South Point

Sátáni kacajt hallattam miután a vár úrnője kitűzte a fehér melltartót a megadása jeléül, és így szabad prédává vált a falai között senyvedő szűz.
~ Hmm, lehet, hogy ezen még csiszolni kéne, mert már nem szűz az a királykisasszony, de kicsire nem adunk! ~
Mikor már kellően fogva tartottam a védtelen zsákmányomat és megláttam azokat a hatalmas ragyogó szemeket, hát minden lovagiasságomat össze kellett szednem, hogy ne büntessem meg azonnal ezt az ellenem szegülő rossz kislányt, de még muszáj volt csókpárbajt vívni vele, hogy bizonyítsam ebben sem maradok alul.
Mikor lihegve szabadítottam ki ajkaimat, már annyira készen álltam, hogy engedve késérésnek a lehető legsúlyosabb büntetést szabjam ki rá, hogy nem is kellett sokáig várnia, ráadásul a terepet is előkészítette számomra, így alig ejtette ki az utolsó szavakat, máris meglovagolhatta azt a bizonyos karót.
- Azt hiszem ezt a fajta büntetést még sokszor és sokféleképpen fogjuk alkalmazni. – nyögtem felhevülten a fülébe, miközben csókokkal borítottam a nyakát és a vállat.

Persze, mint mondtam én szavatartó ember vagyok és a bűn is akkora volt, hogy nem lehetett azt csak úgy egy alkalommal letudni, így aztán míg a forró gőzfelhők beterítették a fürdőszobát, még nagyon sokszor kemény fenyítésben részesítettem ezt a bűnös nőszemélyt.
Még jó,, hogy a fürdőkád lábait erősebb anyagból gyártják, mint az ágyét, habár már úgyis átköltözünk az én lakásomba, ott meg beépített van.

A hideg csempe a hátam mögött nem maradt sokáig hideg. Nem kizárólag a forró gőz miatt, hanem a felhevült testünk is hozzájárult ahhoz, hogy hamarosan kellemesen átmelegedjen. Nem mintha maradtunk volna azon az egy pontján a kádnak, ami azt illeti, nem volt olyan apró szeglete, amit ne jártunk volna be. A zuhanyfüggöny sem maradt sokáig a helyén, mert az egyik ,,büntetés" végén egy hatalmas sikollyal belemarkoltam, és letéptem. Nem volt kár érte, azért jobban aggódtam, hogy a kád lábai ne vállaljanak szolidaritást az ággyal, és szakadjon le legalább az egyik lába. Reméltem, hogy Mike lakásán majd beépített kád lesz.
Bűntudatosan hagytam, hogy a szexi ostromló újra és újra megfenyítsen, sőt, amikor épp kegyelmen járt az esze, csak még szorosabban öleltem, hogy ezt a hülyeséget nagyon gyorsan felejtse el, nekem bűnhődnöm kell, és gaztetteimért megérdemlem a többszörös karóbahúzást. Mike vadító teste, elképesztő profizmusa a szeretkezés terén olyanná tette vele a hancúrozást, mint valami drogot. Képtelen voltam vele leállni, és eszembe sem jutott leszokni róla. Persze lehet, hogy a menetek számát így illemtan óra előtt ajánlatos lett volna legalább a kétjegyű számok alatt tartani, de hát az vesse rám az első követ... hát, aki meg akar halni, ami azt illeti, viszont senki sem hibáztathat azért, mert ennyire nehezen engedtem el egy olyan őrjítően szexi pasit, mint ő.
Kicsit később, amikor már a fürdőszoba ismét fogjuk rá, hogy rendzett, és viszonylag száraz volt, épp a hajamat szárítottam, amikor eszembe jutott, hogy nemsokára kezdődik már az első óra.
-Szivem - kiabáltam oda Mike-nak, hogy túlharsogjam a hajszárító zaját -, tudod mire gondoltam? Talán nem ártana, ha...
A hajam megszáradt, a hajszárítót kikapcsoltam.
-... vennénk egy olyan filces táblát - üvöltöttem tovább, aztán eszembe jutott, hogy Mike már bizonyára hallja, amit mondok normál hangerővel, így némiképp halkabban folytattam. - Van itt a közelben egy áruház vehetnénk egy olyan szép nagyot, gurulós lábakk. Mert hogy a falamra nem fúrjuk fel az tuti. Egyébként ugye nem kell blúzt és csokornyakkendőt húznom? Mert hogy az ki van zárva!
Ha Mike beleegyezett a vásárlásba, gyorsan magamra kapkodtam a ruháimat (persze nem az összekoszoltat, hanem a tiszták közül), és már indultam is.
-Vezess a paripádhoz, hős lovag - vigyorogtam rá.

