Blaylock Crawford lakása

Egy kicsi lakás, távol az autók és az emberek zajától, hogy nyugodtan kipihenhesse magát az ember.

Jót nevettem Jess kijelentésén, majd amikor meghallottam a papucsos megszólalását nyelvet öltöttem rá és besegítettem a kocsiba. Már majdnem elindultam volna én is aztán meghallottam még a megjegyzését.
- Szóval agresszív leszel? Szeretem ha karmolsz cica.- Kacsintottam rá, majd vigyorogva bezártam az ajtót és beszálltam.
Amint beültünk a kocsiba egyenesen a lakásomhoz hajtottunk. Az út nem volt hosszú, bár most kicsit lassabban mentem, mert nem akartam száguldani, és az sem lett volna épp nyerő, ha elkapnak a zsaruk. Aztán, amint megérkeztünk leparkoltam, kiszálltam, kinyitottam az ajtó, majd kisegítettem és felkísértem a lépcsőn, de felfele már nem értem hozzá.
- Előre szólok, hogy ezt nem én rendeztem be.- Álltam meg egy pillanatra, majd elővettem a kulcsokat és benyitottam. A villanyt egy laza mozdulattal felkapcsoltam és így a szoba megtelt fénnyel.
- Isten hozott itt.- Mutattam körbe, majd lesegítettem Jessy kabátját. Felakasztottam a fogasra, majd a lányt a nappaliba kormányoztam, amiben egy hatalmas bőr kanapé, egy tv és egy csomó minden foglalt helyet az xboxtól kezdve a filmeken keresztül a könyvekig.
- Foglalj helyet, addig én hozom a fagyikat, milyet kérsz?- Kérdeztem és megsimogattam az arcát.
- Jah és ha bármire szükséged van, szólj, rendben?

- Azt meg honnan tudod, ha nem is próbáltad? És nem vagyok „cica” Jessyca a nevem. * Kértem ki magamnak mikor helyett foglalt mellettem a kocsiban. Az utat nem is figyeltem, csak izegtem jobbra, balra. Nem bírtam egyhelyben megülni a hátsómon, de nem is zavartam a másikat a vezetésében. Pedig fogalmam sincs miért olyan szívesen felpofoztam volna… valószínűleg szimpla szeretetből. Egy csendes helyen álltunk meg, de engem csak a cél érdekelt. Kezdtem fázni így a lépcsőházban kettesével vettem a lépcsőfokokat, hogy hamarabb megérkezzünk. *
- Felölem még rendetlenség is lehet… maximum kitakarítok. * Vontam meg a vállaimat és a nagy udvariasságát már figyelembe sem vettem és csak körbe tekintettem a szobába.*
- Csokisat és ha van akkor egy kis meggyet vagy cseresznyét mellé… akár öntetben is jó, mindegy… * Vontam meg a vállaimat és a második kérdésére csak bólintottam. Amint kitette a lábát már szemügyre is vettem a könyveket és míg más az xboxot nézte volna meg első körben engem nem érdekelt más csak a könyvespolc tartalma.*
- Laurell K. Hamillton, Nalini Singh, Lara Adrian… „Hogyan hódítsunk meg egy lányt 2 hét alatt” „Miként kezeljük a női szeszélyeket” „Terhességi útmutató férfiaknak” "Az 50 árnyalat trilógia"* Olvastam fel hangosan pár írót és könyvcímet nevetve. Azért hangosan, hogy a másik biztos hallja.*
- Te Blay… ezekből tanulsz? * Kérdeztem nevetve bár a többsége számomra is ismerős volt. De na… egy könyvtárban dolgozom és nő vagyok. De egy legénylakásban… érdekes ilyeneket találni.*

