The Herculoids

//origamifiú, ez jó, köszi! //

Felkiáltok, és bár nem vagyok nő, hogy visszafogjam, ilyesmi eszem ágába se jut: ez nem is felkiáltás, sokkal inkább riadt felordítás, vagy rögtönzött halálsikoly… bár tényleg nem vagyok nő, hogy sikongassak. Persze ez nem akadályoz, és profin ijedek halálra, amikor az egyik segítségem épp előttem materializálódik, ennek az érzésemnek pedig egy kiáltással hangot is adok. Rátesz egy lapáttal: lőszereket potyogtat a kezéből. Kicsit nehezen kötöm ezt össze azzal a ténnyel, hogy nem lőnek ránk, de sikerül, és ez jelentős nagyságú rögöt gördít le a szívemről: a karaván golyólassítása amúgy se lett volna több, mint hogy ha eltalált volna minket egy lövedék, nem megy át rajtunk, hanem legszerencsétlenebb esetben még a lágyrészben is képes lett volna bennragadni. Ha lett volna időm utólag belegondolni, egyre rosszabb ötletnek tartanám ezt az elválasztó falat, de hála égnek egy újabb segítség ér látótávolságon belülre, energialabda az, és ez tovább motivál abban, hogy én se lassítsak, a motivációja pedig nem más, minthogy megragadja a karom, és ha nem akarok elterülni mellette, akkor tartom vele a sebességet. Nem kocsiverseny, mégse merek bedőlni a kanyarban, vagy ha más nem: hátranézni, hogyan áll a paravánom. Attól tartok, nem nagyon fogja túl sokáig visszatartani őket. Én kitartanék a futás mellett, de Labdának jobb ötlete van, és én nem ellenkezem, amikor motorra ránt, mert ez tényleg sokkal, de sokkal jobb, mint az én metroval-villamossal,-éjszakai busszal menekülős ötletem. Minden különösebb nélkül formázok a fejemre bukósisakot papírból, a Napmadár utolsó nálam tartott lapjait is felhasználva. Ügyes vagyok, mert az a pár lap nem adná ki, mégis sikerül „kihajtogatnom”.
- Merre tartunk? – próbálom túlkiabálni a gyorsuló motor hangját.

//szóval: Szellem nem jön velünk, legalábbis első körben ezt mondta, de lehet, hogy később még bekapcsolódik, ha úgy alakul. én végállomásként valamelyik másik város utcája/ South Point/ a suli között vacakoltam. ne haragudj, hogy rád hagyom, de dönts Te. a továbbiakban ott megy tovább a játék. írj PM-et róla, légyszi. eddig ez hatalmas volt, köszönöm mindenkinek! //

*Lezseren félreáll két menekülő társa útjából. Ő maga ráérősen teszi meg az a két lépést, ami még elválasztja az utcától, teszi mindezt azért, mert a szeme sarkából látja; hogy az egyik vendég elkezdett felé rohanni. A fazon megpróbálja rávetni magát, és már majdnem sikerül Szellemnek ugrania, ám az pont ebben a pillanatban válik kámforrá, üldözője pedig csúnya vércsíkot hagy a padlón.*
~Nye-he-heee~
*Magában azt a hangot próbálja utánozni, amit a Tom és Jerry-ben szoktak lejátszani, amikor valaki hasonlóképpen pórul jár. Lebegve kezdi követni motorra szállt bajtársait.*
~Ez jól esett, és nem is kellett leinnom magam. Lehet gyakrabban kéne késdobáló lebujokba járnom szórakozni.~
*Magasba száll a levegőben, hogy onnan figyelve követhesse nyomon újdonsült ivócimboráit. Így persze nem hallja miről diskurálnak, de 10 percnyi ismeretség után kételkedik benne, hogy Mike túl beszédes volna menekülés közben, legfőképpen egy ilyen járgány hátsó ülésén.*
~Vajon volna kedvük velem dolgozni józanul is? Szentfazék nem lehet egyik sem, a ma este után....~

//Szorosan a nyomotokban vagyok, de nem láttok, szóval hagyjatok ki nyugodtan amíg fel nem bukkanok //

