Bronxi utcák

-Nyugalom, én sem gondoltam komolyan.
*Az utolsó megjegyzésen nem tudja megállni, hogy ne röhögjön fel hangosan.*
-Részeg én? Vicces vagy pubi, de az igazság az, hogy még el sem kezdtem inni.
*Szorosan Greg nyomában marad, látszólag esze ágában sincs kiengedni őt a látóteréből.*
-Ne vedd rossz néven, de inkább veled tartok. Ha így folytatod, több zűrt okozol a suliban, mint én...A nevem amúgy Logan, és ne tegyél rá nagy összeget, hogy látni fogsz engem az iskolában...
~Legfeljebb, ha megint pucéran ébredek egy kórházi ágyon, az alagsorban. ijesztő, milyen gyakran előfordul ez az odajárókkal...~

~Ha ezt nem nevezi ivásnak, akkor mit?!
Merül fel benne ma kérdés. De csak egy elismerő bólintással jelzek vissza.
-Azt nevezem... Immúnis az alkoholra vagy mi?
Folyok bele kicsit jobba na témába. Kíváncsi vagyok miképp tudd így inni.
~Jól bírja az italt, jól verekszik, ezek szerint bajba is sokszor került.
-Azt hiszem kezdem kapiskálni, miért pont önt küldték utánam...
Kiérve a forgalmas útra körbenézek. Telefonomra majd Loganra pillantok.
-Iszunk valamit?
Elteszem a telefont. Lényegében tudom a választ. Nem látok rá esélyt, hogy belegyömöszölne 1 taxiba és hazapostázna. Felsandítok rá.
~Vagy mégis?

-Nem, hála az égnek...
*Ahogy ezt kimondja, szinte látni, ahogy kezét a szívére téve szó szerint az égnek ad hálát, amiért nem áldotta meg ezzel az igen hasznos képességgel is.*
-Bár egy vagyonba kerül berúgni az tény, és nem is tart sokáig.
*Mások egy Shakespear drámát sem tudnak olyan szívbemarkolóan elszavalni, mint ő ezt a mondatot az előbb.*
-Ha arra tippelsz, hogy tudták mekkora alkesz vagy, és úgy érezték, így lesz közös témánk, akkor jó úton jársz.
*A következő kérdés ledöbbenti. Nem tudja eldönteni magában, hogy a srác ennyire szemtelen, vagy csak a sok pia, esetleg a közös bunyó miatt úgy érzi, örök barátok lettek, minden esetre beletellik egy jó percbe, mire válaszolni tud.*
-Nem ittál már ígyis éppen eleget? Ha már egy iskolában élsz, nem árt, ha marad valami az agyadból...
*Mellényzsebébe nyúlva előhúz két szivart, és egy ezüstösen csillogó öngyújtót.*
-De, egy ilyenre a vendégem vagy. Legalább ennyi örömöd legyen az életben, tudva mi vár rád, ha Ciklon, meg az állam fele megérzi rajtad a kocsma szagot.
*Amennyiben elfogadja, úgy meggyújtja mindkét szivart, az egyiket pedig átnyújtja Greg-nek.*

Teljesen megtudom érteni amikor a sok pénzt felemésztő berúgásról mesél.
-Ismerős a helyzet...
Kihúzom magam és elégedettséggel arcomon megigazítom a galléromat
-Úgy tűnik a hírnevem utol ért.
Megejtek egy szolid mosolyt is. Zsebre rakom a kezem és körbetekintek az utcán még egyszer.
-Még tudok járni. Addig nem lehet nagy gond. Továbbá hót részegen is hazatalálok.
A szivarra terelődik a figyelmem. Egy picit tétovázok, mérlegelek. Aztán végül elfogadom.
-Köszönöm... Kellemes.
Elismerően bólintok és ismét előkotrom a telefonomat. Tárcsázok és hívok egy taxit. A címet a ház sarkán lévő tábláról beolvasom a taxisnak.
-ha netán még is összefutnánk a suliba. Én állom az estét.

