Re: Mutánsfalva

by **Ratna Nayar** Kedd Május 29, 2012 4:31 pm

Már sötétedett, mire vége lett az edzésnek, így aztán most ahelyett, hogy még csavarogtam volna egyet a környéken, hazafelé vettem az irányt. Még nap közben kaptam egy üzenetet drága egyetlen nővérkémtől, hogy nagy a gáz, siessek haza, sürgős, vészhelyzet, meg hasonlók... Oké, hogy szereti túlpörögni a dolgokat, de mégis, ez most valahogy olyan komolynak tűnt. Az emeletre felspurizva ledobtam a szobámban az edzős tatyómat, aztán már mentem is, hogy megnézzem, mi az a nagy gáz Lucyval, amihez mindenképpen szüksége volt rám.
Bekopogtam, majd mielőtt még válaszolt volna már be is nyitottam.
-Huhúúú, segíthetek benne? De várjunk csak, mit nem akarsz?
Mm ahogy megláttam azt a nagy, kék izét az ágyon kiterülve, hirtelen megtoppantam és csak csodálkozva pislogtam. Azt hiszem, egyből választ kaptam a kérdésemre... Miután pedig rájöttem, hogy ez szegény, fogadást-vesztett nővérem báli szerelése, muszáj volt a szám elé kapnom a kezem, hogy ne törjek ki ott helyben hangos röhögésben. Oké, tudom, szenyó dolog, de akkor is... Muszáj volt előkapnom a telómat, és készíteni legalább egy képet róla.
-Lucy, Lucy, Lucy!!! -dobtam egy hasast az ágyra mellé, majd óvatosan megpaskoltam azt a nagy, szívárványszínekben pompázó buksiját.
-Lucy, odabent vagy? Élsz még? Hahó... Jesszus, hogy látsz ki ebből az izéből? -hajoltam előrébb, hogy szemből is meglessem ennek a kolosszális jelmeznek a fej-részét.
Oké, eleinte még jót röhögtem magamban azon, hogy milyen lesz, ha ilyen szerkóban betoppan a bálba, de aztán jobban belegondolva... Mégiscsak a nővérem... És ez irtó-ciki-über-gáz-időszámításunk-előtti-retro jelmez. Még anya lánykorából...

by **Lynn Harlow** Kedd Május 29, 2012 5:03 pm

A gyanús hangokra lassan, fenyegetően fordítottam a fejemet a húgom felé, anélkül, hogy bármelyik másik porcikámat megmozdítottam volna. Igen, ez az ennivaló drágaság tényleg majd belefulladt, hogy ne röhögjön ki (majd később értékelni is tudom), és a jellegzetes kattanás nem jelezhetett más, mint, hogy én a hülye fejemmel fegyvert adtam a kezébe. Mennyibe fog ez nekem kerülni, hogy törölje még mielőtt megmutatná akár egy léleknek is. Főleg Alistairnek! A gondolatra a hideg futott végig a hátamon, de igyekeztem a fontosabb dolgokra koncentrálni.
-Ha van benned, akár csak egy csepp könyörület is, most azonnal végzel velem - nyögtem ki kétségbeesve.
Két kezemet (patámat) a fejemre (sörényembe) szorítottam, és hevesen megráztam a fejemet, miközben a (hátsó) lábaimmal hisztérikusan rúgkapáltam. Lecsusszanva az ágyról feldúlt járkálásba kezdtem, és miközben fennhangon ágáltam, folyamatosan gesztikuláltam is, mintha szúnyoghadakkal viaskodtam volna.
-Ilyen nincs! Miért pont én? Miért pont én?! Most mond meg, hogy lehettem ilyen hülye, hogy belementem ebbe!!!
Nekidőltem a falnak, párszor hátralendítve a lábamat bele is rúgtam, aztán folytattam az ideges járkálást.
-Az a hülye! És még királykisasszonynak akart felöltöztetni, vagy minek! A pofám szakad le! Úúú, csak kerüljön a kezeim közé - öklöztem bele a tenyerembe. - De kinyírom!
Kifáradva álltam meg a húgom előtt csípőre tett kézzel.
-Mira, nagyon kérlek, találj ki valamit. Kell nekem egy Rainbow Dash jelmez, de mégsem mehetek ebben. Mi a jóistent csináljak? Nincs valami göncöd, ami... hasonlít egy szárnyas pónira?

by **Ratna Nayar** Kedd Május 29, 2012 5:27 pm

-Könyörület? Hát... attól tartok, az egy csepp se jutott, az összeset te és Gregi örökölte. -vigyorodtam el, mire Lucy felpattant az ágyról, és két lábon járva nyomta tovább a hisztit.
Na igen... hála az égnek, hogy az a kevés örökölhető is hiszti is elfogyott, pech, hogy az összes pont az én egyetlen nővéremnek jutott. Amúgy meg öröm (vagy inkább poén?) volt nézni, ahogy össze-vissza pattog mérgében, én legalábbis imádom ilyenkor. Olyan...Lucys.
-Azért te, mert olyan kevés eszed van, hogy sosem tanulsz a hibáidból... Hányszor nyertél már Alistair ellen? Jól mondod, egyszer sem... Akkor meg könyörgöm, miért állsz le fogadásokat kötni vele?! Amúgy tőle sem volt szép, hogy belement, úriember biztosban nem fogad.
Aztán ahogy Lucy odaállt elém, csípőre tett kézzel, elvigyorodtam.
-Na mit szeretnél? Varrjak neked másikat? Ha előbb kitalálod, a nagyi biztos örömmel megcsinálta volna neked... Amúgy nekem ez is tetszik... -emeltem fel a kezem, majd a mutató- és középső ujjamat mozgatni kezdtem a levegőben.
Ezzel egyidőben nővérem fantörpikus jelmezének apró szárnyai is verdesni kezdtek...
-Látod? Tiszta vicces. -vigyorodtam el, de aztán gyorsan abba is hagytam a szárnycsapdosást, mielőtt még sírás lesz a vége.
-Dehogynem, ezzel van tele a szekrényem. A Princess Celestiás megfelel? Vagy inkább a Princess Mi Amore Cadenzát szeretnéd? Az rózsaszín is... Ott vannak a Fluttershy jelmezem mellett, válogass csak kedvedre, neked kölcsönadom őket. -cukkoltam tovább, majd egy grimaszt követően komolyra váltottam- Most komolyan, olyannak ismersz, mint aki képes ilyen hülyét csinálni magából egy piti kis fogadás miatt?
Nehéz eset a nővérem, meg kell hagyni...
-Lucy... Szárnyacskákkal nem tudok szolgálni, azért Theónál kopogtass, de... Ha már ennyire ragaszkodsz a Dashie jelmezhez, mi lenne, ha anyutól kölcsönkérnéd valamelyik sálat? Amelyik ilyen átlátszó, fátyol szerű, az még talán elmenne szárnynak, meg annyira nem is gáz... Annyira... Mint ami rajtad van. Vagy mondanám, hogy öltözz full szivárvány színekbe, de az meg kissé papagáj hatású lenne... Ilyen világoskék cuccaid nincsenek véletlenül? Az még talán nálam is akad...

by **Lynn Harlow** Kedd Május 29, 2012 5:48 pm

-De az a mocsok sem egy isten! - csattantam fel, és az ablak felé fordulva az öklömet ráztam a parkra, hátha épp ott van Alistair valahol, és jól kupánvágja még a szándék is. - Le lehet győzni őt is, csak kitartás kérdése! És úgy nem fog menni, ha nem próbálkozom.
A nagyi említésére csak az ég felé emeltem a tekintetemet.
-Na, még csak az kéne, hogy ő is megtudja, hallgathatnám ítéletnapig... Ne csináld már!
Ahogy a szárnyaim - Mármint a jelmez szárnyai! - verdesni kezdtek, azonnal a levegőbe szökkentem, és a sugaraim segítségével arrébb röppentem, hogy kiszabadítsam magam. Már a plafonnál tartottam, mikor rájöttem, hogy ez volt életem leghülyébb ötlete. Itt repkedek Rainbow Dash jelmezben, csapkodó szárnyakkal, szivárványszínű sugarakat ontva magamból. Hát ha létezett már idióta ember a világon!...
-Jól van, hugi, gúnyolódj csak - csikorgattam a fogamat durcásan, miután újra a földön álltam. - De fogsz te is még szorult helyzetbe kerülni, és ha hozzám fordulsz, első dolgom lesz, hogy teli képpel kiröhögjelek! Egyébként se szóld le a fogadásunkat! Még hogy piti! Ott se voltál. Tök állat volt. Csak annak a szerencsétlen debilnek már megint győznie kellett, és ezzel elrontott egy tök jó versenyt! Szemét!
Öklömnyivé zsugorodott zsigerekkel zuttyantam le Mira elé a székemre, a karjaimat összefontam az ölemben, a fejemet pedig előrehajolva alájuk dugtam. Abban már biztos voltam, hogy a valaha volt legálnokabb átok alatt álltam.
-Mira, az ég szerelmére, azt én is tudom, hogy nyakig ülök a kakiban, ne ragozd tovább még te is! Inkább adj rám valami normális göncöt, ami elmegy Rainbow Dash-nek!
Mikor végre épkézláb ötletekkel kezdett előállni, már reménykedve kaptam fel a fejem. A sál nem is rossz ötlet. Nekem meg van egy szivárványszínű térdharisnyám, azt is tuti be lehet vágni valahogy, és akkor már csak valami póló meg nadrág kéne, de az a legkevesebb.
-Ez tetszik - bólintottam, és elgondolkodva vakargattam meg a babakék fülem tövét. - Még össze is lehet hozni. Van akkor valami világoskék pólód? Meg nadrágféleség is kéne. Van egy fekete dzsekim, az szerinted belefér? Mármint, tudom, hogy az eredetin nem volt semmi fekete, de szerintem az tök menő. Mit mondasz?

