UBC Vancouver campus

Miután érthetetlen módon a srác egyáltalán nem ijed meg és még humorizálni is próbál, úgy gondolom nem fogta fel kellőképpen, hogy egy hajszálon lebeg az élete, főleg a végig élvezett koncert után.
Mikor még felülni is próbál, kicsit kizökkent a béketűrésből és a szájára tapasztott kezemnél fogva keményen csapom vissza az ágyba.
- Jó lenne, ha nem ugrálnál kisfiam, mert, ha sok gondot okozol, nem fontos, hogy úgy távozzunk a szobádból, hogy minden testrészed a helyén maradjon! – sziszegem villogó szemekkel a fülébe. – Csak mindkettőnk érdekében reméltem, hogy szépen, csöndben kisétálhatunk innen, különösebb cirkusz nélkül, de ennek nem feltétlenül kell így lennie! Lejátszhatjuk ezt durvábban is!
Veszem el a szájáról a kezem és kipattintott körmömmel fogok rá a nyakára.
- Szóval, most nagyon halkan, szépen magadra kapsz valamit gyorsan és kisétálunk az autómhoz. De figyelmeztetlek, ez nem játék pisztoly – emelem meg a Walter, - de csak végszüksége esetén foglak lelőni, de lelőlek, ha muszáj, viszont az eszméletlen testedet sincs kedvem cipelni, ezért ha ezt a variációt választod, akkor az ébredésed nagyon fájdalmas lesz. És most gyerünk, csináld, amit mondtam! – szorítom meg a nyakát. – És ne próbálj trükközni, mert elég gyors tudok lenni! – mosolyom semmi jóval nem biztatja.

Általában érti ő a viccet, de ez már kezd egy kicsit eldurvulni, véleménye szerint. Ha lassan is, de felfogja, hogy ez sajnos most pontosan az, aminek látszik, amitől annyira rátör a pánik félelem, hogy kijavítani sincs kedve a nála jól jól láthatóan fiatalabb nőt, amiért kisfiamnak szólította őt.
-Mi ez az egész? - Kérdi, s valószínűleg a világ legjobb színésze lehet, hisz még Sheena kifinomult ösztönei szerint is őszinte a fiú csodálkozása.
Remegő hangjához társuló szenvedő arca elárulja, hogy mire feláll, és elkezd öltözni, már nem is reménykedik benne, hogy ez csak egy rossz tréfa. Szemeivel kétségbeesetten pásztázza a szobát lehetséges menekülési útvonalak után kutatva. Jóval lassabban húzza magára farmerét, és kapucnis pulcsiját, hogy legyen ideje gondolkodni, ám sokra sajnos nem megy az így nyert durván fél perccel.
-Mégis hova megyünk?
~Gondolkozz Darien....ha kint átváltozom és elrepülök...akkor agyaggalamb lövészetet rendez majd, csodás. Remélem valakinek feltűnik, hogy hiányzom, sosem maradtam még ki éjszaka, muszáj, hogy észrevegyék...~

- Az legyen az én gondom! – intek neki a pisztollyal, hogy ideje lesz befejezni az öltözködést. – És ha a célnál leszünk, ígérem elmondom, hogy mi ez az egész, még, ha addig nem jössz rá magadtól is.
Látom, hogy nagyon meg van rémülve és vagy nagyon jó színész, vagy teljesen őszinte ez a reakció, valamint a félelem verejtékszaga is erősen lengi körül, ami számomra elég meggyőző.
~ De, hát ha tudja mi ez, ha nem, az nem az én problémám, a munka, az munka. ~
- Azt hiszem már eleget húztad az időt, akár indulhatnánk is! – mutatok az ajtó felé. – Nem szeretném, ha valami h@lyeséget csinálnál, mert akkor azonnal megöllek. – mondom neki jéghideg hangon. – Ja, és Darien, ha az épületen kívül arra a bohókás gondolatra jutnál, hogy átváltozz, azt erősen nem ajánlanám. Egyrészt, mint említettem elég gyorsan reagálok, másrészt nem csak ijesztgetésre hordom magammal ezt itt. – emelem fel a pisztolyt és nézek keményen a szemébe.
~ Nem szeretnék félmunkát végezni, és ha elkezd trükközni, akkor kénytelen lennék gyorsan végezni vele, és az nem tetszene a megbízónak. ~

