Főbejárat

A lánycsendben figyelte, ahogy a fiú, aki tekintetével az előbb találkozott felé közeledik.
~ Istenem.. ~
Amint a fiú megáll előtte és kezet nyújt felé a lány habozás nélkül visszarántja magát a valóságba és elfogadja a kezet.
- Igen. Én vagyok Tess Thorne. Üdvözlöm!
Mosolyog a lány kedvesen, majd végighallgatja a fiú monológját Halkan felkacag, ahogy meghallja a talányokat. A fiú első pillanatra már nagyon szimpatikus volt a lánynak, és így, hogy meghallotta a hangját és humorérzékét valósággal le volt taglózva tőle.
Dylan csendben követte Sean-t, míg a fiú ismét meg nem szólalt. A lány hálás volt neki, amiért nem hagyta, hogy a csönd föléjük kerekedjen.
- Igen, ami azt illeti most vagyok itt először, és meg kell hogy mondjam, nagyon gyönyörű az épület. Nem is hittem volna, hogy ilyen kis kellemes környezetben tanítanak itt.
Válaszolja Tess könnyedén és haját egy laza mozdulattal átdobja a vállán, hogy ne hulljon a szemébe. Aztán felvont szemöldökkel figyelte a két kis gyerekjátékát. Igazából egy kicsit meglepődött, hogy ilyen is előfordulhat, de aztán ismét megmagyarázta, hogy a mutánsok iskolájában van, így ez teljesen természetes.
- Igen, biztos vagyok benne. Tudja, mindig is nagyon érdekelt, hogy vajon azok az emberek, aki mások.. mint én.. szóval, olyanok mint maga, milyen közegben élhetnek, milyen feltételek mellett. És bár szexuálterapeuta vagyok, mindig is nagyon érdekeltek a viselkedés formák.
Mesélte nagy izgalommal, majd felkacagott.
- Ne haragudjon, kissé néha sokat jár a szám, de nézze el nekem. Túl teng benne az adrenalin.
Nézett a fiúra bocsánatkérő pillantásokkal, majd a kezében lévő táskáját szorosabban megmarkolta és csendben ballagott tovább Sean mellett.
- Megkérdezhetem, hogy mióta él az intézményben?
Érdeklődött kedvesen és remélte, hogy nem sérti meg a fiút. Tess igyekezett nem tudomást venni Sean gyönyörű szemeiről és több-kevesebb sikerrel sikerült is neki. Azonban volt valami egészen különös azokban a szemekben, amit nem tudott megmagyarázni. Az egész fiút olyan nyugodt aura vette körül, hogy Tess az első pillanatban meg is ijedt, mivel érezte, hogy az ő feszültsége is csökkent, ahogy a fiú mellett ballagott.

-Nos igen, eredetileg nem iskolának készült, inkább egy luxuskastélynak, ahol a házigazda vendégül láthatja mind a 600 ismerősét, ha épp olyanja van. Ahogy hallottam, egész jól megvoltak itt.
Csak miután visszateszi a vázát a helyére, merül fel benne, hogy az ilyesmi esetleg ijesztő lehet mások számára, akkor is csak a nő szóhasználatából - igyekszik többet nem belekukucskálni az agyába, bár nem könnyű - leginkább annál a résznél, amikor azt mondja, más fajta emberek, mint ő. Már éppen válaszolna valami megnyugtatót, ám "szexuálpszichológus" kifejezés hallatán félrenyel kissé. Na nem mintha ne mondták volna neki, ki az, akit fogadnia kell, de mégis...
-Nekem nem tűnik nagyon másnak ez az iskola - feleli végül, ám pont amikor ezt kimondja, a semmiből előkerül egy fiú, aki eddig a falhoz lapult, és elszalad az ellenkező irányba, mint amerre a társai futottak eddig. - Mármint, hagyományosnak sem mondanám persze - teszi hozzá gyorsan a tarkóját vakargatva hirtelen feltört zavarában - Csak azt akartam mondani, hogy én normális embernek tartom magam, és mindenki mást is, hiába született ilyen vagy olyan adottsággal, hisz ha belegondolunk, valamilyen szinten az ön intelligenciája, vagy hihetetlen érzéke a pszichológiához is felfogható valamilyen önnel született adottságnak, nem igaz.
A nőre kacsint, bocsánatkérését pedig fejrázással fogadja.
-Remélem is, hogy szeret beszélni, vagy 50-en jelentkeztek a programra, és biztos csalódnának, ha csak csendben ülne a szoba közepén.
Az ajtóhoz érve megtorpan, és egy pillanatra bekukucskál. A teremben már mindössze csak egyetlen egy szabad szék árválkodik, és az is a tanári asztal mögött bújt fedezékbe a gyereksereg elől, kiknek a fele sajnos állni kénytelen. Néhány szemfüles mutáns megoldotta a problémát azzal, hogy csinált magának széket mondjuk jégből például, vagy egy hatalmas rózsaszín buborékból, de úgy tűnik azok sem nagyon bánják, kik állni kénytelenek, csak jönne már az előadó.
-Mondjuk, hogy két éve...nagyobb megszakításokkal. - Feleli őszintén, aztán szélesre tárja az ajtót vendégük előtt. - Nos, örülök, hogy megismerhettem.
Egy ideig még az ajtóban állva figyeli a nőt, ahogy hozzákezd az előadáshoz, és még hosszú percekig ott áll, néha mosolyával némán biztatva őt, ha esetleg elakadna, de erre nincs túl sokszor szükség, hisz a gyerekek isszák minden szavát, és Tess is egyre jobban belejön a dologba. Ezután magára hagyja őt, hisz neki is nemsokára órája van...és a hideg rázza ki, amikor belegondol, hogy pontosan kivel....

//Köszi a játékot, és sok szerencsét! :DDD//

- Azt el tudom képzelni. Bár mondjuk, én biztosan rettentően féltettem volna minden egyes virágcserepemet a vendégektől.
Mosolygott a lány és érzéki ajkai igencsak felfele görbültek, ami jó régóta az első ilyen eset volt.
- Igen.. nem.. nem úgy értettem.. sajnálom, ha megbántottam, csupán mind a ketten tudjuk, hogy ön is, mint a többi itt tartózkodó diák valamilyen képességgel van megáldva. És ez egy kicsit valljuk be szokatlan..
Mentegetőzött a lány és igyekezte leplezni zavarát. Egy kicsit meglepődött, mikor meghallotta, hogy mekkora közönség előtt fogja előadni a kis bemutatóját.
- Ohh ennek igazán örülök. Bárt bevallom, nem hittem, hogy ilyen sokan jelentkeznek majd az előadásra.
Vallotta be Tess és igyekezett megdöbbenését az uralma alá vonni. Egy ideig még sétáltak a folyóson egymás mellett, majd amikor megálltak egy terem mellet Dylan a fiú arcára nézett.
- Igen, én is nagyon örülök a találkozásnak.
Mosolygott a lány, majd belépett a teremben. Először kicsit megrémült, hogy tényleg rettentő sokan vannak, majd szépen lassan megnyugodott és az ajtóban álló fiúra pillantott. Hálás volt azért, hogy onnan kintről kicsit segít neki a lámpaláz legyőzésében. Aztán mikor Sean eltűnt mély levegőt vett és a közönségére nézett.
- Üdvözlök mindenkit! Köszönöm, hogy ennyien megjelentetek az előadáson, ez számomra roppant bizalomgerjesztő. A nevem Dr. Tess Thorne...
A lány az egész előadás alatt mosolygott és minden feltett kérdésre szívesen felelt. Nagyon élvezte, hogy ilyen előadó közönség előtt tarthatta az előadást és bár az elején még kissé kimerültnek és fáradtnak érezte magát, ahogy egyre jobban belemelegedett hirtelen el is felejtette, hogy majd el eped egy forró fürdő és egy puha ágy után.
Aztán, amikor az előadásnak vége lett és az összes kérdésre válaszolt, megvárta, míg a gyerekek elvonultak és leült a székére. A fejét a kezei közé temette és elmosolyodott. A lány arcán diadalittas és büszke mosoly csillogott és eszébe jutottak a szülei, hogy ha ők ezt tudták volna, most biztosan nagyon büszkék lennének rá.
Még egy pár pillanati ezen morfondírozott, majd felállt és elkezdte összeszedegetni a papírjait, amit az előadás közben kitett az asztalra.

