Fordham Egyetem

Ha nem tudtam volna, hogy épp hová készülök is idetaláltam volna, hiszen úgy rajzottak az egyetem épülete felé a különféle maskarákba öltözött fiatalok, mint édességet cipelő hangyák a boly felé. Ma este egész biztosan nem fogok kitűnni a tömegből – néztem végig a hosszú, habos-babos fehér menyasszonyi ruhán, melyet sárfolt és vörös festék tarkított vér gyanánt és néhol egész megviseltnek látszott, sőt szakadtanak. Elvégre ma este én voltam a halott menyasszony, bár koránt sem biztos, hogy az egyetlen. Mindenesetre megfelelő öltözet a mai estére. Nem hagyhattam ki a kínálkozó lehetőséget, miután megtudtam, hogy a Fordham egyetem diákjai Halloween partyt szerveznek.
Megmarkolva a hosszú szoknyarészt, hogy ne botladozzak benne vagy essek át saját magamon, lépdeltem ráérősen az épület irányába. Hevesebben kezdett dobogni szívem, ahogy a kapuhoz értem, egy pillanatra megtorpantam és végignéztem a tömegen. A legkevésbé sem vagyok feltűnőbb, mint mások – nyugtáztam magamban, majd elvegyültem…

Bár korán sem állítható, hogy a két mutánslány feltűnés nélkül lép be az épületbe, hisz felajzott diákok százai bámulják meg őket már addig is, amíg átverekszik magukat a tömegen, hogy egyáltalán bejussanak a folyosóról az igazi bulira. Bár már kint is lehetett hallani, a terembe érve válik csak igazán érezhetővé, milyen dobhártyaszaggatóan hangos a "zene", melyről gyanítható, hogy egyik vendég sem tudná már megmondani, mi lehetett, mielőtt a DJ feljavította egy kicsit némi basszussal.

Sean-nak egyenlőre semmi nyoma, igaz ebben a tömegben, és ennyi maskara közt nehéz is lenne őt kiszúrni, ilyen rövid idő alatt. Úgy tűnik hosszú keresgélés vár Sarah-ra, de amilyen rendes fiúk járnak ide, legalább két tucat vámpír, és kalóz próbálja megvigasztalni őt. Mivel ebben a lármában az ember alig hallja, mit mond neki a másik, a legtöbb kommunikációja kimerül abban, hogy a lányra mutatnak, miközben a szemébe néznek, majd saját poharukra, végül pedig a bár felé, másik pedig az Activity mutatványaikból ítélve mintha táncolni akarnák felkérni őt. Az egyik fene tudja miféle szarvas, karmos, villás farkú izének öltözött srác a többieknél is kitartóbban próbál nyomulni a lányra, mígnem egy szimpatikus baltás gyilkos arrébb nem taszigálja őt. A véres hentes köpenyt, és hokimaszkot viselő férfi munkaeszköze a lény karmaival ellentétben valódi, így nem vitatkoznak vele. Némám a lányra tekint álarca mögül, majd karjával a táncparkett felé mutat.

A halott menyasszony népszerű jelmez, mármint olyan értelemben, hogy nagyon sokan megcsodálják, hasonló jelmezt csupán egyvalaki visel, bár ő inkább vámpírhercegnő lehet, hegyes fogaiból ítélve. Kara-t látva a pultnál ülő Farkasember felvonyít, hangot adva tetszésének, pedig fogalma sincs, ki lehet a nő, de még csak abban sem biztos, hogy ismeri-e egyáltalán, vagy csak a karakter az, aki azonnal beugrott neki, mint ahogy megtörtént a mai napon már vagy rengetegszer. Egyenlőre nem áll fel bárszékéről, inkább tovább pusztítja sörét, melyet ma este kivételesen üvegben szolgálnak fel azoknak a vendégeknek, akiknek hatalmas szája miatt a pohárból ivás kivitelezhetetlen lenne.
~Lehet mégis a lakásától kellett volna követnem...a franc sem gondolta volna, hogy pont ő lesz az, aki nem tűnik ki a tömegből....~
Sajnos műanyag orra, és szőrméből készült fülei nem sokat segítenek a tájékozódásban, így marad számára a remény, hogy véletlenül kiszúrja majd valahol őt, mielőtt véget ér az este.

