Re: The Belnord Hotel

by **Amanda Boower** Vas. Okt. 21, 2012 9:05 pm

[You must be registered and logged in to see this link.]

Miközben ezerrel száguldottam a Hotel felé, közben a bankommal cseverésztem telefonon, hogy mennyi pénz tudnak utalni, így nagy hirtelen, mert nem szerettem volna, ha e miatt fuccsol be az üzletem az ügynökkel.
Most már Derek jóvoltából azt is tudtam, hogy jóval többet kell ajánlanom, de az egyáltalán nem volt akadály. Curtis tudta a dolgát és közben már telefonált a fiúknak, hogy álljanak készen és igyekezzenek minél több embert mozgósítani, ha nem járnék sikerrel, mert akármi is lesz én vissza akarom kapni a fiamat.
A hotel előtt, Curtis-sal a nyomomban, aki most nem volt hajlandó a kocsiban várni, berohantam és a recepcióst magamhoz intettem.
- Mondja, akar sok pénzt keresni? – nyújtottam felé egy ezer dollárost, amire kikerekedtek a szemei és csak bólintott egyet. – Na, akkor marha gyorsan megmondja nekem, hogy melyik szobában lakik Brooks ügynök és utána azt is nagyon gyorsan elfelejti, hogy látott engem valaha. – csúsztatok át még egy ezrest. – Különben, nem fogja tudni elkölteni ezt a kis pénzmagot. – intek a mögöttem komoran álldogáló testőröm felé, aki megvillantja a hóna alá csatolt pisztolyát.
A fiatal recepciós srác elfehéredik, majd elvörösödik és nagyot nyelve végre kinyög egy mondatot.
- Én nem láttam semmit természetesen és azt sem tudom, hogy a 302-es szobában ki lakik.
- Okos fiú – veregetem meg az arcát és már indulok is felfelé. – Te itt maradsz a hallban. – mondom Curtisnak és a szememből láthatja, hogy most jobb, ha nem vitatkozik.
A lift hangtalanul áll meg a harmadikon, és én pár perc múlva már a 302-es szoba ajtaján kopogtatok.

by **Derek King** Vas. Okt. 21, 2012 9:37 pm

Brooks ügynök - kinek keresztneve az évek során már a családja számára is feledésbe merült - a kanapén ülve nézi éppen a boksz mérkőzés videó felvételét, amiről kénytelen volt lemaradni a munkája miatt. Sajnos el kell ismernie, hogy fiatalabb kollégáinak valóban igaza volt, és nem vesztett sokat azzal, hogy amikor élőben adták le, inkább dolgozott, a két ökölvívó jóformán csak simogatja egymást, a kihívó pedig olyan nyeszlettnek tűnik a szemében, hogy úgy érzi, ő is eséllyel állhatna ki ellene. Mondjuk, azt meg kell hagyni, hogy az ügynök igencsak jó erőben van, és bár közel sem olyan drabális állat, mint mondjuk King, vagy akár Amanda testőre, azért van egy olyan kisugárzása, amiből mindenki sejtheti, hogy ha kocsmai verekedés tör ki, jobban jár, ha az ő oldalán harcol. A nő ezt hamarosan saját szemével is láthatja, ugyanis kopogására hamarosan választ kap.
-Nem emlékszem, hogy rendeltem volna valamit - dörmögi, aztán kinyitja az ajtót, s bár mesterien leplezi, a szemei elárulják, mennyire megdöbbenti a látvány, és persze azt is, hogy pontosan tudja, ki áll a küszöbén éppen. a résnyire nyitott ajtót szélesre tárja, s végre a maffiafeleség is láthatja ezt a magas, fekete öltönyt és nyakkendőt viselő férfit, ki 45 éves kora ellenére igencsak jól tartja magát. Széles vállai alig férnek ki a szűk ajtón, szemeiben még a fiatalság tüze ég, agya pedig vág, mint a borotva, ha csibészségről van szó. Az idő vasfoga egyedül hajkoronáját nem kímélte. Mindig is abban reménykedett, hogy az ősz haj és szakáll legalább olyan jól áll majd neki, mint nagy kedvencének, Sean Connery-nek, ám hamar be kellett látnia, hogy inkább nyugdíjasnak néz ki tőle, ezért rövid úton megszabadult maradék hajától, és szakállától is. Immár csak a szarkalábak árulkodnak arról, hogy ez a férfi bőven elmúlt nemhogy 30, de 40 is.
-Mrs.Boower - szólítja meg, néhány másodperc hatásszünet után. - Kérem fáradjon beljebb.
Ha a nő belép, utána gyanakodva néz körbe a folyosón - persze csak miután a nő már kartávolságon kívül van - aztán kiteszi a "ne zavarjanak" táblát, és bezárja maga mögött az ajtót.
-Ne haragudjon, de nem vártam vendéget - mentegetőzik nyájasan, kilógó ingét pedig visszatűri a nadrágjába, csupasz lábfejére azonban nem húz zoknit egyenlőre. - Megkínálhatom valamivel? Állítólag ez a keleti part legfinomabb bora...

by **Amanda Boower** Vas. Okt. 21, 2012 9:57 pm

Nem tudtam mire számítsak, de őszintén meglepett a férfi, mert nem egy vállas, nagy darab fickó lebegett a tudatom mélyén, hanem egy kis nyápic, akit pár perc alatt meggyőzök, hogy álljon mellém. Így hát pár pillanatra meglepődtem és csak szótlanul léptem beljebb és néztem, ahogy a tarkopaszra borotvált, jó karban lévő ügynök bezárja mögöttem az ajtót.
Persze láttam azt is, hogy megismert, ami viszont nem lepett meg.
- Nem tesz semmit, - intettem megértően a kezemmel a szabadkozására, mint egy igazi úrinő. Nem is jelentkeztem be előre, így nem is számíthatott rám. És köszönöm, egy kis bor jól esne. – sétáltam beljebb, majd helyet foglaltam az egyik fotelban és a lábamat diszkréten keresztberaktam, majd vártam, hogy felszolgálja az italt.
Ha megkaptam, egy darabig csak lötyköltem a pohárban a nedűt és váram, hogy leüljön ő is velem szemben.
- Tudja, hogy ki vagyok, és mivel nem látszik butának tudja azt is gondolom, hogy miért látogattam ma meg, igazam van? – nézek a szemébe kérdőn, de figyelem minden rezdülését.
A válasza után azonnal folytattam, mert nem az a férfi volt,, akivel felesleges köröket kellett volna futni, ahogy elnéztem.
- Szóval az ajánlatom magának 5 millió dollár, ha segít kiszabadítani a fiamat.