Mikor mondták, hogy jön valami vendégelőadó, hogy az emberi természetről és viselkedésről tartson előadást, először nem nagyon érdekelt, de mivel a közelgő vizsgáimon az egyik téma pont idevágott, ezért végül csak erőt vettem magamon és jelentkeztem. Igen csak meglepődtem azonban, hogy mennyire nagy volt az érdeklődés, hiszen mikor megláttam a listát láttam, hogy vagyunk vagy ötvenen.
Mivel Sean-nal csak reggel is futólag beszéltünk pár szót el is felejtettem, hogy őt bízták meg a vendég fogadásával, így kicsit meglepődtem mikor a zsivajgó terembe ő nyitott be és engedte be a………a zavaróan fiatal nőt.
Azt hittem mikor a témáról volt szó, hogy valami kecskeszakállú, vén professzor fogja tartani, erre belibeg az ajtón egy férfi szemmel minden bizonnyal vonzó nő.
Mivel az első sorban ültem, nagyon is jól láttam, ahogy az asztaltól még visszanézett az ajtóban ácsorgó Sean-ra. Mit nézett? Majd kiesett a szeme és olyan bűbájosan mosolygott rá, hogy hányingerem támad tőle.
És az én drágalátós kedvesem? Ő is csak állt ott és a szemét le sem vette erről a vén tyúkról! Mit akar egy ilyen matriarchától? Hiszen itt ülök én! Akit persze észre sem vett! Szerencséje, hogy még vannak rajtunk kívül vagy negyvenkilencen itt, mert akkor…….Szzzzzzzz!
Azt hiszem nem is nagyon tudtam oda figyelni az előadásra, mert állandóan az ajtót lestem, hogy vajon Sean mikor kukucskál be megint, de nem jött, így egy kicsit megnyugodtam, és a végére már azért az előadásból is felfogtam valamit.
Mikor aztán a kérdések is lementek és a nő láthatóan fáradtan vetette le magát a székre a lassan kiürült teremben– mit is várhatnánk egy ilyen idősecske nőtől! -, akkor odasétáltam hozzá.
- Jó napot! – köszöntem neki mosolyt erőltetve magamra. – Tetszett az előadása. Máskor is tervezi, hogy eljön?

Tess ijedten ugrott fel az asztaltól, mikor meghallotta a lány hangját. Egy pillanatig az arcát nézte, majd elmosolyodott, hogy mennyire bután viselkedett.
- Sajnálom, azt hittem már mindenki kiment.
Mosolygott kedvesen a lányra, majd sorba rendezte a papírokat és beletette a táskájába. A lány kérdésére csak elmosolyodott, majd tekintetét ismét felemelte s így szólt:
- Örülök, hogy ha tetszett az előadás. De hogy mikor jövök.. vagy hogy jövök-e még egyáltalán az nem biztos.
Válaszolta kedvesen, majd mikor befejezte a pakolást visszatette széket a helyére és a lány mellé lépett.
- Megkérhetlek, hogy segíts kijutnom az épületből? Nem szeretnék eltévedni, mert nemsokára új pácienst kell fogadnom.
Kérte a lányt, majd ha az igent mondott elindultak kifele. míg a folyóson ballagtak Tess-ben felderengtek Sean szemei.
- Kérdezhetek valamit? Ismersz egy bizonyos Sean Darrow nevű fiút, aki ide jár hozzá?
Nézett kérdőn a lányra, majd még mielőtt válaszolhatott volna újabb kérdésekkel halmozta el a lányt.
- Nem tudod, hány éves, és hogy van-e esetleg most valakije?
Érdeklődött Tess kissé tolakodó módon, ám nagyon meg szerette volna tudni, hogy mi a helyzet a fiúval. Bár.. ahogy elnézte valahogy volt egy olyan sejtése, hogy egy ilyen jóképű fiatalember nem igazán tétlenkedik egy magával...
- Rémes vagyok, hogy ilyennel traktállak, de Sean-ben.. van valami egészen elképesztő kisugárzás..

A mosoly kicsit vigyorgássá alakult, mikor megláttam, hogy mennyire megijedt, de persze ezt a világ minden kincséért sem mutattam volna ki, hiszen most a válaszára voltam kíváncsi.
- Óhh! Azt hittem több előadást is fog tartani, vagy esetleg be is költözik egy kis időre, de ezek szerint már mennie is kell. – segítettem neki gyorsabban pakolni. – Mennyire sajnálom! – csempésztem egy kis szomorúságot a hangomba a játék kedvéért. – Nem kell aggódnia, ha én kísérem pikk-pakk kint fogja találni magát az épületből! – biztosítom róla lelkesen irányítva a kijárat felé, egészen addig míg fel nem teszi az első kérdését, és amitől úgy érzem, hogy jégkristályok kezdenek úszni az ereimben, amik a szememen keresztül fogják keresztüldöfni a mellettem mosolygó Ármányt.
A gondolatok gyorsan peregnek az agyamban és máris azon töröm a fejem, hogyan tudnám örökre elvenni a kedvét, hogy betegye a lábát ebbe az iskolába, és főleg, hogy örökre elfelejtse, hogy Sean Darrow a világon van. Mondjuk ez előzőt nem nehéz megoldani, hiszen annyi ijesztő dolog van egy ilyen iskolában, amitől az egyszerű földi halandót, mint egy ilyen aranyos kis pszichológuska, nyomban kitöri a frász!
Összeszedve minden akaraterőmet én is mosolyogva néztem rá és mézes-mázos hangon vűálaszoltam.
- Persze, hogy ismerem! Sean….óóó…a kedves kis Sean! – forgattam meg a szemem sokat sejtetően, de nem ragoztam tovább, hagy fúrja az oldalát a kíváncsiság, hogy vajon mire gondoltam. – Hogy hány éves? Nehéz lenne megmondani egy mutánsnál ugye. – tártam szét a kezem. – Lehet, hogy 24, de az is lehet, hogy 124, és hogy van-e valakije? Miért talán teszik magának? Hiszen most látta először, vagy nem? – éledt fel bennem a gyanú. – Hogy kisugárzás, értem….Hmm! Talán a parkban megtaláljuk és tőle magától is megkérdezheti. – tereltem az udvar felé, ahol esetleg találkozunk egy-két komiszabb kölyökkel, aki szeretik az oda tévedő idegent rémisztgetni és most még talán egy fagyit is kapnak érte.

