The Herculoids

-Ó...ez esetben, lehet némelyik bók kicsit korai volt. Remélem azért, ha kicsit megnyugszol, leteszel a trófeagyűjtésről. Az egyik házőrzőnk érdekesen reagál a vér szagára...
~Már ha a brutális halált érdekesnek találja valaki.~
-Egyébként, nem bátorítjuk őket ilyen viselkedésre, mint láthattad. Ugyanakkor, fájdalom,d e el tudom képzelni, hogy egyesek sajnos amikor látják, hogy mire képesek a tanáraink közül néhányan, rossz módon próbálják meg utánozni a kedvenceiket.
Aztán csak türelmesen vár. Innen is rajta tudja tartani a szemét...
~Mondtam, hogy elfuserált egy Pap lennék. El sem tudod képzelni mennyire.~ - Vág vissza kihívóan mosolyogva a nő kacér gondolatára, amivel egyben érkezik pár olyan is véletlenül, amitől egy évvel korábban lehet tényleg elpirult volna, de szeretné azt hinni, hogy már akkor is elég nagy kisfiú volt.
-Ahogy akarod - egyezik bele a dologba, amikor Dee visszatér. - De figyelmeztetlek, nem tudom kikapcsolni, szóval ha tudatosan gondolsz valamire...
A magyarázatra a bár előtt álló egyik motoros érdeklődően kezdi figyelni őket, ezért Sean megköszörüli a torkát, aztán folytatja:
-Szóval, a lényeg, hogy én többet hallok meg, mint az átlag.
A férfi, ki eddig figyelte őket közben azzal az emlékkel gazdagodik, hogy ez a vadidegen srác elmeséli Dee-nek a Twillight teljes történetét. Ne is menekül a kocsmába előle.
-Ami pedig a kárpótlásod illeti...gyere, ismerek egy jó helyet a közelben.
Ha követi a nő, akkor a Herculoids mögötti sikátorba vezeti, aztán megfordul, hogy szemben álljon vele, és egyik kezét felé nyújtja.
-Ez kicsit ijesztő lesz, de bízz bennem.
Ha a nő elfogadja a kezét, koncentrálni kezd, és hamarosan mindketten fölemelkednek a földről, a magasba, szép lassan megküzdve minden méterért, mígnem az épület fölé repülnek, ahol aztán Sean le is száll. Itt már elengedi a nő kezét, aztán pedig alaposan kifújja magát.
-Nos, annyira nem nagy szám, de szerintem a város egész kafán néz ki így a 10. emelet tetejéről, nem gondolod? - Kérdi mosolyogva, aztán nekidől az egyik kéménynek, hogy kipihenje az előző megerőltetést.
-Na jó, most te jössz. Mire vagy képes, azon kívül, hogy gondolatolvasókat próbálsz zavarba hozni?

- Én meg a házőrzőkre… ne állíts kihívás elé Sean. * Mosolyogtam sejtelmesen, ha valaminek nem tudtam ellenállni az ez. Bár mekkora butaság, baromság és tudjam előre, hogy fájni fog akkor is belevágtam. Szóval talán tényleg nem kéne. *
- Szembe kéne állítani őket nyílt harcban a tanárral és megtanulnák, hogy ha oda akarnak jutni még tanulni kell. Brutális kissé, de hasznos… * Vontam meg a vállaimat, elvégre nem mindenkit lehet tutujgatni meg mosollyal rábírni az értelmes gondolkodásra. Figyelmesen hallgattam az elharapott mondandóját, amit ezért megértettem.
~Akkor majd igyekszem minél több perverz dologra gondolni, hogy megtanuld figyelmen kívül hagyni. ~
Vigyorogtam mint a tök. Hisz lássuk be, érdekelt, hogy mi az ami már sok lenne a másiknak. De nem kezdtem el játszadozni. Még. A szavaira bólintottam és követtem a sikátorba érve azonban felvontam a szemöldököm.*
- Most le akarsz teperni? Azért annyira nem lesz rossz az a két óra, hogy ilyen ellenár legyen. * Nem, nem gondoltam komolyan a szavaim, de azért eljátszadoztam a gondolattal, hogy a hideg falnak nyomja a hátam, a kezeim a fejem fölé tolva szorítja le… na jó, abba hagytam. Nem húzom a másikat, tekintve, hogy a kezét nyújtotta és ez nagyon nem illett bele a képbe. De persze nem kellett kétszer mondani, s apró kezeim már az övébe csusszantak.*
- Bízzak egy gondolatolvasóba… te is tudod, hogy nem fogok. * De ez nem akadályozott meg abban, hogy megtegyem amit kér. Ahogy elindultunk fölfelé… nos, mire is számítottam? Fogalmam sincs, de mondjuk úgy, hogy nem erre és csak pislogva néztem a másikat néha meg az emelkedésünk mélységét.*
- Ez szuper… * Tényleg annak éreztem és korábbi morcos tekintettem már sokkal boldogabban csillogott. Felérve körbetekintve, néztem szét a városon, egy lépéssel az épület szélétől. *
- Tényleg az… de négy órán keresztül, talán unalmas. *A kérdésére elvigyorodtam és karba tett kézzel néztem a másikra, alig egy lépéssel megállva elötte.*
- Hozzád fogok érni, de akkor se nyisd ki a szemed. Na, gyerünk… csukd már be. * Sürgettem és addig nem folytattam míg nem tette meg. Ha pedig igen. akkor a kézfejét megérintettem és tekintetem az arcán csüngött. Megpróbáltam magam a testébe képzelni és éreztem, ahogy a csontjaim, az izmaim és a testem teljes egésze átrendeződik. Egy perc, talán kettő kellett mire az utolsó vonások is rögzültek mind a testemen, mind a fejemben, ahogy ösztönösen raktározták el a génjeim a férfi alakját.*
- Kinyithatod… * S ha megtette, akkor a tökéletes másával találta szembe magát. Bár tény, a hangom is az övé volt, szóval tuti kinyitotta, ahogy meghallotta. S egy vigyort húzva az új testem arcára vártam a reakcióját.*

Inkább nem említi meg, hogy az ő házőrzője egy perverz, szadista, halhatatlan alak, mert kicsit azért kedveli már ezt a csajt, és nem szeretné, ha ő is úgy járna mint...mások, akik megpróbálták lenyomni azt a szőrös szörnyet.
-Hát...előfordul, hogy megtörténik az is... - jegyzi meg cseppet komoran, visszagondolva diákkori agyrázkódásaira.
~Rendes tőled, de tényleg nincs rá szükség. Most jöttem ki a kocsmából, ahol te szolgálsz fel. Hallottam elég perverz dolgot egy napra.~

Aztán persze kiderül, hogy a legrosszabbak még hátra vannak. A sikátorba érve például a kérdés hallatán egyszerre vonja fel mindkét szemöldökét, aztán pedig megvonja a vállát, és bólint.
-IGEN, le. De sajnos megfogadtam, hogy nem csinálom nyilvános helyen...többet.
~Ó, hogy pukkadnál meg...ez nem ér!~
-Khmm...meg egyébként is, az első randin sosem, és egy ideje már nem randizom, szóval kénytelen leszek kevésbé hatékonyan kárpótolni téged.
~Még,hogy a falhoz nyomni...~
-Mellesleg, nem olyan rossz dolog megbízni bennünk. Az én fejemből senki sem tudja kiolvasni a titkaidat, de legalábbis nehezebben, mint a tiédből.
A repülés után azért boldogon konstatálja, hogy a lánynak is tettszett a dolog, úgyhogy megérte felcipelni őt ide. Na nem mintha Dee lenne nehéz, de a saját súlyával együtt azért ez már kicsit húzós volt. A kijelentésre aztán, hogy hozzá fog érni, oldalra dönti a fejét.
-Na jó...de ugye nem fogok habzó szájjal ébredni egy kórházi ágyon? - Kérdi nevetve, hisz pontosan tudja a választ. A poén kedvvért még a szemeit sem nyitja ki, csak akkor amikor már szabad, ott pedig meglepődést színlel...igaz tényleg meglepte a dolog, csak kicsit korábban, mint amikor már a szemeivel is látta. Rohadt telepátia...
-Woooow..... - Jegyzi meg tömören, aztán fel is pattan, hogy körbejárja saját magát. - Hogy te milyen jól jöttél volna a középiskolában! Azt a...és még a hangod is, lehet szegény Sarah is bedőlne pár percig...várjunk csak...
Gyanakodva sandít le derék magasságba, hogy ellenőrizze, vajon odalent is minden rendben van-e. Erre viszont zavarba ejtő gondolata támad.
~Vajon mi lehet a furább, az ha valaki a fejedbe lát, vagy az, ha valaki a tükörben is megnézheti, hogy festesz meztelenül? Feljegyzés magamnak: ki ne mond ezt hangosan! Ne adj neki ötleteket!~
-Tényleg nem rossz, de ha nem hadarsz el valami képregényes idézetet 3 percenként, sokáig úgysem vennék be, hogy tényleg én vagyok az. Te várj...amit az előbb láttam, az a valódi arcod volt, vagy lenyúltad valami modelltől?