//Folytatás: Brooklyn - Hipermarket//

Nagyon örültem, hogy az építtető ilyen masszívra építette a fürdőszobát, na meg a falak sem papírból készültek, mert akkor már rég feljelentettek volna minket csendháborításért.
Így is olyan dörömbölést csaphattunk, hogy azt hihették egy rinocéroszt zártunk a fürdőbe.
De igazán nem tehetek róla, hiszen akár hányszor csak megláttam, főleg ilyen lenge szerelésben, már megvadultam tőle és egyszerűen nem tudtam vele betelni. Az a törékeny, de egyúttal izmos teste, bőrének illata, vehemenciája és találékonysága a szex terén mind, mind hozzájárultak, hogy én is nagyon kitartó legyek és álljam vele a versenyt. Azt hiszem nagyon is összeillettünk e téren, azt nem lehet elvitatni tőlünk.
Mikor már a helyiség minden létező és nem létező sarkában megbüntettem Aya-t kimerülten vánszorogtam ki, hogy átadjam a terepet a szépítkező hölgyeménynek, akin sokkal kevésbé látszott meg a kimerültség.
~ Vasból van ez a csaj, vagy doppingol! ~ morogtam magamban, miközben elterültem az ágyon, hogy megpróbáljak regenerálódni.
Felkaptam a fejem, ahogy a hajszárító mellől igyekezett a tudomásomra hozni valamit, de mivel nem nagyon hallottam lemásztam az ágyról és az ajtóhoz mentem, ekkor kapcsolta ki Aya a szuperszónikus repülővel vetekedő hangú gépet és ordított tovább fél méterre a fülemtől.
- Áúú! – kaptam a fülemhez megjátszva, hogy fájdalmaim vannak. – Mit kéne vennünk? Filmes stábot? Minek az nekünk? – kiáltottam vissza neki a fülemre tapasztott kézzel, de aztán nem álltam meg, hogy el ne vigyorodjam magam. – Oké, oké! – védekeztem, ha Aya hozzám akart volna vágni valamit. – Menjünk vegyünk neked táblát, és nem nem kell kiöltöznöd Ratna fogadására, de……-néztem meg őt tetőtől talpig, mintha mérlegelnék valamit, - de egy szárit azt vehetnénk, úgy megnéznélek benne!
De már startoltam is vissza a szobába, nehogy ideje legyen letámadni, és kikaptam egy másik farmert és egy pólót a szekrényből, hiszen az enyém csurom vizes volt.
- Már mehetünk is hölgyem, a hintó előállt. – nyújtottam a karom szertartásosan.

*Némán bandukoltam az utcán.*
- A franc essen ebbe az egész munkahely keresgélős szarságban.-* Dünnyögtem az orrom alatt és tovább lépkedtem a magassarkú szandálomban a járdán. Éppen munka ügyben jöttem el idáig, csak visszafelé eltévedtem. Iszonyatosan fáradt voltam, sajgott a vállam a laptop miatt és már vagy négyszer elátkoztam a buszt, hogy nem jár erre.
Így kénytelen-kelletlen nekiiramodtam és csak mentem és mentem és mentem. Aztán körülbelül három óra sétálás után ide lyukadtam ki. Egy padot kerestem, majd letelepedtem rá. Előkotortam a laptopomat és elkezdtem egy térképet keresni. Mikor nagy nehezen megtaláltam, hogy egyáltalán hol a búbánatban vagyok, elkezdtem keresni a megfelel útvonalat, hogy hazajussak. Aztán amint megtaláltam eltettem a laptopom, aztán elindultam tovább az úton. Közben halkan dünnyögtem egy, -az eszemben lepergő- dalt és igyekeztem azon az útvonalon maradni, amit fent láttam. Bár amennyire képes voltam megszerkeszteni bármilyen mérnöki rajzot, olyannyira el is tudtam tévedni egy térkép segítségével. Hiába nő volt a javából és alig tudtam eligazodni egy rohadt úton így is, nem hogy térkép nélkül. Aztán egy kis idő után egy újabb padra telepedtem és elővettem a táskámból egy kis vizet, mert már szörnyen szomjas voltam. Belekortyoltam a meleg vízbe, majd visszacsavartam a kupakot az üvegre és felnéztem az égre. Egy nyárfa alatt üldögéltem, ami kellemes árnyékot adott, így megtudtam szabadulni a nap veszedelmes sugarai elől, ár így is éreztem, hogy az orrom kezd megpörkölődni.*
~ A franc essen ebbe, de komolyan, elő kell bányásznom a fránya jogsimat és egy autót, de sürgősen. ~

Jobb kezemben a telefon, bal kezemben a kormány egyik szemem az aszfalton másik a térképen. Aztán hirtelen mind két szemem a telefon képernyőjére szalad ahogy eltűnik róla a kép. Megrázom de nem reagál. Lemerült ez a vacak.
~Remek... igazán kitűnő Gregory, tényleg nem kell feltölteni, csak jövök megyek...
Bosszankodtam és behajítottam a hátsó ülésre a telefont. A sűrű fákkal borított utcák nem úgy tűntek, mint ha egy hatalmas mező lenne a közelben, éppen ellenkezőleg. Azzal még nem is volt gond, hogy a sok egyirányú utca miatt elkavarodtam de még egy valamire való lakost sem láttam. Biztos mindenki nyaral vagy a lovardában van. A 40-es átlag tempót nyugis 20 km/h-ra csökkentettem, fejem ide oda járt.
~Ez az utca ismerős... ez is... ez tök ugyan az mint az előző.... EGY EMBER!
Csillan fel a szemem ahogy az egyik utcából ki vánszorogva megláttam egy lányt a padon ücsörögni. Az utca táblára néztem. ,,Behajtani tilos."
Itt lett elegem, gázt adtam és forgalommal szembe behajtottam a kihalt utcán. Finoman fékezve megálltam az útközepén, motor le és kiszálltam a kocsiból.
-Szép napot.
Köszöntem nagyot és odasiettem a lányhoz.
-Tudnál nekem segíteni egy kicsit?

