eXile

Annyira belefeledkezik a dologba, hogy Sheena egyéb tevékenysége fel sem tűnik neki, aztán ahogyan a nő is egyre hevesebben kezdi viszonozni közeledését, jó esély van rá, hogy már akkor sem érdekelné, ha feltűnne neki, hogy éppen kizsebelik. Másik, ezidáig tétlen kezével átkarolja a nő derekát, hogy még szorosabban magához tudja ölelni, majd egy hirtelen ötlettől vezérleve felkapja őt, és átülteti a nőt a saját székébe, egyenesen az ölébe, ezzel véget vetve mindenféle hajlongásnak. Itt már fel kéne, hogy tűnjön neki a fémdoboz hiánya a zsebéből, ám pillanatnyilag túlzottan lefoglalja a nő szájának nyelvével való feltérképezése, és a hátának simogatása.
-Házasnak tűnök? -Kérdi levegő után kapkodva, mikor egy pillanatra elválnak egymástól ajkaik. Alig engedi válaszolni Sheena-t, hisz a következő minutumban már vissza is tér azon tevékenységéhez, amiért láthatóan még a piálást is szívesen hanyagolja, s közben lent valami vészjósló mozgolódásba kezd.
~Hmm, mi ez itt?~
Mialatt a hátát taperolta, ujja véletlenül hozzáér a fegyvertáskához, ám egyenlőre nem sejti, mi lehet az.

Lehet, hogy fel is ujjonganék, ha éppen nem lenne foglalt a szám, hogy végre a kezemben van az a nyomorult doboz, de így csak egy halk nyögésnek tűnik, ami még jobban begerjeszti, az amúgy is heves férfit és egész egyszerűen átpakol a saját ölébe.
~ Haj, de sokba fog ez Szellemnek kerülni! ~ mélázok el egy pillanatra, de aztán már a szabaduláson törhetem a fejem, mielőtt nagyon elfajulnak az események.
A következő csók, talán még agresszívabb, mint az előző, így már van valami indok a visszavonulásra, ezért előbb csak enyhén, majd már határozottabban hajlok hátra és szememet a hatás kedvéért átalakítva liheg a férfi fülébe.
- Hé! Nagyfiú! Ha kicsit türelmesebb leszel és megvárod, míg elintézem folyó ügyeimet, ígérem még dorombolok is neked! 5 perc és itt vagyok. Addig eldönthetnéd, hol folytatjuk. – nézek rá sokatmondóan sárga szemeimmel.
Nem nagyon akaródzott bevallani magamnak, de tulajdonképpen még az is megfordult a fejemben, hogy nem is lenne ezzel a fickóval eltölteni egy forró éjszakát, de hát a dobozt most már nehéz lenni kimagyarázni, ha feltűnne neki a hiánya.
Így hát inkább a karjaiból történő kibontakozásra fordítottam a figyelmemet és ha engedi a mosdó felé veszem a lépteimet.

Nagyon haragszik arra a táskára, amiért kizökkentette a szórakozásából, ezért bosszúból mélyen belenyomja acélnál is keményebb ujjait, miközben a nőt simogatja. A következő pillanatban abba marad a csók, ám az, ahogy a szöszi a fülébe liheg, majdnem olyan izgató érzés, így aztán nem csoda, hogy Logan mosolyogva rántja elő karmait a nő háta mögött, majd azokat enyhén Sheena tarkójához szorítja, vigyázva, hogy egyenlőre ne tegyen benne kárt.
-Mi lenne, ha előbb te magyaráznád el, miért hordasz magadnál pisztolyt?
Hangja ugyanaz a sejtelmes suttogás, melyet az előtt hallatott, mielőtt megcsókolta őt, és a mosolya is ugyanaz, ám most valamiért mégis baljós felhang keveredett bele.
-Kapsz egy kis időt, hogy kitalálj egy hihető mesét, mondjuk másfél percet, mert addig bírom levegő nélkül.
Ajka újra a nőére tapad, ezzel bizonyítva perverzióját, ám most nem hunyja le a szemeit a csók közben, és az arcon pihenő ezidáig simogató kéz is mintha egyszerre megkeményedett volna.
~Remélem tényleg csak duma volt, hogy wc-re kell mennie. Ahogy azt is, hogy nem valami rám állított FBI ügynök, aki csak a munkáját végzi, bár azok nem csókolnak így...~
-Nos? - Kérdi halálpontosan 90 másodperccel később. Ó, és a fő ez elővigyázatosság dumát nem fogadom el, cicus.

