Tantermek

Egyedül kuksolni egy tanteremben, miközben kinn már lemenőben van a nap, nem éppen egy átlagos fiatal kedvenc időtöltései közé tartozik. Bezzeg én meg még élvezem is, hogy egy kicsit egyedül lehetek, leszámítva azt, hogy a történelem esszémet kell írnom közben... Ennél jobb helyet amúgy keresve sem lehet találni a tanulásnak, legalább fél órával rövidebb idő alatt sikerült befejeznem, mint máskor.A frappáns lezárás után gyorsan átfutottam még egyszer az egészet, már amennyire ez a gyér fényben kivitelezhető volt, mert ugye a lámpát nem kell ám felkapcsolni, az ügyes gyerek lát így is... még. Összecsomagoltam, és ásítozva csoszogtam el az ajtóig, ami a második próbálkozásra sem akart kinyílni, de aztán sikerült rájönnöm, hogy befelé kéne húzni, mert másként akkor sem jutok ki rajta, hogy ha térden állva könyörgök neki.
A nagy dekoncentráltságnak hála a mappám is leesett, és iszonyú hangosat csattant a padlón. Én meg, miután visszanyeltem a szentségelést, fél kézzel a kilincsbe kapaszkodva hajoltam le, hogy felnyalábolhassam a szökevényt...

Épp felfedező utam vége felé jártam. Az üres sötétedő folyosó csöndjét csak lépteim halk koppanása tördelte meg. Aztán egy ajtónál elhaladva két nagy zörrenés. Vissza lépkedtem a zajtóhoz. Egy nagy koppanás majd hosszú cifra szentségelés. Megfogtam a kilincset és nyitni kezdtem az ajtót. Pár centi után egy koppanással elakadt valamiben. Sokkal inkább valakiben.
~Hopsz...
Fut végig rajtam a felismerés. Óvatosan bedugtam a fejem a résen és megnéztem kit játszik ajtó támaszt.
-HÚuu, bocsi. Jól vagy?
Valahol mélyen sajnáltam és ennek próbáltam hangot is adni.

Már éppen sikerült felvenni, amikor is a kezem hirtelen lecsúszott a kilincsről, és én a meglepődöttségbe hirtelen elfelejtettem, hogy ideje lenne arrébb állni, így az ajtó alattomosan homlokon vágott, én meg helyet foglaltam a cuccom mellett feljajdulva. Csak egy szúrós pillantással jutalmaztam a résen bekukkantó alakot, de ahogy túlestem a fájós rész végigtapogatásán, és megállapítottam, hogy maximum egy miniatűr púp keletkezik, fáradtan sóhajtottam egyet.
- Semmi baj. És ja, túlélem... Ezt is. - vontam meg egyszerűen a vállamat, aztán kicsit hátrébb csúsztam, hogy betudjon jönni, amiért akart, míg én felkecmergek.

Amennyire lehet kitárom az ajtót és bepréselem magam a résen. Esetleges segéd kezet nyújtok neki ha netán igényelné. Bár furcsa volt hogy a földre került ekkorát nem koppant. Válasza csöppet meglepő volt. Legalább is a vége. Oldalra biccentem a fejem.
-Ezt is? Mit még?
Válaszát sejtelmes félmosollyal várom továbbra is kissé oldalra billentett fejjel.

A kezet elfogadtam, és most előre gondolkodva, már a cuccaimmal együtt álltam ismét két lábra.
- Hála a kissé defektes mozgáskoordinációmnak, szerintem holnap reggelig itt ülnénk, ha elkezdeném sorolni. - mosolyodtam el én is, majd hátratűrtem a hajam a fülem mögé.
- Keresel valamit, vagy csak megérezted, hogy most könnyen ledönthető vagyok a lábamról? - ült ki az arcomra egy visszafogott vigyor, ahogy felnéztem rá, aztán rátenyereltem a villanykapcsolóra, s lőn világosság.

Szén, víz, ammónia, só, vas és rengeteg más anyag ölt másodpercek alatt formát fejemben a kézfogás pillanatában. A kapott kép egy csinos női test. Akaratlanul is elismerően biccentek alig észrevehetően. A gazdája pedig épp itt van előttem.
-Sajátos önkritika meg kell hagyni.
Vigyorodom el. A folytatáson pedig felnevetek.
-Úgy tűnik elég jól sikerült... Gregory
Mutatkozom be egy kis szünet után.

