Fordham Egyetem

Miniszoknya, feszülős flitteres top – ami valljuk be egyáltalán nem jellemző rám - no meg az apró tűsarkú sem, de az alkalom megkívánta ezt a fajta öltözetet, ha nem akarok túlságosan kilógni innen. Hogy hol is vagyok? Nos, mondhatni, hogy bemerészkedtem az oroszlán barlangjába. Az a pletyka járja, hogy a Fordham Egyetem ad otthont egy titkos szervezetnek, mely a mutánsokat írtja. Hogy miért vagyok akkor én pont itt? Nos, ez egy jó kérdés. Út közben én is számtalanszor tettem fel magamnak ezt a kérdést, de újságíró ösztönöm hajtott és bizony hiba lett volna, ha kihagyom ezt a lehetőséget. Az egyetemi party a legjobb lehetőség arra, hogy egy csöppet körbeszaglásszak a terepen és bár nem sokra számítottam, de egyelőre akár egy elejtett megjegyzéssel is megelégedtem volna, amin esetleg tovább kutakodhatok.
Azért kicsit remegtek a lábaim, ahogy beléptem a diákokkal zsúfolt helyre és nem csak a magas sarkú miatt amihez a legkevésbé sem voltam hozzászokva, hanem mert valamiért az volt az érzésem, hogy minden egyes szempár engem figyel és bár nincs a homlokomra tetoválva, hogy MUTÁNS, valamiért szörnyen frusztrált voltam. Mély levegő. Kifúj. Még párszor ismételjük ezt meg. Végül elkaptam egy műanyag sörös poharat és avval a kezemben dőltem a falnak és mértem fel a terepet. Talán nem ártana hozzácsapódni valakihez, avval is kevésbé érezném magam feltűnőnek. Talán…

-Ez így vicces lesz.
Lepődök meg az utolsó információ hallatán. A pályán kényelmesen helyezkedve vezetek. Bedőlve jobbra, bal kezem a kormányon, jobbal pedig könyöklök és a váltón kopogom a ritmusát a zenének mai a rádióból üvölt. A pályát elhagyva a GPS nagy segítségünkre volt. Végre nem azt hajtogatta, folyton hogy túlléptük a sebességkorlátot hanem beleszőtte az útirányt. Bekanyarodok a parkolóba, gyorsan találok helyet. Feltekintek az épületre.
-Helyben vagyunk?

Kipattanok a kocsiból, a telefont nem felejtem benne, majd a zakómat valamelyest megigazítva felelek Gregnek.
- Igen, ez lesz az.
Egyből meg is indulok, be az épületbe. A lépcsőn a korlátnak dőlve fűzi pár részeg srác a még nem elég részeg lányokat. Csak egy megvető fintort kapnak tőlem, bár észre sem veszik. Néhány lány viszont utánunk fordul, amit - egyelőre - én nem veszek észre. Szándékosan.
- Nézd azt a penészvirágot! - szólok oda Gregnek.
Csak fejemmel jelzem az irányt, ahol egy kihívó öltözékű, de annál zárkózottabb testtartású, folyton jobbra-balra leső lány támasztja a falat.
- Nincs kedved megtanítani kártyázni, Greg? Egy privát lecke ráférne.
Szerencsére kellően hangos a buli és a bulizók ahhoz, hogy tudjunk egymás mellett beszélni, más ne igazán hallja. Meg aztán nem is az orra előtt tárgyaljuk ezt ki.