*A kérdésemre adott válasz mulatatott, de aztán a torok köszörüléséből (?) rájöttem, hogy bizony látta, hogy mire gondoltam, de még így is nagy volt a szája. Ami nem baj, épp kellő alapot nyújt, hogy ne érezzem magam gonoszmanónak. Így viszont folytattam…*
- Ez nem is randi… * Adtam a tudtára, hogy bizony pocsék mentség. De a buksimban már tovább pörögtek a képek, onnan, ahol korábban abba hagytam. ~ Tekintetem az övét keresi, ajkaimon egy mosoly lappang, érzi testem heves reakcióit, barna tekintetem szinte felnyársalja, megégeti, annyira izzik a vágytól, ami csak Őt akarja. Érzem hideg érintését, már nem csak a hátamon, hanem a mellkasomon is, ám utóbbit már a keze adja, ahogy hosszú ujjai ingerelik a kebleim a lágy anyagon keresztül, hol finoman, hol hevesen… ~ Na itt megint abba hagytam, de végig oldalra biccentett fejjel, mosolyogva vártam a reakcióját.
- Ugyan már Te is tudod, hogy nem bízok meg senkinek puszira… *Ingattam meg a fejem, bizonygathat itt nekem napestig is. Akkor sem sikerülne meggyőznie.
A tetőn viszont már rajtam volt a sor, hogy megmutassam magam. Vagyis saját magát, saját magának. Ahw… elkeveredtem. Szóval a képességemet. A megjegyzésére csak a szemem forgattam.*
- Hidd el, magamnak is jól jöttem volna. Nem vagyok jó tanuló… *A gyanakvó pillantására lenézek a csipőmre. Szinte szédülök ilyen magaslatokban. No mindegy, de kell pár pillanat mire leesik, hogy mire is kíváncsi.*
- Igen, az is. De ne aggódj nem nézem meg. Tökéletesen érzem a méreteid. * Nevettem el magam, hogy nincs szükségem a látásra. Különben is, ezzel nem szoktam játszani. Majd ráérek akkor, mikor férjhez megyek hirtelen felindulásból olyan valakihez, akihez még nem volt közöm. Máskülönben… tuti nem tennék ilyet. Mármint, hogy férjhez megyek. Az ilyen kis vicceken, minthogy lemásoltam valakit csakhogy tudjam, már túl vagyok.*
- Sajnos jellemet nem másol… de ennek is meg van a maga haszna. Különben meg kitudja, lehet egyszer sorra kerül az is és megnézem mit tud az asszonykád. Ugyanis, mostantól bármikor felvehetem az alakod. * Vigyorodtam rá és ezt vegye annak aminek akarja. Szex közben csak nem beszél, ha meg mégis, hát most nem fog. Hmm… nem is olyan rossz ötlet. Úgy sem voltam még nőkkel... *
- Különben meg, amit láttál, azaz eredeti. Olyannak születtem.

-Nem bizony, és mivel a papám azt mondta a harmadik randi előtt nem szabad összebújni senkivel, ezért jobb, ha nem is álmodozol róla...meglehetősen pontatlanul ami azt illeti. Kifejezetten forró az érintésem, nem hideg. Legfeljebb, ha már meghaltam, de talán még akkor sem.
~Oké, ha ő beszólhat, akkor én sem fogom vissza magam! Mondjuk, a jelek szerint nem is nagyon zaklatja fel a dolog, szóval akkor miért ne? Arról nem is beszélve, hogy ennyit igazán megérdemel az a műsor után...komolyan mondom, le kéne szoknom arról, hogy bevallom az embereknek a képességem. Lehet, hogy így korrekt, de annyira zavarba ejtő, hogy háromból ketten rögtön ezt csinálják!~
A tetőn aztán legalább egy kicsit hűvös van, ami kifejezetten jól jön neki. Arra, hogy Dee nem jó tanuló, inkább nem mond semmit. Végül is ő sem, tanárnak pedig mér rosszabb önmaga szerint, de az eredményei valahogy nem ezt tükrözik...persze, ha a vizsgáztató fejében ott vannak a válaszok, nem nehéz kitűnő eredménnyel diplomázni, még nulla felkészüléssel sem...
-Ó, felőlem aztán megnézheted, gyakorlatilag úgyis a tiéd...hogy mi??? Na mindegy, a lényeg, hogy engem nem zavar. - Feleli, a tarkóját vakargatva, kerülve saját maga tekintetét, a következő gondolatra viszont felkapja a fejét. Pillantásával ölni lehetne, a gigászi "HERCULOIDS" neon feliratban pedig az í betű pedig egy nagy reccsenés kíséretében Y-á változik, de aztán a méreg szinte lefolyik az arcáról, és ártatlanul mosolyogva vonja meg a vállait.
-Azonnal kiszúrna. Az ilyen rossz viccekre pedig a bőre alól kinövő idegmérges tüskékkel szokott reagálni...arról nem beszélve, hogy a pasija valami nevetségesen féltékeny tud lenni.
Újabb bájos mosoly, aztán megrázza a fejét.
-Mondjuk, semmibe nem tartana kitörölni az emlékeidet, ha attól félnék, hogy ilyet tennél egy másik emberrel, szóval pláne nincs miért aggódnom.
Arra pedig, hogy olyannak született...hát, nehezen tudja elképzelni, hogy c kosaras volt már ovis korában is, de érti, hogyan érti, úgyhogy inkább nem firtatja tovább.
-Amúgy, nem olyan ijesztő dolog az a házasság....remélem...elvileg az enyém már nincs messze... - jegyzi meg, fogyatkozó bátorsággal, aztán újra megköszörüli a torkát.
-Mond...kényelmes a testem? Mert ha esetleg nem, én el tudom viselni, ha csak egy van belőlem, és az a táska is furán áll. Addig viszont...
Oldalra sandít a szemközti épület tetejére, aztán ragadozó vigyorral vissza a "nőre".
-Extrém sportokkal hogy állsz?