* Míg én az árnyékban pihegtem és éppenséggel azon gondolkodtam, hogy a fenébe kerülhetnék minél hamarabb haza egy kocsi közeledett felém nagy hévvel, majd előttem meg is állt. Egy igen jóképű férfiú szállt ki belőle, aki egyenesen felém tartott.*
- Magának is szép napot!-* Köszöntem mosolyogva és felvont szemöldökkel figyeltem, hogy mit szeretne.*
- Ha tudok segítek.-* Mondtam és felálltam a padról. A szoknyámat megigazgattam a lábaimon, hogy ne csavarodjon felé derékig, majd a térképére pillantottam, ami a kezében volt. *
- Nos, hova szeretne menni?-* Vontam kérdőre és míg beszéltem igyekeztem nem kimutatni mennyire örülök, hogy egy valaki jár erre is. Több órás séta óta, egyetlenegy erre autózót se pillantottam meg és volt egy tippem, hogy miért.*
- Ha nem tévedek, akkor maga is eltévedt, ugye?-* Kérdeztem és félig meddig egy gonosz kis mosoly terült szét az arcomon.*
~ Ehhe, nem csak én vagyok ilyen dilis..~
*Önelégült mosoly közepette kukucskáltam a férfira felfele. Hatalmas volt! De tényleg. Jó az is egy dolog, hogy én magam se voltam egy nagy égi meszelő a százötvenöt centimmel, na de a férfihoz képest én voltam maga a törpék törpéje. A férfi magas volt, jó képű. Arcát teljesen szabadon hagyta, így tökéletesen láttam a szemeit, erős férfias arcvonásait. Csendben tanulmányoztam a férfit, mindaddig, amíg meg nem hallottam előbb feltett tömérdek kérdésemre a tucatnyi választ.*

*Kézbe kaptam egy térképet a kesztyű tartóból és azzal masíroztam a lány felé.
-Ezt örömmel hallom.
Mosolyodtam el és elkezdtem kicsomózni a térképet, de ahogy meghallottam, hogy mit is kérdez abbahagytam.
-Szóval te is... remek...
Azzal leengedtem a kezem és a térkép is kicsusszant belőle. Körbenéztem de még mindig sehol senki. Azonban az a kis mosoly ami megvillant az arcán. Összeszaladt a szemöldököm egy pillanatra majd érdeklődve húztam ki magam.
~Nocsak.
Kíváncsi tekintettel, kissé oldalra billentettem a fejem és sejtelmesen mosolyogtam. Mintha csak arra várnék hogy megindokolja mi is olyan vicces. Így is volt de ha nem szólalna meg vagy nem értené mire fel ez a mosolygás akkor szóra nyitom a számat.
-Mi olyan vicces?
Vizsgáltam tekintetét és próbáltam ezt azt kiolvasni belőle. Nem volt még dolgom olyannal aki csak így gonoszan vigyorogna egy sorstársán.

* Amikor a férfi megkérdezte tőlem, hogy min mosolygok eltakartam az arcomat a kezemmel, majd hangosan felkacagtam, amikor megláttam a tekintetét.*
- Oh, ne haragudjon, csak ez..-* Kacagtam tovább jókedvűen, és pár pillanat múlva már a hasamat kellett fognom, mert fájt a nevetéstől.*
- Ez roppant vicces. Vak vezet világtalant. Azt hiszem, már teljes mértékben értem ezt a mondást.-* Kuncogtam halkan és megköszörültem a torkomat.*
- Bocsánat. Szóval, ha minden igaz, akkor innen már csak négy sarokra van a főút, mi egyenesen Manhattan-be vezet. Aztán már csak végig kell ezen menni, és utána itt lekanyarodni.-* Mutogattam a térképen, aztán felsóhajtottam.*
- Nos, további szép napot! Örültem a találkozásnak.-* Indultam tovább a járdán. A szoknyám, amit viseltem, a szélnek köszönhetően ide oda libegett. És bár nem volt nagyon meleg, kellemesen éreztem magamat a V kivágású blúzomba.
Szóval lassan lépkedtem a járdán, magam mögött hagyva a férfit és a kocsiját, ami még mindig az út közepén állt.*
- Ja és mellesleg szép kocsi.-* Fordultam vissza és egy csábos mosolyt megeresztve intettem a férfinak, aki még mindig a térképpel a kezében az út mellett állt. Aztán visszafordultam a menetirányba é tovább lépkedtem, kecsesen, ruganyosan, akár egy macska.*
~ Jól van Heily, ez nagyszerűen megcsináltad!~
*Ajkaimon mosollyal sétáltam végig az járdán, mindaddig, amíg elém nem gurult egy fiatal srác egy biciklivel. A lejtőn jött lefele, és mivel pont nem látott a kanyar miatt egyenesen letarolt, így én a földön végeztem popsira huppanva. De ez valahogy nagyon nem érdekelte az illetőt, hátranézett, rám vigyorgott, majd tovább hajtott.*

Egyre érdekesebbé vállt számomra a hölgy. Bájos mosolya mögül végül szavak is előbuktak. Ezen szavak engem is mosolygásra késztettek.
-Hát igen. Így már én is... Óh nekem nem a fő út kell. A városból jövök. De azért köszönöm.
~Lehet inkább hagyom a francba az egészet és hazamegyek, vagy egy kocsmába. Ott is lehet lovagolni...vagyis lovagoltatni...
Merengtem el egy pillanatra majd kocsimat illető dicsérő szavak zökkentettek vissza. Lenéztem a járgányra amihez időközben visszaértem és rátenyereltem. Megpaskoltam a járgányt és biccentettem a lány felé köszönet képen. Beszálltam és beindítottam a járgányt. Egy pillantást vetettem a visszapillantó tükörbe ahol azt láttam, hogy egy bringás ép felborítja Heilyt. Szemlátomást nem is lassított csak tovább hajtott. Leállítottam a motort, kivágtam az ajtót és a kulcsot a zsebembe csúsztatva ki is szálltam a kocsiból. Heilyhez siettem és felsegítettem ha még a földön ücsörgött volna.
-Jól vagy?