by **Derek King** Vas. Okt. 21, 2012 10:11 pm

Jó nagy pohárba tölti ki a bort, igaz magától sem sajnálja egyetlen cseppjét sem. Mentségére szolgáljon, hogy ezt a két poharat találta meg elsőnek, és nem is keresett utána többé másikat, hisz a szemében az a felnőtt adag, amibe egy ember ki tudja önteni az üveg felét.
-Tisztán kéri ugye? - Kérdi, bár személyes véleménye, hogy az ilyen nedűt bűn lenne elrontani holmi kólával, vagy hasonló rémséggel. A választól függően cselekszik, aztán átadja a nőnek a poharat, s leül vele szemben egy karosszékben.
-Nos, egyesek úgy tartanák, hogy az, ha valaki érzelmeket mutat a családja felé, a gyengeség jele. Én nem hiszem ebben, és ha jól sejtem kegyed sem. - Lágyan belekortyol az italba, jelezve, hogy nincs benne méreg...de legalábbis a saját poharát hülye lett volna megmérgezi. Egyébként Amandáéval sem tette ezt. Mint már korábban szó volt róla, bűn lenne felhígítani ezt a mesterművet.
-5 millió? - Kérdi, és elismerően bólint. - Nem is rossz nyitóajánlat. Még 20, és lehet egy saját szállodám. Mielőtt azonban az árakról beszélnénk, vagy elárulná, hogy pontosan mi az, amit elvár tőlem, kérem engedjen meg nekem valamit.
Ezzel feláll, és az ablakhoz lép, hogy behúzza a függönyöket, elrejtve magukat a külvilág elől, majd a tv-t is hangosabbra veszi.
-Ne haragudjon, de nem szeretem, ha valaki hallgatózik.
Ez után újra helyet foglal, nagyot kortyol az italából, majd némán megvárja amíg a nő is hasonlóképpen tesz, s ha már csak félig van a pohara, újra felpattan.
-Megtenné, hogy az ékszereit beledobja abba a pohár vízbe ott az asztalon? Ígérem mindet visszakapja majd.
Ezt követően közelebb lép a nőhöz, és minden erejére szüksége van, hogy ne vigyorogjon olyan szélesen, hogy az már körbeér a tarkóján.
-Van még valami, amivel zaklatnom kell. Kérem ne vegye személyes sértésnek, de tudja milyen az, ha valami túl szép, hogy igaz legyen. Sajnos önt is meg kell motoznom, mielőtt rátérhetnénk a lényegre.

by **Amanda Boower** Vas. Okt. 21, 2012 10:38 pm

Bár nem azért lötyögtetem a bort, mert feltételezem, hogy rakott bele valamit, hiszen ez most eszembe sem jutott, úgy el voltam gondolkozva, de azért értékeltem, hogy elsőnek kortyolt bele az italba.
- Hát, ha valaki így tartja, az csak valami érzelmileg sivár lelkiállapotú valaki lehet, aki ezzel próbálja igazolni magát. – válaszolok halkan, majd én is belekortyolok a vérvörös italba, ami meglepően zamatos, majd figyelem a férfi reakcióját az összegre.
Nem lepődik meg és ez igen érdekes. Azért vártam valami színlelt tiltakozást, vagy felháborodást, hogy úgy érezze nagyon győzködni kelljen, de semmi ilyesmi, mintha csak az időjárásról csevegtünk volna.
Az, hogy ez még sem arról szól, csak az jelezte, hogy elkezdte behúzni a függönyöket és felhangosította a tévét.
- Ki hallgatózna? Senki nem tudja, hogy itt vagyok. – néztem rá halványan mosolyogva, bár azért eszembe jutott a motel ajtaján kirobbanó Derek képe, ahogy elhúztunk a kocsival és csak reméltem, hogy nem fog keresztbe tenni nekem.
- Hogy mit? – rezzentem össze, ahogy megáll előttem. – Áááá, azt hiszi be vagyok poloskázva? – kacagom el magam a helyzet komikumán, de aztán nem húzom az időt tovább és teszem amit kért. Pár perc múlva már az összes ékszerem a pohár alján pihen. – Akár meg is tarthatja emléknek. – ülök vissza a helyemre, hogy aztán ismét meglepjen valamivel, amitől először elvörösödve pattanok fel, de aztán rögtön erőt veszek magamon és egy pillanat múlva már higgadtan bólintok felé, de nem állom meg, hogy kissé gúnyos ne kegyen a hangom.
- Csak tessék, ha ezzel örömet okozok magának, akkor tegye csak, de el tudja képzelni, hogy ez alatt a ruha alatt elférne egy lehallgató készülék? – mutatok végig az alakomra feszülő ruhán.
Ha végzett, akkor a dühömet és az undoromat lenyelve ismét megszólalok.
- És most már rátérhetünk az üzletre, nincs sok időnk.

by **Derek King** Vas. Okt. 21, 2012 11:12 pm

-Egyet értünk - bólint - de sajnos a legtöbb kollégája nem osztaná a véleményünket, ahogy nem is lennének ilyen civilizáltak, hasonló helyzetben.
A nő kérdésére csak megvonja a vállát.
Lenne pár tippem arra, hogy ugyan ki akarna csőbe húzni, és bár azt el kell ismernem hogy valóban igencsak szép húzás lenne, ha valaki be tudná szervezni a gyönyörű és halálos Amanda Boower-t a rendőrség szolgálatába, ha rajtam múlik inkább egy elképesztő bravúr eredményeképpen sem szeretnék bajba kerülni.
Az ékszerek medencéjéül szolgáló poharat az egyik szekrény tetejére teszi, aztán mosolyogva megrázza a fejét.
-Félek, nekem nem állna olyan jól, mint kegyednek, és a fülem is nagyon rég lyukasztották már, azóta be is nőtt, szóval inkább passzolom.
Amit viszont a világért sem mulasztana el, az a motozás, és bár ellen tud állni a kísértésnek, hogy hátulról, szorosan magához ölelve végezze el a kényelmetlen, de szükséges műveletet, és mindössze csak a kezeivel simít végig a nő testrészein, azért mindenképpen alapos munkát végez.
-Nem fogom elkövetni azt a hibát, hogy alábecsülöm kegyedet. - Szól halkan, hisz már közel áll hozzá, hatalmas tenyerei pedig végigszántanak a nő két kinyújtott karján. - Itt úgy tűnik nincs.
Gyengéden simít végig a nő combjain, aztán felfelé haladva a nő oldalán vándorolnak óvatos, de mindenképpen alapos kezei. Ezek után természetesen nem maradhat ki a nő háta sem, ahonnan kezei véletlenül a nyakára is fölsiklanak.
-Pardon - szól, aztán elindul lefelé, a formás fenék irányába, amit őszinte sajnálatára mindössze csupán egyszer vizsgál át, és hogy fenntartsa a profizmus látszatát, azt sem teszi lassabban, mint a többi testrészt. Miután hátul kész van, elől is megismétli a műveletet, a keblekhez érve pedig már mosolya is eltűnik, és őszintén szabadkozik.
-Bocsásson meg, de előszeretettel rejtik oda.
Természetesen most is alapos kezekkel végzi a dolgát, s a nő mellkasának egyetlen pontja sem marad érintetlen. Dolga végeztével újra kezébe veszi a poharát, és helyet foglal.
-Valójában, csak holnap este fogják elszállítani, szóval beszélgetni azért van még időnk, és a bort is nyugodtan befejezhetjük. - Ezzel bele is kortyol az italba. - De természetesen hallgatom. Mi az, amit tőlem szeretne, aztán pedig rátérhetünk az árra is.

by **Amanda Boower** Hétf. Okt. 22, 2012 10:10 am

Hát a civilizáltságról egészen addig osztottam is a véleményét, amíg a motozásra nem került a sor, amit hihetetlenül aprólékosan sikerült megejtenie, és tartok tőle, hogy nem azért mert mostanában olyan aprók a lehallgató készülékek, hogy akár a melltartó pántjában is elférne.
Ismételten megborzongok, ahogy végighúzza a kezét a karjaimon, aztán a lábaimon és aztán mindenhol, minden egyes négyzetcentiméteren a testemen és bár érződik rajta a rutin, és sehol nem időzik el a szükségesnél tovább, azért nekem ez akkor is hihetetlenül kellemetlen.
Nem érdekel, hogy szabadkozik, mert nem hiszem, hogy hasonló helyzetben sokat jelentene neki, ha a férfiasságát markolászva kérnék tőle bocsánatot, mondván, hogy a férfiak meg előszeretettel rejtik a gatyájukba.
Csak összeszorított foggal és vonallá préselt szájjal tűröm, hogy vége legyen, aztán gyorsan helyet foglalok vele szemben, mielőtt még valami vehemensebbre ragadtatnám magam, mert most nem ez a cél, de ezt azért felrovom egy képzeletbeli listára és ez nem biztos, hogy jót jelent számára.
- Én az esetleges előkészületekre gondoltam, mert talán arra is szükség lehet. – szólalok meg kissé fagyosan.
Aztán már inkább én is arra koncentrálok, hogy összeszedetten tudjak gondolkozni és ne az érzelmeim vezéreljenek.
- Hát gondolom nem újdonság, hogy mit akarok. A fiamat! Hozza ki a fiamat a rendőrségről, vagy szervezze meg, hogy meg tudjon szökni és akkor gazdag emberré teszem. Nem vagyok jó stratéga, nem tudok biztos ötleteket adni, mint ahogy erre már valaki rávilágított. Engem az aggódás és az érzelmeim vezérelnek és lehet őrültségekre is hajlandó lennék. Maga a szakember, találja meg a módját és én fizetek magának annyit, amennyit kér. – mondom neki halálos komolysággal.