by **Ratna Nayar** Kedd Május 29, 2012 6:12 pm

-Nem, valóban nem az. De akkor se értem, miért kellett fogadnotok. Előbb legalább egyszer győzd le, majd utána pattoghatsz a kis fogadásaiddal. Egyébként meg, mire valók a testvérek, hmmm? Van nekünk egy aranyszívű öcsénk/bátyánk is, csak egy csettintésbe kerülne neki, hogy utána szétszivassa a te kedvenc Alistrair-ed agyát. Vagy itt vagyok én... -rebesgettem meg a pilláimat- Ha bajod van, szólsz, aztán úgy fog táncolni a fiú, ahogy te fütyülsz neki...
Lucy gyenge kis visszavágására csak elmosolyodtam.
-Ugyaaan, nővérkém, én egyedül is megoldom, ha gáz van. De ha mégse, akkor ezek után előbb megyek Gregihez, mint hozzád. Amúgy csak hiszed, hogy nem láttam! Emily felrakta Facebookra, aztán megosztotta a suli oldalán, azóta szerintem már mindenki látta, a tanárok is... Jut eszembe, mielőtt mentem edzésre, összefutottam anyuval, üzeni, hogy ne felejtsd el megszárítani a hajad, meg átöltözni, nehogy megfázz...
Hát, úgy tűnik, ahogy felvetem a soványka kis ötletemet a jelmez kapcsán, egyből megenyhül Lucy szíve, sőt... egész lelkesen áll a dologhoz.
-Mikor is lesz ez a bál? Egy hét múlva? Addig még bőven van időnk... Hmm... -töprengek el tesóm szavaim, ahogy lelki szemeim előtt végigpörgetem a ruhatáram darabjait...
-Világoskék pólóm, na, az tuti, hogy nincs. Nem szeretem a világos kéket. De... Azt hiszem, múltkor, amikor selejteztem, találtam egy ilyen miniszoknya-térdszoknya szerű darabot, még bolond ballagáson volt rajtam... Örömmel neked adom. Aztán nem kell a kék nadrággal bajlódni, ilyen szinűt úgy se találsz, max ha kihipózod az egyik farmerod. Dzseki, hát, nem tudom... szerintem az sok lenne. Inkább valami mellény? Greginél biztos lesz, mostanában úgy is átkapott a papa ruhatáráról a Dagobert bácsiéra...
Hátradőltem az ágyon, ahogy Lucy jelmezét néztem, hátha eszembe jut még valami, mivel lehetne még feldobni ezt az egészet, amikor...
-Te, Lucy... Figyelj csak, mit szólnál, ha a cutie markodat meg megcsinálnánk valami nyaklánc medálnak? Meg a sörényeddel se ártana kezdeni valamit.... Ha gondolod, holnap hazafelé beugrok az egyik drogériába aztán feltankolok hajfestékből. -kacsintottam rá- Jujj, meg várj, eszembe jutott egy jó!!! Tudod, van az a nagy varrós-doboz anyuék szobájában... a szekrény alján, mindenféle maradok anyagokkal, gombokkal, szalagokkal, meg ilyen vackokkal... Biztos találunk benne színes szalagokat, azokat öv helyett a derekadra kötheted, aztán még a "póni farkincád" is meg lenne oldva. Na? Mit szólsz?

by **Lynn Harlow** Kedd Május 29, 2012 6:38 pm

-Pf, és abból mi hasznom származna? - vontam meg a vállam. - Ha más intézi el helyettem, akkor már megint vesztettem. Nem, nem, nekem kell megoldanom. Meg is fogom oldani. Le fogom győzni. Legalább egyszer. Úgy éljek, hogy a földbe döngölöm!
Mikor megtudtam, hogy már az egész világháló az én újabb szégyenteljes vereségemtől hangos, már úgy éreztem, semmi sem történhet velem, ami még jobban el tudná rontani a kedvemet. Ezután a gondolat után persze behúzott nyakkal vártam, hogy belém csapjon a villám vagy mi. De aztán rájöttem, hogy ha más nem is, az hogy jelenleg én vagyok Rainbow Dash, tuti megvéd az ilyen csapásoktól.
Mira egészen belejött a tervezgetésbe. Tele volt ötletekkel. Tudtam én, hogy tőle kell segítséget kérnem, és ha sikerül is összehoznunk, amit mondott, még ez az idétlen maskara is lekerülhet rólam. Egyenlőre azért nem vettem le, mert még nem tudtam volna a húgom szemébe nézni, de már tervbe volt véve, hogy amint egyedül leszek, azonnal lerángatom magamról, és olyan apró cafatokra tépem, amit a kölcsönzőben nem vesznek észre (annyim nem volt, hogy még azt is kifizessem).
Ötleteire végig bólogattam. Miniszoknya - bólintás. Mellény - bólintás. Cutie mark nyaklánc - bólintás. Színes szalagfarkinca - bólintás. Csendben, rezzenéstelenül hallgattam végig, csak a bólogatásommal jeleztem, hogy azért figyelek ám, és még úgy is lesz minden, ahogy ő tanácsolta. Egy hét múlva én pici pónimmá maszkírozva fogok megjelenni több száz ember előtt, Alistairrel az oldalamon. Minden meg van oldva. Mira segítségével sikeresen Rainbow Dash leszek az egész suli előtt.
Szó nélkül álltam fel, majd odasétáltam Mira elé. Egy másodpercig csak néztem rá, aztán lehajoltam, négykézlábra ereszkedtem, és kivert kutyaként bemásztam az ágy alá. Ott összegömbölyödve karoltam át a fejemet, és pár másodpercig csendben elmélkedtem az élet igazságtalanságain. Mikor eljutottam odáig, hogy valójában az egész univerzum végig arra pályázott, hogy engem megszívasson, nevezetesen ezen a jelmezbálon, nevezetesen ennek az embernek a segítségével, aki most nyilván a győzelmi köreit repkedi odakint, és nevezetesen ilyen undorító módon, átfordultam a hátamra, és olyan cifrán kezdtem neki a káromkodások ékes zsoltárának, miért a szüleimtől már tuti kaptam volna egy kokit (ha nem kettőt).
Közben járt a kezem is. Az öklömmel akkorákat ütöttem a vastag matracra, hogy a rugói csak úgy csikorogtak, ha pedig Mira nem szállt le időben, bizony elég szaporán ugrándozhatott odafent.
-Elegem van! Utálom! Utálom! UTÁLOM!
Ellökve magamat a faltól kicsusszantam, és talpra szökkenve, tüzet okádva rongyoltam az ajtó felé. Annyira dühös voltam, hogy még arról is megfeledkeztem, mi van rajtam.
-Most megyek és megölöm. Kitekerem a nyakát! - füstölögtem, mikor már a folyosóra értem. - Végig ezt tervezte. Direkt csinálta. Hú, mit kap, ha elkapom, öröm lesz nézni! ALISTAIR! HOL VAGY, TE MOCSOK?!

