Harci Terem

Alexander Hess
Közölte velem, hogy az edző terem és a speciális tréning terem az egy és ugyanaz. Ez egyrészt jó ám másrészről meg kevésbé. Ugyanis ha valaki simán mondjuk kondizni szeretne nem biztos, hogy jó néven venné ha valaki elkezdene villámokat eregetni pont a feje mellett. Azonban ajándék lónak ne nézd a fogát szoktam volt mondani. Odahaza nekem még az is nehezemre esett, hogy eltitkoljam titkos ivási szokásom. arra esélyem sem volt, hogy netán a képességeimet fejlesszem anélkül, hogy le ne buktam volna. ezután megkérdezte tőlem én mit szólnék ahhoz ha megnéznénk a kiképző termet. Fogalmam sem volt mit szóljak mert még hírből sem halottam hasonlóról így nem tudtam mit mondjak. Már az is furcsának hangzott, hogy lehetetlenség tönkre tenni. Ezek szerint tényleg durva dolgok szoktak ott történni ha ennyire stabilnak építették meg. Említése szerint nemigazán vihetne oda csak úgy ismeretleneket amit meg is értettem. Ugyanis mielőtt volna ha nem az lettem volna akinek mondtam magamat. egy gonosz ügynök vagy mi aki a suli titkait akarja ellopni. szerencsére nem ez történt pusztán egy szerencsétlen érdeklődő voltam ki kíváncsi önmagára.
-Rendben van mutasd az utat.- mondtam újdonsült cimborámnak.
Meglehet, hogy tilosban jártunk azonban mit ér az élet egy kis izgalom nélkül. Körülbelül úgy éreztem magamat mikor fiatal suhancok a szomszédba szöktek át almát lopni. remélem itt nem lesznek olyan harapós kutyák mert akkor nagyon csúnyán megjárjuk. azonban elmondása szerint nem csak jót szórakozhatunk hanem valami főnököt is odacsődíthetünk így még inkább megérte odamenni. Szépen lassan követtem Alexet várva, hogy megérkezzünk abba a speciális edző terembe. megvoltam győződve lesz benne pár csúcsmódern edzőgép.

Minnél inkább közeledtünk célállomásunkhoz annál inkább benéztem minden szobába lát e minket valaki. Egyrészt azért mert ha kiderül, hogy ide hozok valakit akit épp csak most ismertem meg azért érdekes "jutalmat" kapok, másrészt hátha találok valakit aki elintézhetné a felvételét. Viszont csodával határos módon kihalt volt az egész ház. A távolból innen-onnan szűrődött egy-egy halk hang, beszélgetések, bütykölések akármi, de semmi nagyobb mozgolódás. Akárcsak mikor én kerültem ide, miden kihalt és csendes. Engem személyszerint idegesített a túlzott csend. Valahogy megszoktam, hogy mindig történik valami. Ám ahogy egyre közeledtünk a teremhez, kissé unalomtól hajtva kérdéseket tettem fel a vedégünknek.
-És pontosan honnan is jöttél? Na és persze, mióta vagy úton?
Aztán elértük a terem ajtaját úgy, hogy senkivel sem találkoztunk. Majd miután beérünk a terembe elkezdek gondolkozni, hogy mégis hol kéne elindítani maga a szoba működését. Hallottam már ról, hogy szóparancsokkal is megoldható, de ki tudja hogy engem mint újjonc elfogad e Cerebro. Így hát ott hagyva újdonsült ismerősöm még visszaorítottam az ajtóból.
-Pár perc és jövök!
Nagy nehezen megtaláltam az irányító panelt. Körübelül 5-6 perces szenvedés után beállítottam, hogy a kamerák az összes bekapcsolt képernyőre az épületen belül eme képsorokat vetítsék ki hátha valaki a vezetőségből észrevesz minket és idejön elősször is engem lebaszni másodjára pedig, újdonsült barátom felvételét elintézni. Majd a szimulációk között találtam egy égő gyárépületet, nagyjából 3 perces késleltetést beálíítva elindítottam a programot. Épp csak lenyomtam az utolsó gombot már siettem is vissza, nehogy lekéssem az idítást.
~Hogy én ezért még mit fogok kapni...na mindegy legalább egy felvételt lehet, hogy így elintézek. Remélem van aki képernyőközelben van a házból.~ Gondolkozok magamban és gyorsan beszáguldok a terembe ismét.
-Elnézést de rá kellet jönnöm mit, hogy kéne beállítani.
Majd meghalljuk a visszaszámlálást és az égő gyárépület szimulációja elindul.
-Tessék ne fogd vissza magad, lássuk mit tudsz! Ne feled az a célunk, hogy minnél nagyobb hangzavart és felfordulást keltsünk, hogy észrevegyék, hogy valaki engedély nélkül bejött ide.