- Nem. Sajnos nekem is megvan a rendes munkám és az életem. és azt hiszem, nem mindenki örülne, ha egy kotnyeles pszichomúkus téblábolna az épületben.
Mosolyog Tess zavartan, majd csendben hallgatja a lány mondandóját. Az igazat megvallva kicsit kényelmetlenül érezte magát és akármennyire is szeretett volna többet megtudni Sean-ről volt egy olyan érzése, hogy a lány igencsak kárörvendő mosolyokat nyugtáz felé. De ezzel inkább nem is nagyon foglalkozott. Igyekezett nyugodt és harmonikus arcot vágni, még ha egy-egy pillanatban igen nehéz is volt.
Amikor a lány Tess-t az udvar felé terelte Dylan kicsit megijedt, hiszen nem tervezett kitérőket tenni az épületben és annak környékén. Bár ahogy letudta vonni a lány viselkedéséből igencsak.. ingerült volt. Mintha zavarná, hogy ennyit kérdezett a fiúról. Egy pillanatra megállt és nem is figyelve az előbb elhangzott kérdéseket a lány szemébe nézett.
- Megkérdezhetem, hogy miért vagy ilyen.. ingerült? Úgy értem, mintha feszélyezve éreznéd magad már attól is, hogy kiejtem Sean nevét. Nemigazán szimpatikus a fiú? Vagy éppen az ellenkezője?
Faggattad a lányt és egy bátorító mosolyt küldött neki.
- Nézd, naponta beszélgetek olyan emberekkel, akiknek nem jó a párkapcsolatuk. Nyugodtan mondd el, hátha tudok segíteni.
Ajánlotta fel és bátorítás képen a lány vállára tette a kezét. Egy kicsit még mindig feszülten érezte magát, de már fele annyira sem volt ideges, mint az előbb, mikor a lány idegesen az udvar felé kezdte terelni.
- Volnál szíve elárulni nekem a nevedet?
Nézett rá kérdőn és finoman kisimított egy tincset a lány arcából.

Sajnos rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok olyan jó színésznő, mint szerettem volna, vagy tényleg nagyon jó pszichológus és valamire rájött a viselkedésemből, hiszen gyanakodva torpant meg mielőtt még sikerült volna kiterelgetnem a parkba.
- Nem vagyok ingerült, honnan veszed? – néztem rá ártatlan szemekkel. – Talán csak nyomasztanak a vizsgáim, azt érzed rajtam. – tereltem el a témát.
De mikor konkrétan rákérdezett, hogy Sean e az oka a viselkedésemnek, már nem tudtam megállni, hogy ne fortyanjak fel, bár az igazat megvallva, azon kívül, hogy elég rámenősen próbált megtudni pár dolgot a kedvesemről, más bűnt nem követett el, de ezt viszont velem szemben és ez hiba volt.
~ Talán mégis jobb, ha magam tisztázom vele a dolgot! ~ jutok dűlőre magammal.
- Nincs semmi baj a párkapcsolatunkkal! – vágom oda neki durcásan. – De minden bizonnyal lesz, ha maga továbbra is itt sertepertél körülötte, mert láttam ám, hogy milyen szemeket meresztett rá, és azt is, hogy az én egyetlenem milyet meresztett vissza, úgy, hogy még azt hiszem vele is lesz egy-két szavam. – puffogok visszafojtott hangon, hiszen épp szünet van és nem szeretném az egész suli tudomására hozni, hogy valaki képes volt ráhajtani a pasimra. Oda lenne a renomém!
Az, hogy a vállamra tette az egyik kezét, a másikkal meg még kedveskedve elhúzott egy pár szemembe hulló szálat, csak olaj volt a tűzre. Így utólag visszagondolva én is úgy látom, hogy kicsit túlspiláztam a dolgot, hiszen nem történt semmi különös, de akkor valamiért belém bújt a kisördög és, ha gyengén is – hisz nem akartam, hogy ott essen össze nekem a folyosón, mert akkor megint szorulok Adam-tól – de használtam a képességemet és a vállamon nyugvó kezén keresztül úgy érezhette, mintha belenyúlt volna a 220-ba.
- Sarah vagyok kedves doktornő, Sean barátnője! – mutatkoztam be illedelmesen.

Amikor meghallotta, hogy a lány mentegetőzni próbál először elmosolyodott, majd, ahogy szépen lassan összeállt a fejében a kép minden világossá vált számára. Mindaddig igyekezte leplezni a benne felgyülemlő félelmet és megsemmisülést, amíg meg nem érezte, hogy az a keze, ami Sarah vállán van elkezdett zsibbadni, mintha belenyúlt volna a konnektorba. Egy hirtelen mozdulattal elhúzódott a lánytól és bocsánatkérő arckifejezéssel az arcán megköszörülte a torkát.
- Sajnálom, nem tudtam, hogy ti... hogy ti ketten.. szóval, hogy ti egy pár vagytok. Nézd el a tolakodásomat.
Dadogta Tess és igyekezte leplezni, hogy mennyire kellemetlenül érzi magát. Aztán a kezét kezdte szorongatni, mert- bár tudta, hogy a lány használta rajta a képességét- meglepődött, hogy életében először tapasztalta egy mutáns képességét. És bár eleinte megijedt, lassan az érzelmek átformálódtak benne és egy kicsit mintha feldühödött volna. Nem értette, hogy a lány miért nem közölte vele, már a legelején, hogy ők ketten együtt vannak, mert akkor azonnal távozott is volna az épületből. És most, hogy így visszagondolt, furcsának is találta, ahogy a lány minden igyekezetével,ű azon volt, hogy kipaterolja az intézményből.
- Miért hoztál az udvarral?
Szaladt ki a kérdés a száján, ami belülről emésztette és igen szívesen vágta volna magát kupán, amiért valójában megkérdezte, de inkább nem mozdult és a Sarah jéghideg tekintetébe bámult. A lány alapjában véve nem volt ijesztő. Sőt.. arca első pillanatra egy kedves, vidám lányt mutatott, ám Tess valahogy érezte, hogy az az oldal, ami az arcáról tükröződött vissza valójában csak egy álarc, hogy a jéghideg réteg felett, és hogy a réteg alatt mi lapult, úgy gondolta, hogy azt igen kevesen tudják.

Kaján örömmel láttam, ahogy elkapja a kezét a vállamról, de aztán egy kis bűntudat is gyötörni kezdett, hiszen végül is nem ártott nekem ez a nő, csak megpróbált érdeklődni Sean után. É r d e k l ő d ö t t S e a n u t á n!
Egyszóval olyan kettős érzés volt bennem, mert egyrészt meg akartam mutatni neki, hogy velem nem érdemes kikezdeni, másrészt meg valahol sajnáltam a dolgot, mert talán nem gondolta át ezt és nem is tudhatott róla.
- Igen! Egy pár vagyunk és ezt mindenki tudja, de hát maga nem idevaló, így nem tudhatta. – vontam vállat végül, olyan minden mindegy módon, aztán felkaptam a fejem az újabb kérdésre és már nem tartottam szükségesnek, hogy mással is megijesszem, hiszen így is elég sápadt volt, még a végén infarktust kap itt nekem.
- Gondoltam, hogy tetszene magának, hiszen az épületet is úgy megnézte, a parkunk pedig igazán szép, lenne mit nézni rajta. – ferdítettem egy kicsit, mert a végén még beárul valamelyik tanárnak, vagy Sean-nak, hogy ki akartam tolni vele. – Miért, mit gondolt, miért? – kérdeztem vissza kíváncsian, hogy vajon mit fog erre válaszolni. Bevallja, hogy megijedt tőlem? – De, ha nem szeretné, akkor mehetünk a kijárathoz is. – néztem rá enyhe mosollyal az arcomon, mint egy ma született bárány.

Dylan lehajtotta a fejét és magában szitkozódva ökölbe szorította kezeit.
- Hát ezt telibe trafáltam.
Dünnyögte az orra alatt és csendben figyelte Sarah mondandóját. Egy kicsit meglepődött, mikor meghallotta, hogy miért vezették az udvar felé, de megdöbbenését egy mosollyal álcázta.
- Nos, ez igen figyelmes. Köszönöm. És ami azt illeti, tényleg nagyon gyönyörű itt
Fordult körbe egy párszor Tess és próbálta egy pillantásra minden látványt magába fogadni. A miért kérdésre inkább nem is felelt, mert még a végén azt hinné szegény lány, hogy valamivel meg akarta gyanúsítani és igaza is lenne.
- Ami azt illeti, nagyon gyönyörűnek találom, az egész helyet és szívesen megnézném a többi részét is az udvarnak.
Mosolygott Tess és bár érezte a kettejük közötti feszültséget, még is igyekezett természete módon viselkedni a lánnyal.
Elvégre ő volt az, aki az előbb a párjáról faggatta és nem fordítva. Ám fejében még mindig ott motoszkált Sean tekintete, ahogy az ajtóban állt.
Finoman megrázta a fejét, hogy elfelejtse a képeket és ismét a lányra mosolygott, miközben szorosabban fogta táskájának szíját.
- Mondd csak, régóta jársz a Xavier-be?
Érdeklődött finoman Dylan és remélte, hogy a lány nem veszi tolakodásnak a kérdését.