by **Ratna Nayar** Kedd Május 29, 2012 7:10 pm

Csak lemondóan sóhajtottam Lucy újabb kirohanására. Áh, reménytelen nőszemély. Már kezdem érteni, Alistrair miért húzza folyton az ő agyát... Ha már van, aki vevő rá, hülye lenne mást keríteni. Amúgy meg, azt hiszem, Lucy is direkt élvezi, legalább ő lehet a figyelem középpontjában.
Amíg én lelkesen magyaráztam, ő bezzeg csak csóválta a fejét, mint a bólogatós kutya Gregi kocsijának hátsó ablakában, aztán meg? Csak lestem, hogy mi baja van, amikor bemászott az ágy alá... Már képp felkeltem volna, hogy a lábánál fogva húzzam ki onnan, amikor elkezdte a matracot püfölni.
~Wííí, mint valami trambulin! -fordultam hasra, majd újra előkaptam a telefonomat, elindítottam a videófelvételt, szépen "ellebegtettem" az ágytól, aztááán, Felvétel indul!
Amíg aztán nővérkém tudta nélkül vettem az adást, magamban jót nevettem rajta, na meg azon, ahogy a dühkitörései hatására meg-megdobott a matrac...
-Lucy... Nem kéne még abbahagynod? Kerítsek neked valami nyugibogyót? -kérdeztem, majd amikor kibújt az ágy alól, gyorsan "visszarántottam" magamhoz a telefont, a zsebembe süllyesztve a kincset.
-Dehogy mész te sehová, pláne nem ebben a göncben! -ültem fel én is az ágyon, majd ugrottam utána a helyemről.
Még mielőtt túl messzire juthatott volna, a képességemmel megragadtam a füleinél és a karjainál fogva, majd elkezdtem visszarángatni a szobába. Ha ez se kevés, akkor azt is elintézem, hogy a lábai se érjék a földet.
-MEGHIBBANTÁL?! -léptem oda hozzá, hogy lehúzzam a cipzárt és lerángassam ezt a vackot róla- Te sem gondoltad komolyan, hogy így akarsz kimenni. A végén még lelövöd a meglepetést a bál előtt... Na gyere, mássz ki ebből a szutyokból. Ne mondd, hogy ennyire megszeretted, hogy le se akarod venni.

by **Lynn Harlow** Kedd Május 29, 2012 7:28 pm

A folyosón épp két kisgyerek jött velem szemben edzőcipőben, kinyúlt pólóban, egyiküknél hatalmas, barna bőr kesztyű és labda, a másikuknál pedig a baseball ütő volt. Ahogy megláttak, rögtön felragyogott az arcuk, és tapsikolva mutogattak felém.
-Nézd, Rainbow Dash!
-Tök jó!
-De cuki!
-Pont olyan, mint az igazi.
-De hülye vagy, hát azért mert ő tényleg az igazi!
-Wow!
Feléjük perdülve téptem ki a kissrác kezéből a baseball ütőt.
-Adod azt ide! - dörrentem rá, és amíg ők ketten elképedve, megszeppenve, sikoltozva menekültek el, én tovább mentem az áldozatom felé.
A szobája alig pár méternyire volt az enyémtől, szóval tényleg csak pár lépés volt az egész. Amikor megérkeztem, lábbal rúgtam be az ajtót, majd az ütőt magasra tartva rontottam be, hogy egy életre elvegyem az itt lakó disznó kedvét attól, hogy velem packázzon.
-ALISTAIR! - bömböltem. - NEKED ANNYI...ÁÁÁ!...
Sajnos nem juthattam el a tettlegességig, ugyanis ekkor valami láthatatlan erő hátrarántott, és olyan kitartó volt, hogy hipp-hopp, máris a szobámban találtam magam. Mira állt ott szigorú arckifejezéssel, és bár azonnal nekem esett, egy pillanatig sem ijedtem meg tőle, elvégre én avgyok az erősebb, meg még egy baseball ütő is volt nálam, de mint kiderült, csak a jelmezt akarta lehámozni rólam.
-Ja, tényleg erről meg is feledkeztem - bólintottam, miközben engedelmesen léptem ki belőle.
Mikor azonban az egész gombócba gyűrt szőrcsomót a szék karfájára dobtam, a szemem, ahogy követtem a gombóc röptét elszörnyedve kerekedett el.
-ELMENT AZ ESZED??? - dörrentem rá Mirára. - HAGYTÁL EBBEN KIMENNI???
Azonnal becsaptam az ajtót, ráfordítottam a kulcsot, eléhúztam a komódot, aminek felültem a tetejére törökülésben, majd összefont karokkal mogorván meredve a húgomra ismertettem a haditervet.
-Én innen már nem megyek ki, az tuti ziher! Nem! Az ki van zárva! Van egy halom dugi csokim, meg több hektoliternyi energia ital, hetekig elleszek itt. Én ezt nem élem túl.
Hátrafordultam. Akkor is, ha nem láthattam át a tömör ajtólapon.
-Szerinted a két kis pöttyedék beköpne? Bár úgyse tudják, ki volt az. De akkor is! Ó, a fenébe! Miért történik minden rémség velem?!

by **Ratna Nayar** Kedd Május 29, 2012 7:51 pm

~Uhh banyek, ez közel volt... -töröltem meg a homlokomat, miután sikerült visszarángatni és -zárni Lucyfert a szobájába.
Hmm... így elnézve, a papa hangulatingadozásait is ő örökölte leginkább. Az egyik percben még milyen szépen, szelíden hagyta, hogy lerángassam róla a jelmezt, mire a következő pillanatban már megint olyan hisztit levágott, hogy akár hurrikánt is nevezhetnének el róla...
-AZÉRT, HOGY CSÓRI KÖLYKÖK LEGALÁBB ITT SZÓRAKOZZANAK EGY JÓT, HA MÁR A SULI DÖGUNALOM!!! -ment a válasz hasonló stílusban, ahogy kitéptem a baseball ütőt a kezéből, az ablakhoz mentem, kihúztam a sötétítőt, kinyitottam az ablakot, majd teljes erőből kivágtam rajta az ütőt.
-HÉ SRÁCOK!!! ITT A BASEBALL ÜTŐTÖK! -kiáltottam ki a srácoknak, majd visszacsaptam az ablakot a helyéről.
-Na, így ni! -töröltem meg a tenyeremet, mint aki jól végezte dolgát, ám ahogy megfordultam és megláttam, ez a lökött nőszemély mit alkotott, a tenyerembe temettem az arcomat kínomban.
-Lucyyyy!!!!!!! Na jó... te akartad. -teló előbb, újabb fotó klikk, telefon eltesz.
-Oké, én attól még kimehetek? Vagy van annyi kajád, hogy ketten eléldegéljünk rajta? -kérdeztem, majd a ruhásszekrényéhez léptem, kicsaptam az ajtót, és elkezdtem keresgélni...
Alig 1-2 perccel később pedig tele szájjal csokit habzsolva, egyik kezemben egy tábla csokival, a másikban meg egy energiaitallal helyeztem kényelembe magam az ágyán. Ha már neki a komód teteje kell.
-Mifoda? Af a két kif kölyök? -csoki lenyel- Áh, ugyan, mégis kinek köpnének be? -poénkodtam.
Na ugyan kinek... hármat tippelhettek...
-Te, Lucy, azt hittem, rájöttem valamire. Tudod, ki a hibás azért, hogy Alistair feszt Rainbow Dash-sel szivat téged? Hát anyu! Tudod, mennyit vigyázott rá pici kirában, gondolom az összes részt végignézette vele... legalább háromszor. Most gondolj bele, ha az én pici pónim helyett mondjuk aaa.... Dexter laboratóriuma nevű, hasonlóan retro darabot nézték volna, most mehetnél rózsaszín tütüben a bálba. Ez a kék szerelés amit kitaláltunk, azért mégiscsak elviselhetőbb, nem?