Alexander Hess
Olyan érzésem volt mintha egy labirintusban vezetett volna engemet. Miközben haladgattunk érdeklődött honnan jöttem és mióta vagyok úton.
-Egy kis városból ami majdnem olyan mintha falu lenne. Szóval mindenki ismer mindenkit. És tegnap majd fél napja indultam el.-
Folyosó követett folyosót majd egy lifthez értünk. Kívülről látszódott, hogy nem egy aprócska házról van szó ám nem gondoltam, hogy még liftjük is van. Először arra gondoltam, hogy azoknak a tanulóknak készítették akik tolókocsival közlekednek vagy nehezen lépcsőznek. Mint kiderült ismét tévedtem és pont az ellenkező irányba indultunk el.
-hová megyünk a denevér barlangba?- tettem föl a viccesnek tűnő kérdést.
Mikor megérkeztünk eltűntek a bútorok és szőnyegek mindent ugyanaz a fémes bevonat borított be. Úgy éreztem magam mintha egy szupertitkos ufo létesítménybe csöppentem volna. ki tudja ehet, hogy pont ez történt. Alex bevezetett egy nagyobbacska terembe majd faképnél hagyott azzal a szöveggel, hogy pár perc múlva jön. Miden egyes perc egy örökkévalóságnak tűnt. Unalmamban a tenyeremet kezdtem nézegetni miközben forogtak az agytekervényeim.
~Csak nem vert át ez a srác. Néhol szokás az újoncot megszívatni remélem itt nem erről lesz szó. Ráadásul ez egy tök üres terem. Nincsenek se edzőgépek se semmi. Fogalmam sincs, hogyan szoktak itt edzeni. ~
Úgy két örökkévalósággal később megérkezett sietve. Elmondása szerint időbe tellett míg működésbe hozta a gépezettet. Meg akartam kérdezni mégis mit szoktak itt csinálni mikor hirtelen a szóba átváltozott. Az üres terem helyét egy gyárépület vette át ami nem mellékesen még lángolt is. Halottam ahogyan pattogott a tűz, a bőröm éreztem a meleget még a füst is hiteles volt. Ebből a transzból raszta hangja hozott ki miszerint dobjam be magam.
-rendben van de mint említettem az egyszeri eset volt nem vagyok egy profi tűzoltó.- majd jobb kezemmel felé mutattam- De tetszik az ötletességed. Ha valaki jön problémázni majd mond, hogy megfenyegettelek a leheletemmel vagy hasonló.-
Majd elkezdtem a tűz felé rohanni. Sűrű füst által az utamat amitől megtorpantam. Fogalmam sem volt hogyan kéne bánni egy valódi tűzesettel és, hogy ez mennyire veszélyes.
-Te mond csak ez a tűz olyan mint az igazi?- tettem föl az ostobának tűnő ostoba kérdést.
Kis gondolkodás után egy öltett kezdett kibontakozni a fejemben. A tűznek oxigénre van szüksége így ha azt elveszem tőle megfullad. Mély levegőt véve egy méteres körzetben magamba szípantottam a füstőt. Ennek valmivel kelemetlenebb íze volt mint annak az épületben ám ezt is kibirtam valahogy. Olyan érzésem támadt mit a tulfujt lúfiknak szkás így muszáj volt kiengednek valahogy. Gyorsan odaléptem egy égő lépcsöhőz és ráengettem eme csepett sem kelemesnek mondahtó füst felleget. Nagyon reméltem, hogy ez a septiben kitalált ötlet beválik és nem bögök le  a srác elött.

