BlueBird Coffee Shop

-Ó, hoppá... -pirultam el, ezt aztán jól benéztem.
Na de ha minden szinten ki van plakátolva az alaprajz, akár a Xavierben, akkor nagy gáz nem lehet, majd odatalálok valahogy a termekhez. Vagy mást nem megkérdezek valakit...
-Ühüm, ühüm... -bólogattam a fiú bíztató szavaira, s közben hol rá, hol a monitorra figyeltem, ellenőrizve, hogy nehogy kimaradjon valami abból az e-mailből.
-5 emelet? Istenek és istennők... Egy hét? Minimum 2 hónap, mire odatalálok mindenhova... -sóhajtottam egyet, de végülis, igaza van.
Ha egyszer már megtalálom a termeket, utána már nem lesz nehéz odatalálni... annyira... azt hiszem...
-Central Park? Okké... -szaladt fel a szemöldököm.
Nem mint ha különösebben bajom lenne vele, de miután legutóbb ott futottunk össze két elmeháborodott alakváltó mutánssal meg egy rakás mérgeskígyóval, amiből az egyik Greget is megmarta, hát... azóta nem sűrűn jártam arra, és kisebb fenntartásaim vannak a hellyel kapcsolatban. De azt hiszem, ezt inkább nem kötöm most Andrew orrára, reméljük, most nem lesz ilyen akciódús program.
-Ó, jól felkapták mostanság, ha már a sportnapokba is beépítik. -mosolyodtam el Andrew figyelmességére- Hogy őszinte legyek, nem vagyok valami nagy sportember, sőt... talán az úszás, amit szeretek, de azt inkább kihagyom a Parkban. Igeeen, tudom, van egy szép nagy tó, de mégis... Hmm... azt nem tudod véletlenül, hogy valami tánchoz kötődő program lesz-e? Bár, mást nem, marad a jóga. -vontam vállat, de ahogy meghallottam a tűsarkús megjegyzést, és magam elé képzeltem azt a látványt.
Kész... nem bírtam megállni, egyszerűen muszáj volt nevetnem.
-Ó, harcművészet? Azon belül micsoda? És mint tanuló, vagy mint oktató? -kérdeztem vissza- Amúgy terveztem, hogy kinézek, ha már ide járok, csak nem kéne mindenből kimaradni, nemde? Szóval ha ráérsz, és van hozzá kedved, akkor összefuthatunk. -mosolyodtam el a fiú ajánlatára.

Elfojtok közben egy ásítást. Hiába, eléggé hosszúak mostanában a napjaim, az alvás pedig nem pont az erős oldalam. Azért igyekeztem még ébren maradni, amíg Ratnát eligazítom. Ha már elvállaltam ezt az egészet, akkor be is teljesítek, normálisan, ráadásul. Az életem ennek az elvnek felelt meg, erre is törekedtem hát. Szóval kortyoltam egyet a teából, ami adott némi erőt, majd a lányra tereltem a tekintetemet. Persze csak azután, hogy a mail mindenestül elment.
- Alapvetően a park milyensége miatt esett rá a választás. Csendes hely, viszonylag hasonlít az anyatermészetre. Sokkal jobb így, mint ha bezsúfolnák a többezer embert valami szűk sportcsarnokba szorították volna be. Itt legalább jó a levegő, ha valaki rosszul lesz, akkor nem kell a WC-re rohannia satöbbi satöbbi. Mondjuk az is tény, hogy szép túra lesz, mire megtalálják az egyes állomásokat, de hát ez van. Ingyen túra.
A kérdésére nekiálltam keresgélni a listán. Kerestem kerestem, végül találtam néhány dolgot, ami érdekelheti.
- Lesz társastánc... lengyel néptánc... hastánc... meg még úgy féltucat egyéb lehetőség. Tessék, itt vannak - mutatok rá neki a választékra a kurzorral.
Mosolyogtam egyet a lány nevetésén. Felírtam magamnak egy pirospontot azért, mert sikerült jókedvet csalnom az arcára. Nem mint ha búvalbéleltnek tűnt volna, csak szerettem, ha nevetnek körülöttem az emberek. A kérdésére jött egyből is a válasz.
- Kung fu - adtam a választ a stílusra való kérdésre. - Mint oktató leszek jelen, de nem magát a stílust fogom tanítani, hanem alapvető önvédelmet. Annyira nem tartom még magam képzettnek, hogy ezt meg merjem tenni. A mestertől így is alig mertem még erre is engedélyt kérni... - húzom össze magam kissé, de aztán folytatom a mondanivalót. - Természetesen volna kedvem hozzá. Mondjuk én eléggé korán ki fogok jönni, mert fogadnom kell az érdeklődőket. Mondjuk, a telefonszámokat már úgy is cseréltük, szóval fel tudjuk hívni egymást... na de akkor hogy legyen? Csak ott találkozzunk, vagy beszéljünk meg egy találkozót előtte?

-Csendes? Na igen... -mosolyodok el a szavai hallatán, hogy eszembe jut a legutóbbi alkalom, amikor a parkban jártam.
Csak 4 embert öltek meg egy este alatt, ha nem többet, mi meg csak úgy rohantunk, hogy Greggel időben odaérjünk a dokihoz, a mérgeskígyó-marás miatt. De ezt leszámítva, végülis, tényleg klassz hely. A természetesség... hát igen, a manhattani felhőkarcolók dzsungeléhez képes maga az éden az a hely. Egy kissé azért félek, hogy ha ennyi ember odacsődül, nem ad-e okot bárkinek is arra, hogy végül támadást kezdeményezzen, de aztán elhessegetem a rossz gondolatokat.
-Óóó-ha, ez jól hangzik! -csillannak fel a szemeim a különféle táncok hallatára- A társastánc... Amikor mindnekinek van 1 párja, vagy a nagy, csoportos körtáncra gondolsz? -kérdezek vissza, de aztán már pörög is az agyam a többi tánc körül- A néptáncokat is szeretem... Hastánc? Húha... Azt még sosem próbáltam, az sem lehet rossz! De gondolom csak lesz valami programfüzet a helyszínen, majd feltérképezem részletesebben a választékot!
Ahogy meghallom, hogy Andrew oktatóként vesz részt a rendezvényen, egyből elönt a büszkeség. Micsoda megtiszteltetés, az ééén mentorom! Aztán eszembe jut, hogy mostanság hányszor kerültem bajba, és melyik hogyan is végződött. Lehet, hogy nem ártana nekem is némi önvédelmet tanulni? Elvégre X-men lennék, vagy mi a csuda, nekem illene másokat megmenteni, nem mindig másoknak engem...
-Önvédelem? Ez.. jól hangzik! A korai kezdéssel meg különösebben nincs bajom, egyébként is korán kelő típus vagyok. Tudod mit? Szerintem az bőven jó, ha reggel ott találkozunk a helyszínen. Persze, ha neked is jó... Mondjuk, 8-kor a... déli kapunál? -mutatok a laptop kijelzőjén, a térképen a már említett helyre.
Amíg Andrew válaszát hallgatom, szépen meg is iszogatom a maradék teámat, majd ha nincs más, akkor összekészülődök.
-Nos, Andrew, akkor köszönöm még egyszer a segítséget, meg hogy szakítottál rám egy kis időt. Ha valami eszembe jutna, akkor majd jelzem valahogy...
Ha ő is tovább indul innen, akkor megvárom, hogy elpakolja a laptopot, aztán utána rendezem a pultnál a tartozásomat.
-Minden jót, akkor holnap reggel találkozunk, déli kapu, 8 óra! Phir milenge! -integetek még felé, majd megyek is tovább, a dolgomra.

/Folytatás: Central Park// Andrew, rád bízom, hogy írsz-e még ide egyet, vagy kapásból ott folytatjuk a dolgot /

Már napok óta nem találtam Ayat. Még nem volt egy hete, hogy eltűnt, de ez azért elég frusztráló volt, mert két-három napnál tovább sosem sosem vesztettem szem elől. Felkerestem a helyeket, ahol legutóbb jártam, óvatosan kérdezősködtem erre-arra, de semmi. Délutánra már eléggé elfáradtam, úgyhogy beültem egy kellemes kis kávézóba Manhattanben. Jó kis hely volt, pláne, hogy volt egy galériás része, úgyhogy nem zavart a többi ember nyüzsgése, könnyen találtam magamnak egy félreesőbb asztalt.
Ott, miután felhozták nekem a jókora korsó sört, amit rendeltem, elővettem a jegyzeteimet, fotóimat, aktáimat, és még egy csomó másik papírt, számlát, kinyomtatott e-mailt, satöbbit, hogy újra átnézve talán ismét a nyomára bukkanjak. Sajnos ő sem tegnap kezdte a szakmáját, és hiába imádta úgy reklámozni magát, a rejtőzködéshez akkor is értett. Nem könnyű megtalálni a csajt, ha nem akarja, hogy megtalálják. Akármilyen idegesítő is volt, úgy tűnt, meg kell várnom, amíg megint pattoghatnékja támad, mert akkor aztán ezernyi gombafelhő fogja jelölni, hogy hol is van.
A bejárat fölé szerelt csengő halkan csilingelni kezdett, ahogy kinyílt az ajtó. Valami nagydarab pasi jött be, biztos már levert mindenkit a szorítóban! Megvető pillantással fordítottam vissza a tekintetemet az asztalomhoz, hogy tovább tanulmányozzam az anyagot, hátha. Hátha mégis találok valamit. Nagyot kortyolva a hűvös italból pillantottam ismét a nagydarab fickóra. Egy ilyet azért egyszer rászabadítanék Ayara. Öröm volna nézni. Áh, de mégsem! Egy csapással kinyírná, és akkor mi maradna nekem?
~Légy türelmes, Noriko, eljön még a te időd!~

A szökevények utáni hajsza teljes kudarcnak ígérkezett, legalábbis ez az általános hangulat a rendőrségnél, aminek valószínűleg az lehet az oka, hogy mindhárom mutáns úgy szívódott fel, mintha csupán kísértetek lennének, nem is szörnyetegek, akiket el kell törölni erről a földről. Az egyetlen forró nyom - és a forrót most szó szerint kell érteni - egy videó felvétel volt, amin ki más, mint Aya Caine szexelt valami néger pasival, a rendőrség parkolójában!
~Az a rohadt, pimasz, mocskos {#Đv@!!! Volt képe pont ott...na, csak kerüljön a kezeim közé!~
A baj csak az volt, hogy erre vajmi kevés esélye volt a közeljövőben. A partnert még nem sikerült beazonosítani,a csajról pedig kiderült, hogy csak annyira hasonlít Aya-ra, mint bármelyik húszas éveiben járó Japán nő, barna hajjal(ő meg ráadásul vörös), az utcai besúgók pedig ugyan beszéltek egy feltűnő szépségű japán lányról, kinek tekintete fizikai fájdalmat okoz elszenvedőjének, a baj csak az, hogy azt is csicseregték a madarak, hogy ez a perszóna is Aya után nyomoz, annyira pedig az a bige sem lehet lehet egoista, hogy saját magát hajkurássza, vagy igen? Nos, most kiderül, ugyanis az egyik csöves látta bemenni azt a nőt - vagy egy teljesen másik japán lányt, ezekben nem lehet megbízni - egy közeli kávézóba, Derek-nek pedig több sem kellett, hogy utána járjon a dolognak.
~Hmm, vajon merre lehet? Ha én őrült bérgyilkos lennék, hova ülnék...ó, hát persze...~
Kicsit morcosan tekint fel a galériára, amiért nem rögtön arra gondolt, bár az némileg javítja a kedélyét, hogy a csajnál nincs mesterlövész puska, de még csak nem is a földön hasal, csupán a sörét issza bús magányában...igaz a bús talán erős, hisz az arcára van írva, hogy kicsinál mindenkit aki a közelébe mer menni.
~Tehát sanszos, hogy róla beszéltek, de mit akarhat ez Aya-tól? Vigyem be? Áh...próbáljuk meg inkább másképpen...kár, hogy nincs itt Bodwin, neki valahogy jobban mennek a kiskutyaszemek...~
Pár perccel később két teli korsó sörrel a kezében sétál Noriko asztalához, arcára azonban meg sem próbál mosolyt erőltetni, valahogy úgy érzi, az nem tenne jót.
-Hódolatom - szólítja meg rideg hangján - meghívhatom a következő körre?
Ahogy közeledik a Dzsekije alól egy pillanatra kivillan csillogó jelvénye, melyet a sasszemű bérgyilkosnő könnyedén kiszúrhat, ha odafigyel. Természetesen a zsaru is lesen van, s fél szemmel az asztalon heverő képekre sandít.
~Bingó!~
-Nocsak, csak nem ön is halálosan rajong a művésznőért? - Teszi fel a kérdést, félreérthetetlen hangsúllyal.