Hosszú magam elé bámulás és magam meggyőzése következett arról, hogy itt senki az égvilágon nem tudja mi vagyok, de még így is nagyon nem idevalónak éreztem magam. Még, ha nem vesszük tekintetbe mutáns mivoltomat akkor is. Egyértelműen látszott számomra, ahogy szétnéztem, hogy ezeknek a fiataloknak sosem kellett megtapasztalniuk az élet sötétebb oldalát, sosem kellett megküzdeniük azért amijük van, hisz már talán születésük óta megkaptak mindent amiről csak álmodtak. Talán ezért is találtak maguknak olyan célokat, melyekért küzdhetnek. Mutánsokat kínoznak, esetleg rosszabb. Elhúztam a szám és újra felsejlett bennem a gondolat, hogy talán nem kéne itt lennem.
Nagyot sóhajtva hajoltam le és bújtam ki a cipőimből, melyek hiányában valamivel kényelmesebben éreztem magam. Immár egyik kezemben két cipőmet tartottam, másikban a sörös poharat és nagyot kortyoltam belőle, végül úgy döntöttem jobban szétnézek vagy kiszellőztetem a fejem. Taszított magától ez az egész hely. Tekintetem két fiúéval találkozott ahogy megindultam és felnéztem. Nem igazán tudtam eldönteni és korántsem voltam benne biztos, lehet, hogy már a paranoia jeleit mutatom, de úgy éreztem engem figyelnek. Megpróbáltam határozottságot erőltetni vonásaimra és úgy haladtam tovább egyenesen feléjük...

A motort leállítom és miután kiszálltam a gépezetből két gombnyomással zártam és riasztottam. Az egy szál kulcsot zsebembe csúsztattam. Ruházatom némi igazításra szorult. Ezután már indulásra kész voltam. Ahogy haladtunk egyre beljebb úgy voltak egyre többen és egyre józanabbak az emberek. A rajtunk szaladgáló tekintetekre ügyet sem vetek. Valahol belül elégedettséggel tölt el. Fürkésző tekintetemet végig futtatom Cris által emlegetett lányon. A gyors felmérés után egy semlegesebb arckifejezést öltök és úgy fordulnék vissza amikor megpillantom, hogy leveti a cipőjét. Ez egy kicsi meglepő de a folyamat végén végül visszafordulok.
-Megtaníthatom neki mi a különbség a királyok...
Kissé lenézően fordítom körbe a tekintetem.
-.. és az Ászok között.
Egyértelműen magunkra utalok ez utóbbi kijelentéssel. Ezen kacagok is egy jót. De abba hagyom amikor a mezítlábas lány a közelünkbe ér. Kíváncsiskodó tekintettel fordulok felé.
-Útban vagyunk vagy társaságra vágysz?

Én is jót derülök Greg megjegyzésén, bár inkább mosolygok, semmit nevetek. Minden esetre tökéletesen értem, mire célzott.
~ Ezek itt mit sem sejtenek arról, milyen érzés irányítónak lenni. Csak mennek a csordával.
Ahogy közelebb ér a lány, én is felé fordulok, bár egy fél lépéssel hátrébb Greghez képest. Ha egyikünk kiszemeli a prédáját, a másik legfeljebb besegít, ha szükséges. De semmiképpen nem verseng érte. Általában elég, ha félreállunk, míg a másik tarol. Most is erre számítok.
~ Erre a válaszra én is kiváncsi vagyok.

Nos nem vártam ugyan, hogy megszólítanak és mondhatni kissé meg is lepett, de úgy éreztem szabadulnom kell innen, minél előbb. Már a számon volt az elutasító válasz. Már kotortam volna odébb, amikor a fiú tekintetébe néztem (Greg), ami egyetlen pillanat alatt mosta el iménti elutasításom. Felcsillant a szemem. Mint, amikor a vad megpillantja prédáját, persze ebben az esetben gőzöm sem volt róla, hogy én lennék a préda, nem pedig a vad. Vagy ki tudja…
Valahogy ezekről a fiúkról tudnám elképzelni első ránézésre, hogy valamiféle olyasmiben sántikálnak, ami esetleg engem érdekelne. Így pár tizedmásodpercnyi idő után végül megszólaltam. Persze szerettem volna eljátszani a nagyon határozott nőt, aki válla fölé csapja cipellőit… Nem, nem. Ez nem én lennék. Így csupán kíváncsian és felvont szemöldökkel néztem végig rajtuk, mielőtt kiböktem volna bármit is.
- Az attól függ mennyire szórakoztató az a társság. – billentettem oldalra a fejem, miközben még mindig ott motoszkált bennem az az érzés, a hely miatt, amitől nyomban futhatnékom támadt, ahogy fantáziám szárnyra kélt a lehetséges végkimenetelek kapcsán. Mondjuk mi van, ha lebukok? Jobb bele sem gondolni, ugye?