- Mért meleg vagy? S ha csak nem egy radiátor veszett el benned, akkor hidd el, hideg a mancsod. Elég hűvös van idekint. * Kacsintottam a másikra, hisz az volt. S ha csak nem titkolt el valami melegítő képességet, akkor bizony neki sem lehet épp melege, akkor a mancsai hogy lenének melegek? Na ez már csak logika kérdése, de valószínűleg csak elütni akarta vele dolgot. Szóval mindegy igazából.
- Ahham, nem érdekel. * Tekintettem jelzés értékűen a felirat irányába. Hogy a pasik mennyire gyökerek. Pedig nem kopik a dolog, csak edződik. No mindegy. De azt hiszem ezek után nem csoda, hogy nem akarok magamnak fix pasit aki a barátomnak nevezhető szerepet töltene be. Az alkalmiakkal tök jól elvoltam. Kevés beszéd, nincs gond és még csak nem is kell az ilyen jellegű hisztit hallgatnom.*
- Az emlékeimből törölheted, de a génjeimből nem hiszem, hogy tudod, ahova rögződik az alak. * Vigyorodtam el, hogy azért nem olyan könnyű megsemmisíteni vagy kiszedni belőlem az alakját. De tény, nem akartam. Azonban a szavaira felvontam a szemöldököm.*
- Nem-e? Majd akkor is ezt mond, mikor jön a gyerek, meg a napi hiszti, hogy rendetlen vagy, meg a féltékenység meg mikor terhes lesz és még több hiszti, aztán gyereksírás, még több féltékenység, az esküvő alatt pedig a feszültség, hogy minden rendben legyen, meg a rinya, hogy nincs megfelelő ruha, meg a haja, meg a smink… grr… de a temetésedre szívesen elmegyek. * Ingattam meg a fejem. Kész öngyilkosság ez a házasság. Sok a nyűg van vele és akkor már inkább dőlök a saját tőrömbe, mintsem egy pasi karjaiba, hogy gyűrűt húzzon az ujjamra. *
- Jah, egész kényelmes… * Feleltem, de aztán visszaereszkedtem a mélysége, újra magamra öltve a saját alakom. *
- Nos… többnyire egész jól. De nem vagyok tini-ninja-teknőc, hogy ezt átugorjam. * Ingattam meg a fejem, bár gőzöm sem volt, hogy mire gondol. *

-Hát...eléggé...hideg éjszakákon szokták szeretni. Amúgy nem, nincs semmi képességem...mármint ilyen, csak nem tudom...sosem voltam fázós. Biztos mert az őseim a jéghideg...Ausztráliából jöttek. Na mindegy...
A táblára bánbánóan sandít, miután a nő rá mutat, aztán halkan csak annyit szól:
-Bocsi...néha ha felidegelnek, nem tudom irányítani.
Több magyarázatot nem kíván fűzni a dologhoz, így is elég kínos a dolog...és örüljön neki, hogy nem volt itt az elején, amikor 20 méteres körzetben bosszúszomjat repülő mókussá változott minden rágcsáló, aki volt olyan szerencsétlen, hogy a környéken próbáljon diót rejteni.
-Onnan nem is kell, elég ha...áh, minek beszélünk erről? Nem vagyok én Man in Black, hogy amnéziát osztogassak.
Aztán Dee elkezdi sorolnia párkapcsolatok árnyoldalait, mire Sean először csak felvonja egyik szemöldökét, aztán a halántékát kezdi masszírozni, végül pedig halk kacagásban tör ki.
-A féltékenység rész megvan már most is, ne aggódj, a többi viszont...Nem mondom, hogy könnyű lesz, de ha csak ebből állna az élet, biztos vagyok benne, hogy minden ember külön barlangban bujdosna el, és nem csak én álmodnék erről...a lényeg, hogy lesz ami lesz, én nem aggódom, amíg ő velem van.
Ahogy ezeket a szavakat kimondja, melegséggel telik meg a szíve, és olyan undorítóan boldog mosolyra húzódik a szája, hogy ha látná, legszívesebben ő is bemosna egyet magának, de nem látja, így marad a rózsaszín felhőkön, csak mint mindig. Mondjuk ez most jól is jön...
-Teknőc az épp én sem vagyok...
Ezzel lendületet vesz, az épület pereméig szalad, aztán ott elrugaszkodik, és hatalmasat ugrik, át a széles utca felett, hogy aztán simán, és halkan landoljon a szemközti ház tetején. Az érkezés után visszafordul, hogy integessen Dee-nek.
~Nos, jössz? Ne aggódj, segítek, csak ugorj, és bízd rám magad.~
Ha esetleg ez valamiért nem lenne elég biztatás, folytatja:
~Ne félj, elbírlak. Gyere már!~
Ha Dee vállalja a dolgot, tényleg elkapja, azt az érzést kelve, mintha a nő átrepülne a kihalt utca felett 10 emelettel, mielőtt újra földet ér.
-Visszatérve a hisztikre: ha találsz olyat, aki mellett megéri ezeket elviselni, akkor egyik sem vészes. De majd meglátod te is...egy nőcsábász pasinak abszolút főnyeremény lennél amúgy a képességeddel.

*A szavait hallva csak felvontam a szemöldököm, de a meglepettségem hamar vált inkább undorrá. Ó nem, nem voltam féltékeny vagy ilyesmi, csak egyszerűen zavart ez a kifejezés…*
- Úgy nézel ki mint egy elcseszett szappanopera főszereplője ezzel a kifejezéssel. Töröld le mert hánynom kell tőle… - ingattam meg a fejem – hogy a pokolba vághat valaki ilyen bárgyú képet? *Értetlenkedtem. Jó persze én is voltam szerelmes vagy mi a fene, de akkor sem néztem rózsaszínben a világot vagy lebegtem a felhők fölött. Amúgy is utáltam azt a szint, no meg repülni is csak motoron szerettem. De ez lényegtelen abból a szempontból, hogy nem voltam képes megérteni ezt a szintű rajongást, odaadást vagy tudom is én, mi ez a nagy lamur vagy épp honnan fakad. A teknőcre már reagálni nem volt időm, csak a fejem ingattam, ahogy átreppent a túloldalra.*
~ Könnyű annak mondani, aki lebeg a levegőben. De oké.~ S azzal a lendülettel neki is iramodtam és egy nagyot ugorva érkeztem a túl oldalra már ha valóban elkapott és nem hagyta, hogy a szélén vissza billenjek a mélybe, hisz nagyon a szélére érkeztem. *
- Ilyen ember számomra nem létezik Sean. Ami pedig a főnyereményt illeti. Egy nőcsábász pasi számomra az. Nincs gond vele. Kielégíti a szükségleteim és kész. Ha jó felkeresem legközelebb, ha nem, hát volt egy szar éjszakám. * Vontam meg könnyedén a vállaim.*
- De nem szeretem a könnyen jött dolgokat, így ha még el is jön, azaz idő, mikor épp hív a szükség, szeretem megvívni a sikerem és hidd el, a képességem nélkül is megy. Nincs szükségem más testére, hogy hódítsak. Ha meg nem vagyok elég… vannak játékszereim is. * Vigyorodtam el szélesen, hogy így vagy úgy, de megszerzem, amit akarok. S ha épp ehhez egy kis gyakorlatiasság kell, ám legyen, semmi jónak nem vagyok az elrontója. Különben is, néha még a hűvös fém érintése kimondottan izgató is lehet. *

-Kösz te is jól nézel ki...ja várj, már visszaváltoztál, akkor semmi. - Jegyzi meg komolytalanul, majd puszta gonoszságból elképzeli Dee-t rózsaszín, habos-babos ruhában, és elküldi neki ezt a képet. Aztán már ugrik is, és várja, hogy a nő kövesse őt.
~Még ilyet! Komolyan azt gondolja, hogy hagynám lezuhanni? Na szép...bár, ha tényleg ezt gondolná, akkor lehet nem ment volna bele a dologba ilyen könnyen, és valahol hízelgő, hogy ennyire megbízik bennem, szóval lehet inkább erre kéne koncentrálnom, mint arra, hogy...hoppá!!!~
Szerencsére még az előtt eszébe jut, hogy nem ártana Dianne-re figyelni, mielőtt nagyon feltűnő lenne a dolog, és egészen simán lebegteti át.
-Ha mindig megszerzed amit akarsz, miért a város 2. legrosszabb kocsmájában vagy felszolgáló? Ne érts félre, szép teljesítmény, hogy a Herculoids azért előzi meg a sovány moslékot, mert itt az italt egy dögös barna szolgálja fel, de ismerek olyat, akire elég lenne rámosolyognod, és kapásból felvenne aligazgatónak...na jó, ott az alakváltó dolog is sokat segít, és nem árt ha szereted a gyerekeket, de érted mit akarok mondani.
Aztán megvonja a vállait.
-Ha meg úgy érzed, hogy képtelen lennél megbirkózni egy tartós párkapcsolat jelentette kihívásokkal, az a te dolgod. Nekem szerencsére sosem volt ilyen problémám...Na, de elég legyen ebből, kárpótlást ígértem, úgyhogy...
Az épület szélére sétál, ahonnan letekint, majd bólint. Végül előveszi a telefonját, és inkább ott nézi meg a térképet, mert lövése sincs merre lehet, amit épp keres.
-Áh! Mond, ugye van jogsid? Ültél már motoron? Úgy értem, igazin, nem azokon nőgyógyászra váró kormánnyal felszerelt zajládákon? Mit szólnál egy versenyhez?

