztolyt a nadrágderékba tűrtem, biztos, ami biztos alapon, majd a földön mozdulatlanul heverő férfihoz ballagtam és lábbal megrugdosva kicsit kérdeztem.
- Élsz még? Remélem azért nem esel kómába vagy ilyesmi, mert akkor hol marad az élvezet Farkas koma.
Mikor láttam, hogy egyelőre ez az állapot eltart egy darabig, ahogy Szellem ígérte, az ajtóhoz, vagyis a volt ajtómhoz sétáltam és felemelve a földről a helyére támasztottam, legalább valamennyire a bezártság illúzióját keltve kívülről. Nem lett volna jó, ha most bekukkant egy kíváncsi szomszéd
Aztán vissza ballagtam a szőnyegemen békésen sziesztázó karmos barátomhoz, hogy elmondjam mivel fogjuk eltölteni az időt.
- Gondolom a hallásodat és a látásodat nem befolyásolja a szer, ezért a következő kis pajzán játékot találtam ki: mivel megölni valószínűleg nem foglak tudni, ezért másként foglak leszerelni és távol tartani magamtól, mégpedig…zsarolással. – cirógatom meg a felpuffadt arcot kedveskedve. – És, hogy miért is fogsz engedni ennek, mert …….nos…majd mindjárt megtudod. – nevetek fel nagyon, nagyon gonoszul

Szeretne egy csípős megjegyzéssel visszavágni, de nőtt egy olyan izé a torkában is, ezért jóformán még köhögni is alig bír, s ezzel a fuldoklás is betársul eddigi nyavalyái közé.
~FARKAS??? Ki terjeszti ezt a becenevet???~
Végtelenül idegesíti a nő beszéde, eléggé ahhoz, hogy kicsit meg tudjon mozdulni, de csak annyira, hogy rajta kívül mindenki azt hiheti, épp idegrángása van, és az igazat megvallva ő is kezd kételkedni magában.
~Ez most valami vicc akar lenni? Akkorára dagadt a pofám, hogy majd kinyomja a szemem, ő meg azt kérdezi, látok-e?~
Életében először reagál a pajzán játékra halk nyüszítéssel, s azzal, hogy amennyire csak tud, igyekszik messzebb húzódni a nő keze elől, vagyis jóformán semennyire. El sem tudja képzelni mivel akarja megzsarolni őt ez a nő, de van egy sanda gyanúja, hogy nem fog neki tetszeni az sem.
~Másfelől, kíváncsivá tett. Mi van még a világon, amivel meg lehet engem zsarolni? Az egyetlen élő rokonom a bátyám, hozzá meg sok szerencsét, lehet még segítenék is. Csajom nincs, az utolsó nőt akivel meg összemelegedtem nyugodtan lenyakazhatja, ha nem teszem meg előbb én.~
Egyenlőre türelmesen várakozik, hogy mi lesz ebből, hisz nagyon úgysem tud megmozdulni.

Látom, hogy azért hatnak rá a szavaim, mert kicsit mozgolódni kezd, és ez kéjes örömmel tölt el. Az egyik szekrényhez megyek és elővarázsolom a már előkészített smink készletet, egy kis doboz élénk piros tartós festéket, legalábbis a boltban azt mondták, hogy ilyenekkel festik a hajókat és a hidakat, így hát valameddig csak megteszi Logannak is. Nem sietek, szépen összeválogatom ami kell, aztán újból a férfihez sétálok és látványosan lepakolgatom a cuccokat. Régi vágyam teljesül, hiszen a bénulás miatt a karmait sem tudta visszahúzni, úgy, hogy most kiélhetem magam.
- Tudod Logan, már annyiszor elképzeltem a múltkori találkánk óta, hogy milyen fájdalmas dolgokban tudnálak részesíteni. – közben a szeme előtt elhúzok egy jó nagy ollót is. – Mert hiába nő vissza mindened, azért tudom, hogy nem kevéssé fájdalmas egy-két dolog elvesztése számodra. – simítok végig a nadrágja elején az éles szerszámmal, fülig érő szájjal. – De…….ez nem segítene rajtam, ugye? – hajolok egészen közel az arcához, hogy belenézhessek a szemébe. – De az egodat azért a földbe döngölhetem, mert mondjuk mit szólnának az emberek és főleg az ellenségeid, ha meglátnak szép neon zöld tarajos hajjal és lila pofaszakállal, szépen kisminkelve: feketével kihúzott szem, piros csücsöri száj…..meg szép hosszú tűzpiros karmokkal. – kacarászok egyet, miközben látszatra belenyírok a hajába. – Tudod a világhálón eszméletlenül gyorsan terjednek a pletykák és a szaftos képek. De, hát, ha mondjuk meg akarnál állítani és ígérnél nekem valamit……én kész vagyok tárgyalni.