Egy pillanatra összehúzom szemöldökeimet. Aztán kisimul hamar. Fölényesen elmosolyodom.
~Jó válasz.
-Ezt a kérdést döntsd el magad.
Karjaimat széttárom mint amikor Isten át adta a paradicsomot Ádámnak és Évának. Annyi különbséggel, hogy én a döntés jogát adom a kezébe. Fejemet kissé oldalra billentem és sejtelmesé válik az arckifejezésem. Hátra lépek egyet és úgymond szabad utat engedek neki, ha netán távozni akarna. Kezeimet lassan elteszem a zsebembe és kíváncsian várom a választ.

Nézni és hallgatni is élvezem, ahogy Greg belekezd a játékba. Látszik, hogy a lány még nincs tisztában vele, ki a játékmester. Elmosolyodom, majd enyhén biccentek a lány felé.
- Milyen diplomatikus! - fűzök derűs hangnemben megjegyzést hozzá.
Oldalra lesek, majd ismét biccentek egyet, és szabadkozva mellkasomra teszem a kezem. Közben kicsit meg is hajlok.
- Elnézést, azt hiszem, szerzek magamnak egy italt. Még összefutunk.
Biccentek még egyet Greg felé, majd kutatókörútra indulok. Igaz, az is érdekel, merre van még pia. Az azonban jobban érdekel, miféle alakok járnak ide bulizni. Közben legalább Greg is szabadon vadászhat, nem zavarjuk egymást.

Cipőimet meglóbáltam a levegőben magam mellett és kissé értetlenül néztem a srác fura játékára.
- Ha el akartam volna menni, már megtettem volna, nincs szükségem engedélyre. Szóval ismered a helyet? – vontam fel ismét szemöldököm várakozóan, miközben a másik srác után néztem, ahogy elhaladt mellettünk, majd vissza újra Gregre.
- Viszont a kérdésemre még mindig nem kaptam választ. – igen, egyébként ez frusztrált most a leginkább. Utálom, ha a kérdéseim megválaszolatlanok maradnak.
Cigiért nyúltam és amíg várakoztam meggyújtottam azt, elnézegetve, ahogy szertefoszlik füstje a levegőben és a fiú vonásai kitisztulnak a sejtelmes füstfüggönyön át.

Szemeimet hosszasan lehunytam és bólintottam közben Cristopher felé.
-Menjél csak, azt hiszem mi megleszünk.
Figyelem vissza terelődött a célpontra. Elégedett vagyok magammal. Ez kissé látszódik arcom jelenlegi berendezésén.
-De még is csak maradtál nem de?
Hagyok neki egy kis időt átértékelni a helyzetet.
-Így van lehetőséged kideríteni... Mit szólnál ha egy ital mellett folytatnánk a kísérletezgetést?
Folytatom egy kis szünet után azzal a rejtélyes mosollyal.

Az első kezembe akadó, még bontatlan sört felkapom, és közben tovább körözve hozzákezdek a bemelegítésnek. Egész jó sör, látszik, hogy akad itt igényes ember is.
~ Ha nem lesz alkalmas minőségű frag, akkor bele se kezdek. Viszont ez a mutánsellenes szekta érdekes lehet. Akár hasznunkra is válhat, ha megtaláljuk őket.
Ekkép gondolkodva sétálgatok, és keresek értelmes és még nem teljesen részeg társaságot.
- Ó, csak finoman! Előbb talán randiznunk kéne!
Egy lány borult a nyakamba, de valószínűleg nem így tervezte. A magassarkú megakadt a küszöbben, rámdőlt, és ha már itt járt, a nyakamba karolt kapaszkodásképpen. Zavartan elmosolyodik, majd próbálja kitalálni, vajon mennyire vagyok elnéző.
- Mi a baj?
Nyilvánvaló, hogy valami van. Hiszen kimondottan csinos, jól öltözött lány, egyedül, társaság nélkül, a buli közepén nagy siettségben. Ezt nem fejtem ki neki, így is kitálal.
Egy ital mellett meghallgatom a történetet a nagy szerelemről, és annak semmirekellő tárgyáról. Közben időnként megértően bólogatok.