* Csak üldögéltem a földön, és néztem a srác után, aki még mindig vigyorogva megfordult és elindult felénk. Aztán, hirtelen belépett valaki a látómezőmbe. Felnéztem rá és megpillantottam.. izé.. az előző férfit, aki megállt. Felpattantam, amikor felsegített a földről és leporoltam a fenekemről a port és az egyéb dolgokat, majd a lehorzsolt tenyeremre néztem,mivel a kesztyűm szétszakadt a sikeres esés miatt.*
~ Oh király, öregem ez a gyökér..~
- Mi a helyzet kislány?-* Szólalt meg mellettem egy mély férfihang. Oldalra sandítottam és megláttam azt a tahót, aki az előbb biciklivel nekem jött és fellökött.*
- Talán bocsánat, vagy sajnálom, tahókám.-* Vigyorogtam rá és megforgattam a szemeimet, majd az idegen férfira néztem, aki készségesen segített felállni.*
- Igen, persze jól vagyok, köszönöm.-* Mosolyogtam rá sokkal kedvesebben és felszedtem a táskámat a földről.*
- Jól van, most mit kapod fel így a vizet cica?-* Vigyorgott és megfogta az állama. Nagyon nagyon nagy önuralomra volt szükségem, hogy ne pofozzam fel a srácot, mert akkor igencsak sokkos állapotban fetrengene a földön, azt hiszem.*
- Jobban tennéd, ha szépen hazamennél anyucihoz, mert az ilyen kisfiúknak ilyenkor már aludnia kellene.-* Vigyorogtam rá ördögien és az ismeretlen férfira néztem, hogy valami segítséget keressek a tekintetében. Furcsa volt, ahogy rám nézett barna szemeivel, de inkább nem firtattam.*
- Ó egy ilyen szépséget nem engedek el anélkül, hogy behatóbban ne tanulmányoztam volna.-* Vigyorgott és egy laza mozdulattal magához rántott.*
- Nagyon rossz ajtón kopogtatsz.-* Dünnyögtem és igyekeztem megszabadulni a kezeitől, amik undorító módon a derekamon pihentek.*
- Ugyan már, nincs itt senki..
- Még vak is vagy? Jesszusom, hányingerem van tőled..-* Fortyantam fel és egy laza mozdulattal hátracsúsztattam a kezemet a hasához. Aztán lejjebb és lejjebb, amíg meg nem fogtam a srác családi kincsét. z felsóhajtott é már várta a további dolgokat, csak hogy egy erőteljes mozdulattal megszorítottam a becstele kincset és amikor a kezei elengedtek elléptem mellőle és elengedte. Meg sem álltam a férfiig,aki nem messze állt tőlünk. Mivel jobb ötletem nem volt egy laza mozdulattal megöleltem és gyorsan lábujjhegyre álltam.*
- Kérlek.. csinálj úgy, mintha... mintha veled lennék....-* Kérleltem az idegen férfit remegő hangon.*

Miután felsegítettem nem úgy tűnt mint akinek komolyabb baja lenne. Most, hogy ezt nyugtáztam ideje volt útra kelni ha ma még meg karom találni a lovardát. Alig tettem pár lépést amikor meghallottam a kis szóváltásukat. Visszafordultam és amit láttam, hallottam közel sem volt ínyemre. Ezek után még nekiáll molesztálni a lányt. Ujjaim kifehéredtek a szorítástól ahogy ökölbe szorult a kezem. Visszaindultam a lány védelmére de úgy tűnik elég talpra esett ahhoz hogy kivágja magát a helyzetből így alig 1-2 lépésre megálltam tőlük mosolyogva. Egy elismerő biccentést még küldtem a lány felé aki szinte rögvest a karjaimba hullott. Kérdése meglepett de egy ilyen ajánlatot nem szabad visszautasítani, főleg amit ilyen szépen becsomagoltak.
~Reméljük engem nem fogsz így megmogyorózni.
Egy kicsit bűvöltem a tekintetemmel majd lejjebb hajolva hozzá átöleltem remegő testét és hosszasan csókolni kezdtem. Talán kissé túlságosan is belemerültem. Ha nem adja jelét, hogy netán elég lenne akkor egy jó perc után azért észbe kapnék és abbahagynám, már ha nem merül bele ő is ebbe a jól sikerült rögtönzésbe. Felnézve a lány korábbi pórul járt áldozatára nézek.
-Kisfiú, ez nem neked való, told szépen haza a biciklit és kérj anyudtól gyógypuszit a bibikédre jó?
Kérdőn nézek a karjaimban tartott lányra, hogy jól van e. Meg hogy egyáltalán hogy tetszett neki a dolog. Személy szerint nem volt okom panaszra.

~ Én nem vagyok normális!~
*Futott át az agyamon a gondolat, amikor megláttam a felém közeledő ajkakat. Aztán megéreztem a férfi simogatást, és ahogy egyre jobban belement a csókba, kezdtem elgyengülni én is, de... pár pillanat múlva feleszméltem, hogy mit is csinálok. Elvégre, nekem ott van Andrew és... jesszusom! Amint a csók véget ért lesütöttem a szememet és hátra pillantottam, hogy a srác mit reagál. Amin megpillantottam fájdalmas arcát önkéntelenül is elvigyorodtam.*
- Vagy keres valaki mást, akinek jó pofizhatsz. Csak mondjuk a te korosztályodból.-* Vigyorogtam rá, majd az idege férfi mellkasára tettem a kezemet.*
- Szívem, menjünk. Szegény kisfiú mindjárt összecsinálja magát.-* Dörmögtem és kezemet a hátsójára csúsztattam. Kicsit furcsa helyzet volt és éreztem, hogy ebből iszonyatosan nagy baj lesz még később, de muszáj volt menteni a menthetőt.*
- Kisfiú? Na gyere, majd megmutatom ki a kisfiú.-* Fortyant fel és egy gyors mozdulattal megfogta a szabad kezemet és magához húzott.*
- Nem tanultál az előző ajándékomból?-* Kérdeztem undorodva, majd igyekeztem lefejteni magamról a kezét, ami egyre erősebben szorította a csuklómat.*
- Majd meglátjuk, hogy mit szólsz, ha én fogdoslak ott.-* Vigyorgott. Arcomon egy pillanat alatt átfutott a félelem és szinte remegve igyekeztem megszabadulni tőle.*
- Engedj el! Most, vagy esküszöm, hogy nagyon megbánod.-* Suttogtam remegve és igyekeztem kihúzni a kezemet a szorításából. Aztán mikor megéreztem a kezeit a fenekemen felsikoltottam.*