by **Derek King** Hétf. Okt. 22, 2012 6:43 pm

-Tehát, ha jól értem, tőlem vár mindent - foglalja össze a hallottakat, majd orrhosszal megelőzi a nőt, mikor is kiissza a pohara maradék tartalmát. - Így természetesen nem elégszem meg aprópénzzel, már csak azért sem, mert már azért a fejemet vehetnék, ha kiderülne, hogy erről beszélgetünk.
Előre dől a fotelben, állát két öklére támasztva, két könyöke pedig a két térdén pihen, egy emberi "A" betűt formálva így végtagjaiból, melyre feje teszi fel a pontot...valamiért. Tekintete Amanda tekintetét fürkészi, agya fogaskerekei pedig ezerrel zakatolnak.
-Tegyük fel, hogy el tudom intézni, hogy Mr.Boower előbb szálljon le arról a helikopterről, ráadásul a kollégáim legjobb tudomása ellenére élve. Tegyük fel azt is, hogy pontosan tudom, kiket kerestek meg az ön ellenségei meglepően nagylelkű ajánlatukkal, és el tudom intézni, hogy ezek az emberek ne kapják meg, amit szeretnének, sőt, azt higgyék, a fia nem szökött meg, hanem mi gyilkoljuk meg, s minden olyan pletyka az ami ellenkezőjét állítja, csak szánalmas próbálkozás a részünkről, hogy eltusoljuk az ügyet. - Gondolatjáték ismertetését követően feláll, és a nő elé sétál. Arca ezúttal teljes komolyságról árulkodik, és hangszíne is alátámasztja ezt.
-Pontosan mit érne ez meg önnek?

by **Amanda Boower** Hétf. Okt. 22, 2012 7:26 pm

Kicsit meglepődök a felvetésén, hogy tőle várnék mindent, hiszen pont ezért kerestem meg.
- Hát kitől várnám, ha nem attól, akit ezért fizetnék meg busásan. Gondolja, ha magam is el tudnám intézni, akkor itt lennék? Pont azért kerestem fel magát, mert maga tud a közelébe férkőzni, anélkül, hogy nagyobb tömegmészárlást kéne rendezni. – füstölgök halkan dohogva.
Közben látom, hogy azért erősen gondolkozik, és ez már azt jelenti nekem, hogy itt már csak az árban kell megegyezni, a melót már magában szinte el is vállalta.
Aztán mikor megszólal és elmondja, hogy talán el tudja intézni, hogy Sebastien időben le tudjon lépni, mind a kollégái, mind az ellenségeink elől és még talán azt is el sikerül érnie, hogy Sebet halottnak higyjék, akkor már elégedetten mosolyogva dőlök hátra.
Én is felállok, ahogy elém sétál, mert utálok felnézni valakire, akivel tárgyalok és méghozzá, most ahogy elnézem már nagyon is komolyra vette a figurát, tehát itt most el kell dőlnie mindennek. Persze azért Curtist nem dísznek hoztam magammal. Ha itt most valami balul sülne el, akkor ez az ember nem távozhatna innen élve. De sejtem azt is, hogy ő ezzel teljesen tisztában van, nem becsülöm le, látszik az egész emberen, hogy nem most jött le a falvédőről. Ez hiba lenne.
- Nagyon sokat. – nézek én is a szemébe. – Mondjon egy árat, magának mennyiért éri meg kockáztatni és meglátom, hogy elmehetek-e addig, de figyelmeztetem Brooks, ne legyen túl mohó. – húzom hideg mosolyra a számat. – Ha elfogadható árat mond, mindenki elégedett lesz majd és élete végéig megoldódnak az anyagi gondjai. De ne akarjon magára haragítani egy aggódó anyát. - szól a figyelmeztetés is.

by **Derek King** Hétf. Okt. 22, 2012 8:05 pm

-Persze, nyilván - feleli elnézően mosolyogva - csak gondoltam van valami elképzelése arról, hogy hogyan szeretné mindezt végrehajtani, de ha így fogalmaz, valóban több értelme van rám bízni mindent, a tervezéstől kezdve, csak akkor ugye nem leszek olcsó. - Újra végigméri a kimondhatatlanul vonzó teremtést, ki most csak karnyújtásnyira áll előtte. - Egy cseppet sem.
A "nagyon sok" minden esetre elnyeri a tetszését, s nyomban gondolkodni is kezd, szám szerint ez mennyi legyen.
-Nézze el nekem, de az ön közelében nehéz nem mohónak lenni. Ami pedig a pénzt illeti, hiszi vagy sem, nem állok vele rosszul - mondja, s magyarázás közben tenyerével körbemutat a lakosztályán, amiért egy ilyen puccos szállodában bizony jóval többet elkérnek, mint amit egy elvált FBI ügynök megengedhetne magának.
-Na persze, ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem fogadom el a pénzét, isten ments, boldogsággal tölt el, és még az sem zavar, honnan származik, épp ellenkezőleg. Nálam még mindig jobb helyen van, mint maguknál, és legalább lesz mit örökölnie az ex-feleségemnek, meg a fattyaimnak, ha beadom a kulcsot, ám de...Nem kegyed az egyetlen, aki megkeresett. A barátja, Defoe is komoly érdeklődést mutat az ifjú Skywalker iránt, pénzt pedig kaphatok tőle is, nem is keveset.
Újra végigméri a nőt, aztán a bárszekrényhez sétál, és kibont egy újabb üveg bort. Közben megkérdezi a nőt, hogy kér-e ő is, és ha igen, természetesen az ő poharát is újra tölti.
-Ott tartottam, hogy a pénz alapján nem tudnék választani, hisz mindketten hajlandóak elhalmozni vele, amíg nem vagyok túl mohó. Az erkölcs sem segít sokat, hisz lássuk be, mindketten olyat kérnek tőlem, amire aligha lehetnék később büszke, így kénytelen leszek Defoe ajánlatát elfogatni, csupán azért, mert ő keresett meg először, hacsak nem tud valami mást is felajánlani.
Komolyan néz a nőre, szigorú tekintete egyenesen a lelkébe hatol, jelezve, hogy nem fog megijedni tőle, hiába küldi rá a fél maffiát.
-Tehát, a kérdés: Mit tud nekem ajánlani, amiért cserébe nekem megéri keresztbe tenni a maffiának, és a szövetségieknek is?
Mosolyogva fonja karba a két kezét mellkasa előtt. Izgatottan várja a választ, hisz ezen a ponton mindketten tudják, hogy innentől kezdve már pusztán a hallgatása is aranyat érne, valamit azonban csak fel lehet ajánlani, ami többet ér az aranynál, hisz ha nem így lenne, már rég nem beszélgetnének.