by **Lynn Harlow** Kedd Május 29, 2012 8:27 pm

Mira az ő áldott jó szívétől vezérelve visszaadta (hajította) a baseball ütőt eredeti tulajdonosainak, hogy szinte meghatódtam, mennyire a lelkén viseli szegény kis koszmók kifogástalan felszereltségét, de jelenleg a saját gondjaimmal voltam elfoglalva. Nagyon.
-Mira, ez egy rémálom! Ha meg is csináljuk azt a normálisabb Rainbow Dash jelmezt, az attól még Rainbow Dash marad. Tök mindegy, hogy néz ki, attól még én pici pónim leszek.
Az sem érdekelt, hogy megint a hülye telefonjával kattintgatott. Más napokon ezért robbantam volna, de ma... hát azért megjegyeztem, hogy ha kifogytam a robbannivalókból, akkor ezt még elővehetem. Kérdésére is csak a szekrény felé intettem, hogy szolgálja ki magát, bár úgy néztem, erre neki nincs szüksége, mindig is nagyon otthonosan mozgott a szobámban.
Amennyire megnyugtatott, annyira bosszantott is a higgadtsága, de hát lássuk be, fordított helyzetben én se nagyon ugrálnék. Amíg nem én ülök benne nyakig, nem is tudnám, milyen borzalmas. Pedig nagyon is az!
Ahogy azt néztem, mint pusztítja el a kedvenc csokijaimat, komoran hallgattam a nagy felfedezését.
-Remek - morogtam. - Most aztán nagyon ki vagyok segítve. De tudod, akkor már inkább mennék fehér laboros köpenyben meg szemüvegben. Ha már akkor. De majd azért ne felejts el emlékeztetni, hogy köszönjem meg anyunak, amiért adta alá a lovat. Ezek szerint már kiskoromban eldőlt a sorsom. Hála anyu meggondolatlanságának és Alistair szadista hajlamainak. Remek kombináció!
Felsóhajtva döntöttem az ajtónak a fejemet.
-Nem menő, egyáltalán nem menő, és ha visszafogottabb is, mint ez, látszani fog, hogy én vagyok az. Ebben legalább nem látszottam, senki sem mondta volna meg... - Gonosz vigyorral néztem a csokit majszoló húgomra. - Te mond csak. Nem volna kedved felvenni ezt a jelmezt, és helyettem elmenni, mint Dash? Úgysem tudná meg soha senki. Cserébe viheted az összes csokimat. Áll az alku? Igen? Igen? Igen! Én tudom, hogy igen. Ugye?
Reménykedve dőltem előrébb, hogy nyögje már ki az ítéletét. Én a magam részéről kitűnő ötletnek tartottam, hogy inkább ő égesse le magát, mint én, elvégre erre vannak a testvérek, mi másra tartanánk őket?
-Mira, gondold meg! - unszoltam - Nem csak a szekrényemben van ám csoki. Sőt nem is csak a szobámban. Magad alá csinálnál, ha elárulnám, hol rejtettem még el nasit. Nem is tud róla rajtam kívül senki. És te - susogtam teljes erejű szuggerálással. - Ha okos vagy.

by **Ratna Nayar** Kedd Május 29, 2012 10:02 pm

-Lucy, nem tudom, mi bajod van a pónikkal, azok tök cuk...........-haraptam el a szó végét, amit nővérem előtt kimondani felért azzal, mint ha a halálos ítéletünket írnánk alá- Tudod mit? Hagyjuk. Tök ciki. Kellett neked belemenni abba a fogadásba, remélem, most tanulsz az esetből.
Persze ismertem annyira, hogy tudjam, nem fog. Sőt... már előre vártam magamban, legközelebb milyen fogadást fog elbukni a nagyfiú ellen.
-Hát, ha nagyon szeretnéd, a Dashie jelmezre még felkaphatsz egy olyat is. Úgy fogsz kinézni, mint aki most szabadult az őrültek házából. Bár... -néztem körbe a szobában az ágyon fekve- Nem nagyon lőnénk mellé vele. Amúgy meg ismered a mondást... "Nincs rosszabb, mint amikor a hülyeség szorgalommal párosul". -utaltam vissza a korábbi témára.
-Na, mondd csak, mi kéne már megint? -tömtem a számba egy újabb csík csokit, ahogy Lucyt figyeltem.
-Nem is tudom, kedves, nagyon csábító ajánlat, és alapból simán belemennék. Bánom is én, ha jelmezben kell menni, tiszta buli, legalább szórakozunk egy jót, sőt... rádumálnám Rachelt meg Reneét, meg Theot, meg Robertet, meg Seant, aztán meglenne az egész aranycsapat, de... Így, hogy Alistrair hívott téged. A többiek azt mondták, hogy ez egy randi lesz. És ha megpróbál megcsókolni? Pfejj... még csak az kéne. Szóval menj csak szépen te, drága nővérkém. -ültem fel az ágyon, felkészülve, hogy ha támadni akarna, legyen esélyem "visszafogni", mielőtt még lenyom két tockost a fejemre.
-Egyébként arra a dugicsokira gondolsz, amit az éjjeliszekrény fiókod legvégén tárolsz... -húztam meg az energiaitalos dobozt- Vagy amit a plüssmackód gyomrába rejttél... Vagy amit Virgil virágföldjébe ástál el, egy zacskóba csomagolva? -kérdeztem őszinte kíváncsisággal- Vagy van még azon túl is valahol?
Amúgy meg, nincs az a pénz, amiért én kihagyjam, ahogy Lucy ilyen szerkóban belibben a bálra, Alistrair oldalán...

by **Lynn Harlow** Szer. Május 30, 2012 7:39 am

Figyelmeztetően villant meg Mira felé a szemem, mielőtt még kimondta volna a Tiltott Szót, de végül nem volt szükség még egy becsületbeli árbajra, időben észbe kapott, és korrigálta azt a csúnya nyelvbotlását. Persze, amit azután mondott, legalább olyan idegtépő volt, de leginkább azért, mert teljes mértékben egyetértettem vele.
-Persze, hugi, ne aggódj - legyintettem. - Hülye lennék, ha nem tanulnék az esetből. Ilyesmi soha többé nem fordulhat elő. Legközelebb csak akkor megyek bele a fogadásba, ha vesztés esetén nem kell beöltöznöm semminek.
Következő beszólására, csak morogtam egyet, de hagytam, hadd beszéljen. Végül is az én húgom volt, értenie is kell a beszólásokhoz, és annak ellenére, hogy éppen rajtam köszörülte a nyelvét, egészen büszke voltam rá. Majd ha legközelebb kinyitja a száját, megfogom a fejét, és egyenesen valaki olyasvalaki felé irányítom, aki nagyon meg is érdemli, hogy mint slagból a vizet egyenesen ráirányítsam a gunyoros megjegyzésáradatot. De ki legyen az? Hű, de nehéz kitalálni!...
Mintha csak az égiek küldtek volna egy szavazatot, már fel is csengett az egyszerű, rövidke kis dallam, és előkapva a mobilomat láttam, hogy Alistair küldött nekem egy sms-t. Szemforgatva pörgettem az üzenethez a kijelzőt, mikor pedig megláttam, mi állt benne ( ,,XD XD XD" ), mérgemben a falhoz vágtam az egész telefont. Szerencsére az atombiztosak közül való volt, egyszer még az ablakból is kiejtettem, meg se kottyant neki.
-Mocsok! - sziszegtem dühösen, és nagyot rúgva a komódba ugrottam le a földre.
Még mindig füstölögve masíroztam oda az ágyhoz, hogy felkapjak egy energiaitalt. Igaz, energiával most bőven el voltam látva, de azért jól esett. Alig hallottam Mira tervezgetését, hogy ő aztán hogy összehozná az aranycsapatot, mert kit érdekel, ha egyszer máris nyilvánvaló, hogy nem fogja átvállalni tőlem. A többi meg úgysem érdekel.
Már hogyne érdekelt volna! Amikor meghallottam a ,,randi" az ,,Alistair" s a ,,csók" szavakat gyanúsan közel egymáshoz, úgy elhűltem, hogy erős permetszerűen köptem ki az éppen a számban lévő italt egyenesen Mira arca felé.
-Hogy mit mondtál? - kérdeztem a döbbenettől elfúló hangon. - Még hogy Alistair... és én... ENNYIRE NE LEGYÉL MÁR VADBAROM! Jézusom!
-Felkaptam egy párnát, és a képébe vágtam.
-Nem randi lesz, te csökkentagyú! Alistair csak ki akart velem szúrni, erről szól az egész. És ezt elmondhatod az összes kreténnek! Még csak az kéne, hogy mi ketten randizzunk! Meg csókolózni... jaj, ne már!
A másik párnát is felé hajítottam. Hogy mennyit tudja járatni a száját!
Felmarva egy csokit, mint vigaszdíjat, elvonultam az ablakhoz, és morcosan falni kezdtem.
-Mindenki csak engem szívat! - méltatlankodtam.
Mikor pedig kiderült, hogy Mira már az összes csoki-rejtekhelyemet felfedezte, egyenesen kétségbeestem. Hát legalább egy dolog sikerüljön ma! Csak egy dolog, és egy rossz szavam se lesz!
-Remek! - dohogtam, és nagyot haraptam a csokiból. - Fodáf! De öfülök, a franfba if!Ilyen ninf!
Miután elpusztítottam az egész szelettel, a hajamba túrva néztem ismét Mirára.
-Akkor nincs kiút, ugye? Be kell öltöznöm... pónilónak. Bááár... - csillant meg bennem a remény -, ha valaki - mondjuk te - még cikibb jelmezbe öltözne, talán az enyém kevésbé lenne gáz. Áh, de hagyjuk - lombozódtam le megint. - Ugyan, mi lehetne cikibb, mint ez.
Megvetően mutattam a székre aggatott póni maskarára. Aztán felsóhajtottam, és elővettem egy kis noteszt meg tollat.
-Oké, szóval... sál anyutól... szoknya tőled... mellény Gregtől... póló, hát az a legkevesebb, azt biztos tudok szerezni... farok szintén anyutól... meg a nyaklánc. De nem festem be a hajam, az ki van zárva - jelentettem ki. - Majd veszek egy parókát, és kész. Még fülek kellenek... de azt a kölcsönzőben láttam egy csomót, ilyen hajpántszerű izék... mindegy, azt is tudok szerezni... és akkor már csak patkányméreg kell, hátha Alistair megszomjazik a bál közben... és akkor azt hiszem, kész is volnánk.
Búsan néztem a listát. Persze, ilyen is csak velem történhet. Nincs igazság a Földön!