Eleinte úgy tűnt tetszik neki a dolog de ahogy véget ért a mámor szégyenlősen lesütötte a tekintetét. Mosolyogva pár biztató szót oda súgtam neki, had ne érezze magát annyira szégyenben.
-Milyen ügyes vagy.
Magabiztosan álldogáltam Heily oldalán miközben kiosztotta a kölköt. Hirtelen nem tudtam hogy a szavaim hallatán vagy még a színjáték részét képezte e a fenék markolás. Végül nem volt sok időm ezen töprengeni. Heily hirtelen kikerült védő ölelésemből és egy meglehetősen kellemetlen helyzetbe került. Alig pislogtam kettőt a srác keze már lendült is a formás popsi felé. Előre léptem és bal kezemet kinyújtva öklöm meg sem állt a suhanc arcáig. Aztán még egy lépés és jött a jobb kezem. Ez fentről lefelé érkezett amitől a kölök előre hajolt egyenesen fellendülő bal térdembe. Bal lábra nehezedtem és jobbal pedig rásegítettem a gravitációra ami egyre erősebben húzta a srác testét.
-Én szóltam...
Köptem oda neki és a sértett felé fordultam.
-Minden rendben?

*Kirázott a hideg, amikor meghallottam a férfi hangját a fülembe. Valahogy meglepődtem, hogy így megnyugtattak a szavai, de ennek kicsit örültem is. A szívverésem lelassult, és kezdett visszaállni a rendes ütemére, amikor is az az alak magához húzott. A sikoly ami belőlem tört fel igencsak hangos volt, még az én fülemet is bántotta. Ezek után éreztem, hogy egy másik kéz elrobog az arcom mellett és egyenese a srác képében landolt, majd még egy és ezután egy ügyes térd technika. Mire abbahagytam a sikítást a srác, már a földön fetrengett.*
- Jól vagyok, csak... menjünk innen.-* Néztem rá kérlelőn az idegen férfira és szorosan magam köré csavartam a kezeimet. Nem akartam, hogy még egyszer valaki a mai nap folyamán hozzámérjen. Kirázott a hideg, de igyekeztem nem mutatni senkinek, hogy mennyire is padlóra küldött ez az egész.*
~ Csak érjek haza.. Istenem... legközelebb el nem jövök egy térkép és egy rohadt GPS nélkül.~
*Nagyot sóhajtottam é szépen lassan elindultam az utca másik irányába. Már nagyon haza szerettem volna érni és akárki is az utamba akar állni, jobban teszik, ha inkább elkerül, mert jelen pillanatban úgy éreztem, hogy képes lennék bárkit sokkolni és még bocsánatot se kérnék.
Csendben ballagtam az utcán és nagyon reméltem, hogy az a tahó kis szoknyapecér nem csönget megint az én szoknyámon, mert nagyon-nagyon nem voltam már olyan hangulatban, hogy még egy mogyoró zúzást, vagy tökön rúgást véghez tudjak vinni. És bármennyire kis végtelen nőszemélynek tűntem, aki olykor-olykor igazán képes volt bolondozni, most tényleg úgy éreztem, hogy ha még egyszer a közelembe jön, elkábítom.*

-Akkor jó.
Nyugtáztam hangosan. Nem volt meggyőző a kijelentése főleg ahogyan viselkedett de hogyan is lehetne valaki jól ezek után? Leráztam jobb kezemet. A lányra pillantottam aki magával volt elfoglalva. Így észrevétlenül lehúztam öklömről a ráterült vért majd lepöcköltem a földre. Még egy megvető pillantást vetettem a földön fekvőre. Úgy tűnik elég volt neki a verés, talán kicsit sok is, ugyanis csak nyöszörgött önkívületi állapotban. Ráztam még kettőt a kezemen és kiroppantottam fegyverem. Nem volt jó ötlet de talán egy fokkal jobb lett. Heily után robogtam és finoman vállára tettem kezem és finoman húzni kezdtem vissza, de csak annyira, hogy érezze.
-Ha gondolod haza vihetlek. Nem lenne túl biztonságos egyedül mászkálni...
Mondtam és hátra pillantottam korább áldozatunk felé akit eközben még 3 bringás suhanc vett körbe a semmiből.
-Főleg most...

*Ijedten megfordultam, amikor megéreztem egy kezet a vállamon. Aztán, észrevettem, hogy az a férfi jött utánam, aki korábban a "játszó" pajtimnak bizonyult. Az ajánlata kecsegtető volt, és ahogy végiggondoltam: csak be kellene szállnunk a kocsiba, megmondani, hogy hol lakom, és oda is vinne, de volt egy olyan érzésem, hogy az a fuvar se lenne ingyen. És a mai napra elegem volt a férfiakból. Ám amikor megpillantottam, a másik három srácot is kifutott arcomból a vér, és alig bírtam nyugalmat erőltetni magamra.*
- Az volt az?-* Kérdezte az egyik és az idegen férfira mutatott, aki pontosan velem szembe állt.*
- Ó ne, ne, ne. Ugye nem fog idejönni?-*Kérdeztem, ám amikor megpillantottam, hogy felénk lépked még jobbam megijedtem. Már szinte biztos voltam benne,hogy nem ússzuk meg vérengzés nélkül.*
- Hé, te barom!-* Szólt a srác a férfihoz.*
- Úgy hallottam, hogy elláttad a haverunkat baját és tudod, mi utáljuk, ha ellátják a haverunk baját.-* Rázta a fejét, majd rám emelte tengerkék szemét.*
- Ez az a csaj, amelyik nem adta be a derekát? Nem mondom, jó darab, vele is ellehetünk, de előbb leckéztessük meg a hapsiját.-* Vigyorgott a haverjaira, majd ránk nézett és egy alaposat suhintott a még mindig előttem álló férfi felé.. Aztán még egy lépés után gyomron vágta a megmentőmet. Hirtelen azt se tudtam mit csináljak. A férfi hátára csúsztattam a kezemet.*
- Jól vagy?-* Kérdeztem és szúrós szemekkel néztem a srácra.*
- Óh szépségem, a lovagod nem valami harcos alak.-* Ciccegett, majd odajött hozzám. Kirívó tekintettel méregettem, majd amikor felém közeledett egy alapos rúgással tökön rúgtam. A srác felüvöltött, majd a földre rogyott, miközben a golyóit szorongatta.*
- Hülye ribanc! Ezt nagyon mg fogod bánni!-* Visította egy másik alak, majd amikor odaért hozzám akkorát lekevert, hogy hirtelen minden elsötétült előttem.*