A pengék suhogását előbb hallom meg, mint hogy azok a tarkómhoz érnének, és ettől aztán minden eddig érzett szimpátiám a jókedvemmel együtt elszállt.
Kedves felajánlása, amit a másfél perces gondolkodási időre tett, kapóra is jött, de, hogy ezt egy csók közbeiktatásával gondolja, az erősen megdöbbentett. Az, hogy ennek már nem tudtam felhőtlenül átadni magam, azt reméltem nem veszi zokon.
Fejemben lázasan kergetőztek a gondolatok, hogy mivel vágjam ki magam, mert a karmommal nem szerettem volna. Ebben kissé nagyobb mérettel rendelkezett, a pisztoly is elég távolinak tűnt a tarkómhoz szorított pengékhez viszonyítva. Szóval elég húzós helyzetben voltam.
~ Hála az égnek a szivarjai hiányát még nem fedezte fel! ~
Igazából nem akartam vérfürdőt egy pár h@lye bagóért, ezért, ha nagyon gázosan alakul a helyzet, még mindig hivatkozhatok egy ostoba fogadásra, hiszen senki nem gondolja komolyan, hogy egy szivaros dobozra hajt valaki komolyan.
- Miért ne hordhatnék pisztolyt? – nézek rá enyhén felháborodott tekintettel, vigyázva, hogy ne nagyon mozgassam a fejem. – Talán tiltva van? Nem fenyegettelek meg vele, mit kell felkapni a vizet? – adtam a megbántottat. – Mindig nálam van, ha kimaradok az éjszakába. Csak nem baj? Ne rontsd el a hangulatot! – nézek rá egy szégyenlős mosollyal próbálkozva.

Látva szégyenlős mosolyát picit oldalra dönti a fejét, és meg is simogatja a lány orcáját.
-A világért sem szeretném elrontani a hangulatot, csak tudod, nem fér a fejembe, hogy egy olyan csajnak, aki annyira erős mint te, és most ne szabadkozz, úgy tudtál rángatni a 130 kilómmal, mintha 15 éves programozókölyök lennék, szóval valakinek, aki olyan erős mutáns mint te, minek pisztoly?
Pillanatra lesandít oda, ahol a pisztolytáska rejtőzik, bár az avatatlan szemlélő azt is hihetné, hogy a lány melleire vetett egy kósza pillantást, nem teljesen alaptalanul.
-Arról nem is beszélve, hogy hol tartod. Ha csak elővigyázatosságból lenne nálad, olyan helyen tartanád, hogy mindenki lássa, nem érdemes beléd kötni. Az, hogy rejtegeted, viszont azt sugallja nekem, hogy használni szeretnéd valakin....
Közelebb hajol, annyira, hogy orraik szinte összeérnek, ám ezúttal nem csókot kap a Sheena, csak Logan veszi halkabbra a szövegét.
-Arról nem is beszélve, hogy az elmúlt héten a szokásosnál is többen estek nekem, a rossz értelemben, és kezdek kicsit paranoiás lenni.
A karmok bár úgy tűnt ez lehetetlen anélkül, hogy kárt tennének a nőben, még közelebb húzódnak a koponyához, ám csodával határos módon a szorult helyzetben lévő Párducnak még most sem esik bántódása, mondhatni a haja szála sem görbül.
-Utolsó esély. Ki vagy, és mit akarsz tőlem?

