Re: Mutánsfalva

by **Szellem** Szer. Jún. 06, 2012 1:48 am

Szomorúan nyúl az ujjaitól eltávolodó csoki után, majd amikor már az ő hosszú karja sem érheti utol, megbántott kiskutyaszemekkel mered a lányra, aki ezt a gonoszságot elkövette vele. Ha nehezen is, de túlteszi magát aztán a dolgon, igaz ebben sokat segít az alamizsnaként felé dobott egyetlen kocka csokoládé.
-Tudod, hogy van ez, sok mutáns egy rakáson unatkozik, és hála az égnek nem csak rólam, meg a nővéredről pletykálnak hülyeségeket. Na meg...az öreg Greg is megjegyezte párszor, hogy nem akar összefutni Theo vásott kölykeivel, hacsak nem neveled meg őket...mondjuk ő ma felszólított, hogy vigyem szobára Lucy-t..igaz a bátyád is...nem tudom mi van ma, biztos az időjárástól hülyültek meg.
Érdeklődve kapja el a mobilt, és az akaraterő, mely korábban segített neki megállni, hogy az ágyon fetrengve röhögjön, most cserben hagyja őt. Annyira rázkódik az ágyon, hogy egy ponton majdnem elejti a készüléket. Hosszú percekbe kerül, mire végre rendesen tud levegőt venni, aztán könnyeit törölgetve megnézi a képet újra, és megint röhögni kezd.
-Szegény... - teszi hozzá, még mindig fuldokolva a nevetéstől, és ujja finoman megérinti a kijelzőt, ott ahol a paci feje található...nagyjából. - Nem értehehem mihi baja....marha jól áll neki!!! - Jegyzi meg, még mindig a hasát fogva. A telefont közben visszaadja gazdájának, nehogy még leejtse azt a földre.
-Komolyan ebben fog jönni? Istenek és Istennők...pedig öltözhetett volna hercegnőnek is...
~Nem is kellett volna túlzásba vinnie, apám 10 éves koromig azzal hülyített, hogy Ratna hercegnő, szóval logikus, hogy a lányai is azok, ugye?~
A lány nevetése közben ő csak mosolyog, és megvonja a vállát.
-Na igen...apád még egész jó fej volt...megengedte, hogy én válasszak fegyvernemet, amikor kihívtam párbajozni. Azóta is idegesít, hogy így kikaptam Mario Kart-ban...
Újra felébred benne a gyanú, amit már akkor is érzett, amikor Mira először mosolygott így rá ma, vagyis nagyjából mint egy éhez oroszlán a sarokba szorított sajtburgerre.
-Na jólvaaaan - feleli gyanakodva. - Ki vele, kiről van szó? - Kérdi, és a szájába dob egy újabb csokikockát, amit aztán majdnem félrenyel, amikor meghallja a végkövetkeztetést. Jó fél percig tart, mire abbahagyja a köhögést, és csak a sokadik mellkasára mért ütés után kap levegőt rendesen, és képes újra megszólalni.
-Én azért ilyen messzire nem mennék - feleli végre valahára, imitálva az angolok hidegvérét, és enyhe fogalmazásmódját - nem mondom, szórakoztató tud lenni, és nagyon vonzó ebben a pónijelmezben, na de, hogy szeretem őt? Megbuggyantál Mira?
Arca még mindig piros az előbbi köhögőrohamtól, és ez valamiért átterjedt a fülére is...

by **Ratna Nayar** Csüt. Jún. 07, 2012 1:03 pm

-Ha, hogy csak ennyi? Azt hittem, valami konkrétabbra kell gondolni... -legyintettem- Theo vásott kölykeit meg majd anyám megneveli, már ha előbb iskolás korúak lesznek, mint hogy anya nyugdíjba menne. Bár szerintem baráti alapon akkor is megnevelné őket, már csak az öreg Greg miatt is...
De ahogy meghallom a fiú következő megjegyzését aaról a bizonyos felszólításról... először csak elkerekednek a szemeim, aztán rajtam a sor, hogy újra nevetésben törjek ki.
-Ez... ez komoly?! Csak úgy, a gyerekek előtt? Jó, az öregből simán kinézem, de hogy a bátyám is... Ó, ha anya meghallotta volna... -hallgattam el, ahogy magam elé képzeltem egy pillanatra, milyen oltári nagy veszekedés-fejmosás-balhézás lett volna abból. Yay!
Aztán épp, hogy sikerült abbahagyni a nevetést, de amikor Alistair is rázendít, én se bírom megállni... Igaz, én előbb abba bírtam hagyni mint ő, de hát premierben láthattan, élőben... Azt a hatást pedig egy telefon se tudja visszaadni, legyen akármilyen-huper-csúcs-szuper-modern kütyü.
Amikor pedig Alistrair aput kezdi dícsérni, csak büszkén kihúzom magam. Na igen! Az ééén apukám! Legyűzött valami gagyi Wii-s játékban egy 3 éves kiskölyköt, wow... Ezt nevezem teljesítménynek! De azért büszke vagyok rá, félre ne értsétek...
-Jóóól van, jól van, semmi baj, nem kell megfulladni... Tudom, hogy te orvosin voltál, de nekem még egy árva elsősegélyvizsgám nincs, a rendelőig meg nem bírlak elcipelni, szóval lécci, ne patkolj el. -paskolom meg a fiú hátát amikor az heves köhögőrohamba kezd- Hát kire fogok így szavazni? Na meg nem akarhatod, hogy szegééény Lucy egyedül menjen el a pónijelmezében...
Ahogy meghallom a fiú szavait, csak megcsóválom a fejem, de aztán a maradék csokit is befalom. Sajna rossz válasz, neki már nem jutott...
-Nem, halál komolyan gondoltam. -jegyeztem meg a lehető legnagyobb természetességgel- Kis totyis korotok óta együtt lógtok, már a mászókában is egymás mellett építőkockáztatok, Lucy meg szinte több időt tölt veled mint a tesóival... Szerinted? Azaz... várj csak, hogy is mondtad? Ilyen messzire azért nem mennél? Ezt hogy érted? Talán valami bajod van a nővéremmel?!