Hallottam a lépcsőfokok recsegő hangját, de nem néztem fel. Eddig egyedül voltam idefent, és örültem is volna, ha ez így marad, de a hely nem az enyém volt, az jött még ide fel, aki akart. Csak reméltem, hogy jó messzire ül le ez a valaki. A söröm közben elfogyott, és már a vécét is megjártam, úgyhogy semmilyen formában nem volt már italom. Gondoltam lekiabálok, hogy hozzanak fel még egyet, de ekkor valaki az arcomba tolta az utánpótlást, hogy meghívhat-e rá.
-Meg - bólintottam, elvettem tőle a sört, és elfordultam tőle, hogy tovább nézegessem a képeket.
Mozdulat közben azonban észrevettem valamit megcsillanni, ami nem éppen egy köldökpiercing lehetett. Érdeklődve vontam fel az egyik szemöldökömet, majd lassan az érkező arcára siklott a tekintetem. Az a nagydarab pasi volt, akit az előbb odalent láttam.
-Szóval ez nem is kérdés volt, mi? - kérdeztem színtelen hangon, és belekortyoltam a sörbe, csak aztán intettem, hogy üljön le.
Nem mondanám, hogy kifejezetten vágytam a társaságára, de semmi kedvem nem volt a rendőrséggel bajlódni. Azt nem hinném, hogy kiderített volna rólam valamit, mert akkor nem sörrel, hanem bilinccsel és gumibottal érkezett volna, szóval aggódnom sem kellett. Na, lássuk, mit akar ez a drabális állat!
-Igen, mondhatjuk így is - bólintottam, és sokatmondó pillantást vetettem rá. - Halálosan rajongok ért.
Kicsit összébb húztam a szanaszét szórt papírokat, fotókat, és rájuk könyököltem jelezvén, hogy az enyém, én szereztem, és majd megnézheti, ha megengedtem. Persze tudtam, hogy mint zsaru, csak egy szavába kerül, de akkor is. Megvannak neki is a forrásai meg az eszközei, ezt én izzadtam össze.
-Egy idióta sorozatgyilkost akár művésznőnek is nevezhetünk, de én jobban szeretem a nevén nevezni a dolgokat - jegyeztem meg hűvösen. - Úgyhogy mondjuk csak ki: Aya Caine a valaha volt legnagyobb kretén, de ugyanakkor életveszélyes bérgyilkos, aki csak arra jó, hogy a nyakán ugráljak. De tisztázzunk valamit, hekuskám - dőltem közelebb. - Régebbóta pályázom rá, mint maga. Úgyhogy ő az enyém.
Gúnyosan vigyorodtam el.
-Természetesen ismerem a törvényt. Semmi csúnya dolgot nem fogok tenni vele. Viszont akkor is én fogom elkapni. De kérdezzen, ha akar, felteszem, nem azért jött ide, mert magányos volt. Mit akar tudni?

Miután egy korsóval kevesebb rakományt kell szállítania, helyet foglal a nő mellett, a fotókra viszont többé nincs rálátása, csak a nő me...khmm....
-Már hogyne lett volna kérdés. - Feleli tárgyilagosan, majd belekortyol jéghideg sörébe, s az enyhén szénsavas ital kellemesen bizsergeti a torkát, amint pedig leér a gyomrába, a férfi jólesően sóhajt. - Abszolút kegyeden múlt, hogy kap-e egy sört, amíg beszélgetünk, vagy én iszom meg mindkettőt. - Újabb korty, mi után a már ismert sóleső sóhaj bukkan fel újra. - Szerény véleményem szerint remekül választott.
Hogy kicsit oldja a feszültséget, feldob egy egész más témát, mielőtt rátérne, mit is szeretne valójában, ám beszéd közben továbbra sem hajlandó mosolyogni. Távolról nagyon mókás párosnak tűnnek ezek ketten.
-Imádom Amerikát, máshol a világon tuti nem szolgálnának fel sört egy kávézóban. Másfelől, ha a pultosra is így nézett, el tudom képzelni, hogy csak most vezették be sebtiben...Szinte érezni a halált a tekintetében, ez tettszik...
Hát így se bókolt még senkinek az biztos, és nem is egészen annak szánta, ugyanis néha tényleg a hideg fut végig a hátán ettől a csajtól, hiába háromszor nehezebb mint ő az asztallal együtt.
-Egy idióta sorozatgyilkos kretén... - ízlelgeti a szavakat, majd leönti a maradék sörét, s komolyan néz a nőre, főleg annál a résznél, amikor azt ecseteli, mennyire szeretne a nyakán ugrálni. Ez után korsója alja az asztalon koppan, ő pedig kisebb hangzavart keltve feláll.
-Nyert magának még egy kört - jelenti ki, mikor háta kiegyenesedik, s egy halvány mosolyféle is megjelenik a szája szélén, de csak egy röpke pillanatra. Pár perc alatt meg is járja, és Norikó elé újabb teli korsó kerül, a férfi pedig visszaül a helyére.
-Az a kis ringyó megpróbált megölni engem, ráadásul megszökött a börtönből, szóval ha esetleg valami szörnyűség történne vele...lehet nem sírnám el magam a gyászjelentését olvasva. - Jelenti ki hidegen, és újabb löket aranysárga nedű kerül a torkába. - Viszont, meg kéne tudnom tőle, melyik kő alatt bujkálnak a társai...Mit gondol, megoldható, hogy ezt megkérdezzem tőle, mielőtt a nyakán kezd ugrálni...teljesen törvényes keretek közt természetesen.

Nem mondom volt humorérzéke a pasinak, de odáig azért nem fajult el a helyzet, hogy elmosolyodjak, csak még magasabbra emeltem a fél szemöldököm. Miután leült, azt hittem, hogy most majd jön a süket szövegeléssel, hogy milyen régóta van rajta ezen az ügyön, és jobb ha válaszolok, mert baromira nincs jó kedvében, és ne szórakozzak vele, higgyem el, nem járnék jól, mivel ő nem a türelmes és kedves fajta, blablabla. De ehelyett egészen kedélyesen (már amennyire tőle telt) elkezdett nézelődni, kommentálni a helyet, hogy komolyan elgondolkodtam rajta, hogy most tényleg ennyire jó kedvű, vagy neki ez a szokásos bevezetője a keménykedős szöveg előtt.
-Nem célom, hogy tessek másoknak, egyszerűen csak sört akartam, és ahol sörös korsó van, ott bizony elég nagy valószínűséggel sör is akad bele - vontam meg a vállamat, majd elgondolkodva tekintettem le a bárpult felé, hogy aztán a világ legapróbb, leghalványabb mosolyával forduljak vissza a fakabáthoz. - Bár lehet, hogy tényleg átrohantak volna a kisboltba, ha nekik nem lett volna raktáron, ki tudja. Különösebben nem is érdekel.
Nagyon nem szerethette Ayat, ha azzal, hogy én is rühelltem a mocskos ringyaját ennyire felvillanyozódott. Vajon mit tett vele? Rendőrként már hozzá kellett volna szoknia a bűnözőkhöz. Miért táplál ekkora haragot pont őiránta? Talán valami személyes?
-Köszi, bár még a második felénél sem járok, akkor már hozzon inkább valami rövidet - mondtam, miután kijelentette, hogy most magánhadjáratot indít a májam ellen.
Ha hozott valami aprócskább poharas dolgot, whiskey-t, gint, vagy bármit, azt egyerűen csak beleöntöttem a sörömbe, hogy feldobjam, és úgy iszogattam tovább. Hamarosan az is kiderült, hogy miért is bökte annyira Aya a csőrét.
-Ááá, szóval személyes - bólintottam így, hogy már minden értelmet nyer, kisimultabb arcvonásokkal. Felemeltem a korsómat, és az övéhez koccintottam. - Akkor egészségére, már ketten vagyunk. Bár nem mondom, hogy nagyon egyedül vagyunk, az a kis tetű nagyon ért hozzá, hogy az ember csak rágondoljon, és a kését kezdje élezni. De magával szívesen összezárnám egy ketrecbe.
Miután nagyot kortyoltam a feljavított sörömből, Derek nagyon furcsa dolgot mondott. Elfojtottam egy böfit és kicsit értetlenül néztem rá.
-Társak? Mégis miről beszél? Ez a nő képtelen együtt dolgozni bárkivel is. Nagyon ritkán van, hogy nem egyedül melózik, és eddig úgy néztem, hogy akkor is olyanokat választ, akiket nem nagyon ismer személyesen. Gondolom, azért csinálja így mert biztonságosabb. Szóval még ha ki is derítjük, kikkel dolgozott együtt, nagyon nem biztos, hogy tudnak mondani róla bármit is. Talán azt sem tudják, kivel dolgoztak együtt.
Erre az utolsó kijelentésemre aztán szinte azonnal ráztam meg a fejem.
-Na jó, ezt visszavonom. Egy ilyen önreklámozó szuka, tuti eldicsekedett vele, hogy ki ő, biztos arra számított, hogy autogramot kérnek tőle vagy valami. Én mondom, ő az, aki bármilyen szakmát választott volna, mindenhol öt perc alatt qrvult volna el.
Végigmértem magamnak az előttem ülő férfit. Nagydarab, izmos, elszánt és biztos menő a rendőrségen. Azért jó tudni, hogy ilyenek is hajtanak Ayara. Csak remélem, hogy a végső döfést átengedik majd nekem.
-Egyébként Noriko vagyok - mutatkoztam be, miközben a korsót ismét a számhoz emeltem, és a poharat tartó kezem kis-, gyűrűs- és középső ujjával integettem neki.

A nő nemtörődöm, mindenki kapja be életfilozófiája korán sincs ínyére a szabályokhoz szokott, és párnája alatt a BTK-val szendergő rendőrfőnöknek, de mégis, amikor meglátja azt a mosolyszerűséget egy pillanatra, valamiért jobb kedvre derül...
~Ez az! Ha boldog, könnyebben cseperegnek belőle az információk! És tőle talán többe tudhatok meg, mint eddig bármikor. Ha jó kislány lesz, még az sem kizárt, hogy tényleg hagyom neki, hogy elintézze őt, ha cserébe nézhetem!~
Na jó, talán minden tekintetben nem ragaszkodik a szabályokhoz. Minden esetre a nő kérésének eleget tesz, s hogy a sör mellé két pohárka Whiskey-t is, elvégre állítólag ír kávét is árulnak itt, szóval legalább ezért nem kell majd a szomszéd közértbe menni.
-Egészségedre - szól, és már hajtaná fel a sajátját, mikor meglátja, asztaltársasága miként hasznosítja az italt. Egy pillanatra az arca elé emeli a poharat, mintha gyémántot keresne az alján, aztán beleönti a saját korsójába.
-Igen, mondhatjuk. Utálom, ha megzavarnak filmnézés közben. - A cellás dolgon egy gonosz félmosoly jelenik meg a szája szélén. - Volt már rá példa...2 hónapig nem sajnáltunk tőle semmit, amit a Rykers megadhat neki.
Szerencsére a nő nem szűkmarkú az információkkal, csak az a kár, hogy ezeket már mind tudják róla, sőt, hamarosan még ő fog újat mondani ezek szerint. Talán ideje lenne emelni egy kicsit a tétet, hogy jobban megeredjen a nő nyelve.
-Na igen, az aktájában én is így olvastam...valószínűleg így is volt, de azóta megváltozott. A börtönben igencsak megszeppent, állítólag úgy ölelgette a cellatársnőjét, mintha valami plüssjáték lenne.
Lassan, megfontoltan kortyol bele a sörébe, majd mikor már csak félig van, leteszi az asztalra, és az imént bemutatkozott Noriko-ra mosolyog.
-Mifelénk nem így szoktak bemutatkozni - jelenti ki, s már áll is fel, őrizetlenül hagyva negyed liter sörét az asztalon. percekkel később egy teli üveg Wiskey-vel tér vissza, és megtölti mindkettejük poharát, hogy normálisan megihassák azt a pertut, persze csak ha a hölgynek sincs ellenére.
-Derek -mutatkozik be ő is. - Mostantól akkor tegeződünk. Mi lenne, ha segítenénk a másikon? Nekem nem szándékom letartóztatni a csajt, és van egy sanda gyanúm, hogy neked sem...egy ilyen munkakapcsolat előnyére válhatna mindkettőnknek.
Sajnos a fáradtság, és az alkohol rá is kezd hatni, ami egyenlőre csak abban mutatkozik meg, hogy a pertu után nem húzódik vissza olyan messze a nőtől, mintha ahogy azt az ösztönei súgják, ráadásul tölt még egy pohárral maguknak.
-Jó ez a Whiskey...