Míg ő tétlenkedett a csőcselék felzárkózott. Amikor hallottam a lépteiket megfordultam. Balta arccal hallgattam az értelmesebbnél értelmesebb felszólalásaikat. Mintha nekik lenne igazuk.
-Kész te is? Van még bőven.
Kínáltam fel a lehetőséget de megint csak nem rám figyelt. Megforgattam a szemem ami ugye hiba volt és bekaptam egyet. Nem tértem magamhoz a meglepetéstől amikor kaptam egy gyomrost is. Ráadásul a levegőm is beszorult.
~Komolyan... ilyet bekapni egy suhanctól...
Féltérdre ereszkedtem. Mindeközben Heily is tette a dolgát. Ahogy tápászkodom fel az apró lány eszméletlenül hullt a karjaimba. Finoman letettem a földre majd felpattantam.
-Eszednél vagy?!
Már lendült is a karom egy jobb horogra ami megpördítette a tengelye körül közel 180 fokkal és eldőlt mint egy zsák krumpli.
-Nőt megütni?! Az eszem megáll!
Dobbantottam és a két földön fekvőre ráfolyt a beton. A közeledő harmadik fél felé fordultam és felé csaptam kezem mire egy hosszú betonnyúlvány nyúlt ki a hasa irányába amire teljes erejével ráfutott, majd hasát fogva lefordult róla. Heily támadójához lépdeltem és benyúltam a beton alá, megragadta ma felsőjét és talpra húztam közben a beton koporsó fogva tartotta és vele együtt alakult. Szikrázó tekintetemet az övébe fúrtam.
-Hogy lehet valaki ekkora tróger? Hogy vagy képes megütni egy nőt, pláne ha még kisebb is nálad?! HE?!

~ Úhú, az meg fog látszani, és alig ha fogom megúszni egy könnyed fejmosással.~
*Amikor megkaptam azt a bizonyos pofont, hirtelen elsötétült minden, de azt azért még éreztem, hogy valaki elkap és finoman letesz a földre.*
~ Ó hála az égnek!~
*A beton hideg volt, és ez valamennyire segített túlvészelni az iszonyatos fájdalmat, ami a fejemben lüktetett. A férfi hangját hallottam, ahogy azt is, hogy egymás után a földre pottyannak a srácok. Amikor egy kicsit már sikerült kinyitnom a szememet, a fájdalomtól, meglepődve néztem a férfit és a srácot aki felpofozott. Az egész olyan abszurd volt. A srác a betonban feküdt, de úgy, hogy a férfival szem magasságban volt, a betonban.*
- Jól vagyok.-* Nyugtattam meg a férfit, majd feltápászkodtam a földről. Éreztem, hogy a hely,a hol megütött lüktet és iszonyatosan sajog. És minden bizonnyal már el is kezdett bedagadni. Hurrá!*
- Hagyd! Miattam nem kell ilyen felhajtás. És a többi már mind kifeküdt. Aligha jönnek utánam ezek után.-* Mosolyogtam drága megmentőmre és finoman a kezére tettem a kezemet.*
- Tényleg jól vagyok. Egy kis jegelés, és minden rendben lesz.-* Nyugtattam a még mindig ingerült férfit, majd a riadt srácra néztem. Egy bátortalan lépéssel közelebb mentem hozzá, lehúztam a kesztyűmet és megfogtam az arcát az egyik kezemmel. Éreztem, hogy az életereje belém áramlik, akárcsak a víz, amit iszom. Éreztem, hogy kicsivel több erőm van, a pofon után, de még mindig iszonyatosan sajgott a fejem. Ám a fiú kezét elengedtem, amint láttam, hogy kezd elfehéredni. Visszahúztam a kesztyűt a kezemre, majd egy pár pillanat múlva végighúztam a kezemet a bal arcomon. Ahogy a kesztyű anyagát megéreztem még erősebb fájdalom kezdett mardosni, és amikor megnyaltam alsó ajkamat vér ízét is éreztem.*
~Óh, remek... Hogy ezt hogy magyarázom majd ki..~