~ Hát ez nem jött be! ~ szusszantottam egyet, és így szépen levezetve hallani az érveit, azt kell mondjam igazat kell adnom neki.
- Hát, ha tudtam volna, hogy egy üldözött mutáns karjaiban keresek menedéket, háromszor is meggondolom a dolgot, de hát nem tudtam, bocs! – a fejem ingatásától, most inkább eltekintek, de az utolsó esély emlegetésére nagyot villannak a szemeim, habár úgy érzem, tényleg nem sok választ el attól, hogy rövidebb legyek egy fejjel, annyira a tarkómnak feszülnek a pengék.
- Ugye nem gondolod komolyan, hogy csak azért megölj, mert rossz heted volt, és pisztolyt hordok! – morrantam fel mélyen torokból éreztetve vele, hogy azért még nem tojtam össze magam. – Ha csak ennyi elég neked a gyilkoláshoz, akkor sok embert kell még kinyiffantanod! De, hogy megkönnyítsem a helyzetet és kimásszunk ebből az egyre kényelmetlenebb szituációból, a kedvedre teszek és elárulom a titkomat. – nézek én is közelről a szemébe. – Magánnyomozó vagyok és ezért hordok fegyvert. DE – élesedik meg a hangom egy cseppet. – NEM, még egyszer elismétlem, hogy jól halld, NEM miattad viselem! Ide csak szórakozni tértem be! És most, ha kérhetlek engedj el, ha nem akarsz további életedben igen vékony hangon énekelni a Sixtusi kápolnában. – nézek le sokat mondóan a nadrágja dudorodó részéhez szorított késre.

Bár túlzásnak érzi ezt a fajta beskatulyázást, sajnos van benne valami, ideje lenne véget vetni a kényelmetlen kapcsolatnak közte, és aközött, aki minduntalan az életére tör, bárki is legyen az. Ami a helyzet komolysága felőli érdeklődését illeti, válaszul csak egy árnyalatnyival szigorúbban kezd nézni, mialatt a nő pengéit még mindig a tarkóján érezheti. Szomorú, de kevesebbért is ölt már.
-Egy percig sem gondoltam, hogy miattam viseled, akkor ugyanis csúnyán átejtettek volna. A magánnyomozó dolog pedig egész hihető, elismerésem. Gondolom van nálad valami, amivel ezt igazolni tudnád, mondjuk egy működési engedély, vagy netán egy névjegy?
~Ha véletlenül lenne sem jelentene sokat, tudom, hogy nem volt őszinte. Hallom abból, ahogy a szíve ver, érzem az izzadtságát, és még azt is ahogy reszket, bár ez utóbbi a karmok miatt is lehet...~
A sokat mondó nézést eleinte mindössze olcsó trükknek gondolja, és végül csak a poén kedvéért pillant le. Nagyon meglepődik, amikor tényleg egy kést lát odaszegeződni legbecsesebb szervéhez.
-Zavarba ejtően gyakorlott vagy ebben, mégis milyen ügyekben nyomozgatsz?
A karmok a helyükön maradnak, ám az a keze, ami eddig a nő arcát simogatta elengedi őt, és lassan a látóhatárba úszik. Óvatosan kiengedi karmait, saját vérét ontva ezzel, ám épp csak a hegyét engedi ki, már vissza is húzza, a seb pedig a következő másodpercben beforr.
-Az enyém visszanő. És a tiéd?

A karmok egy jottányit sem távolodnak el a nyakamtól és nem is bizonytalanodik el a férfi, bármit is mondok neki. Ez így nem lesz jó! Nagyon nem!
- Igazolványom természetesen van, de most nem cipeltem magammal, hiszen nem munkában vagyok. – próbálok nagyon hihető lenni, mert hát az igazat is mondom. Legalább is ebben.
~ Valamiért nagyon nem tudom meggyőzni! És azt hiszem legalább annyira érzi az izgatottságot rajtam, mint ahogy én saját magamon! Lehet, hogy ő is állati mutáns? A karmok erre engednek következtetni, de mivel fémből vannak….? ~ latolgatok magamban.
- Sok mindent megtanul az ember az évek folyamán, hogy megvédje magát a hasonló szituációkban! – sziszegem felé, most már tényleg elég feszülten.
~ Remélem Szellem nincs itt a közelben! Utálom, ha rosszul jövök ki a dologból! ~
A karmos bemutató eléggé megdöbbent és lassan rájövök, hogy nem biztos, hogy itt kéne a halálomat lelnem, egy kis játék miatt.
- Nem, az enyém nem. – hallatok egy lemondó sóhajt. – Na jó! Vesztettem! Mutatok valamit, de ahhoz bele kell nyúljak a farzsebembe! - készítem fel, mielőtt a mozdulatomra belém eresztené a karmait. – Na! Mi legyen?

