Queensi utcák

Soren és Éva
A mai napom, totálisan szabad se egy próba, se egy fellépés. Én, egy bár teraszán üldögélek, a poharamban barack lé, ami talán már fel is melegedett, mert én épp egy cikket olvastam, közben meg el feledkeztem a barack léről. Közben, hallgatom a szomszéd asztalok felől, hogy egyik panaszkodik a másiknak a férjéről, és a másik meg ezt végig is hallgatja azt.
~ De, jó hogy nekem nincs ilyen gondom. - Jegyzem meg gondolatban, majd le teszem az újságot, hogy igyak egyet a meleg barack lémből. Ezt is csak magamnak köszönhetem, mert akkor kellet volna meg innom, mikor még hideg vol. Közben, az is az eszembe jut, hogy eddig csak a gyűléseken találkoztam a mutáns testvériség tagjaival, így csak mondjuk az utcán sétálgatva, vagy mondjuk egy hideg italt elfogyasztva, még senkivel se találkoztam. Biztos túl elfoglaltak, ezért nem találkozom egyel sem. Mondjuk, nekem nincs gondom az emberekkel, de a mutáns ellenesek, már engem is irritálnak. Gyorsan meg iszom a meleg barack levet, aztán a üres poharat, az asztalra teszem. Végül is Abi is egy ember, és szeretem őt, bár ott van Chloe is, de róla nem tudom, hogy hova tartozik, igaz őse tudja szerintem, hogy mutáns vagyok. Az újságért, most direkt nem nyúlok, mert már nincs kedvem az olvasásához, most jobb kicsit a fejemböl ki nézni. A pincérnő, meg jeleni, és kérdi, hogy kérek e még valamit, én pedig kérek még egy barack levet, mire a nő kedvesen mosolyog, majd el megy, hogy le adja a rendelésem, még egy barack lére. Várakozás közben, a járó kelőket figyelem, akki sietnek valahova, mert fontos dolguk van. Mondjuk, nekem jó, hogy semmi fontos dolgom nincs, így még üldögélhetek ameddig csak akarok.

Mint három Maraton futó, olyan sebességgel szaladok, és ugrálok a tömeget kerülgetve az utcán. Egy tökéletesen végrehajtott gátugrással átszelem a derékig érő korlátot, ami elválasztja a bár, vagy mifene teraszát a járókelőktől, aztán enyhén lihegve megállok a szemrevaló, egzotikusan keleties arcú lány asztalánál, és felkapom a poharat, amiben a frissen kihozott barackléje vár rám, s egy szó nélkül felhajtom az egészet.
-Ez jól esett, ezer hála. Ha nem adnám meg az árát fizetésig, nyugodtan vedd úgy, hogy már nem is fogom.
Ebben a pillanatban azonban meglátom, hogy a tömegen át megérkezik négy rendőr, igaz nem a szokásos, elegáns utcai egyenruhában, hanem inkább a birodalmi rohamosztagos cuccban, Plexi pajzzsal a kezükben meg minden. Az ember azt hinni, hogy ebben a rohamrendőr izében lomhábbak, de nem...úgy szaladnak, mint egy körülmetélt rinocérosz a rabbi után, és sajnos ebben a hasonlatban sokkal kóserebb vagyok, mint szoktam.
-Nos, élveztem ezt a csevejt de...banyek!
Meglátom, hogy fegyverük van, ezért felrántom magamhoz a magyar lánykát, és mögé állva, kiteszem a kezem az arca elé, és egy apró villámgömböt hozom elő a tenyeremből.
-Ha jól viselkedsz, nem lesz bajod...és most gyere velem.
Elkezdek hátrálni a lánnyal, és közben a zsaruknak kiáltok:
-Ne gyertek közelebb, vagy a csajnak annyi!

Egy magam üldögélek a kint a teraszon, mellettem a baracklé, amit épp inni készülnék, de totál el feledkezem róla mikor egy futó alakot pillantok meg, aki erre tart futva. Majd át ugorja a korlátot, és meg is issza a italomat. A mondatára, fintorgok egyet, mert kötve hiszem, hogy megadná.
- Te pedig, vedd úgy, hogy meg hívtalak. - Mondom, de nincs az arcomon egy mosoly se. Azt, otthon hagytam merő véletlenségből. Majd, meg látom a roham rendőröket, még hozzá négyet, amint ide tartanak. A férfi már épp el is tűnne, de ő is észre veszi őket. Meg ragad, és mint ahogyan a filmekben, pajzs ként használ.
- Hé, te... - Kezdek bele, de el harapom a mondatom, mikor meg látom a kezében a villámgömböt. Hallom, hogy hozzám szól, majd a disznóknak. Jó kislány leszek, és azt teszem amit mond. Chloe most aztán szégyenkezne, ha ezt látná. Minden esetre, erről hallgatni fogok. A disznók, meg állnak és az egyikük pedig mintha bosszús lenne, és a másik pedig meg szólal.
- Dobd el azt a gömböt, és add meg magad körül vagy véve, és mi túl erőben vagyunk. - Mondja a zsaru a fickónak. Veszek egy nagy levegőt, és fel mérem a dolgokat, és látom amint az egyik, tesz egy lépést előre.
- Meg kérdezhetem, hogy mit követtél el? - Kérdem, mert nem értem ezt az egészet. Nekem, csak annyi világos, hogy ez a férfi egyszer csak fel bukkan, és vele együtt a zsaruk is, akik kergetik, hogy miért az számomra rejtély, de ha el mondja akkor már nem lesz az. De, ha nem mondja el, akkor ennyi nem faggatom tovább.