Ahogy menet közben hátranézek, hogy megbizonyosodjam utastársam épségéről látom, ahogy Origamifiú általam rá hagyományozott becenevét nem meghazudtolva papírcsákót hajtogat a fejére bukósisak gyanánt. Na jó, a csákó erős túlzás, mert papírból pontosan egy bukósisakot formáz a kobakjára művészi pontossággal. Megrázom a fejem, majd visszafordulva ismét az utat figyelem. Üldözőink felbőgetett motorú kocsijai, motorjai néhány percnyi hátránnyal le vannak maradva mögöttünk. Nekem pedig ennyi éppen elég ahhoz, hogy lerázzam őket. Egyenlőre csak Bronxot akarom elhagyni. Mivel hozzá legközelebb a semlegesnek mondható Manhattan van, így egyenlőre oda igyekszem. Aztán onnan meg egyenesen a birtokra jobb ötlet híján. ~Úgy saccolom Ingridnek össze kell majd fércelnie a vállamon azt a sebet.~ Egy éles jobbkanyar után egyenesen az említett városrész felé veszem az irányt.
- Merre tartunk? - Jön az érdeklődő kiáltás útitársam szájából.
- Oda, ahol biztonságban lehetnek a magunk fajták. - Kiabálom én is túl a Harleym motorjának zaját. Részemről ennyivel el van intézve a dolog.

//Nincs mit, Origamifiú! Arra gondoltam, hogy jobb ötlet híján az iskolába térne vissza Electro vissza, ha már mutánsokról van szó és amúgy is össze kellene fércelni szegényt. Az mindig tökéletes menedék, no meg csinosak a doktornők. Majd oda is kezdek, csak gondoltam itt még zárok előtte.

Sok jót hallottam már erről a helyről. Most pedig időm is volt meglesni. Taxiba ültem és megmondtam az úti célt. Fizetés után elhagytam a szállító eszközt. Már az utcán hallani lehetett a dizsit. Megigazítottam a ruhámat és kimért lépésekkel bevonultam. Az ajtóban kihúztam magam és körbenéztem mi a választék. Megejtettem egy elismerő bólintást.
~Eddig tetszik.
Lassan egyre beljebb hatoltam egészen a pultig. Felkönyököltem és jobban körbenéztem. Jobb tenyeremet a pultra helyeztem és behunyt szemmel rendezgetni kezdtem a beáramló információkat. Ez a művelet pár másodperc leforgása alatt végbe is ment.

*Lágy esti szellő fúj a város minden szegletéből. Hála az égnek érte, ez ugyanis nagyban hozzásegíti a tetőn álló férfit ahhoz, hogy bemérje a fiút, kinek keresésére indult. Persze túlzás lenne azt állítani, hogy a szerencse ma éjjel felcsapott volna szövetségesének, Brooklynban már fél órát elvesztegetett, és Queens-ben sem járt több sikerrel, most azonban végre szagott fogott. Újabb órák telnek el kereséssel, mire sikerül leszűkíteni Greg tartózkodási helyét egyetlen épületre:*
~A Herculuids! Az összes bűzös, antiszemita szemétdomb közül pont ide kellett jönnie?! Viszont, nem érzek vérszagot, talán még van remény.~
*Fejére húzza a motoros dzseki alatt rejlő pulóver fekete kapucniját, mielőtt belépne arra a helyre, ahol gyanús, hogy aki felismerné, mint híres mutánst, az nem autogramot kérne tőle. Odabent szinte azonnal kiszúrja a fiút, igaz ez főleg annak köszönhető, hogy a bárpultnál ül, nem valami sötét sarokban, mint az a pipázó ürge a fekete köpenyben. Kimért léptekkel közelíti meg a fiút, és egy hirtelen ötlettől vezérelve csak helyet foglal a mellette ülő széken.*
-Adj egy korsóval - utasítja a csapost, ijesztően mély hangján. Közben látványosan Gregre sandít csukjája alól, majd miután végigmérte, felé biccent - a srác a vendégem a következő körre, ha ihat már ebben az államban.
~Végül is, nem kötelező józanul hazavinnem....~