by **Szellem** Csüt. Jún. 07, 2012 1:54 pm

Miért, van valami konkrétabb amire gondolhattam volna? - Kérdi, és közben úgy ül fel az ágyon, mint akiben elpattan egy rugó. - Ó, értem, szóval majd a nagymamájuk elintézi. Ravasz!
Mondjuk teljesen azért nem gondolja komolyan, de jó lenne látni, ha Mira is elpirulna kicsit, ha már ennyit feszegette az ő kényes témáit, és mindemellett kiszúrta a szemét egyetlen kocka csokival. Áú...
-Hát, a gyerekeket jobban érdekelte a lezuhant repülő, úgyhogy csak Barbie hallotta, vissza is kérdezett a kis édes, hogy mit fogok játszani Lucy-val a szénakazalban, az a bolond Greg bácsi meg majdnem válaszolt rá, de a bátyád megelőzte.
~Ugyanakkor gondolatolvasó a kis csaj...az ég irgalmazzon szegénynek, ha kíváncsiskodott, és bekukucskált a fejébe.~
-A bátyád mondjuk engem is meglepett, de én is őt, amikor az ölembe kaptam a nővéred, és elrepültem vele nagy boldogan.
-Hát... - ad olyan tanácsot, melyhez tényleg szüksége volt az orvosi egyetem minden évére - nem a vállamon lélegzem - teszi még hozzá két köhögés közt, de aztán sikerül lenyelnie a megrekedt mogyit, és a fulladás veszélye is elhárul végre.
~Ez vajon még mindig Greg átka, vagy végre csak a saját bénázásom? Á....~
-Nem, tényleg nem...azt mindenképpen látni szeretném.
Kicsit hátrébb huppan az ágyon, mikor szembe találja magát az ijesztően ismerős lesújtó tekintettel, mely a jellemzően kedves és aranyos család tagjaitól mindig olyan váratlanul éri őt, de aztán Mira szavai....nem tudja megállni, hogy ne üljön ki az arcára egy furcsán boldog és elégedett mosoly, még ha tudja, hogy Lucy állandóan lerombolta a kockavárait, mert azok magasabbak voltak, mint a sajátjai.
-Na igen, pici korában imádott még, de csak mert én voltam a nagy fiú, aki simán elbírta...gondolom, beszélni még nem nagyon tudott.
A végére mondjuk nem tud mit mondani, tényleg több időt vannak együtt mint bárki mással, de hát mégis kivel lógott volna együtt? A saját testvérei közül a fiatalabbik 20 évvel idősebb nála, és ő is Kanadában él éppen, a bátyja meg...vannak neki saját gyerekei is most már.
-Nem dehogy, de tudod mit csinálna veled ő, ha hallaná, hogy egyáltalán megfordult a fejedben, hogy szeretem őt? Most komolyan, így is idegbeteg, mert nem retteg mindenki a horror szivárványaitól...
Elhallgat. Nem ártott volna ezt megtenni néhány perccel korábban, de sajnos Mira a jelek szerint rendszeres hallgatója lehet a Fagypont által tartott "inkvizíció a gyakorlatban" című szemináriumainak, melyet valamiért végül Adam nem engedélyezett megtartani. A fene sem érti ezt.
-Akarom mondani! Az idegeimre tud menni, és 20 éve azzal húzzátok az agyam, hogy egyszer feleségül fogom venni, úgyhogy most már elég legyen, mielőtt még belém szuggeráljátok a dolgot!

by **Ratna Nayar** Pént. Jún. 08, 2012 7:10 pm

-Hogy mi? Milyen nagymama... HÉÉÉ!!! Teee.... te.... te.... na ezért még kapsz, na várj csak! -szorult ökölbe a karom, ahogy a képességemmel vagy 3 (dísz)párnát a levegőbe emeltem, s mindegyiket Alistair-hez "vágtam"- Lökött vagy.
A fiú tanácsára az elsősegély kapcsán csak felvonom a szemöldökömet.
-Hát, végülis, mutánsoknál sose lehet tudni, nem igaz? De akkor megjegyzem, hogy nem a válladon veszed a levegőt. Ehhez tényleg kell az orvosi, anyukád biztosan nagyooon, nagyon büszke lehet rád...
Alistair visszaemlékezését hallgatva csak szélesen elmosolyodok. Csak egy pár fotóalbumnyi előhívott kép és pár tucat/év/gyerek mennyiségű dvd-nyi film volt otthon a hasonló családi emlékekről, szóval annak ellenére, hogy én voltam a legfiatalabb, azért még én is jókat röhöghetek azon, milyen hülyeségeket csináltak a nagytesók totyis meg fól fésült/copfos fogatlan kisiskolás korukban... Mivel Lucy volt a legidősebb, így talán róla van a legtöbb olyan fotó, ahol a többi kis lurkóval együtt játszik. Alistair, Reneé és Theo, a Darrow dinasztia legfiatalabb generációja... Aztán persze jött Gregi, meg én, úgyhogy kitúrtuk a többieket a rivaldafényből... yay!
Alistrair kérdésére egy pillanatra látványosan elgondolkozok, aztán a legnagyobb természetességgel közöltem:
-Persze, mit gondolsz, miért menekültem ki Lucy szobájából? Meg jöttem ide?
-Amúgy nem is idegbeteg... annyira... na jó, talán csak egy kicsit, de hát na... Azt mondjuk nem értem, miért az a legfőbb életcélja, hogy félelmetesnek higgyék... Most komolyan, abban mi a jó? -töprengek el.
Aztán jön a kifakadás, hogy az idegeire megy, meg mindenki rá akarja erőltetni a nővéremet, én pedig egy grimasz kíséretében tápászkodok fel az ágyról.
-Mégis ki húzza ezzel az agyad? A papáék biztos nem, Lucy pláne, Gregi 20 éve még csak épp, hogy tervbe volt véve, gondolom, én meg még a fasorba sem voltam...
~Hm, kivéve, ha még kis pici totyis korukban Darien bá meg anyuék megdumálták az eljegyzést, régi indiai szokás szerint...
Az ajtóhoz sétáltam, ám mielőtt még kiléptem volna, Alistair felé fordultam.
-Hmm... Úgy tűnik, ezek szerint tényleg várhatok még egy jó darabig az unokahugira... vagy öcsire... Na pápá! -intek még neki búcsúzóul, majd ha nincs más mondani valója, akkor megyek tovább, a dolgomra.

