Mutánsfalva

Miután az őskövület Volkswagen Camper egy atombomba finomságával távozik, csend terül el az alváshoz készülődő mutánsfalván. A lakók nyugalmát még néhány percig zavarja csak Sarah kocsijának motorja, de aztán pont olyan csendessé válik minden, amit az ember elvárna egy a semmi közepén lévő apró falucskától, melynek minden lakója végkimerülésig nyúzott diákokból áll, vagy tanárokból. Hamarosan az utcai lámpák fénye is kialszik, és egyszerre a tücskök ciripelése a legnagyobb zaj, ami megtölti a levegőt közel s távol, fénnyel pedig mindössze az az ezernyi csillag szolgál, ami most odafent ragyog az égen. Tökéletes az idő egy kis sétára - azok számára, akik elég idősek, hogy ne legyen rájuk érvényes a takarodó - vagy netán betörni az igazgatóhelyettes házába, hogy visszalopjuk onnan az okos telefont, amin rajta van minden zenénk, ezért aztán nem kellett volna azzal órán játszani, igaz Theodor?

Alapvetően rossz ötlet lenne betörni a Darrow házba - mármint ebbe, a másik Darrow házba meg öngyilkosság - és most sem javallott, annak ellenére, hogy az itt lakók közül ketten épp az imént távoztak, egy valamivel előbb, Reachel az iskolában ólálkodik éppen, a három másik kölyök pedig osztálykiránduláson van, vagyis röviden elvileg üres a ház, és ezt megerősíteni látszik, hogy egyik szobában sem ég a villany. A készülék Sean dolgozószobájában kell, hogy legyen - a tanáriban nincs...állítólag ugye? - ami a legfelső emeleten van, a folyosó végén balra - azt mondják. A bejárati ajtóval szerencsére nem kell vesződni: a házigazdák jól tudják, kik a szomszédaik, ezért nem pazarolják arra az idejüket, hogy zárják azt.

A dolgozószoba ajtaja sincs zárva, ugyanis apuci a gyerekeit is túl jól ismeri ahhoz, hogy ilyesmiben bízzon, ezért azt a kevés dolgot, amit előlük szeretne elrejteni(karácsonyi/szülinapi ajándékok, Cerebro pótalkatrészei, egyéb kellékek) olyan helyen őrzi, ahol senkinek eszébe sem jutna keresni: azt hitted, most elárulom mi? Hogyne... A lényeg, hogy Theo gond nélkül hatol be ebbe a szobába is, ami meglepően jól fel van szerelve, és az utolsó látogatása óta gyarapodott néhány olyan dísztárggyal, amit Sean nem mert kitenni a falra, amikor a gyerekek még kicsik voltak, most azonban szabad a pálya, így több kard és puska lóg a falakon, mint a hadtörténeti múzeumban. A szoba közepén álló mahagóni íróasztal felületéből alig látszik valami a rajta heverő rengeteg irattól, és pizzás doboztól, illetve ezek közt elbújt egy monitor és egy billentyűzet is - az igazgatóhelyettes úr még mindig ilyen őskövületet használ a virtuális interfész helyett, mert ez állítólag gyorsabb. Telekinézissel mondjuk tényleg az. - Az óriási asztal hatalmas fiókjainak mélyén kell, hogy lapuljon valahol a kincs, ami Theo próbál felkutatni, ám mielőtt hozzáérhetne bármihez is, valaki felkapcsolja a villanyt mögötte. Ha megfordul láthatja(ha nem, akkor csak hallja), hogy a nő aki "leleplezte" hátraugrik ijedtében, mikor meglátja őt. Hosszú barna haja az arcába hullik, eltakarva azt arra a röpke pillanatra, amíg kisimítja onnan, hogy az ijedt tekintetből szigorút kovácsoljon, és azzal nézzen rá Sarah Darrow két szeme.
-Hát maga meg kicsoda, és mi a fenét keres itt?
Egy gyors alakváltásra természetesen még volt ideje Theo-nak, és amíg megfordul, akár az arcát is megváltoztathatja gond nélkül, a kérdés az, hogy kivé lenne célszerű változni ebben a helyzetben?