by **Amanda Boower** Hétf. Okt. 22, 2012 9:05 pm

- Mit nem mond? – álltam a tekintetét és húztam el a szót kissé gúnyosan. – Hát mindjárt gondoltam, hogy nem valami zsebpénzért fogja elvállalni.
Az azonban igenis meglep, hogy közli, nem annyira szegény, mint várnám, bár abból, hogy itt lakik, azért ezt már én is leszűrtem, de amit én ajánlanék neki, az ennél sokkal, de sokkal több.
Mikor azonban meghallom, hogy az ellenségünk is pénz ajánlott neki, hogy átadja nekik Sebastien-t, akkor felhördülök és igen csak villámló szemekkel nézek rá.
- És ezt még el is mondja nekem? Talán így akar több pénzt kicsikarni? Hiszen még nem is mondott árat! De arról tegyen le, hogy annak a nyomorult féregnek adja át a fiamat, akkor itt helyben, magam ölöm meg! – néztem rá dühösen és a tőlem telhető legfenyegetőbben.
Az újabb ital kínálására nemet intek, hiszen szükségem van a hideg fejre, mert nagyon úgy néz ki, hogy ez az ember, sokkal nagyobb falat lesz, mint elsőre gondoltam. Nagyon is tudja, hogyan adja el magát minél drágábban és minél nagyobb haszonnal.
Gyorsan lehiggadok és egy nagyobb sóhajtással fújom ki a levegőt a tüdőmből, majd visszaülök a fotelbe, mintha mi sem történt volna.
- Rendben! Tehát azt mondja, hogy a pénz magának ezek szerint nem számít, valami mást akar, amit esetleg Defoe nem tud magának megadni, igaz? – nézek rá figyelmesen és elgondolkozva. – Azt is tudja, hogy én mindent megtennék a fiamért, mindent! – ismétlem meg nyomatékosan az utolsó szót. – Nos, talán némi információval tudnám még kisegíteni a pénzen kívül. Olyanokkal, amik megnyitják a kaput azokhoz, akik talán elősegíthetik a sikeres pályafutását. – támasztom össze az ujjaimat és azok felett nézem a férfit, hogy megnyerte-e a tetszését a dolog, vagy más irányba kell tapogatózni.

by **Derek King** Hétf. Okt. 22, 2012 9:23 pm

-Miért ne mondanám? - Kérdi, a vállát vonogatva - Elvégre, annál kegyednek is több esze van, hogy megfenyegessen,vagy megtámadjon egy képzett szövetségi ügynököt egy szál maga, nem igaz?
Ördögi mosollyal az arcán lép közelebb, teszi le a poharát a dohányzóasztalra, és foglal helyet a kanapén, pont Amanda mellett.
-Na látja, így már mindjárt más. Defoe nem menne el a végsőkig, de maga. Maga többet ad egy életért, mint ő, egy halálért. Végre megértjük egymást. Az ár 50 millió dollár, továbbá minden mocskos kis titok, amit össze tud nekem gyűjteni - magyarázza lelkesen, közben pedig lapát keze a nő combjára vándorol. - Továbbá, szükségem van némi biztosítékra, hogy nem fog nekem keresztbe tenni. Tudja, kegyednek nincs valami jó híre, egy egyszerű FBI ügynöknek akár oka lehetne az életéért is aggódni, ha nem védi a hátsóját.
A háttámla fölött megpihenteti jobb karját, és kaján vigyorral az arcán kezdi fürkészni Amanda tekintetét.
-Mondja csak, mi mindenre hajlandó még azért, hogy a fiát biztonságban tudja, és engem is boldoggá tegyen?

by **Amanda Boower** Hétf. Okt. 22, 2012 9:48 pm

- Óóó! Hová gondol? Eszemben sincs megfenyegetni! – mosolygok továbbra is hidegen. – Arra nekem semmi szükségem, ugye azt tudja.
Azt, hogy nem nézi ki belőlem, hogy kétségbeesésemben akár még meg is támadhatnám, azért nagy hibának tartom, mert látszik, hogy mennyire lebecsül és magától meg mennyire el van szállva. Tipikus férfi!
Mikor leül mellém, először csak figyelmesen várok, hogy mi akar ebből kisülni, bár azért, ahogy a szövegelésével egyidejűleg letaperolja a combomat, az már sejtet valamit, hiszen nem először futok bele ilyesmibe. Azt hiszem nagyon nagy tévedésben van a barátunk.
Kicsit felkúszik a szemöldököm az 50 millió hallatán, hiszen ez hatalmas összeg, ezért az egész rendőrséget megvehetem kapitányostul, de egyelőre nem szólalok meg, várom mi jön még ez után.
Érzem a házam mögött lévő kezét, és a combomon lévő másikat is, ahogy egyre forróbban simul a bőrömre. Az arcomra egy ördögi mosoly kúszik, ahogy a biztosítékot emlegeti, és már azt is tudom, hogy ebből nem biztos, hogy üzlet lesz, de halott ügynök az talán.
- Óóóó! Nem is tudja, hogy mire vagyok képes az egy szem fiamért. – mondom neki búgó, érzéki hangon, és hajolok kissé közelebb hozzá csillogó szemekkel. – De, kap biztosítékot ne féljen, de arra is kíváncsi vagyok maga mire hajlandó, hogy ne veszítse el a tökeit, drága ügynök úr. – nézek most már lefelé, ahol a kidudorodó nadrágjának feszül egy igen kis alattomos jószág, egy rúgós kés. – Egy rossz mozdulat és kiképzés ide, vagy oda, rövidebb lesz pár centivel barátom. – sziszegem elsötétülő szemekkel. – Soha, senki ne akarjon megzsarolni engem, mert nem ússza meg büntetlenül. - És most akarom hallani az ajánlatát még egyszer.

by **Derek King** Hétf. Okt. 22, 2012 10:15 pm

Brooks ügynök kezdi nyeregben érezni magát, s amikor a nő közelebb hajol hozzá, ő maga sem akar lemaradni. Karja lejjebb csúszik, hogy a vállánál fogva ölelje át a vonzó anyukát, vágyakozó ajkaival pedig már éppen lecsapna a zsákmányra, mikor felfedezi a hirtelen változást a nő tekintetében, és hangjában.

Letekint a csillogó fémtárgyra, aztán nyel egyet, de utána vissza erőlteti az arcára nyájas mosolyát, ezúttal azonban senkit sem tudna megtéveszteni vele, már csak a halántékán lesikló izzadtságcsepp miatt sem.
-Akarom egyáltalán tudni, hogy ezt mégis hol rejtegette? - Kérdi, vidám hangja viszont épp olyan erőltetettnek tűnik, mint a mosolya. - Az...ajánlatom? - Kérdi halkan, hisz úgyis közel vannak egymáshoz...túl közel, bármilyen hihetetlenül hangzik is ez! Látszik rajta, hogy erősen gondolkodik azon, vajon 50 millából növeszthet-e magának új legjobb barátot, és valószínűleg arra jut, hogy nem, mert végül ezt mondja:
-Háát...egy csók, hogy szerencsék legyen, és az 5 millió? Kevesebb, mint amit Defoe ígért, de maga sajnos túl jó üzletasszony...
Aztán visszafojtott lélegzettel várja, mit válaszol erre a nő, két másodperccel később viszont, ami neki fél órának tűnt hozzáteszi:
-De...ha engem megöl, a többi korrupt ügynök az ellenségei kezére adja a fiút, ezt garantálom...
Hangja inkább könyörgő, mint fenyegető, nélkülöz minden magabiztosságot, ami eddig jellemezte.