- Jézusom Sean… ne képzelődj basszus… * Kerekedtek ki a szemeim a képre. Én meg olyan kis bizz-bazz ruha. Bár nem mondom, jól állt, de rózsaszín? Jézusom. Ez beteg. Még ha lila, vagy vörös de ez… mint egy barbie baba. A kérdése azonban meg lep és bele telik pár pillanatba mire megtalálom a választ.*
- Persze, mosolyogva kéne szét tenni a lábam. Tény, hogy a veszély miatt kezdtem el itt melózni. De megszerettem. Sosem unatkozom a sok tökkel ütött között. Plusz az sem utolsó szempont, hogy csak egyszer kellett a főnököm emlékeztetni, hogy nem a csini babái közül vagyok egy és nem ágyasnak jelentkeztem. - Vontam meg a vállaim. – Plusz mit csinálhatnék? A tanulás nem az erősségem. *Mosolyodtam el. Sosem szerettem tanulni, nem is meglepő, hogy csak az érettségim van a kezemben, az is csak azért mert muszáj volt. A következő szavaira azonban már felhorkantam.*
- A kihívásokkal semmi bajom… csak van ami nem éri meg a fáradságot. Ez pont az. De nézd, ha mutass egy szabad és független embert és megmutatom, hogy nem ezzel a részével van probléma. * Vontam fel a szemöldököm. Persze sejtettem, hogy nem fog ilyen illetőt mutatni. De nem arról van szó, hogy nem vagyok rá képes, hanem arról, hogy nem éri meg a fáradságot holmi magasztos hülyeség amitől elméletileg rózsaszínbe úszik még a víz is.*
- Hova megyünk amúgy? *Kérdeztem ahogy a térképet nézegette a kérdésére azonban elvigyorodtam.*
- Nem jogsival megy. De egyébként van. S ha a verseny motorokra gondolsz, akkor igen, van tapasztalatom. * Bólintottam rá.*
- De mi fog kisülni ebből Sean? * Tekintettem rá gyanakvóan, ám ugyan olyan kíváncsian csillogó tekintettel.*

(Nesze neked rózsaszín ruha. Csak a kedvedért. >.<)

Gonosz manó vigyorral a képén nyugtázza, hogy sikerült a dolog, és végre láthatja Dee-t is meglepetten. Nem különösebben szokása másokat kínozni a képességével, de neki ennyi már igazán járt amiért szánt szándékkal próbálta megrontani az ő ártatlan lelki világát az elmúlt percekben.
-Ó, pedig el tudok képzelni ennél még sokkal cifrábbat is - teszi még hozzá, hogy fokozza a hangulatot, ám a tündérszárnyas tütüs képes nem mutatja meg a nőnek...egyenlőre.
-Kétlem, hogy az apámnál így menne egy felvételi...kivéve, ha üzemorvosnak akarsz jelentkezni, akkor pontosan így megy. - Teszi még hozzá kissé zavartan, a részletekbe pedig inkább nem megy bele.
-Tanulni senki sem szeret. Hidd el, én már csak tudom. A kihívásokat meg túlértékelik...
Ahogy ezt az utolsó mondatot kimondja, valamiért Déja Vú érzése támad, de aztán megvonja a vállát, és inkább nem foglalkozik a dologgal.
-De oké...szabad és független...hmmm...ott van például...
Gondolkodóba esik. Bármilyen meglepő, de kocka létére nem ismer valami sok embert...és ami még meglepőbb: ezek többsége bizony házas! Elsöprő többsége...azt a rohadt...
-Felteszem korban hozzád illő kéne...Az iskolánk igazgatója mondjuk ha belegondolok nem jár épp senkivel, de ő sokat van külföldön...igaz legalább nincs láb alatt addig sem nem igaz? Na várj, itt egy kép róla.
Megmutatja a telefonja kijelzőjén, de csak futólag, aztán tovább gondolkodik.
-Meg persze ott van Greg haverom is de...ha jobban belegondolok vele egész jól összeillenétek!
Itt az a pont, ahol úgy érzi, elég lesz ebből, hisz pontosan tudja, hogy a nő nem várt erre választ, és meg is úszta volna egy udvarias fejrázással, ha nem gondolja azt, hogy úgysem tud senkit mondani. Mondjuk majdnem igaza lett...
-Hogy mi fog kisülni ebből? - Kérdi nevetve. - Nem tudom, ennyire előre sosem gondolkodom. Most viszont...le kell ugranunk. Készen állsz?
Ha letekint, láthatja, hogy az épület amin állnak azóta sem ment össze, és még mindig épp eléggé halálos leugrani innen, ha valaki nem segít a landolásban.
-Valahogy le kell jutni, és ez a leggyorsabb. Ha az segít, hunyd le a szemed. Na gyere.
A kezét nyújtja felé, aztán ha elfogadja, vele együtt veti le magát a mélybe, hogy aztán kimondottan lassan ereszkedjenek, és jóformán egy hang nélkül érje talpuk a betont. Rövid sétával később már ott is állnak a motorok előtt.
-Beszéltem a tulajjal, most már szerinte sem jogsival megy. Két órára a miénk két járgány, viszont...nem nagyon ismerem a környéket, tudsz egy jó versenypályát?

- Kímélj meg a képzeleteidtől. * Tartottam fel védekezőn a kezem, hogy meg ne próbálja tenni, különben fogalmam sincs, hogy mit csinálok vele. Na de a következő mondatától már ég is a fejem. Nem csak gondolatban, hanem az arcom is egészen kipirult és fix, hogy nem a hideg csípte meg.*
- Hát úgy tűnik, hogy mellé nyúltam. De általában így megy, vagy pedig rohadt sok bizonyítvány kell hozzá. De mindegy, tényleg jól érzem magam itt. *Addig biztosan, míg nem ütöm meg a bokám vagy ilyesmi. De egyébként se volna muszáj dolgoznom, de ettől függetlenül még, nem tudtam mit is mondjak az apjával kapcsolatban vagy, hogy konkrétan milyen munkáról van szó. Azt viszont, nem mondhatom el, hogy nem birizgálta meg a fantáziám. Mármint nem az apja, hanem maga a másik állás lehetőség.
De inkább csak érdeklődve várom, hogy kiket is mond, hisz én megvoltam győződve róla, hogy nem fog tudni senkit. A képet azonban egy elismerő hümmögéssel reagálom le.*
- Egész… helyes. Sőt, azt hiszem meg kéne látogatnom azt az iskolát és egy kicsit rosszalkodnom, hogy nála kössek ki. De nem hiszem, hogy velem egy idős. Bár ez sosem zavart. * Húztam az ajkaim egy mosolyra. Az már viszont annál inkább, hogy épp hosszú távlatokról beszéltünk és nem úgy tűnik, mint akinél páréjszakánál többre jó volna egy nő. Alapjaiban ennek még örülnék is, ha nem utazna annyit.*
- Szóóóval Greg… Róla mit lehet tudni? Azt hiszem, hogy ha az igazgató bácsi nincs a városban akkor Ő marad, hogy megmutassam, hogy nem ezzel van probléma. Majd csak a Te kedvedért vezetek egy blogot, hogy szemmel tarthasd. * Ingattam meg a fejem. Azonban vigyor ide, vidám csillogás oda tudhatta a másik, hogy nem egészen vicceltem a dologgal.
Az ugrásra csak felvontam a szemöldököm végül megvonva a vállaim csúsztattam az apró kezeim a kezébe és egy halvány mosollyal kísérve ugrottam le. *
- Ilyen képességet én is akarok… * Biggyesztettem le kissé féltékenykedve az ajkaim. Tudtam volna élvezni a dolgot. Ahogy közeledtünk a motorok felé, csak összevont szemöldökkel néztem egy pillanatra Seanra. De lássuk be, még az igazgató bácsi sem tudott érdekelni, hogyha motor volt a közelemben. Körbe járva kezdtem el felmérni a járgányokat.*
- Hol a buktató? * Kérdeztem még mindig a gépeket szemlélve.*
- Különben a város tök jó pálya… csak kikell menni Statend Islandra. Arra kevesebb a zsaru…

