Manhattani utcák

-Ó nem - feleli a legnagyobb nyugalommal - te azt hiszed, nem foglak orrba verni, ha sokat szemtelenkedsz.
*A következő kérdésre csak bólint egyet, végül is akad benne némi igazság.*
-Én azt javaslom, várjuk ki azt a két hetet, amíg Magneto elpatkol végelgyengülésben. Azután a többi sem fog pattogni annyit.
*A felvetésre, hogy nyomozzák ki együtt, mi volt ez a lövöldözés, legszívesebben reflexből felröhögne. Felelőtlenség lenne egy kölyköt magával vinni, és az is biztos, hogy a tanári kar is megróná érte...mázli, hogy már nem kell emiatt aggódnia.*
-Legyen. De ha lelőnek, ne rinyálj nekem, okés?
*A főutcán mászkálni a menekülő tömeg közepette elég problémás, ezért Logan a sikátorok közt haladva próbálja megközelíteni a helyet, ahonnan a lövéseket leadták. Nem könnyű feladat, tekintve, hogy a város alapzaja kitűnő zavaró tényező, ám szaglásának hála végül sikerül ráakadnia a helyre, legalábbis erre utal a földön heverő 9t darab töltényhüvely.*
-50-es kaliber - jegyzi meg, miközben az egyik csillogó fémtárgy fölé guggol - tankokra vadászott, vagy mi a fene...

- Majd több tiszteletet kapsz, ha prédikáción és agresszión kívül mást is felmutatsz. Addig csak egy házsártos, meglepően fiatalos vénembernek látszol.
Ezt már nem amolyan csipkelődő stílusban jelentem ki, hanem teljes komolysággal. Innentől ráhagyom, hogy komolyan számít neki mások véleménye, vagy csak gyerek módjára szeret visszabeszélni akárkinek.
Mikor végre mond valami használhatót, eltöprengve ingazom a fejem.
- Te öregebb is lehetsz, mint Magneto, gondolom több infód van, mint másoknak. Mielőtt aktiválta magát, nem volt ellentét a mutánsok és a többi ember között?
Az esetleges golyó általi halálom említésére csak vállat vonok. Bár muszáj megmosolyognom, így végül felelek is rá.
- Nyugi. Akkor nem fogok.
~ Egészen szórakoztató is tud lenni, mikor viccelni próbál. Vagy, ha nem akar, akkor ösztönösen vicces. Ez talán mégjobb.
Követem a sikátorban, és próbálom tovább figyelni. Most valahogy könnyebb, mint eddig, pedig éjszaka van. A csontváza továbbra is elég érdekes.
~ Mi?? Miért látom a csontvázát? Hozzá sem érek!
Megrázom a fejem, újra csak azt látom, amit szabad szemmel amúgy is látnék. Megnézem a töltényhüvelyeket, amiket Logan talált. Kiveszek - látszólag a zakóm zsebéből - két kis zacskót. Az egyiket a kezemre húzom, akár egy kesztyűt. Ezzel emelek bele két töltényhüvelyt a másik zacskóba, majd lezárom és elteszem.
- Utánanézek a gyártónak. De ez furcsa. Milyen tankokra vadászhatott. Hacsak...
Loganra nézek, szememben látszik, a felismerés. Nem sok más eshetőség jut eszembe, mint ami most jár a fejemben.
- Ez mutánsokra vadászik?

-Ha ezt hiszed érdekel, mennyire tisztel egy 20 éves suhanc, akkor nem vagy olyan okos, mint amilyennek hiszed magad.
*Több szót nem hajlandó pazarolni a témára, a látszólag áldozatok nélkül végződött sortűz sokkal érdekesebb téma számára, mint ez az elkényeztetett Dr.House imitátor, aki a következő pillanatban bebizonyítja, hogy kellemes meglepetéssel is tud szolgálni a számára, ha akar.*
-Mi vagy te, két lábon járó bűnügyi labor? - Hangjából ezúttal hiányzik a kötekedés minden nyoma, sőt, mintha nyomokban elismerést is tartalmazna. - De amúgy nem hiszem, amelyik mutánshoz kevés a hagyományos kaliber, az ezt is kibírja. Arról nem is beszélve, hogy nem is sérült meg senki.
*Ha Chris használja a képességét ő is hasonló következtetésre juthat. Nincs vér sehol, de még a közeli falakba sem csapódott egyetlen lövedék sem...mostanában legalábbis. Mintha az ég felé lövöldöztek volna. Logan azonban felfedez valamit a földön.*
-Nem tudom mennyire látod, de van ott két lábnyom...illetve...valami olyasmi..
*Valójában, igencsak éles látás szükséges ahhoz, hogy ezt az ember felfedezze, vagy valami hasonló képesség, mivel a lelet csupán annyiból áll, hogy a betonról hiányzik két lábnyom alakú koszréteg.*
-Lőpor szagot érzek felülről...lehet a tetőn is van valaki.
*Miközben a tűzlétra után kezdi kémlelni a terepet, eszébe jut, hogy Chris egy korábbi kérdésére még nem sikerült válaszolnia.*
-Egyébként nem. A 21. század előtt sosem üldöztek azért, ami vagyok. A seregben kifejezetten örültek nekünk...