Az ő arcán is megjelenik egy kis mosolyszerűség, én pedig érdeklődve hallgatom, mint szórakoztatták Ayat addig, amíg lakat alatt volt. Sajnos azonban a jelvényes fószer nem bocsátkozott részletekbe, pedig szívesen hallgattam volna a részleteket, mint gyötörte azt a rohadékot. Na, majd talán később.
-Igen, hallottam róla, hogy megfordult a Rikers Wellness Spa falai között - mélyült el egy kicsit a vigyorom. - Remélem, nem szenvedett hiányt semmiben, kellő figyelmet szenteltek neki.
Aztán a mosolyom eltűnt, ahogy bosszúsan sóhajtottam fel.
-Sajnos azután, hogy megszökött, elvesztettem szem elől. Gondolom, fél, hogy visszakerül. Pedig bármit is kapott odabent, ha az én kezeim közé kerül, nyüszítve akar majd visszamenekülni a rács mögé. Főleg, hogyha tényleg úgy elpuhult, ahogy maga állítja. - Szemforgatva kortyoltam bele az italomba, mintha szégyent hozott volna rám. - Még hogy ölelgette! Az eszem megáll!
Ahelyett, hogy bemutatkozott volna, miután elárultam neki a nevemet, felállt, és egy egész üveg whiskey-vel akarta meglocsolni ismeretségünket. Minek olyan nagy feneket keríteni neki? Nem mintha mostantól barátok letünk volna vagy mik, akik néha összejárnak iszogatni és Aya meggyilkolásáról fantáziálni. Viszont a whiskey-t én is szerettem, úgyhogy nem utasítottam vissza.
-Derek, én nagyon régóta szeretném elkapni azt a nyomorult tetűt, és előre szólok, hogyha meglesz, nem valószínű, hogy hajlandó leszek osztozkodni. Nem hiszem, hogy sokáig akarnám húzni a szenvedéseit, úgyhogy ha gondolod, előtte még eljátszadozhatsz vele, de a végső csapás az enyém. - Közelebb hajoltam hozzá, a feles poharat az asztalra löktem, és komoly, ádáz tekintetemet az övébe fúrtam. - Aya Caine-t én akarom megölni. A saját kezemmel. - Itt megint halványan elmosolyodtam. - ... Ha már lehetünk őszinték...
Újratöltött poharam tartalmát legurítottam, mint előtte a többit, és bár már kezdtem érezni, hogy hat az alkohol, már eléggé keresztbeálltak a szemeim, de a részegség azonban még jócskán odébb volt. Viszont ha már ennyire egy csónakban evezünk, akár egy kis morzsát el is hinthetnék neki.
-Tudod, hallottam valami érdekes pletykát. Állítólag egy brooklyni nőgyógyász két héttel a nyugdíja előtt felmondott az asszisztensével együtt, miután Aya majdnem megölte, és tudod, miért?
Rosszallóan csóváltam meg a fejem, bár nem azért, mert sajnáltam szegény áldozatokat, hanem szégyelltem, hogy egy ilyen idióta testvére vagyok.
-Tévesen terhességet állapítottak meg nála, és ettől begőzölt. Mármint nem attól, hogy téves volt, hanem attól, amikor még azt hitte, hogy kisbabát vár. Szegény kiskölök, nagyon megszívta volna. Isten mentsen, hogy abból a rib@ncból anya legyen!

-Kipróbáltuk rajta az elektromos zsírégetés pár új fajtáját. Le is adott vagy 10 kilót - feleli mosolyogva, mert látja, hogy a vele szemben ülő nő szomjazza az információt. - És persze én is megdolgoztam párszor rendesen. A beképzelt rib@nc el akarta hitetni mindenkivel, hogy korrupt lennék...az eszem megáll.
Ezen hangosan felröhög, hogy csak úgy zeng tőle a kávézó, ám mivel csak ketten van, nincs kit zavarjon, a személyzeten kívül, ők pedig nem mernek szólni érte.
-Miért akarod ennyire megkaparintani őt? - Kérdi, még mindig mosolyogva. Közben ő maga is rájött, hogy az alkohol kezd a fejébe szállni, és le kéne állni, de helyette inkább újratölti mindkettejük poharát. - Bár, őt ismerve, biztos jó okod van rá.
Mikor a nő közelebb hajol hozzá, és a tekintetébe fúrja azt a két ijesztő, horrorfilmbe illő szemét, újra végigfut a gerincén a jeges borzongás, és talán valami más is. A nő szavai olyan ádáznak hatnak, hogy közben még nyel is egyet, de amikor meglátja a gonosz, sátáni vigyort, már ő is jobb kedvre derül.
-Egyre jobban bírlak téged - ismeri be - A tiéd lehet, engem nem érdekel mi lesz a sorsa, amíg valaki gyönyörű, és halálos munkát végez rajta.
Újra a poharáért nyúl, vesztére. Mikor meghallja a szülészes sztorit, majdnem félre nyeli a sört, s csak kicsin múlik, hogy a következő pár másodpercben nem az orrán folyik ki a habzó ital.
-Ez komoly? - Kérdi, még mindig fuldokolva. - Most csak ugratsz!
Elméje mélyén komoly küzdelem folyik azért, hogy mire koncentráljon jobban: lekérni a környék térfigyelő kameráinak felvételeit, és felvenni a szülész vallomását, esetleg ököllel verni az asztalt, és úgy kacagni, netán újratölteni a poharakat, és inni még egyet. Végül az utóbbinál marad.
-Hát ez nagyon nagy...kár, hogy én nem mondhatok semmi hasonlót...hacsak...
Itt elgondolkodik. Illik-e ilyesmit megosztani egyáltalán, és vajon jól látta-e amit látott a tárgyalóban? Legfeljebb majd nem mond nevet, Bodwin amúgy sem tehet róla, hogy megtetszett a kis börtöntölteléknek. Int Noriko-nak, hogy hajoljon közelebb,majd még közelebb...végül a fejét rázza, hogy ez így túl sokáig tart, ezért aztán átnyúl a nő háta mögött, és egyszerűen az ölébe kapja őt. Eddigre alig pár csepp maradt az üveg alján, valószínűleg ez okozta pillanatnyi elmezavarát, erre azonban most nem gondol, helyette közelebb hajol a nő fülébe, és bele súgja:
-Az őrszobán, úgy nézett az egyik kihallgató tiszte, mintha fel akarná falni. Azt hiszem bejönnek neki az egyenruhás férfiak, bérgyilkos létére. Milyen...durva már ez nem?

Elégedetten bólintottam. Hallottam, mivel gyötrik a mutáns bűnözőket a Rikers-ben, és azért természetesen gyakran váltott ez ki belőlem kettős érzelmeket, hiszen mégis mit gondolnak ezek magukról, most azonban kifejezetten boldoggá tett, hogy kitalálták ezeket a kütyüket.
~Nocsak, nocsak, Aya! Hát mégsem mindenhol apuci ölelő karjaiba futsz?~
Eleinte még én is együtt nevettem Derekkel a gondolatra, hogy az a nagyképű fruska végre megkapja a magáét, de aztán mintha fejbe vágtak volna. Rakjam már össze, miket mondott! Elgondolkodva néztem rá, kérdését szinte meg sem hallottam. A whiskey-s üveg ugyan csak picike volt, fél literes, de azért már majdnem két egész korsó sör volt bennem (a második felessel fűszerezve), plusz még vagy három pohár whiskey. Kissé nehezebb volt így követni az információáradatot, és főleg meglátni bennük az összefüggéseket, de annyi év kém meló után azért valamennyire rááll az ember agya magától is.
-Ha nem gond, ez magánügy - feleltem kitérően, bókjára és ajánlatára meg csak vállat vontam. - Remek... Szóval azt mondod, megpróbált besarazni téged, miután már rács mögött volt. Azért lásd be, ez vagy nagyon kétségbeesett vagy nagyon ostoba ötlet volt a részéről - esetleg mindkettő. Mégis mennyi esély volt rá, hogy sikerül? Gyakorlatilag nulla, ezt nyilván ő is tudta. Aya volt már börtönben, nem egyszer. Igaz, hogy akkor a képességével szabadult ki, de azt is mindig szépen, türelmesen megtervezte, nem kapkodta el, és legfőképpen nem csinált hülyét magából ilyen baromsággal. Neked ez nem mond semmit?
Az álterhesség híre nagyon felvillanyozta Dereket, bár bevallom, ezt azért nagyon meg tudtam érteni. Cserébe viszont én is vártam valami infora, nehogy már csak én adjak, nekem is szükségem volt valamire, amin talán tovább indulhatok. Beleegyezően egyre közelebb és közelebb és közelebb és közelebb és közelebb hajoltam hozzá, bár esküszöm, innen még a kislábujjában lévő erek pulzálását is hallhattam. Mégsem volt neki elég, és egy hirtelen ötlettől vezérelve egy gyors mozdulattal berámolt az ölébe. Már éppen lendítettem a karomat, hogy a könyökömet a hasába fúrva jelezzem neki, hogy még egy ilyen és bántani fogom, de ekkor olyasmit suttogott a fülembe, ami átmenetileg elfeledtette velem, hol is ülök.
-Nagyon érdekes - húztam össze a szememet. - Szóval az egyenruhás férfiak, mi? Veled is flörtölt? Vagy csak vele? Megbízható az a zsaru? Mert még mindig Ayaról van szó, aki gyűlöli a rendőrséget, ezt talán magyarázni sem kell, úgyhogy könnyen el tudnám képzelni, hogy csak manipulálni akarta, hogy segítsen neki megszökni. Ez is nagyjából olyan meggondolatlan és elkeseredett lépés, ami nem vall rá. A sokadik. Pláne, ha még.. komolyan ölelgette a cellatársát?!
Egy kicsit a semmibe révedve töprengtem, aztán megvetően horkantam fel, és forgattam a szemem, ahogy visszafordultam Derek felé.
-Ha nem ismerném jobban, azt mondanám, kicsi Aya szerelmes. De ő aztán tuti fejbelőné magát, ha ilyesmi történne vele, meg nem is rendelkezik kellő emberi kapcsolattal ahhoz, hogy ilyesmi kialakulhasson benne. De legalább annyira ki kellett mozdulnia, hogy valaki felcsinálja egy közvécében vagy egy sikátorban vagy mit tudom én, hol, de akkor miért nem találtam meg sehol?!
A frusztráltság újabb pohár whiskey-t guríttatott le velem, én pedig már kezdtem érezni, hogy már le kéne állnom, mert már vészesen közeledek a részegség felé.
-Tudod - vigyorogtam Derekre, mintha csak az előbbi vészjelzést akartam volna bizonyítani magamnak -, általában nem szeretem a férfiak társaságát, de téged egész könnyű elviselni.
Aztán megint nyúltam a korsóm felé, de az valahogy messzebb volt, mint ahogy emlékeztem rá. Ekkor tért vissza az ép eszem, hogy ismét tudjam érzékelni a kevésbé fontos tényezőket is, teszem azt például, hogy még mindig Derek ölében ültem. A vállánál hátralökve tápászkodtam fel, és bár még elég imbolygó volt a mozgásom, azért csak megtaláltam a helyemet.
-Azért ennyire ne bízd el magad - morogtam. - Nehogy azt hidd, hogy bármit szabad némi infomorzsáért!