A tömeg egyre nagyobb lesz és befelé menet még többen vannak, így majd hogy nem át kell verekednem magam a buli fő helyére. Odabenn viszont nem csak a sok ember, de a zene is lassan elviselhetetlen hangerővel tombol. Elkönyvelem magamban, hogy elég érdekes lesz itt megtalálnom Seant, hacsak egymásba nem botlunk véletlenül. Persze szórakozni ragyogóan tudnék, hiszen alig bírom levakarni magamról kéretlen kísérőimet, míg nem aztán ez a problémám is megoldódik, mikor az igazán eredeti öltözetben megjelenő baltás gyilkos véget vet a rajongásnak.
~ Hmm! Ki engedett be egy igazi baltával közlekedő tagot egy ilyen részegedésig fúló buliba? Ha nem tudnám, hogy Halloween van, komolyan megrémülnék tőle! ~
- Kösz, de én inkább még próbálkoznék egy itallal! – igyekszem túlordítani a hangorkánt, persze kevés eséllyel, de a fejrázásom és a pult felé mutogatásom talán meggyőzőbb. Meg sem várva a reakcióját el is indulok, hogy valami piához jussak, és egy kis nyugalmat, ha mód van rá.

Szegény elmebeteg hentes nem viseli valami jól az elutasítást, s szomorúan hajtja le a fejét. Sikerül olyan szánalmasan festenie, hogy még a ruhájára száradt vér ellenére sem annyira lehetetlen őt megsajnálni, mint azt elsőre gondolnák egyesek. Sajnos Sarah-nak esélye sincs erre, hisz mire a rém felnéz, a lánynak már hűlt helye. Szitkozódva próbál utat törni magának a bárpult felé, ami nem is olyan nehéz feladat, tekintve, hogy frissen élezett építőanyag kitermelő műszere útjában nem szívesen pattog senki, még a legrészegebb bulizó sem. Persze nem mindenki láthatja őt közeledni, igazándiból pedig nincs sok kedve ilyen korán mészárlást rendezni, ezért jóval lassabban ér oda a pulthoz, mint Sarah.

Nem ritka, hogy valaki időt, és energiát nem sajnálva igyekszik minél élethűbbé tenni azt az öltözéket, amit végül remélhetőleg úgyis csak erre az egy napra visel, ám az a vérfarkas aki a halott menyasszonyhoz lép oda, túltesz mindegyik elmebetegen. A figura hihetetlen magas, megvan 2 méter is, hosszúkás fejéből óriási ijesztő fogak állnak ki, szőrös mancsait pedig akkora fekete karmok díszítik, hogy félő, azokkal akár meg is sebesíthetne valakit, ha éppen ahhoz lenne kedve. Összességében elmondhatjuk óla, hogy annyira élethűre sikeredett a jelmeze, hogy az utcán csak az a rabló merné kirabolni, aki hozott magával ezüst lőszert is.
-Hódolatom! - Üdvözli, ám a maszkja miatt még ha teljes csönd lenne, akkor sem volna könnyű feladat megérteni amit mond, a zene miatt pedig jószerivel lehetetlen. - Szabad egy táncra?
A nő felé nyújtja nagy puha szőrös mancsát.

A vérző köpenyt viselő elmebeteg végül csak átverekszi magát a tömegen, hogy az általa kiszemelt lány mellett foglalhasson helyet végre. A pultra könyökön, majd megböki Sarah vállát, hogy kicsit rá figyeljen. Itt egy hangyányival mintha halkabb lenne a zene, így nagy vonalakban még meg is lehet érteni egymást.
-Nem jött be a jelmezem boszi? - Ezalatt lehúzza álarcát, hogy felfedje a lány előtt az egyetlen ismerős arcot, amit ma esélye lehet látni ezen a bulin. Ragyogó mosollyal bámul szívdöglesztő barátnőjére. - Most jobb?