- Ha nem érdekel, miért fenyegetőzöl? - kérdem egy gúnyos grimasz kíséretében. Ezzel lezártnak tekintem a témát. Ha ennyivel nem érti, hát nem érti. Ha érti, és tovább mondja a magáét, akkor meg pont annyit ér a szürkeállománya, mint az újrafelhasználható nejlontasak az áruházban.
Mikor érdeklődést mutat - fogjuk rá - beszélgetőpartnerem a fegyverekkel kapcsolatos ismereteim iránt, eszembe se jut, hogy megjátsza magát. Eddigiek alapján pocsék színész. Ha egyáltalán volt valaha megfelelési vágy bárki felé, a képesség hiányzik belőle. Így egy immár mondhatni barátságos mosolyt eresztek meg felé.
- Az túlzás, hogy bűnügyi labor lennék. Éppen csak értek valamelyest a haditechnikához. Azért egy szívós mutánsnak is lehetnek határai, gondolom. Ezek kipróbálására jó eszköz lehet a nagyobb fegyver bevetése. Az viszont tény, hogy vért én se látok a környéken.
Leguggolok a két lábnyom mellé. Így, hogy használom a képességem, nem nehéz kiszúrnom, hogy egy folton hiányzik az utca pora. Megérintem a betont a lábnyomok mellett. Hirtelen a fejembe zúdol annak szerkezete, felépítése, anyagainak mintázata. Keresni kezdem, hol nyomódhatott be akár csak néhány tized miliméterrel is a beton egy ugrás vagy földetérés következtében.
- Ha van valaki a tetőn, akkor érdemes odafigyelnünk. Nekem legalábbis. Tudom, fáj, ha lelőnek.
Ezt már olyan igazi, House-os cinizmussal jegyzem meg, majd a falhoz sétálok, gyors léptekkel. Affelé, amerre Rozsomák nézett, mikor azt mondta, a tetőn is lehetnek. Ingem alá finoman apró fémlemezekkel megerősített, a kormányügynökök által kedvelt vékonyabb kevlar mellényt növesztek.
~ Apa örülni fog, ha végre összerakom azt az ötvözetet, ami elég ilyen vékony mellénnyel együtt is a nehezebb kaliberek ellen is. Főleg, ha ilyen kellemes alakok osonkodnak az utcán.
Figyelek, amennyire tőlem telik. Elsőként ahogy a hátammal a falhoz lapulok, ujjaim a ház falát érintik. Keresem a nyomát annak, aki akárcsak egy kis részt is lemorzsolt a peremből teszem azt egy mesterlövész állvánnyal. Tekintetem aztán a többi ház tetejét vizslatja. Különböző távolságokra fotózok metszeteket, így nagy sebességgel mintavételezve keresem az esetleges fegyvertulajdonost.

~Esküszöm ezentúl ezt a manővert a Somerset cselnek fogom hívni. Hergelni egy híresen agresszív tömeggyilkost egyedül egy sötét sikátorban.~
*Szeretné kimondani, hogy azért, mert elpuhult az évek során, és nem szeretné látni, ahogy egy ilyen fiatal suhancot gyalogként hasznosítanak újra, de miután rájön, hogy ez hazugság lenne a részéről, inkább nem szól semmit.*
-Aha - feleli, miközben Chris elvégez kézrátétellel pár olyan vizsgálatot, melyet a CSI-ban többmilliós gépekkel tudnak csak hónapok alatt - hát hogyne. A szívós mutáns dologban lehetne valami, de elég hülye hely ez a kísérletezésre, nem gondolod? Még ha a tetőről adta volna le a lövést...
*Arrébb sétál, majd egy közelben talált hatalmas szemetes konténert magával húzva tér vissza, melyet pont a tűzlétra alatt állít meg. Ezt követően nekifut, és egy ugrással a tetején terem.*
-Ne majrézz - veti oda a tűzlétra lehúzása közben - élő ember már nincs odafent - látványosan beleszimatol a levegőbe - és elvileg halott sem, csak a fegyvert hagyta ott.
~Aminek ugye szintén semmi értelme. Idelent lövöldöz, aztán fölviszi a fegyvert, eldobja, és lelécel? Farkas legyek, ha értem a logikáját...~
-Gondolom te is azt láttad, hogy mindössze két lábnyomot hagyott maga után az egész sikátorban - kiáltja lefelé a létra megmászása közben - halljuk, mire következtetsz ebből?
~Én semmi jóra, ráadásul most tettem tönkre egy bűnügyi helyszínt...na nem mintha sok értelme lett volna a nyomoknak már eleve sem.~