Egyszerre minden világossá válik számára, de legalábbis sejteni kezdeni, miről szól ez az egész. Jóakarója valami mutáns ellenes csoportnak dolgozhat, méghozzá egy elég beszarinak, ha az olyan békés mutánsokat célozzák meg mint ő, hisz lássuk be, Darien nagyjából akkora fenyegetést jelent az emberiségre, mint egy leszedált plüssmackó.
-Minden hapsit így bír rá, hogy ne lépjen le a randi közepén?
Maga is meglepődik azon, hogy ezt ki merte mondani, és még csak nem is csuklott közben, de úgy tűnik, ha az embernek valójában már nincs veszteni valója, az meghozza a bátorságát.
-Ha már te tudod a nevem, elárulod én hogy szólíthatlak?
~Vagy csak bólogassak csendben?~
Bár ha lenne ideje átgondolni a dolgot, biztos felfogná, hogy a nő nem fogja lelőni őt ennyi alvó ember közt, ez a luxus most nem adatik meg neki, így az utasításokat követve, az ajtó felé botorkál. Bár ezidáig áldásnak tartotta, hogy ilyen késő éjjel nem mászkál a folyosókon senki, most valahogy nem tud örülni ennek, hisz így akadálytalanul terelhető őt az autójához ez a perverz nőszemély, akiről az ég tudja, mi a terve vele.

Mikor végre elindulunk a srác még megtorpan előttem és érdeklődni kezd, ami a helyzet ellenére megmosolyogtat. Valahogy nem néztem ki belőle! És, ha már itt tartunk a többi dolgot sem néztem ki belőle, amivel indokolták a megbízásomat. Igaz, hogy elég nagy kupi volt abban a szobában, de drognak semmi nyoma, azt biztos megéreztem volna.
~ Talán, valami enyhe marihuána illet, de az is már elég régi, ami ugye nem meglepő egy koli szobában. ~ gondolkodom el, míg azon töprengek válaszoljak-e neki vagy sem.
- Látod Darien ez nem is egy rossz ötlet! Lehet, hogy megfogadom! – hajolok a füléhez közel. – Úgy szólítasz, ahogy jól esik! Nem tervezem hosszúra nyújtani az ismeretségünket, addig bármi megteszi, ha annyira meg akarsz szólítani. – nyitom ki az ajtót és lesek ki a folyosóra, ami természetesen tök üres és ezen az emeleten már mindenki a lóbőrt húzza, ha fülem nem csal meg.
- Indulhatunk! És, ha kérhetnélek még egyszer, csak csendben, addig van esélyed, hogy élve jutsz ki az épületből. – húzom el vészjóslóan a körmeimet a nyak előtt.

Csak most jön rá, mennyire van bepánikolva igazából. A csaj nem lehet mutánsellenes, mert náluk gyakrabban kell manikűrözni, ennek pedig akkora karmai vannak, mint egy párducnak.
-Mint szólnál a Felicia-hoz? - Kérdi enyhén izgatottan, félig a félelem okán, és félig az előbbi erotikától túlfűtött fülbesuttogás miatt. - Egy szexi besurranótolvajt hívnak így, szerintem illik hozzád.
Persze nem sok reményt fűz hozzá, hogy kellő mennyiségű bók hallatán a lány annyira elpirul, hogy ő észrevétlenül átköltözhet egy másik földrészre, de talán ez az utolsó esélye, hogy ilyesmiket mondjon egy nőnek, szóval nem fogja vissza magát. A csendben maradás mellett úgysem szól sok érv, az épületből kijutni élve nem motiválja túlzottan, ha csak arra jó, hogy a sötét erdőben lőhessék agyon.
-Hát jó - feleli suttogva - neked amúgy mi a kedvenc filmed?
Jól tudja, hogy ha egyszer valaki érdeklődne, mégis miért tette fel pont ezt a kérdést, sosem tud majd értelmes választ adni rá, de mentségére szolgáljon, a 20 téma amiről elfecseghetsz az életedre törő mániákussal című könyvet még nem hozta meg neki a póstás. Közben megérkeznek az autóhoz.