Azért örültem, hogy nem gyanított az előzetes szándékaimról semmit, és ilyen könnyen elhitte, hogy tényleg a parkot szerettem volna megmutatni neki.
Az első mérgem már úgyis elszállt és azzal, hogy kicsit megleckéztettem egyrészt kiadtam magamból, másrészt az ő figyelmét is felhívtam, hogy jó lesz, ha vigyázz máskor kinek a pasijára vet szemet.
- Igen! Nagyon jó körülményeket biztosít nekünk az iskola. – bólintottam és közben végig pörgettem magamban Sean időbeosztását, és úgy döntöttem, ha Tess akarja megnézheti az udvart, ah már beígértem neki, mivel szívem szerelme most biztos nem tartózkodik ott.
Nem akartam összefutni vele a nővel a nyakamon, majd délután úgy is találkozunk, akkor majd beszélünk arról a kigúvadó szemekről.
- Még mindig áll az ajánlatom, ha meg akarja nézni. – rántottam meg a vállam.
Tess pedig még tovább kérdezősködött és bennem kezdett oldódni a feszültség, legalább is kicsit, mert azon kívül, hogy szemet vetett Sean-ra, egészen normális fej volt, talán ha nem így indul az ismerkedésünk, akkor még kedvelném is.
- Ja! Már majdnem két éve. – válaszoltam, miközben várakozva néztem rá, hogy most akkor merre is akar menni. – És mond, - tértem át én is a tegezésre, ha már ő letegezett, - te még sosem találkoztál mutánsokkal? Úgy látom eléggé meg voltál illetődve mielőtt elkezdted az előadást? – kérdeztem vissza, mert egyrészt nem akartam bunkó lenni, másrészt meg tényleg érdekelt.

- Az igazat megvallva nem. Mármint én nem tudok róla, aztán lehet, hogy a köztelembe voltak mutánsok, de én sose tudtam róla. És igen, egy kicsit talán.. féltem. Nem tudom ez nekem még elég furcsa, bár hozzá lehet szokni szerintem. Meg ugye, amit az emberek is mondanak, a mutánsok veszélyesek és a többi.. csak azt nem tudják, hogy a mutánsok is ugyan olyan emberek mint mi, csak egy kicsit.. mások, és vannak jók és rosszak szerintem. Ahogy az embereknél. Szóval.. bekel valljam kicsit én is ezen a téren voltam, de most, hogy látom, hogy ez teljesen más kicsit másképp gondolom az egészet.
Válaszolta Tess, majd lassan elindult az udvaron. Közben hátra pillantott, hogy Sarah vele tart-e avagy sem.
- Én kíváncsi természet vagyok, így szívesen megnézném.
Mosolygott a lány és kezeit a zsebébe dugta.
- Kérdezhetek valamit, persze csak ha nem veszed tolakodásnak.
Nézett a lányra kérdő tekintettel. Munkája alapja a párkapcsolatok és a szexuális élet minden dolga volt, így könnyen ki tudta szúrni, hogy Sarah reakciója egyedi. Persze lényegében ez volt a normális, még is.. mintha a lány csak saját magának akarta volna Sean-t amit persze megértett Tess, de még is nagyon foglalkoztatta, hogy milyen kötődés formák alakulhatnak ki két.. mutáns között.
- Te és Sean... szóval nálatok, mutánsoknál is ugyan olyan emberi ismeretekre alapozzátok a kapcsolatotokat? Megismerkedés, utána beszélgetés és végül kialakul a kapcsolat, vagy valamennyire érzitek, hogy milyen is a másik....

- Hát igen! Az emberek legtöbbje csak a hírekből informálódik a mutánsokról, és persze a média is csak azokat a híreket kapja fel, ahol valami rossz történik. Így aztán el is könyvelik a mutánsokat valami félelmetes szörnyként. – fortyanok fel, hiszen az unalomig ismert már ez a szöveg. – Sajnos mindenkit nem lehet elhívni ide, hogy vessen egy pillantást az itteni gyerekekre, akik pont azért vannak itt, hogy később kordában tudják tartani a képességeiket és segíteni tudjanak az Embereken. –teszem hozzá elhúzva a számat kissé.
Mikor látom, hogy végül mégis csak megindul az udvar felé Tess, akkor én is mellé csatlakozom, habár a téma eléggé elkedvetlenített. Sajnos hiába fejlődik a világ és lesz egyre több mutáns, ez a szemlélet valahogy nem akar megváltozni, pedig annyira akarok hinni Adamnak, hogy előbb-utóbb jobb lesz.
- Oké, rendben, most úgy is lassan kezdődnek az órák, így nem fognak a kicsik láb alatt lenni. – lesek az órámra és már kezdek egészen lenyugodni, de a következő kérdése megint csak gyanakvóvá tesz, ahogy felhozza ismét Sean-t, még ha most egészen más perspektívából is.
Mégis, kicsit leesik az állam, hogy egy tanult, iskolázott nőben felmerül egy ilyen dolog, hogy ebben is mások lennénk, mint az átlag ember. Akkor vajon mit gondol erről az utca embere?
Már kezdem átlátni, hogy azoknak a mutáns politikusoknak, akik a jogainkért küzdenek, milyen nehéz dolguk is lehet!
- Ez egy nagyon meglepő kérdés. – ismerem el és most az első alkalommal vigyorodom el őszintén. – Általában ez nálunk mutánsoknál is ugyan úgy történik, mint másokkal, de ez attól is függ, milyen mutánsról van szó. – próbálom neki megmagyarázni. – Mert ugye itt vannak a telepaták, vagy az állati mutánsok, náluk azért kicsit más a helyzet, már mint gondolom, de nálam és Sean-nál teljesen normálisan ment,…..majdnem. – jut eszembe, mikor szegény lesokkoltam. Hát ez azt hiszem kicsit eltért egy normális randitól, de hát nem ez volt a lényeg.
Közben kiértünk a parkba, ahol a szépen gondozott bokrok és fák, megtervezett összevisszasága kellemes látványt nyújtott a fáradt szemnek.
- Elég nagy a parkunk és így mindenki kicsit elvonulhat, ha tanulni vagy csak gondolkodni támad kedve, de a játszani is lehet, hisz van hely bőven a kergetőzésre vagy a bújócskára. – mutatok körbe.