Figyelem Logan mimikáját, testbeszédét. Valamilyen szinten azért elismerem magamban, hogy igazi heves ösztönlény részére sikerült ennyit fejlődnie, hogy visszafogja magát. Pedig a korábbiakból látszik, nagyon kézreáll neki fiatalabbakkal keménykedni. Az viszont szórakoztató, mennyire hosszú ideig le tudja magát kötni már a saját gondolatai értelmezésével is.
~ Pyro és Rozsomák...egyikük se túl sikeres prédikátor, de legalább ellenkező oldalt képviselnek. Különben már a szövegükkel kifolyatnák az ellen szürkeállományát. Ilyen duó nem jöhet létre, ha akarunk még civilizációt ezen a bolygón!
Ezen jót derülök, közben persze igyekszem nem vigyorogni, mert szegény újdonsült borotvagyilkos haverom nem értené, mire fel.
- Bocs, nem vagyok otthon az utcai lövöldözésekben.
Figyelem, ahogy akrobatikázik, hogy ledolgozza a helyéről a tűzlétrát. Valahogy nincs kedvem szólni neki, hogy megoldanám kényelmesebben is. Meg aztán, úgyis élvezi, ahogy innen látszik legalábbis.
- Már rájöttem, de kösz. Mondtam, nem vagyok otthon az ilyen akciókban.
Mászok felfelé utána. Semmi kedvem idelent maradni, és hallgatni a kiabálását. Meg aztán kíváncsi is vagyok.
- Tekintve, hogy máshol semmi maradvány nem volt, valamiféle képesség segítségével távozott. Vagy dezintegrálódott. Esetleg mindkettő.
~ Na, Cris, megér neked ez az ősember egy golyót a fejedbe? Naná, hogy nem. Akkor tartsd nyitva a szemed!
Időnként körbekémlelek, de a falak mögött semigen látok mozgást. Kivéve egy öreg tatát, aki felébredt, és kiment tejért a konyhába.

Felvont szemöldökkel tekint a fiúra, mikor az bevallja, hogy van olyan dolog, amihez még ő sem ért, még ha az az utcai lövöldözés is.
-Tényleg? Mi a halált tanítanak nektek akkor abban az iskolában?
A mondat végére elvigyorodik, majd tovább mászik felfelé.
~Na, csak várj egy pár évet, tuti bele fogsz jönni.~
Odafönt nem tart sokáig, mire ráakad a fegyverre, melyet látszólag úgy hajított el gazdája, mintha csak egy lecsupaszított wc papír guriga lenne. Bár nem tartja valószínűnek, hogy két 50-es kaliberű mesterlövészpuska bukkanjon fel egyetlen lövöldözés körül, ám a biztonság kedvéért mégiscsak beleszagolt a levegőbe a fegyver körül. A lőporillat eloszlatta nem létező kételyeit.
-Oké, ezzel lőttek - állapítja meg hangosan, majd a fegyvert az időközben megérkezett Chris felé passzolja - te jössz C.S.I!
Mialatt partn...társ...A KÖLYÖK a fegyverrel molyon, ő gyanakodva fürkészi a tetőt, minden egyéb apró nyomok után kutatva.
-Jó következtetés egyébként, de gondolkodj tovább. Ha mondjuk olyan képessége van, ami miatt egyikünk sem érzékeli őt, az mit jelenthet ránk nézve pillanatnyilag?
~Remélem nem azt, hogy hazament a nagyobbik puskáért...~