Dübörgő zene, farkasüvöltés heves vedelések mindenfelé. Igazi pezsgő zűrzavarnak látszott az egész hely, ami jelenleg nem egy hátrány a ma este folyamán, talán senkinek sem fog feltűnni, ha esetleg eltűnök egy kis időre kutakodni. Már csak azt nem tudtam merre is kéne elindulnom. Végül is ráérek felmérni a terepet – döntöttem el végül és már indultam volna a bárpult irányába, amikor is valaki utam állta. Azaz a ruhámon… Összevont szemöldökkel néztem fel a vagy két méter magas komára, de esélytelennek tűnt túlkiabálnom a hangzavart, hogy lesz szíves leszállni rólam, mármint a ruhám szegélyéről, inkább magam kezdtem el kiszabadítani a fogságból. Valamit közben motyorgot is de talán csak része a koreográfiának, mindenesetre nem értettem. Kérdőn néztem rá, majd legyintettem és nagyot sóhajtottam, mire sikeresen kiszabadítottam a ruha anyagát hatalmas tappancsai alól. Persze így további szakadás gyarapította, az amúgy is megviselt ruhát, de sebaj.
Felemeltem szoknyám és harisnyatartómból egy doboz cigit húztam elő majd a farkasnak nyújtottam, de nem nyúlt érte, pedig azt hittem volna, hogy cigit kért.
- Ja, hogy túl nagy a szád koma… - vigyorogtam bár kábé annyit hallhatott belőle, mint én az ő mondandójából, így meggyújtottam két cigit, egyiket magamnak, másikat neki, majd belenyomtam a mancsába a parázsló cigit…
- Nincs mit – avval letudottnak tekintettem a farkassal való cseverészést és segítségnyújtást.

Egy nagyobb sóhajjal vettem tudomásul, hogy sikerült leráznom magamról minden nem kívánatos egyént, ezért gyorsan kértem valami zöld löttyöt, amit a mellettem ülő lány is fogyasztott, de amit rögtön meg is bántam, mert valami olyan volt, mintha tényleg békanyálat itattak volna velem.
Mire nagy nehezen kiköpködtem a számból még az ízét is, hát nem megtalált a véres kezű, vagy baltájú hentes. Gondoltam, ne menjen kárba a drága ital, ezért egy kecses mozdulattal borítottam a képébe, mikor mintha ismerős hang ütötte volna meg a fülem, a lassan elemelkedő álarc mögül. Egy kisebb sikkantással próbáltam visszafogni a lendületemet, de már nem sikerült, így szegény Sean, már nem csak a vértől csöpögött.
- Ó! Sean! Ezer bocsi, de tényleg nem jött be a jelmezed! Vagyis nem úgy gondoltam, csak nem rád számítottam…vagy …ááááá! Teljesen belezavarodtam! – ezért inkább magamhoz húztam és egy bocsánatkérő csókot nyomtam az ajkaira

A farkasember olyan meglepetten néz a kezében tartott füstölgő cigarettára, hogy az még a jelmeze alól is kilátszik. Hosszú másodpercekig csak áll ott, kezében az égő csikkel, de végül úgy dönt, miért is ne? hatalmas mancsával ügyetlenül a szájába tömi a nikotin rudat, ezzel effektíve süsü jelmezzé változtatva a farkast. Ahogy a vészjósló füstfelhők hagyják el a száját, azért még mindig megpróbál kommunikálni álmai élőholt menyasszonyával, mielőtt az visszaszökne előle az alvilágba. Mancsából korsót formál, majd úgy csinál, mintha inna belőle, végül pedig a bár felé mutat. Ádáz füstölgő pofáján ez nem látszik, de reménnyel teli boci szemekkel figyeli a nő reakcióját.
-Ha már meghívtál cigire, engedd meg, hogy viszonozzam egy itallal!
Persze, ha fair akar lenni, szódára hívja meg a nőt, ez a dohány ugyanis harmatgyenge ahhoz képest, amit általában szívni szokott, de jelenleg ezt is elég nagy kihívás lesz számára elszívni, ha tényleg az a szándéka, hogy magán tartja ezt a maskarát egész éjjel, így inkább nem panaszkodik. Ha a nő rábólint az ajánlatára, átkarolja őt a válla fölött, puha, selymes karjával. Furcsa, hogy egy ilyen ijesztő állat tapintásra mennyire hasonlít egy cuki plüssfigurára.
-Mit kérsz? - Amint kimondta, ő is rádöbbent, hogy mennyire reménytelen még m indig, hogy Kara megértse őt, ezért az egyszerűség kedvéért inkább csak a menüre mutatott megint.