Ingerült szavaimra csak egy pofátlan vigyorgást kaptam. Már készültem, hogy leszedem róla a betont és olyat lekeverek neki amibe az én kezem is beleroppan, hogy aztán arccal csapódjon a betonba. Azonban Heily érintése kizökkentett ebből a gondolatsorból. Kissé ingerülten néztem rá és ahogy megláttam arcán az ütés nyomát öklöm megszorult a srác ruháján ahogy az őt ölelő beton is egy kicsivel szűkösebbre vette a figurát. Itt már nagyon is ijedt képet vágott.
-Ha téged megütnek, mi garantálja, hogy más nőt nem fognak? Rájuk fér egy kis nevelés... Mond csak... Tudod mi az a Vasszűz?...
Kérdeztem a fiúra emelve a tekintetem aki csak riadtan ingatta a fejét.
-Neme? Had mutassam meg... Érzed azokat a tüskéket nőni? A Vasszűz egy szarkofág tele hatalmas tüskékkel....
A srácról elkezdett szakadni a víz, taknya, nyála vére kezdett egybe folyni és pánikszerűen ficánkolni. Azonban ahogy Heily kezelésbe vette, mint akit kiszipolyoztak szépen elcsöndesült és lekókadt, mint egy hervadt virág. A Betonon belül a tüskék azonban tompák legfeljebb holnap teli s tele lesz kék zöld foltokkal. Már ha addig kiszedik innen... Meglepetten néztem Heilyre akinek időközben egy kis vér csordogált a szájánál.
-Te vérzel... had nézzem.
Nyúltam felé lassan ha engedi két ujjal óvatosan megfogom az állát és közelebbről is szemügyre veszem a sérülést. Nem tűnt komolynak így csak szó nélkül egyenesedtem fel. Majd a kókadozó srácra néztem.
-Ezt te csináltad vele?

- Nézd, attól nem fogják abbahagyni, hogy te most ellátod a bajukat.-* Néztem a férfira és egy apró mosoly után a földön fekvő srácokra néztem. Nem lehettek több, mint tizenhat-tizenhét évesek és szomorú volt látni, hogy ilyenek a mai fiatalok. Már amelyik.
Miután elszipolyoztam a fiútól annyi életerőt, amennyi kitart hazáig hagytam, hogy a férfi szemügyre vegye az arcomat.*
- Semmiség. Tényleg, majd meggyógyul.-* Nyugtattam meg a férfit, majd a következő kérdésére lehajtottam a fejemet és bólintottam.*
- Igen, én voltam, de nem lesz semmi baja. Csak kicsit legyengült. Egy kis pihenés és újra a régi lesz.-* Vázoltam a helyzetet, majd a szám szélét kezdtem nyalogatni, ami még mindig vérzett egy kicsit.*
- A franc egye meg! Ha így hazaállítok alapos fejmosásban fogok részesülni.-* Dünnyögtem az orrom alatt és idegesen elkezdtem fel-alá járkálni a járdán, miközben néha-néha a férfira pillantottam.*
- Te jól vagy?-* Néztem rajta végig. Nem láttam, hogy valami komolyabb baja lenn-e, de azért amint láttam, hogy mekkorát kapott a gyomrába. Tekintetemmel végigpásztáztam a testét, az arcát, majd amikor megpillantottam a kezét láttam, hogy ott bizony elég csúnyán festett.*
- A kezed..-* Szisszentem fel, majd megfogtam finoman a jobb kezét, amivel az imént mosott be a srácoknak. Szemügyre vettem, és láttam, hogy a bütyköknél egy kicsit, mintha kezdene belilulni.*
- Nem sajnáltad a kezeidet, ugye tudod? Van elsősegély doboz a kocsidban?

-Érdekes, mégis mit csináltál vele? Életerőt szívtál? Akkor szoktak így kókadozni. Vagy valami betegséget csempésztél bele?
Merült fel bennem egy csomó kérdés közben az áldozatot vizsgáltam távolról.
-Fejmosást? Az lehet... Ami azt illeti egész jól áll.
Bólogattam aprókat Próbáltam nyugtatni egy kicsit. Megropogtattam ujjaimat és felemeltem ahogy szóba jött kezem állapota. Fájdalmasan átmozgattam s legyintettem. Nem először járok így max egy hét és jól lesz. Bár amilyen csúnyán kattog lehet több.
-Rá se ránts. Volt már nagyobb baja is.
Legrosszabb esetben bekopogok Lexhez, hogy vessen rá két pillantást.
-Hát nem, megérdemelték.
Ráztam le megint. Egyre jobban kezdett fájni. Ki be nyitogattam a markomat rá is feszítettem.
-Ebből Lex lesz..
Dörmögtem az orrom alá. Kérdésére pedig csak vállat vontam flegmán.
-Nincs, fölösleges...

- Eszem ágában sincs megbetegíteni. Csupán egy kicsit adott az erejéből, hogy én hazatudjak innen jutni, ha már volt olyan nagylelkű, hogy megjutalmazott egy pofonnal.-* Rántottam vállat, majd sajgó számhoz nyúltam és megtapogattam. Amikor egy-egy helyen erősebben megtapintottam felszisszentem az erősebb fájdalomtól. Aztán a férfi kezére siklott ismét a tekintetem. Láttam s hallottam, hogy nem éppen a megfelelő módon működik.*
- De elég ronda, muszáj lenne legalább a bütykeidet letisztítani, mielőtt elfertőződök, vagy el rondul.-* Erősködtem a férfival, majd finoman megfogtam a kezét s elkezdtem a közeli pad felé húzni őt. Amikor odaértünk leültettem rá, majd a táskámból előkerestem egy zsepit és a szája felé közelítettem azt.*
- Nyald meg. A nyálban is van valamennyi véralvadás gátló és így is valamennyire megtisztítod a sebet.-* Magyaráztam és közben szüntelen az arca előtt lóbáltam a zsepit.*
- Előre figyelmeztetlek, hogy ha nem nyálazd be a zsepit én teszem meg, és hidd el, nem szeretnéd, ha a rúzsomat is rákenném a kézfejedre.-* Emelem fel a szemöldökömet, miközben gonoszan vigyorogtam rá a férfira.*
- Mellesleg Heily vagyok.-* Mutatkoztam be gyorsan és még mindig a férfi előtt lóbáltam a fehér papírzsepit, aminek enyhén kamilla illata volt.*