/Ha nincs más amire reagálnom kéne, akkor köszi a játékot Smile

/

by **Szellem** Pént. Jún. 08, 2012 8:54 pm

-Ugyan már, olyan szép pár lennétek együtt! - Feszíti tovább a húrt, nevetve. Úgy tűnik nagyon élvezi, hogy kivételesen nem vele műveli ezt valaki, végre valahára. - Mondjuk, ha neki is örökölnie kell az összes vezetéknevet a szülőktől...Jesszus, szegény fiad a nevét sem írja majd le, mire a többiek már beadják a dolgozatukat.
A felé repkedő párnákat a tenyerével csapkodja arrébb, csak úgy natúr, mutáns képesség nélkül, igaz csak az utolsó kettőt, az első annyira meglepi, hogy védekezni sincs ideje ellene, pedig az igazat megvallva számíthatott volna rá...de nem tette.
-Ja, hogyne, a nevem váll tüdő, és a képességem, hogy a karomban fut a légcsövem, és az emberek rettegve tisztelik a hatalmam! - Kiáltja gúnyosan, arra pedig, hogy Lynn büszke lenne rá csak biccent. Tényleg az, de az anyukák már csak ilyenek, de erről Mira is tudna mesélni bőőőőven.
-Szerintem egyáltalán nem idegbeteg - szalad ki a száján, de aztán mint a villám hozzáteszi: - de ezt nem mond el neki, még sértésnek venné. Egyébként csak azt szeretné, ha komolyan vennék, nem akar ő ijesztő lenni...
A kérdésre, hogy ki akarta rá dumálnia dolgot, csak a szemeit forgatja, de Mira tippje egyébként telitalálat, tényleg jó atyja kezdte a dolgot, mikor a pici Lucy egyik nap csak az ő ölében volt hajlandó abbahagyni a sírást, miután a szülei moziba mentek és hármasban vigyáztak rá. Mire ezt végiggondolja, Mira még ki is viharzik, utolsó szavaira pedig csak egy hatalmas sóhajtással meghajtott hanyatt fekvéssel reagál, aztán miután elnyúlt az ágyon, mosolyogva ennyit szól:
-Hát, rajtam nem múlik...

//Én is köszi, öröm volt, mint mindig //

by **Gregory S. Severald** Vas. Okt. 14, 2012 1:54 pm

Buggyos, majd bokáig érő lila rövidnadrág, szaggatott hatalmas fehér atlétában totyogok miután földet értem. Kissé még húzom a jobb lábam. Addig semmi gond nem volt míg ki nem léptem az ajtón, az átalakulás és az ugrással sem volt gond. A falun való átívelés is még mondhatni sima ügy volt leszámítva a letarolt templom keresztet. Földbe csapódni azonban nem akartam ekkora testtel így vissza alakultam a hétköznapi viseletembe. Csak elfelejtettem, hogy így sokkal törékenyebb vagyok. Földet éréskor bukfenceztem egyet aztán a lendülettől akartam még egyet csak egy villanypózna útban volt amire az egész hátam felkenődött.
-Áúúúú...
Jajjdultam fel az éjszakába. Az ég felé néztem a fejem fölött élettelenül lógó lábaimat. Meredten bámultam a két nagy lábujjamat, de nem akartak mozdulni. Rándítottam egyet a csípőmön, derekamon, aztán az ujjaim rögvest zongorázni kezdtek. Egy hátra bukfenc, leporoltam magam, sajgó bordáimat is vissza raktam oda ahova valók, nyakam is megropogtattam.
Mire felértem Mira szobájához már sikerült egyenesen menni. Megálltam előtte és átismételtem magamban hogyan is fogok kopogni, milyen ritmusban. Bekopogtam.

by **Ratna Nayar** Vas. Okt. 14, 2012 2:24 pm

Épp a régi újságokat bújtam nagyban, hátha még sikerül valami jó ötletet koppintani drága nővérkém húsvéti nyuszi... izé, picipónis jelmezéhez, ám túl sok sikerrel nem jártam. Az ágyam körül már halomban álltak a szétdobált magazinok, ám még mindig nem sikerült rábukkannom semmi használhatóra. Pech... Bár, a múltkori ötletelés se volt gyenge. Jut eszembe, a tartós hajfestékeket el ne felejtsem, majd lesz meglepetés... Egy fáradt sóhajjal terültem ki az ágyamon, a plafont bámulva, ám úgy tűnik, ez nem az én napom, valaki kopogott.
~Hogy egy perc nyugta sincs az embernek...
És már épp kikiáltottam volna, hogy nem érdekel, ki az, el lehet húzni melegebb éghajlatra, amikor meghallottam AZT a dallamot... Amit lökött Greg bácsikánk is mindig dúdolgatott amikor megfeledkezett magáról, erre aztán egyből felpattantam az ágyról.
~A fenébe... az a vén csoroszlya Mr. Steel biztos beköpött, hogy megint ellógtam az irodalomóráját, aztán most jön behajtani a büntetőfeladatot, de megy a halál folyosót sikálni...
Amilyen gyorsan csak tudtam, az ablakhoz léptem, csendben kinyitottam, majd már ugrottam is kifelé, a képességemmel lassítva az érkezést. Na igen, élmény emeleten lakni. Még visszanéztem egyszer a szobámra, majd már húztam is a csíkot... hogy hová, azt még én se tudtam, de hallottam eleget ezt az ósdi retro számot ahhoz, hogy tudjam, eltart egy darabig mire végigkopogja az öreg. Végül aztán a nagy sprinteléssel odáig jutottam, hogy vagy 2 épülettel arrébb, az épület takarásában huppantam le szusszanni egyet a bejárati lépcsőn.
-Na jó, és akkor most várunk...
Néha-néha azért kilestem az épület mögül, hogy lelépett-e már Greg bácsi, mert egy ilyen bámulatos menekülés után ciki lett volna összefutni vele, de vagy lekéstem, vagy még mindig nálunk tanyázik... Hjaaaj anyám!

