Tantermek

Amiket összeszedek, odaadom Gregnek, majd csak egy halkat sóhajtok.
- Pedig én igazán nem bánnám, majd varázsolsz egyebet is. - mondjuk lehet, hogy meggondolnám magam, ha kiderülne, milyen egyszerű is az egész.
Ahogy megakadt a számolásba, gyorsan körbepillantottam még magam körül, a lábaimat is felemeltem, hátha becsúszott alájuk egy, de ahogy az arcomat vizslatta, csak a szemöldökömet felvonva néztem, amíg el nem lőtte a piti kis trükköt
- A fr@ncba is, hogy milyen jó szemed van... Pedig már reménykedtem, hogy egyet sikerül ebbe a loboncba rejteni. Nincs mit tenni, tolvajnak is pocsék vagyok. - vigyorogtam egy nagyot nyújtózva.

-Ingyen órát nem adok.
Csóválom meg a fejemet kezemben a lappal amit elővettem a füle mögül.
-Pocsék? Na nem veszem észre ez mind nálad maradt volna.
Még vagy 4 lap kerül elő annak az egynek a takarásából. Csalódott arckifejezést veszek fel de látszik hogy erősen túl van játszva a szerep. Bedolgozom a pakliba a kósza lapokat és elteszem a helyére az egészet.

Csak egy mélyet sóhajtok, és igyekszek nagyon szomorú fejet vágni
- Nem igazságos, megfosztasz egy kis sikerélménytől is. - tettem keresztbe a karjaim a mellkasom előtt. - Sebaj, úgyis megfeledkeztem volna róluk, és milyen lett volna már, ha fürdés közben kártyák potyognak a hajamból? - nyújtottam ki az egyik kezem a növény felé, majd a levelét kezdtem csavargatni, szinte oda se figyelve a mozdulatokra.
- De nem úszod meg, addig foglak nyúzni egyszer, míg el nem árulod, hogyan csináltad.

~Furcsák ezek a köz emberek... Tényleg ennyire buta lenne vagy csak megjátssza?
Vizsgáló tekintetem átfut rajta két-háromszor. Nem egészen értem miért is adja ki magát ennyire butának.
~Akik eddig ezt csinálták azok viselkedésükben teljesen mások voltak és azok csak az éjszakára mentek. Nem értem én a közembert...
Elhessegettem a gondolat mentet. Elnézegetem ahogy a növényt kényezteti. Eltudnám viselni ha most a növény helyében lehetnék.
-Sok sikert hozzá. Annyit segítek, hogy nem lehetetlen megszerezni a receptet.

Egy picit elkalandozok a beszédszünetbe, mert a kártyázásról bevillan egy-két kellemetlen emlék. Iszonyatosan megijedtem, mikor a Joker egyszer megszólalt a kezemben, amikor Eddyékkel játszottam...
- Vannak sajátos módszereim. - nézek fel újra rá, aztán vissza a levélre, amit egy ügyetlen mozdulattal félbeszakítok. Mormogva húzom vissza a kezemet, és tovább játszok azzal a kis darabbal, amit letéptem. Cserébe majd picit feltuningolom az egészet, ha újra egyedül leszek.
- Amúgy még mivel ütöd el az időd? A kártyázáson kívül.

-Nekem pedig nem túl sajátos levárásaim.
~Talán a szükséglet jobb szó...
Kérdésén nem kell sokat gondolkodni. Többnyire evés, ivás, szaporodás, alvás és bulik. Nem túl színes.
-Kaja, pia, nők.
Tömörítem be a választ. Kicsit várok hátha ő is megszólal ha nem akkor megkérdem én is. Már csak formaságból is.

Az ajkamat beharapva fojtottam vissza egy idétlen mosolyt, majd a lábamat áttettem a széken, hogy terpeszbe legyek és a hátamat az asztal szélének vetettem.
- Hát akkor nem vagy túl bonyolult lélek, ha az alapszükségletek kielégítenek. - támaszkodtam a térdeimre. - Én mondjuk gyakran olvasok és rajzolok, meg mindenféle növényt gyűjtök és néha még bulizni is eljárok. - csavarom fel a levelet a kezemben. - Bár persze ez mind elég unalmasnak tűnhet számodra...

