Bronxi utcák

-Én aztán nem! - Jelenti ki a zöld alak magabiztosan, majd mielőtt kaphatna egy rosszalló tekintetet, vagy esetleg egy vállveregetést, amiért ilyen bátran szájal egy negyed annyit nyomó csajjal mint ő maga, folytatja:
-Engem senki sem mészárol le, mert már húzok is innen. 
-MIVAN???
-A csajnak igaza van bájgúnárkám, akit Defoe itt talál, annak reszeltek, úgyhogy inkább tépek innen, a béremet meg ráérsz elküldeni postán, lehetőleg valamivel a megboldogulásod előtt. Tudod, nem akarlak sürgetni, de utána elég bizarr lenne. Na húzok innen, jó szórakozást!
Azzal, mielőtt a szobában tartózkodó normális kinézetű emberek kettőt pislanthatnának, a troll le is lép. Az ajtó csapódására aztán a férfi is összekapja magát, és újra mosolyt erőltet az arcára.
-Bocs szépségem, de az urad mostanában olyan dolgokba ártotta bele magát, amikbe nem kellett volna, és hiszed vagy sem, a te csinos kis pofikád lesz az, ami megállítja őt abban, hogy még nagyobb marhaságot csináljon, és sok-sok nagyon rossz ember meghaljon, köztük például én is. Szóval, mi legyen, kéred azt az italt? Ó, és ha közben le akarnál vetkőzni meztelenre, én nem foglak meggátolni benne.
Közben Rosalia mobilja újra rezegni kezd a táskájában, túl halkan ahhoz, hogy az elrablója meghallja, és ha nem figyel, még lehet ő sem veszi észre.

A felszólításra, hogy mit ne tegyen a tőle elvárható módon reagál, vagyis rápaskol Rosalia seggére a férfi, bár az igazat megvallva majdnem biztos, hogy amúgy is ez volt a terve. Ezt leszámítva azonban egyetlen mozdulatával sem tiltakozik az ellen, amit a fogja művel, sőt, még a kérdésre is válaszol:
-Azt éppen nem, amennyire tudom, de ha minden igaz, neki is köszönhetem, hogy a megbízóm elpatkolt, és helyette egy sokkal dekoratívabb szöszi dirigál mostanában. Engem annyira nem érdekel, a lényeg, hogy jól fizessenek. Ha ezzel megakadályozok egy bandaháborút, ám legyen...
Aztán kicsit meghökken a nő hirtelen hangulatváltozásán, és normális esetben esze ágában sem lenne bízni benne, ám az egyik félmondat igencsak meglepi őt.
-Fogoly? Ezt mégis hogy értsem? - Kérdi, nem kevés aggodalommal a hangjában. - Azt hittem ti ketten vagytok a maffia Branjelina-ja, vagy valami hasonló...
Közben persze bólint, hogy jöhet neki is az az ital, hisz ráfér ez a kemény nap után, amiből már legalább 30 perc munkával telt el.

-Kapcsoljátok be a nyomkövetőt a mobilján.
-Megvan főnök. Nincsenek messze.
-Remek. Hívj ide még néhány embert, biztos ami biztos, én addig érte megyek...

A férfi lassan, óvatosan kortyol a wiskey-be, mintha mérgezett lenne, és mintha ez segítene bármit, ha tényleg az volna, szemeit pedig nem veszi le a nőről eközben sem, a Meridia nevének hallatán pedig felcsillan a szeme. Egyértelműen tudja, miről van szó, arra azonban jól tippel Rosalia, hogy valóban nem járt ott még soha, mint fizető vendég.
-Hmmm... - Gondolkodik el a történet, és a pohár whiskey végén. - Érdekes. Nagyon szomorú, és érdekes történet...komolyan meglep, hogy ilyen jó színésznő vagy...pontosan ezért hajlok rá, hogy elhiggyem amit mondasz. Viszont, itt merül fel az én dilemmám: ha szabadon engedlek, és igazat mondtál, azzal nem nyerek semmit, ellenben ha hazudtál, és több vagy Defoe-nak mint egy szép dombormű, netán még vissza is mész hozzá, és elárulod, hol talál meg, nekem végem. Kellemetlen, nem igaz? Ezek tudatában tiszta szerencse, hogy Volkov mennyire rosszul tűri a kudarcot, így nem kell ilyen dilemmákkal bajlódnom. Ellenben, ha tényleg ártani akarsz G-nek, lehet velük kéne beszélned, biztos vagyok benne, hogy meg tudnátok egyezni. 
Ezzel leheveredik a kanapéra, szorosan Rosalia mellé.
-Azt mondjuk kétlem, hogy nagyon beszélni akarna veled, de engem talán meg tudsz győzni, hogy elintézzek mégis egy találkozót. Mit szólsz szépségem? Ki tudja, talán még haza is reptetne téged, ha elég szépen kéred, és elég mocskos dolgokat mesélsz a drága Defoe-ról. Szereti a mocskos dolgokat.
Ezzel a lendülettel rá is teszi szabad kezét a nő combjára.
-És ezzel nincs egyedül.