Sean napja nem indult valami fényesen. A halloween általában akkor sem tudta volna lázba hozni, ha az utcán ilyenkor valódi szörnyetegek mászkáltak volna, ám amióta ebben az iskolában élt, rá kellett jönnie, hogy vannak bulik, amik elől nem menekülhet el a szobájába, sőt, az igazat megvallva jóformán egyik elől sem, hála ugyanis a vízfűtésnek, ott még idegesítőbb volt a lárma, mint odakint, a táncparketten...illetve, valójában az uszodában, de a dekorációkkal, rögtönzött padlókkal, és egyéb trükkökkel ezt olyan jól megoldották a szervezők, hogy aki nem tudta ez, annak fel sem tűnt a dolog. Ami a buli részt illeti, eredeti terve az volt, hogy a géphez oson, és ZENÉT tölt a DJ laptopjára, és tervét majdnem véghez is vitte, amíg fel nem fedezett egy bizonyos boszorkányt...

Ahogy arcát tisztogatta a pultnál, nem tudta megállni, hogy ne röhögjön azon, hogy alakultak a dolgok. Soha életében nem kapott még az arcába semmit, és ki nem találta volna, hogy pont a barátnője lesz az, aki bepótolja ezt a hiányosságot.
-Semmi baj, a pszichopatákkat le kell önteni ezzel a....mi ez egyébk....
Nem tudja befejezni a mondatát, hisz a lány következő mozdulata újból meglepi kicsit, bár ezúttal kellemesen. Azonnal átöleli őt, és hevesen viszonozza az igencsak kedvére való üdvözlést.
-Egyébként, jó ez a ruha. - Jegyzi meg, pihegve, mikor ajkaik elválnak egymástól. Picit hátrébb is húzódik, hogy újra megnézhesse magának. - Hatásosan...bele olvadsz vele a környezetedbe...
Hirtelen beugrik neki, hogy Sarah számára ez a hely még veszélyes is lehet...illetve hülyeség, Sarah veszélyes lehet erre a helyre...azért meg nem kár. Minden esetre azért egy kérdés erejéig még foglalkozik a témával.
-Hogyhogy te itt? Azt hittem tiltja a házirend, hogy erre mászkáljunk.

Összeráncolt szemöldökkel figyeltem a farkas activity játékát, miközben nehezen tudtam megállni, hogy ne nevessem ki furának ható mozdulatait, de végül miért is ne alapon a bárpult felé haladtam az idegen óriással a nyakamban. Rosszalló tekintettel néztem fel rá, amiből simán kivehette, hogy nincs ínyemre ez a gyors haverkodás és jeleztem is ezt egy mozdulttal, amivel leráztam magamról a mancsokat. Azért óvatosan a karmokkal.
A pultnál helyet foglalva és gyors ruhaigazítás után no meg némi hezitálást követően egy pohár sör mellett döntöttem. A többit jobb lesz hanyagolni. Pöfékelve és a sört kortyolgatva néztem végig újonnan megismert alakon. Bár túlzás egy farkasnak öltözött figurára azt mondani, hogy megismertem, mert nem láthattam az álarc mögé és az álarc még azt is megakadályozta, hogy további, esetleg beszélgetésbe bonyolódjunk. Szóval maradt a csönd… Így sokra nem megyünk ugyebár?

Annyira sajnáltam, hogy nem ismertem fel időben Seant, de már annyira elegem volt a körülöttem lihegő zombikból, hogy nem is gondolkoztam, csak a kezem járt.
Most, hogy egy csókkal enyhíteni próbáltam a sokkot, segítettem nagyjából felitatni a zöld trutymót, mielőtt elhamvasztja a barátomat.
- Hát gondoltam megleplek! – pirultam el egy kicsit, ahogy végignézett rajtam. – Azt hittem, hogy minden lány valami hasonlóban fog rohangálni, és nem lógok ki a sorból. – pördültem meg előtte azért. – És pszt! – tettem a szám elé a kezem. – Adam nem tudja, hogy idejöttem, és nem is szeretném, ha megtudná, de ma nem hiszem, hogy különösebben érdekelnénk az ittenieket, hisz mással vannak elfoglalva. Ennyi embert még a metróban sem látni egyszerre! – nevetek fel vidáman. – És legalább bulizunk egyet.