-Néha 1 kis póker, felfordulás egyéb balhé befigyel.
Egészítem ki valamelyest a vallomást. Buli, ez a szó felkelti az érdeklődésemet.
-Szoktatok bulit csapni?
Ellököm magam a széktől és lassan elindulok a terem közepe felé. Méregetem, a berendezési tárgyakról nem igazán kapok képet. Színekről pedig pláne. Vagy is még nem sikerül kiszűrni ezeket. Ízlésemnek ahogy az egész épület, megfelel.
-Talán az alagsorban lehetne. Tényleg, arról a nagy üres gömbről te tudsz valamit?
Váltok hirtelen témát.

- Hát itt nemigazán. Én speciel jobb szeretek kimozdulni, miután az egész napomat itt töltöm, így hát a városban látogatom inkább a szórakozóhelyeket. - követem őt a tekintetemmel, majd újra a kis fát kezdtem birizgálni.
- Mármint bulit az alagsorban? Nem hiszem, hogy túlságosan díjaznák. - mosolyodtam el. - Főleg ha túl jól sikerülne és hazavágnánk néhány dolgot. - az üres gömbre csak felvontam a szemöldököm, majd egy kis szünet után folytattam.
- Mármint lent? Hm... Lehet, hogy Cerebrora gondolsz. De ha most jöttél, honnan a f3néből tudsz róla? - pislogtam meglepetten.-

-Ugyan elég izmos anyagból vannak a falak. Bár nem tudom mi a felhozatal. Van aki ezt szét bírná verni?
A név hallatán meglepődök, mutánsnak túl nagy lenne vagy túlságosan is groteszk. De úgy beszél róla mintha élne.
-Cerebro? Ki vagy mi az?
A válasz után titokzatosan csak annyit mondtam.
-Meg vannak a módszereim.

Igazándiból a berendezést sajnálnák jobban, elég költséges dolog... Na meg az igazgatónőre kifejezetten igaz az az állítás, hogy villámokat szór. És én azért köszi, de nem szeretném megtapasztalni. - vigyorodtam el.
- Cerebro egy gép, de én sem tudok róla sok mindent. - néztem fel rá, majd előre dőltem és fél kézzel a szék támlájára könyökölve folytattam. - De ha kell, úgyis beszélnek majd róla neked is.

-A berendezés pótolható.
Úgy tűnik ő sem tud többet erről a rejtélyes gépezetről. Mondhatni felcsillant a szemem. Össze is csapom a tenyeremet.
-Akkor ideje közelebbről is megnézni ezt a Cerebro-t.
Kihúzom magam és az ajtó felé indulok.
-Jössz?

- Hát egy része biztosan...- takarom el a számat, miközben ásítok egy nagyot. A töri tényleg eléggé leszívta az agyamat. Csak figyelem Greget, ahogy fellelkesül hirtelen, de az ötletét hallva, én csak felnevetek.
- Cerebrohoz? Nem lehet bemenni, de ha sikerülne is totál fölösleges, mert használni képtelen lennél. - tápászkodok fel - Szóval teljesen értelmetlenül keverednénk bajba. - veszem magamhoz a mappámat és én is az ajtó felé indulok. - De szerintem ha megkérsz egy tanárt, vagy az igazgatót akár meg is mutatja neked.

-A bejutást bízd ide. Különben is, kimondta hogy ne tudnám használni? Magam akarom felfedezni mindenféle tanári okoskodás nélkül.
Ecsetelem állás pontomat és már az ajtónál vagyok. Ott visszafordulok felé.
-Pedig rád férne egy kis izgalom. Egy kis tilosban járkálás ennek a legjobb módja.
Próbáltam kicsit felcsigázni, lassanként levitte ma hangerőmet hogy kicsit izgalmasabbnak hasson a dolog és kedvet kapjon hozzá. Ketten még is csak mulatságosabbnak tartom.