Az épület egésze a fejemben van. Visszatértem a felhozatal szemügyre vételezéséhez. Valamivel odébb találtam is egy csinosabb nőszemélyt. Fejem ide oda billegetve néztem meg különböző szemszögekből. Egy szer csak egy alak ült be mellém kitakarva a látványt. Rosszallóan dőltem a pult irányába hogy beláthassak a kapucni alá. Ám a látvány meglepő volt. Picit hátrébb húztam a fejem. A csapos felé fordultam és biccentettem, hogy jöhet. A pultra görnyedtem könyöktámaszba. Vendéglátómra pillantottam, majd a sörömre, nem tesznek e bele valamit ami nem bele való.
~Az ingyen sör nem rossz. De ez váratlan... remélem nem buznyák...
Tekintetem végig szalad rajta, nem tűnik annak.

*A srác láthatóan remekül elvan, a törzsvendégekkel mit sem törődve inkább egy szemrevaló hölgyeményt próbál alaposabban megfigyelni, amiért Rozsomák különösebben nem is hibáztatná, a baj csak az, hogy akad is más, kevésbé esztétikus látvány, melynek észrevétele sajnos elengedhetetlen volna az életben maradáshoz. Szerencsére annyira még nem sürgős a dolog...*
-Egészségedre pubi.
*Veti oda Gregnek, miközben enyhén megemeli a korsót, bár nem néz fiatal ivócimborájára.*
-A sebhelyeidből ítélve most jársz itt először.
*Belekortyol az italába, mely úgy tűnik el, mintha csak kiöntenék a mosdóba. Három másodperccel később már csak a hab marad a korsó alján.*
-Jöhet a többi is! - Kiált oda a csaposnak. - Te bírod még? A következő kört is állom.
~Persze könnyen vagyok nagylelkű. Ha a fülem nem csal, hamarosan az lesz a csapos legkisebb problémája, ha fizetés nélkül távozom...~

Úgy tűnik csak ivótársat keres. Nagy szeszkazán lehet ha ezzel múlatja az idejét. Megragadom a korsót.
-Miféle sebhely?
Kérdezek vissza. Eközben befut az információ özön a sörről. Tiszta, rendes sör nincs benne semmi olyan ami nem bele való. Lassan emelem számhoz a sört. Addigra ő meg is itta. Kicsit elemelem onnét, hogy tisztán érthető legyen a válaszom.
-Ez már valami.
Nekilátok a nedű ledöntésének. Állkapcsomat nem tudom kiakasztani de így is tekintélyes tempóban tűnik el a sör.
-Ne kímélj.
~Nem tudja kivel akar inni...

-Hát ezaz...
*Jegyzi meg a kelleténél talán gúnyosabb hangnemben, mely azonban kámforrá válik, ahogy tanúja lesz Greg vedelési technikájának. Arra már nem tud mást tenni, mint elismerően felmordulni.*
-Nocsak, nem is tudtam, hogy ekkora tehetséggel hozott össze sors. Ne is vacakoljunk tovább ezzel a maláta szörppel. CSAPOS! Azt a zöld löttyöt kérjük, és maradhat az üveg.
*Viszonylag hamar megkapják a két poharat, Logan pedig ijesztően gyakorlott mozdulattan tölt mindkettejüknek.*
-Na hajrá.
*Veti oda Gregnek, majd egy húzásra kiüríti saját poharát.*

Összeráncolom a szemöldökömet. Nem igazán tudom miről is beszél pontosan. Megdöntöm a fejem és benézek a csuklyája alá.
-Rajtad sincs sok heg... vagy mire akarsz kilukadni?
Álszerényen elmosolyodom. Mintha nem tehetnék róla, hogy kitűnő kiképzést kapott májam és rendszeres edzésben van. A zöld lötty hallatán felcsillan a szemem. Két ujjal elegánsan megfogom a poharat a pereménél.
-Fenékig!
Lehörpintem a szeszt. Érdekes látvány lehet ahogy ketten iszogatunk. Egy csuklyás fazon és egy öltönyös alak. Rávetem fürkésző tekintetemet, keresem az alkohol pusztító hatásának apró jeleit.