Noriko kitérő válaszára vállat von, majd bólint, s nem látszik rajta, hogy akár egyetlen porcikája is bánná, hogy nem avatták be ebbe a szörnyű titokba. Legbelül úgyis van egy olyan érzése, hogy nem akarja tudni.
-Tényleg elég elkeseredett húzás volt, de a szomorú az, hogy akár működhetett volna, csak szerencsére volt annyi eszem, hogy csak olyan embert vigyek magammal, akiről tudom, hogy nem jár el a szája. - Jelenti ki büszkén, de aztán elgondolkodik azon, amit Noriko mondott. - A képessége itt nem sokat segített, sőt, semmit, ha pedig nem jönnek érte, örökre ott marad...ha az örökre alatt azt érted, hogy még hetekig, mielőtt puding lesz a csontjaiból. - Újabb korty a sörből, s csak még jobban elgondolkodik. - Azt akarod mondani, hogy ő lehetett a szökés értelmi szerzője...de legalábbis a társai már egy zsákban hevernek, valahol a Hudson mélyén?
~Kohler-nek igaza lehet...tényleg belső segítségük lett volna a börtönben, csak nem a mi egyik emberünk, hanem valamilyen módon Aya? Ez egyszerre lenne örömteli, és kiborító...utálnám ha kiderülne, alábecsültem őt...~
A komor téma után felüdülést jelent a következő két vidámabb pletyka, az pedig csak hab a tortán, hogy a másodiknál ez a hátborzongató, de azért mégis egyre vonzóbb teremtés az ölében ül közben. Furcsa mód még így szédelgősen is tudja még, hol a határ, így lapát keze elkerüli formás fenekét, s alkarja is csak annyira támasztja meg a nő oldalát, ami feltétlenül szükséges, hogy ne csússzon le róla véletlenül.
-Egyszer kifejtette, mit szeretne csinálnia formás hátsómmal, és pár vastag, henger alakú tárggyal, de ezt leszámítva főleg csak ki akart nyírni...
~Mondjuk hallottam olyanról is, hogy néha pont ez indítja be...de ez csak pletyka valószínűleg.~
-Te pedig pont olyan rémisztő, rosszindulatú kemény csaj vagy, mint első látásra tűnsz - feleli mosolyogva, a bók hallatán. - És furcsa mód, pont ezért vagy jó fej.
Mikor a nő vállába kapaszkodik, és leszáll róla, egy pillanatig meglepetten pislog után, majd jobb híján inkább megint tölt maguknak, hogy végre kivégezzék ezt az üveget.
~Hát ez mikor került az ölembe? Na mindegy, kezd "kedves" lenni...Most már csak hideg fejjel kell gondolkodni, és kitartani, és a nő az enyém lesz...mármint, elmond majd mindent, amit tudnom kell...~
-Ó, ne aggódj, nem csak morzsákkal tudok szolgálni. - Feleli, és a nőre kacsint. - Mi lenne, ha egy olyan helyen beszélnénk meg a továbbiakat, ahol kicsit kényelmesebben lehetünk? - Újra közelebb hajol, hogy súgjon valamit a nő fülébe, igaz a végén meg kell kapaszkodnia az asztalba, és Noriko vállába is, hogy ne dőljön előre véletlenül.
-A lakásom itt van a közelben, s a gépemen hozzáférhetünk mindenhez, amit a rendőrség tud. Nem szabadna megmutatnom, de ha segítesz, hajlandó vagyok kockáztatni.
Bizonytalan kézzel kezd kutatni a pohara után, s ha megtalálja a szájához emeli azt.
-Egészségünkre.

Derek King lakása:

Másnap reggel - illetve, valószínű, hogy inkább délben - derek arra ébred, hogy fázik, mert az, ami eddig melegen tartotta felkelt róla, s most ott fekszik anyaszült meztelenül a szőnyegen, az ágy lábához bilincselt csuklóval. Furcsa mód, miközben feltápászkodik, nem a keze az, ahol lángol a bőre - bár ez biztos annak köszönhető, hogy nem a saját bilincse került rá - hanem inkább a háta az, ami csíkokban kissé érzékenyebb, illetve kissé a mellkasa, és helyenként az arca is. A nappaliban található álló tükör felé fordul, hogy megvizsgálja magát elrepedt képében, és valóban: a háta úgy néz ki, mintha valaki összegereblyézte volna rajta az összes falevelet, ami lehullik ősszel. Mellkasán és a nyakán már nem látszottak annyira a nyomok, igaz ez csak annak volt köszönhető, hogy eltakarta a sűrű szőrzet, és a borosta, nem úgy mint azt a 4-5 vörös foltot, ami a nyakán díszeleg...
~Várjunk csak, mit keres ez a tükör a nappaliban? Miért borult fel? És...hogy került az ágy a nappaliba???~
Ez a felfedezés mintha átszakított volna egy gátat, ami eddig visszatartotta a többit, most azonban kiszélesedik a férfi látóköre, s végre felfedezi a mindenfelé heverő tollpihéket, leborogatott bútorokat, apró rongyokként keverő ruhadarabokat, többek közt egy fél melltartót is, és még valamit, amit először nem akar elhinni, de közeli vizsgálat után már kétség sem férhet hozzá, hogy mi az:
~Óvszer?~
Bizony, legalább ötven hever szanaszét a lakásban, igaz ez még korán sem jelent semmit. A legtöbből lufit fújt valaki, vagy ráhúzta a villanykörtére, esetleg bele csomagolta a TV távirányítóját, illetve a kanapén hever egy pisztoly, szintén condom-ba csomagolva. Aztán ahogy tekintete a hálószoba felé halad az elhasznált gumik ösvényén, felfedez pár olyat is, amiben nem csak levegő van, és ezzel kétség sem férhet hozzá, hogy valakinek itt jó éjszakája volt, nem is egyszer, és bárgyú vigyorából, amit nem győz elég gyorsan levakarni a képéről arra következtet, hogy ő volt az egyik.
~De hol lehet a csaj?~
Gyorsan kiszabadul a fogságból, hisz ki tudja milyen megfontolásból az ágy is fejjel lefelé hever a földön - újabb apróság, amit csak most fedez fel - ezért egy laza kézmozdulattal csak lehúzza a lábáróla bilincset, ezt követően pedig bizonytalan léptekkel megindul a dolgozószoba felé, ahol sejtse szerint a nő lehet...ha még itt van egyáltalán.
~Te jó ég...mit műveltünk itt? És miért vannak golyónyomok a falban? Arról nem is beszélve, hogy...Na jó, neki igazándiból férje van, szóval nem kéne, hogy bűntudatom legyen, de mégis...
-Jó reggelt - köszön rá Noriko-ra, bárhol is találja meg. - Öhm... remélem neked is olyan jó volt, mint a lakásomnak - folytatja, majd körbetekint. A dolgozószoba sem tűnik szent helynek, a tegnap este után semmiképpen. Vagy három használt, de üres óvszer hever a monitor tetején, a legjobb viszont, hogy a nő láttán felmerül pár ködös emlék a tegnap éjjelről. Egyenlőre nem sok, csak abban biztos, hogy az egyikük megcsókolta a másikat a kávézóban, aztán valahogy ide kerültek és...és szüksége lesz egy új ebédlőasztalra is, a régi kizárt, hogy túlélte AZT.
-Látom megtaláltad egyedül is a gépet... - Jegyzi meg, kicsit sem szemrehányóan, hisz maga sem biztos benne, hogy nem épp ő lépett be neki tegnap éjjel..halványan dereng valami erről is. - Találtál valami izgalmasat?

-Nem kizárt - feleltem Derek felvetésére, de azért kevéssé voltam meggyőződve, hogy tényleg így volt. - Viszont kevés esélyt látok rá. Aya mindig egyedül dolgozik. Mint mondtam, csak akkor volt társa, ha elengedhetetlen volt, és azt egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor volt. Nem hiszem, hogy meg tudna tervezni egy csoportos szökést, amihez egy egész bandányi segítők kellenek, az teljesen más stílus, egészen más stratégiára alkalmas, ő pedig nem ahhoz szokott. Én inkább azt mondanám, hogy... nem tudom. De nem viselkedik következetesen. Az eddigi szökéseit is arra használta, hogy saját magát fényezze, ez a mostani pedig messze sokkal nagyobbat szólt, mint a régebbiek. Mire fel akkor most ez a nagy bujkálás? Aya imádja a rivaldafényt. Egy ilyen lehetőséget kihagyni... és azok az ostoba lépések, amik egyáltalán nem vallanak rá... mintha bekattant volna. Én inkább valami magánéleti dologra tippelnék, ami valahogy felforgatta az életét. Mondjuk, lehet, hogy már van magánélete, nála már ez is hihetetlen változás lenne.
Megráztam a fejem, ami nem volt egy jó ötlet, mert már így is forgott velem a világ, és ettől a mozdulattól majdnem leestem Derek öléből, de szerencsére elég erősen fogott.
-Áh, nyugi, annak ringyónak is csak a szája nagy, ha elveszik tőle a fegyvereit, már semmit sem ér. Egy gyenge kis senki.
Ismét a helyemen ülve érdeklődve hallgattam az ajánlatát a ,,kényelmesebb" helyről. Nem voltam gyerek, tudtam, mit jelent ez. Különben nem hangsúlyozta volna ki, hogy kényelmes, meg inkább kinyomtatva, átküldve vagy valami adathordozón is odaadhatta volna az anyagot. Nem, ez a férfi kanos. És végül is nem volt kilátástalan a helyzete. Jó nagydarab volt, kidolgozott izmokkal, utálta Ayat, és a nyál összetódult a számban, ahogy arra gondoltam, hogy a jókora, kemény ökle a szuka arcába csapódik, én meg már két hónapja nem rángattam be senkit a barlangomba a hajánál fogva. És ez a példány akár meg is felelhetett a célnak.
-Jól van - vontam meg a vállam. - Tőlem szexelhetünk. De ha van anyagod Ayaról, azt se hagyjuk ki. Előtte vagy utána, nekem mindegy. Mehetünk?

Másnap reggel:

...Éktelen röhögés...
...Végigtántorgunk a folyosón, de nagyon nehézkesen, úgy össze vagyunk gabalyodva...
...Bántó fény...
...Egy maroknyi kis, recés szélű (talán perforáció?) csomagocska a kezemben, amit valamiért Dereknek hajítok, ő meg vissza rám vagy kétszer annyit, miközben eszelősen vihogunk...
...Asztalra borulás és a ruhám elszakad...
...Kéjes sikolyok...
...Sötétség...
-Mi a... ?- motyogtam, félig kinyitva a szemem a zajforrást keresve, majd meg is láttam a nagydarab fickót. -Te meg ki...? És én hol...? Mi csak nem...? Úristen, szétrobban a fejem... Te meg pucér vagy - mértem végig a tényleg mindenhol nagydarab férfit.- Fantasztikus... Hogy az a...! Én is pucér vagyok. Még fantasztikusabb!... Na, add a kezed!
Miután sikerült a segítségével vagy anélkül két lábra állnom, jött a következő megrázkódtatás, méghozzá azt, hogy oka volt annak, miért feküdtem kisterpeszben, aztán most álltam abban: igencsak nehéz volt összezárnom a lábaimat. De csak összehoztam.
-Ezek szerint igen - dünnyögtem, majd felkaptam egy félrehajított pólót, ami nekem nagyjából a térdemig ért. - Ahogy nézem, a lakás sincs jobb állapotban, mint én, úgyhogy szép munka volt, matróz! És ugye csináltál kávét?
A gépre sandítottam.
-Nem tudom - ráztam a fejem. - Azt hiszem... nem tudom... Találtam?