Kicsit megsajnáltam a srácot, olyan kétségbeesetten próbálkozott, hogy ne tojja össze magát és elég jól is csinálta. Egyre jobban nem fért a fejembe, hogy miért is kell ezt a szegény csórikámat itt, ilyen kegyetlen módon kivégezni.
~ Nem tudom mi rosszat tehetett, de lehet elég lenne egy golyó a tarkójába, azt jó éjszakát! Talán az erdőben nincs térfigyelő kamera, így azt mondhatom a megbízónak, hogy meg volt a kívánalma! De, hát addig még az erdőbe érünk, az is kiderülhet, hogy egy tömeggyilkos! Senkinek nincs a képére írva! ~ morfondírozok magamban, míg a kocsihoz nem érünk.
- Ha neked tetszik, így is szólíthatsz, mondtam már! – rántottam meg a vállam.
Ez egyre jobb! Már a kedvenc filmeknél tartunk! Ez tényleg azt hiszi randira hívtam?
- A Volt egyszer egy vadnyugat! – szedem össze magam, hogy ne nevessek, az nem lenne most célravezető, ezért morcosabb hangon teszem hozzá. – És nem kell hazavinned 8 órára, ha ez lett volna a következő kérdésed! Na igyekezz! Szállj be a kocsiba!
Mikor végre az ülésben ült már előkaptam egy bilincset és rákattintottam a csuklójára, majd egy másikkal az ajtó belső foggantyújához erősítettem, hogy ne tudjon ugrálni.
- Ha nyugton maradsz, még el is mesélem, hogy mi az ábra, ha nem maradsz nyugton kikaparom a szemed. – nyugtatom még meg mielőtt elindulunk a nem messze lévő erdő felé

-Oké Felicia....mondtam már, hogy szép neved van? Illik a karcsú alakodhoz.
Majdnem leesik az álla, amikor még választ is kap a kérdésére. Na persze nem gondolta volna, hogy nem reagál a nő, de úgy sejtette, inkább az ütlegelés felé viszi majd a társalgás menetét, de persze így csak még jobb.
-Tekintve, hogy fél tíz múlt, amúgy is elég nagy kihívás lenne. De az viszont egy jó film, és sok embert lelőnek benne...ki gondolta volna...
Az autóban ülve egyre jobban kétségbeesik, hisz bárhová is viszik, az tuti, hogy neki nem fog tetszeni.
-Kérem ne tegye. Nem akarok meghalni anélkül, hogy tudnám, milyen érzés egy nő csókja!
~Ha most ezt nem hiszi el, és lelő, az valahol bóknak számít? Nem hiszem el, hogy ez a legnagyobb problémám...~

Miután a srácot hatástalanítottam egyelőre, magam is beülök a kocsiba és indítok.
Darien viszont úgy döntött a sírba visz a kérdéseivel, amik olyan naívságra vallottak, egy hulla jelölttől, hogy már szinte könnyeket csalt a szemembe.
- Ha most erre megcsókolnálak, lelőhetlek? – néztem rá szigorúan, keményen álcázva, hogy tulajdonképpen nevetnem kéne.
~ Sheena! Térj észhez, még a végén tényleg megsajnálod! – szedem össze magam.
De, hát egy bérgyilkosnak is lehetnek gyenge pillanatai!
Végül a gázra léptem és igyekeztem az útra koncentrálni, míg a célhoz nem érünk.
- Most viszont szeretném, ha csendben maradnál! Zavarsz! – szólok rá hidegen, mert a következő beszólására lehet, hogy tényleg nevetésben török ki.
~ Azt hiszem mielőtt fogócskát játszunk, ráijesztek egy kicsit és kifaggatom. Lelőni vagy más érdekes halált választani neki, még utána is ráérek! De most már rohadt kíváncsi vagyok, mi a fenét csinált ez a kölyök! ~
Az éjszakai út nem tartogatott semmi meglepetést, elég hamar a célhoz értünk.