-Sikerült. - Feleli megjátszott mérgelődéssel, mialatt az utolsó zöld maszatot is letörli magáról. Persze Sean mosolyából, és az úgy általában belőle sugárzó vidámságból, mely többnyire akkor jellemző rá, ha a lánnyal van, ezért sejthető, hogy az előbbi szemrehányás a legkevésbé sem volt komoly. - És jól hitted, bár nekik közel sem áll olyan jól, mint neked.
Különösen nem lepi meg, hogy Adam nem tud a lány kiruccanásáról, egyedül akkor hitte volna el, hogy a férfi engedélyt adott erre, ha látna egy ijesztően élethű Góliátnak öltözött pacákot ropni a tömegben. Sajnos bármennyire is sasol, nem lát senkit, akire illene ez a leírás, bár azt be kell vallania magának, hogy tőle aztán nem szeretné, hogy véletlenül a lábára lépjen.
-Tettszik a gondolatmeneted! - Elengedi a lányt, hogy le tudjon szállni a bárszékről, majd kezét nyújtja felé. - Nem vagyok egy nagy táncos, de itt úgysem fog feltűnni senkinek...
~Olyan jó, hogy itt van, de azért örülnék neki, ha a következő randin valami unalmas, biztonságos helyre mennénk...de furcsa lenne...~

- Nem baj! Én sem tudok valami jól táncolni, de ahogy elnézem más sem nagyon táncol. – mutatok vigyorogva az önfeledten ugráló, rángatódzó masszára, ami a táncparketten mozog. – Csak rázunk egyet a zenére. – húzom magammal Seant, bele a tömeg közepébe.
Nagyon remélem, hogy a mai nap tényleg a szórakozásról fog szólni, mert a múltkori autókázás Logannal, nem éppen erről szólt, pedig az is egy jó bulinak indult. És nagyon remélem, hogy Sean erről egy hangot sem fog hallani és én sem szólom el magam, mert akkor tuti kiakad, pedig milyen ártatlan voltam a dologban.
~ Na jó, lehet, hogy nem kellett volna elmennem Rozsomákkal, de hát istenem, egyszer élünk! ~
Aztán még mindig ezen mosolyogva öleltem át a fiút és átadtam magam a zenének.

A vérfarkas egójának nem kimondottan tesz jót, hogy még egy halott menyasszony is kikosarazta, de hosszú még az este, és fajtája leginkább a kitartásáról híres, ezért aztán ő sem fogja feladni, ha már szóba állt vele ez a gyönyörű élőholt.
-Sör? - Kérdi meglepetten, s láss csodát, a bárpultnál már érteni is lehet amit beszél, igaz ami elhagyja a hatalmas műszájat az egészen biztosan nem a valódi hangja, olyannyira, hogy talán még a saját anyja sem ismerné meg. - Furcsa, én inkább a Gin Tonic-ra tippeltem volna, az ilyen intelligens szemű nők általában azt kedvelik, de te tudod...
Az a beszéd után furán hathat, hogy ő speciel tényleg sört rendel magának, bár tekintve, hogy csupán azt adják neki üvegben, ez talán érthető.
-Ugye jól sejtem, hogy te külsős vagy?
Ebben a rohadt maskarában nehéz megállapítani, hogy ezt most gyanakodva kérdezte a férfi, vagy csupán merő kíváncsiságból, netán azért, mert végre felismerte a vele szemben ülő hölgyet, bár ez utóbbira nincs valami sok esély.
-Nem akarunk kicsit csendesebb helyre húzódni beszélgetni? jót tenne egy kis szünet...
Amennyiben Kara igent mond, pontosan ugyanarra vezeti őt, mint a múltkor Greg tette. Lehet, hogy valamit mégis tudott az a fiú?