by **Gregory S. Severald** Vas. Okt. 14, 2012 2:44 pm

Hiába kopogtam a végén már a Gangnm style-t 3 kézzel vagy a Requiem for a dreamet válasz nem érkezett... Pedig biztos benn volt, a lámpa legalábbis égett... Lefeküdtem az ajtó mellé és a kis résen alul bedugtam a villás nyelvem. Majd mikor éreztem hogy a szagát... szobájába miért ne... diszkréten bepréseltem a fejem az ajtó alatt.
-Szia bocsi a....
~E meg hova lett?
Be se fejeztem a mondatot, fölösleges volt, nincs itt. Tovább szaglásztam, miután bekúsztam az ajtó alatt. Négykézláb szimatoltam, aztán szagot fogtam. Ki vezetett az ablakon. Kis gondolkodás után egy jegesmedve, kutya keverékeként értem földet és hevesen szimatolni kezdtem Mira után. Gyors szuszogással, néma léptekkel közeledtem az erősödő illathoz. Ahogy közeledtem egyre intenzívebb volt, egy sarkon fordultam volna be amikor hirtelen szembe találtam magam a fejével. Össze nem koccantunk, de pislogtam kettőt meglepetésemben. Végül köszönésképpen képen nyaltam. Leültem és csóváltam a farkam szolidan lihegve.

by **Ratna Nayar** Vas. Okt. 14, 2012 3:06 pm

~Nagyon remélem, hogy nem faterral álltak le iszogatni meg sztorizgatni, mert akkor várhatok itt a nagy semmire... bár akkor meg úgy se vennék észre, ha visszamegyek. Meg amúgy is, már vagy 10 perce itt ülök, lehet, nem ártana visszamenni. -lestem ki megint, ám kis nagy meglepetésemre kis híján összefejeltem valakivel... vagy valamivel.
Nagy pirospont, amiért nem sikítottam egyből a képébe az ijedtségtől, ám miután képen nyalt az a dög, szinte reflexből elkezdtem letörölni azt az undorító kutyanyálat a képemről... fél kézzel, a másikkal ugyanis úgy kezdtem hadonászni, mint egy karmester a zenekar előtt, mire a blöki immár nem a földön ülve várakozik, hanem a levegőbe röppen, és ott lebeg egy helyben.
-Rossz kutya, ott marad! -mutatok rá, bevetve mellé a legszigorúbb hangomat, majd letöröltem a maradék kutyanyálat is.
Mondjuk csóri négylábú, ha akart se tudott volna lejönni, a képességemmel gondoskodtam róla, hogy nem hogy lejönni, de moccanni se bírjon.
-Blöeeeee.... Fúj, ez gusztustalan volt...
Közelebb léptem az ebhez, hogy jobban szemügyre vehessem. De akárhogy is néztem, nem igazán volt ismerős a négylábú. Volt egy pár itt, mutánsfalván, mint például Plútó, az őskövület bassethound, de ez a nagy dög nem volt ismerős.
-Csak nem valami kóborkutya vagy? Eddig még nem láttalak erre felé... -mondtam a kutyának, bár aztán leesett, én is jó vagyok, majd pont egy kutya fog válaszolni.
Bár, mutánsok között élünk, én már semmin se lepődök meg. Vagy inkább úgy mondom, hogy sok minden furcsaságon nem...

by **Gregory S. Severald** Vas. Okt. 14, 2012 3:23 pm

Ahogy megláttam a reakcióját vigyorogni kezdtem, ami igazándiból egy kurta vicsor lett. Ez a vigyor azonban lelohadt ahogy a levegőbe emelkedtem. Szinte ösztönösen kalimpálni kezdtem. Ami rögtön kútba is dőlt, egyik végtagom se akart mozdulni. Próbáltam ficánkolni ahogy csak bírtam Mira fogása azonban túl stabil volt ahhoz, moccanjak, akkor valószínűleg elejteni sem fog. Így az esélytelenek nyugalmával ismét vigyorogni kezdtem, ahogy próbált megszabadulni a sok nyáltól. Ahogy közelebb lépett ártatlan kutya fejet vágtam, naaaagy boci szemekkel, nyüszíteni nem nyüszítettem de ahogy forgatta a fejét úgy forgattam én is az enyémet tükörbe.
~Inkább vicces.
Nyammogtam kettőt. Még éreztem Mira ízét a számban.
~Mennyivel más íze van mint a legtöbbünknek. Gregnek és Lucynak van hasonló íze egyedül. Biztos Ratna miatt, neki aztán tényleg fura íze van...
Merengtem el de csak míg nem kezdett el hozzám beszélni. Valahol megnyugtatott, hogy nem csak én beszélek az állatokhoz. Az más hogy némelyik megért...
-A nyakörvemet otthon hagytam...
Szólaltam meg emberi hangomon és ha tudok akkor elkezdek visszaalakulni emberi formámba.
-Letennél ha megkérlek?
ha még mindig szigorúan néz akkor előveszem a bociszemeket és halkan nyüszítek és nagyon szomorú képet vágok.