by **Amanda Boower** Hétf. Okt. 22, 2012 10:30 pm

A férfiak mindig bekapják a csalit, ha egy szép nő hajlandóságot mutat irántuk. Azt hiszik, hogy annyira ellenállhatatlanok, hogy eszükbe sem jut egy ilyen átlátszó trükk. És férfihiúság ellen még Brooks ügynök sincs kiképezve.
Elégedetten látom a verejtékcseppet, mely megjelenik a homlokán és ami azt jelenti, hogy most igen csak sarokba van szorítva, és miért ne lenne, hiszen a legféltettebb kincsét fenyegetik!
Az ajánlatára csak elmosolyodom, de egyelőre nem szólok semmit és a kezem sem veszem hátrébb egy millimétert sem.
- Szóval azt mondja, hogy a kísérő csapatból mindenki korrupt és megvesztegetett. – nézek rá érdeklődően. – Hát ez szép! És ilyen emberek vigyázzák az amerikaiak álmát. Gratulálok ügynök úr. – ingatom meg a fejem megjátszva a megrökönyödöttet. – Ezek szerint nincs is igazán szükségem magára, hiszen lehet, hogy kicsit többet áldozva a dologra, mint 5 millió, de az egész brancsot megvehetem kilóra és az még mindig nem 50 millió. – latolgatom jóformán csak úgy magamban a dolgokat, élvezve a férfi bizonytalanságát. – És, ha nincs magára szükségem, akkor akár… - a kés kissé közelebb kerül az ügynök családi ékszereihez, - akár meg is ölhetem magát, hiszen ha most itt belevágok, akkor szépen elvérzik, ugye?
De nem akarom tovább feszíteni a húrt, mivel az idő nem kedvez most nekem, de jól esett megleckéztetni ez a beképzelt frátert.
- De lássa kivel van dolga, megkapja az 5 milliót, ha átadja nekem a fiamat. De sajnos a csókról le kell mondania, ahogy én is lemondok arról, hogy megrövidítem magát. – veszem el a kést és ülök át a másik fotelbe. – És most halljam, hogy képeli és hol vehetem át Sebastien-t.

by **Derek King** Kedd Okt. 23, 2012 12:08 am

-Mindenki azért nem...legjobb tudomások szerint.
Megkönnyebbült sóhaj hagyja el az ajkait, amikor a penge végre eltávolodik tőle, ő pedig mint a villám pattan fel a kanapéról, aztán gyors léptekkel a bárpulthoz szökik.
-Mint már mondtam, holnap este fogunk felszállni, a Police Plaza tetejéről. A fiát kommandósok kísérik majd, a helikopteren viszont csak négy ügynök lesz vele, köztük én is. A gép a reptérre viszi a fiút, onnan pedig... - Elhallgat, gondolkodik egy kicsit, majd megrázza a fejét. - Nos, ezt nem kell tudnia, úgysem jut el oda. A lényeg, hogy a JFK reptéren állít majd nekünk csapdát Defoe osztaga, hogy aztán a saját repülőgépükbe tuszkolják a fiút, és elhagyják az országot. Ám, ha a maga emberei is megjelennek ott, és hátba támadják őket, mindezt csendesen, akkor végezhet pár ellenségével, és a fiát is kiszabadíthatja.
megissza egy kortyra a Vodkát, amit kitöltött magának, majd egy zsebkendővel megtörölgeti a homlokát.
-Remélem tettszik a terv, mert a pénzt előre kérem. Van egy sanda gyanúm, hogy ez után én leszek az, akinek el kell hagyni az országot. Segíthetek esetleg még valamiben?

by **Amanda Boower** Kedd Okt. 23, 2012 9:54 am

Azért feszülten figyeltem a fickót, nehogy a nagy sértettségében még valami meggondolatlanságot csináljon, de volt már annyi tapasztalatom, hogy amikor szinte rugóként felpattant a a kanapéról, ahogy elvettem a kést féltve őrzött szerszáma közeléből, akkor inkább a kiszáradt torkát öntözi meg és nem velem akar kekeckedni tovább.
Aztán, ahogy az italba temeti a büszkeségét, már a nyelve is megered és szépen elmondja, hogy mi is a terv és mi az én dolgom ebbeől.
- Szóval, ha nem jövök most ide magához ezzel az ajánlattal, - a szavaimon most jégcsapok lódnak, - akkor a fiamat simán átpasszolják annak a görény Defoe-nak?
Még belegondolni is szörnyű, hogy mit művelne az a kegyetlen gazember Sebastien-nel, ha a kezébe kapná. Megráztam a fejem, hogy elhesegessem ezeket a komor gondolatokat, hiszen most arra kell koncentrálnom, hogy egyrészt ne beleztessem ki ezt a korrupt gazembert, másrészt, hogy megszervezzem a repülőtéri szabadítást.
Gonosz mosolyra húzódott a szám, ha arra gondoltam milyen képet vág majd régi ellenségünk, ha sem az emberei, sem a fiam nem kerülnek elő.
- Rendben, már csak azt kell tisztázni, hogy pontosan mikor lesznek a reptéren és melyik gépnél fognak leszállni? – nézek a férfira várakozóan. – A pénzét meg megkapja, csak adja meg hová utaljam, de nagyon ajánlom, hogy a terve beváljon, mert akkor nincs az az ország, ahol elbújhatna előlem és garantálom, ha megtalálom, akkor nem lesz könnyű halála. – mondom neki olyan természetes hangon, de mégis annyi fenyegetéssel, hogy tudja, az életem árán is beváltom.

by **Derek King** Kedd Okt. 23, 2012 12:03 pm

-Valahogy úgy - ismeri el, gondolkodás nélkül - de itt van, és lefizet engem, hogy szabadítsam ki a fiát a hatóságok markai közül, szóval gratulálok, maga az év anyukája, vagy mi...
Lecsapja az üveget a pultra, aztán kiteszi rá a pisztolyát is, hisz kezd nagyon az agyára menni a nő fenyegetőzése. Nem fogja a kezébe a fegyvert, de Amanda is sejtheti, hogy előbb tudná azt felkapni a pultról, mint ahogy ő odaérne.
-Készpénzben kérem, ráadásul még ma - jelenti ki határozottan. - A magángép pedig a 4-es hangárban várja éppen, hogy felszálljanak az utasai. Holnap ilyenkorra már Defoe embereivel lesz tele, akik a személyzetnek álcázzák magukat. A két pilóta, a légikisasszony, de még a karbantartó is neki dolgozik, igaz általában nem reptéren. 8-kor fogunk felszállni, szóval ha egy mód van rá, addig intézzék el a nézeteltérésüket, különben még úgy találjuk, nem biztonságos a helyszín, és átállunk a B tervre, vagyis egy katonai gépre ültetjük a fiát nem sokkal arrébb, ami Guantanamo Bay-be repül, fél órával később.
Morcosan méri végig a nőt, aztán hátát a pultnak támasztva az ajtó felé sandít.
-Ha nincs más, kérem távozzon, holnap nehéz napunk lesz...

by **Amanda Boower** Kedd Okt. 23, 2012 1:08 pm

Nem nagyon érdekel a lelki nyavajája, hogy nagyon-nagyon sajnálja magát a történtek miatta, hogy egy nő kifogott rajta és ez most bántja szegény lekecskéjét, csak az érdekel, hogy tegye jól a dolgát.
- Nem kell hízelegnie Brooks. – mosolygok szélesen rá. – Tudom, hogy jó vagyok és azt is, hogy teszi a dolgát. – nézek rá vidámságot tettetve, habár nem kerüli el a figyelmemet, ahogy kiteszi az asztalra a fegyverét, mint egy felhívásként.
Arra, hogy készpénzben kéri a jussát, kicsit felszalad a szemöldököm, bár hazudnék, ha nem készültem volna fel rá, azért ezt nem fogom elárulni neki.
- 5 millió készpénzben és még ma? Ez egy kicsit necces kérés. – ingatom meg a fejem, de mielőtt még elkezdené kötni az ebet a karóhoz, bólintok, - De megoldható. Még ma este megkapja a pénzt, az egyik emberem fogja átadni, itt.
Aztán meghallgatom a további, pontosított információkat, hogy mire kell készülnöm.
- Ne féljen, elrendezzük a problémáinkat mire odaérnek. – mondom határozottan. – És mi lesz a többi ügynökkel? Hogy rázza le őket? Vagy intézzük el őket is, magát meg…..hmmm….egy kis sebesülés, még jól is nézne ki a lapján, nem? – nézek rá kérdőn, de akármit is válaszol, csak megvonom a vállam és egy kacér mosoly kíséretében búcsút intek neki.
- Nincs más és örülök, hogy sikeres volt ez a mai nap. Akkor a holnapi viszontlátásra.
Azzal elfordítottam a kulcsot és kilibbentem az ajtón, egyenest a várakozó Curtis-hoz és már adtam is ki az utasításokat, hogy hány embert szedjenek össze holnap estére.