- Nos egyrészt onnan, hogy nemrégiben még nagyon is jól karmoltad a hátamat, és azért vagy Jess cica, mert olyan csillogó szemeid vannak, mint egy macskának.- Mosolyogtam rá kedvesen, aztán, amint a konyhába másztam elkezdtem kiadagolni a fagyikat. Közben persze hallottam, a megjegyzéseit, amit feltett, de nagyon nem foglalkoztam vele, mivel úgy sem kellett volna semmi értelme tagadni, hogy azok az én könyveim, nem pedig anyámé. Amint elkészítettem neki a fagyit lassan besétáltam a nappaliba.
- Nos, igen úgy is mondhatjuk. Mindegyik elég furcsán írj le, hogy a nők milyenek és sokat tanulhat belőle az ember, de igazából szeretem ezeket a fajta könyveket olvasni. Benne van mindaz, amit szeretek. Na de itt van a fagyid, ahogy ígértem: csoki fagyi, egy kis meggy, és cseresznye fagyi és rajta egy kevés cseresznye szirup, mert csak ezt találtam itthon. - Nyújtottam át neki a kelyhet, aztán mosolyogva, karba tett kézzel figyeltem, hogy nekikezd az evésnek.
- Miért, csak nem ismered a könyvek valamelyikét?- Vontam fel a szemöldökömet. Nem pont úgy nézett ki, mint aki ilyen fajta könyveket olvas.

*A megjegyzésére elpirultam, hisz nagyon is jól emlékeztem, ahogy arra is, hogy otthon fürdésközben igen csak a bőr darabkákat szedegettem a körmöm alól. *
- Akkor sem szeretem az ilyen közhelyes beceneveket… * Feleltem zavartan. Ettől rosszabb már csak az lett volna, ha Babynek vagy Szivinek hív. Mint egy játékszert… Nem, nem szerettem ezeket. Ha már mindenképp becenevet akar adni, az legyen egyedi. Na de ezt már nem kötöttem az orrára.
Mikor bejött oldalra billentett fejjel vártam a válaszát, és ahogy a kezembe adta a fagyit, már is hálás tekintettel néztem rá, ahogy leültem a kanapéra. Az asztalra letettem és elkezdtem lehámozni a csizmámat magamról. *
- Mind az amit szeretsz? *Kérdeztem vissza vigyorogva. Aztán magam alá húztam a cipőtől megvált lábaim és nyalakodni kezdtem, miközben válaszoltam.*
- Az Anita Blake sorozat; eleje, meg kapó, de pár kötet után egy gruppen pornó az egész. Mindenki aktust létesít mindenkivel. Ez elcsépelté és unalmassá tette, elnyomva az izgalmas esemény szálakat, amikor Anita vadászaton van. E.L. James 50 árnyalat trilógiája pedig kimondottan 18 pluszos sorozat. De ennek ellenére izgalmas és vicces amit leszerencsétlenkedik egymással Anastasia és Christian. Bár be kell vallanom, hogy alig bírtam letenni ezt a hármast. Christian világa figyelemfelkeltő. Egyszerre találkozik a fájdalom a kéjjel, a birtoklási vágy a daccal és a szerelem a gyűlölettel. Ha be kéne határolnom, hogy milyen férfiről álmodoztam tiniként, Christianra tenném a voksom. De meg kell hagyni, hogy Nalini Singh világai sem elhanyagolhatóak… bár a két világ sorozata elcsépelt. A történet maga jó, csak mind a három könyvnek ugyan az a sztorija csak más köntösbe és ez unalmassá teszi. Ellenben az Angyalvér trilógiájával. Raphael arkangyal minden lány nedves álma… erős, birtoklóan szenvedélyes, vad. Egyszerre akar az ember a karjaiba omlani és rettegve menekülni előle. Lara Adrian könyveket már rég olvastam… de ott is inkább az erotikán van a hangsúly, ha jól emlékszem. *Vontam meg a vállaim és ez kellő válasz volt arra, hogy olvastam-e őket. Közben persze ettem a fagyin, nagy élvezettel nyalakodtam és szopogattam néha a kanalat.*
- Ha szereted az ilyen könyveket, akkor majd összeírok még párat, ami talán tetszene. Egy olyan lány vagyok, aki az élete 90 százalékát könyvtárakban töltötte vagy otthon egy könyvet bújva. A maradék 10 százalékát meg nyelvórán, tánciskolában vagy épp a jégpályán. Gyorsan tanulok így volt időm olvasni és most egy könyvtárban dolgozom. Talán meg lep, hogy nem csak a tudomány érdekel, hanem képes vagyok szórakozni is? * Kérdeztem vigyorogva, az utolsó mondat pedig franciául hangzott el.*
- De egy legénylakásban akkor is meglepő ilyet találni, na de mindegy. Hozz valamit inni és mivel hosszú az éjszaka, utána játszunk… * Kértem meg tőlem feltűnően kedves hangszínnel.*

