Re: A park

by **Victor Creed** Vas. Okt. 07, 2012 11:50 am

Lendületét a lánya ölelése törte meg és hátrafordulva dühösen felmorgott. A helyzet egyre inkább bosszantotta, szeme ide-oda cikázott a kölykökön és a megjelenő felnőtteken, miközben csak fél füllel hallgatta a lánya szavait. Nehézkesen, de értette a mondatokat, ám teste minden porcikájával csakis előre figyelt. Figyelte az adandó alkalmat, míg meg nem állapodott Heily sápadt arcán. Íme, a következő áldozat. Ismét felmorgott, hogy a következő pillanatban azonnal abbahagyja és az arcára döbbenet üljön ki. Karmai ismét visszahúzódtak, megfordult és megmarkolta a lányt a felkarjánál. Egyre jobban émelygett, ahogy a mesterségesen előrugdosott vadállat, aki tombolt az adamantium miatt és a valamennyire emberséges énje küzdött egymással. Térde megremegett, feje előrebukott. Vett egy mély levegőt, aztán szemöldöke alól a lányára lesett.
- Tűnj el innen! Menekülj és vissza se gyere – sziszegte fogai között parancsolóan. – Menj északra… Fény, ő… - megrázta a fejét, mert az újból belé hasító fájdalom egyre rosszabb volt. Egy kis idő elteltével, mikor elmúlt, egy pillanatra megenyhültek a vonásai és mély, dörmögő hangján folytatta. – Nem tehetsz semmiről kicsim… én… - hevesen átölelte Victoriát, de a felhangzó fegyverropogások megtették a hatását. Szorosan összezárult szeme kipattant, tekintete lángolt a gyűlölettől, miközben belemorgott Vicky vállába. Egy másodperc sem telt el, ellökte magától a lányát, hogy minél kevesebb legyen az esélye annak, hogy eltalálják, karmai megnőttek és fenyegetően meredtek a csapat felé. Felpillantott a helikopterre, majd szinte azonnal támadásba lendült. Felüvöltött, a fülében dübörgő hangzavar még inkább felbőszítette. Szemfoga kezdett megnyúlni és most ténylegesen az őrület végső határán táncolt, ahogy négykézlábra ereszkedve átügetett a golyózáporon. Adamantiumcsontjáról szikrázva pattogtak le a golyók és egyre gyorsabb ütemben marták le a bőrét és a húsát. Nem lassított. Nem ingott meg. Egyenesen Heily felé tartva véglegesen át akarta valakinek harapni a torkát... Mosollyal az arcán.

by **Szellem** Hétf. Okt. 08, 2012 10:48 am

A harc, és zűrzavar közepette egy nagyon nem odaillő alak ugrik ki a helikopterből, ám Alistair-nek ezzel aligha van ideje foglalkozni, hisz túlzottan leköti a már korában említett harc, és zűrzavar, s emellett arra is alig van ideje, hogy a szemeit forgassa Lucy szavai hallatán.
-Jól van őrült nőszemély...hogy mi??? - Csuklik fel, mikor látja, hogy a lány leereszkedik, Connor mellé, egyenesen a fenevad útjába, s azonnal tudja cselekednie kell, ha nem szeretné minden pénzét samponra költeni, amivel a rengeteg megmaradt haját moshatná, mi nem hullana ki kedvenc LSD sárkánya jelenléte nélkül.
-Nem lesz semmi baj! - Szól rá Connor-ra, s ő maga is a fenevad útjába áll. Fel inkább nem repül, mert túl sok ember van a földön, és reménytelen vállalkozás lenne mindenkit magával vinnie. Verejtékező homlokkal, s hegyvonulatokat formáló erekkel koncentrál, hogy minden erejét egyetlen támadásba sűrítse, aztán kinyújtja remegő kezét, gondolatban pedig azért fohászkodik, hogy valaki lépjen közbe, mielőtt Kardfog felépülne a támadásából.