by **Ratna Nayar** Hétf. Okt. 15, 2012 12:22 am

-Ja értem... vá-vá-vááárj, mi?! -kaptam fel a fejem a válaszra, mert oké, hogy a xavierben vagyunk de azt azért nem gondoltam komolyan, hogy tényleg sikerül az egyik diákot kifogni. Ez az én formám, éljenek az alakváltók, yay!
-Theodore Gregory Severald... -sziszegem a fogaim között dühösen, de ahogy eszembe jut, hogy az, aki gyakorlatilag alig egy perce képen nyalt, nem más, mint Theo, egyből lesápadok, és a képességemről is megfeledkezek.
-Pfffffffffff, ez gusztustalan... te, te... te... te idióta... -kezdek megint alkarral heves arc- és szájtörlésbe, ahogy a képességemmel elengedem a kutyát, vagy fiút -ha akarsz, közben átváltozhatsz amennyire akarsz, az ellen úgy se tudok mit tenni.
-Hát peeersze, ha már ilyen szépen kérted.
Puff. Arról viszont gondoskodok, hogy előbb a fejed érjen földet, aztán a végtagok... Érdekli a fenét, ha nyom egy hasast a porba, sőt, az lenne a cél. Minimum, egy ilyen húzás után. Nekem nincs olyan vajszívem mint anyunak, szóval kár is próbálkozni a bociszemekkel...
-Szóval, Theo? Mondd, gyorsan, hogy mit akarsz tőlem, ahogy láthatod, most nem érek rá... -jegyeztem meg, majd hogy kicsit hihetőbb legyen a történet, újra kikémleltem az épület mögül.
Naná, hogy Greg bácsi még mindig sehol. Lehet, hogy megunta a keresgélést és valaki mást csípett nyakon helyettem? Mondjuk amilyen lusta, úgy se járná végig az épületet utánam...

by **Gregory S. Severald** Hétf. Okt. 15, 2012 1:03 am

Éreztem a hangjából, hogy jobban örült volna ha teszek egy kört és emberként kerülök elő és meghagyom a kutya puszi hitében. De ezzel elkéstem ahogy kalimpálni kezdett nekivágott párszor az épület falának.
-Au... au... u.... áu....
Jajjdúltam fel minden koppanás után. Végtagjaim csak lógtak felé él himbálóztak ide oda minden mozdulatától. Lassan átalakultam emberré, hogy legalább sajgó fejemet megtudjam fogni. Kezdtem azt hinni, hogy végre vége. Ekkor jött a szándékos bántás. Kezeim fejemen, arccal pedig egyenes belezúgtam a földbe, a kezeim súlya pedig még inkább rásegített a koppanásra.
-Áuuuuu....
Mormoltam a betonba elhaló hangon. Négykézlábra toltam magam és megrázta ma fejem vele együtt az egész testem mintha még kutya lennék. Át billentem guggolásba és nyelvemmel matatni kezdtem a számban.
-Nem éf á?
Számba nyúltam és kihúztam a kijött fogat. Megnéztem és behúztam egy rublikát az emlékezetemben a jobb felső szemfogamhoz. Immáron ez vezet 342 alkalommal. Hátra pöcköltem a kis csont darabot.
-Nem érsz rá? Mi dolgod van itt ilyenkor?
Én is hátra néztem de nem volt sehol senki még csak a környéken se. Azért behúzódtam mellé a falhoz aminek háttal neki dőltem.
-Bujkálsz valaki elől?
~Remélem nem előlem... Vagy csak le akar koptatni...?

by **Ratna Nayar** Pént. Okt. 19, 2012 12:12 am

Ha nem Theoról lett volna szó, valószínűleg jobban visszafogom magam, drága a fogorvos, de hát benne úgy sem lehet kárt tenni... Sőt, legalább gyakorolja a képessége használatát. Apropó, képesség... más nem is tudott volna így átverni... Vagy lehet, mégis, de wáááh, mindegy.
-Bocsi. -öltöttem magamra egy pillanatra bűnbánó arckifejezésemet, ha már a foga is bánja, lehet mégiscsak túloztam egy kissé.
Bár, akkor is megérdemli, milyen jogon nyal képen? Brrr.... még mindig a hideg szaladgál a hátamon tőle.
-Mi? Hogy ééén, bújkálni? Ugyaaan, dehogy. -húzódtam vissza az épület takarásába, majd kifújtam a levegőt.
-Tudod, csak a szokásos. Megint ellógtam az irodalmat... még mindig Mr. Steel tartja, azt hiszem, nem is kell túlmagyarázni. -vontam meg a vállamat, aztán a mutatóujjammal a mellkasára böktem.
-Na de ügyesen tereled a témát, még mindig nem válaszoltál nekem. Ki vele, mi az a nagyon fontos? Azt nem veszem be, hogy épp kutya alakban volt kedved sétálni egyet és egészen "véletlenül" pont erre jártál... Amúgy sem hiszek a véletlenekben, szóval, hajrá, hallgatlak.

by **Gregory S. Severald** Pént. Okt. 19, 2012 1:15 am

-Igen mert te sosem bujkálsz ha valami rossz fát teszel a tűzre...
Forgattam a szemeim, mint a kaméleon külön más-más irányba, amerre éppenséggel jólesett... Elhúztam a számat ahogy folytatta. Mr Steel... a hideg maratont futott a hátamtól már csak a neve hallatán. Az ő óráin még én is unatkozok. Még a dupla végtagokat se engedi meg órán, pedig 4 kézzel malmozni baromi jó de neeem... "Iskolában vagyunk". Meg a fenéket mi a Xavierben vagyunk. Még jegyzetelni se enged két kézzel, bezzeg akinek gyárilag van, vagy csak simogatja a lapot és ott lesznek a betűk...
-Ne is mond...brrr... De minek menekülsz előle? Alszik az öreg...
Egy pillanatra el kellett gondolkodnom azon, hogy tulajdonképpen miért is kerestem fel éjnek éjvadján. Tudtam, hogy valami B-vel kezdődő dolog miatt és hogy sürgős, meg fontos dologról van szó, de nemigazán akart eszembe jutni.
-Bö-bö-bö-bö-bö-bö-bö.... A Bö izé a Bál miatt!
Ütögettem a fejemet míg végül nagy nehezen beugrott ez a szinte kimondhatatlanul nehéz szó.
-Igen a Bál miatt kerestelek de nem nyitottál ajtót...