by **Ratna Nayar** Szer. Május 30, 2012 12:03 pm

Ahogy repült a mobil, csattant a falon, majd eltűnt a kupiban, csak némán követtem a tekintetemmel. Aztán a falra sandítottam, nem lett-e baja, de csak egy egésze pici repedés maradt a helyén, szóval nem vészes.
-Fújj, Lucy, ez gusztustalan volt, ugye tudod? -hőköltem hátra, mielőtt még a képembe köpte volna az energiaitalt- Hát nem tanítottak meg otthon viselkedni?
Nesze neked hátrahőkölés, egy párnát még ugyanúgy kaptam a képembe érte... Igaz, olyan erővel vágta hozzám, hogy hátradőltem az ágyon, meg az éjjeliszekrényen pihenő energiaitalomat is leborította vele, ami most szép nagy tócsában állt a szőnyegen... de az ő szobája, majd rendet rak.
Felkaptam a párnát, és én is hozzávágtam, amíg az ablaknál állva tömte magába a csokit, majd miután elvetődtem az ellentámadása elől, azt is hozzávágtam.
-Jah, és tudod miért? Mert te vevő vagy rá! Ha magasról tojnál az egészre, abban semmi poén nem lenne, és a kutya se cseszegetne, így viszont mindenki rajtad szórakozik. Mindenki alatt pedig nyugodtan értheted az egész sulit. -adtam neki igazat kissé bővebben kifejtve.
-Ide figyelj, Lucyfer... Az egy, hogy ismerhetnél, engem nem zavar, ha egy rajzfilmfigura bőrébe kell bújnom, kettő, ettől cikibb jelmezt úgy se tudnál keríteni, ne is strapáld magad... Harmadszor meg, nem hogy örülnél, hogy meghívtak. Engem a kutya se hívott, mást nem, majd beszökök, már csak azért, megnézzem, mekkora sikert aratsz. -kacsintottam egyet vigyorogva, majd megint elnyúltam a nővérkém ágyán.
Ahogy pontról pontra sorolta a lista pontjait, csak beleegyezően bólogattam, ám amikor a parókát említette, csalódttan csaptam a matracra maga mellé.
-Lucyyyyy, ne csináld már! A paróka az olyan gagyi... Veszek lemosható hajfestéket, tartunk egy csajos délutánt, csak mi ketten, aztán befestem a hajad. Meg szívárvány színű körömlakk, smink, tudomisén, ha vége, akkor meg lemoshatod az egészet. Nem azt mondtam, hogy egész héten abban kell járnod, majd előző este megcsinálom neked. Na?
Magamhoz húztam az egyik párnát, majd hasra fordultam, ahogy Lucyt figyeltem.
-Lucy? -kezdtem bele vidáman- Alistrair milyen jelmezben fog menni a bálba? Meg úgy rá visszatérve... Vagyis, nem épp rá, de... ha ennyire nem csíped, akkor neked milyen pasik jönnek be? Csak kíváncsiságból... Szőke? Barna? Fekete? Vörös? Alacsony? Magas? Kigyúrt? Nyüzüge? Na? Na? Na? -támasztottam az államat, kalimpáltam a lábammal, ahogy vigyorogva vártam a "mesedélutánt".

by **Lynn Harlow** Szer. Május 30, 2012 1:51 pm

A párnát, ami egyenesen a képemben landolt morcosan dobtam vissza az ágyra. Ezúttal nem Mira képében, csak hogy azért mégis a helyén legyen. Nem mintha a szoba jelenlegi állapotában egy ilyen kis gesztust észre lehetett volna venni, de akkor is. Legalább ennyit tettem az ügy érdekében, hogy rend legyen. Sokkal többet úgysem fogok.
Amit mondott, az meg színtiszta igazság volt, én is tudtam. De kimondani nem volt olyan könnyű. Hát persze, nem érdekelt volna az egész, ha hagytam volna, hogy Alistair tobzódjon csak a fennhéjázásában, és megelégedtem volna a második hellyel, sokkal kevesebb frusztráció ért volna. Talán éppen semennyi sem. De már nyakig benne voltam. Ezt már nem tudtam visszacsinálni. Ha elkezdtem, be is kellett fejeznem, és azt csak úgy lehet, ha legalább egyszer megverem Alistairt valamiben. Csak tudja meg ő is, milyen az a vesztés. Micsoda lúzer, még ezt se tudja!
Persze mindezt nem vezettem le neki, mert akkor jött volna az újabb hegyi beszéd, és azt meg nem éppen a húgom szájából akartam hallani. Na jó így belegondolva, leginkább senkiéből, de abba ő is beletartozik. Úgyhogy inkább csak megvontam a vállamat, és rátértem az ajánlatomra, ami talán kihúzott volna a csávából. De persze felsültem vele.
-Tök mindegy, hogy meghívtak-e, mindenki elmehet - dünnyögtem egészen megsemmisülten az újabb füstbement tervtől. - Sőt, neked még jobb, téged legalább nem fog senki azzal cikizni, hogy randira mentél. Ez csak egy hülye fogadás volt, de nézd meg, pár nappal később már mindenki az esküvőnket fogja tervezgetni. Anyám! Sok idióta. Mondjuk remélem, addigra már megunják, és találnak más csontot, amin rágódhatnak.
Persze a paróka nem tetszett neki. A lemosható hajfesték is persze egy opció volt, bár nem nagyon voltam oda az ötletért, hogy ennyi időt és energiát feccöljünk bele valami olyan dologba, amihez egyébként sincs semmi kedvem. Viszont már nagyon elegem volt a témából, belefáradtam a mérgelődésbe, úgyhogy inkább hagytam a fenébe.
-Tudod mit? Legyen - bólintottam fásultan. - Legyen, ahogy akarod, fest be a hajam, csinálj, amit akarsz. De addig is kezd el törni a fejed valami hihető alibin, mert öt perccel a bál vége után ki fogom nyírni Alistairt és szükségem lesz egy hamis tanúra. Oké?
A ,,partnerem" (fujj, micsoda szó!) jelmezére vonatkozó kérdését elintéztem egy ,,Mit tudom én! Gondolom istencsászárnak, ahogy őt ismerem!" - mel. Az azt követő témafelvetésére viszont már nevetnem kellett.
-Miért össze akarsz hozni egy haveroddal? - vigyorogtam. - Egyébként a válasz igen egyszerű: a vonzó pasik. A vonzó pasik jönnek be, tehát vedd Alistair tökéletes ellentétét, és már magad elé is tudod képzelni. De mi ez a nagy érdeklődés, hugi? Csak nem beleszerettél valakibe, és rajtam vezeted le a stresszt? - vihogtam fel.