-Legyen meglepetés....
*Int a kocsmárosnak, hogy közben érkezhet a következő üveg is, közben pedig elpusztít egy második pohárral az itókából.*
-Nem is rossz, remélem nem csak 2 üveggel tartanak belőle. Azok ott amúgy a barátaid?
*Hátrafelé biccent fejével, ahol is a távolban egy 5 fős baráti társaság figyeli őket. Arckifejezésük, és a kezükben szorongatott baseball ütők nem sok jót sejtetnek. Mellesleg mind sportdzsekit viselnek, rajta egy F betűvel.*
-Őket már nem tudom meghívni....addig viszont igyunk!
*Harmadszor is kiüríti poharát, melyet kitudja mikor töltött meg újra.*

-Nem vagyok oda a meglepetésért.
Vonok vállat és töltök magamnak is. Poharastul fordulok hátra a széken. Vetek egy pillantást a díszes társaságra.
-Nem hinném.
Lehúzom a zöld löttyöt és rákönyöklök a pultra.
-Szerintem nem inni jöttek.
Teljesen visszafordulok és rágörnyedek ismételten a pultra. Ha valamit akarnak majd szóvá teszik. Öklömet szám elé teszem és böffentek. A sör és a mostani ital aromája egész számat átjárja. Érdekes ez a kettő így keveredve. Dönt, tölt, nyel zutty. Lassan kezdem érezni az alkohol mámorító hatását.
-Úgy legyen.
Mind két poharat megtöltöm a negyedik körre. Megragadom a sajátomat és biccentek majd le is húzom a tartalmát.

-Valóban? Nos, akkor rossz helyre jöttél...
*Az első üveg maradékát már nincs kedve kiönteni, ezért csak úgy megissza az egészet ahogy van. Ijesztő, de látszólag az italnak semmilyen hatása sem akar jelentkezni testén, legfeljebb csak egy nagyon kicsit.*
-Na ne mond Houdini, és ezt miből szűrted le, a barátságos képükből, vagy a kéziszerszámokból?Ráadásul, ezen a helyen egyfolytában kitör a balhé, szóval ha félted a frakkod, lehet el kéne húzni innen....
*Sajnos lehet későn érkezett a jó tanács, az ötfős társaság ugyanis végre megindult a pult felé.*
-Lehet összejön ma az a sebhely.....

A negyedik pohár után azt hittem töltené az ötödiket mai nem is lenne gond, de ehelyett benyakalja az egészet. A döbbenet lökéshullám szerűen fut végig rajtam.
~Ez nem normális. Ettől még én is megfeküdnék, de minimum megvakulnék...
Sóhajtok egyet, ha neki ez kell ám legyen. De a Houdini megnevezésen összeráncolom a szemöldökömet. Valami nem kerek ezzel a figurával. Aztán a közeledő alakokra pillantok.
-Azt hiszem igazad van.
Lehuppanok a székről és megkapaszkodom a vállába. Ép pacskolnám meg amikor valami olyan körvonalazódik ki a fejemben amire legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna.
~Ez mi az isten?
Egy furcsa ötvözet. Mindennek a tetejébe ott ahol csontoknak kéne lennie és ott is ahol semminek sem szabadna lennie. A pár másodperces hatásszünet után észbe kapok és visszazökkenek a valóságba. Megveregetem a vállát.
-Kösz a meghívást nehéz legény.
Kihúztam magam és célba vettem a kijáratot.

-Biztosan ő az? -kérdi az egyik manus társait, mire azok egyöntetűen bólintanak.
*Rozsomák ezt hallva flegmán szól Greghez.*
-Jól hiszed...
*Sajnos eddigre már karnyújtásnyira állnak tőle legnagyobb rajongóik, elvágva mindenféle menekülési útvonalat.*
-Ne olyan hevesen - szól rá Greg-re az egyik fiú - hallottam szeretsz az iskolánkban bulizni, nekünk viszont be sem mutatkoztál. Ez elég faragatlan húzás volt, nem gondolod?
*Logan meg sem fordul, úgy szól Greg-hez.*
-Hé pubi, azt nem mondtad, hogy a pom-pom lányok is itt lesz...
*Meglendül az ütő, és tarkón találja a csukjás szájhőst, melynek hatására lefejeli az asztalt, és egyben a kezében lévő poharat is, mely apró darabokra törik. A bútordarabon apró repedések keletkeztek, ám ő úgy emelkedik fel onnan, mintha csak belecsíptek volna a nyakába.*
-Áú... - jegyzi meg, mire támadója ijedtében akkorát sóz ütőjével az arcába, hogy az bele reccsen, ám végre Rozsomák is lefordul a székről tőle, és látszólag úgy is marad, legalábbis egyenlőre mindenképpen.