(Ha nem akarsz berakni róluk képet, csak szólj és keresek én verseny motort. //

-Megpróbálhatom...bár felteszem, arról ne is álmodjak, hogy te is megtedd értem ugyanezt? - Kérdi nevetve, az előző képzelgésekre célozva, amik kicsit azért zavarba hozták...legalábbis reménykedik benne, hogy kívülről úgy látszott, hogy csak egy kicsit.
~Nocsak, Dee el is tud pirulni? Mármint, alakváltó, még szép, hogy el tud, de a képessége nélkül is? Nem semmi...~
-Hé, semmi baj, honnan tudhattad volna, nem vagy gondolatolvasó, vagy ilyesmi - kacsint rá, aztán megvonja a vállait. - Nekem nincs tapasztalatom az ilyesmiben...igaz nem is nagyon jelentkeztem állásért sehol. A Xavier-be sem annyira felvettek, mint beletörődtek, hogy sosem szabadulnak tőlem, és akkor már jobb, ha valami hasznomat veszik. Az apámmal kapcsolatban pedig nem kell mondanod semmit, eszem ágában sem volt beprotezsálni téged, csak megemlítettem, hogy ott például simán felvennének, mert véletlen tudom...de ha jobban belegondolok,a z egy elég őrült hely, szóval jobban jársz a nyugdíjas melóddal a Herc-ben.
Az Adam-re tett megjegyzésre elvigyorodik, igaz kicsit furcsán is érzi magát, hiszen ő Adam...nincs két hónapja, hogy megkérte tőle Sarah kezét és most...vagy már több is eltelt azóta? A fene sem tudja, olyan gyorsan repül az idő amióta...khmm...szóval, a lényeg, hogy picit azért fura ez így, másfelől viszont, ráférne egy igazi nő, hogy ne csak a Logan által ráhagyott papírmunka felett görnyedjen az tuti.
-Tévedsz vele kapcsolatban, nem híve az egy éjszakás kalandoknak.
~Említettem már, mennyire zavarba ejtő a közeli hozzátartozókról ilyesmiket tudni? Meg úgy bárkiről? Most képzeljétek el: "Szia, a nevem Dianne Adelina Demers, de szólíts inkább Dee-nek, ha jót akarsz. 22 vagyok, ész szeretek felül lenni." És a legrosszabb, hogy a többi manus, aki tudja rólam, hogy rendelkezem a képességgel, amiért ölni tudnának, napestig nyaggatnak, hogy ugyan mit gondol róluk egy-két vonzóbb nő...aztán csodálkoznak, hogy útjának indul pár csúnya pletyka, például, hogy ha kakaót iszom, nem működik a képességem...~
-Öhm...bocs elkalandoztam...mit is kérdeztél? - Kérdi, hisz valóban fogalma sincs, miről volt szó, de aztán mielőtt Dee megismételhetné, már rá is vágja: - Ja, hogy Gregről mit lehet tudni? Nálad csak egy kicsit fiatalabb, életvidám, bolondos manus, aki a lelke mélyén kimondottan érzelmes, sőt, szinte már romantikus, bár ezt igyekszik titkolni. engem például többször megfenyegetett, hogy kibelez, ha ezt elmondom bárkinek...
Hümmög egyet félrehúzott szájjal, aztán egy "hupsz"-al nyugtázza a dolgot. A landolás után aztán megint Dee felé vigyorog, amikor édesen megjegyzi, hogy ő is szeretne ilyet.
-Annyira nem poén, amikor gondol egyet, és álmomban átrendezi a szobát. Ugyanakkor...el kell ismernem, az, hogy képes vagyok arra, amire a kedvenc filmjeim főhőse...hát igen, nem cserélnék képességet senkivel, az tuti.
Ez után megindul kikölcsönözni a mocikat, egy dalt dúdolgatva
-Miféle buktató? - Kérdi értetlenül, de aztán megrázza a fejét. - Nono, én a cuki mutánsokat képviselem, szóval nincs semmi szabálytalankodás lakott területen. Viszont, ha minden áron egy szigetre vágysz...talán még elérjük az utolsó kompot a Liberty-re...
Tőle szokatlanul sejtelmes mosoly jelenik meg az arcán,í ahogy elképzeli magukat a szabadságszobor körül kergetőzni. Mondjuk..az nem valami jó pálya úgy egyébként.
-De biztos akad olyan hely, ahol véletlen sem mehetünk bele senkibe a szárazföldön is.

Nagy levegőt vettem. Elkövettem életemben már pár hülyeséget, de alighanem ez az első, minek a vége nyilván nyolc napon túl fog gyógyulni. Hiába, na egy jó cikkért sok mindent bevállalok... Habár ez akkor is túlzásnak tűnik.
Beléptem a méltán hírhedt helyre. Nem volt üres, sőt.Flinták, kések, hasonlók villantak, egyelőre csak nyugalmi állapotban, tokba zárva. Sejtettem, hogy nem sokáig marad így. Bár én csak interjút akarok, az itteni törzsközönség nem arról híres, hogy képes volna összerakni három összetett mondatot. Inkább lelőnek, leszúrnak, esetleg savban is feloldanak, nem ebben a sorrendben. Mire végeznek, tán az is leesik nekik, hogy nem támadtam rájuk, még verbálisan sem.
Hát, akkor legyen. Egyszer élünk, s én alighanem eddig. Felléptem egy székre, majd egy asztalra. Sok brontoszaurusz külsejű egyén ostoba szeme szegeződött rám. Megnyerő vigyort villantottam, kezemet jól látható helyen tartottam.
- Hali! Aza nagy helyzet, hogy újságíró vagyok, és szívesen fizetek ötven dolcsit annak, aki elmesél pár mutánsverős sztorit, meg annak is, aki elmondja, miért is gázosat a mutánsok, mert új vagyok errefelé, és nem tudom. Szóval? Van jelentkező?
Reméltem, hogy a pult mögött álló csinos lány még azelőtt hívja a zsarukat, hogy engem széttépnek a szauruszok. Bár egyelőre csak csendesen emésztgették a szavaimat. Végül a legbátrabb megszólalt.
- Ha' me' veszélyesek... - mondta tétován, körülnézve, támogatást várva.