Amíg a fiú hebeg s habog, Sarah feje oldalra dől, s amíg mosolyogva figyeli a szenvedő fiút úgy újabb kósza tincs hullik az arcába. Mindkét szeme homloka felé irányul, aztán egyetlen fújással félrelöki azt, ezt kövezően pedig megindul a fiú felé.
-Szóval, a telefonodért mi? - Kérdi, kuncogva, s Theo mellé érve ujjai hegyét végighúzza a srác vállán. - És miből gondolod, hogy itt van,hmm? - Ha Theo elmondja, hogy Sean vette el tőle, meglepődik rajta, egészen addig, amíg hozzá nem teszi azt is, hogy órán használta, erre ugyanis csak annyit mond: - Mr.Darrow a tanárod...ja igen.
Oldalról annyira nem látszik, de mintha megnyalta volna a szája szélét. Minden esetre kihúzza a fiókot, és turkálni kezd ott a holmik közt, mintha maga is keresne valamit, mondjuk ez az ő háza, szóval nincs ebben a világon semmi furcsa.
-Hogy nézett ki az a telefon?
Közben talál egy papírt, amit érdekesnek gondolhat, de legalábbis félreteszi azt, hogy később elolvashassa, miután a vendége elment.
-Á, azt hiszem ez az, tessék. - Szól mosolyogva, és átnyújtja a készüléket. - Máskor azért inkább csengess, ha meg szeretnél látogatni, renden? - Kérdi, és rá is kacsit az ifjú behatolóra. - Ugye egymagad is kitalálsz?

-Jól van kis szívem. aztán legközelebb - és int meginti mutató ujjával - inkább várd meg az óra végét.
Miután Theo elmegy "Sarah" tovább kutakodik a fiókok közt, majd tanulmányozni kezdi szerzeményeit, kezdve azzal a papírral, amit először rakott félre. Fél perccel később már el is dobja a Millenium Falcon makett tervrajzát, és rátér a következő papírra. Ez sem nyeri el a tetszését, pedig Ezekiah annak idején nagyon igyekezett, hogy hiteles képet rajzoljon az iskoláról, madárkákkal, napocskával a sarokban, meg minden. Sokadik próbálkozásra aztán valamit amiben annyira elmélyül, hogy amikor meghallja a "férje" hangját kis híján dob egy hátra szaltót, aztán pedig a mellkasához kapva mered "Sean"-ra.
-Jézusom... - Egy pillanatra tanácstalanul néz Theo szemébe, aztán egy szelíd mosolyt erőltet az arcára. - Drágám. A szívbajt hozod rám, hogy tudsz ilyen halkan mozogni a lakásban. - Elsétál az asztal mellett, kidomborítva melleit, hogy elterelje a férfi figyelmét arról, hogy közben kezével a zsebébe rejti a tervrajzot, amit az előbb olvasgatott. - Merre jártál? Úúúúgy hiányoztttál. - Búgó hangjához társul még igéző tekintete is, de a teljes hatás kedvéért jobb kezével gyengéden megsimogatja "hitvese" borostás arcát. Aztán másik kezével is végigsimít rajta, végül közelebb hajol, és megpróbálja a falba verni Theo fejét.