Őszintén szólva kissé féltem, hogy valamit elállítottam vagy nem megfelelően csináltam elvégre ez az első saját magam álltal elindított program a harci teremben. Na meg eddig is csak egyszer voltam itt mikor körbevezettek.  Bennem volt az  a lehetőség is, hogy valmit végleg elrontotttam a pötyörgésemmel, vagy hogy nem fog leállni a beállított időlimiten belül. Mindenesetre az idegen meglepődöttsége és reakciója ugyan kissé érdekesnek találtam. Jó mondjuk nekem elmagyarázták, mégis mi ez a hely én meg csak iderángattam.
~Na lássuk mit tudsz~ Filózom magamban, ámde rájöttem hogy az ő képességének nagyobb hangja nincs és ha csak nem veszi észre senki, hogy elindult egy program akkor nem tudom hogy keresünk bárkit is ebben a házban a vezetőségből, tekintve hogy akármikor is jártam annak ajtaja előtt mindig zárva találtam. Ígyhát egy kiss figyelemfelkeltés érdekében egy elszakadt magasfeszültésgű vezetékből elektromos áramot távolítottam el, ami egyenesen a testembe lőtte magát. Majd egy a lábaimat elhogyó kissebb kisüléssel kilőttem magam korübelül 10-12 méterre és egy utcalámpán találtam meg a kiszemelt talajt. Épphogy csak nem estem le róla, de legalább a hangzavart biztosítva volt álltalam.
-Szerintem lehet, hogy meg tudna sütni...nem tudom elősször vagyok itt!
Nevetem el magam, de aztán felhívom gyorsan a figyelmét egy hangosabb kiáltással.
-Bocsi, de túl halk vagy. Ja és Vigyázz!
Miután lábam lógatva a lámpából folyamatosan áramot vettem fel állandó jelleggel vendéünk irányába mutatva lőttem a kissebb villámaimat, mindeközben gondosan ügyelve rá, hogy ne őt találja el egy kisülés se.
-Próbálj meg megállítani! Úgy ahogy csak szeretnél, ne feledd észre kell venniük, hogy itt vagyunk és kb még 5-6 perc és leáll a program!

Alexander Hess
A tűz ugyanúgy viselkedett ahogyan annak viselkednie kellett volna. A túl sok széndioxidnak hála szép lassan kialudt. Úgy terveztem a nagyobb tüzekkel is így bánok el mikor furcsa zajra lettem figyelmes. ez a hang nem a hátam mögül jött hanem magasan a fejem felől. Egy lámpaoszlopra varázsolta fel magát az az idióta nem is gondolva arra mi van ha leesik. Közölte velem, hogy túl halk vagyok mintha mindenáron azt szeretné elérni, hogy lebukjon. ezután aprócska kis villám lövedékeket kezdett el felém lövöldözni, de előtt azért figyelmeztetett, hogy vigyázzak. Mikor mondta még nem értettem ám mikor közeledtek felém már leesett. Egy-két lépéssel hátrább szökkentem nehogy azok a veszélyesnek tűnő kis villámok eltaláljanak. ezek szerint nem csak a tűzzel kellett megküzdenem hanem ezzel a villám gyerekkel is.
Ő könnyen beszélt, hogy legyünk hangosabbak nem én tehettem róla, hogy harcban semmi hasznát nem lehet venni az adottságomnak. Magamba szippantottam egy újabb adag füstöt majd cikcakkban megrohamoztam a villanyoszlopot. Az volt a tervem mikor odaérek a lábához elengedem azt a sok füstöt és ő igencsak köhécselni fog. A füst minden esetben felfele szál z más kérdés, hogy van,e elég anyag benne ahhoz, hogy kifüstöljem. Ha sikerül a tervem meg kell mutatnia, hogy mászott föl arra a magas oszlopra.