Ahogy meghallja az előtte heverő pucér nő hangját, újabb emlék hasít a fejébe, illetve csak egy emlékfoszlány, amit Noriko szinkronizál, a rajzoló meg egy erősen bedrogozott Picasso lehet, kinek elvették az ecsetét, s 6 emelet magasból volt kénytelen festeni.
~Tőlem szexelhetünk. De ha van anyagod Ayaról, azt se hagyjuk ki. Előtte vagy utána, nekem mindegy. Mehetünk?~ Hogy ez után mi történt, arra nem emlékszik, de valamiért gyanítja, hogy nem tiltakozott ellene kézzel lábbal, vagy egyáltalán, igaz miért is tette volna? Végül is rég volt már a válás, rá is fért egy ilyen éjszaka, és ha az ember túl tud jutni a jeges borzongáson, amikor a nő szemébe néz, amiből úgy árad a melegség, mint egy pszichopata diktátor szobráéból, akkor egész vonzó teremtés, és valahogy olyan megnyerően modortalan...
-Gyere - Nyújtja neki először jobbját, de mielőtt a nő érte nyúlhatna visszarántja azt, és inkább a balját nyújtja, előbbi kezét pedig a háta mögé dugja, a bolyhos kis bilincs pedig a csupasz seggéhez csapódik. - Kávé? Ez jó ötlet!
Egy kicsit még megnézi magának a nő hátsóját, elvégre ha már az aktusra alig emlékszik, legalább ez maradjon meg neki, aztán a konyha felé indul.
~Hmm, fura így másnaposan, olyan elveszettnek tűnik néha...nem ismerem még valami jól, de ez annyira nem vall rá...~
Amíg a ház ura odakint ügyködik, a nőnek van ideje bőven átnézni a rendőrségi jelentéseket, igaz nem sok dolgot találhat Aya-ról...na persze nem arról van szó, hogy olyan ügyesen leplezné az akcióit, távolról sem! Ha járt valahol, arról még a holdon is tudnak, viszont a módszerének köszönhetően annyi tárgyi bizonyíték marad utána, hogy azt képtelenség földolgozni, ráadásul a jelenlétének melléktermékeként keletkező káosz keltette tüzek, savas esők, és földrengések miatt a legtöbb bizonyíték sajnos tökéletesen használhatatlanok.
King saját, nem hivatalos nyomozása már érdekesebb. Kohler egy ideje megbízta vele, hogy saját szakállára is folytassa az ügyet, ő pedig nem pihent. Rájött például, hogy talán nem véletlen, hogy Aya körül előfordul úgymond földrengés, olyan helyeken is, ahol erre korábban az egyetlen tudományos magyarázat a sátán eljövetele volt, ezért aztán ráállította a város összes szeizmográfját a dologra, és láss csodát, egész szép térkép rajzolódott ki arról, hogy merre járt ez az átok nőszemély, sőt, azt is lehet tudni, hogy a városban van...legalábbis nem hagyta el az utóbbi hétben. Ezek mellett sikerült fényt derítenie vagy fél tucat egy éjszakás viszonyára, ám ezek közül már csak egy Rozsomák nevű mutáns van életben, a többi gyanús körülmények közt halt meg, némelyik véletlen pont földrengés közben.
-Ugye jól sejtem, hogy feketén kéred?! - Üvölt át a konyhából, ha pedig eltalálta a csaj ízlését, már hozza is a két gőzölgő bögrét, az egyiket pedig a nő elé teszi. Sok más nincs a gépen, megkérdőjelezhető szemtanúk vallomásai, pár leírás a korábbi akcióiból, egy videó felvétel, ahol a többi rabbal verekszik a Rykers-ben, és persze minden személyes adata, meg az ujjlenyomatai, és az összes fotó, amit megszereztek róla, bár az utóbbival már nem mennek sokra.
-Nincs benne a jelentésben, de a moziban, ahol meg akart ölni...általában egy pszichopata ribanc, de ott, amikor már menekülni próbált, olyan volt, mintha nem akarna kárt tenni a zsarukban. Ez azóta is zavar... - Nagyot kortyol a bögréjéből, aztán leguggol, és feje így nagyjából egy szintre kerül a nővel. Ujjával a hajába túr, és óvatosan kihúz belőle egy száraz, fehér gumidarabot.
-Mi a fenét műveltünk mi tegnap éjjel? - Mivel a megszokott kincstári rend úgysem kivitelezhető egy darabig, most nem sétál ki a konyhába a szemetesig, inkább csak eldobja a válla felett a kiszáradt gumit, aztán az asztalra tekintve felfedez valamit, ami mosolyt csal az arcára: egy túlélőt! Vigyorogva nyúl a becsomagolt lufiért, aztán Noriko-hoz fordul.
-Nincs kedved lezuhanyozni?
Ha a nő igent mond, a vállára kapja és...nos legyen elég annyi, hogy nagyon idegesíti Derek-et, hogy nem emlékszik az éjszaka történtekre...Jó fél órával később frissen és tisztán törülközés közben esik le neki a tantusz, mikor meglátja nadrágja maradványait:
-Te, nem láttad a jelvényem? És ha már itt tartunk...volt nálad fegyver? Mert az ott a nappaliban tuti nem az enyém...

Amikor megláttam a felém nyújtott bilincset, megvetően mértem végig. Na, ez most ugye csak valami nagyon rossz vicc?
-Oké, el lehet felejteni. Ma már nem lesz itt semmiféle szex - szögeztem le határozottan, majd miután végre két lábon álltam, és a combjaimat is sikeresen összepréseltem, szúrósan néztem rá, hogy biztos lehessen benne, komolyan beszélek. - És bilincs?! Ennyire munkamániás vagy? Esetleg sírjak is közben, hogy ,,Ne, rendőr bácsi, ne tessék letartóztatni!"? Fúj, gusztustalan! Még hogy bilincs!
De legalább kávét csinált, ez tagadhatatlanul jó döntés volt a részéről, már csak azért is, mert így egy nagyon kicsit megenyhültem felé, mivel nem csapot le azonnal a lehetőségre, hogy egy nő van a lakásán, akit azonnal küldhet a konyhába főzni. Okos fiú!
-Jól sejted! - üvöltöttem vissza. - De néhány szem Algopyrint azért elkeverhetnél benne!
A gép szerencsére be volt kapcsolva, sőt maga az anyag is elől volt, amire szükségem volt. Igaz, másnapos fejjel kissé nehéz volt fókuszálni, de muszáj volt, úgyhogy a székbe huppanva mohón rávetettem magam az információhalmazra. Úgy tűnt, King rájött, hogy Aya képessége nem más, mint földrengéskeltés, ezért pontosan dokumentálta az eseteket, amikor nem volt rá más magyarázat, miért mozog a föld, mint Aya. Nekem sajnos nem álltak rendelkezésemre ilyen műszerek, úgyhogy az esetek több mint feléről nem is tudtam. Ezt is, mint minden mást, ami nem videofelvétel volt, kinyomtattam. Bűncselekmények listája, bizonyítékok listája, használható és hasznavehetetlen egyaránt, fényképek, tanúvallomások, ujjlenyomatok, volt itt minden. A videofelvételeket lementettem egy pendrive-ra, amit a nadrágom zsebéből halásztam ki (azt megtalálni is szép menet volt). A verekedés-jelenetben egyenlőre nem találtam semmi különöset, viszont megtaláltam a kihallgatásról maradt felvételt is. Azt nagy érdeklődéssel figyeltem. Nocsak, nocsak... Derek nem lódított. Megnéztem gyorsan az akcióban és a kihallgatáson résztvevők listáját. Derek nevén kívül csak egyet találtam, ami mindkettőn szerepel: Michael Bodwin. Ő lenne az, aki bejött volna Ayanak? Nem mondom, tényleg szép trófea, viszont közel sem ez volt a legérdekesebb, amit a felvétel közben észrevettem... Na, persze nem biztos, de hátha... ezt muszáj lesz még párszor megnéznem.
-Na végre - nyúltam a bögréért. - Mi tartott ennyi ideig, még az ültetvényre is ki kellett nézned?!
A forró kávét kortyolva a fejem mintha egy kicsit követhetőbben kattogott volna és a szemeim is kitisztultak. Jólesőn sóhajtottam fel, és egy hajtásra megittam a jótékony hatású ital maradékát.
-Nofene - mormoltam Derek emlékeire. - Mármint kivéve téged. Téged nagyon is akart bántani. De mond csak egy rendőrt sem akart bántani a többi közül? Mindegyikkel finomkodott? Ez nagyon furcsa. Megjegyzem a szeizmográfokkal nem feltétlenül mész sokra, hacsak nem ellenőrzöd le, pontosan mi is történt ott. Nem Aya az egyetlen mutáns, aki földrengést képes generálni az akaratával.
Elgondolkodva hajoltam közelebb a monitorhoz, de ekkor a vészjelző szirénám bömbölni kezdett a fejemben, n pedig egy villámgyors kézmozdulattal kaptam el Derek csuklóját, mivel ujjai épp a hajamban kutakodtak. Ahogy megláttam, mi célból, elengedtem, de már jobban résen voltam, nehogy téves gondolatai támadjanak ennek a meláknak.
-De van - bólintottam, majd miután kivettem a kezéből a csodával határos módon bontatlan gumit, összeszűkült szemmel jelentettem ki: - Majd utánad. Ne áltasd magad, minden jel arra mutat, hogy tegnap éjjel kellőképpen eleget szexeltünk. Vagyis már nincs szükségem a testedre. Nincs ráadás, nincs bónusz. Most már csak az érdekel, amit Ayaról tudsz. Viszont ragadok, úgyhogy csipkedd magad!
Amíg ő magát tisztogatta, én még néhányszor átnéztem az Ayaról szóló anyag lényegesebb részeit. Be kellett látnom, hogy sokkal több mindent sikerült összegyűjtenie, mint nekem bizonyítékok terén, viszont én sok alkalommal páholyból néztem végig a nővérkém ügyködéseit, vagyis több téren az értesüléseim pontosabbak voltak, ha nem is tudtam volna alátámasztani semmivel. Igaz, nekem nem is kellett bizonyítanom, hiszen csak nekem volt szükségem rá ahhoz, hogy elkapjam, én pedig a saját két szememmel láttam.
-Nem láttam a jelvényedet, de majd csak előkerül, ha kitakarítasz. Fegyvert meg nem hordok, úgyhogy ne rám nézz. Viszont, ha végeztél, akkor én jövök.
Miután kislattyogtam a fürdőszobába, rögtön bemásztam a kádba, és magamra irányítottam a kellemesen meleg vízsugarat. Úgy véltem, egy ilyen éjszaka után tök mindegy, úgyhogy lenyúltam Derek fogkeféjét is. Tisztán, vizes hajjal, léptem ki a fürdőszobából, és a magamra csavart jókora törölköző rejtekében nekiláttam keresgélni a ruháimat, hogy végre rendesen fel tudjak öltözni.
-Remek - dünnyögtem, ahogy megtaláltam az elszakadt melltartómat. - Van egy biztosítótűd?

-Na álljunk meg egy pillanatra! - Kiált fel határozottan, ám sajnos kiállása korán sem olyan tekintélyt parancsoló, mint általában, hisz amikor karba fonja két kezét a mellkasa előtt, még mindig ott lifeg a csuklóján az a rohadt bilincs. - Ó...a tömöm... - Morogja idegesen, aztán megragadja a játékszert, és egy erőteljes ingerült mozdulattal letépi azt magáról. - Ez nem az enyém. Fogalmam sincs, hogy került a házba, de nem én vettem, az fix!
Kávéfőzés közben így morog is egy kicsit, valami olyasmit, hogy az "őrületbe kerget ez az asszony" és hirtelen neki sem tűnik olyan elképzelhetetlen ötletnek az aszpirines kávé, mint kicsit korábban lett volna. Szerencsére ha valamiből, akkor ebből nála sosincs hiány otthon.
-Nem - feleli cseppet morcosan a nő kérdésére, amikor átnyújtja a bögrét. - Csak tudod, valaki teletömte kávéfőzőt óvszerrel, és ki kellett szednem belőle...alkalmanként majd emlékeztess rá, hogy veled többet nem szabad innom.
Ami Noriko kérdését illeti a mozival kapcsolatban, már ő is gondolt rá, s megint egy ragadozó mosolya húzódik végig az arcán, mikor kiderül, hogy nagyon is egy rugóra jár az agyuk.
-Arra célzol talán, hogy a kedves Aya esetleg egy konkrét embert nem akart megölni? Nos, minden emberemmel kesztyűs kézzel bánt úgymond, de a sisakjuk miatt nem láthatta, hogy kire lövöldöz éppen, szóval igen, elképzelhető, hogy van valaki a rendőrségen, akire valamiért vigyázni akar. Viszont, nem az én osztagom kellett volna, hogy behatoljon oda aznap este, szóval könnyen lehet, hogy akit ennyire óv, ott sem volt...Minden esetre...
Itt elgondolkodik egy pillanatra. Vajon megbízhat ebben a nőben? Sajnos, a jelek szerint a csapatában sem szabadna, úgyhogy akár...miért is ne...
-Tudod, épp keresek valakit, aki utána nézhetne az embereimnek. Ahogy láttam, te egész alapos munkát végeztél Aya után... Talán ki tudnád deríteni, ki az, aki összedolgozik vele, és ha ő megvan, megtaláljuk Aya-t is. Viszont, senkinek sem eshet baja! - Vált hirtelen szigorúbb hangnemre - sőt, nem is tudhatnak róla, hogy utánuk nyomozol, amíg nem vagyunk biztosak a bűnösségükben, áll az alku?
Mikor a nő elutasítja az ajánlatát a zuhannyal kapcsolatban, megvonja a vállát, és lassú léptekkel indul meg a fürdőszoba felé.
-Ha nem, hát nem. Csak tudnám mikor lett a vad és szexi csajból prűd...no mindegy, te is biztos az a fajta vagy, aki hercegnővé változik, ha lefekszenek vele.
Az ajtót azért nem zárja be maga mögött, igaz nem is szokta, hisz egyedül él. Miután letisztult, alapos, és egyre kétségbeesettebb keresésbe kezd a jelvénye után, és mikor megvizsgálja a fegyvert, a saját pisztolya után is, ami az istennek sem akar előkerülni a lakásban, viszont megtalálja Noriko felsőjét, ami úgy néz ki, mintha megpróbált volna origami madárkát hajtogatni belőle valaki, miután négyzet alakú cafatokra tépte azt...már persze, ha nagyon tág értelemben vesszük, hogy mi az a négyzet...meg az origami.
-Na jó, én most megyek, és kiderítem, hol a francban jártunk mi tegnap éjjel, és örülnék, ha te is segítenél...Kezd rossz előérzetem lenni.
Ezen az az új emlék sem segít, ami most bukkan fel az elméjében egy taxiról, aminek a hátsó ülésén a nő egyszer csak átül az ölébe, s olyan erővel passzírozza ajkait az övéihez, hogy hirtelen megérti, miért gémberedett el így a nyaka....és arra is fény derül, hova tűnt az öve...a fegyverével együtt!
-Emlékszel milyen taxi-t rendeltünk?