Felköhög némi vért, s miután a nyelőcsöve kicsit kitisztult, végre beszélni is tud, igaz csak nagyon halkan, annyira, hogy még Sheena sem halhatja őt, ha nem guggol le mellé.
-Ne fogd vissza magad - nyöszörgi, és újra felköhög némi vért - cicus.
A vére meglepően egészségesnek tűnik. Úgy tűnik a szervezete küzd az az izé ellen, amit bele lőttek, még ha nem is valami hatékonyan. Ez persze nézőpont kérdése, az emberek többsége azonnal meghalt volna, ha ilyen kényeztetésben részesítik.
Az olló finom csattogásának hallatán a nadrágja közepén ösztönösen tör rá a pánik félelem. Sok mindenre fel tud készülni egy férfiember, de ha azt fenyegetik, a legtöbb amit tehet, hogy úgy tesz, mintha nem tojna be attól, mi fog történni legközelebb, és általában az sem szokott hihető lenni.
-Jajj ne - nyöszörgi, még mindig halkan - a végén azt fogják hinni - újabb köhögés - hogy én vagyok az új fiúd.
Kezdi érteni bátyja intelmét arról, hogy a nőket nem szabad megütni, inkább leszúrni kell, hogy biztosan elpatkoljanak, különben el sem tudod képzelni, mit művelnek majd veled. Ritka pillanatok egyike, amikor még neki is tudna örülni, ha hirtelen betoppanna az ajtón.
~A karmomnál viszont lesz némi gondja. Nem marad meg rajta semmi, ami hatalmas mázli, mert tiszta alvadt vér lenne mindig különben.~

~ A fene! Most hajíthatom ki ezt a szőnyeget is! ~ jut eszembe, mikor Logan görcsösen vért köhög fel. Viszont a férfiasságának elvesztése mégis csak jobban felzaklatja, mint az, hogy a kicsit csinosabbá tett képe felkerüljön a netre.
~ Lehet, hogy csak a rémület elvette a szavát, azért próba szerencse, hátha menet közben meggondolja magát. ~ azzal nekiláttam a a tettek mezejére lépni.
- Szóval nem akarsz velem alkut kötni, pedig reménykedtem benne, hogy nem akarsz közröhej tárgya lenne, ha majd legközelebb ki mész az utcára, de hát te tudod.
Elővettem az ecsetet és módszeresen elkezdtem befesteni a haját a zöld festékkel, aztán váltottam és a pofaszakálla került sorra a kedvenc lila színemmel. Mikor a karmaira került a sor, szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy az istennek sem maradt rajta a festék.
De, hát nem akaszthat meg egy ilyen probléma engem, most a bosszúm beteljesülésekor.
Aztán eszembe jutott valami! Előkotortam az elsősegély dobozomat és szépen betekertem fehér ragtapasszal az össze a karmát és utána festettem pirosra.
- Szóval, azért még felajánlom, hogy bármikor megállíthatsz, hogy ne folytassam tovább, csak egy szavadba kerül. Megígéred, hogy nem zaklatsz többet és már le is álltam. – veszem elő a digitális fényképezőgépet és csinálok pár fotót előzetesen.
- Hát már csak a smink hiányzik kedvesem és kész is leszünk lassan. Ja! És majd el felejtem, még a taraj is hátra van. – kapom a szám elé a kezem, mint aki elfelejtett valamit.

-Nem egyezem bele semmibe - köhög fel újra, teste azonban jóval kevésbé remeg bele, mint korábban - amíg ruhában vagy.
Erőltet egy mosolyt az arcára, de a jelenlegi állapotában ettől ha lehet csak még szánalmasabban fest. Közben ujjai is mozogni kezdenek megint, de a fájdalom miatt egyenlőre csak annyira képes velük, hogy erőteljesen belemarkoljon a véres szőnyegbe, még mindig kivont karmaival lyukat is vágva bele. Jobban mondjuk ez sem teszi már tönkre.
-Közröhej? - Kérdi, s harsányan felnevet, bár lángoló tüdeje, és folyamatos köhögőrohamai miatt nem hangzik valami vidámnak még ez alatt sem. - Te láttad már milyen képek vannak rólam a neten? Egyiken tütüben táncolok!
~Rohadt photoshop!~
És akkor kezdetét veszi a melegítő mutáns különkiadása. Amíg tart a produkció, Logan komolyan nem tudja eldönteni, hogy melyik fáj jobban, a belé fecskendezett, utcákat elnéptelenítő biológiai fegyver, vagy Sheena pingálása. Végül az utóbbi mellett dönt, a fájdalom elmúlik, de hogy ezt elfelejtse, az ki van zárva!!
-Ajánlom, gyorsan küld szét a fotókat - hangzik el, a már meglepően tiszta felelet az ajánlatra - mert amint felkelek innen, megetetem veled a többi kapszulát!
~Várjunk, lehet mégsem mond hülyeséget...~
-Oké, várj...Nekem csak a főnököd kell. - Adja meg magát végül. - Azt hiszem, lehet róla szó, hogy nem próbállak megölni többet. Ahogy látom, úgyis kilenc életed van!
Nincs ínyére a sminkkészlet, a borotva pedig mégy annyira sem, annak ellenére, hogy egy hétig sem tartana, amíg lófarkat növesztene tar kopasz fejből.
-Szóval, szent a béke? - Hangja komolyságtartalma elenyésző. Sheena sem gondolhatja komolyan, hogy ezek után tud olyat tenni, amivel meggátolná, hogy karóba húzza őt, lehetőleg amíg még él a csaj közben, és megtegyen vele pár egyéb vadító dolgot, melytől olyan hangosan sikítana, hogy másnapra minden maradék szomszédja elköltözne az épületből.