-Milyen viccesek vagyunk ma - gügyögi férjének, mint aki épp arra készül, hogy meg is simogassa a buksiját, amiért ilyen jó pofa, az ő férjecskéje, de végül marad a betervezett mozdulat ami...
-VÁÁÁÁÁ!!!! - Üvölti ijedtében, olyan mély hangon ami Sarah-tól még akkor is furcsa lenne, ha berekedve, aztán pedig elkerekedett szemekkel bámul a visszaalakuló Theo-ra.
-Oké, lebuktam - hagyja el Sarah ajkait a hang, mely inkább emlékeztet Darth Vader-re, mint a Fúriára, ám sokáig nem marad fenn a képzavar. Mrs.Darrow jó 10 centimétert nő a következő néhány másodpercben, szép hosszú barna haja visszahúzódik, és vörösbe vált, selymes bőre pedig pikkelyessé változik, és zöld színűvé. Az arca is teljesen megváltozik, szögletes lesz, és elnyúlt, szájában hegyes fogakkal, a szempár pedig nem igéző többé, inkább rémálomba illő sárga, ami pedig a kezeit illeti: nos, többé senki sem vágyna rá, hogy megcirógassák azok az éles karmokban végződő hosszú zongorista ujjak. Egyedül a ruhái nem változnak, amik új alakján igencsak feszülnek, illetve helyenként ki is szakadnak.
-Miért nem tudtál mosolyogni, és lelépni a telefonoddal? - Kérdi, és már lendül is hosszú karja a fiú feje felé, hogy mély sebeket ejthessen az arcán.

-Ó, amikor itt hagytál, még egészen tettszettem neked - feleli, s hangsúlya távolról emlékeztet arra, mintha csábítóan búgni próbálna, ám ebben a formájában ez inkább gyomorforgató, mint szexi. - Láttam a szemedben!
Theo úgy tűnik a jelekkel ellentétben rendesen odafigyelt Sarah néni óráin, így könnyedén kitér támadója csapásai elől, azonban a lény sem piskóta, így ő is tudja hárítani a csapásokat, egészen addig, amíg csak két kézzel szórják rá az áldást, mikor azonban a végtagok megszaporodnak, már elhátrál a fiútól, sajgó hasfalára tapasztva karját.
-Ez nem ér, mi vagy te, a pókember? - nyöszörgi, szemeivel egy ablak után kutatva, hiába. - Na jó, egyezzünk meg... - Kezd hozzá, de aztán fejjel előre rohan neki a kölyöknek, azzal a céllal, hogy hanyatt lökje őt, és aztán kimenekülhessen a házból, még mielőtt idecsődítik a teljes szomszédságot, amikor láthatóan ezzel az egy Xavieressel sem bír.

-Valóban az lenne? Ilyen idősen nem láttál még melleket, hogy ennyire kíváncsi voltál rá? - Kérdi rosszindulatúan, abban reménykedve, hogy legalább addig zavarba tudja őt hozni, amíg finoman hátralöki, aztán levágja a fejét valamivel. Terve most sem válik be, egészen, hisz Theo átlendíti őt maga felett, ő pedig már az előtt csillagokat lát, mielőtt még a fal adná a másikat. A sarokban ülve annyira lefoglalja őt a feje fölött kergetőző gyalogkakukkok látványa, hogy csak az utolsó pillanatban tud elhajolni a falról leeső díszkard elől, mely életlen ugyan, viszont szemre megvan legalább 20 kiló is, és amúgy is elég ijesztően fest a sok kiálló tüskével az oldalán, és a hatalmas, széles pengéjével. Diadalittas - ha kicsit bohókás - arcot vágva pattan fel, és ezzel a mozdulattal lever még néhány puskát a falról, szerezve pár zúzódást a lábán is.
-Na jólvan...huhh...állj meg egy kicsit - szól rá az elvileg egy helyben álló Theo-ra, bár már semmiben sem lehet biztos - na, maradj nyugton amíg...
Kezei lapossá préselődnek, szélein pedig a zöld színű csontok élessé válnak. Hamarosan két karja inkább emlékeztet egy mutáns imádkozósáska végtagjaira, mint egy emberére...egy nagyon veszélyes mutáns imádkozósáska karjaira. Vaktában kezd csapkodni az éles fegyvereivel, miközben azon van, hogy minél közelebb jusson reménybeli áldozatához, aki már kezd nagyon az idegeire menni! Egy kardot a falon sikerül is kettévágnia menet közben.
-Innen nem mész haza kölyök!
~Izé...hacsak nem itt lakik...hmm...na mindegy!~