-Nem tudom - feleli mérsékelt lelkesedéssel - amikor utoljára arra járt a keze, ahol nem láttam, az lett a vége hogy... - Itt letekint a késre egy pillanatra. - Nos tudja.
Viszont nagyon kíváncsi rá, hogy mi lehet az a tárgy, ami a nő szerint kirángatná őt ebből a helyzetből, és magyarázatot adna mindenre. Mivel úgy érzi, ezúttal őszintén beszélt, végül arra jut, hogy egy próbát megér a dolog.
-Na jó, de csak mert bűn lenne megölni egy ilyen csókkirálynőt mint te. Lássuk mi lehet az.
~De ha gránát, és felrobbant mindkettőnket, nagyon morcos leszek, miután visszanövesztettem mindent.~
A körülményekhez képest türelmesen várja, hogy az apró tárgy tisztára mossa az ölében ülő nő nevét. Az igazat megvallva, bánja, hogy így alakult a dolog, ő is szívesen eltöltött volna egy forró éjszakát ezzel a nővel.

Mikor megkapom a jóváhagyását, akkor ahogy illik szép lassú és megfontolt mozdulattal nyúlok be a hátsó zsebembe és húzom elő a szivarjait rejtő fémdobozkát.
- Tessék! – emelem a szeme elé, hogy lássa. – Ez volt a feladat! És ezért a büdös bagóért, csak nem áldozom fel az éltemet, még, ha most sok pénz vesztek is vele.
~ Azért azt nem szeretném, ha rögtön kiderülne, hogy mi az igazi szakterületem, mert a végén tényleg bepánikol és feltrancsíroz azokkal a késekkel, ha azt hiszi rá vadászom. A játékról beszélhetek! ~
- Fogadásból kellett elcsórnom tőled, és, ha nincs a pisztoly, akkor már régen bezsebelhettem volna a nyereményemet. – ferdítek kissé, de végül is majdnem igaz.
- És, hogy lásd komolyan gondolom a kést is elteszem.
De egyelőre nem mozdulok, hogy lássam rá bólint-e, mert még a végén félreérti a mozdulatomat.
- Szóval? Vehetek végre egy mély levegőt? – kérdésem lehet, hogy egy kicsit gunyorosra sikerült, de ezt most inkább magamnak szántam, hiszen elég h@lye helyzetbe sikerült kevernem magam. – Vagy van még kérdés?

Amikor meglátja szivaros dobozkáját, elképedés ül ki az arcára.
-Mikor...ó....sejtem...
Elveszi a dobozt, s közben másik kezéről visszahúzódnak karmai. Tenyerét a szája elé téve, kikerekedett szemekkel bámulja a tárgyat, mint aki nagyon gondolkodik valamin. Az első jel arra, hogy mégsem az a helyzet kiszabadult szisszenés, és a férfi egyre vörösödő feje. Végül nem bírja visszatartani, és te szájjal röhögni kezd.
-Te jó ég...mégis mennyi pénzt ajánlottak? Rémesen sajnálom, a késeket, és hogy molesztáltam - próbál bocsánatot kérni, bár kicsit még mindig remeg a visszafojtani próbált röhögéstől. Természetesen a második dolog hazugság volt, egyáltalán nem sajnálja, hogy molesztálta őt - de legközelebb inkább csak kérje el oké?
Elengedi áldozatát, majd ha nem esnek neki, ő maga útnak indul a WC felé, neki ugyanis tényleg nagyon kell.
-Örvendtem a szerencsének. És tényleg sajnálom, amiért a frászt hoztam rád.
~Jézusom, miféle beteg ember fogad ilyesmire? Ha bele gondolok, hogy majdnem kinyírtam miatta szegényt. Kár, tényleg tettszett....~

*Szellem egy darabig remekül elszórakozott azzal, hogy láthatatlanul az asztal mellett állva leskelődött, és szakértői szemmel figyelte Sheena taktikáját, amikor kezdett bedurvulni a dolog, inkább hátat fordított, és visszarepült a tetőre, hogy ott várja meg, a valószínűleg majd feldúltan érkező nőt.*
~Remélem nem mennek szobára. Csak tudnám mit esznek a nők ezen a szőrgolyón?~
*Idegesen járkál a tetőn, miközben a vegyesboltban frissen vásárolt öngyújtóval játszik.*
~Remélem marad még gáz ebben az izében, amíg Sheena végez, nincs kedvem menni még egy kört, bár szívesen megnézném a fickónak azt az arcát újból amit akkor vágott, amikor a 25 centes öngyújtóért egy százdollárossal fizettem. Az élet apró örömei....