- Jaj, hát az nem olyan élethű! – rázom a fejem nevetve. – Meg azért a biztonság kedvéért, még egy kis videó is lesz hozzá. – kezdek nézelődni a smink készletben, milyen színeket is válogassak össze a zöldhöz és a lilához. – Ne aggódj, hamar megy a szétküldés a mai technikai világban, ha elkészültem, már repülnek is szét a mai kis játékunk képei.
~ Hmm! Ha nem tudok vele megegyezni, akkor lehet, hogy mégis jobb lenne az a Szellem által felajánlott külföldi meló. ~ töprengek el egy pillanatra, de ez remélhetőleg kívülről nem látszik rajtam, hisz vigyorogva húzom ki tussal a szemét.
Lemondó hangja, akár mennyire is szerettem volna ezt hallani, mégis váratlanul ér, ezért abbahagyva a szépítő tevékenységemet, érdeklődve nézek a lassan emberi formát öltő arcába.
~ Azt hiszem hamar dűlőre kell jutni, mert elég gyorsan regenerálja a szervezete ezt a mérget, már elég tisztán beszél, és elég sokat mocorog is. ~
- Milyen főnököm? – kérdezek rá mosolyogva. – Hányszor kell még elmondanom, hogy belevésd abba a kemény fejedbe, hogy Szellem nem a főnököm, és valószínűleg te többet tudsz róla, mint én. – rázom meg a fejem lemondóan. – Talán, ha megegyezünk tényleg beszélhetünk róla és becs szóra válaszolok a kérdéseidre, hogy lásd igazat mondok. – persze ezt nagyon felületesen értettem. - Én csak szeretném újra normálisan élni az életemet, na jó, nem egészen normálisan, de élni, és ez a lényeg. És mivel az ajánlatodba semmi meggyőzőt nem éreztem, ezért azt hiszem gyorsan folytatnom kell az átalakításodat. Ja és még van pár töltényem is a tárban, ha nagyon mozgolódnál. - mutatom meg a töltött kábítófegyvert.
Most már tényleg a borotva a következő lépcső, ha be akarom váltani a fenyegetésemet, de közben azért nagyon, nagyon reménykedem benne, hogy meggondolja magát és megállít, mert, ha ezt is megteszem vele, akkor azt hiszem nincs visszaút, és én szeretem New Yorkot.

-Nem tudom - feleli, s szinte üvölt a csend, melyet a köhögéseinek hiánya okoz - láttam egyszer egy filmet, amiben világító kardokkal csapkodták le egymás kezét, az is elég élethű volt.
Normális esetben kiszagolná a nő felgyülemlő aggodalmát, mely szép lassan ostromolja magabiztossága bástyáit, de egyenlőre saját haldoklásával van elfoglalva, és azzal, hogy minél több vért köpködjön a szőnyegre. Lehet gyerekes, de élvezi, hogy legalább így revansot vehet a kéretlen szépségápolásért.
-Hogyhogy milyen? - Kérdi, majd a következő pillanatban újra felnevet. - Azt ne mond, hogy ő dolgozik neked! Jellemző lenne arra a pancserre!
Védekezésképpen próbál a hasára fordulni, bár abba nem gondolt bele, hogy a fejének leborotválása ellen ez mit sem használ. Persze ez az apróság nem veszi el a kedvét, minden erejével azon van, hogy messzebb kússzon az ördögi nőszemély elől.
-Én csak az igazi nevét tudom, ha ez több, akkor nem bízhat benned túlságosan.
~Jajj, príma, még egy ok, amiért kínozhat! Asszem vár rám még egy lábpedikűr is...~
-Kezdem azt hinni, hogy bejövök neked, és csak azért szépítgetsz, hogy jobban tetszek... - szomorúan tekint rózsaszín karmaira, melyen helyenként már kikandikál a fém gyönyörű, gyilkos csillogása - ez esetben kár a gőzért, ha ilyen elfuserált az ízlésed, úgysem lehet köztünk semmi!
A kábítófegyver azért már komoly visszatartó erő. Amikor szellem hatot lőtt belé, el is temették utána, és ahhoz valahogy nincs kedve már megint.