-Remélem a biztonsági kamera nem vesz hangot, az a csaj, aki itt él biztos megsértődne ezen. - Hecceli tovább ellenségét, ki a jelek szerint még nála is veszélyesebb alakváltó lehet, hisz ilyen sokáig még senki sem bírta ellene a küzdelmet, igaz a többségnél ügyel arra, hogy legfeljebb fele akkora legyen mint ő, és lesből támadja meg őket, de ne vesszünk el a részletekben. Tovább szédeleg ellensége körül, kinek csak vállain tud ejteni pár könnyebb sebet, mielőtt az előre lendül, és a mellkasába szúrja a csuklójából előreugró fullánkot. A lény elkerekedett szemekkel bámul előre, s levegő után kapkodva hajol rá Theo testére, de aztán szája egy gonosz mosolyra húzódik, és karjával mint a villám szúr oda, ahol a fiú szívét sejti.
-Azt hitted, ott hagyom a belső szerveimet, hogy kinyírhass, hát...áú, ILYEN NINCS!!!
Kívülről elég érdekes látványt nyújt, ahol állnak egymással szemben, a zöld fura a mellkasában egy tüskével, melynek hegye a hátából áll ki, ám ennek ellenére egy csepp vért sem veszít, vele szemben pedig Theo, kinek kemény mellkasába beletört a támadójának csont karma. Utolsó elkeseredett próbálkozásképpen lefejeli Theo-t, aztán pedig kirohan a szobából, nekiütközve minden falnak, amit csak talál.
~El kell tűnnöm innen, mielőtt még kicsinál ez a rohadék!~
Futás közben egy fülsüketítően magas hangot ad ki, mintha sípolna. Biztos, hogy hallotta mindenki a környező házakban, de talán még az erdőben is.

Elámul Theo pofátlanságán, hisz már az is elég durva, ha egy átlagos nőről mondja azt valaki a füle hallatára, hogy egy másikat szebbnek talál nála - még akkor is, ha sokkal költőibben fogalmaz, mint ez a srác - ő meg a Fúriával teszi ezt! Mondjuk az alakváltónak egyértelműen fogalma sincs róla, ki az a Sarah Darrow, úgyhogy neki csak a pofátlanság része esik le, meg úgy az egész teste, amikor az a rémálmaiból előkerült izé a hátára ugrik, és a földre taszítja. Újra megpróbálkozik a sípoló hanggal, ám Theo fogai a torkán meggátolják ebben, ő pedig lassan levegőt is alig mer venni. Nincs mese, ezt elbukta.
-Eressz el va... - sziszegi összeszorított fogai közt, de aztán nem meri bejezni a mondatot. A rémség túl erős. Minden izma egyszerre ernyed ő, maga pedig elnyúlik a padlón, feladva a küzdelmet. - Oké, jó leszek...
A zsebéből kilógó összetekert tervrajz felfelé áll, Theo hasát bökdösve, ám ebből a szögből aligha lehet kisilabizálni, mi is az pontosan. Szerencsére nem is kell sokáig gondolkodnia rajta, mert hamarosan megjelenik az erősítés, és ezt szó szerint kell érteni! Egy farmert, és fekete kapucnis pulcsit viselő férfi egyszerre csak úgy materializálódik az orra előtt, majd előkap egy kábító pisztolyt, és vagy három nyilat lő a behatoló fejébe, aztán a másik kölyökre fogja fegyverét, és már majdnem lő, de aztán valamiért visszafogja magát.
-Theo? - Kérdi gyanakodva. - Greg, fellélegezhetsz, megvan a fiad, és úgy tűnik, lenyomta a behatolót. - Szól bele a rádiójába, majd gyorsan kikapcsolja azt, mielőtt az aggódó apuka elárulhatná magát. - Te egyébként hogy kerülsz ide?