[You must be registered and logged in to see this link.] Kennedy Repülőtér //

by **Gordon Knight** Hétf. Nov. 05, 2012 12:02 pm

//Megkésett kalandzárás//

Végül, legnagyobb meglepetésemre, sikerült kijutnunk a vízből. Igaz, a Caleb nevű fazonnak legszívesebben bemostam volna egyet, amennyit hisztizett, de hát az ő kezében vagy uszonyában vagy miafenéjében voltunk, ezért nem is nagyon mertem pattogni. Kip meg kezdett az idegeimre menni, bár el kell ismerni, azért elég aranyos volt.
- Hidd el, haver, belőlem sose lesz hős. Ha le akarok számolni a báróval, legfeljebb elsüllyesztek itt egy bombát, de nyugi, neked előtte szólni fogok.
Még csak azt sem mondhattam volna, hogy vicceltem, mert nem lett volna teljesen igaz. Mindenesetre nem mostanában terveztem a bosszúhadjáratot.
- Szívesen! - kiabáltam a pap után, amikor motyogva lelépett. Micsoda egy hálátlan fószer! Biztos azt hiszi, az Úr mentette ki a vízből... Na mindegy.
Amanda Boower felé fordultam.
- Nem magának dolgozom. Ha akarom, meglátogatom. Ha elküldi az embereit, még az is lehet, hogy egy darabban látja vissza őket. De meg azért nem ígérem.
Azzal csuromvizes zsebembe dugtam a kezem, fázósan összehúztam magam és távoztam.

//Én is köszönöm! Smile

//

by **Victor Creed** Kedd Dec. 25, 2012 1:59 am

//Jessyca-nak//

Eljövök érted…

Mindenkiért eljön egyszer egy olyan szörnyeteg, mint én. Nem tudod mikor, nem tudod miért. Ezt nem érdemled meg, mindig mindent jól csináltál, te sosem loptál, csaltál, hazudtál, nem igaz? Ó, hát, persze, hogy nem… De ez engem hol érdekel? Az olyan mutánsok, mint én, az igazi mutánsok nem törődnek az ilyen apró részletekkel. Ők csak kiélvezik az elhaló sikolyokat. A gyilkolási vágy újra feléledt bennem, ahogy néztem az ostoba, szánalmas embereket. Szaporodtak, akár a patkányok… Kiköptem oldalra, majd ellöktem a vállamat a ház falától. Vártam, türelmesen, igazi ragadozóként. Borzongató hideg lehetett, miközben apró pelyhekben hullt a hó és az emberek ezen a késői órán hazafelé siettek, bebugyolált, törnivaló kis testükben. Nem sokan jártak az utcán csak néhány kocsmából oldalaztak ki a részegek, akiket csak az alkohol tartott melegen ebben a csontfagyasztó hidegben. Hmm… hideg… Ennyi erővel valami rühes istenség arcába is köphetnék, hogy aztán jólesően kacagjak felette. Heh… még hogy hideg… Rántottam egyet a vékony kabátomon és tovább figyeltem azt az egy ajtót, ami engem érdekelt. Nem kellett sok idő és felemeltem a fejemet, mikor megéreztem az illatát. A szám szélén lustán megrándult egy ideg, ahogy felfelé emelkedett egy vérszomjas vigyor.

Eljövök érted…

Nos… ezt bizony ő is tudta. Ahogy meghallotta a felé címzett üzenetet, tekintetét felém kapta. Az övé végletekig hajszolt volt, megtört és rémült. Ijedt. Pánikolt. Az enyém szadistán elégedett, nyugodt, mégis a vicsoromtól fenyegető. Sötét, zsigereket remegtető szemek. Kiéhezett. Szórakozásra vágyó. Kegyetlen. Sosem szerettem a telepatákat, ám ez az egy, különösen irritált. Sokat tudott a Rikers-ről, túlságosan sokat és… nos… ez felkeltette az érdeklődésemet.
Természetesen az összes egy sémára épült. Tagadás, védekezés, támadás, menekülés végül könyörgés. Hmm, mondhattam volna azt, hogy unalmas… De a hús ugyanolyan meleg volt télen is, egyszerűen lehetetlen volt betelni vele. Keresztbe tett kezemet az oldalamhoz engedtem, a lábizmaim megfeszültek és a hátam begörbült, mikor elkezdett távolodni. Felkuncogtam. Ó, szóval menekülünk? Még ilyen messziről is hallottam a kapkodó lélegzetvételét, éreztem a fehér, sápadt bőrén lecsorduló izzadtságában a rettegést. Mióta is játszadoztam vele? Napok? Hetek? Ki számolja már…
A férfi elindult az ellenkező irányba, mikor meglátta a hatalmas, ballonkabátos sziluettemet kirajzolódni egy utcai lámpa fényénél. Elrugaszkodtam, majd négykézlábra ereszkedve, egy nagymacska ügyességével felmásztam a legközelebbi házra. Éles, gyorsan megnövekvő karmaim könnyedén mélyedtek be a betonba, majd a háztetőkről figyelve követtem áldozatomat. Vallania kellett… Vagy így… Vagy úgy…
…
Pár perc után egy mellékutcából vánszorgott ki. Sántított, az útját tökéletesen mutatták a vércseppek, a kezét erősen az oldalára nyomta, miközben a fejét kapkodta valami vagy valaki után. Mikor meglátta a járdán az ő irányába sétáló nőt, egyik kezét felé nyújtotta és erőtlen léptekkel indult meg.
- Kérem – hörögte, majd a csörömpölésre hátrafordult. Leporoltam a kabátomat és előléptem, miközben felmorogtam. Undorító telepaták, még szenvedni sem tudnak normálisan… Pillantásomat a gyorsuló lépte vonta magára. Felhúztam az orromat, miközben fenyegetően felmorogtam és előrevetettem magamat, hogy még időben elérjem. A férfi előrebukott és az ujjai rákulcsolódtak a lány homlokára. Számok, képek, alaprajzok, fegyverek, tervek, kódok, eljárások… Egy szempillantás alatt kiüresedett a férfi agya, hogy az információk mostantól a kis szukáé legyenek. Aztán a szeme fennakadt. Kihúztam a hátáról a karmaimat, amik a gerince köré kulcsolódtak és hagytam lehullani a földre, mintha csak egy elromlott bábu lett volna.
- Maradj ott ahol vagy – dörmögtem mély basszushangon a nőstényre, majd cseppet sem finoman löktem át a hátára a férfit a lábammal. Karmaimat visszahúztam, de a végüket színező vörös lé, kitartóan gyűlt össze a végén, hogy aztán az utcán landoljon. Semmi szívdobbanás, a homályos szem az utolsó döbbenetet tartalmazva, nyitva, a kéz lehullott a mély sebről, a bél egy része megcsillant a sötétben. Elkáromkodtam magamat, majd a gyorsaságomat kihasználva azonnal az apró, már-már hihetetlenül satnya nőhöz léptem, ujjaim rákulcsolódtak a felkarjára és lenéztem rá.
- Most elmondod mit láttál – sziszegtem ellentmondást nem tűrően, úgy közölve a tényt, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lett volna, majd tekintetem a hotelre kúszott. Elvigyorodtam, gúnyosan felhorkantam, aztán lenézően néztem vissza a nőre. – Nos, kislány ez a szerencsenapod… Nyertél egy egynapos… mondjuk azt, hogy kikapcsolódást - kuncogtam fel. Gyorsan átnéztem a hulla zsebeit, majd hanyagul bedobtam a közeli, szálloda melletti bokrokba, hogy nehezebben lehessen megtalálni. Ha közben sikoltozni, menekülni vagy esetleg rám támadni volt kedve, azonnal rávetettem magamat és durván befogtam a száját. - Még egy rossz mozdulat, egy ostoba szó és esküszöm, nem engedem, hogy olyan könnyedén meghalj. - A sötétben a vér nem látszódott, azzal most nem törődtem, ahogy végignéztem a nekem nappali világosságban úszó kövezésen. Ellenben a szuka... – Befelé! – mordultam rá, és ha nem mozdult és az egyik kezét hátracsavartam véres markommal, indultam el vele... beszélgetni.