Nem örülök neki, hogy miután összevérezte a szőnyegemet, még meg is szaggatja, de hát már olyan mindegy, úgy, hogy nem érdekel már még egy kis köpködés is. Viszont az, hogy megpróbál elmászni előlem és megnehezíti a hajnyírást, az már igenis bosszant. Akár mennyire is tehetetlen, vagy lehet, hogy főleg azért, a súlya még meg van és nem nagyon bírom visszarángatni, de azt azért nem hagyom, hogy hasra is forduljon, mert akkor nem olyan érdekes a fényképezés.
- Áhh! Nem érted! Egyikünk sem dolgozik a másiknak! Megbízásom volt tőle, mint bárki mástól és végrehatottam. Ennyi! Na szóval ne mocorogj már annyit, mert egyrészt nem lesz jó a frizurád, másrészt ezekkel a lövedékekkel foglak a padlóhoz szögezni és az, ahogy nézem fájni fog, még neked is!
Tovább ügyködtem, hogy kelően előkészített legyen egy jó fotóhoz, mikor megütötte a fülem, hogy mit is mond.
- Na, mondom én, hogy többet tudsz, mint én! És annyira bízom benne, hogy már többször is meg…..- gyorsan befogtam a szám. A nagy koncentrálásba, hogy csinossá varázsoljam, majdnem többet mondok a kelleténél. – Nem a név a lényeg. – fejezem be szűkszavúan.
- Mit ne, mondjak! – forgatom meg az állánál fogva a fejét. – Most, hogy mondod, tényleg tetszik a művem, de várj ne menj sehova, ezt meg kell örökíteni a jelen és utókornak. – kapom fel a fényképezőgépet és videózni kezdem a küszködő férfit.
~ Ha most sem törik meg, akkor tényleg nincs más, mint hogy telenyomjam ezzel a veszélyes szerrel és amíg helyre nem jön valami jó kis távoli helyre költözzem.~

A csaj tapogatni kezdni, vagy csak visszalöki a földre? Igazán mindegy is, korábban sem ódzkodott tőle, hogy megérintse, szóval ez a mostani eset annyira nem kirívó.
-Világos - jegyzi meg, maró gúnnyal - és mond csak, azért mennyit fizet, hogy a leghalálosabb ellenségei ellen harcolj helyette?
Ami a dorgálást illeti, természetesen csak még jobban mocorog miután meghallotta azt, akár egy rossz gyerek a fodrásznál.
~Ha itt végeztem úgyis kopaszra fogom vágni, és Kanadába költözni egy hétre!~
-Többször is meg...? - Kérdi érdeklődve, de még mindig gúnyosan. Kaján vigyor ül ki, vészjóslóan tumormentes orcájára. - Te és Szellem? Meg is érdemlitek egymást!
Megragadja a nő csuklóját, mikor az az arcához ér. Nincsenek illúzió afelől, hogy most melyikük lenne a jobb harcos, de talán, ha rá tudja vetni magát, a 130 kilójával, akkor úgy tudnak maradni, amíg egyszerre tud levegőt venni, és pislogni. Le is rántja hát maga mellé a nőt, és megpróbál fölé kerekedni.
-Unom a játszadozásod cicus! - Sajnos hangja fenyegető kemény fiú helyett inkább tüdőbajos vénemberére emlékeztet, de szerencsére ami fenyegetést elvesztett a hangja, bőven kárpótolják érte rózsaszín karmai...
-Adok én neked mindjárt olyan utókort hogy....

Mintha nem is hallotta volna meg, hogy azzal fenyegettem, még belelövöm a maradék lövedékeket, vagy a fazonvágástól ijedt meg ennyire, de még serényebb mozgolódásba kezd.
- Neeem! – kiáltok fel, mikor természetesen a rosszkor elharapott mondatot rosszul értelmezi. – Nem mintha magyarázkodnom kéne, de Szellem és én köztem nincs semmi! – fújok egyet dühösen, hogy még így kiszolgáltatva is ennyire fel tud bosszantani.
Aztán a fényképezés közepén kapja el a kezemet, majd a váratlan megnyilvánulásától és a meglepődéstől, mivel nem számítottam rá, hogy már ennyire jól van, le is sikerült rántania a maga mellé a földre.
Lázasan szabadulni próbálok a szorításból, mert érzem, hogy már azzal próbálkozik, hogy a súlyával tartson a földön, és hiába gyenge még – magához képest – azért130 kilót nem fogok ledobni magamról, az tuti. Másik kezemmel megnyomom a fényképezőgép vakuját, ami közelről villant a szemébe és szárnyakat kapva a fenyegetésétől, ami ugyan nem a szokásos mély baritonján hangzik fel, kiszabadítom a kezem és minél előbb távol szeretném tudni magam tőle, legalábbis eljutni az esés közben elrepülő kábító pisztolyig. Már majdnem sikerül, mikor a felszabdalt szőnyegben megakad a lábam és alaposan elvágódok

Pimasz mosoly jelenik meg az arcán. A nő magyarázkodása csak akkor lenne kellemetlenebb a számára, ha még el is pirulna közben, na persze lehet, hogy az ő vérvörösen izzó bőre mellett még akkor is albínónak tűnne a szőke szépség.
-Nem kéne magyarázkodnod? -Kérdi, szűnni nem akaró gúnnyal. - Akkor mégiscsak tettszik neked?
Tökéletesen tisztában van vele, mennyire gyerekes most, de talán bohócnak maszkírozva a modora a legkisebb csorba, melyet el kell szenvednie ma a karizmájának. A pofára esett nőt lábszáron ragadja, s minden áron azon van, hogy közelebb húzza magához, majd miután kap pár rúgást a képébe, már csak legfeljebb a nadrágját sikerül lerángatnia a térdéig, de egyenlőre az is elég, hogy ne tudjon felpattanni a nő a pisztolyért.
-AZT MÁR NEM!
A szer hatása egyre jobban múlik, olyannyira, hogy végre a karmait is eszébe jutott visszahúzni, hogy legalább ott ne tegyen több kárt magában. Ha hat nyílt sebbel kevesebbet kell begyógyítani, a szervezete jobban tud koncentrálni a többire, de még ezzel együtt sem bírna ki ébren sokat abból a vacakból, ezért minden erejével azon dolgozik, hogy lefogja Sheena csuklóit, rá feküdjön, és a padlón tartsa őt. Amennyiben sikerül a dolog, hevesen zihálva vigyorog a vadmacska arcába.
-Mondtam, hogy úgyis elkaplak...
~És most maradjunk így....karácsonyig...~