- Igen, sör. Nem értem mi bajod vele – a hirtelen magyarázattól sem világosodtam meg jobban, sőt elég zavaros volt a férfi mondandója, de az is lehet én értettem félre valamit a nagy száj torzításai miatt. Sőt kérdését sem igazán tudtam mire vélni, talán ő nem külsős és bizony jól jöhet még nekem az este folyamán a társasága.
Kérdésére csak bólintottam és egy hosszabb slukk után válaszoltam.
- És ma valószínűleg nem is az egyetlen. De miből ennyire egyértelmű ez? – vontam fel a szemöldököm és, ha avval a válasszal áll elő, hogy mert idősebbnek látszom, esküszöm letépem azt a rohadt nagy fejét.
Újabb kérdésére gyanakvóan vontam fel a szemöldököm, de végül nem azt mondtam ki, amit elsőre kigondoltam. Beszélgetni mi? Végül elnyomva a cigimet úgy döntöttem még hasznos is lehet, ha csendesebb helyen tudunk beszélgetni. Aztán amikor elindultunk a múltkori hely felé, kezdtem gyanakodni.
- Ismerjük mi egymást?

-Nem szeretem az ízét - feleli, majd tart egy kis szünetet, hogy újabb adagot nyakalhasson be a saját üvegéből - másokon érezni.
A maskara egyik nagy előnye, hogy elfedi az ember minden arckifejezését, ezért Kara most nem láthatja, hogy a vele szemben ülő hatalmas ordast mennyire sikerült megizzasztania azzal a bizonyos nézéssel. Szerencsétlen farkas csak beszélgetni próbált, valójában a leghalványabb fogalma sincs, ki lehet ez a nő a rengeteg vér alatt, és hirtelen ez volt az első dolog, ami az eszébe jutott.
-Csak tipp, ebben a suliban valamiért nem értékelik Annyira Tim Burton filmjeit, mint megérdemelné. Na meg, állítólag az emberek könnyebben megnyílnak, ha olyan kérdést teszünk fel nekik, amire igennel válaszolnak, és gondoltam, á tiszta hülye vagyok...
Ezek után mélységesen meglepi, hogy a nő mégis igent mond, előző produkciója után legfeljebb úgy tudta volna elképzelni a dolgot, hogy az eszméletlen testét hurcolja el, ma talán mém nem is lenne feltűnő.
-Erősen kétlem, nem ismerek egy vörös csajt sem - feleli már odakint - és szerintem ennyire azért én sem vagyok szőrös civilben...
Felszabadult érzéssel tölti el, hogy végre hallja a saját hangját, és a pulzusa is úgy dolgozik, ahogy neki jól esik, nem pedig amire a basszus kényszeríti.
-És hogyhogy itt bulizol? Csak nem ide jár a pasid is?

- Ezek szerint te ide jársz? – kérdeztem abban reménykedve, hogy „igen”-el válaszol, bár kérdés mennyire is jó az nekem, ha megnyílik, bár közel sem hittem ebben a dumában, pedig mintha már hallottam volna valahol… Azt pedig eszem ágában sem volt felfedni, hogy valójában hajszínem eredetileg nem is vörös. Ám a pasim felhozatalát közel sem bírtam szó nélkül hagyni, így újabb cigire gyújtva és egy széles mosollyal válaszoltam.
- De igen – néztem körbe, mint aki keres valakit – Egy nagydarab vagy százötven kilós, két méter magas és asszem hentesbárddal jelent meg a mai bulin… Szóval hová is tartunk?

-Na jóóó.. - adja meg magát, bár ahogy a lány rángatja, a táncparkett közé, amúgy sem lenne más választása.
~Hmm...ha valaki eddig idefigyelt, most azt hiheti, én vagyok a randiguru, vagy mi. Menekül előlem, arcon önt, most meg velem akar táncolni, lehet mégis van valami abban a feromon dologban.~
Sarah-nak igaza volt, ami itt folyik, az tényleg nehezen nevezhető táncnak, igaz az alien filmből ismert emelőgéppel nehéz is lenne ropni. Ami Sean-t illeti, igyekszik nagyjából a zenére mozogni, de főleg arra figyel, hogy hatalmas baltájával ne sebesítsen meg senkit.
~Fura, állítólag ez a legforróbb halloween-i buli a városban, és mégis, lassan négy év alatt most látok itt először igazán szimpatikus lányt.~