Amint elkezdett felém futni elkezdtem bizseregni, élveztem, hogy kicsit pörög is már itt az élet. Mióta itt vagyok csak tengtem-lengtem mindenfelé. Emellett rámfért egy kis edzés illetve megtudhattam azt is, hogy ő maga mire képes. Aztán mior tetemes menyiségű füstöt szabadított rám éreztem, hogy kezdek szédülni. Más lehetőségem nem volt, minthogy minnél hamarbb távozzak az oszlopról ígyhát még egy nagyobb elektromosságot felvéve leugrottam és ismételten lábaimból elszabadítva elektromos kisüléseim úgy löktem el magam hogy kb 30 fokos szögben repültem tovább nagyjából 7 métert. eEnek hatására mikor a föld közeledni kezdett felém még egy szakadt kábelből egy kissebb áramot felvéve, s azt aföld felé bocsájtva tompítottam az érkezésem.
-Bármikor észrevehetnek és akkor legalább felvételid is lezjlik majd. Bocs, hogy így kell megoldani, de itt megtalálni valakit, pláne olyat aki a felvételed elintézné egy rémálom. Legyegyszerűbb módja, ha felvonjuk magunkra a figyelmet.
Miközben ezt elmondtam nem kis köhögés kíséretében végig csak az járt a fejemben, hogy még egy két ilyen  nagyobb füstdózis és könnyen el is veszíthetem az eszméletem. Ekkor úgy döntöttem, hogy jobb híjjján a legnagyobb hangzavart keltsem célbavettem egy lángoló teherautót. Amint felvettem egy nagyobb jellegű elektromosságot egyből tovbbítottam is a jármű felé minek hatására az felrobbant.
-Ha ezt nem hallották meg akkor semmit.
Nevetem el magam majd csak nézek tovább miközben a szemem és a tüdőm is kezd kicsit megtisztulni a töménytelen menyiségű szén-dioxidtól. Ekkor pedig jött a rendszerből a gépi hang figyelmeztetése miszerint 3 perc és a szimuláció leáll.

A trükköm furcsának tűnt ám végül hasznos lett. a srác pár köhécselés után áramot gyűjtött a lábába majd ugrott egy nagyot és tompításra is ugyanezt a trükköt alkalmazta.
~Aha szóval ez a módszered Raszta.~ gondoltam magamban.
ezután közölte velem, hogy csak így tudjuk felhívni magunkra a figyelmet ugyanis ekkora házban képtelenség megtalálni valakit. Akkor ezzel pont olyanok lehettek mint a rendőrök. Soha sincs kéznél egy sem mikor szükség lenne rá. Bezzeg mikor valaki a pirosban megy át rögtön ott terem vagy féltucat. Alex köhécseléséből ítélve őt jobban zavarta a füst mint engemet. Igaz kissé kellemetlen volt és kaparta a torkomat azonban ennél többet nem tapasztaltam.
~Lehet egy elfuserált tűzoltó vagyok aki gázmaszk nélkül szál szembe a lángokkal.~
Tovább nem tudtam fejtegetni a gondolat menetemet ugyanis a srác egy nagyobb mennyiségű áramot lőtt ki az egyik teherautóra ami felrobbant. Közölte velem ha ezt nem hallották meg akkor semmit sem. Nagyon lenyűgözőnek találtam ezt a szobát mert itt akármit megtehet az ember. Küldhet természeti katasztrófák ellen részt vehet történelmi csatákon. vagy akár rég gyűlölt tanárát is kivégezheti természetesen csak virtuálisan. Olyan volt az a hely mint egy hatalmas dühöngő ahol az emberek kitombolták magukat. Abban a pillanatban valami szöget ütött a fejemben. Ha akármit létre lehet itt hozni akkor ennél nagyobb katasztrófát is lehet csinálni. A nagyobb balhé még nagyobb zajjal is jár. Nem gondoltam, hogy a háziak élvezik ha mondjuk valaki éjnek évadján hangoskodik.
-Hé te mióta itt vagy nem halottal furcsa zajokat vagy robbanásokat!- kiáltottam oda vendéglátómnak.
-arra gondoltam ha ez az egész szóba hangszigetelt. Ha neked lenne otthon egy saját mozid biztosan nem szeretnéd az egész házban azt hallgatni!-
A robbantást viszont nem értettem mivel is küzdünk pontosan. a tűzzel, egymással, vagy csak rombolunk ész nélkül.
A robbanás meggyengítette az egyik tartó oszlopot és a melegtől meggyengült plafon kis darabokban elkezdett a fejünkre omlani.
Nem tudtam ő észre vette-e ezért elkezdtem srégen felé rohanni miközben harsányan üvöltöttem.
-Vigyáz a plafon!-