Már-már idegesítő volt számomra a fiú önelégült mosolya, de nem is tudom mi mást vártam. Persze, ha nem lennének hátsó szándékaim, ha nem remélném, hogy ez a fiú esetleg tud egy s mást az egyetemen történő titkos dolgokról, nos abban az esetben eszem ágában sem lett volna leállni bájcsevegni egy ilyen önelégült anyuci kiskedvencével. Annyira szívesen letöröltem volna az arcáról azt a mosolyt, melynek minden egyes apró, alig látható rezdülése zavart.
Próbálkoztam magam elé képzelni a célt amiért jöttem. Megtudni mi a jó bánat folyik itt, az ehhez vezető út pedig talán ennek a fiúnak a kezében van. Ebben az esetben, már bizony teljesen más a helyzet, ugye? No, nem mintha azt vártam volna majd, hogy két korty alkohol után csicseregni kezd nekem. Neeem. Még tervem sem volt konkrétan de talán majd adja magát a helyzet. Túl egyszerű lenne…
Szóval kedvesen mosolyogtam vissza a fiúra, mint aki már túl van nem is egy italon, csillogó szemekkel várakozva.
- Benne vagyok. – kacsintottam jókedvűen, majd elindultam a piák felé, felmérve mégis mi a helyzet ezen a téren. – Én egy gin tonicot iszom. - vetettem oda neki. - Szóval ismered a helyet? - kérdeztem újra.

Kezemet a pult felé nyújtom mutatva az irányt.
~Eddig minden a terv szerint alakul.
Pultra könyöklök. Tenyerem egész felületével érintkezem a berendezés tárggyal. Néhány pillanatra behunyom a szemem míg kirajzolódik az épület. A rendelést hallva a pultoshoz fordulok.
-Legyen kettő.
Ismét a lányra nézek. lassan felemelem a kezem és csak az ujjaim érnek az asztalhoz. Elmosolyodom.
-Mondhatni.
Eközben megérkezik az ital. Egyiket a kezébe nyomom a másikat megtartom magamnak. Megemelem köszönésképen és lehúzom az egészet.

Miután végighallgatom a történetét az aljas, szemét sráccal, újabb érdekességek következnek ráadásként. Minél többet tudok meg róla, annál kecsegtetőbb lesz az este.
~ Szóval még akad a környéken néhány szebb darab, akiket megejtett. Ezek szerint csoportterápiát is tarthatunk.
Figyelem, ahogy mutogatja is néhol egy-egy ruhájával hajat, testével másegyebet is meresztő nőt. Ideális esetben hasonlóan buták, mint ez itt.
- Ez szörnyű! Ennyire nem becsüli meg a nőket?
Hitetlenkedek egy kicsit, de ez egyelőre csak azért van, hogy jól kibeszélje magát.

Követem a fiú példáját, és a pultra könyökölve kémlelek szét, amíg az italok elkészülnek. Felmérem a terepet és keresek valamit vagy valakit. Egy apró jelet, ha esetleg menekülnöm kell. Kijáratok, menekülő egérutak után kutakodva, ha esetleg lelepleződnék.
Cipőimet a bárpultra helyezem, jobb híján, hogy immár szabad kezemmel a pohár után nyúlva és szintén megemelve azt, kortyolok bele végül. No nem hajtom le az egészet, mint, ahogy azt italozó társam tette, elvégre hosszú még az este és különben is szeretem kiélvezni az alkohol ízét. Csak szépen lassan. Ostoba dolog lenne leinni magam. Nemde?
- Mondhatni… - ismételtem meg iménti szavait mosolyogva a pohár mögül - Mondhatni, szívesen venném, ha mondjuk körbevezetnél. – jelenik meg álsejtelmes mosoly az arcomon, miközben kifújom a cigarettám füstjét egyenesen a fiú arcába, akinek nem mellesleg még a nevét sem tudom, de hol zavar ez engem?