by **Ratna Nayar** Pént. Okt. 19, 2012 1:37 am

Na, ha szemmel ölni tudnék, akkor ez után a válasz után már halott lenne... A mázlista, hogy más képességet örököltem...
-Szóval alszik? Remélem fel se kel többet... Am előle? Ugyan, ne röhögtess már, már járni alig bír... Épp ezért, újabban fateroddal szokta behajtatni a büntifeladatokat. Legalábbis legutóbb azt mondta Greg bá', bár, az is lehet, hogy csak ő kamuzott. Felnőttek, sose lehet tudni.
Úgy látszik, valakinek nagyon nem akaródzott válaszolni. Karba tett kézzel vártam, hogy végre kinyögjön valamit, sőt... a 6-7. "bö" után olyan nagy volt a kísértés, hogy hátbavágjam, hátha akkor kiböki mit akar, ám gyorsabbnak bizonyult, mint én.
-Ja, hogy az te voltál? Azt hittem, a faterod... Ő szokta mindig azt a dalt fütyülni... De mi van a bállal, csak nem elmarad? Húúú, a bál... hallottad, hogy Lucy meg Alistair milyen fogadást kötött? Vagyis, hogy pontosan miben fogadtak azt már elfelejtettem, de mindenesetre drága nővérkém veszített, így aztán most mehet énpicipónim jelmezben... Én vagyok a stylist-ja, majd meglátod, oltári lesz... De majd meglátod! Jut eszembe, te is jössz? Kivel? Milyen jelmezben? -váltottam át az élménybeszámolóról a faggatózó üzemmódra.

by **Gregory S. Severald** Pént. Okt. 19, 2012 1:57 am

-Fatert küldi? Tud valamit a vén csont, anyu vásárolni nem képes elzavarni, vagy ha igen akkor már házat is kéne venni... De kötve hiszem, hogy apa ma kimászna az ágyból... Anya hazajött...
Úgy éreztem itt kell meghúzni a mesélés határát mind a kettőnk lelki világa érdekébe.
~Majd mehetek haza vakolatot seperni...YaaY...
-Váááh szörnyű az a dal, herótom van tőle. Mindennap meghallgatja vagy kétszer. Neem, dehogy is! Az kéne még csak, hogy elmaradjon. Ne ijesztgess ilyen hülyeségekkel.
Mikor szóba jött a My Little Póni rögtön beindultak a fogas kerekek a fejemben. Felálltam a fal tövéből, kicsit összezsugorodtam a hajam megnőtt, vonásaim el nőiesedtek és máris Lucy képében ácsorogtam ott hosszú, szőke hajjal mint Apple jack.
-És kinek fog öltözni? Apple Jack? Fluttershy?
Ahogy soroltam a karaktereket úgy vettem fel a hozzájuk tartozó Frizurát. Még tüsivé is át alakultam, bár Lucynak elég morbidul állt a pikkelyes bőr, zöld tüskékkel... Ez a kezdeti lendület kicsit alább hagyott amikor szóba került, hogy én hogy meg miként terveztem ezen a bálon részt venni.
-Egyenlőre még párt keresek akivel mehetnék...
Mondtam kissé határozatlanul, még mindig tüsinek kinéző Lucy ként ám a saját hangomon ami kissé így groteszkül festett.

by **Ratna Nayar** Pént. Okt. 19, 2012 3:25 am

-Öhm... izé, azt hiszem, ennyi bőven elég. -állítottam le gyorsan, mielőtt még részletesebben belemerült volna a szülei családi életébe.
-Annyira nem vészes, csak már nekem is az agyamra megy, pedig gondolom feleannyit se hallom tőle, mint te... Hééé, nem ijesztgetlek, csak nem bírtam kivárni, hogy abbahagyd a dadogást... -sóhajtottam végül.
Na, én idióta, kellett nekem megszólalni. Először kissé sokkolt a látvány, hogy pont a nővéremmé alakul át, de hagytam, had találgasson, látszólag jól szórakozott.
-Nem, nem... Amúgy szerinted? Annyit segítek, hogy Alistairtől kapta a becenevét, amiért szivárványszínű csíkokat húz maga után. Amúgy olyan jelmezt szerzett ma a kölcsönzőből... Ezzel az alakváltós izével a nyomába se érsz. -bokszoltam vállon.
-Párt? -szaladt fel a szemöldököm, ám aztán végül vállat vontam- Hát, te tudod, sok sikert hozzá. Izé... nem változnál inkább vissza eredeti alakodba? Ez így elég... morbid... Meg amúgy is olyan izé, ha pont valamelyik családtagom bőrébe bújsz, látom őket eleget...
Aztán a picipóniról eszembe jutott még valami...
-Tényleg, és te kinek vagy minek fogsz beöltözni?

by **Gregory S. Severald** Pént. Okt. 19, 2012 4:31 pm

-Hm...
Alistair adta a nevet a fényke után... Szinte végig se gondoltam máris felvettem az ide vágó alakot és égbe tartott kezekkel felvisítottam ahogy Lucy tenné.
-DASHIIII
Majd vissza huppantam mellé a fal tövébe. Ha nem szól el is feledkezem róla hogy nem a saját alakomban vagyok.
-Ha nagyon akarod... pedig olyan kényelmes...
Mire ezt végig mondtam már visszanyertem szokásos alakomat. Hajam megrövidült, hátra simult. Szivárvány minta kissé lassan halványult el, nehezen váltott át hófehérre. Kissé vacilláltam, hogy most rákérdezzek e vagy se, vagy majd később... Úgy döntöttem kicsit puhatolózok még.
-Én beöltözni? Ugyan!
Felkacagtam fel hangosan.
-Nálam eredetibb jelmezt úgy se tud senki összedobni.
A nagy hencegés azonban gyorsan alább hagyott.
-Csak nem tudom hogy minek kéne... Nekem a farsang mindennapos... Na és Te? Mész valakivel, beöltözöl?