- De nem egyszerű gépezet. Xavier professzornak volt meg hozzá a kellő tapasztalata és tudása. Nem úgy megy, hogy bekapcsolod, és máris egyenesbe vagy - csóváltam meg a fejem, és az egyik kezemet a kilincsre raktam.
- Lehet, hogy tényleg jót tenne, de egy kevésbé veszélyes dolog valahogy szimpatikusabb lenne. - motyogom vissza, miközben a szandálomat fixírozom.
- Inkább menjünk el valamerre szórakozni. - néztem fel rá még mindig kissé lehajtott fejjel. Semmi kedvem egy orbitális balhéhoz a közeljövőben. Ahhoz meg végképp nem, hogy kicsapjanak, és haza kelljen mennem apámékhoz.

Nekidőlök az ajtó másik szárnyának vállal, keresztbe font kezekkel magabiztosan.
-Ilyenkor amúgy sincs fent senki. Nem lesz baj. Ha mégis elviszem én és túl vagyunk rajta. Ilyen egyszerű.
Kicsit várok, úgy tűnik nem igazán van oda a terveimért de ki tudja, még közös nevezőre is juthatunk. Ha kell még az acél is meghajlik, főleg ha én úgy akarom.
-Velem tartasz? Ha elaltattam a kíváncsiságomat, még akár el is ugorhatunk valahova.
Vetek fel egy újabb lehetőséget.

Erre csak újra elmosolyodok.
- Te csak azt hiszed. Vannak ügyeletes tanárok is, és még néhányan akik nem alszanak. De ettől függetlenül körbekísérhetlek lenn is ha szeretnéd, de csak ha Cerebrohoz még közel se megyünk. Mondjuk azért egy jó buli valahol sokkal szimpatikusabb, mint itt bóklászni. - húzom el a számat, közben kis köröket írok le az ujjammal az ajtó lapjára.
- Tényleg nem tudnál sok mindent kezdeni vele...

Úgy tűnik az acél az én szerepem és most hajolni fogok a cél felé. ,,körbekísérhetlek lenn is ha szeretnéd" ennél a mondatnál nem tudom megőrizni a komolyságomat és elfojtott nevetésbe kezdek és fordulok egyet hogy háttal támaszkodjak az ajtónak. Egy jóérzésű férfi ezt félre érti. Sikerül erőt vennem magamon és ismét felvenni az előző pózt.
-Ettől lesz izgalmasabb. Ha üres a ház úgy unalmas.
Rá pillantok az órámra, jól el ment az idő. Továbbá nem úgy terveztem, hogy ma próbálom ki.
-Megnézzük Cerebro-t és 8 percre rá már úton leszünk. Oké?
Lököm el magam az ajtótól és ki is tárom azt a szárnyat. Kezemmel intek, hogy fáradjon előre.

Csak a számat rágva vizslattam a lábamat. Nem is értem, miért akarja annyira meglesni azt a masinát... Használni úgyis képtelen, ebben szinte teljesen biztos vagyok. Akkor meg? Csak nekem nem keltette fel ennyire az érdeklődésemet?
- Már a lejutásnál is figyelni kell, mi nem nagyon mászkálhatunk ott, hiszen nem vagyunk X-ek. De Cerebrohoz bejutni... Mégis hogy tervezed? - sóhajtok egyet megadóan, majd felemelem a mutatóujjamat.
- Négy perc és már repülünk is tova, hogy ha van kedved persze. De én többet egy másodperccel sem maradok. Így megfelel? - lépek ki közben előtte az ajtón végig felnézve rá.

-4 perc.
Azzal be is csukom magunk mögött az ajtót. Hosszú kimért gyorsított léptekkel haladtam. Cipőm sűrűn koppant a kihalt folyosókon. Rá-rá pillantottam az órámra.
~Jól haladunk.
A kanyarokat élesen vettem és néha a leányzóra néztem.
-Nyugi, nem lesz baj, csak gyere.
Sürgettem egy kicsit, ha már határidőre megy a dolog.