//Folytatás a Parkban //

Rozsomák magában fortyogva rója hőn szeretett iskolája folyosóit, miközben egyre több gyerek szalad el mellette, mosolygó arccal. Legszívesebben a falba verné fejét dühében, amiért ilyen helyzetbe hozta magát, történt ugyanis, hogy minden tanulót egy nagy osztályba vontak, amíg ilyen kevés tanár maradt, ő pedig felajánlotta a gyerekeknek, hogy választhatnak: egy túlélőgyakorlat vele, vagy egy felvilágosítás óra Viharral. Miközben ő boldogan dörzsölgette a tenyerét, látva, hogy a terve beválik, hisz mindenki inkább a másik opciót választja, észre sem vette, hogy feje fölött sötét fellegek gyülekeznek, s mire észbe kapott Ororo is felszívódott, úgyhogy most rá marad ez a hálás feladat.
~Mi az istennek felvilágosítani őket, tudtommal van internet a suliban! Báááár....meglepően nagy számban akadnak itt 18-20, sőt még ennél is idősebb szüzek...egy volt tanulónk 26 évesen smárolt először....lehet tényleg rájuk fér egy ilyen óra.~
A türelmetlen dörömbölést hallva az ajtóhoz sétál, és jóformán tokostól rántja azt befelé, a látványtól pedig kicsit sem lesz jobb kedve.
-SEBI! TE ITTÁL, VAGY MEG IS FÜRÖDTÉL BENNE? - Kérdi mérsékelten dobhártyaszaggató hangerővel, mikor az átható alkoholszag valósággal orrba veri őt. - És maga... - kezd hozzá szelíden, és már majdnem megköszöni, mikor a szeszfelhő mögül átér Lynn illata is, de addigra már az arcáról is felismeri.
~Hát ilyen nincs. Fél millió nő él a városban, és pont ezt kellett felhoznia szobára? Na nem! Hmmm....viszont...~
-Na mindegy, a lényeg, hogy itt vagy. A gyerekek már nagyon türelmetlenek, szóval szedd a lábad, és még egyszer köszönöm - vasmarkával a fiú vállára csap, majd erősen meg is ragadja azt, a csontjait morzsolgatva, nehogy pofára essen az ütéstől - rendes tőled, hogy önként vállalod a szexuális felvilágosítás megtartását. A doktornő azért jött veled, hogy biztos mindent rendesen magyarázz el igaz?
Ellentmondást nem tűrve maga előtt kezdi el tolni a két vendéget, és mielőtt észbe kaphatnának belöki őket a hatalmas tanterembe, ami most, hogy 500 diák foglal benne helyet nagyon-nagyon szűkösnek tűnik. Ezt követően becsapja az ajtót, hátát neki támasztva pedig sátánian felröhög, aztán pedig rágyújt egy szivarra.

Sebastien kétségkívül a szórakoztatóbb részegek közé tartozott. Út közben itattam vele egy kis vizet, meg kekszet, hogy azért nagyobb baj ne legyen (bár azon már úgyis túlesett a vécében), aztán már csak vigyorogva, időnként hangosan nevetve hallgattam, amiket részegen összehordott. A kezemben azért végig ott szorongattam egy zacskót, hogy ha esetleg újabb kitörésre készülne a gyomra, ne a taxit terítse be vele.
Miután megérkeztünk, segítettem neki kikászálódni, kifizettem a taxit, és már neki is vághattunk a most végtelennek tűnő útnak a bejáratig. Sebastien megtermett fiatalember volt, úgyhogy alaposan próbára tette az izomzatomat a támogatása, de aztán hála a jó égnek végre megérkeztünk. Egyik kezemmel Sebi karját fogtam, a másikkal pedig bekopogtam. Senki nem válaszolt rá, úgyhogy átugorva az enyhébb fokozatokat ököllel ráütöttem néhányat a kapura, hogy csak úgy döndült. Még javában rázogattam fájós kezemet, amikor valaki végre ajtót nyitott nekünk. Megkönnyebbülten mosolyodtam el, hogy végre lesz segítségem is, de rögtön ráfagyott az arcomra, amikor megláttam, ki az.
-Hello - cincogtam, mert még mindig nagyon meg voltam illetődve, ha a legutóbbi találkozásunkra gondoltam.
Úgy néztem ő is felismert, és nem kellett hozzá különösebb éleslátás, hogy rájöjjek, egyáltalán nem örült neki, hogy én kísértem haza Sebastient. Igaz, amikor megtudtam, mi készült itt, már én sem.
-Ha ilyesmire volt szükséged, szólhattál volna előre - súgtam a fiúnak rosszallóan, miközben igyekeztem lépést tartani velük. - És akkor végképp nem kellett volna így bekávéznod!
Persze nagy volt a kísértés, hogy egyszerűen kisétáljak onnan, de nem tudtam volna tiszta lelkiismerettel csak úgy otthagyni Sebastient ilyen állapotban, ilyen helyzetben. Idegesen, fogcsikorgatva bár, de azért beleegyezően mentem előre. Gondoltam, egy-két gyerek összegyűlik, kérdeznek, Sebastien válaszol, én időnként fogom a homlokát, és megtörlöm a száját, ha kell, aztán végeztünk, ezt még azért túl lehet élni.
-Logan - szólítottam meg a férfit mellette loholva -, nézze, én akartam már hamarabb is keresni, de... hát nem egészen tudtam, hogy kezdjek hozzá, és mennyire örülne neki... gondolom egyáltalán... de szeretném, ha tudná, hogy tényleg nagyon szégyellem, ami legutóbb történt. Nem akartam ártani magának, nem is tudtam mit csinálok, és ha arra gondolok, milyen komolyra fordulhattak volna a dolgok... szóval, kérem ne haragudjon. Nagyon sajnálom, és ígérem, hogy soha többé nem bántom.
Ahogy megérkeztünk a terembe, és én végigjárattam a tekintetemet az ötszáz felénk pislogó diákon, valami elpattant bennem. Hogy én mit is mondtam az előbb?!
-Logan! - dörömböltem az ajtón, amit hiába lökdöstem, nem tudtam kinyitni. - Logan, te mocsok, álnok kígyó, ez egyáltalán nem vicces, engedj ki!
Az ajtó továbbra sem moccant, és csak a nevetését hallottam. Vízként átszivárogtam a kulcslyukon, megálltam előtte, és hogy ne szegjem meg az iménti ígéretemet vízként csaptam a fejére ököllel, hogy jól elázzon a szivarjával együtt. Aztán kinyújtottam rá a nyelvemet, ,,Kevés vagy te hozzám!" gőggel sarkon fordultam, és csak azért is visszaszivárogtam a terembe, hogy ne hagyjam magára Sebastient. Egészen biztos voltam benne, hogy ez egy nagyon hosszú óra lesz.