Furcsálkodó arckifejezését viszonozva méregetem, hogy vajon mi a frászon csodálkozik. Aztán végül lezárom magamban annyival, hogy biztos csak megint kell valami neki, amivel elégedetlenkedhet. Ilyennel is lekötheti magát az ember, mutáns.
- Hát nem harcosokat képeznek, az biztos. Viszont úgy hallottam, van harci képzés is, bár még nem jutott időm kipróbálni ezt a bizonyos edzőtermet. Talán itt az ideje.
Hamar kiszúrom én is a fegyvert, mikor felérek a tetőre. Közelebb megyek, és átveszem karmos beszólóművésztől.
- SZVD. Jevgenyij Dragunov tervezte a hidegháború idején. Egy egyszerű, nagy erejű fegyver lenne mindenféle érdekesség nélkül, de az oroszok elsőként ezeket alakították át kumulatív lőszerhez. A lényeg, hogy a töltényhüvelyben egy alacsonyabb olvadáspontú fém vagy pl egy wolfram rugó van. Amikor becsapódik, a töltény hegyéből kiszabadul az olvadt fém vagy épp a forró rugó. Tankra is vadászhatsz ilyennel, valóban. Odabent felforr a tüdeje a társaságnak, vagy legalábbis leéz az arca, ha rájuk fröccsen a kumulatív töltelék. A lenti töltényhüvely viszont nem kumulatív lőszert tartalmazott.
A következő kérdésre úgy döntök, ideje egy kicsit odalépni ennek a titokzatos illetőnek.
- Szóval lehet, hogy még itt van, azt mondod? Akkor megkeresem, engedelmeddel.
Felnézek az égre. Keresek egy olyan távolságot, amit valamihez viszonyítani tudok. Egy kósza felhő tűnik a legalkalmasabbnak felettünk. Elmosolyodom, majd szinte érzem, ahogy megjelenik a tekintélyes mennyiségű víz odafent, és csak növekszik, növekszik, és zuhan...
- Körülbelül - nézek az órámra - húsz másodperc...tizenöt...-belső zsebemből egy összehajtogatott kis esőkabátot varázsolok elő - javaslom, húzódj esővédett helyre!
~ Azt hiszem, már értem, miért szeret annyira Greg bűvészkedni.
Felveszem az esőkabátot. Az órámra nézek.
- Öt, négy, három, kettő, egy...
Kissé meglepetten nézek Rozsomákra, és bocsánatkérőn széttárom a kezeimet.
- Valamit ennyire elszámoltam vol...
Ebben a pillanatban zuhan nyakunkba az a vízmennyiség, ami úgy tíz szívdobbanásnyi időre a lehető legerőteljesebb esőzést okozza a környező néhány ház felett. Gyorsan körbepásztázok. Valamelyest szabad szemmel is kiszúrható a furcsa, átlátszó, körvonalazott alak, de azért rásegítek még egy kicsit.
- Ott tocsog, szalad, puff...
Vasbilincs a lábára, láncal összekötve. Aztán némi piros festék a feje fölé. Sétálni kezdek felé.
- Gondolom, lenne hozzá pár kérdésed. Vagy előbb kezdje a C.S.I.? - nézek Rozsomák felé.

Legszívesebben óva intené attól a teremtől, hisz általában oda belépve kezdődik meg a folyamat, minek a végére az ember belép abba a bőrszerkós perverz bandába, ám ennek a srácnak lehet direkt jót tenne, így inkább csak a puskát nézi, unottan.
-Kösz a kiselőadást, de lőttek már belém ilyennel bőven elégszer, hogy felismerjem...
Érdeklődve figyeli a műsort. Nem nagyon hisz benne, hogy a fiú képes lenne megtalálni a támadót, ha eddig nem tette, de kicsit azért kíváncsi mire készül, így csak akkor szólal meg, mikor elered az eső, és jellegzetes haja nedvesen simul a fejére.
-Gratula, most ha a rendőrség veszi a fáradtságot, és nyomozni kezd, nem marad számukra semmi...Igaz így a mi nyomaink sem maradnak meg, szóval valami hasznunk mégis lesz belőle.
Az intelem persze nem komoly, ha ennyire nagyra értékelné a rendőrség munkáját, akkor valószínű ő sem fogdosott volna össze mindent, amit csak lehet a tetthelyen. Sajnos nincs ideje ezen morfondírozni, mert Chris mégiscsak sikerrel jár. Vigyorogva figyeli a pórul járt fickót, ám a következő pillanatban arcra fagy a mosolya. A csávó előránt egy 45-ös kaliberű pisztolyt, melyet furcsa mód Chrisre szegez, és tüzet nyit, de olyan gyorsan, hogy még Logan-nek is csak meglepődni van ideje. Szerencsére a srác előrelátó volt, így a lövések csak a lábáról döntik le, ám a golyóálló kevlár a fájdalomtól nem kíméli meg, legalábbis nem mindtől. Rozsomák persze azonnal kivillantja karmait, majd egy ugrással a a férfi mellett terem, hogy több darabba vághassa azt a rohadt fegyvert.
-Élsz még Pubi?
Kérdi, hátra sem tekintve a srácra, helyette inkább egy nagyot a fogjuk fejébe.
-Szép fogás, de ha a bilincs megállítja, félek nem ő a mi emberünk...viszont érdekelne, ő mit keresett itt!

- Én csak lőttem vele. Téged viszont már elég sokféle fegyverrel aprítottak, ha jól sejtem.
Csak részben mutatom ki érdeklődésem a téma iránt. Nem áll szándékomban, hogy szadistának gondoljon, csak mert a tudományos érdeklődésem nagyobb az együttérzésemnél.
~ Igaz, csak tesztkörnyezetben. De nem is állítottam, hogy harcoltam vele.
A lövés meglep. A koppanás méginkább. Az pedig, hogy megállt azon a vékony lemezen a nyomás, és nem lesz tekintélyes lila folt a mellkasomon, csak a hab a tortán. De micsoda hab!
- Te, ez a cucc egész erős! - mondom nyögve, ahogy felülök. Kiveszem a golyót, és le is ejtem. Nem szándékom megégetni a kezem.
Mögötte látható a vékony, acélszürke lemez. Befoltozom a kevlart rajta, mielőtt a kolléga megláthatná. Ahogy felnézek, látom a darabokra hulló pisztolyt. Hallom Rozsomák kommentárját. Ahogy azt is, amint átcsúszik az illetőn a bilincs és a festék is. Felé nyúlok, ahogy Magneto szokott, mikor épp kedvenc karmos hősünkkel bábozik. Kezem ökölbe szorul, ahogy megjelenik ádozatom lábán egy kellemes - számára valószínűleg kellemetlen -, dinnye nagyságú vasgolyó. Tekintetem mereven követi. Mozdul a golyó, ahogy a fickó is mozdulna. Kap még egy kis festéket.
- Nem állítaná meg. Csak, ha figyelem. Üsd le ezzel!
Rozsomák előtt a levegőben megjelenik egy baseball ütő, a fickó felett pedig egy újabb adag festék, ami ismét beteríti. Számításaim szerint bőven elég jó a reflexe a kollégának, hogy elkapja a fegyvert.
~ Szóval ebben más, ha csak egy ideig létezik. Egy darab belőlem. Az akaratomból. Vagy olyasmi.