Nem kis megkönnyebbüléssel konstatálom, hogy a karmok végre eltűnnek a nyakam környékéről, de a fickó visszafojtott röhögéstől vöröslő fejétől nekem is hasonló színt öltött az arcom, csak nekem a szégyentől tolúlt vér a fejembe.
~ Nem eleget, azt hiszem! ~ motyogtam magamban a pénz említésére, és remélem erősen csuklott a feladatot kitaláló másik fél, de nem ez lesz a legnagyobb gondja, ha újra találkozunk.
Legszívesebben én is kipróbálnám a sietősen a mellékhelyiségek felé tartó és még mindig vigyorgó férfin a körmeimet, de azt hiszem ennyi adok-kapok ma ezzel az alakkal éppen elég volt. Így megfelelő felszerelés és felkészültség nélkül, be kell látnom kevés vagyok hozzá, megenne reggelire.
- Hát még én, hogy sajnálom! – mormogom dühösen, majd vettem egy pár mély levegőt, hogy lenyugodjak, hogy ne az legyen az első ténykedésem, hogy ledobom Szellemet a tetőről.
~ Lehet, sőt valószínű, hogy semmi baja nem esne és csak jót röhögne rajtam, de a mostani lelkivilágomnak jót tenne! ~
A mély levegő vétel úgy látszik csak kis mértékben segített, mert még mindig elég feldúltan érkeztem a tetőn várakozó Szellemhez, aki, mint egy piromániás kölök egy öngyújtóval játszadozott.
- Te tudtad ugye, hogy ki ez az alak! – támadtam le, míg lassan közelítettem felé. – Tudtad, hogy nagy eséllyel darabokra szed, ha valami gyanúsat tapasztal, hiszen tiszta paranoid a fickó! Ha nem nő lettem volna, szerintem helyben felkoncol!
Mérgemben önkéntelen is kieresztettem a körmeimet és azzal böködtem a mellkasát, minden egyes szónál a hangsúlyozás kedvéért.
- Azért figyelmeztethettél volna! – sziszegem, de már valamivel nyugodtabban, de még nem biztos, hogy leteszek a tetőn ledobás élvezetéről.

Mivel Sheena feje akkora, hogy alig fér ki vele az ajtón, Szellem arra a következtetésre jut, hogy az akció nem járt teljes sikerrel. Bár a nem enyhén idegbajos nőszemély most egy hadsereg harcedzett veteránra is a frászt tudná hozni, ő csak nyugodtan kihúzza magát, ám annyira azért ő is elővigyázatos, hogy most kivételesen ne mosolyogjon.
~Fenébe, akkor nem süthetem el neki azt sem, hogy nem a nyelvét kellett volna ellopnod?Kár...~
-Még szép, hogy tudtam - vallja be a lehető legtermészetesebben - valójában csodálkozom, hogy te nem. Az a balhé óta az Alcatraz-nál egyfajta hírességnek számít....
Az igazi döbbenet akkor éri el, mikor szó esik a felkoncolásról, hisz amikor utoljára látta őket, még nagyon is jól elvoltak, mondhatni túl jól. Meg sem fordult a fejében, hogy leszúrná a nőt, legfeljebb talán, hogy karóba húzza...
-Nekem úgy tűnt, remekül elvoltatok, szinte már kezdtem bánni, hogy nem tőlem kellett lenyúlnod valamit - jegyzi meg, s most már megenged magának egy sejtelmes vigyort, mialatt a zsebében matat - mellesleg, te is kérdezhettél volna.
Végre megtalálta amit keresett, úgyhogy rágyújt, majd a nő felé nyújtja a szivart.
-Tessék, ígérem ez jól fog esni, igazi Kubai.