-Háááát - alaposan végigméri fogva tartóját - mindig is vonzódtam a fekete macskához, és valamiért az az érzésem, hogy úgyis ezt tervezed, szóval ja, miért is ne?
Bár tényleg hihetetlen bűntudata van amiatt, hogy zavarja azt, aki elrabolta őt az éjszaka közepén, a kérdéseinek csak nem akar vége szakadni.
-Sajnálom, de most raboltak el először, és nagyon kíváncsi vagyok. Ráadásul azt ígérted, a kocsiban mesélni fogsz, de eddig az "egyszer volt hol nem volt"-ig sem jutottunk el, pedig nagyon érdekelne a történet, ha már állítólag rólam szól.
Közben azért megpróbál fészkelődni, de hamar be kell látnia, hogy a bilincs feltalálója sajnos büszke lehet művére, a karfa előbb fog engedni, mint ez a fémből készült vacak.
-Amúgy, szülinapokat is vállalsz, vagy csak éjszaka törsz rá az emberekre?

De csak tovább fecsegett!
~ Hmm! Lehet, hogy a halálfélelem tesz valakit ilyen szószátyárrá? ~
- Az, hogy mit tervezek, hadd legyen az én gondom, te csak ne találgass, mert még valóra válik! – morranok fel hangosan. – Macska? Hol van itt macska?
Én határozottan arra emlékeztem, hogy a célnál mesélek neki, de hát ebben a hangzavarban bármi lehet.
- Ha azt mondtam akkor csak azért volt, mert a fecsegésed egészen megbolondít! Ha megérkeztünk, majd mesélek ne félj! Egyébként csak megjegyzem, ha feszegeted azt a jószágoz – bökök a bilincsre. – Annál szorosabb lesz, aztán meg azért nyavajogsz, hogy nincs vérkeringésed.
A szülinapos benyögésére már nem reagálok, mert mit is lehetne mondani? Talán a télapó mellett Krampusznak jobb ötlet lenne.
Az autó éppen elér az erdő szélére és az úton tovább haladok még egy darabig.
Aztán leállítom a motort és kiszállok, majd Darien oldalához megyek és kinyitom a bilincseket.
- Innentől sétálunk! – mutatok az erdő belseje felé.

-Á értem, semmi közöm hozzá...
Az ablak felé fordul, mint egy durcás gyerek, ám a következő kérdésre már fel is adja ezt a színjátékot.
-Hát Felicia Hardy, a fekete macska, akiről a neved kaptad!
Tisztában van vele, mennyire nem szexi az, amikor a lányoknak képregényekről dumál egy felnőtt férfi, de lehet erre is most van utoljára alkalma, így nem hatja meg a dolog.
-Ó... - csalódottan tekint a bilincsre, majd karját visszateszi a támfára, nagyjából úgy, ahogy a rossz gyerek teszi vissza a törött vázát a polcra - akkor békén hagyom, bár arra a kis időre...
~Egészen kedvelném ezt a csjt, ha nem akarna megölni. Tudom, nem túl keresztényi tőlem, de félek ezen az apróságon nem fogok tudni túllépni.~
-Egyébként sajnálom, remélem nem okoztam túl nagy kellemetlenséget. - Tekintete a fegyverre, majd a bilincsre siklik. - Esküszöm, nem tudnék nyugodtan aludni többé, ha miattam rosszul éreznéd magad...
Megáll az autó, ő pedig végre kiszállhat. Továbbra sem tartaná olyan jó ötletnek a futást, ezért eleinte csak bólint, majd mikor látja, Hogy Sheela megkönnyebbülten venné tudomásul, hogy csendben marad, csaka zért is megszólal.
-A csillagos ég alatt...milyen romantikus. Azért kár, hogy a mozira nem jutott idő.