- Egy idő után kénytelen vagy beismerni a hibáidat ugyebár, és nekem ez elég látványos, lásd egy kis fejeléstől, már fenékre is huppantam. - kattogtattam a tollamat, ami a mappa szélébe volt akasztva.
- Igen, sikerült elég egyedien megoldanod, nem sok lány dicsekedhet el ilyesmivel. - dörzsöltem meg a homlokomat újfent. - Én Lisbeth, de a becenevektől sem riadok vissza...Többnyire. - persze már rögtön meg is bántam, ahogy kimondtam, mert ez kétfelé sülhet el,. és mivel rólam van szó, tuti, hogy nem a számomra kedvezőbb irányba röpül majd a golyó.
-Ugye jól sejtem, hogy mi még nem sűrűn futhattunk össze?

Kissé kihúztam magam magabiztosságomat fitogtatva. Arcomat is kissé átrendeztem ezt erősítve.
-Megvannak a módszereim. Többnyire finomabbak, de van akihez keményebb eszközök kellenek.
Már csak a vicc kedvéért is megkopogtatom a tömör ajtót.
-Nem hinném. Ami nap költöztem be a keleti szárnyba.

Csak pillogok ártatlan tekintettel rá, ahogy fölém magasodik, hiszen én hiába is húznám ki magam, nem sokra mennék vele, maximum megmosolyogná a gyengécske próbálkozásomat.
- Le a kalappal az érzékeid előtt, ha már messziről kiszagoltad, hogy nálam nem válnak ám be a mézes-mázos szavak, hanem ajtóstól kell berontani. - fokoztam még egy kicsit a dolgot, miközben a szemem végigjárattam az ajtón.
- Áh, akkor örülök, hogy nem a memóriámmal van a probléma egyelőre. És eddig hogy tetszik az iskola? Órák, mutánsok, tanárok?

mondandómat komolytalan hangnemben folytatom.
-Aki tud az tud.
Az önérzetemnek csak jól esik az ajnározás.
-Az épület szép. Tanárokhoz még nem volt szerencsém, órákról majd később alkotok véleményt de a diákok eddig bejönnek.
Arcom ismételten a sejtelemesebbik felét mutatja. Kissé feltűnőbben nézek végig rajta, hogy biztosan értse a célzást.

- Csak vigyázz, mert lehet, hogy másnál nem tarolsz majd... Legalábbis ilyen gyorsan. - billegtettem magam, ám az egyértelmű megjegyzésére éreztem, hogy pirulni kezdek, így hát a mozdulat valahogy félbemaradt, én meg inkább a falnak vetettem a vállam, mert az kéne még csak, hogy elnyaljak előtte.
- Ezt jó hallani, remélem minden jó lesz majd, és kellemes lesz az itt eltöltött időd. - mosolyogtam rá, mint aki nem is törődik azzal, hogy még mindig látszik rajta a zavartsága, pedig csak egy kedves bók hangzott el. Sebaj, ha nem teszi szóvá, akkor nincs probléma.
- Az udvart is sikerült bebarangolni?

-Ez majd legyen az én gondom.
Kicsit beljebb sétálok és körbenézek a teremben. A szoba közepén vissza fordulok.
-Itt mi számít kellemes idő töltésnek?
Vonom fel kérdőn a szemöldökömet és zsebre vágom a kezem. Körbetekintek még egyszer.
~Az az asztal kényelmesnek tűnik.
Szám széle kicsit felkerekedik az asztal láttán.
-Nem, ott még nem néztem körül.

Ezen kicsit elgondolkoztam, hiszen elég szubjektív dolog, attól függ, kinek mihez van kedve
- Hm... Ha például szeretsz sétálni, akkor a park erre iszonyat jó hely, vagy... Nem tudom, ez csak tőled függ. Mindenesetre én ritkán unatkozok, de hála az égnek belőlem csak egy van. - követem a tekintetemmel őt, majd az órámra sandítok.
- Ja amúgy nyugodtan szólj rám, hogy ha feltartalak, és már itt sem vagyok. Néha kicsit sokat jártatom a szám. - húzom előre a copfomat, és néhányszor végighúzom rajta az ujjaim.

Kicsit lehúzom a számat a lehetőségek hallatán.
-Értem, szóval itt ilyen... nyugis az élet.
Kicsit gondolkodóba esek, államat simogatom mintha kecskeszakállamat igazgatnám. Aztán felcsillan a szemem, rögvest el is vigyorodom.
-Mi lenne ha... kicsit feldobnánk itt az életet?
Karjaimat széttárom, fejem előre hajtom és valamelyest oldalra hajtom, mint aki úgy várja a választ mint egy ölelést. Szemem rá néz.
-Hm?