Persze Logan egyből megragadja a kínálkozó lehetőséget és most a bokámat fogja meg és próbál maga felé húzni. De nem hagyhatom magam! A pisztoly ott hever pár lépésre előttem és nekem muszáj elérnem, különben végem! Ezért aztán kézzel-lábbal – főleg lábbal – igyekszem szabadulni a férfitől. Miközben határozottan és keményen taposok az arcába, végre a lábam szabad, de akkor meg a nadrágomba kapaszkodik, én meg kétségbeesetten próbálok megszabadulni a csapdává vált ruhadarabtól.
~ Ez nem lehet igaz! A végén csak sikerül összeszednie magát, hogy elintézzen! ~
Lihegve küszködöm és nagyon igyekszem lerázni magamról, de szó szerint nem vagyunk egy súlycsoportban.
~ Mondjuk az ő kétségbeesett küzdelmét is megértem, ahogy annak a szernek a hatását elnéztem, én sem kérnék belőle többet! Tiszta hülye vagyok, most fognak kibelezni és én meg szolidarítást akarok vállalni vele! ~
Már majdnem sikerül megszabadulnom a nadrágtól, hogy végre a kábítóhoz rohanjak és legalább megfenyegessem vele, mikor sikerül rám vetnie magát és leszorítani a kezemet. Közben azért én sem maradtam tétlen, össze-vissza karmoltam, de végül kimerülten adtam fel, hiszen olyan súlyos volt, hogy levegőt alig kaptam. Viszont csak most tűnt fel, hogy nincsenek kint a karmai, ami egyrészt szerencse, mert akkor már darabokban lennék, másrészt aggodalom, hiszen már ezek szerint aránylag jól van.
A hozzám intézett mondatára nem igazán tudtam mit mondani, csak elfordítottam a fejemet és még egy utolsó vágyakozó pillantást vetettem a pisztoly felé. Most jól jött volna a telekinézis képessége.

Annyira boldoggá teszi, hogy végre valahára sikerült felülkerednie a nőn, hogy egy pár pillanatra még azt is elfelejti, hogy a tüdeje épp cseppfolyós halmazállapotban készül távozni az orrán át.
-Mi az babám, elkapott a csúnya, rossz Farkas? - Gúnyos hangneme a tetőfokára hág, s közben komolyan elgondolkodik rajta, hogy lehet ezt kéne tennie mindenkivel, aki ezentúl így szólítja őt. -Arról ott pedig ne is álmodj!
Azért be kell ismernie, most, hogy nadrág nélkül fekszik a szintén félmeztelen bérgyilkosnőn, más gondolatok is megfordulnak a fejében a gyilkoláson kívül, és bár küzd ellene, a déli hadtest is sajátos bosszúért kiált az előbbi ollós játszadozásért.
~Koncentráljunk!~
A rohamosan tumormentessé váló karjaival összefogja a nő két kezét egyetlen marokba, majd az így felszabadult kezével arrébb löki a fegyvert, melyet ő is csak ujjai hegyével ér el. Pontosan tudja, mi van a töltetbe...vagy legalábbis, hogy mire képes, ezért a karmaival inkább nem akarta megpiszkálni azt. Dolga végeztével mélyen a nő szemeibe néz, ha az vissza fordult felé, s most ő mosolyodik el sötéten.
-Mond csak, vesz még az a kamera? - Kérdi, ahogy egyre közelebb hajol Sheena-hoz. - Mert, ha gondolod, most rásegíthetek, hogy többen nézzék meg a videódat.

~ Hát nem így terveztem a találkozásunkat! ~ borul el az arcom sötéten, ahogy meghallom Logan gúnyos hangját a fülem mellett.
Nem csak kényelmetlen, hanem egyenesen megalázó Párducként a férfi alatt kínlódni és azt is érzem, hogy most éppen nem a megölésem jár a fejében kimondottan.
~ Ahogy látom a küzdelemben elvesztett ruhadarabok más síkra terelték a gondolatokat! ~
Mivel szabadulni egyelőre nem tudok, ezért keservesen nézem, ahogy a fegyvert még elérhetetlenebb távolságra löki el, majd közvetlen közelről vigyorog rossz indulatúan a szemembe.
- Biztos nagy sikerünk lesz! – sziszegem tehetetlen dühömben, megpróbálva valahogy mégis csak kimászni alóla, de csak azt érem el, hogy még jobban leszorít. – Mond Rozsomák, miért nem ölsz meg most! Hisz ezért jöttél! Az tényleg nagy nézettséget adna a videónak. – terelem másfelé a gondolataimat, hogy ne lássam a szemében, amit mégis csak látok.
~ Lehet, hogy mégis jobban járnék, ha most végezne velem! Vagy játsszak rá a dologra, és hátha akkor közben lehetőségem lesz a pisztoly közelébe jutni?~