-Az - feleli a fejét csóválva - ha meguntad a színlelés gyere ide és...
A meglepetéstől eláll a szava.Épp elkapja az ütőt, mikor a férfi karjáról pont lefolyik annyi festék, hogy előbukkanjon most már nagyon is látható, fémesen csillogó karja. Mire kimondhatná magában, hogy "már megint?" a fickó hatalmasat üt Logan mellkasára, mitől ő jó pár lépést tántorodik hátra. A következő pillanatban ellenségük letépi láncait, a vasgolyót pedig egy rúgással küldi a meglepett Rozsomák felé. Marandó kárt ez sem tesz benne, de azért jócskán megszédül, így csak homályosan láthatja, ahogy támadója démoni sebességgel pattan fel a földről, majd veti le magát a mélybe. Kicsit még cikkcakkosan, de utána szalad ő is.
-Kéne egy kötél! - Üvölti a fiú felé, az épület széle felé haladva. - A kezembe, és lehetőleg gyorsan!
Aztán ő is leveti magát a mélybe, anélkül, hogy megvárná a srác válaszát. Hogy ez most a bizalom, vagy a vakmerőség jele volt a részéről, annak eldöntését Chris-re bízza, ő inkább azzal foglalkozik, hogy elkaphassa végre a rohadékot, aki talán választ adhatna erre az őrületre.
~Semmi értelme az egésznek, honnan tudhatta volna, hogy ide fogok jönni? És miért dobta el a puskát?~
Egy másodperccel később mind a ketten hallhatják, a fél utcával egyetemben, ahogy Kyborg ellenségük becsapódik. Bár akkor zajt csap, mint egy ágyúgolyó, látszólag nem tett benne semmilyen kárt a dolog.

- Nem színlelek, bevágtam a fejem...-sajgó tarkóval tápászkodok fel.
Ekkor azonban olyan történik, amire abszolút nem számítottam. Viszont ha ez a fickó volt az imént láthatatlan, akkor vagy azzal a képességgel is rendelkezik - amellett, hogy fém, vagy legalább a burkolata az -, vagy tehetséges agyturkász. Egyik lehetőség sem kecsegtetett kellemes végkifejlettel.
~ Ha agyturkász lenne, a festékes trükköt bőven elkerülte volna. Reméljük, jól gondolom!
Nincs időm hezitálni, már zuhanóban kergetőznek Rozsomákkal. Így természetesen kezébe kerítek egy hegymászókötelet. Ha jól olvastam, ennek jópár tonnan a szakítószilárdsága, még zuhanásnál is. Egyik vége a kezében van, a másik pedig kezeim közt csúszik, melyeket immár kesztyűk fednek.
- Kellett volna egy kis plusz kondi ezelőtt...- nyögöm, de azért ép elméjű sebességre lassítom vele a zuhanását. Közben természetesen a kesztyű is füstöl a tenyerénél.
- Megyek utánad!
~ Addig viszont kénytelen leszek lassítani kicsit a menekülőn. És bízni benne, hogy ha Rozsomák utoléri, a karmai elég erősek lesznek hozzá.
Kyborg feje felett megjelenik a kabrio, amit anno Greggel loptunk az intézet garázsából. Paff. Majd mégegy, miközben az alatta lévő eltűnik.
~ Legalább a földön tartom pár pillanatig, ha agyon nem is csapom.
Ha már úgyis szétzúzza a burkolatot egy melék fémállat, nem igazán zavar senkit egy acéldarab a betonban. A tetőn lévő nyomokat eltüntetem, festék, fegyver, fémdarabok. Kötél kikötve a tűzlépcső szélére, másik vége a cövek lyukára, kampó a kézbe. Gyors csúszás, földetérés. Ezek eltüntetése. Megfelelő távolság tartása a két harcias mutánstól.
~ Ha verekedésről van szó, bőven nem az én súlycsoportom..