Nagyon jól szórakoztam, amikor Lynn utánozni kezdett és ő is bedörömbölt az ajtón, mert micsoda jó móka is ez!
Az már kevésbé volt, mikor az öklöm majdnem Rozsomák mellkasán csattant, amikor felrántotta az ajtót és én majdnem beestem rajta. De aztán már tántorodtam is hátra, ahogy a fülembe üvöltött és én csak az „ittál” és a „fürödtél” szavakat hallottam belőle.
- Kösz Logan tanár úr nem kérek többet, de ha maga mondja biztosan rám fér egy fürdés! – lódultam előre, magammal rángatva szegény doktornőt, aki támogatott, de aztán már nem volt rá szükségem, mert egy vasmarok először belevert a földbe, amitől megroggyantak az amúgy is remegő lábaim, majd aztán meg jóformán a levegőben tartott, így állított irányba.
- Hogy micsodamicsoda? Ki tartik mit? Hukk? – csuklottam egyet a meglepődéstől, ahogy felfogtam Rozsomák szavait. – Hogy én vállalóztam……és önként, hogy szexauli….szexuli……szexórát tartok? – nyögtem ki most már teljesen összegabalyodott nyelvvel és kétségbeesetten törve a fejem, hogy ez vajon mikor lehetett. – Bocs doktornő, de én nem…..Jaj istenem! Ennyire nem lehettem részeg, vagy igen? Mikor vállaltam el? Na jó, mondjuk a nevemre sem emlékszem biztosan, de, hogy én….ilyen…..órát…..
Még mindig a dolgon töprengve, összehúzott szemöldökkel tántorogtam Rozsomák kezétől noszogatva és szinte nem is érzékeltem merre megyünk és, hogy Lynn is jön velem, csak a csattanásra kaptam fel a fejem és bámultam a rám meredő iskolatársak szemébe, majd ahogy lassan kezdtem felfogni, hogy hányan és kik vannak a terembe, úgy kezdett egyre vörösebb színt ölteni az arcom és még hallottam Lynn dörömbölését, de hallani nem hallottam mit mond, csak az járt a fejemben, hogyha nem tudok azonnal kimenni azon az ajtón akkor kiugrom az ablakon, ami olyan hívogatóan állt nyitva velem szemben.
Nem mondom, hogy kijózanodtam a helyzet hatására, de legalább felfogtam, hogy mit is kéne csinálnom és ettől az első zavarodottság és szégyenérzet után olyan röhöghetnékem támadt, hogy végül nem is bírtam magamban tartani, hanem elkezdtem rázkódni a nevetéstől, majd végül kitört belőlem és hangosan hahotáztam az ajtóban.
- Hogy….éhén…tartsahak…..nehekik…. – végül meg kellett támaszkodnom a tanári asztalon, hogy nem essek össze.
~ Hmm! Hát miért ne? Vagyok én olyan tökös gyerek, hogy elboldoguljak egy ilyen témával! Mert mondjuk itt van a gólya hozza dolog, meg talán ha a méhecskéket hozom fel példának……hiszen mindenki tanult már biológiát! Azt hiszem jó móka lesz! Teljesen jogos, hogy Logan rám bízta a dolgot, már úgyis be kell mutatkoznom a többieknek, milyen jó előadó vagyok, ne csak mindig a visszahúzódásról és a rejtőzködésről szóljon az életem! ~
Egyre jobban belehergeltem magam a dologba és éreztem, ahogy nagyon is megjön a bátorságom. Visszagondolva később azt hiszem az alkohol érdekes dolgokat hozott a felszínre, amiért hetekig aztán az orromat sem mertem kidugni a szobámból.
- Na kedves barátaim az úrban! – kezdtem magyarázni széles gesztusokkal, fellépve a pulpitusra, ami nem volt egyszerű, mert megbotlottam ~ a fenének emelik meg miközben fel akarok lépni rá! ~ és alig érkeztem megkapaszkodni az asztal sarkába, de aztán kihúztam magam és kissé imbolyogva, de végre belekezdtem.
- Azért gyűltünk ma össze, hogy ……hogy miért is? Ja! Megvan! Azért, hogy elmondjam nektek, hogy mi történik két bogár között, ha szerelmes lesz! Jó, jó tudom, hogy az embereknél is így van, de vegyünk példának okáért két mécskét…..mécsecskét…..méhecskét, na! Na jó, ne vegyünk. – nézek a felém villanő értetlen tekintetekbe. – Látom nem vagytok olyan állapotban, hogy felfogjátok miről is beszélek! – legyintettem egyet, amitől majdnem leestem az emelvényről. – Akkor vegyünk egy nőstény és egy hím egyedet…..nem kell segíteni!......embert, na!
- Nagyon szeretik egymást és még jobban akarják szeretni, de nincs egy hely ahol ezt megtehetik, így aztán marad az autó hátsó ülése, hehehe – kuncogtam fel, de aztán rögtön el is komolyodtam, - de ne térjünk el a tárgytól kérem szépen! Ott tartottam, hogy nagyon-nagyon szeretni akarják egymást, ezért kíváncsiak egymásra ruha nélkül is. Igazán láttatok ti már pucér embert? Biztosan, de ha akarjátok megmutatom. – és már kezdek vetkőzni, de valaki megfogja a kezem és azt mondja, hogy szükségtelen demostratálni, vagy valami hasonló. – Jó, akkor lerajzolom. – megyek a táblához és rajzolok két pálcika embert, az egyiknek hatalmas melleket, a másiknak egy hosszú péniszt rajzolva. – Na, mikor már kellően legeltették a szemüket egymáson, akkor rájönnek, hogy a deréktól lefelé lévő dolgok rajtuk nagyon is összeillenek! Tudjátok, mint a legóban! – vigyorgok rájuk miközben kézzel is megmutatom mire gondolok. – Na, ha mindenki legózott már, akkor már nem is kell sokat magyaráznom, A férfi megkeresi a hétköznapi nyelven több szóval is megihletett hímtagjának, farkának, családi ékszerének, stb a helyét a nő lába között itt – rajzolok egy nyilat a közérthetőség kedvéért a helyhez, - és jó esetben kis pusziszkodás, sürgősebb esetben azonnal a célba is jutatja azt. Legalábbis a könyvek, amit olvastam és a Logan szobájából csórt videó tanúsága szerint. – ülök le a székre, mert mintha kicsit elzsibbadtak volna a lábaim. – Na én ennyit tudok a témáról, a többit nézzétek meg egy pornófilmből. – támasztom meg a fejem, mert kezd túl nehéz lenni, biztosan a sok nagyszerű gondolat húzza lefelé. – Ugye kérdezni nem akar senki semmit? – pislogok laposakat.

Bár halvány elképzelésem se volt, hogy miért ragaszkodott hozzá annyira Logan, hogy eljöjjek erre a délutáni előadásra, inkább nem álltam le vitázni vele... Ki tudja, ha egyszer tanárnéni leszek, nekem is kell ilyet tartani? Bár én inkább alsósokat szeretnék tanítani, nem ezt a korosztályt... Meg amúgy is, már egy párszor volt szerencsém hasonló előadásokat végighallgatni, meg bioszból is tanultuk, szóval... tényleg nem értem. Mindegy, azért csak felkaptam egy könyvet, majd beülök a hátsó sorban aztán elolvasgatok közben.
Igaz, a könyvtárban kissé elszaladt az idő, így aztán úgy kellett rohannom, hogy el ne késsek. Már csak a folyosón kell végigrohanni, aztán bekanyarodni, aztán hopp! Épp, hogy nem löktem fel Logant, aki az ajtó előtt szivarozgatott. Szó nélkül kikaptam a szájából az ázott dohányt (mi ez, valami új divat?!), kettétörtem, majd a két darabkát belenyomtam az ajtó mellett álló hatalmas, cserepes virág földjébe.
-Az épületben tilos a dohányzás! De hisz tudhatnád... -búcsúztam Logantől, majd bementem a terembe.
Úgy tűnik, még nem kezdődött el, viszont elég sokan voltak... A székek mellett elhaladva próbáltam valami szabad helyet találni, amikor a hátsó soroknál kiszúrtam Greget, mellette pár üres székkel, így gyorsan felé vettem az irányt.
-Szia Gredzsi. Most látom, hogy Lynn Harlow lesz az előadónk? Amúgy... nem úgy volt, hogy valamelyik tanár fogja tartani? -néztem rá kérdő tekintettel, amikor meghallottam Sebi hangját.
Értetlenül Gregre néztem, majd vissza az előadónk felé, aki úgy tűnik, átvette a szót a doktornőtől... Már épp dőltem volna hátra a székemen, hogy folytassam az olvasást, ám amikor meghallottam, hogy miket mond, a könyv kis híján kiesett a kezemből a nagy döbbenettől.
-Ez most komoly? -mutattam a pódiumon álló srác felé, majd hátradőltem a székemen.
~Hát ez jobb, mint valami kabaré... De édes istenem, hogy volt képes részegen kiállni oktatni?! Hová fajul ez a világ...