-Azt csak hiszed...
~Ha nem törne ki valamilyen furcsa véletlen folytán kocsmai verekedés majdnem mindenhol, ahová beteszem a lábam, még ennél is jobban le lennék égve.~
-Ó igen...
*Ciklon valójában csak a nevét mondta, és egy képet mutatott róla, de Logan már abból is azt szűrte le, hogy a srácnak nagy jövője van...ha megéli a 30-at.*
-Kellemes? Mióta fogalmazol ilyen visszafogottan kölyök? Ez a legfinomabb szivar az egész világon!
*A meghívásra csak hitetlenkedve bólogat.*
-Hát persze. Tudod mit, ha nyersz a lottón, benézek abba a suliba....vagy ha találsz egy mutánst, aki sört tud varázsolni vízből.

-Amióta szívtam már jobbat. Kérlek ne sértődj meg. Ez nálam jó kategóriásnak számít.
Nézek végig a szivaron beszéd közben. A meghívásra jött reakció mosolygásra késztet. megcsóválom a fejemet és bal tenyeremet az ég felé fordítom. Markolászni kezdek de ujjaim még csak össze sem érnek. Tenyeremen apró vízcseppek kezdenek megjelenni ahogy a levegőben lévő vízpárát összegyűjtögetem szépen apránként. Az alacsony pára miatt kicsit nehezebb de végül kezd egy vízgolyó alakot ölteni a kezemben. Szabad kezemmel pedig a szivart tartom ,párszor beleszippantok a művelet során. Egy kislabda méretű vízgömb áramlik ujjaim között.
-A víz már meg van...
Mondom halkan, majd behunyom a szemem és felidézem magamban a sör minden egyes alkotó elemét és ezek megoszlását. Légzésemet szabályozom és koncentrálni kezdek.

-Hmm... - mordul fel, Greg bűvészkedését látva - lehet végre született egy mutáns valami hasznos képességgel.
*Ekkor azonban előhúzza a kabátja alól azt a bizonyos második üveget, amit még a kocsmából mentett meg, mielőtt kirohantak onnan.*
-De most ne fáradj. Hoztam egy kis útravalót.
*Lecsavarja a kupakot, az üveget pedig azonnal átnyújtja a fiúnak.*
-Látom még szomjas vagy. Aztán nem benyakalni mindet, állítólag ez a cucc nagyon erős....
*Hangosan felröhög, bár jókedve nem tart sokáig, ugyanis hirtelen eszébe jut a fiú eddigi teljesítménye. Jóval komolyabb hangvételben szól ismét.*
-De most komolyan, hagyj nekem is.
*Szigorú tekintete, és összefont karjai láttán az ember azt hihetné, hogy az imént a túlzott alkoholfogyasztás veszélyeiről prédikált Greg-nek, ami valahol igaz is....*
-Ha megiszod mindet, és túléled, én nyírlak ki...

Néhány másodperc múlva a vízgömb összébb megy és teljesen elszíneződik. Elégedetten nézegetem kreálmányomat. Aztán az előkerülő üvegre pillantok. Aztán vissza. Kicsit ide oda járkál a tekintetem. Jobb kezemmel mutató és középső ujjam közé veszem a szivart és az üveg felé nyúlok három szabad ujjammal..
-Megvakulni még nem szeretnék...
Megemelem és belekortyolok. Arcom kicsit összeráncolom és visszanyújtom az üveget. Egy picit nyammogok majd a tenyérnyi sörre nézek megint ami kezdi felvenni a az üveghez hasonló színt.
-Ha elfogy itt még van egy kevés.
Biccentek a zöld folyadékra ami ujjaim közt kavarog.