A vendégem arcán látszott, hogy tetszik neki a terem, na meg hát mitagadás én is elősször voltam itt, de ilyen élethű megjelenítésekre még én se gondoltam.
~Senki sincs az egész házban? Bekapcsoltam a kamerákat elméletileg egy-két helyen épp folynia kéne az élőképes vetítésnek.~
Miközben tovább morfondíroztam, azon hogy mégis mit lehetne még tenni az ügyben, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet, az újdonsült kis edzőpartnerem olyan gondolatsorra világítot rá amire én nem számítottam. Voltaképp eszembe se jutott, hogy talán egy hangszigetelt helyiségben vagyunk. Mindenesetre az élőképes kamerafelvételek akkor is üzemelnek és ha másnem hátha az idevonz valakit.
-Megmondom őszintén nem figyeltem fel semmi zajra. Vagy aludtam vagy bármi mással ütöttem el az időt nehogy valamelyik tanár megtaláljon és beírasson valami hülyeségre...bár lassan ideje lenne felvenni egy-két órát.
Mondandóm végén elnevettem ugyan magam, bár ez sem tarthatott sokáig mert egyszercak egy figyelmeztető ordításra lettem figyelmes. Épphogy felnéztem máris azzal kellet szembesülnöm, hogy talán kisssé elvetettem a súlykot, ugyanis  a Plafon hirtelen omladozni kezdett. Aztán mikor annak darabjai megindultak felém csak néztem felfelé. Épp ebben a pillanatban pedig érkezett még egy figyelmeztetés a rendszertől ami elkezdett visszaszámlálni tíztől.
~Hát úgylátszik itt van lassan vége a bulinak.~
Gondolkodtam magamban ámde ekkor egy nagyobbacska mennyezeti darab is megindult felém ekkor már elugrottam az adott helyzetemről. Amikor a szimulációs plafon épp leért volna akkor abban a pillanatban leállt a szimuláció, én pedig csak néztem magam mögé és azon gondolkoztam, hogy már megint megúsztam.
-Öm...ja...Hát valami eszméletlen nagy király vagyok! Ismét megúsztam!
Kiáltok fel egy harsány nevetéssel körítve.
-Na szóval ez lenne a Harci terem. Valami vélemény? Bár bevallom nem voltam biztos benne, hogy leáll. Előssször vagyok itt és sose próbáltam saját beálításokat ilyesféle rendszereken.

Egy darabig mérlegeltem, hogy le kell-e állítanom őket, vagy csak levezetik valamelyest a felgyülemlett feszültséget. Egyikük szó szerint így tett. Végül úgy döntöttem, ülök tovább az irányítópult mögött, és szürcsölgetem narancslevem. Szerencsére akad itt wifi kapcsolat, így a részvényeimet is volt lehetőségem ellenőrizni. Legtöbb helyen kis nyereség, sehol komolyabb veszteség. Biztonsági játszma. Így kell.
Elégedetten nyugtáztam, hogy pénzem ismételten gyarapodott. Arról nem is beszélve, hogy közben értesültem, a távol-keleti katasztrófák árvái részére létrehozott kis szervezetem egyre több támogatót szerez. Jót tesz a nevemnek és még segítettem is. Tökéletes.
Most, hogy leállt a szimuláció, muszáj beleszólnom a mikrofonba. Bár szívesen elszórakoznék még azon, milyen módszerrel próbálnak tanárt szerezni maguknak.
- A hely hangszigetelt. Elektromos és elektro-mágneses árnyékolással is rendelkezik. Odafent senki sem fogja meghallani, mit műveltek idelent. Kivéve, aki értesítést kap arról, ha D osztálynál veszélyesebb programot akar használni olyan diák, aki erre nincs felhatalmazva.
Megiszom a maradék narancslevem. Egy hörpintés az egész. Az üveg mögül csak a fejem látszik ki. Felállok a székről, majd könnyed léptekkel besétálok a terembe. Közben enyhén megigazítom nyakkendőmet, és finoman végigsimítom a zakómat.
- Szép napot az Uraknak! Christopher William Somerset, oktató és megfelelő helyettes jelengkezéséig a Diáktanács felelőse, szolgálatukra!
Biccentek, majd kezet nyújtok nekik szépen sorban. Némi hatásszünetet tartok, mielőtt lazábbra fognám a dolgot. Elvégre éppen tilosban járó ifjakról van szó. Nem, mintha én annyira öreg lennék. Rájuk mosolygok, jelezve, hogy csak tréfáltam korábbi hivatalos hangvételemmel.
- Nyugi, srácok, szólítsatok nyugodtan Chrisnek! Néhány éve még én is diák voltam itt. Máshol pedig még mindig tanulok.
Vállat vonok, majd immár közelebbről és végigmérem a két jómadarat.