-Igen, szerintem is - feleli a szemeit forgatva, miközben egy mozdulattal letépi a nő felsőjét, majd a szakadt ronggyal összekötözi a két csuklóját. - Tudom, hogy egy szemvillanás alatt el tudnád tépni - figyelmezteti őt - de nekem sem kell több, hogy előkapjam a karmaim, szóval inkább ne.
Arra, hogy végeznie kell az alatta fekvő, egyébként egészen vonzó nővel inkább nem is felel semmit. Van benne ráció, de sajnos, ha ekkora fegyvert kapott, bele sem mer gondolni, miket spájzolhatott még be az, aki után tényleg kajtat, ezért megfordul a fejében, hogy talán okosabb lenne életben hagyni őt.
-Vérengzés? A pornót jobban nézik! - Közelebb hajol a nőhöz, de csak amíg másik lábát átveti fölötte, hogy fel tudjon tápászkodni, kezeivel Sheena csuklóira nehezedve közben. - Ugyan bébi, az túl egyszerű lenne, ha leszúrnálak, mi lenne, ha inkább kipróbálnánk rajtad is ezt a löttyöt?
Hátat fordít a Párducnak, és már meg is indul, hogy birtokba vehesse a fegyvert, ami ennyi szenvedést okozott neki ma.
~Kár azért a szép arcáért, de az én szakállamért is. A háború kegyetlen dolog! ~

Szinte sejtettem, hogy valami ilyesmi következik, így szemrebbenés nélkül viseltem el, mikor leszakította rólam a trikót, és csak egy melltartó maradt rajtam. Aztán mikor összekötötte vele a kezem, azt nem igazán tudtam mire vélni, hiszen tudta, hogy nem tartana sokáig leszednem magamról, de aztán jött a fenyegetés.
~ Persze! Azok a karmok! Jó, hogy mondja, különben biztos elfelejtem! ~ morogtam magamban, de a pornóra azért csak felkaptam a fejem, habár készültem valami ilyen reakcióra, hiszen ő is férfiből van.
- De nagyra vagy most a férfiasságoddal! – feleltem neki hidegen. – Megszabadíthattalak volna tőle, de már bánom, hogy nem tettem. – csuklik meg kicsit a hangom, ahogy a férfi súlya az összekötözött csuklómra nehezedik. Azt hittem el is töri.
Mikor a kábító pisztolyért indul és elmondja mi a szándéka, még, jó, hogy háttal áll és nem látja, mikor elfehéredem. Az a valami még őt is padlóra tette, és milyen ronda munkát végzett! Bele sem merek gondolni, hogy velem mit művelne!
- Azt nem teszed meg ugye? – ülök fel, mint akit rugók löktek fel. – Inkább tépd ki a szívemet most, de azt ne fecskendezd belém. – nézek a fegyver felé közeledő férfira. – Ké…...kérlek..... nem.....nem így akarok….meghalni.

-Nem gondolod, hogy talán pont ezért akar ennyire bosszút állni rajtad?
Szinte sajnálja, hogy ilyen könnyen jut a fegyverhez, a fejében már elképzelte, ahogy a vadmacska kirúgja mindkét lábát, majd hemperegnek még egy kicsit a földön, de végül is így sem rossz, legalább hamarabb végez. Ez a nap elég megalázó volt a számára így is.
-Még gondolkodom rajta - jegyzi meg olyan hangon, mint amikor a fogorvos biztosít róla, hogy nem kell félni, nem fog fájni, és az sem segít sokat az összképen, hogy szemei szinte villámokat szórnak lila szakálla, és zöld haja közt. - Tudod, nagyon kafán néz ki, amikor egy halandóba ezt, és kidurran tőle, mint egy petárda, zöld trutyival beterítve a szobát.
A fegyver a nőre szegeződik, ki hirtelen tényleg olyan, mint egy kiscica. Szinte kedve lenne megsimogatni, ameddig dorombolni kezd.
-Azt szerinted hányan néznék meg?

Nem is tudom mi ütött belém, hogy ennyire leblokkoltam. Talán már kezdek besokalni, hogy mostanában minden nehéz fiú rám vadászik. Persze megfordult a fejemben, hogy míg eltávolodik tőlem Logan, neki ugrom és megpróbálok menekülni, de hová. Hagyjak itt mindent…megint. Meg aztán nagyon a pisztoly miatt sem mertem ugrálni. Mi van ha leesik és összetörik? Rozsomáknak biztos nem árt, de nekem, meg esetleg a fél utcának meg igen. Szóval eléggé sakk-matt helyzetben éreztem magam. Azért meghalni sem mindegy, hogyan hal meg az ember, esetleg zöld trutyiként, ahogy most a férfi olyan képletesen elém vázolja a lehetőséget, vagy csak szimplán belek nélkül.
Megráztam a fejem, hogy kissé magamhoz térjek.
- Szerintem ennél vadabb horrort is adtak már a tinédzsereknek a tévében. Biztos nem sokkolná őket, ha esetleg ezért szeretnéd kipróbálni. Én meg – nyelek egy nagyot farkas szemet nézve a pisztollyal, - hogy őszinte legyek nem szeretném kipróbálni. Esetleg lehetne valami humánusabb és halandókra méretezett megoldás?