A felszólításra csak nevet, mint aki direkt bátorítónak találja a nő ellenkezését, igaz ehhez az is kell, hogy teljesen félreértelmezze, mi is az,a min Rosalia morfondírozik itt közben.
-Ugyan bébi - pattan fel ő is - jutányos üzletet ajánlok, te is tudod. Ha kedves vagy velem, én is az leszek veled, és akkor a főnököm is meghallgat, ahelyett, hogy csak megetetne a disznókkal, amikor rájön, hogy nem érsz szinte semmit a számára Defoe ellen. 
Közelebb lép, és finoman megcirógatja a nő arcát, aztán tenyere a tarkójára téved, hogy így húzza magához közelebb.
-Nos, mi legyen? Megismerkedünk végre közelebbről?


Közben Giorgio már egészen közel van, ám mégis távol. Az épületet ugyan be tudta lőni a koordináták alapján, ám embereivel a másik oldalon hatoltak be, és mivel ez egy 20 emeletes panel, így aztán el fog tartani egy darabig, amíg valakinek eszébe jut, hogy itt akad pince is. Biztos ami biztos az épületet közben körbe keríti az erősítés, nehogy valaki meglógjon innen, amíg a főnök odabent keresi szerelmét.

-Dehogy ölne meg, biztos elengedne, legfeljebb előbb ő is..
Felszisszen, aztán hátra botorkál, amikor megkapja az arcába az italt. Csak homályosan látja, merre menekült a nő, de egyértelmű, hogy az ajtó felé, így ő maga is arra indul, bizonytalan léptekkel, amíg nem találja telibe egy kemény, gömb alakú tárgy a családi ékszereit. 
-Ezért kinyírlak te ribanc...! - Sziszegi összeszorított fogakkal, előre görnyedve, egészen hasonló testtartásban, mint Rosalia, mikor az ajtó csak úgy kinyílik előtte, és szegény nő előre bukik. Eddigre már a fogva tartója elhúzza a fegyverét, és tűzet nyit. A golyó jó fél méterre a nő válla felett csapódik az ajtóba, a következő pedig még ennél is messzebb.

-Mi volt ez? - Kapja fel a fejét Defoe. - Lentről jött. Ti ketten, utánam!

-Gyere vissza, vagy csak a hulládat küldöm el a főnöknek! - ordítja tovább az alagsorban botorkáló férfi, ki közben fokozatosan nyeri vissza az egyensúlyát, és hamarosan futásnak ered Rosalia után.
-Ki írtom a családodat!!!

Ahogy felér a sikátorba, már ki is szúrja a menekülő nőt, majdnem úgy, ahogy a cipők sarkai kis híján a szemeit szúrják ki, amikor az arcához vágódnak. Egyre inkább fogy a türelme a nő iránt, így az sem hatja meg, hogy amikor utána szalad fegyverrel hadonászva a nyílt utcán, kis híján elgázolja őt egy kocsi, és egy busz is, ő ugyanis csak arra koncentrál, hogy végre beérje a szökevényt, és megbüntethesse azért, amit tenni merészelt. Amikor szegény tanácstalanul néz körbe, utána vetődik, és úgy sodorja el, mintha amerikai focit játszanának. Kicsit sem törődik vele, mekkora fájdalmat okoz ezzel, csak szorítja őt magához, miután földet értek, fegyverét pedig megpróbálja a fejéhez nyomni.
-Maradj nyugton, vagy agyon lőlek, 50 tanú előtt, ha kell.
-Ereszd el. - A felszólítás, sőt parancs az út közepén álló öltönyös férfi szájából jön. Fegyverét az el rablóra szegezi, tekintete pedig olyan hűvös nyugalomról árulkodik, melyet csak egy szobor tudhat magáénak, vagy egy gép.
-Hogy is ne! Dobd el a fegyvert, vagy a csajod elveszti a fejét!