Alexander Hess
A srác nem vett észre semmiféle furcsaságot azalatt a pár nap alatt amit itt töltött. Ennek az volt az egyik fő oka, hogy a tanároktól menekült amit meg is lehet érteni. Kinek van kedve bezsúfolódni egy két számmal kisebb padba, hogy aztán száraz dátumokat meg egyebeket keljen megjegyeznie. Jómagam is úgy gondoltam a suli sokkal fárasztóbb mintha neki állnának az emberek valamit dolgozni. Mikor láttam, hogy szakadozik a plafon kiabálva elindultam felé. Vagyis nem egészen mert nem akartam, hogy engem is eltaláljon. A srác irányába rohantam ám igyekeztem a törmelék útjából kitérni. Nem tudtam ezen a virtuális helyen milyen összecsókolózni a plafon darabkákkal ám nem is akartam megtudni. Mikor már azt hittem legújabb ismerősöm palacsintává lapul hirtelen megállt minden mintha megfagyott volna a levegőben. Egy gépi hang azt mondta közölte a szimulációnak vége. a kölyöknek oltári nagy mázlija volt ám először csak önmagát dicsérte. Akkor azt hittem le fog szakadni a válla a sok veregetéstől. Később persze azt, hogy most volt ott először szóval nemigazán tudta mi hogyan működik.
-Legközelebb legyél óvatosabb mert nem szeretném, hogy az első napom a te darabkáidat keljen összekapirgálnom. Legközelebb legyen valami izgalmasabb mondjuk utcai bunyó vagy egy másik tűz ahol tényleg az oltás a fő feladat.-
ezzel lassan elindultam a kijárat felé. Reméltem, hogy meg lehet oldani a beiratkozásomat a hagyományos módon is. Ám erre nem volt szükség mivel a termet egy ismeretlen férfi hangja töltötte be. Elmondása szerint a szoba teljesen hangszigetelt így semmi esély nem volt arra, hogy felkeltsük mások figyelmét. Egy férfi jött be az ajtóba és olyan elegánsan öltözött akárcsak egy ügyvéd. Rendkívül hivatalosan mutatkozott be így rögtön vártam, hogy megszidjanak. ehelyett mindannyiunkkal kezet fogott ahogyan az érett felnőtteknek szokás. Ezután megjelent egy huncut mosoly az arcán és onnantól sokkal barátságosabb lett a hangulat. Az új jövevényt Chrisnek hívták és nemrég még ő is itt tanult.
-Üdv.-mondtam neki szép tömören.
-Én miattam vagyunk itt mert kíváncsi voltam a házra.- ami részben igaz is volt bár nem szó szerint kértem. Igaz ha nem érdeklődtem volna mik vannak talán soha nem jutott volna eszébe, hogy ezt műveljük.