-Kösz, de nem vonz a gondolat, hogy rólad nyalogassam le a piát...
*Morogja, miközben megtörli az üveg száját, majd ő maga is nagyot húz a zöld folyadékból. Dolga végeztével visszaadja a srácnak az üveget.*
-De biztos vagyok benne, hogy a bentlakó lányok közt nagyon népsz....mi lenne, ha meginnád a maradék piát, hogy elfelejthesd, amit most mondtam?
~Persze, a gyereknek nem kell hozzám jönnie tanácsért, de akkor sem jó ötlet ilyesmikre buzdítani.~
-Egyébként, veled jövök a suliig, van ott pár elintézendő dolgom....
~Ráadásul, így biztosan nem fog eltévedni hazafelé.~
-Na...iszol te re rendesen? még majdnem félig tele az üveg, a Taxi meg mindjárt ideér. A kocsiban nem piálhatunk.

Rámarkolok a gömbre mire egy rúd formálódik belőle.
-Haraphatod is ha attól boldogabb vagy.
Visszaveszem az üveget. Épp elemelem a számhoz amikor félbeszakítja a mondatát. Kicsit várok rá nézve. Aztán meghúzom az üveget és még mielőtt visszaadnám, a kezemben lévő löttyöt beletöltöm. Pontosabban beledugom és mondhatni letöröm. Azt a keveset ami a kezemben maradt egy laza mozdulattal hátam mögé dobom vissza a sikátorba. Egészen a földet érésig rúd formában van. A becsapódás ereje pedig szétveti egy pacává. Visszaadom az üveget.
-Mondjad csak. Annyit nem iszok, hogy Black out legyen. Igazat megvallva... Nem sok időt voltam még a suliban... így nem igazán volt időm feltérképezni a kínálatot.
Belepippantok a szivarba. Az órámra lesek.
-Úgy tűnik ez már csak a suliban fog elfogyni. Kár lenne kidobni.
Biccentek egyet jobbra ahol közeledik a taxink.

*Az alapján ahogy az üvegre néz. valószínűsíthető, hogy nincs sok kedve meginni a frissen teremtett löttyöt, főleg azok után, ahogy az üvegbe került.*
-Nagyon ne sirasd, nem került egy vasunkba sem...
*Ezalatt hátra hajítja az üveget a válla fölött, mely hangos csörömpölések közepette törik apró darabokra az egyik közeli falon.*
-Legfeljebb néhány törött csontba, de azt sem nekünk kellett elszenvedni. Mindent összevetve remekül szórakoztunk, bár az igazgatónőnek erről nem kell tudnia...túl részletesen.
*Greg-re kacsint, majd karjával megveregeti a vállát, félig azért, hogy nyomatékot adjon szavainak, félig pedig, hogy arra ösztönözze, hogy beszálljon az imént kiért taxiba. Miután helyet foglalt a srác, ő is követi, majd megkezdődik a hosszú út vissza suliba, mely most már eseménytelenül zajlik le.*

//Folytatás Xavier tehetség gondozó.//

//Előzmény: Tokiói reptér//
A tervet hallva elgondolkoztam azon, hogy ha ennek a fickónak ilyen stiklijei vannak, vajon mennyi népszerűségnek örvendhet világszerte? Persze mindennek ellenére úgy tettem ahogy mondta. Szinte nem is figyeltem merre futok... Na jó ez egy kis túlzás, hiszen figyeltem, de nehezen ment. Főleg hogy a reptérről még sosem csináltam hazafutást.

Mire ideértem egy sietősebb sétatempót sikerült felvennem. Ami azt illeti már rosszul sem éreztem magam. Ugyanis a végén már úgy éreztem hogy kiköpöm a belem, mire kiértem a repülőtérről. Már bocsánat a kifejezésért.
Nos lássuk hol is vagyunk. Kétség kívül a városban... Bronx... Ajaj. Mély levegő, és tegyünk úgy mintha ez lenne a legtermészetesebb, hogy erre sétálok. Innen már csak visszatalálok, aztán vagy összefutok Logannel, vagy majd az iskolában.