- Nem, nem tudtam és még most sem tudom, csak azt, hogy baromira veszélyes a fickó! - mormogom kicsit csillapodó dühvel, hiszen valamelyest igaza van, én is kérdezhettem volna, csak elragadott a verseny szellem, és túlságosan elbíztam magam.
~ Nah, ezt nem szabad még egyszer megtennem, mert hamar egy otthonos sírgödörben fogom találni magam! ~
- Miért ki volt ez? Az ominózus időben éppen máshol és mással voltam elfoglalva. - teszem hozzá magyarázatként. - Habár hallani hallottam róla.
Aztán megint felnyomja az agyvizemet, ahogy felemlegeti, hogy ott kukkolt a közelünkben!
~ Jaj, de szívesen karcolnék sormintát abba a vastag bőrödbe! ~ és bőszen igyekszem uralkodni magamon.
- Ja! Akkor a lényegről lemaradtál! - mosolygok negédesen a szemébe, miközben szemeim szikrát szórnak. - Míg lenyúltam a szivarját, letapizta a pisztolyomat és eléggé zokon vette a dolgot. Mondom, hogy tiszta paranoiás az ürge! Állandóan azt magyarázta, hogy üldözik!
Mikor Szellem előhalássza a szivarokat, hirtelen keresnem kell egy csapot, amivel kieresztem a gőzt a fejemből.
- De...hát.....de hát ...hogyan....mikor? - esik le az állam, de aztán villámgyorsan összeszedem maga és higgadtan és elkomolyodva nézek rá.
- Elismerem az első kört megnyerted! Gratulálok!

-Nem érdekes - hárítja el a férfire vonatkozó kérdést azonnal - csak egy tenyérbe mászó alak, akinek fejébe szállt, hogy megmentette a világot.
Látva, hogy a nő megint felrobbanni készül, jobbnak látja nem megemlíteni, hogy ahonnan ő nézte, onnan úgy tűnt, nem csak a fegyver táskát sikerült letapogatnia, a további jó üzleti kapcsolat reményében. A szivar közben még mindig ég, és ha Sheela továbbra sem veszi át tőle, akkor ő szív belőle egy jókora slukkot.
-Nem paranoiás - jegyzi meg csendesen - több embert nyírt ki, mint mi ketten együttvéve valaha fogunk.
Lehet nem szép dolog, de nem tudja nem élvezni, ahogy ez a bombázó csak úgy hebeg, s habog előtte, még ha nem is sokáig. Szörnyű, de ebben a szakmában nagyon ritka az, hogy az ember munkáját elismerik, talán mert morbid dolog lenne ezt tenni.
-Mi lenne, ha adnék egy esélyt, hogy visszavágj? Tudok egy remek lőteret Bronx-ban, direkt a mi kedvünkért rendezték be ma éjjel.
~No meg, nem ártana eltűnni innen, mielőtt a szőrmók odalent rájön, hogy megloptam, aztán az én torkomon is lenyomja a nyelvét...bár lehet, hogy én megúsznám egy szíven szúrással.~
-Mehetünk? - Kérdi, miközben óvatosan karolja át a nőt a válla fölött, másik kezével pedig felkészül, hogy az ölébe kapja őt, abból a célból, hogy eltűnhessenek innen. Amennyiben a nő rábólint a dologra, meg is teszik.

~ Na, hát még ez is! Nem paranoiás, hanem tömeggyilkos! ~
- Oké, oké! Lenyelem a békát! - hárítom el közbe a szivar meghívását. - Legközelebb majd körültekintőbb leszek! - ezt főleg magamnak címeztem, még , ha rá is néztem közben. - Azért alkalomadtán mégis csak szeretném megtudni a nevét, hogy tudjam kit kerüljek el, legalábbis közelről. - jegyzem meg, mivel nem kaptam választ a kérdésemre, de ami késik, nem múlik.
- Mehetünk! De remélem ott nem tartogatsz hasonló kellemes meglepetéseket, mint itt? - hagyom, hogy ismét olyan közel jöjjön hozzám, ami nem sok embernek adatik meg. - És azért szeretném tudni, hogy mikor csórtad el a szivarjait? Ennyit megérdemlek, azt hiszem, mivel valószínűleg az én hathatós lefoglalásomnak köszönhető a te sikered. - szúrom oda még mielőtt elröppenünk.
~ Kíváncsi leszek milyen lövészetre készülünk, mert, ahogy eddig megismertem, ebben is lesz egy csavar, azt tuti! ~