Valahogy még mindig kissebb transzban voltam az előbbi kis mutatványom miatt. El sem hittem, hogy tényleg ekkora mázlim volt. Majd újdonsült barátom próbáltam kisssé megnyugtatni.
-Nem kell féltened valahogy, mindig megúszok mindent...na jó nagytöbségben, de hát ez is egy ilyen pillanat volt.
Egy szolíd mosolyal zárom mondadóm, majd tovább filozofálok saját vakszerencsémen. De nem ápolgathattam sokáig ezt a kisseb gondolatfoszlányt mert a termet egy ismeretlen hang töltöte meg.
~Nagyszerű...alig várom a különféle kioktatásokat, hogy ezt mirét nem lett volna szabad és még sorolhatnám...mindegy is elvégre ez volt a cél. Na jó nem teljesen, inkább csak egy felvételt akartam elintézni a magam módján.~
Miközben tovább gondoltam eme gondolatsort csak néztem az ajtót és vártam a megérdemelt szidalmakat és a rám váró büntetést, illetve rájöttem, hogy viszont ez egy remek alkalom felvenni egy két órát, hogy ne csak ide oda mászkáljak a házban unalmamban. Hát ha olyan vett észre aki ebben segítségemre lessz akkor kiokítás ide vagy oda akkor is egyértelműen kijelenthetem, hogy megérte még személyes részről is. Pár pillanat múlva megjelent a titokzatos hang tulajdonosa is. Első benyomásra egy vaskalapos ürgének látszott és már készültem fel lelkileg, hogy lehetőleg mindent engedjek el a fülem mellet amit csak hozzám vág így szép sorban hallgattam a köszönést is mellőzve. De végülis kiderült, hogy csak tréfál velünk.
-ÁÁÁ zseniális...deeeee akkor ebből a becézgetésből ítélve tegeződhetünk, ha jól értelmezem. Nos én Alex vagyok és akárhogy is nézzük hiába a hangszigeletés meg minden cécó, de a tervem sikerrel járt. Már nem azért, de pont az volt a cél, hogy valaki észrevegyen minket. Na és persze egy kérdésem is lenne ami miatt ez az egész volt. A mellettem álló úr szeretne beiratkozni, de nem találtam senkit akivel ezt el lehetne intézni. Te vagy ön ahogy tetszik...hát öm megoldható-e, illetve én személy szerint milyen órákra tudnék beiratkozni úgy, hogy ha nem elemi tárgyakról beszélünk?
Nézek rá hol vigyorogva, hol fapofával elvégre a közvetlen közeledése miatt próbáltam lazára venni a dolgot, de mindíg eszembejutott, hogyha tényleg tanár akkor nem kéne így viselkednem ígyhát a beszédem stílusa folyamatosan váltakozott.

Egész jól sül el a kis színjáték, láthatóan veszik a lapot, és nem sértődnek meg a kis tréfán. Meghallgatom a mondandójukat, mely alapján optimalizálom a következő lépések sorrendjét. Zsebre teszem a kezem, majd felnézek, és fennhangon megszólalok.
- Rendszer kikapcs!
Ha még maradt is néhány szimulált tereptárgy, az nyomtalanul eltűnik, és csupán a csupasz fémfalak maradnak, valamint a szürke padló alattunk. Némi prüntyögés és pittyegés hallatszik, ahogy lekapcsol a szoba, az alapvető világítást leszámítva.
- A beiratkozáshoz szükséges adminisztrációt akár most is el tudjuk intézni, ha felmegyünk az igazgatói irodába. Nálad vannak az irataid?
Gyors pillantás az órámra, majd vissza a diákokra. Időm akad most bőven, ami nem szokványos. Miért ne intéznénk akkor el a szükséges papírmunkát? Már igenlő választ feltételezve indulok meg az ajtó felé, fejemet közben időnként félig hátra fordítva feléjük, úgy folytatva a csevejt. Alexander aktivitása mosolyra késztet. Még hangomon is hallatszik az a kis vidám felhang, melyet előcsal belőlem.
- Természetesen akadnak szakköreink is a kötelező tárgyak mellett. Mi az, ami érdekelne?
Az acélajtó előttem a pneumatika hangos szisszenésével kinyílik, mögöttünk pedig hasonló szisszenéssel és tompa, mély dübbenéssel becsukódik.

/Igazgatói iroda/