*Az élet nem áll meg azért, mert valaki... nos akárhogy is, de itt voltam. S csak ez a lényeg. De itt az élet jobban pezseg mint az ember hinné. Nem véletlen szerettem itt dolgozni. De van ez így, ámbár így ennyi kihagyás után kissé olyan mintha egy másik világba tévednék. Ma már túl vagyunk egy verekedésen, pedig még csak 11 óra. Messze még a zárás... Ezek itt... emberek, akik isznak, ócsárolnak és olykor megpróbálnak felszedni. De hát istenem... jól néztem ki. Mi tagadás... de nem érdekelt. Bár vicces, hogy istenítenek pedig aztán pont oda tartozom, amiket ezek elítélnek. Van ilyen... de magamban mindig is jót röhögtem ezen.
Nyugalom van... ámbár egyedül voltam. Ha valamit nem tűrtem meg, az a balhé... verekedjenek, nyírják ki egymást de kint. Ide bent ne... utálok vért takarítani. No meg takarítani is. Unottan könyököltem a pulton és egy számot énekeltem. NEm volt rossz hangom, de nem csinálok sakáltanyát a helyből. Bár hmm... lehet, hogy rá férne a helyre némi élet a balhékon kívül is. Ahogy a férfi belép, tekintetem végig szalad rajta de minden különösebb érdeklődés nélkül énekelek tovább még akkor is, mikor felmászik az asztalra. Csípőm ring az ütemre, még senki nem mondta, hogy fogjam be... hah... amúgy sem tenném meg. Lábaimon magas sarkú csizma, benne a játékszereimmel, csípőmre egy mini szoknya feszül, felsőtestemre meg egy fehér felső. Utáltam ezt a hacukát de hát istenem, néha nekem is felkell vennem a hivatalos munka ruhát. Szavait hallom és már gondolatban jót röhögök, de hát még nincs vége a zenének, így megvárom a reakciókat és tovább énekelgetek magamnak. Nah, néha szórakoztatnom kell magam is nem csak másokat... másképp úgy sem lehet elviselni a díszes bandát. A válaszra csak a fejem ingattam meg, ahogy a pár pillanat után hangos egyetértésben kitörőkre. De mázli, egyenlőre senki nem akarta felszabdalni a másikat. Utálnám egy nap alatt helyre tenni a bandát kétszer. De ami késik az nem szalad el, csak nem érkezik időben naiv ábránd lenne azt hinnem, hogy mára ennyi volt az uncsi izgalomból. De hát ha ennyire futja, akkor én jövök. Mintha mi sem volna természetesebb lépek fel a pultra belülről, aztán a kiszolgáló felületre és huppanok le, keresztbe tett lábakkal. Egy ideig óráig a combom látványa elég arra, hogy rám figyeljenek és ne a másikat akarják felkoncolni.*
- El a kezekkel Brad. * Kaptam el a férfi csuklóját, aki a pultnál ült, egy mosollyal az ajkaimon, még mielőtt megérinthetett volna. Nem volt vele semmi bajom... de hát na. Nem fogom a lelkembe zárni azért mert ártatlanul pillog a negyven éves szemeivel. Idős is és még csak semmi extra sincs benne.*
- Mr. Újságíró vagyok! Csak megjegyzem, hogy kevesebbért is szedtek már szét embert a környéken. De mégis mit várt? Hogy majd lelkesen jelentkeznek válaszokkal mikor másképp is megkaphatják a pénzét? Egyébként bátor dolog így felállni és kikiabálni... csoda, hogy még életben van. Azonban... - a pult mögé benyúlva vágtam hozzá egy tiszta, nedves rongyot. - Én takarítok, szóval legyen szíves és kímélje meg a virgácsaim és megteszi, ha már volt szíves cipővel felmászni. Beszélni a földről is lehet, akár hol is áll a válaszokat megkapja. De a félelem az, ami ezeknek az oka. Semmi más... * Nah tessék, a válaszom nem tetszett mindenkinek felhőtlenül és bájos mosolyomra, csak egy rosszalló pillantást és némi ovációt kaptam arra nézve, hogy baromságokat beszélek. Hát megigazítottam a szoknyám és máris volt jobb dolguk mint ellenkezni. Nézni. Férfiak...*
- Ha idebiceg vendégem egy sörre és némi értelmes társaságra is... már ha nem tesz több meggondolatlanságot. Hamar az életébe kerülhet itt... s van az a pont, amikor már kevés vagyok lecsitítani a népet... * Nép... pff.. ezt én sem mondtam komolyan. De tény, ha sokat villogtatja magát megjárhatja. Nem csak a mutánsok azok akiket nem szívlelnek erre. Viszont az egyik agyon iskolázott felállt.*
- Oszt' aztán mé' érdekli... hukk... ez... hukk... magát? Dee... hukk... adj... innom. * Hát igen, a csuklás és az alkohol csúnya dolog. De hogy ezt alkohollal csillapítani. Baromság. De hát én felszolgáló vagyok, nem azt észt osztom. Ám a kérdésre a válasz engem is érdekelt. Nem is kezdtem el azonnal pattogni, hogy kiszolgáljam. Csak halványan vontam fel a szemöldököm az idegenre nézve. Baromira érdekelt a válasza, de a mosolyom nem fogyatkozott meg. Ha untat, talán újra énekelni kezdek. De egyenlőre még csak figyeltem. Ahogy mások is. *

Tekintetemet, figyelmemet a nő vonta magára. Azonnal észrevettem, hogy úgy bánik az egész bandával, mint valami hangszerrel. Nőiességével éri el ezt, nem is kerül erőfeszítésébe. Nem mintha nekem könnyű lett volna combjai helyett a tekintetét keresni, de azért megtettem. Elkaptam a rongyot, leszökkentem az asztalról, a köztes lépcsőfokot, a széket kihagyva.
- Téptek szét kevesebbért is, nem kétlem. Én mégis egészben vagyok, aligha férfiúi bájam miatt. Az ötveneseimet persze elszedhetik... De akkor nem lesz cikk, nem fog eljutni széles közönséghez az, amit ezek a férfiak képviselnek.
Nem mintha az olyan épületes lenne, tettem hozzá gondolatban. Félnem ettől nem kellett: aligha akad köztük telepata...
- Minden vágyam önnel beszélgetni - mondtam, miközben letöröltem az asztalt - De a fiúk véleménye is érdekel. Azonban hölgyeké az elsőbbség.
Elindultam a pult felé. A "fiúk" (darabonként vagy százhúsz kiló izom, és még ötven acél) utat nyitottak. Aztán sorfal zárult mögöttem, emiatt kevéssé ujjongtam.
- Azért érdekel - kezdtem lassan, artikuláltam, hogy még ők is megértsék- Mert újságíró vagyok. Cikket akarok írni a mutánskérdésről, megkérdezve minden érintettet.
Látva a ködös tekinteteket, stratégiát váltottam.
- Azé bazmeg, mer' a rühes mutánsok ellepik itten az egész mindenséget, aztán megírnám, mit gondolnak erről a bronxi igaz férfiak!
Erre már kaptam némi tetszésnyilvánítást, kevesebbet, mint a pultoslány combjai. Nem kárhoztattam őket érte. A nőhöz léptem. A vagányok pillanatnyilag elvesztették az érdeklődésüket, mert egymást lovalták bele a kiabáló, mutánsgyűlölő lelkesedésbe.
- Inkább én hívom meg magát. Sörre, borra, whiskeyre, ami tetszik, ha szabálykövető, üdítőre. Nekem jó lesz a sör. James Stark a nevem - nyújtottam kezet.