Mélyet szív a jó minőségű szivarból, hogy legalább addig ne kelljen válaszolnia a kérdésre. Valószínűleg túlzásba vitte az időhúzást, mert a füstöt egy apró köhögés kíséretében fújta ki.
-A neve Rozsomák - válaszolja kelletlenül - és amúgy nyálas jófiú, csak ügyesen titkolja.
Már az ölében tartja a nőt, mikor egy sejtelmes mosollyal társítva felel a következő kihívással kapcsolatot kérdésre.
-Ígérem, ott senki sem fog lesmárolni, vagy az életedre törni...legalábbis nem ilyen sikeresen. És tekintve, hogy ezt is túlélted, azt hiszem szinte már biztonságosnak lehet nevezni a következő kalandunkat.
Kámforrá vállnak mind a ketten, majd ezúttal már normális sebességgel indul meg Bronx felé.
~Kapaszkodj, ez rázósabb lesz.~

//Folytatás: Bronx-i utcák //

//előzmény: Brooklyn, Atama Kyokushin Karate Klub//

Most sem volt sokkal kellemesebb az utazás, mint előtte, hiszen nagy valószínűséggel Szellem, most sem fogta vissza magát, de épségben megérkeztünk a kocsma tetejére.
- Hát remélem nem sűrűn fogok így utazni a közeljövőben! - veszek nagy levegőt, hogy a gyomrom a helyén maradjon. - Azt hiszem, nekem most jól jönne valami erősebb a colánál! - jegyzem meg és a tetőfeljáró felé indulok. - Te is jössz vagy más dolgod van? Az ingyen melón kívül még kapsz egy italt is, ha gondolod. - nézek rá kérdőn. - Habár a melót még meg sem említetted, remélem nem kell majd külön életbiztosítást kötnöm előtte. - nevetek fel, de nem a legvidámabb hangon.
~ És azt is, hogy a karmos fickó már elhúzta a csíkot! ~
Aztán elindulok lefelé, ha jön utánam Szellem, ha nem.

Kezd nagyon elfáradni. Az előbbi ugrándozás, bár a győzelmével végződött, jóval megerőltetőbb volt számára, mint amennyire kimutatta, és ezek a társas utazások sem kevésbé fárasztóak, így az ingyen pia, és pihenés hallatán felcsillan a szeme.
-Volt már olyan, aki visszautasított egy ilyen ajánlatot?
A következő mondat hallatán nem tudja megállni, hogy ne nevessen. Vizuális típus lévén azonnal elképzelte a biztosítási irodát, mely kizárólag bérgyilkosokat fogad el ügyfeleinek. Csak így tudja elképzelni, mert a többi cég valahogy nem kapkod utánuk két kézzel...
-Külön biztosítás? Miért, neked amúgy van?
~Na persze, ha az embert nem körözik az igazi nevén, úgy biztos könnyebb...illetve ha papíron még életben lennék, az sem ártana...~
-Várj egy kicsit...
Eltűnik, hogy körülnézzen odalent régi "barátja" után, és mivel még a mosdóban sem akadt arra utaló jelekre, hogy még itt ólálkodna, hogy beteljesítse vérbosszúját a szivarjaiért, valamivel nyugodtabban jelenik meg újra.
-Jól van, elment. A munkáról meg szót se többet, vagy egy rövidke listám, majd rábökök valamire....Na de inkább igyunk!
~Csak nehogy visszaéljen a helyzettel....félek az ő szótárában ez a kifejezés inkább a horror részlegben szerepelne a szexi helyett.~

Mikor hallom, hogy kivételesen emberi formájában követ kérdésére válaszolva visszaszólok a vállam felett.
- Képzeld, nekem van! - vigyorgok magamban. - És rendben, ha akarod, majd egyszer csak közlöd, mit akarsz. Csak nem szeretem a váratlan megbízásokat, és a rendezetlen adósságokat. - motyogom magam elé.
A vendégtérebe érve egyenest a pulthoz verekszem magam és odaintve a csapost, leadom a rendelést, miután megtudom Szellemtől, hogy mit akar inni. Mikor megkapjuk, ráemelem a poharam.
- Azért remélem, sosem kapunk olyan megbízatást, ami egymás ellen fordítana minket! Azt valamelyikünk tuti nem élné túl! - mondom, ami elég nagyképűen hangzik a mai nap után, de, hát az én képességeim sem értéke még a végükre.