Erre csak elnevettem magam, és újra felegyenesedtem.
- Elvégre ez egy iskola. Na azt nem mondom, hogy nem kerül néha egy-két jelesebb alkalomkor a vodkás üveg vagy hasonló, de én jobb szeretek inkább az épületen kívül szórakozni. - mivel már untam az ácsorgást, inkább úgy döntöttem, hogy betámadom azt a kiszemelt széket, ott a fal mellett. Amúgy is cuki a mögötte lévő kis szobanövény.
- Hát ez attól függ. - foglaltam helyet közben. - Mire gondoltál? Mert azért az iskolát szétverni nincs sok kedvem, túl megterhelő. - valahogy Chris jutott eszembe a kérdéséről, de egyelőre nem kezdtem őket egymáshoz hasonlítani.

Lassan egy hétköznapibb pózt veszek fel zsebre dugott kézzel.
-A kertben is ellehet szórakoztatni egymást ez nem vitás.
Közelebb sétálok hozzá és ráülök egy szék támlájára. Pontosabban neki dőlök kicsit görnyedt a testtartásom. Lábam keresztbe a másik előtt. Bal zsebemből kihúzok egy kártya lapot és felé mutatom.
-Esetleg kártyázhatunk. Lehet nyugodtabbat és lehet izgalmasabbat is, például póker...
Fordítok 360 at a kártyám és bégig simítom alkaromon a képes felét. ismételten felé mutatom. A hatalmas pikkjel helyett most az ő tónus képe virít a lapon. Tetőtől talpig ruhátlanul.
-Abból én a vetkőzősre szavaznék.
Magam felé fordítom és megnézem a lapot. Majd vissza.
-Igen és szerintem még sokan mások is.
Kissé kaján mosoly ücsörög az arcomon, tekintetem sejtelmes. Érezhetően nem akarok rosszat. Bár ez is viszonyítás kérdése.

Lepakolok mindent az asztalra, kivéve az egy szem tollamat, mert azt továbbra is kattogtatom, amikor éppen szünetel a társalgás.
Érdeklődve pillantok rá, majd a kártyalapra.
- A póker még megy, és esetleg a Black Jack is, de a többihez már totál szőke vagyok. - emelem a számhoz a tollam végét, hogy kicsit megrágcsálhassam közben végigkísérve a kártya útját, de ahogy újra elém tartja, és magamat látom rajta, ráadásul ádámkosztümben, tátva marad a szám.
- Ez meg.. - érzem, hogy pillanatokon belül olyan vörös leszek mint egy szép nagy homár. - Ezt meg hogy? Már te is kezded? - a zavarom lassan átgenerálódott duzzogássá. - Igazán igazságtalanság ilyesmire használni a képességeiteket...Vagy ha legalább ilyen ügyesen levetkőztettek fejbe, akkor tartsátok meg magatoknak. - préseltem össze az ajkaim, de egy-két mély levegő után sikerült kicsit megenyhülnöm.
- Mellesleg te nem félted, hogy rámenne a gatyád? Lehet, hogy b@romi jó pókerjátékos vagyok ám.

-Pedig a többi sem egy nagy ördöngösség. Meglehet tanulni csak idő kell.
A többes számot hallva eleinte meglepődök azt egy sanda gyanúm támad.
~Chris. Lehet meghagyom neki. mind egy.
Egy kis káröröm önti el a szívemet. Utána valamivel tisztább jókedv költözik a helyére.
-Nem félek, az én paklimban 5 ász van. 4 a kezemben és 1 aki fogja. A többi pedig a joker.
Míg ezt mondom fordítok kettőt a lapon, összecsapom a tenyerem közé majd kiveszem belőle és széthúzom mind az 5 lapot. Szélen a pikk és treff ász, egyel beljebb a kör és káró ász középen pedig egy joker kártya. Úgy érzem ezzel jól demonstráltam mondani valómat. A kis hangulat oldás után összerakom a lapokat, taps és volt nincs.
-Tehát ismered Christ.