Meglepődök a vádakon, bár így első ránézésre nem tűnnek túlzottan intelligens egyedeknek.
-Nem tűntök ismerősnek. De ha a nevemért van ez az egész felhajtás. Ütő nélkül is elmondtam volna szívesen.
Lehúzom kezemet magam elé kapom ahogy tarkón vágja a csuklyás haveromat. Odanézek, úgy tűnik ez az ötvözet hasznára van, vagy csak ennyire részeg. Tőle valahogy jobban tartok mint ettől az 5 kőagyútól. Amikor második turnusban leütik a székről csak figyelem ahogy elterül. Újdonsült társaságomra pillantok. Jobb markomba levegőt kezdek sűríteni. Szemmel nem látható anyag de ettől még létezik és hasznomra válhat.
-Szóval a nevemnél tartottunk. Ugye?

-Igen, jó lenne tudni, mit írjunk a sírkövedre! - Jegyzi meg az, aki az előbb leütötte Rozsomákot. A társaság erre röhögésben tör ki.
*Ezalatt a földön fekvő Logan mocorogni kezd. Kezével éppen kitapogatja támadója cipőjét, közben pedig alig hallhatóan Greg felé nyöszörög.*
-Mit akarnak ezek tőled?
-Miből veszed, hogy őt akarjuk? - kérdi a társaság egy másik tagja - lehet csak szeretünk csöveseket püfölni!
-Kétlem - vágja rá azonnal, hangjából azonban eltűnt a szenvedés minden nyoma, mely aggodalomra kellett volna hogy adjon okot - rám sosem támadnak tíznél kevesebben.
*Súlyos ökle meglendül, akkora csapást mérve az előtte álló fiú sípcsontjára, hogy azt még hallani is fájdalmas volt, szenvedni azonban nincs ideje, hisz Rozsomák egy fél másodperccel később már talpra is szökken, mialatt öklével kezelésbe veszi a fiú állát.*

-Ahh... értem...
~Ebből balhé lesz. Oda se neki.
Zavartan megvakartam a tarkómat bal kézzel. Készültem volna az összegyűjtött levegőt más anyaggá konvertálni de a csuklyás fazon szövege megzavart, pontosabban megijesztett.
-A nevemet...
A férfi által keltett meglepetést kihasználva megpróbáltam megragadni egy ütőt és behúzni a gazdájának. utána még bele is rúgni. ha ez sikerül nekiesek vele a legközelebbi "pom-pom lánynak".

*A középen álló srác sanszos, hogy a Logan ütései okozta szédelgés következtében idővel magától is hanyatt esett volna, ám ezt már sosem tudjuk meg, ugyanis Greg zsákmányolt ütőjével tesz róla, hogy az este alakulásába több beleszólása már ne legyen a fickónak. Rozsomákot kicsit meglepi a hirtelen agresszió, ám egyenlőre jobban leköti az, hogy társához hasonlóan kicsavarjon egy másik ütőt, egy másik játékos kezéből, és azzal üsse ki ellenfelét.*
-Nem is nyomod rosszul, ahhoz képest, hogy mennyire ki vagy öltözve. - Veti oda Greg-nek, aki ezalatt hazafutást üt egy meglepett egyetemista fejével.
*Két ellenségük maradt, és nagyon valószínű, hogy egyikük sem használta még soha életében rendeltetésszerűen a kezükben tartott sporteszközt, ugyanis úgy tartják, mintha baseball ütő helyett lézerkard lenne a kezükben. Szinte egy időben sújtanak le ellenfeleikre, amit Logan a maga részéről nevetve hárít egy vívó mozdulattal.*