Szóval mindenáron az őrületbe akar kergetni, de nem hagyom magam! Viszont lehet, hogy nagyobb kedvvel fogom kergetni és kivágni a nyelvét.
- Hát az csak rajtad múlik, hogy hogyan fogom érezni magam! – jegyzem meg jóformán olyan halkan, hogy csak én magam hallom. – Hát ez maga lesz a mozi, és te leszel a főszereplő! – nyugtatom meg kedvesen. – Na, arra lesz a séta. – mutatom az irányt tovább, mert valahogy nagyon lassan haladunk.
Mikor már jócskán eltávolodtunk az útról és egy kisebb tisztásra értünk, megállítom és egy kidőlt fatörzsre mutatok.
- Na, oda leülhetsz és mielőtt megint hülyeségekkel traktálnál, most jól használd ki az idődet mert most kérdezhetsz és én őszintén fogok neked válaszolni. Megígértem és most teljesítem is. De…. – emelem fel a fegyvert. – Utána én kérdezek és te válaszolsz, mégpedig a teljes igazságot. Rendben?

A hideg rázza ki attól, ahogy Sheena "kedvesen" nyugtatja őt. Ez a film, melynek ő a sztárja, hirtelen kezd átcsapni krimiből horrorba, és az igazat megvallva már az előző műfaj sem volt ínyére.
-Késő lenne kirúgni az ügynökömet ugye? - Kérdi hátrafelé fordulva, miközben azért tovább botorkál az erdő mélye felé. - De legalább a hősnő szerepét egy vonzó tehetségnek adták....
Az ágak közt lépdelve megszegi az erdőjárók minden szabályát. Ügyetlenül lépdel, kettétör minden gallyat, és folyamatosan fecseg, mintha csak direkt arra pályázna, hogy magukra uszítson valami álmos fenevadat.
~Hol van egy medve, amikor szüksége lenne rá az embernek?~
Mivel egy fia gumimaci sem sietett segítségére, ezért idővel csak elérték azt a helyet, ahol Sheena végre hajlandó volt beszélgetni komolyabb témákról is. Éppen ideje.
-Oké, van udvarlód...ja várjunk...Miért hoztál ide?
Szégyenlősen vakargatja meg a fejét, mint aki nagyon gondolkodik, és a helyzet az, hogy tényleg, de sokra ezúttal nem megy vele.
-Na jó, csak ez a két dolog érdekel...bár a választól függően lehet akad majd még kérdésem, persze csak ha nem gond...
Az arcába tartott fegyvernek természetesen nem mond nemet, nem mintha amúgy képes lenne hihetően hazudni ennek a nőnek.

Még most sem tud normálisan viselkedni, de hát most az egyszer megbocsátom neki, mert ha a terv szerint megy minden, már nem tart sokáig.
~ Hát akkor tegyünk kedvére! ~
- Talán hozzá kellett volna tennem, hogy csak három kérdésed lehet! – sóhajtok elkeseredetten. – Akkor talán megfontoltabb lennél, de mindegy. Nem, nincs udvarlóm. – válaszolok a kérdés első részére. – És hogy miért hoztalak ide? Mert megbíztak vele, hogy öljelek meg, ez az egyszerű oka van. Valakinek nagyon keresztbe tettél, hogy engem bérelt fel, de hát a pénz az pénz. – néztem rá érdeklődve. – Félmillió dollár egy ilyen kis stílű drogkereskedőért, mint te, elég szép fizetség, nem gondolod.
Igazán kíváncsi vagyok, hogy ő mit fog előadni, ezután, hogy ha még nem jött volna rá magától, most megtudta, hogy hamarosan vége az életének.

-MIVAN???
Hirtelen felugrik az eddig ülőhelyéül szolgáló rönkről. Hangjában a meglepetést szinte elfojtja a felháborodás, mely amúgy vöröslő arcán is remekül látszik.
-ÉN DROGDÍLER??? EZ...ez....
Hihetetlenül gyorsan nyugtatja le magát, bár nála ez nem olyan meglepő. Soha életében nem húzták ki a sodrából, és most sem volt egyszerű. Vesz pár mély levegőt, majd újra a nőre néz.
-Ez marha vicces lenne, ha nem volna ennyire szomorú...Soha életemben nem nyúltam droghoz...de persze, te ettől nem fogsz elengedni nem igaz?
Most először látszik az arcán a szomorúság bármi jele. Ahogy vissza huppan a rönkre, valósággal magába zuhan, mint akit már nem érdekel többé semmi.
-Kérdezz....