Cerebro

Nem repkedtem az örömtől, hogy már vissza kell térni a suliba ez után a gyönyörű és kalandos nap után, de mivel Sean ott volt mellettem, ezért ez kompenzálta a dolgokat. Kézen fogva érkeztünk az intézet bejáratához, ahol az egyik általam még csak látásból ismert tanár feltartóztatott minket és kérte, hogy menjünk egyenest Windsort igazgató helyetteshez a történelmi előadóba.
A vigyor egyből lehervadt a képemről és Seanra néztem.
- Hajaj! Szerintem most jön a fekete leves! Lehet, hogy már a fülébe jutott a mai órákról való hiányzásom! - mondtam Seannak izgatottan. - De vajon ahhoz miért kellünk ketten?
De azért kicsit összekapva magam, bátorítást nyerve a fiú közelségétől a tanterem felé vettük az irányt és odaérve bekopogtattam.

Kínos és kellemetlen ügy ez, de muszáj leszek a végére járni a dolognak, nincs más lehetőség. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejtenem, hogy két meglehetősen fiatal, lázadó természetű ifjúval van dolgom, akikkel óvatosan, de határozottan kell bánnom. Tekintetem néha önkéntelenül vándorolt az előttem lévő dolgozatokról a televízióra és a hozzá kapcsolt dvd lejátszóra, amit lehoztam a terembe a beszélgetés idejére. Reménykedtem, hogy a félig-meddig hivatalos, de mindkettejüknek oly jól ismert környezet, amit az iskolapadok jelentenek megfelelő atmoszférát teremt ehhez a beszélgetéshez. Most mindenesetre visszatértem a javításokhoz s belemélyedtem a Periklész érájáról szóló elemzésbe. Legalábbis amíg nagyon halkan nyílt az ajtó...
Sarah óvakodott be igen lassan, mögötte pedig érkezett egy kellemes arcvonásokkal megáldott, sportos testalkatú fiatalember. Felemelkedtem az asztal mögül és eléjük sétáltam, könnyedén, de komoly arccal bólintottam Sarahnak, majd kezet nyújtottam a fiú felé:
- Ha jól gondolom, akkor Ön lesz Mr Darrow. Windsor tanár vagyok, igazgatóhelyettes. Engedje meg, hogy immár némileg hivatalosabb körülmények között is üdvözöljem újra az Intézet falai között, mint azt nem régen Sarah tette. Parancsoljon helyet foglalni, Mr Darrow és te is Sarah - intettem az egyik első pad felé, magam az asztalnak támaszkodtam.
Fürkészően néztem végig az arcukon, majd határozottan, lendületesen kezdtem bele, kézmozdulattal mutatva, hogy nem szeretnék közbevetést a mondandómba:
- A közelmúltban az iskola számítógépes adatnyilvántartó rendszerébe külső behatolás történt. Ezt a külvilág felé nyitott, internet kapcsolattal rendelkező terminált állandó felügyelet alatt tartja egy a technika mai állása szerint mondhatni tökéletes zárt rendszerű központi szerver. Adatvédelmi okokból diákjaink semmilyen adatát sem tároljuk olyan adatbázisban ami az épületen kívülről akármilyen módon is elérhető. Van egy közeli... khmm... barátja az Intézetnek, aki időnként átellenőrzi a rendszerünket. Megtalálta a nyomát a behatolásnak a rendszerbe s az ezt elősegítő aprócska, többnyire inaktív és ilyen módon szinte érzékelhetetlen átjátszó interfészt. Korábban rögzítették fel egy félreeső terminálra. Minden ilyen műszaki egységnek van egyedi azonosító kódja, amit erről akkurátusan eltüntettek, de a benne lévő chipről hozzá fértünk. Tudjuk mikor és hol vásárolták. Így azt az időszakot is, amikor nagyjából felszerelésre került. Bárki is volt a behatoló, az egyetlen adatot keresett le, Sarah személyi aktáját és adatait. Néhány IP átjátszáson keresztülverekedve magát a szakemberünk meg tudta mondani, hogy a Fordham Egyetemről jött a támadás. Ami annyira nem lenne meglepő... ha nem csupán egyetlen diákunk aktája érdekelte volna a behatolót. Viszont az átjátszó feltételezhető rögzítési idejében volt az iskolánknak egy érdekes tanulója... valaki, akit a biztonsági kamerák rögzítettek az iskola területén Sarah társaságában a gyengélkedőben és aki ismereteink szerint a Fordham Egyetemen tanul... van esetleg számomra valami mondani valója, Mr Darrow? - érdeklődtem kifejezéstelen arccal.