Komoly dilemma előtt állt. Ha csak úgy lelép, Sheena tudni fogja, hogy csak azért hagyta életben, hogy elvezethesse a főnökéhez, ha pedig tudja, hogy követi őt, kizárt, hogy nem szúrja ki.
-Miért ilyen sürgős meghalnod? - Teszi fel a nagyon is érthető kérdést. - Én elnéznélek még fehérneműben egy darabig.
És így is tesz. A fegyvert leengedi, a csaj pedig alaposan végigméri. Hogy mennyire lehet ez megalázó, mondjuk egy olyan skálán, melynek alján a gonosz beszólások, a tetején pedig a rózsaszín karmok állnak? Kit érdekel...Logan közben elkap egy megmaradt ragasztódarabot, ami nem esett le a többi tesójával együtt a karmokról, mikor azok visszahúzódnak, és gyakorlatilag a kézfejéből húzza ki azt.
-Humánus? - Kérdi felháborodva. - Mond, láttál te engem mostanában?
Felpattan az asztalról, s súlyos léptekkel közelebb sétál, nagyjából mint egy mérges mamut. Egyik kezében a fegyvert tartja, másikból pedig előugranak karmai, melyek hála az égnek most sem kevésbé ijesztőek, mint rendesen.
-El nem tudom képzelni, mi békítene meg annyira, hogy a haláltusád rövidebb legyen egy vészhelyzet maratonnál, de talán ha megcsinálom neked azt a frizurát, amit nekem szántál, az egy jó kezdet.

- Egyáltalán nem sürgős meghalnom. – kapok a szavain, mert talán van kiút ebből a helyzetből. – Csak ha már választanom kell e között, - mutatok a pisztolyra, - és a szimpla felnégyelés közt, akkor inkább azt választanám. – közlöm vele rekedten.
Mikor leengedi a kábítót és végig hordozza rajtam a pillantását, egészen beleborzongok és összehúzom magam amennyire csak lehet, mert egészen meztelennek érzem magam tőle.
~ A ragtapasz sem volt túl jó ötlet, ezek szerint. ~ szalad át rajtam, míg a műtétet végzi magán, és gondolom ettől sem lett boldogabb.
Most én próbálok elhúzódni tőle, mikor felpattan és a fegyverrel felém közeledik, az már csak a hab a tortán, hogy a karmait is kiereszti.
A lányoknál nem menő a punk viselet manapság, de nem is olyan feltűnő. – mondom neki gyorsan mielőtt még bármibe is belefogna. – - Talán megegyezhetnénk valami más módon!– nézek a szemébe végül. – Mondjuk, megfőzhetném a kedvenc kajádat, vagy kimoshatnám a hajadból a festéket. Mit szólsz? Nem jó ötlet? Jobb, mint a kínhalál.
Bármi lesz is már túl közel van, hogy védekezhessek ellene, meg talán már nem is akarok.

Sosem hitte volna, hogy a "szimpla" és a "felnégyelés" szavakat egy mondatban fogja hallani, de úgy tűnik a normális az még mindig nincs köszönőviszonyban sem az ő életével, ezért lassan igazán leszokhatna arról, hogy meglepődjön bármiről is van szó éppen.
-Úgy érzed, hogy van választásod, cicus? - Kérdi sejtelmes hangon, bár most mintha kicsit kevésbé érződne belőle, hogy gyilkolni készül az elkövetkezendő fél percben.
Szinte már megsajnálja ezt az elesett nőt, de hála az égnek a memóriája jobban működik józan ítélő képességénél, ezért pontosan tisztában van vele, hogy ez a csaj még mindig az a vérszomjas, könyörtelen édes kis cica, aki az előbb volt...hogy mi van? Na szóval a lényeg, hogy nem fog meghatódni ezen a műsoron, bár azt el kell ismernie, hogy nagyon ügyes színésznővel van dolga.
-HE? - Érdeklődik, mikor Sheena felajánlja, hogy hófehérke lesz a házában, amíg kibékülnek. - Feleségül ne vegyelek rögtön?
~Mintha megenném, amit egy bérgyilkos főz nekem. Általában borzalmas szakácsok, Szellem is a spagettibe túl sok arzént tesz.~
-Annak mondjuk örülnék, ha nem úgy néznék ki, mint aki egy Tim Burton film válogatására készül - gondolkodik el az ajánlaton - de nem tudom mennyire lenne jó ötlet, ha hagynám, hogy hozzám érj - folytatja sejtelmesen mély, dörmögő hangon - azokkal a veszélyesen élet ujjaiddal.
~Nicsak, ki beszél...~