- No! No! – állok fel én is gyorsan a másik rönkről. – Ülj csak vissza gyorsan!
Igazából teljesen megdöbbentett a reakciója, mert annyira hihetően tagadott és ámuldozott, hogy ha hazudik, Oscar díjat érdemelne az alakításáért.
- Igazából, azt az infót kaptam rólad, hogy party drogokat teszel a lányok italába, ezzel szórakozol. Biztos olyan csajt szemeltél ki a célra, hogy a papája nem nézte ezt olyan jó szemmel. – magyarázom neki a jobb érthetőség kedvéért. – Lehet, hogy az én szememben ezért nem érdemelnél halált, főleg nem annyira kegyetlent, mint amit szántak neked. – vígasztalom halkan, a magam módján. – De, hát én csak egy mondhatni, vállalkozó vagyok, aki elvégzi, amivel megbízták. Szóval, a kérdésedre igen a válaszom, nem foglak elengedni!
Tényleg elég szerencsétlennek néz ki, ezért még megkérdezem.
- A szobádban nem éreztem semmilyen tudatmódosító szer jelenlétét, ezért bennem is felmerült valamilyen kétely. Csak egy probléma van! – nézek a szemébe szomorúan. – Ha téged kérdezlek, hogy tényleg ártatlan vagy e, ezekben a vádakban, akkor még a csillagokat is letagadnád, csak hogy higyjek neked. Így sajnos nem vagyunk előrébb. Intenzív nyomozást meg sajnos az idő rövidsége miatt nem végezhetünk ugye? – sóhajtok. – Hát sok lehetőség nincs. Talán lassan – ha nincs több kérdésed – neki is kezdhetnénk

~Hát, az övébe tennék is, akkor talán megúsznám ezt a napot élve, de mi ez a baromság....úristen!
-Tanya... - motyogja szinte csak maga elé.
~Az egyetlen lány, aki mostanában velem volt...de kizárt, hogy az ő apja olyan beteg alak lenne, aki bérgyilkost küld rám....ugye?~
-Utolsó kívánságom lehet?

Ezalatt a távolban 3 terepjáró áll meg Sheena kocsija mellett. Egy tucat fegyveres száll ki belőle, mindannyian vadászathoz öltöztek, fejükön pedig éjjellátó készüléket hordanak. A bandából csak egyetlen ember tűnik ki, majd 2 méteres magasságával, és Herkulest is megszégyenítő izomzatával. A többiekkel ellentétben nála nincs éjjellátó, de még gépfegyver sem, csak egy marha nagy vadászkés.
-Tudjátok a szabályokat. Aki levadássza a cicát, azé a fődíj. A kölyök nem érdekes. Nyomulás!
A banda az erdő felé vonul, egy fülsüketítő csatakiáltás kíséretében, páran még a levegőbe is lőnek. Láthatóan nem hatja meg őket, észre veszik-e, hogy jönnek.

-Ja ha nem érsz rá, az más. Engem mondjuk zavarna, hogy átvernek....

~ Utolsó kívánság? Na melyik meséből szedte ezt! ~ csóválom meg a fejem.
- Mi lenne az, ha lehetne? – kérdezem azért kíváncsian, annyira azért nem sürgős.
Fülem közben olyan zörejeket jelez, ami autókat és sok embert jelent, a puskalövéseket meg talán még egy ember is meghallja már, habár Darienen nem látszott, hogy bármit észrevett volna. Miközben rá is figyeltem, füleim minden gyanús neszt közvetítettek.
~ Nem teszik ez nekem, nagyon nem! ~
Valahogy olyan érzésem volt, hogy a puskák nem jelentenek túl jó dolgokat, és nem hittem, hogy a srác ellen küldtek volna ilyen sok embert rajtam kívül.
- Engem nem vertek át! A pénzem megkaptam érted, így nincs miről beszélni.
~ Hát ha csak nem ezek a muksók itt a hátam mögött az átverés! De erről honnan tudna Darien? ~ nézek rá gyanakodva.
- Te tudsz valamit az utánunk kajtató fegyveresekről? Ha igen nagyon gyorsan regélj nekem, mert most csak egy hajszálon függ az életed! – ugrom közvetlenül elé, és ragadom meg a nyakát az egyik kezemmel, majd a másikkal karmaimat kiengedve véres csíkot húzok a nyaka oldalán, persze egyelőre csak ijesztésül. De, ha nem beszél….