- Világos - bólintottam nem sok meggyőződéssel, de nem feszegettem tovább a témát (többek között azért, mert tényleg nem emlékeztem a múlt éjszakára, és nehogy kiderüljön, hogy az én ötletem volt).
Ahogy megtudom, hogy a kávéfőzőt valaki óvszerrel töltötte után, egy pillanatra megállt a számban a kávé. Nem volt épp ínycsiklandozó gondolat, de aztán inkább hagytam a fenébe a morgást, hiszen egy ilyen éjszaka után az a legkevesebb, hogy a kávémnak egy kicsit latex íze van.
- Nem bírtad az iramot, mi? - ingattam a fejem. - Semmi gond, legközelebb majd lassabbra veszem a tempót.
Mikor ismét a fontosabb témára terelődött a szó, nem nagyon tudtam mire vélni Derek vigyorát, de egyébként is jobban érdekelt az, amit mondott. Sajnos kézzel fogható dolgot nem árult el, de apróbb részleteket annál inkább.
- Nem szólítottad őket a nevükön? Legalább az egyiküket? Esetleg lehet valamelyiknek valami különleges ismertetőjele? Mit tudom én, sántít, vagy öt méter magas, vagy ilyesmi. Csak mert ha ti téglát kerestek magatok között, aki talán segített Ayanak is, ő meg valamiért hirtelen szem előtt tartja a rendőrök biztonságát... hát javíts ki, ha tévednék, de ha csak az egyiket megtaláljuk, feltehetőleg ugyanaz lesz, mint a másik. És akkor meg is van, hogy miért nem akarta bántani.
Ajánlatára egykedvűen vontam vállat.
- Ezt anélkül is megtettem volna, hogy megkérsz rá. Ha jutok valamire, értesítelek. De az én módszereimmel dolgozom, ebből nem engedek, és nagyon nem szeretném, ha keresztbetennél nekem. Senkit nem fogok bántani, ne aggódj, nem ettem meszet, hogy zsarukat gyilkolásszak. De a ti módszeretek láthatóan befuccsolt, úgyhogy lemondanék háromperá űrlap kitöltéséről, a jegyző aláírásáról stb. A nyomozásomnak nem lesz nyoma, és rajtunk kívül csak az tud róla, akit mi beavatunk. De nem lesz dokumentálva, és egyedül dolgozom.
Az új iratok, felvételek, adatok birtokában legszívesebben azonnal munkához láttam volna, annyira fellelkesített az eszméletlen információ áradat, ami máris új lökést adott a keresésemnek, hiszen minél többet tudok Aya tetteiről, motivációjáról és összeköttetéseiről, annál könnyebben találom meg. De persze itt van a tegnap éjszaka rejtélye, amiről még mindig nem tudott egyikünk se semmit. Örültem volna neki, ha legalább annyi kiderült volna, hogy nem csináltunk semmi olyan hülyeséget, amiből később bajom lehet, d akár csak nehézségem is.
- Nem hercegnő vagyok, Derek, egyszerűen már nincs rád szükségem, hogy kielégíts - javítottam ki rá sem nézve, egyre a kinyomtatott papírok között kutakodva. - Persze megértem, hogy a férfiúi büszkeségednek ez nem tesz jót, úgyhogy inkább arra hivatkozol, hogy én vagyok a prűd, de sajnos nem erről van szó. Egyszerűen csak szexeltem eleget, úgyhogy most már a fontosabb dolgokkal foglalkoznék.
A jelen helyzetben legégetőbb probléma úgy tűnt, őt is érdekli, ezért nem kellett sokáig noszogatni, hogy nézzünk utána, mi is történt tegnap éjjel, sőt, egyáltalán nem kellett, ugyanis előjött vele ő maga.
- Felteszem sárgát - fintorogtam. - Mégis mire számítottál, hogy benyögöm neked a rendszámot, a sofőr nevét, az engedélyének a számát, meg a tegnapi vacsorája kémiai összetételét? Nagyjából annyira emlékszem a tegnap éjszakából, mint te, úgyhogy rám ne támaszkodj, viszont felhívhatnád a taxi társaságot, hogy nem talált-e valamelyik sofőr egy rendőr jelvényt meg fegyvert a kocsijában.
Biztosítótűvel valahogy sikerült a melltartómat rögzítenem, így már elöl-hátul kapcsos volt, de a felsőmmel nem volt mit kezdeni, az menthetetlen volt. Úgyhogy kivettem Derek szekrényéből egy atléta trikót, és mivel akkora volt rám, mint egy sátor, alul a két oldalát összecsípve megcsomóztam, hogy ne olyan legyen, mintha hálóingen flangálnék. Aztán vártam, mire jutott Derek a taxisokkal, mert lehet, hogy be kell mennünk hozzájuk. Arra viszont hiába próbáltam rájönni, pontosan mi történhetett, mert felvillanó képeken kívül (vad smárolás a hátsó ülésen, ami akár már szexnek is beillett volna, óvszercsata a lakásban, rengeteg vihogás, rengeteg közösülés, és nagyon kevés összefüggő emlékkép) nem emlékeztem semmire.

-Nem, nem szólítottam...tulajdonképpen mit akarsz ebből kihozni? Ha tudta volna melyik emberemre kell vigyázni, mert elszóltam magam, akkor csak az egyiket nem nyírja ki, nem igaz? Vagy talán arra gondolsz, hogy minden emberem tégla? Nem mondom, néha amikor úgy viselkednek, mint egy rakás haditengerészetnél hizlalt kiscserkész, akkor még örülnék is ennek, de amúgy nem...kizárt. Ha van is tégla a csapatban, tuti egyedül dolgozik. Arról viszont lövésem sincs ki lehet...senkiből sem nézném ki. Itt jössz képbe te.
Végül mégis kénytelen egyedül menni, út közben még hátra szól, hogy: "nem erőszak a disznótor, kényes hercegnőcske", de aztán végül csak megtisztálkodik egymaga is. A nyugodt percek ezzel viszont véget érnek. A jelvény hiánya még annyira talán nem is zavarná, még a fegyvere sem akkora gáz, fordult már elő rendőrrel, hogy ellopták tőle, ez az új pisztoly viszont...
-Gondolod én emlékszem melyik társaságot hívtam? - Förmed rá a nőre, de aztán ahogy ezt kimondta, szinte látszik a szemén, hogy feje fölött megjelenik a kis lámpa. - TE ZSENI VAGY! Megnézem a mobilomban, mit hívtam utoljára és.... hmm....
Optimizmusa gyorsan elszáll, ahogy a kőkori telefonja kijelzőjén megjelennek a nevek, és azokkal együtt az emlékek is. Böngészés közben idegesen járkál fel alá a szobák közt, óvatosan kerülgetve a használt óvszereket.
-Mi a francért hívtam fel a volt nejem? - Kérdi gyanakodva, de aztán halványan dereng neki, mintha nem is ő tette volna... - És mikor rendeltünk... - Egy nagy reccsenés hallatszik a földről, Derek pedig letekint a talpa alatt kilapuló pizzás dobozra. - Ó...Remélem finom...
A közben megjelenő, kényszerből lenge öltözetű Noriko láttán egy pillanatra eláll a szava. Túl sok inger éri egyszerre, nem tudja eldönteni, hogy most nevessen, vagy a nyálát csorgassa. Végül eszébe jut, hogy ez egy rosszindulatú nőszemély, így inkább nevet.
-Jesszus, hogy nézel ki! Ha így mész ki az utcára, azt fogják hinni, hónapok óta fogva tartalak szexrabszolgának...
~Hmm, nem is rossz ötlet...~
-...na szóval...maradj itt, mindjárt jövök. Ha gondolod, addig olvasd át Sheena Duran, vagy a "Szellem" aktáját - az utóbbi jó rövid - ők voltak a másik két mutáns aki megszöktek a börtönből Aya-val.
Ez után jó 20 percre magára hagyja a nőt, ki ha akarja meg is nézheti a két aktát. Sheena-ról még egy régi kép is van, még a szőke hajával, és rengeteg monoklival, alatta pedig a bűnlajstroma terjeszkedik oldalakon át, és még a képessége is részletesen le van írva, illetve a nyomozóirodájának pontos címe is szerepel a sorok közt, ám nevelt fiáról a nyilvántartás mintha teljesen megfeledkezett volna, s a rendőrök közül sem emlékszik rá senki, még King sem.
A szellem nevű akta marha rövid, annak ellenére, hogy három fantomkép is díszeleg a tetején, ám mivel mindhárom valaki mást ábrázol - konkrétan Keanu Reeves-t, Patrick Swayzee-t, és Casper Van Dien-t - ezért ezek használhatósága legalábbis kétséges, s ezt Derek is elismeri írásában. A többi információ sem túl hasznos róla, főleg meg kicsit sokszor szerepel a mondat elején az, hogy "valószínűleg". Valószínűleg ő az a hírhedt "Szellem" néven ismerünk. Valószínűleg láthatatlan. Valószínűleg mutáns. Valószínűleg átmegy a falakon. Valószínűleg több mint 300 áldozata van világ szerte, a börtönben viszont biztos megölt 2 két tucat embert, az hét alatt amit ott töltött. Valószínűleg házas, legalábbis a börtön pszichológus esküszik, hogy ha más nem is, ez igaz kellett hogy legyen. Sajnos a doktornő elvesztette a hangfelvételeket, így csak a diagnózis maradt meg, amit elküldött E-mailben. Az egyébként itt álla file-hoz csatolva.
-Drágám, megjöttem! - Kiáltja Derek nevetve, aztán ahogy a dolgozószobájába lép, egy hatalmas bevásárlószatyrot dob vendégének. - Tessék, ha már én téptem szép, az a minimum, hogy veszek egy újat. Remélem eltaláltam a méretet.
A szatyorban egy fekete póló, egy olcsó farmernadrág, és csipkés fehérnemű lapul, egy pár fekete zokni kíséretében.
-Közben eszembe jutott, hogy a csapos hívta fel a taxit mert én...
~Nem vagyok benne biztos, de ha jól emlékszem, valami olyasmit mondtam, hogy nem akarom erre pazarolnia számat. A fickó boldog volt, hogy megszabadul tőlünk...vagy lány volt?~
...nos...mert megkértem rá. Ha már elvette a kulcsom. Ha kész vagy, talán kezdhetnénk ott.
Miután a nő felöltözik, és megindulnak, még egy furcsaságba ütköznek: a liftben két oldalt karmolásnyomok veszik őket körbe a falon. Derek egy darabig nem is foglalkozik ezzel, de ha azt látja, hogy a nő megrökönyödve nézi, gyorsan közbeszól:
-Nyugi, ez már így volt amikor beköltöztem...és amúgy is, te inkább engem karmolásztál.