Imái meghallgatásra találnak, ugyanis a kissé durva landolása után a töritanár külsejű alak, ki saját testi épségével nem törődve vetette ki magát a helikopterből mindkét karjával a szörnyetegre mutat. Minden bizonnyal senki számára sem tűnik túl nagy fenyegetésnek a féltérden álló férfi, ki sajgó lába miatt képtelen talpra állni, egészen addig, amíg célpontja meg nem merevedik a levegőben.
-Hagy...békén...a...CSALÁDOM!!! - Ordítja a végét teli torokból, ujjait pedig szétnyitja, mire Victor teste is megfeszül, s olyan szélesre tárja kezeit, és lábait, amennyire csak csontjai engedik, másodpercekkel később pedig még jobban. A testében lévő adamantium persze nem engedi, hogy csonttörést szenvedjen, a porcai viszont egyszerre törnek apró darabokra, s az ínszalagjait sem kíméli a többség számára láthatatlan erő, mitől gyenge cérnaként szakadnak széjjel. Óriási erőfeszítésbe kerül, de egy idő után hátrafelé kezd görbülni Kardfog teste, még több agóniával ajándékozva meg a pórul járt ragadozót, s már ott tart, hogy épp felnégyelné őt a férfi dühe, ám ekkor egy puha kéz ér a vállához, s egy lágy, rekedtes, sírós hang próbálja őt lecsitítani.
-Darren, hagyd abba. - Kérleli őt Ratna, ki a biztonság kedvéért a képességét is beveti férjén, mire az leereszti áldozatát, hogy a közben landolt helikopterből kiszálló katona végre rátehesse a magával hozott béklyót. Az új verzió teljesen megszünteti a páciens képességét, amíg viseli, az elektromos meglepetés mellett, így a rémnek esélye sincs kiszabadulni belőle, s lánya segítségére sem számíthat, ő ugyanis azt tapasztalja, hogy képtelen megmozdulni, hála az idősebbik Sean-nak, bár az ifjabbik is megtesz mindent, hogy lefogja őt.
~Ne csinálj hülyeséget. Ha megöleted magad, azzal nem segítesz rajta. Kérlek..maradj itt velem. Később kitalálunk valamit, csak most maradj nyugton.~
A gépmadár elszáll súlyos rakományával, a hirtelen beálló csendet pedig Heily sikolya tölti be:
-Nem lélegzik!
A szülők rögtön fiukhoz rohannak, még Darren is, pedig sétálni is csak bicegve tud. Amint gyermeke testéhez ér, tüstént előkerül ritkán használt, hegyeket is leomlasztó fülsüketítő hangja:
-CSINÁLJ VALAMIT!
-Nem tudok! Kórházba kell vinni!
-10 perc, és el tudom repíteni oda! - Ajánlja fel azonnal Alistair.
-Túl sok! - Szól közbe határozottan Sean, és két ujját végighúzza karóráján, mire egy vékony fehér lap húzódik ki az alkarja mentén, majd megnyomja a legszélén lévő piros ikont.
-Hugi! - Kiált az órára, azon a hangsúlyon, amiből hiányzik az őt jellemző komolytalanság legapróbb szikrája is. - szükségünk van...
-Itt vagyok! - Jelenik meg Tanya egy fehér szabadidő együttesben a férfi orra előtt, gyakorlatilag a semmiből. Bátyja a földön fekvő fiúra mutat, mire a nő nyomban leguggol mellé, a karjaiba veszi, és kámforrá válik, vele együtt.
-Fél másodperc alatt ért ide Kanadából - magyarázza, kísérletet téve arra, hogy kicsit lenyugtasson mindenkit. - Sikerülni fog.

A nap további része a romok eltakarításáról, és a sebek begyógyításáról szól. Alistair végre kifújhatja a mély levegőt, amit úgy érzi, mintha napok óta tartana a tüdejében, s úgy huppan a seggére, mint egy rongybaba. Távolról figyeli csak a Black-Nayar család itt maradt tagjait, s most nincs szíve közelebb menni, bármennyire is szeretné.
Rachel mikor már fel tud állni ad egy apró puszit Connor arcára, aztán viszont az apjához rohan, és könnyek közt omlik a karjaiba. Nemsokára elvonulnak, de állítólag a lány még órákkal az eset után is zokogott.
Ami Colin-t, és Kolosszust illeti, ők még a gyengélkedőn lesznek pár napig, Greg pedig a helyi kórházban kénytelen feküdni. Ha valaki szeretné, nyugodtan meglátogathatja őket.Az biztos, hogy Greg-re egy hatalmas vázányi színes virág vár, mikor felébred, Rachel jóvoltából.

//Köszönöm a játékot mindenkinek Smile

//