// Játék vége - köszönöm klassz volt! //

Gondoltam, egy póbát megér. Úgyse gyakran járok afféle "mutáns helyekre". Meg aztán inni mindenhol lehet, ahogy ismerkedni is. Az elsőnek az élvezeti értéke, másodiknak ráadásként haszna is lehet.
~ Lássuk, miből élünk! Vagy inkább azt, hogy mire költjük.
Ahogy keresztül sétálok az előtéren, már kiszúrok két srácot, akik produkálják magukat. Zsonglőrködni az itallal, mi?
~ Tán, ha kettes színtű mutánsok, de annál nem több.
Az egyikük "elejti", így aztán szépen összelocsolja vele az asztalt és a környező padlót. Kedvenc haverjával együtt.
~ Hopsz, sokat mondtam. És akkor még csak a képességükről beszéltünk.
Hamar rájövök, hogy nem egy csodakert ez a kocsma sem. Így folytatom utamat a pulthoz. Minimális könyökléssel odajutok, és már rendelek is.
- Egy scotch lesz, jég nélkül.
Kapom az italt, nyújtom a pénzt. A visszajáró aprót magam elé teszem a pultra. Csörögve-pörögve helyezkednek nyugalmi pozícióba az érmék.

A múltkori kellemetlen afférom Rozsomákkal azért nem vette el a kedvem, hogy ismét meglátogassam a helyet, de igazából fogalmam sem volt, hogy miért is pont ide tértem be ismét.
Szokás szerint a hely tömve volt, de azért még volt egy két szabad szék az asztalok körül. A pulthoz igyekezve végig pásztáztam a felhozatal és meglepődve vettem észre a múltkori srácot, aki majdnem keresztül húzta a lánykereskedőkkel folytatott bújócskámat, de aztán az ügyet mégis sikerült az ügyfél megelégedésére lerendezni, így a pénzemnél voltam.
Így aztán irányt változtattam és a srác háta mögötti székre felülve, a visszajáró csörömpölő pénzét lefogva szóltam.
- Egyedül vagy valami kellemes találkozóra várva?

Meglepve tapasztalom, hogy valaki lecsapott az aprómra. Ez a hely nem tűnik túl lepukkantnak, sőt! Így erre nem számítottam. Mikor aztán meghallom a kéz tulajdonosának hangját, majd tekintetem is felé irányul, ezek a gondolatok el is szállnak.
- Utóbbi. Úgy tűnik, már nem is kell tovább várnom. Hogy sikerült a múltkori meló?
Közben a pultos éppen fordulna el. Az apró takaratlan részéből elhúzok néhány érmét, és a srác után szólok.
- Jöhet mégegy, a hölgynek!
A lány felé fordulok a bárszéken, miközben meg is kapja az italát. Kiszolgálás tekintetében legalább teljesen rendben van a hely.
~ Legalább nem kezel már gyereknek. Végülis, múltkori kakaskodásunk érthető. Egyikünk sem nézné ki a másikból kor alapján azt, ami benne rejtőzhet.
Koccintás céljából közelítem a poharam, majd a kocc megtörténte után bele is kortyolok az italomba.

Igazán egy kicsit meglepődtem, hogy itt látom, de hát lehet, hogy ez a törzshelye, amennyit mondjuk tudok róla. Hagyom, hogy nekem is rendeljen egy italt és a koccintás után bólintok a kérdésére.
- A végére jártam a dolognak és sikeresen lezártam az ügyet. – nézek rá a pohár felett. – Kicsit necces volt, hogy belekavar az eset a levesbe, de hála Istennek nem kötötték össze a dolgokat.
Mondjuk valószínűleg elég „kínaiul” hangozhatott neki, amit előadtam, de, ha akarja érti, ha nem, akkor meg nem akarom az orrára kötni..
- És feléd mi történt mióta nem találkoztunk? Nem csörögtél rám, így gondolom nem keveredtél bajba. – viccelek vele vigyorogva, hiszen a múltkor a tudomásomra hozta, hogy képes megvédeni magát.