Amikor elpirult egy széles vigyor terült szét az arcomon. Imádtam, amikor megjelentek azok a pici piros kis foltok az arcán. Olyan őrjítően édes lett tőle.
- Rendben, akkor majd még dolgozom rajta, bár meg kell hogy mondjam, nagyon nehéz dolgom lesz. Egy ilyen szépségnek nehéz más becenevet találni.- Léptem közelebb hozzá, majd átnyújtottam neki a kelyhet és megvártam míg leül.
- Igen, az igazat megvallva egy kicsit furcsa személyiségem van. Én inkább az a csendben visszahúzódó fajta voltam, sose csináltam semmi rosszat, nagyon nem ittam és inkább a könyvekbe temetkeztem, amik végén mindig happy end lett a vége, és így elég sokat ide rejtettem, hogy megmaradjanak. A Xavier-be csak nem vihetek ilyen fajta könyveket, még végén rám akasztanának egy " Buzi vagyok" táblát, és azt kihagynám.- Sóhajtottam fel, aztán én is csatlakoztam hozzá és meghallgattam a könyvbeszámolóját. Az igazat megvallva nem mindig ismertem a könyveket, amiről beszélt, de a nagyja azért ismerős volt számomra is. Aztán meghallottam, hogy franciául beszél. Egyből rátekintettem az előbbi föld nézegetésemből és csak gyönyörű szemébe néztem.
- Nem lep meg, hiszen a korizást már eddig is tudtam, és a könyvtáros dolgot is már említetted, viszont a tánctudásodon még csiszolnunk kell.- Válaszoltam neki, majd nevetve hátra dőltem és elkezdtem én is kanalazni a fagyimat.
- Hát teli vagyok meglepetéssel, akár csak te.- Néztem rá, majd amint végeztem az én fagyimmal felálltam és ha Jess is végzett elvittem az Ő poharát is.
- Nos mit szeretnél játszani? Először szerintem körbe vezetlek, utána pedig kiválasztunk valamit, mit szólsz?- Kérdeztem és a kezemet nyújtottam felé, hogy felhúzzam a kanapéról.
- Esetleg körbe fuvarozzalak téged a karjaimba?- Ajánlottam fel mosolyogva.

- Akkor talán ne adj becenevet. *Mosolyogtam rá vidáman. Velem lehet üzletelni és különben is, anyu szép nevet adott amit még szerettem is. Akkor meg minek holmi becenév? De hát ha talál Én benne vagyok, nem vagyok olyan hárpia mint amilyennek látszok elsőre meg talán másodikra is. Szavaira elnevettem magam.*
- Szóval tipikus apuci és anyuci kicsi fia, aki mindenki véleményére ad és jól viselkedik, mert úgy illik? Hmm… Én úgy tudtam, hogy az ellentétek vonzzák egymást nem pedig az egyformák. Így felmerül bennem a kérdés, hogy a sárkányod már mért kísért évek óta? * De a beszámolóm utáni válaszára még a kanalam is megállt félúton a számhoz, annyira meghökkentet. A fagyi hátránya hogy olvas… s bizony az utolsó falat bele folyt a melleim közé mire úgy pattantam fel mint akit űznek.*
- A fene vigye el… * Nevettem fel és miközben a felsőmmel letöröltem folytattam.*7
- Mondod ezt egy ex versenytáncosnak? A rockyt csak szimplán nem szeretem… ez nem azt jelenti, hogy nem tudok. *S mivel bár a felsőmmel letöröltem, de ahogy a testemhez tapadt ismét hideg volt. Így nemes egyszerűséggel levettem magamról és a földre dobtam. Volt rajtam melltartó így többet amúgy sem láthat. Sőt… többet takar mint a fürdőruháim. Így álltam meg előtte csípőre tett kézzel. *
- Kiválasztunk valamit? Nos nem erre gondoltam… de muti a készleted aztán ha nem tetszik felvezetem az enyémet. Nem gondoltam, hogy játékokat is tartasz itthon. S remélem, hogy nem a ps-edre gondolsz mert felakasztalak. * Mosolyogtam rá… hmm… elmúlt az agresszivitásom. Szuper.*
- Az jó lesz, menjünk, és talán adhatsz egy pólót is… elvagyok így, ha tetszik a látvány. De nem szívesen venném, ha beindulnának a hormonjaid.* Vigyorodtam el, hisz láttam a szemén, hogy menyire tetszik neki a látvány. Harisnya, miniszoknya és egy szál vörös csipkés melltartó. Kinek ne tetszene? *