by **Ratna Nayar** Csüt. Május 31, 2012 1:20 pm

-Na ja, tuti ő lesz a leglelkesebb szervező! -vigyorodtam el, ahogy meghallottam Lucy szájából az "anyám!" kifejezést.
Amikor a nővérem belement a hajfestős dologba, győzelmem jeléül a levegőbe boxoltam egy "Igen!" felkiáltás kíséretében, aztán tovább füleltem, mit válaszol a kérdésemre.
Ahogy Lucy tárgyalni kezdte, hogy számára mi is számít vonzó pasinak, eltöprengtem, hogy az mégis hogy nézhet ki az ő szemével. Ahhoz, hogy ezt kiderítsük, először nézzük csak meg, hogy is néz ki Alistair? Magas, nagydarab, szőke, pici barnás gombszemek... Ami ennek a tökéletes ellentéte, az... Vagy az a tipikus kis nyüzüge lúzer alkat, vagy... valami elborult agyú metálos tag... Vagy a hosszú hajú, vörös pasikra gondolt? Vagy... ha már indiai felmenőink vannak, akkor ő is onnan választ valakit? A nagypapi milyen boldog lesz! Ha már anya egy amerikaihoz ment feleségül... Bár... ki tudja, lehet Lucy valaki sötétebbre meg veszélyesebbre gondolt? Vagy olyanra aki csillog a napfényben? Nehéz dolog kiigazodni az én drága nővérkémen.
-Nem, attól tartok, nekem nincsenek olyan tuti pasi ismerőseim, akik a te rendkívül kényes ízlésednek megfelelnének. Persze ha szeretnéd, csak egy szavadba kerül, nézek neked valakit. -ajánlottam fel.
A vihogására én is elnevettem magam.
-Neeem, nem erről van szó, azt úgy is neked mondanám el először. Csak reménykedtem, hogy legalább egy picit tetszik neked Alistrair -jegyeztem meg csalódottan, ahogy felpattantam az ágyról, és az ajtó felé vettem az irányt.
-Olyan jól mutatnátok egymás mellett. Ő, a két méteres magasságával, mellette te, aki alulról súrolja az 1.60-at... -rugdostam arrébb a komódot, hogy legyen módom a menekülésre a következő megjegyzésem után.
-Tiszta aranyosak vagytok egymás mellett, ahogy a kis töpszli pattog-repked a nagy behemót mellett. Én szurkolok nektek. Meg amúgy is, Lucy, lassan férjhez mehetnél már, akarok egy unokahugit!
Majd mielőtt még kimenekültem volna az ajtón:
-Bár, most jut eszembe, mégiscsak van egy haverom, aki talán igazodni tud a kényes ízlésedhez. Theo, még korban is illene hozzád. -kacsintottam neki, majd már csapódott is az ajtó mögöttem.

by **Lynn Harlow** Csüt. Május 31, 2012 2:29 pm

Mira nagyon lelkesnek tűnt, hogy befestheti a hajamat, én meg arra gondoltam, hogy ezek után már tuti megúszom a sminkelést, ez remek adu ász. Mindent azért nem lehet, de nem mondhatja, hogy nem csúfíthatott el előtte rendesen. Istenem, hogy én milyen jószívű, engedékeny nővér is vagyok!
Azt azért nem egészen értettem, miért érdekelte őt hirtelen az ideálképem, elvégre még engem sem különösebben kavart fel. Nem nagyon hittem az ,,ideális férfi" fogalmában, hiszen a szerelmet ugyan nem a másik hajszíne fogja megalapozni. A jelmezbálra és a szivárványszínű sörényemre gondolva ezt gondolatban le is pecsételhettem, nem mintha egyébként a pasik eddig a lábaim elé omlottak volna! Mondjuk nem mintha nagyon érdekeltek volna, de annyira legalább jó lett volna, ha mégis, hogy felmászhattam volna rájuk, hogy elérjem Alistair fejét, és adhassak neki időnként egy-két kokit.
Ne, de amit utána mondott!... Hát attól leesett az állam, de olyan erővel, hogy csodáltam, hogy nem szakította át a padlót.
-Mi van?! - kérdeztem vissza sipító-elfúló hangon. - Mi a francot hablatyolsz itt össze? Miért lenne az jó neked, ha tetszene nekem Alistair? Pont ő!
Sajnos a magyarázat, amit hozzá fűzött nagyon nem volt az ínyemre. Még hogy aranyosak! Még hogy töpszli! Még, hogy szurkol! MÉG HOGY UNOKAHUGI!!! Az eszem megáll, hogy lehet valaki ilyen kis szemtelen! Szinte éreztem, ahogy a düh hatalmas lángoló örvényként tombolt körül, ahogy ismételt párnahajigálás közben a húgomra förmedtem:
-Szakadj meg, Mira! Ezt azonnal szívd vissza! Mégis mit képzelsz te! Kitekerem a nyakad, ha ezt még egyszer szóba hozod, te kis nyavalyás csipisz!
Akkor és ott bele tudtam volna fojtani egy kanál vízbe, osztozkodhattak volna rajta Alistairrel, de még időben észbe kaptam. Mégiscsak segített, és ő lesz az egyetlen, akire számíthatok, ha túl akarom élni azt a borzalmas estét. Na jó, most az egyszer kegyelmet kap, de az tuti, hogy mostantól rajta tartom a szemem. Ha még egyszer gyanúsan merne vigyorogni Alistairre és/vagy rám, azt nagyon megbánja!
-Tényleg nem bírod abbahagyni? - forgattam a szemem. - Most már Theot is behoznád a képbe? Szállj már le a szerelmi életemről. Ha annyira romantikára vágysz, nézz valami csöpögős szappanoperát, vagy állj össze te egy sráccal, de rólam szállj le!
Nem voltam benne biztos, hogy az egészet hallotta, mert az életösztön azért rendesen munkált benne is, és gyorsan kereket oldott, de sebaj! Okos tesóm van nekem, biztos ő is tudja, hogy az élete egy hajszálon múlott.

//Köszönöm a játékot. Nagyon jó volt Very Happy

//

by **Ratna Nayar** Csüt. Május 31, 2012 4:28 pm

Leírhatatlan öröm volt látni, hogy felpaprikázza magát a szavaim hallatán drága, egyetlen nővérem. Bár a tény, hogy ezek szerint még várhatok egy darabig, amíg végre babázhatok a tesóim lurkóival, nem dobott fel túlságosan. A felém repülő párnát csak a képességemmel arrébb taszítottam, így az valahol a sarokban landolt.
-Na jól van, nyugi legyen! Ne idegeskedj Lucy, árt a szépségednek. -legyintettem az üres fenyegetőzéseire.
Tudtam, hogy úgy se lenne szíve bántani, engem, a kedvenc hugocskáját, akire mindig számíthat a bajban.
Bár már az ajtón kívül voltam, azért még hallottam a megjegyzéseit, amiket utánam kiabált. Ilyen hangerővel? Szerintem az egész lakószárny hallotta... Azért még vettem a bátorságot, és kinyitottam az ajtót. Nem nagyon, épp csak annyira, hogy kissé behajolhassak, amíg elbúcsúzok Lucytől.
-Ugyan, ne viccelj már... Milyen ciki lenne már rád nézve, ha a húgod előbb bepasizna, mint te? Neeem, lásd, kivel van dolgod, leszek olyan rendes veled, hogy nem előzlek be. Na meg meghagyom neked, hogy ezt az ösvényt kitaposd "anyuéknál", majd ha már hozzászoktak a gondolathoz, hogy "vő" a láthatáron, akkor talán... Na jó legyél, pápá! -integettem neki, majd mielőtt még végleg bezártam volna az ajtót, a képességemmel magamhoz rántottam a szekrényéből egy tábla dugicsokit, ezt követően pedig mint aki jól végezte dolgát, mentem tovább a folyosón, a következő helyszín felé...

//Én is köszönöm, drága nővérkém Very Happy

//

by **Szellem** Hétf. Jún. 04, 2012 7:00 pm

//Ratna-nak...vagyis Mira-nak! //

Szellem legkisebb fiának otthona pont úgy néz ki, amit elvárhatna az ember egy mai huszonéves szobájától: a falakat oklevelek egy egész hadosztálya díszíti, a hézagokat pedig annyi díszkard tölti ki, amivel fel lehetne fegyverezni egy emberi hadosztályt is. A valamiért rózsaszín falú szoba többi felületét fotókkal takarta el gazdája féltő gonddal, melyeken szülei, testvérei, és barátai pózolnak. Egy hatalmas, bekeretezett képen ott üldögél a fiú egész családja, amint épp a hálaadásnapi vacsorát várják kivont evőeszközökkel, felettébb türelmesen. A kép tavaly készült, Kaliforniában, a Darrow család kastélyában, mikor is a Black család is velük tartott, illetve Sheena néniék is ott ülnek az asztalnál. Valamiért ez a fiú kedvenc képe, ami abból is látszik, hogy előkelő helyet kapott, szemmagasságban....illetve, neki szemmagasságban.