Komolyan csak azért kell erre bejönnöm mert ellógtam az elmúlt pár órát... napot... na jó a múlthetet de akkor is! Az ajtóban megálltam Logan mellet aki éppen mostanában kezdte meg a szivarját. Benézve a terem félig üres volt.
-Nagy az érdeklődés...Ratna sehol?
~Pedig ráférne...
-Akkor ez kelleni fog...
Adtam Logannak egy szivart és bevonulta a terem hátsó traktusába, hogy a lehető legtávolabbról a legkevesebbet halljam és legfőképpen tudjak aludni egy jót. Ez egészen addig zavartalanul működött amíg Ratna be nem toppant. Székestül, mindenestül dobtam egy hátast.
-Ouu...
Jajdultam fel csöndben majd továbbra is a székben ülve némi segítséggel feltornáztam magam az előző helyzetben és tarkómat dörgöltem.
-Passz, most keltem...
Aztán ha már így ébren vagyok megnézem mi a műsor. Ahogy odanéztem megláttam Sebit, a tétova imbolygó mozgását. Összeakadó szavai arra engedtek következtetni, hogy kissé nagyon be van rúgva. Mindjárt érdekesebb lett a műsor.
-Úgy fest, hogy az.
Vigyorogtam Ratnára majd előrébb hajolva figyeltem a műsort. Aztán a magasba vágtam a kezem.
-Tanár úr kérem! Demonstráció nem lesz? Vagy film vetítés?
Nem mintha rá szorultam volna ilyesmire de ha már disznó, legyen kövér!

-Nyugi, nincs semmi baj, tudom, ijesztően hangzik, de biztos sejtetted eddig is, hogy nem a gólya... aú! - kap a fejéhez Sean az orbitális tasli után, mely olyan jól sikerül Sarah-nak, hogy kicsit még a feje is előre dől tőle. - Hé! Előrébb ütsz, és azt fogják hinni én tartom az órát, nem pedig....mi a??
Sajgó kobakjáról megfeledkezve, kikerekedett szemekkel bámul előre, ahogy megjelenik a két előadó, megdörzsöli két szemét, újra előre néz, aztán immár telepatikusan szól Sarah-hoz.
~Mond, biztos nem ugrottak ki a tüskéid véletlenül az előbb az az elhadart simogatás közben? Ugye csak hallucinálom, hogy a mostohaanyám fog szexuális felvilágosítást tartani???~
Mint kiderül, ennyire azért nem kegyetlen az élet, legalábbis nem Sean-al. Sebastian beszélni kezd, a fiú álla pedig az előtte lévő padon koppan, jóformán megrepesztve annak felületét, az a keze pedig, amivel nem barátnője kezét szorongatja önkéntelenül is a fejét kezdi vakargatni.
~Anyu? Erre mégis hogy vettek rá?~
Ekkor hallja meg Greg kérdését, mire azonnal felkapja a fejét.
~Na nem! NEM! Csak mert a fazon láthatatlanná tud válni, még nem kell, hogy hátralévő életében szellemként funkcionáljon tovább. Hú, de népszerűtlen leszek itt mindjárt.~
~Ratna, nem tudom, te hogy vagy vele, de én belehalok a kíváncsiságba, hogy hogyan nézne ki, ha Logan-ra hirtelen angyali szorgalom törne rá, és ő akarná folytatni ezt az órát. Van kedved segíteni?~
Ez után Sebi felé fordul, és összeszűkült szemekkel koncentrálni kezd a fiúra.
~Ne foglalkozz Greggel, ülj le, és szundíts egy kicsit, jól fog tenni, úgyis olyan álmos vagy.~
Halántékát masszírozva Greg felé fordul, kissé morcosan.
-Demonstráció?

Arra számítottam, hogy Sebastian el sem kezdi az előadást. Elmondja, hogy nagyon sajnálja, de nem készült, nincs olyan állapotban, lámpalázas, vagy amihez épp kedve van, most igazán válogathatott a kifogásokból anélkül, hogy bárki megkérdőjelezte volna. De egészen lelkesen elkezdte, én meg lassan, szörnyülködve takartam el a kezemmel a szememet, hogy ez most komolyan gondolja, vagy létezik ilyen mértékű részegség? Méhecskék, autó hátsó ülése! Sebastien, hát mit művelsz?!
Amikor még vetkőzni is nekiállt, már velem is forgott egy kicsit a világ, de azért időben odaértem, és elkaptam a kezét, hogy megállítsam.
-Ez talán szükségtelen - suttogtam, miközben rá sem mertem nézni a hallgatóságra. - Maradj inkább a táblánál, ha annyira vágysz az illusztrációkra.
Azért megfordult a fejemben, hogy én hány évig tanultam az egyetemen az emberi anatómiát és a test működését, köztük a szaporodás folyamatát is, és Sebastien most mindezt úgy leegyszerűsítette, hogy szinte már időpocsékolásnak tartottam azt a sok könyvek, jegyzetek fölött elgörnyedt időt. De ennél rosszabb már úgysem lehet. Nem, az ki van zárva, ennél rosszabb nem lehet...
~Sean?!~
Döbbentem néztem körül, és hamarosan megtaláltam Szellem legalább annyira döbbent arcú fiát.
~Nem tudtam, hogy ez lesz, d csak nem hagyhattam ott ilyen állapotban! Ne haragudj, ez eléggé kellemetlen, de örülj neki, hogy nem az apád vagyok!~
Na jó, rendben van, ez sokkal rosszabbá tette a helyzetet, de legalább már ennél nem lehet semmiképpen rosszabb a helyzet. Ezt már nem lehet überolni... DEMONSTRÁCIÓ?!
Tanácstalanul kaptam Sebastien felé a tekintetemet, hogy erre mit szándékozik lépni, de ő eddigre már az igazak álmát aludta. Mögé lépve beljebb szenvedtem a székét, hogy biztos ne csússzon le, aztán a hallgatóság felé fordultam. A kérdező persze Greg volt, ki más?
-Természetesen, Mr Severald, ha demonstráció szeretne, megkapja - bólintottam felé a legcsábosabb mosolyommal, amit csak össze tudtam hozni. - Megtenné, hogy idejön, és segít nekem a bemutatóban?
Ha odament, én közben levettem a kardigánomat, és betakargattam vele Sebastient, majd az érkező Greg hátát átkarolva a többi diák felé fordultam.
-Tehát, ahogy Sebastien is elmondta, szexuális aktus közben behatolás történik. A férfi a péniszét a nő vaginájába juttatja, ez a legfontosabb mozzanat, és Mr Severald jóvoltából ezt most demonstrálni is fogjuk.
Még mindig mosolyogva kacsintottam Gregre, kicsit megsimogattam a karját, majd folytattam.
-Kérem, képzeljék el, hogy Mr Severald ánusza a vagina, és ez a partvisnyél itt... ez... ez a hímvessző... mutatom, hogy is történik a behatolás... Mr Severald előre hajolna, és letolná a nadrágját?

Uhh. Greg elég szép hátast dobott a székkel, fel is pattantam gyorsan, hogy segítsek neki feltápászkodni. Igaz, elég feltűnést keltő volt, és nem csak a hangos "PUFF" miatt, ahogy kiterült a földön...
-Minden oké, túléli... -intettem a többieknek, hogy csak forduljanak előre nyugodtan, majd felsegítettem Greget a földről.
Meg biztos ami biztos, azért a képességemet is bevetettem, hogy az esetleges fájdalomérzetet csökkentsem...
Az előadást alatt kb. szóhoz se jutottam a döbbenettől. Eleinte csak döbbenten pislogtam, hogy istenekésistennőkezmegmiaszentségeségakarlenni? Aztán utána már csak fejcsóválva néztem, szegény Sebi meddig égeti még magát a színpadon, lassan ugyanis az egész terem rajta röhög... Erre? Ez a fogyatékos, itt mellettem, még demonstrációt akar... Reménykedtem, hogy Lynn csak nevetve lefújja az ötletét, de nem... és jött a másik nagy döbbenet, még ki is hívta Greget.
-Hajrá, csak ügyesen! -bíztattam, miközben kiengedtem, majd visszahuppantam a helyemre, hogy nézzem, vajon mire készül a dokinéni.
Először csak jót mosolyogtam rajta, hogy mi lesz ebből, de ahogy Lynn belekezdett, egy csöppet lesápadtam.
~Sean, dehogynem, segítek én örömmel... -üzentem vissza a fiúnak, majd koncentrálni kezdtem.
Lehet, hogy inkább Gregnek kellett volna segítenem a képességemmel, de inkább Logant próbáltam elérni... Már ha még mindig az ajtó közelében volt, mint az előadás kezdetén, különben nem sokat tudok tenni. Én most innen fel nem állok, az ziher... Csak koncentráltam, és koncentráltam, és koncentráltam... hogy valami hirtelen törődés, vagy ragaszkodás, együttműködés, lelkesedés, vagy hasonló érzelmes kombóját zúdítsam a nagyfiúra, mielőtt késő lenne. Bár, ahogy Greget ismerem, tuti kitalál valamit... Szóval mielőtt Lynnek, vagy neki késő lenne...