*Tanya-nak nem kell sokáig várnia, alig kezdene el aggódni azon, hogy a város legkevésbé mutánsbarát környékén kötött ki, Logan már fel is bukkan a háta mögött.*
-Mondtam, hogy nem lesz semmi baj.
*Kétség kívül biztatónak szánta ezt a kijelentést, ám a kilyuggatott vérfoltos pólója, és az, hogy a bal füle a lány szeme láttára nő vissza előfordulhat, hogy egyesekben ijedtséget kelt.*
-Innen már sínen vagyunk, csak hívunk egy taxit, Ciklon meg majd mosolyogva kifizeti helyettünk. Észre sem veszed, és megint óriás robotok elől menekülhetsz a pincében.
*A hangja egyébként fokozatosan javul. Eleinte kicsit mintha sípolt volna tüdeje, és néha fájón mondott ki egy kész szót, de mire megrendeli a taxit a telefonján, már csak a szokásos morgolódását lehet észlelni.*

Egy széles mosollyal fogadtam Logan felbukkanását. Ami aztán szép fokozatosan és valószínűleg látványosan le is hervadt az arcomról, ahogy végig néztem rajta és felfogtam mit látok. Próbáltam nem elképzelni milyen borzalmak árán jutott ki a reptérről. A könnyebb út mindenképpen nekem jutott efelől nem volt kétségem, bár valószínűleg én nem is úsztam volna meg a nehezebbet.
- Ühüm - bólogattam. - Robotok? - kaptam fel a fejemet mikor fel is fogtam mire bólintottam rá az előbb. - Robotok... - ismételtem, úgy mint aki éppen gondolkozik. - Na igen azok a robotok... - szinte olyan volt a hangom, hogy ezzel akár mindent el is mondtam. - Nem túl sok szerencsém volt hozzájuk eddig, ha nem félek akkor is... van elég gondom ezzel...

-Nem? - Kérdi őszinte, vagy esetleg tettetett meglepődéssel, most nehéz lenne megmondani - Pedig az egy izgalmas szimuláció. Rengeteg hasznos leckét megtanulhatsz belőle a védekezés legjobb módjáról.
*A taxi közben meg is érkezik, bár ez annyira nem csoda. ilyen közel a reptérhez jóformán százával várnak kuncsaftjaikra az összes talpalatnyi parkolóhelyen. Kinyitja a kocsi hátsó ajtaját Tanya előtt, majd ő maga is beszáll. Miután elmondta a címet, percekig csak üldögél, a helyén.*
-Elmondod mi volt az a cirkusz a gépen? - töri meg váratlanul a csendet - A rémálmod.
~Sajnos, a mi fajtánknak nem adatik meg az a luxus, hogy badarságokról álmodjon....nekünk oda kell figyelni ezekre a képekre vagy....nem érdekes.~

- Talán épp ezért. Nem bírom jól az izgalmakat. Könnyen... úgy járhatok olyankor mint most. - Bár most ha jól emlékszem nem voltam kifejezetten ijedt, egyszerűen csak eltévedtem. Na jó, mi ebben az egyszerű? Azt hiszem semmi. Nálam sokszor semmi sem egyszerű.
- Az? Hát hogy is mondjam...- megpróbáltam átgondolni a dolgot, hogy úgy tudjam előadni, hogy értelme is legyen. Bár nem voltam benne teljesen biztos, hogy az ilyesmiről egy taxiban kéne beszélgetni.
- Szóval - kezdtem bele viszonylag halkan - amikor átkerülök az egyik helyről a másikra, sok mindent hallok, és mondjuk látok is, még ha eléggé furcsán is. Legutóbb elkaptam pár értelmes szófoszlányt, ami nem éppen a legkedvesebb volt. De úgy tűnik elfelejtkeztem róla, most viszont nagyon is eszembe jutott. Nagyjából akkor úgy éreztem magam, mintha most néztem volna végig egy gyilkosságot - ült ki olyan kifejezés az arcomra mintha a saját szavaimtól is lassan rosszul lennék. Örülhetek, ha nem zöldültem el tényleg, hogy így felidéztem a dolgokat.