Most, hogy kicsit kiszabadultam a Xavierből és megtaláltam az iskolát, aztán szerencsésen ráakadtam Sean-ra….Na jó! Ő akadt rám, de hát kicsire nem adunk! Már kezdem egészen jól érezni magam. A többiekkel ellentétben, akik különféle nehéz és zárt maskarákat viseltek, az én ruhán ideális volt ebben a mostanra már eléggé fülledt melegben. Tulajdonképpen teljesen mindegy volt, hogy milyen zene szólt, hiszen a hangerő miatt semmit nem lehetett hallani belőle, így mindenki azt és úgy táncolt, ahogy jólesett, így mi sem ríttunk ki a tömegből.
De egy idő után már tényleg kezdett fejfájósan hasogató lenni, de az is lehet, hogy csak az oxigén fogyott ki a teremből, ezért megpróbáltam Sean tudomására hozni, hogy húzzunk ki innen

-Ó neeem, csak ebben a földben temettek el, és itt kísértek ötszáz éve.
Hallva a pasi személyleírását, eleinte kicsit kétségbe esik, mígnem eszébe nem jut az egyetlen hentes akit látott odabent, és bár első ránézésre 80 kilónak sem saccolta volna a fickót, a balta stimmelt, úgyhogy csak ő lehet az, akiről beszélt a nő.
-Hát, ha az az, akire gondolok, lehet jobb volna, ha visszasietnél, amikor utoljára láttam, a bárpultnál csőrözött az egyik boszival.
Amennyiben Kara nem rohan hanyatt homlok vissza, hogy a nemlétező pasiját megregulázza, a farkas válaszol a következő kérdésre is.
-Ismerek egy helyet, ahol még ma este is csend van, és még a másfél mázsás hapsid sem tudna ránk törni. Érdekel?
Kezd sok lenni a feltételes mód, de amennyiben Kara-nak nincs ellenére a dolog, folytatja az utat, újra arra felé, ahová a múltkor mentek le. Pár perc, és a már ismerős ajtó előtt állnak, ám ezúttal az ordas megy előre, és hogy ne törjék össze magukat a lépcsőn, mancsával ügyetlenül kezd nyúlkálni a sötétben. Mivel nem érzi mit tapogat a jelmezén át, jól fél percbe is beletelik neki, mire megtalálja a villanykapcsolót, melyet ezek után felkattint, minek következtében a szoba ha nem is úszik fényárban, de legalább látni lehet valamit.
-Vigyázz, ez a lépcső nem egy életbiztosítás.
Odalent csak egy szertár fogadja őket, tele rozsdás kerti szerszámmal, mocskos bútorokkal, és az iskola teljes pókhálógyűjteményével.

Bár nincsenek olyan régóta együtt, hogy szavak nélkül is megértség egymást, azért van egy sejtése arról, hogy pontosan mit akarhat, így kézen fogja őt, hogy meginduljanak kifelé a tömegből, ám a következő pillanatban sokkal elviselhetőbbé válik a terem, hisz hirtelen elhallgat a zene.
-EMBEREK! OTT EGY MUTÁNS!!!
Az egész tömeg csodálkozva mordul fel a DJ szavaira, majd mindannyian arrafelé néznek, amerre a férfi mutat a színpadról. Sean erőteljesebben ragadja meg a baltáját, felkészülve rá, hogy idén nem lesz benne az évkönyvben, ám hamarosan rádöbben, hogy hiába való volt az aggodalma, mert a tömeg nem Sarah felé fordult, hanem a bejáratot fürkészi, ahol épp egy Magnetónak öltözött diák lép be, bár a jelmez nem túl pontos az alufólia sisakjával, és a rózsaszín köpenyével. A tömeg sűrű fújjolásba kezd, bár elég nyilvánvaló, hogy csak szórakoznak.
-Na húzzunk innen....

Elgondolkodva néztem a farkaskomát, vajon mi szándéka velem, mert azt közel sem hittem, hogy csupán beszélgetés. Nem mintha nekem nem lettek volna hátsó szándékaim, de tartok tőle egész mások, mint neki. Persze nem ez lenne az első vakmerő húzásom és nem is az utolsó.
- Biztos lehetsz benne, hogy nem ő volt, de ettől függetlenül érdekel a hely, bár ez attól függ miről is szeretnél… beszélgetni – vigyorogtam szélesen és elpöccintettem a cigit, mielőtt beléptünk a pincébe. Kezdett deja vu érzésem lenni és jóval biztosabban lépkedtem le a lépcsőn, mint szőrös barátom.