Kicsit enyhülni látszik a vérszomj a szemében és ezzel már legalább részben elértem a célomat, hiszen nyertem egy kis haladékot. Ilyenkor azért jól jön, hogy nőnek született az ember lánya.
- Hát, hogy van-e választásom, az csak igazán rajtad múlik. – válaszolom én is halkan és látszólag teljesen megadóan. – És, hogy megbízhatsz-e bennem? Nem! – mosolyodtam el kicsit szégyenlősen. – De, láthatod, hogy milyen békésen viselkedem, hiszen ettől itt, - mutatom fel a ruhadarabbal összekötött kezemet, - ha akartam volna már rég megszabadulhattam volna, de nem tettem, mert rájöttem, hogy kezdek belefáradni a veled való hadakozásba. – nézem a mondanivalóm közben a földet, mint aki valami nehezen bevallható dolgot mond, de igazából inkább, nem akartam, hogy most a szemembe nézzen, hiszen neki is jól működnek az érzékei. – Már legyőztél párszor és az állati ösztöneim azt diktálják, hogy ……hogy….hódoljak be az erősebbnek. – nyögöm ki nehezen.
Akár mennyire is tudom, hogy ezt nem gondolom komolyan, még így is iszonyú nehéz ezt kiejteni a számon, de sok mindenre hajlandó az ember az életben maradásért, hiszen, ha ez megtörténik, és a férfi életben hagy, még valamikor fordulhat is a kocka.
- Akkor mit javasolsz? Hogy szabadítsalak meg a felesleges festéktől és varázsoljalak a régi Loganná? – nézek végül a szemébe mégis várakozástól csillogó tekintettel. – Mondjuk azokkal a karmokkal én amúgy is nehezen versenyezhetek.

Sheena tényleg nagyon jól játssza az elesett, árva kiscicát, aki csak arra vágyik, hogy vegyék fel végre, és vakargassák a füle tövét, miközben gazdája a kandalló előtt ül a hintaszékben...vagy reagot ír egy frpg-re, vagy a franc tudja, mit művel egy mai macska gazdija, amikor kedvenc bolhazsákja az ölében élesíti karmocskáit. Jól esne az egójának, ha elhihetné ezt a színjátékot, de az alapján, amilyennek megismerte ezt a vadmacskát, halálközeli élmenyeik során, teljesen biztos benne, hogy már ettől is majdnem felrobban, ha pedig tényleg főznie kéne rá, inkább kaparná ki a saját szemeit.
-Szóval, bármit megtennél nekem? - Kérdi, s egyértelmű, hogy most mire célozhat. - Lenne pár ötletem.
~Lássuk meddig hajlandó elmenni ebben a színjátékban. Természetesen nem tervezek ráugrani, annak ellenére sem, hogy ilyen ügyesen levetkőztettük egymást, és egész vadító így egy szál semmiben, ahogy a formás teste megremeg a hidegben...~
Picit megrázza magát, mintha a bűnös gondolatoktól akarna szabadulni, majd igyekszik újra a bérgyilkosra, és a tömegpusztító fegyverre koncentrálni a kezében.
-Neeem, ahogy elnézem, fura ötleteid támadnak, ha a hajamhoz érsz, úgyhogy azt inkább kihagynám.
Leguggol a nő előtt, s arcuk végre egy vonalba ért. A fegyvert persze még mindig szorosan fogja a kezében, s karmai sem tágítanak a nő közeléből.
-De lenne pár ötletem - teszi hozzá, s mutató ujjával köröket kezd rajzolni a nő csupasz térdén, óvatosan, nehogy felsértse a bőrét, karmaival.
~Ha most nem rohan el sikítva, akkor nem tudom mikor.~

- Iiiigen, azt hiszem bármit. – lehelem inkább csak saját magamnak, de az ötleteléshez már nem fűzök magyarázatot, így is egyértelmű, mire gondol.
Mikor egészen közel ér Logan, nem nézek most a szemébe, hanem, határozottan a földet szemlélem, hiszen alig bírom visszafogni a belső remegésemet, melyeket saját szavaim váltanak ki belőlem. Nagyon nehezemre esik a behódoltat játszani, de most ő van fölényben, és nála van az a nyomorult kábító pisztoly is, így nem nagyon vállalnám be, hogy neki ugrom. Most ennek a színjátéknak van itt az ideje, de ezért még sokszorosan meg fog fizetni, ha egyszer megszabadulok tőle, arra megesküszöm.
- De, hát miért? Nem akarsz megszabadulni a színektől? Valld be, hogy tetszenek? – csúszik ki a számon önkéntelenül, de aztán időben észbe kapok, hogy visszafogjam szúrós nyelvemet.
Mikor leguggol előttem, kísértetiesen hasonlít a szituáció egy másik összetűzésünkhöz, és megkísért a gondolta, hogy most itt van, közel…..de aztán szemem a pisztolyra siklik és erőszakkal ellazítom magam. Viszont, amikor finoman cirógatni kezdi a lábamat, ismét megfeszül minden izomszálam.
~ Nem! Sheena, nem ugorhatsz neki, hisz csak erre vár! Még egy kis kitartás és tényleg meggyőzöm, hogy már feladtam! De még bírni kell! ~
Szemeimet most én is a szemébe fúrom, igyekezve elfojtani benne a villámokat.
- Ötletem, az nekem is lenne pár. – ejtem ki lassan a kétértelmű szavakat. – De szerintem, erre nem lesz szükség. – tolom el a közelemből a veszélyes szerrel töltött fegyvert.