*A hallottakra csak megértő mormogással válaszol eleinte. Tekintetével a sofőrt figyeli, mintha csak arra várna, hogy a férfi pisztolyt rántson, és az életükre törjön. Tanya számára ez nem lehet szokatlan, tekintve, hogy a turkálóban is így nézett az eladóra, mikor az rosszul adott vissza, véletlenül.*
-Beszéltél már erről mással is? - Szólal meg végül, s hangjában hiába is próbálná leplezni érdeklődését. - És főleg...nem tudod véletlenül, ki az, akit láttál?
~A frászt hozná rá, ha közölném, hogy vigyázni kell ezekkel a dolgokkal? Hogy Jean-nek is csak a feje fájt először? valószínűleg igen....~
-Ha akarod, megpróbálhatok segíteni - jegyzi más kelletlenül, majd gyorsan hozzá is teszi - de persze a legjobb, ha Ciklon-nak szólsz, ő biztos tudna fogja, mit tegyen.

- Nem láttam, hallottam két külön hangot is. - Megráztam a fejem. - Ez volt az első alkalom, hogy értelmes dolgot is meghallottam. És még föl sem fogtam elsőre - húztam el kelletlenül a szám. - Tudod néha kicsit olyan, mintha az agyamat betennék egy mosógépbe, ha esetleg túlon-túl eltévednék. És nem, a mostani még nem volt ennyire vészes, pedig tudom azért ez is eléggé durva volt.
- Tényleg? - néztem rá nagy kerek szemekkel. - Az jó lenne. - Nem tudom használhat-e valamit. Igazából csak azt tudtam volna elképzelni, hogy egy ugyan olyan képességű mondhatna valami hasznosat, de hát nem találni olyat minden sarkon. - És persze, szólok neki is - bólogattam helyeslően.
Na, ha ezek után a sofőr nem kap sikítófrászt vagy valami. Bár azért reménykedtem, hogy csak eljutunk most már egy darabban a suliig.

*A taxis szerencsére hallott már rosszabbat is színes karrierje során, így a hátsó ülésén diskuráló két holdkóros a legkevésbé sem izgatta, legfeljebb annyiban, hogy van-e náluk egyáltalán pénz.*
-Értelmes - jegyezte meg fanyarul - furcsa, milyen gyorsan új értelmet nyert ez a szó...Minden esetre, ha a városban vagyok, szólj csak nyugodtan, de nem győzöm hangsúlyozni, hogy Ciklont sokkal könnyebben el tudod érni. Másfelől...a rémálmokról tudok egy s mást...
*Az út rövidebb volt mint hitték. Miután Ororo széles vigyorral az arcán kifizeti helyettük a fuvart, és a taxi úgy lő ki, mintha Samy Naceri vezetné személyesen, Logan is búcsúzni készül.*
-Hát, minden jót pubi. És ne feledd, ezen a kontinensen is találsz érdekes dolgokat.

//Sok szerencsét, és köszi a játékot //

Sötét éjszaka van, a sűrű felhők még a csillagokat, és a holdat is eltakarják, na nem mintha ez sokat számítana, hisz New York-nak megvan a saját csillagrendszere, mely milliárdnyi lámpából áll.
Az utcák ezen a részén terül el egy kosárlabdapálya, mely játékra talán alkalmas lehet, ám biztonsági szempontból valóságos halálcsapda, tekintve, hogy három oldalról a bérházak betonfalai veszik körül, a negyedik oldalon pedig csak egy egy szűk átjáró tátog a 3 méter magas drótkerítésen. Láthatóan ez nem zavarja az Aztékok, és a Szentek 7-7 tagját, kik a fene tudja miért, ezt a helyet választották találkozójukra. Az előbbi banda zöldben, míg utóbbi lilában feszít, ahogy egymással szemben állnak. Szellemnek, és Sheena-nak remek rálátást biztosít a szemközti 20 emeletes épület teteje, ahova valaki valamiért már oda készített két mesterlövész puskát...
-Egyébként, akkor ejtettem meg a dolgot, amikor lementél piáért - Vallja be a mintegy 3 másodperces út végén. - de be kell valljam, ha elcsábítanom kéne valakit, könnyen lehet, hogy belebuknék.
Leteszi a nőt, utána pedig lehasal az egyik fegyverhez. Mosolyogva veszi tudomásul, hogy kedvenc feloszlófélben lévő utcai bandái rendre elfoglalták a helyüket.
-A játékszabály a következő, tiedek a lilák, elég a zöldek, akinek több célpontja hal meg, vagy először írtja ki őket, az nyer. Ha felkészültél kezdhetjük.