*Talán furcsa lehet... de mindenki éljen azzal, amit adtak neki. Most mért ne használnám ki azt, amit az "úr" összehozott a szüleim segítségével? Nincsenek olyan magas erkölcsi elveim, hogy megakadályozzon ebben. Sőőt... bármikor kihasználom és úgy forgatom, ahogy nekem jó. De héé... alakváltó mutáns vagyok. Nem meglepő, hogy a külsőségek a karmaim közt vannak. A fréfi válaszára csak felhorkantam.. és igazán lett volna pár keresetlen szavam hozzá. Ámbár nehogymár ilyen apróságért bukjak le. Ha Shane bandája miatt múltkor megúsztam, most is megfogom. Így csak a szemeim forgattam meg, miközben a többiek bőszen bólogatnak.*
- Érdekli, hogy mit képviselnek... mégsem járt még itt korábban. * De inkább a mozdulataival foglalkoztam. Az nem érdekelt, hogy ugrál... az már annál inkább, hogy rendesen le legyen törölve az asztal. Tényleg utáltam takarítani... dehogy mért nincs itt egy takarító személyzet senki ne kérdezze. Nem az enyém a hely... mázlira. *
- Arra én is, de ne higyje, hogy maga az első aki ezt a kérdést felteszi. * Értelmes válasz úgy sem fog érkezni. Vagy ha mégis, akkor az csak a felszín és mondva csinált kifogás. Utálni kell... emberi érzelem ez is, ahogy annyi más is. Viszont a kérdésre adott válaszra oldalra biccentettem a fejem. Minden érintetett. Tehát a másik oldalon is volt már vagy megy. De a bamba képek most elkerülték a figyelmem, csak a stílus váltásra lettem figyelmes. Na ezen pedig lehajtott fejjel némán röhögtem egyet. De aligha vette észre valaki, hisz a férfi szavaival voltak elfoglalva no meg az egyetértéssel. Hajm... mi lesz ebből még. De én a magam részéről lehuppantam a pultról és megkerülve azt belülről töröltem le cipőm nyomát és kezdtem el csapolni a sört a korábbi rendelőnek. A pultra téve szóltam oda.*
- Itt a söröd. * Nem, nem fogok most végig tipegni a srácok között. Remélem elég szomjas ahhoz, hogy érte jöjjön. Ha meg nem, hát szomjan marad. Nekem aztán végképp egyre megy a dolog. Viszont a férfi szavaira szélesebb lett a mosolyom és egy pillanatra megálltam a mozdulatban, ahogy épp elmostam két korsót a pultról. Barna íriszeim vidáman csillogtak, ahogy megtalálták a másikat. Nem az Ő érdeme, mindig ilyen és addig jó. NAh akkor van baj, ha nincs ott. De akkor nagy.*
- Utálom ha magáznak, nem vagyok vén. S én magam is utálom a formalitást. Szóval ha nem engeded meg is tegezni foglak. Tequila a nyerő... de még messze a műszak vége. Szóval köszönöm, de kihagyom. * Mármint maga a meghívást is, nem csak az alkoholt. A srácok lassan csillapodni kezdtek és már csak egy-egy pillantás volt ami felénk tévedt. De hát az ördög nem alszik. Kezeim megtöröltem egy papírtörlővel és elfogadtam a felém nyújtott kezet. Fogásomban maximum hosszú ujjaim kecsessége volt nőies. Akaratomon kívül volt határozott és egy nőhöz mérten erős. Mivel újságíró, így bizony nem munka edzette a másik kezét. Nincs kizárva, hogy érezte azokat az apró bőrkeményedéseket a tenyeremen. Nem volt olyan durva, tekintve, hogy azért kezeltem én őket... de a fegyver forgatással ez jár, pláne ha valaki sokat csinálja. Nos, mostanában csak ebből álltak a napjaim. Valahol le kell vezetnem a keserűséget nekem is.*
- Dee... * Mutatkoztam be. No persze, ez speciel bunkóság volt, hisz a másik a teljes nevén mutatkozott be. De köszönöm, nem kérek abból, hogy viszont lássam a nevem bárhol. Utána persze egy újabb csapolás következett Jamesnek.*
- De kikell ábrándítsalak. Csak a bőröd próbáltam menteni... semmi érdekessel nem szolgálhatok. Valóban semmi nincs a gyűlöletükben mint félelem. Egyiknek sincs negatív tapasztalata már indításnál... maximum megjárták ha provokáltak de mégis életben maradtak. Az emberek mozgató rúgója az érzelmek... gyűlölet is ide tartozik. Az pedig a félelemből táplálkozik. De persze futhatsz pár kört... nem lebeszélni akarlak.  De ha nyitásra jössz és még józanok sem sok értelmet kapsz belőlük. Csak halandzsát hisz ők a nagy Bronxi férfiak akik semmitől nem félnek. * Nevettem el magam. Ostobák. Nem tudják, hogy a félelmeink beismerise az erősségünk és nem pedig a tagadás és a gyűlölködés. De tény, hogy ez van... de a férfinek szíve joga eldönteni, hogy mit akar.*
- Azonban megkérnélek, hogy ha balhét generálsz... az ajtó felé hátrálj. Nem úszod meg... de nekem legalább nem kell közbe lépnem aztán meg takarítanom. Utolsó tetted legalább legyen nemes és önzetlen. * Kacsintottam rá, ahogy elé csúsztattam a korsót.*
- Azt mondta, hogy mind a két oldalról... A másik oldalnak mi a véleménye? * Naná, hogy érdekelt, hogy mit mondtak a mutánsok. Furcsa lenne ha nem... de ez most személyes kérdés volt, nem pedig csak a megjátszott ami ide kellett. Érdekes dolog a színészet... *

Elengedtem a fülem mellett a lány megjegyzését. Érdekelt, mit mondanak a nagyfiúk, de lévén, egészséges pszichével rendelkezem, vagy legalábbis majdnem nyolcvan százalékig azzal, eleddig nem zsibbasztott a gondolat, hogy hígagyú rasszistákkal hej, de jó volna lógni. Lógni fognak ezek maguktól is, remélem. Hurkon.
- Nem gondolom, hogy én vagyok az első, aki meg akarta fejteni ezeket a fiúkat. Bár nyilván a legjobb vagyok közülük, lévén, még élek.
Fogtam a söröm, beleittam. Nem volt a legjobb, de hát az ember nem is a jó sörért jön egy ilyen lebujba.
- Hát szervusz, Dee. Én elég vén vagyok, de azért tegezhetsz, nem fogok megharagudni.
Nem kerülte el a figyelmem határozott kézfogása. Tenyere nem volt épp sima, bár kétlettem, hogy a pohártörölgetéstől keményedne a bőre.
Rá mosolyogtam, kedvesen, és inkább nem ittam még egy kortyot. Nem volt annyira rossz, de épp eléggé zavarta a koncentrációmat egy ilyen gyönyörű nő is, nem hiányzott hozzá még az alkohol. A saját bőrömben kívántam hazatérni, nem kifordítva, megnyúzva, esetleg még rosszabbul. Ahhoz pedig tiszta fej kell.
- Azt hiszed, nem mondasz hasznosat, pedig igen. Az sem kizárt, hogy te vagy itt a legalkalmasabb interjúalany. Végső soron, ismered őket, az eszméiket, mégis, talán objektív vagy, sokkal kellemesebb rád nézni, és hát... - közelebb hajoltam, hogy ezt csak ő hallja - az IQ-d is több, mint a srácoknak... Együtt.
Felnevettem, gond nélkül, vidáman.
- Megígérem, hogy odakint fogom kinyíratni magam. De inkább nem is fogom. Szóval, félelem... Miért félnek a mutánsoktól? Kelly szenátor követői? Ha valaki be tud jutni egy bank széfjébe egy szempillantás alatt, akkor be is fog? Egyáltalán... Te mit gondolsz erről. Vagy a mutánsokról?
Elgondolkodtam.
- A mutáns is olyan, mint az ember, van véleménye mindenkinek külön, külön.