-Semmit nem akarok kihozni belőle - vontam meg a vállamat, mert Dereknek semmi köze nem volt hozzá, hogy mire jutottam, elvégre én használom őt forrásnak és nem fordítva. - Csak kérdeztem. De azért csak nem olyan gány a helyzet nálatok, hogy mindenki tégla legyen. Mennyire kéne ahhoz bénának lenned neked is? Bár persze ezt a lehetőséget se lehet kizárni, sőt reménykedek is benne, hogy erről van szó, mert akkor azt a barmot is könnyebben találom meg. Mert megtalálom, ne aggódj.
Üvöltözése legalább annyira hidegen hagyott, mint a dicsérete, inkább az akták között matattam, hogy hozzájussak még néhány információhoz, amik eddig talán elkerülték a figyelmemet. Egyenlőre azonban nem találtam semmi ilyesmit, legalábbis első ránézésre. Gondoltam, előbb rendesen (legalábbis a körülményekhez mérten) felöltözöm, hogy kényelmesebben vessem rá magamat a papírhalomra.
A ,,szexrabszolga" szóra csak rosszalló pillantást vetettem rá, és szitkokat morogtam az orrom alatt, aztán tovább bűvészkedtem, hogy rajtam maradjanak a sátornyi vagy éppen szétkaszabolt ruhadarabok. Az nem különösebben érdekelt, hogy nézek ki, de abban biztos voltam, hogy ha még egyszer szexrabszolgának titulál, bemutatom neki, milyen amikor nem a kéjtől karmolok.
-Cső! - intettem felé sem nézve, ahogy távozott, ugyanis akkor már az újonnan említett két név aktáját kerestem.
A ,,Szellem" nem hiába kapta a ,,Szellem" nevet. Semmit se tudtak róla. Egy nagy rakás feltételezés legalábbis az én szememben semmi. Mire menjek az információval, ha rögön utána ott villog, hogy ,,Vagy mégsem"? Semmit. Egész pontosan semmit. Annyit volt érdemes megjegyezni róla, hogy együtt szökött Ayaval, veszélyes mutáns volt, aki nem riad vissza a gyilkosságoktól, és a börtönpszichológus jelentését olvasva az is hihetőnek tűnt, hogy felesége van. Ez utóbbi nagyon érdekes volt, hiszen ezek szerint nem olyasvalakire kellett gondolnom, mint amilyen híre például Kardfognak volt, hanem egy emberibb valakire. Gyenge ponttal. Ez nagyon fontos volt.
Sheena Duranról már sokkal több kézzelfogható dolgot találtam. Fényképet is. Nagyjából egyidős lehetett velem, és nagyon tevékenynek volt mondható. Nem csodálom, hogy lesittelték, de azt már igen, hogy csak most. Ez a csaj is már jó ideje aktív volt, nem kevéssé lehetett hát profi, ha eddig k tudott bújni a hurokból, miközben egy pillanatra sem állt le a melójával. Elismerésre méltó. És ő lett volna, aki Aya babusgatott? De miért? Mindketten Derekre támadtak, az egy dolog. De Aya mindig egyedül dolgozott, ez meg még ráadásul nem is tűnt olyan húzós küldetésnek, hiszen egy emberről volt szó, aki hiába rendőr, nem valószínű, hogy fegyverrel járna moziba. Szóval még ha szakított is volna a szokásaival, miért éppen ennél a pofonegyszerű munkánál? Tehát a kérdés csupán annyi, hogy már régebbóta ismerték egymást, vagy a börtönben kezdtek csak el bratyizni. Nem voltam éppen pszicológus, de azt még én is tudtam, hogy egy ilyen élmény ér annyit, mintha együtt nőttek volna fel.
Vagyis akadt még valaki, aki talán a mai napig tartja a kapcsolatot Ayaval. Nem ártana hát Sheenának sem utánanéznem.
Köszönés nélkül vettem el tőle a szatyrot, ahogy meg sem köszöntem. Elvégre igaza volt: ő tépte el... azt hiszem...
-Feszülősebb gönc nem volt?! - mordultam rá, mert bár a méret teljesen jó volt, a szabása miatt leginkább olyan volt, mintha rámfestették volna. - Csak öt percre próbálnál nem úgy viselkedni, mint egy férfi!
A kinyomtatott papírok, és az adatokkal feltöltött pendrive-ot eltéve utána siettem, hogy utánajárjunk, mit is műveltünk a múlt éjszaka a nyilvánvalón kívül. Ez a nyilvánvaló még nyilvánvalóbb lett, ahogy beszálltunk a liftbe, és megláttam a karmolásnyomokat a falakon.
-Aha - dünnyögtem, és kipöcköltem egy a körmöm alá szorult festék morzsalékot, ami gyanúsan hasonló színben pompázott, mint a lift fala, majd mint a villám hajoltam le és kaptam fel a sarokból egy gyűrött textildarabot, ami nem volt más, mint a hiába keresett bugyim egy erőteljes szakítással alulvágottra fazonírozva. Azonnal bevágtam a táskámba, és villogó szemmel meredtem Derekre. - Te tegnap este költöztél be?!

Elégedetten veszi szemügyre a ruhát, amit Noriko-nak szerzett, s nem kell csalódnia, valóban olyan jól áll neki, mint a meztelenség, amihez képest nem sokkal fest konzervatívabban így sem. Azon, hogy :"Csak öt percre próbálnál nem úgy viselkedni, mint egy férfi! " jót mosolyog.
-Este nem ezt mondtad...sőt az ellenkezőjét ordítottad.
~Legalábbis, gondolom...alig emlékszem rá, és ebből az istencsapásából kinézem, hogy szex közben unottan lapozgatja a gyászjelentéseket, és közben monoton hangon azt ismételgeti "Nem hiszem el, nem látod, hogy olvasok? Csak öt percre próbálnál nem úgy viselkedni, mint egy férfi!" De azért csak nem...~
A liftben viszont már neki is sikerül legalább egy kicsit zavarba jönnie.
-Jól van, ha ragaszkodsz hozzá, akkor nem, nem így nézett ki, valószínűleg itt is csináltuk egy párszor, mert nem bírtál magaddal, és valószínűleg még nem is védekeztünk, most boldog vagy?!
A lift ajtaja kitárul, King pedig nyájasan biccent az épp beszálló kedves idős hölgynek a harmadikról.
-Szintén a földszintre? Pazar? - Az ajtó becsukódik, s sűrű csend nehezedik a fülkébe, amit újra Derek tör be. -Nos, akkor a viszont látásra.
Megragadja Noriko kezét, és szinte húzza őt magával a parkoló felé, ahol ott áll az ő hőn szeretett vadi új járőrkocsija, melyet szegény Mike hajnalban kellett, hogy ideparkoljon.
~Nem is olyan rossz gyerek ez a Bodwin. Kicsit féltem, hogy elfelejti...~
Minden piros lámpán áthajtanak a kávézó felé, s még az előtt sem valami szabályosan állnak meg. Első útjuk a csaposhoz vezet, ki úgy tűnik felismeri őket, viszont egyáltalán nem hasonlít arra akire Derek emlékszik....a homályos arcú, torz hangú..hmmm...
-Üdv! Meg tudná mondani, melyik taxitársaság jött értünk tegnap?
-Már megint maguk? Tűnjenek innen, vagy hívom a rendőrséget!
-Arra nem lesz semmi szükség, én is... - nyúl a jelvénye felé büszkén, ám amikor ujjai az övét tapogatják, egyszerre belé hasít a felismerés... - Franc...
Közben egy fegyver biztonsági zára kattan halkan az arca előtt, amit remegő kézzel fog rá a pultos.
-Tűnjön innen maga elmebeteg! Egész éjjel maguk után takarítottam! Az egyik vendég perrel fenyegetőzött!

-Nem tök mindegy, mit ordítottam? - vontam fel a fél szemöldökömet. - Az úgyis csak a péniszednek szólt, neked semmi közöd hozzá.
Komolyan nem értettem, mit tud ennyit lovagolni azon, hogy tegnap esetleg én lovagoltam rajta. Az csak szex: kit érdekel, hogy megtörtént! Elmúltunk gimisek, egyikünk se fogja várni, hogy a másik felhívja és elvigye randizni, mert ez-csak-szex. Kellett, hát használtam egy kicsit, de ennyi. Valamiért azt hittem, hogy ezt ő is tudja. Ne, persze lehet, hogy most összetörtem a kis érzékeny szívecskéjét, és zokogva fogja elmesélni a kis barátainak, hogy milyen csúnyán bánt vele a néni, miután még el is vette a szüzességét, de ez már legyen az ő dolga.
Jelenleg Ayan kívül nekem a legnagyobb gondom az volt, hogy kiderítsük, nem csináltunk túl nagy hülyeséget tegnap, amivel esetleg olyasmi derülhetett ki, aminek nagyon nem kellett volna. Az például, bár nem volt különösebben veszélyes, de azért meglettem volna nélküle, ha nem kellett volna ilyen direkt módon szembesülni a tegnapi felhevültséggel, ami bizony nem kímélte a lift oldalát. Na vajon tényleg ,,csúcs" volt, vagy itt még csak bemelegítettünk? Mindegy, csak ez a hülye bugyi menne bele a még hülyébb feszülős gatya zsebébe!
-Tablettát szedek - nyugtattam meg, miközben a bugyi eltüntetésén fáradoztam, majd a beszálló nővel mit sem törődve még hozzátettem: - Lehetsz akármilyen csődör, ha mindenféle óvszer nélkül dugtuk volna végig az éjszakát, akkor se lennének belőle pici Derek Juniorok, az én méhem tudja a dolgát. Legfeljebb a te tököd túl nagyravágyó.
Kicsit ugyan furcsálltam, hogy ember képes olyan mozdulatlanul lélegezni, mint a mellettünk álló nő, aki még pislogni is elfelejtett, miközben mereven bámult egyetlen pontot a lift ajtón, de gondoltam, végül is ez az ő dolga. A kis fehér kutya, akinek rózsaszín csatot tűztek a fején a bundájába, mintha haja lenne, ellenben kíváncsian nézegetett minket, néha fel is vakkantva, de amikor felé villantottam egy lassú halált ígérő tekinteted, azonnal befogta, és rémülten bújt a gazdájához. De utáltam az ölebeket!
-Jaj, de nyájas itt valaki - húztam a számat, miután kiléptünk a földszintre. - Őt is húzogatod?
-Jól van, Fifi, semmi baj - hallottam még egy halk megszeppent hangot a hátunk mögül. - Gyere, sétálunk egyet, jó messze innen, és mostantól a lépcsőt használjuk. Gyere, Fifike!
A kávézóban nem mondhatni, hogy meleg fogadtatás várt minket. Bár már épp elismeréssel gondoltam Derekre, hogy nem olyan kocasofőr, mint egyesek, és tud normálisan is vezetni, viszont bent ezt máris kompenzálta a bénázással.
-Na, jól van, kis öcsi, tisztázzuk a helyzetet - tenyereltem a pultra azt a pillantást vetve a csaposra is, mint a kutyára a liftre, amitől egy kicsit ugyan összébb ment, de ő azért nehezebb dió volt, hamarabb összeszedte magát. - Ez a nagyon hülye itt elvesztette az igazolványát, de szerintem egy komplett rendőrautó van olyan jó igazolvány, mint igen könnyen hamisítható kis kártyaszar! - böktem a hátam mögé, ahol Derek kocsija eltakarta majdnem az egész bejáratot. - Szóval ő lehet, hogy a békés és törvényes utat választja, de én bizony a szart is kiverem magából, ha nem kezd el csiripelni!
Nyilván, előbb a fegyver, aztán a kulturált társalgás, hát az eszem megáll! Milyen alakok vannak!
-Oké, lője le, ha magának ettől szebb lesz a napja - vontam vállat őszinte nemtörődömséggel -, de előtte/után/közben kinyögné végre, hogy mi történt itt múlt éjjel?
-Maguk - nézett most rám a csapos egyszerre mérgesen és kicsit talán riadtan (nyilván nem túl sűrűn használja azt a pisztolyt). - Maguk történtek... és mindenhol... Takarodjanak!
-Még egyszer kérdezem: mi-történt-itt? - hajoltam közelebb, és nem is kellett hozzátennem, hogy mi lesz, ha nem válaszol, biztos voltam benne, hogy kiérzi a hangomból, hogy semmi jó.
Ismét Derekre nézett.
-A tegnap este egyetlen jótéteménye az volt, hogy elvitte innen ezt a nőszemélyt - intett felém a fejével.
Egy sóhajjal elégeltem meg ezt a párbeszédet, és kihasználva, hogy remegő kezéből ítélve nem tartja valami biztosan a stukit, egy hirtelen mozdulattal a pulthoz csaptam a kezét ügyelve rá, hogy a falap széle a csuklóját érje a csontnál. Visított is, sőt még a fegyverét is elejtette.
-Na, mi legyen? - néztem én is Derekre. - Verjem ki belőle, vagy inkább te vennéd kezelésbe?