-Én a helyedben jobban aggódnék, nem láttam másik baltást gyilkost, a kiscsaj meg majdnem olyan dögös volt, mint te, csak jobban kivágta a ruháját...
Persze, mostanra az ordas is sejti, hogy szó nincs semmiféle pasiról, de ha mégis, ki a fenét érdekel? Ha azon múlik, kibelezi a fickót, ha rájuk törne.
-Mit szólnál hozzá, ha felajánlanám, hogy megmutatom az iskolának azt a részét, ami nincs rajta az alaprajzon? - Kérdi sejtelmes hangon. - Nagyon izgalmas hely, de komoly bajba kerülhetünk, ha meglátnak ott...
Közelebb lép a nőhöz, majd le is hajol hozzá, hisz ebben a magasított jelmezben jó pár fejjel magasabb, a nála alapból is alacsonyabb nőnél.
-Nem volna szabad megmutatnom, de talán rá tudsz venni...

Sean értett a szavak nélküli felhívásból és megindultunk kifelé, mikor valaki elüvöltötte magát, hogy mutáns. Mielőtt egyáltalán körbenéztem volna, megdermedtem egy pillanatra, és az futott át rajtam, hogy valaki hogy bukhat le egy ilyen alkalomra megtartott buliban, hogy nem ember? De aztán követve a körülöttem állok tekintetét már én is megláttam, hogy mi a szórakozás tárgya, de azért ez számomra nem volt túlságosan vicces és éreztem, ahogy a fiú keze is szorosabban markolt rá az enyémre.
Megkönnyebbült szavaira csak helyeslően bólintottam és követtem akárhova vezet is, mert hát mégis csak ő volt otthon. Azért szívesen megnéztem volna, hogy ebben az őrült társaságban, amely már kezdte kinyomni az iskola falait, vajon hány mutáns rejtőzködik.
Ettől azért mindjárt jobb kedvem lett egy kicsit.

A Magnetó-nak öltözött fickó tovább produkálja magát a tömegnek, hátrébb is húzódnak előle, hogy mindenki láthassa, mire készül.
-VIGYÁZZATOK!!! - Ordítja a DJ. - Kanál van nála!
És valóban, a férfi előkapja az említett evőeszközt, másik kezével pedig úgy tesz, mintha varázsolni próbálna, vagy a fene tudja mit. Ügyetlenül mozgatja az ujjait, párszor bele is bokszol a kanálba, de nem meglepő módon, az nem akar elhajlani.
-Azt hiszem, ledőlök ejtőzni egy kicsit - szólal meg végül "Magnetó", egy rajzfilmbeli öregember hangját utánozva, a körülötte álló tömeg pedig hangos röhögésben tör ki. - Csak még egyszer....
Újra megpróbálja, ám ezúttal a kanál már megmozdul, amikor egy hatalmas lila színű sárkány ketté harapja a férfit. A lény egy nő kezéből tűnt fel, aki szintén a bejáratnál áll, igencsak morcos képet vágva.
-Marha vicces, lássuk, az én bemutatóm hogy tettszik majd!
Széttárja két karját, mire a levegőben két másik sárkány jelenik meg. Egy másodpercet sem vesztegetnek, máris a tömeget kezdik kergetni, kik mint minden rendes ijedt csőcselék azonnal fejvesztett menekülésbe kezdenek, egymáson is áttaposva, ha kell.

Gyanakvóan vontam fel a szemöldököm a farkas szavaira és nemtetszésem, csípőre tett kezekkel jelzem felé.
- Miért is tennéd ezt? És egyáltalán miből gondolod, hogy érdekelnek az iskola eldugott helyei? – néztem rá, mint aki nem érti miről beszél, pedig tudtam, csak nem tetszett ez a felajánlósdi és még kevésbé a másik része a dolognak.
- Rá tudlak venni? Mégis mivel szeretnéd, hogy rávegyelek? – játszottam a hülyét evvel is húzva az időt, mert kezdett az az érzésem támadni, hogy bajban vagyok vagy leszek. Nem mintha új lenne ez számomra.
- Azt hiszem rossz ajtón kopogtatsz koma! Nem én vagyok Piroska - és már indultam is volna kifelé az ajtón, mert kezdett inamba szállni a bátorságom egy két méter magas farkassal beszélgetve meg pláne.