Ha nem is simán, de épségben landol a karmos férfi, ezért aztán nem jelent számára gondot folytatni ellenségük üldözését. Azt utcára kiérve némileg meglepi a levegőben felbukkanó sportautó, ám lassan kezd hozzászokni, hogy Chris környékén az ilyen abnormális dolgok, és a migrén sajnos mindennapi dolgoknak számítanak. Ami ellenségüket illeti, mostanra úgy tűnik ő is vette a alapot, ezért az első kabrió elől gond tér ki, egy hátra szaltóval. Amikor a következő kocsi jelenik meg, gyorsan az első tetejére ugrik, majd kis híján pofára esik, mikor az eltűnik. Végül azért sikerül elkapnia még a levegőben a felé küldött luxusautót.
-Ez nem jó....
Ellenségük megunta a menekülést. Logan felé hajítja az autót, aki ugyan könnyű szerrel vetődik arrább előle, arra azonban már nem számít, hogy amíg a földön gurul, ágy másik kocsi is el fogja találni őt. Az autó, ami korábban még itt parkolt, mos fejjel lefelé fekszik Rozsomákon, és hogy a helyzet ne legyen annyira egyszerű a számára, ellensége kezéből előjön valami apró kütyü, mely nem titkolja sokáig a rendeltetését. Vörös lézersugarat lő ki vele a gépjármű tankja felé, mely pár másodpercig izzik, majd az egész kocsi lángra lobban, de olyan hevesen, hogy Logan már nem is látszik ki a tűzből. Ezt követően a támadó újra bekapcsolja az ácázást, és eltűnik a szemük elől.

Ahogy a furcsa izomagy elhajítja az autót, az el is tűnik. Nem másként a második, tankját célzott autóval, mikor az kigyullad.
- Bocs, ma nem lesz tűzijáték!
Persze megint átlátszóvá válna az illető, de valamiért most nincs kedvem hozzá, hogy ennyivel megússza. Lába már acélba burkolva, és ez be is növi, mire teljesen átlátszóvá válna. Szórakozott hangulatban, karba tett kézzel nézem, ahogy bírkózna a fémmel, ha nem venné körül méteres vastagságban egy pillanat alatt. Így viszont csak némi nyöszörgése hallatszik ki az anyagnak.
- Bocs, hogy így megvárattalak! Meglepett az erejével - szabadkozom Rozsomák mellé érve. Közben a fémtömbön keresztül figyelem, hogyan is működik az illető gépi légcserélője, amit akár mesterséges tüdőnek is csúfolhatnánk.
- Mi ez, valami horror sci-fi szökevény? - kérdezem Rozsomákot.
Szerencsétlen kapálózhat bent, de ha nem ő Buldózer vagy Kolosszus, legfeljebb a belső felét tudja deformálni a már több tonnás tömbnek.
~ Ijesztő, mire képesek ezek a képességek! Jobb, ha megfontolom, mikor használom egyáltalán.
A tömb mellé érve egy érintéssel furcsa, érhálózathoz hasonlatos szálakkal szövöm tele. Ezek a szálak, mint valami háló futnak szerteszét, így erősítve meg furcsa félember börtönét.
- Ő veled ellentétben nem főszereplő. Ellenben megpróbált ártani neked - a tömbhöz fordulok - Bocs, Mikrobi! - mondom félhangosan, majd jól érthetően ismét Logenhez szólok - Mi legyen vele? Te vagy a tapasztaltabb háborúk terén. És valljuk be, mutáns bűnözők terén is.

/Kara-nak/

Gond nélkül elkocsikázunk az utcákon. Talán még kicsit kerülünk is, de ha úgy vesszük, tervben volt egy kis szabadfogású kocsikázás.
- Voltak diákok, akik eltűntek. Egy-kettőről köztudott volt, hogy mutáns. Másokról sejtették. Meg aztán volt olyan, aki nagyon hangosan ellenkezett a hagyománytisztelők ellen. Ők a helyi konzervatív náci diákok egyébként. Szerencsére annyira nem intrikus társaság, így ottlétem alatt jóban tudtam velük lenni, persze csak amolyan passzívan. Sosem vonzottak az ilyen fanatikus társulások.
Bekapcsolom a sávfigyelő automatikát, visszább veszek a sebességből, néhány pillanatra Kara felé fordítom a fejemet. Közben a kezem finoman simogatni kezdi a mellettem ülő fehérneműs hölgyemény combját.
- Meg aztán akadnak elég csinos mutáns csajok. Miért különböztetném meg hátrányosan őket?
Közben egy kis pajzánság átfut arckifejezésemen, és ahogy tekintetem végigfut rajta, majd fejemet újra az út felé fordítom, bal kezem pedig egy gombnyomással kikapcsolja a sávfigyelést.