A szerzett ütővel egy szinte tökéletes, jól kimért ütést sikeredik bevinni. Éppen csak nem üvöltöm, hogy hazafutás a jó húzású ütés után.
-Te pedig ahhoz képest, hogy mennyit ittál.
Fűzöm hozzá két csapás között. Forgatok egyet az ütőn. Jól suhog. Az érkező ütést megpróbálom blokkolni, vagy el ütni oldalra és onnan visszahúzva csapást mérni az illetőre. Nyak magasságban. Ebből lehet még fej, váll vagy még luft is ha elég harc edzett. Korábban sosem gondoltam volna, hogy a vívásban szerzett harci tapasztalatot ilyenre fogom használni. De az elmúlt években jól jött.

*Az ütőket alapvetően nem vívásra találták fel, így egyre több nézőre tör rá a röhögőgörcs, ahogy egyre tovább húzódik a nem túl kecses ütközet. Ellenfeleik nem támadnak valami ügyesen, de védeni nagyjából tudják a feléjük küldött csapásokat.*
-Szerinted is többet kellett volna? Talán majd legk...
*Ellenfele kihasználja az alkalmat, hogy egy viszonylag erőteljes találatot vigyen be Logan koponyájára, az azonban még akkor is az emberi test legkeményebb része, amikor nem ötvözik törhetetlen fémmel, így csak felmérgesítenie sikerül.*
-Na ebből elég...
*Megviselt fegyverét a földre ejti, ellenfelét pedig megragadja két karjával, majd teljes erőből hozzávágja a Greggel viaskodó sráchoz.*
-Hé pubi! Dobbantsunk, mielőtt még valaki felkér táncolni.
*Nem hülyeség amit mond, a többi vendég kezdi beszüntetni a nevetgélést, néhányan pedig már fel is álltak az asztaltól. Ha Greg kiszalad a kocsmából, Logan sem rest követni őt.*

A célkeresztem hamar megüresedik. Nem is bánom.
-Ch... nesztek sírkő felirat...
Flegmán az ember kupacra dobom az ütőt és elindulok a kijárat sietős léptekkel. kiérve az épületből és pár utcát legyalogolva lelassítok végül megállok. Felnézek az idegenre és kezet nyújtok neki.
-Gregory.
A bemutatkozás után még megérdeklődöm tőle, jól van e, de nem úgy tűnik, mint akiben sok kárt tettek volna.

*Odakint elfogadja a felé nyújtott kezet, és meg is szorítja azt.*
-Üdv, én a bébicsősz vagyok. Az igazgatónőd betegre aggódja magát...
*Válla fölött hátrasandít a kocsma ajtajára, ahonnan a részeg törzsvendégekkel egyetemben néhány véres arcú egyetemista is kitántorog.*
-El sem tudom képzelni miért....
*Fejével az egyik sikátor felé int, miközben el is indul a jelzett irányba, látszólag minimális figyelmet fordítva arra, hogy Greg követi-e őt.*
-Gyere, visszamegyünk a suliba, mielőtt asztaldíszt csinálnak belőlünk.


//Folytatás, Bronx-i utcák //

//Előzmény: Fordham egyetem //

A tegnapi bunyó romjait megint rekordsebességgel sikerült eltakarítani, és a bútorokat is pótolták mostanra, kivéve a csapos háta mögött lévő tükröt, melyet még mindig pókháló alakú repedés díszít. Minden szék és asztal patyolat tiszta, bár ez nem csoda, nincs egy órája, hogy kicsomagolták őket.


Mint minden éjjel, ma is zajlik az élet Bronx leghírhedtebb kocsmájában. A
szép számú vendégsereg közt most is leginkább csak bőrfejű vadállatok találhatóak meg, akiktől erősen elüt az a négy Kínai férfi, akik a bár egyik viszonylag csendes sarkában ülnek egy asztalnál, a söröket iszogatva, és aznapi kalandjaikat mesélve egymásnak.Tetoválásaikból, és markáns testalkatukból ítélve mindannyian ugyanannak a vállalkozásnak dolgoznak, és szinte biztos, hogy ezzel a többi vendég is tisztában van valamilyen szinten, elvégre ők az egyetlenek, akikbe még senki sem kötött bele. Lehet, hogy az alkohol, vagy talán a társaság teszi, de láthatóan jól érzik magukat.