- Talán igazad van. Így is gyönyörű neved van.- Mosolyogtam rá, majd egy pár pillanatig elidőztem szemei gyönyörűségében, aztán tovább ettem a fagyimat. Aztán elvigyorodtam a következtetésén.
- Mondhatni, bár igazából nagyon nem érdekelt más véleménye. Csak Mary-éké volt fontos, és Ők elfogadtak olyannak, amilyen vagyok. Az illedelmességet pedig kicsi koromtól kezdve belém nevelték anyuék. Ezt már nem tudom sajnos kiszedni magamból. Beleivódott a génjeimbe. És nem értek én ehhez a ki-kit vonz magához dologhoz. A sárkányom pedig, nos ami azt illeti, fogalmam sincs, hogy miért álmodsz róla, és sose álmodtam Rólad, és hidd el, ha álmodtam volna Rólad, hamarabb megkereslek.- Bámultam a fagyimat, aztán, amikor meghallottam a szitkozódását felkaptam a tekintetem. Hát, hiba volt. Láttam, ahogy fagyi szépen lassan lefolyik a két melle között. Akaratlanul is, de felszisszentem,és inkább rendesen felültem, hogy e lássa a hatását ennek a véletlen balesetnek. Hiába, egy pillanat alatt lázba tudtam jönni, ha Jess testére gondoltam és most így látva, ahogy folyik le az édes, hideg fagyi...
- Nos... ami azt illeti.... addig nem tudok semmit mondani... amíg.. nem láttam..- Szűrtem a szavakat a fogaim között és igyekeztem visszanyerni az önuralmamat a testem és a sárkányom felett, aki nagyon ki akart törni. És amikor levette a fölsőjét. Egy gyors mozdulattal felpattantam és háttal neki igyekeztem magam megnyugtatni.
- Óh Jess.... nem könnyíted meg a helyzetemet.- Nyöszörögtem, aztán szépen lassan megfordultam, amikor már kissé lehiggadtam, és igyekeztem nem a testét bámulni. Ami persze lehetetlen volt.
- Nos.. akkor gyere, meg látom mit tehetek a póló ügyben, mert félek, hogy már is beindultak a hormonjaim. És ezen ne csodálkozz.- Kacsintottam rá zavartan, aztán megfogtam a lány kezét és lassan felvezettem az emelete egyenesen a szobámba.
- Hozzak egy törölközőt, hogy lemosd magadról a ragacsot?- Kérdeztem, bár sokkal szívesebben nyaltam volna l én a fagyit onnan, mint sem törölközővel törölgessem. Ám ettől a gondolattól csak még rosszabb lett a nadrágomban a helyzet.
- Igen, azt hiszem hozok egy törölközőt.- Nyögtem fel fájdalmasan, aztán elindultam gyorsan a fürdőbe. Egy pár pillanatig csak a csap fölé görnyedtem és igyekeztem Mr. lelkes-t lenyugtatni, aztán fogtam egy törölközőt, kicsit bevizeztem és visszatértem a szobámba, ahol Jessy is volt.
- Megengeded?
Kérdeztem és elé álltam, a törölközőt pedig felemeltem, hogy letörölhessem róla a ragacsot.