by **Jessyca Camilo** Kedd Dec. 25, 2012 10:32 pm

*Hazafelé tartottam a könyvtárból, ahol dolgoztam. Nem akartam kocsiba szállni vagy taxit hívni, így gyalog indultam neki a haza vezető úton. Muszáj volt rendbe tennem néhány gondolatot és muszáj volt, hogy összeszedjem magam. Nem épp sétához öltöztem, és még alig hagytam el a könyvtárat mikor fázni kezdtem. No igen, egy farmernadrág, egy magas sarkú, térdig érő szárral rendelkező csizma, világos kék hosszított felső és egy vörös kabát nem épp a legmelegebb kombináció. De most csak jót tett a csontjaimig hatoló hideg, hogy higgadtan tudjam végig gondolni a Sárkányom ügyét.
Az egyik utcán haladtam, mikor figyelmes lettem egy segélykérésre. Nem sokára fel is tűnt egy férfi aki igen csak úgy nézet ki, mint akit alaposan helyben hagytak. Épp nyúltam volna felé, mikor valaki előugrott a sötétből és a másik férfit megragadta. A keze a homlokomhoz ért és… Számok, képek, alaprajzok, fegyverek, tervek, kódok, eljárások, nevek és még ki tudja milyen különböző képek villantak meg amelyeket nem tudtam hogy rakni. Ettől a sok információtól megszédültem és a saját lábamba megbotlottam, ahogy hátra tántorodtam. Ennyi információt nem tudott egyszerre feldolgozni az agyam és lüktetni kezdett. Olyan érzés volt, mintha odabent kisült volna valami. Halkan nyöszörögve kaptam a fejemhez, remélve, hogy ez tompítja majd a fájdalmam. De hát hiába és fel sem bírtam fogni, hogy mi történik a környezetembe. Csak akkor tekintettem fel, mikor egy hang hozzám szólt. Próbáltam beazonosítani a férfit de nem tudtam. Hirtelen még azt sem tudtam volna megmondani, hogy én hány éves vagyok . Ahogy megfogta a karomat kelletlenül felálltam, de még igy is jóval fölém magasodott a férfi. Mit ne mondjak, nem volt épp egy bizalom gerjesztő látvány. De nem is ez volt az, amiért a barna szemeimbe félelem bújt. Hanem a kérdésétől. Lehunytam a szemem egy pillanatra és fejem ingatva feleltem.*
- Nem tudom… úgy érzem, mint akinek mikro sütötték meg a fejét. Mintha kiéget volna valami. *Feleltem őszintén, de valószínűleg nem ez volt a nyertes válasz, hisz pár jó kedvűen és nyereménynek állította be, de egy napra igényt tartott rám. Kételkedve néztem végig, hogy mit csinál. De ahelyett, hogy sikítoztam volna csak egy kérdést tettem fel.*
- Ellenőrizheted, hogy mit írok. De kérlek, hadd szóljak haza, hogy ma nem érkezem meg. Nem akarom, hogy anyuék aggódjanak miattam. Kérlek… * Tekintettem rá esdekelve. Eszembe se jutott olyat írni anyuéknak amit nem kéne. De szólnom muszáj, különben Ők fognak hívni és nem biztos, hogy az jobban sülne el. A parancsára összerezzentem és már jött is a dac a szemeimbe. De a fejemben tudtam, hogy nem ez a legjobb alkalom megtagadni egy parancsot így kényszerítettem a lábaimat, hogy útnak induljanak amerre a másik vezetett. Sötétben nem láttam a kezeit, de talán ezért is nem ájultam el. De lépteim bizonytalanok voltak hisz a fejem még mindig zsongott a kapott emlékektől és még mindig azokat igyekezett feldolgozni.*
- Mi volt ez? Mért érzem magam úgy, mint aki részeg? *Tekintettem a férfire, akinek a kezei a húsomba martak, ahogy megfogta a felkarom.*
- Ez fáj! Nem kell szorítanod, akkor is menni fogok. *Néztem rá ismét a nagy barna szemeimmel.*

by **Victor Creed** Szer. Dec. 26, 2012 10:14 pm

- Lám, lám, lám, szóval apuci pici lányát kaptam ki. Micsoda megtiszteltetés… – dörmögöm lassan, ráérős mély hangon. Minden szavamból árad a cinizmus, miközben szánalmat és egy apró elégedettséget érzek. Szánalom a gyenge érzelmek iránt, amitől felfordul a gyomrom és legszívesebben elhúznám a számat… és elégedettség, amiért ennyire eljár a szája. Hmm… túl könnyű… Az előbbi bosszúságom lassan formálódik át számító nyugodtsággá. Hiszen a kislányból sokkal egyszerűbben ki lehet húzni az információkat – már csak emlékeznie kell. Ó, és én ne lennék a meggyőzés mintaszobra? – Igazán megindító, de ne várd, hogy szétmorzsoljak pár könnycseppet. Nem hívsz fel senkit – közlöm hideg egyszerűséggel, mielőtt kinyitom a hotel bejáratát és zsebre nem dugom az egyik kezemet, a másikat, pedig a lány takarásában tartom, hogy senki se nehezítse meg a dolgomat… egyenlőre nem kell a vérfürdő. Heh… egyenlőre.
A panaszkodását és a kérdéseit a lehető legkönnyedebben hagyom figyelmen kívül, miközben dühösen felmorgok és egy pillanatra erősebben szorítok rá, hogy csendben maradjon. Ha ez megtörténik, azonnal enyhébb lesz a szorításom, hogy tudja mivel érdemelte ki ezt a jutalmat.
- Csitt, ha nem akarsz felbosszantani – jegyzem meg, majd kinyitom előtte az ajtót és a pulthoz megyek. A recepciós kicsit álmos arca fogad, de egy mosolyt erőltet magára és én is visszamosolygok rá, kivillantva kissé hosszabb szemfogaimat. Egy pillanatra odanéz, majd lefagy az arcáról a mosoly és ismét a szemeimhez küzdi fel magát. Jól tudom, hogy nem lesz jobb a helyzet.
- Jó estét kívánok! Öhm… esetleg eg…
- Szobát, egy éjszakára, a lehető legolcsóbbat – rövidítem le a dolgot és bár a hangom nem durva és parancsoló, mégis kiérezni belőle a tompa kegyetlenséget, amiről az ember csak azt hiszi, hogy bemesélni magának. Mikor elénk tol egy papírt, aprót rántok a lányon, hogy töltse ki, majd miután megfogja a kulcsot, gyorsabb léptekkel kezdem el vezetni a balra lévő lépcsőhöz, hogy miután felérünk az első emeletre, töretlen határozottsággal „kísérjem” a megfelelő ajtóhoz.
- Add ide! – kapom ki a kezéből a kulcsot és miután becsukódik magunk után az ajtó, elfordítom és elsüllyesztem a zsebemben. A zárt szinte hallani, ahogy a halotti csendben kattan egy hatalmasat. Megropogtatom a nyakamat, mielőtt hátranéznék a vállam felett a lányra. Végignézek a bizonytalan tartásán, pillantásom rideg és semmit sem árul el. – Leülni! – mondom neki, majd benyitok a fürdőbe és elkezdem lemosni a vért a kezemről. Nem félek attól, hogy szökni próbálna, esetleg segítséget hívna. Az ajtóból tökéletes rálátásom van, ráadásul… ch, ugyan… meghallanám a kicsikét.