Mielőtt meglátogattam volna Kien kedvenc lerészegedési helyét és ökölvívó klubját, a helynek megfelelően öltöztem fel. Felvettem egy cuki bőrszerkót, mert tudom, hogy ott azt kedvelik a fiúk, kicsit tépettre alakítottam a frizurám, tele aggattam magam láncokkal meg szögekkel, a kesztyűm is elment volna inkább boxernek, aztán elballagtam a már előre, a roncstelepről beszerzett kocsihoz és eltéptem a krimóba. Egyik belső zsebemben ott lapult egy injekciós fecskendő, a szömörcefélék egyik ágához tartozó növény nedvével feltöltve, ami az emberi szervezetbe jutva először heveny verejtékezést, hányást, majd test minden nyalásán és a pólusokon is vérzést okoz. Az áldozatnak ekkor már csak 2 órája van hátra az életéből, de addig pokoli fájdalmai vannak és végig nézheti, hogyan vérzik el. A mai tudomány állása szerint nincs rá ellenszer.
A kocsma előtt megpillantom "imádkozó sáska" kocsiját, amely mögött pont van egy kis hely az én autómnak is. Ja, hogy oda csak egy babakocsi férne be! Nem probléma! Nagy lendülettel toltam arrébb Kien kocsiját és szálltam ki, aztán velősen káromkodva az összetört járgányból.
A csattanásra persze kíváncsian kiözönlöttek a kocsmából és hamarosan a károsult is megjelent vöröslő fejjel, majd aztán felpaszírozva a kocsi elejére vont kérdőre.
- Jajj! Ne szívd már mellre haver! - hámozom le dzsekimről az ujjait. - Kicsit megcsúsztam! No problémo! Kifizetem! - lengetek meg az orra előtt egy köteg pénzt. - Sőt jobb lesz, mint újkorában, ha rám bízod! Sőt, tovább megyek, bocsánatkérésem jeléül még fizetem az estédet is a haverokkal!
Látszik, hogy a sok pénz látványa kicsit új megvilágításba helyezi az eseményeket és talán még az is megfordul a fejében, hogy rövid úton megszabadít tőle, de nekem meg más terveim vannak, csak menjünk kicsit beljebb a tömegbe.
Végül, ha morogva is, de beleegyezik és én vidám arcot vágva csörtetek be az oldalán, majd bent szólok a csaposnak, hogy a vendégek az én kontómra ihatnak, és ne spóroljon az erős italokkal.
- Jó lesz így cimbora? - megyek az asztalukhoz, és játszom a tudatlant, mint aki nincs tisztában kikkel áll szemben, miközben a felajzott emberek lökdösődése többször is nekiszorít Kiennek. Az egyik ilyen alkalommal a tű is beleszalad a combjába, de mire felszisszen már észrevétlenül el is tüntettem.
- Na pajtikák, én nem bírom ezt a tömeget! - terelem el a figyelmét látványosan számolgatva a pénzt. - Mond meg mit taksál az autód és én kifizetem, aztán teperek a dolgomra. - nézek a szemébe ártatlanul. A szer kb. két óra múlva kezd el hatni, addigra remélhetőleg már nem köti össze a dolgokat. Mikor kinyögi az árat, én szemrebbenés nélkül számolom le neki az arcátlanul magas összeget, de hát ez belefér a költségkeretembe. Cserébe kap egy jó kis szenvedős, hosszúra nyúló haláltusát, ahogy a közvetítő parancsolta. Még utoljára megajándékozom őket egy vidám mosollyal és átverekedve magam a tömegen kilépek a krimóból és beülve a még működőképes autómba elhajtok. Persze csak az egyik mellékutcában leparkolt mocimig, ahol lekapkodom a felesleges sallangokat a ruhámról, csak a szimpla bőrruci marad, fejemre húzom a sötétitett sisakot és visszamegyek a kocsmához és az út túloldalán leparkolva ellenőrzöm az eseményeket.