Az út most sokkal-sokkal rövidebb volt, mint mikor a kocsmához mentünk és ez kicsit meg is látszik rajtam, mert ugyan az émelygés nem elviselhetetlen, de a bőrszínem egy kissé fakóbb lett az általánosnál.
~ Hát ezt az utazási módot még erősen szoknom kell! ~ nyelek egy nagyot és csak ekkor nézek körül igazán. A puskákra meglepődve nézek a ház tetején, hiszen én egy csendes és félreeső lőtérre számítottam, aztán mikor Szellem ismerteti a feltételeket és a célpontokat, az kissé kiveri nálam a biztosítékot.
- Mi van? – meresztek rá nagy szemeket. – Már, hogy mi most itt élő célpontokra vadásznánk? – teszem fel a teljesen felesleges kérdést, hiszen elég nyilvánvaló a szándéka. – Te el vagy varázsolva cimbora! Én egy megbízásra dolgozó bérgyilkos vagyok, nem egy válogatás nélkül gyilkoló tömeggyilkos! – és egy tapodtat sem mozdulok az előkészített fegyverek felé. – Azt hittem valami gyakorló telepre megyünk vagy ilyesmi, de még egy drogbáró is belefért volna, de ezek a kölykök itt! Mond egy jó okot, hogy miért tegyem ezt meg, és nem a köztünk zajló versengésre gondolok! De nagyon jó ok legyen, különben ez nem fog menni! – mondom a már a puskánál hasaló Szellemnek fagyosan.

-Kölykök? - Kérdi meglepetten. - Ha ahhoz elég öregek, hogy a tömött utcán lövöldözzenek egymásra, céltáblának is jók lesznek.
Szemeit forgatva engedi el a ravaszt. Úgy tűnik kedvenc vadmacskája mégsem olyan könyörtelen, mint amilyennek látszik, ami valahol még tettszene is neki, ám pillanatnyilag szorít az idő, ha el akarja kapni az összes sunyi rohadékot odalent.
-Felkonferáljam őket? Legyen. A lila otthonkások a Szentek, egy rakás félőrült, akik arra tették fel az életüket, hogy GTA-t játszanak a való életben, és tényleg mindent leutánoznak abból a sz@rból. A kínaiak szokták őket hívni, ha valakit le kell amortizálni.
Célkeresztjét megigazítja kicsit, hogy saját célpontjait vegye szemügyre. Úgy tűnik a bandavezérek kezdenek dűlőre jutni, amit nagyon nem szeretne.
-A zöld ruhások az aztékok. Egy közepesen tűrhető mexikói drogcsempész banda. Utálják egymást, nem is kicsit, de mivel újabban mindketten a kínaiaknak dolgoznak, rákényszerültek, hogy fegyverszünetet kössenek, ami számomra elfogadhatatlan.
Kibiztosítja a fegyverét, majd a célkeresztet a zöldek vezetőjének fejére csúsztatja.
-Tehát, hajlandó vagy segíteni levadászni őket?