A helyzet iróniája nem kerüli el az emberrabló figyelmét, ki fájdalmasan kacag fel a  nő szavai hallatán. Ami igaz az igaz, tényleg nem így tervezte ezt, nagyon nem.
-Esküszöm, csak azért megérné az egész, hogy lássalak egy pillanatra holtan - sziszegi, aztán fegyvert tartó kezével szorosan magához ölei a nőt,a  másikkal pedig segít maguknak feltápászkodni.
-Tartok tőle azonban, ennek még nincs vége - mondja, most már hangosan. - Ahogy hallottam, Mr.Defoe közel sem céloz olyan jól, hogy meg merje kockáztatni ezt a lövést ilyen messziről, nem igaz?
A kérdésre csak az eddig megszokott jéghideg tekintet a válasz eleinte, de aztán Georgio végre megszólal:
-Kockázatos lenne. Szerencsére, alkalmaztam olyanokat, akiknél ez nem probléma. Az úr a háta mögött például biztosan csak önt találná el.
Ekkor az el rabló megérzi a tarkóján egy idegen fegyver hideg érintését.
-Főleg ilyen közelről.
Szorítása enged, és a fegyverét is leereszti, a következő pillanatban pedig a gorilla fel is emeli őt a torkánál fogva, és úgy hurcolja el. Georgio ezzel már nem törődik, fegyverét elteszi, és úgy lép Rosaliahoz, hogy aztán arcát két markába fogja, és úgy leheljen egy gyors csókot az ajkaira.
-Menjünk innen.

Óvatosan öleli magához kedvesét, hisz azonnal kiszúrja liluló karját, majd előzékenyen még a kocsi ajtaját is kinyitja előtte, s amíg Rosalia helyet foglal, ő még vet egy pillantást a férfire, aki ennyi fájdalmat okozott a nekik. Kopasz, kissé félkegyelműnek tűnő embere kérdőn néz rá, Defoe pedig fapofával bólint, mielőtt beszállna Rosalia mellé. Ez az utolsó alkalom, hogy bárki látná a magas szőke férfit.

A kocsiban ülve némán figyeli a barna hajú, szép arcú nő szenvedését, de végül, felbátorodva attól,ahogy a csók közben bújt hozzá, gyengéden érinti meg az orcáját.
-Nem lesz semmi baj. Most már biztonságban vagy. - Jelenti ki, valamivel lágyabban, mint ahogyan általában beszélni szokott.
Fáj valamid? Megnézethetem a házi orvosunkkal. Tudom, hogy egy kórházban jobb lenne, de sajnos most nem kockáztathatunk, főleg nem ezek után, remélem megérted.
Aztán elgondolkodik. Hazafelé pont útba esik egy magánrendelő, lehet inkább azt kéne birtokba venni egy rövid időre?
~Hogy is hívták az orvost, valami h betűs...rémlik, mintha adót csalna....vagy illegális abortuszklinikája van? Á, biztos találunk majd valami közös témát!~

Közelebb hajol, és nyom egy puszit a nő homlokára, miközben az beszámol neki az eseményekről. 
-Valóban orosz - ismeri el, és újabb puszit ad, aztán átkarolja őt, és közelebb húzza magához.
-Csss...Mondtam, hogy nincs semmi baj.
Óvatosan az álla alá nyúl, mikor Rosalia lesüti a szemeit, és úgy emeli fel az arcát, hogy tekintetük találkozzon, mielőtt újabb gyengéd csókkal hallgattatná el őt.

A rendelőben aztán nem kell csalódnia, tényleg találnak közös témát az orvossal, ám mielőtt felhívhatná a fickó figyelmét arra, hogy tartozik neki egy szívességgel, valami hihetetlen történik. Általában nem szereti a meglepetéseket, de az, ahogy a barátnője helyre teszi a dokit...ha nem tanították volna meg az illemre, most még az is lehet, hogy füttyentene egyet elismerése jeleként. Amíg őt kezelik, Defoe felhívja az emberét, aki a szőke pasast vendégeli meg éppen, és másodszorra kell elismerően bólintania. Tényleg Volkov volt, aki felbérelte ezt az alakot, ahogy mondta...
~Lehet nem is olyan törékeny, mint gondoltam?~
A doki aztán csak a számlát adja át neki, a felfedezéseiről nem mond semmit. Természetesen azonnal kiszúrja, mi az, amit el szeretnének titkolni, ám feltételezi, hogy a maffiavezér tud róla, és ő az, aki nem szeretné, ha kitudódna, így nem leplezi le Rosalia-t, még véletlenül sem.
-Jobban érzed magad? - Kérdi Georgio érdeklődve, mikor újra meglátja a bekötött kezű nőt. - Meg kell mondjam, nagyon izgató, hogy ilyen talpraesett vagy. Hogy nem vettem ezt eddig észre?