- Nem mondtam egy szóval sem, hogy ki kéne szedni belőled. Bár mi tagadás néha bosszantó tudsz lenni és a hátam közepére sem kívánlak. De én már csak ilyen vagyok… olykor örülök egy hajszálnak is, máskor meg egy paróka is kevés lenne.* Mosolyodtam el megvonva a vállaim.*
- Óh micsoda kedvesség… Hidd el, nem szerettél volna évekkel ezelőtt. Mondjuk most sem sokban különbözök annyi, hogy több szabad időm van. A sárkányod meg kapja be… * Nevettem el magam hisz az utóbbi napokban csak bosszant már Ő is. Akadozó szavaira csak értetlenül vontam össze a szemöldököm. El sem tudtam képzelni, hogy mi baja van.*
- Majd egyszer… van pár felvétel otthon. * Válaszoltam neki hisz tuti nem fogok még egyszer rockyzni ha nem muszáj. De mikor felpattan csak elnevettem magam.*
- Ugyan már Blay… legutóbb fehérnemű nélkül voltam a karjaid között. Most mire fel ez a szégyellőség? Mondhatni ahhoz képest még túl is vagyok öltözve. * Vontam meg a vállaim és ahogy megfordult csak oldalra biccentett fejjel néztem furcsán csillogó szemeit.*
- Pedig nem is tettem semmit… * Mondtam halkan és lesütöttem a szemeim.*
- Ha tudom, hogy ennyire zavar akkor nem veszem le. De egyetlen férfi társaságában nőttem fel eddig, ha az apámat nem számoljuk. Őt sosem zavarta. * Utaltam is Leora, hogy bizony a drágát az sem érdekli ha egy bugyiban rohangálok előtte. Amire volt már példa.*
- Férfi vagy…* S tény, nem volt min csodálkozni, ha az átlagot nézzük. Bár akkor valószínűleg ez volt a szemében is az imént amit nem ismertem fel. Nem tartottam szükségesnek a kézfogást így csak a fejem ingatva húztam el Tőle és követtem fel a lépcsőn. A szobában körbe sem néztem.*
- Azt megköszönném… * Mosolyogtam rá kedvesen és csak huppantam az ágyra mikor elment és hátra dőltem rajta.*
- Hajmm… * Sóhajtottam egyet és mikor megérkezett már mosolyogva fogadtam. Nem tudtam hova fog kilyukadni, de mikor lesett hevesen megráztam a fejem. Talán túl hevesen is, hisz megszédültem és kénytelen voltam a karjába kapaszkodni.*
- Bocs… * Motyogtam halkan, míg újra kitisztul előttem minden. De azért annyira nem voltam stabil, hogy elengedjem.*
- Nem, hagyd csak… majd Én. * Mondtam amint sikerült rá fokuszálnom és elvéve letöröltem magam, majd ugyan ezt a száraz oldalával is. *
- Szóval miféle játékra gondoltál? * Kérdeztem, és ha realizálódott minden, akkor csak egyet hátra léptem.*

- Hát, ha gondolod elővehetem marha bunkó személyiségem, de hidd el, azt te se akarnád. Nem mellesleg pedig nincs bajom azzal, ha egy nő teli van meglepetéssel.- Vigyorogtam rá, aztán vele együtt nevettem, amikor megtette a sárkányos megjegyzést.
- Vigyázz mit mondasz, mert még a végén tényleg úgy lesz, hogy bekapja.- Kacsintottam Jess-re és ha leesett neki, akkor még nagyobb vigyor terült szét az arcomon, ha nem, akkor pedig megöleltem egy röpke pillanatra.
- Hm... szavadon foglak ezzel a videózással. És csak hogy tudd, igen, láttalak már ruha nélkül, de akkor... nem éppen ez a felállás volt. És nem lenne ilyen borzasztó, ha sötét lenne. De így, hogy mindent látok, pontosan, ez borzasztó.- Nyögtem fel és fájdalmas képet vágva mentem az emeletre.
- De ne hogy félre értsd Jess, nem azért borzasztó, amire gondolnál. Csupán.. na férfi vagyok, te meg iszonyatosan csinos. És.. nagyon nehéz neked ellenállni.- Mentegetőztem, aztán végig néztem, ahogy letisztogatja magát. Hirtelen azon kaptam magam, hogy azt fontolgatom odalépek hozzá hátulról és belecsókolok a nyakába, de aztán rájöttem, hogy akkor valószínűleg el is ijeszteném, így inkább odaléptem a szekrényhez és kivettem belőle az egyik fekete pólómat.
- Szerintem egy kicsit nagy lesz, de, csak ezzel tudok szolgálni.- Nyújtottam át neki a pólómat, aztán becsuktam a szekrényt és megvártam, míg felveszi. Közben nem vettem le róla a szememet, legalább így marad emlékem a későbbi időkre. Az igazat megvallva amikor belém belém kapaszkodott egy kicsit megörültem, aztán hirtelen el is engedte a kezét.
- Hát, nem is tudom. Vannak itt különböző játékok.- Húztam elő egy hatalmas dobozt a szekrény tetejéről. Egy kicsit arrébb vittem a szőnyegre, majd letettem rá és leültem én is a földre.
- Van itt, Twister, Monopoly, Puzzle..- Soroltam fel.