Ha van olyan meggondolatlan lakója Mutánsfalvának, aki éppen ma akar berontani Alistair Darrow 10. emeleten található koli szobájába, az egy több mint két méter magas rózsaszín medvével fog összefutni, mely valamiért azt ismételgeti, hogy:
-Egy,két,há.Egy,két,há.
És közben ügyetlenül lépked. Látszik rajta, hogy a tánc nincs épp a vérében, ám szinte biztos, hogy a tánclépés, amit gyakorolni próbál azért sem sikerül soha tökéletesen, mert zavarja őt hatalmas, plüssből szőtt bundája.
-Á, a pokolba ezzel! - Kiáltja egy ponton, és a gondos bocs 30 centiméternyit a levegőbe emelkedik. Odafent már sokkal nehezebb mellé lépni, és tudja ugyan, hogy ez valahol csalás, ám logikusan átgondolva, a tánc lényege az, hogy látványos legyen, és mi lehet látványosabb egy levegőben bénázó gondos bocsnál?
~Félek a bálon meg fogom tudni a választ...sok kattant mutáns elszabadul, bármi lehet. Kíváncsi vagyok, idén is megpróbálja e valaki alkoholossá varázsolni a puncsot...~

by **Ratna Nayar** Kedd Jún. 05, 2012 1:44 am

Lucy nővérem szobájából megindulva úgy terveztem, hogy a konyhába megyek valami nassolni valót keresni, de aztán Alistrair szobája előtt elhaladva megtorpantam egy pillanatra. Egy kicsit szemeztem az aztóval, aztán úgy voltam vele, hogy ha már útba esik, beköszönök hozzá is. Úgy is rég jöttem már boldogítani a hülyeségeimmel...
Benyitottam, már épp köszöntem volna, erre? Egy nagy, rózsaszín szőrmókkal találtam magam szemben a már jól ismert, giccsesen rózsaszínre festett szobában. Egy pillanatra felmerült a gyanú bennem, hogy talán nem véletlen, hogy a szoba lakója még nem jött össze a nővéremmel, de ezt látva, már szinte aggódni kezdtem, hogy a bátyámat eddig hogy nem környékezte meg...
Úgy döntöttem, hogy nem köszönök, inkább kivárom, hogy mikor vesz észre a szívecskés nózijú szöszmöszmackó. Közben persze úgy vigyorogtam, hogy csak na, de amikor még lebegni is kezdett, nem bírtam megállni röhögés nélkül.
-Ezt nevezem férfias jelmeznek! És még Lucy parázott, hogy pónilovas jelmezben kell megjelennie... Hát... az a nyomába se ér ennek... -szólaltam meg nevetve- Jut eszembe, Alistair, te vagy odabent? Már csak a miheztartás végett... Egyébként szia, és bocsi, hogy csak úgy rádtörtem kopogás nélkül, de sürgősen beszélnünk kell!

by **Szellem** Kedd Jún. 05, 2012 1:58 am

A leplezetlen kacaj a golyóálló vastagságú plüssréteg alatt is megüti Alistair fülét, ki erre 180 fokot fordul a levegőben tengelye körül, hogy szemügyre vegye, ki ez a bátor, ki csak úgy kopogás nélkül ráront. Tippje persze lenne, és amikor meglátja őt, rá kell döbbennie, hogy nem is tévedett sokat, épp csak a keresztnévben.
-Mira - szól köszönés helyett, de a bazi nagy maszktól mély hangja csupán motyogásnak hangzik. Leereszkedik a földre, pár méternyire hívatlan vendége előtt, és két hatalmas, puha mancsával megragadja rózsaszín pofikáját, hogy egy mozdulattal levegye a cuki fejet, és előbukkanjon valódi arca.
-Szia! Gyere Be, érezd magad otthon...az ott egész mogyorós csoki? - Teszi hozzá gyorsan reménykedve, kiskutya szemekkel meredve a nála jóval alacsonyabb lányra. Közben másik fejét az ágyra hajítja, és mivel kezd melege lenni ebben a vacakban, a rózsaszín szőrméből is megpróbál kibújni. Nem könnyű, de azért halad vele.
-Azt mondod, Lucy parázik? Amúgy, pont miatta választottam ezt...
A levegőben lebeg, mintha egy láthatatlan, nagyon magas ágyon feküdne, miközben leműti magáról a jelmezt, de közben azért odafigyel arra, amit Mira mond neki, még ha nem is mindig néz rá.
-Mesélj, mit szeretnél. Remélem nem a bátyámnál kerültél bajba megint.

by **Ratna Nayar** Kedd Jún. 05, 2012 2:15 am

Na, több se kell nekem, ahogy meghallom az invitálást, már huppanok is le az ágyára, akár az előbb Lucynál, hogy aztán törökülésbe rendeződve figyeljek rá. Nem mint ha az invitálás nélkül nem cselekedtem volna ugyanígy, de hát na... A csokira téved a tekintetem, majd a fiúra, majd újra a csokira... Ó, hogy a fenébe, elfelejtettem elrejteni, most meg már késő.
-Igen, és ha jó fiú leszel és válaszolsz a kérdéseimre, akkor adok belőle. -jegyeztem meg, s újra Alistair-re néztem, ahogy azzal az idétlen jelmezével szerencsétlenkedett.
-Várj csak, segítek... De aztán nehogy rám ess... -szólaltam meg hirtelen, majd odasétáltam hozzá, hogy segítsek neki a cipzárral a hátán- Így talán már menni fog.
Ha már a fiú egyedül is boldogul, újra visszatelepedek az ágyára.
-Te, már a gondolat is sértő... Mi az, hogy "megint" Csak egyszer kerültem bajba nála, amikor Rachellel az ő szobáját is átrendeztük kicsit... Akkor is Gregi hibája volt, előtte használta rajtam a képességét a tudtom nélkül, én meg nem vettem észre, hogy kiejtettem az iratokat a zsebemből... -jegyeztem meg elkomorodva- De nem terelek... Szóval... Igen, megint túlpörögte a dolgokat a nővérem, szokása szerint. De hogy érted azt, hogy miatta választottad ezt? Hogy enyhíts valamit a szenvedésein? Legyen neki gyereknap? Had örüljön, ha már mindig kikap? -tettem fel az első kérdést, s amíg kíváncsian vártam a választ, törtem a csokiból egy kockát, amit nyomban be is faltam.

by **Szellem** Kedd Jún. 05, 2012 2:43 am

Egész mogyorós csoki, és kaphat belőle? Na, ez már felkelti a fiú érdeklődését, nem is kicsit.
-Kimondtad a varázsszavakat. Mesélj!
Néma fejrázással utasítja el a lány segítségét, de Mira túl gyors...és van abban valami, hogy ha lehúzza a cipzárat, akkor könnyebb kibújni ebből a hatalmas valamiből, úgyhogy végül is jó, hogy segített.
-Köszi.
Majdnem elneveti magát, amikor Mira azt a bizonyos incidenst kezdi mesélni, amire azóta is kárörömmel gondol vissza az egész tanára kar, annak ellenére, hogy megúszta a csínyeket, köszönhetően annak, hogy egy házban él az egyik elkövetővel.
-Kenyérre lehet kenni a fickót...hozzám egy hangos szava sem volt soha 25 évig...te viszont gyanúsan sokat védekezel. - Végül csak elmosolyodik, és úgy dönt, jobb ha nem feszegeti tovább a dolgot, ha sejtelmei beigazolódnak, úgyis megtudja majd másnap. Ami a lány kérdését illeti, egy pillanatra a jelmezére sandít, aztán egyenesen Mira szemébe néz...majd a csokijára, amit galád módon az orra előtt majszol...de aztán megint a szemébe.
-Igen, így is mondhatjuk. Néha ráfér, hogy nevessen egy nagyot, és ha tényleg bevállalja a picipóni jelmezt, a minimum, hogy én sem istencsászárnak öltözök, valami hasonlónak. - itt felemeli a jelmezt, és Mira felé mutatja annak pocakját. - Mellesleg, a szivárványról majd mindenki láthatja, hogy együtt vagyunk, de ezt majd csak a buli végén mondom el, nehogy már az elején félreértse, kivonuljon dühösen, és ránk gyújtsa a termet.
Visszadobja a jelmezt a székre, ma már nem lesz rá szüksége, a bálig meg hátravan még egy hét, szóval lesz ideje gyakorolni bőven...mondjuk majd....valamikor!
-Egyébként ne aggódj, nem tervezem sokáig kínozni szegényt. bemutatom anyámnak, lemegy az első szám, és más repülünk is onnan. Nekem sincs sok kedvem a dologhoz...bááár, ezzel a jelmezzel tuti én lennék a bálkirály!
Szomorúan figyeli, hogy a csoki egyre csak fogy, ő azonban még nem ízlelhette meg, milyen édes is az...mármint, az a tábla...fél órája talált egy másikat Virgil cserepében, meg is örült neki, be is falta...túl rég volt!
-Te jössz? Neked biztos nem lenne ekkora tortúra egy aranyos jelmez.