Kezd kíváncsivá tenni ezzel nagy nézelődéssel. Körbetekintek én is de semmi szokatlant nem látok. Tán csak annyit, hogy Chris még a beszélgetésnél tart. No meg ez a cipőtlen viselet is érdekes. Vetek rá egy furcsálló pillantást aztán jelzek a pultosnak, hogy kérek még egyet.
-A wc arra van a hálók pedig....
Kétszer ráütök a pultra tenyérrel mintha gondolkoznék. Másik kezemmel pedig próbálom belőni az irányt.
-Amarra. A buli itt. Az italom ott és a füled mögött is van valami. Szabad lesz?
Odanyúlok, alkarom a mozdulat sor alatt hozzá ér a füléhez. Szép test. mikor elveszem onnét egy pikk ász van a kezemben. Amit meg is mutatok neki.
-Nem épp egy 100 dolláros...
Kissé csalódott arckifejezést vágok mintha lerontottam volna.

Annyira sikerül megértőnek tűnnöm, hogy máris két másik lánnyan ismertetnek össze, akiket megbántott az az ismeretlen aljas, szemét srác. Azóta már a harmadik sörömet iszom, miközben megértő arckifejezéssel bólogatok.
- Egy ilyen srác soha nem is jut fel a négyes fogatra - jegyzem meg.
Nagy csend támad a lányok között. Egyértelmű, hogy mindegyikük szereti a szexet. Azonban még maradt egy kicsit a gyeremeki ábrándozások rózsaszín ködéből a fejükben. Ezt azonban most egy mondattal ráadásként a bosszús érzéseikre tökéletesen eltöröltem.
- Hát...úgy van!
- Igaz.
- Igen, így van!
Koccintás, majd ráadásként még fejemmel az egyik srác felé bökök. Leírás alapján mind kinézetre, mind ruházatra az lehet, akiről beszéltünk eddig. Nem egy nagy szám. De úgy tűnik, eddig szerencsés volt. Eddig.
- Mármint ő sose jut fel rá, igaz?
A lányok dühösen néznek rá, ahogy felismerték. Egyikük meg is indulna, azonban megragadom a kezét, és megcsóválom a fejem.
- Neki elég büntetés, hogy kimarad ilyen hölgykoszorúból.
Kacsintok egyet, majd nincs sok időm, mivel egyenesen a hálók felé kezdenek hurcolni. A pult előtt elvonulva még intek Gregnek, majd elnyel a folyosók mélye.
Olyan, mintha kannibálok vinnének húsként vacsorára. Szerencsére ezek a kannibálok cukrászok, és mire elnyalogatják, hazaérek...

Nem kerülte el tekintetem, furcsálló pillantása, de különösebben nem foglalkoztatott a dolog, egy apró, alig észrevehető vállrándítással intéztem volna el a dolgot, de végül csak nem hagyott nyugodni.
- Neked sosem volt olyan, hogy szívesen megszabadultál volna a nyakkendődtől, csak mert szorított és idegesített? – tettem fel a tök egyértelmű kérdést és lezártnak tekintettem részemről a témát, majd a gyors „körbevezetésre” nagyot sóhajtottam. Nos, eddig sokra nem mentem evvel a fiúval…
- Gyors és lényegre törő. Ámbár nem ez érdekel engem. Mutass egy olyan helyet nekem, ami… hmmm… mondjuk nem mindennapi itt az egyetem területén. Valami érdekeset, eldugottat… - unszoltam felcsillanó szemekkel az ismeretlen fiút, abban reménykedve, hogy végre kiszedhetek belőle valamit. Bármit.
Végül a kártyalapért nyúlok és ha engedi kiveszem a kezéből, majd jobban szemügyre veszem.
- Ügyes trükk, bár egy csöppet túlcsépelt. – ugrattam szórakozottan. – Netán bűvészpalánta rejtőzik meg odabent? Más trükkök is vannak a tarsolyodban esetleg? – nézek el mellette, miközben nem kerüli el figyelmem, haverjának „hirtelen” távozása. Elismerően nézek utánuk, bár néhány alkoholos mámorban úszó tinit nem nehéz rávenni némi játékkal…