- Ugyan már… úgy sem bántana és ha nem akarom, akkor hiába akarná bekapni. * Vontam meg a vállaimat, bár lehet, hogy nem kellett volna. De eddig sem ártott nekem semmit szerencsétlen sárkány azon kívül, hogy nem hagy aludni és nem is hiszem, hogy most fogja elkezdeni. Mellesleg az már amúgy is túlságosan meleg helyzet lenne amit emberi adottságaim már nem bírnának ki. Arra, hogy borzasztó a szemeim is kikerekedtek, ez körülbelül olyan volt, mint amikor közölte, hogy azt akarja, hogy menjek el. De még mielőtt fellázadhattam volna már el is kezdett magyarázkodni, nyugtatva a hiúságomat, amibe némi kétséget ébresztett arra vonatkozóan, hogy nem is olyan csinos. A magyarázatára csak megvonom a vállam. Most ezzel mit kezdjek? Miután jobban lettem elkaptam a pólót és magamra kapva néztem, hogy mit tár fel előttem. *
- A monopoly jó lesz. * Mosolyodtam el. Szívesen mondtam volna Twistert de azt sokan jó játszani mi meg csak ketten voltunk. Kényelmesen helyet foglalva kezdtem el játszani…

***később***

Pár órával később álmosan dörgöltem meg a szemeim egy ásítás keretében, amit a másik kezemmel takartam. A telefonom többször csörgött, mikor meguntam meg csak lementem a nappaliba és kikapcsoltam. *
- Én megyek aludni… * Szóltam és célba vettem a kanapéját, ha az ágyat szánta nekem, az is jó volt. Fáradt voltam ellenkezni mind addig, míg nem akart megcsókolni, simogatni vagy épp velem aludni. Ha ezek bármelyike is felmerült, akkor csak kitértem előle és hátat fordítva kívántam jó éjszakát. Nem, ki volt zárva, hogy egymás mellett aludjunk de ezt már mondtam neki még a vacsora alatt.*

***másnap***

Másnap reggel korán keltem tekintve, hogy nem voltam fent egész éjjel miközben olvastam, de mégis fáradt voltam. Reggeli hányingerrel küzdve lezuhanyoztam, felöltöztem és elköszönve Blaytől indultam haza. Nem hagytam, hogy haza vigyen, mivel hívtam egy taxit. Jobb, ha most marad. Elég sok nem fogadott hívásom volt és aggódó sms-em otthonról, szóval… elég, ha Én kapok. Egy gyors arcra puszi után pedig már a taxiban ültem és haza tartottam…

// Köszi a játékot.//

Mondasz valamit.- Nevettem fel, aztán tovább néztem a játékokat, aztán, amint eldöntötte Jess mivel is szeretne játszani nekiláttunk. Az idő gyorsan szaladt, és amikor elálmosodott gyorsan összedobáltam a játékot. Azt azonban eszem ágában nem volt hagyni, hogy a kanapén aludjon. Betereltem az ágyamba, én pedig egy pokróc és egy párna kíséretében a kanapéra vonultam. Egy ideig csak forgolódtam. A tudat, hogy a lány az ágyamban alszik, megnyugtatott, de egy kicsit irigyeltem is a párnáimat, hogy Ő vele alhatnak, miközben nekem a kanapén kell sínylődnöm. Aztán nagy nehezen csak elaludtam….

…Másnap…

Arra ébredtem, hogy Jess valamit molyol. Amint kinyitottam a szememet megpillantottam a lányt. Eleinte nem értettem, hova siet ennyire, aztán, amikor meghallottam a taxit tiltakoztam, hogy beüljön. Haza akartam vinni, de ellenkezett, így aztán feladtam, arcon csókoltam, még mielőtt kilépett volna a lakásból, és megvártam, míg beszáll a taxiba. Aztán, amikor az elhajtott mély levegőt vettem, vissza slattyogtam a lakásba lezuhanyoztam, reggeliztem, aztán én magam is visszaindultam a Xavier-be, mert nem akartam, hogy bárki is rájöjjön az esti kiruccanásomról.

/Köszönöm a játékot!/