-Sejtettem - feleli Szellem - kiköpött anyád vagy. - Aztán amikor Theo visszaváltozik újból végigméri, és mosolyogva hozzáteszi. - Mellesleg, kezdem már kiismerni a beteg formáidat, színésznek kéne menned, a horrorrendezők milliókat spórolhatnának az effektekkel, ha te játszanád a szörnyet.
Picit még meg is borzong színpadiasan a teljes hatás hatás kedvéért, majd végre elteszi a kábítófegyvert.
-Úgy értem, mit csinálsz te a fiam házában? Már rég ágyban kéne a lenned, a szüleid nem... - ezen a ponton végre belegondol, hogy kik is az ő szülei. - Ó...na mindegy.
Közelebb sétál az elalélt lényhez, mi időközben visszazsugorodott eredeti alakjába, egy sovány, kopasz, alacsony férfivá, kinek ovális fején ülő arca leginkább egy patkányéra emlékeztet a mélyen ülő szemeivel, és a köztük elhelyezkedő apró orrával, minek dőlésszöge arról árulkodik, hogy sokszor betörték már azt. Az alakváltói képesség isteni áldás lehetett ennek a randaságnak.
-Ha már itt vagy, mondott valamit neked? - Kérdi, csak úgy kíváncsiságból, hisz ha megjönnek a telepaták, ez úgysem lesz egy hosszú vallatás. - Kérdezném, hogy nem esett-e bajod, de látom ebben a sötét sikátorban te vagy az akivel nem jó összefutni...viszont ha más kérdezi, aggódtam a biztonságodért, és rögtön megvizsgáltalak, oké?

Kissé meglepődik, ahogy a fénykorában lévő Roxi jelenik meg előtte - a tüzes vörös, akinek annyi bajt okozott, hogy csak na - de tényleg csak egy pillanatra. Bármennyi időt is tölt a többi mutáns között, lesznek dolgok, amit sosem tud majd megszokni, de azért nem is most jött le a falvédőről, hogy ugrálni kezdjen ijedtében, és Theo-t fojtogatva azt üvöltse: "hová tüntetted a nőt!!!".
-Tényleg? - Csillan fel a szeme. - Úgy tudtam, hogy az egyik név ismerős valahonnan a stáblistán, de az asszony lehurrogott, hogy "tudod a színészek előfordul, hogy több filmben is játszanak életükben" . Sose nősülj meg, olyan jó csajt úgysem fogsz ki, mint én.
Egyik meglepetésből a másikba zökken ma este úgy néz ki. Na nem a Goro retorika miatt, azt már úgy ahogy megszokta, viszont a "drágám"-on egy másodpercre megütközik, aztán elneveti magát.
-Ó, remélem nem zavartam meg semmi intimet. - Ezt követően pedig lehajol az ájult testhez, és kihúzza belőle az összetekert papírt, hogy megnézhesse azt. - Eszméletlenül hülyén áll neki ez a női csípőnadrág, a fekete topról nem is beszélve.
A szerzemény egy tervrajz, méghozzá egy olyan gömb alakú teremé, melynek közepébe egy platform vezet, a végén valami vezérlő székkel. Szellem megmutatja ezt Theo-nak is, ám a látottak ellenére tovább mosolyog.
-Nocsak, szinte bánom, hogy nem sikerült meglépnie ezzel. Nagyot nézett volna otthon. - Ha a srác értetlenül néz, el is magyarázza neki a dolgot, miközben visszateszi a rajzot az asztalra. - Alistair rajzolta ezt Sean-nak vagy 20 éve. Látta, hogy mindig fáj a feje amikor kijön Cerebro-tól, ezért tervezett neki egy kellemesebb munkahelyet csokiból, és piskótából. a méretarányokat kicsit elszúrta, kb akkora lenne az épület, mint egy focilabda, és kétlem, hogy megtalálnánk vele bárkit, de azért kedves volt tőle.
A vállára kapja a még mindig ájult férfit, aztán szabad kezével megveregeti Theo vállát.
-Én a helyedben visszatenném a mobilt is, tudod a nagyobbik fiam nem olyan laza mint én, és úgyis rá fog jönni, de te tudod. Minden esetre húzz haza aludni, mert ha itt találnak, magyarázkodhatsz hajnalig Sarah néninek, az pedig fájdalmas - közben alakja halványodni kezd, és utolsó szavaira áttetszővé válik - nekem elhiheted.
Szellem eltűnik a fogollyal együtt, Theo pedig magára marad. Bárhogy is dönt, nincs sok ideje rá, hogy megtegye, hisz a távolban már hallani is lehet az öreg Camper motorjának zúgását.