Áúcs. Olyan arcot vág a csípős megjegyzésre, mint aki a bőrén is érzi a pofont, amit a nő a szavaival ad neki. Nem kicsit lepi meg, hogyan viselkedik ez a nő....ez a hihetetlenül vakmerő, szexi nő, aki az ég tudja hol rejtőzött eddig a törékeny, békés Rosalia testében...vagy tényleg csak több időt kéne vele tölteni?
~Hát ezen ne múljon.~
-Biztos szeretnél erről beszélni? - Kérdi, ám a hangjából ítélve annyira nem ellenzi zsigerből azt, hogy nyíltan beszéljen vele az üzletről, mint korábban. A kocsiban aztán meg is kapja az első ilyen kérdést, és úgy dönt, próbaképpen őszintén felel.
-Nem. Ha a halálát akartam volna, én magam ölöm meg, ott az utcán. Az embereim elbeszélgetnek vele, de nem tesznek benne túl komoly kárt, ha pedig végeztek, kidobják Brooklyn-ban. Hogy aztán Volkov mit tesz vele, az már más kérdés...
Erre inkább nem tér ki részletesen, ha Rosalia kéri, akkor sem, részben, mert nem tudja pontosan, mi vár a férfire, de főleg, mert nem szívesen gondol rá. Önmagát nem tekinti szörnyetegnek, de azért tisztában van vele, hogy akire még ő is pszichopataként gondol, az már tud valamit...
-A mutánsokról? - Kérdez vissza elgondolkodva, de aztán a zöld figura említése felkelti az érdeklődését.
-Zöld...medvedisznóember? Ó várj, ez biztosan a troll lesz - kapcsol hirtelen, és a nív említésére megkeményednek vonásai. - ismerem azt a kurafit. Mármint, személyesen nem, de hallottam már róla. Bántott téged? Ha igen, csak egy szavadba kerül, és...
Ha Rosalia itt leállítja, nem is mond többet. Megnyugtató tudni, hogy az az állat nem ért hozzá, és nem kell megöletnie, már csak azért is, mert hasznos lehet még...
-A kérdésedre visszatérve, nincs különösebb véleményem róluk. Gondolom sejted, hogy dolgozik nekem is jó pár, és az ellenségeimnek is. Összességében elmondhatom tehát, hogy így vagy úgy, de csak bűnöző mutánsokat ismerek, szóval nem lenne igazságos tőlem, ha ez alapján ítélném meg őket. Ó, és igen, a zöld krapek az mutáns. Állítólag simán felemel egy kocsit, és táléli azt is, ha bele eresztenek egy tárat. Persze mindről ezt híresztelik...

Felvonja a szemöldökét ismét, de aztán gyorsan túlteszi magát a meglepetésen, és inkább tovább öleli a vállához bújó nőt. Végül is, teljesen normális, hogy az elrablója halálát akarja.
-Többé senki sem bánthat. Gondoskodom róla. 
~Még akkor is, ha ezért mindhárom másik családot ki kell űznöm a városból.~
-Helyes. Mit gondolsz, ahhoz is elég esze lenne, hogy inkább nekem dolgozzon? Természetesen nem engedném a házamba, de hasznos lehetne...
A bocsánatkérésre elnézően mosolyodik el, felelni azonban nem felel semmit. Kicsit talán megnyugvással tölti el, hogy a nő így érez, és végre megérti, hogy tényleg csak jót akar neki, az utolsó szavak viszont kizökkentik az önajnározó észjárásából.
-Üzlet? - Kérdi kíváncsian, de aztán közelebb hajol, és valamivel halkabban, sejtelmesen kérdi:
-Pontosan miféle üzletre gondolsz?
Közben lassan megérkeznek a házhoz. Az őrök már nyitják is előttük a súlyos vaskapukat, hogy aztán a luxusautó szép lassan begurulhasson a parkolóba.

//Folytatás: Defoe Villa //