Furán néztem, hogy merre is halad Cris.
- Merre is tartunk most? Mert nem rémlik, hogy mondtam volna a címem – néztem rá oldalra sandítva, majd le a combomat simogató kezére. Nem mondanám, hogy rossz érzés kerülgetett tőle, de most már tényleg ott tartottam, hogy haza mentem volna e fárasztó, minden téren kimerültséget okozó éjszaka után. Persze azért ez sem akadályozott meg abban, hogy tovább faggatózzam.
- És nem lehet tudni olyan mutánsról, aki esetlegesen túlélt egy ilyen megpróbáltatást. Aki a rejtélyes eltűnés után felbukkant esetleg? – mivel még mindig nem voltam benne ezer százalékig biztos, hogy Cris is a mutánsok közé tartozik, hiszen nem kaptam egyértelmű választ, nem faggattam e téren tovább. Pedig szívesen megkérdeztem volna, hogy egy mutáns mit keres egy ilyen suliban. Valahogy ez is mintha arra utalt volna, hogy egy emberrel van dolgom, átlagon felüli képességekkel…

Visszanézek Kara-ra, majd egyszerűen válaszolok.
- Csak úgy kocsikázunk. Gondoltam, ha megunod, megmondod a címedet.
Kiveszem a tartalék telefonomat a kesztyűtartóból. Egy kézzel belövöm rajta a GPS-t, közben másikkal fogom a kormányt. Miután a navigációs program bekapcsolva, a telefont bepattintom a műszerfalon lévő, erre kialakított helyre.
- Azért olyan sok mutánst én sem ismerek ám! - mondom nevetve - Sajnos nem tudok olyanról, aki meglógott a szektásoktól, és erről előszeretettel mesél másoknak. Valószínűleg ha így tennének, a szekta hamarabb megtalálja őket. Persze azért utánakérdezek, ha ennyire érdekel. Viszont az már egy sokkal veszélyesebb kalandtúra lenne. Főleg neked - nézek rá egy pillanatra.
Közben könnyedén veszem a vezetést, amennyire a szabályok még engedik. Ha Kara mondja a címet, arra veszem az irányt, miután a GPS-be bepötyögtem.

Hamiskásan elmosolyodtam, miközben újfent Crisre sandítottam.
- Csak úgy? Nehéz elhinni rólad a mai éjszaka után, hogy bármit is „csak úgy”, minden cél nélkül tennél – jelentettem ki egyszerűen és bár érdekelt volna az ok, nem firtattam.
- Brighton Beach felé tartsunk akkor – mondtam be az úti célt, majd keresztbe tettem lábaim és kényelmesen hátradőltem az ülésbe.
- Rendben. Nem féltelek, de nem szeretnélek belekeverni az ügybe, ha jobban a mélyére ások. Csak nevek, esetleg cím érdekel, ha sikerül megszerezned – avval lezártnak tekintettem ezt a témát. Elég mára az izgalmakból.
Egy darabig csak csendben figyeltem a mellettünk elsuhanó reggeli életképeket. Néha egy-egy piros lámpánál hosszasan elbámultam egy általam kiválasztott személyt és figyeltem azt. Annak mozdulatait és megpróbáltam elképzelni, hogyan telt az ő éjszakája. Miféle titkokat takargathat esetleg.
- Miért akarod, hogy fontos legyek számodra? – kérdeztem hosszas szünet után, továbbra is az ablakon kibámulva, mint aki nagyon figyel odakint valamit.

Vállat vonok, majd egy kicsit visszább veszema fűtést. Látom, hogy nem csak én, Kara is kezd verejtékezni.
- Csak úgy. Addig is a közelemben tudlak - pillantok felé sejtelmes mosoly kíséretében.
Mikor megkapom az útirányt, már fordulok is arra az első lehetőségnél. A GPS is valami ilyesmit mond. "Az első lehetőségnél fordulj aarraa!" Vagy "baalraa"?
- Máris, Hölgyem!
Csak mosolygok azon, hogy nem akar belekeverni, de nem mondok semmit ennek kapcsán.
- Van egy bizonyos Peter Graham, aki pár hónapja tűnt el. Állítólag mutáns volt, és azért mentek olyan jól a vizsgái. Néhány ilyen jellemzően vallási fanatikus arc sokszor fújt rá. De a nevüket nem nagyon tudom. Majd utánakérdezek.
Meglep, hogy ennyi idő után már nem emlékszik arra, amit mondtam, és ahogyan mondtam. Így persze kénytelen vagyok kijavítani.
- Én azt mondtam, azt akarom, hogy fontos legyek számodra.
Újabb kanyar, majd hosszabb egyenes következik.

Megkönnyebbülésképp jön a kisebb hőmérsékletváltozás. Ugyan az előbb még jól jött, de már kezdtem szaunában érezni magam. Zavartan néztem Crisre válaszát hallva.
- És az miért jó neked? Jesszusom… ha hiányérzeted van vegyél egy kutyát – forgattam szemeim kissé feszülten. Bár le merném fogadni, hogy pont ez volt a cél… Továbbra is kibámultam az ablakon és csak akkor fordultam újra Cris felé,amikor a szóba hozta azt a nevet.
- Persze, ha valaki jól teljesít már rásütik, hogy mutáns. Tiszta középkor… - ráztam meg a fejem nemtetszésem jeléül, majd felszalad szemöldököm Cris újabb szavai hallatán.
- Én is azt akartam mondani… - nevettem fel a saját félrebeszélésem miatt – szóval, miért akarsz fontos lenni számomra? – helyesbítettem – látod tényleg rám fér a pihenés, már félrebeszélek.