*A hosszú út az iskolába fájdalmasan gyorsan repül el Sarah társaságában. A kapuban már épp sajnálkozni kezdenék, amiért a napunk pár perc múlva véget fog érni, mikor az intézmény egyik tanára letámad minket. Barátnőmmel ellentétben nekem van egy sejtésem, hogy miért kíváncsi rám is a főnök, de mivel ez csak gyanú, inkább csak megszorítom a kezét, és küldök felé egy biztató mosolyt.*
-Jó kérdés, lehet elmondja honnan jönnek a babák...
~Vagy megkérdezi, mi a fenét kerestem a rendszerükben. Az mondjuk jó lenne, végül is csak az én saram, ő nem kerülhet bajba miatta.~
*A terembe érve az első dolog, ami feltűnik neki, hogy a tanulók blogjaiban nem túloztak: ez manus tényleg akkora mint egy hegyomlás, és valóban ijesztőbb tud lenni Batman-nél, ha akar.*
-Részemről a szerencse Windsor Professzor - feleli, bár a hanglejtéséből ítélve nem teljesen biztos benne, hogy tényleg akkora mázlija lenne - és valóban az lennék...
*Barátnőjére sandít, kinek most hogy így belegondolt, vezetékneve vadonatúj információ volt.*
~Nem a legkellemesebb módja a bemutatkozásnak az biztos.~
*Követi a férfi utasításait, a beszámoló alatt pedig feszülten figyel. Az interfész első említésekor csupán csak feljebb emeli egyik szemöldökét, ám amikor az előadás végén úgy érzi, őt gyanúsítják annak elhelyezésével, szinte leesik az álla.*
-Egy rendszerben tárolják az adatlapokat Cerebro-val? - Kérdi az egyetlen dolgot ami hirtelen eszébe jut.
~Mondjuk, most, hogy így belegondolok, a file-ban amit megnéztem, több is volt a lányról, mint a telefonszáma, csak ugye nekem tényleg nem volt szükségem másra, így rá sem néztem igazán...~
*Mély levegőt vesz. Hirtelen úgy érzi, mintha megint megint a tárgyalóteremben volna, és egy rakás embernek kéne elmagyaráznia, hogy ő nem rossz ember, csak kicsit kíváncsi volt. Szinte látja maga előtt a vállaikon lévő csillagok alkotta galaxist, mely akkor körülvette őt. A dolgon nem segít sokat, hogy Adam-ből is simán kinézné, hogy titokban tábornok, vagy ilyesmi...*
-Na jó, kezdjük az elején. Teljesen igaza van, tényleg én hatoltam be az iskola rendszerébe, és valóban letöltöttem Sarah adatlapját, de leginkább azért tettem ezt, mert előző nap hihetetlen nagy idióta voltam - kicsit belevörösödik ebbe a vallomásba, hát még abba, ami ez után jön - tudja, nagyon megkedveltem őt - itt egy pillanatra a lányra tekint, mosolyogva. Arca még mindig néhány árnyalattal pirosabb a szokottnál - ő a legfantasztikusabb lány, akivel valaha találkoztam, ám sajnos elfelejtettem elkérni a számát, és ez a megoldás egyszerűbbnek tűnt, mint átvágni a városon...
*Egyenesen vallatója szemébe néz, mielőtt befejezné mondandóját.*
-Az interfészről viszont nem tudok semmit. Nyilván azon keresztül jutottam be, ezek szerint, de a kiskaput nem én nyitottam ki.
~Hülye lettem volna kockulni az első randin, arról nem is beszélve, hogy alig bírtam járni Sarah mérgétől, de ha ezt ő nem hozza fel, én sem fogom. Izé...remélem nem telepata ugye....Uram?~
-Egyébként a Fordham egy béna hely, itt sokkal jobb volt.
~De hogy értette azt, hogy nem meglepő, hogy onnan jött a támadás?? Lehet akkor mégsem csak néhány unatkozó idegbeteg alkotja azt a mutáns ellenes szektát a pincében?~