Türelmetlenül és kíváncsian várom, hogy mivel indokolja meg Szellem a lenti fiúkák kiiktatását, vagy jobban mondva játékunk céltáblájává válását. Valahol szinte készültem rá, hogy azt mondja, amit most hallok. Kegyetlen, lelketlen paraziták, akik eladták a lelküket az ördögnek, de valahol mégis csak kölykök. Viszont tudom és nem egyszer láttam is, mit művelnek, ha bandákba tömörülve az erejüket fitogtatják. Talán nem most kéne lelkiznem néhány ember halálán, akik nagy valószínűséggel egytől egyig gyilkoltak már.
Ismét lepillantok a tárgyaló felekre, majd a puskára és a türelmetlenül, már tüzelésre készen várakozó férfira, majd egy nagy sóhajjal végül is dűlőre jutok.
- Akkor sem értem miért nem egy klassz lőteret választottál! - fekszem le a fegyver mögé és keresem a legkényelmesebb testhelyzetet a célzáshoz. - Legközelebb ha versenyt rendezünk én találom ki a helyet és a szabályokat. - morgom a mellettem fekvő Szellem felé, szememmel már az első célpontokat keresve. - Remélem a te puskád is vadonás új, mert a sajátom már be van lőve a szememhez, ez meg még golyót sem látott sokat.
~ A célkereszt a helyén! Remélem imádkoztak ma reggel a fiúk! ~
- Készen vagyok! - keményedik meg a hangom, ahogy koncentrálok és kiűzök minden zavaró tényezőt a fejemből. Mély levegő, szívdobbanás, célratartás. - Mehet!

Vigyorogva a mellette hasaló Sheena-ra sandít. Van benne valami komikus, ahogy panaszkodik a lány. "Sosem viszel rendes lőtérre, mindig csak utcakölykökre vadászunk, már úgy unooom."
-Az - feleli kurtán - 4 órája még a rózsák is rajta voltak.
Vajon beképzeltség volt tőle, hogy kapásból két fegyvert vett a ma estére tervezett lövöldözésre? Valahol biztosan, hisz a nő elég indulatos tud lenni, és egy darabig valóban úgy tűnt, neki fog esni, ezért lehetetlen lett volna megmondani, hogy estére már közösen fognak dolgozni....kivéve, hogy ő valamiért mégis ráhibázott a dologra.
-Rendben jó vadászatot!
Az igazat megvallva, bérgyilkos létére meglepően ritkán szokott lőfegyvert használni, pláne ilyen messziről. A bandavezért ugyan sikeresen telibe kapja egy gyönyörű fejlövéssel, ám amikor a többi célpontja mozogni kezd, már korán sem olyan rózsás a helyzet. Persze hullanak az emberek rendesen, de minden találat mellé el kell szenvednie két célt tévesztett golyót is, illetve egyszer véletlenül Sheela egyik emberét sikerül lábon lőnie.
~Francba! Tárat kell cserélnem, és van még 4 emberem! Ez szoros lesz.~

Ahogy elkezdődik a vadászat, már csak a célpontokat látom, nem embereket, csak pontosan eltalálandó céltáblákat.
A puska szokatlan, nem igazán fekszik a kezemben, de meglepően pontos, ezért szépen szedegetem is le a lila egereket.
Fél szemmel, azért néha Szellem prédáira is vetek egy pillantást, akik elég virgoncnak tűnnek, és a mellettem tüzelő férfi sem tűnik túl boldognak.
~ Talán ebben nem olyan jó, mint a kámforrá válásban! ~ fut át rajtam egy kis elégtétel, az előzmények miatt.
Lövésem rendre betalálnak. Igaz nem kapkodom el, mindig megvárom, míg az első emberek elhullása után fedezékbe vonuló és össze-vissza lövöldöző bandatagok közül kidugja egy a fejét, vagy más testrészét. Nagyon nem kell ide olyan pontos találat, hiszen a nagy teljesítményű lövedékek, elég nagy pusztítást végeznek a szervezetben, akár hol találják is el őket, persze kivéve a kéz és láblövést, arra nem pazarolom a golyót, legfeljebb, ha ki akarom ugrasztani valamelyiket a fedezéke mögül.
Az utolsó emberem viszont nagyon begubózott, az istennek sem akar előbújni, így bosszúsan várom, mert Szellem még a végén befejezi a sajátjait.
~ Dugd már ki a kis fejedet, az istenit! ~ mérgelődök, mintha nem is egy ember életéről lenne szó. ~ Azért ezt sűrűn nem szeretném eljátszani, még a végén élvezni fogom a mészárlást! ~ borzongok azért meg egy pillanatra, de hamar lerázom magamról, mert zavar a koncentrálásban.