by **Ratna Nayar** Kedd Jún. 05, 2012 11:03 pm

Ahogy Alistrair ecsetelni kezdi, hogy szolidaritásból fog mackójelmezbe bújni, hogy Lucy ne érezze olyan szarul magát a pónis jelmez miatt, egyre szélesedik a vigyor az arcomon. Na, ezek után minimum rádumálom nővérkémet arra a pacis jelmezre, nem majd farmerban meg mellénykében fog flangálni... Vaaagy, ha mégis, akkor majd "véletlenül" tartós hajfestéket veszek...
És akkor meghallom a "szivárvány" szót, és az "együtt vagyunk" kifejezést, és onnantól kezdve a mondat többi része már el sem jut a tudatomig. Ahogy felcsillannak a szemeim, azzal a mozdulattal már nyújtom is a tábla csokit Alistrair felé... Na nem, elengedni azért nem engedem, de leendő sógoromat már csak megkínálom...
-Ó, szóval be is mutatod Lynn néninek? Ő is jön a bálba? -kérdezem fellelkesülve, ahogy befalok még egy kocka csokit, vidáman ropogtatva a benne lévő mogyorószemeket.
Amikor persze említi, hogy utána lelépnek, elszomorodok egy cseppet, de az sem tart sokáig.
-Naná! Azt még nem tudom, milyen jelmezban, de... Ezek után semmi pénzért nem hagynám ki, hogy megnézzelek titeket! Amúgy figyi, attól, hogy hamar leléptek, szerintem még lehetsz bálkirály, attól tudnak szavazni rád, hogy nem vagy jelen. Tuti tarolni fogsz ezzel... -biccentek a levedlett rózsaszín "megvebőr" felé- Amúgy Lucynak is mondtam, nem értem, hogy mit stresszel ennyit, ez csak egy jelmez... Nem hogy ő is poénnak venné, akkor talán még élvezné is.
Újabb kis hatásszünet, újabb 1-2 kocka csokival kevesebb... Igaz, vészesen fogy, de azért újra megkínálom vele a fiút is.
-Te, Alistair... Kérdezhetek valamit? Neked milyen lányok tetszenek?

by **Szellem** Szer. Jún. 06, 2012 12:00 am

Van valami Mira vigyorában, ami gyanús Alistair-nek, ám nem egészen tudja körbehatárolni, hogy pontosan mi is lehet aggodalmának oka, arról nem is beszélve, hogy a lány családjának majd minden tagjáró jellemző egyfajta belülről fakadó aranyos aura, ami miatt képtelenség nem megbízni bennük, ezért aztán csak mosolyog ő is, és nyomban bekapja a nagy darab csokit, amit az imént tört le a felé nyújtott táblából.
-Persze, hogy jön, itt lesz a fél családja - feleli, a szokásos félig boldog, félig ingerült hangsúllyal, ami általában azokra a diákokra jellemző, kiknek egynél több családtagja jár az iskolájukba, ne adj isten még ott is tanít. Jó dolog, ha az embert olyanok veszik körül, akiket szeret, de annak is örül, hogy a felhők fölé tud szállni, ahová egyik sem tudja követni őt. - Egyébként pedig, a "bemutat" nem épp a legjobb szó, baba kora ismeri, ahogy téged is...épp csak táncolok vele egyet az oldalamon, hogy lássa, képes vagyok szóba állni lányokkal...vagy pónikkal...és akkor talán még öt évig nyugton hagy az unoka témával.
~Nem mondom, hogy állandóan nyaggat miatta, de na...évente egyszer is bőven elég. Apám bezzeg sosem sürget a kis unokák gyártásával...igaz neki már van hét, szóval könnyen lehet türelmes...~
Gondolatmenetéből a lány szavai rángatják vissza a valóságba, és boldogan kapja fel a fejét, mikor meghallja, hogy Mira is jön abba a bálba.
-Tényleg? Ez szuper! És kivel jössz? Csak nem Theo hívott el végre? - Kérdi nevetve...bár azért kíváncsian a válaszra. Nyilván együtt menni egy ilyen estélyre nem egyenlő az eljegyzéssel - erre ő és Lucy az élő példa ugye? - de akkor is. - Perszeeee...én mint bálkirály, és a nővéred lenne a királynőm nem? Na, attól aztán tuti felforrna az agyvize... - Gyanakodva Sandít Mira-ra - Ééés, ezzel most biztosítottam, hogy te ránk fogsz szavazni, igaz? Lehet jobban ki majd tömni azt a jelmezt plüssel...
Ami Lucy idegbaját illeti, először csak a szemeit forgatja, de aztán elképzeli ahogy "párja" idegesen toporog a szobájában valami hasonló jelmezben, és a kép hatására nagyon nehezen tudja csak megállni, hogy ne fetrengjen a röhögéstől. Egy apró kacajt azért megenged magának.
-Ismered őt...tényleg ennyire ki van akadva? - Kérdi, némi bűntudattal a hangjában. - Lehet kicsit túlzásba estem?
A következő kérdés váratlanul éri őt, kicsit furcsán is néz az alacsony, barna hajú lányra, de aztán megembereli magát, és válaszol a kérdésre.
-Hát, lássuk csak... - próbál időt nyerni, miközben kezével az állát simogatva, gondolkodik. - Meséltem, amikor feleségül kértem anyukádat egy játékgyűrűvel, amit egy kinder tojásban találtam? Nyugi, azóta már túltettem magam rajta, hogy kikosarazott, de azóta is az alacsony, sötét hajú lányok jönnek be...vagy a magas szőkék...igazán nincs zsánerem, mindegy, csak legyen aranyos, és jó fej....miért? - Kérdi gyanakodva. - Csak nem akarsz összehozni valakivel?

by **Ratna Nayar** Szer. Jún. 06, 2012 1:10 am

Alistrar említésére, a fél rokonságról csak halványan elmosolyodok. Erre mit mondjak? Hogy nekem meg az egész család itt lesz? Ami majdnem, hogy felér a fél rokonsággal is... Na mindegy, lehetne vitázni, hogy ki jár jobban, bár azt hiszem csak az döntene, hogy /fő, vagy %-os arányt veszünk...
-Aham, megyek, egyedül... Hogy mi? Pont Theo? Hé, mi az, hogy "VÉGRE"?! Alistrair, gyanús vagy te nekem... Ki vele, mit tudsz? -rántom vissza a csokit, mielőtt még törhetne belőle.
Nincs infó, nincs csoki. Na jó... ha már Lucyt említette maga mellett bálkirálynőnek, akkor talán mégis kaphat... egy pirospontot. Meg egy kocka csokit.
-Naná! Egy-egy szavazatot már elkönyvelhettek magatoknak így látatlanba. -mutattam fel a két hüvelykujjamat egyszerre, közben persze a tábla csoki, vagy legalábbis megmaradt belőle, egy helyben lebegett a levegőben, majd újra kézbe kaptam, mielőtt szárnya kélne...
Ennyi repkedő mutáns között sose lehet tudni.
-Húúúúúúúúúúúúúúúúúúú........................ -nevetem el magam a fiú következő kérdésére- Hogy ki van-e akadva? Az finom kifejezés... Na de várj csak!
S már a kezemben is volt az én kis ütött-kopott-viharvert telefonom, hogy megkeressem a képeket. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy lehet, mégse kéne leleplezni a nővérem jelmezét a bál előtt... Aztán úgy voltam vele, hogy ez nem "a-vőlegény-az-esküvő-előtt-nem-láthatja-a-menyasszonyt-az-esküvői-ruhában" című mese, szóval... Na meg így is lesz meglepetés, pláne, ha a csaj nem a pónijelmezben fog beállítani... Basszuskulcs! Most jut eszembe, Alistrairt el is felejtettem lefotózni a jelmezével... Egy időutazó mutánst ide, most rögtön!
Megkerestem azt a képet, amin Lucy az ágyon hasalva, tetőtől talpig pónijelmezben hisztizett, majd a fiú kezébe nyomtam a készülőket. Mit fogok én ezért kapni a nővéremtől...
-Szerinted?
Amikor Alistrair válaszol a kérdésemre, először csak elnevetem magam...
-Igeeen! Az valami oltári lehetett... Már mások is mesélték... Megnéztem volna a papa állát, ahogy zuhan 3 emeletet és utána a pincében köt ki...
Aztán ahogy hallgatom a személyleírását, újra egyre szélesebb lesz a mosolyom... Óóó, jó válasz, ezt akartam hallani! Szóval alacsony? Olyan kis töpszli mint a nővérem, aki még tőlem is alacsonyabb egy fél fejjel? Meg sötét hajú? Mint Lucyfer? Na jó, a magast meg a szőkét azt nem, de... Aranyos, jó fej... ki más, ha nem az én drága nővérem?
-Áh, hogy én? Téged? Ugyaaan, hova gondolsz... -jegyzem meg a legangyalibb mosolyommal, majd már szegezem is neki a következő kérdést:
-Ezek szerint neked tetszik Lucy, ugye? Szereted őt?

by Ajánlott tartalom