-Nem akarok kukacoskodni, de hozzám van nőve, szóval van némi közöm hozzá. Egyébként meg, ne aggódj, nem akarlak feleségül venni, vagy ilyesmi - hárítja el az újabb sértéseket. - Tudod, józanul nagyon idegesítő tudsz lenni. Szerencséd, hogy ilyen jó vagy az ágyban...
Az, hogy Noriko tablettát szed nem lepi meg, s nem is nyugtatja meg különösen, hisz egy percig sem aggódott amiatt, hogy teherbe ejthetné őt, vagy bárkit ezen a bolygón. A baj csak az ezzel a gondolatmenettel, hogy ha egyszer elindul, nagyon nehéz leállítani, s jól ismeri, hova vezet, az pedig nagyon nem jó hely...nagyon nem...
-Hmm? - Kapja fel a fejét társa minden kétséget kizáróan újabb módfelett hízelgő beszólására. - Nem, nem az esetem. Utálom a kutyás nőket...még ha valami használható véreb lenne, nem ilyen kis korcs. Egyébként meg, a válásom óta nem akcióztam...gondolom akár köszönetet is mondhatnék ezért az éjszakáért neked. - Oldalra pillant a vágott szemű szépségre, végigméri őt, aztán megrázza a fejét. - De inkább nem, ennyi erővel virágot is vehetnék, az pedig már gáz lenne nem? Dehogynem!
A kávézóban aztán "kedvenc" "barátnője" megint magát adja, és a frászt hozza szerencsétlen pultosra, ki hátrálni kezd, s egyszer majdnem el is botlik saját lábában, végül kiránt egy fiókot, és egy szétfűrészelt bilincset dob eléjük a pultra.
-Tessék vigyék! Nem tudom milyen taxival mentek el, mert akkor már túl elfoglalt voltam azzal, hogy leszedjem szegény idős hölgy lábáról ezt a vackot, kit maga - és itt Noriko-re mutat - az asztalhoz láncolt, amiért "le akarta nyúlnia pasiját".
Halk kuncogás kap szárnyra Derek irányából, ki tudja, hogy komolyan kéne vennie a helyzetet, de egyenlőre az is komoly erőfeszítés a számára, hogy csendben kulturáltan temesse a száját a tenyerébe, így akadályozva meg, hogy vihogjon, mint valami hiéna.
-Szóval... - Kérdi, visszafojtott hangon. - Ennyi? Megbilincselte a csaj?
-Az idős hölgyet...
-Az idős hölgyet igen...és leléptünk?
-Igen...miután ledobálták az asztalokat és a székeket a galériából. Aztán el akartak vonulnia WC-be, de maga meggondolta magát, mert nem volt gumija...
-Várjunk csak, erre emlékszem - csap bele a férfibe a felismerés, aztán megragadja a nőt, és kivonszolja magával az épületből. - Átmentünk a szex Shop-ba az utca túloldalán! Onnan hívtuk a taxit, miután bevásároltunk!
Pár perc, s már ott is teremnek a másik boltban, ám mielőtt a pulthoz sétálnának, derek halkan odasúgja alkalmi partnerének:
-ezzel hagy beszéljek én, hátha megoldhatjuk békésen i...
Egy sörétes puska kattanása vág a szavába, s mikor felnéz, egy körszakállas, baseballsapkás férfit lát, ki a változatosság kedvéért fegyvert szegez rá.
-Tudod mit...beszélj vele te!

-Szerencsém? - vontam fel a szemöldökömet. - Nem, ez nem szerencse kérdése, apafej, csak tudod, vannak akik rendesen odateszik magukat. Te meg kellőképpen jó használati tárgy voltál egy éjszakára, de azért ne bízd el magad.
A kutyás megjegyzésére egyetértően bólogattam. Mennyire igaza volt.
-Nekem mondod? - morogtam. - Ez még egy patkánytól is vacogva bújna egy fűszál mögé. Egy jó kis dobberman mondjuk, na, azt elfogadnám!
Aztán elkaptam a kezét, és szinte már gyengéden (legalábbis magamhoz mérten, szóval a válla pont nem ugrott ki a helyéről) húztam vissza, majd lefelé magamhoz.
-Nagyon szívesen - vigyorogtam rá, és hosszú, forró, nagyon szenvedélyes csókot nyomtam az ajkaira, hogy a nyelvem majd kiszakadt. Utána a füléhez nyújtózkodtam, és belesúgtam: - De még egy szó a giccses gazokról, és egy mozdulattal faragok belőled nőt, aprólék.
A kávézóban elképedve hallgattam, mit műveltünk előző este. Egyszerűen hihetetlen volt, hogy ember ennyire részeg is tud lenni. Még hogy én valakit az asztalhoz bilincseltem, nehogy ellopja a ,,pasimat", ugyan már!
-Ez ki van zárva - ráztam a fejemet határozottan, miután vetettem egy lesújtó pillantást az eszelősen vihogó Derekre. - Nézzen már rá, ilyen péniszhordozót minden bokorban találok, miért ragaszkodtam volna hozzá ennyire?
-Mit tudom én! - háborgott a pultos. - Ez történt, részleteket nem kérdeztem, gondolhatja, hogy rohadtul nem is érdekelt!
-Csúcs... - forgattam a szemem.
-Igen, gondolom, az volt a cél - csatlakozott a pultos a szemforgatáshoz.
-Kuss legyen - rivalltam rá.
Aztán Derek átvette a szót, és néha mintha fel is villantak volna a fejemben elmosódott képek, de nagyon halványan, és azt sem tudtam biztosan, hogy nem csak a képzelőerőm volt-e nagyon élénk. Elvégre megbilincseltem valakit, hogy ne nyúlja le tőlem Dereket, az ég szerelmére! De aztán már kezdett nekem is derengeni. Igen, nem volt gumi, pedig már nagyon nekikészültem a vécé-kufircnak. De akkor ebből a tahóból egy másolatot?! Úgyhogy fogtuk magunkat és átmentünk a...
-Szex Shopba - mondtam egyszerre vele, miközben mentem utána. - Ja, emlékszem.
Kérésére megvontam a vállamat, mert nekem tök mindegy volt, de persze amilyen töketlen barom volt, amint veszélyesebb lett a helyzet, máris bebújt anyuci szoknyája mögé.
-Nyápic - húztam a számat, majd közelebb léptem a rám meredő puskacsőhöz. - Na, mi a helyzet, haver?
-Mi az istent akarnak még tőlem? - kiabálta az eladó nagyjából egyforma arányban vegyítve a hangjában és a tekintetében a dühöt és az ijedelmet. - Nincs több óvszerem, elvittek mindent.
-Hát - húztam hátra a fejem kicsit meghökkenve - mindet azért csak nem...
-Na, jól van, most már igazán elmehetnek a fenébe! - tajtékzott az idegileg jól láthatóan eléggé instabillá vált férfi. - Tegnap kellő alapossággal forgatták fel a raktárat, és az utolsó csomagot is zsebre vágták!
-Elvégre ezért vannak itt, nem? - húztam fel a fél szemöldökömet. - Azért nem lehet ránk dühös, mert sokat vásároltunk.
-De azért igen, mert felforgatták a raktárat, aztán be is zárkóztak, hogy utána nekem kellett a használt gumikat elpakolnom maguk után - rikácsolta, majd fél kézzel lenyúlt, és egy kisebb méretű papírkosarat lendített előre, hogy egy mozdulattal kiborítsa elénk a tartalmát. Nem volt benne sok minden, néhány összegyűrt papír, zsepik, chipses zacskó, ilyesmik, de három-négy teli gumi is a földre pottyant, amiket érdeklődve emeltem fel, hogy megszemléljem a tartalmukat.
-Te tényleg jó régóta nem voltál nővel - állapítottam meg, Dereknek is megmutatva a latex flaskába zárt, szép mennyiségű szerelmi bájitalt. Aztán visszafordultam az eladóhoz. - Oké, bocs, legközelebb majd kidobjuk magunk után a gumikat...
-Te kis...
-De ha már itt vagyunk - emeltem fel a hangomat -, nem tudná megmondani, hogy melyik taxi társaságtól rendeltünk fuvart?
A pasi mérgesen fújtatott, de végül csak kibökte:
-Egy Yellow Cab. Miért? A sofőrt elfelejtették lehúzni néhány vibrátorral?
A kezdeti diadalittas félmosoly rögtön eltűnt az arcomról az utolsó megjegyzésére, és elkapva a puskacsövet hátralöktem, hogy a kemény vas orrba találja. Törött nóziját szorongatva már nem sok vizet kavart, én pedig Derekhez fordultam.
-Na? Mit szólsz egy fuvarhoz?

Kezdi úgy érezni, hogy máris túl sok időt töltött el ezzel a bestiával, ugyanis nemhogy nem zavarja az állandó csipkelődése, de ráadásul a bókot is meghallja benne, s bár kibírhatatlan egy idegtépő...
~Mi a...~
Persze nagyon jól tudja, hogy meg sem tudná számolni, hanyadszorra smárolják le az elmúlt fél napban, ám ez nem változtat azon, hogy igencsak meglepi, ahogy az az ördögi nő lecsap rá, és...
~Hmmm, egész szimpatikus ez a csaj.~
Apró termete ellenére van erő bőven a nőben, bőven elég ahhoz, hogy Derek hátrébb lépjen párat, miközben öleli őt, s háta a falnak ütközzön. Kezdeti meglepettsége hamar tovaszáll, s két izmos karjával magához öleli, majd felemeli a nőt, és így viszonozza a csókot, aztán annak befejeztével még mindig komolyan, de azért vidáman felel:
-Nem is gondoltam komolyan. Neked inkább pillangókést vennék, vagy készítenék egy válogatás lemezt abból, ahogy az őrök Aya-t verik.

A kávézóban sokat nem tesz hozzá az eseményhez, hisz minden erejét leköti, hogy ne fulladjon meg a röhögéstől, bár az számára is elég hihetetlen, hogy Noriko féltékenykedett volna...legalábbis a szó klasszikus értelmében tuti nem. Mintha emlékezne valamire is erről, de aztán a kép, mint egy olajjal bekent banánhéj egyszerűen kicsúszik a kezei közül, ő pedig inkább a jelenre koncentrál...a jelenre, amiben majdnem pacsit adott a nőnek, mikor egyszerre mondták ki azt, hogy Szexshop...

Ahol természetesen most is fegyverrel fogadják őket.
-Nem gondoltam komolyan - morogja a bajsza alatt, miközben p is előrébb lép, igaz már feleslegesen, hisz a manus kidőlt. - De amúgy szép volt. Már emlékszem mi tettszett benned...
Ami az előkerülő újabb tetemes mennyiségű óvszert illeti, bár büszke is lehetne magára, most inkább a fejét fogja, és bár sötét bőrén nem látszik, igencsak elpirul.
-Khmm...valóban, de te sem könnyítetted meg a dolgom, amennyire emlékszem. - A fuvar hallatára viszont ledöbben, és már kérdezné, hogy 10 nem volt elég, de aztán leesik neki, hogy mire gondol partnere. - Hívom.
Szinte már hiányérzete van, amikor a bemutatkozást követően nem ordít vele senki, igaz ennek az is lehet az oka, hogy fogalmuk sincs, kicsoda, s bár készségesen együttműködnek vele - igaz csak az után, hogy kiderül rendőr - arról nem tudnak semmit, hogy ide rendeltek volna egy taxit.
-Ez biztos? - Kérdi, s nincs túl elragadtatva. - Van rá szemtanúm, hogy a maguk társaságának a kocsija jött értem tegnap. hogy mi? Nem, most sajnos nem tud a telefonhoz jönni, de egészen biztosan...nem, nem tudunk rendszámot. Vagy várjon...
Leteszi a telefont a pultra, aztán átveti magát annak másik oldalára, ugyanis befelé jövet kiszúrt egy apró biztonsági kamerát, s valóban, az egyik monitorban pont a parkoló látszik. Némi visszakeresés után meg is találja a tegnap estét, aztán pedig bediktálja a számot. A taxi társaság továbbra sem tud segíteni, a rendőrség viszont igen, viszont attól amit ott hall leveri a víz.
-Aha, köszönöm... - búcsúzik elhaló hangon, aztán falfehér ábrázattal Noriko felé fordul.
-Megvan a taxi... a "Reality Kings "felnőttfilm" készítő vállalat tulajdona. - Nyel egyet. - Állítólag van valami dvd sorozatuk részeg párokról, akik a taxiban csinálják...
Többet nem mond. Biztos benne, hogy a csaj is tudja, ez mind hova vezet.