Jót derülök Kara már-már hisztérikusnak mondható reakcióját. Bár tény, hogy szerencsére a rikácsolás és a csapkodás elmaradt. Meg aztán úgyis tudja, hogy miért mondtam. Vagy nem, és akkor bosszankodik rajta egy kicsit.
Persze egyet kell értenem Kara hasonlatával a Fordham kapcsán.
- Így van. A sötét középkor. Csak most a hamburger és a sültkrumpli az isten. Meg persze ahol a békét háborúval szerzik meg a propaganda szerint.
Elmosolyodom, mikor Kara rájön, hogy nem megy már neki a beszéd.
- Na, ez egy nagyon jó kérdés. Ha összeszedett válasz lesz rá a fejemben, szólok.

Talán a kelleténél is jobban felhúztam magam az eltűnt srác kapcsán és folyton ezen pörgött az agyam.
- Hogy? Egyszerűen hogy történhet meg ilyesmi? Egy srác, aki vélhetően nem ártott senkinek, csak az eredményei voltak jobbak. Ebből nem feltétlenül következik, hogy mutáns – fortyogtam, magam elé beszélve – Annyira szívesen megmutatnám egy ilyen agyalágyultnak, akinek ilyesmik pattannak ki a fejéből, hogy mire is képes egy valódi mutáns – szorult ökölbe a kezem. Végül rájöttem, hogy talán túlságosan is elragadtattam magam. Torok köszörülve néztem zavartan Crisre.
- Felejtsd el! – legyintettem egy nagyobbat sóhajtva – Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy ez miért működhet egyáltalán. Csak vannak ott tanárok, aki ellenzik. Vagy nem? – néztem Crisre várva a megerősítést, bár magamban már tudtam a szomorú választ. Ha van is vagy volt is ilyen azt hamar menesztik…
- Tudod, azért jó látni, hogy nincs mindenre meg a válaszod – mosolyogtam némileg elégedetten.

Érdeklődve figyelem Kara fortyogását, majd egyszerű, alig szarkasztikus kommentáromat is hozzáfűzöm.
- Érdekes felvetés. Begyalogolni oda, és szétcincálni a képességeddel a felelősöket. Helyesbítek: a feltételezett felelősöket. Kicsit olyan ez, mint Harlemben a viták rendezése. Csak ott nem telekinézist, hanem pisztolyt meg bicskát használnak.
Láthatóan rájött, hogy kissé túlságosan belelovalta magát a dologba, így csak legyintek a dologra.
- BIztosan vannak olyan tanárok, akik ha hangoztatnák, hogy a mutáns is ember, és Isten gyermeke, akkor hamar megtérhetnének az oldalára. Legalábbis ha A, feltételezzük, hogy van isten, B, feltételezzük, hogy tényleg ott leskelődnek ezek az elborult, vallási fanatikusok. Minden esetre, ha szét akarsz köztük csapni, előtte egyeztess Magneto-val! Valószínűleg szívesen csatlakozik az akcióhoz, és Pyro is hathatós tűzerő lehet.
Persze a végét azért megmosolygom, hiszen sikeresen elvicceltem a jótanácsot.

[You must be registered and logged in to see this link.]

- Ajj már… Az egy dolog, hogy mit tennék felindultságomban. Az pedig egy másik, hogy mit fogok tenni – mondtam Crisnek gesztikulálva. Úgy gondoltam nem fogja szentírásnak venni, amit mondtam, hisz egyértelmű, hogy mindez csupán első felindultságomban mondtam ki.
- Ámbár, lehet meggondolandó az utóbbi jó tanácsod – mosolyodtam el – Összehoznál velük egy talit? – tettem fel a kérdést részben elviccelve a dolgot, részben pedig erősen érdeklődve ez irányban. Mekkora lenne az öreggel készíteni egy interjút. Bizonyára életem fő műve lenne. Egy nagyobb kanyarnál eszméltem fel, hogy túlságosan is elkalandoztak a gondolataim.
- Téged sosem bélyegeztek meg, hogy mutáns vagy amíg odajártál? – faggattam Crist tovább, csak, hogy érezze a törődésem.

/Brighton Beach/

Nem is kell sokat sétálni találunk egy British klubbot.
-Kellemesnek tűnik... És nem még mindig nem vagyok Britt, csak a PUBjukat szeretem.
Jegyzem meg még az ajtóban amit kitárok. Belépek ketőt-háramt és körbenézek. Találok egy ablak melletti helyet. Elindulok oda és intek a csaposnak aki küld is egy pincért. Miután helyet foglaltam átfutottam az étlapot. Egy hamburgert és 2 sört kértem. Egy guinnes-t magamnak és...
-Te mit kérsz?