Hát a hivatalos hangnemből nem sok jóra mertem számítani, de aztán ahogy bele kezd a mondanivalójába Adam egyik ámulatból a másikba esek. Először is, hogy Sean neve Darrow! Nekem is csak most esett le, hogy ezt még meg sem kérdeztem. A másik a Cerebro rendszerébe történt behatolás! Igazán nem is gondoltam bele, mikor Sean felhívott, hogy vajon hogyan jutott a telefonszámomhoz. Meglepődve fordultam én is a fiú felé és reméltem, hogy lesz valami egyéb magyarázat is, mint amit Adam mondanivalója sejtetni enged.
~ Én megbízom Seanban! ~ szorítom meg azért biztatóan a kezét. ~ Nem hiszem, hogy bármilyen bajt okozott volna szándékosan, csak engem akart megtalálni! ~ erősítem meg magamnak és figyelmesen hallgatom mit mond, közben önkéntelenül is bólogatok hozzá, mint egy megerősítésül.
- Ad...Mr. Windsor! Sean biztos nem akart semmi rosszat! De mivel ért a gépekhez, ez az út természetesnek tűnt számára. Én hiszek neki! - szólalok meg végül.

Elgondolkodva csóváltam meg a fejemet, továbbra is komolyan:
- Az interfész egységet minden valószínűség szerint akkoriban helyezte el valaki, amikor Ön az iskola tanulója volt, Mr Darrow, ez, remélem megérti, az események tükrében mindenképpen valamelyest személyére tereli a gyanút - mutattam rá. - Mindenesetre a kérdésére válaszolva: nem, az adatbázist csupán felügyeli a Cerebro, de nem szerves része annak. Azt feltörni úgy gondolom sokkal komolyabb kihívás lett volna. De az is zárt, helyi rendszer, nincs közvetlen internet hozzáférés felé, érthető okokból.
Összefontam a karjaim a mellkasom előtt, majd folytattam:
- Nézze uram, katonai múlttal rendelkezem, ez talán behatárolja valamelyest a gondolkodásmódomat, ellenben sok esetben hasznos volt eleddig. Ez az előélet arra tanít, hogy senkiben ne bízzam meg feltétlenül mások véleménye alapján, főképp akkor nem, ha azt az illetőt részben vagy egészben az érzelmei vezérlik. Jelenleg amit mond, bár hihető, de helyenként legalábbis furcsa. Amennyiben Sarah telefonszámára volt kíváncsi, miért nem hívta fel az Intézetet és kérte a telefonhoz őt? Egyszerűbb és főképpen legális út lett volna a céljához. Másrészt ez...
Elindítottam a dvd lejátszót, amelyen megcsodálhatták magukat amint besurrannak a folyosókra, majd pedig az alagsorba az elsősegély szobába.
- Normális esetben minden diákunk, illetve tulajdonképpen minden az Intézetben életvitelszerűen lakó vagy dolgozó személy fogadhat látogatót függetlenül annak személyétől. Vagyis nem mutáns embereket is. Mi szükség volt erre az egészre tehát? - vontam fel a szemöldökömet. - Ezzel Sarah is és korábbi tapasztalatai alapján Ön is tisztában kellett legyenek, mindenkinek elmondjuk az első napokon már. Remélem egyetértünk, hogy ebben a dologban sok minden magyarázatra vagy legalábbis kifejtésre szorul. Kíváncsi vagyok Mr Darrow. Egyúttal viszont a tudomására hozom: az illegális rendszerfeltörés miatt jelenleg még nem tett feljelentést az Intézet, bízom benne, hogy ez így is marad, de nagyon nem szeretném sem Önt, sem Saraht azon kapni, hogy mindezzel kapcsolatban hamis vagy hiányos információkat mond el. Most hallgatom. Téged is Sarah.