Nem sokkal később az itt élő házaspár szökött, majd újra befogott gyermekükkel az apa ölében hazatérnek, de valami nagyon nincs rendben ebben a házban. Sean gyanakodva lép be a dolgozó szobába, óvatosan felkapcsolja a villanyt -persze csak miután meggyőződött róla, hogy nincs a házban senki rajtuk kívül - a látványtól pedig leesik az álla.
-MI A... - Ebben a pillanatban csörög a telefonja.
-Szia, volt ma egy behatolónk. Thoe lekapcsolta, tudod, Greg fia, viszont betörtek a házatokba is harc közben, és csináltak egy kis rumlit.
-Egy kis rumlit??? Láttad, mi történt a fegyvereimmel? Mintha háború....dúlt...volna..itt...hmm...
-Igen, láttam. Greg majd helyrehozza.
-Igaz...azt mondtad megvan a behatoló?
-Igen, levittem az alagsorba, büntibe, reggelig jó helyen lesz ott.
-Rendben, akkor majd beszélünk, jó éjszakát.

//Köszönöm a játékot! Hamarosan megkereslek a folytatással //

Kora estefelé jöttem vissza a ruhakölcsönzőből. Volt nekik. Hogy mennének a fenébe volt nekik! A fogadás az fogadás, de arra mégis mit mondott volna Alistair, ha közlöm vele, hogy bocs, nem volt, mondj mást? Kénytelen lett volna elfogadni. Ez a reményem azonban azonnal füstté vált, amikor az eladó készséges mosollyal előhozott nekem a raktárból egy dobozta, abban pedig az egyetlen készleten lévő jelmezzel.
-Biztos nincsen másik? - néztem rá könyörgő szemekkel.
-Mire gondol?
-Mit tudom én! Valamire, ami nem ennyire... élethű.
-Ó, nagyon köszönjük - mosolyodott el még szélesebben. - Ez igazán kedves bók volt.
-Nem úgy értettem... á, mindegy!
Miután hazaértem a szobámba, először is bezártam az ajtót, aztán a biztonság kedvéért az ablakot is, elsötétítettem, felkészítettem magam lelkiekben, aztán már magamra is rángattam a hülye Rainbow Dash jelmezt. Ahogy megnéztem magam a tükörben, rá kellett jönnöm, hogy annyi haszna legalább van, hogy senki nem ismerhet fel benne. Csak éppen az a baj, hogy máris tudják egy páran, hogy én vagyok az, és mindenki csak egy embernek mondja el, és holnapra már az egész suli tudja.
Szerencsére Mira megígérte, hogy segít nekem ebben a kínos ügyben, és már bármelyik percben jöhetett, hiszen úgy volt, hogy átkukkant, ha megérkeztem. Ő még láthatott ebben a borzalomban, más nem.
Hamarosan meg is hallottam a lépteit. Addigra én már teljesen kivoltam attól, hogy mibe keveredtem, miért kell egyfolytában szívatnia annak a dög Alistairnek, és miért voltam olyan béna, hogy már megint vesztettem.
Ha Mira bejött, már láthatta is, ahogy teljesen magam alatt hasaltam az ágyamon, és nem csodálkoztam volna, hogy ha a jelmezen át is látszódott volna, hogy bennem bizony egy világ dőlt össze. El voltam keseredve, utáltam az egészet, mérges voltam Alistaire, mérges voltam magamra, és el nem tudtam képzelni, hogy képes leszek én ebben a rémségben végigcsinálni egy egész estét, hogy az egész suli rajtam röhögjön.
-Nem akarok ebben kimenni! Nem akarok, nem akarok, nem akarok!!! És nem is vagyok hajlandó!!! Szétrúgom Alistair seggét!