by **Ratna Nayar** Vas. Okt. 21, 2012 12:59 am

Szótlanul végigmértem ezt a lököttet, aztán csak megcsóváltam a fejem.
-Ugyan, ne reménykedj. A nyomába se érsz. Látnád, milyen jelmezt szerzett Lucy...
Néztem, ahogy a nővérem a szívárványszín tincseivel együtt lassan átalakult és helyette újra a jó öreg Theo maradt. A jól megszokott, nagyotmondó... Amíg ő egymagában kacarászott, addig én csak vágtam egy grimaszt. Most komolyan, jelmezbál jelmez nélkül? Az olyan snassz.
Aztán meghallottam, hogy mi is a nagy problémája, és...
-Frankeinstein. -vágtam rá, majd elvigyorodtam- Na jó, csak vicceltem... Quasimodot próbáltad már? Na jó, abbahagyom. Mondjuk valahol igazad van, nálad tényleg nem sok extra van benne. Bááár, próbáltál már valaha jelmezt készíteni úgy, hogy semmi szuperképesség? A kérdésedre reagálva pedig még szép, hogy megyek, valakinek meg kell örökítenie, ahogy Lucy Rainbow Dash szerelésében elnyeri a legjobb jelmez díját. Bár, volt szerencsém látni Alistair jelmezét is, szoros versenynek nézünk elébe... És mivel jelmezbál, igen, beöltözök... Igaz, még nem tudom, hogy minek... Valami ötlet?

by **Gregory S. Severald** Vas. Okt. 21, 2012 1:40 am

666

-Hm...
Hümmögtem hangosan, és végtagjaim nyúlni kezdtek, fejem szögletesebb lett az egészségesnél, nyakamból két szegecs szerű csont nőtt ki kezeimen pedig fehér kukac módjára adott helyeken fűződött be mint egy cérna. Ruhám kellőképpen szakadt volt Frankensteinhez, és alig pár másod perc múlva már az alakom is.
-Frankenstein szeret... tűz rossz...
Szomorkásan lebiggyesztette ma a fejem amit az azt helyén tartó csont varrat nem volt képes ott tartani így a kezembe pottyant. Mint egy kosárlabdát elkezdtem pörgetni az ujjamon majd kicsit előre dőltem és bedobtam a hátam és a fal közé. Ott ismét összenőttem vele egy púpot képezve belőle, ezalatt már egy ocsmány képet is sikerült magamra erőltetni. Így néztem Mirára és fáradt sóhaj hagyta el a számat.
-Ó Te gyönyörű Esmeralda... Ha már filmekből merítünk ötletet...
Ekkor felnéztem a lány mögé és villás farkammal megböktem a másik vállát kétszer, mintha valaki tényleg állna mellette. Ha visszanéz már egy teljesen más alakban ücsörgök mellette flegma tartásban.
-Ez azért mindent űberel...
Kissé meglepődtem, jelmezt csinálni, én? Mutáns erő nélkül? Nem léééétezik. Heves fejcsóválásba kezdtem, fejemen azzal a két nagy agyarral. Csak úgy suhogott. Aztán eljött a tétovázás ideje. Ezzel a marcona külsővel elég idiótán festhetett az ehhez illőtől sokkal vékonyabb hangom és akadozó beszédem.
-Öhm... ha neked sincs kivel menni meg... ugye nekem sincs kivel menni... arra gondoltam hogy, esetleg...Izé?
Ezzel részemről fel volt téve az a kérdés hogy el jönne e velem. Ugyan csak annyit nyögtem ki hogy Izé, mégis bennem valahogy az maradt meg az Izé jelentésének, hogy ,,Eljönnél e velem?" Talán túl sokszor gondoltam rá mondogattam magamban és így összeragadt a kettő.

by **Ratna Nayar** Hétf. Okt. 22, 2012 2:20 am

~Ááá, én idióta, kellett nekem megszólalni... -téptem képzeletben a hajamat, meg vertem képzeletben a fejem a falba.
Hogy nem elég, hogy alapból se százas ez a jómadár, én se bírom befogni azt a nagy számat és csak adom alá a lovat, meg a hülyébbnél hülyébb ötleteket...
-Álmodik a nyomor... -jegyeztem meg az Esmeraldás beszólására, s már majdnem utánabiggyesztettem egy Csipkerózsikát is, ám még épp időben sikerült elharapnom a mondat végét. Ki tudja, a végén még azzá is átalakul...
Amikor persze vállon bök valaki, egyből arra fordulok, de kiderült, hogy megint csak Theo nem bír magával.
-Igen, valóban... -sóhajtottam egyet, ahogy megláttam az új alakját, majd gonosz mosolyra húzódott a szám- De tudok jobbat, figyelj!
Majd újra felemeltem a két kezem, aminek hatására külsőre semmi se történt, ám ha mozogni próbálna, érezheti, hogy megint "lefogtam" a képességemmel. Ha nagyon akar, átalakulni át tud, de legalább az ilyen idétlen kis trükköktől megkímél, most valahogy nem volt hangulatom hozzá.
-He? Mi bajod van, Theo? Mi ez az izé? Hééékás, az agyad még mindig Frankenstein formájában maradt? Vagy mit kezdtél magyarázni? Ha én nem tudok kivel menni akkor te se mész? Drága vagy, de nyugodtan menj, én ilyenből nem csinálok problémát, meg az se zavar ha egyedül kell mennem. Csak egy jelmezbál...