-Hogy ne lőj le....
~Nocsak, ki lövöldöz ilyenkor? Talán ha szóval tartom még egy kicsit, ideérnek, és akkor megúszom!~
-Úgy értem, egy ártatlan diák ellen béreltek fel, ha én szexi kemény bérgyilkos lennék, zavarna, ha ilyen célpontokra kéne vadásznom gonosz, és veszélyes drogbárók helyett.
Irtó gyors ez a nő, szegény Darien-nek ideje sincs meglepődni, és már megint fojtogatják. Kezdi sejteni, hogy ez valami perverzió lehet ennél a nőnél.
-Utánunk? - Kérdi félig gúnyosan, félig meglepődve. - Én tényleg csak egy diák vagyok, szerintem ezek érted jöttek.
~Esetleg a rendőrség is lehet, netán egy másik bérgyilkos, aki a csajra vadászik. Úgy értem, nehogy már rá ne vadásszon valaki, ha rám is!~
Felszisszen a fájdalomtól, de mozdulni nem mer, mégis csak a nyakáról van szó.
-Gondolj bele, ha drogdíler is vagyok, kinek a feje ér többet, a tiéd, vagy az enyém?

A hangok egyre közelednek,és mintha csatárláncba fejlődve haladnának, időnként még az egymást biztató viccelődésüket is meghallom, így hát nincs időm itt humorizálni.
A srác testbeszéde igazmondásról tanúskodik, tehát valószínű, hogy nem ő volt aki csapdába csalt, de akkor mi a fészkes fene folyik itt?
- Na jól figyelj és hegyezd a füled Humor Matyi! Mivel nem tudom, hogy mi folyik itt ezért csak felhívnám a figyelmedet a nem túl rózsás jövődre, ha esetleg most a felmentő seregben reménykednél. Ezek a közeledő alakok nem a rend félelmetes őrei, tehát a lehetőségeid: Egy: megöllek most rögtön, és így teljesítem a megbízást, még ha nem is pontosan a kívánalmak szerint. Kettő: Megöllek pár percen belül, mert, ha rám vadásznak csak hátráltatsz. Három: Megölnek a most felbukkanó vadászok, mert nem kell nekik szemtanú. Négy: Megkínoznak és megölnek, hogy megtudják tőled mit tudsz rólam. Szólj, ha kihagytam valamit? – húzom ki az övemből a tőrömet és közben egy pillanatra sem hagyom figyelmen kívül az erre tartó zajokat.

-Sok a duma - hallatszik a fák közül, a fejpántos férfitól. Úgy tűnik jóval gyorsabban haladt, mint társai, hisz a zajokból ítélve ők még akár 50 méternyire is lehetnek Sheena-tól. - elmondom mi lesz. Miután kiszórakoztat magad a szexbabáddal, üldözni kezdelek, majd levágom a fejed, és kiteszem a falra a többi pancseré mellé.
Hatalmas kése vészjóslóan csillan meg a holdfényben. Egyenlőre valóban nem mozdul, úgy tűnik kíváncsi rá, mi lesz a fiú sorsa.

Darien-be végre sikerült belefojtani a szót. Reszketve hallgatja Sheena beszámolóját, és az idegen felbukkanása sem tölti el túl sok lelkesedéssel. Egyetlen reménye, hogy ezek ketten megölik egymást, róla pedig valahogy elfeledkeznek út közben, vaaagy....
-Menjetek már szobára...
Kihasználva, hogy Sheena végre nem őt tünteti ki figyelmével, gyorsan átváltozik sassá, hogy ki tudjon csúszni a nő ujjai közül.Komikus látvány lehetne, ahogy a madarat rejtő felső menekülni kezd, de sajnos egyik bérgyilkosnak sincs ideje őt nézni, a késes férfi ebben a pillanatban ugyanis a nő felé kezd futni. Idő közben a többi vadász szétszóródik az erdőben, széles kört alkotva a nő körül.