- Még nem nagyon éreztem szükségét se annak, hogy megtanuljam. - vontam meg a vállaimat, majd az asztalra könyököltem, és megtámasztottam a fejem, miközben még kicsit duzzogósan, de végignéztem a mutatványt.
- Le a kalappal, mert tényleg nem semmi, ahogyan csinálod, mármint elég gyorsan megy az egész. De ezt én is tudom mondani. Míg felhúzol egy lapot, azt vagy ötször átalakíthatod kedved szerint. - mosolyodtam el. - Tehát nem hiszem, hogy még sosem csaltál mondjuk egy nagyobb tétű játék közben. -keresztbe raktam egymáson a lábaimat és most már, hogy nem éreztem totál pipacsnak a képemet felnéztem az arcába.
- De mindenesetre a vetkőzős póker így, hogy bemutatkoztál, elég esélytelennek tűnik. Bár ha csak te dobálod le a cuccaidat, akkor nincs semmi kifogásom.

-Sokat vesztesz, még ha nem is tétre megy.
Belső zsebemben kezdtem kotorászni és előkerült egy egész pakli. Szemöldököm felvonódik a vádaskodás hallatán. Jobb kezemből átlövöm bal kezembe ami fejmagasságban várja lapokat. Szép nagy majd 1 méteres távon szaladnak felfelé a lapok. Jól láthatóan mindegyik más.
-Kikérem magamnak! Játék közben nem használom a képességem! Az úgynevezett csalásnak meg adom a módját.
Néhányszor gyorsan összekevertem a paklit és egy kézzel elemeltem párszor. Összeigazgattam és felé tartottam. szép nagy legyezővé szétterítve egy kézben.
-Húzz egyet, és ne mutasd meg.
Térek el kicsit a tárgytól és kevergetem a lapokat míg megjegyzi amit húzott.
-Ahhoz még pókerezni sem kéne.
Megejtek egy fél mosolyt és kezébe adom az egész paklit.
-Tedd bele és keverd meg ahogy jólesik.

- Akkor elnézést. Magamból indultam ki, mert én azért lehet, hogy néhányszor megpróbálnám. Főleg mert egyébként esélytelen lenne a trükkök kivitelezése.- húztam ki magam, és elgondolkodva néztem a levegőben repülő kártyákat. - Mióta gyakorolsz? Mert én csak néhányszor próbáltam ezt, de utána öt percig szedegettem a kártyákat. - néztem végig az elém tartott lapokon, majd valahonnan középről kihúztam egyet, és a kezemet mögé rakva vettem szemügyre, és igyekeztem memorizálni, hogy ne rontsam el a játékot a halagyammal. A megjegyzésére csak a fejemet csóváltam. Hát Chrissel minimum testvérek, ha nem rögtön kétpetéjű ikrek, mert amúgy ennyire hasonlítani...
- Sejthettem volna. - tettem alulra a lapomat, majd alaposan összekevertem az egész paklit, és visszatettem a felém tartott kezébe. - De nagyot néznél, ha szavadon fognálak.

-A kártyakeverés és a bűvészet az már csak művészet. Nem illik belerondítani.
Megkeverem néhányszor a paklit még én is. Két ujjal összenyomom, felé tartom és hagyom hogy a képébe repüljenek a lapok. Nem ütnek egyáltalán. Kivártam míg visszazökken a meglepetésből. Majd a dekoltázsára mutattam amiből félig kilógott az általa korábban választott lap.
-Az volt az ugye?
A költői kérdés elhangzása után körbetekintek a teremben.
~Hát ez sem kétperces meló lesz összeszedni...

- Igazad lehet... - gondolkozok el néhány percre, közben meg a kezét figyelem, hátha kileshetem, hogyan kivitelezi a kártyalapom elővarázslását a többi közül. Na arra viszont nem számítottam, hogy egy rakat kártyát kapok az arcomba, akárcsak a konfettit szilveszterkor. Pislogtam kérdőn rá néhányat, de ahogy lemutatott a pólómra, csak bólintottam meglepetten.
- Tudom, hogy most jön az a szöveg, hogy a trükköket nem szokás elárulni, de engem igazán érdekelne, hogyan sikerült odaröptetni pont azt? - vettem el a kártyát, majd szépen elkezdtem a többit is összeszedegetni az ölemből, majd a földről.

Ahogy az várható volt, és ő is jól tudja. Mosolyogva megcsóválom a fejemet.
-Ezt nagyon jól látod. Oda lenne a varázs.
Ellököm magam a széktől és elkezdem összeszedni a lapokat. Végén elkezdem hangosan számolni.
-49...50...51... és...
Felsandítok a lányra. Fürkészően nézem mintha lenne valami az arcán vagy a hajába. Odanyúlok és elsütöm a legolcsóbb trükköt ami csak létezik. A füle mögül előhúzom az utolsót.
-Szóval ide bújt... vagy te akartad el lopni? Ezt megjegyeztem!
Hangom komoly, kissé vádaskodó.