Épp készültem volna, hogy intek és tovább állok és végre befutom saját utamat amikor a lány kézen ragadott és ráncigálni kezdett. Minimális ellenállást tanúsítottam iránta, az elmúlt események után nem akartam kirántani a kezem az övéiből. Legalább én ne legyek vele goromba. Pedig nagyon azon járt az agyam, hogy kirántom és lelépek. Míg magamban ezen filozofáltam, hogy igen vagy ne addigra a padon találtam magunkat. Ezzel el is dőlt a kérdés. A zsebkendőt látva újabb kivetni valót találtam a dologban. Még, hogy én a sebeimet nyalogassam. Komolyan...
-Mondom nem vészes nem lesz semmi baja...
De beszélhettem én neki, mintha csak a falnak mondanám. Ez a tipikus anyáskodó hozzáállás. Ezért nem tervezgetek hosszú távra. Egy idő után igazi asszonylélek lesz mindegyik és megkeserítik az ember életét ha nem vigyáz.
-Fogadjunk van párod.
Jegyeztem meg cinikusan poénnak szánva. Orcám jobb oldalára egy pimasz mosoly ült ki. Aztán kinyújtottam a zsebkendő irányába. Ha neki tolja azt veheti észre, hogy hirtelen kifolyik ujjai közül a papír. Kinyújtott nyelvemen díszelgő zsebkendővel hátrébb hajoltam és kihúztam magam. Levettem róla a zsebkendőt és ketté választottam. Mutató ujjamon egy kis átlátszó buborék lett belőle míg középsőn egy barna.
-Tudod, az alkohol és a betadin valamivel hatásosabb a nyálnál.
Mondtam és először a világosat kentem a sebre mire szemlátomást egész kezem megfeszült majd a betadinnal is jó alaposan körbekentem.
-De hálás vagyok a segítségért. Neked is kéne már keríteni valamit a szádra...
Hajoltam közelebb és ha nem csapja el a kezem akkor mutató ujjamat állára biggyesztve finoman elfordítom a fejét, hogy jobban szemügyre vegyem a sebet.
-Nem?

* Különösebb képen nem tudott meghatni a férfi tiltakozása. Elég makacs egy egyéniség vagyok így is, és akárhogy is erősködött, hogy jól van láttam a kezén a sérüléseket. A megjegyzésére elmosolyodtam, majd végigmértem alaposan.*
- Nem áll szándékomban a magánéletemet elfecsegni, de ahogy látom, te nem nagyon rendelkezhetsz nővel az életedben.-* Néztem le rá, majd amikor a papírzsebkendő kifolyt a kezeim közül döbbenten figyelem, ahogy játszi könnyűséggel átváltoztatja a papírt, és a végén a kezére keni. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam a meglepetéstől, aztán, amikor megéreztem az ujjait az arcomon, és azt, hogy elfordítja a fejemet megráztam a fejemet.*
- Jól vagyok. Majd meggyógyul.-* Vontam vállat, majd finoman elhúztam a fejemet, hogy megszabaduljak a fogásból. aztán még egy utolsó pillantást vetetettem a kezére, majd összefontam kezeimet a mellkasomon.*
- Tudod, lehet hogy jobb a betadin és az alkohol, csak sajnos én nem tudok ilyen ügyes kis trükköket, viszont, hidd el, alapos munkát tudok végezni.-* Suttogtam a füléhez hajolva, majd felegyenesedtem és egy sunyi vigyorral az arcomon megigazítottam a szoknyám alját.*
- Nos, még egyszer köszönöm a segítséget és azt, hogy elláttad a bajukat, na meg hogy nem hagytál összeesni.-* Mondtam, majd beletúrtam barna fürtjeimbe és az utca azon részére pillantottam amerre nekem mennem kell. A négy suhanc még mindig a betonon feküdt és hangosan nyöszörögtek.*
- Remélem időben hazaérnek, mert nem lenne jó dolog, ha anyuci megbüntetné őket.-* Ráztam a fejemet, majd elindultam a járdán az utca vége felé.*
- Minden jót, kedves...-* Nem fejeztem be a mondatot, mert felettébb érdekelt, hogy ki lehet ez az úri ember, aki segített nekem. Így hát csak néztem hátra a vállam felett várva a válaszára.*

-Jelenleg nem tartok barátnőt. Az rá ér később is. Például este... ha gondolod, én ráérek.
Jelentem ki nemes egyszerűséggel és szinte már-már teljes közönnyel.
Hagyom, had húzza el a fejét. Megjegyzésén pedig jót derülök. Engem mindenképpen le akar ápolni, de azt már nem hagyja, hogy az ő arcát ápolgassam. Mosolyogva, megcsóválom a fejem.
Először vissza akartam fogni magam, hogy megjegyzést tegyek, de úgy döntöttem ezt nem kéne szó nélkül hagyni. Már csak azért sem. Ha valaki ilyen csintalan megjegyzéseket tud tenni, az ezen nem fogja felkapni a vizet. Ha pedig igen, akkor istenem... így jártunk. Amikor távolodni akart a fejemtől, hajoltam utána jelzésképp, hogy én se kívánom a világba kürtölni mondani valómat és maradnék a bizalmas légkörnél.
-Vannak itt még olyan trükkök amik mennek az ilyen alapos munkához.
Eltávolodtam tőle és megejtettem egy kacsintást az irányába. Hálálkodását csupán halovány mosollyal, széttárt karokkal és egy enyhe előre hajlással nyugtáztam. "You are welcome..."
Még akkor sem szólaltam meg amikor nevem után érdeklődött. Továbbra is jókedvűen mutattam mutató ujjammal a föld felé. Ha előre néz meglát a földön egy névjegy kártyát. Rajta a teljes nevem kiírva, és egy telefon szám. A betonra pedig ugyan ezzel a kézírással: Te pedig?
Míg ő ezzel foglalatoskodik csak türelmesen várok.