Túl sokat foglalkoztam a fiúval és az egyik vadász már látó és hallótávolságra ért, így kénytelen voltam a figyelmemet ráfordítani, ami azzal járt, hogy Darien, kihasználva az alkalmat, rögtön madárrá változott. Még mindig megölhettem volna, de most ő volt a kisebb probléma, őt még bármikor megtalálom.
A nagydarab férfi viszont a kisebb monológja után, már rohamra is indult, a szeletelő bárdnak is beillő késével, ami engem is mozgásra ösztönzött.
Hallottam társai, ahogy körbevették a helyet, ahol álltam, de túl messze voltak egymástól és ez nekem kedvezett.
Megvártam, hogy a férfi egész közel érjen, majd felugorva a mellettem álló fára, megkapaszkodva és lendületet véve, a feje fölött ugrottam le mögé, majd meglendítve a kezemben lévő kést felé a háta felé csaptam, remélve, hogy akár életfontosságú szervet is érhet,majd beugrottam a fák közé.

Darien-t általában zavarná, hogy mennyire nem foglalkoznak vele, de ez egyszer elnézi ezt a 13 elmebetegnek. Miután megszabadul a ruháitól, lapulva oson el az egyik vadász mellett, majd egy tisztásra lépdel, hogy messze szálljon innen.
~Oké, most pedig haza, és ideje szurkolni ezeknek a rohadékoknak, hogy nyírják ki egymást.~

A férfi úgy tűnik legalább olyan gyors, mint Sheena. Mire a nő földet ér, már ő maga is megfordult, bicskájával pedig kivédi a csapást, ami egy olyan trükk, melyet halandó emberek legfeljebb a filmekben tudnának véghez vinni.
-Bocs cicus, én nem riadt diákfiú vagyok! Tűz!!!
A környéken lévő két ember azonnal lőni kezd a nő felé. Mivel nem szeretnék eltalálni a főnöküket, ezért sajnos Sheena-t is messzire elkerülik a golyók, ám a rá zuhanó törött ágak, ha nem is veszélyesek, legalább ijesztőek lehetnek, főleg ahogy hozzájuk társul a géppuska ropogása.
-Ugrálj csak, így még izgalmasabb lesz!!

Az a rohadék több mint gyors volt, ami ritkán adatik meg szimpla embereknek, ezért felhorgadt bennem a gyanú, hogy ő is mutáns. Viszont a kést elkerülte és az utána kezdődő lövöldözés, nem igen volt ínyemre. Bevetettem maga az erdőbe, és igyekeztem eltűnni a géppuskás közeléből…..egyelőre.
Úgy döntöttem taktikát változtatok és egyenként próbálom meg őket levadászni, ha a fülem nem csal olyan 10-13 ember lehet elszórva körülöttem, és addig kell cselekednem míg elég távol vannak egymástól.
~ Ki a jó fenék lehetnek ezek? És főleg miért akarnak trófeát csinálni belőlem? Ja és a legérdekesebb, hogy honnan tudták, hogy itt vagyok? Lehet, hogy a srácnak van igaza és tényleg átverés, csapda volt az egész? Azt hiszem a következő lépésem, ha megúszom ezt a mai napot, az lesz, hogy lenyomozom és meglátogatom a Megbízómat. ~
De, most először is életben kell maradni! Nem ismerem ezeket az embereket, csak remélni merem, hogy nem túl jó erdőjárók, mert ez az egyetlen előnyöm, most velük szemben, amit a magam javára fordíthatok. Tálán a géppuskással kezdhetném!
A fajtámra jellemző halk léptekkel futásnak eredek és jó nagy kört megtéve, igyekszem a veszélyes szerszámot kezelő vadász hátába kerülni. Most már nagyon óvatos vagyok! Egy fa mögött meg is látom az emberemet, aki idegesen pillantgat maga köré. Nagyon vigyáznom kell, hogy, ha hadset van nála, nem legyen ideje használni. Minden érzékszervem élesre hegyezve áll készenlétben. Tudom, hogy vannak páran a közelben, de még nem látnak engem, én viszont egyre közelebb érek kiszemelt áldozatomhoz. Meglapulok és mikor épp az ellenkező irányba néz, hirtelen a hátában termek és igyekszem elvágni a torkát, hogy még véletlenül se kiáltson