by **Gregory S. Severald** Hétf. Okt. 22, 2012 2:56 am

Szemeim kikerekedtek, ahogy megláttam azt a gonosz mosolyt. Ilyen aranyos pofihoz kimondottan ijesztő volt.
-Ehh, mire készülsz?
Nem mertem moccanni. Szemeimet forgattam, ide oda ahogy kerestem a nyomait annak amit csinált. Néztem volna körül, de nem mozdultam. Megint megkötözött, mint valami kutyát. Pedig régóta nem abba na formában vagyok. Sőt el is kezdtem visszaalakulni. Kezdtem egy kicsit fájni. De úgy az egész testem. Kicsit talán túl sokat variáltam az elmúlt negyed órában. Meg úgy egész nap nem kíméltem magam.
-Ühm...
Csúszott ki a számon ahogy vissza alakultam teljesen megéreztem az egész testes tompa fájdalmat. Közben az is tudatosult bennem, hogy az imént valami hatalmas baromságot sikerült ki dadognom magamból. Megráztam...volna a fejem már ha képes lettem volna ilyesmit véghez vinni.
-Izé, szóval, arra gondoltam, hogy esetleg mehetnénk együtt...
Néztem rá félénken. Éreztem ahogy a tompa fájdalom csökken. Lassan biztosan zsugorodtam pár centit, arcom is egy leheletnyit finomabb vonásokat vett fel. A rövid hajamon kívül és melleim hiányán kívül már semmi sem különböztetett meg Reneétől. Hangom volt egy fokkal férfiasabb. A fájdalom helyét pedig átvette egy forró érzés, arcom pedig teljesen kipirult zavaromban. Ott ültem Mira mellett gúsba kötve elpirult arccal original formámban amit még alvás közben sem szoktam felvenni és feszengve vártam, hogy mit fog mondani. Halántékomon egy kósza izzadság csepp kezdett hízni.

by **Ratna Nayar** Hétf. Okt. 22, 2012 7:51 pm

-Nyugi, semmi jóra... -nyugtatgattam Theot- Ígérem, nem fog fájni... annyira...
És be is tartottam a szavam, a képességemmel nem bogoztam össze, meg gyúrtam össze olyan nyakatekert gombóccá, amit lehetetlen lett volna elviselni, csupán megelőztem a további bökdösődéseket.
-Nos? Még mindig kíváncsian hallgatlak... -dőltem neki a falnak mellette, ahogy a válaszára vártam.
Ám úgy tűnt, arra még várhattam, ugyanis megint csak egy újabb átváltozásba kezdett bele. Ha neki így kényelmesebb... Aztán, nagy sokára, sikerült összeszednie magát annyira, hogy egy épkézláb mondatot összehozzon. Brávó, Greg bá' is biztos büszke lenne rá...
-Ennyi? Ezt volt olyan nehéz kinyögni? -néztem rá csodálkozva- Hát jó, ha neked ilyen kínos egyedül menni, meg hallgatni a szülők nyüstölését, felőlem... menjünk együtt. -vontam vállat- De Theo, figyelj, most csak emiatt nem kell Renée bőrébe bújnod, akármennyire is jóban vagyok vele... Meg ilyen őzikeszemekkel nézni, mert a végén még megsajnállak... Ah, na jó, már megsajnáltalak... Készülj... -engedtem el a képességemmel szépen lassan óvatosan, ma már egyszer sikerült pofára ejtenem, lehet, nem kéne rendszert csinálni belőle.
Aztán csak néztem, hogy mire vár már, hagyja már a hülyülést, aztán ahogy tovább néztem, leesett, hogy ez talán még sem Renée, legalábbis a vonásokban meg az alkatban volt némi különbség, aztán leesett, hogy banyek, végülis ikrek, ez a lökött, meg alakváltó, aztán rajtam volt a sor, hogy fülig vörösödjek, aztán:
-Basszuskulcs...

by **Gregory S. Severald** Hétf. Okt. 22, 2012 8:44 pm

Kissé még megszeppenve próbáltam bólogatni. Igen is nehéz volt megkérdezni!
-Ühüm...
Aztán nagy kő esett le a szívemről, ahogy a többi végtagomról, végre sikerült ismét mozgásképessé válnom és erre a nehéz kérdésre is pozitív választ kaptam. Mindennek tetejére pedig még földhöz sem vágott. Ez a nap kezd egyre jobban alakulni. Bár először furcsálltam, hogy azt hiszi Reneé alakját vettem fel. Ha előbb tudom akkor ezzel indítom a beszélgetést. De végtére is örültem annak hogy igent mondott, még ha nem is annyira boldogan... Sőt inkább ez a tessék egy falat hús csak csöndbe maradj. De jobb mint a semmi.
~Na mindegy fő hogy jön.
-Egyébként... Reneé kicsit máshogy néz ki... Hosszú haj... mellek... valamivel magasabb hang...
Soroltam kissé kókadtan. Kellemetlen érzés volt a saját bőrömben lenni. Legyintettem Mira felé, láttam, hogy zavarja a dolog.
-Rá se ránts... nem a te hibád. Hülye gének...
Próbáltam enyhíteni zavarát azzal hogy mosolyogva biztatom.

by **Ratna Nayar** Kedd Okt. 23, 2012 3:27 pm

Kicsit oldalra billentettem a fejem, meg jártam egy fél kört Theo körül, hogy jobban szemügyre vegyem.
-Igen, igen, most már nekem is feltűnt. Meg a hugid valamivel izmosabb... -jegyeztem meg vigyorogva.
-Még jó... -jegyeztem meg cinikusan- Ha a génjeiddel van bajod, drága szüleidnek panaszkodj. Jut eszembe, honnan ez a hidrogénszőke haj nektek, ha anyutok vörös, faterotoknak meg fekete a haja? -cukkoltam tovább, ahogy lassan elmúlt a zavarom.
-És őszintén, te is olyan töpszli termetű vagy alapból, mint Renée? Jujj, akkor lehet, hogy még tőlem is alacsonyabb vagy. Bár, ahogy elnézlek... lehet, súlyra is... Most komolyan, kapsz te otthon enni rendesen? Mert ha nem, hozzánk jöhetsz nyugodtan, anyum biztos 10 fogásos indiai tálakat rittyentene kicsi kis keresztfiacskájának. Hmm... Te, Theo, figyi, ha nem ismernélek, tuti nem hinném el, hogy már nagykorú vagy. Sőőőt, inkább ilyen általános iskola nagycsoportra tippelnék ilyen babapopsi arccal. Esetleg, középsulis gólya...

by Ajánlott tartalom