- Talán csak  egoistább akiben túlteng az önbizalom. De már itt dolgozom egy ideje, senki fia borja nem kérdezte még meg. * Legalábbis itt. Hogy aztán az épületen kívül mit művelnek, nem tudom. De nem is akarom tudni, elég a saját életem rendben tartani... élet... az, amiben egymagam vagyok most már végleg. Ámbár lássuk be, a férfi válaszai túlzott önbizalomra adnak tanúbizonyságot és ennek meg van az oka. Bár gőzöm sincs, hogy mi. De lássuk be, sosem fordult volna meg a buksimban, hogy egy olyan mint én beteszi ide a lábát és még fel is hívja magára a figyelmet. Szóval meglátásom szerint ez a férfi sem jobb mint akik itt vannak. Annyi, hogy nagyobb a szó kincse. Az "engedélyre" csak oldalra biccentettem a fejem és fürkészni kezdtem a másikat. Ácsi... nem kértem engedélyt, csak finoman közöltem, hogy ez lesz és ha nem tetszik, nos akkor is. De azért öröm látni, hogy udvariasságot képzel oda, ahol nincs. Na nem bennem, mert azért akad már ha csak a neveltetésem is veszem figyelembe. De nem itt fogom gyakorolni az fix.*
- Ez tagadhatatlan tény... Azonban azt egy szóval sem mondtam, hogy a szavaim dokumentálhatod is. * Kacsintottam rá. Naiv szavak... ki a frász kéne engedélyt? Bizonyára nem egy újságíró... A pénze meg... reméltem, hogy nem olyan ostoba és kezd el licitálni. Miért tenné? Van sokkal ügyesebb kibúvó is. De aztán kitudja, hogy van-e esze is vagy csak a klaviatúrát ismeri kívülről. *
- Nem ismerem őket, csak nap mint nap hallgatom őket. A kettő nem ugyan az James. *Vontam meg a vállaimat és egy újabb boros löttyöt kevertem és adtam oda Bradnek mielőtt még kinyitotta volna  a száját, hogy kér még egyet. Közben persze figyeltem a férfi szavaira, nem kell nekem folyton rajta tartanom a tekintetem, hogy halljak. A nevetésére azonban kapott egy barátságosabb mosolyt is. Szerettem ha nevetnek az emberek, az után nem kell takarítani.*
- Lekötelezel. Miért? Erre sincs válasz James... Félnek az ismeretlentől. Ki ne félne Tőle... nem csak ők, mindenki. Te is, Én is... nincs olyan ember aki ne félne olyantól, amit nem ismer. Az, hogy valaki vakmerő és kíváncsi természet... az nem jelenti azt, hogy ne félne csak azt, hogy a háttérbe szorítja. * No ez tapasztalat. Nekem is megvoltak a magam félelmei, de lássuk be... a kíváncsiságom túl erős ahhoz, hogy az előtérbe maradjon. Egyszer ez lesz a vesztem... de kit érdekel, addig legalább élvezem.*
- Igen, akkor befog... véleményük szerint. Hisz nincs mi visszatartja őket. Az én véleményem mellékes... ugyan olyan emberek mint bárki más, csak másak. Ugyan úgy esznek, alszanak és élnek. Némelyik megvadultabb de nem lehet egy példából elítélni mindenkit.
'- Há' nehogymá' itt a pártjukat fogodzd Diajanne... * Hallottam meg Brad hangját némi felháborodást hallva ki a szavaiból. Egy lépést odább tettem és hosszú ujjam az álla alá bújtattam, hogy finoman megemeljem a fejét.*
- Csak beszélgetek, tudod, hogy te vagy a number one. * Kacsintottam rá és íme, így pirul el egy negyvenes férfi és szegezi tekintetét az asztalra. Mondtam már, hogy imádom, hogy nő vagyok? Akkor most mondom. Bár a hétköznapjaimban aligha használom ki ennyire. De a cél szentesíti az eszközt.*
- De akárhogy is... ők is csak emberek. S hidd el, sokat dobna a latba mások véleményénél is, ha mondjuk az iskolákba biologia órán nem csak az emberekkel foglalkoznának hanem a mutánsokkal is. De ez egy olyan dolog, amiről nem lehet tanulmányt készíteni mert egy csomó mindent homály fed. Olyan alapvető dolgokat, amikre még maga a faj tagjai sem tudnak magyarázatot adni. * Fordultam vissza James felé és annyit beszéltem, hogy kiszáradt a szám. Ejha... nyomban ki is vettem a hűtőből egy jegeskávét. Na nem lehet kapni ilyen dobozosat itt, de helo... van bolt is a környéken és senki nem mondta, hogy a hűtő tabu. Legalábbis még nem kaptam egy szép büntetést érte soha. Viszont a kérdésemre adott válaszára megingattam a fejem.*
- Csodás kitérő válasz... de nem jön be. Engem az érdekel, hogy Ők mint mondtak. Nem lehet újdonság neked sem, hogy ők sem zárták szívűkbe az embereket. Az okot kár volna keresni, hogy melyik volt az első aki elindította a gyűlölködés fonalát. Az érdekelne, hogy ők miért ítélik el az embereket. Tapasztalataim szerint istennek tartják magukat és mindenki más csak korcs... pedig ezt fordítva lehetne feltételezni. Mégis lenézik őket... * Kis nyugi, a dobozzal a kezemben könyököltem fel a pultra belülről, ahogy beszéltem a másikhoz. Az oldalról érkező tekinteteket már megszoktam. Nem érdekelt különösebben. Jelenleg Jamesre figyeltem és egy ideig marad is így... azthiszem. Bár ki tudja... nálam egy mondattal is képes elásni magát valaki.*

- Ha valakiben túlteng az önbizalom, akkor vagy idióta, vagy olyasmit tud, amit a körülötte lévők nem. Rád bízom, hogy kitaláld, melyik csoportba tartozom. Annyit segítek, hogy nem vagyok idióta.
Nem féltem attól, hogy ezzel lebuktatnám magam: túl nyakatekert mondat volt ahhoz, hogy a kocsma törzsközönsége félórán belül képes legyen kibogozni.
Láttam érdeklődő tekintetét, szeme csillogását, és bár képességem nem jelzett veszélyt, szívverésem mégis felgyorsult... És én tudtam, hogy ez igenis veszély, nem is csekély.
- Nem kell, hogy dokumentáljam. Feltáró cikket írok, minden nyilatkozat csak nyersanyag. Idézek, legfeljebb, de nem jelentetek meg interjúkat. Aztán meg... Legfeljebb beváglak név nélkül, nem mintha tudnám a teljeset. És szerintem igenis ismered őket. Nap nap után velük vagy, jóformán velük élsz... Bármily ijesztő is lehet ez számodra.
Megrágcsáltam magamban, amit mondott. Megráztam a fejem.
- Nem is tudom... Én nem félek az ismeretlentől, amíg nem növeszt fogakat és nem akar megharapni.
Azt azért nem mondtam volna, hogy Dee véleménye borzasztó egyedi. Nagyjából minden második ember így van vele, vagy jó, talán harmadik. Mutánsok szintúgy, némelyik ugyanezzel az előjellel, mások fordítottal. Ez is jó, persze... De én mélyebbre ásnék. Mint például ez a biológia-órás megjegyzés, ez már jó valamire... Nem mintha kivitelezhető lenne, de ahogy látom, ezt Dee is jól tudja.
Nem értettem, mit nem ért.
- Ha ez érdekel, hát kérdezd meg őket, elsősorban férfiakat ajánlanék, ők nyilván készséggel válaszolnak majd. Teljes képet persze nem fogsz kapni, mert egyedi gondolkodású egyénekről van szó, akik mind máshogy látják a világot. Aki elítéli, talán bebörtönzött, megölt családtagját hiányolja, esetleg még emlékszik Kely szenátor szólamai az emberiség rákfenéjéről, alkalmasint róluk, vagy pedig ismerte a nemrég megboldogult Kohler rendőrfőnök munkásságát. Oka mindig van, kevés mutáns ébred úgy egy szép reggelen, hogy de szívesen reggelizne embert. Aki mégis, az emberként is aberrált volna, gondolom. Magneto például a náci haláltáborokban szeretett ki az emberiségből, megjegyzem, jogosan. Az, hogy utána ő maga vált nácivá, más kérdés, nem állítom, hogy normális volt. Akik itt vannak, ők a mutánsokat gyűlölik, többnyire talán joggal, mások valóban félelemből, és...
Elhallgattam. Túl sok szempár szegeződött rám. Egyik sem egyetértéstől csillogott. Ráeszméltem, hogy talán túlzottan is lojális voltam a mutánsokkal szemben, legalábbis ebben a környezetben.
- Oké, fiúk... Én csak igyekszem logikusan gondolkodni. Mindenki elehet barom, nem? Találkoztatok már emberből is olyannal, akinek vascsövet dugtatok volna le a torkán, nem igaz?
Sejtettem, hogy igen: például velem. Hát még ha tudnák, hogy mutáns vagyok... Vártam a robbanást.