A sok vásott kölyök persze nem képes szó nélkül elmenni Logan mellett, annak ellenére sem, hogy az oktatást korábbra írták ki, következésképpen mindannyian késésben vannak. Mind közül a legrosszabb, és legelvetemültebb gonosztevő, szokás szerint az a turmixos szivargyilkos szörnyeteg Ratna, bár ha őszinte akar lenni, átázva úgyis nagyon nehéz lett volna elszívni, bármennyire is jó árú(mármint a dohány, nem Ratna!). Lynn dörömbölésével viszont ez után sem törődik, sem szitkozódó szavaival, ugyanis leköti őt az egész testét megremegtető, viharos erejű röhögés, melyet részben Sebi szavai váltanak ki, részben pedig az, hogy elképzeli a doktornő milyen arcot vág közben.
~Te jó ég...és most kihívja Greg-et is! Hát ez oltári! Kár, hogy nincs több szivarom...hmmm...~
Válla fölött a zárt ajtóra sandít, és fülét rátapasztva jobban kezd fülelni.
~Na jó...lehet ez annyira mégsem vicces, szegény gyerekek ebből nem tanulnak semmit, legfeljebb, hogy miért nem szabad engem arra kényszeríteni, hogy órát tartsak, ami persze hasznos lecke, és egy napon az életüket mentheti meg, de mégis...~
Óvatosan megfogja a kilincset, és szép lassan kinyitja az ajtót, majd megragadja a szoba sarkában található partvist, és Greg felé kezd sétálni.
-Kedves gyerekek! Sebi most bemutatta, miért fontos mindig időben lefeküdni! - Gügyögi a fiatalabb korosztálynak - és most, visszatérve az eredeti témánkra....Greg, mi a fenét keresel te itt kint? - Kérdi, Adam szigorával,m ám most kivételesen nem süt mögüle Logan közönye. - Ha demonstrációt szeretnél, majd átküldöm az egyik videómat. Maga pedig - mutat itt a doktornőre - vegyen már fel valamit, nehogy még megfázzon itt nekem...
~...a fiú tanulók lihegése által felvert erős széltől...~
Miután mindenkit leteremtett a táblához sétál, oldalra dönti a fejét, és szakállát simogatva tanulmányozni kezdi a szemléltető ábrákat.
-Na jó, tudjátok mit, elég ebből a baromságból! - Kiált fel,é s elhajítja a krétát, aztán a tanári asztal szélére huppan, hogy az majd belereccsen, de még a padló is alatta. - Hogy ne raboljuk egymás idejét: aki eddig barlangban élt, a következőket jegyezze meg: a pasik, mint például Greg barátunk bármit megtennének, hogy ágyba vigyenek titeket, bárhol, és bármikor, őt például az sem zavarná, hogy most épp nézitek. A másik dolog pedig, hogy az ég szerelmére, használjatok gumit, sokaknak így is tele van kinövésekkel a teste, nem hiányzik, hogy az még gennyezzen, és fájjon is, nem igaz? A többire rájöttök magatoktól, hisz értelmes gyerekek vagytok ti, értelmesebbek, mint aki kitalálta, hogy az ilyesmikről a suliban kelljen beszélni, gyakorlatilag felnőtt embereknek. Ennyi volna, ha van kérdés, tegyétek fel nyugodtan Dr.Harlow-nak, ha tömeg eklőtt nem megy, szívesen emgadom az otthoni számát.

A hülye kérdésre kapott meglepő válasz eltörölte a képemről a vigyort és meglepettségbe csapott át. Pislogtam kettő nagyot.
~Ez érdekes lesz. MI?! Hogy én?!
-Óhhohoho....
Rögvest felpattantam a székemről. Egy ilyen csinos nő megér pár fürkésző tekintetet. Hátha egy két kortárs még kedvet is kap. Ratna szavait hallva felé fordultam és rá mosolyogtam kicsit lesajnálóan.
-Tudhatnád, hogy mindig az vagyok.
Kacsintottam és dobtam egy puszit is neki.
-De ha gondolod meg is mutathatom. Akár rajtad is, TÉNYLEG! Gyere, had ne neki kelljen. Gyereke van, Darren meg örülni fog ha nem neki kell megtanítania.
EGy kicsit vártam, hogy kellőképpen meghűljön benne a vér. Aztán felkacagtam.
-Meg is ölne... Megyek már Doktornő.
Azzal ki is szlalomoztam a sorok közt közben feltettem a nagy kérdést.
-De maga férjezett ember nem? Ugye majd hivatkozhatok önre?
Sétáltam ki vigyorogva ami aztán torz szájhúzássá avanzsált a Doktor beteg elképzelése nyomán.
-Öhm...
Ekkor a talaj mellettem elkezdett bugyogni majd egy emberi alak kezdett kinőni belőle apránként felvéve a tanérnő alakját. Először az arca, haja, végtagjai...
-Szerintem kevésbé lenne beteges elgondolás ha ebbe dugdosná a partfist...
Azonban a lényeges részek nem körvonalazódtak ki rendesen, teljes részletességgel, csupán a domborzat kezdett megjelenni amikor Logan közbelépett. A félig kész Lynn lassan elmerült a talajban.
-Éppenséggel kihívtak, de már itt sem vagyok.
Felelem nemes egyszerűséggel és visszaindultam a helyemre. Tudtam ,hogy sokkal tartoztam a tanárnőnek de ezért az ízetlen tréfáért valahogy eltűnt belőlem a hála utolsó morzsája is. Lehuppantam a székre ami majdnem megint hanyatt vágódott velem együtt.
-Komolyan...
Dünnyögtem az orrom alá.

Ahogy Logan megjelenik, kicsit megnyugszik, aztán oldalra fordul, ad egy gyors puszit Sarah arcára, és felpattan a helyéről, hogy a pódium felé vegye az irányt. Közben vet egy szúrós pillantást Greg-re(közben valamiért Déjá Vu érzése támad) majd gondolatban le is szidja őt.
~Ember, Lynn gyakorlatilag a mostohaanyám, megtennéd, hogy valaki másról nevezed el a zoknidat? Van még annyi jó nő a világon...köszi!~
Na, de ez után már tényleg akad fontosabb dolga is, ezért fejét átdugja Sebastian hóna alatt, óvatosan feláll vele együtt, és így kitámogatja az ájult férfit.
~Jól van haver, és most lépkedj, meg ha már itt vagy, álmodd meg légyszi, melyik a te szobád, mert fogalmam sincs!~
Seabstiant támogatva elhagyja a szobát, nagy ívben elkerülve a hirtelen irtó lelkes Logan-t. A küszöbről visszafordul és még utoljára Sarah-ra pillant, de aztán erőt vesz magán, és a félig ájult, félig Zombi Sebit a szobájába támogatja.
~Na, csak feküdj le aludni Greg, olyan nagytakarítást csinálok az elmédben, hogy csak na...tudod kinek készítsd el a pucér szobrát!~
Nem dühös rá persze, inkább csak...valójában kicsit dühös, főleg amikor bele gondol, hogy vajon kihez érhetett még hozzá a fiú...na csak aludjon el...