by **Jessyca Camilo** Szer. Dec. 26, 2012 11:51 pm

- Akkor Ők fognak hívni, és ha nem veszem fel baj lesz. Pontosan, azért mert apuci kicsi lányát sikerült kifognod, kéne felfognod, hogy akkor van a legnagyobb felhajtás, ha nem jelentkezek. * Suttogtam mosolyogva miközben végig vezetett. Nem ejtettek ám annyira, a fejemre. Tudtam, hogy ha belépünk már nem fog bántani. Legalábbis addig nem, míg fel nem érünk. Így kihasználtam az alkalmat, hogy beszéljek. *
- Egyébként is nem mindegy? A végeredmény ugyan az lesz. Így legalább okod is van. *Szűrtem a fogaim között az utolsó mondatom. De mikor a pulthoz értünk befogtam a csipogóm, nehogy a recepciós meghallja. Nem bírtam megállni, hogy ne mosolyogjak el mikor a nő hebegni kezdett. És ha tehettem volna el is nevettem volna magam. De ügye olyat nem tesz egy nő, ha nem tudja eltakarni a száját és jelenleg a kezem foglalt volt. A rántásra csak a szemem forgattam és a kezembe vettem a tollat, miközben mosolyogva néztem a fogva tartómra.*
- És ha nem tudok írni? * Rebegtettem meg a pilláim, a férfire. De már neki is álltam kitölteni, miközben a szemem forgatva tekintettem a pultosra.*
- Férfiak… * Ne legyen már ilyen feszült a másik. A furcsa az volt, a saját adataim keveredtek valaki máséval. De ezt már csak akkor vettem észre mikor átnyújtás előtt visszanyújtottam a papírt a hölgynek. Mikor elhagytuk a pultot meg sem mukkantam. Az kell még, hogy jobban megrángasson és kék maradjon a karom. Az ártatlanságom még könnyen kimagyaráztam tegnap apunak, de egy kék foltot már kevésbé. Még a végén szablyával fogadná a Sárkányomat a vacsorán. Áh, tényleg… még azt is meg kell beszélnem vele. Mikorra is mondta apu? Hétvégére? Igen, azt hiszem akkorra. De valami lesz holnap is? Mi? De a gondolatmenetemből a mély parancs rángatott vissza.*
- Te aztán tudod, hogy zavard meg az embert. *Motyogtam és mikor kinyílt az ajtó beljebb sétáltam és körbe néztem. Pár lépéssel az ablak előtt megálltam és onnan tekintettem ki az utca forgatagára. Nem mertem közelebb menni, nehogy azt higgye, hogy jelezni akarok. Az újabb parancsra csak a szemem forgattam, de leültem az ágyra. No nem ültem mint a cövek, míg Ő megmosakodott levettem a kabátom és az ágy végére terítettem, majd a csizmámat és az ágy mellett hagyva felkuporodtam a fekvőhelyre, mintha csak otthon lennék. Nem féltem és még csak bizonytalan is csak azért, mert nem tudtam, hogy mit akar tudni. Aztán ahogy elhelyezkedtem, ha kijött, ha nem beszélni kezdtem.*
- Egy könyvtárban dolgozok. Zsong a fejem a könyvektől, a napi leltártól és a közel jövőbeni teendőimtől. Erre még rá jött, amit az a fickó adott. Szóval remélem tisztában vagy vele, hogy aludnom kell, hogy a helyére kerüljön minden és válaszolni tudjak a kérdéseidre. *S ezt megerősítve ásítottam egy akkorát, hogy ha buknék a mamlasz és erőszakos pasikra, akkor a fickót is bekaptam volna.*

by **Victor Creed** Csüt. Dec. 27, 2012 1:10 am

- Ó, nos, ez esetben, biztosan át kell gondolnom a dolgot – kuncogok fel öblösen a válaszán jót szórakozva, mielőtt beérünk. Még hogy nagy felhajtás… Ch... A pimaszságára csak egy bosszús horkantást kap tőlem, majd elindulok vele felfelé. Nem szoktam több időt pazarolni az emberre, mint amennyi szükséges. Ám ez… A levegőben nem érzem a félelmet, a szívverés ugyanolyan lassúsággal, ütemesen, már-már büszkén dobog tovább eredeti ütemében, mintha csak egy kerti partira hívtam volna és nem vallatásra. Persze nem tudhatja kivel van dolga… és ez egyenlőre tökéletes. Elgondolkozva felhümmögök, majd a vért mosva a kezemről, egyre inkább érdekel a lány. Érdekel hogyan törhetem meg. Hogyan zúzhatom porrá az apró kis lelkét. A leggyorsabban. A legkegyetlenebbül. Esetleg a legélvezetesebben… De most, hogy így belegondolok, mindenképpen élvezetes lesz. Még mindig a fürdőben vagyok, mikor meghallom a mondandóját és az ásítását, amire idegesen felhúzom az orromat és a kezem ökölbe szorul. Majd ellazítom, leveszem a kabátomat és rávigyorgok a tükörképemre. Hiszen megvan a tökéletes út a több száz közül. Ráérős léptekkel megyek ki, megállok a fal mellett, majd a vállamat nekidöntve, kezemet a mellkasom előtt keresztbe téve nézek végig a lányon. Minden udvariasságot, minden lopott pillantást mellőzve, pofátlanul, lassan, lusta ragadozópillantással. Végül felhümmögök.
- Nem félsz – állapítom meg szárazon és minden beállt csendet a végtelenségig nyújtok, hogy fokozzam a várakozás súlyát. – Jó… - megrázkódik a vállam a visszafojtott kuncogástól – nagyon jó. Legalább néhány féregben maradt valami tartás. Furcsa. Azt hittem mind olyan könnyedén megtörhető… De az alvással lesz egy kis problémánk – húzom el a számat és sajnálkozva felszisszenek, miközben elindulok az ágyhoz. Ismét vetek egy futó pillantást a lányra, de jól láttam az előbb is, így tehát a kabátért nyúlok és a zsebéből kihúzom a telefont. Felemelem, egy-két másodpercig a levegőben tartom, majd elsüllyesztem a zsebemben és háttal fordulok a lánynak, egyenesen a szobában lévő fésülködőasztalhoz. A tükörből nézek a szemébe. – Ha nem akarsz arra hazaérni, hogy apuci és anyuci torok nélkül, az utolsó segélykiáltással az ajkukon legyenek vérbe fagyva, jobb, ha felébredsz. Persze, tudom, te épp hihetetlenül fáradt vagy. De egyet elmondhatok… Sosem szegem meg az ígéretemet – vigyorodok el pofátlanul, majd pár másodperc múlva hozzáteszem.
- Szóval kislány, választhatjuk a simább vagy a több vérrel járó utat… Gondold át. Adok időt – ajánlom fel nagylelkűen, simulva játszva a szerepet. Ha nem mozdul és nem is szólal meg, tovább folytatom. – Pontosítok, csak, hogy értsd. Két másodperced van elkezdeni beszélni arról mit láttál. Nem akarom az egész estémet rád pazarolni… Te sem akarod azt, hidd el.

by Ajánlott tartalom