-Olyan volt, hogy szívesen szabadultam meg tőle. De akkor többnyire kaptam segéd kezeket. Ha meg szorít, lazítok rajta.
Kicsit kijjebb engedem a ruha darabot és úgy is hagyom.
-Valami konkrétabb elképzelés?
Kicsit lelohad a lelkesedésem, bár ágyban tényleg kezd unalmas lenni.
-Komolyabb trükkre vágysz?
Visszaveszem a kártyát. Mutatom felé ami rajta van. Tenyeremre fordítom, Rácsapom másik kezemet. Megdörzsölöm kétszer és mikor megint megmutatom neki már egy treff ász van ott.

Egy hálószobába érve két dolog világosodik meg. Az egyik, hogy ezek a lányok még bőven nem részegek. Ezt örömmel konstatálom.
Gyorsan magunkra zárják a szobát, és már taszigálnak is az ágy felé, közben némi kellemes előzetes időtöltéssel lefoglalva egymást és engem.
- Most szólok, hogy kilométerhiányom van. Nem fogom vissza magam.
Csak nevet az egyik, mosolyog a másik, a harmadik bedig úgy beindult rám, mint puma a távirányítós autóra. Ennek a pumának mondjuk nem félek a harapásától.
~ Jöhet a buldózer.
A másik, hogy már rég le se szarják azt a srácot, aki felhúzta őket. - Többféle értelemben is.

Kezdett nehezemre esni a játék, amit előadtam. Tekintve, hogy eddig semmi hasznom nem származott belőle, kezdtem belefáradni. De talán még egy aprónyi próbálkozást megér a dolog. Ha nem… nos akkor sem fogom feladni, hogy többet kiderítsek mi folyik pontosan ezen falak mögött,de akkor más utat leszek kénytelen bejárni. Hogy milyet még magam sem tudtam, de majd kitalálom… Nem sietek sehová.
Felhajtottam az italom maradékát, egyetlen korttyal és elnyomtam a cigim, majd a fiú nyakkendője után nyúltam és közelebb húztam magamhoz.
- Reméltem, hogy majd te szolgálsz konkrétabb elképzelésekkel, elvégre te ismered a helyet. Nemde? – suttogtam közelebb hajolva a füléhez, szinte már érintve azt, majd kacéran kuncogtam fel és végül elengedtem.

Érzem hogy a nagykendő lassan de biztosan a nyakamra akar szorulni így kénytelen vagyok közeledni ha nem akarom hogy rászorítson. Végig hallgatom és egészen közel hajolok a füléhez.
-Éppenséggel tudok néhány izgalmas helyet... De nem tudom rászolgáltál e már az információra.
Kajánul el vigyorodom és lassan elhajolok tőle. Várakozó tekintetemet az övébe fúrom és legurítom az italt.
-Különben is. Iszol te rendesen?

Menni fog ez. Menni fog ez. Mantráztam magamban, hogy bírjam még cérnával a kialakulóban lévő játszmát, hiszen tisztában voltam vele, hogy ez csupán a kezdet. Minden azon múlik, meddig vagyok képes ebben a szerepben maradni. Szusszanásnyi időhöz jutottam, amíg a fülembe suttogott, ámbár több, mint meglepett. Visszazökkentem a jól kialakított szerepkörbe és magabiztosan vontam fel a szemöldököm, miközben felnevettem. Most már megfűszerezve némi gúnnyal hangomat.
- Ja, hogy erre rá kéne szolgálni… - játszadoztam hajammal az ujjam köré tekerve azt és minduntalan valamiféle sejtelmes mosoly játszott ajkamon – Ez esetben rossz ajtón kopogtatsz "nagyfiú". – tértem vissza a pulthoz, jelezve, hogy kérek még egyet. Nem leinni akartam magam, de általában tudom, hol a megállj és még nyugodt szívvel ihattam egyet amitől nem fogok dülöngélni és még bőven beszámítható leszek.
- Utóbbi kérdésed meg inkább elengedem a fülem mellett...